A TÖRTÉNELEM FEL FOG MENTENI! Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt 1953. október 16. Tisztelt bíróság! Védő még nem gyakorolta hivatását hasonló nehéz körül mények között, vádlott még nem szenvedett hasonló súlyos igazságtalanságtól. S ebben az esetben védő és vádlott egy személy. Védőügyvédi minőségemben még csak meg sem is merkedhettem a vádirattal, mint vádlott pedig már hetven hat napja magánzárkában vagyok. Az emberiesség és az al kotmányosság ellen vétkezve a hatóság teljesen elszigetelt. Aki most önökhöz szól, szívből gyűlöli az együgyű hival kodást, szelleme és vérmérséklete egyaránt idegenkedik a demagóg pózolástól és minden feltűnést keltő színészkedéstől. Miért kényszerültem arra, hogy saját védő- 5
ügyvédem legyek? Először, mert gyakorlatilag megfosztottak a védelem más lehetőségétől. Másodszor, mert az adott esetben csak olyasvalaki találhatja meg a szívből fakadó, igaz szavakat, akin olyan mély sebet ejtettek, mint rajtam, s aki miként én látta, mennyire jogfosztott hazája, s hogyan tiporják sárba az igazságosságot. Szép számmal akadtak nemes szívű barátaim, akik vállal ták volna védelmemet. A havannai ügyvédi kamara úgy dön tött, hogy dr. Jorge Pagliery, a szakavatott, bátor ügyvéd, a kamara elnöke fogja képviselni a védelmet. De megakadá lyozták teendői ellátásában. Valahányszor meg akart láto gatni a börtönben, zárt ajtók fogadták. Csak másfél hónap múltán akkor is csak a bíróság közbenjárására enged ték meg, hogy tíz percig beszélhessen velem a Katonai Titkosszolgálat őrmesterének jelenlétében. Köztudomású, hogy a védőügyvédnek joga van négyszemközt beszélni vé dencével, s ezt a jogát mindenütt a világon tiszteletben tart ják, kivéve, ha egy kubai hadifogoly kerül a könyörtelen zsarnokság hatalmába, mely semmiféle emberi vagy törvé nyes jogot nem ismer el. Sem dr. Pagliery, sem én 6
nem vol tunk hajlandók eltűrni, hogy galádul kihallgassák védelmi terveinket. Alighanem szerették volna megtudni, milyen esz közökkel és módszerekkel fogjuk halomra dönteni a moncadai eseményekről 1 fabrikált hazugságokat, s hogyan leplez zük majd le a szörnyű igazságot, amelyet ők mindenáron takargatni akarnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy ügyvédi ké pesítésemmel élve, saját védőm leszek. Döntésünk, amit a Titkosszolgálat őrmestere kihallgatott és az illetékesek tudomására hozott, nagy riadalmat keltett. Mintha valami rossz szellem azt súgta volna nekik, hogy miattam hiúsulnak meg terveik. S önök, bíró urak, nagyon is jól tudják, milyen nyomást gyakoroltak rám, hogy ne éljek ezzel a jogommal, noha ez régi hagyomány Kubában. A bíróság nem nyújthatott segédkezet mesterkedéseikhez, mert ezzel a vádlottat teljesen megfosztották 1 Fidel Castro kisszámú csapata élén 1953. július 26- án sikertelen kísérletet tett a Santiago de Cuba-i Moncada-erőd elfoglalására; Castro forradalmi mozgalmát erről a napról nevezték el (Július 26. Mozga lom), s a győzelem után ezt a napot Kuba nemzeti ünnepévé nyil vánították. 7
volna a véde lem lehetőségétől. A vádlott, aki most a védelem jogát gya korolja, semmi körülmények között sem hallgatná el azt, amit el kell mondania. Úgy vélem, mindenekelőtt azt kell elmondanom, miért szigeteltek el a világtól, miért akartak hallgatásra kényszeríteni, miért tervezték amint azt önök is tudják megöletésemet, 2 milyen fontos tényeket akar nak eltitkolni a nép elől, és mi a titka azoknak a különös dolgoknak, melyek a per folyamán történtek. Erre akarok fényt deríteni. Önök kijelentették, hogy ez az egyik legfontosabb per köz társaságunk történetében. Ha őszintén úgy hiszik, nem volna szabad hagyniuk, hogy bemocskolják tekintélyüket efféle gyalázatosságokkal. Szeptember 21-én volt az első tárgyalás. Több mint százan foglaltak helyet a vádlottak padján a nagyszámú géppiszto lyos és szuronyos katona között, akik felháborító módon megszállták a tárgyalótermet. A legtöbb vádlottnak semmi köze sem volt a történtekhez, 2 A Fidel Castro meggyilkolására irányuló terveket Yanes százados leplezte le a bíróság előtt. 8
mégis hosszú időt töltöttek előzetes letartóztatásban, gyalázatos és megalázó bánásmód ban részesültek a megtorló hatóságok börtöneiben. A vád lottak másik kisebb része eltökélte, hogy büszkén be vallja részvételét a szabadságharcban, s kész volt példátlan önfeláldozással mindent elkövetni, hogy lehulljanak a bilincsek azokról, akiket becstelen céllal csupán belekevertek ebbe a perbe. Akik akkor együtt küzdöttek, újra találkoztak. Újra az igaz ügyért szálltunk síkra. Küszöbön állott az igaz ság félelmetes csatája az aljasság ellen. A diktatúra képvi selői bizonyára nem számítottak a közelgő erkölcsi katasztró fára! Hogyan is tarthatták volna fenn a hamis vádakat? Ugyan miként vehették volna elejét annak, hogy kitudódjék, mi történt valójában, mikor ilyen nagyszámú, minden kockáza tot börtönt, kínzást, s ha kell, a halált is vállaló fiatal ember ismertette a tényeket a bíróság előtt? Ezen az első tárgyaláson vallomástételre szólítottak fel; az ügyész és vádlott társaim húsz védőügyvédje két óra hosszat faggatott. Pontos számadatokkal és cáfolhatatlan tényekkel igazoltam, mennyi pénzt fordítottunk a felkelés előkészíté sére, hogyan jutottunk a 9
pénzhez, s hogyan szereztünk fegy vereket. Nem volt mit takargatnom, mert harcaink során példa nélkül álló áldozatok árán szereztük meg mindezt. El mondtam, milyen célok lelkesítettek bennünket a harcban, s azt, hogy ellenségeinkkel szemben emberséges és nagy lelkű magatartást tanúsítottunk. Azért tudtam teljesíteni fel adatomat, azért tudtam bebizonyítani, hogy a mi ügyünkbe igazságtalanul belekevert vádlottak sem közvetlenül, sem közvetve nem vettek részt a felkelésben, mert hős bajtársaim egy emberként támogattak. Megmondtam, hogy bajtársaim nem fognak meghátrálni, s nem fognak megbánni semmit, ha majd mint forradalmároknak és hazafiaknak el kell szenvedniük a következményeket. Nem beszélhettem velük a bör tönben, mégis egy akarattal cselekedtünk. Akiket közös esz mények hevítenek, azokat nem választhatja el egymástól semmi sem a börtönfal, sem a halál, mert azonos em lék, azonos szellem, azonos eszme, azonos tudat és emberi méltóságérzet lelkesíti őket. Kártyavárként kezdett omladozni az aljas hazugságok épü lete, amelyet a kormány emelt a tények köré, úgyhogy az ügyész úr belátta, ostobaság börtönben tartani mindazokat, aki- 10
ket azzal vádoltak, hogy a felkelés értelmi szerzői voltak, s kérte a foglyok azonnali ideiglenes szabadlábra helyezését. Az első tárgyaláson vallomástételem után engedélyt kér tem a bíróságtól, hogy elhagyhassam a vádlottak padját, s helyet foglalhassak a védőügyvédek között, amire meg is adták az engedélyt. Hozzáfogtam a mindennél fontosabbnak tartott küldetésem teljesítéséhez, hogy végérvényesen lelep lezzem a bajtársainkra szórt szemérmetlen, gyáva, hitszegő és álnok rágalmakat, meggyőzően és megcáfolhatatlanul be bizonyítsam, milyen borzalmas és förtelmes bűncselekménye ket követtek el a foglyokkal szemben, s a nemzet és a világ elé tárjam történelme legkegyetlenebb és legembertelenebb elnyomatásában sínylődő népünk megrázó szerencsétlenségét. Szeptember 22-én, kedden tartották meg a második tár gyalást. Csak tíz embert hallgattak ki addig, de már az ő vallomásaik is világos képet adtak a manzanillói 3 gyilkossá gokról. Bebi- 3 Manzanillo nagy kikötőváros Oriente tartomány délnyugati részén. 11
zonyosodott, és jegyzőkönyvbe is vették, hogy ezekért a gyilkosságokért egy századost, az odairányított katonai egység parancsnokát terheli a közvetlen felelősség. Nos, ezek után még 300 embert kellett volna kihallgatni. Mi tör tént volna, ha ennyi meggyőző tény és vallomástétel birto kában kérdéseket tehettem volna fel a bűntettekért felelős katonai személyeknek? Hagyhatta volna a kormány, hogy leleplezzem bűnét a tárgyalóteremben összesereglett népes közönség előtt, az egész szigetről összesereglett laptudósítók, ügyvédek és az ellenzék képviselőinek jelenlétében, akiknek ostoba módon a vádlottak padja mögött biztosítottak helyet, hogy jobban hallhassák mindazt, ami itt napfényre derül? Inkább bírástul felrobbantotta volna a kormány a törvény szék épületét, semhogy hagyja ezt! Megszületett a bírósági eljárásból való kirekesztésem terve. A harmadik tárgyalás előtt, szeptember 25-én, késő este két börtönorvos jelent meg cellámban. Szemmel láthatóan zavarban voltak. Eljöttünk, hogy megvizsgáljuk mondták. Ki félti ennyire az egészségemet? kérdeztem. Mihelyt megláttam őket, már tudtam, honnan fúj a szél. Az orvosok őszinte 12