TANULMÁNY A JOGOKRÓL Risalat Al-Huquq Zayn al-abidín Ali ibn al-husayn Részlet AZ ISZLÁM ZSOLTÁRAI Al-Sahifat Al-Kamilat Al-Sajjadiyya című műből
Az eredeti mű címe: Az Iszlám Zsoltárai Angolra fordította: William C. Chittick Kiadó: Muhammadi Trust of Great Britain and Northern Ireland, 1988 Fordította: Bozsai Andrea Al Mahdi Institute, 2013
BEVEZETÉS A Tanulmány a jogokról című értekezés az egyetlen Imám Zayn al-abidín-nak tulajdonított munka, ezen kívül a szerzőtől csak könyörgések és viszonylag kis terjedelmű mondások, valamint levelek maradtak fenn. Abból a tényből, hogy ez a mű kezdettől írásos formában létezik, arra következtethetünk, hogy a könyörgéseknek legalábbis egy része írásos formában született meg. A Tanulmány a jogokról a Próféta egy jól ismert mondásával foglalkozik, mely több különböző változatban maradt fenn, nyilvánvalóan azért, mert a Próféta számos eltérő szövegösszefüggésben is beszélt ugyanerről. Egy hadísz azt mondja: Mindenkinek, aki jogot birtokol (kull dhi haqq), add meg a jogát. 1 A jelen szöveg összefüggésben a haqq kifejezést legjobb, ha jog -ként fordítjuk. Azonban érdemes észben tartani, hogy ez a szó, sok egyéb közeli jelentéssel is bír: ilyen pl. az alkalmasság, igazság vagy pártatlanság, valóság, tisztességesség, helyesség, helyénvalóság, szükségszerűség, kötelezettség, megillető és szolgálat. Ha csak egy pillantást vetünk a műre, hamar kitűnik, hogy a jogokat talán jobb lett volna kötelesség -nek, kötelezettség -nek, felelősség -nek fordítani, mivel e mű nem közvetlenül az egyén jogaival foglalkozik, hanem más egyének jogaival, amelyeket az előbbinek tiszteletben kell tartania. A jog kifejezés így teljesen új, kibővített jelentéssel bír, emlékeztetve arra, hogy az egyén Isten által a társadalom részeként komoly feladatok elé állíttatott. Ebben a megközelítésben Isten leértékeli az individualizmust, ez azonban nem jelenti egyben az egyén leértékelését is. Az egyén elsősorban Istennel áll kapcsolatban, másodsorban pedig embertársaival. Istennel való kapcsolatának legfontosabb része, hogy megváltást nyerjen és túlvilági élete elviselhető legyen. Ezt Isten útmutatásával el is érheti, amely irgalmon alapszik és amely az embert saját legjobb érdekének megfelelő irányba segíti. Az iszlám úgy tartja, hogy isteni útmutatás nélkül az emberi lény képtelen saját végső jóságát felismerni és azt megérteni. Ezért lerombolja az egyéni tudatlanságot: ez egy folyamat, melynek része a felfuvalkodott 'én leeresztése és az összes énközpontú vágy kiiktatása. Ennek eredményeképpen a léleknek (nafs) csak néhány joga marad, ám annál több kötelessége és felelőssége. A léleknek csak egyetlen igazi joga van a lélek magszabadításához való jog. Az egyén megszabadításához való joga természetesen követi Isten jogát, vagyis hogy társítás nélkül (tawhid) imádják. A megszabadításhoz vezető út az Isten iránti engedelmességből áll. Ezért a lélek joga az, hogy engedelmeskedjen Istennek. Isten természeténél fogva mivel Isten kegyelme megelőzi a haragját az engedelmesség folyamatában a lélek feltárja saját könyörületét. Vagyis az Isten kegyelmében való részvétel az ő útmutatásának követésétől függ. Útmutatásának követése pedig a Shari a követését jelenti, melyet a Qur an és a szunna foglal magába. Ezért van az, hogy az Imám az engedelmességről úgy beszél mint az egyén legfontosabb jogáról, mivel csak az által érheti el lelke megszabadítását. 1 Bukhari, Sawm 51. Cf. Wensinck, Concordance, I, 487, inna alayka haqqan
TUDD Isten irgalmazzon neked, hogy Istennek jogai vannak feletted és ezek körülvesznek minden mozdulatodban, ha megmozdulsz; minden pihenésedben, ha megpihensz, minden végtagodban, amit igénybe veszel, és minden eszközben, amit használsz. Ezen jogok némelyike nagyobb, némelyike pedig kisebb. [A] [1] Isten legnagyobb joga feletted az a jog, amellyel ő rendelkezik feletted - ez az összes jog alapja és gyökere, és ebből ágazik ki a többi jog, illetve [2] az a jog, amellyel önmagad rendelkezel magad felett a fejed búbjától a talpadig, beleértve az összes belső szervedet is. Isten jogott adott [3] a nyelvednek, [4] a hallásodnak, [5] a látásodnak, [6] a kezednek, [7] a lábadnak, [8] a gyomrodnak, [9] és a szemérmednek feletted. Ez az a hét szerv, amelyek által a cselekedetek (af'al) végbemennek. [B] Majd Isten jogott adott a cselekedeteidnek feletted: Isten megadta [10] a rituális imáknak a jogot feletted, [12] a böjtödnek a jogot feletted, [13] az adakozásodnak a jogot feletted, [14] a felajánlásodnak a jogot feletted, és a cselekedeteidnek a jogot feletted. [C] Majd ezek a jogok kiterjednek tőled mások irányába, akiknek jogaik vannak feletted. A legerősebb a vezetőid (a'imma) jogai feletted, majd az alattvalóid (ra'iyya) jogai feletted, majd a méhed [rokonok] (rahim) jogai feletted. Ezen jogokból ágaznak ki más jogok. [C1] A vezetőid három joga: A legerősebb [15] annak a joga, aki hatalommal tanít téged, majd [16] annak a joga, aki tudáson keresztül tanít téged, majd [17] annak a joga, aki tulajdonon keresztül tanít téged. És minden tanító vezető. [C2] Az alattvalóid három joga: A legerősebb [18] azon alattvalóknak a joga, akik felett hatalmad van, majd [19] azon alattvalóknak a joga, akik felett a tudáson keresztül rendelkezel - ugyanis a tudatlan ember az ismerettel rendelkező ember alattvalója, majd azon alattvalóknak a joga, akik a birtokodban vannak, mint például [20] feleségek és [21] minden, ami a jobb kezed birtokában van. [C3] A méh-rokonság jogai számosak; olyan mértékben kapcsolódnak hozzád, amilyen mértékben a méh-rokonság fennáll. A legerősebb [22] az édesanyád joga, majd [23] az édesapád joga, majd [24] a gyermeked joga, majd [25] a fiútestvéred joga, majd a következő legközelebbi és a következő legközelebbi a legméltóbb és a következő legméltóbb. [D] Majd van [26] a mestered joga, aki pártfogásába vesz [megszabadítván a rabszolgaságból], majd [27] a rabszolga joga, akinek kedveztél [azáltal, hogy felszabadítottad őt], majd [28] annak a joga, aki kedvesen bánik veled, majd [29] a muezzin joga, aki imára hív, majd [30] az imám joga, aki vezeti az imát, majd [31] a veled helyet foglaló társaid, majd [32] a szomszédod joga, majd [33] a társaid joga, majd [34] a partnered joga, majd [35] a tulajdonod jogai, majd annak a joga, aki adóssággal tartozik neked, majd [36] annak a joga, akinek te tartozol adóssággal, majd [37] az üzlettársak jogai, majd [38] az ellenfeled joga, akinek követelése van feletted, majd [39] az ellenfeled joga, akivel szemben neked áll fenn követelésed, majd [40] annak a joga, aki tanácsot kér tőled, aztán [41] annak a joga akitől te kérsz
tanácsot, majd [42] annak a joga, aki veled tanácskozik, majd [43] annak a joga, aki veled tárgyal meg valamit, majd [44] annak a joga, aki idősebb nálad, majd [45] annak a joga aki fiatalabb nálad, majd [46] annak a joga aki téged kérdez, majd [47] annak a joga, akitől te kérdezel, majd annak a joga [48] aki valami gonoszat követ el ellened, szóval vagy cselekedettel, vagy [49] aki boldoggá tesz szóval vagy cselekedettel, szándékosan vagy nem szándékosan, majd [50] azoknak az embereknek a joga, akik a te hitvallásodon vannak, majd [51] a te védelmed alatt levő emberek joga, majd minden jog az állapotok okainak mértékében és az események előfordulásainak mértékében. Következésképpen boldog az, akit Isten támogat azokban a jogokban, amelyeket reá helyezett, akinek Ő ebben sikert ad és akinek megmutatja a megfelelő irányt! [A. ISTEN JOGAI AZ EGYÉN FELETT] [1] Isten legnagyobb joga feletted, hogy imádd Őt anélkül, hogy bármit is társítanál hozzá. Ha ezt őszintén (ikhlas) teszed, Ő magára nézve kötelezővé tette, hogy eleget adjon neked ebben a világban és a következőben is. [2] A te éned (nafs) joga magad felett az, hogy azt az Isten engedelmessége alá veted; majd megadod a nyelvednek a jogát, a hallásodnak a jogát, a látásodnak a jogát, a kezednek a jogát, a lábadnak a jogát, a gyomrodnak a jogát, az intim testrészednek a jogát, és mindebben Isten segítségét kéred. [3] A nyelved joga az, hogy a trágársághoz túl nemesnek ítéld, a jóra szoktasd, tartózkodj minden beavatkozástól, amiből nem származik jó, légy kedves az emberekkel, és szólj jót róluk. [4] A hallás joga, hogy tisztán tartsd a rágalmazás (ghiba) meghallgatásától és attól, hogy olyanra figyelj, ami törvénytelen. [5] A tekintet joga, hogy lesütöd azt minden törvénytelen előtt és elővigyázattal tekintesz mindenre. 2 [6] A kezed joga, hogy nem nyújtod ki afelé, ami törvénytelen és nem megengedett számodra. [7] A két lábad joga, hogy nem mész olyan irányba velük, ami nem megengedett számodra. Nincs menekvésed az elől, hogy a keskeny hídon (al-sirat [a pokol felett]), álljál, ezért gondoskodj arról, hogy a lábaid nehogy megbotoljanak, és ezáltal a Tűzbe zuhanj. [8] A gyomrod joga, hogy nem gyűjtesz bele olyat, ami törvénytelen számodra, és nem eszel többet, mint ami beléd fér (shib'). 2 Utalás a Qur an 59:2 versre: Fogadjátok meg hát a tanulságot, ti, akiknek van szemük, akik értetek!
[9] Az intim testrészed joga (farj), hogy megvéded a házasságtöréstől és attól, hogy rá tekintsenek. [B. A CSELEKEDETEK JOGA] [10] A rituális imádnak a joga (salat) az, hogy tudatában vagy annak, hogy az az Isten elé való megérkezés és hogy az imán keresztül Isten előtt állsz. Amikor ez tudatosul, akkor annak az embernek az állapotába kerülsz, aki alázatos, gyarló, esdeklő, remegő, félelemmel, illetve reménnyel teli, szerény, és a benned levő nyugalmon és méltóságon keresztül magasztalod az Istent, aki előtted áll. Az imát szíveddel közelíted meg és határainak és jogainak megfelelően hajtod azt végre. [11] A hajj joga, hogy tudatában vagy annak, hogy az Urad elé való megérkezés és a bűneidtől való menekülés az Őhozzá; ezen keresztül a bűnbánatod elfogadtatik és olyan kötelességet hajtasz végre, amelyet Isten helyezett rád. [12] A böjtölés joga, hogy tudod, hogy az egy lepel, amelyet Isten helyezett a nyelvedre, a hallásodra, a látásodra, a gyomrodra és a szemérmedre, hogy megvédjen a Tűztől. Ha elhagyod a böjtölést, akkor Isten védelmező takaróját dobod le magadról. [13] Az adakozás joga (sadaqa) hogy tisztában vagy vele, hogy azt Uradnál helyezed el, hogy az egy olyan letét, amelyhez nincsen szükséged tanúkra. Ha titokban adakozol, azzal elégedettebb leszel, mintha nyilvánosan tennéd. Tudnod kell, hogy az adakozás megóv a megpróbáltatásoktól és betegségektől ebben a világban, és meg fog óvni a Tűztől a következő világban. [14] Az áldozat joga (hady) 3 az, hogy az által Istent kívánod és nem az Ő teremtményeit; azt kívánod általa, hogy lelked csakis Isten kegyelmének legyen kitéve és hogy megszabaduljon azon a napon, amikor szembekerülsz Istennel. [C1. A VEZETŐK JOGAI] [15] A hatalom birtokosának joga (sultan) az, hogy tudatában vagy annak, hogy Isten általad teszi őt próbára (fitna). Isten próbára teszi őt a hatalom által, amit feletted adott neki. Nem szabad, hogy kitedd magad az ő nemtetszésének, különben magadat saját kezűleg ítéled rombolásra 4 és az ő társává válsz a bűneiben amikor gonoszságot cselekszik ellened. 5 [16] Annak a joga, aki (sa'is) tudáson keresztül oktat és nevel az, hogy magasztalják, tiszteljék az óráit, jól figyeljenek rá, tisztelettel és áhitattal hallgassák őt. Nem szabad felemelned a hangodat ellene. Az óráján nem szabad senkivel sem beszélned és a jelenlétében senkiről semmi rosszat nem szabad mondanod. Ha bárki rosszat mond róla a te jelenlétedben, akkor meg kell őt védened. Hibáit el kelle rejtened, helyette érdemeit kell kidomborítanod. Nem szabad ellenséges viszonyban lenned vele vagy ellenséges érzelemet tanúsítanod a barátságban. Ha mindezeket megteszed, akkor 3 Például a hajj alatti állatáldozat. 4 Utalás a Qur an 2:195 versre: És adakozzatok Allah útján és ne engedjétek, hogy a saját kezetek taszítson benneteket pusztulásba. 5 Imám Zayn al-abidin tisztelettel való viselkedése az Umayyad vezetők irányában tisztán ezen az alapelven nyugszik
Isten angyalai tanúsítani fogják, hogy becsületes voltál vele, és megtanultad a tőle jövő tudást Istenért és nem az emberek kedvében járva. [17] Annak a joga, aki téged birtokláson keresztül tanít az, hogy engedelmeskedj neki és ne legyél engedetlen, hacsak nem az engedelmességgel Isten neheztelését vívnád ki, mert nem lehetséges az engedelmesség egy másik teremtménynek úgy, hogy az engedetlenség lenne Istennel szemben. [C2.AZ ALATTVALÓK JOGAI ] [18]Azon alattvalóid joga, akik felett hatalmad van az, hogy tudatában vagy annak, hogy ők az ő saját gyengeségeiken és a te erősségeden keresztül váltak a te alattvalóiddá. Ezért a rád háruló kötelesség az, hogy bánj velük igazságosan és könyörületes, jószívű apaként viselkedj velük. Bocsásd meg a tudatlanságukat, a büntetésben ne légy elhamarkodott, és adj hálát Istennek a felettük szerzett hatalmadért, amelyet Ő adott neked. [19] Azon alattvalóid joga, akik felett a tudáson keresztül rendelkezel az, hogy tudnod kell, hogy Isten gondviselőnek tett meg felettük azon a tudáson keresztül, amit Ő neked adott és azon a tárházon keresztül, amit Ő kinyitott számodra. Ha jól végzed az emberek tanítását, nem bánsz velük keményen és nem zaklatod őket, akkor Isten még több jutalmat ad neked. De ha visszatartod a tudásodat az emberektől vagy keményen bánsz velük, amikor tudásért fordulnak hozzád, akkor Isten joga, hogy megfosszon a tudástól és a dicsőségedtől és az emberek szívét elfordítsa tőled. [20] A feleséged joga (zawja) hogy tudatában vagy annak, hogy Isten őt számodra nyugalmul és vígasztalásul rendelte; tudnod kell, hogy ő Isten jóindulata irányodban, ezért becsülnöd kell és finoman kell vele bánnod. Habár az ő joga veled szemben erősebb, könyörülettel kell bánnod vele, mivel ő a te foglyod (asir) akit te etetsz és öltöztetsz. Ha tudatlan, légy vele elnéző. [21] A rabszolgád (mamluk) joga, hogy tudatában vagy annak, hogy ő a te Urad teremtménye, a te apád és anyád fia, és a te húsod és véred. Birtoklod őt, de nem te alkottad őt; Isten teremtménye ő. Nem te alkottad a végtagjait, és nem te élteted őt, sőt, éppen ellenkezőleg: te is Istentől kapod azt, ami mindehhez szükséges. Majd Isten alávetette őt neked, gondjaidra bízta őt és letétbe helyezte őt nálad hogy az a jó, amit neki adsz, majd megvédelmezzen téged. Tégy vele tehát jót, ahogy Isten is jót tesz veled. Ha nem szereted, akkor cseréld le másikra, de ne gyötörd Isten teremtményét. És nincs erő csak Istenben. [C3. A MÉH SZERINTI ROKONOK JOGA] [22] Az anyád joga, hogy tudatában vagy, hogy ott hordott téged, ahol senki más nem, hogy neked adta szívének gyümölcsét, amit senki nem ad senkinek sem, és megvédelmezett téged minden szervével. Nem érdekelte, ha ő éhes is maradt, ám téged táplálni tudott, vagy ha ő szomjas is maradt, ám te inni tudtál, ha ő meztelen is
maradt, ám téged fel tudott ruházni, hogy őt érte a nap, ám te árnyékban lehettél. Lemondott az éjszakai pihenésről teérted, megvédelmezett hidegtől és melegtől, mindezt azért, hogy hozzá tartozhass. Nem leszel képes kifejezni a háládat, hacsak nem Isten segítségével. [23] Az apád joga, hogy tudatában vagy annak, hogy ő a te gyökered. Nélküle nem lennél. Bármikor látsz magadban valamit, ami a kedvedre van, akkor tudd, hogy a te apád a gyökere annak a rajtad levő áldásnak. Ezért dicsőítsd Istent és mondj neki köszönetet annak mértékében. És nincs erő csak Istenben. [24] A gyermeked joga, hogy tudatában vagy, hogy ő belőled van és neked fogják tulajdonítani mindazt, ami benne jó vagy rossz, e világ közvetlen dolgaiban. Felelős vagy azért, ami rád bízatott, mint például a jó magaviseletre (husn al-adab) való nevelés, az ő Ura felé irány megmutatása, és az abbéli segítségnyújtás, hogy Istennek engedelmeskedjen. Ezért úgy viselkedj vele, mint aki tudja, hogy a jóért jutalom jár és a rossz cselekedetért büntetés. [25] A testvéred joga, hogy tudatában vagy annak, hogy Ő a te kezed, hatalmad és erősséged. Ne az Isten iránti engedetlenség fegyvereként tekints rá, vagy az Isten teremtményei elleni gonosztettek eszközeként. Ne felejts el segíteni neki az ő ellenségeivel szemben, és lásd el jótanácsokkal.. Ha engedelmeskedik Istennek, annál jobb, de ha nem, neked inkább kell tisztelned Istent, mint őt. És nincs erő csak Istenben. [D. MÁSOK JOGAI] [26] A mestered (mawla) joga, aki pártfogásába vett azáltal, hogy megszabadított a rabszolgaságból az, hogy saját vagyonát költötte rád és kihozott a megaláztatásból, az alacsony sorból és az elidegenedés kötelékéből a szabadság magasztosságába és jólétébe. Megszabadított a tulajdon fogságából és elengedte a rabszolgaság kötelékét. Kihozott a börtönből, megadván a saját magad tulajdonlását, és megadta az Úr imádásának örömét. Tudnod kell, hogy Isten teremtményei közül életedben és halálodban ő áll tehozzád legközelebb és kötelességed segíteni őt életeddel és rendelkezésre állni mindenben, amiben szüksége van rád. És nincs erő csak Istenben. [27] A rabszolga (mawla) joga, akit pártfogásodba vettél (azáltal, hogy megszabadítottad) az, hogy tudod, hogy Isten az ő felszabadítását az Ővele való kapcsolat eszközévé tette, amely a Tűztől védő fátyol. A te közvetlen jutalmad, hogy örököse leszel amennyiben nincsen anyai rokona, kárpótlásul azért a vagyonért, amit rá költöttél, és a Te végső jutalmad a Kert. [28] Annak a joga, aki kedves cselekedetet hajt végre irányodban (dhu l-ma'ruf) az, hogy megköszönöd azt, és megemlíted a kedvességét, szép szavakkal jutalmazod őt, és őszintén fohászkodsz érte. Ez a fohász Isten és közted van. Ha ezt teszed, akkor nyíltan és titokban is hálát adtál érte. Majd ha képes vagy visszafizetni neki egy napon, akkor majd megteszed azt.
[29] A muezzin joga, hogy tudod, hogy a te Uradra emlékeztet téged ő, és a jó szerencsére hív, és segít véghezvinni azt, amit Isten tett számodra kötelezővé. Ezért adj neki hálát csakúgy, ahogy hálát adsz annak, aki jót tesz veled. [30] A rituális imádkozásodat vezető imám joga, hogy tisztában vagy azzal, hogy a közted és Urad közti közvetítő szerepet tölti be. Ő a te nevedben beszél, de te nem beszélsz az ő nevében; fohászkodik érted, de te nem fohászkodsz érte. Ő megkímél attól a rettenettől, hogy meg kelljen jelenned Isten előtt. Ha tökéletlenül hajtja végre az imát, az rá tartozik és nem rád; de ha tökéletesen hajtja végre, akkor te a társa vagy és neki nincsen kíváltsága veled szemben. Tehát védelmezd magad általa, védelmezd az imádat általa, és ennek mértékében mondj neki köszönetet. [31] Az ülő társad (jalis) joga, hogy szelíden bánsz vele, nagyvonalú vagy vele a vitában, és engedélye nélkül nem állsz fel az ülésből. Annak, aki veled ül, megengedett, hogy eltávozzon anélkül, hogy engedélyt kérne erre tőled. Felejtsd el a botlásait, emlékezz a jó tulajdonságaira, és csak jót szólj róla. [32] A szomszédod joga (jar), hogy őrt állsz, amikor nincs jelen, megbecsülöd amikor jelen van, és segítségére sietsz, ha baj éri. Nem vádolod azért, ami miatt szégyenben van; ha bármi rosszat tudsz róla, azt eltitkolod. Ha tudod, hogy megfogadja a tanácsodat, akkor adj neki tanácsot a kettőtök dolgában. Ha nehézségei vannak, ne hagyd magára, ha elbotlik, oldozd fel, bocsásd meg a bűneit, és bánj vele nagylelkűen. És nincs erő csak Istenben. [33]A társ joga (sahib), hogy társként nagylelkűen és becsületesen cselekszel vele. Megbecsülöd őt, ahogy ő is megbecsül téged, és nem hagyod hogy ő előbb gyakoroljon nagylelkűséget veled szemben. Ha mégis megelőz, akkor visszafizeted azt neki. Azt kívánod neki, amit ő kíván neked és visszatartod bármiféle engedetlen cselekedettől, amit megpróbálna elkövetni. Legyél számára irgalom, nem pedig fenyegetés. És nincs erő csak Istenben. [34] A partner (sharik) joga, hogy ha nincsen jelen, akkor pótolod abban, ami az ő ügye, ha pedig jelen van, akkor tiszteletet tanúsítasz iránta. Nélküle nem hozol döntést és nem teszel semmit kizárólagosan a saját véleményed alapján, hanem eszmecserét folytatsz vele. Megvéded a tulajdonát és nem hagyod cserben sem fontos, sem jelentéktelen ügyeiben, mivel Isten keze a két partner keze felett van, mindaddig, amig nem csapják be egymást. És nincs erő csak Istenben. [35] A tulajdonod (mal) joga, hogy csak onnan szerzed be, ami törvényes és csak arra költöd, ami helyes. Általa ne tartsd többre magadnál azokat, akik téged nem dicsérnek. Istennek engedelmeskedve bánj azzal és ne légy szűkmarkú, nehogy a megbánás és bűntudat állapotába kerülj, miközben a kellemetlen következményektől szenvedsz. És nincs erő csak Istenben. [36] Annak a joga, akinek tartozol (al-gharim alladhi yutalibuka) az, hogy ha van rá módod, akkor visszafizeted neki a tartozást, ha viszont szorult helyzetben vagy, akkor jó szavakkal kárpótolod és gyengédséggel válsz el tőle. [37] A munkatárs joga (khalit), hogy nem vezeted őt félre, nem cselekszel tisztességtelenül vele, nem téveszted meg, és féled Istent a dolgai ügyében.
[38] Az ellenség (khasm) joga, akinek követelése van veled szemben az, hogy ha igaz követelése van feléd, akkor tanúbizonyságot adsz arról saját magad ellen. Nem károsítod meg, és megadod az összes követelését. Ha a követelése a valóságnak nem megfelelő, akkor kedvesen bánsz vele és az ügyetekben kizárólag kedvességet mutatsz; nem haragítod meg Uradat az ügyeiben. 6 [39] Az ellenség joga, aki felé neked van követelésed az, hogyha a követelésed valós, akkor udvarias mértékletességgel beszélsz vele és nem tagadod meg jogait. Ha a kérésed valótlan, akkor féljed az Istent, tanúsíts megbánást, és hagyj fel a követeléseddel. [40] Annak a joga, aki tanácsot kér tőled (mustashir) az, hogy ha úgy ítéled meg, hogy helyes véleményen van, akkor azt tanácsolod neki, hogy azon vélemény szerint cselekedjen; ha nem úgy ítéled meg, akkor olyan emberhez irányítod, aki úgy gondolja, ahogy ő. [41] Annak a joga, akitől te kérsz tanácsot (mushir) az, hogy nem vádaskodsz ellene olyan vélemény miatt, amely nem egyezik a te véleményeddel. Ha pedig azonos véleményen vagytok, akkor dicsőítsd Istent. [42] Annak a joga, aki a tanácsot kér tőled (mustansih) az, hogy megadod a tanácsot, képviseled őt, de kedvességgel és részvéttel fordulsz hozzá. [43] A tanácsadód (nasih) joga, hogy szelíden viselkedsz vele és meghallgatod. Ha a helyes irányba vezet, akkor dicsőítsd Istent; de ha nem ért veled egyet, akkor légy könyörületes iránta és ne vádold semmivel; tekints úgy rá, hogy hibát követett el és csak akkor leckéztesd meg, ha megérdemli. Aztán ne foglalkozz a dolgaival. [44] Annak a joga, aki öregebb nálad (kabir) az, hogy nagyrabecsülésedet fejezed ki a kora miatt és tiszteled, mert nálad korábban lépett be az Iszlámba. Nem mész szembe vele a vitában, nem előzöd meg az úton, nem mész előtte, és nem tekinted őt ostobának. Ha ő nevetségesen viselkedik veled, akkor elviseled és tiszteled az iszlám jogán és az ahhoz fűződő tisztelet miatt. [45] Annak a joga, aki fiatalabb nálad (saghir) az, hogy könyörületes vagy vele azáltal, hogy tanítod őt; megbocsátasz neki, elfeded a hibáit, kedves vagy vele és segíted őt. [46] Annak a joga, aki kér (sa'il) tőled az, hogy a szükségletéhez mérten adsz neki. [47] Annak a joga, akitől te kérsz az, hogy elfogadod tőle az adományt hálával és elismeréssel és elfogadod a kifogásait, ha visszatartja adományát. 6 Zayn al-abidin lelki kíválóságait, mint a türelem és megbocsátás, gyakran megjelenik a róla szóló írásokban. Egyszer egy ember szemtől szembe átkozódott vele, de Ő tudomást sem vett róla. Majd azt kiabálta: Utállak! Az Imám azt válaszolta: És elfordulok tőled, utalván a Qur an-i versre: Ragaszkodj a megbocsátáshoz és parancsold meg azt ami helyes és fordulj el a tudatlanoktól. 7:199. Ha bárki gyalázta őt, akkor azt mondta: Ha úgy van, ahogy mondod, akkor kérem Istent, hogy bocsásson meg nekem, és ha nem úgyvan, ahogy mondod, akkor kérem Istent, hogy bocsásson meg neked.
[48] Annak a joga, akin keresztül Isten boldoggá tesz (surur) az, hogy előszőr Istent dicsőíted, majd hálát adsz az illetőnek. [49] Annak a joga, aki rosszat tesz ellened az, hogy megbocsátasz neki. De ha tudod, hogy a megbocsátás ártani fog neki, akkor megvéded magad. Isten azt mondja: És ha valaki megvédi magát, miután igazságtalanok voltak vele, azok ellen nincs semmiféle út. (42:41). [50] A te hitvallásodon levő emberek joga (milla), hogy biztonságos menedéket adj nekik, részvéttel viseltess irántuk, jólétüket elősegítsd, a jótettet megköszönd, barátsággal kezeld őket, a rosszat távol tartsd tőlük. Azt kívánd az ő számukra, amit magadnak is kívánsz, és azt ne kívánd számukra, amit magadnak sem kívánnál. Idős férfiaik az apád helyén állnak, fiataljaik a testvéred helyén, idős asszonyaik az anyád helyén és a fiatal nők a gyermekeid helyén. [51] Az iszlám védelme alatt álló emberek joga (dhimma) az, hogy elfogadod tőlük azt, amit Isten elfogadott tőlük és nem károsítod meg őket mindaddig, amig teljesítik Isten iránti kötelezettségüket.