XXI. évf. 4. szám www.uj-muveszet.hu HU ISSN 08662185 ára 695 Ft A szabadság felé az Iparterv Csoport A konstruktív Fibonacci Gyűjtők, vásárok, mecénások A piktúra boncterme a Voyager fedélzetén Isten bezárta a Paradicsomot Allegorikus naplójegyzet
hungart könyvsorozat Kopasz Tamás Modern Képtár Vass László Gyűjtemény Galériája Veszprém, Vár u. 3-7. the circel on golden line, 2008, fluoreszierendes oranges Acrylglas, 50 x 50 x 0,3 cm Ár: 1.995 Ft / kötet A HUNGART könvsorozat kötetei kedvezményes áron megvásárolhatók a kiadónál, a HUNGART Hellmut Bruch Licht und Proportion / Fény és arány A kiállítás megtekinthető: 2010. március 22 április 30. Nyitva: vasárnap kivételével naponta 10.00 17.00 óráig. Információ: Művészetek Háza, Modern Képtár Vass László Gyűjtemény Veszprém, Vár u. 3-7. Tel.: +36/88/561-310; 88/425-204 www.vasscollection.hu e-mail: arthouse@invitel.hu A kiállítás fő támogatója: E.ON Hungária Zrt. HUNGART EGYESÜLET
Henri Baptiste Labasque: Kertben ülő akt, 1924 Konkoly Gyula: It is a quarter to one, 1968 László Dániel: Önarckép délután, 2009 Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter tar ta lom A borítón Koppány Attila Zöldár (2005, akril, farost, 100x70 cm) című festményének részlete látható. A kép a MNG tulajdona. Vissza az avantgárdhoz? 4 S INKOVITS PÉTER A szabadság felé Az Iparterv Csoport kialakulása és utóélete 9 L ÓSKA LAJOS Áttetsző szobrok Bohus Zoltán üvegplasztikái 12 S ZOMBATHY BÁLINT Versek téren és időn át Papp Tibor Óraköltemények című életmű-kiállítása 14 H EGYESHALMI LÁSZLÓ A konstruktív Fibonacci Hellmut Bruch: Fény és arány Gyűjtők, vásárok, mecénások 16 K ASZÁS GÁBOR Két gondolat a gyűjtők paradicsomáról Kasser-gyűjtemény 20 B AGYÓ ANNA Vásár biztonsági övvel ARCO 22 P. S ZABÓ ERNŐ Kis képek, nagy találatok Fiatal magyar művészek kiállításai Bécsben és Klosterneuburgban Festészet szamárfüllel 25 G YŐRFFY LÁSZLÓ A piktúra boncterme a Voyager fedélzetén Glenn Brown kiállítása 30 S OMHEGYI ZOLTÁN A mű portréja Ghyczy Dénes művei 32 Z OMBORI MÓNIKA A Falhoz való Hozzáállás Nagy Judit Borbála Mo című kiállításáról 34 C SIZMADIA ALEXA Útkereső Tamási Claudia kiállítása Kiállítások 36 H EMRIK LÁSZLÓ Allegorikus naplójegyzet El Camino László Dániel kiállítása 38 P. S ZABÓ ERNŐ Humanoid és természeti formák Koppány Attila tárlata 40 L ÁNG ESZTER Isten bezárta a Paradicsomot Berszán Zsolt Genezis című kiállításáról 42 S OMOGYI ZSÓFIA Kipróbálni a jövőt Petko Dourmana: Túlélőfelszerelés a globális felmelegedés utánra 44 P FISZTNER GÁBOR Hogyan tovább? Illés Barna Suspense-Függőjáték című kiállítása 46 K ONKOLY ÁGNES Ab ovo Szöllősi Tibor kiállítása A rendszerváltás 20 éve 47 PETRÁNYI ZSOLT Eltelt húsz év Reflexió Mélyi József cikkére Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei. Glenn Brown: Ariane 5, 1997 Fátyol Viola: Hímzések, 2006-2007 Deam Shameshima: Safe Horizontal, 2007
ki ál lí tás aján ló Összeállította: R UDOLF ANICA Hatalmi játszmák Dán művészek Budapesten LUMÚ, 2010. március 19 május 30. A kiállítás különböző nézőpontokból igyekszik megközelíteni a művészet és a társadalmi-politikai erők kapcsolatának, illetve a közösségre gyakorolt hatásának kérdéseit. A dán művészek és művészcsoportok munkáit bemutató kiállítás az együttgondolkodásra és a felelős magatartásra ösztönző szemléletmódok, valamint aktuális társadalmi és gazdasági problémák megközelítésén keresztül kíván párbeszédet kezdeményezni a magyar közönséggel. Arra szeretne rákérdezni, mit gondolunk ma nemzeti identitásról, toleranciáról, felelős társadalmi és politikai gondolkodásról, és milyen szerepe lehet ebben a kortárs művészetnek. Kiállítók: Bosch & Fjord, Michael Elmgreen & Ingar Dragset, Tue Greenfort, Jens Haaning, Ann Lislegaard, Tanja Nellemann Poulsen, Katya Sander, Superflex. A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010 Vendégünk Dánia programjainak keretében valósult meg. Tue Greenfort: Kaviár Bár, 2007 Bonner Kunstverein, 2008 Összeomlás Passzív interjú Németh Hajnal kiállítása Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeum, 2010. március 11 május 2. A címadó munka egy installáció, mely egy balesetben összetört fekete BMW-ből és az autóroncs köré rendezett, azt mintegy idézőjelbe foglaló hanginstallációból áll. A hatcsatornás hanginstalláció autóbalesetek történeteit dolgozza fel az elszenvedő személyekkel készített interjúk alapján, melyek szövegét végül három énekes előadásában, megzenésítve halljuk a kiállítótérben. A passzív interjú -ban a történet a kérdező oldaláról, az ő eldöntendő kérdéseiben fogalmazódik meg, a válaszok pedig igenre és nemre redukálódnak. Az ütközésben meggyűrődött autó alapján két teljesen egyforma szobor készült, melyek az eredeti gépjármű egynegyed arányú, kicsinyített másolatai. A balesetben összetört autó formájának mint egyszeri, egyedi formának a lemásolása és megkettőzése, valamint a balesetek történetének eldöntendő kérdésekben történő megfogalmazása rávilágítva az elkövetett hibák sorozatára a véletlen létezését kérdőjelezi meg, pontosabban a véletlent is determináltnak tekintve az eleve elrendeltség lehetőségét veti fel. Németh Hajnal: Összeomlás Passzív interjú, 2009 2010, installáció 2 Csíkszentmihályi Róbert életmű-kiállítása MűvészetMalom, 2010. március 27 május 30. Csíkszentmihályi Róbert szobrász, éremművész idén 70 éves. Az alkotó a plasztika minden ágában kiemelkedő életművet hozott létre. Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsősorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötődik. Korai művei természeti anyagokból, főként mészkőből és fából készülnek, témáiban ember és természet viszonyát elemzi. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna című sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, s amelyet expresszív szobrászi formanyelv jellemez. A 70-es, 80-as évek fordulóján a korszak művészetében is gyakori sorozatműveket alkot (Idő I XXIV), majd a 80-as években a szobrászi tőmondatokként is felfogható, egy alakot illetve páros figurákat ábrázoló kisbronzokat készít, melyeken az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg. A 90-es években készült, különös állat-ember figurákban egyesül a művész korai periódusában felvetett tematika a 80-as évek kisplasztikáinak expresszív formavilágával. A kiállítás bemutatja nagyméretű kő-, bronz- és faszobrait, kisplasztikáit, köztük a különleges Bestiárium-sorozatot, valamint a kortárs éremművészet legjavához tartozó több száz érméből 140-et. Csíkszentmihályi Róbert: A csiga bemutatása, 1970, vörös márvány, 23 cm A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.
ki ál lí tás aján ló A Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj birtokosainak idei beszámoló kiállítása egységesen kvalitásos, ugyanakkor műfajilag, tematikailag sokszínű műveket vonultat fel. Az 1955-ben alapított ösztöndíj célja: segíteni azon 35 év alatti tehetséges alkotóművészek pályakezdését és művészi fejlődését, akik már önálló művészi tevékenységet tudnak felmutatni. Az ösztöndíjasok a beszámoló kiállításon bizonyíthatják be, hogy az eltelt egy évben sikeresen valósították meg szakmai programjukat, s a zsűri ez alapján dönt az ösztöndíj meghosszabbításáról, illetve visszavonásáról. Játékosok Gyermekjátékok a képzőművészetben Városi Művészeti Múzeum, Váczy Péter Gyűjtemény, Győr, 2010. március 11 május 2. A két fiatal képzőművész, Énzsöly Kinga és Fischer Judit kiállítása a gyermekek világába hív bennünket, oda, ahonnan mindannyian jöttünk. Aki megnézi a tárlatot, néhány órára visszaidézheti a felnőtt korra elfelejtett emlékeit, amelynek során talán néhány személyes kép is felmerül a múltból. Énzsöly Kinga 2005-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd a Le Mans-i (Franciaország) művészeti főiskolán és a freisingi Künstlerhausban folytatott posztgraduális tanulmányokat. 2004- ben Erasmus-ösztöndíjban részesült, 2007-ben elnyerte a Budapest Galéria Derkovits-ösztöndíjasok 2009 Ernst Múzeum, 2010. március 28 május 2. I. évfolyam Albert Ádám, Czene Márta, Csákány István, Dénes Ágnes Dóra, Esterházy Marcell, Fa Marianna, Fodor János, Fülöp Gábor, Hatházi László, Horváth Roland, Khoór Lilla, Koralevics Rita, Sipos Eszter; II. évfolyam Batykó Róbert, Cseh Lili, Horváth Dániel, Horváth Tibor, Kis Róka Csaba, Kristóf Krisztián, Loránt Anikó Erzsébet, Pintér Balázs, Szörényi Beatrix Judit, Tarr Hajnalka; III. évfolyam Asztalos Zsolt, Borsos Róbert, Fisher Judit, Follárd Barbara, Mécs Miklós, Szász Sándor, Tibor Zsolt. Kiállítási enteriőr. Az előtérben Fülöp Gábor Animus című szobrának részlete látható Friss levegő A Tolcsvai Land Art Művésztelep 10 éve Miskolci Galéria, 2010. március 31 április 30. ösztöndíját. Fischer Judit Derkovitsösztöndíjas képzőművész. Szerepelt a Műcsarnok, a Trafó Galéria, az Ernst Múzeum, a Liget Galéria és a Stúdió Galéria csoportos kiállításain. 2008- ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány a Herczeg Klára-díj junior fokozatát adományozta neki. A Szájjal és Aggyal Festők Világszövetségének (SZAF) egyik alapítója és elnöke. Kettőjük jelenlegi közös tárlata kapcsolódik a Zichy-palota hagyományos, a Tavaszi Fesztivál keretében rendezett Gyermekjátékok című kiállításához. Fischer Judit: Dinoszaurusz csatolva, 2009 papír, akvarell, 50x70 cm Mint Friss levegő jelenik meg a művésztelepek kiállításainak sorában a Tolcsvai Land Art Művésztelep 10 éves munkásságát bemutató kiállítás. 1998-ban kísérlet indult a magyar land art művészet megújítására a zempléni kis faluban, s azóta is mint az ország egyetlen olyan művésztelepe van jelen a művészeti életben, amely rendszeres találkozási lehetőséget nyújt a műfaj művelői számára. A Miskolci Galériában megrendezésre kerülő kiállítás a városi térben megjelenő alkotások, a kiállítótérre adaptált műalkotások és az elkészült munkák fotó- és videódokumentációja teljes komplexitásában mutatja be a land art művészetet. A művésztelep kezdeményezője, szervezője és vezetője Stark István. Kiállító művészek: Barabás Márton, Bodnár László, Boros Miklós, Colin Foster, Elekes Károly, Erőss István, Fignár Levente, fe Lugossy László, Gerber Pál, Györffy Sándor, Horváth László, Horváth Roland, Kéri Imre, Krisztiáni Sándor, Horváth Krisztián, Koroknai Zsolt, Laki Eszter, László Dániel, Marosán Ferenc Péter, Martin Henrik, Mátrai Erik, Molnár Ágnes, Nagy Árpád, Pál Péter, Pacsika Rudolf, Pascal Leeman, Péter Ágnes, Pethő Hunor, Phető Barna, Pokornyi Attila, Rumen Dimitrov, Simon Edina, Szendrődi Judit, Szenteleki Dóra, Szirtes János, Szőke Gergely, Thorday Filoména, Vas Tibor. Stark István: Megkarcoljuk az eget, 2009, fotó 3
S I N K O V I T S P É T E R A szabadság felé Balról jobbra: Konkoly Gyula, Hencze Tamás, Bak Imre, Frey Krisztián, Nádler István, Szentjóby Tamás, Jovánovics György, Tót Endre, Major János, Lakner László, Méhes László, középen ül: Sinkovits Péter, a kiállítások rendezője Az Iparterv Csoport kialakulása és utóélete fotó: Baranyay András Az 1956-os forradalom leverése után lassan alakultak ki a képzőművészek helyzetét koordináló szervezetek, köztük a Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, amely a kultúrpolitika hivatalos partnereként működött, eredeti célja pedig a művészek érdekképviselete, szimpóziumok, alkotótelepek szervezése volt. Költségvetését a mindenkori Kulturális Minisztérium biztosította, élén megbízható pártmunkás állt, aki a hatalom által diktált elveket és a művészi szempontokat igyekezett egyensúlyba hozni. 1958-ban hozták létre a Fiatal Művészek Stúdióját a pályakezdő művészek támogatására, szakmai érdekképviseletük biztosítására. A kultúrpolitikusok itt is hasonló konstrukciót terveztek, mint a Szövetség esetében, de a 60-as évek közepére a szervezet vezetésében meginduló erjedés, a belső szakmai viták felszínre hozták azokat a törekvéseket, melyek a korszerű formanyelv kialakítására irányultak. Az eligazodásban nagy szerepet játszott az 50-es évek két példamutató, nagyszabású, karizmatikus mestere; Csernus Tibor és Kondor Béla. 1957 után a korábban zárt, de akkor megnyíló országhatárokon keresztül mindketten Párizsba igyekeztek, hogy az egyetemes kortárs művészet állapotáról ismereteket szerezhessenek. Kondor jelképekben gazdag egyéni mitológiáját, gondolati-filozofikus képi világát nem változtatta meg a párizsi tanulmányút egészen 1967-ig, amikor a Velencei Biennáléra készülve kezdi formanyelvét megújítani, s a Valaki önarcképe monotípiasorozatot készíteni. Korábbi lapjain az irodalmi ihletettség dominált, egy megrázó vagy nagyszerű történet ragadta magával a művészt, de a Valaki önarcképe sorozatával ezt az attitűdöt végleg feladta. A történet háttérbe szorul, s átvették vezető szerepüket a képi formálás autonóm eszközei. A domináns fejeket, önarcképeket a különböző síkokban negatív és pozitív formák veszik körül, a kinyúló kéz, a föld fölé emelkedő ember, az arcok és ábrázatok sokasága tovább árnyalja a képet. 1 Nem állunk távol az igazságtól, ha ezekben a megoldásokban Picasso és a kubisták intenzív hatását véljük felfedezni. A sorozat teljes anyagát 1968 januárjában én állítottam ki a Budapest belvárosának szívében fekvő József nádor téri Hazafias Népfront dísztermében. A tárlathoz leporelló készült az én prózaversként írott előszavammal, tördelését, képi szerkesztését barátságból az itt is kiállító Bak Imre végezte. A rendezvény azért 4
volt akkoriban szokatlan és egyedülálló, mert a Velencei Biennáléra küldött műveket a szakma köreiből soha senki nem látta, az ott bemutatott munkákat némi titkolózás, rejtélyesség övezte. Ezt a titokzatosságot oldotta fel a kiállítás. A biennále kormánybiztosa, Vayer Lajos professzor hozzájárulásával készülhetett a rendezvény, amely akkoriban igazi sikertörténetnek számított, mert a képzőművészet iránt fogékony közönség híres színészek, irodalmárok, zenészek nagy részét a szerény környezet ellenére is a megnyitóra vonzotta. Vissza az avantgárdhoz? Egészen más utat járt be Csernus Tibor a párizsi tanulmányutat követően. Megismerkedett a szürrealista művészek munkáival, elsősorban Max Ernst festői és grafikai technikai újításai voltak rá nagy hatással. A leggyakoribb szürrealista módszert honosította meg azzal, hogy több rétegben felvitt festékből újságpapírral vagy törlőronggyal egy területrészt kicuppantott, s a visszamaradó felület látványának inspiráló hatását kiaknázva fejlesztette tovább a képet. Ezt az eljárást cuppantásnak is nevezték. A folyamatot Németh Lajos professzor így jellemezte: a fokozottan hangsúlyozott és érzékien jelenített motívumot vagy annak csupán egy részletét izolálta, összefüggéseiből kiragadta, és a motívumok a szürrealizmus szimbolikájának szellemében szerepeltek. 2 Gondosan kifejlesztett módszere magával ragadta a főiskolai mester, Bernáth Aurél tanítványainak egy részét, akik ennek a stílusnak szellemében kezdtek el dolgozni. A most Berlinben élő Lakner László indult el elsőként ezen az úton, kivételes festői tudása alkalmassá tette arra, hogy a kilenc évvel idősebb Csernussal egyenrangú képeket fessen. Kezdetben Csernus műterme volt a találkozóhely, ahol az új technikát tanulmányozhatták, de 1964-ben a mester Franciaországba, Párizsba emigrált, csak nagyszerű legendája maradt hátra. Lakner teljes aktivitással vetette magát a munkába. Barátaival létrehozott egy hasonló szellemiségű társaságot, akiket később szürnaturalistáknak vagy mágikus realistáknak neveztek. (A franciaországi fotó: Baranyay András fotó: Baranyay András Major János: A torony Frey Krisztián: 12-es Próbababa 5
Az Iparterv dísztermében rendezett I. Iparterv kiállítás (1968) fotó: Baranyay András szürrealista mozgalom indulásakor is felmerült a szürnaturalizmus fogalmának használata, de André Breton, az irányzat teoretikusa ezt a megoldást elvetette.) A társaságból két művészt, Lakner Lászlót és Konkoly Gyulát választottam ki az Iparterv kiállításon történő szereplésre. Sajátos, egyéni utat járt be a nonfiguratív művészet területén Keserü Ilona, akinek első mestere az a Martyn Ferenc volt, aki 1933-ban az 1931-ben Párizsban alapított Abstraction-Création csoporthoz csatlakozott. A művész formarendszerének és későbbi pályájának alakulásában ez a párizsi közeg jelentős szerepet játszott. Az ő mestere viszont az a Rippl-Rónai József volt, aki a 19. század fordulóján a Párizsban működő Nabis csoport tagjaként lefestette Pierre Bonnard-t és Aristide Maillol-t. Az utóbbi kép, mely jelenleg a Musée d Orsayban látható, eredetileg a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatójának, Petrovics Eleknek a tulajdonában volt, s ajándékozás révén került a párizsi Musée d Art Modernbe. A 60-as évek kultúrpolitikája legelszántabban az absztrakt művészetet üldözte és tiltotta ki a kiállítótermekből, a főiskolai mesterek sem a 20. századi modern művészet, sem a kortárs egyetemes művészet értékeit, eredményeit nem tanították, nem mutatták meg a növendékeiknek, sőt minden eszközzel igyekeztek megakadályozni ezek megismerését. Titokban kellett a modern művészet állomásait végigkísérletezni. Molnár Sándor festőművész barátait, évfolyamtársait maga köré gyűjtve hozzálátott a munkához, társaival többek között az Iparterven is szereplő Bak Imrével, Nádler Istvánnal beható tanulmányokat folytattak, hogy korszerű formanyelvüket kialakíthassák. Lényegében a francia lírai absztrakciót tekintették példaképüknek, Jean Bazaine, Pierre Soulage, Alfred Manessier, Jean-Paul Riopelle és Maurice Estéve munkáit, de a legnagyobb hatást Bazaine természetelvű absztrakciója gyakorolta rájuk, amelyet Andrási Gábor nagy tanulmányában motívumrejtő absztrakciónak 3 nevezett. Tót Endre Korniss Dezső műhelyéből érkezett. Egy interjúban megkérdeztem, hogyan talált rá az absztrakt expresszionizmus akkor rendkívül aktuálisnak tekintett formanyelvére. Kezembe került a L Oeil egy akkori száma, amelyben Mathieu-nek híres, mondhatnám hírhedt manifesztuma jelent meg. Ő ezt a pszichikailag improvizált festészetet lírai absztrakciónak nevezte el. Pontosan nem jártam az elmélet végére, de abban az időben rendkívül intuitív voltam, s borzalmasan beindította a fantáziámat. 4 Tót az idősebb mesterrel, Korniss-sal rendszeres munkakapcsolatban állt, megmutatta neki a képeit, azokat együtt elemezték, és 6
tanulságokat vontak le belőlük. Ebben az időben szoros barátságban állt Frey Krisztiánnal, aki ugyan autodidakta volt, de hasonló képi nyelvezetet alakított ki az évek során, így művészi szellemiségük is nagyon közel került egymáshoz. 1967-ben végeztem el az egyetemet, s akkor határoztam el, hogy kiállításokat fogok szervezni. Először egyéni bemutatókat rendeztem, például Uitz Béla és Kondor Béla grafikai anyagából. Legnagyobb szabású szervezési munkám a Victor Vasarely-tárlat volt a Műcsarnok összes termeiben. Ez szinte párhuzamosan zajlott a II. Iparterv kiállítás előkészítésével. Az első Ipartervvel igyekeztem az avantgárd művészetben fellelhető szerteágazó törekvéseket egységbe hozni, a fotó: Baranyay András Vissza az avantgárdhoz? Lakner László: Füst Frey Krisztián: Minden mulandó csak egy hasonlat / Alles Vergänglich ist nur ein Glächnis, 1969, vegyes technika, fa, 52x70 cm fotó: Baranyay András 7
Baloldalon elölről hátrafelé haladva: Nádler István, Méhes László, Bak Imre, Hencze Tamás, Frey Krisztián, Konkoly Gyula Jobb oldalon elölről hátrafelé haladva: Jovánovics György, Lakner László, Szentjóby Tamás, Tót Endre Magasba emelve: Sinkovits Péter fotó: Baranyay András közös nevező, egymás elfogadásának egyetlen eszköze a magas szakmai minőség volt. A tárlatok új, merész, cenzormentes kiállásukkal a művészi szabadság szimbólumaivá váltak, az új művészi törekvések iránt fogékony közönség nagy részét magukkal ragadták, hatalmas tömegeket mozgattak meg. Az Iparterv kiállítások utóélete is nagyon gazdag, az első emlékező tárlatot Hegyi Lóránddal és Beke Lászlóval Ipaterv 68-80 címmel rendeztük. Igyekeztünk összegyűjteni minden fellelhető dokumentumot szövegeket, képeket, s azokat a katalógusban közzétenni. A szövegválogatás művészek ars poeticáival egészült ki. Újabb emlékezés a 20. évfordulóra készült, 1988-89 fordulóján, a Fészek Művészklubban a galéria vezetője, Molnár Éva rendezett háromrészes Hommage á Iparterv címen emlékező tárlatot. Ez a hely igazán autentikus helyszín volt, mert a csoport tagjai a kiállítások rendezése idején, a 60-as évek második felében ebbe a klubba jártak, hogy a legújabb művészeti eseményekről, rendezvényekről a klub kitűnően felszerelt könyvtárának külföldi művészeti folyóirataiból és könyveiből ismereteket szerezzenek. 2002-ben Újpesten, egy gyárból átalakított félig múzeum, félig galéria intézményben melyet MEOnak (Minőségi Ellenőrzési Osztálynak) hívtak rendeztek Iparterv kiállítást. 2003 januárjában a Max Liebermann Hausban, a Brandenburgi kapu mellett, Berlin szívében rendezett Iparterv kiállítást Dieter Honisch, a Neue Berliner Galérie igazgatója, aki 1968-69-ben, a két nagy csoportos kiállításunk idején az esseni Folkwang Múzeum aligazgatójaként Budapestre látogatott, hogy a rendezvényt megtekintse. Jegyzet 1 Sinkovits Péter: Kondor Béla. Metropol könyvtár, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009, 50. o. 2 Németh Lajos: Csernus Tibor és a kép. Csernus Tibor festőművész retrospektív kiállítása. In Csernus. Katalógus. Műcsarnok, 1989, 23. o. 3 Andrási Gábor: Motívumrejtő absztrakció a Zuglói Körben. Ars Hungarica, 1998/1 83. o. 4 Sinkovits Péter: Szabadság a rendben Válogatott interjúk. Új Művészet, Budapest, 2008, 185. o. 8
a kor éremművészetét (Csikyvel és Harasztyval együtt) megújító újkonstruktivista formavilágú plakettjeit, a dunaújvárosi szoborparkban található Elmozduló Bohus Zoltán üvegplasztikái hengerek (1974) című köztéri Barabás Villa Galéria, 2010. I. 28 III. 3. alkotását amit természetesen nem lehetett ideszállítani, a makettjét vagy legalább a fotóját azonban be lehetett volna mutatni. Már csak azért is, mert a kassáki és a Bauhaus-tradíciókra, valamint a minimal Bohus Zoltán könyvbemutatóval egybekötött Áttűnések című kiállítását láthattuk télen a artra épülő, a korszak hivatalos figurális Városmajor utcai Barabás Villa Galériában. Az egyik oldalról irányzataival szemben fellépő újkonstruktív nyitott, üvegfalú teremben ottlétemkor az éppen betűző kifejezésmód, melyet Bohus is képviselt akkoriban, igen hosszú ideig, a transzavantgárd napfény kiemelte, átvilágította az üvegfal előtt, mellett és mögött kronologikusan sorakozó tucatnyi üvegszobor fellépéséig a magyar szobrászat meghatározó belső terét, ezáltal olyan apró részletek, optikai finomságok is előtűntek, melyeket mesterséges fénynél való- irányzata volt. színűleg nem vettem volna észre. Nem csoda tehát, hogy E rövid múltidézés után vegyük szemügyre a érdeklődéssel nézegettem a kisplasztikák különböző motívumokkal gazdagított sejtelmes, zöldes belső terét. Aztán készült. A két, egymást némileg takaró, kollekciót! Az Aggódás című szobor 1969-ben befejezve szemlélődésemet, felmásztam a galériára, ahol a köztéri munkák (Krematóriumkapu, 1967; Dombormű, volt MÁV jegyiroda, 1974; Szökőkút, 1975 79 stb.) nagyméretű fotói voltak láthatók. L Ó S K A L A J O S Áttetsző szobrok Vissza az avantgárdhoz? Bohus Zoltán: Bronzkapu, 1996 üveg, fémgőzölt, ragasztott, csiszolt, polírozott, 35,5x16x9,5 cm A felsorakoztatott szobrokból arra lehetett következtetni, hogy ma Bohus elsősorban üvegművésznek tekinti magát, ugyanis a korai, neokonstruktivista, minimalos alkotásaiból nem állítottak ki egy darabot sem, sőt még fényképeken sem szerepeltek ezek a születésük idején forradalmian újnak számító szikár fémplasztikák. Ne feledjük, a 60-as évek második felében kezdett a pop art hatására megújulni a magyar képzőművészet, később megszülettek a síkkonstruktív-hard edge festmények, majd a 70-es évek elején Csiky Tibor hathatós közreműködésével elterjedtek az újkonstruktív-minimal plasztikák. Abban az időben a hivatalos köztéri szobrászat szigorúan látványcentrikus volt, illetve a modernebb munkák szögletesített figurális stílusban készültek. Nem csoda tehát, hogy a 70-es évek második felében a köztérre kerülő nonfiguratív plasztikákat csak épületdíszítő elemekként lehetett elfogadtatni, kijátszva az éberen őrködő szigorú zsűrit. Így kerülhetett a Csiky Tibor és Bohus Zoltán által közösen készített, felfelé hajló sarkú acéllemezekből összeállított, nonfiguratív dombormű a Martinelli téri (ma Szervita tér) távbeszélő központ homlokzatára. Indokolt lett volna tehát a korai plasztikák bemutatása, hiszen a geometrikus idomokban kockában, téglalapban, hengerben, gúlában stb. való gondolkodás Bohus később készített, hidegen megmunkált üveglapokból összeállított kompozícióit is jellemzi. Csak a tájékozódás kedvéért felsorolok néhányat közülük. Ilyen karakteres munkája a Csuklópont (1973) és az Ipari kristály I III (1977) című sorozat, de meg kell említenem fotó: Berényi Zsuzsa 9
Bohus Zoltán: Déli szél II., 2003 üveg, fémgőzölt, ragasztott, mattra csiszolt, 36x28x24 cm vitorlaszerű üvegfal fölső részének kör alakú kivágatában egy üveggömb található. Ez a kompozíció még a 60-as évek sztenderd formáit mutatja, melyeket emlékműszobrászaink gyakran alkalmaztak abban az időben. Újszerűségét az adja, hogy zöldes színű olvasztott üvegből készült, melyen átdereng a fény. Igen karakteres alkotás a Dinamikus egyensúly I (1976), amely végső soron egy alumínium téglalap vájatába helyezett öntött, fémpálcával átszúrt üveghenger. A 70-es évek indusztriális periódusának e titokzatos alkatrészre hasonlító darabja az Ipari kristályok és a Csuklópont rokona. Az előbbi, mint a címe is jelzi, ipari termék, olyan, mintha összecsavarozott hídelemek metszete lenne, míg a Csuklópont továbbra is a híd hasonlatnál maradva golyón álló hídlábra emlékeztet. A mini életmű-kiállításon az első par excellence üvegszobor a Térspirál I (1977). Ettől az időtől, a 70-es évek végétől, a művész csak hidegen megmunkált ragasztott, csiszolt, polírozott üvegplasztikákat készít. A belül csonka kúp alakúra csiszolt, három részből összeállított, az oldalán nyitott üreges hasáb elsősorban nyugodt geometriájával hat: az üveg belsejében még nem jelennek meg különböző, a teret hangsúlyozó motívumok. A Térspirál esetében a külső és belső forma, a külső és belső oldal, a külső és belső tér kapcsolatáról, egymásba való átfordításáról, átváltásáról van szó írja Nagy Zoltán. 1 Ugyancsak a belső tér kialakítását dokumentálja egy a kiállításon látható másik plasztika, az Üres tér (2001) is. A tárlat számomra talán legattraktívabb szobra a templomvagy stadiontetőt idéző Belső világ II (1989). Ezek a szabálytalan, eltolt, megnyúló, egymásnak fordított fél vagy negyed gúlaformák a művész több művén megjelennek (Új katedrális, 1988; Feszített szerkezet, 1988). Engem a munka selymes, szinte puha sötétzöldbe játszó felülete fogott meg leginkább. Bohus gyakran készít sorozatokat, illetve variációkat. Ezek közé tartoznak a kaput ábrázoló művek, többek között a szimbolikus jelentésű Bronzkapu (1996) is. Ez a rétegelt üvegplasztika egy ferdén vágott tetejű hasáb, melynek belső terében kapuk sora dereng. A kapu talán az egyik legrégebbi és leggazdagabb jelentéssel bíró szimbólum. Sokszor nemcsak a bejáratot jelképezi, hanem a mögötte rejlő termet vagy titokzatos hatalmat, gondoljunk csak a mennyország vagy a pokol kapujára. Közvetlenül az emberre vonatoztatva jelentheti az egyik életkorból a következőbe vagy az életből a halálba való átlépést. Gyakori szimbóluma továbbá a távol keleti kultúráknak is idézzük csak fel a magyarul is olvasható, kínai csan-buddhista példázatokat összegyűjtő könyvecske paradox címét, a Kapujanincs átjárót, mely mögött az üresség lakozik. Mint ahogy már utaltam rá, Bohus kisplasztikáinak formái gyakran emlékeztetnek építészeti elemekre (Architektúra sorozat, 1987). A Fény tér (1999) gömbcikkelye, amit hasábbal kombinál, egy modern épületet formáz. A Nyugalom I (2001) olyan, mint egy sportcsarnok nagy fesztávú tetőszerkezetét modellező, két egymáshoz tolt kisebb és nagyobb gömbszelet. A Déli szél II (2003) viszont egy széltől duzzasztott vitorlára emlékeztet, és a sidney-i opera tetejét juttatja az eszünkbe. Úgy tűnik, napjainkban a szobrász az üvegbe zárt tér misztikáját, titokzatosságát kutatja. E tevékenységének beszédes példái az Erők (2008) és az Enigma (2009) című kisplasztikák. Az első, rétegelt, ragasztott, csiszolt csonka gúla alakú szobor belsejében két 10 fotó: Berényi Zsuzsa egymással szembe fordított, homokóraszerű forma sejlik fel, az Enigma lekerekített sarkú téglatestében pedig átlósan egymás fölött úszó korongok teszik ritmikussá a teret.
Vissza az avantgárdhoz? fotó: Berényi Zsuzsa Bohus Zoltán immáron több mint negyvenesztendős munkásága egybeforrott a minimal art ihlette modern magyar üvegművészet megteremtésével, hazai és egyetemes elismertetésével. E jelentős alkotópálya fontosabb állomásait tárja elénk a kiállítás és mutatja be Nagy T. Katalin könyve. Jegyzet 1 Nagy Zoltán: Az üveg hatalmában. Bohus Zoltán kisplasztikái. Új Művészet, 1999/12, 32. o. Bohus Zoltán: Belső világ II., 1989 üveg, fémgőzölt, ragasztott, csiszolt, savfényezett, 25,5x42x15,5 cm Bohus Zoltán: Üres tér, 2001 üveg, fémgőzölt, ragasztott, csiszolt, polírozott, 20x30x30 cm fotó: Berényi Zsuzsa 11
S Z O M B A T H Y B Á L I N T Versek téren és időn át Papp Tibor: Számlap no. 16, objekt, 2009 Papp Tibor Óraköltemények című életmű-kiállítása A22 Galéria, 2010. II. 26 IV. 23. Papp Tibor (1936) mögött közel ötven megfeszített alkotói esztendő áll. Munkássága a második világháború utáni időszak magyar képvers-produkciójának szinonimájává vált, úgy nyelvi eredetiségét és poétikai szerteágazását, mint korszerű médiumhasználatát tekintve. Papp végigjárta az európai képvers műfaji átalakulásainak valamennyi fontos fejlődési szakaszát, amelynek első állomásain még az ólombetűk tipográfusaként vállalt úttörő szerepet, hogy mára a számítógépes nyelvi formázás elkötelezettjeként írja be nevét a művészettörténetnek abba a tartományába, amely az irodalom és a képzőművészet közötti keresztezések határsávjában tapintható ki. Írói pályája a 60-as évek elején indult. A magyar irodalom és művészet meghatározott tendenciáit alapvetően befolyásoló cselekedete volt, amikor 1962-ben Párizsban többedmagával megalapította a korszerű szellemiségű Magyar Műhely című folyóiratot. A lap irányultsága egyrészt a korai avantgárd hagyományát eszményítő programot követett, másrészt szorosan odafigyelt a haladó nyugati művészet aktuális törekvéseire, és azok folyamatos alakulásával maga is átgondoltan változott. Különlegesen egyedülálló pozíciót vívott ki többek között azáltal is, hogy a szabad világban egy olyan ország nemzeti nyelvén szólalt meg, amelyben mindaz tiltva volt, ami a progresszív nemzetközi művészetben történt, illetve ami ellenében volt a szocialistarealista művészetfelfogásnak. A folyóirat tipográfiája híven tükrözte készítőinek szellemiségét, tekintve, hogy kitanulva a nyomdászatot ők maguk gondoskodtak annak grafikai formázásáról, formakultúrájáról, amely viszont közel állt íróiköltői hitvallásukhoz is. 12 Papp költészete tehát kezdettől fogva jelentős vizuális hatásokat magába építve terebélyesedett, újító törekvései pedig javarészt a vonalköltészet térbeli kiterjesztésére irányultak, ihletet merítve úgy Mallarmé és Apollinaire kalligráfiai forradalmi vívmányaiból, mint Kassák és Tamkó Sirató nagy hatású konstruktivista és dimenzionista kísérleteiből. A budapesti életmű-kiállítás legkorábbi exponátuma egy 1967-es prózaverslenyomat, amelynek textusa az ólomsorok elferdítésével nyeri el a vonalírás kötöttségéből kilépő dinamikus tulajdonságát. Ugyancsak a hőskorszakot idézi két olyan grafovizuális költemény, amelyben a valós mélység többszörösen egymás elé helyezett szöveghordozó síkfilmek révén jön létre. Ám a kiállítás törzsanyaga technikai értelemben egy merőben másmilyen világot tár elénk, amelynek alakításában a számítógép viszi a prímet, visszautalva többek között a korai időszakra is, amelyben a nyelv teresítése láthattuk a fentiekben kizárólag fizikai fortélyok útján volt még csak lehetséges. Közvetetten
tehát a bemutatott anyag egyben a technológiai fejlődésnek is megfelelő időbeli ívet ad, rádöbbentve a nézőt, hogy röpke fél évszázad alatt mekkora változások történtek a nyelvképző eszközök lehetőségeinek tekintetében. A kiállítás címét adó, utóbbi években készült Órakölteményekben Papp a valós idővel szembesít bennünket, minthogy kerek falióraszámlapokra nyomtatja digitális költeményeinek szövegét. A számlapokon lényegében képversek olvashatók, melyeknek szóés betűállományában folyamatosan ott kavar a két mutató, az idő mellett behozva a sík fölé a tér és a mozgás sokadik dimenzióját. Úgyszintén a tér és az idő korrelációjára építi úgynevezett térképverseit. A verssorokat képzelt várostérképek hol kuszán kacskaringós, hol mértanian egymást metsző utcáiba írja be, s a közterületek megnevezésére számtalan esetben használja számára fontos művészek nevét, illetve a hozzájuk köthető fogalmakat. A térképek egyidejűleg szépirodalmi és művészettörténeti síkon mozognak, miközben szövegfolyondárjaik aktív, nem lineáris olvasásra ösztönöznek. Vissza az avantgárdhoz? Papp Tibor: Spatolation, 1981 digitális nyomat A számítógépen generált versek nemzetközileg elismert művelőjeként Papp Tibor életművének ezt a részét sem hanyagolja el, megismertetve a közönséget a digitális hordozókon tárolható interaktív szövegművészettel. Nagy időbeli kiterjedésének dacára a kiállításanyag teljes frissességet áraszt magából és ma is ösztönzően hat. Papp Tibor: Miyazaki, 2000 digitális nyomat 13
H E G Y E S H A L M I L Á S Z L Ó A konstruktív Fibonacci Hellmut Bruch: Vízszintes Függőleges Progresszió I., 2008 fluoreszkáló narancs, plexi, 50x50x0,3 cm Hellmut Bruch: Fény és arány Modern Képtár Vass László Gyűjtemény, Veszprém, 2010. III. 20 IV. 30. Hellmut Bruch osztrák művész első magyarországi önálló kiállításának a veszprémi Vass-gyűjtemény ad otthont. Az utóbbi két évben készült tizenegy munka meggyőzően mutatja be Bruch plasztikai-képi gondolkodását, vizuális-logikai rendszerét. A konstruktívgeometrikus művek jól reprezentálják a művész panteisztikus világszemléletét. Művei a művészet és a tudomány a matematika, a fizika, a kémia, a fénytan és a kvantumelmélet határterületeiről szólnak. Az 1980-as évektől Európában, az USA-ban, Kanadában, Dél-Koreában, Japánban, Brazíliában és Dél-Afrikában is megismerhették Bruch alkotásait. Köztéri munkái láthatóak többek között Innsbruckban, Erfurtban, Drezdában, Ingolstadtban, a svájci Leibstadtban, a brazíliai Fortalezában és szülővárosában, Hall in Tirolban. Műveit krómacélból és akrilüvegből készíti ez utóbbi az elmúlt évtizedben készült alkotásainak alapvető anyaga. Ezt a műanyagot leginkább plexi néven ismerjük, és már a 20-as években használta Moholy-Nagy László, Naum Gabo, Antoine Pevsner. A plexiüveg egy átlátszó műanyag, amely a metakrilsav metil-észterének polimerje. Polimernek nevezzük az ismétlődő egységekből, monomerekből felépülő molekulákat. Ez a meghatározás azért lényeges, mert Bruch műveiben az ismétlődésnek fontos szerep jut. A művész sík- és térkompozícióit ismétlődő geometrikus alapformákból építi fel. Egy-egy témát újra és újra megfogalmaz, így nemcsak a motívumok ismétlődnek, hanem a képek és a plasztikák sorozatai is. 14 A veszprémi művek anyaga sárgás narancs, vörös és áttetsző akrilüveg. A képek (reliefek) egy kivételével (Gravitációs görbe vörös reflexszel, 2009) a Fibonacciszámok alapján komponálódtak. Hellmut Bruchot régóta foglalkoztatja a téma: több egyetemen és művészeti szimpóziumon vezetett kurzust A Fibonacci-féle számsor a természetben, a művészetben és a formaalkotásban címmel. Fibonacci (Leonardo Pisano, 1170? 1250) Liber Abaci (Könyv az abakuszról) című művében 1202-ben írta le a nevét viselő sorozatot. Azóta sokan a természeti törvényekkel és az aranymetszéssel is összefüggésbe hozták az elméletet. Bruch képein geometrikus formákat látunk, köröket, négyzeteket, párhuzamos, vagy egymást metsző egyeneseket. Ezek az ismétlődő több esetben koncentrikus formák a Fibonacci-számsor, illetve az aranymetszés elvei szerint jelennek meg. Bruch egyik művén három koncentrikus kört találunk a sárgás narancs akrilüvegbe marva. A körök sugara a Fibonacci-sor szerint növekszik és ugyanez történik a körvonalak vastagságával is (Diagonális kettős-progreszszió három körrel, 2010). Minden egyes kiállított műnek van még egy titka: a bemetszett vonalak világítanak, fényt sugároznak. A néző keresi a fényforrást, mert elképzelhetet-
Vissza az avantgárdhoz? lennek tartja, hogy külső energia nélkül a művek fényt bocsátanak ki. A titok a kivitelezésben rejlik. Az ipari technológiával előállított hordozóanyagot, az anyagában színezett akrilüveget Bruch a legkorszerűbb, számítógép-vezérelte lézertechnikával munkálja meg. Az így keletkező formák fluoreszkáló fényt sugároznak. A bruchi logikai redukció és az ipari technológia létrehozza azt a csodát, mely minden jelentős mű sajátja: a belső fényt. A látvány gondolattá, élménnyé alakul. Hellmut Bruch így válik azon nagy elődök méltó követőjévé, akik nem szétválasztják a tudomány, a művészet, a filozófia, a logika, a technológia aktuális eredményeit, hanem saját gondolkodásuk, érzelmeik, művészetük részévé teszik azokat. Így képes az egészet szemlélni, univerzálisan gondolkodni a művész. Beszél a térről és az időről. A fény útjáról és az optikai illúzióról. Eközben műveiben felfedezhetőek az európai és az Európán kívüli kulturális hatások, s a logikus formaszerveződés élménygazdag látvánnyal újítja meg a konstruktív-konkrét művészetet. Hellmut Bruch: Arany kör, 2008 fluoreszkáló narancs, plexi 50x50x0,3 cm Hellmut Bruch: Kettős Progresszió Diagonálisan, 2008 fluoreszkáló narancs, plexi 50x50x0,3 cm Tevékenysége középpontjában jól érzékelhetően elvont kérdések állnak, de a művek megnyílnak nekünk, amennyiben hajlandóak vagyunk figyelni csakúgy, mint életünk bármely helyzetében. Művei kíváncsivá tesznek, de nem kerülhetjük el a válaszadást. Az elvont tartalmak pozitív energiát sugárzó tárgyakként jelennek meg a galéria falain. A tartalom az arányokra és a fényre irányul, amely egyszerűen mondva önmagában nem látható, de láthatóvá teszi számunkra a világot. A két jelenségben az»anyagtalanság«és annak az érzékelhető világ»anyagiságával«való kölcsönhatása érdekel. Mivel az anyagtalan valóságára hivatkozom, ezért a plasztikáim és szobraim nem a látható redukált leképezését vagy absztrakcióját jelentik, hanem azon feltételrendszert követik, amely a materiális világnak alakot kölcsönöz, és rányomja arra a bélyegét. Az így létrejövő»nyílt formák«univerzális állandókra épülnek, és a végtelenségbe torkollanak. (Hellmut Bruch) Ilyen kozmikus tisztaságúak és szépségűek Bruch köztéri művei is: ezek a nyílt formák jelennek meg a leibstadti atomerőmű főépületén a Felületek progressziója, vagy a drezdai Műszaki Egyetem csarnokában a Drezdai progresszió című munkáin is. 15
K A S Z Á S G Á B O R Két gondolat a gyűjtők paradicsomáról Auguste Rodin: Az örök bálvány, 1893 bronz, 73x55x39 cm Kasser-gyűjtemény Magyar Nemzeti Galéria, 2010. II. 6 V. 2. A magyar származású Elizabeth és Alexander Kasser (eredeti nevén Kasza) házaspár gyűjteményét tavaly nyáron Augsburgban ismerte meg az európai közönség. A németországi bemutatót követően, 2010 februárja és májusa között Magyarországon is megtekinthetik az érdeklődők a kollekciót a gyűjtők gyermekeinek szándéka szerint a Magyar Nemzeti Galériában. A zömében az 1900-as évek első harmadára datálható, főként francia és német nyelvterületről származó alkotásokból álló gyűjtemény kissé túlexponált tematikai rendben a kiállítás címéül szolgáló Földi paradicsom öt stációján keresztül (Aranykor, Természet, Menny és pokol, Boldog világ, Ádám és Éva) került bemutatásra. A némileg erőltetett kerettörténetet nyilván a gyűjtemény anyagának könnyebb kezelhetősége, átláthatóbb bemutatása miatt hívhatták segítségül a tárlat kurátorai, s összességében végül is valóban áttekinthetővé teszi a bemutatott 53 művésztől kiválasztott 102 darab festményt, grafikát, illetve kisplasztikát. A gyűjtemény bemutatója lényegében egy kamara-kiállításnak tekinthető, melynek összképét a műfajok széles spektrumon mozgó változatossága teszi izgalmassá, s valljuk be, minőségét tekintve hullámzóvá is. A tárlat elsődleges érdeme, hogy nem a mai értelemben vett névsorolvasás. Sokkal inkább gondolatébresztő tárlat, mely a jelen műgyűjtés, ezen belül is a magyar gyűjtési szokások trendek és beidegződések tekintetében villanthat fel néhány reflexiót és követendő példát. sajtófotó 16 A kollekció egyáltalán nem egységes, jól kitapintható a gyűjtők abszolút szubjektív intenciója. Jól tükrözi például a Kasser házaspárnak a történetiség és a művészettörténeti összefüggések bemutatása iránti érdektelenségét. Sokkal szembetűnőbb a spontán építkező hajlam, a felszabadult esztétikai értékek iránti belső igény. Profán, ha tetszik hétköznapi kollekció ez, melyet személyes indíttatás leng körül. Éppen ezért emberközelibb is: kisebb, gyengébb, esendőbb, a felmutatott alkotások kvalitása tekintetében hullámzó, jobban látszik kiforratlansága az anyag hiányosságai, félig-meddig laikus alapvetései is előtűnnek. Egyvalami azonban vitathatatlan: a művészet sokszínűségének érvényre juttatásában, valamint a gyűjtés terén felmutatott kísérletező kedv tekintetében messze túlmutat a legtöbb magyarországi műgyűjteményen. Ma, a magyar műgyűjtés újraszerveződésének időszakában éppen az itt megidézett kísérletező hajlam tekintetében vet fel aktuális kérdéseket a Kasser-kollekció. Egyrészt a nyugat-európai, illetve a tenge-
Gyűjtők, vásárok, mecénások sajtófotó Paul Signac: A harmónia kora, 1895 olaj, vászon, 65,5x81 cm rentúli műkincspiacokon bizonytalanul mozgó és inaktív magyar gyűjtőkkel összefüggésben, másrészt a hazai magángyűjtemények lehangoló műfaji összképével kapcsolatban világít rá néhány vakfoltra. A magyar gyűjtők legtöbbje kerüli a nemzetközi piacokat. Legtöbbször csak akkor vásárol Amsterdam, Zürich, London vagy New York árverésein, ha magyar vonatkozású darabokra Pierre-August Renoir: Nő drapériával, 1908 körül olaj, vászon, 46x38,4 cm sajtófotó 17
bukkan. Ritka eset, hogy nemzetközi hírű alkotás kerül komolyabb magyar magángyűjteménybe, az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy az elkövetkező 10-20 évben bármelyik jelentősebb hazai kollekcióban a magyar vonatkozású alkotások számát megközelítő európai kitekintés kapjon helyet. Persze, itt elsősorban a klasszikus gyűjteményekről van szó. Kivételek ugyanis akadnak a kortársgyűjtés területén, mint például Vass László vagy a Somlai Spengler páros esetében. sajtófotó A klasszikusok gyűjtői óckodásának oka egészen biztosan nem financiális jellegű. A közepes jelentőségű alkotások esetében a hazai piac árfekvése néhány évvel ezelőtt már elérte a nemzetközi műkereskedelemét, s ha a magyar klasszikusokat nem is állíthatjuk Picassóval, Van Gogh-gal vagy éppen Baconnel párhuzamba, az erős közepes mezőny mestereinek Sisley, Léger, Morandi alkotásai már megszerezhetőek a magyar csúcsárakon is (50 200 millió). Marino Marini: A kis lovas, 1951 bronz, 48,6x38,5x25 cm Marino Marini: Csoda-Kompozíció, 1957-1958 bronz, 138,3x60x86 cm sajtófotó A távolmaradás inkább az elmúlt fél évszázad beidegződéseivel magyarázható. A kánon ugyanis semmit sem változott az elmúlt ötven év során. A 20. század első harmadában tevékenykedő elődök, a Kohner-, a Nemes-, a Hatvany- és a Hertzoggyűjtemények esetében még önmagától értetődő volt a nemzetközi kitekintéssel rendelkező képzőművészeti kollekció. A 30-as évek elején, a mecenatúra terén ezeket polgári gyűjtemények szorították háttérbe, épp azok, akik később a második világháború után szolgáltattak mintákat a felnövekvő új generációk számára. Radnay, Szilágyi, Fruchter, Bedő kollekciói szinte kizárólag a hazai kortársakra és klasszikusokra koncentráltak. Fruchter és társai adták a kezdeti lökést a háború utáni gyűjtők, Kolozsváry, Rácz, Dévényi, Vasilescu számára, akik még ma is etalonnak számítanak a hazai gyűjtők körében. Az általuk sugallt kánontól a mai kollekciók sajnos csak a legritkább esetben térnek el, ami ugyan szép és dicséretes, ám egyáltalán nem biztos, hogy az egyedüli üdvözítő mód festészettörténetünk százötven éves múltjának reprezentálására. 18 A széles körből válogató, változatos, nemzetközi gárdát felvonultató gyűjteményben a Kasser házaspár ugyanakkor bátrabban nyúlt a műfajok változatosságát célzó megoldásokhoz is. A gyűjtemény e vonásának csak