hírlevél A Balatonkutatási Alapítvány tájékoztató hírlevele 4.szám, 26 november, periodikusan megjelenő információs folyóirat Benne: A felelős szerkesztő megjegyzése Alapító okirat részletei A kuratórium tagjai Az Alapítvány működése Pályázatok benyújtásának módja A Balaton vízállásának alakulása: 25. - Szeptember öldhasználat a Balaton vízgyűjtőjén és a tó állapota Pontokáspi inváziós gerinctelen fajok dominálnak a Balaton parti övében Az Alapítvány támogatásának módja Az Alapítvány által támogatott 25 évi pályázatok Honlap: http://www.blki.hu/ponyi/
A felelős szerkesztő megjegyzése Az alapító okirat fontosabb passzusai 1. Az Alapítvány neve: "Balatonkutatási Alapítvány" Tisztelt Olvasó! A korábbi Hírlevélben már említettem, most megismétlem, hogy a Balatonkutatási Alapítvány működése a pénzügyi támogatás mértékétől függ. Az adományok fontossága abban rejlik, hogy jelenleg a tó és vízgyűjtő területének kutatása nem kapja meg a kellő anyagi támogatást az állami szervektől és a pályázati rendszer sem kedvez az un. alapkutatásoknak. Arra hivatkoznak ugyanis rövidlátóan hogy az ezekből nyert tudományos eredmények csak hosszabb idő után válhatnak a gyakorlat részévé. A támogatás mértéke évről évre csökken. Például, 22-ben az adományok teljes összege kerekítve 123 ezer T, 24- ben 5 ezer t volt. Ez azt mutatja, hogy a hazai közönség érdeklődése is csökkent, ami a személyi jövedelemadó 1%-a felajánlásának elmaradásában fogalmazható meg. Abban reménykedem, hogy a jövőben a támogatás mértéke növekedni fog, melynek segítségével a fontosabb alapkutatási elképzeléseket sikerül megvalósítani. IMPESSUM: Dr. Ponyi Jenő A Balatonkutatási Alapítvány Kuratóriumának elnöke A Balatonkutatási Alapítvány Hírlevele Megjelnelik periódikusan Példányszám 25 db elelős szerkesztő: Dr. Ponyi Jenő Technikai szerkesztő: dr. Molnár Gábor Grafika: Litkey solt Cím: Dr. Ponyi Jenő, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Tel.: 87 448 244 / 123; ax: 87 448 6 e-mail: ponyi@tres.blki.hu UL: http://www.blki.hu/ponyi/ 2. Az Alapítvány célja: Az Alapítvány a Balatonkutatás támogatására, a kutatásokkal összefüggő hazai és nemzetközi kapcsolatok ápolására, a kutatási eredmények közzétételére és népszerűsítésére létesült. Az Alapítvány közhasznú tevékenysége: Balatonnal kapcsolatos tudományos tevékenység támogatása nyílt pályázatok útján. Az Alapítvány tagsággal nem rendelkezik. Közhasznú szolgáltatásaira a pályázati kiírások nyílt közzétételének megfelelően nyújthatók be pályázatok, és a Kuratórium döntése alapján kerülhet sor a közhasznú tevékenységre (kutatási támogatás, kutatási eredmények közzététele stb.). 3. Az Alapítvány vagyoni helyzete: Az Alapítvány céljaira a tőke kamata használható fel a kuratórium által meghatározott alapítványi szabályzat szerint. Az Alapítvány nyílt, ahhoz bármely hazai és külföldi természetes és jogi személy vagyoni hozzájárulással bármikor csatlakozhat. Az Alapítvány vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez. Gazdálkodása során elért eredményeit nem osztja fel, azt a létesítő okiratban meghatározott tevékenységre fordítja. 4. Az alapítvány székhelye: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Telefon: 87-448-244/123, 124; Telefax: 87-448-6, E-mail: ponyi@tres.blki.hu. 5. Az Alapítvány működése: Az Alapítvány működését a Kuratórium irányítja. A Kuratórium elnökét, tagjait az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója jelöli ki. A Kuratórium üléseit az elnök hívja össze évente legalább egy alkalommal. A kuratóriumi tagok egyharmadának kívánságára egy hónapon belül rendkívüli ülést kell összehívni. A Kuratórium akkor határozatképes, ha ülésén a tagok kétharmada megjelent. A Kuratórium határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Kétharmados szótöbbség szükséges a működési szabályzat módosításához. A Kuratórium elnöke képviseli az Alapítványt, szervezi a Kuratórium működését, irányítja a Kuratórium döntéseinek végrehajtását, utalványozási és kötelezettségvállalási joga van. Az elnök munkáját az Alapítvány gazdasági és pénzügyi ügyintézője, tudományos titkára segítik, akik nem tagjai a Kuratóriumnak. A Kuratórium tagjai az Alapítványért fizetség nélkül tevékenykednek, de az Alapítvány érdekében végzett munkájuk során felmerült költségeik (pl. útiköltség) az Alapítványból téríthetők. A pályázati lehetőségekről és a beadás határidejéről a kutatókat a tudományos szervezeteken és az Internet hálózaton keresztül kell megfelelően tájékoztatni. Pályázatokat az Alapító Okiratban szereplő célokra lehet benyújtani a Kuratóriumnak címezve. A beérkezett pályázatokat az elnök által felkért bírálók terjesztik javaslattal a Kuratórium elé. A Kuratórium a támogatásról évente két alkalommal hoz döntést, és az eredményről írásban tájékoztatja a pályázót. Az Alapítvány a támogatott pályázókkal megállapodást köt, melyben a jogi és pénzügyi szabályozás is szerepel. A cél elérésének határideje után egy hónapon belül a pályázó elszámol az Alapítvány tudományos titkáránál, aki az eredeti számlákon feltünteti, hogy azt az Alapítvány támogatta, és az elszámolásokat továbbítja a pénzügyi ügyintéző részére. A Kuratórium üléseiről, döntéseiről, a pályázatok meghirdetéséről, a döntést támogatók és ellenzők számarányáról a Kuratórium elnöke által megbízott titkár vezeti a szükséges nyilvántartásokat (jegyzőkönyveket, feljegyzéseket, levelezéseket, pályázati anyagok és elszámolásaik nyilvántartását, stb.). Az Alapítvány működéséről, gazdálkodásáról a gazdasági ügyek intézésével megbízott évente, éves beszámolójelentést, ezzel egyidejűleg közhasznúsági jelentést készít, melyet a Kuratórium egyszerű szótöbbséggel hagy jóvá, fogad el. A közhasznú jelentésbe bárki betekinthet, illetőleg abból saját költségére másolatot készíthet. 6. Az Alapítvány határozatlan időre alakult, megszűnése esetén a tiszta vagyon a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonává válik. Az Alapítvány politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt. 2
Az Alapítvány működése, gazdálkodása A Balatonkutatási Alapítvány közhasznú alapítvány. Az Alapító Okiratban foglaltaknak megfelelően az Alapítvány nyílt, ahhoz bármely hazai és külföldi természetes és jogi személy vagyoni hozzájárulással bármikor csatlakozhat. Az Alapítvány induló vagyona 199 évben, az alapításkor 5 Et volt, melyet az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet bocsátott rendelkezésre. Az alapítás évében támogatta az Alapítványt a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Vízgazdálkodási Tudományos Központ. 1993-94 években gazdasági társaságok, magánszemélyek hozzájárulása révén emelkedett az Alapítvány vagyona. 1999. évben a Miniszterelnöki Hivataltól 1 Et támogatásban részesült. 24. évben a balatonfüredi Polgármesteri Hivatal 5 Et-tal támogatta az Alapítvány működését. 25. évben a Nemzeti Civil Alapprogram keretében benyújtott pályázat alapján 14 Et támogatást nyert el. Az Alapítvány minden évben közzéteszi a személyi jövedelemadó 1%-ából kapott támogatás felhasználását és egyben kéri, hogy a magánszemélyek személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogassák az Alapítvány működését. A gazdálkodó szerveket szórólapok, kiadványok alapján tájékoztatja az Alapítvány működéséről és kéri, hogy támogassák az Alapítványt. Az Alapítványnak saját bevétele nincs, működtetésére csak a vagyoni betét kamathozama áll rendelkezésre, melynek összege nem fedezi a szükséges kiadásokat, ezért nagyon fontos a működőképesség hatékony fenntartásához a különböző támogatási források igénybevétele. 25. évben a Hidrobiológiai kiadvány megjelenéséhez 1 Et-ot biztosított az Alapítvány, az egyéb kiadások a működtetés költségeiből adódnak, valamint a hírdetés, bankköltség, hírlevél kiadásai. Az Alapítvány 25. évi pénzügyi zárómérlege: 25. évi nyitó pénzkészlet: 7 296 Et Bevételek: kamatbevétel 391 Et Szja 1 %-ának felajánlása 96 Et Nemzeti Civil Alap. tám. 14 Et Összesen 627 Et Kiadások: személyi jell. ráford 189 Et Egyéb kiadások, szolgált 316 Et Összesen 55 Et 25. évi eredmény: 122 Et 25. évi záró pénzkészlet: 7 418 Et A Kuratórium jelenlegi tagjai: 2. szeptember 26-tól visszavonásig a Kuratórium elnöke és egyben az Alapítvány jogi képviselője: Dr. Ponyi Jenő, a biológiai tudomány doktora, tudományos tanácsadó MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Lakcím: 82 Veszprém, Kádártai út 31/B. ponyi@tres.blki.hu A Kuratórium tagjai: Dr. habil. Bercsényi Miklós egyetemi docens Veszprémi Egyetem Gergikon Mezőgazdaságtudományi Kar Állattani Tanszék Keszthely Dr. Dinka Mária biol. tud. kand. tudományos főmunkatárs MTA-ÖBKI-Magyar Dunakutató Állomás 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. Dr. Entz Béla biol. tud. kand. ny. tudományos főmunkatárs 8237 Tihany, Váralja u. 2/a. Dr. Máté erenc mezőgazd. tud. doktora ny. egyetemi tanár Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 836 Deák erenc utca 16. Dr. Ördög Vince biol. tud. kand. egyetemi tanár Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar 92 Mosonmagyaróvár, Kolbai Károly u. 8. Sindelyes Gábor főosztályvezető Környezetvédelmi Minisztérium Kutatási és Műszaki ejlesztési Önálló Osztály 1394 Budapest, Pf. 351. Dr. Szabó T. Attila ny. egyetemi tanár Veszprémi Egyetem Növénytani Tanszék 82 Veszprém, Wartha V. u. 1. Tihany, augusztus 23. Pásti-Hriczu Mária Valéria Alapítvány gazdasági megbízottja Dr. Vörös Lajos biol. tud. kand. tudományos főmunkatárs MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet 8237 Tihany, Klebersberg K. u. 3. 3
Pályázatok benyújtásának módja A pályázatot azok az egyéni kutatók és kutató-csoportok nyújthatnak be, akik a Balatonnal és a vízgyűjtő terület vizeivel kapcsolatos biológiai, ökológiai ismereteinket kívánják gazdagítani. Az írásos pályázatnak olyannak kell lennie, hogy abból annak tudományos értéke, esetleges haszna és költségigénye jól megítéhető legyen. A pályázati lehetőségekről a kutatók tudományos szervezeteken keresztül tájékozódhatnak (Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya, Budapest, MTA Hidrobiológiai Bizottsága, Budapest, VEAB illetékes szakosztályai, Veszprém, Balatonkutatási Alapítvány székhelyén: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany), de folyamatosan megtekinthető az Alapítvány honlapján is. A folyamatosan benyújtott pályázatokról a Kuratórium évente két alkalommal dönt (tavasszal és ősszel) és az eredményről írásban tájékoztatja a pályázót. Az Alapítvány által támogatott kutatás megvalósítása után 3 napon belül a pályázó megküldi a kutatási beszámolót és az eredeti számlák eljuttatásával elszámol az Alapítvány pénztárosánál. A pályázatokat az alábbi címre lehet elküldeni: Balatonkutatási Alapítvány, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. A Balaton vízállásának alakulása: 25. - Szeptember A Balaton jelenlegi vízszint-szabályozási előírását 1997 óta alkalmazzuk. E szerint a tó vízállásának megengedhető maximuma 11 cm, a minimum (amelynek tarthatóságát alapvetően a meteorológiai és hidrológia tényezők alakulása határozza meg) 7 cm. A Időszak szabályzatban megállapított optimális, vagy javasolt vízszint pedig, követve a tó természetes vízjárását, összhangot próbál teremteni az áradási-apadási időszakok és a vízgazdálkodási alapelvek prioritásai között. (A közölt vízállásadatok a siófoki vízmérce -pontjához viszonyított vízszinteket jelzik.) A 2 és 25 közötti időszakon belül négy egymást követő évben (2-23) a Balaton vízgyűjtő területére az átlagosnál kevesebb csapadék hullott, amelynek következtében erőteljesen csökkent a vízgyűjtőről történő hozzáfolyás, a tó természetes vízkészlet-változása (vízháztartás alakulását legjobban leíró mutató) ezekben az években negatív előjelű volt. A tó vízjárását (a vízállásváltozás évi menetét) szerény mértékű téli félévi vízkészletnövekedések és nagymértékű nyári félévi vízkészletcsökkenések jellemezték. A tó fokozatos visszatöltődése a 23/24. téli félévben kezdődött meg, amely 24. további hónapjaiban és különösen 25-ben tovább folytatódott. 25 nyári féléve jelentősen felgyorsította a Balaton vízháztartási egyensúlyi 3 állapotának visszatérését. A 2 nyári félévi természetes 1999. 1999. 2. 2. 21. 21. vízkészlet-változás pozitív jan. júl. jan. júl. jan. júl. előjelű volt. A 25/ téli félév során bekövetkezett vízkészletnövekedés a sokévi átlagtól alig eltérően alakult. A Balaton téli és nyári félévi természetes vízkészlet-változása 2. május és április között A csapadékos időjárás hatására 25 szeptemberére a tóban újra keletkezett többletvíz-készlet, melynek levezetésére a siófoki zsilipeket öt év után, 25. szeptember elsején újra nyitottuk. A 11 cm-es maximális szabályozási szintnél 25. szeptember 1. július 22.- ig (a siófoki zsilipek teljes zárásáig) összesen 178 napon át volt magasabb a vízállás, cm 12 11 1 9 8 7 6 5 4 minimális szabályozási szint 4 vízállás a Balatonban. A évi kezdő vízállás 19 cm volt, a vízállás maximumot június 18-2.-án mértük, mikor a tó vízszintje elérte a 124 cm-t. Jelenleg ( Természetes vízkészletváltozás (tómm) 2. V. X. - 44 2. XI. 21. IV. + 3 21. V. X. - 31 21. XI. IV. + 18 V. X. - 31 XI. 23. IV. + 24 23. V. X. - 44 23. XI. 24. IV. + 55 24. V. X. - 19 24. XI. 25. IV. + 38 25. V. X. + 14 25. XI. IV. + 61 A Balaton hóeleji vízállásai és a szabályozási tartomány zsilipzárás 2. 4. 3-án optijmális szabályozási szint jan. júl. szeptember 1.) a tó átlagvízszintje 99 cm. A vízeresztés mellett a tó vízszintjének tényleges emelkedése 25-ben 37 cm volt, vízeresztés nélkül 57 cm-t emelkedett volna a vízszint. július 22.-ig bezárólag, vízeresztés nélkül további 58 cm-t nőtt volna a Balaton vízszintje, mellyel jelentős elöntéseket idéztünk volna elő a tó körül. Ha az optimális vízszintre vetítve vizsgáljuk a fenti időszakot, akkor megállapítható, hogy a tó vízállása már 25. január 1-jétől a szabályozási sávban volt (január 1-jén 72 cm), és egészen az augusztusi rendkívüli csapadékhullásig ott is maradt. A vízállás 25. augusztus 17-én meghaladta az optimális első zsilipnyitás 25. 9. 1-jén maximális szabályozási szint zsilipzárás 7. 22-én szabályozási szintet, majd ezt követően, a kisebb megszakításokkal folytatott vízeresztés ellenére, ez év szeptemberéig végig fölötte is maradt. A Balaton hóeleji vízállásai és a szabályozási tartomány észlelt hóeleji vízállás entiekből megállapítható, hogy az 23. 23. 24. 24. 25. 25. jan. júl. jan. júl. jan. júl. jan. júl. elmúlt időszak vízeresztése fokozott mértékben törekedett felülszabályozásra. Az áradási időszakot megelőző előürítést még az optimális vízszint elérése fölött 9 cm-rel befejeztük, a további vízeresztés meghatározó szándéka már a évi szezonra történő, a maximális szabályozási sávot is meghaladó tartalékolási igényt fejezte ki. Az elmúlt aszályos évek alatt a vízháztartási elemek alakulásában bekövetkezett rendkívüli, de időszakos változások (halmozott csapadékhiány, ennek következtében létrejövő hozzáfolyás hiány, vízgyűjtő kiürülés, negatív természetes készletváltozás, a lefolyás-leeresztés szüneteltetése) olyan hangulati elemek felerősödését idézték
elő, melynek egyik következménye a vízszint maximum feletti tartása lett. enti folyamat ábrán összefoglaltuk az elmúlt időszak vízeresztésének legfontosabb momentumait. Összefoglalva elmondható, hogy: - a 25. szeptember 1. és december 31. közötti 9 időszakban a tóból 25. 25. 25. 25. szept. okt. nov. dec. levezetésre került 115,95 millió m 3 vízmennyiség, amely 197 tómm vízszintnek felel meg, - január 1- július 22 közötti időszakban levezetésre került 34,99 millió m 3, azaz 579 tómm vízmennyiség, - enti időszak alatt összesen: 456,94 millió m 3, azaz 776 tómm vizet eresztettünk tovább a Sió csatornába, - a zsilipeken leeresztett legnagyobb vízhozam Siófoknál 62,6 m 3 /s volt ( január 13-án). - a Balaton évi középvízállása 25-ben 96 cm volt. A vízszint hét és fél hónapon át a szabályozási sávban mozgott, majd augusztus közepétől decemberig az optimális és a maximális vonal közötti tartományban, a maximum közelében. 26-ban, február hónap kivételével, jellemzően a maximum fölött mozgott a tó átlagvízszintje. Az üzemelési szabályzat 3.1.2. pontjában rögzített maximális szabályozási szintet a vizsgált időszakban (25.9. 1.-9.1.) 178 napon keresztül haladta meg a vízállás a tóban. - A Balaton átlag vízszintjének maximuma (fenti időszak alatt) június 18-án 124 cm volt. - A hidrometeorológiai előrejelzések jelentős csapadék mennyiséget július hónapra nem prognosztizáltak, a 12 11 H Balaton átlag (cm) 13,41 mbf. 1 NY - Nyitás - árás - ojtás - ányitás Hk - Hajózás kezdete Hv - Hajózás vége Ny silipnyitás 25. 9.1. Hk Hv A Balaton átlagvízszintje (cm) "" pont: 13,41 mbf. Ny Optimális szabályozási szint VÍEESTÉS A BALATONBÓL 25.9.1-25.12.31. 115 95 226 m3 (197 tómm) 1.1-7.22. 34 991 733 m3 (579 tómm) jan. febr. Dátum Ny márc. ápr. Ny Maximális szabályozási szint A Sió zsilipeken leeresztett napi középvízhozamok máj. Ny enntartási munkák a Sió-csatornán Hajózás Belvizi védekezés Kalibrációs mérések jún. júl. 2 18 16 14 12 1 8 6 4 2 párolgások azonban már számottevően apasztották a tó vízszintjét. Ennek alapján július 18- án, 112 cm-es Balaton vízszintnél megkezdtük a leeresztő zsilipek teljes zárását. A befejezés július 22-én valósult meg, ekkor a tó átlagvízszintje 17 cm volt, mely az üzemelési szabályzat szerinti optimális vízszintet közelítette meg. enti időszak vízeresztése nélkül nagykiterjedésű parti és partközeli területek kerültek volna jelentős vízborítás alá, szinte felbecsülhetetlen kárt okozva. A Balaton-meder nem tározó, a rendszeresen keletkező többletvíz-készleteket a parti területek védelme miatt a tóból le kell vezetni. A part és a partközeli területek mai arculata évtizedek alatt alakult ki, ettől az állapottól eltekinteni nem lehet. Azonban a vízeresztés elvi irányítását szakmai szempontok, kell, hogy irányítsák Ennek a célnak alávetve tevékenységünket, szándékunkban áll még az idei évben, a Balaton vízszint-szabályozási folyamatának minőség biztosítását kezdeményezni. Napi középvízhozam (m 3 /s) Siófok, szeptember. Kravinszkaja Gabriella Balatoni Vízügyi Kirendeltség vízrajzi csoportvezető öldhasználat a Balaton vízgyűjtőjén és a tó állapota Mintegy százhúsz évvel ezelőtt a Magyar öldrajzi Társaság keretében, Lóczy Lajos kezdeményezésére nagyszabású tudományos program indult a Balaton tanulmányozására. Az eredmények 1887 és 1918 között 32 kötetben láttak napvilágot A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei sorozatban. A húszas évektől kezdve főleg a tihanyi Biológiai Kutatóintézetben folytak magas tudományos színvonalon kutatások a Balatonról. A hetvenes évektől kezdve kedvezőtlen jelenségek váltak egyre szembetűnőbbé a tó életében: hínarasodás, algásodás, halpusztulások. A környezetvédelmi illetékesek kezdeményezésére és a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében számos kutatóintézet, egyetemi tanszék részvételével egy kutatási program indult a vízminőség romlás okainak, tényezőinek felderítésére. A kutatási eredményekre alapozva gyakorlati intézkedések születtek a tavat terhelő civilizációs hatások kiküszöbölésére, csökkentésére: a szennyvíztisztítás fejlesztésével, a tisztított szennyvizek elterelésével, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer és ülepítő tározók építésével, medertisztító kotrással, nagy szennyezés-kibocsátó állattartó telepek, ipari és szolgáltató létesítmények megszüntetésével vagy átalakításával, továbbá számos más kisebb intézkedéssel, beavatkozással, mintegy felére csökkentették a tó terhelését. A tó vízminősége a prognosztizált mértékben és ütemben javult, és már egy bő évtizede az év nagy részében kifogástalan. A javulásban a vízvédelmi beavatkozások hatását előmozdította a meleg csapadékszegény esztendők sorozata, valamint a szerves és műtrágyázás drámai visszaesése is. A számítások szerint az eredmények stabilizálásához a terhelés további csökkentésére van szükség, hogy a vízgyűjtőn várhatóan növekvő növényi tápanyagfelhasználás se veszélyeztesse az elért eredményt. Milyen lehetőség van még a terhelés csökkentésére? A civilizációs hatásoktól mentes, természetes anyagforgalomban mozgó némi terhelésen kívül két jelentős forrással kell számolnunk: - a tavat ma már csaknem összefüggően övező településekről a csapadékvízzel történő káros anyag bemosódás, - a vízgyűjtőn a mezőgazdasági földhasználattal kapcsolatos diffúz terhelés. Ez utóbbira nagy nyomatékkal hívja fel a figyelmet a kormány 133/24 (IV.19.) számú határozata, mely szerint a Balaton érdekében alapvető jelentőségű a tó tápanyagterhelésének csökkentése a műszaki beavatkozások hatására jelentősen csökkent a pontszerű forrásokból származó tápanyagterhelés, ezért a jövőben a nem pontszerű (diffúz) szennyezésből származó terhelés csökkentése a fő feladat. 5
Az eddigi kutatásokból tudjuk, hogy a vízminőség romlásában meghatározó szerepű, biológiailag hozzáférhető foszfor tápanyag nagyon erősen kötődik a talajban, elmozdulni jórészt csak a talajrészecskékkel együtt tud. A Balatonba az eróziós talajpusztulás során a vizekbe sodródó talajszemcsékkel jut döntő mennyiségben. Ebből a szempontból teljesen egyformán viselkedik a talaj eredeti felvehető foszforkészlete és trágyaszerekkel a talajba adagolt foszfortápanyag. A tavat érő diffúz terhelés nagyobb része mezőgazdasági területekről, a szántóföldekről és és ültetvényekről talajeróziós folyamatok következtében mozdul el, és jut el egy része a befogadóig, tehát a talajerózió elleni védekezés egyben a Balaton vízminőség védelme is. A trágyahasználat korlátozása félmegoldás, hiszen a trágyafoszfor sokszorosát jelentő talaj-foszfor bemosódását nem érinti. Számítások szerint évente mintegy 4 millió tonna talaj mosódik le a földekről. A növények pillanatnyi szükségleteit messze meghaladó intenzív foszfor műtrágyázás is csak töredék százalékkal növeli a talaj összes foszfortartalmát évente, ahogy ezt a nyolcvanas években tapasztaltuk. A felvehető (enyhe kémiai kivonószerrel, ammónium-laktát és ecetsav 3,7 ph-ra pufferolt oldatával kivonható) foszfortartalmat ennél nagyobb mértékben növeli, de ez vizes közegben, az eróziós lemosódás körülményei között kötött foszforként viselkedik, tehát nem a trágyázás korlátozásával, hanem a talajvédelemmel, az eróziós folyamatok megakadályozásával lehet és kell védeni a Balatont a földhasználattal kapcsolatos foszforterheléstől. Az 5.2 km 2 területű vízgyűjtő mintegy 8,5 %-át települések foglalják el a maradék közel harmada erdő és mintegy hatoda gyepterület. A mezőgazdasági földhasználatból eredő diffúz foszforterhelés forrásaként számításba veendő szántó, szőlő, gyümölcs, kert aránya bő 45 %. A vízgyűjtő területnek a földhasználattal kapcsolatos diffúz terhelést adó része nagy térbeli változatosságot mutat az anyagforgalmi folyamatokat befolyásoló természeti tényezők tekintetében csakúgy, mint a terhelést befolyásoló civilizációs hatások milyensége és erőssége szerint. Ehhez igazodva a terhelés szabályozására vonatkozó beavatkozásoknak is mind térbelileg mind módszereit tekintve a változatossághoz igazodó alternatívákban kell megjelenni, ezt figyelembe véve újabb kutatásaink során feltártuk a talajeróziót kiváltó és befolyásoló tényezők térbeli eloszlását a vízgyűjtőn a létrehozott adatbázisra, a kifejlesztett eróziós modellünkre, módszertani kutatási eredményeinkre támaszkodva szabályozási alternatívákat hoztunk javaslatba az eróziós folyamatok fékezésére, létrehoztunk és továbbfejlesztünk, egy Internet alapú szolgáltatást a talajvédelmi szaktanácsadási szakemberek, szervezetek munkájának támogatására: http://www.georgikon.hu/nkfp/szerver.htm. A kutatás során kifejlesztettünk egy indikátorokon alapuló módszert a vízgyűjtőről származó foszforterhelés jellemzésére. Az értékelés alapegységei az Középtávú Országos Vízgazdálkodási Kerettervben elkülönített részvízgyűjtők voltak. A Balaton vízgyűjtőt szokás három, északi-, nyugati-, és déli rész-vízgyűjtőre osztani és ennek a TVK 4-41-42, valamint 37-38-39 továbbá a 43-44-45 számot viselő területegységek felelnek meg. E kilenc rész-vízgyűjtőn belül összesen kilencvenöt elkülönített területegységet értékeltünk a foszforterhelés nagysága és az azt befolyásoló tényezők, valamint a kínálkozó szabályozási lehetőségek mérlegelése alapján. Ezekre a részterületekre rendelkezésünkre állnak a terület nagyságára és a földhasználati viszonyokra vonatkozó adatok. Az értékelésnél a szántóföldi-, valamint az ültetvény (beleértve kert, szőlő, gyümölcsös) művelési ágba tartozó földhasználatra voltunk tekintettel. A földhasználatra vonatkozó adatok mellett az értékelésbe vontuk az elkülönített rész-vízgyűjtők domborzati viszonyait megkülönböztetve sík, vagy nem tagolt, közepesen tagolt és tagolt felszínű területeket, (< 2; 2,1-3; és > 3 relief energiákkal jellemezve). A részvízgyűjtőkre jellemző erózió intenzitásokat a Wischmayer - Smith modell alapján egy korábbi tanulmányban kiszámított fajlagos talajveszteségi értékek alapján minősítettük intenzív, közepes-, és kis intenzitásúnak (> 4; 2 4; és < 2 t/ha/év). A modellszámítások a nyolcvanas évek viszonyait tükröző adatokból történtek. Néhány részvízgyűjtőre nézve az elérhető adatoktól függően ellenőrző számításokat végeztünk a jelenlegi állapotokat tükröző adatok alapján, de az eróziós intenzitás fokozatokban érvényesíthető eltérést nem tapasztaltunk. A részvízgyűjtőknek a terhelésben játszott szerepét az elmozduló talaj asszimilálható foszfortartalma is befolyásolja. Ezeket úgy nyertük, hogy a szántó-, és ültetvény-területek mért adatainak átlagát vagy jellemzőnek ítélt értékeit fogadtuk el minden egyes részvízgyűjtő esetében. A fajlagos talajveszteség és a foszforkoncentráció szorzatával egy fajlagos foszforveszteség értéket is számítottunk. A foszforkoncentráció minősítésénél foszforban szegény, közepes, és gazdag kategóriákat különítettünk el (< 5;5 1; > 1 g/t). A különböző domborzati helyzetű szántó, és ültetvény művelési ágakhoz tartozó területeknek az erózió intenzitásától és a talajok foszforkészletétől függő terhelési potenciálját összesítve értékeltük, és mérlegelve a számításba jöhető talajvédelmi eljárásokat és agrotechnikai beavatkozásokat homogén területekké egyesítettük a részvízgyűjtőket. Ilyen módon nyolc kategóriába soroltuk és az alábbiak szerint jellemeztük a homogén egységeket. 1. A tó északi parti közvetlen vízgyűjtője nagyrészt beépített, továbbá jelentős ültetvény-aránnyal jellemezhető terület, talaja foszforban gazdag, erózióra hajlamos, ide tartoznak a 4. I. és II.; 42. II. III. IV. és V részvízgyűjtők. 2. Déli partmenti, nagyrészt beépített, foszforban szegény, - vagy mérsékelten ellátott, nem lejtős, erózióra nem hajlamos talajú terület 42. I. 43. I II III és 44. I. részvízgyűjtők. 3. Jellemzően szántóföldi hasznosítású, sík-, vagy enyhe tagoltságú, foszforban szegény talajú nem, vagy alig erodálódó területek. 37. 5-8-1-11; 38.81-82.; 39 I- II.-1 részvízgyűjtők. 4. Jellemzően szántóföldi hasznosítású, főként közepes tagoltságú, mérsékelten erózióveszélyes közepes foszfortartalommal jellemezhető talajú részvízgyűjtők 38.3-4.-5.-72; 39.1-2-3-4-5-6-7-8; 41.6-7; 42.31-4.2; 43.1.3; 44.2-3; 45.2-3-4-5. 5. Jellemzően szántóföldi hasznosítású, tagolt felszínű, részben közepesen, de főleg erősen erodálódó területek különböző de főleg közepes foszforellátottsággal. 37.4-9; 38.2-7.1; 41.3; 42.3.2-3.3-3.4; 43.1.1-2.1-2.2.-2.3.-3.1 6. Ültetvények nagy arányával jellemezhető sík, erózióra nem hajlamos részvízgyűjtők változó foszfor-tartalommal 38.1-6-8 7. Ültetvények nagy arányával jellemezhető tagolt felszínű, erózióra hajlamos részvízgyűjtők mérsékelt 6
foszfortartalmú talajokkal. 37.1-2-3-6-7; 38.7-9- 9.1-9.2 41.2; 43.1.2 8. Mint a 7, de foszforban gazdag talajokkal 42.2.3-4.1.-4.3-5.1. A talaj védelmét, és egyben a Balatonnak a diffúz terheléssel szembeni védelmét is jelentő földhasználati módoknak a vízgyűjtő térbeli változatosságához igazodó alternatíváit megvalósítani a földbirtokosok földhasználók képesek, a kívánt cél elérése csak az ő meggyőzésük, érdekeltségük megvalósítása útján lehetséges. Az érdekeltséget biztosíthatná olyan intézkedés, mely mindenféle mezőgazdasági, környezetvédelmi, vidékfejlesztési, idegenforgalmi támogatás elnyerésének feltételévé tenné a földhasználat az elvárható mértékben érvényesítse a diffúz terhelés csökkentés, a talajvédelem szempontjait. Ahol ezt anyagiak hiányában nem tudják a talajvédelem egyes elemeit megvalósítani, ilyen irányú támogatás nyújtásával célszerű elősegíteni. A talajvédő földhasználat számos eleme a birtokhatároktól sőt a közigazgatási határoktól függetlenül, azokon átlépve érvényesíthető, ezért a kistérségi -, térségi összefogás fontos eleme lehet. A Balaton-kutatás évszázados története során született sok ezer tudományos közlemény a maga idejében, de napjainkban is e természeti-, és gazdasági nemzeti kincsünk sikeres védelmének és használatának alapját jelentette. Az új tudományos felismerések ugyanakkor a megválaszolandó kérdések sokaságát is generálják újabb és újabb feladatot adva a kutatóknak. De újabb és újabb kérdések merülnek fel a tó természeti -, és társadalmi gazdasági környezetének folyamatos változásából kifolyólag is. A közelmúltban a tó vízmérlegének kibillenése - ami szintén nem független a vízgyűjtő földhasználati körülményeitől adott leckét a kérdés tudós szakértőinek. Újabban egyre több a megválaszolandó kérdés a klímaváltozás lehetséges, ill. valószínűsíthető irányairól és e változásoknak a tavi ökoszisztémára, a tó és a vízgyűjtő anyagforgalmára való hatásairól és a társadalomnak e változásokra való felkészítéséről. Prof. Máté erenc, Dr. Sisák István Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Pontokáspi inváziós gerinctelen fajok dominálnak a Balaton parti övében A Balaton a Sió-csatorna közvetítésével összeköttetésben áll a Dunával, ahonnan a eketetengerből származó, un. pontokáspi inváziós fajok (tegzes bolharák: Chelicorophium curvispinum és vándorkagyló: Dreissena polymorpha) kerültek be a tóba az 193-as években. Megjelenésük után röviddel minden arra alkalmas felületet beleptek. A tegzes bolharák maga-készítette lakócsőben él, amelyet el is tud hagyni. Váltivarú, a hím a vedlés után puhává váló állatot termékenyíti meg. A nőstény a petéit a hasi oldalon levő, úgynevezett költőzsákban hordja, ahol kikelnek a fiatal állatok, s kiúsznak a költőzsákból. A Balatonban a hínárszálakon, nádon, a partot erősítő kőszórásokon és minden olyan szilárd felületen élnek, ahol megfelelő az oxigén ellátottság. Egy évben három generáció fejlődik ki a köveken, a hínáron kettő (a hínár ugyanis időszakosan van jelen). A nőstény több alkalommal is hordozhat petét. Az áttelelő ind m -2 1 8 6 4 2 Máj. 2. Júl. 2. Okt. 2. Máj. 21. Júl. 21. Szept. 21. 1. ábra A hínáron élő állatok denzitása 2 májusa és 22 októbere között. K = Keszthely, Sz = Szigliget, T = Tihany, A = Balatonalmádi. Ind. m -2 23 35 3 25 2 15 1 5 Kf Ka Szf Sza Tf Okt. 21. Ta 7 Máj. Af Júl. Aa Szept. S M 2. ábra A köveken élő állatok denzitása 23-ban. K = Keszthely, Sz = Szigliget, T = Tihany, A = Balatonalmádi.f = felső szint, a = alsó szint. M = május, J = július, S = szeptember, O = október. Okt. K Sz T A M J S O állatok tavasszal nagyobbak, mint a későbbi generációk, a nőstények több petét is hordoznak, mint nyáron és koraősszel. A Balaton parti övében a másik tömeges faj a vándorkagyló, amely a tegzes bolharákkal együtt került be a tóba. A vándorkagyló váltivarú állat, külső megtermékenyítéssel szaporodik, tehát a nőstény petéket rak le, amelyet a hím kibocsátott spermiumai megtermékenyítenek. A petékből un. trochophora lárvák kelnek ki, amelyek szabadon úsznak, s néhány óra után átalakulnak veligera lárvákká (vitorlás lárva), amelyek szabadon kalandoznak a víztestben, s a plankton tagjaként fejlődnek tovább. Kellő fejlettség után átalakulnak megtelepedő lárvákká (ilyenkor a vitorla visszafejlődik, kialakul a láb, s a bisszuszmirígyek váladékából a vízben megszilárduló bisszuszfonal segítségével hozzárögzül az alzathoz). Nem megfelelő körülmények között el tudja szakítani magát az alzattól, s új helyen telepszik meg.
195-ben hasadtlábú rákot (pontuszi tanúrák: Limnomysis benedeni) telepítettek a Balatonba haltáplálékként, s vele együtt véletlenül Dikerogammarus fajok is bekerültek a tóba, amelyek egy év alatt kipusztították az addig őshonos tüskés bolharákot (Gammarus roeseli). Három fajuk él a Balatonban: pontuszi bolharák (Dikerogammarus haemobaphes), kétpúpos bolharák (Dikerogammarus villosus) és kéttüskés bolharák (Dikerogammarus bispinosus). Ez utóbbi általában nagyon ritkán fordul elő. Az 198-as és 199-es években közülük a D. haemobaphes 5 dominált, 2-22 között a 4 hínárosban szintén, ugyanakkor 23-25 között a köves parti 3 zónában főleg a D. villosus 2 dominált, különösen a mélyben lévő köveken. 1994-ben egy új Isopoda fajt, a Jaera istrit, s 21 ben egy 1 új pontokáspi inváziós fajt, a telepes hidoidpolipot (Cordylophora caspia) fedezték fel a Balatonban. 2 és 22 között rendszeresen vettünk mintát a Balaton hínárosaiból, s a vízszint csökkenésével párhuzamosan csökkent a hínár mennyisége, s a rajta élő állatok denzitása is (1. ábra). Évszakonként és mintavételi helyenként változóan, de többnyire a tegzes bolharák és a vándorkagyló alkotta a hínáron élő állatok zömét. Mellettük még az árvaszúnyog lárvák jelentősek az összesen közel 1 azonosított állatfaj és más taxonómiai egység közül. Megtaláltuk a korábban kipusztultnak hitt balatoni hínárbogár (Macroplea mutica balatonica) lárváját és kifejlett példányát. Hasonlóképpen a köves parti zónában (23-24 között) is e két állatfaj dominált a köveken Ind. m -2 24 mind a vízfelszín közeli, mind a mélyben vett köveken, e két faj együttesen az összes állat 9 %-ál is nagyobb arányban fordult elő időnként és helyenként. Kf Ka Szf Sza Tf 3. ábra A köveken élő állatok denzitása 24-ben. További magyarázatot ld. a 2. ábrán. Ind. g -1 hínár nedves tömeg 35 3 25 2 15 1 5 Mellettük még az árvaszúnyog lárvák jelentősek. A köveken élő állatok denzitása (ind m -2 ) tág határok között változott, az igen alacsony vízállás mellett (23) csak májusban alakult ki rétegzettség mindenütt (a mélyben lévő köveken több állat fordult elő, mint a felszínközeli köveken), később ez csupán Tihanynál maradt meg (2. ábra). Ugyanakkor a magasabb vízállású 24-ben az egész év során jellemző volt a rétegzettség (3. ábra). Annak ellenére, hogy kevés korábbi kvantitatív adat áll rendelkezésre, mégis tehetünk némi M összehasonlítást (4. ábra). J A vándorkagyló (D. S polymorpha), a tegzes O bolharák (C. curvispinum), O a Dikerogammarus fajok M és a pontusi tanúrák (L. benedeni) hínárra vetített Ta Af 197 1972 1985 1987 21 Év ek Aa D. polymorpha L. benedeni C. curvsipinum Dikerogammarus Chironomidae 4. ábra A hínáron élő legtömegesebb állatok hínárra vetített maximális denzitása 197 és 22 évek között. 197-1972 közötti adatok Bíró és Gulyás (1974), 1983-1985-ös adatok Muskó (1989), 1986-1987-es adatok Muskó (1992, 1993) cikkeiből valók. denzitása megtöbbszöröződött a korábbi adatokhoz képest, az árvaszúnyog lárváké (Chironomidae) nem változott lényegesen, mindez összefügghet a Balaton vízminőségének javulásával. Idézett irodalom: Bíró, K. & P. Gulyás 1974. oological investigations in the open water Potamogeton perfoliatus stands of Lake Balaton. Annal. Biol. Tihany 41: 181-23. Muskó, I. B. 1989. Amphipoda (Crustacea) in the littoral zone of Lake Balaton (Hungary). Qualitative and quantitative studies. Int. ev. ges. Hydrobiol. 74: 195-25. Muskó, I. B. 1992 A Corophium curvispinum G. O. Sars (Crustacea: Amphipoda) életciklusa a balatoni hinárosban. Hidrol. Közl. 72: 3-34. Muskó, I. B. 1993. The life history of Dikerogammarus haemobaphes (Eichw.) (Crustacea: Amphipoda) living on macrophytes in Lake Balaton (Hungary). Arch. Hydrobiol. 127: 227-238. B. Muskó Ilona MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany A Balatonkutatási Alapítvány által támogatott 25 évi pályázatok: -A XLVII Hidrobiológus napok Vizeink élővilágát érintő környezeti változások c. anyagának a Hidrológiai Közlönyben történő kiadásához megítélt támogatás; 1..- t. Pályázó: Dr. Bíró Péter - A ala folyó vizi- és mocsári növényein előforduló mikroszkópikus gombák vizsgálatára; 95..- t. Pályázó: Dr ischl Géza A BALATONKUTATÁSI ALAPÍTVÁNY Az alább közölt számla- és adószámra átutalhatják a felajánlott összeget, illetve személyi jövedelemadójuk 1 %-át. SÁMLASÁMUNK: K&H Bank 12713-481894 ADÓSÁMUNK: 19258263-2-19 Támogatását köszönjük! TÁMOGATÁSÁNAK MÓDJA 8