HÓDMEZŐVÁSÁRHELY FOTÓTÖRTÉNETE

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY FOTÓTÖRTÉNETE BERNÁTSKY FERENC 145 esztendővel ezelőtt, 1869-bennyílt meg az első fényképészeti műterem Hódmezővásárhelyen. Jelen tanulmányunkban az azóta eltelt közel másfél évszázad vásárhelyi fotótörténetének rövid áttekintéstét kívánjuk adni, hangsúlyosan bemutatva a kezdetektől a Fényképész Szövetkezet 1951-es megalakulásáig terjedő időszakot, illetve a hódmezővásárhelyi vagy hódmezővásárhelyi kötődéssel rendelkező fotóművészeket, és a Vásárhelyi Fotószimpóziumot. Az első műterem alapítása óta eltelt közel másfél évszázad alatt a Hódmezővásárhelyen alkotó és az innen elszármazott fényképészek jelentős fotóhagyatékot hoztak létre, melynek feldolgozása fontos feladata a történeti kutatással foglalkozó szakembereknek. Amint a tanulmányból kiderül, mind minőségét, mind mennyiségéttekintve rendkívül heterogén ez a hagyaték. Heterogén egyrészt, mert a fényképészek között voltak profi Plohn Illés és József, Till Viktor és Aranka, Fodor Béla, Schnitzer Lajos, Lőkös Sándor, Bodrogi Imre, Lusztig Imre és mások, amatőr vitéz Szabó Gyula, Búzás István, Benes Gyula, Tornyai Imre fényképészek, valamint fotóművészek LucienHervé, dr. Tildy Zoltán, Nagygyörgy Sándor, Kunkovács László, Kresz Albert, Eifert János, Dömötör Mihály is. Heterogén másrészt, mert a helytörténeti szempontból fontos fotósorozatok mellett megtalálhatóak benne országos érdeklődésre számot tartóalkotások is, az első világháború idején készült felvételek pedig nemzetközi jelentőséggel bírnak.helytörténeti szempontból érdekes a város és környékének fejlődését másfélszáz esztendőn keresztül nyomon követő felvételek összessége és a vásárhelyi családok mindennapi életét bemutató fényképek. Kérdés ugyanakkor, hogy csak helytörténeti, vagy országos jelentősége is van-e a tanyákat bemutató fotósorozatoknak. A két Plohn, Illés és József a 19. század végi, 20. század elejei tanyai gazdálkodást örökítette meg, Till Viktor és Schnitzer Lajos az 1920-as és 1930-as évek fejlődését dokumentálta, az 1945 utáni kezdődő változásokat Lőkös Sándor örökítette meg, míg Kunkovács László, Kresz Albert és a többi kortárs fényképész már a tanyarendszer végóráját rögzítette. Amint a felsorolásból is látszik, összeállítható a tanyarendszer fejlődésének és pusztulásának íve, és így már országosan is figyelemre méltó

etnofotográfiaiörökség birtokosa Hódmezővásárhely.Országos jelentőségűekplohn József 1902-es honvédportréi, hiszen nem ismerünk más, ilyen nagyságú sorozatot veterán 48-as honvédekről az ország határain belül. Nemzetközi jelentősége van az első világháború galíciai hadszínterén török katonákról készült képeknek, hiszen a török hadsereg galíciai szerepvállalása a háború kevéssé ismert történései közé tartozik. Fontosak ugyanakkor az első világháború többi frontján történteket megörökítő felvételek is, hiszen általuk is pontosabb képet kapunk az akkor történtekről. LucienHervé öröksége és Eifert János munkássága a nemzetközi fotóművészet élvonalába emeli Hódmezővásárhelyt és fotóművészetét. A fotótechnika fejlődésének köszönhetően, ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább tömegesedik a fényképészet, egyre több felvétel keletkezik, ami nagyban segíti a múltunk mind jobb megismerését. A fotótörténeti emlékek gyűjtését ugyanakkor nem lehet lezárni, hiszen szinte minden pillanatban előkerülhetnek újabb és újabb hagyatékok, melyek új megvilágításba helyezhetnek bizonyos történéseket. Erre jó példa, Lőkös Sándor fényképész örökösei 2014 decemberében ajánlottak fel a Tornyai János Múzeum számára 157 db, a második világháború idején készült, katonai repülősöket ábrázoló fényképet. A KEZDETEKTŐL A ROMÁN MEGSZÁLLÁS VÉGÉIG (1869. júniustól 1920. március 2-ig) A PLOHN MŰTEREM 1869-TŐL1887-IG PLOHN ILLÉS 1869. június 6-án megjelenő számában adta hírül a Vásárhelyi Közlöny című hetilap, hogy Plohn Illés 1 szeptember 6-án a Délibáb utca 778. alatt, a Beller Lőrinc-féle házban nyit fényképészeti műtermet. Plohn Illés (kezdetben: Eliás Plohn) 1833-ban született Aradon. Édesapja, József vésnök volt, ő szintén vésnöknek tanult, de Fejérváry József szerint a fotografálás feltalálásakor ezt tanulta meg, s vidéken ő lett az első fényképész (FEJÉRVÁRY 1929, 645). Feleségével, Kugler Amáliával (Bécs, 1842. Hódmezővásárhely, 1924. november 25. 2 ) négy gyermeket neveltek. A legidősebb gyermekük, Eleonóra fiatalasszony korában elhunyt. A három fiú, József, a későbbi vásárhelyi fényképész, Henrik Gyula 1 A Plohn Illésre vonatkozó életrajzi adatok fontosabb forrásai: Földvári László: Hódmezővásárhely neves fényképészei. In: Szeremlei Társaság évkönyve 2004. Szerk.: Kruzslicz István Kovács István Varsányi Attila. Hódmezővásárhely 2005., T. Knotik Márta: A Csongrád megyei fényképészet kezdetei. (1859-1879)In: MFMÉ 1978/79-1. Szerk.: Trogmayer Ottó. Szeged 1980., T. Knotik Márta: A Csongrád megyei fényképészet fénykora (1880-1896).In: MFMÉ Történeti Tanulmányok 3. Szerk.: Zombori István. Szeged 2003. 2 Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRU) 1924. 11. 26. 4. p.

(Hódmezővásárhely, 1873. április 17. 3 Budapest, 1936. március 22. 4 ) nyomdásznak tanult, majd 1902-ben Budapestre költözött, a Pátria Nyomda mettőrje lett, és Béla, aki előbb Kiskunfélegyházán, majd Kiskunmajsán volt könyvkötőmester és fényképész. Plohn Illés több ízben megfordult Bécsben, ahol 1869-ben megtanulta a Brillantfényképészetet. Pályájának korai szakaszán dolgozott Simándon (ma: Şimand, Románia), Aradon. Simándi korszakából jelenleg két képet ismerünk, az egyik egy család csoportképe a házuk előtt egy asztal körül, 5 a másikon egy műteremben áll egy erdész ruhás idősebb férfi. 6 1868-1869 között Makón dogozott, itt született József fia is. S bár 1869 nyarától kisebb megszakításokkal már Vásárhelyen működik, és 1870 áprilisában végleg letelepedett a városban, a szűkös megélhetés miatt az évek során többször is vidéken kénytelen munkát vállalni. Így dolgozott 1872-ben Orosházán, 1876 tavaszán Makón, 1877 során Kisjenőn (ma: Chișineu-Criș, Románia). Képeivel 1871-ben Hódmezővásárhelyen, 1872-ben Kecskeméten, 1874-ben Londonban, 1876-ban Szegeden és 1879-ben Désen (ma: Dej, Románia) nyert díjakat. 1876-ban műtermét áthelyezte a város központjához közelebb eső Fő utca 816. szám alá, mely a katolikus templommal szemben volt. Az évek során változott a ház tulajdonosának személye, megváltozott a házszám és az utcanév is (III. tized 881. szám, Andrássy utca 10.) de a Plohn műterem 1944-ig ugyanitt állt fent. Plohn Illés készítette 1869-ben a legelső vásárhelyi esküvői képet Karasz Istvánról és feleségéről, mely az egyetlen ismert színezett felvétele. Műterme az esküvői képek, családi zsánerképek, kabinetképek mellett rendszeresen készített tablókat neves vásárhelyi személyiségek, egyletek, iskolák számára. Többek között 1876-ban ő készítette Pokomándy István leköszönő polgármester számára azt a díszalbumot, amely a városi tisztviselők portréit tartalmazta, 1877-ben a vásárhelyi Dalárda, 1880-ban Soós István későbbi polgármester és osztályának érettségi tablóját is. A műtermi munka mellett rendszeresen járta Hódmezővásárhelyt és környékét, fényképezve az épülő belvárost és a város környéki tanyákat. 1873-ban megörökítette, bár kissé mesterkélt beállítással,dobossy Lajos tanyáját, továbbá a Vetró-tanyát.1887-ben lefotózta az összeomlott kis-tiszai zsilipet és annak helyreállítási munkáit.szeremlei Sámuel kérésére 1892-ben több fotót is készített a csomorkányi templomromról. 3 A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: MNL CSL HL) IV. B. 1426. f. Hódmezővásárhely város felekezeti anyakönyvi másodpéldányának levéltári gyűjteménye Izraelita Hitközség anyakönyvei 2. 4 VRU 1936. 03. 22. 6. p. 5 www.flickr.com/photos/87711131@n04/9635957975 letöltés dátuma: 2014. december 19. 6 www.flickr.com/photos/valtertorjay/11343628693/ letöltés dátuma: 2014. december 19.

Az 1879-es szegedi árvízről egy 16 felvételből álló sorozatot készített, melyből a szegedi Móra Ferenc Múzeumon és a Somogyi Könyvtáron kívül a bécsi Albertina Múzeum is őriz néhány darabot. 7 Egyes vélekedések szerint ő készítette a legjobban megkomponált fotósorozatot az árvíz pusztításáról. 1883 októberében szélütés érte, melyből nehezen épült fel, kezdetben üzletvezetőt is kellett alkalmazniuk, hogy működtetetni tudják a műtermet. 8 Plohn Józseftöbb éves tanulás után 1887-tól fokozatosan vette átműterem vezetését édesapjától. 9 Plohn Illés Hódmezővásárhelyen hunyt el 1911. március 21-én. Munkái, melyekből közgyűjteményekben több mint száz maradt fent, fontos ipartörténeti, művelődéstörténeti értékkel bírnak. A PLOHN MŰTEREM 1887-TŐLA ROMÁN MEGSZÁLLÁS VÉGÉIG PLOHN JÓZSEF A legismertebb vásárhelyi fényképész, Plohn József Ábrahám 10 1869. július 7-én született Makón. Az 1879/80-as tanévtől az 1882/83-as tanév végéig a hódmezővásárhelyi református főgimnázium tanulója volt. 11 A gimnáziumi tanulmányai befejezése után édesapja műtermében sajátította el a fényképezés alapjait, majd két évig tanult Koller Károly császári és királyi udvari fényképész fővárosi műtermében. Betegeskedő édesapjától 1887-től vette át a műterem vezetését. 1890-91 fordulóján katonai szolgálatát töltötte. 1892. június 28-án feleségül vette Hirn Fannit (Hódmezővásárhely, 1871. november 18. 12 Hódmezővásárhely, 1937. július 27. 13 ), akivel annak 1937 júliusában bekövetkezett haláláig élt együtt. Tanulmányúton járt Münchenben, Firenzében, Rómában, Párizsban. Párizsi tanulmányútjáról, ahol a fényképészet és a czinkográfialegujabbvivmányait, az opál-képek, valamint a platina-képek készítési módját sajátította el 1894 márciusában érkezett haza. 14 7 www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200612/magyar_kepek_nyomaban_becsben?phpsessid=85230b2aef 70a262de7279ef8d4d4272 letöltés dátuma: 2014. december 17. 8 Vásárhelyi Közlöny (a továbbiakban: VK) 1883. 10. 28. 43. sz., 44. sz., 51. sz. 9 A Magyar Ipar Almanachja. (a továbbiakban: Almanach) Szerk.: dr. Ladányi Miklós. Budapest, 1930. 155. 10 A Plohn Józsefre vonatkozó életrajzi adatok fontosabb forrásai: Dömötör János: A Plohn gyűjtemény.in: A Móra Ferenc Múzeum évkönyve. 165-188. Szerk.: Bálint Alajos. Szeged 1968. 165-188., Földvári László: Hódmezővásárhely neves fényképészei. In: Szeremlei Társaság évkönyve 2004. Szerk.: Kruzslicz István Kovács István Varsányi Attila. Hódmezővásárhely 2005.,Negyvennyolcas honvédportrék. Az utószót írta és összeállította: Dömötör János. Budapest 1992., T. Knotik Márta: A Csongrád megyei fényképészet fénykora (1880-1896).In: MFMÉ Történeti Tanulmányok 3. Szerk.: Zombori István. Szeged 2003. 11 MNL CSL HL VIII. 51. A Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium iratai 101-104. 12 MNL CSL HL IV. B. 1426. f. Hódmezővásárhely város felekezeti anyakönyvi másodpéldányának levéltári gyűjteménye Izraelita Hitközség anyakönyvei 2. 13 VRU 1937. 07. 28. 3. p. 14 VV 1894. 03. 25. 6. p.

Az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon az alföldi népéletet és mezei gazdálkodást ábrázoló fotókkal Plohn Illés és József I. díjat és a millenniumi nagyérmet nyertek. A kiállításon Ferenc József személyesen is gratulált Plohn Józsefnek. Plohn József édesapja nyomdokain haladva már 1894 nyarán elkészítette első tablóit az állami óvónőképző intézet és a református főgimnázium végzős tanulóiról, melyeket aztán még számtalan követett az idők során. Az I. világháború végéig gyakorlatilag az összes Vásárhelyen készült egyleti, iskolai tablót ő készítette. 1894 júniusában megrendelésre készített a város épületiről egy fotósorozatot, megörökítve a Kossuth teret a Városházával, a Keleti, a Beregi és a Lotta-féle házakat, a katolikus templomot, a református Újtemplomot az ártézi kúttal, a Nádor utcai ártézi kutat. 1896 februárjában az ármentesítő társulat kérte föl, hogy a töltések védműveiről készítsen felvételeket. A helyi felkérések mellett Plohn József az országos sajtó számára is készített fotókat, 1897 és 1903 között a Vasárnapi Újsághárom alkalommal is közölte felvételeit. 1897-ben a Jáger Mari-féle arzénes méregkeverő banda tagjairól és a bűnbanda tárgyalásról tíz, míg 1902-ben az algyői vasúti híd eltolásáról, és a vásárhelyi Kossuth szobor 1903-as avatásáról egy-egy képe jelent meg. 15 1902 kora őszén a Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum felhívására lefényképezte a még élő vásárhelyi 48-as honvédeket, 89 db üvegnegatív szélére felírta a felvételen szereplő honvéd nevét is.a Plohn József által készített fotósorozat az egyetlen ma is ismert sorozat, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc veterán katonáit ábrázolja az esemény után több mint ötven évvel. Az 1880-as évek végétől a Plohn-műterem a vásárhelyi művészélet egyik központja lett, megfordult itt Tornyai János, Iványi-Grünwlad Béla festő, Kallós Ede szobrász. László Fülöp festőművész, az angol királyi család későbbi portréfestője 1892 nyarán a Plohn műteremben dolgozott. Az 1900-as évek elejétől Pásztor János szobrász, Rudnay Gyula, Endre Béla és Várady Gyula festők, Kiss Lajos a későbbi néprajztudós, később Koszta József és Vén Emil festők jártak Plohnékhoz. Tornyai János hatására Plohn figyelme fokozatosan fordult a néprajzi tárgyú fényképezés felé, és az 1890-es évek elejétől az 1910-as évek elejéig közel háromezer felvételt készített Hódmezővásárhelyen és környékén a lakóépületekről és a tanyákról, valamint berendezéseikről, a gazdasági épületekről, a fazekas termékek előállításának teljes munkafolyamatáról, különféle mesterségekről, mint például a takács, a méhész, a halász, a 15 www.fotoklikk.hu/aktualis/baki-peter-vasarnapi-ujsagban-publikalo-fenykepeszek-nevrepertoriuma-1884-1914-m-sz letöltés ideje: 2014. december 18.

mézeskalács készítő. Megörökítette az állattartók és földművelők munkáját, a subák és textilek hímzését, esküvői szertartásokat, gyermekjátékokat, de még a temetői fejfákat is. Az elkészült felvételek egy részét az 1904 augusztusában megrendezett Ipari és Mezőgazdasági kiállításon mutatta be. Itt állította ki 41 darabból álló fényképsorozatát is, melyen tiszta magyar fajból válogatva, a vásárhelyi férfiak és nők tipikus alakjai szerepeltek. Az antropológia felvételek mellett ott látjuk a város minden nevezetesebb részét, épületeit, utczákat, a kanyargó Tisza partjáról hangulatos tájképi részleteket, a határ minden részéről tanyákat a rajtuk folyó mezei munkák csaknem mindenikével, szőlőskerteket, sétálóhelyeket stb. 16 megörökítő felvételeit is. A kiállításon bemutatott néprajzi tárgyakat Tornyai János kérésére szintén lefényképezte. 1907-ben Plohn József eladott a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálynak 271 darab felvételt. Az értékesített képek között voltak az 1902-ben készült honvédportrék, az 1904-es vásárhelyi ipari és mezőgazdasági kiállításon bemutatott antropológia portrésorozat és 1906 végéig elkészült néprajzi tárgyú felvételeiből is közel nyolcvan darab. 17 Dr. Bátky Zsigmond a Néprajzi Osztály vezetője vélhetően ezért nem támogatta 1923-ban Plohn kérelmét az általa ekkor összeállított a Képek a nagy magyar alföldi népéletből című fotóalbum megvásárlására és kiadásának támogatására (DÖMÖTÖR 1968, 172). Szeremlei Sámuel megrendelésére számos felvételt készített a Hódmezővásárhely története című monográfia 4. kötetéhez. Az 1913 augusztusában dr. Kenéz Sándor szerkesztésében megjelent Tanyai Újság az aratás fázisait bemutató 8 képe mellett egy tanyaudvart és egy, a vásárhelyi öreg gazdákat ábrázoló műtermi fotóját is közölte. Plohn József csak 1911-ben, édesapja halálát követően váltotta ki az iparengedélyt és vette át hivatalosan a műterem működtetését. A KONKURENCIA MEGJELENÉSE GÉVAY BÉLA, VERESS GYULA ÉS A TÖBBIEK A Plohn műterem 1869-es indulását követően tizenöt évnek kellett eltelnie, amíg Vásárhelyen egy újabb fényképészeti műtermet alapítottak. Gévay Béla 1884 szeptemberében érkezett Hódmezővásárhelyre, és nyitotta meg üzletét az I. tized 1331. szám alatt Herman K. fakereskedő házában. Kérdéses azonban, hogy őt lehet-e Plohn konkurensének nevezni, hiszen egy 1886-os hirdetésből az derült ki, hogy addig Plohn üzlettársa volt. Véleményünk 16 Samu János: A hódmezővásárhelyi néprajzi kiállítás.in.:ethnografia 1904. október-november 8-9. szám. 289-290. 17 Magyar Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum Fotótár, törzskönyvi szám: NM TK. 1907/1247., NM TK 1907/1326.

szerint Gévay Béla kezdetben a betegeskedő Plohn Illésnek dolgozott, és csak később lett önálló. Gévay végül 1888 novemberében költözött el Vásárhelyről Szegedre, miután Plohn Illésnek eladta az Andrássy úton, a Bereczk-házban lévő műtermét(t.knotik 2000, 447-448). Veress Gyula Kolozsvárról települt át Hódmezővásárhelyre 1892. szeptember végén.szépen berendezett, fűthető műtermét a Szent Antal utca 8. szám alatt üzemeltette. Szinte kizárólag műtermi felvételei maradtak fent portrék, esküvői és zsánerképek(t.knotik 2000, 448-449). Életrajzi adatokat nem sikerült találni róla, de valószínűleg legkésőbb 1911-ben a fényképész ipar befejezte. Kérdéses továbbá, hogy a korszak legismertebb kolozsvári fényképészéhez, Veress Ferenchez fűzte-e rokoni kapcsolat? Hirdetésekből tudjuk, hogy 1891-ben néhány hétig a városba dolgozott Bülch Ágoston magyar királyi udvari fényképész, műtermét a Fekete Sasban rendezve be. Huszty Lajos 1893 augusztusától október 5-ig előbb a Hódi Pál utca 1. alatt, majd Veress Gyula műtermében várta az érdeklődőket levétel céljából. 1894-ben Nagybecskerekről érkezett Oroszy Lajos, aki rövid időre Endrey Gyula Andrássy utcai házában nyitotta meg üzletét. 1897-ben rövid ideig Szigeti J. próbálkozott megvetni a lábát Vásárhelyen.1906-ban ifjú Molnár Ferenc a Deák Ferenc utcában működött. Barkó Imre 1911 áprilisában Veress Gyula utódaként nyitotta meg műhelyét a Szent Antal utca 8. alatt. 1913-ban a Kossuth téren nyílt amerikai módszerű villanyműterem, az Andrássy utca 2. alatti Oblath-házban az Adler-féle színes fényképészeti műintézet nyitotta meg rövid időre a kapuit. 1913 szeptemberében a Szegedi utca 2. alatt Sztrake Z. Rezső, 1916-ban a Kistöltés utca 6. alatt Kocsis Flórián, 1917-ben az Andrássy utca 9. alatt a Gábor nővérek nyitottak műtermet(földvári 2005, 90-93). A fenti fényképészek szinte alig hagytak maguk után nyomot a város fotótörténetében, de szükségesnek tartottuk megemlíteni őket is, mert fényképeik bármikor előkerülhetnek a lappangó gyűjtemények mélyéről. VÁRADY GYULAA FÉNYKÉPÉSZ, FESTŐMŰVÉSZ ÉS HANGSZERKÉSZÍTŐ Bár a Sárosoroszibanszületett Várady Gyula (1866. május/június 8. Komárom, 1929. szeptember 17.) csak rövid ideig élt és dolgozott Vásárhelyen, mégis említésre méltó szerepet játszott a helyi művészéletben. 1903 áprilisában költözött a városba és nyitotta meg műtermét az Andrássy utca 18. szám alatt, és rögtön bekapcsolódott a Tornyai János köré csoportosuló művészek és művészetpártoló helybéliek társaságába. Fényképeivel, hangszereivel maga is részt vesz az 1904-es Ipari és Mezőgazdasági kiállításon, a kiállításhoz kapcsolódó néprajzi bemutató egyik szervezőjévé választják. Szeremlei Sámuel közléséből tudjuk, hogy számos

képet készített a Hódmezővásárhely története IV. kötetéhez. 18 Sajnos azonban nem tudjuk sem a kiállításon bemutatott képeit, sem a monográfia számára készített képeit beazonosítani, mert nem maradt fent tételes fotójegyzék. Magángyűjtemények és közgyűjtemények őriznek egy-két darab műtermi képét, illetve képeslapokon látható 4 darab, a Tisza partját ábrázoló fotója. Vásárhelyről 1907-ben költözött el.a Tornyai János Múzeum fényképei mellett festményeiből és hangszereiből őriz néhány darabot. BALOGH TAMÁSAZ AMATŐR NÉPRAJZI FOTÓS Balogh Tamás életéről sajnos meglehetősen töredékes információkkal rendelkezünk. Az 1904-es Ipari és Mezőgazdasági kiállítás előtt kereskedősegédként dolgozott, e mellett fényképezett. A kiállítás után Kiss Lajos felkérésére a temetőkben lévő fejfákat kezdte el fényképezni, majd 1905-tól egyre többször járták közösen a határt és folytatták a fejfák fényképezését valamennyi temetőben. Azonkívül megkezdtük a subák díszítésének fényképen való megörökítését. Tavasszal kimentünk a Cigányérbe és lefényképeztük a vályogvetés folyamatát. Aztán a régi házakat vettük sorba, a repülőereszest, a tornácost, a napsugárvégűeket, főleg Tarján és Királyszék városrészeken. Az eltűnőben lévő kis mészárszékeket, továbbá a díszített utcai kapukat és a mestergerendát tartó faragott oszlopokat. Megörökítettük az első ártézi kutat is. Nyáron voltunk a tanyán, ahol ólakat, akolakat, karámot, kűlábas kukoricagórékat vettünk lemezre. Aztán a vontatóhúzatást bolondkocsival, a lóval való nyomtatást és szórást. Júliusba megörökítettük a régi járásbíróság épületét két felvételben, amikor a bontáshoz hozzákezdtek. Az újvárosi szélmalomról sem feledkeztünk meg. Kimentünk Mártélyra is, ahol házsorokat, jellegzetes házakat és haranglábakat fényképeztünk le. A halászkunyhó és a szebbnél-szebb mártélyi tiszai tájrészek, az élő Tiszán pedig a kerítőhálóval való halfogás és a vízimalom képe is lemezre került. Kora tavasszal és ősszel igen sok kis- s nagysubát, írhássubát, bekecset, férfiködmönt, azoknak különösen a selyemmel kivarrott, gyönyörű díszítéseit, dohányzacskót, irhás suba válldíszét is megörökítettük. A vásárban pedig szíjgyártók, csizmadiák, szűcsök, szabók, papucsosok, tálasok, kantások portékáit, és a sütögetők sátrait is lemezre vettük (KISS é. n., 15).Balogh a későbbiekben is folytatta a néprajzi tárgyú fotózást a múzeum számára, e munkájának elismeréseképp kinevezték múzeumi fényképésznek 1906 februárjában. Ebben az időben hegedült, klarinéton játszott, látogatta a Rudnay-féle festőiskolát. A múzeum számára végzett fotózásból nem lehetett megélni, ezért amikor 1908 májusában elmozdították a 18 Szeremlei Sámuel: Hódmezővásárhely története V. Hódmezővásárhely, 1907. 1170.

vásárhelyi Népbankban betöltött segédkönyvelői állásából előbb Párizsba megy tanulmányútra, majd 1909 nyarától Szegeden, majd az 1920-as évektől Budapesten dolgozott a Pénzintézeti Központ revizoraként. 19 Néprajzi tárgyú fényképeiből a Tornyai János Múzeum özvegyétől, Tóth Józsefnétől, 1965-ben vásárolt meg 146 darabot. 20 Hagyatékát nehéz összeállítani, mert nagyon valószínű. hogy nem csak az özvegye által a múzeumnak eladott fényképeket készítette ő, de a Plohn Józsefnek tulajdonított fotók közül is készíthetett jó néhányat. Legalábbis Kiss Lajos saját maga ráírta néhány Plohn képre, hogy Balogh Tamás munkája. A TILL MŰTEREM TILL VIKTOR ELSŐ KORSZAKA 1907-1914 KÖZÖTT Till Viktor 1907 májusában vette át a Vásárhelyről elköltöző Várady Gyula Andrássy utca18. szám alatt található műtermét. Ettől az időtől kezdve a Till család sorsa kisebbnagyobb megszakításokkal egészen az 1990-es évek közepéig összefonódott a vásárhelyi művészélettel, hiszen előbb az apa, Till Viktor dolgozott itt fényképészként 1933-as Szegedre költözéséig, majd a lánya, Aranka vette át apja műtermének vezetését, és a Fényképész Szövetkezet 1951-es megalapításáig fényképészként, utána inkább, mint szobrászművészként volt ismert. Till Viktor 21 Szegeden született 1877. február 26-án, édesapja a csehországi Znaimból (ma: Znojmo) származó Till József kereskedő, édesanyja a félig szerb, félig német származású, római katolikus vallású Kokics Emma. Szülei 1861. október 31-én, Nagybecskereken (ma: Zrenjanin, Szerbia) kötöttek házasságot, majd hamarosan Szegedre költöztek, és mind a hét gyermekük itt is született. Legidősebb gyermekük, Hermina Keglovich Emil szegedi fényképész felesége lett, míg Viktor fiuk, aki sógoránál kezdte kitanulni a mesterséget, maga is fényképésszé vált, és 1894-ben szabadult fel. Till Viktor 1901-ben kötött házasságot Sebestyén Máriával, házasságukból négy lány, a későbbi tánctanár Elza, Emma, Mária és a fényképész Aranka született. Till Viktor a fényképészet alapjainak elsajátítása után dolgozott Budapesten, majd 1905 és 1907 között Grazban Rudolf Martinelli műtermében volt üzletvezető. Miután 1907- ben átvette Várady Gyula műtermének vezetését, jó üzleti érzéktől vezérelve több 19 Kiss Lajos: Vásárhelyi művészélet. Budapest, 1957., Emlékezések a Hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról.budapest, é. n. 20 Tornyai János Múzeum Irattára 113/1965. 21 A Till Viktorra vonatkozó életrajzi adatok forrása a Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében tartós letétben elhelyezett Till-hagyatékban található anyakönyvi másolatok (a továbbiakban: Till-hagyaték).

Vásárhelyen ismert személyiség, köztük Rudnay Gyula portréját készítette el ingyen, és ezeket osztogatva próbált meg konkurenciát támasztani Plohn Józsefnek. Remek portrékat készített, melyekkel az 1910-es párizsi nemzetközi fényképészeti kiállításon aranyérmet nyert. 22 A szokásos műtermi munka mellett ő is rendszeresen járta a vidéket. A helyi újságból tudjuk, hogy az 1912-ben Mezőhegyesi hadgyakorlaton engedéllyel Ferenc Ferdinánd trónörökösről készített két jól sikerült felvételt, melyeket a műterme kirakatában ki is állított. 23 A feleségéhez 1912. július 9-én írt levelében azt írja, hogy holnap valami Banga Máté gazdálkodóhoz kell aratást és családi képet [készíteni] kimenni a tanyára. 24 A töredékesen felbukkanó források ellenére Till Viktornak az első vásárhelyi időszakából kevés nem műteremben készült felvételét ismerünk. Till nagy kedvvel fényképezte a családját műtermi viszonyok között, a Till hagyatékban számtalan családi zsánerkép található, melyeken a négy lány látható különböző jelmezbe öltöztetve, illetve gyakori volt a szülőgyerek ábrázolás is. 1914-ben, az I. világháború kitörésekor az 5. honvédgyalogezredhez vonult be, és ott teljesített katonai szolgálatot a háború végéig, mint katonai tudósító. Katonai szolgálata alatt műtermét Fodor Béla üzletvezető gondjára bízta, akinek 1919 szeptemberében át is adta azt. 25 AMATŐR HADITUDOSÍTÓK VITÉZ SZABÓ GYULA ÉS BÚZÁS ISTVÁN Az 1910-es évek elejére a fényképészeti technika egyszerűsödésével és olcsóbbá válásával egyre többen engedhették meg maguknak, hogy fényképezőgépet vásároljanak és fényképezni kezdjenek. Az első világháború hadszínterein számos katona harcolt, kis túlzással, fényképezőgéppel a nyakában. A vásárhelyi fotótörténet jelenleg két teljesnek mondott első világháborús hadszíntéri fotósorozatot ismer. Az első vitéz Szabó Gyula tanító fotóalbuma. 26 Szabó Gyula 1897-ben Vásárhelyen született, 1915-ben Sárospatakon tanítói oklevelet szerzett, 1915-1918 között a 305. gyalogezred kötelékében részt vett az I. világháborúban, harcolt az orosz, a román és az olasz fronton, 1916 novemberétől zászlós, 1917 februárjától hadnagy. Megkapta a SignumLaudist, kétszer a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, a Bronz Vitézségi Érmet, a Károly Csapatkeresztet. 1920-ban Szőkehalmán, 1921-től Vásárhely-Kutason tanító. 1921. július 4-22 VV 1910. 09. 28. 2. p. 23 VV 1912. 09. 10. 2. p. 24 A levél megtalálható a Till-hagyatékban. 25 VRU 1919. 09. 27. 4. p. 26 TJM HGY, leltári szám: 95.87.1.

én feleségül vette Kiss Etelkát, egy fiuk és egy lányuk született. 1924-től részt vett a vásárhely-kutasi katolikus templomépítő bizottság munkájában, mint titkár. Az 1930-as évek elején elköltözött Vásárhely-Kutasról. A 85 lapból álló fotóalbum időrendben, külön fejezetekben mutatja be a Romániában, a Bukovinában, a román és azolasz harctéren történt eseményeket, az album végén Szabó Gyula családi fotói találhatók. A 243 darab fotót tartalmazó album nagy erénye, hogy Szabó Gyula a fényképeket feliratozta és datálta, így fontos történeti forrásértékük van. A képek bemutatják nem csak a hadi sikereket a győztes bevonulásokat, az elfogott ellenséges katonákat, a zsákmányolt hadi felszerelést, de a véres csaták következményeit a rommá lőtt településeket és harcállásokat, a bajtársak temetését és a sírokat is. A második Buzás István szabómester 500 üvegnegatívból álló hagyatéka. 27 Buzás István 1889-ben született Hódmezővásárhelyen. A szabóságot Vásárhelyen tanulta ki, majd 1908 után dolgozott segédként Temesváron, Szegeden, Makón és Kecskeméten. 1911-től tényleges katonai szolgálatát tölti, majd 1914-18 között szolgált az első világháború valamennyi ismert hadszínterén. A háború után 1946-ig szabóként dolgozott, majd egy malomban helyezkedett el. 1957-ben Vásárhelyen hunyt el. Búzás István hagyatékának közel ötödét a családi vonatkozású fotók teszik ki, melyeken láthatunk képeketa Búzás család mindennapi életéről, a család gazdaságáról, valamint családi portrékat is. A hadszíntéren készült felvételek egy részén az első világháború egy viszonylag elfeledett eseményének, a török csapatok 1916-1917-es galíciai szerepvállalásának lehetünk szemtanúi. Buzás István szabóként számos tiszt egyenruháját javította, és így kerülhetett kapcsolatba török katonákkal is, akikről aztán számos felvételt készített. Bőségesen dokumentálta az olasz fronton eltöltött időt, felvillantva a háborús pusztítás borzalmait a szétbombázott településeket, az idegen földben eltemetett bajtársak sírjait is, de megmutatta a csendesebb időszakok meghitt pillanatait is. A két fotógyűjtemény jelentőségét az adja, hogy azokat tanulmányozva bepillantást nyerhetünk egyrészt az első világháború eseménytörténetébe, másrészt megismerhetjük általuk két vásárhelyi szemtanú személyiségét is. A ROMÁN MEGSZÁLÁS VÉGÉTŐL A FÉNYKÉPÉSZSZÖVETKEZET MEGALAKULÁSÁIG (1920. március 2-től 1951. április 4-ig) 27 A Búzás-hagyaték Tóth Mihály tulajdona, a hagyatékból 132 db üvegnegatív a Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében, 368 db üvegnegatív Hegyi Endre hódmezővásárhelyi fényképésznél van elhelyezve tartós letétként.

A PLOHN MŰTEREM 1944-IG Plohn József a román megszállást követően nehéz anyagi helyzetbe került, egyrészt mivel több hadikölcsönt jegyzett, mint azt a lehetőségei lehetővé tették volna, másrészt az ismert politikai események hatására csökkent a fizetőképes kereslet, harmadrészt a konkurencia erősödése, negyedrészt az egyre erősödő cukorbetegsége kezeléséhez szükségesgyógyszerek árának emelkedése miatt.a formálódó új rendszerben Plohn elveszített egy fontos bevételi forrást, a különféle egyleti és iskolai tablók készítésénél egyre kevésbé számítottak rá. A tablókat kezdetben inkább Fodor Bélával és Till Viktorral, majd az 1930-as évek második felétől Till Arankával, még később Bodrogi Imrével készítették el. A fenti okok miatt, anyagi helyzetének javítása érdekében 1922 során az összegyűjtött néprajzi témájú fényképeket egy 6 részesre tervezett, a Képek a nagy magyar alföldi népéletből című fotóalbumba kívánta megjelentetni. Az album Plohn leírása szerint a következő részekből állt volna: 1. sorozat: Régi magyar díszítmények és muzeális tárgyak. 2. sorozat: Cserepes (gölöncsér) mesterség. Tartalmazza: Munkálatokat, primitív szerszámaikat, régi és modern használati és művészeti edényeket. 3. sorozat: Mezőgazdaság. Tartalmazza: Mindenféle mezőgazdasági munkálatokat, régi, már divatját múlta munkálatokat is (kézzel vetés, nyomtatás lóval, szórás s többi) szántás, vetés, aratás, tanyák, tanyaudvarok, górék, hombárok, lovak, tehenek, juhok s a többi. 4. sorozat: Magyar alakok. Tartalmazza: Népviselet, szokások, háziipar, takács mesterség, halászat, lakodalom. 5. sorozat: Magyar épületek. Tartalmazza: Házak, udvarok, szobák, banyakemencék, kapuk, ablakok, kerítés. 6. sorozat: Temető.

Tartalma: Régi magyar fejfák, harangok. Az album megjelentetéséhez pénzügyi segítséget keresett, ezért 1922 szeptemberétől önmaga és ismert vásárhelyi személyiségek dr. Imre József, Szathmáry Tihamér, Csokán Pál által írt folyamodványokkal igyekezett befolyásos támogatókat megnyerni az album kiadásához. Az elismerő ajánlások ellenére sem sikerült a szükséges összeget előteremtenie. Látván a segítség elmaradását, saját költségén összeállította a 125 fényképből álló első sorozatot. 1923. január 26-án Hainiss Győző tábornok közbenjárására Horthy Miklós kormányzó fogadta Plohnt és megtekintette a képeket, s bár a kormányzónak nagyon tetszettek azok, de anyagiakkal ő sem támogatta a vállalkozást. Az Érdekes Újság a kormányzói fogadás hírét meghallva az 1923. február 22-én megjelent számába leközölt 10 képet. Az idősödő Plohn ezután egészen 1927-ig nem kereste a kiadás lehetőségét, ekkortól azonban 1933-ig több ízben is kért ajánlásokat ismert közéleti emberektől, dr. Banner Jánostól, dr. Imre Józseftől, Szeder Ferenctől, Móra Ferenctől és dr. Kogutowitz Károlytól, akik támogatásukról és nagyrabecsülésükről biztosították, de anyagi támogatást az ő közbenjárásukkal sem sikerült szerezni. Végül 1933 novemberében Plohn írt egy sikertelen folyamodványt a kiadás ügyében Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszternek. Ezután már csak egy dr. Baktay Ervin által írt ajánlás ismert 1940 júniusából(dömötör 1968). A teljes, 6 sorozatból álló albumot tehát nem sikerült kiadni, azonban a szegedi múzeum 1927-ben megvásárolta az első sorozat egy példányát, 28 majd ezt követően Hódmezővásárhely városa 1929-ben a néprajzi múzeuma részére vásárolt az idős mestertől kb. 300 darab fényképet. A megvásárolt képek között szerepelt a döntően 1902-ben készített 141 db honvédportré, az 1904-es kiállításon bemutatott 42 db antropológiai portré, a román katonák gimnáziumbéli pusztításáról 1919-ben készített 10 fotó, illetve a Képek a nagy magyar alföldi népéletből című fotóalbum több mint száz képe. A vásárhelyi református gimnázium 1928 során küldött EsmondHarmsworth Lord Rothemere fia számára ajándékként egy fotóalbumot, melyben a megszálló román katonák pusztításait dokumentáló Plohn fotók voltak. 29 Az idősödő és betegeskedő Plohn 1929-ben társként bevett műtermébe Balogh Dezső budapesti fényképészt. 30 Az 1930-as évek végén Lőkös Sándor és Pudler György is dolgozott Plohnnál. LusztigImre volt Plohn utolsó tanítványa.az 1934-ben alakult Tornyai Társaság alapító tagja volt.első felesége halálát követően újra megnősült, feleségül vette Nagy Máriát. 28 Az album megtalálható a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Gyűjteményének Fotótárában. Leltári száma: Mt. 1186. 29 VRU 1928. 05. 25. 1. p. 30 VRU 1929. 12. 21. 4. p.

1944 májusában a rendőri büntetőbíró 30 nap elzárásra ítélte, amiért nyilvános helyen nem viselte a sárga csillagot, majd június 16-án Szegeden át deportálták az idős fényképészt, aki útban a koncentrációs tábor felé a marhavagonban vesztette életét(makó SZIGETI 2014, 77).Plohn József 1635 db üvegnegatívból álló hagyatékát 1952-ben vásárolta meg a Tornyai János Múzeum az özvegyétől. A TILL MŰTEREM TILL VIKTOR MÁSODIK KORSZAKA 1922-1933 KÖZÖTT Till Viktor az első világháborút követően csak 1922. május 1-én kezdte meg újra vásárhelyi működését, miután megvásárolta Beller Rezső János tér 1. szám alatt található műtermét, melyetbeller 1920 augusztusától működtetett. Till Viktor vásárhelyi működésének második időszakában a hagyományosnak mondható műtermi munkák portré és esküvői fotók, zsánerképek, egyleti és iskolai tablók készítése mellett rendszeresen fotózta a városi eseményeket, illetve járta a vásárhelyi tanyavilágot, és megbízásra fotózta a gazdaságokat. 1923-ban lefotózta a törvényhatósági jogú városi cím odaítélésének 50 éves évfordulóját ünneplő törvényhatósági bizottságot. 31 Molnár Imre csókási gazdaságáról szintén 1923-ban készített egy 12 fotóból álló tablót, melyen látható az első Vásárhelyen használt körmös traktor, a gazda díjnyertes szarvasmarhái, a cséplés különböző fázisa is. 1926. februári katolikus bálon is számos fotót készített. 32 1926 augusztusában Till Viktorral a városi tanács a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara megkeresésére fényképfelvételeket készíttetett a vásárhelyi tanyavilág életéről és szép tájékairól. 33 Az 57 darab felvételből álló sorozat a Vásárhely környéki gazdaságokat, azok haszonállatait, épületeit mutatja be. Ma már sajnos a sorozat nem teljes, de a Tornyai János Múzeum Néprajzi és Helytörténeti Gyűjteményében még 45 fotó megtalálható. 1928. július 1-én hosszú várakozás után megnyílt a vásárhelyi múzeum néprajzi kiállítása, acs. Sebestyén Károly által igényesen és magas színvonalon megrendezett tárlat országos érdeklődést váltott ki, ezért a városi tanács megbízásából Till lefotózta a teljes kiállítást. A Tornyai Múzeumban őrzött képek fontos múzeumtörténeti dokumentumok, megmutatják, hogy milyennek gondolták akkor a korszerű kiállítást, a ma látványraktárnak mondott kiállítási módhoz nagyon hasonlóan illetve segítenek a múzeumi gyűjtemények agyagának datálásában is. 31 VRU 1923. 11.06. 3. p. 32 VRU 1926. 02. 19. 2. p. 33 VU 1926. 09. 30. 3. p.

1929-ben díjtalanul lefényképezte a város területén álló elsővilágháborús emlékműveket, a római katolikus, a görögkeleti és az evangélikus temetőkben lévő első világháborús sírokat is. E nemes cselekedetét vitéz Holényi János vezértanácsnok, a belügyminisztérium népgondozó felügyelőségének kirendeltségvezetőjeegy, a Vásárhelyi Újságban is megjelent levelében köszönte meg. 34 A János tér 1. szám alatt lévő műtermét 1930. június 15-től áthelyezte a Rothemere utca (ma: dr. Rapcsák András út) 2. szám alá. Till Viktor házassága az1930-as évek elejére megromlott, 1933 őszén elvált feleségétől. A válás után Szegedre költözött, ahol újra megnősült, Dóró József kübekházi fényképész volt feleségét vette el. Az 1930-as évek második felében Szegeden a Valéria tér (ma: Bartók Béla tér) 6. szám alatt volt műterme, majd 1940-ben Szőregen a Róna utca 136. szám alatt nyitott üzletet. 1945. szeptember 20-án Szegeden hunyt el szívinfarktusban. A TILL MŰTEREM TILL ARANKA 1933-1951 KÖZÖTT Till Aranka édesapja Vásárhelyről történő elköltözése után, 1933 novemberétől vette át a műterem irányítását. Till Aranka 35 Hódmezővásárhelyen született 1909. október 12- én.1924-ben fejezte be a szegedi római katolikus polgári leányiskola negyedik osztályát, majd 1924 és 1926 között elvégzett két évet a szegedi római katolikus tanítóképzőben. 1927. szeptember elsejétől két évig a hódmezővásárhelyi tanonciskola beiratkozott tanulója volt, édesapjánál, Till Viktornál sajátította el a fényképész szakma alapjait, 1929. szeptember 4-én sikeresen levizsgázott, így fényképész segéd lett. 1929. szeptember 15-től egy rövid megszakítástól eltekintve 1932. február 1-ig édesapja műtermében dolgozott segédként. Édesapja Szegedre távozása után, 1933 novemberében vette át Rothermere utca (ma: Dr. Rapcsák András út) 2. szám alatt lévő műterem vezetését és 1951-ig főállásban, majd az 1965-től mellékállásban irányította azt. A fiatal fényképész hamar népszerű lett az ügyfelek körében remekbe szabott esküvői képei és műtermi portréi miatt. Képei nagy szakmai tudást, eleganciát, jó látásmódot tükröztek. Népszerűségét fokozta, hogy az 1930-as évek végétől ő tanította be a Gazdabálok nyitótáncát. E mellett rendszeresen készített egyleti tablókat is. A portrékészítésben meglévő nagy tapasztalatát és tudását mutatják a városban rendezett kulturális események résztvevőiről például: Szabó András és Böszörményi-Nagy György 34 VU 1929. 07. 12. 3. p. 35 A Till Arankára vonatkozó életrajzi adatok forrása a Till-hagyatékban található anyakönyvi másolatok és bizonyítványok.

zongoraművészek, Martzy Johanna és Zathureczky Ede hegedűművésze és Balás-Piry László művészettörténész és a művészekről például: Tornyai János, Kohán György, Darvassy István, Erdős János, Kurucz Dezső az 1940-es években készített felvételei is. 36 A Fényképész Szövetkezetbe nem lépett be. Érdeklődése fokozatosan a képzőművészet felé fordul, melyben nagy szerepet játszott barátsága Kohán Györggyel. AZ 1920-AS ÉVEK RÖVID ÉLETŰ MŰTERMEI Az 1920-as évek elejétől egyre-másra nyíltak az újabb és újabb fényképész műtermek Vásárhelyen, jelentős konkurenciát támasztva egymásnak is és a régebbi műtermeknek is. Az egyre fokozódó konkurenciaharc miatt azonban néhány műterem hamar meg is szűnt, más műterem sorsát a tulajdonos korai halála pecsételte meg. Az 1926-ban elhunyt Fodor Béla fényképészsegédként került 1910-ben Till Viktor Andrássy utca 18. szám alatti műtermébe, ahol 1914-től előbb üzletvezetőként, majd 1919 szeptemberétől tulajdonosként dolgozott. 1920 januárjában művészies kivitelű mennyasszonyi és esküvői képek felvételével hirdette magát. 1922 nyarán cséplési munkák megörökítést vállalta. 37 Vásárhelyi társadalmi elismertségét bizonyítja, hogy viszonylag rövid ideig tartó önálló működése ellenére is őt kérték fel a helyi Iparegylet, Ipartestület és Dalárda jubileumi tablójának elkészítésére 1923-195 között. Fodor halála után özvegye az elismert régi nívóra emelve Maksay László mezőtúri fényképészt megnyerve üzletvezetőnek újranyitotta a műtermet. 1920-ban Cserni István a Teleki utca 25. szám alatt igazolványba való képek tíz perc alatti elkészítését vállalta. 1920 novemberében nyílt meg a Kinizsi utca 12. szám alatt Lampel Mór fényképész műhelye, amelyet 1921-ben lányai, Erzsébet és Janka, Lampel nővérek néven működtettek. A zsidó származású Lampel nővéreket 1944 júniusában az ausztriai Strasshofba deportálták, majd SS-katonák1945. április 15-én Randeggnél kivégezték őket(makó SZIGETI 2014, 68). 1921. január 11-én Róth Anna nyitotta meg műtermét a Kossuth tér 3. szám alatt (a református Ótemplom Bazársorán), melyet többszöri szüneteltetés után 1928 szeptemberében zárt be véglegesen(földvári 2005, 93). Gelencsér Jenő ifjú fényképészként 1927 októberében nyitotta meg műtermét az Andrássy utca 3. szám alatt. 38 Működéséről keveset tudunk, néhány műtermi felvételén kívül 36 A fényképek megtalálhatóak a Till-hagyatékban. 37 VU 1922. 07. 26. 3. p. 38 VU 1927. 10. 03. 4. p.

az Iparos Ifjúság Önképző Egyletének 50 éves jubileumára, 1928 májusában elkészített tablóját ismerjük csak. 39 A tragikusan fiatalon elhunyt Lepage Lajos (Kolozsvár, 1903. április 2. Hódmezővásárhely, 1934. június 12.) 1922. szeptember 1-től 1926. december 4-ig Plohn József műtermében dolgozott, mint segéd. 1927 januárjától önállósítja magát, működési engedélyét a Zsigmond utca 2. szám alá állítják ki. 40 1928 szeptemberében megvette Gelencsér Jenő műtermét. 41 Kevés számú műtermi felvétele ismert csak, ami miatt mégis fontos a vásárhelyi fotótörténet szempontjából az az, hogy Sostarics Lajos az 1920-as évek közepétől egy évtizedig Vásárhelyen élő grafikusművész, vele készítette el a plakátjai diapozitívjainak egy részét, felváltva a Plohn és a Till műteremmel. 42 E plakátok Vásárhely és vidéke korabeli kereskedelmének fontos emlékei. A békéssámsoni születésű ifjú Kozó Mihály 43 1927. március 10-én nyitotta meg üzletét a Délibáb utca (ma: Petőfi utca) 39. szám alatt, üzleti számításait nem találta meg, így 1930 májusában bezárta azt. A műterem megszüntetését követően 1931 júliusáig Szegváron tevékenykedett, azonban itt sem sikerült egzisztenciát teremtenie, ezért visszajött Vásárhelyre, és a Bercsényi utca 24. szám alatt várta ügyfeleit. Nagyon kevés általa készített felvételt ismerünk. SCHNITZER LAJOSMŰTERME 1929-1944 KÖZÖTT A zsidó származású Schnitzer Lajos Kecskeméten született 1902. december 4-én Schnitzer Kálmán házaló és Grün Karolina fiaként.fényképész tanulmányait is ott kezdte, fényképészsegéd oklevelét 1918-ban szerezte meg. Ezután szakmai tudását Bécsben, Budapesten, Debrecenben, Pozsonyban és Párizsban tökéletesítette. 44 Kecskeméten 1926-ban nyitott műtermet, majd 1929-ben Vásárhelyen egy fiókműterem megnyitására kért engedélyt az Andrássy utca 18. szám alá, üzletvezetőként Naske Bélát alkalmazva. 45 1930-tól már a vásárhelyi a fő műterme. 1929-ben fényképészeti cikkek kereskedésére szóló iparengedélyt is 39 TJM HGY, leltári szám: 2011.14.1. 40 MNL CSML HL IV. B. 1405. g. Hódmezővásárhely városi Tanács VIII. közigazgatási ügyosztály iratai 11.657/1934. 41 VU 1928. 09. 17. 3. p. 42 TJM HGY, leltári szám: 2014. 3.1. 43 MNL CSML HL IV. B. 1405. g. Hódmezővásárhely városi Tanács VIII. közigazgatási ügyosztály iratai 6.515/1931. 44 Almanach, 159. 45 MNL CSML HL IV. B. 1405. g. Hódmezővásárhely városi Tanács VIII. közigazgatási ügyosztály iratai 64.921/1929.

kérvényezet, ami az amatőr fényképészet megerősödését bizonyítja. 1932-ben kecskeméti üzletét megszüntette. Schnitzer Lajos a műtermi felvételek esküvői képek, csoportképek, portrék mellett rendszeresen fotózta a vásárhelyi eseményeket és a Vásárhely környéki gazdaságokat is. 1930. július 26-án Habsburg József főherceg Hódmezővásárhelyre látogatott az Országos Úszókongresszus és Verseny alkalmából. A főhercegi látogatás fotóriportere Schnitzer lett, aki gazdagon dokumentálta József főherceg vásárhelyi tartózkodásának valamennyi helyszínét és eseményét, megörökítve a városi elöljáróktól kezdve az első világháborús veteránokon, vitézeken át a virágátadó lánykáig szinte minden részt vevőt. 1930 augusztusában nagyszabású dalversenyt rendeztek Vásárhelyen, melyről a Pesti Hírlap képes beszámolót közölt Schnitzer Lajos felvételeivel. 46 Molnár Imre csókásigazdálkodó 1930-ban 15 darabból álló fotósorozatot készíttetett Schnitzerrel a Dobosi-majorban lévő gazdaságáról, így képet kaphatunk a korabeli aratásról és állattenyésztésről. Az 1930-as évek elején a Kútvölgyi Szanatóriumról készített egy 6 képből álló fotósorozatot, amit aztán képeslapként megjelentetett. 1934 decemberében az Andrássy utcában lévő Kálmán-féle házban nyílt kiállítás Schnitzer Lajos képeiből, mely alakalomból Weiner Tibor görögkeleti lelkipásztor mondott megnyitó beszédet. 47 Schnitzer Lajost 1944 áprilisában negyedmagával internálták, amiért mezőgazdasági munkakönyvet váltottak ki. Az indoklás szerint ezzel a zsidótörvényeket akarták kijátszani. A budapesti toloncházból Sárváron át Auschwitzba vitték. Az egyetlen túlélő, Bárány János tanúvallomása alapján azon társai közé tartozhatott, kik végül egy SS fegyenctelen pusztultak el, az éhezés, ütlegelés következtében. A hely az Ebensee hírhedt munkatábora lehetett (MAKÓ SZIGETI 2014, 83). AZ 1930-AS ÉVEKBEN LÉTESÍTETT MŰTERMEK A miskolci születésű Tapasztó Andor Pécsről költözött 1933 augusztusában Vásárhelyre, üzletét a János tér 1. szám alatt, a volt Till-műterem helyén nyitotta meg. Vállalkozása azonban nem bizonyult sikeresnek, már 1934 decemberében Orosházára költözött, itteni műtermét Gerenday Tibor fényképészsegéd vezetésére bízva fiókműteremmé 46 VRU 1930. 08. 07. 3. p. 47 VRU 1934. 12.23. 5. p.

alakította, majd 1935 júliusában meg is szüntette. 48 Rövid vásárhelyi működése ellenére számos műtermi felvételét ismerjük. A legfontosabb fényképsorozatát Mártélyon készítette 1934-ben a népművelési kiállításon, melyen a vásárhelyi múzeum néprajzi tárgyaiból rendeztek kiállítást, így e fotók a Tornyai János Múzeum fontos múzeumtörténeti relikviái. A dési (ma: Dej, Románia) születésű Fábián István 1928. november 1-től 1931. augusztus 15-ig Mindszenten dolgozott, majd ottani tevékenységét beszüntetve 1931. szeptember közepétől Vásárhelyen, az Andrássy utca 4. szám alatt dolgozott, főleg igazolványképeket készítve, kisszámú iskolai csoportképet ismerünk tőle. Műtermét 1941 májusától a Deák Ferenc utca 15. szám alá helyezte át, majd 1942 decemberében egy Marosvásárhelyen kelt levelében bejelentette, hogy megszüntette azt. 49 AZ AMATŐR FÉNYKÉPÉSZEK A fényképészeti technika egyszerűsödésével és olcsóbbá válásával ahogy arra fentebb már utaltunk egyre többen engedhették meg maguknak, hogy fényképezőgépet vásároljanak, és fényképezni kezdjenek. Ennek az egyre gyarapodó rétegnek a megerősödése tette szükségessé, hogy Vásárhelyen is megjelenjenek az ő igényeiket kiszolgáló üzletek. Az 1922-ben a János téren megnyílt Hunnia Fényképészet amatőrök képeinek kidolgozását vállalta. Ugyanekkortól a Vadász drogériában, a Ferenc József úton és Weisz László könyvés papírkereskedésében, az Andrássy út 4. szám alatt fényképezőgépek mellett lemezeket, előhívókat, fixírsókat, aranyfürdőket és különféle másolópapírokat is árusítottak az amatőr fényképészek számára(földvári 2005, 94).Kicsivel később Fáry Béla drogáriájában és a Havasi drogériában fényképészeti cikkeket árultak és filmelőhívást is vállaltak.mint Schnitzer Lajos esetében már láttuk, az 1930-as évektől a profi fényképészek is kezdték kiváltani a fényképészcikk kereskedői iparengedélyt, és árulni a fényképezéshez szükséges eszközöket, így szolgálván ki az amatőr fényképészek által támasztott növekvő keresletet. Az egyre nagyobb létszámúamatőr fényképészek1931. november 4-én megalakították a Vásárhelyi Amatőr Fényképész Egyesületet, melynek vezetőségébe a város jeles személyiségeit választották, 50 így bekerült a választmányba többek között Reisinger Miklós, aki 1946-tól,immár Galyasi Miklósként a vásárhelyi múzeum igazgatója lett. 48 MNL CSML HL IV. B. 1405. g. Hódmezővásárhely városi Tanács VIII. közigazgatási ügyosztály iratai 3.051/1935. 49 MNL CSML HL IV. B. 1405. g. Hódmezővásárhely városi Tanács VIII. közigazgatási ügyosztály iratai 8.003/1942. 50 VRU 1931. 11.06. 3. p.

A korabeli amatőr fényképészek munkáinak összegyűjtése és rendszerezése fontos feladata lesz a közeljövőnek, hiszen számtalan családi hagyatékban lehetnek még fontos várostörténeti és társadalomtörténeti szempontból érdekes és értékes felvételek. Jelen tanulmányunkban két személy, Benes Gyula árvízmentesítő társulati mérnök és Tornyai Imre kötszövő hagyatékát mutatjuk be röviden. Benes Gyula munkaköréből fakadóan az árvíz elleni védekezés munkafázisait örökítette meg 37 darabból álló fotósorozatán. 51 Az 1932-es árvízi idején készült képeken láthatóak az árvíz elleni védekezés folyamatai, a hullámtári erdők, az árvíz romboló munkája, szivattyútelep építése. A szakmai felvételek mellett Benes Gyula Vásárhely köztereiről is készített képeket, így megörökítette a Kossuth teret, a református Ótemplomot a Bazárral. 52 Tornyai Imre kötszövő mester 1909-ben született Hódmezővásárhelyen, iparengedélyét, mint szakiskolát végzett textil technológus, 1927-ben váltotta ki. Műhelye kezdetben a Kölcsey utcában volt, majd az 1930-as évek végén új műhelyt nyitott a Rózsa és a Tóalj utca sarkán.az 1930-as években a Református Keresztyén Ifjúsági Egylet (RKIE) választmányi tagja, és az RKIE műkedvelő színkörében is aktívan részt vett. Emellett az Újvárosi Vegyeskarnak is tagja volt. Iparengedélyét 1953-ban vonták vissza, ezután a Hódikötben dolgozott nyugdíjazásáig. 1998-ban Hódmezővásárhelyen hunyt el. A Tornyai János Múzeumban őrzött 5 darab albumbólés a 11 darabfényképből álló, összesen 316 darab fényképet 1930-1934 között, valamint 1937-ben készítette Tornyai Imre. 53 A képekről a fiatal vásárhelyi iparos, Tornyai Imre 1930-as évekbeli privát és nyilvános életének eseményei köszönnek ránk. Láthatóak családi és baráti portrék, valamint egyleti csoportképek, Vásárhely környéki és vidéki kirándulások és esküvők képei. Tornyai Imre fontosnak tartotta alaposan dokumentálni a városban rendezett ünnepségeket március 15., Hősök napja és eseményeket laktanyaavatás, leventeévzáró is. Ipartörténeti szempontból fontosak a különféle kötszövő gépeket, munkafolyamatokat, vásárokat és termékeket megörökítő képek. 54 AZ 1940-ES ÉVEKBEN LÉTESÍTETT MŰTERMEK Lőkös Sándor 1912. december 1-én született Hódmezővásárhelyen. Édesapját elveszítette az I. világháborúban. 1929 októberétől 1934 szeptemberéig Schnitzer Lajosnál volt inas, majd segéd. Fényképész végzettsége miatt1934 októberébe katonai szolgálatra a 51 TJM HGY, leltári szám: 97.39.1-37. 52 TJM HGY, leltári szám: 78.15.1-17.1. 53 TJM HGY, leltári szám: 213.4.1-5., 2013.4.9-19. 54 A Tornyai-hagyaték részletes elemzését lásd: Terendi Viktória: Városi élet-képek az 1930-as évekből. Hódmezővásárhelyi amatőr fényképek vizuális antropológiai elemzése. Szeged, 2013. szakdolgozat