VIII évfolyam, 5. szám 2010 május Ha nem volna Szentlélek Ha nem volna nálunk a Szentlélek, nem nevezhetnénk Jézust Urunknak Senki sem nevezheti Jézust Úrnak, csak a Szentlélek által (1Kor12,3) Ha nem volna Szentlélek közöttünk, akkor, mi hívek nem tudnánk imádkozni Istenhez. Azt mondjuk: Atyánk, ki vagy a mennyekben (Mt6,9) De amint Krisztust nem nevezhetjük Úrnak, úgy Istent sem nevezhetnénk Atyának. Mivel ti fiak vagytok, Isten elküldte szívetekbe Fiának Lelkét, aki mondja bennünk: Abba, Atya! (Gal4,6) Azért amikor Istent Atyádnak nevezed, emlékezz, hogy a Szentlélek indította fel lelkedet, méltóvá téve téged ilyen megszólításra. Ha nem volna velünk a Lélek, akkor nem volna az egyházban sem bölcsesség, sem értelem szava, mert egyik a lélektõl a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektõl (1Kor12,8). Ha nem volna velünk a Lélek, akkor az egyházban nem volnának pásztorok, sem tanítók, mert ezek a Lélek által születnek, amint Szent Pál is mondja: A Szentlékek tett benneteket felügyelõkké, kormányozni az Úr és Isten egyházát (ApCsel 20,28) Ha nem lakna velünk a Szentlélek, egyház sem volna, de mivel az egyház létezik, akkor világos, hogy a Lélek is van! Aranyszájú Szent János
KICSODA-MICSODA? Virágok anyák napjára Amikor férjem csendesen kijelentette,hogy 11 évi házasság után elválik és elköltözik,azonnal a gyerekekre gondoltam. A fiam 5,a lányom 4 éves volt. Hogyan maradunk "egy család"? Egyedülálló anyaként képes leszek-e megtartani az otthonunkat,megmutatni nekik azokat az értékeket,amelyekre szükségük lesz az életben? Annyit tudtam csupán,hogy mindezt meg kell próbálnom. Két évvel a válás után, anyák napján besétáltunk a templomba. Az oltár két oldalán talicskákban gyönyörû cserepes virágok illatoztak. A mise alatt lelkészünk azt mondta, szerinte az anyaság az egyik legkeményebb munka az életben, ezért minden anya elismerést és jutalmat érdemel. Arra kérte a gyerekeket, mindenki válasszon egy szép virágot, és szeretete, megbecsülése jeléül ajándékozza az édesanyjának. A gyerekek komolyan vették a feladatot,az összes növényt szemügyre vették. Már minden gyerek visszaért a helyére,és megajándékozta az édesanyját, de az én két csemetém még mindig válogatott. Végül kiválasztottak egy növényt az egyik taliga mélyébõl, és boldogan hozták. Széles mosoly ült az arcukon, miközben büszkén végigmentek a folyosón, és átadták azt a virágot,amelyet anyák napjára, megbecsülésük és szeretetük jeleként kiválasztottak számomra. Megdöbbenve bámultam a felém nyújtott mocskos, sérült kóróra. A hosszas válogatás és tanakodás után sikerült a legkisebb, legbetegebb növényt kiválasztaniuk, még csak egy bimbó sem volt rajta. Megelégedett arcukra nézve láttam, mennyire büszkék a döntésükre, ezért mosolyogva fogadtam el az ajándékot. Késõbb azonban meg kellett kérdeznem, hogy a sok szépséges növény közül miért éppen ezt akarták nekem adni. - Mami, ez nézett úgy ki, mintha szüksége lenne rád - válaszolta a fiam meggyõzõdéssel. Mindkettõjüket magamhoz öleltem, és büszke voltam, hogy ezt a növényt választották.
A keresztény ember nem ismeri a szenvedés megkerülésének útját, de ismeri a szenvedésen át vezetõ utat! A hitet és bizalmat abban, aki a szenvedésben is, sõt éppen a szenvedésben, rejtetten is mellette áll, és azon átsegíti. Mosoly :-) H. Küng - Egy nyári napon a benzinkútnál egy pap tankolás után fél órát várakozik a pénztárnál. Mikor sorra kerül, a pénztáros mentegetõzni kezd: - Elnézést atyám, de ilyenkor, a nyári szabadságok idején, mindenki a hosszú utazás elõtt, az utolsó pillanatban jön. - Tudom mire gondol. - mondja a pap - Az én szakmámban is így van ez. Nem vásárolható Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetrõl lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítõ tarkaságban. Vannak itt síró és nevetõ babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek. Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónõ hozzájuk lép. - Nézze - kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is. - Olyan kislány, aki keveset mosolyog - folytatja a férj. Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné - veszi át a szót újra az aszszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette... Valamit, aminek örülne, ha egyedül van. Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónõ -, de mi nem árulunk szülõket. Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerzõdést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit adsz?" Itt kezdõdik minden nevelési feladat. (Bruno Ferrero)
JELES NAPOK, ÜNNEPI SZOKÁSOK Dsida Jenõ Óda az édesanyámhoz Dicsértessél ma Te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szívek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy. Te vagy az, aki mindenkinek ad, a szenvedõknek virrasztást, vizet, Te vagy, akinek mindenki adósa, s akinek jóval senki sem fizet.... Hadd legyek hát én az igazi zengõ, kis régi gyermek rombadõlt tanyán és harsogjam el hozsannás hitemmel Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!
Pünkösdi Himnusz Piros színnel hirdessétek Virágok, hogy jõ az Úr. Kitárulva készítsétek Bimbóitok trónusul. Tavasz tömjén-illatában Halk szellõje elvonul. Dicsõsége csillagárban A világra ráborul. Apró levél-rebbenések Hirdessétek: Jõ az Úr! Hozzá szól a madár-ének Fûszál hívja szótlanul. Harang-szívvel hirdessétek Egész világ: Jõ az Úr! Kigyúlnak a Pünkösd fények, Lelketekbe lángja hull. Föllobogva körben égnek, Hirdetik, hogy itt az Úr! Benne fakad, benne élhet, Értetek jõ vigaszul. Oszthatatlan, s széjjeloszlik, Hatalmas és meghajol. Némasága útra szólít, Míg a kakas hangja szól. / Kozma László / Teremtõ Lélek, jöjj közénk, híveid szívét látogasd, töltsd malaszttal a lelkeket, kiket hatalmad alkotott! Te, kit Védõnek mondanak, mellénk a magas ég adott, Tûz, élõ Forrás, Szeretet, Te, lelkek lelki Olaja. Ajándékoddal hétszeres, Te, ujj az Isten jobb kezén, Atyának ígért szózata, Ki ajkainkat megnyitád. Érzékeinkbe gyújts Te fényt, Szívünk szerelmed töltse be, mi bennünk testi gyöngeség, örök erõddel izmosítsd! Ellenségünket ûzzed el, a békét tüstént hozd közel, elõttünk járva mint Vezér kerüljünk mindent, ami árt! Általad tudjuk az Atyát, ismerjük, adjad, a Fiút, Ki kettejüknek Lelke vagy, Tebenned higgyünk végtelen! Ámen.
A legjobb foglalkozás Egy nõtõl - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevõ hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. "Arra gondolok," magyarázta az adategyeztetõ, "hogy van-e munkája, vagy csak...?" "Természetesen van munkám!" csattant fel a nõ. "Anya vagyok." "Nincs anya kategóriánk foglalkozásként. A háztartásbeli fedi le ezt." mondta az adatfelvevõ segítõkészen. Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nõ volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengõ címet viselt, mint például "Hivatali kikérdezõ" vagy "Városi adatfelvevõ". "Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerûen kibuggyantak belõlem. "Gyermekfejlõdési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként. A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegõben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betûkkel a hivatalos kérdõívre. "Megkérdezhetem," mondta a nõ érdeklõdve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?" Hûvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülrõl hallottam, amint így válaszolok: "Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsõként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz. Érzékelhetõen folyamatosan nõtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig. Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem elõtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletrõl hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya", vagy "Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.
HÍREK-ESEMÉNYEK Május hónap minden estéjén 18.00 órától Parakliszt végzünk, imádságos könyörgést az Istenszülõ Máriához. Kivéve a vecsernyés napokat! A kazincbarcikai Szent Illés foci kupán a gyermekeink bronzérmesek lettek. Íme a csodacsapat : Kõhalmi Erik, Tomorszki Péter, Pacsai Cirill, Bódi Mário, Bari Zoltán, Nagy Ádám, Nagy Gergõ, Pacsai Kristóf, Homoki Gergõ Edzõ: Barta József tanár úr. Gratulálunk nekik. Isten éltesse õket! Templomunkban az inaszakadtról elnevezett vasárnap a Liturgia után rögtönzött kis koncertet adott Nahaj Gábor bõgõ mûvész. Köszönjük, hogy lelkünket a mûvészet szépségének magasságába emelte. Eseménynaptár Máj. 04. Magyarország szent koronájának másolata és a koronaõrség templomunkban volt három évvel ezelõtt. Máj. 13. Áldozócsütörtök Urunk mennybemenetele - vasárnapi liturgikus rend Máj. 22. Hramotás szombat (5.) 17.30 Szent Liturgia, majd Hramota Máj. 23. A Szentlélek eljövetele (Pünkösd), Lítiás ünnep, Elsõáldozás 8.30 Utrenye 9.30 Szent Liturgia Sajószentpéteren 18.00 Vecsernye- pünkösdi térdhajtási imák Máj. 24. Szentháromság ünnepe, körmenettel 8.00 Szent Liturgia-Nyomár 9.00 Szent Liturgia- Hangács 10.00 Utrenye 10.30 Szent Liturgia, utána körmenet, majd keresztelés 18.00 Vecsernye- Május 31. Apostolfejedelmek böjtje- szokásos böjti rend, reggelente 6-tól utrenye Oltalom nyugdíjas klub programja, május 05.03. Anyák napi ünnepség 05.10. Templomudvar rendezés 05. 17. Szalonnasütés 05.31. Születés- névnapi ünnepség, köszöntések
Sok múlik egy mosolyon Egyszer egy pap New York Bowery nevû részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki,hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak:,,csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz. Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Elõhúzott egy fegyvert, és azt mondta: "Atyám, ma reggel, mielõtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem, és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az elsõ jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet." Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját. Késõbb a pap elment a kórházba, és kérdezõsködött a férfi felõl. Különbözõ orvosoknak és nõvéreknek említette meg az illetõ nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni. Három évvel késõbb csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot. "Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötõben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik." (ismeretlen szerzõ) SZENTPÉTERI LEVELEK Kiadja a Sajószentpéteri Görög Katolikus Egyházközség Felelõs kiadó: Pacsai János parókus (Elérhetõség: 06-30-9536067, 06-48/708-474) Sajószentpéter 3770, Vörösmarty út 12. pacsai.janos@parisat.hu, www.szentpeter.hu Szerkesztés és nyomdai elõkészítés: dr. Bakonyi Judit Szerkesztõség emailcíme: szentpeterilevelek@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Gábor, RAMKER Bt. (20-480-9723) Bankszámlaszám: CIB bank 10700086-48385408-51100005