II. A KÉPZELET Akinek élénk a képzelete, maga elé idézhet egy-egy boldog pillanatot, és ha éppen itt áll mellettem, és az útvesztőkbe kémlel, nem lát mást, csak kupoláról kupolára szálló galambokat. De az épület nem templom, hanem bérház, tele elunt dolgokkal. Fotóval, rajta a folyóval, a szentképpel, melyen angyal vigyáz a parton álló gyerekekre. Akinek élénk a képzelete, látja, hogy a fiú fuldoklik a vízben, de az angyal kimenti őt. Harmat kenődik a kézre. Előkerül az angyalos kép. ABBA-posztert raktak a keretbe, valamikor 78-ban, aztán ingek alá került a szekrényben. Ezeket az ingeket húsz éve nem vette fel senki. De most enni kell. Ha nem eszel, elfogy a paprikás. És éhen maradsz. Eszik a pap, a patkolókovács, és eszik a szomszéd kamasz is a mutterral. 15
Akinek élénk a képzelete, és maga elé idéz egy boldog pillanatot, és majdnem jó neki, nos, ő arra is képes, hogy eget építsen pokolra. Tudja, hogy elég a rablóulti, a lábtenisz, és a kerítés vasnyársára húzott sörös doboz. Elég bármi, ami kiindulópont lehet. 16
III. VÁRAKOZÁS A Az úttal eljön az erdő, az erdővel pedig az éjszaka, az éjszakával mindaz, mi elválaszt a jövőtől. Hiába álmodunk a nemlétezésig kifinomult gépeket és oldalkocsis Pannóniát, végül mindenki megtelepszik a véglegesben. AA Mint egy magára hagyott ország, melyet kizártak a jövőből. Minden kivehetetlen, mint vékony füstcsík a reggel és a hajnal közt. Íme, elszállt az álom, pedig benne volt a jövő vázlata. 17
AAA Nem emlékszünk rá, csak arra, hogy reggel az ablak száraz kattanással bevágódott, kizárva Dunát, Bakonyt, Alföldet, horpadt hantokat a hajnal tövében. A földünket, hol dúljuk a közöst. AAAA Mihez kezd a szél, amikor ideér? Csak folytatódik. Se eleje, se vége. És minden kényelmetlenségre készen, várjuk a vihart, a fényét itt hagyó esőt. Valamit, amit megérdemlünk. 18
XXIV. KÖTELEZŐ HALADÁSI IRÁNY Foglalj helyet a tisztáson! Vad, érintetlen a levegő. Az agyamba látsz most, és látod azt is, hogy hajnal van: elhagyták egymást a vízcseppek. Felparcellázták az erdőt, a szántót és a lakásokat. Megjelöltem a gondot: itt kezdődik. És valahol rajtam kívül ér véget, de ezt ékszerésznagyítóval se látnád. Marad a rablak, a magány és könnyű tárgyaim, melyekhez végsőkig ragaszkodnék, ha valaki arra méltatna, hogy elvenné őket, mert belátott az agyamba. 57
De nem akarja senki megörökölni a veszélyt, a szférát, ahol még a napfény se fertőtlenít semmit, ahol nem működik éppen semmi. Közben ráláthatsz Rigómezőre, Mohácsra és az elsüllyedt Szent István csatahajóra. A korall-ravatalra, melynek már nincs tengere, de rövid életemnek ez is elég. Mert itt még a hó se száll le, csak körbekerüli a tisztást, és a tisztáshoz tartozó tárgyakat. Már ideszoktak a limlomok. Érmek, vértek és Sinkovits tizedes oldalkocsis motorja is. És ez még mindig a kezdet. 58
Mert valójában semmi sincs, így nincs itt sílift se, mi elvinne. Csak szélalak van, csak hűtőmaszk van, és van egy öreg bárkaorr is. Nem mondhatom, hogy menj innen. Most kezd izgalmas lenni. 59
XXVII. MŰKÖDÉSI SZABÁLYZAT Akit az ég szeret, megáldja, s egy jobb világba küldi ki. Hol nincs sápadt haj, nincs letört gomb, nincs vita, se szikraív, nincs torlasz, nincs sziklarész, nincs magánvaló, nincs lármacsend, csak üres pecó. Akit az ég szeret, megáldja, s egy jobb világba küldi ki. Hol avart nem érint fagyos farkasorr, nincs tollpamacs, mit vadász sasol. Hol a lombokon átsejlik a szikla, a történelmi lomok és relék. 63
Akit az ég szeret, megáldja, s egy jobb világba küldi ki, hol nincs porhó, havas árok, kőszívű ember és farkasok, csak áfonya és medveganéj. Akit az ég szeret, megáldja, s egy jobb világba küldi ki, hol ágak alján gyantacseppek, hol a Csele-patak fordul és visszanéz. Ott megállsz a pécsi szilveszterből jövet. (A buli, hol kapkodva szerettek, kapkodva ittak, hol minden csak folt volt a rongy fölé.) 64
Akit az ég szeret, megáldja s egy jobb világba küldi ki. Hol nincsenek hadak, hantok, háztájik, parkoló parasztok, és búcsújárás, ami színes, mint a hoteludvar, kétcsillagos emeletes buszokkal. Akit az ég szeret, megáldja, és egy jobb világba küldi ki. Eltereli sziklazugba, eltereli lágy talajra, és rábíz valamit. Butikot, fagyizót, bérleti jogot, egy nőt. Valamit. 65
XXIX. AGGLOMERÁCIÓ A hatékonyság hiányzott a napsütésből. A zuzmók, zsindelyek, vezetékek már átmelegedtek, mikor a biciklin a lánc, a dinamó és maga a vaskapu is dermedt volt. Nem bízom magamban ilyenkor. Elhagy valami, vagy ha itt marad, bepállik az eresztékben. Nem hurcolja tovább semmi. Ránő az életemre, mint a rossz szokások, a becézés, a vinnyogás, miket nőtől örököl az ember. Eltűnik minden, mint fűmagfolyam a szélben, ahogy eltűnik a keréknyom is az elől, akit ritkán látogatnak. 67
A bokorgyökér összenőtt a vaskapu alatt. Vajon mit keresnek a méhek ezen a vaskapun? Mit kerestem ebben az árérzékeny régióban, ahol a viszonyom is a szellemi termékem volt, kivéve persze a becézést és a vinnyogást. Működtettem egy nonstop boltot, jelentékeny forgalommal, vevőkörrel, barátokkal. Vidd tovább, itt a könyvelés! Itt a tejet és a kenyeret rendelők listája. Itt hagyom, ami az enyém maradt. 68
XXXVII. RAJTHELY Valamit kezdjek már a pillanattal, az űrlapundorral, az unalommal, a szülőfölddel, mert nem rangsorolható, a napszakokkal, és az arányaikkal. A reggellel a szülői házban, a rapsicokkal, kikkel egy osztályba jártam. A tóvéggel, ahol megfulladt Lajoska, a hullámmal, mert nincs köze a tóhoz. Valamit kezdjek a raktárszeglettel, a permetlével, rajta a halálfejjel. Bámultam eleget. 79
Valamit kezdeni a régi naptejjel, a beleragadt homokkal, és a kamaszévekkel, melyek a gyerekkor részei lettek. Összeértek, mint szelek az utcatorkolatban. Úgy tűnik, változott a rajthely. 80