VI. évf. 8. szám 2015. június 14. HÍVÓ SZÓ Szigetszentmiklós-Kossuth utcai Református Egyházközség lapja HÁLA, HOGY ITT A CSENDES REGGEL
- 2 - HÁLA Hála legyen Istennek a kimondhatatlan ajándékáért (2Kor. 9:15) Megfigyeltem, hogy ha csak a saját életemre koncentrálok, akkor nagyon könnyen esek a kesergés csapdájába, hogy semmi sem úgy megy, ahogy kellene. Nem akkor végzik el a megígért munkát, amikorra megállapodtunk, nem úgy csinálják meg, ahogy megegyeztünk, stb. Azonban ha nagyobb látószögből szemlélem a világot, akkor egyre jobban felfedezem benne, mi mindennel ajándékozott meg az Isten, amiért hálás lehetek, ami örömmel tölt el. A mögöttem álló időszak pedig egyenesen bővölködött ilyen ajándékokban. Végigkísérhettem egy újabb konfirmandus csoportot a hitvallástétel útján. Jó volt látni, hogy amiről tanultunk, az olykor a szívüket is megérintette, és nem maradt pusztán tananyag. Természetesen egy lelkész édesapa számára különös öröm, amikor gyermeke áll az úrasztala előtt, és válaszol a feltett kérdésekre. Öröm látni az igyekezetét, de még inkább azt, ahogy nyiladozik a hite, ahogy kezdi felfedezni a hit és az élet egymással való összefüggéseit. Jó volt a felnőtt-konfirmandusokkal együtt tanulmányozni a Szentírást hétről-hétre, ahogy felfedezik, hogy: hisz ez rólam szól, sőt nekem szól. Isten Igéjének a hatását látni az életükben csodálatos öröm. S aztán hallgatni a bizonyságtételüket, hogy honnan indultak el, milyen messzeségből, és Isten kegyelméből milyen közel kerülhettek Hozzá. Az úrvacsora mindig nagy élmény nekem. A gyülekezet tagjaival együtt részesülni Isten megbocsátó szeretetében, eggyé válni a Szentlélek által azzal az Úr Jézus Krisztussal, aki az életét adta értünk. Megtisztulni a bűntől, új életet és új lehetőséget nyerni Istentől... kimondhatatlan ajándék, ezt csak megtapasztalni lehet. És öröm volt leülni egy asztalhoz azokkal a gyülekezeti tagjainkkal, akik a határon túlról érkeztek hozzánk, és tagolódtak be a közösségünkbe. Elbeszélgettünk arról, hogy milyen volt ott, és mennyire nem könnyű itt megkapaszkodni. De még egy átültetett öreg fa is képes kizöldülni, ha a környezete szeretettel veszi körül. Mily sok ajándék, amely körülvesz bennünket. Ha nem vennénk észre mégsem, érdemes a tekintetünket levenni az életünkről, és a környezetünkön körülhordozni, mert olykor saját magunk miatt nem látjuk meg azokat az ajándékokat, amelyeket Isten elkészített számunkra! Szalkay László
- 3 - FELNŐTT KONFIRMANDUSAINK BEMUTATKOZÁSA ÁRVAI ERIKA Árvai Erikának hívnak, 28 éves, immáron szigetszentmiklósi lakos vagyok. Túrkevén születtem, majd Budapesten kezdtem meg főiskolai tanulmányaimat az ELTE gyógypedagógia karán, látássérültek és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakon. 6 éve dolgozok egy speciális általános iskolában a 9. kerületben, enyhén- és középsúlyosan értelmi fogyatékos gyerekeket tanítok első osztályban. Nagyon szeretem a hivatásomat. Szeretem a gyerekeket, és azt, hogy segíthetek nekik. Néha nagyon nem könnyű, de kárpótol az irántam kinyilvánított ragaszkodásuk és szüleik belém vetett bizalma. Azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akik érzik, életüknek Isten figyelme általi követését. Van szerető párom, összetartó családom, jó barátaim és kollégáim. Idén júliusban férjhez megyek, így most jött el annak az ideje is, hogy megerősítsem a hitemet, és bizonyságot tegyek. Szeretném Isten áldását kérni az előttünk lévő időszakhoz. Köszönöm az egyházközösségnek, hogy lehetőséget adott erre! A hétfői konfirmandus órák mindig nagyon kellemes hangulatban teltek. Jó szívvel gondolok vissza rájuk. Minden alkalommal úgy éreztem, az ott olvasott bibliai részek rólam, nekem szóltak. Éppen ezért nehezen tudtam azt a történetet kiválasztani, amelyről ezen a jeles napon szólni fogok. Lukács evangéliuma 10. rész 38-41 vers Mária és Márta: Jézus Jeruzsálembe való látogatása előtt betért egy faluba, egy Márta nevű asszony házába. Márta, Mária nevű testvére azon nyomban leült a lábai elé és figyelmesen hallgatta Őt. Márta mindeközben sürgött-forgott a vendég érkezésének apropójából. Méltatlankodva jegyezte meg, hogy testvére nem veszi ki részét a házimunkából és kérte Jézust, intse Őt is munkára. Válasza így hangzik: Márta, Márta sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jobbik részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha. Mondatai fontos tanítást rejtenek magukban, most megpróbálom ezt magamra irányítva értelmezni: Időnként úgy érzem, én is Márta vagyok. Mindig és mindenkinek meg akarok felelni, túl sokat foglalkozom a körülményekkel. Pedig a problémáim nem is igazi problémák, csupán megoldásra váró feladatok. Mégis sokszor felülkerekednek mindenen. Így közben pont azt veszítem el, ami a legértékesebb: a nyugalmat és a békességet. Ezek hiányában, bár nagyon szeretnék, nehezen tudok gondolkodni azokról a kérdőjelekről, amelyek a fejemben motoszkálnak. Ilyen állapotban a nekem szóló tanításokat is nehézkesen tudom befogadni, hiszen gyakran a meghallgatásukra sem adok lehetőséget önmagamnak. Amikor életem lényeges, ugyanakkor nehezen felfogható kérdéseiről van szó, melyeknek megértése koncentrált elmével is feladja a leckét, vajon hogyan tudnám fáradt lélekkel ezeket megemészteni? Nagy valószínűséggel sehogy.
- 4 - Este van, előveszem a Bibliát. Segítséget szeretnék kérni a Szentírásból egy valamilyen, engem nyugton nem hagyó gondolat tisztázásához. Olvasom is a sorokat, de mindeközben valami egészen más van a fejemben: mit is kell holnap csinálnom? Mit kell elintéznem? Teljesen máshol jár az eszem, pedig még vendégem sincs. Mi lenne, ha lenne? Akkor is ugyanígy tennék, csak még közben sürögnék-forognék is, mert ilyen vagyok. Nem szabadna, hogy ennyire aggodalmaskodó legyek. Egy értékes gondolat megtalálása, az azon való töprengés, egy kellemes esti beszélgetés sokkal többet ér, mint a folyamatos gondolkodás az előttem álló teendőkről. Nem könnyű változtatni. De nem is lehetetlen. Bízom benne, hogy kapok elég erőt ahhoz, hogy mindig észrevegyem, melyek azok a pillanatok, amelyeket nem szabad elvesztegetni. Tudom, hogy Isten figyel rám. Akkor is figyelt, amikor arra ösztönzött, jöjjek el ide. Minden, ami velem történik, általa irányított. Sok jó dolgot kaptam tőle, ezekért nagyon hálás vagyok. Ha néhanapján próbatétel elé állít, tudom, az is értem van, hogy megerősödjek, hogy még jobb ember lehessek. Szeretném megmutatni, hogy hű követője tudok lenni! Köszönöm, hogy itt lehetek! PÁLÓCZI NIKOLETT: A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. Mindannyian egy közös dolog miatt vagyunk itt, hogy bizonyságot tegyünk. Mindegyikünknek más az egyéni története, hogy mi vezette rá erre az útra. Különbözőek vagyunk, de mégis egyek abban, hogy hiszünk Isten országában. Pálóczi Nikolett vagyok, Szigetszentmiklóson lakom, és fodrászként dolgozom. Most, hogy rám került a sor, hogy beszéljek, szeretném röviden elmesélni az én saját utamat a hit felé. Azt az utat, mely arra vezetett, hogy végül ebben a református templomban megtisztulhassak. Születésem után sajnos nem került sor a megkeresztelésemre. Szüleim római katolikusok, de nem gyakorolják a vallást. Gyermekkoromra visszaemlékezve általános iskolában jártam hittanórákra, aztán később, mikor nagyobb lettem, saját indíttatásból olvasgattam a Bibliát, de mindig nagyon nehéznek találtam a szövegét, nem értettem. Később, amikor felnőtté váltam, sok kérdés felmerült bennem, de leginkább az foglalkoztatott, hogy mit jelent hinni. Számomra a hit a reményt jelenti, és a bizonyságot, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Életemben párszor voltam reménytelen helyzetben, de Isten megsegített. Én azt gondolom, ha rossz dolog történik velem, akkor Isten azt akarja, hogy tanuljak belőle, és tudjak majd örülni a jónak. Hosszú idő után Istentől kaptam egy csodát, a páromat. Vele megtapasztalhattam, hogy milyen őszintén, tiszta, nyitott, és teljes szívvel szeretni valakit. Amikor
- 5 - elkezdtük az esküvőnket szervezni, első utam a tiszteletes úrhoz vezetett, mert életem ezen pontján vált fontossá a konfirmáció, úgy éreztem, hogy ez még hiányzik belőlem. Ezután elkezdtem járni a konfirmáció felkészítő órákra, ahol minden órán nagyon jól éreztem magam. Mindig szívesen fogadtak, és ott mindenkiből áradt a kedvesség. Ott megértettem a Bibliát. Ezután igyekeztem minden héten templomba menni is. Lélekhez szóló istentiszteleteken vettem részt, melyek sokat segítettek rajtam. Isten Igéje még tisztább, érthetőbb lett számomra. Csak mostanra tudtam meg, hogy életem különböző periódusaiban mindvégig Isten kezében voltam. Végig ő vezetett, hogy idáig juthassak, itt lehessek, és neki hitvallást tegyek. Egyre jobban tudatosul bennem, hogy mit jelent hinni, és hogy pár kimondott szó mögött milyen felelősség húzódik meg, de egyben felszabadító a gondolat, hogy a jó Isten végtelen szeretetéből örök életünk lehet, és nekem mit kell tennem, hogy a közelébe juthassak. Tudom, hogy Jézus Krisztus tanításait kell megtartanom, és öt kell követnem. PÁNTYA MÓNIKA Először is, szeretném megköszönni, hogy itt lehetek! Pántya Mónika vagyok. Itt, Szigetszentmiklóson élek a családommal. 13 éve vagyunk házasok a férjemmel. Van 2 csodálatos gyermekünk. Fanni 12 éves, Dóra 8 éves. Amikor valakinek gyermeke születik, akkor mindenki, picit átértékeli a világot, próbál más nézőpontból megközelíteni dolgokat, ez velem is így történt. Nem voltam vallásosan nevelve, ezért a hit, mindig valami misztikus, de érdekes dolog volt számomra. Aztán, amikor megismertem a férjem, úgy éreztem, kell valami más, valami több. Megkeresztelkedtem. Gyermekeink kis korukban lettek megkeresztelve és legjobb tudásunk szerint próbáljuk őket a hitben nevelni. Boldog és elégedett voltam sokáig. Aztán Anya beteg lett. Egyre betegebb. Próbáltunk mindent, amit emberileg lehetett, de be kellett látnunk, hogy nem nyerhetünk. Anya el fog menni és el is ment! Egész életemben, pici gyermekkorom óta biztonságban éreztem magam. Volt csodaszép családom, Apukám, Anyukám, Testvérem. Aztán felnőttem. Nekem is családom lett. De hiába lettem magam is Anyuka, édesanyámmal való szoros kapcsolatom továbbra is megmaradt. Sőt Mindig, minden körülmények között számíthattam rá, így továbbra is biztonságban éreztem magam. Amennyire anya-lánya között tud erős kapocs lenni, úgy közöttünk ott volt, az a mély, szétválaszthatatlan kötődés Úgy éreztem, nem kell felnőnöm, még így sem, hogy 2 kisgyermek anyukája vagyok, hiszen mindig van támaszom, mindig van kihez fordulnom, mindig van, aki segít, és aki feltétel nélkül szeret engem. Nem kell tennem semmit, így szeret, ahogyan vagyok! Azt hittem, Ő a szerencsecsillagom, Ő az, aki a legjobban szeret, Ő az, aki mindig jót akar nekem, és Ő az, aki mindig vigyáz rám! Amikor Anya beteg lett:
- 6 - Minden porcikámmal, minden sejtemmel arra törekedtem, hogy meggyógyítsam,...aztán arra, hogy ne fájjon végül arra, hogy legyen erőm elengedni Őt! Elengedtem! El kellett engednem! De akkor most ki vigyáz rám? Ki szeret engem? És ki óv meg minden bajtól? Nehéz kérdés! Van, aki Soha sem talál rá választ! Én még keresem az utam, de azt hiszem a megfelelő irányba haladok. A bibliai rész, ami engem megérintett: János evangéliuma 15. RÉSZ, 9-11 VERS Aki Krisztusban marad, megmarad a szeretetben Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. Van szerető férjem, csodaszép, tehetséges gyermekeim, megértő Édesapám, jó testvérem. Mégis, olyan őrült űr van a szívemben, amit egész egyszerűen az én egyszerű módszereimmel nem vagyok képes betölteni! Kapaszkodót keresek! Támaszt! Keresem a helyem, az utam, a támaszom ebben a világban. Tudom, hogy életem nagy csatáját, azt, hogy megmentsem Anyukámat, elveszítettem! Tudom, hogy ez sajnos, nem rajtam múlt! De azt is tudom, hogy Anya, most egy olyan csodálatos helyen van, amit én el sem tudok képzelni. És azt is tudom már, hogy nem csak Ő vigyáz ránk egyedül, hanem van segítsége, nem is akármilyen segítsége! Hiszem, hogy amit eddig szerencsecsillagnak hittem, az nem csak az volt! Hiszem, hogy a jó emberekre vigyáznak! Életem minden pillanatában arra törekszem, hogy én is jó legyek és szeretném elfogadni Isten szeretetét, szeretnék fogadalmat tenni. VÖRÖS ALEXANDRA vagyok, szigetszentmiklósi lakos, és szeretnék bizonyosságot tenni a hitemről. A családom tagjai református felekezetűek, és részben ezért is családi hagyományból kerestem fel a gyülekezetet.
- 7 - Engem és testvéreimet itt kereszteltek meg még kisgyermekkorunkban, így ezért is ide húzott a szívem. Különleges érzés volt, amikor 25 évvel később ismét a gyülekezeti teremben találtam magam a konfirmáció felkészítő órán, már felnőttként. Gyermekkorom kedves emléke pedig, hogy a szeretett édesanyámmal ide jártunk karácsonyi istentiszteletre, amit szeretnék megadni majd én is a gyermekeimnek. A közelgő esküvőmre is itt szeretnék áldást kérni, hisz ezen a helyen már több száz évvel ezelőtt is templom állt, és mivel nagyon fontosak nekem a hagyományok, ezért ez a legjobb hely arra, hogy átélhessem életem legfontosabb pillanatait. Azért szeretnék konfirmálni, hogy Isten előtt esküt és bizonyságot tehessek a hitemről, és vallásomról, hogy tagja legyek az anyaszentegyháznak. Egyfajta megerősítésre leljek, és ez példaként szolgálhat majd a leendő gyermekeimnek és remélhetőleg tudok válaszolni a kérdéseikre, úgy ahogy példaértékű volt számomra is anyukám hite, ami segítette és segíti most is a betegsége alatt. Remélem, az Úr átsegíti őt és az egész családomat a felmerülő nehézségeken. A felnőtt konfirmációra készülve erősödött bennem ez a hit, és nagyon sok mindent megtanultam, sok mindenre választ kaptam, amiért nagyon hálás vagyok! Az elmúlt hónapokban új embereket ismerhettem meg, akik gazdagabbá tették az életemet! Hiányozni fognak a hétfő esti beszélgetések! Az egyik órán A tékozló fiú történetéről volt szó. Nagyon tanulságos volt számomra, de szerintem mindenki számára fellelhető olyan momentum a történetben, amit be tud helyettesíteni a saját életébe. A példázat pedig így szól: Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. 25 Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg
- 8 - parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. A fenti sorok segítettek ráébreszteni arra, hogy milyen fontos is a család, és milyen fontos része vagyok a családomnak. A tékozló fiú csak akkor jött rá mit veszített, amikor eltávolodott az apjától. Szerintem nem szabad ilyen természetesnek venni a családi szeretetet sem, mint ahogy a tékozló fiú tette. Hiszen tudjuk, hogy ők mindig ott vannak nekünk, szeretjük őket, ők is szeretnek minket. De ha mégis úgy hozza az élet, hogy eltávolodunk a családtól, reménységet adhat a tudat, hogy van egy család, aki visszavár, mindennek ellenére is. De ehhez a családnak is olyan nagylelkűnek kell lennie, mint a történetben az apának, hisz a tékozló fiút sose érte szemrehányás, épp ezért is, merte megtenni az első lépést, és ezért mert visszatérni az apjához. Igazi áldás, ha az embernek ilyen apja, ilyen családja van, mint a tékozló fiúnak. A mai világban sajnos mi inkább az idősebb testvér példázatát követjük. Nem tudunk megbocsátani, és irigyeljük másoktól a jót, amit esetleg úgy vélünk, nem érdemelne meg. Sokszor irigykedve nézünk arra, aki egészséges, pedig egészségtelenül él, vagy gyűlölködve arra, aki gazdag, mert lop, de megtanultam, nem szabad ezzel foglalkozni, hisz bűnösök a magukat igaznak tartók, akiken eluralkodik a jóság gőgje, és hiába cselekszünk látszólag jól, ha nem vagyunk képesek az elfogadásra, a megbocsátásra.
Vörös Alexandra, Árvai Erika, Pálóczi Nikolett, Pántya Mónika. Baranyi Csaba, Fűrész Attila, Becz Bernadett, Szalkay Dóra, Mokrev Vivien, László Anna, Károly Csongor
- 10 - BIZONYSÁGTÉTEL Hálás vagyok Gyülekezeti tagként elmondom, hogy kerültem az Úr közelébe. Mikor konfirmáltam, az életem és a családi elfoglaltságaim miatt messzire kerültem az Úrtól. Jött az életembe egy nagyon szomorú eset: édesapám hirtelen halála. El sem tudtam búcsúzni tőle, olyan hirtelen ment el. A szívemben nagy fájdalom és űr keletkezett, azt kérdeztem: Istenem, miért büntettél meg? Akkor jöttem rá, hogy biztos az Úrtól való eltávolodás miatt. El kezdtem járni a templomba, így ismertem meg Villányi esperes urat és családját. Az igehirdetése a szívemig hatolt, és a fájdalom oldódott szívemben, és azóta is járok a templomba. Azóta imádkozom a gyülekezetünk lelkészeiért, hogy Isten szolgáiként Igéjét szívből jövően hirdessék. Tudják jó útra téríteni azokat, akik a sötét utat választották, akiknek szívében gyűlölet, harag van. Imádkozom Istenhez, hogy mutasson nekünk fényes utat és tudjunk megbocsátani azoknak, akik megbántottak. Imádkozom azért, hogy tudjunk közel kerülni Isten szeretetéhez. Hálás vagyok, hogy ebbe a gyülekezetbe tartozhatok, és Villányi esperes úr nyugdíjba vonulása után az Úr megajándékozott egy lelkipásztor családdal, akik hozzá hasonlóan szívükön viselik a gyülekezet sorsát. Isten áldását kérem rájuk és családjukra, az egész gyülekezetre, legyen szeretet és békesség minden szívben! Vári Sándorné HÁLÁVAL EMLÉKEZÜNK Jécsai Ferencné, sz. Vincze Zsófia asszonytestvérünkre, akit 69 évesen szólított haza Mennyei Atyánk. Gyülekezetünk egyik oszlopos tagja volt, de ugyanilyen oszlop volt családjában. Ha valakit támogatni, irányítani kellett, ha tanács kellett, ha öröme volt, hozzá ment. Vigasztalást, erőt kérve itt maradott családjára hadd emlékezzen egyik menye ezekkel a temetésen is elhangzott gondolatokkal: Vincze Zsófia négy gyermek édesanyja volt. És még négyé, és még százaké. Nála sosem maradtak segítség nélkül azok, akik otthont keresztek, hiszen mindenkinek megmutatta, hogy mit jelent példaértékű, befogadó család. Önzetlen és odaadó jelleme mindenkinek megtanította az ételek, virágok, állatok szeretetét, és az élet igenlését. Fáradhatatlan munkával tanított minket, szalonnát, hagymát és almát enni, kertet gondozni, csokrokat, koszorúkat kötni, szépen öltözni, és meglátni egy üres, kopott képkeretben a díszítés és alkotás lehetőségét.
- 11 - Megmutatta, hogy nem a képességeinkben, hanem a döntéseinkben mutatkozik meg, kik is vagyunk valójában. Vincze Zsófia nem hagyott semmit az elmúlásra. Megélte és felhasználta minden erejét, érzelmét, esélyét, vágyát és álmát, vigyázott, de nem takarékoskodott magával. Amit tanított nekünk életében, az olyasmi, minthogy behurcolnak-e az arénába, ahol élet-halál harcot kell vívnunk, vagy emelt fővel önszántunkból vonulunk-e be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy e két dolog között nincs lényeges különbség, de mi már tudjuk, hogy ezen a döntésen áll, vagy bukik minden ezen a világon. Búcsúzáskor ne feledjük hát el, hogy nekünk mindig azok táborába kell tartoznunk,. Akik hallották a jóslatokat a világ végéről, és mégis veszik maguknak a bátorságot, hogy addig is ültessenek egy facsemetét, hiszen ahogy ő mondaná- semmi nem jogosíthat fel rá, hogy ne állj fel és ne végezd el a dolgodat! MIÉRT VAGYUNK HÁLÁSAK Önfeledten örülni, vidáman forgolódni az élet ösvényein, a jövőre reménységgel előretekinteni, örömmel dolgozni a családért, a munkahelyen, mindenütt, ahol megfordulunk, jó nyomot hagyni magunk után, ha továbbmegyünk. Elérhetetlen vágyak ezek? Látunk nehéz családi helyzeteket, éhbérért dolgoztatott embereket, a munka miatt megfáradt szülőket, akik alig látják felnőni gyermekeiket, széthullott családokat, céltalan fiatalokat. Mennyi hála és köszönet fogalmazódik meg bennünk? Vagy gyötör a folytonos aggodalom, a kezelhetetlen gyermek, a házsártos öregek, a rossz főnök, rossz kapcsolataink, a hatalmas felelősség? Nem véletlen, hogy Jézus a gyermekeket állítja elénk példának: Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek. Mert a gyerekek tudnak hálásak lenni. Apróságokért. Kis dolgokért is. Ezeket szavakba is foglalták. Olvasgassuk hálás szívvel: 8-9 évesek - Hálás vagyok, mert jó tanárom van. Hálás vagyok, mert jó családom van. Hálás vagyok Istennek, barátaimnak és jó az iskola. - Hála, hogy a második osztályban megtanultam olvasni, írni, számolni. Köszönöm, hogy minden megvan, ami kell nekem. - Hálás vagyok Istenért, anyáért, apáért, testvéreimért, ennivalóért, innivalóért, suliért, barátokért, mindenért, az egész világért. - Hálás vagyok azért, hogy kedves barátokat adtál nekem. Hálás vagyok a szüleimért! Hálás vagyok a játékomért! Hálás vagyok az életemért!
- 12 - - Hálás vagyok, hogy segítettél nekem a tanulásban. Köszönöm Istenem, hogy mindig velem voltál! Hálás vagyok, hogy anyukám és apukám mindig szeretni fog! - Hálás vagyok, hogy Isten végigkísért a tanévben. Hálás vagyok a szüleimért! - Hálás vagyok, hogy ilyen jó barátaim vannak, hálás vagyok, hogy ilyen jó szüleim vannak. - Ó Istenem, jó Istenem, olyan szép itt minden! Köszönöm, hogy teremtettél engem és a szüleimet! - Hála Neked Istenem, hogy jó tanuló voltam és megokosodtam nagyon, és elmehetek a nyári táborba! - Hálás vagyok, mert megszülettem, van anyukám és apukám, van barátom, és van kutyám! - Hálás vagyok, hogy a cicám nem veszett el, hogy ilyen jó testvéreim és barátaim vannak! - Köszönöm, hogy van barátom és családom, és házunk, és hogy anyukámnak és apukámnak van munkájuk! - Hálás vagyok mindenért, amit Isten és a szüleim adtak nekem és a testvéremnek! 11-13 évesek - Hála, hogy van családom, anyukám, apukám, testvérem. Hála, hogy sikeresen elvégeztem a 6. osztályt, és hogy kitűnő voltam eddig. Hála mindenért, ami körülvesz, és legyél Istenem mindig velem! - Hálás vagyok a szüleimnek, hogy életet adtak, hogy gondoznak, meg ellátnak. - Köszönöm Istenem, hogy egész évben velem voltál, hogy jó lett az átlagom, és hogy a barátaim mellettem maradtak. - Uram, hálát szeretnék adni első sorban a testvéreimért, a szüleimért, hogy egészségesek és boldogok! Hálát adok barátaimért, és minden egyes boldog pillanatért! Szeretnék hálát adni azért is, hogy velem voltál a nehéz időkben és erőt adtál! - Hálás vagyok, hogy a világ legjobb családjába kerültem! Hálás vagyok, hogy sok-sok mindent kaptam a családomtól és az osztálytársaimtól, akiket szeretek! Hálás vagyok kedvességükért és szeretetükért! - Köszönöm, hogy nekem adtad a mostohaanyámat, mert ő mindenben segít. Köszönöm a tanárokat, akik tanítanak és próbálnak a tanulásban segíteni. Köszönöm a testvéreimet, akik minden nap csalnak mosolyt az arcomra! - Hálás vagyok azért, mert ilyen jó családba kerültem, nagyon kedves barátokat, és jószívű tesókat adott Isten. Hálás vagyok azért is, hogy van miből élnünk, szép ruhákat tudunk venni, Hálás vagyok, hogy ilyen jó osztályba kerültem. És azért is, mert megteremtett minket. Hálás vagyok mindenért! - Én Istenem sok dologért is hálás vagyok, de leges-leginkább a családomért, a jó életemért. És ezért áldalak szívemből-lelkemből!
- 13 - - Én sok mindenért vagyok hálás Istennek. Először is azért, mert kedves, megértő szüleim vannak, ilyen jó barátaim, szép kedves tesóim. Hálás vagyok, hogy szeretnek, és egy ilyen együttműködő osztályba kerültem. - Hálás vagyok Istennek, hogy jó és szerető családom van! Hálás vagyok, hogy sok barátnőm van, akik szeretnek. Hálás vagyok, hogy mindent megkaptam, amire szükségem volt. Hálás vagyok, hogy mindig számíthatok családomra és barátaimra, akikben megbízhatok! - Köszönöm Istenem az életem. Lehet, hogy nem tökéletes, de én így szeretem. Örök életet nem kérek, csak azt, hogy a családom egészséges legyen, más kérésem nincsen. Köszönöm, hogy nem vagyok egyedül! - Hála Istenem, hogy van édesanyám, édesapám, testvérem, családom! Hála az ünnepekért, barátokért és a jó dolgokért! Hála mindenért, amit velem tettél! Ámen Legyen a mi szívünkben is hála, köszönet Istennek alapvető és sokszor természetesnek vett dolgainkért, és gyermekeinkért, akiket nekünk adott, testilelki fejlődésüket ránk bízta, hogy a hit csírája szárba szökkenhessen és gyümölcsöt teremjen! Begyűjtötte és legyezte: Ruckel Józsefné, Szalkay Lászlóné
- 16 - ANYAKÖNYVI HÍREK (május-június) Házasságot kötöttek: Csenki Tamás és Fodor Beáta A keresztség sákramentumában részesültek: Pál Tibor és Szilágyi Erika leánya Tímea Petra. Böröndi József és Kiss Csilla leánya: Réka, Surányi Balázs és Nemes Emőke leánya: Luca Sára Halottaink: Fájó szívvel, de Istenbe vetett reménységgel búcsúztunk: Tuba László 72 éves, Kincse József 82 éves, id. Kapitány Ferenc 69 éves, Virág Edina 36 éves, Tóth Józsefné sz. Váradi Gizella 74 éves, Jécsai Ferencné sz. Vincze Zsófia 69 éves HETI ALKALMAINK Hétfő: 18.00 jegyesoktatás Kedd: 18.00 házi imaalkalom Csütörtök: 18.00 Bibliaóra Péntek: 19.00 Ifjúsági óra Vasárnap: 10.00 Istentisztelet HIVATALI ÓRÁK Hétfő: 13.00-16.00 Kedd: 9.00-12.00 15.00-17.00 Szerda: Szabadnap Csütörtök: 9.00-12.00 Péntek: 9.00-12.00 Az alábbi telefonszámon más időpont is egyeztethető: +36/24-465-753, +36/20-404-8336 Weblapunk a következő címen tekinthető meg: www.szszm-reformatus.hu korában elhuny testvéreinktől. Isten Igéje nyújtson vigasztalást a gyászolóknak: Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (90. Zsoltár 1. vers)