A szikesek, mint természetesféltermészets. ökoszisztémák 2012

A szikesek, mint természetesféltermészets ökoszisztémák 2012

A szikesedés specifikumai a növényzet szempontjából Normális talajon a növényi vízforgalom hajtóereje vízpotenciál különbség az atmoszféra és a talaj között, ami a növényen keresztül valósul meg. A szárazság kiszívja a vizet a talajból. Szikes talajon a talaj meg akarja kötni a vizet, nincs ilyen grádiens, tehát a növénynek speciális mechanizmussal kell a vizet felvennie. A növények válaszreakciója a magas sótartalomra és kicserélhető Na százalékra A kettő, egymástól olykor csak kevésbé elválasztható tényező részben hasonló hatást válthat

A) A növények a nagy víztartalmú nem sós talajból könnyen felveszik a vizet Nem sós talajoldat Egészséges feszes növény Víz Sejtfal 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok Sejt plaz ma Nagy összes 3 vízpotenciál

B) A szárazság vagy az oldódó sók jelenléte csökkenti az összes talaj vízpotenciált, emiatt a növények vízfelvétele lecsökken Sós talajoldat Pusztuló hervadt növény Víz Sejtfal 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok Kis összes vízpotenciál az oldódó 4 sók miatt

Nagy sótartalom Ozmotikus hatások vízháztartás Rendellenes ásványi táplálkozás Specifikus ion hatások Nátriumosság A növények válaszreakciója a magas sótartalomra és kicserélhető Na százalékra A kettő, egymástól olykor csak 2008.XI.5. kevésbé PE GMK elválasztható tényező 5 részben hasonló hatást válthat Keszthely Szikes ki. talajok

Ozmotikus szabályozás Legismertebb a talajok magas sótartalma által előidézett ozmotikus hatás, amit a növények ozmotikus szabályozással (osmotic adjustment) védenek ki. Sós talajban a talaj ozmotikus nyomása nagyobb mint a növényi sejtben uralkodó, így a sejt nem tud *passzívan, azaz az ozmózis grádiens következtében* vizet felvenni, hanem védekeznie kell a vízvesztés ellen. Megoldásképpen a növényi sejtnek növelni kell a belső oldat koncentrációját, amit tehet vagy a szervetlen vagy a szerves oldott anyagok mennyiségének növelésével is. A szervetlen anyagokként ott vannak a talaj sói, a szerves anyagokat pedig újonnan kell szintetizálni. A halofiták és a glikofiták (nem halofiták) közötti különbség az ozmotikumok (az ozmotikus szabályozást szolgáló oldott anyagok) megoszlásában van.

A halofiták képesek a talajból felvett sót ozmotikumként használni, azért, hogy képesek legyenek a talajból vizet felvenni. Mivel nagy só koncentráció károsítja a sejtszervecskéket és enzimeket azok halofitákban jórészt a vakuólumokba jutnak és a citoplazmában szerves vegyületek az ozmotikumok. A tonoplaszt, a vakuólum membránja biztosítja, hogy a szerves vegyületek ne jussanak be és a sók ki a citoplazmába. A glikofiták nem képesek így megosztani a szerves és szervetlen oldott anyagokat, hanem a sókat a gyökérből és szárból ki akarják zárni, hogy csökkentsék a sók levélsejtekre gyakorolt hatását. Amikor nagy a talaj sótartalma akkor a glikofitáknak nagyobb mértékben kell oldódó szerves vegyületeket szintetizálnia ahhoz, hogy a vízfelvételhez szükséges ozmotikus nyomást biztosítani tudja, mint a

A halofita növények enzimrendszere is érzékeny a magas sókoncentrációra. A felvett ionokat a vakuolumban tárolják, a kialakult vízpotenciál különbséget a citoplazma és a vakuolum között pedig szerves molekulák felhalmozásával egyenlíti ki. Ezek az anyagok nem mérgezőek az enzimekre, emiatt kompatibilis ozmotikumoknak nevezik őket. Sőt ezek segítenek a fehérjék szerkezezének fenntartásában. Az oldott szerves anyagokat, ozmotikumokat "compatible solute"-nak nevezik, ezek lehetnek aminosav (prolin), aminosav származékok (betain), cukrok (szorbitol) stb. A leírt folyamatok, (ion transzport, szerves ozmotikumok szintézise és ozmotikum elosztás) energia igényesek, ezért a só nélküli viszonyokhoz képes csökkent növényi fejlődést eredményeznek.

Specifikus ion hatások Táplálkozási rendellenességek A talaj nagy sótartalma esetén egyes ionok, leggyakrabban a nátrium és klorid nagy koncentrációban vannak jelen. Ezen ionoknak más ionokhoz képest vett aránya magas lehet és ez táplálkozási rendellenességekhez vezethet. Tipikus eset, hogy a kálium felvétele megnehezül, és bár a kálium transzport nagyfoku szelektivitást mutat még a sótűro növények is szenvedhetnek kálium hiánytól. A szulfát és klorid ionok gátolják a nitrát ionok felvételét, a nátrium ion felborítja a kalcium ion háztartást, és a kalcium transzport és anyagcsere egyéb táplálkozási rendellenességgel függhet össze.

Toxicitás Kétfajta hatást figyeltek meg. Egyrészt egyes ionok (nátrium, klorid szulfát, stb.) kis koncentrációban főleg a fásszárú növények esetén a növekedést gátolhatják, másrészt ugyonlyan ozmotikus nyomású, de különböző összetételu oldatok eltérő hatást gyakorolnak a növényre. Sótűrés a növény fejlődése alatt Csirázás, vegetatív növekedés és reproduktív növekedés szakaszokat különítenek el a sóérzékenység szempontjából. A legérzékenyebb a vegetatív növekedés szakasza, a csírázás a glikofiták esetén érzékeny szakasz, a reproduktív növekedés a legkevésbé érzékeny szakasz.

Hanson et al., 1994 a Plumbaginaceae, egy stressztűroképességéről ismert növénycsaládon belül az ozmoprotektáns anyagok (a compatible solute szinonímája, a fehérjék és a membránok stabilitását erősítik és negatív hatás nélkül növelik a stressz által sújtott sejtek ozmotikus nyomását), párhuzamot vélt felfedezni a családon belül talált ozmoprotektáns anyag és a növény által elviselt stressz között.

Azonfelül, hogy ozmoprotektáns, megfigyelésük szerint a kolin-o-szulfát mérsékli a szulfát ionok toxicitását, a béta-alanin-betain mérsékli a levegőtlen talaj kedvezőtlen hatásátés a prolin-ból szintetizálódott betainok segítenek a szárazság stressz leküzdésében. Mivel az ismertetett ozmoprotektáns anyagok biológiai szintézise ismert, a cikk szerzői javasolják a rezisztenciát génsebészeti úton a haszonnövényekbe bevinni.

A szikeseken megfigyelhető vízfelvételt korlátozó tényezőket Várallyay a következő módon tüntette fel

Plowland on Sodic solonchak (Herke, 1950) Plowland on Sodic solonchak after rain (Herke, 1950)

ALFALFA on Solonetz (Prettenhoffer, 1969) RYE on Solonetz (Prettenhoffer, 1969) WHEAT on Sodic solonchak (Herke, 1950)

Füzy et al., 2008 18

Relatív termés A talaj sótartalmának hatása a termésre Talaj sótartalom, EC 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 19

Különböző talaj EC értékeknél várható termés becslése YR=100-S * (EC m - EC t ) YR relatív termés S százalékos termés csökkenés 50 / (Y 50 -EC t ) EC m átlagos gyökérzóna EC EC t a talaj küszöb-ec értéke Faj EC t (ms/cm) Y 50 (ms/cm) 50% terméscsökkenést okozó EC Árpa 8 18 Búza 6 13 Paradicsom 0.5 7.6 Tök 4.7 9.9 20

2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 21

A talaj sótartalom ismert módon hat a haszonnövények termésére

Összefüggés a Kiskunságban a talaj sóforgalma és a növényi borítás között 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 23

Magyar, 1928 Bodrogközy, 1965 Nagykunság, 1990 Hummock&Hollow =Padkásszik, 1990 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 28

Scatterplot of plant cover and soil properties in the case of Bodrogközy data 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 29

Scatterplot of plant cover and soil properties in the case of Magyar data 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 30

Scatterplot of plant cover and soil properties in the case of Nagykunság data 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 31

Scatterplot of plant of plant cover cover and and soil soil properties in the in the case case of hollow mosaic mosaic (= Padkásszik) data of hummockhollow data 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 32

Scatterplot of plant cover and soil properties in the case of Bodrogközy da Scatterplot of plant cover and soil properties in the case of hummockhollow mosaic (= Padkásszik) data 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 33

Példa egy kazah száraz sztyepp Petrova után. A növényfajok előfordulásának pna értéktartományai

Gyakoriság: nagyon sok, sok, kevés, nagyon kevés stb Száraz sziken előforduló növények pna értéktartományai Kazahsztánban

Gyakoriság: nagyon sok, sok, kevés, nagyon kevés stb Gyengén szikes folt Nedves sziken előforduló növények pna értéktartományai Kazahsztánban A talaj pna értékének becslése az egyes faji borítások által előrejelzett pna értékek átlagolása alapján elvégezhető. Erősen szikes folt

Hazai szikes növénytársulások Itthon Soó (Conspectus associationum regionis Pannonicae. Soó VI. 1980, p528) szerint a Puccinellio-Salicornea divízió foglalja össze a sziki növénytársulásokat Ezen belül 2 asszociációosztály, 4 asszociációsorozat, 7 asszociációcsoport és 25 asszociációt tartalmaz. Ezek közül fontosabbak: Salicornietum prostratae Suadetum pannociae Salsoletum sodae Crypsidetum aculeatae Puccinellietum limosae Pholiuro-Plantaginetum tenuiflorae Hordeetum hystricis Camphorosmetum annuae Lepidio crassifolii-puccinellietum limosae Agrostio-Alopecuretum pratensis Eleochariti-Alopecuretum geniculati

Agrostio-Beckmannietum Achilleo-Festucetum pseudovinae Artemisio-Festucetum pseudovinae Ezen kívül egyes, a szikesekkel összefüggésben lévő társulás pld. Bolboschoenetum maritimae continentalis Glycerietum maximae Szikes tölgyes: Galatello-Quercetum roboris a tisztásokon sziki erdőssztyepp-rét: Peucedano-Galatelletum ůjszentmargita, Ohat, Fáspuszta

Összefüggések a szikes talajok típusai és a növényzet között Correspondance between 'Sigmond s salinity/sodicity (numerical limits in Table 5) classes and Magyar s (Magyar, 1928) botanical classification of plant associations for dry and wet stands --------------ON DRY SURFACES-------------SZÁRAZ SZIKES------------------ Class I Lolium perenne-cynodon dactylon-poa angustifolia Class II Festuca pseudovina association, Achillea-Inula subassociation Class III Festuca pseudovina association, Artemisia-Statice subassociation Class IV. Camphorosma annua association --------------ON WET SURFACES---------------NEDVES SZIKES---------------- Class I Agrostis alba-alopecurus pratensis, Glyceria fluitans var. poiformis association Class II Agrostis alba-eleocharis uniglumis-alopecurus geniculatus association Class III Agrostis alba-beckmannia eruciformis association Class IV. Puccinellia distans association

Bodrogközy (1965) talajtípus és növénytársulás rendszere a Hortobágy északi részére (1/4) ---------------------------------------------------------------------------------- TALAJTÍPUS Talajaltípus/változat ASSZOCIÁCIÓ CSOPORT Növénytársulás ---------------------------------------------------------------------------------- SZOLONYECES RÉTI TALAJ BECKMANNION Kilúgzott sz.r.t. Szolonyecesebb réti t. Kissé szolonyeces r.t. RÉTI SZOLONYEC Agrosti-Glycerietum Agrosti-Beckmannietum Agrosti-Alopecuretum PUCCINELLION LIMOSAE Erősen kilúgzott Pholiuro-Plantaginetum 40

Erősen kilúgzott iszapos r.sz. Enyhén kilúgzott iszapos r.sz. Mérsékelten kilúgzott iszapos r.sz. Enyhén szoloncsákos kérges r.sz. Mérsékelten szoloncsákos kérges r.sz. Mérsékelten szoloncsákos annuae (2/4) Pholiuro-Plantaginetum normale Pholiuro-Plantaginetum puccinellietosum Puccinellietum limosae hung. polygonetosum Puccinellietum limosae hung. normale Puccinellietum limosae camphorosmetosum Camphorosmetum 41

(3/4) Erősen szoloncsákos Camphorosmetum annuae kérges r.sz. typicum SZTYEPPESEDŐ R. SZOLONYEC FESTUCION PSEUDOVINAE Szoloncsákos kérgesen Artemisio-Festucetum sztyeppesedő r. sz. camphorosmetosum Enyhén kilúgzott Artemisio-Festucetum kérgesen sztyep. r.sz. limonietosum Mérsékelten kilúgzott Artemisio-Festucetum kérgesen sztyep. r.sz. normale Erősen kilúgzott Artemisio-Festucetum kérgesen sztyep. r.sz. ceratodontetosum 42

average Z-scores average Z-scores Soil-Plant interrelations and vegetation boundaries along an elevation gradient in a Hungarian sodic grassland M. Zalatnai L. Körmöczi T. Tóth. elevation 80(cm) Bolboschoenetum maritimi 60 40 20 0 ph SOM (%) w 12 11(%) 10 9 8 7 6 5 4 3 2-1 01-2 -3-4 -5-6 -7-10 -9-8 -11 EC (ds m -1 ) 2.5 SOM Na (%) 2 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 1.5 EC Na+ ph Puccinellietum limosae w% Artemisio santonici-festucetum pseudovinae A 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 B C Salvio nemorosae-festucetum rupicolae 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 4.5 4 3.5 3 1 0.5 0 Csikóspuszta 4 3 2 1 0-1 4 3 80 60 2 40 20 1 0 pittalajsed D SED level of significance 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 E average SED average DREN level of significance 100 00 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 2008.XI.5. PE GMK 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 Spatial -1 distribution of local frequency of the plant populations and soil properties Keszthely Szikes talajok transect (m) Bolboschoenus mar. Agrostis stolonifera Eleocharis palustris Plantago maritima Puccinellia limosa Cerastium dubium Cynodon dactylon Festuca pseudov. Artemisia sant. Bromus mollis Podospermum can. Erophila verna Cruciata ciliata Veronica prostrata Potentilla neglecta Fragaria viridis Alopecurus prat. Galium verum Poa angustifolia Carex stenophylla Festuca rupicola Convolvulus arv. Potentilla anserina Agropyron repens Eryngium camp. Achillea setacea Koeleria glauca 43

Miklapuszta

Larger gradients of abiotic factors result in more vegetative zones in saltaffected habitats.1.

Larger gradients of abiotic factors result in more vegetative zones in saltaffected habitats.2. Irodalmi feldolgozás.

A növények sótűrés szerinti rangsora Wendelberger rendszere Hygrobientypen I. Xerobien=száraz termőhelyen, Festuca pseudovina II. Oligohygrobien=száraz-félignedves termőhelyen, Bupleurum tenuisssimum III. Mesohygrobien=nedves, de nem vizes termőhely, Plantago maritima IV. Polyhigrobien=vizes termőhely, Bolboschoenus maritimus V. Hydrohygrobien=vizinövény, Potamogeton pectinatus Halobientypen IV. Extrém nagy sótartalom, Camphorosma annua III. Nagy sótartalom, Puccinellia limosa II. Jelentős sótartalom, Artemisia maritima I. Só csak nyomokban, Lotus corniculatus tenuifolius Termőhely típusonként ezeknek a kombinációjából 3 tényező: -sok vagy kevés só -száraz vagy nedves -agyagos vagy homokos ezen belül: obligát, sókedvelő és sótűrő növények

Bodrogközy hydro- és halo-ökológiai rendszer Stenohalophyton Astenohalophyton Pseudohalophyton I-V. szikességi skála A talaj A szintjében az ESP és a só% alapján Borhidi rendszere a sótűrés fokozatairól 0 (sókerülő) - 9 extrém sós talajokon élő (>2,3% Cl) növények

Az értékszámok működnek fajokra Egyes növényfajok ökológiai értékei ----------------------------------------------------------- Faj T F N R Salt Raunkiaer ----------------------------------------------------------- Agropyron repens 0 2,5 3,5 0 0 3 Artemisia santonicum 3,5 2 2 0 2 4,5 Camphorosma annua 4 1,5 1 5 2 1 Carex stenophylla 3 2 2 4 1 3 Festuca pseudovina 3 2 1 0 1 4 Hordeum hystrix 4 2 3 0 2 1 Pholiurus pannonicus 4 0 1,5 0 2 1 Plantago tenuiflora 3 3 1 3 2 1 Polygonum aviculare 0 2,5 0 3 1 1 Puccinellia limosa 4 0 1,5 4 2 4 Scorzonera cana 4 3 1,5 5 1 4 Trifolium fragiferum 0 3,5 2,5 4 1 4 -----------------------------------------------------------

Soó: növényfoldrajzi Bodrogközy: cönológiai, geobotanikai Borhidi: autökológiai

A három sótűrési rendszer egyezésének tesztelésére létrehozott adatfile szerkezete Name Number Code SB SZIK SOà Achillea asplenifolia Vent. 1251 ACHIL ASP 2 0-I. 1 Achillea collina J. Becker 1253 ACHIL COL 3-0 Achillea setacea W. et K. 1255 ACHIL SET 3-1 Agropyron repens (L.) P. B. 2037 AGROP REP 1 0-II..5...

Crosstabulation: IV_BOR Borhidi Indicator Value By IV_BOD Bodrogk zy Indicator Value Count Not men- 0-I. 0-II. O-III. I-II. I-III. II-III. II-IV. II-V. III-IV. IV-V. IV_BOD-> tioned Row 0.0 1.00 2.00 3.00 4.00 5.00 6.00 7.00 8.00 9.00 10.00 Total IV_BOR----+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 0.0 24 9 3 36 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 1.00 4 11 3 1 1 20 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 2.00 2 2 1 5 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 3.00 2 1 1 1 1 1 7 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 4.00 1 3 4 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 5.00 1 1 2 1 5 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 6.00 1 2 1 4 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 7.00 2 2 1 5 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 8.00 1 1 1 3 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ 9.00 1 1 +--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+--------+ Column 32 25 11 3 7 2 1 2 3 3 1 90 With IV_BOR With IV_BOD Statistic Symmetric Dependent Dependent --------- --------- ------------- ------------- Uncertainty Coefficient.41520.41144.41902

Crosstabulation: IV_BOR Borhidi Indicator Value By IV_SOO So Indicator Value Count Not rela- Occurs on Halotole- Halophyte IV_SOO-> ted to s saline s rant Row 0.00 1.00 2.00 3.00 Total IV_BOR --------+---------+----------+----------+----------+ 0.0 18 9 9 36 +---------+----------+----------+----------+ 1.00 2 7 11 20 +---------+----------+----------+----------+ 2.00 4 1 5 +---------+----------+----------+----------+ 3.00 1 3 3 7 +---------+----------+----------+----------+ 4.00 3 1 4 +---------+----------+----------+----------+ 5.00 3 2 5 +---------+----------+----------+----------+ 6.00 1 3 4 +---------+----------+----------+----------+ 7.00 5 5 +---------+----------+----------+----------+ 8.00 3 3 +---------+----------+----------+----------+ 9.00 1 1 +---------+----------+----------+----------+ Column 21 16 34 19 90 Total 23.3 17.8 37.8 21.1 100.0 With IV_BOR With IV_SOO Statistic Symmetric Dependent Dependent --------- --------- ------------- ---------- Uncertainty Coefficient.33355.28973.39298

Crosstabulation: IV_BOD Bodrogk zy Indicator Value By IV_SOO So Indicator Value Count Not rela- Occurs on Halotole- Halophyte IV_SOO-> ted to s saline s rant Row 0.00 1.00 2.00 3.00 Total IV_BOD --------+---------+----------+----------+----------+ 0.0 17 8 6 1 32 Not mentioned 35.6 +---------+----------+----------+----------+ 1.00 3 5 16 1 25 0-I. 27.8 +---------+----------+----------+----------+ 2.00 1 3 5 2 11 0-II. 12.2 +---------+----------+----------+----------+ 3.00 2 1 3 O-III. 3.3 +---------+----------+----------+----------+ 4.00 4 3 7 I-II. 7.8 +---------+----------+----------+----------+ 5.00 2 2 I-III. 2.2 +---------+----------+----------+----------+ 6.00 1 1 II-III. 1.1 +---------+----------+----------+----------+ 7.00 2 2 II-IV. 2.2 +---------+----------+----------+----------+ 8.00 1 2 3 II-V. 3.3 +---------+----------+----------+----------+ 9.00 3 3 III-IV. 3.3 +---------+----------+----------+----------+ 10.00 1 1 IV-V. 1.1 +---------+----------+----------+----------+ Column 21 16 34 19 90 Total 23.3 17.8 37.8 21.1 100.0 With IV_BOD With IV_SOO Statistic Symmetric Dependent Dependent --------- --------- ------------- ---------- Uncertainty Coefficient.27310.23907.31841

Hazai szikesek talajai, növényei és állatai hőmérséklet: Tóth Albert

agy Barnabás vizsgálta az egyenesszárnyúak őfordulásának törvényszeruségeit a ortobágyon. A társulás típusától, és a füvek agasságától függött a szöcske és sáska szetétel.

Hasonlóképpen a madarak is eltérő gyakoriságban látogatják meg a szikes puszta eltérő biotópjait Madár fészkelés tartózkodási idő bíbic fű II-XI mezei pacsirta rét II-XI ugartyúk rét IV-X székicsér gyér fű IV-IX szikipacsirta sztyepp III-VIII

Camphorosma annua Bárányparéj karbonátos/szulfátos vakszik A vakszik fajösszetétele jelzi a talajoldat domináns anionját kloridos vakszik Salicornia europaea Sziksófű Suaeda maritima Sóballa 62

Kiskunság: management of drying saline lakes for bird protection

HU/Kiskunság National Park: management of PUSZTA (grassland) and traditional animal husbandry to attract tourists and produce high quality meat with Hungarian Grey Cattle

SITUATION IN HORTOBÁGY REGION

Hortobágyi szikes terület felülről telepített erdő löszgyep foltok változatos szikes padkákkal, vakszikkel rét 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 66

Változatos szikes puszta Cegléd mellett A növényzet a nádastól a kissé szikes löszpusztagyepig változik 67

As the result of elevation differences there is considerable variation of vegetation in a Festuca pseudovina dominated Hortobágy grassland

Priority in Hortobágy National Park (HU) is bird habitat conservation (Végvári, 2001) -320 of 374 total number of species in Hungary -only Hungarian region for breeding of Aquatic warbler (Acrocephalus paludicola) & Glossy ibis (Plegadis falcinellus) -here breeds mostly Pygmy cormorant (Phalacrocorax pigmaeus), Spoonbill (Platalea leucorodia) & White winged black tern (Chlidonias leucopterus) -significant number of Great bustard (Otis tarda), Bean goose (Anser fabalis), Ferruginous duck (Aythia nyroca), Moustached warbler (Acrocephalus melanopogon) -95% of cranes (Grus grus) in Hungary overwinters here -European importance for migration of protected Lesser white-fronted goose (Anser erythropus) -only continental moulting site of Dotterel (Charadrius morinellus) -80 White-tailed eagles (Haliaetus albicilla) each winter

sweep-pole well Fata Morgana/mirage optical effect having appearance of a pool of water or a mirror in which distant objects are seen inverted, caused by bending or reflection of rays of light by a layer of heated air of varying density Signs of military use Przewalski wild horse

fishponds occupy places of previous wetland areas and now are managed mainly for birds

Earlier rice field Locks remaining Canals HU/Hortobágy: management of areas with abandoned ricefields from the 1960-s Aerial view of ricefields Canals are filled up Festuca rupicola telepítés korábbi szántón HORTOBÁGY Hungary Disturbance takes long time to recover

A szikesek ökológiai jelentősége Speciális növényzetük és állatviláguk hasonló, de a földrajzi elszigetelődés miatt erősen diverzifikálódott, jelentős természeti értéket képviselnek. Jelentőségüket emeli, hogy mivel a hidrológiai viszonyok meghatározóak a kialakulásukban a hasznosításukhoz is azokat a viszonyokat kell megváltoztatni, azaz a hasznosításuk a nehézség (csatorna építés, kiszárítás, öntözés stb.) később következik be mint a könnyebben (erdőirtás, szántás) termelésbe vontható területeké. Ezért az állatvilágnak gyakran utolsó menedékeit képezik.

A hidrológiai és klimatikus változások ökológiai hatásai a Kiskunságban A hidrológiai változások azok ökológiai és gazdálkodási hatásai mellett (Molnár 1994) lehetőséget biztosítanak a sófelhalmozódási folyamatok tudományos vizsgálatához is. A megfigyelt hidrológiai változások következményeit már több dolgozat ismertette. Bagi, 1987 aki a kisapaji szigorúan védett terület vegetáció térképét készítette el beszámolt arról, hogy a vízrendezés következtében a terület jellegtelenedik, az érzékeny karakterfajok előfordulása csökken. Bagi, 1988, Bagi, 1989, Bagi, 1991 és Bagi 1989b szerint a Dunavölgyben a talajvízszint csökkenése az 1920-as években kezdődött, és az 1950-es években tetőzött csatornázás váltotta ki. A száradás következményeképpen terjednek a szárazságkedvelő növénytársulások, a ritka növények eltunnek. terjed a Bromus mollis, ami követi a talaj ph csökkenést és a szerves anyag felhalmozódást. Gypsophila muralis jelenik meg ott ahol a felszín közelében nagyobb a kicserélhető Na %, ami pedig jelzi a kérgesedést. Terjed a Bolboschoenus maritimus, mivel nő sótartalom. A Szappan-székkel kapcsolatosan Bagi, 1990 ismerteti elképzeléseit a talajvízszint ciklikus változásairól, miszerint abban 50 éves ciklus van: 20-25 évig nő, majd ugyanennyi ideig csökken a talajvízszint. A Kiskunságban a klimatikus változások ökológiai hatását Iványosi Szabó, 1993 a következőkben foglalta össze:a regionális vízhiány következményeként a fauna szegényedik. Csökken a fészkelőfajok száma. Bugac-Bócsán eltűnt a széki lile és a nagygoda. No a rágcsálók száma. 80-tól látható a kiszáradás, 83-tól folyamatosan. Minden tó végveszélybe került. Egyes tavak szikes gyepterületekké váltak. Ahol volt szikes mikrorelief, ott az összeomlott, a terület sziktelenedik. A szikes tavak parti zónája a kiédesedés miatt gyomosodik, elhóditja a tómedret. A mocsarak ritka növényfajai eltűnnek. A Hátságon a buckaközi mocsarak befásodnak, a buckaközi laposok eltűnnek.

Az Aral tó krízise 1960 és 1992 között az Amu- és Szir-darja (nem éri el a tavat) öntözésre való használata miatt 13 m-el csökkent a vízmélység, ennek következtében a tó kb. fele területre (33 000 km2) csökkent, a víz sótartalma 1-ről 3 %-ra növekedett, elszennyeződött az alkalmazott kemikáliák miatt. A szárazra került tófenékből a szél port és sót hord a környező területekre, ami eléri a 10 t/ha menniséget. A halak kipusztultak a tóból, a vízszennyezés és jóminőségu ivóvíz hiánya következtében számos egészségi (szájüreg, tüdő, mentális), szociális (válások, munkaalkalmak megszunése, a lakosság elvándorlása) probléma vetődött fel. Kesterson Reservoir (California) 1971-1986 között fogadta az öntözött táblákról elvezetett felszíni és felszínalatti drénvizeket. A vizek toxikus elem (szelén) tartalma miatt az elvezetést megszüntették.

A fásítás hatása a talaj sóforgalmára 76

Budapest Debrecen Püspökladány Elhelyezkedés 34º36 38º00 S 56º43 63º26 O Pampa Deprimida Kiterjedés (km 2 ) 90.000 47.000 Évi közepes hőmérséklet(ºc) 13.8 15.9 10 12 Püspökladány (Alföld) 46º00 48º25 N 19º00 22º55 E Évi köz. csapadék (mm) 850 900 525 585 Domborzat Sík 0 30 m tszf Sík 75 125 m tszf Természetes növényzet Talajok Talajvízszint (m) legelők (Sporobolus, Stipa, Panicum, Paspalum, Agrostis) Natraquoll, Natraqualf, Natralboll + Argiudoll, Hapludoll magasabban legelők (Agrostis, Alopecurus, Artemisia, Festuca) Endoaquoll, Calciaquert, Natrustoll +Calciustoll magasabban 1-3 1 3 (korábban) 4 5.5 (jelenleg) 77

ECa (ds m -1 ) A szikesedés helyzete (E helyszín) Szikes rét Tölgytelepítés 50 m Szikes rét GW cond 1.5 ds/m GW profund 478 cm 5 ds/m 2.8 ds/m 504 cm 480 cm 3.5 3.0 2.5 2.0 1.5 1.0 0.5 0.0-40 -20 0 0 20 40 Távolság a határvonaltól (m) Elektromágneses indukciós szonda ami 1.5 m mélységig észleli a talaj elektromos vezetőképességét 78

ECa (ds m -1 ) Felszínközeli (0-1.5 m) sótartalom (ECa) összehasonlítás 7 párban (szikes rét tölgytelepítés) 3.5 3.0 forestación Tölgytelepítés pastizal Szikes rét 2.5 2.0 1.5 1.0 2.2X 0.5 0.0 A B C D E F G Average sitio 79

Depth (cm) Depth (cm) Depth (cm) Sótartalom a felszín alatti rétegekben 0 100 200 300 400 EC (ds m-1) 1 2 3 ** ** ** ** ** ** Chloride (me l -1 ) 2.5 5.0 7.5 10.0 12.5 * ** ** ** Sodium (me l -1 ) 10 20 30 40 ** ** ** ** ** ** Sitio E N=3 500 600 0 50 100 150 200 250 300 1 2 3 ** ** ** ** ** ** 1 2 3 4 10 20 30 * * ** ** ** ** ** ** ** ** ** ** ** Sitio F 0 50 100 150 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 ** 1 2 3 4 5 ** 2.5 5.0 7.5 10.0 ** ** Sitio G 200 250 300 ** ** Tölgytelepítés Szikes rét ** 80

Evaporación (mm d -1 ) Tasa de Infiltración (mm h -1 ) Beszivárgás sebessége Beszivárgás (infiltráció) és párolgás 100 forestación Tölgytelepítés pastizal Szikes rét 75 50 25 15X 0 E F G Ave rage Sitio 2.5 2.0 1.5 1.0 5X 0.5 0.0 81

A Profundidad talajvízszint napa mélysége freática (cm) A fák gyökereinek vízfelvétele 50 m Szikes rét Tölgytelepítés 450 Szikes rét 475 500 25 cm 10 34 10 Tölgytelepítés 60 cm E 525 B 5 550 250 260 270 280 290 300 310 día juliano 82

A vízrendezés előtti állapot A vízrendezés utáni állapot Folyamatos sófelhalmozódás/kilúgzás, a sekély talajvízből feljutott sók egy részét a felszíni vizek elszállíthatták. Zona capilar Acuífero ECh A helyzet értékelése A fásítás következtében ( biológiai talajjavítás ) a kilúgzás megnőtt és a sófelhalmozódás maximuma mélyebbre került. A fák gyökere miatt a talajvízből a sók folyamatosan az altalajba jutnak. T ES AI Zona de salinización Descarga A vízrendezés és fásítás utáni állapot FS Zona Capilar Acuífero T ES ECh AI Zona de salinización FD AI: Agua de infiltración; ECh: evaporación de charco FS: Flujo superficial; FD: Flujos darcianos T: Transpiracion, ES: Evaporación del suelo FS Zona capilar Acuífero Aquifer T AI ES ECh Zona de salinización T Descarga AI Zona de salinización Vapor Agua líquida A talajvíz mélyebben van, emiatt a talajfelszín közelében nincs aktív sófelhalmozódás, a kilúgzás a nátriummal telített talajban lassú. 83

Nosetto et al., 2008 2008.XI.5. PE GMK Keszthely Szikes talajok 84

Nosetto et al., 2008 85

Nosetto et al., 2008 86

A szikesek növényzete és azok elterjedése a MÉTA adatbázis alapján 87

Az AGROTOPO térképi adatbázis szikes talajfoltjai: 20, 21, 22, 23 1986 Méretarány 1:100 000 Szikes talajok főtípus 88

90 http://www.novenyzetiterkep.hu/?q=magyar/katalogus/node/73#0.1_f

91 http://www.novenyzetiterkep.hu/?q=magyar/katalogus/node/73#0.1_f

Növényzeti váltás és szukcesszió Magyar 1928 szerint a növényzet változása megelőzi a talajét amikor a legeltetés következtében csupasz, vagy pedig az erózió miatt kicsi a növényi borítás. A talaj változása megelőzi a növényét amikor kiszárítás miatt vagy sófelhalmozódás miatt kedvezőtlenné vált a talaj tulajdonságok egy része, de a növényzet még szinte a régi. Tehát amikor a növényzet alapján követheztetnek a talajra jól kell ismereni a fajok természetét és a megítélésnél körültekintőnek kell lenni. "...a szíkeseken nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a kapott elemzési eredményekre épített s nagyobb területre kiterjesztett következtetések, térképezések egyáltalán nem fedik a valóságot, mert véletlenül a minduntalan változó területen az átlagnál sokkal jobb vagy rosszabb foltról vették a mintákat. Aki ismeri a talajtakaró természetét, azzal ez nem történhetik meg, s ebből nyilvánvalóan következik, hogy annak, aki ilyen, sokszor mozaikszerű talajok felvételével foglalkozik, ismernie kell a növényfajok elofordulási viszonyait." A növényzet nem követi teljesen a 'Sigmond féle talajtani besorolást, de az összes só és szóda jól megválasztott tulajdonság, figyelembe kell venni a mélységi eloszlást is.

Balmazújvárostól keletre és délkeletre sós talajon tömegesen van Suaeda és Spergularia. Nagyivánnál van a Plantago schwarzbergiana legészakibb lelőhelye. Florisztikailag leggazdagabb a Mátai lapos, és kaszáló, és a vasúttól északra a Hortobágy folyó keleti partja. A nagyobb Camphorosma-s padkák tömegesen a régi árterületek határain vannak. A vizes helyeken nem a talajminősége a fő tényező, hanem a vízborítás magassága. Magyar 1928 írja, hogy a Hortobágy nyugati felén terjed a Polygonum av. és a keletin az Eragrostis pilosa. A puszta legnagyobb részén xerofita fajok vannak, utánuk jönnek a halofiták. Ezek adjék meg a puszta jellegét. Ezután jönnek a ruderális és mezofita fajok és a higrofiták a legkisebb borításúak. "A szikesek talaja nem egynemű, hanem minosége gyakran hol fokozatosan, hol ugrásszerűen, lépten-nyomon változik s ennek megfeleloen egymástól élesen elkűlönülo kisebb-nagyobb foltokra bukkanunk más-más természetű növénycsoportokkal..." A szikesek 2 helyen a legtarkábbak : egyik a Juhosháti erdő környékén, tőle északra a volt Papegyháza helyén. A másik Margitapusztánál, a Hollós ér jobb partján.(az urfelvételek alapján ez nem látszik!) A második esetén nincs a felszínen nagy változás, minden átmenet nélkül 11 növényzet foltot lehetett elkülöníteni. Az ilyen változatos területek egykori vízfolyások mentén vannak haol nagyobb szemű iszap rakódott le és az agyag valamennyire homokos. itt van Plantago maritima.kevésbé változatos terület sok van. Ĺrkus közelében zsombékos sok zúzmóval. A zsombék alján higrofita fajok é s10-15 cm-vel feljebb a legxerofitább fajok, ami mutatja, hogy a felszíni talajréteg nem ereszti át a vizet és ez a szikes agyagra jellemző.

A Wendelberger 1950 által ismertetett, a Fertő tavon és másutt megfigyelt lehetséges szukcessziós utak a következők. A. A növényi növekedés által előidézett szukcesszió. Ilyet figyeltek meg az Artemisio-Festucetum pseudovinae (Camphorosmás facies) - Achilleo-Festucetum pseudovinae - száraz gyep átmenetben. Hasonló, Camphorosmetum annuae-ből kiinduló szukcessziót nem sikerült megfigyelni. B. A következő asszociáció úttörő fajainak előrenyomulása. Megfigyelték, hogy a Puccinellietum limosae-ba behatolhat szárazgyep vagy az Artemisio-Festucetum pseudovinae, a Carex distans-os zsombékok tetején megtelepedhet Cynodon dactylon avagy az Artemisio-Festucetum pseudovinaebe benyomulhat a Puccinellietum limosae és viszont. C. Külső körülmény (vízszintingadozás) miatt fellépő szukcesszió. A Bolboschoenetum maritimae a vízszint süllyedés következtében átalakulhat Puccinellietum limosae-vá. D. Szekunder, emberi beavatkozás következtében fellépő szukcesszió A Puccinellia salinaria (nem kárpát-medencei, tengerparti faj) taposás következtében átalakulhat Salicornietumba. Ha a taposás megszűnik az eredeti Puccinellia s. visszano, a Salicornia csak foltokban marad meg.

Varga 1984 szerint a növényzet elhelyezkedésének döntő tényezője a felszíni erózió. Az erózió folyamatosan tölti fel a szikes mocsarakat és nagy kiterjedésű réteket hoz létre. A lepelerózió a gyephézagokban mohásodással és szologyosodott foltok megjelenésével jár együtt. A padkásodás és lepelerózió más-más szubasszociációval kapcsolható össze. 1. Cynodonti-Poetum / 2. Achilleo-Festucetum / \ 3. Gypsophili-Artemisietum 4. Artemisio-Festucetum 5. Pholiuro-Plantaginetum - 6. Camphorosmetum \ \ 7. Puccinellietum \ 8. Agrosti-Beckmannietum - 9. Agrosti-Alopecuretum 10. Eleochari-Alop gen. 11. Agrosti-Glycerietum 12. Bolboschoenetum Megjegyzés A 2.-3. között lepelerózió, míg a 2.-4.-6. között padkásodás a meghatározó folyamat. Az 5.-

A hazai szikesek növényeinek eredete Boros, 1958 feltételezi, hogy a szikes növények két időszakban terjedtek el. Először, mint Wendelberger vélte, a posztglaciális melegkorban, a tölgykorszak erdős-sztyeppidőszakában, a mai kor előtt 4-7000 évvel vándoroltak be az ősi sziki növények keletről (Lepidium cartilagineum, Limonium gmelini, Aster puctatus, A. canus, Artemisia salina, Camphorosma annua). A kultúra terjesztette el nagyobb területre a korábban kisebb területet elfoglaló következő társulásokat Achilleo-Festucetum, Artemisio-Festucetum, Camphorosmetum annuae, Puccinellietum limosae. Ezek szoloncsáktalajon részben ősik, de szolonyectalajon másodlagosak. Rapaics, 1916 a Hortobágy flórájának legtöbb elemét fiatal, behurcolt vagy szándékosan megtelepített fajnak tartja (Matricaria chamomilla, Artemisia salina, Lepididum ruderale, L. draba, L. perfoliatum, Atriplex spp., Chenopodium spp., Potentilla supina, Verbena officinalis, Suaeda maritima, Spergularia salina, Cerastium anomalum, Bupleurum tenuissimum, Crypsis aculeata, Heleochloa schoenoides, Puccinellia limosa, Trifolium striatum, T. parviflorum, Limonium gmelini, Camphorosma annua, Plantago tenuiflora, Alopecurus geniculatus, Pholiurus pannonicus, Hordeum hystrix, Beckmannia eruciformis)

A szikeseken élő növényi formációk nemzetközi osztályozása Chapman után Tengerparti sós mocsarak Főként a mérsékelt égövben terjedtek el, főleg füvekből és kevés cserjéből állnak. Arktikus csoport -Kevés fajból állnak, jellemző a Puccinellia phryganodes, Carex suspathacea és C. maritima Észak-Európai csoport Spanyolországtól északra terjed. -az alcsoportokat a talaj, a sótartalom és az agresszív fajok jelenléte alapján különítik el. Ĺltalában jellemzo a Puccinellia maritima, Juncus gerardi és Salicornia fajok és az Ĺltalános sósmocsár növényzet (General Salt Marsh Community). Ennek fajai Ch p121. szerint: AT=Alacsony térszínen, FT=Felso térszínen: Limonium vulgare (AT, FT), L. humile (AT), Plantago maritima (AT,FT), Spergularia marginata (AT,FT), Aster tripolium (AT), Armeria maritima (AT,FT), Salicornia appressa (AT,FT), S. ramosissima (AT,FT), Suaeda maritima (AT), Puccinellia maritima (AT), Halimione portulacoides (AT), Glaux maritima (FT), Juncus gerardi (FT), Parapholis strigosa (FT). Skandináv alcsoport: Puccinellia spp, Festuca rubra, Agrostis stolonifera, homokos part Északi tengeri alcsoport: Spartina spp miatt átalakulóban van Balti alcsoport: Carex paleaca, Juncus bufonius, Scirpus spp La Manche alcsoport: az Északi tengeri alcsoportra hasonlított, de a Spartina townsendii és S. anglica terjeszkedése miatt változik

Mediterrán csoport -Arthrocnemum spp és Limonium spp Nyugati alcsoport: az Észak-Európai csoportra hasonlít Keleti alcsoport: az eurázsiai sós sivatagokra hasonlít (Halocnemum strobilaceum, Petrosimonia crassifolia, Suaeda altissima) Kaszpi tengeri alcsoport: Kalidium caspicum, Anabasis aphylla Nyugati atlantikus csoport A Szent Lőrinc folyótól Floridáig terjed. Északon az arktikus csoportba, délen a mangrovékbe megy át. Az alcsoportok között a talajban van különbség, mivel a parti kőzet mállékonysága határozza meg az iszapréteg vastagságát. Pacifikus amerikai csoport Dél-Alaszkától Californiáig terjed. Szino-japán csoport Limonium japonicum, Suaeda japonica, Limonium tetragonum és Puccinellia kurilensis a jellemző fajok.

Ausztrálázsiai csoport Ausztráliában jellemző fajok Salicornia australis, Samolus repens, Suaeda novae zelandiae, Arthrocnemum spp. ůjzélandon jellemzo az Arthrocnemum arbuscula, A. halocnemoides, Limonium australis és Frankenia pauciflora. Dél-amerikai csoport Jellemző fajaik Spartina spp, Distichlis spp, Heterostachys spp és Allenrolfea spp. Trópusi csoport A mangrovék mögötti magasabb tereplépcsőn fordulnak elő, típikus fajok a Sesuvium portulacastrum és Batis maritima.

Példa a mediterrán csoportra (Alicante) Legfontosabb növények: Arthrocnemum spp, Limonium spp, Salicornia spp, Inula crithmoides, Juncus subulatus Társulások: Puccinellio festuciformis-arthrocnemetum fruticosi: a sósmocsár északi szegélyén homokos talajon, ahol időnként kivirágzanak a sók, jellemző a névadó Puccinellia és Sarcocornia fruticosa Frankenio corymbosae-arthrocnemetum macrostachyi: déli szegélyen, tömődött talajon, száraz évszakban kivirágzanak a sók, jellemzők a névadó fajok. Cystancho luteae-arthrocnemetum fruticosi: az előbbihez hasonló elterjedésu, kevésbé sós és nedves talajon, jellemző a névadó Arthrocnemum és Orobanche lutea. Arthrocnemo macrostachyi-halocnemetum strobilacei: szárazabb homokos-kavicsos helyeken, jellemző a két névadó faj. Senecio auriculae-limonietum furfuracei: a tengervíz által el nem öntött gipszes-sós talajokon, jellemzők a névadók és Lygeum spartum. Az előbbi tisztásain szárazabb helyen él a Salicornia emerici, S. ramosissima, Suaeda splendens, S. maritima. Amikor a víz sótartalma csökken és a talaj nem szárad ki teljesen Juncus maritimus, Elymus elongatus, Carex extensa és Linum maritimum jellemző. Szárazabb időszak és sókivirágzások esetén az előbbi növényzetet felváltja a Plantago crassifolia és Schoenus nigricans.

Mangrovék A szubtropikus és trópusi régiókban a tengerparti sós mocsarak helyén jelentkeznek, a jellemző növényzet fák, cserjék és liánok. Az óvilági mangrovék fajszáma nagyobb, mintegy 60, ezzel szemben az újvilági mangrovéket kb 10 faj alkotja. ůjvilági csoport Amerika-i mangrovék Nyugat-Afrika-i mangrovék Rhizophora racemosa R. mangle R. harrisonii Avicennia germinans A. africana Kelet-afrikai csoport Észak felé haladva csökken a fajok száma, a Vörös tengerbe csak két faj hatol be (Avicennia marina és Rhizophora mucronata). Indiai csoport A Bengáli öbölben a mangrove az év bizonyos szakaszaiban édesvízűvé válik a monszun és a hóolvadás miatt, ezeket a viszonyokat a Heritiera minor kedveli.

Indo-maláj csoport A legnagyobb fajszám jellemzi, Chapman szerint valószínűleg itt alakultak ki a mangrovék és innen terjedtek szét. Jellemző fajok a Bruguiera cylindrica és B. parviflora. Ausztrálázsiai csoport Rhizophora stylosa a legfontosabb faj. Fülöpszigetek, ůj-guinea és ňceánia csoport Camptostemon spp és Rhizophora stylosa a jellemző fajok.

Példa egy kubai mangrove Manzanillo környékén. A tenger felől először Rhizophora mangle van, utána Avicennia nitida, majd Laguncularia racemosa, legbelül messze a szárazföldre behatol a Conocarpus erecta, amit nem tekintenek valódi mangrove fajnak. Élőviláguk gazdag, lamantin (Trichechus manatus, szirén), jutía-k (Capromys sp., a nutria rokonsága), madarak, krokodilok, rákok, halak, osztrigák, rovarok. Az általunk vizsgált, a tengertől viszonylag távol eső mangrovét a Conocarpus erecta uralta. A pálmás tisztásokon a keménytörzsűek közül volt: Acacia farnesiana, Bucila spinosa, Caesalpinea vesicaria, Conocarpus erecta, Copernicia yarey, Copernicia sueroana, Cryptostegia grandiflora, Jacquinea aculeata. A lágyszárúak közül volt: Chloris barbata, Cynodon dactylon, Dicanthium caricosum, Leptochloa uninervia, Paspalum distachyon, Sporobolus pyramidatus. Az egyes lágyszárúakkal borított foltok között jelentős különbségek voltak az elektromos vezetőképességben. Domináns faj 0-20 cm-es réteg becsült ECe-je Paspalum distachyon Leptochloa uninervia Sporobolus pyramidatus Sesuvium portulacastrum és csupasz 10.9 ms/cm 13.8 ms/cm 15.2 ms/cm 20.7 ms/cm

A mangrovék és egyéb tengerparti talajokban nagyok a sótartalom ingadozások. A pirit tartalmú talajokban oxidációval kénsav szabadul fel, és a ph hamar lecsökken. Jellemző a savanyú szulfát talajok jelenléte. A tengervízben jellemzően nagyobb a kénvegyületek koncentrációja és a tengerparti övezetben a kén szulfidként halmozódik fel. Szerepet játszik ebben a Desulfovibrio desulfuricans ami a szerves anyagok oxidálásához szulfátból szulfidot redukál energianyeréshez. A vas(iii) vas(ii)-vé redukálódik és FeS-á, illetve FeS2-á (pirit) alakul. Amikor a terület szárazra kerül (lecsapolás) a pirit oxidálódik, jarozit (KFe3(SO4)2(OH)6 és kénsav keletkezik, emiatt a ph 3.5 alá csökken. Később a ph stabilizálódik egy magasabb értéken.

A talajnak nem csak a sótartalma, hanem a ph-ja is csökken a vízparttól távolodva.

A mangrovét felépítő fák különböző stratégiát alkalmaznak a szélsőséges sótartalom elviselésére. Jellemzők a speciális gyökérrendszerek. Ezek sekélyek, a kép a három fő funkció térbeli megoszlását mutatja 3 genus esetén: felvétel, levegőzés (szellőzőgyökerek) és támaszkodás.

Gyakori a viviparizmus (elevenszülés), ez azért jelentős, mert a csirázás alatt a növények különösen érzékenyek a magas sótartalomra.

A mangrovék erős zonalitást mutatnak, aminek fő tényezője a sótartalom

Kontinentális sós mocsarak és sós sivatagok Kontinentális európai csoport Puccinellia distans a jellemző az északi alcsoportban és Crypsis aculeata, Aster tripolium var. pannonicus és Lepidium cartilagineum a délkeleti alcsoportban. Kontinentális ázsiai csoport Kalidium foliatum, K. caspicum, Halostachys caspicum, Halostachys caspia s Halocnemum crassifolia a jellemző az aral-kaszpi alcsoportban, Suaeda vermiculata, S. palestina, Seidlitzia rosmarinus az irak-közép-ázsiaiban, és Atriplex és Artemisia fajok a kelet-ázsiaiban. Afrikai csoport Salicornia fruticosa és Sphenopus divaricatus jellemző északon, Holopeplis perfoliata, Aeluropus lagopoides keleten és Scirpus robustus, S. spicatus délen.

Kontinentális észak-amerikai csoport A két óceán sósmocsarainak fajai is előfordulnak, valamint Salicornia utahensis, Allenrolfea occidentalis, Sarcobatis vermiculata, Atriplex confertifolia. Az észak-nyugati alcsoportra jellemző a Salicornia rubra és Puccinellia nuttallii, a délnyugatira pedig a Sporobolus airoides és Tamarix pentandra. Dél-amerikai csoport Heterostachys ritteriana, Allenrolfea patagonica, Spartina montevidensis és Salicornia gaudichaudiana a jellemző fajok. Ausztáliai kontinentális csoport Atriplex fajok és Arthrocnemum halocnemoides a jellemző növények.

A szikes növénytársulások osztályozása Chapman (1958) szerint (Waisel módosításával) a következő rendeket tartalmazza. 1. Halobenthalia Víz alá merült tengeri növénytársulások. 2. Salicornietalia Nedves, illetve időnként elöntött pionír tengerparti társulások agyagon. 3. Suaedetalia Waisel illesztette be a kontinentális szikes növényzet, főleg a sivatagi szikesek képviselete érdekében. 4. Puccinellietalia Kevésbé nedves, pionír tengerparti társulások durvább talajon. 5. Spartinetalia Az északi félteke mérsékelt égövi parti sósmocsarainak főként füvekből álló társulásai.

6. Staticetalia A parti szikes növényzet középső és felső szintjeit alkotó füves és egyéb lágyszárú növényzet, kontinentális szikes is van közte. 7. Festucetalia A jó drénviszonyokkal rendelkező, vagy magasan elhelyezkedő parti szikes növényzet. 8. Halostachyetalia Sekély talajvízállású helyeken cserjék és lágyszárúak által felépített növényzet. 9. Juncetalia Keverten sósvizű társulások, a magasan fekvo tengerparti mocsarakban vagy a kontinentális sósforrások partjain. 10. Phragmitetalia Édes, vagy gyengén sósvízű társulások.

A növénytársulások rendszere Oberdorfer et al., 1990 szerint: Osztály Rend Csoport 1 Édesvízi és mocsári növényzet 1.5 Phragmitetea 1.51 Phragmitetalia 1.512 Bolboschoenion maritimi 2. Sósvízi és tengerparti növényzet 2.1 Zosteretea 2.11 Zosteretalia 2.111 Zosterion marinae 2.2 Ruppiaetea 2.21 Ruppietalia 2.211 Ruppin maritimae 2.3 Spartinetea maritimo-anglicae 2.31 Spartinetalia maritimae 2.311 Spartinion maritimae

2.4 Thero-Salicornietea 2.41 Thero-Salicornietalia 2.411 Salicornion dolichostachyae 2.412 Salicornion ramosissimae 2.5 Saginetea maritimae 2.51 Saginetalia maritimae 2.511 Saginion maritimae 2.6 Asterete tripolii 2.61 Glauco-Puccinellietalia 2.611 Puccinellion maritimae 2.612 Armerion maritimae 2.613 Puccinellio-Spergularion salinae 2.7 Honckenyo-Elymetea 2.71 Honckenyo-Elymetalia 2.711 Honckenyon-Elymion 2.712 Honckenyo-Crambion

2.8 Cakiletea 2.81 Cakiletalia 2.811 Salsolio-Honckenyon 2.812 Atriplicion litoralis 2.9 Ammophiletea 2.91 Ammophiletalia 2.911 Ammophilion arenariae 2.912 Agropyrion junceiformis szám nélkül Crithmo-Limonietea Crithmo-Armerietalia Crithmo-Limonion