AMARKAZI VÍZTÁROZÓ 2015. OKTÓBER16.-ÁN VÉGZETT HALÁLLOMÁNY FELMÉRÉS ÉS VÍZMINŐSÉG ELEMZÉSEREDMÉNYEI MARKAZ 2015 AVisontai Erőmű és Bánya Dolgozóinak Horgász Egyesületével fennálló szakmai szerződés értelmében a 2015. évi második halállományfelmérésre október16.-án került sor. A felmérés 14.00 és 17.00 óra között történt, borús,szeles, az évszakhoz képest hideg időjárási viszonyok
között, szemerkélő eső mellett. A felmérés során elektromos halászgéppel vizsgáltam a halállomány tartózkodási helyét, valamint faji és korosztályi összetételét, és a rendelkezésere bocsájtottvizsgálati eredményekből elemeztem a tó vizének összetételét. A halászathoz a szokásos SAMUS 725 típusú elektromos halászgépet használtam. A felmérő halászat eredményei: A felmérő halászat során nem jártuk be a víztározó teljes területétannak nagysága és mélységi viszonyai miatt. A mintázott rész az 1. képen látható, ahol pirossal jelöltem az elektromos halászgéppel végzett felmérés nyomvonalát. 1. kép: A tározó mintázott részei A felmérés során elsősorban a partszéli területeket vizsgáltuk, mivel a tározó mélyebb pontjairól a halat nem lehet felhozni, illetve búvóhely hiányában azok nem is szívesen tartózkodnak ott csak a tél folyamán. A megfogott, riasztott, illetve észlelt halállomány nagyságát és korosztályi összetételét az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat: Az észlelt halállomány nagysága a mintázott területen Halfaj 1+ (db) Adult (db) Összesen (db) 2
Ponty 0 3 3 Süllő 2 0 2 Balin 0 1 1 Ezüst kárász 0 1 1 Küsz 0 10 10 Bodorka 0 20 20 Összesen: 2 35 37 Az észlelt halállományból és annak elhelyezkedésébőlmegállapítható következtetések: - a megfogott állomány mennyisége alapján nem alkalmas arra,hogy belőle messzemenő következtetéséket lehessen levonni a tó teljes halállományára vonatkozóan; - a halak mindegyike a fenékrőlkerült elő, a búvóhelyeken és vízközt vagy a felszínen csak 1-2egyed tartózkodott. Ez azt jelenti, hogy az évszakhoz képest szokatlanul hideg és csapadékos ídőjárás hatására a nagyobb egyedek a mélyebb részekre vonultak a vermelőhelyek kiválasztása és elfoglalása céljából. Ezeken a részeken azonban még táplálkoznak, mivel a víz hőmérséklete még nem csökkent 6 o C alá. A kisebb egyedek, elsősorban a keszegfélék közül a bodorkák és a küszök a sekélyebb vizű részeken tartózkodnak, de itt is már az alzat fölött állnak, elsősorban a vermelésre is alkalmas gödrökben, mélyedésekben; - a halak egészségi állapota és kondíciója szemmel láthatóan jó volt, várhatóan telelésük is sikeres lesz, bár ez utóbbit atél időjárása nagymértékben befolyásolja majd; - a megfogott 2 darab egynyaras süllő a helyi ívásból származik, mivel testhosszuk 8 és 10cmkörül volt,míg a4 cm-es előneveltként telepített süllőknek már 15-08 cm hosszúnak kell lenniük. A két egyed valószínűleg a teljes tenyészidőszakban planktonozott, azaz nem jutott préda állathoz, nem váltak ragadozóvá,egész nyáron zooplanktonon éltek. Az ilyen apró, energia tartalékkal nem rendelkező egyedek általában nem élik túl a teli periódust; Annak, hogy a halak már viszonylag korán a mélyebb részekre vándoroltak vermelési céllal van egy pozitív hatása. Az őszi kisvízállású időszakban sem hálókkal sem pedig elektromos halászeszközzel nem tudják őket megfogni az orvhalászokés az orvhorgászok sem. A vízminta elemzés eredményei: 3
A vízminőséget a 2011. és 2015. közötti időszak augusztusi vizsgálati eredmények értékelésével készítettem, amely vizsgálatokat a Mátrai Erőmű Zrt. végeztetett el. Az elemzéssorán csak a halbiológiai szempontból fontos paramétereket vettem figyelembe. Oldott oxigéntartalom A mért oldott oxigén mennyisége 7,2 és 10,52 mg/l között változott 2011 és 2015 között. Ennek megfelelően az oxigén telítettség mértéke 95,07 és 134 % közötti volt. Az oldott oxigén (O 2 mg/l) a vízben fizikailag oldott oxigén koncentrációja, melynek mértéke függ a hőmérséklettől, a légnyomástól, a vízben oldott anyagok minőségétől, és a vízinövényzet élettevékenységétől. Oxigéntelítettség (O 2 %) pedig valamely hőmérsékleten és túlnyomáson mért vízbeli O 2 koncentráció és a szóban forgó hőmérséklethez tartozó oxigéntelítettségi koncentráció aránya. Azaz ha egy víztérben semmilyen oxigénfogyasztó vagy termelő szervezet nem volna, akkor lehetne 100 %-osan telített oxigénnel. A halaknak fajtól függően eltérő minimális oxigéntartalom igényük van. Általában a gyorsfolyású tiszta patakokban élő fajok oxigénigénye magas, míg az alsóbb folyásvidéken vagy állóvizekben élő fajok oxigénigénye alacsony. Tóban található fajok közül magasabb oxigénigényűek a busák és a süllő. Ezek általában már 4 mg/l-es oxigéntartalomnál elkezdenek pipálni, és ha tartósan ez alá az érték alá süllyed az oxigénszint, akkor elpusztulnak. A fulladásos halál tipikus jelzője a süllő esetében a szélesen széttárt szájnyílás és kopoltyúfedők. Ezzel szemben a tipikus állóvízi fajok, úgymint ponty, kárász, bodorka, stb. elviselik a 2 mg/l alatti oxigéntartalmat, sőt rövid ideig a teljes oxigénhiányt is. A mért értékek minden esetben megfelelőek voltak a halak számára. Kémhatás vagy ph érték A víz kémhatása8,43 és 8,7 között változott a vizsgált 5 évben. A ph optimálisnak tartott tartománya 6,5-8,0 közötti, változása elsősorban a nyári időszakban lehet kritikus, és 9,4-es érték fölött már megindul a szabad ammónia képződése, így a halak nem oxigénhiányban, hanem mérgezésben pusztulnak el. A mért értékek halbiológiai szempontból megfeelőek. Vezetőképesség 4
A vezetőképesség a 324,6 és 453µS/cm közötti, amely alacsony, folyóink esetében egy tél végi, hóolvadás utáni áradáskor megszokott érték. Megengedett határértéke 2.500 µs/cm, de 3.000 µs/cm-es értékig még nem jelentkeznek káros hatások a haltartás szempontjából (lassú mozgás, étvágytalanság). Ez a paraméter a Körösök és a Tisza esetében 600, míg intenzíven trágyázott halastavaknál akár 5.000 µs/cm is lehet. Az ártézi vezetékes ivóvíz fajlagos vezetőképessége 1.000 µs/cm érték körül mozog. A vezetőképesség növekedése elhullást csak extrém magas értékek kialakulásakor, de még inkább a vezetőképesség mértékének hirtelen történő nagy változásakor okozhat. Kémiai oxigénigény (KOI Cr ) A KOI a vízben lévő anyagok redukálóképességének mérése valamilyen oxidáló anyaggal, mint például a kálium-bikromát. A KOI adata arányos a vízben található szervesanyag mennyiségével. A mintákból mért KOI értéke 16,95 és 68,7 mg/l között változotta KOI 20 mg/l-es érték fölé növekedésekor állhatnak elő nemkívánatos jelenségek (pipálás, vízvirágzás).a mért értékek alapján a tó vize erre a paraméterre nézve halélettani szempontból közepesnek mondható. Szaprobitás A víz szervesanyag bontásának erőssége, ami az elsődleges termelés energia-befogása ellen dolgozik, és ami a vizi rendszer potenciális energiatartalmának csökkenését okozza A számított értékek 2 körüliek, azaz a 9 kategóriát tartalmazó szaprobitási skálán a 4. kategóriába azaz a béta-mezoszapróbikusba tartoznak, azaz a víz közepesen terhelt szervesanyagokkal. Ammóniumion Az ammóniumion nitrogéntartalmú szerves növényi és állati anyagok bakteriális lebomlási terméke, illetve a vízben lévő állatok által kiválasztott anyagcseretermék. 5
A mintákban mért értéke 0,02 és 0,32 mg/l közötti. Mennyiségéből kiszámítható a szabadammónia mennyisége a ph és a hőmérséklet ismeretében. A hőmérséklet és a ph függvényében számított százalékos arány alapján a vízben lévő szabad ammónia mennyisége elenyésző, az nem jelent veszélyt a halakra,és az alacsony ph érték miatt várhatóan a nyári időszakban sem okoz majd problémát.. Az ammónium szintje közepes. Nitrition Kémiai szempontból labilis, aerob körülmények között keletkezik és nitrifikációval nitráttá alakul (NH 4 NO 2 NO 3 ), amivel oxigént von el a környezetéből. Megengedett határértéke ivóvíz esetében 0,5 mg/l. Az öt vizsgálati évben mért értékei 0,01; 0,028; 0,028; 0,016 és 0,03 mg/l, így látható, hogy a mért értékek a megengedett alatt vannak, így ez a tényező nem okozhat gondot a tóban. Általában nitrifikáló baktériumok termelik az ammónia oxidációja során, vagy a befolyó vízzel kerül be a víztérbe, vagy a mélyben lejátszódó bomlásból származik. 3 mg/l-es érték fölé emelkedése idegen szerves szennyezésre utal, míg 1,5 mg/l fölé emelkedésekor okozhat mérgezést a halaknál. Nitrátion A növények számára tápanyagul szolgál, ezért a vizek eutrofizálódását okozza. Általában műtrágyázott mezőgazdasági területekről kerül a vízbe, nagyobb koncentrációja egyes területeken a felszín alatti vizek jellemzője. Aerob körülmények között stabil vegyület. Eredete lehet antropogén, vagy a helyben lejátszódó bomlás végterméke a nitrifikáció során. Nagy mennyisége oxigénben dús környezetet jelez, míg kismértékű jelenléte az algák élénk nitrogén felvételét jelzi. Esetünkben részben ez utóbbi okozhatja a mért alacsony értékeket (minden évben kevesebb mint,0 mg/l mennyiségben volt jelen). Gyakorlatilag a növények számára az egyik legkönnyebben felvehető nitrogénforma az ammóniummal és a nitrittel együtt. Különbség közöttük az, hogy míg a nitrit és nitrát a növényi szervezetek számára könnyebben felvehető tápanyagforrások, addig az ammónium már nehezebben hasznosítható. Határértéke 50 mg/l, így a nitráthoz hasonlóan nem jelent gondot a hasznosítás során. Megengedett határértéke ivóvízben 40 mg/l. Összes foszfor 6
Azt jelzi, hogy mennyi az éppen szerves kötésben lévő ortofoszfátion foszfor mennyisége a mintában. Értéke 0,11 és 0,2 mg/l. Ez esetünkben azt mutatja, hogy a zöld-kék algák mennyisége közepes a vízben, mivel ennek az algafajnak a száma a foszfortartalomtól függ. a-klorofill A szervesanyag termelést végző alga állománymennyiségének legegyszerűbb megközelítése a növényekben lévő fotoszintetizáló pigment, az a-klorofill meghatározása. A mért értékek alapján (15,66 µg/l-től 54,65 µg/l-ig) az alga telítettség vagy trofitási értéke a víztérnek közepes, azaz voltak évek amikor akgavirágzás nem jelentkezett, és voltak olyanok is amikor az alga állománya gyérítésre szorult volna. Szulfid Értékénekmérése 2015-ben kezdődött, addig a szulfát tartalmat elemezte aegbízott laboratórium. A ph függvényében egy része kénhidrogén formájában van jelen, amely az élővilágra nézve jelentős sejtméreg. Meghatározására a szabad kénhidrogén kiszámítása érdekében van szükség,ami a szulfátból azonban nem végezhető el. Mért mennyisége kevesebb, mint 0,01 mg/l volt mind a 8 mintavételi helyen. Ennek alapján a ph-t 8,43-nak véve a kénhidrogén mennyisége az összes szulfid 2,0 %-a, ami elenyésző mennyiség, azaz esetünkben kevesebb, mint 0,0002 mg/l. A kénhidrogén a halakat 0,5 mg/liter töménységben már megmérgezi. Ha az oxigéntartalom kisebb, a mérgező hatás nagyobb. A H 2 S hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a nehézfémeket tartalmazó enzimeket inaktiválja, az oxigénfelvételt és az anyagcserét gátolja. A kénhidrogénre a keszegfélék és a busa érzékenyebbek, mint a többi halfaj. A többi vizsgált paraméter közüla kalcium,magnézium, kálium és nátrium egymáshoz viszonyított arányát, a kénhatást és a karbonátion, hidrogén-karbonát mennyiségét érdemes összevetni. Ezek értéke egyértelműen mutatja, hogy nem várható a víz kémhatásának jelentős növekedése, mivel a kalcium mennyisége jelentősen magasabb, mint a nátriumé és ugyan ez a helyzet a magnézium és a kálium esetében is. A kalcium és annak vegyületei 8,4 körül stabilizálják a kémhatást, míg a nátrium képes azt akár 11-es lúgos értékig is eltolni. A 7
kalcium általában magnéziummal,míg a nátrium a káliummal együtt fordul elő (pl. szikes és sziksós talajok). A karbonáton és a hidrogén-karbonát mennyisége, azaz a p- és az m-lúgosság pedig a víztérkémhatással szembeni puffer kapacitását adja. A mért magas hidrogén-karbonát mennyisége jelzi,hogy a víz kémhatás tekintetében stabil, azaz nem labilis, amikor már egy kisebb külső szennyezés is képes a kémhatást kedvezőtlen irányba eltolni. Szarvas, 2015. október19. Dr. Gorda Sándor VM szakértő 33932/1/2007 okleveles halászati szakmérnök 8