Október 6-i műsor Harangzúgás. Szereplők lassú mozgással, méltóságteljesen bevonulnak. Elöl lefelé fordított zászlókkal, kardokkal, nemzetiszínű szalagokkal az aradi 13. A zászlókat, kardokat, szalagokat elöl leteszik. Kétoldalt felsorakoznak. Mögöttük az énekesek, a többi szereplő középen megáll. Harangzúgás abbamarad. Halk kísérőzene (zongora) végig a szöveg alatt. Mester Barbara elöl középen: Szabadságharcunk letűnt napvilága, Te vakító nap a század delén, Nem pazaroltad sugarad hiába, Bár vak sötétbe halt az égi fény, Eszméiden nem győzött az enyészet, Örökbe hagytad halhatatlan részed, Fényeddel fényt hint késő századokra A tizenhárom vértanú alakja. S ők élni fognak, élni mindörökkön, Szent lesz, örökké szent a sírgödör, A míg az eszmény ki nem hal e földön, Míg magyar szellem még magasba tör, Az igét, melyért éltet áldozának, Szívébe írták az egész hazának, Utódtól fogja hű utód tanulni: Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni. Sz 1. Ez a nemzet az egész világ előtt bebizonyította, hogy a szabadságot egy nép, ha kell, súlyos áldozatok árán is, de kivívhatja. Sz. 2. 1848-49. súlyos csapás volt az osztrák Habsburg uralkodói házra, de nem csak a bécsi Habsburgoknak, Európa többi uralkodói házának is félelmetes volt. Annak érdekében, hogy ne győzzön a magyar forradalom és szabadságharc, mindent meg is tettek. Elbukott 1849-ben dicső harcunk az orosz kozákok támadásai miatt, de szellemét a tűz nem égeté meg. Sz 3. 1849. október 6-án szándékosan a bécsi forradalom első évfordulóján Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet. Sz 4. Magyarország és Erdély teljhatalommal felruházott ura, Haynau táborszernagy 14 tagú haditörvényszéke tanúk meghallgatása, védők részvétele nélkül, két tárgyalás után ítélte őket halálra. Sz. 5. Mindnyájan kiváló katonák voltak, akik a szabadságharc kitörése előtt a császári és királyi seregben tényleges tisztként szolgáltak, és a szabadságharc alatt tábornoki rangot értek el, vagy önálló seregtestet vezettek.
Sz. 6. E katonák sokban különböztek: néhányan forradalmárnak vallották magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni. Sz. 7. A magyarokon kívül volt közöttük német, osztrák, lengyel, horvát, szerb; kisnemes, polgár és főnemes; dúsgazdag és vagyontalan; voltak közöttük barátok és ellenfelek, de egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s életüket áldozták érte. Sz1-7.: Hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s életüket áldozták érte. Szereplők kétoldalt beállnak a 13-ak mögé. Törvényszolga: (bejön) A hadbíróság ítélethozatalra bevonul. Kérem, mindenki álljon fel! Behozza a főhadbíró székét. Mindenki feláll, a bíróság bevonul. A 3 hadbíró bejön, középen megáll. Főhadbíró: (olvassa) Ítélet melyet a magas császári királyi hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított megesketett teljes haditörvényszék a vádlott urak, a magyar lázadó hadsereg vezérei ügyében egyhangúlag hozott. A vádlott urak a velük szemben folytatott hadbírósági vizsgálat során a megállapított tényállást elismerték, hogy ellentétben a császári királyi hadseregbe való belépésükkor tett esküjükkel, mely szerint törvényes császáruk és királyuk csapatai ellen harcolni nem fognak, a magyar forradalmi hadsereg soraiban szolgáltak. Ezért minden ingó és ingatlan vagyonuk elvesztése mellett golyó, illetve kötél általi halállal büntetendők. Megértették a vádlottak az ítéletet? 13 vértanú: Megértettük! A hazánkat szolgáltuk! Éljen a haza! Főhadbíró: (mérgesen) Majd meglátjuk, uraim, milyen lelkesek lesznek a bitófa alatt! Most ismertetik az ítélet személyreszólóan. (Leül, a Törvényszolgához:) A többiek is leülhetnek. Törvényszolga: Kérem, mindenki üljön le! Főhadbíró: (a Törvényszolgának) Szólítsa az elítélteket! Törvényszolga: Parancsára! Egyenként szólítja az elítélteket, ismertetve röviden a harcokban játszott szerepüket. (Papírról olvassa.) Az elítéltek egy lépést előrelépnek, felemelt fejjel megállnak. Az ítélet elhangzása után elmondják utolsó szavaikat, majd a hóhér fekete csuklyát borít a fejükre. Az ítéleteket a baloldali hadbíró adja át a főhadbírónak, aki felolvasván azokat, hanyag mozdulattal átadja a jobboldalt álló hadbírónak. Törvényszolga: Aulich Lajos. Császári tiszt, a Sándor gyalogezred alezredese, a pesti lázadás után megszegve a császárnak tett tiszti esküjét, és német származása ellenére átállt a magyarokhoz. 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve, 1849. július 14-től augusztus 11-ig a lázadók utolsó hadügyminisztere. Hadbíró: megérdemelt büntetése kötél általi halál. Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.
Törvényszolga: Damjanich János. Szerb határőrcsaládból származik, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok elvakult híve. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A véres délvidéki harcok után tábornokká nevezték ki. A tavaszi hadjárat során nagy veszteségeket okozott csapatainknak. Vörös sipkásai sok derék katonánkat ölték meg. Hadbíró: büntetése kötél általi halál. Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Törvényszolga: Dessewffy Arisztid. Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban azonban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. Hadbíró: A kötél általi halál kegyelemből lőpor és golyó általi halálra változtatott. Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata. Törvényszolga: Kiss Ernő. Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán áruló módon felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9- én országos főhadiparancsnokká léptették elő. Hadbíró: A kötél általi halál kegyelemből lőpor és golyó általi halálra változtatott. Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Törvényszolga: Knézich Károly. Császári hadseregünk volt tisztje. 1848-ban átállt a rebellis magyarokhoz, és századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849 márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki. Hadbíró: kötél általi halál. Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Törvényszolga: Lahner György. Volt császári tisztünk, aki csalárd módon 1848-ban a 3. magyar honvédzászlóalj parancsnoka lett. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki. Hadbíró: kötél általi halál. Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom! Törvényszolga: Lázár Vilmos. Volt császári tisztünk, ő is átállt gyalázatosan a felségáruló magyar tisztek közé. 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Ez azonban nem kisebbíti bűneit. Hadbíró: A kötél általi halál kegyelemből lőpor és golyó általi halálra változtatott. Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. Törvényszolga: Schweidel József. Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a rebellió kitörése után Bécsből tolvajok módjára hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka.
Hadbíró: A kötél általi halál, kegyelemből lőpor és golyó általi halálra változtatott. Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. Törvényszolga: Leiningen-Westerburg Károly. Német császári tiszt volt, magyarul alig beszél, érthetetlen, hogy mégis átállt a lázadókhoz. Az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Kár, hogy ő is áruló lett. Bíró: kötél általi halál! Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Törvényszolga: Nagysándor József. 1823-tól szolgált szeretett császárunk hadseregben, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban azonban hitszegő módon a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Bíró: kötél! Nagy-Sándor József: Rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Törvényszolga:Pöltenberg Ernő. Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol császárát és a Habsburg birodalmat elárulva csatlakozott a lázadókhoz. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Bíró: kötél! Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Törvényszolga:Török Ignác. Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Bíró: kötél! Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam. Törvényszolga:Vécsey Károly. Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán azonban felségáruló módon a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Bíró: kötél! Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. Főhadbíró: (elégedetten és gúnyosan) Na, nekünk itt már több dolgunk nincsen. Azt elvégzik a hóhérok és a természet. További jó szórakozást kívánok a lázadó uraknak! (a hadbírókhoz) Meine Herren! Megfordul, távozik, a másik kettő követi őt. Kimasíroznak a teremből. A törvényszolga kiviszi a széket.
Sz1-7. Bejönnek középre. Sz 1. Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresik a halálraítélteket. Sz 2. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác egy várépítésről szóló könyvet bújt, Láhner György a fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt. Sz 3. Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben. Sz 4. Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost vezették a kirendelt katonaság közé. Sz 5. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek. Sz 6. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Schweidel, Dessewffy és Lázár térdre rogy. Sz 7. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is. Kiss Ernő térdre rogy. Sz 1. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Vécseyt kivéve sorra térdre rogynak. Sz 2. Ez utóbbi vértanú büntetését saját apja közbenjárásának köszönhetően súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sz 3. A halálba menők sorra búcsúztak el egymástól. Sz 4. Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét. Vécsey is térdre rogy. Sz 5. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Sz 6. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa-oszlopokat is.
Sz. 7. Gyalázat, ami történt. Égbekiáltó. Vérlázító. Amíg magyar él a Földön, mindig emlékezni fogunk e gyalázatra és a vértanúk hősiességére, bátorságára. Harangszó. Majd csend. Szereplők oldalra mennek és égő mécsesekkel térnek vissza. Kísérőzene indul. 13 lány jön be mécsesekkel. Leteszik a mécsest az áldozatok elé. Levelet vesznek elő, sorra olvassák. Vécsey Károly: Drága, imádott Linám! Szeretett, erényes, legkedvesebb feleségem! Látom, ez életem utolsó pillanata meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled, óvjon Isten, vezessen minden lépésedben utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat lányodat, Gizellát. Isten veled. Október 6., reggel 6 órakor. Szerencsétlen Károlyod. Török Ignác: Magyar vagyok, ez igazolja tetteimet. Lelkiismeretem felment engem Isten áldását kérem mindnyájunkra! Schweidel József: Ahogy gondoltam! Halálra ítélve lőpor és golyó által. Mindezt előre láttam, és ezért a legkevésbé sem lepett meg. Valóban ne adnának kegyelmet nekünk? Az utolsó pillanatig olyan reménykedve bizakodtam, hogy nem is tudtam magam átengedni a halál gondolatának. Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába. Poeltenberg Ernő: Imádott szegény feleségem! Örökre istenhozzádot kell mondanom neked!! megáldva téged mindazért a boldogságért, mellyel gazdagon megajándékoztál, és szívemből köszönve mindazt a szeretetet, melyet tőled kaptam! Légy hát erős, jó Pauline-om, légy erős irántam érzett szereteted kedvéért, gondold meg, hogy gyerekeid vannak! hogy értük kell élned! Isten veled!! Szerencsétlen Ernőd Nagy-Sándor József: Szeretett drága angyali jóságú Emmám! Fogadd őszinte köszönetemet azokért a mennyeien szép órákért, melyekkel szereteted megajándékozott. Gondolj rám szeretettel és együttérzéssel, mint ahogy én is mindig, az élet utolsó percéig szüntelenül szeretlek, és imádlak. Isten legszentebb, legszebb áldása rád. Emlékül küldök egy hajfürtöt Isten veled, Emmám!
Leiningen-Westerburg Károly: Egyetlen, utolsó leheletemig szeretett Lizám! Rövidre van szabva az idő, melyet még e földön tölthetek. Isten áldjon és oltalmazzon, drága nemes feleségem, és adjon neked erőt, engem pedig részesítsen örök békéjében. Édes drága Lizám! Gyermekeim! Éljetek boldogan! Nemsokára kiszenvedek. Még egyszer köszönet hű szerelmedért, mindenért, amit értem tettél. Holtig hű Károlyod Lázár Vilmos: Mindenem e földön, kedves szentem, Máriám! A lelkiatya, akinek kezeiben letettem vallomásomat, és kinek kitártam tiszta öntudattal bíró keblemet, át fogja neked adni kis gyűrűmet, szivartárcámat és evőeszközömet melyet itt, fogságom alatt használtam. Csókold kedves gyermekeinket, és öleld forrón szívedhez nevemben, miként én Téged. Isten veled! Tied örökké, még a síron túl is a te hű Vilmosod. Láhner György: Október 5-én este, mikor neje eltávozott tőle, Lahner György elővette fuvoláját s a Lammermoori Lucia híres hattyúdalát játszotta el rajta búcsúzóul. Nem felt a haláltól. Életét letette Isten és az utókor kezébe. Knézich Károly: Mindennél inkább szerettem az igazságot, és mert önérzetes és erkölcsös ember voltam, halálomig megtartottam azt az esküt, melyet honszeretetem a magyar alkotmányra tenni parancsolt. Kiss Ernő: Forrón szeretett gyermekeim! Bocsássatok meg nekem, miképpen én is megbocsátok nektek ez halni készülő apátok kívánsága. Apátok ártatlanul hal meg, de ne tegyetek senkinek szemrehányásokat! Isten áldjon meg benneteket! Erősítsen és óvjon benneteket. Imádkozzatok ártatlan lelkemért, ez az utolsó kívánsága szerencsétlen apátoknak. Dessewffy Arisztid: A haláltól nem félek, száz és száz halál lebegett körülöttem a csatákban. Nekem a halál semmi. Damjanich János: Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni dicsértessék a Te neved mindörökké! Aulich Lajos: Harcunk nem a nemzetek, hanem a KÖZSZABADSÁG harca volt a zsarnokság ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak... Kik sorainkban küzdtenek közcélunk, a szabadság mellett, akármelyik nemzetbéliek legyenek, mindnyájan testvérekül tekintendők. Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.
Zene indul. A 13 vértanú leveszi a csuklyát. Mester Barbara előre jön. Ének. Ne késsetek harangok siessetek csatába, Isten tornyából szálljatok a szegény föld sarába. Segíts harang dörögni, nyelved így megmarad, most majd ágyú dörgi el imádságodat. Templom lett az égbolt, csaták tere benne, a szabadság oltárához ágyúk térdepelnek. Felveszik a zászlókat, fegyvereket, nemzeti színű szalagokat. Nem lesz üres a tornyod, ne félj harang, ne félj. Szívünk ott fenn dobban egy még szebb tornyodért. Szabadság lesz a tornyod, ne félj harang, ne félj. Add hát kölcsön nyelved, dörgéssel beszélj. Úgy élünk tovább, ha most mind meghalunk, a szabadság istenéhez ágyúkkal imádkozunk. Álmodtam az éjjel, puszta lett a világ. Százezernyi sírhantra nem került virág. Álmodtam, hogy hős anyák fiúkat siratták, s tiltva volt az ünnep is, mikor győzött a szabadság. Mindenki énekel, zászlólobogtatás. //: Győzni fogunk, ha itt már seregben ágyú áll. Az obsitos harang is egyszer Tornyába visszaszáll.
Elfeledjük majd lassan a harcot, vérözönt, a béke minden ágyút haranggá visszaönt. :// Mindenki egyszerre: Éljen a haza! Éljen a magyar nemzet! Meghajlás. Himnusz.
Szereplők: 13 vértanú (fiúk) 3 hadbíró (fiúk) Törvényszolga (fiú) 2 hóhér (fiú) (Összesen: 19 fiú) 7 szövegmondó szereplő (lány) + 6 levélolvasó szereplő (lány) Mester Barbara (énekes) zongorista kórus
Kellékek: zászlók kardok nemzetiszínű szalagok 1 db díszes bírói szék 13 db fekete színű kámzsa 13 db mécses 13 db levél