Ökumenikus Világimanap Suriname Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó! (1Mózes 1:1-31 alapján) Liturgiás füzet gyermekek részére 2018. március 2. péntek
Nyitó ének: Baptista gyülekezeti énekeskönyv (Magyarországi Baptista Egyház, 2003.) 39. ének, 3. vsz Meghallgatásra javasoljuk: Mi Môi Kondre I love my pretty country Suriname Köszöntés és Nyitó imádság Narrátor: Suriname Dél-Amerika északi részén, az Atlanti-óceán partvonalán található. A szomszédos országai: Francia Guyana, Brazília és Guyana. Suriname-ban a gyerekek különböző származásúak. Vannak köztük bennszülöttek, afrikai leszármazottak, kínaiak, kreolok, hollandok, indonézek és jávaiak. Bár Suriname hivatalos nyelve a holland, a leggyakrabban használt közös nyelv a szranan nyelv, de minden csoportnak meg van a saját dialektusa is. Ma bemutatunk nektek néhány társadalmi csoportot. A bennszülöttekkel fogjuk kezdeni, mert ők voltak Suriname első lakói. Legtöbben az esőerdőkben élnek, ahol vadászatból, halászatból és 1
növénytermesztésből tartják el magukat. Néhányan a fővárosba, Paramaribo-ba költöztek, ahol iskolába is járhatnak. Bemutatom nektek Tokoro-t. Tokoro: Sziasztok, én Tokoro vagyok, 8 éves. Amikor 6 éves voltam, a szüleimmel Paramaribo-ba költöztünk, és így járhatok iskolába. Az ország belső részein nem mindenhol van iskola, és sokszor nagyon sokat kell gyalogolnunk, hogy iskolába tudjunk járni. A városban lévő iskolák zsúfoltak. Van, amikor nincs elég pad, szék vagy könyv minden diák számára. De én még így is nagyon szeretek iskolába járni. Első gyermek: Imádkozzunk! Köszönjük Urunk, hogy tanulhatunk. Imádkozunk azért, hogy az oktatás minden gyermek számára elérhető legyen az országunkban. Narrátor: Tokoro minden héten templomba jár. Ezen a héten egy különleges ünnep van. A Világimanapot ünneplik ma. Ezt minden évben megtartják. Ezen az ünnepen egy bizonyos ország gyermekeiről hallhatunk. Ebben az évben mindenki a Suriname-i gyermekekkel imádkozik. Tokoro hívja a barátait, hogy menjenek vele a templomba. Ma meghívta Kwame-t, egy maroon fiút. Kwame családja a maroon közösségben, az esőerdőben élt Suriname belsejében. Akkor még az erdő és a folyók nem voltak szennyezettek. Az ő családjának el kellett onnan menekülnie a fővárosba, a területen folyó harcok miatt. A városban elkezdte mindenkinek elmondani, hogy mi történt a folyókkal a korábbi lakhelyükön. Ének: Nézz körül, mily szép e föld 2
(Kwame és Tokoro egy kendőbe burkolt lábassal jönnek előre.) Tokoro: Hello Kwame! Fa waka? Hogy vagy? Mi van nálad? Kwame: Ez itt a lábasban ún. afingi leves az ünnepre. Vadhúsból és cassava golyókból készül, és mi, a maroon törzs nagyon szeretjük. Az ország belsejében a folyóból származó halhúsból készítve ettük. Nagyon finom! Tokoro: Szuper! A szüleim azt mondták, hogy a belső területeken arany van! Kwame: Igen! De az én falumat aggasztja, hogy az aranyat higannyal mossák a bányászok, és ez nagyon szennyezi a folyókat. Jó lenne mindenkinek elmesélni ezt, és akkor talán nem csinálnák tovább. Tokoro: Ez nagyon rossz a folyóknak, a halaknak és nekünk is. Segítek elmondani másoknak is! Második gyermek: Imádkozzunk! Imádkozunk Urunk a Föld erdői, a folyói, a halai, az ásványi anyagai védelméért. Segíts megtanulnunk, hogy hogyan éljünk velük, anélkül, hogy elpusztítanánk őket! Narrátor: Tokoro és Kwame elsétálnak a kínai üzletig. Ott Liang éppen jön kifelé egy szatyornyi műanyag flakonos üdítővel. Liang kínai lány. Az üzlet, ami most az apjáé, az dédapjáé volt, aki sok évvel ezelőtt jött Suriname-ba, hogy a tengerparti részen dolgozzon. A vendégmunkások közül sokan Suriname-ban telepedtek le, mint ahogyan Liang dédapja is. Tokoro: Hello Liang! Azért jöttünk, hogy elvigyünk magunkkal az ünnepre. Te mit hozol a világimanapi ünnepségre? 3
Liang: Szia Tokoro! Szia Kwame! Üdítőket hozok, de a palackokat majd vissza kell hoznom. Én és a barátaim az iskolánknak gyűjtjük ezeket a flakonokat. Az összegyűjtött palackokat elszállítják egy üzembe, ahol újrahasznosítják őket. Ott apró darabokra vágják a palackokat és újakat állítanak elő belőlük. Kwame: Ezt csinálhatnánk a templomunkban is! Tisztítsuk meg utcáinkat és udvarainkat a műanyag palackoktól! Harmadik gyermek: Imádkozzunk! Urunk, segíts megelőznünk a betegségeket azáltal is, hogy utcáinkat és udvarainkat tisztán tartjuk a szeméttől és az eldobált műanyag flakonoktól! Ének: Nézz körül, mily szép e föld Narrátor: Ahogyan a gyerekek továbbindulnak, meglátják két barátjukat. Viresh, egy indonéz fiú és Samanie, egy jávai lány. Az ő őseik is munkát keresve jöttek Suriname-ba, és aztán úgy döntöttek, hogy itt élik tovább életüket. Mindkét gyereknél van valami. Tokoro: Sziasztok Viresh és Samanie! Mi van nálatok? Viresh: Ez egy tabla dob Indiából, ezen fogok zenélni az ünnepségen. Samanie: Én baka bana-t viszek (sült banán) a világimanapi ünnepségre. A nagymamám készítette. Ti mit hoztok? Tokoro: Nálam két rumbatök van. Ezeken fogok játszani, amikor éneklünk. De most menjünk, mert el fogunk késni! Narrátor: A gyermekek jókedvűen mennek a templom felé. 4
Negyedik gyermek: Imádkozzunk! Köszönjük Istenünk, hogy különböző vallásunk, kultúránk és származásunk ellenére békében élhetünk együtt! Narrátor: Tokoro, Kwame és Liang megérkeznek és mindenkit üdvözölnek. Az asztalra teszik, amit hoztak és leülnek. Az idei Világimanap témája: Minden, amit Isten teremtett, nagyon jó! Mondjuk el ezt szranan nyelven: A heri grontapu di Gado meki bun doro, dóro Hallgassuk most meg a bibliai történetet a teremtésről, Mózes első könyvéből, az 1Mózes 1: 1-27 verseket: 1:1 Ének: Nézz körül, mily szép e föld Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 1:2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött Két gyermek előrelép és egy fekete anyagot tartanak a négy sarkánál fogva és mozgatják fel és le, míg két másik gyerek pedig egy kék anyagot terít a földre, ami a vizet szimbolizálja. A vizek fölött sűrű sötétség volt. 1:3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 1:4 Látta Isten, hogy a világosság jó, A fekete anyagot a kék fölé tartják. A fehér kendőt a kék fölé tartják. 1:4 Elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 1:5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap. 1:6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. 5
1:7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 1:8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. 1:9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. 1:10 Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. 1:11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. 1:12 Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, A vizeket kék vászon szimbolizálja, amit a gyermekek hullámzásszerűen mozgathatnak, mások pedig növényeket, faágakat tartanak. amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. 1:13 lett este, és lett reggel: harmadik nap. Narrátor: Isten szólt és minden úgy történt, ahogyan Ő akarta. Semmi másra nem volt szüksége ahhoz, hogy létrehozza ezt a gyönyörű teremtett világot. Isten olyan jó és jószívű. Mondjuk el együtt: Úristen, Te olyan csodálatos vagy. Köszönjük azt a sok gyönyörűséget, amit készítettél a számunkra. 6
1:14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek 1:15 Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 1:16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; és a csillagokat Egy gyermek feltartja a Nap képét. Egy gyermek feltartja a Hold, egy pedig a Csillagok képét. 1:17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 1:18 és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 1:19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. 1:20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. 1:21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Halakat, rákokat, cápákat, bálnákat és más élőlényeket és a különféle madarakat, pillangókat, méheket és denevéreket - ezeknek a képeit körbe rakhatjuk a falon. 1:22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! 7
Narrátor: Meg tudtok ti is nevezni madarakat és halakat? 1:23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. 1:24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. 1:25 Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. 1:26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 1:27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Narrátor: Így alkotta meg Isten a föld gyermekeit. Nagyon különbözőek vagyunk, de Isten mindannyiunkat szeret. Lovak, elefántok, zsiráfok, kecskék, kutyák, csirkék és tehenek, stb. képét helyezzük fel egy nagy táblára vagy a falra. 8
Narrátor: Nézzünk egymásra és mondjuk: Minden, amit Isten teremtett, igen jó! Bíztassuk a gyerekeket, hogy ismételjék meg és fejezzék be ezt a jelenetet egy nagy öleléssel. A hetedik napon Isten megpihent. Minden, ami létezik, neki köszönheti az életét. Megáldott mindeneket, és jónak teremtette őket. Köszönjük meg most Istennek az Ő jóságát, kedvességét és szeretetét. Ötödik gyermek: Urunk Istenünk! Köszönjük neked a gyönyörű földet, amit adtál nekünk. Bocsásd meg, amikor nem viseljük megfelelően gondját, és amikor nem szeretjük egymást eléggé. Segíts, hogy jobban együttműködjünk környezetünkkel és másokat is erre bátorítsunk. Narrátor: És Ti gyerekek, hogyan fogjátok megóvni otthon és az iskolában a környezetetek tisztaságát? Mindenki írjon fel legalább egy ígéretet a papírjára! Bíztassuk a gyerekeket, hogy az alkalom kezdetén kiosztott állat és növény formájú cédulákra írjanak ígéreteket, pl. nem szemetelek, elzárom a csapot stb. Ezeket a cédulákat tegyék rá a vizeket és a szárazföldet szimbolizáló kendőkre. Ének: Nézz körül, mily szép e föld Befejező imádságként mondjuk el az Úrtól tanult imádságot! (A gyerekek egy csoportja mondhatja az imádságot a saját anyanyelvén, majd pedig egy másik csoport szranan nyelven.) 9
Wi Tata na hemel Miatyánk Wi Tata na hemel! Yu nen mu de Santa! Yu kondre mu kon! Yu wani mu go doro, na grontapu so leki na hemel! Gi wi tide da nyanyan fu wi! Gi wi pardon fu den ogri, di wi du,so leki wi tu de gi pardon na den suma, disi du wi ogri! No meki wi kon na ini tesi! Ma puru wi na da ogriwan! Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Bikasi ala kondre de fu Yu, èn ala tranga nanga glori de fu Yu, têgo Amen Mert tiéd az ország a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. 10
SURINAME