Az antik világ nemi erkölcse (T elein, X. évi., 8-'), '...m i, s.vrk.: liinődi A., líu d ap est, 1912, 108-112.) D r. K erényi Krtroly r. m. ( m ár elő ad ása a T e le ia E gyesületben, ((lynrsfrásos lejegyzés alapján.) Az a kép, melyet az antik világról tárgyunk szempontjából nyerünk, külső Icg szabadabbnak és erotikával teltebbnek látszik, mint a mai. Ezt a benyomást nyeri mindenki, aki pl. Pompejiben, egy olyan antik városban tesz látogatást, amelyben a régi világ külső színei hamisítatlanul jutottak reánk. Ha azonban Jobban behatolunk az antik világba, meglepetéssel tapasztaljuk, hogy az antik világ belülről nézve ebben a tekintetben férfiasan zártabb és erotikától mente.cbb, mint a modern világ. Az előbbi, a külső kép ismerősebb, az utóbbi a belső, tanulságosabb. Ép ezért itt csak az utóbbival óhajtok foglalkozni. Megjegyzendő, hogy itt az antik világról csak a legnagyobb általánosságban beszélünk, az antik népek közül kiragadjuk a görögöket és a rómaiakat és ezen belül sem arra vetjük a súlyt, ami a két nép felfogásában különbözik, hanem arra, ami egyforma.1ebben az egységes képben azt a hasonlatosságot látjuk a mai helyzet képével, hogy a nemi erkölcs az antik világban is férfimorál, mint ma, vagyis mindezekben a vonatkozásokban a férfi a rendelkező. Ennek követ keztében az antik világban is részben ugyanolyan kétféle erkölcs jött létre, mint amilyen kétféle erkölcs a mai társadalmi morál. A különbség a mai és az antik világ között az, hogy ma a kétféle tényleges morál felett egy egységes erköli s követelménye áll, ennek az egységes erkölcsnek a szempontjából a kétféle 1110- i ál tényét lehetőleg leplezzük, míg az antik világ ebben a tekintetben őszintébb volt és ha kétféle megítélése volt férfiak és nők életéről, ezt a kétféle felfogást nyíltan vallotta is. Ennek előrebocsátása után két olyan szempontot kell megjelölnünk, amelynek segítségével az idetartozó jelenségeket könnyebben áttekinthetjük. Az első szempont az, hogy mit enged és mit tilt a társadalom a maga szempontjából. Ebbe tartozik az említett férfimorál a kétféle ítélkezéssel. A másik szempont az, hogy mit becsül s mit vet meg a társadalom az egyén szempont jából. A külső szempont fog először foglalkoztatni. A társadalom mérőeszköze e 1 N em beszélünk ezért pl. a i 1' 1"!! hom oerotikílról. 117
Ifié n ii antik világban is.1 1suliid énleke vull. I'étli nő egyformán alá vim vetve 11 csilládnak. A család 1 fajíenniarló, amely fhhrn 11 minőségében 11 férfinak 1:» parancsol. Jellemző erre vonatkozólag egy régi romai államférfiúnak, Melellus Numidicus censornak a beszéde, amelyben a római férfiakat a házaselei választására akarta rábírni. I ia mi férfiak - mondja - feleség nélkül megélhetnénk, akkor ezt a kellemetlenséget mindnyájan elkerülnők, de mivel a lei més/.ei úgy hozta magával, hogy sem velük elég kényelmesen, sem nélkülük semmi módon megélni nem tudunk, inkább gondoskodjunk a faj fennmaradásaiul, mint a magunk gyönyörűségéről." Ilyen módon a férfi is a család érdekének alávetve érzi magát. Bár ez nem jelenti azt, hogy a családon kívül nincs szál.dsága. A családbeli nőnek egész élete, minden vonatkozásában a családjának van szentelve: neki nincs szabadsága a családon kívül. De van szabadsága a családon kívüli nőnek. Erre vonatkozólag sem pozitív, sem negatív tilalom nem áll fenn. Jellemző az antik viszonyok megítélésére az, hogy kiket véd meg a nők közül a vallási törvény. Ez tilalmat mond ki a férjes asszonyra, az özvegyre, a szabadok - helyesebben: az uralkodó társadalmi osztályok leányaira és a rabszolgák feleségeiie. Ma nagyban és egészben ugyanez a helyzet. A társadalmi morál ugyanezekben az esetekben parancsol tartózkodást. De ez a ma általánosan vallott magasabb erkök s szempontjából nézve annyit jelent, hogy mindazokban az esetekben, amelyek a felsoroltakon kívül előfordulhatnak, a társadalom az erkölcsi törvénnyel v,*rni/x n nézi el a magasabb erkölcs szempontjából való bűnt. Élesen világítja meg a helyzetet a prostitúció kérdésének antik megoldása. l nnék a kérdésnek az élét az antik világban elveszi a rabszolgaság intézménye. A rabszolgaság keretén belül általában el van ismerve egy olyan külön emberi laj, amely mindenképpen silányabb, mint a szabadok. Van egy születésénél Ingva, vagy egyéni szerencsétlenség következtében silány kategória, férfiak és nők egyaránt, bármilyen foglalkozásban. Ezek a rabszolgák. A rabszolga a maga silányabb voltát súlyos csapásnak, az istenek rendelkezésének fogja fel és ebben a mintegy a természettől meghatározott - helyzetében nem ismer és szenved el azután még külön depravációt, sülyedést, erkölcsi megtörést. (Közbevetőleg meg kell említeni, hogy az antik rabszolgának az életét nem szabad a római csáv alkorial foglalkozó regények és mozivásznak megvilágításában elgondolni. Az antik rabszolga helyzete a családban és a családon kívül legtöbbször ugyanaz, mini ma a háztartási, kereskedelmi, ipari vagy földműveléssel foglalkozó alkalma,ot lé.) Ezzel szemben a mai helyzet az, hogy a prostitúció a rabszolgaság intézménye nélkül mégis egy bizonyos fajtájú rabszolgaságot tart fenn. Gondoljunk a leánykereskedelemre. A prostitúció céljából erkölcsileg letört egyénekie, silanyítolt testekre van szükség és ami a legszörnyűbb, ezt a letörést, lesilá- I IH
nyitási, lesíilyeilést, d cpi a vili lói, 11/ úgynevezett szerelem Idézi elő. I.vei a.ve lelem olyan fajt a társadalm i mérgezésnek lesz a kútforrása, amelyet ebben.1 form ában az antik világ nem ismert. Nem ismert azért, mert a prostitu< ió a rabszolgaság keretén belül nem jelentett külön lesilányfrást és külön erkölcsi hajótöréseket, nem okozott tehát nagy kihatású erkölcsi katasztrófákat. Ma a társadalom ezt, általánosan elfogadott magasabb erkölcsi ideálja ellenére, élné zi és megengedi azt, hogy ez a helyzet számtalan egyénnek mérhetetlen erkölcsi kárt, sőt megsemmisülést okozzon. Ennek a megmérgezett helyzetnek a kimélyítéséhez járulnak hozzá ma azok a betegségek is, amelyeket olyan epidemikus mértékben, mint az európai világ a középkor vége óta, az antik világ nem ismert. Ha az antik irodalmat al tanulmányozzuk ebből a szempontból, akkor azt tapasztaljuk, hogy az erotika nak pozitív vagy negatív megítélésében a testet veszélyeztető betegségek egyál talán nem játszottak szerepet. Az antik filozófiai irodalomnak az a része, amely élet- és erkölcsbölcseleti kérdésekkel foglalkozik, egészen férfias típusú gondol kodásra vall. A cél az emberi élet boldogsága, de - többek között - a fölösleges izgalmakkal járó erotika kikapcsolásával. Az izgalmak forrásai az akadályok, ezekben látja az antik népszerű életbölcsesség azokat az okokat, amelyek a, erotikát felfokozzák. Ezért ajánlják a régi erkölcsbölcselők az erotikus igényeknek olyan kielégítését, amely akadályokba nem ütközik, de érintetlenül hagyja a család pozitív szempontjait. A kielégítést nem tekintik másnak, mint szükséges rossznak. Többször előfordul az antik irodalomban az a kérdés, amelyet öreg emberekhez intéznek, hogy vájjon az illetők ebben a megnyugodott élet korban nem érzik-e semminek a hiányát. A felelet a szerelemre vonatkozólag minden esetben az, hogy nem és annál jobb. Az antik öregek gratulálnak maguknak ahhoz, hogy Aphrodité istennő hatalmától megszabadultak. Azt természetesen nem lehetne elgondolni, hogy a mai betegebb és mérge zettebb társadalmi helyzeten úgy lehetne segíteni, hogy egyszerűen az antik v i szonyokhoz visszatérnénk. Ennek egyik feltétele a rabszolgaság visszaállítása volna, ami ellen az általános emberiesség eszméjének hódoló antik erkölrsböl cselet szempontjából is tiltakozni kellene. De ezen kívül is sokkal több történi az antik világ elmúlása óta, sokkal nagyobb változás, semhogy egy ilyen vissza térés ne hozna magával igen nagymértékű erkölcsi katasztrófákat, sőt olyanokat is, amelyek egyenesen az elme- és ideggyógyászat megítélése alá tartoznak. A szerelemről való antik felfogás egyszer itt volt ezen a világon és akkoi sem jelentette a szabad erotika világát, hanem a társadalom akkor is a c salád érdekét helyezte legelőre. Azóta a szerelemről való pozitív felfogás is megváltó zott. A szerelmet mint szenvedélyt ma az irodalomban és ideális vonatkozásokban többre szokás becsülni, mint amennyire az antik világ becsülte. Viszont az 119
ciol ik un éleinek süléi oldalait egyszerre szók Is megunni n elítélni. Az antik táisadalum ebben a tekintetben teljes elítéléssel és megveti.<1 i siik azokat m ij lőtt a, akik a szerelmi éleiből közvetett úton, pl. mini rabszolganők tartói és bei beadói, anyagi hasznot húztak. Ezt a foglalkozást az antik világ gyűlölettel és Hifiimtől bélyegezte meg. A másik kitűzött szempontunk az volt, hogy az egyén életében mit becsül iim )' c:, mii nem becsül meg a társadalom anélkül, hogy azt, amit becsül, parancsolna és a/i, amit nem becsül, tiltaná. A szerelmi élet egyéni megítélésének legjobb lükre, ha egy pillantást vetünk az antik másvilágba és azt nézzük, milyen megítélésben részesülnek antik felfogás szerint a túlvilági bíró előtt a széleiéin ISűnösei. Vergilius Aeneisének ismeretes V I. éneke a legjobb eszköze <iii t )n a, alvilág kínjainak a legfenekén megtaláljuk azokat, akik a családnak a/ antik világtól is megszentelt intézménye ellen a házasságtörés bűnét követlék el A ; antik világban a férjnek joga volt a tettest megölni és az ilyen bűnöst antik leifogás szerint is másvilági büntetés kísérte. Más a helyzetük azoknak, ak ik el valamely szörnyű beteges szerelmi eltévelyedés kergetett a halálba. Ezek a másvilágon nem boldogok, de nem is kapnak büntetést. Azok a szerencsédéin I ezek, akiket egy rajtuk kívül álló magasabb természeti erő kényszerítetl en ni..ellenségükbe. 1,1 a természeti erőt az antik világ, úgy mint minden egyéb intenzív megnyilat ko/asát a természetben és az ember életében mutatkozó erőknek, isteni lm mában, Aphrodité alakjában képzeli el. O az, aki erősebb, mint a férfiak és különösen erősebb, mint az asszonyok. Annak az asszonynak a képe, aki egy tmil.a.abb hatalomnak engedve, mintegy Aphrodité parancsára hagyja el a családi elet kötelékét, az Iliasban, Homeros nagyszerű költeményében áll előtúrni I lelena az, akit nem ítélhetünk el akkor, amikor látjuk, hogy akarata elleneié egy nálánál hatalmasabb isteni erő, egy daimon vezeti Parishoz, a trójai kii álylihoz. Aphrodité hatáskörébe eső eltévelyedések az antik világban olyan 11ie]'11élésben részesülnek, mint minden más betegség. A nagy szerelmet az anul irodalom egyszerűen betegségnek is jelöli. Aphroditének ellentállni rendi', köiiilmények között az embernek nem lehetséges, de Aphrodité hatalmánál. mini egy beteges állapotnak korlátlanul átadni magát nem illik az antik vil.ii' lei fiához. Don Juan típusában az antik társadalom nem lát becsülni valót, ellenkezőleg, az asszonyok után szaladgáló férfi antik emberi szempontból férfiillan A ; elforgácsolódás, szétfolyás, oktalan önerőpazarlás típusát látják benne, melyei méltán ér minden gáncs és olyan természetű megvetés, amilyen megvetésben azt is részesítik, aki bolondul pocsékolja el a reá maradt vagyont, viikv beszennyezi a reá hagyott családi hírnevei. Megbecsülésre az antik társadalom szemében számol tarthatott a férfiak 120
közöli is, sőt éppen n íérllal kö/ölt n-/., ttklben 1 In*luft ö.sszetnrián, 1. önm egtai tóztaiási erő leljivs állapota nyilat kozol l nu j;. I z 1 típus egy másik, fin I x i I n< I nagyobb erőnek a szolgálatiban all. hitnek a magasabb, tle szintén a termés.',el törvénye szerint való hatalomnak isteni kifejezése az antik világban Artemis e. lennő. Amennyire természeti erő a fajfenntartás ösztöne, ugyanannyira az és vele ellensúlyban áll az önmegőrzés vágya is, amellyel különösen a női leim é v e l ösztönösen védekezik azok ellen a hervasztó és romboló kínok ellen, mellyel az ő számára a fajfenntartás jár. Minél inkább Aphrodité szolgálatának van szentelve a szép fiatal test, annál inkább áll ott oltalmául Artemis, aki tisztaságában, erőteljességében érintetlenül akarja megőrizni. A tisztaságnak és erőteljességnek ez az eszméje az antik világban és különösen a görögöknél, nemcsak női ideál, hanem férfi-ideál is. Ezt hangsúlyozni kell, mert ezt szokták különösen figyelmen kívül hagyni, amikor az antik viliig ra gondolnak. Euripides egy híres tragédiájában, a Hippolytosban ismerkedünk meg azzal a férfi-tipussal, amelyről itt szó van. Hippolytos ugyanabba a helyzet be kerül mostohájával, Phaidrával szemben, mint a bibliai József Putifárnéval szemben. Phaidra Aphroditénak az áldozata. Hippolytos vele szemben Artemis oltalmát keresi és ha a természet útja szerint a két isteni erő összecsapásában I lippolytosnak el kell is pusztulnia, tisztán és erejének teljességében pusztul el. Hippolytos a vadász, a szabad természetben élő férfi. O az ideálja az antik sportembernek. Most mondái alakokban is megjelenik a görögöknél a tiszta, a nőktől távol élő, őket elkerülő, szabadban mozgó, vadászó ifjú. Még a római 1sászárkorból is említenek egy marathoni parasztot, aki valóságos Herkules volt es annyira gyűlölte a női nemet, hogy még olyan tejet sem fogadott el, amelyet női kezek fejtek. Am ikor egyszer ilyen tejjel akarták megkínálni, a szagáról érezte meg, hogy ehhez az italhoz nő keze ért. Ez az az antik ideál, amelyet a szabad mozgásnak és a sportnak korszaka bán teljes joggal és talán sikerrel idézhetünk fel és állíthatunk az ifjúság elé is. Mérhetetlen jót tehet a fiatalsággal a mai erkölcsi viszonyok között olyan neve lesi rendszer és olyan iskolatípus, amely ehhez a férfias görög ideálhoz vezet kö zelebb. Így a valláserkölcsi szempontok mellett általános emberi szempontból is olyan mintakép rajzolódnék csodálatosan vonzó alakban a jövő nemzedék elé, amely számára önmegőrzést, tisztaságot és férfias erőteljességet jelentene.