A NEMZETSZOCIALIZMUS KIALAKULÁSA ÉS TÉRNYERÉSE NÉMETORSZÁGBAN, VALAMINT HATÁSAI MAGYARORSZÁGRA. Készítette: Dajka Levente

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK (MSc) Nappali tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány A NEMZETSZOCIALIZMUS KIALAKULÁSA ÉS TÉRNYERÉSE NÉMETORSZÁGBAN, VALAMINT HATÁSAI MAGYARORSZÁGRA Készítette: Dajka Levente Budapest, 2011

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés... 6 1 A nemzetszocializmus térnyerése és hatalomra jutása Németországban... 8 1.1. Előzmények... 8 1.1.1. A weimari köztársaság és az egyre erősödő szélsőséges mozgalmak... 8 1.1.2. A weimari köztársaság aranykora... 10 1.1.3. A weimari köztársaság válsága... 10 1.2. Az NSDAP kormányra juttatása... 14 1.3. Az NSDAP kialakulásának rövid története... 16 1.3.1. A kezdetek (1919-1925)... 16 1.3.2. Az 1920-as pártprogram legfontosabb pontjai... 18 2 Adolf Hitler élete és személyiségének fejlődése... 20 2.1. A Vezér gyerekkora és családi háttere... 20 2.2. Hitler, mint egyedi jelenség... 25 2.2.1. Az érzelemhiány és a nőkhöz való viszony... 25 2.2.2. A karizmatikus tirannus... 27 2.2.3. Ki volt valójában ez az ember?... 28 2.2.4. A siker kulcsai... 29 3

3 Az NSDAP hatalmának megszilárdítása és a náci terror... 31 3.1. A totalitárius állam kiépítése Németországban... 31 3.2. A zsidóság félreállítása... 35 3.2.1. A kezdetek... 35 3.2.2. A végső megoldás... 38 3.2.3. Mindennapi élet a lengyel gettókban... 40 3.2.4. Az auschwitzi haláltábor... 42 4 A nácizmus bukása és a nürnbergi per... 44 4.1. Az NSDAP végnapjai és Hitler öngyilkossága... 44 4.2. A nürnbergi per, avagy a náci vezetők felelősségre vonása... 46 4.2.1. Előzmények... 46 4.2.2. A nürnbergi per... 47 5 Az antiszemitizmus gyökerei és a náci, valamint fasiszta alapelvek összevetése. 50 5.1. Az antiszemitizmusról, mint lelki fertőzésről... 50 5.2. A náci és fasiszta alapelvek... 53 6 Magyarország Németország felé való orientálódása és a nyilas terror... 56 6.1. A magyar külpolitika főbb prioritásai és lehetőségei Trianon után... 56 6.1.1. Megbékélés és beilleszkedés... 56 6.1.2. A trianoni békeszerződés békés revíziójának kérdése Európában... 59 6.2. Magyarország végérvényesen Németország felé fordul... 61 6.3. A nyilas uralom és terror... 65 6.3.1. A deportálások megindulása... 65 6.3.2. Sztójay vs. Szálasi zsidópolitikája... 67 6.3.3. Élet a budapesti gettókban... 68 4

7 A holokauszt-tagadás büntethetőségének kérdése a határainkon innen és túl... 70 7.1. A holokauszt-revizionizmus fogalmáról... 70 7.2. A holokauszt-revizionizmus nemzetközi történetének néhány állomása... 72 7.3. A holokauszt-tagadás szankcionálása a világ néhány országában... 74 7.4. A magyar gyakorlat... 76 7.5. A magyar lakosság álláspontja a holokauszt tagadásáról... 77 7.6. A holokauszt-tagadás büntethetőségének kérdése a magyar közvéleményben... 78 7.6.1. A holokauszt-tagadás büntethetősége melletti érvek... 79 7.6.2. Az ellenzők véleménye a Jobbik szemszögéből... 80 Befejezés... 82 Felhasznált irodalom... 84 Mellékletek... 89 5

Bevezetés A mesterszakos szakdolgozatom témájának kiválasztását hosszas gondolkodás előzte meg. Igyekeztem minél hamarabb leszűkíteni a lehetséges opciók körét aszerint, hogy gazdasági, politikai, kulturális vagy történelmi témájú dolgozatot szeretnék-e írni. Az utóbbit éreztem a legközelebb magamhoz, ezért is esett a választásom a Marinovich Tanár Úr által meghirdetett témák egyikére. Már általános iskolás koromtól kezdve az egyik kedvenc tárgyam a történelem volt, mindig érdekelt a múlt vizsgálata és elemzése. Az alapképzésre való jelentkezéskor is egy olyan szakot akartam megpályázni, ahol ez az egyik felvételi tárgy. A Budapesti Corvinus Egyetem falai között sikeresen elvégzett BA képzés után a mesterképzésre való jelentkezésnél szintén fontos volt, hogy a történelem és a politika mentén tanuljak tovább. Az előbb megfogalmazott indokokon túl mérvadó szempont volt a témaválasztásnál az is, hogy egy aktuális, a közelmúlthoz valamilyen szinten kapcsolódó kérdéskört járjak körbe a dolgozatban. A Holokauszt-tagadás büntethetősége/nem büntethetősége vitathatatlanul az elmúlt pár év egyik legnagyobb és legtöbb vitát eredményező kérdése volt a magyar és a nemzetközi közvéleményben egyaránt. A szakdolgozatom zárófejezetében szeretnék az előbb említett témával foglalkozni pro és kontra szemszögből. Véleményem szerint az előbbi téma komolysága és fontossága megköveteli azt, hogy mindenképpen pártatlanul, objektíven közelítsek hozzá. Úgy gondolom, hogy a kiválasztott témáról már korábbi tanulmányaim során sok hasznos és maradandó információt szereztem, mind az általános/középiskolai történelem órákon, mind pedig a konzulensem által tartott egyetemi előadások nyomán. Ezt a múltban felhalmozott ismerethalmazt kívánom rendszerezve összefoglalni és elemezni egy egyetemi szintű diplomamunkával. 6

Végezetül a következőkben szeretnék néhány szót ejteni a legfontosabb kutatási céljaimról néhány rövid kérdés formájában: - Németország belpolitikájában milyen módon nyertek egyre nagyobb teret a szélsőséges erők az 1920-as és 1930-as években? - Hogyan változott Adolf Hitler személyisége az évek előrehaladtával, avagy miként válhatott egy átlagpolgárból diktátorrá? - Magyarország, hogyan vált a két világháború között a náci Németország egyik elsőszámú politikai és gazdasági partnerévé? - Hozzávetőlegesen mennyi ember eshetett áldozatul a náci terrornak és melyek voltak a leghíresebb koncentrációs táborok? - Hogyan vélekednek a hazai pártok a holokauszt-tagadás büntethetőségéről és hogyan vélekednek erről a határainkon túl? 7

1 A nemzetszocializmus térnyerése és hatalomra jutása A szakdolgozatom második fejezetében a németországi szélsőséges erők térnyerésének körülményeit kívánom bemutatni, valamint a fejezet végén kitérek a német náci párt, az NSDAP történetére is. A második fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság hogyan befolyásolta a szélsőséges pártok tevékenységét és támogatottságának alakulását? Mik voltak a következményei a birodalmi választásoknak a német belpolitikában a weimari köztársaság idején? Milyen kezdeti sikertelen lépések övezték Adolf Hitlernek és pártjának a hatalom megszerzéséért folytatott törekvéseit? 1.1. Előzmények 1.1.1. A weimari köztársaság és az egyre erősödő szélsőséges mozgalmak 1918 novemberére eldőlt, hogy az antant hatalmak totális győzelmet arattak a központi hatalmak felett. A német katonai vezetés egy része azonban nem akarta elfogadni a feltétlen kapitulációt, de a német nép és a hadsereg már belefáradt a háborúba. Ezen ellentét nyomán egy forradalmi hullám söpört végig Németországon, melynek eredményeként 1918. november 9-én Berlinben kikiáltották a köztársaságot (II. Vilmos már korábban elmenekült az országból a feszült helyzet okán) és november 11-én pedig aláírták a fegyverszüneti egyezményt a compiégne-i erdőben. A legerősebb parlamenti párt, a szociáldemokraták (SPD) megalakították az ideiglenes kormányt Friedrich Ebert vezetésével. 1919 januárjában összeült az Alkotmányozó Nemzetgyűlés (a Szociáldemokrata, a Centrum és a Demokrata Párt együttes többségével) Weimar városában és ezért nevezik a náci hatalomátvétel előtti időszakot weimari köztársaságnak. 1 1 Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 49.o. 8

Nem meglepő, hogy az első világégést követő elégedetlenség és reménytelenség egyre nagyobb teret adott mind a szélsőbaloldali, mind pedig a szélsőjobboldali mozgalmaknak. Ezt az állítást támasztja alá, hogy 1918 végén a szélsőbaloldali Német Kommunista Párt (korábban Spartacus Szövetség) megpróbálta a novemberben kipattant forradalmat szovjet mintára továbbfejleszteni, de a szociáldemokrata vezetésű kormányzat többször sikerrel leverte a felkeléseiket (pl. az 1919. januári berlini kommunista felkelést). A világháborút követő forrongó időszakban a politikai gyilkosságok is elszaporodtak, melyeket a szélsőséges bal és jobboldali erők követtek el. Érdekesség, hogy a törvényhozás inkább a baloldali cselekményekre sújtott le és a jobboldaliakra pedig nem annyira. A szélsőjobboldalnak már ekkor nagyobb támogatói bázisa volt a németek körében (pl. a hadseregben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a nagyipari vezetők között is bőven akadtak pártolóik), amely elég vészjosló jövőképet festett a demokrácia terén a weimari köztársaságnak. Ezt támasztotta alá az, hogy az 1920. márciusi Wolfgang Kapp vezette szélsőjobboldali puccskísérletet a hadsereg nem volt hajlandó leverni, helyettük egy általános sztrájk buktatta meg azt pár nap alatt. A náci hatalomátvételben kulcsszerepet játszó szélsőjobboldali nemzetszocialista párt (NSDAP) tevékenysége ebben az időben még nem volt jelentős, a 1920-as évek elején még csak Bajorországra korlátozódott. 1923 novemberében, a müncheni sörpuccs idején ugyan megpróbálták magukhoz ragadni a hatalmat, de próbálkozásuk kudarcba fulladt. A párt vezetőjét, Adolf Hitlert ezt követően ítélték 5 év várfogságra, ahol megírta a hírhedt művét, a Mein Kampf-ot. Kiszabadulását követően azonban újraszervezte pártját és annak működését az egész országra kiterjesztette. 2 A nagy gazdasági világválság előtt időszak még arról tett számunkra tanúbizonyságot, hogy a demokratikus pártok még erősebbek a szélsőséges erőknél, de ez a helyzet a későbbiekben gyökeresen megváltozott. 2 Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 49-50.o. 9

1.1.2. A weimari köztársaság aranykora Friedrich Ebert halála után, 1925-ben a veterán tábornokot, a konzervatív Paul Hindenburgot választották meg köztársasági elnöknek. Megválasztásának fontos következménye volt, hogy a köztársaság kiegyezett a korábban ellene szervezkedő jobboldallal. A húszas évek második felére, tehát a német gazdasági és politikai viszonyok rendeződtek, az ország nemzetközi tekintélye helyreállt. A versailles-i békében meghatározott jóvátétel fizetése is kellő ütemben haladt. A gazdaság talpra állt és növekedésnek indult, csökkent a munkanélküliség és a lakosság életszínvonala is nőtt. Ebben az időszakban vált a modern kultúra és életmód központjává Németország, azon belül pedig Berlin, mint világváros játszott nagy szerepet. 3 Ezt a minden téren virágzó időszakot azonban pillanatok alatt megtörte az 1929. október 24-én, New Yorkban kirobbant nagy gazdasági világválság. 1.1.3. A weimari köztársaság válsága Mint már említettem, az 1929-ben kirobbant válság megpecsételte a köztársaság sorsát és teret engedett a már évek óta szerveződő NSDAP-nak és Hitlernek. -A válság hatására csökkent a foglalkoztatottság, a gazdasági növekedés, a termelés, visszaestek a jövedelmek, a bankok sorra mentek csődbe és a német nemzeti fizetőeszköz is elértéktelenedett. A recesszió az USA után Németországot érintette a leginkább, hiszen a közép és hosszútávú hitelek háromnegyedét hosszú távú beruházásokra fordították. 1929/1930 telén már több mint 3 millió munkanélküli volt az országban (1932-re már 6 millió!), nőtt az elégedetlenség a lakosság szinte minden rétegében (felkelések), de legfőképpen a kis -és középparaszti rétegekben. A politikai életben is egyfajta válság következett be, 1930. március 27-én felbomlott az 1928 óta kormányzó Müller kormány, helyét 1930. március végén a Centrum-párti Heinrich Brüning vezette kabinet vette át. Az új kabinet az Alkotmány 48. cikkelye 3 Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 51.o. 10

alapján a birodalmi elnök személyes bizalmán alapult és elnöki rendeletekkel kormányzott.- 4 Az 1930. szeptember 14-i választások vészjósló eredménnyel zárultak, a Szociáldemokrata Párt után az NSDAP vált a Reichstag második legerősebb pártjává a szavazatok 18,3%-ával (107 képviselői hely). A Nemzetszocialista Párt szavazói bázisa a társadalom széles rétegéből származott: a nemzetikonzervatív és liberális érzelműektől a protestáns közép és felsőrétegekhez tartozókon át a fiatalokig bezárólag. Brüningnek, tehát muszáj volt nyitnia a nemzetszocialisták felé azért, hogy legalább a politikai stabilitásán erősítsen Németországnak. Az előbb említett döntésében nagy szerepet játszhatott az, hogy Hitler 1930 szeptemberében ún. legalitás-eskü -t tett, amelyben szavatolta, hogy mozgalma nem fog illegális eszközöket alkalmazni. Fontos megemlíteni még, hogy a másik szélsőséges erő, a Kommunista Párt is 77 mandátumot szerzett, tehát az ő erősödése is nyilvánvaló volt. Az SPD (Szociáldemokrata Párt) természetesen nem nézte jó szemmel Brüning politikáját, de kisebbik rosszként elfogadta azt, ezzel viszont a párton belül nagy viszályokat szított. Ezek a viták gyengítették a párt vonzerejét, valamint a szavazóinak elkötelezettségét is és így a válság közepette képtelen volt arra, hogy a saját szociáldemokrata programját képviselje. A lakosság őket, mint a Brüning-blokk tagjait tette felelőssé a kancellár antiszociális politikájáért is (állami kiadások és magánjövedelmek csökkentése, a munkanélküli-biztosításban részesedők körének folyamatos szűkítése stb.), ennek következtében egy teljesen elszigetelődött politikai erővé váltak. 5 A politikai radikalizmus a kormány sikertelen válságkezelő lépési nyomán tovább erősödött és ezen erők a Reichstag falai helyett az utcán kezdték el hirdetni nézeteiket és toborozni híveiket. A nemzetiszocialista párt 1921-ben megalakított rohamosztaga (SA) 1932-re 420.000, az 1925-ben életre hívott védőosztaga (SS) pedig körülbelül 52.000 tagot számlált. A kommunisták hasonló szervezete, az 1924-ben alapított Vörös Frontharcos Szövetség (RFB) 1927-re már 130.000 taggal bírt. Ezen szervezetek közös jellemzői az egyenruha viselése és a titkos fegyverraktárak voltak. A két szélsőséges 4 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 156-157.o. 5 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 159-161.o. 11

erő között egyre többször alakult ki véres kimenetelű összetűzés, a késve kiérkező rendőrség pedig inkább a szélsőjobboldali szervezetekkel szimpatizált. Az egyre csak erősödő NSDAP és további nacionalista jobboldali pártok (pl. DNVP- Németnemzeti Néppárt stb.) 1931 novemberében, a korábban Bad Harzburgban összehívott konferenciájuk után bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kabinet ellen, de ez a szociáldemokraták ellenszavazatai miatt még elbukott. 6 Az 1932. évi birodami elnökválasztás kimenetele is felettébb tanulságos és vészjósló eredménnyel zárult. Az eddig regnáló Hindenburg újraindult, de a német belpolitikai helyzet az első megválasztásához képest azonban gyökeresen megváltozott. A gazdasági recesszió és az erősődő NSDAP hatása is meglátszott a választás végeredményén. Hiába nyert Hindenburg mindkét fordulóban (49,6% és 53%), az új vetélytárs, Adolf Hitler eredménye (36,8%) számára is meglepetést okozott. Csalódottan vette tudomásul, hogy sok konzervatív szavazó és néhány bensőséges bizalmasa (pl. Seeckt tábornok) is elpártolt tőle. Hindenburg nemcsak saját emberei egy részével, hanem Brüninggel is számos alkalommal konfliktusba keveredett. A köztük lévő viszálynak számos gyökere volt, kezdve attól, hogy Brüning nem hagyta magát bábként irányítani és önálló politikát folytatott, valamint számos tartomány nyomására kieszközölte, hogy tiltsák be az SA-t és az SS-t (1932. április 13-án lépett életbe ez a rendelkezés). A kormányon belüli viszályok közepette Schleicher tábornok közben azon dolgozott, hogy a Brüning-kormányt leváltsák és az NSDAP-t pedig kormányzóerővé tegyék. 1932. május 7-én a tábornok egy titkos megállapodást is kötött Hitlerrel, melyben az előbb említetteken túl például az szerepelt, hogy Schleicher lépéseket tesz az SA és az SS működésének újbóli engedélyezéséért és új parlamenti választások kiírásáért. A másik szerződő fél pedig szavatolta, hogy a Reichstag falai között nem fogja támadni a következő elnöki kormányt. Brüning leváltása, tehát már csak idő kérdése volt, melyre végül május 29-én került sor azután, hogy a szerveződő ellenzéknek sikerült Groener belügy és Reichswehr-miniszter lemondását is elérnie. A birodalmi elnök egyébként agrárbolsevizmus-vádjával menesztette a kancellárt annak okán, hogy a szanálásra alkalmatlan birtokok állami felvásárlása után elárverezeték 6 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 168-169.o. 12

volna ezeket és a munkanélküliek számára paraszti településeket hoztak volna létre rajtuk. 7 A tovább mélyülő politikai és gazdasági válság alatt lépett hatalomra 1932. június 1- jén Franz von Papen kancellár, aki Schleicher tábornok közbenjárásával került hatalomra. Hiába rendelkezett jó kapcsolatokkal a tehetős társadalmi rétegekben, nem volt meg a kellő támogatottsága sem a Reischstag-ban, sem pedig a közvéleményben, hiszen nem hittek abban, hogy képes lesz úrrá lenni a válságon (csak úgy, mint elődje). Hindenburgnak nem volt más választása, mint az hogy feloszlassa a birodalmi gyűlést június 4-én. Ezt követően bátran kijelenthetjük, hogy a német történelem legvéresebb választási küzdelme zajlott a jobboldal (SS, SA, Stahlhelm) és a baloldal között (Vörös Frontharcos Szövetség, Birodalmi Zászló), mely sokszor véres utcai összecsapásokba torkollott és több száz halálos áldozatot követelt alíg 2 hónap alatt. Ebben a felfokozott légkörben került sor a parlamenti választásokra 1932. július 31-én, ahol a részvételi arányon is meglátszott, hogy a német nép gyökeres változást akar az eddigi politikákhoz képest. A náci párt a várakozásoknak megfelelően győzelmet aratott (37,3%, 230 képviselői hely) a sikeres tartományi választások után (pl. a jelentős szereppel bíró Poroszországban, Bajorországban, Hamburgban is növelték befolyásukat). Az SPD újabb keserű vereséget szenvedett, ezzel szemben a kommunisták növelték szavazataik arányát (14%). A nemzetszocialisták sok új választót nyertek meg, akiknek a 60%-a a középrétegekből, 40%-a pedig a munkáskörnyezetből került ki. Fontos megemlíteni, hogy ezen a választáson a szélsőjobboldali erő a legmodernebb eszközöket vette igénybe, de antiszemitizmusukat még ekkor háttérbe szorították, igyekeztek egy tisztességes párt látszatát kelteni. A választási siker újabb lépésre sarkallta Hitlert, aki a korábbi ígéretével szemben nem volt hajlandó tolerálni a Papen-kormányt, ehelyett teljes körű államvezetést követelt pártja számára. Az elnök azonban nem volt hajlandó engedni, ezzel a náci vezér egy újabb érzékeny vereséget szenvedett el a korábbi elnökválasztás után. A Papenkormány körüli bizalmatlanság nem csillapodott, ezért a kormány ellen benyújott bizalmatlansági indítvány után újból feloszlatták a Reichstagot (1932. szeptember 12.). 8 7 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 170-171.o. 8 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 172-175.o. 13

Az újbóli választások (1932. november 6.) eredménye a kommunisták számára volt bíztató, hiszen tovább növelték szavazati arányukat (17%), szemben a nemzetszocialistákkal, akik szavazókat vesztettek (33%). A Papen-kormány lemondása után a kabinet ún. harci tervet dolgozott ki, melyben az szerepelt például, hogy: a Reichstagot feloszlatnák új választások kiírása nélkül, a pártokat kikapcsolnák a rendőrség és a Reichswehr révén, valamint az alkotmányt autoratív módon alakították volna át. Ezt a tervcsomag -ot végül elvetették Schleicher javaslatára, aki egy esetleges polgárháború kitörésétől tartott. Hindenburg ezt követően november végén újabb kormányrészvételt ajánlott fel Hitlernek, aki ezt elutasította és ehelyett egy kivételes törvényeken alapuló kancellárság kialakítását sürgette (sikertelenül). 1932 decemberében végül Schleichert választották kancellárnak, akinek a legfőbb terve egy ún. keresztfront kialakítása volt a Reichswehr és a munkásság szövetségével. Úgy gondolta, hogy csak így alakítható ki tartós, stabil belpolitika Németországban. Már az előző kabinet idején megkezdte az SPD, a Német Állampárt, a Centrum, a DNVP és az NSDAP munkásszárnyaival a tárgyalásokat, melyek végül zátonyra futottak a Gregor Strasser körüli baloldali szárny kiválásával (az NSDAP nyomására) és az SPD bizalmatlansága miatt. Schleicher sikertelensége tovább folytatódott, hiszen nem találta a közös hangot a meghozott intézkedései során sem a földbirtokos réteggel, sem pedig a munkásokkal (sztrájkok, tüntetések) és időközben a parlamenti támogatottságát is elvesztette. Úgy gondolta, hogy az előző időszak harci tervéhez hasonló ún. állami szükségállapot tervével (Reichstag feloszlatása új választások nélkül, kivételes állapot kihírdetése, sztrájktilalom a közszolgálatban és a legfontosabb üzemekben stb.) kihúzhatja 1933 végéig, de tévedett. Hiába ért el részsikereket az előző időszakban megkezdett munkateremtési programmal és a külpolitikájával, nem maradt más választása mint az, hogy 1933. január 28-án lemondjon tisztségéről. 9 1.2. Az NSDAP kormányra juttatása Schleicher lemondásával megnyílt az út a világgazdasági recesszió évei alatt megerősödött NSDAP és Hitler előtt arra, hogy megkezdjék a saját ideológiájuk szerinti náci totalitárius állam kiépítését. 9 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 175-178.o. 14

-Hitlert 1933. január 30-án nevezte ki Hindenburg kancellárrá, ebben a komoly politikai fordulatban nagy szerepet játszott a katonaság, az állami bürokrácia és a gazdasági elit évek óta tartó Hitler-pártisága is. A náci vezér és pártjának prominens képviselői (Göring, Himmler) tisztában voltak azzal, hogy a gazdasági elit támogatása nélkül nem kerülhetnek hatalomra, ezért mindig jó kapcsolatra törekedtek velük. Ez az előbb említett széles támogatói réteg (a gazdasági és pénzügyi szféra 22 jelentős személyisége) már 1932 végén beadványt nyújtott be, melyben Hitler kinevezését sürgették az elnöki kabinet élére. Ez a kezdeményezésük még eredménytelen maradt, de Schleicher későbbi szakszervezetbarát és egyben NSDAP-ellenes politikája (ún. keresztfront-politika ) újra egységbe kovácsolta őket és most már a siker sem maradt el. Mindenképpen ki kell térni ennél a pontnál arra, hogy mit vártak, mit reméltek ezek a körök a Führer hatalomra juttatásától. Felsorolás szintjén ezek a következők voltak: az állam autoritatív-monarchista átalakítása; a kommunisták, a szociáldemokraták és a szakszervezetek tartós kikapcsolása; a gazdaság adó és szociális terheinek megszüntetése; a Versailles-i szerződés megszüntetése, valamint a revíziós fegyverkezés beindítása. Jól tudták azonban, hogy pártfogoltjuk nem minden téren fogja majd követni az általuk megálmodott utat (pl. Hitler nem monarchista érzelmű, és egyfajta diktatúra kiépítésére törekszik stb.), de mégis teljes mellszélességgel kiálltak mellette. Hitler Papenra, régi riválisára is számíthatott, aki birodalmi kancellárként élvezte Hindenburg bizalmát és eloszlathatta a birodalom első emberének félelmeit a náci vezér kancellári kinevezésétől. Természetesen Papent önös érdekek is vezérelték abban, hogy kiálljon volt vetélytársa mellett, hiszen azt remélte, hogy így visszatérhet majd a kormányba. Hindenburg valós félelmeinek lecsillapítása és támogatásának megszerzése közel egy hónapot vett igénybe, ez időszak alatt számos titkos találkozót szerveztek a felek. A birodalmi elnök ellenállását végül 1933. január 28-án sikerült végérvényesen megtörni azzal a feltétellel, hogy Werner von Blomberget nevezik majd ki véderő-miniszternek. Nemcsak az őt körülvevő politikai nyomás hatása sarkallta az idős elnököt a cselekvésre, hanem a körülötte kirobbant keleti-segély botrány (állami mezőgazdasági pénzek elsikkasztásának lehetőségére derült fény a Centrum vizsgálata nyomán) és a tervezett náci katonai puccsról szóló híresztelések is befolyásolták. 15

A leendő kormány tagjai (Hitler-kancellár, Göring-porosz belügyminiszter, Frickbelügyminiszter, Papen, Hugenberg és négy párton kívüli konzervatív miniszter) 1933.január 30-án este 11-kor tették le a hivatalos esküt a weimari alkotmányra. Az előbbi gondolatok alapján megállapíthatjuk, hogy a nemzetszocialista párt prominenseinek sikerült a legfontosabb pozíciókat elfoglalniuk a kormányban. Az NSDAP, tehát hatalomra került, politikai ellenfeleik tehetetlenek voltak velük szemben, hiszen a baloldal már évek óta megosztott volt, a liberálisok pártok jelentéktelenné váltak, a Centrum pedig hallgatólagosan támogatta őket.- 10 Arra, hogy miként működött a náci diktatúra gépezete a következő években, a dolgozatom egy későbbi fejezetében fogok kitérni. Az 1. számú melléklet összefoglaló táblázata jól szemlélteti a német szélsőséges erők egyre növekvő támogatottságának alakulását a weimari köztársaság válságának idején. 1.3. Az NSDAP kialakulásának rövid története 1.3.1. A kezdetek (1919-1925) A Nemzetszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) az 1920-as évek elején kezdte meg a működését. A később hatalomra jutó náci párt elődjét, a Német Munkáspártot 1919. január 5-én alapították. Alapító tagjai rendre kispolgári mozgalmak eszmeiségét követő egyszerű emberek voltak, akik közül később többen kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a párt hatalomra jutása után. Anton Drexler üzemi munkást, Karl Harrer sportújságírót, Dietrich Eckart jómódú költőt, Alfred Rosenberg és Gottfried Feder mérnököket és Eckart lapjának legfontosabb munkatársait mind-mind megtalálhatjuk az alapítók között. Az előbbi állításomat alátámasztván elég, ha csak Rosenberget jövőbeni fontos szerepét említem meg, akit Hitler többek között azzal bízott meg, hogy dolgozza ki a Párt spirituális és filozófiai programját, továbbá a náci fajelmélet megalkotójaként is őt tartják számon. Érdekesség, hogy az első, a nemzeti szocializmus eszméit hirdető művek egyike, A 10 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 178-183.o. 16

kamatrabszolgaság szétzúzása címmel éppen az egyik korábban említett alapító, Gottfried Feder neve alatt jelent meg. 11 1920 februárjában jelent meg a párt nézeteit, céljait, célkitűzéseit összefoglaló első hivatalos, 25 pontból álló pártprogram, melyet a következő pontban kívánok bemutatni. Hitlernek a párthoz való csatlakozása után rögtön egyeduralomra tört és tömegpárttá szervezte a szélsőséges politikai szervezetet (1923-re 12.000 tag). Már az 1920-as évek elején több jelentős, nagy befolyással bíró család, kiadó támogatta őket, többek közt: a Bechstein család (zongoragyárosok), a Seidlitz család (papírgyárosok) és az Ernst Hanfstaengl (kiadó). Ezekben az években csatlakozott a szervezethez a később fontos szerepet betöltő Rudolf Hess, Hermann Göring (a náci rohamosztag első vezetője), Joseph Goebbels (a propagandaügyek későbbi felelőse) Rudolf Höss (az auschwitzi haláltábor későbbi vezetője) és Heinrich Himmler (az SS későbbi vezetője és Hitler legfőbb bizalmasa) is. 12 Az NSDAP eszméit a korabeli legendák és elméletek szélsőjobboldali jellege határozta meg: az antiszemitizmus, a Dolchstoss-elmélet, a Versailles-i szerződés kritikája és a fajelmélet alkotta a párttagok véleményét. Az előzőeken túl abban is egyetértettek, hogy gyűlölték a weimari köztársaságot, erősen ellenezték a kapitalizmust, hiszen a gazdag gyáriparos réteget hibáztatták a háborús veszteségekért, továbbá az ország akkori helyzete miatt. 13 A fentebb említett időszakban a párt leghíresebb radikális fellépése az 1923-as müncheni sörpuccs volt. Ez a kezdeti próbálkozás még kudarccal zárult, hiszen ezt követően tiltották be a pártnak és alszervezeteinek működését, valamint a tagok közül sokan börtönbe kerültek (pl. Hitler is). Az 1923-as év még egy szempontból fontos számunkra, mégpedig azért, mert ekkor alakult ki a Náci Párt szimbólumrendszere: a jelvény (vörös mezőben fehér kör, fekete horogkereszttel), a náci köszöntés (rézsútosan 11 Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 6-7.o. 12 Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13. 13 Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 13.o. 17

felemelt nyújtott jobb kar), a barna ing és Hitler Führer-ként (Vezérként) való megszólítása is. 14 1.3.2. Az 1920-as pártprogram legfontosabb pontjai A 25 pontos program kidolgozásában 3 személy vett részt: Hitler, Feder és Dexler. Három fő cél mentén fogalmazták meg a nácik a legfontosabb célkitűzéseiket: 1. a gazdaság antikapitalista átalakítása 2. a német nép felemelése, és a német társadalom fontosnak ítélt rétegeinek állami védelme, segítése, politikai szabadságának biztosítása 3. a zsidók gazdasági-politikai jogainak korlátozása, egyéb idegenek kiutasítása. 15 -Az első csomagban került említésre a nem munkából származó jövedelmek kisajátítása (11.pont), a háborús nyereségek elkobzása, a konszernek államosítása (13.pont) és az agrárreform (17.pont), melyben a telekspekuláció tiltása, a földbérlet eltörlése stb. szerepelt. Ezekkel a pontokkal, célkitűzésekkel a kispolgárokat, a gazdálkodókat és kisiparosokat nyerték meg, akik a későbbiekben majd a legnagyobb szavazóbázisukat fogják jelenteni. A második csomag a német nép felemelését és kárpótlását célozta meg. Az első két pontban követelték a német nemzeti önrendelkezést és a Versailles-i békeszerződés érvénytelenítését. Ebben a részben szerepelt még a német nép egységesítésének (3.pont) és a nemzeti hadsereg felállításának (22.pont) gondolata, továbbá néhány szociális jellegű, az alsóbb rétegeket támogató intézkedés is (a munkalehetőségek, a nyugdíjak, a sajtó és vallásszabadság, a jogegyenlőség, az eü. és oktatás nemzeti szempontok szerinti megteremtése, átalakítása). A harmadik csomagban kétségkívül az antiszemita, zsidóellenes intézkedések kaptak helyet. Ezek a következők voltak: a zsidók nem lehetnek néptársak és német állampolgárok (4.pont), a zsidó bevándorlókat el kell távolítani az országból (8.pont), 14 Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13. 15 Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13. 18

a zsidó tulajdonú gyárak, nagyáruházak államosítása; a német irodalom és kultúra idegenektől való megtisztítása (23.pont) stb.- 16 16 Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13. 19

2 Adolf Hitler élete és személyiségének fejlődése Ebben a fejezetben először Hitlet gyerekkorát kívánom bemutatni, majd a későbbiekben kitérek a náci diktáror személyiségének változásaira és a jellegzetes személyiségjegyeire az NSDAP megalakulása után. A harmadik fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: Milyen volt Hitler gyermekkora és családi háttere? Hogyan formálódott a személyisége az NSDAP megalakulása után? Milyen egyedi tulajdonságok jellemezték őt, mint a 20. század egyik legnagyobb diktátorát? Hogyan sikerült manipulálnia például a szavazótáborát és párttársait? 2.1. A Vezér gyerekkora és családi háttere -Hitler élettörténetének megírásával már sokan próbálkoztak saját életében is, de komoly nehézségekbe kellett ütközniük. Többek közt azért, mert maga a Führer sem bátorította ezeket a próbálkozókat főleg azért, mert a családi hátterének megismerése rontott volna a PR-szereplésein. Végül 30 éves korában, a sörpuccsot követő börtönévek alatt emlékezett meg először a Mein Kampf-ban a családjáról és gyermekkoráról, mindezt saját szemüvegén keresztül tette. Ebben a műben csak édesanyjáról emlékezik meg, olykor valóságot elferdítvén, ezzel szemben fiatal korának nyomait viszont már a hatalomra jutásának kezdetén igyekezett megsemmisíteni, elmosni. Egykori szülővárosának lakosait, az ott élő rokonait még arra is rávette, hogy ne nyilatkozzanak a múltjáról a nyilvánosságnak. Csak 1938-ot követően kezdett bele élete korai időszakának racionalizálásába oly módon, hogy egykori szülőfaluja (Strones) helyén egy gyakorlóteret építetett, a lakosságot pedig kitelepítette. A Vezérnek, mint később kiderült volt mit titkolnia, hiszen nem éppen egy nívós családból származott, sőt a nevük eredete sem volt tisztázott. A család nevének eredeti formája nem a Hitler volt, hanem egészen más (Heidler, Hidler vagy Hiedler).- 17 17 Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 16.o. 20

A neve származásáról két elmélet is létezik: - az egyik szerint a német Hittlerből származik, melynek jelentése kunyhólakó, pásztor - a másik a szláv Hidlar, vagy Hidlarcek volt, melynek jelentése hasonló 18 -Hitler családja, mint már korábban említettem valóban nem adott okot a dicsekvésre. Nagyanyja, Maria Anna Schicklgruber például egy átlagos származású parasztlány volt, egy szegény parasztcsalád tizedik gyermekeként. Később vagyonosabb lett a lakhelyén (az alsó-ausztriai Waldviertelben) anyja öröksége révén, melyet tíz év alatt duplájára növelt. Később házvezetőként dolgozott és 1837-ben, 42 évesen szülte meg Hitler apját, Alois Schicklgrubert. Maria Anna férje körül azonban nagyon sok találgatás látott napvilágot, az egyik szerint egy zsidó gyáros nemzette, akinél az anyja dolgozott, de ez a feltételezés nem nyert bizonyítást. Egy másik feltételezés szerint Hitlert egy zsidó bankár, Salomon Mayer von Rotschild nemzette, de ezt az ügyet is eltussolták. Egyébként Dolfuss, Ausztria kormányzója talált erre a tényre egy írásos bizonyítékot és ezzel zsarolta a Vezért, hogy megóvja hazáját a bekebelezéstől. Ez az akció végül nem sikerült neki és a fejével kellett fizetnie miatta, a bizonyítékok pedig Hitler egyik bizalmasához, a német titkosszolgálat fejéhez (Heydrich) kerültek. Alois Hitler, a diktátor édesapja már kisgyerekként, anyja halála után a helyi cipésznél lakott és 1850-től Bécsben tanult tovább cipészinasként. Öt évvel később pedig osztrák állami köztisztviselő lett (félig katonai alkalmazásban vámtisztviselő). 1875-től kezdve folyamatos továbbképzésekre járt, mígnem felügyelői beosztásba helyezték. Az apa magánélete azonban nem alakult ilyen jól. Első feleségét, Anna Gasslt 1873-ban vette el, aki jómódú családból származott (a felettesének a lánya volt). A feleség azonban meddő volt, így nem született gyerekük. 1877-ben, jó állású tisztviselőként sikerült nevet változtatnia és felvenni anyja második férjének (Johann Georg Hiedlernek) a nevét. A ceremónia egyébként a keresztelési helyén, Döllersheimben történt, melynek a pap nem látta akadályát. Az új nevének hivatalos bejegyzése a mistelbachi köztisztviselői testületnél történt és valószínűleg ekkor változott Hiedler neve Hitlerré. Mivel gyermeke nem születhetett Anna-tól, viszonyt kezdett előbb Franziska 18 Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 16.o. 21

Matzelbergerrel, házuk 19 éves szolgálójával, majd Klara Pölzlt-el is (egyik rokonuk gyermeke volt). A titkos kapcsolatok okán, 1880-ban költözött el feleségétől, aki 1882- ben halt meg. Ugyancsak ebben az évben született meg Alois Hitler első törvénytelen gyermeke Franziskától Alois néven. Házasságuk után felesége Bécsben, egy kórházban szülte második gyermeküket, Angelát. Az asszony eközben tüdőembóliában betegeskedett és 1884 augusztusában hunyt el. A harmadik felesége Klara volt, akinek hivatalosan a nagybátyja volt és előző felesége ápolásakor (a lány ápolta) ismerte meg. Házasságuk egyházi tiltás alá esett, de Alois diszpenzáció -t 19 szerzett és így megtudtak esküdni 1885-ben. Ebben az évben született meg első közös gyermekük, Gustav, majd egy évvel később Ida. 1887-ben előbb a harmadik gyereküket vesztették el (Otto), majd a 2 idősebb testvért is elvitte egy diftériajárvány. 1889. április 20-án született meg a negyedik és legismertebb utód, Adolf, majd öt év múlva Edmund és 1896-ban Paula. Edmund nemsokkal később egy gyerekbetegségben meghalt, így a kis Hitlernek csak egy vérszerinti testvére maradt. Alois Hitler nem volt példás családapa, nem foglalkozott gyermekeivel, inkább a szenvedélyeinek (pl. kocsmázás) és a méhészetnek élt. Ezen túl a családfő, egyébként jól jövedelmező munkája miatt sokszor kellett költözniük is. Nyugdíjba vonulásával sem lett összetartóbb a család, sőt az apának inkább teher volt az 5 gyereke és az alkoholizmusba menekült. Az egyre csak súlyosbodó szenvedélybetegsége nyomán félelembe tartotta az egész családját, a legkisebb fiút (Hitlert) például korbáccsal verte. Nem nagy bátorság kijelenteni, hogy Adolf Hitler sanyarú, apa nélküli gyermekkora is közrejátszott abban, hogy később egy agresszív, érzéketlen, hataloméhes diktátorrá vált. 1900 februárjában halt meg az idősebb fiú, Edmund, így az idősebb Hitler kezdte komolyabban venni az egyetlen megmaradt fiú utódját. Ugyan arra a pályára szánta őt is, mint ahol ő dolgozott, de ezzel még jobban elidegenítette magától a fiút. A megmaradt családi örökös azonban teljesen más karrierről álmodott, inkább az egyházi világ és a művészetek érdekelték, ezzel mélyen elkeserítette apját. A családfő végül 1903. január 3-án halt meg, ez az esemény örömünnep volt az ifjú Hitler számára, ennek okán otthagyta az iskolát. Anyja, apjával ellentétben végig istápolta és óvta őt, de az egyetlen fia mindig is ellenérzéseket táplált iránta (valószínűleg anyja múltja miatt). 19 Diszpenzáció: a házassági engedély megadása kihirdetés nélkül Forrás: http://www.kislexikon.hu/diszpenzacio.html, Letöltés dátuma: 2011.02.20. 22

Ebből a sanyarú sorsból és a számára terhes családi légkörből először 15 évesen szökött meg.- 20 -Alois halála után a megmaradt család elég jó körülmények között élt, köszönhetően a férj után járó magas nyugdíjnak, de sokat költöztek. Adolf a Linzbe való költözés után újrakezdte tanulmányait és itt is, mint már korábban, felfigyeltek éleseszűségére, de ezzel együtt lustaságára, valamint irányíthatatlanságára is. Az utóbbi magatartásának később meg is lett az eredménye, hiszen a középiskola végén nem tudta megszerezni az érettségit. Ez a kudarc azonban nem érintette meg igazán, önmagát mindig is inkább egy mély művészléleknek tartotta és lenézte a tisztes munkából élő embereket. A csonka család, mint már korábban is említettem elég jó anyagi körülmények között élt. A fiatal Hitler, pedig a sikertelen középiskolai évek után csak a kedvteléseinek élt, sétálgatott, festegetett, színházi előadásokra járt stb. 1907-ben, miután megkapta az örökségét, Bécsbe költözött, hogy megvalósítsa egyik álmát. A Művészeti Akadémián szeretett volna tanulni, de nem készült fel rendesen a felvételire, később pedig hiányzott az érettségi vizsgája, így nem vették fel. A kudarcok sora tovább folytatódott, mikor mellrákban meghalt édesanyja, Klara. Húgával, Paulával magukra maradtak, de a rájuk maradt vagyon és az árvaellátás nyomán rendezett körülmények között éltek tovább. Nem sokkal később a két testvér útja külön vált, Hitler ettől fogva már csak a művészeteknek, majd a politikának szentelte életét. Paulára egyébként mindig is sok figyelmet fordított, gondoskodott a megélhetéséről különválásuk után is. Talán túlságosan is belevatakozott az életébe, ugyan is amikor a lány jegyben járt Jekelius doktorral, nem engedte, hogy összeházasodjanak. A Führer új élete nem indult zökkenőmentesen, hiszen az egyre csak fogyatkozó pénzével párhuzamosan csúszott lefelé az életszínvonala is. Nem volt ritka este, hogy egy híd alatt kellett aludnia vagy egy menhelyen húzta meg magát. Ekkor a megélhetését csak a lenézett kétkezi munkával (hósöpréssel, hordárkodással) tudta biztosítani. A kétkezi munkák mellett vállalt állandó állásokat is, dolgozott festőként (a város nevezetességeiről készített képeket és ezeket adta el aprópénzért) és plakátokat is tervezett. Az utóbbi tevékenységében szállásadója, Hanisch segítette, akivel később különváltak az útjaik, mert önállóan akart megélni (1910.). Inkább nyomorgott, 20 Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 16-27.o. 23

ahelyett, hogy újra kétkezi, rendszeres munkákból tartsa el magát. Ezt követően sokat kezdett olvasni, de nem a szépirodalmi művek vonzották, hanem a korszak divatos, felvilágosító és politikai eszméket sűrítő ponyvafüzetei érdekelték. A források szerint ekkortájt fogalmazódtak meg benne először a szélsőséges gondolatai az árja felsőbbrendűségről, az élettérről és az alsóbbrendű osztályok megsemmisítéséről. Ezt követően lett híve véglegesen a német szellemnek, szülőhazáját pedig szinte megtagadta, többek közt azért, mert sok kisebbség lakta és semmi sem védte a német faji tisztaságot. Ezen felül a szociáldemokratákkal is ekkor fordult szembe, mivel azok a hasonló érzelmű, de nem árja nemzetekkel egyesülve küzdöttek a polgárok jogaiért. Legfőbb tanítómesterei ekkor Schönerer, a harcias bécsi nacionalista ideológus és Dr. Karl Lueger voltak, akitől pedig szociáldemagógiát tanult. Nézeteire nagy hatással voltak azok a személyek is, akik között élt: a bűnözők, a prostituáltak, a tolvajok. Ezen emberek morálja nagyon szimpatikus volt számára, hiszen mint művész, ő maga is gyűlölt minden korlátozást és szabályt. 1913 októberében költözött Münchenbe, miután nem volt hajlandó bevonulni a Monarchiában katonának. A német hadseregbe való vágyakozás, az új város kávézóiban hallgatott szélsőjobboldali szónokok beszéde és ezek későbbi átvétele kötötte le igazán a figyelmét. Egyébként Münchenben is hasonló életmódot folytatott, mint Bécsben, a kisebb művészi munkákból tartotta fenn magát. Az I. világháború alatt a hadseregben szolgált, mindvégig alacsony beosztásban, de a lelkesedése töretlen maradt, végig bírta a nélkülözést. A háború során kétszer sebesült meg, 1916-ben Somme mellett és 1918- ben pedig az angol gáztámadás idején. Előbbiért másodosztályú, utóbbiért pedig elsőosztályú Vaskereszt kitüntetést kapott. 1918-ben egy kórházban érte a hír, hogy a német hadsereg kapitulált, s azonnal megkezdte az olyan elméletek gyártását és terjesztését, mint a Tőrdöfés/Dolchstoss-elmélet 21. Ugyan ebben az évben határozta el, hogy a politika terén akar karriert befutni. Az első lépésként, 1919 májusában besugó lett, akinek az volt a feladata, hogy az idő közben megalakult Bajor Tanácsköztársaságban megfigyelje az altisztek és a közlegények kötődését az új rendszerhez. 1919 júliusában az előbbihez hasonló megbízást kapott Marl Mayr 21 Tőrdöfés/Dolchstoss-elmélet: a lényege az volt, hogy a német sereg a háború vége felé bekövetkező egyre nagyobb sikertelenséget nem a hadvezetés által elkövetett egyre nagyobb stratégiai hibáknak, hanem a hátországban, a szocialisták és egyéb baloldali erők által vezetett ellenakcióknak és a háborút illető szabotázsnak tulajdonították. Forrás: Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 37.o. 24

vezérkari századostól az ún. Nevelőkommandó keretében. Ez abból állt, hogy néhány társával együtt azt kellett kifürkészniük, hogy a legénység, hogyan viszonyul a hadvezetéshez. Ehhez a feladathoz már felhasználhatták akár a provokációt, lázító beszédet, de a zsarolást is. Hitlernek nagyon megtetszett ez az új szerep, melynek során nemsokkal később kapcsolatba került a Német Munkáspárttal. Amikor megjelent az első gyűlésükön, rögtön tudatosult benne az a tény, hogy ezzel, a még gyerekcipőben járó párttal megvalósíthatja egyik álmát, egy saját szellemi kör kialakítását. Az egyik gyűlésen fel is szólalt és rögtön rengeteg támogatót szerzett fellépésével. Nemsokkal később, egy átadott jelentést (kb. 50 radikális csoportról) követően arra kapott engedélyt a feletteseitől, hogy belépjen a pártba és szervezze át azt. Nem sejthette ekkor még senki sem, hogy ezzel a lépéssel a történelem egyik legnagyobb diktátorát indították el azon az úton, amely során megszületett a Világ egyik legszörnyűbb totalitárius, egyeduralmi rendszere.- 22 Úgy érzem, hogy a fejezet első pontjában sikerült kellően rávilágítanom sok olyan külső körülményre, amely nagy valószínűséggel befolyással Hitler későbbi személyiségére, nézeteire és politikájára. 2.2. Hitler, mint egyedi jelenség 2.2.1 Az érzelemhiány és a nőkhöz való viszony Ebben a pontban azt szeretném körüljárni, hogy Hitler milyen egyedi személyiségjegyekkel rendelkezett, amelyek hatására több milliós tömegek skandálták a nevét, csodálták a fellépését egy-egy náci gyűlésen és a végsőkig kitartottak mellette. -A szakdolgozatom előző pontjában bemutatott családi háttér nyomán az első gondolat, ami rögtön eszünkbe jut az az érzelemhiány, amiben gyerekkorától kezdve része volt. Ez egy olyan különös vonás az életében, ami megkülönbözteti őt a többi embertől és egyfajta eltérésként, deformációként értékelhető. Az egyedüli kivétel, akit igazán 22 Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 27-39.o. 25

szerette őt és ő is viszont szerette, az anyja volt. Halála után viszont elfordult az emberektől, ettől fogva senkihez nem ragaszkodott többé, kezdve a családtagoktól, egészen a párttársakig. Az emberek csak eszközök voltak számára és ha az államérdek vagy az egyéni érdekei úgy kívánták, akkor mindenfajta érzelem és együttérzés nélkül képes volt tömegeket a halálba küldeni. Hasonlóan, talán még szenvetlenebbül állt hozzá az idegen, nem árja népekhez, ellenfelekhez. Nagyon érdekes kérdés Hitler és a nők viszonyának elemzése. Ezen a téren is az érzelmi sivárság jellemezte az életét, melynek volt egy társadalmi és egy magánvetülete. Az előbbi azt jelentette, hogy a társadalmi érintkezések során mindig kedves, udvarias volt a nőkkel, bombonokkal és virágcsokrokkal kényeztette őket, de ezek csak egy üres formaiságok voltak számára. Az utóbbi vetületben azonban nem lehet ilyen tartalmas dolgokra bukkanni, de ha igen, akkor ezek a magánéleti viszonyok ijesztő mélységekről és ismeretlen tragédiákról árulkodnak. Az első ilyen viszonya a fiatal Geli Angela Raubalhoz, féltestvérének a lányához fűzte a 40 éves Hitlert. Sok kérdést vet fel nemcsak a kapcsolat ténye és indokai, hanem a végkimenetele is. Például mi volt a valódi háttere a kifelé megjátszott nagybácsiunokahúg viszonynak, avagy egy későbbi veszekedés után miért vetett önkezével végett életének a fiatal lány? Az sem biztos egyáltalán, hogy öngyilkos lett Geli, de akkor mi történt valójában? Olyan találgatások is napvilágot láttak, hogy egy zsidó szerető miatt fajult idáig a vita. Egy azonban biztos, hogy ez a kapcsolat nagyon sötét és rejtélyes véget ért, melyben Hitler biztosan főszerepet játszott. Ugyancsak nyomasztó és érdekes viszonyt takar a náci vezér Eva Braunnal való kapcsolata, akivel 1929-ben ismerkedett meg (Eva ekkor mindössze 17 éves volt). A nővel kezdetben nagyon rosszul bánt, egyes források szerint, még az öngyilkosság is megfordult Eva fejében, azonban az idő elteltével enyhültek és jobbra fordultak a dolgaik. Olyannyira, hogy a Führer öngyilkossága előtt vette el kedvesét, aki Goebbels mellett a végsőkig kitartott mellette. Az előbb említett magánéleti rejtélyek azt sugallhatják számunkra, hogy a Vezérnek nem volt fontos a magánélete, inkább elakarta titkolni a külvilág elől, úgy érezte ezek a történések gátolhatják céljai elérésében. Ez előbbieket egyébként ő maga is többször világosan kijelentette, csak egy dolog érdekelte, az pedig a hatalom és annak megtartása volt.- 23 23 Harrnat Árpád: Adolf Hitler, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=70, Letöltés dátuma: 2011.02.22. 26

2.2.2. A karizmatikus tirannus -Hitler, mint egy társadalmilag meghatározott jelenség, feltűnt a nyugatnémet történetírás baloldali szegmenseiben is, de a többség igyekezett máshogy értelmezni a kérdést. Ezek a kísérletek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a német népet minden téren tehermentesítsék a nácizmus bűneitől. Igyekeztek egyrészt a nácikat és vezetőjüket a német történelemtől minél jobban elkülöníteni, másrészt pedig arra törekedtek, hogy az előbbiek hatalmát természetfelettinek aposztrofálják. Azt állították, hogy a nácizmus elsöprő sikerét Hitler rendkívüli szónoki tehetsége, démoni ideológiájának megfejthetetlen bűvös kisugárzása és félelmetes akaratereje eredményezte. Így született meg a karizmatikus tirannus figurája, a negatív karizmával bíró hős fogalma, a nemzet-állami vallás utolsó harcosa. Ezen állítás megfogalmazásához rá kellett jönniük a történetíróknak, hogy igen is volt világképe, hite és akaratereje, hogy betöltse a missziójával járó szerepeket, valamint volt misztikus hatású szónoki képessége (a hallgatóság befolyásolására) és valódi taktikai érzéke is. Az előbb felvázolt elmélet kidolgozásában közreműködött Ernst Nolte Joachim Fest is, előbbi döntő hitleri vonásnak vélte a szorongást, mely élete végéig elkísérte, utóbbi pedig a nácizmust nemzetközi jelenségként kezelte, mint az összeurópai liberalizmus válságának egyik következményét. Ez az állítás a cikk szerint könnyen cáfolható, hiszen Németországban sohasem vert gyökeret a liberalizmus és veszélyes is, mert egyfajta védelmet jelenthet végső soron a náciknak, hiszen nem ők tehettek a nagy gazdasági válságról. Egy teljesen más megközelítés szerint (Werner Maser) nem is volt igazi vezető, csak bukdácsolt az események tengerében, mindig az események és mások döntöttek helyette. Képes volt arra, állítja Maser, hogy a kivételes szónoki képességével és a manipuláció eszközével kioltsa az emberekből a kritikai képességet. Az a kép maradt meg az emberekben, hogy ő államférfinek ugyanaz, mint egy szónoknak, pedig egy diktátor minden képessége, akaratereje és döntésképessége hiányzott belőle. Maser, tehát arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a pusztítást és pusztulást nem Hitler világnézetének, döntéseinek a velejárója volt, hanem a döntésképtelensége, vezetői hiányosságai okozták. 27

Az előzőekben felvázolt interpretációk két megközelítésen alapulnak, az egyik a társadalomból, a másik pedig a személyiségből indul ki. Ezek egyrészt szétválaszthatatlanok egymástól, másrészt nem lehet őket szembe állítani sem, így egy elég zavaros képet festenek a Führerről. Ezt az anomáliát a következő pontok véleményem szerint feloldják majd.- 24 2.2.3. Ki volt valójában ez az ember? -Hitler helyett nehezen lett volna más elképzelhető arra, hogy a kijelölt utat végigjárja, hiszen erre csak ő volt képes, ő rendelkezett az ehhez szükséges tulajdonságokkal. A nagy gazdasági világválság nyomorúságos éveiben a német emberekben valószínűleg megvolt a kellő hajlam ahhoz, hogy egy erős kezű, diktatórikus kormányzat jusson hatalomra és vezesse ki az országot nyomorúságos helyzetéből. De miért éppen az NSDAP és vezetőjüknek szavazott bizalmat a sok millió ember? Ormos Mária szerint, valószínűleg a párt első emberének személyes tulajdonságai, közelebbről pedig negatív karizmája volt a döntő tényező. Ehhez szükséges volt kiindulópontként Hitler szilárd hite és meggyőződése is saját világnézetében (Weltanschauung). De miben hitt, mi volt az alapja a világról alkotott képének? Mindenek előtt abban, hogy nincs értelme a rációnak a történelem szempontjából, hiszen mindent a nyers erő és a benne megbúvó erőszakos indulatok irányítanak. A világot nem a jó és a rossz, hanem az erős és a gyenge viadalaként értelmezte és az erőt akarta uralomhoz, élettérhez stb. juttatni önmagával együtt, az ellenség megsemmisítése árán. Az erős félnek a német népet tartotta, a gyengének pedig a zsidóságot. A zsidókról már a korábban, tőle függetlenül kialakított kapzsi tőkés és áruló munkásvezér figura alkotta antiszemitizmusának a gerincét. Egy alattomos jelenségként kezelte őket, akik számlájára a kereszténységtől (Szent Páltól) kezdve a humanizmuson át a demokráciát és a többségi elvet stb. is felírta. Érdekes, hogy a saját preferált, felsőbbrendűnek tartott germánságnak is csak csekély része felelt meg az elvárásainak, melyek a következők voltak: erős, elhivatott, egészséges, a tudományok által nem megrontott, vakon 24 Ormos Mária: Ki volt Hitler?, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ki_volt_hitler_valtozo_hitler_kep 1991/1. szám, Letöltés dátuma: 2011.02.24. 28