Az első és utolsó lépés a szabadság felé MEDITÁCIÓS

MEDITÁCIÓ Az első és utolsó lépés a szabadság felé MEDITÁCIÓS KÉZIKÖNYV

Copyright 1988 Osho International Foundation, 1998 Amrita Publisher All rights reserved Originally published as Meditation: The First and Last Freedom Published by arrangement with Osho International Foundation, Bahnhofstr.52, 8001 Zürich, Switzerland Magyar Kiadás AMRITA Kiadó 1998. OSHO BOOKS Első kiadás ISBN 963 85397 8 X Fordítás: Bors Katalin 1998. A fordítást ellenőrizte: Sw Yogabeej, Ma Vimal Aloka Nyomdai előkészítés, tördelés: Lorencz János, WolfPress Kft. Nyomás: Lakatos Imre, Gödi PRINT Kft.

OSHO MEDITÁCIÓ AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ LÉPÉS A SZABADSÁG FELÉ Gyakorlati útmutató több mint 60 meditációs technikához

TARTALOM Előszó VII A könyv használatáról X A meditációról 2 Mi a meditáció? 2 Éber figyelem, a meditáció lelke 6 A meditáció kivirágzik 6 A nagy csönd 7 Növekvő érzékenység 7 Szeretet: a meditáció illata 8 Együttérzés 8 Állandó öröm, ok nélkül 9 Intelligencia: a jelenben való reagálás képessége 9 Az egyedüllét: alaptermészeted 10 Valódi éned A meditáció tudománya 14 Módszerek és meditáció 14 A technikák segítenek 15 Kezdd erőfeszítéssel 16 Ezek a módszerek egyszerűek 16 Először értsd meg a technikát 17 A megfelelő módszer azonnal hat 18 Mikor kell elhagyni a technikát? 19 A képzelőerő mint eszköz 21 Tanácsok kezdőknek 21 Megfelelő körülmények 21 Megfelelő hely 22 Helyezkedj el kényelmesen 22 Kezdd katarzissal 28 A szabadság irányelvei 28 A három alapelv 28 Légy játékos 28 Légy türelmes II

29 Ne az eredményt várd 29 Ne ítéld el az öntudatlanság pillanatait 30 A technikai eszközök segítenek ugyan, de nem juttatnak meditatív állapotba 32 Nem az élményeid vagy 34 A megfigyelő nem a szemtanú 35 A meditáció egy fortély A meditációk 41 A felébredés két erőteljes technikája 42 Dinamikus meditáció: katarzis és ünnep 44 Útmutató a Dinamikus meditációhoz* 45 Szüld meg önmagad 49 Ne feledd: maradj szemtanú 51 Kundalini meditáció* 53 Osho meditációs terápiái 54 A Misztikus Rózsa meditáció 56 Útmutató a Misztikus Rózsához 58 Néhány támpont 59 Az Elme Nélkül meditáció 60 Útmutató az Elme Nélkül meditációhoz 61 Újjászületés meditáció 62 Útmutató az Újjászületéshez 63 A tánc mint meditáció 63 Oldódj fel a táncban 65 Nataradzs meditáció* 66 Pörgés meditáció* 69 Bármi lehet meditáció 71 Futás, kocogás és úszás 73 Nevetés meditáció 73 Útmutató a Nevetés meditációhoz 74 A nevető Buddha 75 Dohányzás meditáció 79 Légzés - híd a meditációhoz 81 Vipasszana 85 A légzések közötti szünet figyelése 87 A légzések közötti szünet figyelése hétköznapi tevékenység közben III

89 A tudatos álom 91 Az elme megtisztítása 93 A szív megnyitása 95 A fejből a szívbe 98 Ima meditáció* 99 A nyugalom szíve 104 Legyen szíved a középpontod 106 Atisha szív meditációja 107 Kezdd önmagaddal 111 A belső középpont 113 Abdullah 114 Az igazi forrás meglelése 116 A ciklon középpontja 122 Érezd, hogy vagy 124 Ki vagyok én? 125 A lét középpontja felé 129 Nézz befelé 131 Belső látás 134 Lásd az Egészet 136 A belső kör 139 Meditációk a fényről 141 Arany fény meditáció* 143 A fény szíve 145 Az éteri jelenlét 147 Az áttetsző jelenvalóság 149 Meditációk a sötétségről 151 A belső sötétség 155 Hozd elő magadból a belső sötétséget 157 Az energia felfelé mozgatása 159 Az élet-energia felfelé áramlása 1. 166 Az élet-energia felfelé áramlása 2. 169 A hangtalan hang figyelése 171 Nadabrahma meditáció* 172 Nadabrahma pároknak IV

173 Aum 176 Dévaváni meditáció* 177 Útmutató a Dévavánihoz 178 A zene mint meditáció 180 A hang közepe 184 A hang kezdete és vége 187 Fedezd fel a belső űrt 189 Olvadj bele a tiszta égboltba 192 Fogadj magadba mindent 194 Meditáció a repülőgépen 195 Érezd a dolgok hiányát 198 Az üreges bambusznád 199 Oldódj föl a halálban 201 Oldódj föl a halálban 206 A halál ünneplése 209 Nézz a harmadik szemmel 211 Gourishankar meditáció* 212 Mandala meditáció** 213 Keresd a szemtanút 216 A leheletfinomságú érintés 219 Nézd az orrod hegyét 225 Csak ülj 227 Zazen 229 A zen nevetése 233 Szerelembe emelkedni: társas kapcsolat a meditációban 238 A Szeretet-kör 240 Remegés a nemi aktus során 242 A Szeretet-kör egyedül Ami gátolja _a meditációt 246 A két akadály 246 Az ego 252 A fecsegő elme V

Kérdések a mesterhez 258 Téveszmék 258 A meditáció nem koncentráció 260 A meditáció nem önvizsgálat 263 Az elme trükkjei 263 Ne tévesszenek meg az élmények 263 Az elme ismét megjelenhet 264 Az elme becsaphat 268 Csak egy szemtanú képes igazán táncolni 272 A liba sosem volt odabent! 276 A megfigyelő a hegytetőn 279 Hol hagytad a biciklidet? 283 Csak egy 180 -os fordulat 286 A hegytetőn minden út összefut 288 A tudatosság ünneplése 293 Hangolj rá a bizonytalanságra 297 A tudatosság pillanatait számold 302 Tedd a dolgokat egyszerűvé, amennyire csak lehet 306 Szemtanúnak lenni annyi, mint magokat ültetni 302 Elég csak éberen figyelni 316 Életrajz 321 OshoTour2000! 322 Osho Commune * Létezik hozzá zenei háttér ** Magyarországon kapható hozzá zenei háttér VI

ELŐSZÓ Osho, a megvilágosodott mester világméretű lázadást indít az emberi szabadság és a meditáció érdekében. Furcsa egy párosítás, gondolhatnánk. Mi köze a két dolognak egymáshoz? Pedig e szövevényes kapcsolat a kulcs annak megértéséhez, hogy milyen lehetőségeket tartogat az emberiség számára a jövő. A meditáció az az ajtó, amely feltárja a szeretet, a bizalom, a kreativitás képességeihez vezető utat. Osho szerint nincs másik ajtó, nincs másik út. Osho 1953 óta, miután elérte a megvilágosodást, előadásokat tartott tanítványoknak és szellemi útkeresőknek a világ nagy vallásos, misztikus és ezoterikus hagyományairól. Beszédeit több mint hatszáz kötetben írták le. Ezekben számtalan ókori és kortárs misztikust elevenít meg, értelmezi és a jelen korra vonatkoztatja a tanításaikban rejlő bölcsességet. Ez a kötet válogatás Osho sokéves, meditációval kapcsolatos felbecsülhetetlen értékű munkásságából. Olyan módszerek sokaságát tartalmazza, melyek segítségével felfedezhetjük mindazt, amit a mester így nevez: Meditáció: az első és utolsó lépés a szabadság felé". Osho azt mondja: A meditáció nem új keletű dolog, hanem velünk született adottság. Míg az. elme egy új dolog, addig a meditáció már eleve természetünkből fakad. Ez a természetünk, ez maga a lényünk. Hogy lehetne így nehéz? Mi tesszük nehézzé a dolgot azzal, hogy olyasmi ellen küzdünk, amiről azt hisszük, korlátoz bennünket szabadságunkban, vagy olyasmit keresünk, amiről azt hisszük, hogy szabaddá tesz. Pedig elég volna önmagunkká válnunk, teljesen átadnunk magunkat a jelennek. Az emberek világszerte szabadulni próbálnak valamitől. Ez lehet egy zsémbes feleség, egy agresszív férj, egy zsarnoki szülő, vagy egy főnök, aki letöri alkotókészségünket. Jómagam időnként a politikai elnyomás ellen küzdöttem, máskor meg terápiák hosszú sorozataival gyermekkori beidegződéseimtől igyekeztem megszabadítani magamat. Ez a küzdelem nem tett szabaddá - csak egy reakció volt valamire, amiről azt gondoltam, korlátoz a szabadságomban. És a meditáció hozta szabadság nem is az a szabadság, ami arra irányul, hogy valamit szabadon megtehessünk. Hányan ábrándozunk arról, hogy olyan helyzetbe vagy eszményi állapotba kerüljünk, melyben végre lazíthatunk és önmagunk lehetünk, mentesülve a mindennapi élet hajszájától és a vele járó stressztől? Tapasztalataim azt mutatták, hogy a hőn áhított szabadság nem valamilyen rajtunk kívülálló dologtól függ. Tehát, mi az a szabadság, amire áhítozunk? Osho ezt spontán szabadságinak nevezte: itt és most élsz, pil- VII

lanatról pillanatra, nem pedig a múlt nyomasztó emlékének, vagy a jövőről szőtt álmoknak a fogságában. A Mestert idézve: Ha eszel - csak egyél, légy az evés maga. Ha sétálsz - csak sétálj, legyél ott a cselekvésben. Ne szaladj előre, ne ugrándozz ide-oda. Az elme folyton előre szalad vagy hátul kullog. Maradj együtt a pillanattal. Bizonyára sokunk megtapasztalta már mindazt, amit Osho az elméről mond. Az elme folyton előre szalad, vagy hátul kullog, ám soha nincs ott a jelenben: örökké csapong. Csapongó elménk megfoszt a jelen-léttől s attól, hogy a maga teljességében éljük meg a valóságot. Hogyan élhetnénk teljes életet, ha elménk még akkor is a maga köreit futja, mialatt mi a napi teendőinket végezzük? Hogy mindezt jobban értsd, tehetsz egy egyszerű próbát. Tedd félre a könyvet néhány pillanatra, és hunyd be a szemed. Figyeld meg, meddig vagy képes így elüldögélni és élvezni ezt a tétlenséget, ellazultan hallgatni a külvilág zajait. Vélhetőleg nem túl soká. Talán egy perc, és agyad ismét beindul. Ha egy darabig csendben ülsz és figyeled a belső lármát, ugyancsak meglepődsz: észreveszed, hogy több különböző összefüggéstelen párbeszédet folytatsz önmagaddal, melyeket ha valaki más szájából hallanál, azt hinnéd, megőrült. Ez az örökös zsivaj a szó szoros értelmében megfoszt bennünket az élettől, meggátol abban, hogy élvezzük mindazt, amit az élet egyegy pillanata számunkra tartogat. Akkor hát mit kezdjünk ezzel a zagyva fecsegéssel, ami elválaszt és megfoszt az élet értékes pillanataitól? Osho folyton arra buzdít bennünket, hogy meditáljunk. Azt mondja, hogy a zsivajgó elmét akarattal nem lehet leállítani, viszont ha rendszeresen meditálunk, a lárma elülhet, s végül teljesen abbamarad. A meditáció hatására az elméből hasznos eszköz lesz - ahelyett, hogy állandó fecsegésével rabságban tartana. Mindamellett gyakran csak még jobban megkavar az a számtalan eltérő meditációs technika, amely többnyire zavaros, és nemigen egyeztethető össze a mai élettel. Osho fogta ezeket a technikákat, elkülönítette a hitelest a hamistól, kiragadta belőlük a lényeget, és ezzel kezünkbe adta a kulcsot egy olyan világ kapujához, amelyről nem is álmodtunk. Ez a kulcs az éber figyelem: önmagunk objektív figyelésének és természetes elfogadásának egyszerű és mégis elmélyült állapota. Osho ezt mondja: Az éber figyelem egyszerűen egy tárgyilagos, előítélet nélküli megfigyelés - ebben rejlik a meditáció titka. Ez a dolog valójában olyannyira magától értetődő, hogy évekre kimaradt az életemből. Mi mindnyájan azt hisszük, hogy tudjuk mi az a figyelem. Naphosszat figyeljük a világot magunk körül. Nézzük a tévét, nézzük a többi embert, figyeljük a ruházatukat, figyeljük a külsejüket, ám magunkat rendszerint nem VIII

figyeljük. És ha mégis, ezt általában kritikus szemmel tesszük. Észreveszünk valamilyen nemkívánatos dolgot önmagunkban, és azon kezdünk aggódni, vajon mit gondolnak majd a többiek. Az elmének ezektől a belső monológjaitól többnyire pocsékul érezzük magunkat. Ez nem éber figyelem. Osho a következőre figyelmeztet: Ne csinálj semmit; csak légy szemtanú, megfigyelő, néző, aki a távolból szemléli az elmében zajló forgalmat - a felmerülő gondolatokat, vágyakat, emlékeket, álmokat, fantazmagóriákat. Légy külső szemlélő, maradj tárgyilagos. nézz, figyelj, de ne ítélj, ne bírálj, ne mondd, se azt hogy "Ez jó", se azt hogy "Ez rossz". A könyvben leírt meditációkból megtapasztalod az éber figyelmet. Osho jelenlétében a folyamat önmagától indul el. Lesznek pillanatok, amikor csak ülsz és egyfajta belső csönddel hallgatod, érzed, figyeled, bármi történjék is. Ez a csönd olyan, akár a határtalan, tiszta égbolt, s mégis élettől vibrál. Osho otthona ez az ég, valódi énje pedig a csönd. Szavai szívet melengetőek, költészetében a tiszta égbolt dalol. Benső lényetek nem más, mint a belső égbolt. Felhők jönnek és mennek, bolygók születnek és tűnnek el, csillagok keletkeznek és hunynak ki, ám a belső égbolt mit sem változik: mindvégig érintetlen, tündöklő és tiszta marad. Mi ezt a belső égboltot szaksinnak, vagyis szemtanúnak nevezzük, és ez a meditáció egyedüli célja. Induljátok befelé, élvezzétek a belső égboltot. És ne feledjétek, hogy bármit láttok is, az nem ti vagytok. Lássatok bár gondolatokat, ti nem gondolatok vagytok; lássátok bár érzéseiteket, ti nem az érzéseitek vagytok; lássátok bár álmaitokat, vágyaitokat, emlékeiteket, látomásaitokat, ti nem ezek vagytok. Felejtsétek el mindazt, amit láttok. Akkor egy napon eljő a nagy pillanat, a legszebb pillanat az ember életében, amikor már nem lesz mit elutasítanotok; minden látvány eltűnt - és csak az maradt, aki lát. A tiszta égbolt az, aki lát. Ha ezt tudod, akkor nem ismered a félelmet; ha ezt tudod, akkor telve vagy szeretettel. Ha ezt tudod, akkor isten vagy, halhatatlan vagy. Ez a könyv meghívás belső égboltod felfedezésére. Osho iránti hálám és szeretetem szavakba nem önthető; csak könnyek tudják kifejezni, mit érzek. Szabadságra hívó szavát hallgatván kezdek ráébredni mindarra a szépre és jóra, amit az élet minden egyes pillanata hozhat. Köszönet néked, Szeretett Mester. Sw Deva Vadud IX

Ha útmutatóként használod ezt a könyvet a meditációhoz, nem kell az elejétől a végéig elolvasnod, mielőtt kipróbálnád valamelyik technikát. Légy spontán. Lapozd át az oldalakat, és válassz ki néhány olyan szakaszt vagy meditációt, amelyik a leginkább tetszik. Például lehet, hogy szíved szerint A KÖNYV HASZNALATÁRÓL mindjárt a harmadik rész egyik meditációjával kezdenél, s még azelőtt belevágnál, hogy elolvastad az irányelveket. Ám csináld így, ha jólesik. Miután kiválasztottál egy meditációt, legalább három napig próbálgasd, s ha bevált, mélyülj el benne egyre jobban. A lényeg, hogy kísérletezz játékosan, és jól figyeld meg, hogy az adott meditáció hozzájárul-e a fejlődésedhez szükséges örömhöz és érzékenységhez. Meditálás zenére A zene és a meditáció nagyon jól összeülik. Osho erről egyszer a következőt mondta: Számomra a zene és a meditáció egyazon jelenség két alakja. Zene nélkül a meditációból hiányzik valami; zene nélkül a meditáció száraz és unalmas. Meditáció nélkül pedig a zene csak zaj - harmonikus, de mégis zaj. Meditáció nélkül a zene csak szórakoztat. A zenét és a meditációt egymáshoz kell hangolni. Ettől mindegyik új távlatot nyer. Ezáltal mindkettő gazdagabb lesz. Ezért készült zenés hanganyag sok aktív technikához, mint például a Dinamikushoz, a Kundalinihez, a Mandalához, a Nataradzshoz, a Dévavánihoz, az Imához, a Pörgéshez, az Arany fényhez, a Gourishankarhoz, és a Nadabrahmához. A dőlt betűkkel szedett anyag A harmadik rész meditációinak zöme több megvilágosodott mester tanításain alapul, ideértve Buddhát, Patandzsalit és Sivát Indiából, Atishát és Tilopát Tibetből, valamint Lao-ce kínai mestert. Ahol Osho az ő verseikből, azaz szutráikból idéz, a kiválasztott szemelvényt a mester nevével egyetemben dőlt betűkkel nyomtattuk. Végül van a könyvben néhány szemelvény - például a meditációk többségének rövid bevezetője -, melyek ugyan Osho tanításain alapulnak, de nem szó szerint idézzük őket. Hogy érzékeltessük a különbséget, ezeket ugyancsak dőlt betűkkel szedtük. X

ELSŐ RÉSZ A MEDITÁCIÓRÓL 1

A MEDITÁCIÓRÓL MI A MEDITÁCIÓ? Éber figyelem, a meditáció lelke A meditáció kaland, az emberi elme legmerészebb vállalkozása. Amikor meditálsz, egyszerűen csak vagy, nem csinálsz semmit - nincs cselekvés, nincs gondolat, nincsenek emóciók. Egyszerűen csak vagy, és ez nem más mint színtiszta öröm. De honnan ez az öröm, amikor pedig semmit sem csinálsz? Sehonnan, vagyis inkább mindenhonnan. Semmi kívülálló dolog nem okozza, hiszen a lét anyaga maga: öröm. Amikor egyáltalán nem csinálsz semmit - sem fizikai, sem szellemi, sem más értelemben -, amikor minden cselekvés szünetel, és te egyszerűen csak vagy, csak létezel: ez a meditáció. Ezt nem lehet csinálni, ezt nem lehet gyakorolni: ez vagy jön belülről, vagy nem. Ha bármikor időt tudsz szakítani arra, hogy csak légy - hagyj fel minden tevékenységgel. A gondolkodás is egyfajta tevékenység, a koncentráció is egyfajta tevékenység és az elmélkedés is az. Ha csak egy pillanatig nem csinálsz semmit, hanem csak a középpontodban vagy teljesen ellazultan, ez már meditáció. És ha egyszer már tudod a nyitját, akkor addig maradsz így, ameddig csak akarsz. Végül a napnak akár mind a huszonnégy óráját ebben az állapotban töltheted. Ha egyszer kitapasztaltad, miként őrizheted meg lényed nyugalmát, akkor lassan elkezdhetsz cselekedni - ügyelve közben arra, hogy semmi se zökkentse ki lényedet ebből az állapotból. Ez a meditáció második része. Először megtanulsz csak lenni, azután megpróbálkozol apró teendőkkel: felmosni a padlót, lezuhanyozni úgy, hogy közben végig a középpontodban maradsz. Később majd bonyolultabb dolgokat is csinálhatsz. Például én beszélek hozzád, de meditációm eközben zavartalan. Tovább beszélek, ám lényem középpontja még csak meg se rezzen: csönd és béke honol legbelül. Tehát a meditáció nem zárja ki a cselekvést. Nem arról szól, hogy kivonulsz a pusztába. A meditációval új életforma jár: egyenesen a ciklon közepébe kerülsz. Életed tovább zajlik, méghozzá sokkal intenzívebben - több örömmel, több fénnyel, nagyobb éleslátással, nagyobb alkotó kedvvel. Mégis elfogulatlan leszel; 2

A MEDITÁCIÓRÓL megfigyelő aki a hegytetőről szemléli az alant zajló történéseket, Nem cselekvő vagy, hanem szemlélő. Ebben rejlik a meditáció titka: hogy szemlélővé válsz. A cselekvés a maga szintjén gondtalanul zajlik tovább: fát aprítasz, vizet húzol a kútból. Egyszerűbb és bonyolultabb dolgokat egyaránt csinálhatsz. Csak egyvalamit nem szabad tenned: nem zökkenhetsz ki a középpontodból. A tudatosság, az éber figyelem teljesen zavartalan kell hogy maradjon. Azsidó vallásnak van egy lázadó misztikus iskolája, amit úgy hívnak: hászidizmus. Alapítója, Baal Shem, rendkívüli ember volt. Estefelé lement a folyóhoz, és késő éjjel tért vissza. Ez volt a szokása, mivel a folyó partján éjszakánként nagy volt a nyugalom és a csend. Ő ott üldögélt teljes tétlenségben, és figyelte önmagát, figyelte azt, aki figyel. Éjjelente útban hazafelé rendszeresen elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt, amit őrszem vigyázott. A kapuban álló őrnek egy idő után feltűnt, hogy Baal Shem éjszakáróléjszakára mindig ugyanakkor jár erre. Egyik ilyen alkalommal az őr odalépett hozzá, és megszólította: - Bocsáss meg, hogy zavarlak, de nem tudom tovább magamban tartani a kíváncsiságom. Napok óta te jársz a fejemben. Mondd, mivel foglalkozol? Miért jársz esténként a folyóhoz? Többször is követtelek, de nem lettem okosabb; ott üldögélsz órákig a parton, majd az éjszaka közepén visszatérsz. - Tudom, hogy többször is követtél, mert az éjszaka oly csöndes, hogy hallani a lépések zaját. És tudom, hogy nap mint nap a kapu mögül lesel. De nem csak te vagy ám kíváncsi énrám, én ugyanúgy kíváncsi vagyok terád. Mondd, te mit csinálsz itt? - Hogy én mit csinálok? Egyszerű őrszem vagyok - felelte az őr. - Istenem! - kiáltott föl Baal Shem. - Te megadtad a kulcsszót. Az én dolgom is ez volna. - Nem értem - nézett rá az őr kérdőn. - Ha te is őrszem volnál, akkor valamelyik házat vagy palotát kéne figyelned. Te mit figyelsz, amint ott üldögélsz a homokban? - Van azért egy kis különbség - magyarázta Baal Shem. - Te azt figyeled, nem próbál-e valaki kívülről behatolni a palotába. Én viszont egyszerűen ezt a megfigyelőt tartom szemmel. Hogy ki is ez a megfigyelő? Az én dolgom abból áll, hogy önmagamat figyelem. - Furcsa egy hivatás - mondta az őrszem. - És mondd, kitől kapsz ezért fizetést? - Ez akkora boldogság, akkora öröm, oly nagy kegy számomra. Így is busásan megtérül a fáradozásom. Csak egyetlen pillanat, és a világ minden kincsét silány szemétnek látom ehhez képest. - Különös - vakargatta fejét az őrszem. - Egész életemben figyeltem. Mégsem volt soha ilyen csodás élményben részem. Holnap éjjel 3

A MEDITÁCIÓRÓL veled tartok. Tanulni szeretnék tőled. Figyelni már tudok; úgy tűnik, csak az irányon kell változtatnom: te másik irányba figyelsz. Egyetlen lépés választ el: másik irányba kell tekintened, más dimenzióban kell gondolkodnod. Vagy kifelé figyelsz - vagy becsukod a szemed, és teljes tudatossággal a középpont felé fordulsz. Akkor elnyered a tudást, hiszen te magad vagy a tudó - te egy tiszta tudat vagy. Mindig is ott volt a figyelem, csak ezer és egy irányba forgácsoltad szét. Vond vissza figyelmedet a külvilágról; irányítsd befelé, önmagadba, és máris hazaértél. Ameditáció lényege, lelke, hogy megtanulsz figyelni. A varjú károg... s te fülelsz. Ez két dolog: objektum és szubjektum. De nem látod a megfigyelőt, aki egyszerre érzékeli a kettőt? Itt a varjú, itt van aki hallgatja, és van még valaki, aki mindkettőt figyeli. Az egész pofon egyszerű. Nézel egy fát: ott vagy te és ott van a fa is. De mondd csak, nem veszel észre még valamit? Azt, ahogy a fát nézed, és valaki benned figyeli, amint a fát nézed. Afigyelem meditáció. Mindegy, hogy mit figyelsz. Nézheted a fákat, nézheted a folyót, nézheted a felhőket, nézheted a játszó gyerekeket. A figyelem meditáció. Nem az számít, hogy mit nézel; nem a figyelem tárgya számít. Maga a tény, hogy figyelsz, hogy tudatos és éber vagy - ez a meditáció. Ne feledd: a meditáció tudatosságot jelent. Bármit teszel is tudatosan, az meditáció. Nem a cselekvésen van á hangsúly, hanem azon, hogy miként cselekszel. A séta lehet meditáció, ha éberen sétálsz. Az ülés lehet meditáció, ha éberen ülsz. A madarak trillájának hallgatása lehet meditáció, ha tudatosan hallgatod. Elméd belső hangjainak figyelése lehet meditáció, ha közben éber és tudatos maradsz. A lényeg az, hogy ne légy alvajáró. Akkor bármit is csinálsz, az meditáció. Atudatosság útján tett első lépés, hogy éberen figyeled a tested. Apránként minden mozdulatról, a legkisebb mozgásról is tudni fogsz. S ahogy egyre tudatosabbá válsz, csoda történik: dolgok, amiket azelőtt tettél, egyszerűen eltűnnek. A tested lazább lesz, működése összehangoltabb. Mélységes csönd tölti el még a testedet is. Lágy muzsika vibrál a sejtjeidben. A második lépés, hogy tudatossá válsz a gondolataidra. Ugyanaz a teendő a gondolatokkal. Ezek nem olyan kézzelfoghatók, mint a test, és persze veszélyesebbek is. S ha tudatossá váltál a gondolataidra, csodálkozni fogsz azon, ami legbelül zajlik. Ha sorra lejegyzed a belső történéseket, nagyon meg fogsz lepődni. El sem hiszed majd, hogy ez történik veled. Aztán, ha tíz perc múlva elolvasod, amit írtál, úgy fogod találni, hogy elméd teljesen elborult. Mivel nem vagyunk tudatosak, ez az egész őrület 4

A MEDITÁCIÓRÓL a felszín alatt munkál. Kihat mindarra amit teszel, kihat mindarra, amit nem teszel; kihat mindenre. Végeredményben az egész életedet meghatározza. Úgyhogy ezzel az őrülettel kell valamit csinálni. És a tudatosságban az a csodálatos, hogy fölösleges bármit is tenned azonkívül, hogy tudatossá válsz. Azzal, hogy éberen figyeled, máris változik a dolog. Lassacskán eltűnik belőled az őrült, a gondolatok egy bizonyos alakzatba rendeződnek - már nem olyan zavarosak, már-már összefüggő egészet alkotnak. És aztán még inkább elmélyül a belső csend. S amint tested és elméd lecsendesedik, észreveszed, hogy ezek működése is összehangolt. Híd köti össze őket. Már nem különböző irányba futnak, nem más-más ló hátán ülnek. Első ízben jön létre összhang a test és az elme között, és ez az összhang nagyban elősegíti a harmadik lépés megtételét; azt, hogy tudatossá válj az érzéseidre, az érzelmeidre és a hangulataidra. Ez a legfinomabb réteg s egyúttal a legproblémásabb is, de ha képes vagy tudatosan viszonyulni a gondolatokhoz, akkor ez csak egy újabb lépés. Egy fokkal nagyobb tudatossággal kezded nyomon követni hangulataidat, érzéseidet és érzelmeidet. Ha pedig egyszer tudatába kerülsz ennek a háromnak, akkor ezek egyetlen jelenséggé olvadnak össze. És miután a háromból egy lett - tökéletesen együttműködik, dallama együtt lüktet: egyetlen zenekarrá vált -, következik a negyedik lépés. De ez már tőled független. Önmagától megy végbe. Ajándék. Azok jutalma, akik végigcsinálták az előző három lépést. A negyedik lépés a végső tudatosság, amely fölébreszt. Az ember tudatossá válik a saját tudatosságára. Így lesz valakiből buddha, felébredett, megvilágosodott. És csak az ébredés után ismerheti meg az ember az üdvösséget. A test élvez, az elme boldog, a szív örül; a három együtt üdvözül; ez az üdvösség a keresés célja, a szannyász célja - a tudatosság pedig a hozzá vezető út. Alényeg az, hogy éber maradsz, hogy figyelmed nem lankad, hogy egyre csak figyelsz és figyelsz és figyelsz. És amint egyre rendületlenebb, állhatatosabb és kitartóbb vagy a figyelésben, szép lassan végbemegy az átalakulás. A dolgok, melyeket eddig figyeltél, eltűnnek. Első ízben történik meg, hogy magából a megfigyelőből megfigyelt lesz. Hazaérkeztél. 5

A MEDITÁCIÓRÓL A MEDITÁCIÓ KIVIRÁGZIK A meditáció nem egy indiai módszer; még csak nem is egy technika. Nem sajátítható el. Ez egy felnövekedés: a teljes lényed felnövekedése. A meditáció nem olyasvalami, amit mostani önmagadhoz hozzáadhatsz. Nem gyarapíthatod vele a tudásodat; csak akkor kerülhet a birtokodba, ha alapvetően átalakulsz, megváltozol. A meditáció kivirágzás, felnövekedés. Csak a teljes egész növekedhet. A növekedés nem valamilyen többlet. Ahogy a szeretet, úgy ez sem adható hozzád. Belőled, a magad teljességéből bontakozik ki. Fel kell nőnöd a meditációhoz. A nagy csönd Acsöndet rendszerint úgy értelmezzük, mint valami negatívumot, mint ürességet, mint a hang, a lárma hiányát. Ez a hibás felfogás azért terjedt el, mert csak kevés ember tapasztalta meg eddig az igazi csöndet. Amit ők csöndként éltek meg, az a zajtalanság. Pedig a csönd egy teljesen más jelenség. A csönd végtelenül pozitív. A csönd tartalom, nem pedig űr. A csönd olyan zenével van csordultig tele, amit azelőtt sosem hallottál, olyan illattal, amit még sosem éreztél, olyan fénnyel, melyet csak egy belső szemmel láthatsz. A csönd nem valamilyen fiktív dolog; a csönd valóság, méghozzá az a fajta valóság, ami eredendően bennünk van - de mi sosem figyelünk befelé. Benső világodnak megvan a maga sajátos íze, a maga sajátos illata, a maga sajátos fénye. És ez a világ végtelenül csöndes, mérhetetlenül csöndes, határtalanul csöndes. Itt soha nem volt lárma, és soha nem is lesz. Ide nem jutnak el a szavak - te viszont eljutsz. Létezésed magja egyúttal egy ciklon közepe. Bármi történjék is az örvény szélén, az nincs kihatással a középpontra. Ez örökkévaló csönd: napok jönnek-mennek, telnek-múlnak az évek, korszakok jönnek és tűnnek tova. Életek jönnek-mennek, ám lényed örök csöndje teljesen ugyanaz marad - ugyanaz a hangtalan zene, ugyanaz az isteni illat, ugyanaz a halált és időt legyőző transzcendencia. 6

A MEDITÁCIÓRÓL Ez nem a te csönded. Ez te vagy. Ez a csönd nincs a birtokodban; a csönd birtokol téged, s ebben rejlik a dolog nagyszerűsége. Még csak te sem vagy ott, hiszen még a jelenléted is zavaró lenne. Oly mélységes a csönd, hogy nincs ott senki, még te sem vagy ott. És ez a csönd igazságot, szeretetet és ezernyi más áldást hoz rád. Növekvő érzékenység Ameditáció egyre érzékenyebbé tesz, erősíti a nagy egészhez való tartozásod tudatát. Ez a mi világunk - ezek a csillagok a mieink, mi nem idegenek vagyunk itt. A léthez tartozunk. A része vagyunk, a szíve vagyunk a létezésnek. A meditációtól olyannyira érzékennyé válsz, hogy még a legkisebb fűszálat is roppant fontosnak tekinted. Érzékenységed világossá teszi számodra, hogy ez a fűszál épp olyan fontos a létezés szempontjából, mint a legnagyobb csillag; e nélkül a kis fűszál nélkül a lét kevesebb volna, mint vele. Ez a kis fűszál egyedi, pótolhatatlan, nincs belőle még egy. És ez a meditáció hozta érzékenység új barátságokat hoz a számodra - barátságot a fákkal, a madarakkal, az állatokkal, a hegyekkel, a folyókkal, az óceánokkal, a csillagokkal. Az élet tartalmasabb lesz, ahogy nő a szeretet, ahogy nő az együttérzés. Szeretet: a meditáció illata Aki rendszeresen meditál, azt előbb-utóbb elönti a szeretet. Ha mély odaadással végzed a meditációt, előbb-utóbb érzed növekedni magadban azt a végtelen szeretetet, amit ez ideig nem ismertél. Lényed új tartalommal gazdagodik, egy újabb ajtó tárul fel előtted. A szeretet eleven lángja lettél, amiből juttatni akarsz másoknak is. Ha mély odaadással szeretsz, idővel látni fogod, hogy szereteted egyre meditatívabb. Eddig soha nem tapasztalt csönd és nyugalom áraszt el. A gondolatok lassan eltűnnek, s megjelennek a rések, a csöndek. Megérinted saját mélységedet. A szeretet meditatívvá tesz és a meditáció szeretetteljessé tesz, ha jó irányban haladsz. Olyan szeretetre van szükséged, amely a meditációból származik, nem pedig az elméből. Én mindig erről a szeretetről beszélek. Világszerte párok milliói tesznek úgy, mintha ott volna köztük a szeretet. Ők egy látszat világban élnek. Hogy is lehetnének így boldogok? Tartani kell a látszatot, és ez sok energiát fölemészt. Egy megjátszott szeretettől akarnak kapni valamit, ami persze nem vezet sehová. Innen a csalódottság, innen az unalom, innen az örökös csatározás, küzdelem a szerelmesek között. Mindketten olyasmit próbálnak csinálni, amire esély sincs: szerelmüket igyekeznek 7

A MEDITÁCIÓRÓL tartósítani. De az nem tarthat örökké. Az ötlet az elméből pattant ki, az elme pedig képtelen időtálló dolgok létrehozására. Először kezdj meditálni, mert a szeretet a meditációból fakad - a szeretet a meditáció illata. A meditáció a virág, az ezerszirmú lótusz. Hagyd kinyílni. Engedd magad a függőleges - az elmén és időn kívüliség - irányába vitetni vele, s akkor egyszerre ott az illat, ott a szeretet. Ez a szeretet örök, ez a szeretet feltétlen. Már nem egyetlen személyre irányul, nem is irányulhat egy konkrét személyre. Ez nem egy kapcsolat, hanem inkább egy rád jellemző tulajdonság. Nincs köze a másikhoz. Szeretsz, magad vagy a szeretet: és ez a szeretet már örök. Ez a te illatod. Ez az illat lengi körül Buddhát, lengi körül Zarathustrát, Jézust. Ez egy teljesen másféle szeretet, minőségében más. Együttérzés Buddha definíciója szerint az együttérzés egyenlő szeretet plusz meditáció"-val. Amikor szereteted nem pusztán a másik iránti vágy, amikor szereteted nem csak szükséglet, hanem inkább adni akarsz,. amikor szereteted nem egy koldus hanem egy császár szerelme, ha nem vársz érte cserébe semmit, hanem egyszerűen csak adsz - magának az adásnak a tiszta öröméért -, akkor tedd hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta illat megjelenik, a börtönbe zárt fény kiárad. Ez az együttérzés a legnagyszerűbb jelenség. A szex. állatias, a szerelem emberi, az együttérzés pedig istentől való. A szex fizikai, a szerelem pszihikai, az együttérzés spirituális jelenség. Állandó öröm, ok nélkül Minden különösebb ok nélkül egyszerre örülni kezdesz. A mindennapi életben akkor örülsz, ha erre okod van. Megismerkedsz egy gyönyörű nővel, és örülsz; vagy megkaptad a pénzt, amire régóta vártál, és örülsz; vagy megvetted álmaid házát egy csodás kerttel, és örülsz. Ám ezek az örömök nem tartósak. Ezek csak pillanatnyi örömök, nem tarthatnak örökké. Valami előbbutóbb biztosan megzavarja örömödet. Ha örömödet külső dolog okozza, az el fog múlni, csak ideig-óráig tarthat. Az öröm elillan, s te mélységes bánatot érzel. Örömre üröm. Ám létezik egy másfajta öröm is, amely egyúttal jó visszajelzés is: egyszer csak minden különösebb ok nélkül örülni kezdesz. Magad sem tudod, minek örülsz. Ha valaki megkérdi, Mondd, minek örülsz?", te nem tudsz felelni. Fogalmam sincs, minek örülök. Nincs rá okom. Egyszerűen csak örülök." Ezt az örömöt semmi sem zavarhatja meg. Most bármi történjék, az öröm megmarad. Éjjel-nappal ott lesz veled. Lehetsz fiatal, lehetsz öreg, lehetsz eleven, lehetsz félholt - az öröm mindig ott lesz. Amikor 8