2013. KARÁCSONY 21. évfolyam 78. szám A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja 14-19. oldal
Tartalom Nyisztor Zsolt: Karácsony, szeretet-szolgálat 1 Páprádi Bíborka (10.E) - Czimmrmann Csilla: Az Aranyszalag fonói 2-3 Pap Luca (10.B): Úton hazafelé 4 Vörös Anna (12.A) - Antal Emília: Vendégünk volt Bertók László 5 Vörös Anna (12.A): A téma talál meg engem 6 Andrásfalvy Csenge (11.D): Új diákfőszerkesztőink 2. 7 Kiss Franciska (12.C), Kovács Blanka (12.E): Szent Benedek Szeretetszolgálat 8-13 A 10.A osztály gondolatai a Szeretetszolgálatról 13 Fehér-Fekete 14-19 Csontos Gábor (11.A): Adventi gondolatok 20 Páprádi Bíborka (10.E): Lájk Lajos bombái 21 Ján Szilárd (10.A): Megalakult az új Diákönkormányzat 22-23 Ásvány Marcell (9.C): XIII. Osztályéneklési Fesztivál 23 Bujtár Orsolya (10.B): Ciszterci atyákra emlékeztünk 24 Käsz András (11.B): Zirci lelkiségi napok 24 Kovács Blanka (12.E): Móricz Zsigmond: Úri muri 25 Vörös Anna (12.A): Egy falu mézeskalécshoz 26 Ritter Anna (9.A): Szeretni és szeretve lenni 27 Farkasné Bocskor Anikó: 20 éves akids 28 Pandur Péter (9.B): Riport az iskola harcosaival 29-30 Költőtoll 31 Historia Domus 32 Im p r e s s z u m Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Czimmermann Csilla Diákfőszerkesztők: Páprádi Bíborka (10.E), Vörös Anna (12. A) Diák szerkesztők: Andrásfalvy Csenge (11.D), Kiss Franciska (12.C), Kovács Blanka (12.E) Csontos Gábor (11.A), Pandur Péter (9.B) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy www.crnl.hu szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.
Karácsony, szeretet szolgálat Nyisztor Zsolt Hiszem, hogy a karácsony az élet ünnepe. A közénk születő Isteni életé. Az élet mint csoda nem is lehet más, csak Istentől kapott ajándék, és Jézus ennek tiszteletére tanít minket. Őt már fogantatástól teljes isteni és emberi méltóságában tiszteli és szereti a Szűzanya, hordozza szíve alatt és élteti. Érdekes látni, hogy az Istent fogant szűzanya első dolga a szeretetszolgálat. Elmegy és szolgál Erzsébetnek, nagy szeretettel és örömmel, dolgozik egy új élet szolgálatában. Teréz anya azt mondja: Nem az számít, hogy milyen kicsiny, vagy nagy dolgot teszünk, hanem hogy mekkora szeretettel tesszük azt. Jézus születésekor a pásztorok, majd a bölcsek is eljönnek, meglátogatják Őt, hogy így fejezzék ki szeretetüket és hódolatukat. Nem tesznek nagy dolgot, de azt nagy-nagy szeretettel teszik. Később, amikor Jézus már tanít és gyógyít, ugyanezt látjuk, szeret és szolgál. Tiszteli az életet, legyen az sánta, béna, vak vagy leprás, öreg vagy gyermek. Nem űzi ki a rómaiakat, nem emeli a világ urává a zsidó népet, csak apró dolgokat tesz, ami az egyes embernek mégis a legfontosabb. Észreveszi a szükséget, a nyomort, a betegséget, a bűnt, lehajol és visszaadja az élet épségét, szépségét, méltóságát. Tanítványainak pedig megmossa a lábát, így örökre megmutatva a valódi nagyság, az igazi vezetés lelkületét. Így ádventben minket is erre hív! Vegyük észre a szükséget, szeressük a körülöttünk élőket, tegyük a jót őszinte, tiszta szívvel! És legyen ez a szeretet szolgáló, segítő, vigasztaló, akár gyermek, akár idős, vagy beteg emberek élnek is körülöttünk. A szeretetet pedig kezdjük otthon, a saját családunkban, testvérünkkel, szüleinkkel, nagyszüleinkkel! Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak szép ádventet és kegyelmekben gazdag, boldog karácsonyt! Teréz anya imája Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket! Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt! A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van! Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 78. szám 1 Kávéházi Gondolatok
Az Aranyszalag fonói a Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Házában Páprádi Bíborka 10.E - Czimmermann Csilla Óvodásokkal játszani, kisiskolásokat foglalkozásokra kísérni is lehet kihívás, nemes feladat, felelősséggel kell végezni bármely ránk bízott munkát, amelyet elvállalunk. Az élet kevésbé derűs oldalára pillanthat be iskolánk öt diákja, Borissza Eszter 10.B, Füredi Veronika 10.C, Hochschorner Adél 10.D, Hambuch Júlia 10.D és Szélig Bence 10.C osztályos tanulók. Ők hetente kétszer a Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Házában teljesítik önkéntes munkájukat. Szolgálatuk lelkiismeretes teljesítése példaértékű. RiPortré A kórházban folyó munkát Brambauer Zsolt intézményvezető mutatja be, a szeretetszolgálat bevezetéséről Horváth Annamáriát, egy lajosista öregdiákot kérdeztünk, aki mentálhigiénikusként, lelki tanácsadóként dolgozik az intézményben. Brambauer Zsolt.: Az irgalmasok tevékenysége - az első kórház megalapítása óta - mindig is meghatározó volt Pécsett. Nemcsak a közelmúltban kívül-belül megújuló épületeink váltak ismét a belváros egyik ékkövévé, hanem úgy gondoljuk, hogy a mostani küldetésünkkel is fontos szerepet játszunk városunk életében. A rendi és világi dolgozók együttműködésében végzett egészségügyi munkánk embert próbáló, ugyanakkor a rend alapítója, Istenes Szent János iránymutatásainak megfelelően minden esetben az elesett, idős emberek tiszteletén és szeretetén alapul. Az egyházak és a rendek többek között azért tartanak fenn hasonló intézményeket, hogy a gondos ápoláshoz szükséges lelki többletet emberséges módon biztosítani tudják. Mi akkor vagyunk elégedettek, ha a hozzánk betérők is azt érzik, hogy mi mások vagyunk, házunkban harmonikus a légkör, amely a gyakran súlyos betegségek elviselése mellett is nyugalmat és vendégszeretetet áraszt. A vendégszeretet, vagy ahogyan rendünk használja, a hospitalitás alapítónk gondolatai szerint egy aranyszalag, amelyet évszázadokon át fontak tovább azért, hogy a rend szövetét védje, és egyben tartsa. A mi célkitűzésünk ennek az összetartozásnak a további erősítése. Bízom benne, hogy ehhez a lelki erősödéshez a szeretetszolgálat keretein belül nálunk vendégeskedő és munkánkat segítő önkéntes Lajosos diákok is hozzájárulnak, és egyben életre szóló tapasztalatokkal gazdagodnak az idős emberekkel történő találkozások során. Páprádi Bíborka.: Igazgató úr, mit gondolt, amikor meghallotta, hogy Magyarországon is bevezetésre kerül a szeretetszolgálat? Horváth Annamária: Amikor meghallottam, hogy bevezetik a középiskolákban az önkéntes munkát, szeretetszolgálatot, nagyon megörültem. Tudom, hogy sok diák így fog majd találkozni olyan élethelyzetekkel, amiktől szinte el vannak zárva. Az is eszembe jutott, hogy fejlődik az empátiájuk, sok ismeretre tesznek szert más úton, mint a tanórákon. P.B.: Mit tart a szeretetszolgálat legfontosabb céljának? 2 21. évfolyam 78. szám Színes Fehér/Fekete
H.A.: A cél, azt gondolom, hogy a diákok a felnőtt életre legyenek jobban készek, tapasztalják meg a munkavégzések sokféleségét- ez egyben segítség a pályaválasztáshoz, életrendjük kialakításához. P.B.: Ön szerint mi az, amit a tizenévesek adni tudnak a szeretetszolgálat által? H.A.: Minden fiatal értékes ember, ezekben az élethelyzetekben lehetséges megmutatnia, mihez van érzéke, fogékonysága. Érdeklődésével, odafordulásával színt, frissességet vihet egy közösség életébe egy segítő fiatal. Személyiségével, odaadó jelenlétével inspirálhat, megkönnyítheti, színesítheti egy munkahely eddigi működését. P.B.: Ön szerint mik azok az értékek, amit egy szeretetszolgálatot végző diáknak képviselnie kell? H.A.: Egy diáknak, mint mindnyájunknak elsősorban az emberek egymás iránti szeretetét, tiszteletét kell képviselnie. Ha ez a hozzáállás megvan bennünk, akkor kiválóan tudunk alkalmazkodni egy adott helyzethez, megértjük feladatunkat, és jól tudjuk tejesíteni azt. P.B.: Milyen erő rejlik ön szerint a fiatalságban, amit mások javára fordíthat? H.A.: A fiatalság a maga kíváncsiságával, nyitottságával, tisztaságával olyan pozitív erő, ami önmagában is nagyszerű energia. Ha ez párosul segítő szándékkal, akkor sokat tudnak adni az önkéntes szeretetszolgálatosok a kiválasztott terephelyeken. P.B.: Mit üzen a lajosos szeretetszolgálatosoknak? H.A. Azt üzenem a mostani lajosista diákoknak: Legyenek hűek önmagukhoz, hazájukhoz, családjukhoz, iskolájukhoz. Lássák meg magukban és másokban a jót! A szeretet a megértett dolgok gyönyörűséggel való megölelése. (Apáczai Csere János) Köszönjük a beszélgetést! RiPortré Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 78. szám 3
Úton hazafelé Pap Luca 10.B RiPortré A napokban Huszár Ferenc tanár úrral készítettem interjút. A beszélgetés témája természetesen nem más volt, mint az Úton hazafelé című kiállítása, mely a tanár úr ötvenedik születésnapja alkalmából nyílt meg november 15-én az iskolánk dísztermében. Hogyan és mikor fogalmazódott meg a kiállítás ötlete? A jubileumi kiállítás gondolata Antal Emília tanárnő ötlete volt. Közös munkánk, évek alatt kialakult batárságunk alatt megtapasztaltam, hogy hagyatkozhatom rá. Bíztam abban, hogy ha Igazgató úr is elfogadta, beleegyezett a terv megvalósításába, akkor ez egy vissza nem térő lehetőség lesz számomra. Bemutathatom munkáimat az iskola falai között is. Mi a kiállítás fő témája, milyen képekkel találkozhatunk a díszteremben? A kiállítás címe is sugallja: az ötvenéves ember, alkotó megállása, vissza- és előretekintése ez a kiállítás. Nagy számban szakrális témájú képeimet igyekeztem bemutatni. Feszületeket, templomokat, székesegyházi motívumokat ábrázol többségük. Ezek a képeim sokszor az adventi időszak alatt készültek. A hajnali misék alatti elmélyülés, a roráték hangulata segített az alkotásban. Fontosak még a különböző helyeken készített kálváriákról, a temetői keresztekről rajzolt képeim. Pécs meghatározó hely nekem, de természetesen más tájegységekről, utazási élményeimről is készítettem képeket. Milyen visszajelzéseket kapott a tanár úr? Sok régi tanítvány és ismerős itt kapott hírt a kiállításról, még Facebook esemény is volt az ünnep kapcsán, mások plakátokon találkozhattak vele, hiszen az Egyházmegye felvette a kiállítást a Hit éve programjai közé. Sokan eljöttek a kiállításmegnyitóra, ami nagy örömet okozott. A gratulációk, baráti szavak, az engem körülvevők szeretete, a képeimről feltett kérdések mind azt üzenték számomra, hogy érdemes volt bátornak lennem, megmutatnom, amit alkottam, ahogy ezt Püspök atya a megnyitón hangsúlyozta. Köszönöm a beszélgetést! Mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy elmélyült sétát e gyönyörű képek között! Segíteni fog abban, hogy minél intenzívebben megélje advent üzenetét. 4 21. évfolyam 78. szám Színes Fehér/Fekete
Vendégünk volt: Bertók László Kossuth-díjas pécsi költő Vörös Anna 12.A Antal Emília Ha a feladat fölemel, miért lesz könnyebb a teher? A kortárs irodalom élményszerű megismertetése a gimnáziumi évek fontos célja lehet. A magyar munkaközösség az olvasási versenyen kívül Dobosi László igazgató úr támogatásával és segítségével minden tanévben két-három alkotó meghívását tervezi. Tavaly Czakó Gábor író volt a vendégünk, most novemberben Bertók László Pécsett élő költőt hívtuk meg író-olvasótalálkozóra. A felújított olvasóteremben érdeklődő mostani és már érettségizett diákok várták a költőt, akit először igazgató úr köszöntött meleg szavakkal. Sárosi Nóra 11.A osztályos tanuló értőn mondta Bertók László 1983-ban született versét Egyik rímtől a másikig címmel. A találkozó moderátora Garami András tanár úr volt, aki érettségi tételként is szívesen adja a költő Pécsről szóló költeményeit. A beszélgetés első részében a családról, a vései gyermekkorról, a csurgói gimnáziumi évekről és az 50-es évek nehézségeiről hallhattunk, majd a pécsi pályakezdő évekről beszélt: a Jelenkorról és azokról az alkotókról Csorba Győző, Tüskés Tibor, Fodor András,Takács Gyula akinek meghatározó szerepe volt az életében. A Jelenkor című folyóirat szerkesztőségének még ma is tagja. Nagy öröm és felejthetetlen pillanat volt a résztvevőknek, amikor Bertók László saját verseiből olvasott fel. A hivatalos részt a Szélkiáltó együttes megzenésítésben a közismert Boldogságdal zárta. A boldogság egy hajszál/ Egy szó, egy mozdulat /Csak mozdulj meg, csak szólj már/ Csak el ne hagyd magad! Sokan dedikáltattak is, és jó hangulatú kötetlen beszélgetésben folytatták az ismerkedést Bertók Lászlóval. Örömteli, tartalmas délután volt! Néhány nappal később az iskolaújság és az évkönyv számára Vörös Anna készített a költővel interjút. Ebből olvashattok most egy részletet. RiPortré Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 78. szám 5
A téma talál meg engem. Vörös Anna 12. A Ahogy beléptem a nappaliba, a tekintetem egyből megakadt azon a falrészen, ahol a könyvek a plafonig értek. A kötetek egymásnak feszültek, egy lélegzetvételnyi hely sem maradt köztük. Verseskötetek régi és kortárs alkotók tollaiból, irodalmi témákkal foglalkozó tanulmányok, a dohányzóasztalon folyóiratok, egy külön polcrészen pedig az összes Bertók László kötet. Az elmúlt hónapban Bertók László Kossuth-díjas költőnél jártam. RiPortré Vörös Anna: Rengeteg fórumon lehet olvasni Önről, a munkásságáról. Ezekből azonban kevés derül ki a művész igazi személyiségéből. Milyen embernek tartja magát, milyen jellemrajzot festene le Bertók László saját magáról? Bertók László: Azt gondolom, hogy aki nem csupán a rólam szóló írásokat, hanem a könyveimet, verseimet, prózáimat is olvasgatja, elolvassa, az azért sok mindent tud vagy megtudhat rólam. A szellemi és lelki tulajdonságaimról egyaránt. Egyszerű, de igényes parasztcsaládban születtem, ahol nem csupán a szeretet vett körül, hanem kisgyerekkoromtól kezdve szigorú erkölcsi követelményeknek is meg kellett felelnem. A ne hazudj, vagy ne lopj bibliai parancsán, s a hasonló alap dolgokon túl talán a legfontosabb volt a munka és a tanulás megkövetelése és megszerettetése. Érzékeny, kíváncsi, de szófogadó gyerek, s jó tanuló voltam, ezért korán eldöntötték a szüleim, hogy taníttatnak. Aztán a csurgói gimnázium igazgatója az érettségim után egy évvel egy, a bíróságnak készült hivatalos véleményében ezt írta rólam: természete alapjában véve visszahúzódó és tartózkodó volt. Az irodalmi érdeklődésű tanulókkal tartott fenn szorosabb kapcsolatot. Igen, ez nagyjából az egész életemről elmondható, s akkor íródott, amikor miután 1954-ben, az érettségi után nem vettek föl egyetemre verseimben fellázadtam a Rákosi-rendszer ellen, s 1955-ben letartóztatott az ÁVH, s megaláztak, meghurcoltak, börtönbe csuktak. Az igazgatói véleményhez azért annyit hozzátennék, hogy ismerős s főként baráti közegben könnyen és gyakran megnyílok, felszabadulttá, vidámmá és közvetlenné tudok változni. Genetikailag nézve ez utóbbi tulajdonságomat anyámtól, az előbbit apámtól örököltem. V.A.: Milyen tanácsokkal látná el azokat, akik csak most indulnak el a pályán? És egyáltalán: hogyan lehet elindulni? B.L.: Kamaszkorában szinte mindenki ír verset, s a legelszántabbaknak nem nehéz egymásra találni. Mi 1950-ben Csurgón az első humán osztályban hárman voltunk, akik komolyan verseltünk. Másodikban már írógéppel sokszorosított folyóiratot is kiadtunk, s megalakítottunk egy irodalmi kört, amelybe három más osztálybeli iskolatársunk is belépett. Miután híre lett, hogy mit csinálunk mint említettem -, harmadikban a magyartanárunk elküldte a hat diákjának két-két versét a pécsi Dunántúl című folyóirat szerkesztőségébe, az én két versemet közölték. Aztán már magam küldözgettem verseimet a szerkesztőségeknek. A diák-diák és a diák-tanár kapcsolat ma már internetes fórumokkal is bővíthető. A hagyományos folyóiratokhoz legegyszerűbb személyesen bevinni, vagy postán beküldeni a verset, prózát. Úgy tudom, hogy többnyire válaszolnak. Ha közlésre elfogadnak valamit, akkor bizonyosan. A Jelenkor borítójának a 2. oldalán azt kérik, hogy a folyóiratban még nem publikált szerzők közlésre szánt műveiket kinyomtatva, postai úton juttassák el a szerkesztőség címére Járható út az is, hogy keresni kell a kapcsolatot ismert költőkkel, írókkal, akik közül a legtöbb szívesen mond véleményt s ad tanácsot, hiszen ő is volt kezdő. Nekem Somogyban az első ilyen pártfogóm Fodor András volt, aki Budapesten élt, de haláláig figyelt a szülőföldjéről indulókra, a második a Kaposváron élő Takáts Gyula. Miután Pécsre kerültem, Csorba Győző lett a mesterem, aki eleinte nemcsak véleményt mondott, hanem mint a dolgozatokat szokták, leosztályozta a verseimet. Később derült ki, hogy valaha az ő verseivel tette ezt Weöres Sándor. Aztán halálukig jó barátok lettek. Miként én is Fodor Andrással, Takáts Gyulával, Csorba Győzővel. 6 21. évfolyam 78. szám Színes Fehér/Fekete
Új diákszerkesztőink 2. Andrásfalvy Csenge 11.D Mindig időben érkezik, cikkeiben egyetlen betűtévesztés sincs. Csendes, visszafogott lénye irodalmi érzékenységet sejtet. Tavaly Szavak című novellája az irodalmi alkotópályázat első díjasa lett. Vörös Annával beszélgetek az írásról, terveiről. Andrásfalvy Csenge 11. D: Miért szeretsz írni? Vörös Anna 12. A: Valamiért számomra ez belső késztetést jelent. Már magam is sokszor eltöprengtem rajta, hogy tulajdonképpen miért is csinálom ezt, miért akarok mindent leírni, megörökíteni? Miközben novellát írok, olyannyira belemerülök az adott történetbe, hogy alig veszem észre, mi zajlik körülöttem, mennyi lehet az idő, abszolút benne élek abban, amit leírok. Nagyon szeretem ezt az állapotot. Ezzel szemben a cikkírásban az a jó, hogy a gondolataimat letisztázza, és rendet tesz a fejemben. A. Cs.: Mi volt az eddigi legnagyobb sikerélményed az írással kapcsolatban? V. A.: Szerencsére többet is tudok említeni. A tavalyi iskolai alkotói pályázaton első helyezést értem el. Ez volt eddig az első komoly visszajelzésem arról, hogy amit csinálok, az jó, annak van értelme. Mindamellett nagyon meglepődtem azon, hogy a zsűri, Ágoston Zoltán és Fekete Richárd az én írásomat találta a legjobbnak. Most szeptemberben a Holnap Magazin alkotói pályázatán lettem szavazati nyertes. A novellám egy hónapig a magazin honlapjának a főoldalán szerepelt, amit több mint négyszázan olvastak el. Szívem szerint sorra megkérdezném őket, hogy mi a véleményük, de erre sajnos nincsen lehetőség. A. Cs.: Vannak-e terveid, megreformálási szándékaid a Színessel kapcsolatban? V. A.: Szeretném, ha az újság bővülne egy új rovattal, melyben prózai alkotásokat, novellákat publikálhatnának a diákok. Sosem értettem, hogy ha verseket megjelentetünk, epikai műveket miért nem? A szerkesztőség jó tollforgatókból áll, de szívesen látnék új tagokat is. Emellett úgy érzem, az iskolában lehetne szélesíteni az olvasottsági körünket. Sokan bele sem olvasnak, pedig tényleg élvezetes, szórakoztató magazin a Színes. RiPortré A. Cs.: Mennyivel több a Színes, mint más lap? V. A.: Tavaly voltam a ciszterci iskolák székesfehérvári találkozóján. Minden iskola elhozta és bemutatta a saját újságját. Ezek közt toronymagasan vezetett a Színes, kézről kézre járt, mindenki olvasta, sokan vittek belőle haza is. Nem csak a formáját tekintve, ami Czene tanár úr érdeme, hanem a cikkek pezsgése, az interjúk érdekessége miatt is sikert aratott. Biztosan állíthatom, hogy a ciszterci iskolák közt nekünk van a legszínvonalasabb magazinunk. A. Cs.: Melyik a kedvenc betűtípusod? V. A.: Ebben a tekintetben régimódi vagyok, és mindent kézzel írok le először. A gondolatok, a mondatok könnyen eszembe jutnak, nem kell megállnom közben, és rágni a tollamat, hogy hogyan is fejezzem ki magam. Ha azonban számítógéppel próbálok írni, csak ülök a képernyő előtt, és nem jut eszembe semmi sem. Emiatt kevés novellám van meg elektronikus formában, és kedvenc betűtípusom sincsen. Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 78. szám 7
Szent Benedek Szeretetszolgálat Kiss Franciska12.C, Kovács Blanka 12.E Lyukasóra "Az önkéntes szeretetszolgálat megkíván egy imádságos benső nyugalmat, derűt. Mert a kötelességből adódó sok tennivalóink örökké sürgetnek minket, és a kötelesség ez esetben elsőbbséget élvez. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt." (Morvay Pio atya) A 2016 -ban és az utána érettségiző diákoknak az érvényes érettségi bizonyítvány megszerzésének feltétele lesz ötven óra közmunka teljesítése. A szeretetszolgálat olyan értékeket közvetít a diákoknak, amelyek keresztény szempontból elsőrendűek: megtanulni segíteni más embereken, felfedezni az értéket a rászorulókban. Az, hogy szeretetszolgálat Szent Benedek nevét viseli, több szempontból is találó. Nursiai Szent Benedek, a bencés szerzetesrend alapítójaként a ciszterci rendnek is szentje és mércéje, a keresztény Európának pedig védőszentje. Az Ora et labora! jelmondat kettőssége pedig magába foglalja azt a tevékenységet, amelyre a diákokat szólítják. Mivel iskolánkban a közszolgálat az idei tizedik évfolyamot érinti először, őket kértük meg, hogy meséljenek különböző feladatköreikről. Számomra mindig is nagyon fontos volt a társadalmi felelősségvállalás, ezért örültem annak, hogy bevezették a kötelező önkéntes munkát. Ha konkrétan arra vagy kíváncsi, hogy én mit gondolok, akkor szerintem, az önkéntes munka a szabadon választottsága miatt sokkal nagyobb erkölcsi megelégedettséget nyújthat, növelheti az ember önbecsülését, és a tény, hogy van hatalma segíteni nyugodtabbá és erősebbé teszi, így saját problémáit is könnyebben megoldhatja. Plusz mások örömét látni, amit mi okoztunk, az egyik legnagyobb öröm, ami büszkeséggel tölt el. Nemes cselekedet, hogy az ember feláldozza szabadidejét és energiáját, hogy másokon, esetleg egy egész közösségen, akár állatokon segítsen. Vélhetőleg azért teszi, mivel nem áll módjában pénzzel támogatni a rászorulókat, azonban rendelkezik más erőforrásokkal, amit szívesen megoszt embertársaival. Ezáltal, miközben másokon segít, magán is segít, mivel úgy érzi hasznos tagja lett a társadalomnak. Valamint azzal a jóleső gondolattal hajtja álomra fejét egy fárasztó önkénteskedés után, hogy ha ő lenne bajban, vélhetőleg mások is összefognának, hogy rajta segítsenek Szerintem szükség van az önkéntességre, mert ezzel szebbé lehet varázsolni a betegek, rászorulók napjait. Személyes élményem is van ezzel kapcsolatban. Az osztályommal részt vettünk egy programban, aminek keretében fogyatékos gyerekekkel foglakozhattunk. Nagyon élveztem a velük való játékokat és a közös faültetést, és rengeteget tanultam belőle. Ezen kívül azt is királynak tartom, amikor karácsonykor a Fogd a kezem alapítvány önkénteseket keres gyertyát árulni, csak sajnos (persze valójában nem sajnos) annyian jelentkeznek, hogy már nem férünk be. "Az emberek gyakran elfelejtik élvezni a munkát amiért pénzt kapnak, vagy amit "meg kell" csinálniuk... Na, az önkényeskedéssel nincs ilyen probléma. Segíteni öröm." 8 21. évfolyam 78. szám Színes Fehér/Fekete
Egy régi élet, egy új ibolya - Egyházmegyei Katolikus Caritas Csikós Emese, Szelestei Veronika 10.B A szeretetotthon lényege, hogy az idősek új otthont kaphatnak, mert az ott élőkről családjaik már nem tudnak gondoskodni. Sokaknak még vannak rendszeres látogatóik, de sajnos vannak olyanok is, akik teljesen elmagányosodtak. Mi most a Tímár utcai szeretetotthonnal ismerkedhettünk meg közelebbről, amit a pécsi zsidó hitközösség tart fenn. A Caritas által kerültünk ehhez az intézményhez, ahova heti rendszerességgel járunk egy-két órára. Feladataink közé tartozik, hogy egy-egy idős ember hétköznapjába fényt vigyünk. Sokszor már a meghallgatásukkal is sokat tehetünk értük, szívesen osztják meg gondolataikat a múltról és az életükről. Természetesen akadnak olyanok is, akik elutasítóan bánnak az idegenekkel, így nem tudunk mindenkivel kapcsolatot teremteni. Ez az intézmény több részre tagolható az idősek állapotától függően. Az épület felső szintjén ahova mi is járunk laknak az önellátóbbak, itt ismerkedtünk meg Anna nénivel. Korán elvesztette férjét, testvéreit, ezért már több évtizede él hasonló otthonokban. Mentálisan teljesen ép, ezért a többi bentlakóval nem szeret társalogni. Ebből az okból heti látogatásainkat nagy szeretettel fogadja, sőt késéseinket egy-egy pimasz megjegyzéssel jutalmazza. Sokszor úgy érezzük, hogy mi keveset tudunk adni, míg tőle annál többet kapunk. Gondolataira érdemes odafigyelni, hiszen sok építő jellegű tanítás rejlik bennük. Így megtudhattunk pár dolgot Kodály Zoltán vagy Bartók Béla életéről. Az otthonban élő idősekre jellemző, hogy szívesen eltávoznának már közülünk. Anna néni egyik kedves mondása is ehhez kapcsolódik: Nem szeretném, ha halálom után koporsóban nyugodnék. Hamvaimat elszórva ibolya lehetnék. Hajléktalanok Nappali Melegedője Antal Benedek 10.D A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Hajléktalanok Nappali Melegedőjénél végzem a segítő tevékenységemet. Pár szóval bemutatnám az intézményt: a Janus Pannonius utca 6. szám alatt található. Vezetője Utasi Krisztina, aki egy nagyon közvetlen, jó szándékú, de egyben határozott szakember. Tevékenységünket nagyban segíti és támogatja. Az intézmény által nyújtott szolgáltatások az ellátási területen élő valamennyi magát hajléktalannak valló személyre kiterjednek, és az egyéni szükségletekhez igazodnak. A melegedő napi 8 órában áll a hajléktalanok rendelkezésére. Naponta közel 100 hajléktalan tér be. A munkát megfelelő képzettségű személyzet mellett 27 önkéntes segíti rendszeresen. Pár adat a melegedő életéből: naponta kb. 2 zsák péksüteményt és 20-25 kg kenyeret osztanak ki. Erre 3 kg kenőmájas, 3 kg parizer és egyéb felvágott kerül. Plusz még 3-4 kg margarin vagy ugyanennyi zsír fogy el naponta. Két barátommal, osztálytársammal és egy évfolyamtársammal járunk erre a szolgálatra. Pénteken délutánonként vagy ha időm engedi, csütörtökön is részt veszek az önkéntes munkában. Több oka is van annak, hogy ezt a helyet választottam. Egyik meghatározó szempont édesapám munkája, aki szenvedélybeteg fiatalokat segít évek óta szabadidejében. Így számomra is fontossá vált a peremhelyzetre került emberek támogatása. Másik oka, hogy fontosnak tartom meglátni az emberekben az értéket, leküzdve a sztereotípiákat. Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 78. szám 9 Lyukasóra
Minden feladatot elvégzünk, amire megkérnek bennünket, de legtöbbször a hajléktalanokkal beszélgetünk, mert fontos számukra, hogy valaki meghallgassa őket. Sokszor kiderül ilyenkor, hogy mennyi értékes ember van közöttük, de sajnos az ellenkezője is igaz. Az eddigi tapasztalataimról csak jót tudok írni. Ebben sokat segít Utasi Krisztina és az ott dolgozók hozzáállása. Szívesen látnak és komolyan vesznek minket és a feladatunkat. Úgy tekintenek ránk, mintha a munkatársaik lennénk mi is. Legnehezebb, amikor más véleménnyel, más értékrenddel találkozom, és képviselnem kell a saját nézeteimet úgy, hogy azzal ne sértsem meg a másikat. Sokszor ijesztő, hogy milyen könnyen felborulhat az ember élete rossz döntések alapján. Fogd a Kezem Alapítvány Jankovics Eszter Sarolta 10.E Lyukasóra A Fogd a Kezem Alapítvány 1991-ben alakult azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a társadalmunkban értelmi fogyatékos felnőtteknek. Az Alapítvány egész napos ellátást, munkahelyet és hasznos időtöltést biztosít számukra. A SZESZ kapcsán, a 10. évfolyamból egyedül én járok ide heti rendszerességgel, szerdánként egy-egy órára. Azért választottam ezt a helyet, mert jobban meg szeretném ismerni azokat az embereket, akiknek szinte az egész élete mások szeretetétől és odaadó gondoskodásától függ. Az ott eltöltött, gyorsan elmúló egy órában lehetőségem adódik segíteni nekik a kreatív műhelyben, így a közös munkavégzés alatt beszélgetések alakulnak ki, melyek során alkalmam nyílik kicsit bepillantani sajátos életvitelükbe. A látogatások múlásával most már szívesen, jókedvvel és vidám hangulatban mesélnek vicces élményeikről is. Legnehezebb számomra az a tudat mindig jobban megismerve őket, szeretetükkel és személyes értékeikkel együtt, hogy az egészséges, ép emberek nehezen tudják elfogadni, tolerálni különlegességüket. Magam részéről szívvel, lélekkel ezen igyekszem változtatni. Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger. (Teréz anya) 10 21. évfolyam 78. szám Színes Fehér/Fekete
Idősek otthona Gönczöl Eszter 10. C A szeretetszolgálatot a Xavér Utcai Idősek Otthonában végzem, ahol körülbelül 80 idős lakik, 3-4 fős szobákban. Egy nagyobb udvar és egy erkély is található az intézményben, valamint egy társalgó, ahol közös imádságokat is tartanak. Négyen járunk ide, hetente egyszer. A nagyszüleimmel szeretetteljes, szoros kapcsolatban állok. Sajnos tőlünk távol élnek. Úgy érzem, hogy könnyen teremtek és tartok kapcsolatot az idősebbekkel. Az eddigi tapasztalataimról csak jókat mondhatok: eddig mindenki szeretettel fogadott, szívesen beszélgetnek velünk, mindig örömmel várnak minket. A szolgálat teljesítése során a legnehezebb egy új idős emberrel való kapcsolatfelvételt akkor, ha nehezen megközelíthető, zárkózott. Szerencsére az itt lakók megkönnyítik a dolgunkat, azonnal kérdeznek és/vagy mesélnek hosszú órákig. Palancsa Bence 10. A A Szent Egidio közösségben vállaltam hajléktalanszolgálatot. Ennek a közösségnek a tagjai a mindennapi munka és családi élet mellett segítenek a rászorulókon, beleértve időseket, hajléktalanokat, szegényeket. Öten vagyunk a csoportban. Általában csütörtökönként járunk hetente, de kéthetente keddenként van ruhaosztás is, ahová - ha úgy adódik, szintén megyünk. Ha már bevezették az iskolában ezt a tevékenységet, szerettem volna olyat választani ami kihívás, ami új, és megismerni az élet egy másik oldalát is. Ételt és italt osztunk a hajléktalanoknak (amit előtte mi készítünk el), és aki közlékenyebb, azzal beszélgetünk is. Megdöbbentő, hogy milyen emberek kerülnek ilyen helyzetbe, szerintem sokan megérdemelnék a normális életet (és sajnos sok olyan van a világban, akinek megvan mindene, de nem érdemelné meg). Nekem személy szerint az "idő" a legnehezebb, mert sok délutáni órám van. Azért valljuk be, tanulni is kell, és nem mindig van kedvem bent maradni estig. Balog Bettina 10. A Lyukasóra A Xavér utcában található idősek otthonába négyen járunk, minden héten vasárnap. Úgy éreztem, ha gyerekekkel foglalkoznék, nem lenne SZERETETszolgálat, ezért jó ötletnek tartottam, hogy az idősekhez menjek. Meglátogatjuk a néniket/bácsikat, és beszélgetünk velük. Az ő véleményük szerint színt viszünk az életükbe. Nagyon jó tapasztalatokkal kezdhetek neki mindig a hétnek - ott úgy érzem, tényleg fontos vagyok és számítanak rám. Már egyfajta kötődést érzek. A legnehezebb a tudat, hogy bármelyik pillanatban elveszthetjük őket, akiket - mint a kishercegben a róka - úgymond megszelídítettünk. Nagyon nehéz lenne elviselni a hiányukat. Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 78. szám 11
Ciszterci Nevelési Központ Bencsik László Sámuel 10. A A CNK iskolában töltöm a szeretetszolgálatomat, heti egy alkalommal oktatom egy tanárnővel együtt az első osztályos gyermekeket készségfejlesztő játékokkal a néptánc alapjaira. Számomra ez a foglalkozás, a tánc oktatása volt szívemhez legközelebb álló, így egyértelmű volt, hogy ezt jelölöm meg. Főleg a gyermekek kisérete és a foglalkozás végi játék tartozik feladataim közé. Minden eddigi tapasztalatom pozitív, hisz a gyermekek szeretetükkel és örömükkel pótolják fegyelmezési problémáinkat. Amúgy semmi gondom nincs azzal, hogy kötelező, hiszen ha nem lenne az, akkor eszembe se jutott volna elmenni hozzájuk, és nem kaptam volna annyi szeretetet, amennyit így kaptam. Prohászka Ottokár Szociális Otthon Besenczi Berta 10. D Lyukasóra Mindig várom a péntek délutánokat, de nem csak azért, mert vége a hétnek, hanem azért is, mert mehetek a Prohászka Idősek Otthonába hiszen én itt töltöm a kötelező közmunkámat. Ezt az otthont Maróti Jolán, Assumpta nővér alapította az 1950-es években. Azóta már az egyházmegye otthona, ez azt jelenti, hogy az időseknek minden nap van lehetőségük misén részt venni, illetve hitüket gyakorolni. Itt csak nénik vannak. Mindig belegondolok, milyen nehéz lehet meghozni a döntést, majd feldolgozni, hogy nem vagyok már képes önellátásra, illetve nincs olyan, aki ellásson, hiszen a legtöbb itt lakónak a férje, családja már vagy a csillagok közt várja őket, vagy az ország másik felén él. Mi általában délutánonként megyünk, három osztálytársammal, s ekkor sokan pihennek, ezért nem találkozunk mindenkivel. Őszi szünetben volt lehetőségünk kétszer is bekukkantani az otthon mindennapi kerékvágásába. Egyik alkalommal múzeumban voltunk. Itt összeismerkedtem egy nagyon aranyos nénivel, aki olyan közvetlenséggel és kedvességgel bánt velem, mintha az unokája lennék, ez nagyon jól esett. A másik alkalommal irodalmi foglalkozás volt, ahol verseket szavaltunk. Néhány néni 90 év fölött is szép, hosszú verseket mondott. Természetesen élnek itt olyanok is, akik erre már nem képesek. Velük is szoktunk foglalkozni péntekenként. Úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt az otthont választottam, pedig akkor nem tudatosan jelöltem meg ezt, csupán praktikus okokból. Most már nem teherként tekintek erre a feladatra, hanem jó cél érdekében végzett munkaként. Az itt lakóknak talán kicsit megszínesítjük a hétköznapjaikat, és mivel az idősek szeretnek beszélgetni (vagy beszélni), ezt velünk meg tudják tenni. Ez számomra valódi szeretetszolgálat! Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé. (Böjte Csaba) 12 21. évfolyam 78. szám Színes Fehér/Fekete
Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Háza Borissza Eszter (10.B) Szeretetszolgálatomat az Irgalamsrendi Kórházban végzem. A Betegápoló Irgalmasrend, mint fenntartó Pécsett 2004 augusztusában, 18 hospice ágyon indította újra a kórházi tevékenységét, majd 2009-ben 40, 2010- ben pedig 24 krónikus belgyógyászati ággyal bővült az intézmény. Jelenleg összesen 117 ágyon biztosítja az ellátást. Rendi jelmondatuk: Kapunk tárva, a szívünk még inkább. Iskolánkból összesen öten járunk ide, heti két alkalommal egy-egy órát. Azért választottam ezt a munkát, mert szimpatikus számomra az orvosi életpálya és szeretek idős emberekkel beszélgetni. Rengeteg érdekes, szinte regénybe illő életutat volt szerencsém meghallgatni. A feladatunk kezdetben abból állt, hogy a kórházi szobájukból lesegítettünk néniket egy közösségi szobába, ahol mesélhettek magunkról. Később belekezdtünk egy kreatív foglalkozásba kezdtünk és most ezzel foglalkozunk beszélgetés közben. Eddig csak pozitív élményekkel gazdagodtam, rendhagyó történelemóra-szerű élettörténetekkel találkozunk alkalomról-alkalomra. Persze sokat mesélnek frissen szerzett kórházi tapasztalataikról, élményeikről, családjukról is. Általában nagyon lelkesek és boldogok, hogy beszélhetnek velünk. A kórházban mindent megtesznek azért, hogy minél könnyebb legyen nekik az ott-lét, és tulajdonképpen mi is azért vagyunk ott. A 10.A osztály gondolatai a szeretetszolgálatról A gyerekek szeretnek velünk játszani, nagyon vidámak, és mindig kedvesek velünk. Kulcsár Szabó Hanna (CNK óvoda) Miután úszkáltunk egyet, akkor jön az igazi munka, a hajszárítás. Van olyan kislány, aki direkt bevizezi a haját még jobban. Hochmann Ervin (CNK Általános Iskola) Lyukasóra Nagyon sokat játszom a gyerekekkel, és lassan az összes gyereket nevén tudom szólítani. Zsován Bálint (CNK óvoda) Szeretek odajárni, mert úgy érzem, ott nagyon fontos vagyok nekik, és mindig számítanak a látogatásra. Balog Bettina (Idősek Otthona) Ági néni, aki az órát tartja, nagyon hálás a segítségért. A gyerekek nagyon aranyosak, csak kicsit sokat sikítanak, meg ugrándoznak, amikor odaérek. Komócsi Bíborka (CNK Általános Iskola) Sok gyerek van, aki már ismer minket a cserkészetről, és köszönnek, ha meglátnak: Jó munkát! Azt látom rajtuk, hogy nagyon jól esik nekik, ha mi szóba állunk, beszélgetünk, együtt vagyunk velük. Domonkos Kincső Klára (Málta, György - telep Színes Fehér/Fekete 21. évfolyam 78. szám 13
XXIV. évf. 20. (87.) szám, 2013. Veni Sancte a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja Döme András 12.C Antal Emília Tudom biztosan, aki követi Isten hívását, az boldog lesz Hálaadás. Werner József verbita atya gyémántmiséje a Pius templomban Werner József atya 1947-ben érettségizett a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában. 1953. augusztus 28-án szentelték pappá. Kőszegen él a Verbita Missziós Házban, ott mondta el augusztusban gyémántmiséjét. Kvanduk Frigyes atya meghívására azonban szülővárosában, a Pius templomban is megtartotta ünnepi miséjét 2013. november 17-én. Érkezésekor többen várták egykori diáktársai közül: Dr.Várnagy Elemér, Dr. Mohay András, barátai és ismerősei, és ott voltunk mi is, hogy a gimnázium jelenlegi tanárai, diákjai nevében köszöntsük. A szentmisén Pető Borbála 10.B osztályos tanuló is ministrált. Werner József atya sugárzó, bölcs személyiség. Kedves közvetlenséggel fogadott bennünket, és készségesen válaszolt András kérdéseire a sekrestyében. D.A. 60 éve misézik az Atya, változott-e valamiben a liturgiához fűződő viszonya? W.J. Nem tudom, mennyire ismeritek a II. Vatikáni Zsinat történetét. Azt követően jött a reform, hogy a nép nyelvén tudunk misézni. Én még latin nyelven kezdtem XXIII. János pápa által megreformált misekönyvvel, és már a Fülöp-szigeteken voltam, amikor valóban a nép nyelvén tudtunk misézni. Ez nagy változás volt, de mindenki nagy örömmel vette. D.A. Az Atya szerint mi teszi szerethetővé a szentmisét a kívülállók számára? W.J. A legfontosabb az, hogy a hívők tudják, mi történik a mise alatt. Hittel jönnek a szentmisére, csak sokszor nem tudják, micsoda nagy ajándék, hogy Krisztus keresztáldozata jelenik meg az oltáron. Azt az Egyház, Krisztus közössége nevében fölajánlhatjuk, és Krisztus testét, amit fölajánlott a kereszten, mint lelki táplálékot magunkhoz vehetjük. Azt hiszem, hogy valaki megszeresse a szentmisét, ahhoz az kell, hogy megértse. Ha megérti, akkor soha, soha önszántából nem mulasztana el egyetlen szentmisét sem. D.A. Harmadik kérdésem egy problémafeladat. Mit tenne az Atya abban az esetben, ha valaki elzárkózik a szentmisétől? W.J. Először is imádkoznék érte. Majd megkérdezném, hogy hívő, keresztény-e? Ha igennel válaszol, megkérdezném, miért zárkózik el? Nem haragudnék rá, mert ez olyan, mintha valakinek egy nagy ajándékot akarnak adni, de az illető nem fogadja el. Sajnáljuk ezeket az embereket, de nem haragszunk rájuk. Csak kérni lehet, hogy gondolják át, hiszen szeretetből adják, s azért, mert szükség van rá. És csak bízni lehet, hogy az Úr megértést ad neki.
2013. KARÁCSONY 2 D.A. Mi jut eszébe egy szóval kifejezve arról, hogy Nagy Lajos Gimnázium? W.J. Kűhn Szaniszló atya. A mise homíliájában Werner József atya felidézte izgalmas életpályáját: hogyan jutott el a Nagy Lajos Gimnáziumból az Isteni Ige Társaságához misszionárius szerzetesnek, beszélt élményeiről, családjáról, tanárairól, kiemelte Kűhn Szaniszlót, Éber Alánt, akik azon munkálkodtak, hogy a jó mag termést hozott. Említette, hogy Krisztus Király vasárnapjához közeledve készítsünk számadást, ez neki 84 évesen még fontosabb. Boldog embernek vallotta magát, mert úgy érzi, mindig igyekezett követni az Úr útját. Buzdította a fiatalokat, merjenek elköteleződni, ne féljenek hivatást választani, papi és szerzetesi hivatást sem! Akik részt vettek ezen a szentmisén, felemelő élményben volt részük. Asbóth Rita (2012) Pabian Ádám (2009) Egy Mecseki Láthatatlan nyughelyénél Lehulltak a fákról a megsárgult levelek. A pécsbányai temetőben összetalálkoznak a régi bajtársak és az őket követő nemzedékek. Emlékezni jöttünk. Emlékezni egy igazi példaképre, Málics Ottóra, aki életét adta a magyar szabadságért. Aki 25 évesen búcsút mondott a családjának, és felment a Mecsekbe, ahogy sokan mások is. Most szépen süt a Nap, de 1956-ban zordabb arcát mutatta az ősz. Délután két óra, a Himnusz felcsendül. A közelben lévő emberek döbbenten figyelnek; itt történik valami. Egy vers szólal fel, melyet a rácsokon keresztül beszűrődő fénynél írtak. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért hangzik az örök igazság. Minden év november 15-ét követő szombatján összegyűlünk itt. Évről-évre egyre kevesebben vagyunk. Van, akinek egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy eljöjjön, és vannak, akik már egy jobb helyről figyelnek bennünket. Hargita néni, Málics Ottó unokahúga, hálás köszönetét fejezi ki a megjelenteknek, és reményét, hogy az évről évre fogyatkozó barázdás hős arcok helyébe tüzeslelkű ifjak lépnek, akik számára a példát az igaz cselekedetek adják. Majd a koszorúzás következik. A nemzeti szalagokkal ékesített sírnál fejet hajtanak a megjelentek, és körberakják koszorúkkal, virágokkal, mécsesekkel. Végül a Jézus Krisztustól tanult imádsággal az ajkunkon, és lelkünkben az emlékezés ki nem alvó lángjával intettünk búcsút a temetőnek.
3 2013. KARÁCSONY Meszéna Réka 12.C Fűszer-csemege: Örök szerelem Néha történnek velünk jelentéktelennek tűnő, de a szürke hétköznapokat megízesítő váratlan események. Hadd osszak meg egyet! Egy fárasztó hét után végre szikrázó napsütés, friss levegő lovagolni kell! Felszállok az Árkádnál a 4-es buszra, leülök az üres négyes székek egyikére. A Zsolnay-szobornál egy bácsi leül mellém, megszólít. Kishölgy, meg tudja mondani, hányadik megálló a Mecsek Áruház? Nem tudom, de látni fogjuk, és szólok előtte. Tudja, randevúra megyek, újra találkozom életem első szerelmével. Az első csók, a bohókás gimnazista évek! 57 éve nem láttam, nem beszéltem vele. Remegek, azt hiszem, izgulok Arcomon csodálat és kíváncsiság. Hogyan talált rá? Az interneten találtam meg az adatait, a lakcímét. Megözvegyült. Megérkeztünk a megállóhoz. Keresni kezdtem a szavakat. Szép napot sok boldogságot kívánok! És köszönöm! Elmosolyodott, és leszállt. Én pedig megosztottam az élményt: a Facebookon két óra alatt 90 lájkot kapott! Antal Emília Fűszer-csemege: Könyvtári pillanatok Egy esős,ködös novemberi napon sárga esőkabátban belép egy mosolygós férfi. A könytárossal szeretnék beszélni, itt érettségiztem 1986-ban. Én vagyok a könyvtáros, de akkor még Polon Erzsébet volt. Igen, tudom, Erzsi nénitől kölcsönöztem ki Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című művét. Most visszahoztam! Remélem, nem késtem sokat! A mosolygós Kővári Kincső (11.A) kilép az olvasóteremből, és kedvesen kérdezi: Tanárnő, tudnak adni egy pakli magyar kártyát? Hirtelen csak annyit tudok kérdezni: Miért? Az egyik matematika feladatmegoldásához kellene! Bevallom, nem erre gondoltam! A jól sikerült Bertók László író-olvasótalálkozó után Hábel Marcival (12.C) beszélgetek. Kiderült, szinte rajong Bertók költészetéért. Hogyan kezdődött? Következik egy szívet melengető történet. Először a Boldogságdalt hallottam, megtetszett. Itt, a könyvtárban gyakran lapozgatom a Jelenkort, abban is olvastam a költő verseit. Egyre jobban érdekelt. Egy könyvesboltban megvettem az egy kötetét. Barátom, Viola Gergely (11.C) dedikáltatta nekem, mert csurgói lévén neki volt kapcsolata Bertók Lászlóval. Nagyon örülök, hogy most itt, a könyvtárban személyesen is találkozhattam vele.
2013. KARÁCSONY 4 Rónay György BETLEHEM Minden megíratott. A próféták megmondtak mindent jóelőre. De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. A te szíved még mindig várt valamit. Egy rést az örök' Rendelésen, amelyen a szeretet kiosonhat. József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba, de te csak mentél házról házra, kapuról kapura, és zörgettél és könyörögtél. Nem magadért, hanem a Gyermekért, hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét, ahogy a próféták megírták. Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még? Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely? Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte: Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!" A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga. S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor, s a bölcs polgár vigyáz a házra. Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől. Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár. Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban, dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret. Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott az érthetetlen éjszakában. Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag. A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől, s tanácstalanul visszanézett. Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket, a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést. Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy, fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál, s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött didergő zokogását. Híreink Dr. Várnagy Elemértől Magyarország Köztársasági Elnöke, Áder János a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Arató László és Dr. Goda Gyula öregdiákjainknak, továbbá a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette szintén 2013-ban dr. Károly Róbert öregdiákunkat. Werner József (1947) SVD öregdiákunk Kőszegen és Pécsett mondott gyémántmisét. Mindhármuknak Isten áldását kérve gratulálunk!
5 2013. KARÁCSONY A Ciszterci Rend Zirci Apátsága a rokonok és rendtársak nevében is, fájó szívvel, de Isten akaratát elfogadva jelenti, hogy Keszthelyi Miklós Vazul ciszterci rendi áldozópapot, életének 86., szerzetességének 66., áldozópapságának 62. évében, a szentségekkel megerősítve 2013. november 4-én hazahívta a mennyei Atya. Istenben boldogult testvérünk földi maradványait a boldog feltámadás reményében 2013. november 12-én, kedden délután a zirci apátsági templomban 14 órakor kezdődő koncelebrációs gyászmise után a zirci felső temető ciszterci sírkertjében helyezzük örök nyugalomra. "Ki a szívet tekinti, az jobban ítél, mint az emberek, akik csak azt nézik, ami látszik, és e látszat szerint ítélnek. (Szent Bernát) Elhunyt testvérünk 1927. december 16-án Bácsbokodon született. Középfokú tanulmányait a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában fejezte be. 1946-ban lépett be a Zirci Apátságba. 1950. augusztus 23-án tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. 1951. április 2-án szentelték pappá Székesfehérvárott. A Székesfehérvári Egyházmegye papjaként szolgált káplánként 1951-től Előszálláson, 1956-tól Adonyban, 1962-től Székesfehérvár-Vizivárosban, 1964-től Csepel-Belvárosban, 1965-től Mezőfalván egészen 1971ig. Ugyanitt plébániai adminisztrátor 1971 és 1974 között, majd plébános 1974-től 1998- ig. Mezőfalva mellett Apátszállás, Baracs és Nagyvenyim híveit is pasztorálta 1994 és 1998 között. Kerületi esperes 1978-től 1998-ig. 1998-tól plébános Zircen. 2008-tól nyugdíjasként a Zirci Ciszterci Apátságban élt haláláig.