2Krón 18,1-34 Josafát 2. Szellemi zűrzavar

2Krón 18,1-34 Josafát 2. Szellemi zűrzavar Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal. Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban. Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja. És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közűl, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát. És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala ő előttök. Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket! A többi próféták is mind ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja. A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közűl egy, és jövendölj jót. Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd! Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok. És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben. És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat? Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. Akkor eljöve egy lélek [szellem], a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon? És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek [szellem] az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét [szellem] ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke [Szelleme] tőlem, hogy csak néked szólana? Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél. Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához. És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöczbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel

megjövök. És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek! És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen. És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra. Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle; Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták. Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem. És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala. Bevezetés Ebben a részben nagyon sok mindenről van szó. Sorozatban Josafát életével foglalkozunk. Júda királyainak, és nem Izráel királyainak az életével, ezért elsősorban arról szólnék, ami Josafáttal kapcsolatos. A többiről csak érintőlegesen, ami szükséges ahhoz, hogy megértsük Josafát életéből a tanulságokat. Az Ige tanúsága szerint Josafát, aki istenfélő király volt, olyat tett, ami miatt az Úr megharagudott rá. Megtére pedig Jósafát, a Júda királya az ő házához Jeruzsálembe békével. És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az istentelennek kellett-é segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened (2Krón 19,1-2). Akháb istentelen király volt. Noha volt az életében egy pont, amikor megtért, de alapvetően istentelen volt. Az Úr gyűlölője, bálványimádó volt, ezért haragudott meg Isten Josafátra, hogy őt segítette, és vele lépett szövetségre. A következőkről szeretnék most szólni: Mi Josafát bukásának a mibenléte és az oka? Arról a nagy szellemi zűrzavarról, ami Josafát bukását kísérte. Ezekben keressük most az Úr akaratát, mert elég nagy a szellemi zűrzavar van ma is. Most is ugyanaz az oka, mint abban az időben volt. 1.) Josafát bukása Mi bizonyítja, miben látszik, hogy eltávozott az Úrtól, és elbukott? (1) Ő sógorságot szerze Akhábbal (1. v.). Josafát fia, a trónörökös Jórám, feleségül vette Akhábnak és Jézabelnek a lányát, Atháliát. Abban az időben a szülőknek döntő szava volt a fiatalok házasságában. Nem úgy volt, mint most, hogy megismerkedtek, megszerették egymást, és bejelentették a szülőknek. Akkor a szülők voltak azok, akik eldöntötték, hogy kinek ki lesz a házastársa. Josafát felelőssége vitathatatlan ebben. Ezért is fogalmaz így az Ige, hogy ő szerzett sógorságot Akhábbal, nem a fia. Tanulság: Ma is vigyázni kell a házasságkötéssel, a fiatalok ismerkedésével. Főleg a hívő fiataloknak. El tudnék mondani néhány esetet, amikor előre figyelmeztettünk a fiatalokat a veszélyre. Vigyázzatok hová jártok, kikkel ismerkedtek, milyen körben mozogtok, mert most van a szerelem ideje. Olyannal fogtok megismerkedni, és házasságot kötni, ami nem lesz

jó. Nem hallgattak ránk a fiatalok, és a házasságuk egy idő után válással végződött, ami tragédia. (2) [Akháb] rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba (2. v.). Háborúba mentek együtt. Rávette. Hogyan tette? Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt (2. v.). Rokonlátogatóba ment a nászurához megnézte, hogy vannak. Akháb jó nagy lakomát készített, sok ökröt, juhot levágatott, megvendégelte. Tanulság: Nagyon vigyázni kell, ha egy másik ember túlságosan kedveskedik nekünk, hízeleg, mert sokszorhátsó szándék van mögötte. A hitetlen embereknél szinte biztosan van valami hátsó szándéka. Akháb hátsó szándéka az volt, hogy menjen el vele a háborúba Josafát, és rá is vette. Nagyon nehéz ellenállni, amikor valaki megvendégel, jó hozzánk, körülvesz, van egy kis kérése, és nem tudunk nemet mondani. Ezért volt veszélyes az első lépés, hogy sógorságot szerzett vele. (3) Josafát az Úr figyelmeztetése ellenére elment a harcba. És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, [ezt Akhábnak mondta] akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek! És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen (27-28. v.). Hallotta, az Úr figyelmeztetését Josafát, ő nem volt megelégedve a négyszáz prófétával, akik azt mondták, hogy csak nyugodtan menjenek harcolni (4-13. v.). Hallotta az Úr szavát Mikeás által, és ennek ellenére elment Akhábbal együtt a háborúba (28. v.). Itt volt a bukás, az engedetlenség, és csaknem az életével fizetett. Körülvették, szinte csak ellene harcoltak. Csaknem az életével fizetett. Az Úr kegyelme megmentette (31-32. v.). Tanulság: Vegyük komolyan, ha Isten szól hozzánk, és figyelmeztet! Ha megértettünk valamit az Ő Igéjéből, vegyük komolyan, cselekedjük meg, és engedelmeskedjünk neki. Akkor is, ha már megígértünk valamit. Josafát megígérte Akhábnak, hogy elmegy vele, de utána hallotta az Úr szavát. Ha nehéz is nemet mondani, ha ígéretet tettünk, akkor is inkább lássanak hiteltelennek, szószegőnek, mintsem, hogy az Úr iránt legyünk engedetlenek, mert az az életünkbe is kerülhet. 2.) Josafát bukásának okai (1) Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala (1. v.). Gazdagság és dicsőség. Ezt nem véletlenül írja mindjárt a legelején. Ha az ember gazdag, és nagy dicsősége van, könnyen elbízza magát. Úgy gondolom, Josafát is így volt. A másik oldal is igaz: Akháb is látta, hogy nagyon gazdag, nagy a dicsősége, ezért számításból is kereste vele a jó kapcsolatot. Azt látom, hogy ez volt az első oka, innen indult el Josafát bukása, hogy nagyon gazdag, és dicsőséges volt. Tanulság: Maga a gazdagság és a dicsőség nem bűn. Egyik sem bűn. Isten adta mind a kettőt az istenfélelméért. Könnyen a bűnbe visz, ha nem vigyázunk, ha a szívünket rabul ejti akár a gazdagság, akár a dicsőség, a hírnév, és ragaszkodunk hozzá, mint egy nagy kincshez. A bukásunkat okozza. Az Úr Jézus mondta: a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is (Mt 6,21).

(2) Josafátnak megosztott szíve volt Azt mondja Jéhu próféta által az Úr: Avagy az istentelennek kellett-é segítségűl lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened (2Krón 19,2). Ebből látszik, hogy megosztott szíve volt. Szerette az Úr gyűlölőit, de Istent is kereste. Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, hogy e földről kivágattad az Aserákat és az Istennek keresésére adtad magadat (2Krón 19,3). Kettősség volt benne. Kereste Istent, kiirtotta a bálványokat, az Aserákat, de mégis a bálványimádó Akhábbal szerzett sógorságot, és az istentelennek lett a segítségére. Az Úr Jézus mondta: Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti (Mt 6,24). Nem maradhat így hosszútávon. Illés is azt mondta a Kármelen: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt (1Kir 18,21). Nem lehet kétfelé sántikálva, megosztott szíve az embernek. Tanulság 1: Ne legyen megosztott szívünk. Az a legrosszabb állapot. A Pace képgyűjteményben, van egy drótkerítés, szögesdrót a tetején, és ott ül egy ember. Jobbra ott van, hogy Isten mellett, balra, hogy Isten ellen. Ez a legrosszabb hely a szögesdrót tetején, se mellette, se ellene. Ez a megosztott szív. Ne legyen ilyen a szívünk! Az Urat szeressük, és Őt kövessük. Tanulság 2: Ne szeressük az Úr gyűlölőit! Ez ma is nagy kérdés. A keresztyén világban mindenekfelett való a szeretet. Szeressünk ezt is, azt is, mindegy, hogy istentelen, vagy akármilyen is. Szeressük, mert azt mondta az Úr, hogy szeressétek az ellenségeteket is. Kétségtelen, hogy ezt mondta:... Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket (Mt 5,44). Miben áll az, hogy szeressük? Nem abban, hogy barátkozzunk velük, szerezzünk sógorságot, legyünk segítségére istentelen céljaik elérésében. Abban mutatkozik meg a szeretet, hogy imádkozunk értük. Imáinkkal és szavainkkal a javukat akarjuk. A legfőbb javuk az, hogy térjenek meg, és legyenek Isten gyermekei. Ez a szeretet. Tanulság 3: Nagyon nagy tanulság van ebben a mai világban. Nagy vallási keveredés van, és fontos, hogy világosan lássuk, ne elegyedjünk össze a vallási világgal sem. Izráel és Akháb a vallásos világot jelképezi. Izráelnek volt köze Istenhez, hisz a tíz törzs is az Ő népe volt, de nem jártak az Úr útján, hanem bálványokat imádtak. Akháb életébenvolt egy megtérés is, amikor Illés által ítéletet hirdetett neki az Úr. Megalázkodott, de nem volt tartós (1Kir 21,20-29). A keresztyénségben ma ugyanez a helyzet. Vallásosak, hogy szájukkal vallják Jézus Krisztust, hogy Ő az Úr, de cselekedeteikkel tagadják sokan. Másképp élnek, mint ahogy beszélnek. Azt mondja az Úr, hogy ezektől el kell különülnünk mert, ha nem, Ő haragszik ránk. Ha olyan gyülekezettel vagy felekezettel tartunk közösséget, akik ilyenek, ez nem kedves az Úr előtt. A televízióban is sokféle istentisztelet van, amit olyanok tartanak, akik csak vallásosak. Az interneten is sok mindent lehet találni. Nagyon vigyázzunk, mert egy idő múlva rossz hatással lesz ránk. Akháb, a háza népe is rossz hatással volt Josafátra, és Josafát háza népére. Athália, akit feleségül vett Josafát fia, majdnem az egész királyi magot kiirtotta (2Kir 11,1-2). Ez a célja a Sátánnak a keveredéssel, a királyi magot, a Krisztusban vetett hitet kiirtani. Maradjon meg csak a felszínes vallásosság. 3.) A szellemi zűrzavar (1) A megosztott szív, a vallásos élet, mindig szellemi zűrzavarhoz vezet

Eltévelyítéssel jár. Akhábnak négyszáz prófétája volt, és mind a négyszáz hazug beszédet mondott (5. v.). Miért? Mikeás elmondta, látta, megmutatta Isten, hogy mi történt a mennyben. Látta a királyi széket, hogy Isten azt mondta, hogy ki megy el, és ki csalja meg Akhábot (18-19. v.) Eljött Akháb idejének a vége, meg kell halnia. Isten így látta jónak, hogy valaki csapja be, csalja meg. Jött egy hamis szellem, és hazugságot mondott Akháb minden prófétája (21-22. v.). Rávette, hogy menjen el a háborúba, és ott lelte a halálát (34. v.). Egyedül Mikeásnál volt az Úr Igéje. Négyszáz hazug beszéd, és csak egy igaz. Ez zűrzavar. Szellemi zűrzavar egy királyi udvarban. Tanulság: Nagyon vigyázzunk mi is, hogy nehogy így járjunk! Az összekeveredés ezt hozza magával. A vallásos világgal, vagy a világgal való összekeveredésnek ez a következménye. A keresztyén világban sajnos ez a helyzet most. Van igaz szó minden felekezetben. A történelmi egyházakban is. Van az Úrnak az üzenete is, csak az a kevés. Sokkal több, ami nem igaz, ami eltévelyítés. Ez az Isten iránti hűtlenség és megosztott szívnek a következménye. Mikor nem teljes szívvel követik az Urat, csak úgy felszínesen, az a vallásosság. Josafát, az Istenhez hű ember ide, ebbe a zűrzavarba került bele, mert kapcsolatot tartott velük. (2) Vigyázzunk, mert megzavar, ha akárkivel, istentelenekkel is kapcsolatot tartunk! Amikor az a négyszáz próféta elmondta, hogymenjenekel nyugodtan a harcba Rámóth Gileádba, velük lesz az Úr, kezükbe adja a Szíriabelieket, érezte Josafát, hogy ez valahol sántít. Kérdezte, hogy nincs az Úrnak több prófétája. Akháb mondta, hogy van még egy, Mikeás, de mindig rosszat mond, ezért gyűlöli őt. Ragaszkodott hozzá, hogy jöjjön Mikeás. Mikeás elmondta Isten igaz ígéretét (6-27. v.). Hallotta a valóságot, de a szellemi zűrzavar mégis úgy megkavarta Josafátot is, hogy ennek ellenére elment a háborúba (28. v.). Nagy tanulság ez a számunkra, hogy kivel tartunk kapcsolatot. Nincs olyan, ha az Úr ellenségeivel, a világgal, a vallásos világgal, megosztott szívűekkel tartunk közösséget, és kapcsolatot, hogy egy idő múlva ne zavarjon meg minket is. Biztosan meg fog zavarni. Tanulság 1: Általában fel szokták hozni azt, hogy valamikor milyen jó Aliansz kapcsolatot tartottak egymással a gyülekezetek, és felekezetek. Igaz. Valamikor áldott kapcsolatok voltak az evangéliumi gyülekezetek között. Nem volt ilyen veszély, hogy vigyázzunk, kivel tartunk közösséget, mert megzavarhat bennünket. Valamikor az Aliansz kapcsolat lényege a Krisztusban való egységet és a közösséget fejezte ki Isten gyermekei között. Valamikor a szolgáló testvérek kölcsönösen látogatták egymás gyülekezeteit és felekezeteit, és áldás volt ezen a látogatáson Ungár testvér, Kiss professzor idejében például. Tudomásul kell vennünk, hogy felgyorsultak az események. Rohanunk a vég felé, az utolsó időkfelé, és most már más a helyzet. Nagy a szellemi zűrzavar, nagy a megtévesztés, és nagy a félrevezetés. Régi evangéliumi gyülekezetek karizmatikussá váltak, más evangéliumi gyülekezetek világiasak lettek. Ismét mások emberi módon buzgólkodnak Isten megbízása nélkül. Másoknak olyan a zenéje, ami utat nyit az idegen szellemiségnek. Mindezt észre sem veszi egy fiatal, vagy egy kezdő hívő. Még ha észreveszi is, mint Josafát, de kapcsolatot tart akkor megtéveszthető az ember. Josafát is megtévedt. Arra kérek mindenkit, hogy kérjenek tanácsot megbízhatóan jó látású testvérektől, elmehetek-e ide, vagy oda. Jó-e kapcsolatot tartanom? Ne csak tanácsot kérjenek, hanem fogadják is meg, mielőtt valamilyen más gyülekezetet, vagy tv műsort, vagy internetes oldalt látogatnának. Tanulság 2: Ez nem jelenti azt, hogy ne szeressük a más gondolkozású embereket, vagy más felekezethez tartozókat. Ez egyáltalán nem jelenti ezt. Szeressük. Ahogy az Úr

Jézus mondta: szeressétek még az ellenségeteket is (Mt 5,44), de nem kell összekeveredni, hanem imádkozni értük, javukat akarni, és ha lehetséges, útbaigazítani. Még bizonyos kapcsolatunk is lehet velük, mert vannak rokoni, szomszédi, munkahelyi kapcsolatok, nem kerülhetjük ki, hogy ne is beszélgessünk. Soha ne adjuk fel a meggyőződésünket, és ne vegyük fel az ő szokásaikat. Nem jó, ha akár rábeszélésre, akár udvariasságból eltérünk az egyenes iránytól, és alkalmazkodunk másokhoz. A jelenlétükben másképpen beszélünk, mint egyébként, csupán azért, hogy meg ne bántsuk őket. Szeretettel mondjuk meg, de maradjunk meg az egyenességben. Figyeltük, mi történt, amikor elment a követ, hogy odahívja Mikeást? Azt mondta neki, hogy jó jövendőt mondott, mert már mind a négyszáz próféta jót mondott, ő se mondjon mást. Azt válaszolta, azt mondja majd, amit az Úr mond. Mégis, Mikeás is először jót mondott. Hatással volt rá. Akháb hívta fel a figyelmet arra, hogy ez valami más hang, Mikeás nem így szokott beszélni. Akkor mondta el Mikeás, hogy látta az Urat, a mennyei sereget, tudta, hogy a négyszáz próféta miért mondott hazugságot (12-22. v.). Tanulság 3: Azt mondta Josafát: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban (3. v.). Egy vallásos nép, Izráel, a tíz törzs, Isten ellensége, mert bálványimádó, és Josafát, az istenfélő, azt mondta, hogy együtt megyünk a harcba. Szellemileg csak olyanokkal tudunk együtt harcolni, - mert van szellemi harc is -, akikkel egyek vagyunk. Akikkel nem vagyunk egyek, és mégis közösen akarunkszellemi harcot harcolni, abból csak vereség, kár és romlás származik. Ha megosztott szívű vagy vallásos emberekkel fogunk össze, abból csak az lesz, mint ebben a háborúban is ez volt. Ilyenekkel nem lehet együtt harcolni, és nem lehet együtt építeni az Úr házát, vagy Isten országát. Nem lehet. Emlékszünk, Ezsdrás idejében, azt írja: Mikor pedig meghallák Júda és Benjámin ellenségei, hogy akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az Úrnak, Izráel Istenének: [ ] s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek, mert miképpen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk (Ezsd 4,1-2). Azt mondták mind, hogy nem, külön építenek az Úrnak (Ezsd 4,3). Nem lehet együtt se harcolni, se építeni. Tanulság 4: Azt olvastuk, hogy: Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után (4. v.). Azelőtt, kell megkérdezni az Urat, mielőtt valamire elkötelezzük magunkat, vagy ígéretet teszünk. Sajnos Josafát először már elkötelezte magát, s utána kérdezték meg az Urat. Nem jó hirtelen és meggondolatlanul dönteni. 3.) Az utolsó idők nagy hitetése és szellemi zűrzavara ésisten ítélete Erről beszél az Ige: És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban (2Thess 2,11-12). Erre, haladunk. Miért engedte meg Isten, hogy Akhábot így becsapja az a hitető szellem? Nagyon sokszor szólt Akhábhoz már az Úr Illés próféta által. Nagy prófétája volt az Úrnak Illés. Szinte a legistentelenebb királlyal Illés állt szemben, és sokszor üzent neki az Úr, de Akháb nem hallgatott rá. Egyszer volt, amikor megalázkodott, és akkor mondta is az Úr, ezért nem hozza rá életében azt, hogy kiirtja az egész háza népét. Majd csak az utódai életében valósul meg (1Kir 21,21. 29). Igazából nem változott meg Akháb élete. Ha Isten sokszor üzen valakinek, és nem engedelmeskedik az ember, mivel nem engedtek az igazságnak, maga Isten bocsájtja rájuk a tévelygésnek az erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, ha nem kellett az igazság. Erre haladunk, ez a nagy vallási zűrzavar, keveredés, minden, ami most van, ezt készíti elő. Ez az antikrisztusi korban jut el a tetőfokára, de erre haladunk.

Érdekes, amit Mikeás mondott, hogy mit látott a mennyben:... Ismét monda: Halljátok meg minden népek! (27. v.). Mi is halljuk meg! Nem csak akkor, Akháb és Josafát, minden nép, halljuk meg most mi is! Nem jó a keveredés. Ítéletet von maga után. Hiszen a világból hívott ki az Úr, hogy szent néppé különítsen el Magának (5Móz 28,9). Benne vagyunk a világban, mint a hajó a vízben. A víz ne legyen benne a hajóban, mert akkor elsüllyed. Ha a világ bejön, ha a világgal szövetkezünk, ha a vallásos világgal lépünk közösségre, végünk van! Hallja meg minden nép! Tanulság: Fontos nagyon, hogy higgyünk az igazságnak, az Úr Jézus Krisztusnak. Higgyünk az Igének. Azt mondta az Úr: a Te Igéd igazság. (Jn 17,17). Ne szeressük, és ne gyönyörködjünk az igazságtalanságban. Azokra bocsátja rá a tévelygést, akik gyönyörködnek az igazságtalanságban, és nem engednek az igazságnak (2Thess 2,12). Nagyon fontos, hogy engedjünk az igazságnak, és ne kövessük az igazságtalanságot. Ami nem Jézus Krisztus, ami nem egyezik az Igével, az mind igazságtalanság. Ha engedünk, akkor tévelygőkké válunk. 4.) Az ütközet Rámóth Gileádnál (28-34. v.) 1.) Josafát nagy veszélybe került Azt mondta az ellenség Szíria királya a parancsnokoknak, hogy senki ellen ne harcoljatok, csak Akháb ellen. Akháb kicserélte a ruháját. Josafátnak meg azt mondta: te menj királyi ruhába. Nyilván azt gondolták, hogy ez lehet Akháb, mert Josafát volt királyi ruhában, és mindenki ő ellene harcolt. Nagy tanulság van ebben. Akháb tudott alakoskodni. Akháb tudott álruhát ölteni. Josafátot arra biztatta, hogy ő maradjon egyenes. Nyilván tudta Akháb, hogy miért teszi ezt, ami be is következett, és helyette Josafát került életveszélybe. Tanulság: Ha mi összefogunk akár a világgal, akár a vallásos világgal, mindig a hívő ember húzza a rövidet. Ez törvényszerű. Azt mondja az Úr Jézus: És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében (Luk 16,8). A maguk nemében. Hogy miből származik nekik haszon, hogy jobb nekik, mert mindig ezen járatják az eszüket, persze, hogy okosabbak. A hívő ember nem ezen járatja az eszét. Ezért nem szabad nekünk összefogni velük, se együtt építeni, se együtt harcolni. Mi húzzuk a rövidebbet. 2.) Josafát senkire nem számíthatott, csak az Úrra egyedül Amikor Josafátot körülvették, akkor látjuk, hogy senki nem tudott neki segíteni. Nem segített rajta Akháb, nem segítettek Akháb katonái, nem segíthetett a saját hadserege egy hete volt szó róla, hogy egymillión felüli hadserege volt, nem segíthetett rajta nem tudtak segíteni rajta. Már körülfogták, hogy legyőzzék, akkor az Úrhoz kiáltott. Josafát az Úrhoz kiáltott, és Isten segített rajta. Úgy segített rajta, hogy megvilágosította az ellenséget, hogy nem ő Akháb, ő Josafát, és akkor otthagyták. Így segített rajta. Isten megmentette az életét. Annak ellenére meghallgatta Josafátot, hogy engedetlen volt, belement ebbe a hamis szövetségbe, kapcsolatba. Tanulság 1: Igazán rajtunk is csak az Úr segít, nem tudnak emberek segíteni. Rajtunk is csak az Úr segít. Ő segít, ha Hozzá kiáltunk. Ezért kiáltsunk Hozzá, imádkozzunk, mert Ő meghallgat. Még méltatlanságunk ellenére is. Josafát méltatlan volt. Az ima csodálatos lehetőség, hogy imádkozhatunk. Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei (Zsolt 31,22-23). Ez mindannyiunk számára fennáll. Ha már

ijedtünkben azt gondoljuk, hogy végünk van, az Úr is elvetett, olyan méltatlanok vagyunk, elvettettem a szemeid előtt, minden összecsap a fejünk felett, kiáltsunk, és meghallgat az Úr. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt [ ] Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt (Zsolt 34,7; 138,3). Mindegy, hogy a körülmények, a bűneink, a múltunk, mindegy, hogy mi miatt vagyunk nehézségben, csak az Úr tud segíteni. Ő segít, csak kiáltsunk Hozzá. [az Úr] a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik (Róm 10,12-13). Tanulság 2: Istennek ez a nagy kegyelme, és ez a nagy lehetőség, hogy imádkozzunk, és kiszabadít az Úr, ez nem jelenti, hogy felelőtlenül vétkezzünk. Nem jelenti azt, mert az Úr ugyan megtartotta Josafát életét, de ennek a sógorságnak a súlyos következményeitől nem mentette meg. Ennek meg lettek a következményei. Tudatosan ment bele ebbe az Akhábbal való sógorságba (1. v.). Következménye lett, majdnem minden utódát kiirtotta Athália. Egy kisgyermek menekült meg, Joás (2Krón 22,10-11). 3.) A találomra kilőtt nyíl (33. v.). Folyt az ütközet, nagy volt a harc. Hogyan valósul meg Isten terve? Hogyan csalták meg Akhábot, hogy meghaljon? Majdnem Josafát halt meg, Akháb álruhában volt, senki nem tudta, hogy kicsoda (29. v.). Ki fogja megölni Akhábot, hogyan fog meghalni? Nagyon különös. Volt egy harcos. Még azt sem írja az Ige, hogy ellenség közül, vagy az övéi közül, csak úgy felhúzta a nyilát, kilőtte, mindegy, hogy hová, hadd menjen. Isten úgy vezette ezt a nyilat, hogy épp Akhábot találta el. Épp a kapocs és a páncél között volt egy kis rés, ahol nem volt páncél, pont oda ment (33. v.), megsebesült, és estére meghalt (34. v.). Találomra, vaktában kilőtt nyíl. Tanulság: Nincsenek véletlenek. Mindent Isten irányít. Mindent a céljának megfelelően. Akhábnak aznap meg kellett halnia, és megtörtént. Mindegy, hogy álruhát öltött, mindegy, hogy mit csinált, amit Isten eldöntött, meg kellett lennie. Nincsenek véletlenek. A mi életünkben sincsenek. Még a fejünk hajszálai is számon vannak Nála (Lk 12,7). Nem esik le egy hajszál úgy, hogy ne tudná az Úr, csak úgy véletlenül. Isten tud róla, még van egy vigasztalóbb dolog is: Akik Istent szeretik, minden a javukra van (Róm 8,28). Amit Isten megenged, véletlennek látszik, akkor is a javunkra van. Befejezés: A most olvasott Igében az Úr elsősorban arra figyelmeztet bennünket, hogy ne legyen közösségünk olyanokkal, akik istentelenek, és akik az Úrnak gyűlölői. Különüljünk el avilágtól, a vallásos világtól is, nehogy szellemi zűrzavarba kerüljünk, amikor aztán már nem tudjuk, hogy mi lesz a kimenetele. Ha pedig meggondolatlanul mégis belementünk már ilyen kapcsolatba, csak az Úr tud kimenteni, ahogy Josafátot is. Hozzá kiáltsunk, és ne adjunk helyet a kísértőnek, amelyik azt mondja: most már mindent elrontottál, Isten sem hallgat meg. Ez nem igaz, mert meghallgat, kegyelmes és irgalmas az Úr (Zsolt 103,8). Azonban legyen intő példa előttünk az Ige, és Josafát élete. Ismét kérem, mert tudom, hogy sokan meggondolatlanul mennek bele kapcsolatokba. Jól gondolják meg, hogy kivel tartanak kapcsolatot. Milyen igehirdetéseket olvasnak, vagy hallgatnak, mit néznek a tv-ben, az interneten, és mit hallgatnak. Az Úr őrizzen meg bennünket a szellemi zűrzavartól. Ámen!

Debrecen, 2015. március 15.