XX. évf. 9. szám www.uj-muveszet.hu HU ISSN 08662185 ára 635 Ft Manhattan ritmusa Sean Scully IV. Prágai Biennále Kezdőtőke Diploma 2009 Az Essl-díj és a Derkovits-ösztöndíj
Szurcsik József H U N G A R T grafikus ö s z t ön d í j a s A HUNGART Egyesület 2004. évi ösztöndíj átadó ünnepsége HUNGART EGYESÜLET 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30., tel.: (06-1) 302-4386, tel./fax: (06-1) 302-3810, e-mail: hungart@hungart.org, web: www.hungart.org hungart hirdetes 208x284 Szurcsik.indd 1 um-2009-09-szeptember-01-borito.2 2 2009.08.27. 14:56 2009. 08. 28. 15:39:42
Asztalos Zsolt: Vigasztalás, 2008 Király András: Két bejárat udvarra, 2008 tar ta lom Az absztrakció érzékisége 4 H ELMUT FRIEDEL Manhattan ritmusa Sean Scully festészetének rendje Kezdőtőke A borítón Sean Scully Yellow Robe Red Figure 8.07 (2007, olaj, vászon, 214x182 cm) című festményének részlete látható, mely Veszprémben a Modern Képtár, Vass László Gyűjtemény Galériájában tekinthető meg X. 25-ig. 8 V ÁRALJAI ANNA Saatchi úr, figyelem! MKE Festő szak 15 T IHANYI LAJOS Köztes állapotok MKE Szobrász szak 18 FENYVESI ÁRON Magasra tett léc MKE Intermédia szak 21 D EBRECENI BOGLÁRKA A tervezésen túl MKE Tervezőgrafika szak 26 P AKSI ENDRE LEHEL Szükséges luxus MKE Képgrafika szak 29 K OVÁCS ORSOLYA Változatok kezdő hangra PTE Művészeti Kar 32 B ÖRÖCZFY VIRÁG Dózsa és a nagyváros MOME Fotográfia szak 35 S INKÓ ISTVÁN A mulandóság cáfolatául MKE Restaurátor szak Diploma után 37 P. S ZABÓ ERNŐ A jéghegy csúcsa körül A kiterjesztett festészet és az újdokumentarista fotó a 4. Prágai Biennálén 40 C SIZMADIA ALEXA Ment-é ösztöndíj által a világ elébb? A Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása 42 S ZARVAS ANDREA 2x2 Színerő Léptékváltás 4: táblaképnél nagyobb festmények 44 M ULADI BRIGITTA Díjak felsőfokon Essl Award Közép- és Dél-Kelet-Európa művészeti díj, 2009 Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei. Czene Márta: Álmomban máshol, 2008 Erdei Krisztina: Plasztik, 2009
ki ál lí tás aján ló Összeállította: R UDOLF ANICA Chalo! India Essl Múzeum, Klosterneuburg, Bécs, 2 november 1. India Kína mellett a világ másik olyan országa, amely sosem látott gazdasági változáson ment keresztül az elmúlt időszakban. A gazdasági fellendülés magával hozta a művészeti élet felpezsdülését is, s a közelmúltban reflektorfénybe helyezte az indiai művészeket. Az Essl Múzeumban megrendezett, Az indiai művészet új korszaka alcímű, 27 művész több mint 100 munkáját bemutató tárlat széles spektrumot ölel fel a rendkívül sokszínű, hihetetlenül gazdag kortárs indiai művészet világából. A művészek témájukat a mindennapi élet valóságából veszik, s a környezetük kellékeit beemelik a művekbe. A Chalo! annyit jelent: Induljunk! ezzel a közvetlen megszólítással hívnak közös utazásra a friss és energikus kortárs indiai művészet világába, s tágabb értelemben, azon keresztül saját magunk felfedezésére. Thukral & Tagra: Fantom IX-B, 2007, akril, olaj, vászon, 182x367 cm Derkovits Gyula Igazi és hamis képek Szombathelyi Képtár, 10 október 11. A kiállítást Derkovits Gyula születésének 115., halálának 75. évfordulója alkalmából rendezik. A Szombathelyi Képtár gyűjteményének egyik alapját a művész alkotásai képezik; életművének jelentős műveit őrzi a képtár, melynek intenzív és tudatos gyűjtése 1973-ban kezdődött. A kollekcióban festményei mellett szép számban találhatók grafikák és grafikai sorozatok, amelyek még nem kerültek bemutatásra. Az évforduló alkalmából, amely egyben tisztelgés a város szülötte előtt, a Szombathelyi Képtár egy nagyobb válogatást tár a közönség elé, bemutatva a hamisítványnak tartott és pornográf alkotásokat is. Derkovits Gyula: Látogatás (Búcsú), 1927, olaj, vászon, 47,6x54,7 cm Királylányok messzi földről: Katalónia és Magyarország a középkorban Magyar Nemzeti Múzeum, 5 november 15. Magyarország és a nyugati Mediterráneum között napjainkig ritkák és esetlegesek a kapcsolatok. A két térség népei egymás múltjáról, jelenéről, kultúrájáról rendkívül keveset tudnak, annak ellenére, hogy jelenleg ugyanazon közös európai politikai és kulturális egység tagjai. A katalán-magyar kooprodukciós tárlat célja, hogy segítse egymás jobb megismerését, megértését, s újabb nézőpontokat kínáljon a hasonlóságok felfedezésében. A nagysikerű barcelonai bemutatót követően szeptember 5-től a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg a messzi földről érkezett királylányok. Két nemzet felemelkedésének története bontakozik ki előttünk, miközben megismerjük a dinasztikus házasságok, politikai csatározások és sorsfordító háborúk indítékait és eredményeit. A kiállítás november 29-ig várja vendégeit: multimédia, tapintható tárlat, interaktív foglalkoztató, iskolai, családi programok, Örökmozgó Filmklub nyújt tartalmas szórakozást minden korosztálynak. Pacio Bertini Caritas szobra (Mallorcai Sancia, Nápoly királynője sírjáról) 2
ki ál lí tás aján ló Hommage Bauhaus 90 A22 Galéria, 2009. augusztus 28 szeptember 29. A kiállítást a németországi Bauhaus 90. évfordulójára rendezik. Célja, hogy bemutassa azoknak az élő harmadik (negyedik) generációs magyar művészeknek a munkáit, akikre a Bauhaus szellemisége hatással volt, és akik a legkarakteresebben képviselik a Bauhaus-hagyományok újragondolását és előrevitelét. A Bauhaus alapozta meg a vizuális művészetek azon alapfilozófiáját, amely a konstruktív, konkrét, szisztematikus, kinetikus, kutató, kísérletező művészet, a design és a jelenkori építészet fejlődéséhez vezetett. Az A22 Galériában kiállított művészek munkái különböző egyéni utakat, gondolatokat közölnek a vizualitás egyfajta (geometriai) formanyelvén keresztül. A művészek egy-egy korábbi alkotása mellett a napjainkban készült művek is bemutatást nyernek, ezzel érzékeltetve a gondolkodásukban, problémafelvetésükben bekövetkező változásokat. A kiállítók: Maurer Dóra, Mengyán András, Haraszty István, Megyik János, Haász István, Bak Imre, Csáji Attila, Fajó János, Gáyor Tibor, Glass Ingo, Hetei Katalin, Konok Tamás, Nemes Judit. Objekt VIII. Miskolci Művésztelep, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Kamaraterme, 2009. augusztus 25 szeptember 26. Objektumok a térben, első látásra talán így lehetne jellemezni a kiállítást, ami a korábbi évekhez hasonlóan egy központi téma köré csoportosul. A művésztelep zárókiállítása önmagában egy olyan koncepcionális műnek tekinthető, ami a kéthetes közös munkán, a dialóguson és az egyéni képzőművészeti produktumokon alapul. A szinte teljes egészében új alkotásokat felvonultató kiállítás a művészek, Karácsonyi László Attila, Kokesch Ádám, Szász György, János Szurcsik és Tarr Hajnalka munkái a művésztelep-vezető Szabics Ágnes koncepciója és Fenyvesi Áron művészettörténész közreműködése alapján jutott el végső kiteljesedéséhez. A stílusok, stílusjegyek, a visszatérő formák, amelyek a művészek egyéni produktumaira jellemzőek, a kísérleti szobrászat, a konceptualitás, az absztrakció berkeiből emelkednek, de munkáik középpontjába egységes módon az objekt, a tárgy kerül, amely a művészi absztraháló tevékenység folytán kiemelkedik hétköznapi létéből. Talált tárgyak és kínai üzletek kallódó darabjai itt helyükre kerülnek, vagy éppen egy-egy címből, paradox szófordulatból növik ki magukat. Karácsonyi László Attila: Műemlékmű III., 2009, műkő, műanyag, 26x15x15 cm Kiss Márta: Történetek Volksbank Istenhegyi úti galériája, 3 október 1. fotó: Vajda János Kiss Márta 2001-ben festő-restaurátorként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Tanulmányai befejezése után az USA-ban élt, majd ösztöndíjjal több mint két évet Indonéziában, Jáva szigetén töltött. Utazásai, élményei hatására megérett benne az elhatározás, hogy életét teljesen a festészetnek szenteli. Jáváról hazatérve két éve Budapesten él és dolgozik. Az indonéziai élmények összegzéseként jelent meg 2008-ban jávai mesegyűjteménye, a Sziklavirág. A mesék válogatása, magyar nyelvre ültetése és illusztrálása mind Kiss Márta munkája. A Volksbank galériájában megrendezett kiállításon a közönség válogatást láthat az utóbbi években készült festményekből, illetve megtekintheti a jávai meseillusztrációkat is. Kiss Márta képei stilárisan és tartalmilag is izgalmasak: tele vannak meghökkentő, ellentmondó vonásokkal, egyszerre elmélyültek és könnyedek, érzelemmel telítettek és szigorúan strukturáltak. Kiss Márta: Tata jegyzetel, 2009, olaj, vászon, 60x50 cm, 3
H E L M U T F R I E D E L Manhattan ritmusa Sean Scully festészetének rendje Modern Képtár Vass László Gyűjtemény Galériája, Veszprém, 2009. VII. 25 X. 25. fotó: Navratil Ferenc 4 Sean Scully képei a színmezőikből sugárzó érzéki erővel nyűgözik le nézőjüket. A színek felhordásának rá jellemző, különleges kvalitásáról, e sokrétegű festékbőrről, amely festészetének testét borítja, később szólunk. Előbb azonban színvilágának érzéki bőségével látszólagos ellentmondásban színfelületeinek racionális tagolásáról szeretnénk beszélni. Sean Scully, ha valaki elmélyültebben faggatja képeiről, szívesen ragad papírt és ceruzát, és négyszögeket rajzol, amiket aztán vázlatosan mezőkre oszt. E téglalapokból és négyzetekből álló belső mezők végtelen variációs lehetőségekre alkalmasak, amelyek a téglalap és négyzet elemek kombinációjából és a képmezőn belüli elrendezésükből adódnak. Miként a sakktábla a játékterület szigorú rendjével és a bábuk mozgásainak merev geometriájával, emez is a variációk olyan, jóformán végtelen sokaságát teszi lehetővé, mint egyetlen más játék sem. Szemlélőként hamar fölismerjük, hogy a raszter szigorából és az egyes elemek meghatározottságából miként bontakozik ki a formák gazdagsága. A festő rajzoló keze alatt így öltenek egykettőre alakot a már kivitelezett és a jövőbeni képeinek stratégiai mezői, hogy szinte ugyanazzal a lélegzetvétellel festészete majdani kalandjainak új meg új mezői felé haladjanak tovább. Vonalvezetésére eközben sem a keménység, sem a terebélyesség nem jellemző, a filigrán vonalak könnyed lendülettel ismételhetők. Keze alatt és szavaival életre keltve így válnak láthatóvá festményei, melyek hatása messzemenően a színekből táplálkozik. Ebből pedig arra kell következtetnünk, hogy képeinek egyik lényeges elve már a mezők rendjében benne foglaltatik: ez az elv több puszta mintánál, és meghatározóan hozzájárul a festmények hatásához. A japán kultúra egyik domináns eleme a mezők szabályos felosztása legyen szó akár a rizsmezők szabályos téglalapokra tagolásáról, akár a lakó- és hálóhelyiségek beosztásáról a tatami szigorú méretei szerint. A variáció, az alakzatok viszonylagos sokfélesége kizárólag a téglalapok különböző irányából jön létre. Láttuk azt is, hogy Piet Mondrian miként olvasta ki a természet megfigyeléséből, a fák ágainak és bogainak szövedékéből a függőlegesek és a vízszintesek új, geometrikus rendjét, vagy miként redukálta a tenger egyenletes mozgását az egyenesek rendszerére. Ez még az 1914 előtti években történt. 1942-43-ban festett képén, a Broadway Boogie Woogie-n (Museum of Modern Art, New York) Mondrian feloldja a képfelület szigorú, merev és egyforma széles vonalakkal végrehajtott felosztását. Ragasztószalagok váltják fel a helyüket, amelyek megkérdőjelezik a kép síkokra osztásának rigid jellegét. A művész döntésének megváltozását New York ritmusa idézi elő, amely a címadó tánclépésben is megjelenik és irányítja tekintetünket. Az egyik oldalon a szigorú rend, a Manhattant behálózó átlós elv, amely mind utcáinak kialakításában, mind házainak homlokzatán érvényesül. Ám ha azt nézzük, hogy Manhattanben minden mennyire eleven, mozgalmas és változó, ez az alapvető rend a maga statikumával egyszeriben érvényét veszti. Mintha még a fák vagy a tenger struktúráiban is több állandóság uralkodott volna, mint most, a nagyváros sürgés-forgásában. Sean Scully is erre a rendszerre, a Manhattan -re reagál, és képein talál választ rá. A mód, ahogyan egy építőmunkás odaszögel valahová egy darab furnérlemezt, arról árulkodik, hogy a gondosság mint olyan kihalt. Csinálják, ami az adott pillanatban működik, és kész. A járdákra szerelt fémlapok olykor még durvábban hatnak. Én egyfajta urbánus romantikát látok az efféle szükségmegoldásokban, amelyekkel az emberek egyben tartanak egy olyan helyet, mint Manhattan, miközben pedig épp ez a bökkenő, hogy igazában az egész nem tart, már semmi nem áll össze. Ott van az úthálózat meg a rácsmintás házak, aztán ott vannak mindezek a meghökkentő dolgok, amiket az emberek ebben a rácsban meg az élein tesznek. Így Sean Scully, aki más helyütt azt írja, hogy Manhattan egyik postahivatala előtt látott egy szokványos, fekete-sárga átlókkal tagolt útzáró táblát, de kézzel, elnagyoltan megfestve. Ez a tábla egyfelől utalás a szabványosí-
Az absztrakció érzékisége tott jelzőelemek tökéletesen működő rendszerére, másfelől meg, így kivitelezve az emberi rögtönzőtehetség kifejeződése. A rendszer merevsége valami emberivel találkozik itt. A rendezésnek és elrendezésnek ezeket a formáit Sean Scully régi házakon figyeli meg, és a látottakat fényképeken rögzíti. Az emberi ábrázolásai ezek, amint ajtókon vagy falakon pusztulásuk folyamatában láthatóvá válnak: málladozóan, áttetszően és feloldódó színvilággal. Mindebből pedig olyan eleven párbeszéd bontakozhat ki, amelyben minden esetlegesség mögött, mint egy fátylon át, még fölismerhető marad az emberi cselekvés rendteremtő kvalitása. Ez az ember alkotta rend mindig derék, azaz derekas, magyarán: helyes szögben nyilvánul meg. Az ezeridomú formák tengeréből kiemelkedik az ortogonális a rendet ígérő emberi célkereszt. Sean Scully tehát négyszögletes idomokat választ festészete jellemzésének alapvázául, s közben messzemenően tudatában van az eszmény és a valóság közötti emberi ellentmondásnak. Tud a határzónáról, amely e két egymáshoz éles peremek mentén nem, vagy csak erőszakkal közelíthető szféra között húzódik, s e tudás birtokában Scully azt az utat választja, hogy az egymással határos szférák vagy területek közötti elmosódottságot jeleníti meg. Racionálisan, világosan definiált formákkal állunk szemben tehát, amelyek ideális esetben mértani négyszögek volnának, ám amelyek az ember mulandóságáról szerzett művészi tudás hatása alatt újra meg újra csak közeledhetnek ehhez az ideálhoz. Scullynál így vibrálnak négyszögeinek határai, olyan elevenséget teremtenek, amelyek a megjelenített testek lélegzéséből fakadnak. Ha így nézzük, ezek a festett peremek elsődlegesen nem a festés folyamatából adódnak, hanem, mint fentebb is láttuk, Scullynál már a rajzban benne foglaltatnak. Márpedig valamennyi munkájának, az akvarelleknek, a pasztelleknek és a festményeknek is ez a rajz képezi az alapját. A Scully-féle rajz így disegno a szó klasszikus értelmében, amely nemcsak a koncepciót írja körül, de a kivitelezett rajzot is. Az ilyen módon felvázolt, impozáns-tündöklő színkváderekből komponált festmények érzékiségükkel közvetlenül ragadják meg a nézőt. A többrétegnyi festékből fölépített, mélyen ragyogó vörös és sárga tónusokra komoly és derűs szürkeárnyalatok felelnek. Támpontokat a fekete négyzetek és téglalapok képeznek. Sean Scully: Four Days, 1995 olaj, fa, egyenként 30x45 cm Kiállítási enteriőr Sean Scully és Helmut Friedel fotó: Navratil Ferenc 5
Sean Scully: Folding Brown Barcelona 9.04, 2004, olaj, vászon, 80,5x60,5 cm 6 Közöttük a rózsaszín, barna és kék legkülönbözőbb fokozatai vívják ki saját területüket. Hogy képein Scully saját környezetére keres válaszokat, az igencsak kiérezhető az egymással társított színsávok mindannyiszor különleges koloritjából. Olykor a képek címe is segít abban, hogy az absztrakciók mögött a valóság visszfényét is kiolvashassuk. Sean Scully festészete tehát megérinti nézőit. Az érzéki élmény Scully ecsetnyelvének közvetlenségéből is adódik. Függőleges vagy vízszintes, szélesen elhelyezett ecsetnyomok fotó: Navratil Ferenc hozzák létre azokat a szemlélőnek kínált felületeket, a téglalapokat és sávokat, amelyekből a művész a festményeit komponálja. A festés munkájának ezek a látható az alattuk nyilvánvalóan ott rejlő színrétegeket átfedő nyomai már-már testszerű színhatást hoznak létre, és olyan érzéseket hívnak elő, mint a melegség és a lüktető elevenség, s egyszersmind az átható dallamosság lágy hangulatait is képesek sugározni. A skála az érdes-robusztus anyagiságtól a finom, gyengédebb színfátylakig terjed. Sean Scully a 70-es évektől kezdve először keretre feszített vásznakra fest, melyek a 80- as évektől aztán mindinkább épített, ki- és beugrásokkal tagolt felületek jellegét öltik. A durva vászon mindig szilárdságot és a térbe hatoló testszerűséget sugall. Ez fokozódik tovább, amikor Scully több elemből építi fel képfalait. Az olajfestmények a lebegő színárnyalatok kvalitásától eltérően amely pasztelljeit és náluk is derűsebb akvarelljeit jellemzi leplezetlenül erőteljes fizikalitást hordoznak. Nem véletlenül ad nekik olyan címeket, mint Fal, Front, Kő vagy Katedrális. Nagyméretű kompozícióinak architektonikus hatását hangsúlyozzák a művész által inserteknek nevezett berakások. Ablakszerűen téglalapokat és négyzeteket ékel a nagyobb képfelületekbe, ezzel megszakítja és a festői narráció másfajta ritmusával gazdagítja a faktúra folyamatosságát. Az ábrázolás így különböző síkokon zajlik. Az ábrázolási síkok ilyetén váltakozását tovább erősítik és hangsúlyozzák a fémből, jobbára acélból készített berakások és/vagy nagy képfelületek. A Yellow Junction vagy az As Was című kompozíció esetében például a kép egyik felét a vászon, a másikat viszont egy acéllemez képezi, s ebből végletessé feszített bipolaritás vagy kettős hangzat jön létre. Egy kisebb, telt színvilágú vászonfelület a kemény fémbe ékelve csak még elevenebben, melegebben és erősebben sugárzik ki; egyszerre létezik a szőtt anyagiság kontextusában meg egy másik helyen is. A fém ilyen kezdeti
használata aztán a festett fémfelületekig vezet tovább, amelyek színmezőit ugyanúgy különböző széles csíkok és sávok hozzák létre, mint a vásznakéit. 1995-től, az Úszó festményektől kezdődően azonban láthatólag változik a színhatás, mégpedig a hordozó anyagtól függően. Míg a vászonra festett képeken még bizonyos életlenség jellemezte a különböző formátumok és formátumtársítások széleit, addig a fémfelületek határai pontosak és élesek. A képfelületek fölépítésének és elrendezésének szabatosabb linearitását a faktúra síkszerűbb hatása követi: a lesimított ecsetnyomok csillogó felületté olvadnak össze. A felületek csillogásának és tükröző hatásának folytán lebegőbb, könnyedebb benyomást keltenek a festmények. Az érzéki töltetű, durva, erős fizikai jelenléttel bíró ecsetvonások nyersebb látványvilága ragyogó színjelenésnek adja át a helyét. Mint Sean Scully munkásságában mindig, itt is kiemelt szerep jut a sok rétegben történő festékfelhordásnak. Az alumínium- vagy rézfelületre komponált festményeken lágyan összeolvadnak a szélek. Megjelenésükben a zománcfolyadékra emlékeztetnek, s talán leheletnyivel személytelenebbül is csengenek, mint a vászonra festett képeken. Ha Sean Scully festészetének gyökereit keressük, saját bevallása szerint Vincent van Gogh és Henri Matisse gyakorolt lényeges hatást rá. Már e két példakép munkássága is kirajzolja Scully festészetének ellentéteit és fesztávolságát: az ecset heves, következetes munkáját egyfelől és a színfelületek feszültséggel teli fölépítését másfelől. Míg a korai képeken mint már rámutattunk Piet Mondrian hatása érhető tetten, az átlós vonalvezetések szemmel láthatóan Manhattan urbánus szerkezetére utalnak. Fotográfiáin ugyanezt a rendezőhálót, az emberi kötődések és gabalyodások alapraszterét látja Scully. A spanyolországi, Santo Domingo-i, mexikói, írországi és máshonnan való, lelakott és elhanyagolt házak homlokzatai meg a festmények témái között nyilvánvaló a párbeszéd. Scully a 90-es évek festményei után készíti ezeket a fotográfiákat. Egyértelmű a szociális üzenet, amelyet a művész vall és munkásságával kifejezni igyekszik. Egy másik fotósorozatán Aran Island kőfalaival foglalkozik, amelyek kődarabok vízszintes és függőleges soraiból épülnek fel. Scully megfelelést érez az ír kézművesek primitív kőrakásai és saját munkássága között; mi több, példájuk nyomán maga is hatalmas kőfalakat épít, afféle szobrászati beavatkozásokat a tájba. fotó: Navratil Ferenc A legutóbbi évek festményeit, különösen a fémre festett képeket szemlélve feltűnő az a jellegzetes színvilág, amely derűs-meleg szürkéből, fátyolos rózsaszínből és a velük határos, szelíd-tört zöld- és barnatónusokból áll össze. Scully évek óta műtermet tart fenn az Elő- Alpok vidékén, s ebben az újfajta színvilágban ottani élményei és megfigyelései csapódtak le. Összegzésül megállapíthatjuk, hogy Sean Scully absztrakt festészetébe állandóan beépültek a közvetlen, konkrét, környezetéből és gyökereiből egyaránt származó tapasztalatok. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy képei láttán soha nem anonim vagy netán steril formanyelvet érzünk, hanem mindannyiszor a színkezelés eleven, szenvedélyes izzásával állunk szemben. A művész úgy érez elkötelezettséget a valós világ iránt, hogy közben semmilyen módon nem kíván előtérbe nyomakodni. Scully festészetében az egyetemes formák mögött elevenen él az egyéni különlegessége. A kiállítás az E.ON Energie AG és az E.ON Hungária Zrt. támogatásával jött létre. Az absztrakció érzékisége Sean Scully: Small Grey Durango, 1991 olaj, vászon, 60,96x60,96 cm 7
V Á R A L J A I A N N A Saatchi úr, figyelem! MKE Festő szak fotó: Berényi Zsuzsa A festő szakosok bermuda nadrágban, tornacipőben diplomáznak. A gyulai májas és a zacskós tej diplomavédéssel egyenidejű fogyasztása sem kizáró ok a vizsgáról. Ők azok, akik még meg merik tenni, hogy egy árva szót sem felelnek a vizsgáztató mesternek, mondván, ők festők, és ami nem látszik a képen, az nincs is. És valóban. Ami volt, az élt. Ami nem volt, azt meg hiába magyarázták. De mi van? Mitől van valami? Mitől érzem azt, hogy viszont szeretném látni a művész képeit, nyomon szeretném követni a szakmai karrierjét, fellapozni a munkáit tartalmazó katalógust? 8 Bak Zsuzsanna olaj, vászon, 100x90 cm Benkő Katalin olaj, vászon, 360x288 cm Bolla Rita olaj, vászon,160x120 cm A személyes ízlésen túl az aktuális művészeti trendek nyilvánvalóan befolyásolják ítéletünket. A nemzetközi kiállításokat jegyző kurátorok is szívesebben újítanak be egy-egy fotóval, videóval vagy installációval, és maguk a festők sem kötik az ebet a karóhoz, hanem vizuális kultúra címszó alatt a végletekig tágítják eszközhasználatuk lehetőségeit. A reprezentáció új módszereivel, technikáival kísérletezik az idén végzett festők java is, és az a tapasztalatom, hogy mestereiket, valamint a közönséget is inkább ezek az új látásmódról tanúskodó munkák hozták lázba. A klasszikus festői munkákat is gyakran kísérte performansz, felolvasás vagy miniszíndarab a barátok közreműködésével, mintha felturbózott érzékeinknek már nem lenne elegendő egy szimpla csendélet, önarckép. Számomra a legkedvesebb munka egy videó volt. Adamkó Dávid zenélő, majd gitárt robbantó medvéjével olyan kérdéseket feszeget, hogy miért is csinálunk
művészetet, illetve hogy milyen viszonyok között működhet a művészet. Egy másik munkájában a családi felvételeket tartalmazó dvd-t nagymamájával és kisfiával belesüttette a diós piskótába, így téve egyedivé és pótolhatatlanná az egyébként végtelen számban sokszorosítható lemezt. Adamkó videóinak lírai megoldású képein egyértelműen látszanak festői ismeretei. Nagyon eredetiek, s mindemellett egzisztenciális mélységű kérdéseket vetnek fel. fejezetcím???? Kovács Imrich egy gimnáziumi uszodában létrehozott akció videódokumentációjával zárta tanulmányait, munkája a hanginstalláció és a happening érdekes, összevont változata. Az akció főszereplője maga a művész, amint fejjel a medence fölé lógatva üt egy gongot, míg végül teljesen alámerül a vízben. Videója nem olyan kifinomult, mint Adamkó Dávidé, néhány szép festői idézettől eltekintve nehéz eldönteni, hogy amit látunk, az már maga a mű, vagy csupán nyers dokumentum, illetve hogy műtárgyként kell-e néznünk egyáltalán ezeket a képkockákat. A legjobbak közé tartoznak Galambosi Dániel festményei. Képein mindössze öt színt használ, és nem fest előteret, valamint hátteret, viszont ebben a végtelenített térben hangsúlyos szerepet kapnak az alakok árnyékai. Fotókon ez már régóta ismert módszer, de a festészetben igazi formai újítás, aminek nem is marad el a hatása: elszigetelt alakjait egyfajta metafizikus csend lengi körül. Családot ábrázoló képén az egymás mellett szoborszerű ridegségbe dermedt rokonoknak kevesebb közük van egymáshoz, mint egy másik munkán a két boxolónak. Gyakran teszi zavarba ejtően értelmetlenné a képeit: a képteret betöltő pingpongjátékosnak nincsen partnere az asztal túloldalán, ráadásul a sportoló teljesen dekocentrált, tekintete a semmibe mered, míg a labda éppen felénk röpül. Narratívnak szánt képek ezek, s mégsem azok, valamiféle ijedt, apokalipszisváró Pilinszky-hangulat árad belőlük. Izgalmasak Mátyás Péter akvarelljei. Számomra külön érdekesség, hogy ezek a hatalmas méretű papírokra festett munkák absztrakt alkotások. Ami eddig idegen párosításnak tűnt, vagyis az akvarell érzékeny technikája és az absztrakt racionalitása, az nála tökéletes összhangba kerül. Koncentrált, meditatív képeire saját bevallása szerint nagy hatással volt a Műcsarnok Lipcse-jelenség című kiállítása, de bármi hatott is rá, művei egyedülállóak. Alapvetően nonfiguratív festészetébe behozta ugyanis a perspektívát, mely nem utal semmire, hanem csak mint képszervező elem teszi egyedivé munkái látványvilágát. A fotók közül kiemelkedtek Győri Andrea munkái, melyet egy performansszal tett még izgalmasabbá. A szőke lány farmerban, saruban, csak úgy, hétköznapi egyszerűségében ült egy széken és olvasott. Olvasott, már vagy negyed órája. Fel sem pillantott. Galambosi Dániel: olaj, vászon, 110x170 cm Adamkó Dávid: installáció, vetített képpel és hanggal, 5x3x3 m Farkas Dániel: olaj, pasztel, vászon, 84x120 cm Dallos Ádám: olaj, vászon, 186x153 cm 9
G. Horváth Boglárka: olaj, vászon, 150x180 cm Hegedűs Anett Lilla: installáció, vegyes technika, 100x60x500 cm Győri Andrea Éva: 4db print, egyenként 150x112 cm Gánóczy Krisztina: olaj, karton, 80x70 cm Háta mögött saját fotói függtek a falon, melyek őt örökítik meg parókában, dominaruhában, szintén egy széken ülve. Vagy húsz percig olvasott a saját diplomavédésén. Tanárai nem merték megtörni a szakrális csendet, a földön kuporgó évfolyamtársak is csendben adták át magukat a mű születésének. Hallgatásának csendje demonstrálta a paradoxont: miként is, miért is beszélne a művész saját munkáiról? Más-e az az én, akit a kép megörökít, mint aki ott, akkor művészként jelen van? Míg sokan nem létező beszédkészségükkel, verejtékszagú magyarázataikkal igyekeztek jobb színben feltüntetni munkáikat, addig akadt, aki művészetté emelte magát a diplomavédését is, és mert nemet mondani. Fotói önportrék, melyeknek nyíltsága, szexuális kisugárzása Cindy Sherman képeit juttatták eszembe és azt, hogy ennek a lánynak kíváncsi vagyok a többi munkájára is. Ezek voltak az erős művek. A jók közé tartoztak Bak Zsuzsanna festményei szépen összeálló felületeikkel, tört színeikkel. Sajnos a szép felületi megoldások mögött elmaradt a formaképzés, és nehezen érthető, hogy a képkivágásokhoz képest miért éppen akkorák és miért éppen ott vannak a figurák? Sötét tónusú képeit az installáció tette izgalmasabbá: a festmények közé saját készítésű könyveit függesztette fel tele nagyon festői, gyors és intuitív képekkel, melyek talán még érdekesebb, mobil változatai a nagy munkáknak. 10
fejezetcím???? Benkő Katalin falnyi méretű nonfiguratív festményei dekoratívak, de ezen valahogy nem lépnek tovább. Enkausztika-technikával készült munkáiban, nehéz visszaolvasni a személyes intuíciót, nem érződnek rajtuk a művész által elmesélt közvetlen élmények. Mátyási Péter: papírtekercs, akvarell, 2db, egyenként 220x150 cm Hegedűs Norbert: olaj, vászon, 200x140 cm Bolla Rita az egyik legeredetibb végzős. Bár nyulakat ábrázoló képein a rajzos elemek néha túl részletezőek, izgalmas talajra téved, amikor azzal kísérletezik, hogy a nyúlfigurák hogyan működnek absztrakt háttér előtt. A képeket színdarab kísérte, s mivel festményein szeretne minél kevesebb nyomot hagyni, a szöveg segítségével másik médiát is felhasznált. Képei egyben vannak, színei tiszták, és érdekes a felismerés, hogy Dürer óta mennyit változtak a nyulakról alkotott elképzeléseink. Dallos Ádám homoerotikus munkáit provokatívnak szánta, mégsem ütősek. Hiába a nézővel szemező fekete szempár, a szőrtelenített testrészek, a közszemlére tett péniszek, mostanában már sok fórumon, sokféle médiából zúdul ez ránk, és nem pukkad polgár, ha ilyesmit lát. Dallos Ádám nem írta fölül Hockney-t. Farkas Dániel a név kötelez mottóval készítette el szellemes, farkasokat különféle narratív helyzetekben megörökítő képeit. Nyers vászonra pasztellel készített munkái érzékeny megoldású tájképi elemeket tartalmaznak, míg többi festménye inkább humoros, vagy éppen lidérces. Katona Krisztina: vegyes technika, 100x200 cm Kovács Réka Gyöngyvér: vegyes technika, papír, 70x100 cm 11
Gánóczy Krisztina és Páljános Erzsébet diplomamunkái számomra a kerülendő utat példázzák: Gánóczy virágcsendélet-sorozata valójában egy didaktikai sor, mely kimerül abban, hogy iskolás módon a festmény felépülésének folyamatát kívánja szemléltetni. Páljános Erzsébet témája az 1848-as szabadságharc, ennek megfelelően Miklós huszár téli lovaglásának vagy éppen a huszárok csatarendbe állításának lehetünk szemtanúi, Gericault stílusában. A festő személyéről, az alkotóról egyikőjük esetében sem tudunk meg semmit. Horváth Boglárka provokatív politikai festészete bár esztétikailag hagy maga után némi kívánni valót, mindenesetre hatásos: perceken belül parázs vita alakult ki a Barcsay teremben, mely nem a festő alkotói képességeiről, sokkal inkább a politikai nézetkülönbségekről szólt. Az absztrakt festmények közül számomra a már említett Mátyás Péter mellett Katona Krisztina művei voltak a legmeggyőzőbbek. Diplomamunkájában öt év anyagkísérleteit egyesítette egy sorozatban. Tudatos, érett alkotó, akit leginkább a textúra és a faktúra foglalkoztat. Ellentmondásos anyaggal, zománcfestékkel fest, melynek csillogó felülete egyszerre vonzó és visszataszító. Hegedűs Anett nyalóka-objektcsoportjáról már szóltam a bevezetőben. Az óriási üveggolyókat fém rudakra rögzítette, de anyaghasználatát jobban át kellett volna gondolnia, mert ember nagyságú édességei nem lettek élethűek. Márpedig a pop nagyjainak, többek közt Oldenburgnak a hatása éppen abban állt, hogy szobrai a megszólalásig természethűek. Ezek tehát egy kicsit absztrakt nyalókák, így viszont már nem érik el azt a hatást, hogy feltétlenül a fogyasztói társadalom káros szenvedélyeire asszociáljunk általuk. Hegedűs Norbert volt számomra az, aki a klasszikus értelemben vett festészetet képviselte. A némi narratívával izgalmassá tett, egészalakos portréi a mindennapi életből vett, egyszerű emberi helyzeteket ábrázolnak. Modelljeit frontális beállításba helyezi és felnagyítja, ők uralják a szűkös képteret, s mellettük csupán jelzésértékűen szerepel egy-egy tárgy, például a telefon vagy egy üres szék. Visszafogott, csendes előadásmódja jól közvetíti a belső tartalmat, ennek köszönhetően erős lelki portrékat sikerül vászonra vinnie. Kovács Réka Gyöngyvér munkáit tanárai nem egyértelműen találták jónak, belső világát közvetve feltáró fekete-fehér, szögletes testeiben mégis érezni valamiféle metafizikus csendet. Semleges fehér háttér előtt lebegnek ezek a kubusok, s a testek elé helyezett áttetsző elválasztófal távolságtartásra szólít fel, bizonytalanságot idéz elő a 12 Páljános Erzsébet: olaj, vászon, 120x150 cm Richter Zsuzsanna: vegyes technika, vászon, 50x80cm Tóth Angelika: olaj, vászon, 100x150 cm Szabó Andrea Cecília: olaj, vászon, 130x160 cm