IRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ CSALÁDI MAGAZIN 2018. Október 10. KIADÓ: Galantusz Grafika Versek Mesék Érdekességek Fejtörők 1
Tartalom 3. Móra Ferenc mese 5. Októberi jeles napok 6. Titi Hajnalka meséje 7. Weinrauch Katalin verse 8. Bódai-Soós Judit meséje 11. Papa, mesélj! Sás Károly rovata 12. Weinrauch Katalin verse 13. Domahidi Klára verse 14. Sás Károly barkácsrovata 15. Társasjáték 16. Bódai-Soós Judit verse 17. Sás Károly: verse 18. Espán Margaréta versei 19. Titi Hajnalka verse A Dió Magazin egy interaktív PDF-ből és a magazinunk honlapjából áll, ahol azokat a tartalmakat is megnézheted, amik a PDF-ben csak pár sorban jelennek meg. Ami újdonság, hogy a magazin megvásárlásával a honlapon szinte az összes eddig megjelent tartalmat böngészheted! Szemezgető Érdekesség: Sás Károly készülő verseskönyvéből megint lehet olvasni egy aranyos verset itt a magazinban! számunkban egy aranyos libacsapat elkészítését mutatjuk be nektek! Ügyesség: A 14. oldalon a barkácsoló kedvűek találnak maguknak elfoglaltságot. E havi Aranyosi Ervin: 1 kép 1 vers 1 kép 1 vers rovat vezető Aranyosi Ervin Barkácsrovat: Sás Károly Fotókuckó: 20. Kovács Barbara oldalai 26. Domahidi Klára verse 27. Domonkos Jolán verse 28. Orgován Irén versei 30. Kovács Barbara oldalai 31. Zenebonbon 32. Zsófotó A könyvsorozat már 8 kis kötetet tartalmaz. A Dió Magazin weboldalán naponta olvashatod a könyvben még meg nem jelent verseket, az őket ihlető képpel! Grafika: Somogyvári Zsóka Ujréti Ágnes Ez a példány önmagában szabadon másolható, terjeszthető, de PÉNZÉRT semmilyen formában nem árusítható! Lapvezető: Ujréti János 2 Online kiadás
Móra Ferenc: Mondák és mesék - A PALOTAI VARGA Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott udvari népével, valami sebes lábú őzike elcsalogatta egész a palotai határba. Hanem ott aztán úgy nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el, pedig hat hajdú tizenkétfelé szaladt utána. - Sose hajszoljátok szegény párát - hívta őket vissza a király -, inkább keressetek valami szép gyepes helyet, hol a délebédet elkölthetjük. No, a palotai erdőkben nem nagyon kellett keresni a gyepes helyet. - Itt telepedjék meg, uram király - jelentette az egyik vadász -, mert itt zöld bársony az abrosz. - Jobb helyet tudok én ennél - mondta a másik -, mert ott zöld selyemsátor is van a zöld bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hűvös sátra. - Térdig érő fűben, topolyafák alatt, nefelejcsringató csörgő patak szalad - hívogatta a királyt a harmadik. - Mindnyájánál különb hely az, amit én találtam! - szaladt oda lihegve egy öreg csatlós. - Gyere, uram király, csodát látni: térdig érő havat nyáridőben. - Káprázott a szemed ebben a nagy melegben - nevetett a király, de azért csak megindult az öreg csatlós nyomában csodát látni. - No, nézze meg fölséged ezt a nagy halmot, tövétől hegyéig tele van friss hóval. Azzal lehajolt az öreg, belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza a kezét, mert mind telemaradt a tenyere tüskével. - Juj, ilyen havat se láttam még életemben! Nem is hó volt, hanem virág. Menyasszonyruhás galagonyabokrok meg kökénybokrok nőtték be az egész halmot, de olyan sűrűn, úgy egymásba fonódva, hogy nem eresztették maguk közé az embert. Mátyás úgy rajta felejtette a szemét a virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet a délebéd. Pedig az udvari szakács a nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta kifelé a tarisznyából a fácáncombot. - Ráérünk arra, szolgám - legyintett a király -, előbb megnézzük, meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert. Megkerülték a halmot, s a másik oldalon csakugyan találtak egy keskeny gyalogösvényt. A nagy fehérségbe, mint valami fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végződött egy düledező sárkunyhó füves küszöbénél. - Soha ilyen szépet! - mondta a király, ahogy körülnézett a tájon. - Ezt a helyet az Isten is arra teremtette, hogy én itt palotát építtessek magamnak. Éppen ennek a bagolyfészeknek a helyére. - Hohó, vadász úr - dörmögött vissza valami haragos hang -, csak a maga portáján parancsol-gasson kelmed! Már itt csak én leszek az úr. Azzal nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött kis ember, akinek majd nagyobb volt fehér szakálla, mint ő maga. Bőrkötő előtte, tátott szájú csizma a kezében, azzal hadonászik rettentő mérgesen a király előtt. - Míg én élek, egy nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek, mint a királynak Buda vára, atyámfia! Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal förmedt rá a csupa szakáll kis emberre: - Tudod-e, kivel beszélsz, hé?! - Tudja a macska. Majd megmondod, ha akarod. 3 Online kiadás
- Én Mátyás vadász vagyok - mondta a király. - Isten éltessen - felelte foghegyről a kis ember -, én meg Tamás varga vagyok. - Én a király jó pajtása vagyok - fűzte tovább a szót a király -, én adok neki tanácsot, ő ád nekem kalácsot. - Az is szép mesterség - vonogatta a vállát a gazda -, én meg a palotai varga vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját, s ők tartanak el engem kenyérrel. Nézd meg, ha nem hiszed! Azzal előrántott a bőrkötője alól egy nagy karaj fekete kenyeret, mire a király elmosolyogta magát. - Látod, Tamás varga, ha nekem adod a gunyhódat, kapsz érte száz aranyat. Abból olyan úr leszel, hogy mindennap kakastejes cipót ehetsz. - Tartsd meg a száz aranyadat - rázta meg a fejét Tamás varga. - Nem eladó a gunyhó ezerannyiért se! - Ha nem adod szépen, elvesszük csúnyán - legyintett a király. - Csak egyet hunyorítok, s olyan palota lesz a helyén, hogy belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted a tornyára. Az egyik vadász csakugyan emelte is már a lándzsáját a gunyhó korhadt szarufájára, de a kis varga úgy ugrott neki, mint a hörcsög. - Azt szeretném én látni, hogy ki merne csak egy ujjal is hozzányúlni! Majd megtaníttatom én az emberségre! Van ám még ebben az országban tenálad nagyobb úr is, Mátyás vadász! - Ugyan úgy-e? Ki volna az, te földhözragadt varga? A kis ember megemelte báránybőr sapkáját. - Igazságos Mátyás király! Az udvari emberek elmosolyodtak, a király pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól könnyes szemét meg ne lássa a palotai varga. Kisvártatva megint odaállt Tamás varga elé. - Ejnye, ejnye, jó ember, hát csak nem adod nekem jó szóért se a házacskádat? A Tamás varga képit egyszerre elöntötte a jókedv. Akkorát csapott a király tenyerébe, hogy csak úgy hajladozott bele a kis ház. - Hát már hogyne adnám jó szóért, atyámfia? Csak az a kár, hogy mindjárt az elején nem azon kezdted. Így vette meg Mátyás király a palotai varga házát jó szóért. S építtetett a helyére olyan kastélyt, hogy nem volt párja az országban. Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc szobája. Azazhogy száz volt biz annak: a századikban Tamás varga szabta Mátyás királynak az ünneplő csizmákat. Mert udvari fővarga lett a palotai vargából. A palotai határban ma is megvan még egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben ma is virágzanak a kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor az erdők szellője mesélget nekik az igazságos Mátyásról. 4 Online kiadás
2 Szeptember: Szent Iván 1 3 hava Az október, Mindszent hava Zivataros október esetén hideg, szeles telünk lesz, illetve kifejezetten februárban lesz hideg, ha az október még meleg. Az októberi hideg szelek viszont enyhe januárt hoznak. Október 15. Szent Teréz napja. Sokfelé szüretkezdő nap volt, például Baranyában vagy a Balaton szőlőtermő vidékein. Egerben Teréz-szedés az ekkori szüret neve. Bácskában, Bánátban asszonyi dologtiltó nap volt, nem moshattak, süthettek. Október 26. Dömötör, keresztény vértanú napja Az ország keleti felén a pásztorok védőszentje. Juhászújévnek is nevezeték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászokkal, fizették ki a bérüket, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Október 28. Simon-Júdás napja Hegyalján szüretkezdő nap. Az időjárás viszonylatában azt tartották, ha ettől a naptól kezdve Márton napig (november 11.) szép az idő, jó jövő évi termés várható. FELADAT! Ha ismersz saját településedre jellemző népi időjóslást, írd meg nekünk, s megjelentetjük a Dióban! 5 Online kiadás
Titi Hajnalka: Péterke, a kétballábas kis elefánt Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy CIRKUSZ, csak így nagy betűkkel, mert nagyon nagy cirkusz volt ám! Már csak azért is, mert nagy állatok éltek benne: oroszlánok, medvék, zsiráfok, elefántok, és ara papagályok. Valamennyien a CIRKUSZBA születtek, ezért soha nem is gondoltak arra, hogy máshol boldogabban élhetnének. Éltek itt kis elefántok jó páran, akik nagyon ügyesen mozogtak már apró korukban a porondon, kivéve egyet Péterkét, ő mindegyiknél idétlenkébb volt. Egy darabig tűrte az idomár, reménykedett benne, hogy ideiglenes a dolog, azonban a kis elefánt nem fejlődött jó irányba. Szegényke járni is nehezen tanult meg, lábacskái egymásban botladoztak, még az akadálymentes terepen is. Így nevezték el Kétballábas Péterkének. Bizony elefánt mama kezdett aggódni. Hiszen csak annyi dolga lett volna, hogy szépen végigsétáljon a többi kis elefánttal a porondon, s amikor az idomár köröz a pálcájával, forogjon egyet és kész. Ezt még az óvodás elefántok is megtudták csinálni. De Péterke lábai mindig összegabalyodtak forgáskor, és elesett. Márpedig a hasznavehetetlen állatokat, az állatkertbe száműzik! Ez így volt mindig is a cirkuszban. - Mi lesz veled kicsikém?- sóhajtozott elefánt mama, s ormányával végig simította a fejét- Ha elvisznek tőlünk, nem élem túl! - Mindent megtettem mama, mégsem tudok jobb lenni...- felelte Péterke. Akkor este már maga sem hitte, hogy maradhat. Lehetetlen betegyék a műsorba, annyira nem ment neki a dolog. Lefeküdt a puha szalmára, a csillagokra nézett, és arra gondolt, vajon az állatkertben fogja látni a csillagokat? Mert az kicsit olyan lenne, mintha otthon lenne... Biztosan enyhítene a bánatán valamelyest. Egyszer csak a könnyei hullani kezdtek, és a csillagok elhomályosodtak. - Hát te miért sírsz?- rezzent össze egy hangra. Felnézett. Jancsi bohóc állt előtte. - Hát csak azért,- szipogta- mert akárhogy igyekszem, csak esekbukok, nem tudok úgy táncolni, ahogyan a többiek. - Ó, hát csak ennyi a baj? Én is sokat esek- bukok a műsorban, és fellépek! Lehet, hogy rossz csapatban vagy! Mi lenne, ha velem lépnél fel? Mennyivel viccesebb lenne az előadásom, ha lenne egy csetlő- botló kis elefánt mellettem!- mosolygott rá biztatóan. Mindjárt felcsillant Péterke szeme: - Tényleg vicces lenne! Boldogan fellépnék veled Jancsi bohóc!- örvendezett- S végre a mamám is megnyugodna! Úgy is történt. Sőt! Jancsi bohóc és Kétballábas Péterke lett a CIR- KUSZ főattrakciója! Imádta a közönség az esetlen kis elefántot, a még esetlenebb bohóc műsorában. Nem is maradt üresen szék, a közönség soraiban! Péterke pedig végre büszkén eshetett- bukhatott, nem kellett szégyenkeznie. 6 Online kiadás
Weinrauch Katalin: Esti csend Éjszakába fordul a vén este, szellő moccan, álmokat szitál, Csönd bácsinak mohaszakállában ásítozó csiga szundikál. Kék hegyeken a fák égig érnek, magány ágán pityeg egy madár kék ruhában visszhang ül a sziklán, nem felesel, talán alszik már Kökény sátra alatt ágyazott meg az álmos erdei kismanó: éji csendben, puha levélágyon színes, tarka álom várható. Hegyi patak esti mesét csobog, ösvény simul őz lába alá, a csend hátán oly nesztelen lépte, nincsen vadász, ki meghallaná. Patak partján árválkodó kagyló kínál szállást az éjszakának: gyöngyházbölcsőd lesz a két tenyerem, puha csenddel betakargatlak. Weinrauch Katalin Az éjszaka bársonyos palástja ráborul a csillagos égre, hulló csillag ezüstje hasítja: némán nyújtom kezemet érte. Citeráját pengeti a tücsök, közelgő éj apró igrice, a sürjedő sötétségnek szárnyán halk zenéje nem jut messzire. 7 Online kiadás
Bódai-Soós Judit: Levél Lea világgá megy Lágy őszi szél simogatta Kőris Apó ágait, melyek egyikén, testvérei társaságában hintázott Levél Lea. Kőris Apó csak néhány perccel ezelőtt mondta meg nekik, hogy hamarosan búcsút kell venniük egymástól. Ha a tél beköszönt, nem tudja majd táplálni számtalan gyermekét, ezért zöld ruhácskájukat lassan melegebb, aranybarna útiköpenyre cseréli, és elengedi őket, hogy világot lássanak. Sok kis levél sírva fakadt a hír hallatán, de Lea nem keseredett el. Kalandvágyó természete minden aggodalmát legyőzte. Mindig is arról ábrándozott, hogy egyszer útra kel és bejárja a nagyvilágot. Miért is várna tovább? Míg a Nap sugarai melengetik bőrét, köpönyegre sincs szüksége. Egy vakmerő mozdulattal elszakította magát az ágtól, és a szél hátára ugrott. A szél erre abbahagyta a levelek hintáztatását, inkább körbenyargalt Leával a hátán Kőris Apó körül. Lea közben búcsút intett testvéreinek és az öreg fának, majd egy vidám kurjantással úgy elröppent, hogy a többi levélkének még integetni se maradt ideje. Hosszú ideig sodródott, pörgött-forgott, vagy éppen csak lengedezett, élvezte a szabadságot, örült a repülés minden pillanatának. A szél azonban egyre fáradtabb és gyengébb lett. Lea egyszer csak azt vette észre, hogy már alig-alig haladnak előre, és ő egyre lejjebb és lejjebb csúszik elgyengült barátja hátán. Apró száracskája, mellyel korábban az ágba kapaszkodott, már szinte a földet súrolta. Jaj, szél barátom kiáltott ijedten, menjünk magasabbra! Oly közel a föld. Félek, hogy még a végén leesek! Ó, kis Leácska, feljebb mennék én, és akár a világ végére is elvinnélek, de mostanra elfogyott az erőm. Lassan már magamat sem bírom; le kell, hogy tegyelek. Lea ezután már hiába könyörgött, a szél elengedte, s ő a földre pottyant. Hát, ha korábban nem is, most bizony elpityeredett, mert elképzelni sem tudta, hogy mi lesz eztán ővele. Eddig könnyen volt szabad és gondtalan, míg a szél hátán lovagolhatott, de most hirtelen megérezte, hogy az éhség mardossa, s ráadásul oly egyedül van, mint még soha. Vagy talán mégsem? Annyira sajnálta magát Lea, hogy észre sem vette a hangyácskát, aki nemrég mellé telepedett, és simogatni kezdte a levélke szárát. Hosszú időbe telt, míg Lea végre abbahagyta a hüppögést, és megköszönte a hangya vigaszt nyújtó simogatását. Ám amint megszólalt, az addig nyugodtnak tűnő, kicsi jószág fakadt sírva. No, most Leán volt a sor, hogy elcsendesítse a hangyácska hirtelen felszakadt bánatát. Miért sírsz, kicsi hangya? Tudok rajtad segíteni? Nézd, itt ez a patak szipogott a csöppség, az egész családom a túlsó parton van. Én is ott éltem velük mindeddig, de aztán felkapott egy madár, és itt ejtett ki a csőréből. Hát ezért sírok, mert most nem tudom, hogyan juthatnék vissza az enyéimhez. Ó, hiszen inkább örülnöd kéne, hogy élsz, hogy nem evett meg az a madár! Bár megevett volna! Talán az is jobb lenne, mint a családom nélkül élni sóhajtott bánatosan a hangyácska. Ej! Ne mondj ilyeneket, mert az életed mindennél értékesebb! feddte meg új pajtását Lea. Aztán meg nem is olyan nagy ez a patak, együtt talán átjuthatunk a túlsó partjára. 8 Online kiadás
Segítenél? nézett a hangya reménnyel teli, csillogó szemekkel Leára. Hát persze! Gyere, mássz a hátamra! Én leszek a tutajod. Eddig engem fuvarozott a szél, most majd én fuvarozlak téged. Jó móka lesz, meglásd! A kis hangya felmászott a kőrislevél hátára, Lea pedig elaraszolt a víz széléig, majd ugrott egy nagyot, s máris a patak ringatta őket. Lea száracskája friss vizet szívott magába, így a levélke új erővel telt meg, és éhsége is elcsitult. Vígan sodródtak hát a vízen. A hangya egy szalmaszállal kormányozta levél-tutaját, s hamarosan partot is értek a túloldalon. Nagy izgalommal fogadták őket, volt ott talán ezer hangya, vagy még annál is több. Vállukra vették Levél Leát, s így vitték királynőjük elé társuk megmentőjét. Lea kispajtása éppen a királynő legkedvesebb társalkodó-hangyácskája volt, ezért különös örömmel és hálával üdvözölte a királynő a kőrislevelet. Amiért hazahoztad elveszettnek hitt társunkat mondta Leának, teljesítem egy kívánságodat, bármi legyen is az. Kedves királynő, nem várok én semmit a tettemért cserébe, hiszen fáradtságot sem okozott számomra, és közben még meg is erősödtem egy kicsit a vízben. Szerény vagy, kis levél felelt mosolyogva a királynő, majd elkomolyodott, és aggodalommal hangjában ezt kérdezte: Attól nem félsz, hogy hamarosan elpusztulsz? Meglepődött Lea, mert eddig ez a gondolat meg sem fordult a fejében. S valóban, meddig élhetne ő így, gyökértelenül sodródva? Néhány napig? Talán egy-két hétig? Egészen beleborzongott a gondolatba. Tudnál nekem gyökereket adni, hogy a földben megkapaszkodva, erős fává fejlődhessek? szólt csendesen. Tudok felelt a hangyakirálynő. Örülök, hogy ezt kéred, mert így hosszú évekig velünk maradhatsz, társunk és támaszunk lehetsz. Igen, ezt kérem! kiáltott lelkesen Lea. Szeretnék itt maradni veletek! Ekkor a királynő megcsippentette a levélke szárát, majd háromszor elismételte a varázsigét: Kis levélből fává legyél, föld tápláljon, óvjon a szél! Hangya-varázs forgat-pörget, nagyra nőjön karcsú törzsed! Amikor aztán harmadszor is a versike végére ért, újra megcsippentette Lea szárát, s ő rögvest megérezte, hogy hajszálnyi gyökerek tucatja nő ki a testéből. Minden apró gyökér belefúródott a földbe, a levél pedig átváltozott kőrisfahajtássá. Eljött a tél, majd az új tavasz, és a levélből lett Kőris Lea boldogan élt hangyabarátai mellett. Nőttön-nőtt, erősödött, s lassan úgy megnyúlt, mintha a feje búbjával az eget akarná csiklandozni. Évről-évre egyre több új levélkét nevelt, és ősszel izgatottan engedte útjukra őket, abban bízva, hogy majd azok is megtalálják a maguk boldogságát, éppen úgy, mit ő. 9 Online kiadás
Mesehallgatás Meséljünk minél többet a gyerekeknek! Mert a mesék megtanítják az élet legfontosabb dolgaira azt, aki elég nyitott. Hogyan volt ez régen? Így zajlott a népmesék hallgatása, ilyen volt a hatása. Hogy mondta el 1938-ban a Nyírségben a 86 éves Fedics Mihály gyermekkorának mesélő szokásait? Régibe nem vót lámpa, a fonóba is kandallónál a tűz világított, azt ülték körül az asszonyok Összejöttek a férfiak is. Gubájuk volt mindnek, összehajtották, a ház földjére letették, oszt ráült, vagy pediglen némelyiknek tetszett, elterítette, oszt ráhasalt. Danoltak ezek a férfiak, mesélgettek ott a földön. Csendesség vót. Én meg legtöbbet mindig a sutba hallgattam, oszt mindent szedtem a fejembe belőle.mikor ölfát vágtam, erdőirtásnál mesélgettem, meg én is tanultam. Van itt egy nagy kunyhó, belefértünk hetvenen. Ebben a kunyhóban mesélgettünk egész éjszaka. Aki mesélt, néha elkiáltotta magát élesen: csont! akkor osztán, ha feleltek rá, hogy: cserép! akkor mondta tovább, ha csak ketten-hárman, mán akkor nem mondta, mert mese alkalmával egyiket is, másikat is elnyomta az álom, mert hát dolgokban voltunk egész nap. De én, ha hétszámra mondta volna, se tudtam a szemem lezárni A szenvedélyes mesetanuló és mesemondó vallomása ez, s egyben hiteles elbeszélése a pihenő- és a munkaalkalmak mesemondási szokásainak, legalábbis fő vonásainak, s legalább egy-két évszázadra visszamenően (Balassa-Ortutay: A népmesék tartalmi és formai kérdései) Kérdés: Ti hogyan szoktatok mesét hallgatni? Hogyan szerettek mesét hallgatni? Ma hogyan történik a mesehallgatás? Írjátok meg nekünk! 10 Online kiadás
Papa, mesélj! - kérleltek az unokáim elalvás előtt. A gyerekkorodról mesélj!... és elkezdődött az időutazás, az emlékezés. Nem meséket mondtam, hanem azokat az eseményeket, melyeket átéltem. Ma a kukoricafosztásról mesélek. Ugye milyen furcsa kifejezés már ez nektek? Van annak a munkának másik neve is: tengerihántás. Ahol én éltem ott kukoricafosztásnak mondták. Amikor a szüleitekkel utaztok látjátok, hogy a kukoricaföldeken gépek takarítják be a termést. A kukoricacsövekhez már nem is ér hozzá az ember. Gyerekkoromban nem így volt. A beérett kukoricát kézzel szedték le a szárról. Letörték a kukoricacsövet csuhéval együtt és kupacokba dobálták. Csinálták úgy is, hogy a szárán húzták le a csuhét a csőről. Gondoljátok el hány ezer csövet kellett így leszüretelni reggeltől estig, több napon át. Hogy elfáradhatott az emberek keze, az ujjaik! Ki is találtak egy munkakönnyítő szerszámot: mintegy 10 cm hosszú, 1 cm vastag kihegyezett és a végén kifúrt keményfa darabot bőrcsíkra fűztek. Ez az eszköz a karjukon lógott - kéznél volt. Azzal felnyitották a kukoricacső csuhéját és úgy könnyebb volt lehúzni. Csuhé bontó volt a neve. Amikor minden kukoricaszárról letörték a termést (ez volt a kukoricatörés) egy hosszú nyelű baltához hasonló szerszámmal levágták a szárat. Kévébe kötötték, boglyába (gúlába) rakták. Értékes melléktermék volt. Télen a száraz kukoricalevelet állatokkal etették, a szárat meg elégették a kemencében. A kukoricaboglyák közt sorakoztak a kukoricacső halmok. Nem sokáig mert esőben penészes lett volna. Kocsira dobálták, hazaszállították és az udvaron (vagy esős időben a pajtában) leborították. Jó nagy kupac lett! Egy kisgyereknek már az is élmény volt, hogy felmászott a tetejébe. De az igazi élmény a kukoricafosztás volt. A sok ezer kukoricacsövet leválasztani a csuhétól. Áldott a sok kéz! - hallottam gyakran a felnőttektől. Rokonok, ismerősök, szomszédok jöttek sámlikkal és körbeülték a dombot. Nekiláttak a fosztásnak, hogy a megtisztított csövek mielőbb a kukoricagóréba vagy a padlásra kerüljenek. A munka délután kezdődött de még este a sötétben is dolgoztak. Dehogy is sötétben! Petróleumlámpák fényénél. Járt a kezük és beszélgettek, történeteket meséltek. Az idősek elbeszélése ma már történelem. Gondoljatok bele! Az akkori legidősebbek az 1870- es években születtek. Micsoda leírhatatlan élmény volt őket hallgatni! Egy-két pohár bor meg valami harapnivaló beszédessé, vidámmá tette a társaságot. Természetesen mi gyerekek is dolgoztunk. A sárga kukoricacsövek közt akadt piros is. Nem is tudom, hogy azt a néhányat miért festette más színűre a természet. 11 Online kiadás
Mindenesetre egy színes mutáns majdnem olyan ritkaság volt mint a négylevelű lóhere. Kívánhatott is valamit aki megtalálta. Fogyott a kukoricacsődomb és egyre nagyobb lett a fosztás - vagyis a csuhé - halom. A gyerekek nagy örömére. A halomba bele lehetett ugrani, el lehetett benne bújni sőt aludni is lehetett benne. A fosztáshalom őrizte a nap melegét de tán még az egész nyár varázslatos energiáját is. Természetesen én is aludtam többször is csuhékupac ágyban. Csak egy pokróc kellett amivel takaróztunk. A derékalj meleg volt. Weinrauch Katalin: Církuszvarázs Jártál-e már cirkuszban? jaj, jobb fel nem nézni Ha teheted, menj el! mert le is zuhanhat, Csodát látsz majd, míg bámulsz a szép artista lány, ki szaltózik, ugrál, tágra nyitott szemmel. röppen, mint egy madár, Hallgasd meg, most elmondom, szárnya sincs, mégis száll! mit látsz ott jókedvvel, Jönnek a tigrisek: kik azok és mit tudnak, az egyik hófehér, idomár szavára mit nem felejtesz el. felugrik, nem henyél, Kezdődjék hát a műsor, aztán hét elefánt, lapátfülük libeg, a cirkusz varázsa, egymás után sorban, két lábon tipegnek. figyelj jól és hinni fogsz Kevély lovak hátán lovagolnak állva a valós csodákba : aranyhajú lányok, ostort pattogtatva. cintányér csattan, trombita harsan, Háló nélkül mászik, csüng fejjel lefelé porondra szólít az ősi műfaj: egy izmos Pókember: idomárokat, van, aki követné? műlovarnőket, Halálkerék forog, őrült-vad iramban, víg bohócokat, akit körbe röpít, tűznyelőket szinte láthatatlan. Zsonglőrök sorjáznak: Harsog a nevetés ép tojást dobálnak, a cirkuszsátorban: ami meg leesik csetlő-botló bohóc jó lesz rántottának, fején pléhvödör van: csakhogy ilyen csúfság kobakjára szorult, nem szabadul tőle, cirkuszban nem eshet: pedig bukfencezni, dobolni szeretne! boszorkánymód gyorsak, És van még sok egyéb, ügyesek a kezek! Amit mind látni kell; Kötélen táncol fenn Csoda hely a cirkusz a kupola alatt, higgy nekem és menj el! 12 Online kiadás
Domahidi Klára: Erdei tesz-vesz manók Olyan kicsi e házikó, mint egy aprócska ládikó. Jól elrejti gombakalap, megtalálni nehéz falat. Lakja három kismanó. Az erdő művésze Vince, mintákat fest a lepkékre. Madarak tollát színezi, virágok szirmát hímezi, keze nyomát őrzi rét. Bence ébreszti a Napot, előhív sok-sok csillagot. Néha üstököst is kerget, útjára indít vad szelet, felhőkből könnyet fakaszt. Ignác erdei könyvelő. Felírja, mennyi az eső. Számlálja reggel harmatát, csobogó patak halraját, s mennyit nőtt a lucfenyő. Mikor csend borul a tájra, rázuhannak szalmaágyra. Vince színes felhőket fest, Bence, Ignác levelet szed: álmodnak a kismanók... 13 Online kiadás
Legyél Te is ezermester! S zakadj el a virtuális valóságtól nagyszerű dolgokat fából! és készíts Libák készítése fából Minimális költségvetésből nagyon sok játékot csinálhatsz otthon is! A szerszámszükséglete sem sok, mert kell egy lombfűrész, egy szorító, ceruza, vonalzó és csiszolópapír. No meg egy kis szándék, hogy nekiállj... Az anyagigénye aránylag kevés: 1 cm vastag puhafa léc, 2 cm széles, 5 mm vastag fenyőfa léc ( barkácsboltban kapható), 4 mm vastag nyírfa rétegelt lemez, fa ragasztó, lakkfesték. A részletes leírást és a sablont a honlapunkon találjátok. 14 Online kiadás
Kiolvasó. Olyan játékoknál, ahol kifutót, farkast vagy bármilyen más szerepet kap a gyerekek egyike, kiolvasással választják meg az illetőt. Az egyik, a kiolvasó gyerek úgy mondja el a következő verset, hogy minden szónál rá-rámutat a játszók egyikére és akire az utolsó szó jut, azt olvasták ki kifutónak, farkasnak, vagy amiről éppen szó van. Egyedem, begyedem, tengertánc, Hajdú sógor mit kívánsz? Nem kivánok egyebet, Csak egy töltött verebet, Azt is a legszebbiket. 15 Online kiadás
Bódai-Soós Judit Októberi napsugár Október elején egy apró napsugár leszökkent az égről, hogy mindent körbejár. Miután jóllakott, úgy döntött hálából kifesti színesre az egész világot. Elment az erdőbe, kiszaladt a rétre, megnézte mindenütt, mit főznek ebédre. Arannyal, bordóval, sárgával, barnával mosolygós meleget varázsolt krétával. Örömmel ízlelte a finom sülteket, levesben fürdőzött, habcsókot is evett. Azóta nincs soha színtelen október, pingál a napsugár, s ámul a sok ember. 16 Online kiadás
Sás Károly: MIT MONDANAK AZ ÁLLATOK Egy tanyasi nagy udvarban Gi-gá-gá-gá, gi-gá-gá-gá Háp-háp-háp-háp, háp-háp-háp-háp Csí-csí-csí-csí, csicsicsi-csicsicsi nem is hinnéd hány állat van. Kukoricát szórjatok má! Adjál árpát, adjál búzát! Kukorica kell egy kicsi! Maguk nyelvén beszélgetnek, ha éhesek, enni kérnek. Ki-kot, kit-kot ennyit mondok, Vau-vau, mindjárt morgok! Mak-mak, mak-mak hogyha hallasz kiscsibéim merre vagytok? Mikor kapom már a csontot? Sárgarépát mindjárt hozhatsz! Hogy kérik az élelmüket? Eldaloljuk, figyeljetek! Be-e-e-e, be-e-e-e I-á-á-á, i-á-á-á Kukorikú, kikeriki Mondjátok meg, ha tudjátok, Kiszaladnék már a rétre! Jó friss széna jöhetne má! Én mit ennék, találjad ki! melyik hangját hallottátok! Nyi-ha-ha-ha, nyi-ha-ha-ha Blub-blub, blub-blub, blubla-blubla Me-e-e-e, me-e-e-e Először zab, aztán széna! Friss fű után jöhet búza! Zöldségesbe engedjél be! 17 Online kiadás
Espán Margaréta Verselő versnyerő Tegnap este azt gondoltam, hogy egy verset költök, amit viccel, rímmel alaposan megtöltök, s egy estét végre igazán hasznosan töltök. Na de miről írjak? - tűnődtem egyre, pottyanjon egy csillag le a gyepre, vagy egy fura fazon fusson fel a hegyre? Legyen a fura fazon... mondjuk egy törpe! S ne is felfusson a hegyre, hanem körbe! És minden haja szála legyen görbe! Jött a törpe, futott körbe, keresztbe, a csizmája szárából potyogott a cseresznye. Ő meg szedte össze futás közben, nevetve. Jött, futott, nevetett, elhagyott egy kereket. De nem találtam rímet arra, hogy elesett... Azt az egy szót azóta is keresem. 18 Online kiadás
Titi Hajnalka: Egér dilemma Volt egy egér, neve Emma, Egy nap rátört a dilemma: Körbe járt az egész házban, S sajtot talált a csapdában. De jó! Tegnap akciósan, Védősapit vásároltam! Ajánlották az egerek, Lehet még ma sajtot eszek! Megenni azt, de jó lenne, Ám a csapda fejbe verne! De gonoszak az emberek, Hozzá érni nem is merek! Mondhatná azt is, hogy: nem ér! Dilemmázik szegény egér Egyik percben menne érte, Másikban pedig:- Ó mégse! Gondolkodik, körbe topog: Miért is látta meg a sajtot? Máris elcsordul a nyála S belelépett a csapdába! 19 Online kiadás
Kata és az ajándékegér (mese és rajz: Kovács Barbara) - Hát ez meg mi a csoda? - nézegette reggel Kata azt a valamit, ami este, amikor lefeküdt, még nem volt ott a kisszekrényen. Most viszont ott volt. A valami kívülről leginkább egy alul nyitott, álló lisztes zacskónak látszott. Minthogy az is volt. Kata óvatosan megemelte a zacskót, hogy lássa, mi van alatta, aztán felsikkantott örömében. A zacskó, belülről ugyanis, egérnek látszott. Egészen pontosan, egy befőttes üvegből kíváncsian kifelé pislogó, aranyos, pici szürke egérnek. Minthogy az is volt. - Katikám! - hallatszott anya hangja a konyhából - kérni szeretnék tőled valamit! Oda tettem a szobába apa születésnapi ajándékát, nem látod valahol? Egy papírzacskóban van! - De látom! Itt van a kisszekrényen! - válaszolta Kata az egeret rejtő zacskóra pillantva, majd kiszaladt anyához a konyhába. - Az lesz apa ajándéka? - Igen. De nem így, ahogy most van. Te fogod szépen kidíszíteni és befejezni, mert apa ezt tőled fogja kapni. Én csak megvettem, de te csinálsz majd belőle ajándékot. - Mit kell ezen befejezni? - kérdezte döbbenten Kata - És, hogy lehet egy ilyen ajándékot kidíszíteni? - Nagyon szép lenne, ha mondjuk piros temperával körbe festenéd a szélét. - Micsodaaa? Hogy-hogy a szélét? És miért nem jó így, ahogy van? - Azt hiszem szebb lenne, ha piros lenne a széle. Na, hozzáfogsz? Nekem az ünnepi ebédet kell készítenem, nem tudok melletted lenni, amíg csinálod, de csak szólj, ha valamiben segíteni kell! Kata visszament a szobájába, kikeverte a piros temperát, és aztán nem tudta, hogyan tovább. Gondolta, megpróbálja belógatni az ecsetet a befőttes üvegbe, és ott az üvegen belül befesteni az egérkét. De, hogy a szélét? Hol lehet a széle egy ilyen jószágnak? Egérke azonban úgy látszik nem akart pirossá válni, még a szélén sem, mert mindig elugrott, vagy elszaladt az ecset elől. - Anya, nagyon mozog, nem tudom befesteni a szélét, mindig odébb megy! 20 Online kiadás
- Hát fogd le a másik kezeddel, úgy, mint amikor rajzolsz! A festést is le lehet fogni, nemcsak a rajzolást! - válaszolt anya a lábasokkal csörömpölve. Kata óvatosan kivette az egérkét az üvegből, és a rajztáblájára helyezve finoman lefogta. Aztán úgy-ahogy, összekente az ecsettel, majd visszatette az üvegbe. A koma azonnal mosakodni kezdett, és a festék javát sikeresen le is nyalogatta a bundájáról. - Megy a dolog, Kata? - érdeklődött anya - sikerült befesteni? - Igen, csak egy kicsit elmaszatolódott, pedig lefogtam! - válaszolt Kata - viszont azt hiszem éhes. Olyan üresnek tűnik a hasa! Mit adjak neki? - Jaj, de vicces vagy, te Kata! Azt kérded, hogy mit tegyél bele? - Háát, így is lehet mondani! - felelte Kata, és nem értette, miért vicces az, hogy egy egér éhes. - Természetesen fényképet. A te egyik fényképeddel töltsd meg a hasát! - Anya, ugye most te viccelsz? Bele sem fér a pocakjába egy fénykép! - méltatlankodott Kata, de aztán eszébe jutott, hogy az egerek mindent megrágnak, a papírt is, lehet, hogy anya tudja, hogy ennek az egérkének most éppen papírt kell rágcsálnia. De miért éppen az ő egyik fényképét? - Üres papír nem lenne jobb? - Jaj kislányom ma olyan értetlen vagy! Tőled kapja apa, a te fényképedet kell odaragasztani a közepére! Ha túl nagy a fénykép, vágjál le belőle annyit, hogy odaférjen arra az üres helyre, amit nem festettél be! - magyarázta anya ezúttal a habverővel zörömbölve. Kata végképp nem értette a dolgot, de azért szót fogadott. Az oviban nemrég készült fényképei közül kiválasztott egyet, kicsit levágott a széleiből, rányomott a hátára egy kis ragasztót, és óvatosan az egérkére tapasztotta, aki persze rögtön levakarta magáról, és jóízűen rágcsálni kezdte Kata ünneplőruhás, kalapos fényképét. - Anya, igazad volt, ez kellet neki! - kiabálta Kata. - Jól van, akkor most csomagold be szépen! Az íróasztal fiókjában van díszpapír. Én is mindjárt elkészülök az ebéddel! Kata nagy üggyel-bajjal becsomagolta az egérkét. Kicsit aggódott, amikor az üvegből kivette, és elkezdte bebugyolálni a papírba, de az egérke nem akart elszaladni, békésen tűrte a csomagolást. Valószínűleg el is aludt, amikor a papírtakaró ráborult. - Készen lettem! - ment ki a konyhába Kata, ahol anya már az ünnepi asztalt terítette. - És, anya, értem, hogy apa kapja tőlem, de azért majd ugye én is játszhatok vele néha? - Lehet vele játszani, de az az igazság, hogy ez nem játék, hanem asztali dísz. Kata nem értette, de beletörődött. Anya csak jobban tudja! Megjött apa. Anya felköszöntötte. Kata is szaladt, hozta az ajándékot. Apa óvatosan fogta meg, érezte, hogy pici, meleg, puha. - Mi lehet ez? - izgult apa. Lassan kibontotta. És amikor a díszcsomagolás lehullott, apának az összes haja égnek állt a váratlan meglepetéstől. A csomagból ugyanis egy piros-szürke, elázott, ragacsos bundájú aprócska valami pottyant az ünnepi asztalra, majd visítva, ide-oda cikázva, poharat feldöntve, kanalat elsodorva, eszeveszett menekülésbe kezdett, hogy aztán a torta közepén végre megpihenjen. 21 Online kiadás
Anya versenyt visított az egérkével, Kata pedig azt sem tudta, sírjon-e, vagy nevessen. - Ó, szegény kis egérke! Őt festetted, csomagoltad? - kérdezte anya, amikor abbahagyta a sikítozást. - És hol a fényképtartó? Jahahaj, azt kehellett volna! - mondta anya most már a nevetéstől fulladozva, - nem csohodaha, hogy elmozdult fehestéhés köhözben! - Hát születésnapi festett-ragasztott ajándék lett belőled? - vette le vigyázva apa a torta közepéről a rémült kisegeret - Reggel az előszobában találtam, biztosan beszökött a hideg elől a házba. - magyarázta Katának és anyának - Odatettem a kisszekrényre, egy üvegbe, hogy Kata megnézhesse, mielőtt szabadon engedjük a kertben. A zacskót pedig azért tettem rá, hogy aludjon. Elfelejtettem róla szólni nektek! - És most mi lesz vele? - aggódott Kata - Ha kiengednénk, vagy megfázna ebben az őszi hidegben, vagy beköltözne valahova máshova. Akkor már inkább lakjon nálunk ez az ajándék-egér! - Talán, ha ünnepélyesen megígérjük neki, hogy soha többé nem festjük be, nem ragasztózzuk össze és nem etetjük fényképpel, viszont berendezzük számára az üresen álló akváriumot összkomfortos egérlakássá, akkor talán hajlandó lesz itt maradni! - reménykedett apa egérkéről gondosan letörölgetve a torta-krémet, a festéket, és a ragasztót. - Na, mit szólsz, koma? Egérke hálásan hunyorgott apára, mint megmentőjére, aztán barátságosan elcikkantotta magát Apa szülinapja napja nagyon jól sikerült. Volt benne minden, ami csak kell. Izgalom, félreértés, ijedelem, egérlakás készítés és rengeteg nevetés. No meg egy igazi ajándék egér. 22 Online kiadás
Illusztráció: Titi Hajnalka 23 Online kiadás
24 Online kiadás
25 Online kiadás
Domahidi Klára: Alkotás Húzz egy vonalat körbe, lehet bármilyen görbe. Fess rá csodás színeket, kitárul a képzelet. Dolgozik varázsló kezed, így születik a műremek. Ez itt erdő, ez itt a tó, egész szívet dobogtató. Hajbókoló kis virág, táncot lejtő vadvilág. Füvet legelő bárány, elkerüli az ármány. Távolban egy kis házikó, s szamár, kisfiút szállító. Szinte hallom a nevetést, látom nőni az új vetést. Lehetsz kényelmes vagy fürge, lyukba szaladhat az ürge. Ha irányítod az ujjaid, életre kelnek rajzaid. 26 Online kiadás
Domonkos Jolán: A kis sün fájdalma Szúrós seprőnek csúfolták a kis sünt az iskolában, mert falevél ragadt oda minden reggel a hátára. Szomorúan ballagott ő, a fájdalmát nem mutatta, hogy ez a sértés bántja őt, senki azt meg nem tudhatta. te is tudsz olyat mondani, amitől más sírva fakad... A sünike egyet tudott, ő mást bántani nem akart, mielőtt iskolába ment, jól elseperte az avart. 2012. október 11. Úgy gondolta, ha titkolja, egyszer majd csak abbahagyják, ha bánatát magába fojtja, a csúfolódást megunják. Tévedett a süni nagyot, mert vérszemet kap a gonosz, ha a bántást, amit adott, azt neki nem viszonozod. Szócsatában visszaüthetsz, ne sajnáld sohase magad, 27 Online kiadás
Orgován Irén: Születésnapodra! Kicsi fiam szerelmes lettem. Első látásra beléd szerettem. Megfogtad kezem pici kezeddel S gyönyörű szemed a mennybe vitt el. Könnycsepp hullott rád, de nem a bánattól! Örömkönny volt az a boldogságtól. Hosszú volt az út, míg kezedet foghattam. S szívem, a te szíveddel sokáig dobbant! Külön váltunk, de mégis együtt. Boldog igazán akkor lettünk! Áldás, álom, ajándék mit az ég nékünk adott. Meg köszönöm minden nap, hogy semmi bajod. Születésed napja van ma! Édes kis fiam. Had kívánjunk ma! Boldog, szép mesés életet! Ezt kívánjuk neked,szüleid és nővéreid hatalmas ölelés mellett. 28 Online kiadás
Orgován Irén: Ovis lettem! Ovis lettem, nem akartam. Kicsi vagyok még oda. Kilincset is alig érem! Óvónénit sem ismerem. Sírni, hisztizni fogok már tudom. Akkor anya biztos nem hagy. Meg sajnál, vigasztal, könnyemet letörli. - Ne sírj Panna gyere bújj ide, holnap jövőnk majd oviba. Igen biztos ezt fogja majd mondani. Elindultunk, végig sírtam, de ő nem szólt némán sétált, néha, néha rám pillantott. Odaértünk! Hangos zsivaj kacagás. Vajon mi lehet? Nyílt a kapu, sok gyerek, szaladgált vígan kint. Homokozó, hinta csúszda? Mennyi minden van itt! Szalad elém Zsófi. Ki jó barátom rég. - Gyere Panna gyere, ne félj! Mutatok valamit! Süssünk homokból kalácsot. Jolika óvónéni, keni rá a mázat. Kedves, aranyos, ha kell csúszdára mászik, Ha alszunk mesét olvas, simogatja hátunk. Ránézek anyára, elengedem kezét, puszit adok, most már mehet! Úgy látom nem lesz itt rossz helyem. Kicsit áll még a kapuba, törölgeti szemét. Nem csak nekem nehéz! Fáj neki is a pár órás viszont nem látás. Hiába mondta tesóm azt hittem, azt hittem újabb átverés. Bementem hát félve anyu kezét el nem engedve. Szorítottam ahogy bírtam, nehogy magamra hagyjon. 29 Online kiadás
Kovács Barbara: Nyelvújítászati rímelvény Dél fele járván az időnek útja Éhes a család, s a várást nagyon unja, Készül az étek, s kerül a tűzre föl A rotyogtatászati vasöblöny. Benne minden, ami kell, ami jó: Zöldségek, s mi még belevaló, Kézben pedig a keskeny nyakú Étekkeverészeti kavarantyú. S hogy ehessen a nép, mire az étek jól megfő, Asztalra kerül a morzsafelfogászati szétterülő. Reája rakva, sorba véve gyerkőcöt, anyát, apát, A három levesmerítészeti szájlapát, A három húsfalászati adagszurkantyú, s A három húscincálati huzigantyú. Míg az étek készül, apa henyél-hanyál, Kezében olvasászati lapozgatvány. A gyerkőc, ki az oskolában jó tanuló, Leckét ír, kezében betűvetészeti nyomhagyó. Anya, ki sosem henyél, és nem lusta, Takarít, zümmög a kosztalanító szivornya. Majd, mikor megfőtt minden, minek kellett, A konyhában hajkurász egy szemtelen legyet. A légyagyonütészeti leffentyűvel csapkod, Ím a rovar szétlapítva: röpképtelen halott. Ebédel a család, s az innivaló jő, A pohárba kerül szörphörpölő cső. Ebéd után ejtőzés, anya magát szépíti, Kezében szorgosan jár a körömápolászati csiszicsuszi. Apa a kertbe megy, lábán bakancs, Fejébe húzva fejvédészeti szőrpuffancs. Gyerkőc lábára kerül a gurulászati talpantyú, Jól megszorítva rajta a rögzítészeti kallantyú. S a gyerkőc immár száguld merészen, Talpantyúi surrogása hallszik csak a téren 30 Online kiadás
Pósa Lajos : BABA VÁR Azt dalolja egy madár: Nincs szebb, mint a baba-vár! Piros a födele, Hófehér a fala, Zöld zsalugáteres Picike ablaka. Baba-vár Eszti lelkem, várva, vár. Azt dalolja egy madár: A sok baba oda jár. Virágos hintókon, Kerekes lovakon, Aranymentés vitéz, Huszár ül a bakon. Baba-vár Sári lelkem, várva, vár. Azt dalolja egy madár: De víg az a baba-vár! Turbékolnak ottan A galambok mindég, Szép tubicaszóra Táncol a sok vendég. Baba-vár Lidi lelkem, várva, vár 31 Online kiadás
Zenebonbon Titi Hajnalka - Minifarm Minifarm lakói Mesemondó: Titi Hajnalka Weboldal 32 Online kiadás