TANÁR ÚR, KÉREM tévéfilm-forgatókönyv Karinthy Frigyes könyve nyomán írta: Köbli Norbert rendezõ: Mátyássy Áron producer: Koller István második változat 2010. szeptember 27.
KARINTHY (csak hang) Hát idehallgass, édes öregem, milyen marhaságot álmodtam - és most boldog vagyok, hogy csak álmodtam. Azt álmodtam, hogy én nem vagyok már tizenhat éves, hanem sok év telik-múlik és tudod, és sok zavaros és zagyva dolog jön, egészen másképpen, mint ahogy én most elképzelem. FADE IN: BELSÕ. KÓRHÁZFOLYOSÓ. NAPPAL (1936) Betegágyat gurítanak egy furcsa kórház furcsa folyosóin. KARINTHY FRIGYES (47) fekszik rajta. Mûtét elõtt. KARINTHY Tudod, álmomban leérettségiztem, képzeld, és kiléptem az élet iskolájába, amirõl Lenkei tanár úr szokott beszélni. Bizony, nem is tudom, hányadik osztályába jártam az élet iskolájának, de nagyon sok osztály volt és úgy volt, hogy már huszonhét éves vagyok, és ülök egy kávéházban, és nem jól éreztem magam, képzeld, pedig mostanában hogy szerettem volna huszonhét éves lenni. BELSÕ. 13-AS MÛTÕ. NAPPAL Begördítik a mûtõbe, mozdulatlanul, megadóan fekszik az ágyon. Négy kéz megemeli, átrakják a mûtõasztalra. Hasára fordítják. Feje elõrelóg egy ovális kis mélyedésbe, hogy lélegezni tudjon. KARINTHY Szóval a kávéházban ültem, és úgy volt, hogy tényleg egy író lettem, ami lenni akartam, és már sok könyvem megjelent, és ismertem személyesen Bródy Sándort, és elfogulatlanul beszélgettem Molnár Ferenccel, és autogramot kértek tõlem, és képzeld, mégse éreztem jól magam, nem furcsa? Haját lenyírják, fejét, karját, lábát az asztalhoz szíjazzák.
2. KARINTHY És amint ott ültem a kávéházban, esett az esõ, és minden szomorú volt - ekkor én egyszerre eltûnõdtem álmomban, és azt gondoltam, hogy ez mégiscsak lehetetlen, hogy én már huszonhét éves vagyok, és minden így megy: - és egyszerre eszembe jutott az osztály, és hogy hiszen én tulajdonképpen a hatodikba járok, és nekem még sok dolgom van, meg kell csinálni a mértani rajzot, át kell néznem a történelmet és közben gondolni kell a jövõre, ami nagyszerû és csodálatos lesz, mert hiszen még csak tizenhat éves vagyok. OLIVECRONA, az agysebész bemosakodik. A nõvérek gumikesztyût húznak rá, szája elé nedves steril gézt, homlokára felcsatolják a kis villanylámpát. KARINTHY Szóval jól átgondoltam mindent, és világosan rájöttem, hogy én most nyilván csak álmodom, és méghozzá nem valami szép és dicsõséges álmot, hanem egy elég kellemetlen és tökéletlen álmot, és hogy a legokosabb, amit tehetek, ha erõlködöm és fölébredek, és átnézem a mértant, és bejövök az osztályba. Az esõs ablaküveghez szorítottam a fejem... Olivecrona egyetlen hosszú vágást ejt Karinthy kopasz fején. A fúróért nyúl, beindítja. KARINTHY...és erõsen elhatároztam, hogy most felébredek és egészen más szemmel nézem majd azt az igazi életemet, a középiskolában. Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság: amit innen, ebbõl a távolságból olyan tisztán látok már - megnézek mindent jobban, mint eddig - és nektek, édes barátaim, kedves középiskolai tanulók, újra megmutatom, és figyelmeztetlek benneteket, hogy mennyi szín és furcsaság és élet mindez és mennyi emlék és mennyi remény.
3. Olivecrona fúrja a koponyát. Karinthy hason fekszik, nem érez semmit, a padlót bámulja. De nicsak - van itt egy másik Karinthy is. A falnál áll, onnan nézi az agymûtétet, amit végrehajtanak rajta. KARINTHY Na, szervusz, Frici. (mondja saját magának) És kilép a folyosóra. BELSÕ. KÓRHÁZFOLYOSÓ. ÉJJEL A folyosó vaksötét. Karinthy háta mögött, az ajtón túl berreg a fúró. Jobbról pedig, igen, csörgést hall. Elindul arra. Végigmegy a folyosón a csörgés nyomában. Egy ajtóhoz ér, kinyitja. BELSÕ. TELEFONSZOBA. ÉJJEL Üres szoba, a szemközti fal tükörfal. A padlón egy telefon csörög. Karinthy lehajol. Ahogy felnéz, meglátja a tükörben -t (saját gyerekkori mását), aki utánozza a mozdulatait. Karinthy a kagylóért nyúl, Frici is. Karinthy felveszi, a csörgés nála abbamarad. De a tükrön túl Fricinél csörög tovább a telefon. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. SZOBÁJA. REGGEL (1900) A csörgés folytatódik. KÖZELI -- az óráról. - 12 és háromnegyed éves kiskamasz - felriad az ágyban. Tûz van? Megint az óra. Megnyugszik, lenyomja, visszabújik a takaró alá. (a kamerának) Csak még öt perc... Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból, hanem elõbb elõkészült. Egy testes matróna, ERZSI, A DADUS (55) tör utat a szobába.
4. ERZSI Hát mi az, fiatalúr, maga még alszik? Na húzza fel a harisnyát gyorsan! Frici morog. Erzsi kitakarja, ráadja a harisnyát. ERZSI A végén még elkésik... A leckéje kész van? Frici elgondolkodik. Valami eszébe jut - kipattannak a szemei. Felelés számtanból! (Erzsinek) Gyöngélkedem. ERZSI Jó színben van! A láztól... ERZSI Nincs magának láza. FANTÁZIAKÉP KÖZELI -- Frici édesapjáról: (35). Egyenesen a szemünkbe néz. Mélyen tisztelt tanár úr, fiam ma gyöngélkedés következtében nem vehet részt az elõadáson, tisztelettel, Karinthy József. VISSZA A JELENETBE ERZSI Szóljak a nagyságos úrnak? (inkább felkel) Jobban vagyok. ERZSI Nagyon helyes. (a kamerába, vállat von) Majd írok puskát.
5. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. ELÕSZOBA. REGGEL KÖZELI -- Frici mandzsettájáról. Matekképletek sorjáznak rajta apró betûkkel. (mormolja magában) Ánégyzetpluszbénégyzet... Megnézi magát a tükörben. Kabátujját gondosan ráhúzza a mandzsettára. A középiskolai tanuló élete: harcbaszállás, halálos veszedelem. Felkapja a táskáját. Minden reggel pontban nyolckor, nyolc éven át. Vonalzót tûz a táskába. Minden reggel új fegyverzet és új haditerv. Egy utolsó pillantás a harcosra, és el. BELSÕ. ISKOLAI FOLYOSÓ. REGGEL Frici lábujjhegyen lopózik az iskola folyosóján. A síri csendet ajtónyikorgás töri meg valahonnan. Frici a falhoz lapul. A falióra 8 óra 5 percet mutat. Frici kivár, semmi mozgás, oson tovább. Az osztály ajtajához, fülét óvatosan a kulcslyukra tapasztja. FRÖHLICH Karinthy! Mit csinál maga itt? Frici sarkon perdül. FRÖHLICH, az igazgató / számtantanár és, az osztályfõnök / magyartanár állnak a folyosó végén. (Megjegyzés: Müllert és Olivekronát ugyanaz a színész játssza.) Tanár úr, kérem, elkéstem. Késett a villamos... Valak vízbe ugrott a hídról, és...
6. Befelé! Igenis. FRÖHLICH Frici be, a két tanár még vált néhány szót. Fröhlich ötven körüli, karót nyelt alak, Müller fiatal idealista. FRÖHLICH Nagyobb aktivitást a diákoktól. Több cikket, több szavalót, irodalmi életet. Értem, igazgató úr. Meglesz, igazgató úr. Fröhlich megveregeti Müller vállát, és továbbáll. KÖZELI -- Mülleren. BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Fröhlich bújja a naplót, az osztály lapít. (csak hang) Fröhlich - iskolaigazgató és számtantanár. 20-22 diák a teremben, valahol középen Frici ül. Felelés lesz. KÖZELI -- Frici mandzsettájáról. (csak hang) Minden reggel új fegyverzet, új haditerv. Az egyik diák a füzete fölé hajol, mint a strucc, hogy ne is lássa a tanár. (csak hang) A strucc... A másik merõen szembenéz a tanárral, szuggerálja. (csak hang) A hipnotizõr...
7. A harmadik egészen elernyed, és behunyja a szemét. (csak hang) Marie-Antoinette... Hulljon le fejére a bárd. EGLMAYER az utolsó padban egészen elbújik Deckmann háta mögé. (csak hang) Eglmayer... Õ nincs is itt, köszöni szépen, töröljék az élõk sorából, béke poraira, õ nem akar részt venni a közélet küzdelmeiben. A tanár tovább lapoz. ALTMANN a második padban remeg, mint a kocsonya. (csak hang) K betûnél járhat. Hogy bánja most Altmann, hogy az év elején Katonára magyarosított! Fröhlich becsukja a noteszt. Felnéz. FRÖHLICH Rogyák Béla. KÖZELI -- ROGYÁK-ról. Nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha csoda történik, hátha csak agyrém. (a kamerába súgja) A rossz tanuló. NÉHÁNY NAPPAL KORÁBBAN A FOLYOSÓN Rogyák magyaráz Fricinek a szünetben. ROGYÁK Ápluszbészerámínuszbé egyenlõ ánégyzetmínuszbénégyzet. Biztosan ezt fogja kérdezni. Ha nem ezt kérdezi, átmegyek különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek. VISSZA A TANTEREMBE KÖZELI -- a tanár kérlelhetetlen arcán.
8. A rossz tanuló egy csomó füzetet felkap a padról. Végigmegy a kis utcán, a padsorok közt. Megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön szedeget, háta mögött felzúg az obligát nevetés. A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. ROGYÁK (magában) Ápluszbészer... (veszi a krétát) FRÖHLICH (ránéz) Készült? ROGYÁK Készültem. Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját. FRÖHLICH Hát akkor írja. A rossz tanuló a tábla felé fordul. FRÖHLICH Bénégyzet mínuszpluszmínusz négyzetgyök bémínusz négyácészerkétá. ROGYÁK Bénégyzet mínuszpluszmínusz... Engedelmesen írja tovább. Igen, ez az, homályosan sejti, valami másodfokú egyenlet - de hogy mi lesz ebbõl... Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja - a vonalból, ami törtet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért. Most egy kis idõt nyert. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Felírja még az ánégyzetet. ROGYÁK Bénégyzet mínuszpluszmínusz...
9. STEINMANN, a jó tanuló az elsõ padban -- gúnyosan és diszkréten elmosolyodik, és a tanár tekintetét keresi lopva, hogy összenézzen vele, és a tanár lássa, hogy õ, bár nem szól, arcizma se rándul: e gúnyos mosolyban jelezni óhajtja, mennyire tisztában van vele, milyen felkészületlen a felelõ. ÚJRA A FOLYOSÓN Rogyák latolgatja tovább az esélyeit Fricinek. ROGYÁK A katonaiskolában nagyon korán kell felkelni... De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiuméba. VISSZA A TANTEREMBE Közben szép lassan ír - még mindig nem írta le. Halálos csend körös-körül. A tanár nem mozdul. Most beszélni kell. ROGYÁK A másodfokú egyenlet......kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel nézi a táblát. ROGYÁK A másodfokú egyenlet... Készült? FRÖHLICH ROGYÁK (véres daccal) Tanár úr, kérem, én készültem. FRÖHLICH (széles gesztussal) Hát akkor halljuk. ROGYÁK (nagy levegõt vesz) A másodfokú egyenlet az elsõfokú egyenletbõl származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk... És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számít, hogy félbeszakítják. Rogyák lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól.
10. Nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit õ beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítõ gyorsasággal kezdi: ROGYÁK A másodfokú egyenlet úgy származik az elsõbõl, hogy végig... Tanár úr, kérem, én készültem. FRÖHLICH Steinmann Imre. KÖZELI -- Steinmann önelégült arcán. ROGYÁK (némán formázza) Steinmann? NÉHÁNY HETE A KARINTHY LAKÁSBAN Frici az íróasztalánál. Teljességgel tanácstalannak tûnik. Apa mellette áll. A Steinmann miért tudja megtanulni? NÉHÁNY NAPPAL EZELÕTT A KARINTHY LAKÁSBAN Apa a dolgozószobájában, háttal nekünk. Frici értetlen képpel az ajtóban áll, egy számtankönyvet tart a kezében. Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza el. VISSZA A TANTEREMBE Hát igen, Steinmann. Szimbólum ez a név. ROGYÁK (fenyegetõen) A másodfokú egyenlet... Steinmann gyorsan feláll - a mellette ülõ kiugrik a padból. FRÖHLICH Valami érdekes példát veszünk...
11. ROGYÁK A másodfokú... Tanár úr, kérem, én készültem. Már senki sem figyel rá. Steinmann a táblánál terem, a tanárra pillant: letörülje? A tanár bólint. Rogyák elõzékenyen odanyújtja a spongyát. A jó tanuló sebesen törülni kezdi a táblát. Ó, de szépen törli! Mennyi elõkelõség és önérzet van ebben a mozdulatban! Rogyák elveszi a spongyát, így teszi magát hasznossá. Rajzolni kezdi. FRÖHLICH Vegyünk egy kúpot. Egy kúpot. STEINMANN Egy kúpot. (tiszteleg, a kamerába) Én, Steinmann Imre, a legjobb tanuló az egész osztályban, veszek egy kúpot, mivel engem, mint az erre legalkalmasabbat, megbízott a társadalom. Még nem tudom, miért vettem a kúpot, de nyugodtak lehettek mindannyian, bármi történjék ezzel a kúppal, én is ott leszek a helyemen, és megbirkózom vele. FRÖHLICH Különben vegyünk inkább egy csonka gúlát. Csonka gúla? STEINMANN Csonka gúla. Very well, Watson. A jó tanuló leradírozza a gúla tetejét. Frici szivarra gyújt, és felrakja a lábát a padra.
12. Innen nekünk már semmi dolgunk. Félszavakból is megértik egymást. Két rokon lélek, mely itt elõttünk egyesül, a differenciálegyenletnek éteri légkörében. (beleszív a szivarba, köhög) És a rossz tanuló? Mit csinál közben? Amit te is csinálnál. (csak hang) Udvariasan figyel... néha helyeslõen bólint, legalább ezzel jelzi, hogy õ készült... odaadja a krétát... még súg is, jó hangosan. Nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy õ súg, tehát õ tud... Pedig nem tud semmit. FANTÁZIAKÉP Kopaszra nyírják Rogyák haját. Immár egyenruhában felesküszik a haza szolgálatára. Sír-rí, zokog. BELSÕ. FOLYOSÓ. NAPPAL Frici kiflit rágcsál a szünetben. Ne sajnálják. Fogorvos lesz budai villával és berlini feleséggel. És egy nap váratlan látogatót kap. BELSÕ. FOGORVOSI RENDELÕ. NAPPAL Daliás fogorvoshoz (FELNÕTT ROGYÁK) bejön egy köpcös, kopasz emberke (FELNÕTT STEINMANN). FELNÕTT ROGYÁK Jó napot. A tízórás beteg? FELNÕTT STEINMANN Steinmann Imre. A fogorvos megdöbben, aztán elvigyorodik. FELNÕTT ROGYÁK Foglaljon helyet.
13. Steinmann beül a fogorvosi székbe. Rogyák sátáni vigyorral arcán nyúl legdurvább kínzóeszközeiért. VISSZA A FOLYOSÓRA Rogyák Frici mellett ül a padon, szintén tízóraizik. ROGYÁK Én - fogorvos? Budai villával és berlini feleséggel. ROGYÁK Buktam élettanból! Na és? ROGYÁK Németbõl is! (kissé affektálva) Az életnek tanulunk, drága barátom, nem az iskolának. BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Világtérkép elõtt pálcával kezében magyaráz a tanár. FÖLDRAJZTANÁR Sokáig úgy tartották, létezik egy ún. legrövidebb út az Atlanti- és a Csendes-óceán között, valahol a szárazföld alatt, ahol a két tenger összeér. Frici -- valamit olvas a pad alatt. A tanár kiszúrja, elhallgat. FÖLDRAJZTANÁR Karinthy! Miféle marhaságot olvas, míg én magyarázok? Frici felpillant, csak tátog némán. FÖLDRAJZTANÁR Mutassa csak...! A tanár odaporzik, és kikapja a kezébõl a könyvet. (végre megjön a hangja) A tanár úr könyvét.
14. Közben a földrajztanár is rájön. Morog valamit, és vöröslõ képpel visszaadja Fricinek a könyvet. Az osztály fuldokol a visszafojtott röhögéstõl. BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Dolgozatot ír az osztály. Müller, a fiatal tanár (akit korábban Fröhlich-hel láttunk) a padsorok között járkál. A táblára felírta a dolgozat témáját: Hamlet dilemmája. Frici elmélyülten ír. Müller megáll mellette. Nézi. KÖZELI -- Frici mandzsettáján - a puskáján. Ez mi...? Le a tollat, álljon föl. Tanár úr, kérem... ez számtan... Ide jegyzeteltem... Le a toll, üljön a tanári asztalhoz. Az igazgató úr óráján... Müller nem mondja még egyszer. Frici engedelmesen leteszi a tollát. AZ ÓRA VÉGÉN Kicsöngetnek. Megélénkül a terem. A diákok az asztalra teszik a dolgozatukat, és szaladnak a folyosóra. Mikor az utolsó is kiment, Müller és Frici kettesben maradnak. (megnézi Frici dolgozatát) Karinthy Frigyes, VI/b. osztály. (végigfut rajta, felolvas)...a Hamlet igen jó tragédia a nagy brit költõ tollából. Miután elolvastam, egész nap olyan szomorú voltam, nem is tudtam etetni a hernyókat. Tulajdonképpen miért is él az ember? Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés - mint ahogy Shakespeare mondja a Hamletben. (MORE)
15. (cont'd) Arra gondoltam, milyen kár az ifjúságért, mely elmúlik, és hogy én már sohase leszek olyan vidám és elégedett, mint a harmadikban. Hiába! Az élet nem olyan víg dolog!... de hagyjuk... Leteszi az asztalra. Frici csendben várja az ítéletet. Sokat olvas? Csak a kötelezõt. Tehetséges fiú maga, Frigyes. Miért puskázik? Úgy volt, hogy a kockás füzetbõl kifogyott a lap, és mivel a mandzsettám is kockás... Pszt - mutatja a tanár. Ne tessék, kérem, egyest adni. Szóljak inkább az igazgató úrnak? Csak azt ne! - mondja Frici tekintete. Müller leül mellé. Apám megöl, ha egyest kapok. Kiküld a nagybátyámhoz Fiumébe! Katonaiskolába! Müller a táskájához hajol, egy újságot hajít ki az asztalra. Ismeri? Az iskolaújság. Mondja, Frigyes, gondolt már rá, hogy írjon az iskolaújságba? Nem. Valami szépet a következõ számba, és akkor elengedem a büntetését.
16. Nem tudok írni. Motiválja magát. Gondoljon Fiumére. Megveregeti a hátát, és el. CUT TO: KÜLSÕ. FAGYLALTOS. NAPPAL Egy kislány, fagyit vesz. Frici arra megy haza. Megáll, vágyakozva nézi a tölcsért, de akárhogy számolja pénzét a tenyerében, nem telik rá. (észreveszi) Kérsz? Fricit meglepi a kérdés. Finom. Van otthon. Fagyitok? Fagylatosgépünk. Sokszor reggelire is azt eszünk. Komolyan? Ühüm. Sarkon fordul. KÜLSÕ. UTCA. NAPPAL Frici ballag hazafelé, Tünde lépked a nyomában fagyival kezében. Frici vállat von. Merre mész? Jöhetek veled? Szoktalak látni. Erre laksz?
17. Frici bólint. Melyik utcában? Nem tudom. Nem tudod, melyik utcában laksz? Nemrég költöztünk ide. És elõtte hol laktatok? A Bakonyban. Egy kastélyban. És azelõtt? Azelõtt meg Amerikában. Apukám fontos ember. Mit dolgozik? Pozitivista... Tényleg fontos ember. Egy titkos társaságot irányít. Én ha nagy leszek, csillagász leszek. (meglepi, nem nézte ki a lányból) Tényleg? Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. Vagy Neptunusz, Uránusz, mindig elfelejtem... Sétálni fogok a Holdon. És te? Mi leszel? Feltaláló. Vagy felfedezõ. Még nem döntöttem el.
18. Van már valami találmányod? Frici egy mágnesvasat húz elõ a zsebébõl, közepén egy lyukkal. Iránytû. De boussole-formában, hogy az irányt akkor is mutassa, ha egészen ferdén lefelé áll, mert esetleg nagy földrengés is lehet, a ház oldalt billen, mint egy hajó - és én mégis tudom majd az irányt. Tünde a használhatatlan vasdarabra pillant. Nagyon jó. Frici elteszi a kincsét. Ilyeneket csinálok. Ügyes vagy. Egy sarokra érnek. Én arra megyek tovább. Én meg erre. Zavartan néznek egymásra. Szia. Szia. Mosolyogva el. Frici sokáig néz utána. A lányok. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. KONYHA. ESTE Családi vacsora. Apa ül az asztalfõn: körszakállas, csillogó szemû ember, öt nyelven beszélõ autodidakta s már kissé bogaras ember. Aztán Frici... és négy lánytestvére: ELZA (légies), ETA (érzékeny), GIZI (energikus) és MICI (a legkisebb, cserfes teremtés). Erzsi dada sürög-forog köröttük, nagy örömmel eteti õket.
19. A villamosban fel kell állni nekik - a legjobb falattal õket kell megkínálni, ha leejtenek valamit, úgy állnak ott, hanyagul és kényelmesen, mintha a természet törvénye volna, hogy azért nekem kell lehajolni. Tizennyolc éves koruktól kezdve már kezet csókolnak nekik, mint az öreg püspököknek, akik munkában és áldásban töltötték életüket. Jobb oldalra kell engedni õket az utcán. De hát miért? Mit nyújtanak õk, mit tesznek, miért kell tisztelni õket? Apa csak bámul szórakozottan maga elé, és egy villával kavargatja levesét. A gyerekek magukban nevetnek rajta. Erzsi kicseréli a villát egy kanálra. Apának nem tûnik fel. Apa, ismered a Leclanche-elméletet? Igen? Befõttesüvegem már van, és Erzsi adott nekem sztaniolt, csak... Nem, nem, arról szó sem lehet! Csak egy kis réz kéne. A fürdõkádból, mi? A csapból. Igen. ETA Jaj, Frici... ELZA És hogyan fürdünk? Itt most tudományról van szó. A tisztaság fontosabb, mint a Leclanche-elmélet, amit amúgy is bebizonyítottak már. Miért nem csinálsz Heron-labdát?
20. Azt minden pisis tud. (feláll) Köszönöm a vacsorát. (el) NÉHÁNY PERC MÚLVA, AZ ELÕSZOBÁBAN Apa készülõdik. Erzsi megigazítja a nyakkendõjét, ráadogatja a kabátot, kalapot. ERZSI Alig evett, nagyságos úr. Be kell mennem, Erzsi. Felmerült egy súlyos kérdés a Kant-Laplace elmélettel kapcsolatban. ERZSI Ennyire súlyos? Vigyázzon a gyerekekre. Különösen Fricire. Valami rosszban sántikál. Vigyázok. ERZSI Maga egy kincs. Homlokon puszilja Erzsit, és el. EKÖZBEN A NAPPALIBAN Elza és Eta, a nagyobbik nõvérek zongoráznak, és énekelnek: Úgy mennék a csingilingi csárdába... Gizi közben megfesti õket: GIZI Ne izeg-mozogjatok már annyit! SZOBÁJÁBAN Behallatszik a lányok éneke. Frici egyik kezében mágnessel, másik kezében egy állólámpával magyaráz Micinek. Mondjuk, ez a lámpa legyen a Nap, a szabad térben mozgó égitest. Nézd, ide teszem a mágnesvasat - képviselje ez a gravitációs erõt. (MORE)
21. (cont'd) Vagy mondjuk, ne a lámpa legyen a Nap, hanem ez a mágnesvas, és legyen csak a lámpa egyszerûen a Föld. Na, most már, na, már most. Képzeld el, hogy ez a mágnesvas, ami ugye a Nap, ahol tartom, egy helyben áll. Ugye, most a lámpának a bal oldalát világítja meg? MICI A lámpa világítja meg a mágnest. De kérlek, Mici, ne légy olyan nehézfejû. Igenis, most úgy van, hogy ez világítja meg a lámpát, és nem a lámpa eztet, mert a lámpa, az egy sötét test legyen. MICI Sötét test. Na már most. Meddig tart ez? Ugye, addig tart csak, míg a Föld, vagyis a lámpa el nem fordul, nem megyünk semmire, mert akkor csak éj és nap váltakoznék és nem lennének évszakok. Hanem a Földnek is el kell mozdulni - keringeni kell - mozdulni kell neki, az istenit - nna!! látjátok?! így mozog... így mozog a Föld... így kell neki mozogni - és mégis mozog... Reccs - a lámpabúra leszakad. Frici megrettenve kap érte... Rosszul volt feltéve... MICI Megmondalak Erzsinek! (elszalad) (a kamerába, közben a lámpát szereli) A lányok. Mûveletlenek, ostobák, lusták és dologtalanok. Mulatságban nõnek fel, férjhez mennek - attól kezdve a férjük dolgozik helyettük, eltartja õket... ERZSI (beviharzik, látja a törött lámpát) (MORE)
22. ERZSI (cont'd) Na, jöjjön, fiatalúr, ideje elvégezni az esti tisztálkodáskísérletet. Megragadja Frici gallérját, aki szabadságharcosként kiáltja még felénk:...szabadjegyet váltottak az életre azzal, hogy megszülettek - míg nekünk véres verejtékkel kell kiverekedni minden percünket, újra és újra bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez... Jogunk van az élethez...! BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. SZOBÁJA. ESTE Frici - vizes hajjal, törülközõbe csavarva - magára csukja az ajtót. Megáll a könyvespolc elõtt. Müller tanár úr azt szeretné, ha írnék az iskolaújságba. (keresgél) Legyen meg az akarata... Leemeli a Petõfi-kötetet. Az ágyára hasal, és lapozgatni kezdi. Ne aludj el. Csak most látjuk, hogy a felnõtt Karinthy a szobában van, egy fotelben ül. És nagyon álmos. KARINTHY Nem alszom. A professzor megmondta. Ha elalszol, nem vállal érted felelõsséget. KARINTHY Nem alszom. BELSÕ. 13-AS MÛTÕ. NAPPAL Karinthy hasal a mûtõasztalon. Olivecrona dolgozik felette. OLIVECRONA / (Karinthy füléhez hajol) Wie fühlen Sie sich jetzt?
23. KARINTHY Danke, Herr Professor... es geht gut! BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Müller elégedetten tartja kezében Frici versét. Jó! Szép szerelmes vers... Ki a szerencsés leány? Ümmm... Egy múzsa? Egy múzsa. Elképzelt. Jó! Megfelel. Frici kérdõ tekintetére: Nem megy még Fiumébe. Köszönöm szépen, tanár úr. Megkönnyebbülten indul a dolgára. Karinthy... Frici visszafordul. Milyen érzés írónak lenni? Könnyebb, mint gondoltam. FANTÁZIAKÉP Nyolcéves kisfiú: GYEREK KÖKÖRCSIN - vörös függöny elõtt viccet mesél, egyenesen nekünk. GYEREK KÖKÖRCSIN Két pogácsa beszélget. Képzeld, jelentkeztem az egyetemre. Na, és felvettek? Hülye vagy? Egy pogácsát?
24. Páff! Egy kéz pofon vágja. A kép kimerevedik. (csak hang) Kökörcsin tanár úr. Az anyukája nem engedte, hogy komédiás legyen. VISSZA SZOBÁJÁBA Tanár lett. BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL A tízpercben kitör a cédularagasztás. Elõször KELEMEN hátán jelenik meg egy rövid jelentés, mely tudtul adja, hogy az illetõ önmagát "szamár"-nak minõsíti, s ezt minden külön értesítés helyett állandóan reklamírozni óhajtja. Kelemennek aztán bizalmasan megsúgja valaki, hogy elhatározták, hogy cédulát ragasztanak ROBOZ hátára, Kelemen röhög magában, és csakhamar feltûz egy hasonló cédulát Roboz hátára. Roboz már öt perce röhög a többiekkel együtt Kelemen céduláján. Kelemen már fuldoklik, hunyorog a szemével - a röhögés nõ, dagad, egyre vidámabb lesz, orkánná fajul -, de minél jobban röhögnek õk egymáson, az osztály annál jobban röhög õrajtuk. Eközben WLACH a táblára rajzolja Kökörcsin tanár urat, alsónadrágban, de különben cilinderrel a fején, amint II. Józsefnek magyaráz. Frici érkezik a folyosóról. Kiflit rágcsál. (mutat a táblára) Kökörcsin - a történelemtanárunk. Épp jelentést tesz az osztály magaviseletérõl II. József királynak, aki az orrát piszkálja, és egy üveg Zacherlint nyújt át neki. Kökörcsin köszöni alássan, és jót húz az üvegbõl. A szemeteshez lép, hogy kidobjon egy szalvétát - felemeli a fedelet - legnagyobb döbbenetére egy osztálytársát, ZAJCSEKot találja odabent. Hát te? ZAJCSEK Nem hagynak tanulni.
25. Azzal visszahúzza magára a szemétláda fedelét. Frici vállat von, majd támad egy ötlete. Feláll a tanári székre, és két karjával csendre inti az osztályt. A diákok hamar megértik, mit akar - elhallgatnak. Síri csend. Zajcsek rémülten dugja ki fejét, azt hiszi, a tanár jött be. Vad röhögés. Zajcsek megvetõen kiköp a ládából, és undorral magára húzza a fedelet. Hanem most tényleg belép Kökörcsin. Wlach gyorsan letörli a táblát, és a helyére szökken. Vigyázállás, halálos csend: egyszerre mindnyájunknak eszébe jut Zajcsek, aki a szemétládában ül. De Zajcsek másodszor már nem hagyja becsapni magát, nem mozdul. Leülnek. KÖKÖRCSIN Üljenek le. KÖKÖRCSIN Ma II. Józsefrõl, a kalapos királyról fogok önöknek beszélni. És most rettenetes óra következik. Az egész osztály egyetlen, hullámzó rekeszizom, amit képtelen erõfeszítéssel szorít le a halálos röhögés. A fojtott röhögés forróláza lüktet a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak. Mindenki a pad fölé hajol. Zajcsek ki-kidugja a fejét, ilyenkor Frici kézjelekkel instruálja, hogy jöjjön vagy maradjon. Most mutatja neki, hogy tiszta a levegõ... de Kökörcsin megfordul - Zajcsek visszabújik a szemetesbe. A tanár elkapja Frici integetését, és a következõ viccet csinálja: KÖKÖRCSIN Karinthy... mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac? Soha még bohózatírónak ilyen hatása nem volt közönségére. Mint gátját áttépõ áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhög az osztály, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz, és elnézõen mosolyog. FANTÁZIAKÉP Vörös függöny elõtt, reflektorfényben élvezi Kökörcsin az ovációt, majd meghajol, ahogy egy jó komédiáshoz illik.
26. KÜLSÕ. MÚZEUM KÖRÚT. NAPPAL Frici megáll egy üzlet elõtt. Néz be a kirakaton, és az üvegen át tanulmányozza a terepet. Ez egy antikvárium, az ANTIKVÁRIUS - negyven körüli kis, szemüveges ember - a pultja mögött áll. BELSÕ. ANTIKVÁRIUM. NAPPAL KÖZELI -- Frici természetrajz-könyvén. (csak hang) Tavalyi természetrajz, ötödik kiadás, lényegesen javítva, átdolgozva. ANTIKVÁRIUS (csak hang) Lényegesen átdolgoztad magad is. Felveszi a pultról a könyvet, és átlapozza. A hátulsó borító hiányzik, az elsõ fedelen egy mértani rajz. Látszik, hogy hordták, de azért olyan kedves, szerény, jó könyv. Újonnan 2 korona 70 fillér. A boltos belelapoz. Elõbukkan egy csontváz, amire Frici cilindert rajzolt, és a szájába csutorát. Hát ez? ANTIKVÁRIUS Már nem lehetett kiradírozni. Lapozás, újabb kép. A rozmárra valaki tussal festett bajuszkötõt. Kilencven fillérért is odaadom. ANTIKVÁRIUS Hol a 178. lap? Hiányzik. Repülõ? ANTIKVÁRIUS Frici bólint. Repülõt hajtogatott belõle. Az antikvárius hümmög. Egyre kétségesebb, hogy ebbõl üzlet lesz.
27. Te hideg, kemény ember; értsd meg a szegény, szegény, szegény diákot, aki hetek óta csüggedten és reménytelenül szeretne már, oh úgy szeretne egy kis törmelékcsokoládét, egy kis gumit, amibõl csúzlit lehetne csinálni, egy újrendszerû matricát, egy építhetõ papírházat. És látod, én odaadom neked 70 fillérért. A tartalomjegyzék körös-körül kicsipkézve, és vékony pálcikává összesodorva. Hatvanért odaadom, egye meg. ANTIKVÁRIUS (a pultra dobja a könyvet) Régi kiadás - és szakadt, hiányzik. Ezt használják a Markóba'. Tudom. ANTIKVÁRIUS Ötvenért odaadom. ANTIKVÁRIUS Negyven fillér. Az még fagyira se elég. A boltos vállat von. Félig hátat fordít - jelezve, van neki más dolga is. KÖZELI -- Fricin. Töpreng, hogy most mit csináljon. A táskájába nyúl, és kihúz belõle egy ragyogó új könyvet. A boltos mohón nyúl utána. ANTIKVÁRIUS Stilisztika? Mennyit ad érte? EGY PERCCEL KÉSÕBB A KASSZÁNÁL A boltos pénzt szurkol le Frici tenyerébe.
28. ANTIKVÁRIUS Egy korona és hatvan fillér. Gyere máskor is. KÜLSÕ. FAGYLALTOS. NAPPAL A fagylaltos két nagy tölcsér fagyit nyújt Fricinek. Ó, a Stilisztika kellett neki, a nyomorultnak, a sátánnak, az én idei Stilisztikám. Elveszi a fagyikat, fizet. Holnap elmegyek címet írni, falat hordani. Holnap beállok hajósinasnak. Holnap visszaveszem a Stilisztikámat. KÜLSÕ. UTCA. NAPPAL Frici nyalja a fagyit. Tünde egyik kezében szintén fagyi, a másikban az iskolaújság. (felolvas) Téged keresnek szemeim, Csak tégedet, szerelmem! S mindenkit látnak szemeim, Épen csak tégedet nem! Ne látnám többé a napot, eget, Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! Oh istenem, te nélküled Milyen rideg az élet! Inkább lennék fáradt madár, Mely sivatagba téved, Hol nincs számára hûs lomb, hûs patak, Csak forró föveny, forró sugarak. Tetszik? (le van nyûgözve) Nem is mondtad, hogy írsz. Egy könyvön is dolgozok. Akkora lesz, mint ez a ház. Négyezerkétszáz oldalas. Megállnak egy nagy ház elõtt. Nézik, mintha az lenne a könyv.
29. Mi a címe? A hangyák háborúja. Tetszik... A Marson játszódik... Tünde el van varázsolva. A vörös és fekete hangyák élethalálharcáról szól... Óriási könyv lesz. Gépek hajtják a lapjait, és az ember egy hídon állva olvashatja... egy lap akkora, hogy a felére rá lehet írni az egész Robinsont! Hú, alig várom! Sok van még vissza? Néhány oldal... Majd kölcsönadod? Persze. Most mi van? BELSÕ. TORNATEREM. NAPPAL Frici trikóban, tornacipõben lóg a szeren. TORNATANÁR Húzza már, mire vár! Frici utolsó energiáit mozgosítva felhúzza magát... majd krumplis zsákként omlik a földre. TORNATANÁR De mit csinál...? Fel, talpra! (megragadja Fricit) Frici feláll, kinyújtja karjait, és újabb kísérletet tesz a húzódzkodásra.
30. TORNATANÁR Milyen ember maga, Karinthy? Wlach ötvenkilós súlyokat emelget, és Bányai megcsinálja nyújtón a nagyhalált. Bennük csak nyers erõk dolgoznak, formátlan ösztönök - bennem az Akarat lakozik. Nyomja! TORNATANÁR BELSÕ. ÖLTÖZÕ. NAPPAL Frici öltözik tornaóra után. Bányai képtelen megérteni a savoir ige ragozását, és Wlachnak én csináltam meg az algebradolgozatot. KÜLSÕ. UTCA. NAPPAL Tünde és Frici hazafelé. A Marson fõleg hangyák vannak, de akkora mindegyik, mint nálunk egy ember. Páncélos hangyák vannak és repülõ hangyák, és jelenleg éppen nagy a mozgalom; tudni kell ugyanis, hogy kétféle hangya van a Marson; vörös hangyák és fekete hangyák, és ezek éppen háborúban vannak egymással. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. SZOBÁJA. ESTE Frici a Petõfi-kötettel. Újabb verset ír ki. (csak hang) Teltek a napok, hetek. Szépen alakult írói karrierem. Túl szépen... BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Bemutatja osztályfõnökének.
31. Remek. KÜLSÕ. UTCA. NAPPAL Tünde és Frici hazafelé. A vörös hangyák hadállása most elég jó - egy nagy hegy mögött helyezkedtek el, és készülnek átkelni a folyón zárt sorokban, a vörös hangyakirály vezetésével, aki nyolcszázmillió vörös hangyát vezényel. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. SZOBÁJA. ESTE Frici egyre reménytelenebbül lapozgatja Petõfit. BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Müller továbbra is le van nyûgözve. Remek! KÜLSÕ. UTCA. NAPPAL Tünde és Frici hazafelé....a fekete hangyakirály haláltmegvetõ bátorsággal védte magát egy hegyszorosban, ahol gondolkodva sétált éppen, midõn egy barlangból vörös hangya ugrott elõ, és kardját lobogtatva rátámadott. Tovább! Majd legközelebb. Na... Mindig ezt csinálod. Megpöcköli Frici orrát. A fiú karon ragadja, és magához rántja... Az arcuk összeér, és a játékos mozdulatból romantikus pillanat lesz... Frici megtöri a varázst. Elereszti a lányt, mintha mi se történt volna az imént.
32. Van távcsöved? Tessék? Távcsöved - a csillagokhoz. Mert nekünk van. Három méteres. Egyszer szívesen megmutatom. Szívesen megnézem. Egyszer... BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Müller a legutóbbi verset olvassa. Á, egy újabb szerelmes! Remek... (szünet) Azon gondolkodtam, tudnál-e valami jó hazafiast? Hazafiast? Nyakunkon van március 15., és ellátogat hozzánk néhány szabadságharcos veterán. Gondoltam elszavalhatnád egy versedet. Kiállnál a tömeg elé - egy lelkesítõ beszédre. Mint Petõfi! Mint Petõfi? Hátbavágja, és el. Mint az iskolánk büszkesége! Hm. BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL A fizikaterem asztala állandóan tele van gépekkel, korongokkal, elemekkel, induktorokkal és dinamókkal. Frici egy üveglábú zsámolyon áll. FIZIKATANÁR Készen áll?
33. Frici jobb híján rábólint. A tanár beleereszti a villamosságot, mire Fricibõl szikrák pattannak ki, és a haja égnek mered. Az osztály lenyûgözve bámul. A kísérlet olyan jól sikerül, hogy még a tanárt is meglepi. FIZIKATANÁR Miért ily feszült, Karinthy? BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. ESTE Frici hasal az ágyon. Felnyitja a Petõfi-kötetet. Lássuk csak... Lapozgatja, míg végre rálel valami remekre... (felolvassa) Itt a zászló, csak, legények, alája, Csapjatok föl Magyarország javára, Csapjatok föl fejenként katonának, Veszedelem fenyegeti hazánkat! Magyarország, édes hazánk, szép hazánk, Aggodalmas tekintettel néz reánk; Sohse aggódj, szülõföldem, lesz elég, Aki neked föláldozza életét. Kicsit rövid, nem? Azért elkezdi kiírni egy füzetbe. BELSÕ. DÍSZTEREM. NAPPAL Március 15-i ünnepség. Néhány fiú verbunkost jár a színpadon. A közönség elsõ sorában ülnek a tanárok és a veteránok, mögöttük a diákok. A verbunkosnak vége, taps. Müller, a ceremóniamester jön fel a színpadra. Köszönjük a 7/b osztály elõadását. Bravó! Végezetül megkérem Karinthy Frigyest, iskolánk ifjú költõjét, hogy olvassa fel nekünk legújabb versét, melynek címe: Itt a zászló! Rogyák beletapsol a csendbe. A veteránok izgatottan fészkelõdnek. Az igazgató sugdolózik velük.
34. Frici elõkerül, megáll a színpadon, nézi a közönséget... aránytalanul sokat kotorászik a papírjai között, végül rákezd. (felolvassa) Itt a zászló, csak, legények, alája, Csapjatok föl Magyarország javára, Csapjatok föl fejenként katonának, Veszedelem fenyegeti hazánkat... Az igazgató kifürkészhetetlen tekintettel bólogat. BELSÕ. IGAZGATÓI IRODA. NAPPAL Az igazgató betessékeli irodájába Müllert. IGAZGATÓ Jöjjön csak. Müller leül, fõnöke a könyvespolcon keres valamit. Megtalálja. Kinyitja, lapozgatja... majd Müller elé teszi a kötetet. (kézbe veszi) Petõfi? Olvassa. IGAZGATÓ Itt a zászló, csak, legények, alája, Csapjatok föl Magyarország javára, Csapjatok föl fejenként katonának, Veszedelem fenyegeti hazánkat... (döbbent) De... Az igazgató elveszi a verseskötetet, újra belelapoz. IGAZGATÓ (olvas) Téged keresnek szemeim, Csak tégedet, szerelmem! S mindenkit látnak szemeim, Épen csak tégedet nem! Ne látnám többé a napot, eget, Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! Ismerõs? Müller csak tátog döbbenten. IGAZGATÓ Korai zsengék.
35. Nem tudtam... Az igazgató atyaian megveregeti a vállát. AZ IGAZGATÓI ELÕTT Frici egy padon ül, és várakozik. Na ne - mégis mit vártatok? Hogy parancsszóra megtanulok verset írni? Nyílik az ajtó, apa kezet ráz Müllerrel és Fröhlich-hel. Mindhárman Fricire pillantanak, majd a két tanár visszahátrál az igazgatóiba. Frici feláll. Apa odalép hozzá, és lekever neki egy taslit. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. NAPPALI. NAPPAL Apa és Frici a kanapén. Emlékszel, mire tanítottalak? Egyetlen dolgot kértem tõled. Hogy ne hazudjak. Hogy ne hazudj. De én nem hazudtam! Frici... A versnek szerintem nincs költõje. Olyan, mint egy népdal, vagy mint egy vadvirág - bárki letépheti. Apa mutatja, hogy pszt. Olyan maradi dolog szerzõkben és jogokban gondolkodni, amikor... Mondom, csend!
36. Petõfinél jobbat úgysem tudnék... Mióta rosszak a jegyeid? Frici végre elhallgat. Csend. Nem tanulsz? Vagy csak nem érdekel? Az osztályfõnök szerint eladtad a Stilisztika könyvedet. Kellett a pénz... Mire? Fagylaltra. Miért nem kértél? Csend. Az én hibám... nem figyeltem rád. (feláll) De mostantól másként lesz. Szobafogság. De miért? Meddig? Amíg nem javítasz. De apa, én... Bukásra állsz magyarból. Rontottál történelembõl, számtanból, szinte mindenbõl... Vagy javítasz, vagy küldelek rögtön Guszti bácsihoz. FANTÁZIAKÉP Pereg a dob. Már izzítják a hajnyíró ollót.
37. VISSZA A JELENETBE Fiumébe? Képes lennél katonaiskolába küldeni? Habozás nélkül. De te pozitivista vagy, apa! Csak voltam. FADE OUT. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. NAPPAL Frici a szobában. (csak hang) Ja, persze, most jön az a rész, ahol tanulok. Heteken, hónapokon át - bezárva a szobámba... KÉSÕBB Egy labdát pattogtat a falhoz. Galilei is szenvedett. És Kopernikusz is. KÉSÕBB Elõcsalogat egy hernyót, és megeteti. De a felfedezõ szellemét megtörni nem lehet. KÜLSÕ. UTCA. NAPPAL Frici hazafelé, nem néz se jobbra, se balra. Tünde ûzõbe veszi, tartja vele a lépést. Hol voltál? Szobafogságban.
38. Két hónapig? Javítanom kell a jegyeimen, különben apám katonaiskolába küld. Hát nem pozitivista? Csak volt. A könyvvel hogy állsz? Ja, igen, ez a másik. Szóval az van, hogy csak kitaláltam. Nincs semmilyen könyv. Dehogynincs. Beszéltem Csoór bácsival, apukám kártyapartnerével. Kiadója van, szeretné elolvasni a könyvedet. Tünde... nincs semmiféle könyv. Dehogynincs. De nincs. Hiszen elmesélted. Ott van a fejedben. Csak le kell írni. Sajnálom. (elsiet) Tünde megáll, néz utána. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. SZOBÁJA. ESTE Frici szenved a magyarral. (olvas) Berzsenyi Dániel, született 1776- ban Egyházashetyén, meghalt 1836- ban Niklán... (memorizál) (MORE)
39. (cont'd) Született ezerhétszáz-mikoris Egyházasvalahol, meghalt ezernyolcszáz-khm-khm-ben Poklán vagy Niklán vagy hol... Ledobja a könyvet, nincs kedve magolni. Elmereng. (magában) Csak le kell írni... Igaza van ennek a lánynak, ugye? Nehéz bevallanom, de igaza van. Papírt ragad, és írni kezd. Frici bólint. (benyit, látja, hogy fia ír) Magyar? Az. Holnap dolgozat. És bizonyítványosztás? Nagyon kíváncsi vagyok. Én is. Apa visszadugja a fejét. Reggel nem lesz Erzsi, te ébreszted a lányokat. Jól van? Jól van. Fel sem pillant, ír tovább. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. SZOBÁJA. REGGEL Kipattan a szeme. Az órára pillant: háromnegyed 8. Jézusmáriaszentjózsef! BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Az osztály dolgozatot ír, Müller járkál a padok között.
40. (benyit) Tanár úr, kérem... Az osztályon az elszörnyedés halk moraja fut keresztül. Várjon kint. Hadd írjam meg a dolgozatot... Menjen ki! BELSÕ. TANTEREM. NAPPAL Müller egyesével szólítja a diákokat, kiosztja a bizonyítványt. Karinthy. Frici feláll, kimegy, átveszi a bizonyítványt. BELSÕ. ISKOLAI FOLYOSÓ. NAPPAL Frici a tanári szoba ajtaja elõtt álldogál. Kezében a bizonyítványa. A bukott férfi. Már mindenki hazament, egyenként szállingóztak a tanárok is. "Alászolgája", mondja udvariasan hússzor egymás után és meghajtja a fejét. A faliórára néz, 2 múlt, majd egy tablóképre, ahonnan Müller mosolyog le rá. (Müller fotójához) Tanár úr, egy ember életérõl van szó. Nem akarom, hogy szerencsétlenség történjen, tanár úr, ezt Ön sem akarhatja. Ön nagyon jól tudja, hogyan történt a dolog - beszéljünk férfiasan, nyíltan, ember az emberhez. Én akkor, igen, Ön tudja mikor, mikor elkéstem - nem bírálni akarom Önt, csak hidegen megállapítom a tényt - Ön azonnal kitessékelt engem. Sõt be sem engedett, csak beírta az elégtelent. (MORE)
41. (cont'd) Ne vizsgáljuk, hogy törvény és szokás szerint tette-e ezt - én azt akarom, hogy egymás közt intézzük el ezt az ügyet. Bemegyünk ide a tanáriba, Ön áthúzza az elégtelent, és alul ezt a mondatot "Osztályismétlésre utasíttatik". Aztán elválunk egymástól, mint férfi férfitõl. Ön talán csodálkozik, hogy ilyen szokatlan hangon hall beszélni - nos, hagyjuk ezt. Hogy Önök engem félreértettek, azt, jól tudom, zárkózott természetemnek köszönhetem - nem volt okom nyilatkozni eddig, és mit beszélhettem egy olyan környezetben, mely még nem érthet meg engem? (a tablóképrõl) Karinthy, elég. Én értem önt. Adja ide azt a bizonyítványt. Ön rideg embernek hitt engem - de én nem tudtam eddig, kivel van dolgom, Karinthy. De íme, itt jön Müller... igen, beszél hátrafelé valamit, most nem lehet megszólítani. Most se, most megy a lépcsõ felé - gyerünk utána, majd a lépcsõn. Nem, a lépcsõn mégse lehet, annak semmi formája - majd a portás ajtaja elõtt. De a portás kint áll az ajtóban, nem lehet... itt nem lehet... De mi ez, hiszen mindjárt kimegy a kapun és aztán... KÜLSÕ. AZ ISKOLA ELÕTT. NAPPAL Az iskola elõtt Frici végre megszólítja a tanárt. Kérem szépen, tanár úr... tanár úr, kérem... Na, mi az? Mit akarsz? Nem mehetek így haza. (és mutatja a bizonyítványt) Erre elõbb kellett volna gondolnod. Elküldenek katonának.
42. Frici marad. Nem fog megártani. (ridegen, csalódottan el) KÜLSÕ. UTCA. NAPPAL Tünde megint ûzõbe veszi Fricit. Na hogy sikerült? Frici nem felel, a táskájából elõhúz egy köteg papírt, és a lány kezébe nyomja. Tünde meglepve pillant rá: KÖZELI -- a papírokon, a címlapon: A HANGYÁK HÁBORÚJA. ÍRTA: KARINTHY FRIGYES. Mire felpillant, Frici elszalad. Frici, várj! Frici fut, az arcán könny folyik. (csak hang) Halálos üresség, céltalan élet, hideg igaztalanság. FANTÁZIAKÉP Kopaszra nyírják Frici haját. Immár egyenruhában felesküszik a haza szolgálatára. Sír-rí, zokog. BELSÕ. DÍSZTEREM. NAPPAL A díszteremben teltház. Az igazgató, a tanárok, veteránok, diákok, szülõk most is itt vannak. A színpadon egy KISFIÚ bûvésztrükköket (?) mutat be, majd a színpadra invitálja a megilletõdött Karinthyt. Arcára reflektor vetül, háta mögött összemegy a vörös függöny... Körbenéz az ismerõs arcokon... Belekezd.
43. KARINTHY Hát kérem szépen, elõször is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a évvégi bizonyítványnap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgõsen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenõrzõ és kiegészítõ konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelõi középülésen. Nevet a közönség, ettõl felbátárodik. KARINTHY Az osztályfõnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Karinthy, mondta, légy szíves, közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Karinthy, közöld a szülõvel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Nevetés. Mint egy stand-up. KARINTHY Kérd meg kedves szüleidet, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk - egyelõre kéretem õket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendõrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. A fõkapitány megígérte, hogy személyesen deríti ki, hogy került bele a bizonyítványomba történelembõl ez a... ez a... szám, ami ugyancsak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelembõl - de esetleges félreértésekre ad alkalmat. (szünet) (MORE)
44. KARINTHY (cont'd) Tudniillik Kökörcsin, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert elõbb vizsgáznia kell osztályzástanból a fõegyetemen. Õ csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni - egyes helyett kettest, kettes helyett négyest -, majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelõre kéreti a papát, ne tessék haragudni, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelembõl, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, kétszer háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, számtani középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Elõször a második Józsefbõl feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni szövetség, láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt. (szünet) Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülõ fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebbõl neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelõre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következõ félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, fõigazgatói aláírással. (szünet) Frõhlichnek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek. (MORE)
45. KARINTHY (cont'd) A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet és akkor mikor kihívott, és akkor mikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával, erre kiesik a második egyenlet, persze, azért nem esett ki, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt Frõhlich nem vette észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor mikor észrevette, hogy õ nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni Frõhlicht, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint Steinmannak. (szünet) Magaviseletbõl azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet a magaviseletbõl se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletbõl, amit postán küldenek el a szülõknek. Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfõnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva... BELSÕ. 13-AS MÛTÕ. NAPPAL Karinthy a padlót bámulja, egyebet úgysem tehet. Ragadnak le a szemei. Elalszik. KARINTHY Nem szabad elaludni, nem szabad elaludni...
46. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. NAPPAL Piff! - egy pofon, páff! - még egy csattan Frici ábrázatán. Be a szobádba! Frici engedelmeskedik. Hívom Guszti bácsit. Frici eltûnik a szobájában, becsukja az ajtót is. Apa nyúl a telefonért, már tárcsáz. Csöngetnek. Apa bosszúsan leteszi a kagylót, és ajtót nyit. Makulátlanul öltözött úriember, CSOÓR GÁSPÁS (50) áll a küszöbön. CSOÓR Karinthy úr? Parancsol? CSOÓR Nagy tisztelettel, Csoór Gáspár, könyvkiadó. A táskámban találtam ezt a kéziratot. Ha minden igaz, az öné. Egy köteg összefûzött papírt ad át neki. Apa értetlenül veszi a kezébe. CSOÓR (mutatja a borítót) A hangyák háborúja. Írta: Karinthy Frigyes. Ne haragudjon, csak egy gyerekcsíny... A fiam mindenféle... A fia? CSOÓR A fiam biztosan becsempészte... CSOÓR A fia írta ezt a regényt? Ne haragudjon, ha kára támadt, megté--
47. CSOÓR Gratulálok, Karinthy úr, a fia egy zseni, és én azonnal szeretném leszerzõdtetni! NÉHÁNY PERCCEL KÉSÕBB SZOBÁJÁBAN Csoór lelkesen magyaráz Apának és Fricinek. CSOÓR Két hangya összebeszél, hogy elárulja a fekete hangyakirályt - egy sötét völgyben találkoznak és éjnek évadján megtámadják a palotát. Szerencsére a hangyakirályné ébren van, és figyelmezteti férjét. Azonnal fellármázzák a tábort, két fõhangya vezérlete alatt megindul a tenger felé... Á, de nem is folytatom, Karinthy úr. El kell olvasnia. Úgy képzeltem, hogy óriási könyv lesz, gépek hajtják a lapjait, és az ember egy hídon állva olvashatja... egy lap akkora, hogy a felére rá lehet írni az egész Robinsont! CSOÓR Micsoda fantázia! Tartok tõle be kell érnünk egy szerényebb, ámde szép kiadvánnyal. Fricinek még pótvizsgáznia kell magyarból. CSOÓR Ó. Ezt majd nem kötjük az olvasók orrára. Feláll, kezet ráz mindkettejükkel. És távozik. CSOÓR Alásszolgája. Apa és fia - újra kettesben maradnak. Frici behúzza a nyakát, várja az obligát pofont, de-- Apa nem ad pofont, csak kacag-- Kacag.
48. Kacag. BELSÕ. KARINTHY LAKÁS. ESTE Frici lerántja a leplet egy távcsõrõl. Voilá! Jaj, de jó! (belenéz) Az ott a Mars. És miközben mutatja, megérinti a lány vállát. Gondolkodtál már a következõ könyveden? Nem. De már tudom, mirõl fog szólni. Mirõl? - kérdi a lány tekintete. Frici megcsókolja. Khm. Apa áll az ajtóban. A szerelmesek szétrebbennek. Fricinek még tanulnia kell. AZ ELÕSZOBÁBAN Kikísérik Tündét. Szia! Szia! Csókolom! Szervusz, gyere máskor is! Tünde el. Becsukják az ajtót.
49. Visszasétálnak a lakásba. A NAPPALIBAN Milyen érzés írónak lenni? Az írás csak kísérlet volt. Feltaláló vagyok. Az jó, mert hoztam neked valamit. Átadja. Frici forgatja. Vidáman el. Egy csavarhúzó? Gyere, szereljük le azt a rézcsapot. Néhány másodperc múlva Karinthy lép be az üresen maradt szobába. Frici és Apa után megy, de nincsenek sehol, a lakás üres. Kimegy a lakásajtón, ki a folyosóra. BELSÕ. KÓRHÁZFOLYOSÓ. NAPPAL Karinthy görgõs ágyon, mûtét után, feje bekötve. Tolják a folyosón. Olivecrona kíséri a kocsit. A másik Karinthy megrángatja a fehér köpenyét. KARINTHY Sikerült? Sikerült a mûtét? De Olivecrona nem látja, nem hallja õt. Karinthy csüggedten megáll, nézi, ahogy saját maga, az ágy és Olivecrona eltûnnek a sarok mögött, egy másik folyosón. Nyitott könyv fekszik a földön. Karinthy érte nyúl, de szél kerekedik, és a könyvet laponként szerteszórja. Karinthy hiába fut utána, mindig egy ujjnyival megelõzik a lapok. Közben erõsödik a csörgés, és megint eljut a telefonszoba ajtajáig. Megáll, nézi az ajtót, benyit. BELSÕ. TELEFONSZOBA. NAPPAL A tükörfalon saját magát látja fehér kötéssel, turbánnal a fején.
50. A telefon a padlón csörög. Lehajol, érte nyúl, közben figyeli minden mozdulatát a tükörben. Felveszi a kagylót, néma csönd lesz. És a tükörkép eltûnik. Karinthy tükörkép nélkül, egyedül marad a telefonszobában. Nagyon megijed... A következõ pillanatban felülrõl reflektorfény vetül rá. Elvakítja. KARINTHY (felnéz) Tanár úr? BELSÕ. KÓRTEREM. NAPPAL A kórteremben vagyunk, Olivecrona egy zseblámpával vizslatja Karinthy szemeit. Aki most tér magához. KARINTHY Tanár úr... Olivecrona most megnézi a kötést, elégedettnek tûnik. KARINTHY Ébren vagyok? OLIVECRONA / (Karinthy füléhez hajol) Wie fühlen Sie sich jetzt? KÖZELI -- Karinthy arcán. BELSÕ. ANTIKVÁRIUM. NAPPAL (1936) KÖZELI -- egy sor Karinthy-köteten: Így írtok ti, Tanár úr kérem stb. Egy kéz végigsimít rajtuk, keres valamit. Az ismerõs antikváriumban vagyunk - 30 év eltelt, de itt nem sok minden változott. Karinthy a könyvek között nézelõdik, az antikvárius (30 évvel öregebben, még apróbb, még szemüvegesebb) a pultja mögött álldogál. Végre. Karinthy megtalálja, amit keresett. A pultra dobja. A boltos csodálkozva kézbe veszi. Karinthy bólint. ANTIKVÁRIUS Stilisztika? ANTIKVÁRIUS 1900-as kiadás.