Jean Evans Vergődő szívek Eredeti cím: Heart on the Line 1994 Sem a hőség, sem a ritkán látott súlyos betegségek nem riasztják Georgiát, amikor egy etiópiai kis kórházba jelentkezik orvosnak. Leendő munkatársai nagy örömmel fogadják, csak az intézmény vezetője nem tudja megdöbbenését palástolni. Ryker doktor megfogadta, hogy soha többé nem lesznek álmatlan éjszakái egy nő miatt, s most azonnal megérzi, hogy veszélyben a nyugalma. Mi tagadás, nem így képzelte el George kollégát 1. FEJEZET Georgia Maxwell lassan ébredezett. A hűvös afrikai reggel megborzongatta. A szája kiszáradt, és félálomban nem is tudta hirtelen, hol van. Az órájára nézett, és megállapította, hogy majdnem egy órát aludt. A vakító fényben össze kellett húznia a szemét, hogy kilásson a kis repülőgép ablakán. Éppen egy mély völgy fölött haladtak el, s Georgia most ébredt csak rá, hogy került ide. A lélegzete is elállt a látványtól, amikor az első fénysugarak áttörtek a hajnali ködön. Máris lenyűgözte az alatta elterülő táj szépsége. Ez tehát Etiópia. A Szudántól a kenyai vadonig terjedő ország alakja a térképen kiterjesztett szárnyú pillangóra emlékeztetett. Georgia egy kicsit összerezzent, amikor a pilóta hirtelen megszólalt. Dave Farrell szélesen mosolyogva próbálta túlkiabálni a repülőgép zaját. Nem akartam felébreszteni, olyan édesen aludt, de tíz perc múlva leszállunk. Fejével abba az irányba bökött, ahol a napsugarak már a vízen táncoltak. Ezt a látványt nem mulaszthatja el. Rengeteg kis tó van errefelé. Néhánynak a vize még iható is.
Georgia a füle mögé simította szőke haját; a szívét megdobogtatta a szokatlan látvány. A felkelő nap sugarai mintha folyékony arannyal vontak volna be mindent. A lányt lenyűgözte ez a végtelen természeti gazdagság, és egyszeriben meg is feledkezett a fáradtságáról. Ott egy folyó! kiáltotta hirtelen. Dave is abba az irányba nézett. Az biztosan az Avas. Északra elkerüli a földrengéses vidéket, aztán beletorkollik valahol egy sósvizű tóba. Georgia eltátotta a száját a csodálkozástól, és izgatottan figyelte, ahogy a repülőgép lassan ereszkedik lefelé. Már gyerekkorában sokat utazott az apjával, aki katonaorvos volt, és olyan helyekre is magával vitte őt, amelyekről sokan csak álmodhatnak. Afrikában azonban még sohasem járt, bár mindig vágyott ide. Lenyűgözte mindaz, amit a földrész méreteiről, természeti adottságairól és lakóiról olvasott. Most azonban be kellett látnia, hogy az olvasmányok meg sem közelítették azt az élményt, amelyet a valóság nyújt. Odafordult a fiatal amerikaihoz. Mióta él itt? Batandiban? Úgy másfél éve válaszolta Dave, és a magasságmérőre pillantott. A nap lassan a látóhatár fölé emelkedett, és a sugarai máris sejteni engedték a közelgő hőséget. Georgia megpillantotta magát az ablak üvegében, és megigazította hosszú szőke haját. Megfájdult a feje, de nem tudta, vajon a túl szorosra kötött lófarok miatt, vagy az idegességtől, amely mindinkább a hatalmába kerítette. Maga mögött hagyta megszokott életét, azt azonban még nem tudhatta, milyen lesz majd itt, távol mindentől. Mit tud egyáltalán arról, hogyan élnek az emberek Etiópiában? Éppen csak annyit, amenynyit az újságokban olvasott, és a televízió híradásaiban láthatott. Kicsit megmozgatta elgémberedett vállát. Olvastam néhány dolgot Etiópiáról. Maga szerint mi az, amit a legnehezebb itt elviselni? Dave elkomolyodott. Baj, az van épp elég. Betegségek, szárazság, éhínség. Egy jó termésre három rossz következik, és van, hogy egy járvány véget sem ér, máris felüti a fejét egy másik. Georgia elővette a termoszt, és jéghideg gyümölcslevet töltött a szőke amerikainak. A férfi mohón kiitta, és visszaadta a poharat. Ugye, azért maga mégsem adja fel? kérdezte a lány kíváncsian. Dave napbarnított arca felderült. Sokszor a szememre vetették, hogy konok vagyok, pedig azt hiszem, ez az, ami itt tart. Georgia elmosolyodott, és ő is nagyot húzott a gyümölcsléből. Közben az járt a fejében, milyen hihetetlen, hogy nemrégen még egy forgalmas klinika baleseti osztályán dolgozott a ködös, hideg Londonban. Te jó ég, milyen nehezére esett nyitva tartani a szemét, amikor már tizenhat órája volt ügyeletben! Gyakran töprengett azon, vajon nem kereshetné-e meg könnyebb munkával is a kenyérre valót. Dave kissé szórakozottan kocogtatta meg az üzemanyagszint-jelző üvegét. Elfelejtettem mondani, hogy nem szeretek unatkozni De ezt a munkát szeretem. Semmi bajom a nagy, városi kórházakkal, csak nekem ne kelljen olyan helyen dolgozni. A lányra nézett. És maga? Hogy csöppen egy ilyen csinos lány erre a vidékre? Georgia elnevette magát. Én is untam magam. Az egyik nemzetközi orvosi lapban találtam a hirdetést. Vonzott a lehetőség, hogy Afrikában gyógyíthatom a betegeket, és közben repülőgépen bejárhatom Eti- 2
ópiát. Amikor letettem a szakvizsgámat, még fogalmam sem volt, mihez kezdek. Persze, valamikor majd lesz saját rendelőm, de nem most. Így aztán elhatározta, tesz egy kis kitérőt, mielőtt elkezdi a szokásos orvosi pályafutást. Pontosan válaszolta Georgia mosolyogva. Amikor megláttam azt a hirdetést, úgy éreztem, épp erre vártam. Szükségem volt valami kihívásra, úgyhogy mindjárt megpályáztam az állást, és el is nyertem. Nos, ha magának kihívás kell, akkor nem is választhatott volna megfelelőbb helyet, mint Batandi. Itt aztán dolgozhat rogyásig. Unatkozni nem fog, annyit mondhatok! Dave amerikai kiejtése most feltűnőbbé vált. Gondolom, senki sem várja haza Londonba. Senki bámult ki Georgia az ablakon. Dave most minden figyelmét a műszerekre összpontosította, s a motor zaja hirtelen megváltozott. Megkezdték a leszállást. A batandi kórházban lesz elég bajunk így is, nem kell, hogy még otthonról is zaklassanak bennünket. Georgia a férfira nézett. Biztosan sok dolguk van most a védőoltásokkal. Nem is gondoltam volna, hogy a kanyaró ilyen veszélyes méreteket ölthet. Igen, errefelé ebbe halnak bele a legtöbben. Meg a hasmenésbe. Nem csak azért repültem Addisz-Abebába, hogy magát elhozzam. Sürgősen szükségünk volt oltóanyagra és egyéb gyógyszerekre. Azonkívül én vagyok a postás is. Dave bekapcsolta az adóvevőt. Repülőorvos egy a batandi állomásnak. Hallotok engem? Recsegő hang válaszolt. Hallunk, hallunk. Szervusz, Dave, örülünk, hogy megjöttél, te vén csavargó! Remélem, mindent elhoztál, az új munkaerőt is. Már nagyon várjuk! Elhoztam bizony Dave barna szeme Georgia arcát fürkészte, méghozzá épségben. Azt hiszem, a főnök egy kicsit csodálkozni fog. Úgy öt perc múlva leszállunk. A rádióból vihogás hallatszott. Szólok Samnek. Vége! Dave kikapcsolta a készüléket. Ez Mike Richards volt, a rádiósunk. Georgia izgatottan bólintott. Már alig várom, hogy mindenkit megismerhessek. Összetartó csapat vagyunk, másképpen nem is boldogulnánk. Egymásra vagyunk utalva. Sam pedig elvárja, hogy mindenki a legjobb tudása szerint dolgozzon. Sam? Georgia a férfira nézett. Sam Ryker, a főnök. Ó, én azt hittem, maga a főnök! Dave harsányan felkacagott. Te jóságos ég, még csak az kéne! Sajnálom, de csak egyszerű földi halandó vagyok. Egyébként pedig mindenes: orvos, bakteriológus, és még sok minden egy személyben. Georgia meghökkent kissé, s Dave észrevette ezt. Ne aggódjon, hamar hozzászokik majd mindenhez jegyezte meg, és elhúzta a száját. De hogy Sam is belenyugszik-e majd az új helyzetbe, az más lapra tartozik. Georgia kérdőn meredt a férfira. Nem értem. Nekem azt mondták, hogy sürgősen szükségük van még egy orvosra. Igen, így is van. Dave habozott egy pillanatig. Geoff Patricksnek, aki annak idején felépítette a kórházat, három hónapja infarktusa volt. Sam akkor már egy ideje vele dolgozott, tulajdonképpen, mint a helyettese. Természetes volt hát, hogy ő vette át a kórház vezetését. 3
Mindig sokat dolgoztunk, de amióta a kanyaró ilyen viharos gyorsasággal terjed, már nem győzzük egyszerre a mindennapi kórházi munkát és az oltásokat. Értem. Azt hiszem, ez az oka, hogy Sam már csak árnyéka önmagának. Pedig higgye el, kitűnő orvos. A kormány egyelőre még megtűr itt bennünket, de ha nem boldogulunk a feladattal, kiteszik a szűrünket. Ezért nem enged meg a főnök semmiféle lazaságot. Az amerikai, mintha magában jól mulatna, megvillantotta a szemét, s Georgia lassan úgy érezte, nem lesz könnyű dolga azzal a Ryker doktorral. Tulajdonképpen mi a baj Sam Rykerrel? Dave kissé zavartan mosolygott. Ugyan, semmi! Már mondtam, hogy minden segítő kézre szükségünk van. Amíg a kis repülőgép leereszkedett a poros, hepehupás leszállópályán, Georgia azon töprengett, vajon miért érzi úgy, hogy Dave elhallgat valamit Sam Rykerrel kapcsolatban. Minden rendben! Kinyithatja a szemét. Dave megérintette a lány karját, és kimutatott az ablakon. Megérkeztünk. Néhány hónapra ez lesz az otthona. Georgia kimászott a repülőgépből, de igazából nem tudta, megkönnyebbüljön-e. Megmacskásodott tagjainak viszont jólesett már a mozgás. Kivette a csomagját, aztán letette a földre, és körülnézett. Ez tehát Batandi. Egyáltalán nem ilyennek képzelte. A település egy dombon terült el, és a legtöbb ház csak cölöpökön nyugvó tetőből állt. A berendezés többnyire egy asztal volt és egy-két ponyvaülésű szék. Itt-ott néhány nagyobb faház is látszott, saját verandával. Az egyik ilyen házból fehér farmernadrágos, karcsú lány lépett ki. Rövid, nyitott nyakú blúza látni engedte napbarnított bőrét. Fekete haja lófarokba volt kötve. Georgia először gyereknek hitte, de amikor lejött a lépcsőn, úgy tűnt, legalább tizennyolctizenkilenc éves. Szervusz! üdvözölte a nagylány Dave-et, aki közben kirakodott a repülőgépből. Örülök, hogy ilyen gyorsan visszaértél. Valami baj van? A férfi kivette a postazsákot, és letette a földre. Úgy is mondhatjuk. A kanyaró terjed, mint a tűzvész. Csak az elmúlt másfél napban húsz új betegünk volt! Dave összeszorította az ajkát. Ennek a fele sem tréfa. Szerintem sem. Azonkívül az utóbbi napokban néhány táplálékhiányos beteget is behoztak. Sam elvégezte az elsősegélynyújtást. Nálunk maradnak, amíg túljutnak a nehezén. A kanyaró kiterjedt járvány lehet, de még nem tudjuk, honnan indult el. Néhány asszony sok kilométerről hozta el a gyerekét. Dave újra odament a repülőgéphez, elővett néhány különlegesen csomagolt kis ládát, és átadta a fehér nadrágos lánynak. Ez majd kihúz bennünket a pácból. Az oltóanyag! Dave, te vagy a megmentőnk! Remélem, valóban úgy lesz! Georgia észrevette a lány komoly tekintetét. Attól tartok, rosszkor jöttem. A fekete hajú lány azonnal bocsánatkérőn elmosolyodott. Jaj, dehogy! Nem akartam udvariatlan lenni. Be kellett volna mutatkoznom, mielőtt magára zúdítom az összes bajunkat. Jan a nevem, Jan Reid. Én vagyok az osztályos nővér, maga pedig biztosan Jan vidáman nézett Georgiára, aztán az amerikaira az új munkaerő, ugye? Örvendezve ragadta meg Georgia kezét. Igen, Georgia Maxwell vagyok. 4
Biztosan lelkesebb fogadtatásra számított. Milyen volt az útja? Legfőképp unalmas. De örülök, hogy megérkeztem. Jan elnevette magát. Akkor előbb nézze meg, mi vár magára. Éppen jókor jött, hogy segítsen a bajban. Örülök, hogy megismerhetem. Mielőtt azonban beleveti magát a munkába, csomagoljon ki! Pedig éppen ezt akartam válaszolta Georgia vidáman, mármint azonnal munkához látni. Jan elmosolyodott. Annyira azért nem rossz a helyzet. Biztosan szüksége lesz egy kis időre, amíg hozzászokik az itteni élethez. Úgyis át kell vinnem ezeket a holmikat a kórházba, ha velem jön, megmutathatom a házát, meg az állomáshelyünket. Hozza csak az egyik bőröndjét, valamelyik fiú majd eljön a többiért. Majd én viszem szólt közbe Dave. Aztán megkeresem Samet, mert van néhány hírem a számára. Biztosan örülni fog neked, mert ki sem látszik a munkából jegyezte meg Jan, aztán újra Georgiához fordult. A főnök éppen most vizitel, ezért nem jöhetett ki maga elé. Elnézést kér, de majd utána megkeresi magát. Jan mosolygott, és sehogy se lehetett lebeszélni arról, hogy cipelje Georgia egyik táskáját. A szállás odaát van vezette át a lányt egy kis téren. A berendezés nem fényűző, de azt hiszem, meg lesz elégedve. Miközben felmentek a faházhoz vezető lépcsőn, Georgia megpillantott egy ponyvás teherautót. Ez a mentőautónk. Jól fel van szerelve gyógyszerekkel, így bármikor menetre kész tájékoztatta Jan. Remekül szervezik a dolgokat. Másképpen nem boldogulunk. Jan mosolyogva átment a keskeny verandán, hogy kinyissa az ajtót. Lehet, hogy Sam néha túlzottan is megköveteli a munkafegyelmet, de itt olyasmibe halnak bele az emberek, ami nálunk nyugaton egyszerű gyerekbetegség. Az itteniek nem olyan ellenállóak. A bajokat csak tetézi az aszály, meg más természeti csapások. Az emberek itt nem tudnak egyszerűen beszaladni a legközelebbi rendelőbe Jan hirtelen elhallgatott. Bocsásson meg, nem akartam kiselőadást tartani, de ezért van itt a mentőautó. Egy kisebb helyiségbe vezette Georgiát. Nos, láthatja, milyen az itteni berendezés. Azért vigasztalódjon, nem sok időt fog itthon tölteni. Az ágyra tette az útitáskát, Georgia pedig körülnézett. A berendezés egy tarka szőnyegből, asztalból, komódból, ágyból és egy keskeny ruhásszekrényből állt. Semmi baj nyugtatta meg Georgia. Minden megvan, ami kell. Még jó, hogy hoztam könyveket, - tette hozzá magában. Nagyszerű. Most magára hagyom, hogy kicsomagolhasson. Jan az órájára pillantott. Te jóságos ég! Máris rohannom kell vissza az osztályra. Nemrégen érkezett egy kismama, és már biztosan megindult a szülés. Ez az első gyereke. Még csak tizennégy éves, és egy kicsit félős. Tizennégy éves? Jan elnevette magát. Majd ehhez is hozzászokik. Itt az ilyesmi teljesen természetes. Láttam már fiatalabb anyát is. Mindenesetre próbáljon meg most egyedül eligazodni. Odaát van valami zuhanyozóféle, ha tisztálkodni akar. Már alig várom. De mi lesz Ryker doktorral? Nem kellene először? Sammel? Miatta ne aggódjon! Nem hiszem, hogy örülne neki, ha vizit közben zavarná. Majd később találkozunk! Jan búcsút intett Georgiának, aztán leszaladt a lépcsőn, átvágott a téren, és eltűnt a kórház ajtaja mögött. 5
Georgia egy pillanatra megállt a kis helyiségben, szemügyre vette új otthonát, és csak aztán kezdett el kicsomagolni. Már ez is segített abban, hogy úrrá legyen az újra rátörő idegességen. Lehúzta a cipőjét is, és megdörzsölte sajgó lábujjait. Hirtelen megpillantotta magát a tükörben, és önkéntelenül elhúzta a száját. Izzadt volt, és piszkos. Londonban valószínűleg esik az eső, de ő most nem akart az otthonára gondolni. Ha valami újat, igazi kihívást keresett, hát ezúttal megkapta. A honvággyal nem törődhet, hiszen még ki sem csomagolt. Föl akarta emelni a földről a bőröndjét, de felnyögött, mert minden ereje elhagyta. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, ám ez sem segített. Úgy vélte, legjobb lesz, ha vesz egy forró zuhanyt. Kivette a hajából a gumit, megrázta összetapadt fürtjeit, aztán egy csattal újra feltűzte a haját, és vetkőzni kezdett. Kibújt a szoknyából, majd a blúzból, és közben megpróbálta elképzelni az új főnökét. Bizonyára amolyan harcias doktor lehet, aki mindenben a tökéletességre törekszik, és nem tűri a hanyag munkát, mivel maga is kiváló orvos. Valószínűleg már benne van a korban, futott át Georgia agyán, és levetette a selyemkombinét. Dr. Maxwell? Lépések hallatszottak a verandáról, és Georgia halkan szitkozódott, amikor a kombiné beleakadt a hajcsatjába. Sajnálom, hogy nem tudtam üdvözölni mindjárt, amikor megérkezett. Remélem a repülőút Georgia kétségbeesetten rángatta a kombinét, de sikertelenül. Aztán felcsattant mögötte egy férfihang. Mi az ördög van itt?! A lány fülig elpirult. Hirtelen megfordult, és az ajtóban egy magas férfit pillantott meg. Eltelt néhány másodperc, mire észrevette, hogy az idegen érdeklődéssel bámulja karcsú alakját, amelyet a bugyin és melltartón kívül semmi sem fed. A kihívó tekintettől a lélegzete is elállt. Georgia egy pillanat alatt végigmérte látogatóját: széles vállát a kigombolt ing alatt, karcsú derekát és kopott farmernadrágba bújtatott keskeny csípőjét. A lány felsikoltott, a köntöse után nyúlt, és védekezően maga elé kapta. Megint elpirult, de most már ráförmedt a betolakodóra. Hogy mer csak úgy betörni ide? Nem hallott még arról, hogy kopogni illik, mielőtt belép valahová? Kicsoda maga egyáltalán? A férfi hűvös, megvető pillantását egy végtelennek tűnő másodpercig a lányra szegezte, aztán éles hangon megszólalt: Ezt én is kérdezhetném. A főorvos vagyok. Ryker a nevem, Sam Ryker, és egy bizonyos dr. George Maxwellt keresek. Villogó szemmel, merőn nézte a lányt, aki biztosan meg is ijedt volna ettől a tekintettől, ha nem olyan mérges. Én vagyok dr. Maxwell. Dr. Georgia Maxwell. A főorvos szinte felnyársalta őt a szemével, Georgia pedig szeretett volna elsüllyedni szégyenében. Ez valami ízetlen tréfa lehet, vagy egyszerűen félreértés történt. Sam Ryker körbenézett a kis szobán, s a tekintete megállapodott az ágyon heverő bőröndön. Mindenesetre tizenöt perc múlva legyen az irodámban. A csomagolással pedig ne fáradjon, dr. Maxwell, mert úgysem marad itt! 2. FEJEZET Georgia mélyet sóhajtott, és a vele szemben álló férfira meredt. Ezt nem mondhatja komolyan. A főorvos határozott kiállása azonban azt sugallta, hogy nagyon is tudja, mit beszél. 6
Georgia felháborodását és dühét a kellemes zuhany sem csillapította később. Ezután viszont legalább felöltözhetett, így nem érezte már magát annyira kiszolgáltatottnak. Sam Ryker hellyel kínálta, de ő maga állva maradt. Sajnálom nézett kissé távolságtartó érdeklődéssel a lányra - de nem a levegőbe beszélek. De hiszen orvost kerestek, mert nem győzik a munkát! Én pontosan tudom, mit keresek. Valószínűleg nem fogalmaztam egészen világosan. Olyan orvosra van szükségem, aki gyakorlott az efféle munkában, és alkalomadtán engem is helyettesíthet. Közben olyan leplezetlenül bámulta a lány karcsú alakját és kifejezetten a mellét, hogy Georgiának a lélegzete is elakadt. Sok sikert kívánok a szakmai előmeneteléhez, de attól tartok, mi nem érünk rá megvárni, amíg maga beletanul az itteni munkába. Sam Ryker magasabb volt egy méter nyolcvannál, s a haja szinte koromfekete. Miután a lány közelebbről megnézte, úgy ítélte, nem lehet több harmincöt évesnél. Vonzó férfi volt. Kék szeméből értelem sugárzott, megjelenése tekintélyt parancsolt. Georgia ismét felsóhajtott. Ez így nem tisztességes. A könnyeivel küszködött. Hogy lehet ilyen elfogult? Ez a dolgom mondta a férfi közömbösen. Nap mint nap emberek életéről kell döntenem. Összeszorította az ajkát. Már régen nem hiszek a csodákban, dr. Maxwell. Arra számítottam, hogy egy tapasztalt orvost kapok, aki tudja, mi vár itt rá. Georgia egy ideig némán hallgatta a szónoklatot, de aztán nem bírta szó nélkül. Ha férfi volnék, nem beszélne így velem Úgy van, hiszen akkor nem is lenne rá szükség. A főorvos másodpercekig mereven nézte a lányt, aztán hirtelen elfordult, és beletúrt a hajába. Értse meg, nem személyeskedni akarok. Georgia majdnem elnevette magát. Akkor meg fogja lepni, amit mondok, kolléga úr! Szerintem nagyon is elfogult. Felállt, és várta a férfi válaszát. Mondja, dr. Maxwell, hány éves is maga? Georgia dühösen nézett a főorvosra. Huszonhét vagyok, elég idős ahhoz, hogy diplomám és szakvizsgám legyen. És ahhoz, hogy szeretője legyen? Micsoda?! Georgia nem akart hinni a fülének. A kérdés nagyon egyszerű. A nők a maga korában általában foglaltak. Mindössze azt akartam tudni, elkötelezte-e már magát. Georgiának elállt a lélegzete, és önkéntelenül ökölbe szorult a keze. Nem értem, mi köze ennek a szakmához. Maga mit válaszolna, ha én tennék fel ilyen személyes kérdést? A férfi rejtélyes, hűvös mosollyal viszonozta a lány pillantását. Itt most nem az én házasságomról és állásomról van szó, doktornő. Georgia furcsa szorítást érzett a szíve táján. Szóval nős! Hát persze, elvégre vonzó férfi. Biztosan bolondulnak érte a nők. Erre a gondolatra nyelnie kellett. Bocsánat, természetesen igaza van. A férfi türelmetlenül fordult vissza az ablaktól, és a lányra nézett. Ez a munka különös elhivatottságot kíván. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az itteniek feláldozzák életük egy részét a munka érdekében. Ezzel azt akarja mondani, hogy bennem nincs meg a kötelességtudat? Újabb légből kapott ítélet? Ha így van, szolgálhatok néhány adattal, Ryker doktor. Négy évvel ezelőtt államvizsgáztam. Utána az egyik legismertebb londoni klinikán dolgoztam, az utóbbi időben már alorvosként. Alkoholisták, súlyos sérültek és komoly lelki zavarokban szenvedők voltak a 7
betegeim. A legutolsó esetem egy hároméves kislány volt, akinek új májra lett volna szüksége. És talált donort? Hogyan? kapta fel a fejét Georgia. Nem, sajnos csak túl későn. Mindössze órákon múlott, de Lucy nem bírta tovább. A szülei ott voltak mellette, amikor meghalt. Maga bizonyára mindent elkövetett mondta a férfi váratlanul. Csakhogy ilyenkor máris ott van a következő beteg, akit nem érdekel, hogy maga épp bánkódik valami miatt. Higgye el nekem, errefelé a halál szinte mindennapos dolog. Ne csodálkozzon hát, ha olyan kérdéseket teszek föl, amelyeket esetleg tapintatlannak talál. Én az emberektől többet követelek, mint százszázalékos odaadást. Mi itt messze vagyunk az otthonunktól, a posta pedig csak ritkán jár, ha jár egyáltalán. Ryker figyelmesen méregette a lányt. Innen nem hívhatja fel egyszerűen a barátját, ha honvágya van, vagy valaki megbántotta. Georgia fölszegte az állát. Ha számomra ez lenne a fontos, akkor nem lennék itt. A főorvos összeszorította az ajkát, majd így szólt: Sejtem, milyen fából faragták magát, doktornő. Egy hónap múlva, ha majd teljes súlyával magára nehezedik a felelősség, esténként bőgve fog elaludni. Ne féltsen, tudok magamra vigyázni. A városban talán. Georgia elkeseredetten hunyta le a szemét. Ez a vita úgysem vezet sehová. Bármit is mondok, nem tudom megváltoztatni a véleményét. Jobb, ha nem folytatjuk. Felvette az asztalról a táskáját. Elmegyek innen, amint lehet. Már az ajtóban volt, amikor a férfi utánaszólt. Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű. A lány értetlenül nézett vissza rá. Mi történt, Ryker doktor? Csak nem szólalt meg a lelkiismerete? Talán ráébredt, hogy ezt nem is lesz olyan egyszerű megmagyarázni az ügynökségnek? Előbb is eszébe juthatott volna. A férfi felsóhajtott. Én vállalni szoktam a döntéseimet. Felállt az íróasztal széléről, ahová pár perce támaszkodott. Itt nem talál taxit. Háromféle módon juthat innen haza. Öszvérkaravánnal, tapasztalt vezetővel, feltéve, ha nem kerülnek a shifta karmai közé. Georgia megnedvesítette kicserepesedett ajkát. S shifta? A férfi gúnyosan mosolygott. A helyi banditákat hívják így. Nem ajánlom, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön velük. Azt hiszem, maga tetszene nekik. Oh! Georgia visszafojtotta a lélegzetét. A második lehetőség a repülőgép, de azt csak vészhelyzetben használjuk, és csak teherszállításra, éppen úgy, mint a harmadik eszközt, a teherautót. Az üzemanyag korlátozott, és a maga elutazása, dr. Maxwell, nem lehet olyan fontos. A lány felnevetett. Akkor mit tanácsol, mit tegyek? Talán megmutathatná, merrefelé induljak gyalog Addisz-Abebába, ha annyira meg akar szabadulni tőlem. Ne vigyen kísértésbe, doktornő nevetett a férfi, de aztán újra elkomorodott. Ha magát nem is tudom felvenni, azért még mindig hiányzik innen egy orvos. Amíg más megoldást nem találok, maga fog segíteni nekünk. Valahogy mindkettőnknek meg kell békélnie a helyzettel. Georgia nem tudta, mit válaszoljon. Az a lehetőség, hogy a shifta kezébe kerülhet, semmivel sem volt vonzóbb, mint itt maradni, ahonnan kinézik. És mit gondol, mivel foglalkozom én addig? Talán főzzek teát? A férfi mosolya lélegzetelállító volt. Georgiának kezdett tetszeni. 8
Maga nagyon tanulékony, dr. Maxwell. Biztos vagyok benne, hogy találunk magának elfoglaltságot. Georgia felnézett a férfira. De hisz ez lehetetlen! Valahogyan biztosan el tudok utazni. Erről tegyen le! húzta össze a szemöldökét a főorvos. Még ha el is tudna menni, egy járvány kellős közepén vagyunk. Valóban szükségem van minden segítségre, maga pedig orvos. Amíg itt van, tegye hasznossá magát! Hirtelen elhallgatott, amikor valaki kopogott az ajtón. Jan Reid volt az. Bocsáss meg, Sam, de sürgősen szükség lenne rád a kórházban. Oz azt gyanítja, hogy az egyik betegnek folyami vaksága van. Jan Georgiára pillantott. Ezt a betegséget egy fonálféreg okozza, amelyet fájdalmas szúrású legyek terjesztenek. Megint Samhez fordult. Oz szeretné a véleményedet Máris megyek. A férfi kifelé menet Georgiára nézett. Szóval ne rendezkedjen be itt túlságosan, viszont amíg itt van, dolgozzon meg az ellátásért! Amint alkalom adódik rá, hazamegy. Sam Ryker azzal eltűnt, mielőtt Georgia bármit is válaszolhatott volna. A lányban forrt a düh és a csalódottság. Jan becsukta az ajtót, és odalépett hozzá. Valami baj van? Hogy? Ó, semmi. Georgia leroskadt egy fotelba, és fejét a tenyerébe hajtotta. Megpróbálta rendezni a gondolatait. Milyen boldogan jött el Londonból abban a hiszemben, hogy itt majd az emberek segítségére lehet! Sam Ryker azonban alaposan lehűtötte a lelkesedését. Hogy is hihette, hogy minden olyan egyszerű? Mi történt? Nos, azonkívül, hogy nem vagyok férfi, kevés a szakmai gyakorlatom, és talán még a megjelenésem is alkalmatlan, minden rendben. Georgia bizonytalanul felállt, és összeszedte az íróasztalon heverő iratait. Az a gyanúm, hogy a főorvos nem Georgia, hanem George Maxwellre számított. Jan elnevette magát. Arról nem maga tehet, ha nem felel meg valaki elképzeléseinek. Valószínűleg így van sóhajtott Georgia. Ryker doktornak egészen különös elképzelései vannak a munkatársairól. Addig mindenesetre maradhatok, amíg nem talál valaki mást. Felöltötte a fehér köpenyt, amelyet már korábban magához vett. Ugye, azt ígérte, hogy megmutatja nekem a kórházat? Hát hogyne! Nem tegeződhetnénk inkább? Miért ne? Jan azonban habozott. Nézd, Georgia. Sam biztosan nem úgy gondolta. Semmi baj. Csak szeretném már végre elkezdeni a munkát. Georgia elhatározta, hogy legalább amíg itt van, megpróbálja meggyőzni Sam Rykert, mennyire rosszul ítélt felőle. Az utóbbi másfél éve azzal telt, hogy megpróbálta túltenni magát Martin hitvány viselkedésén. Nehéz időszak volt. Hát neki már sohasem lesz jobb? Jan észrevette, hogy Georgia tekintete elkomorul. Úgy látszik, rosszul sikerült az első találkozásod Sam Rykerrel. Nem volt megfelelő az időpont. Egyébként nagyon kedves szokott lenni, és remek orvos. Mi pedig örülünk, hogy itt vagy. Georgia megpróbálta elrendezni magában a Sammel kapcsolatos benyomásait. Lehet, hogy a férfi remek orvos, de hogy kedves lenne? Jobb lesz, ha egyelőre nem mondok véleményt jelentette ki határozottan. Jan mosolyogva bólintott. 9
Majd lecsillapszik. A járvány az oka mindennek. Lassan mindannyian kezdünk kétségbeesni. Ráadásul egy egész segélyszállítmányt elraboltak tőlünk a banditák. Megvonta a vállát. Ilyesmi gyakran előfordul, de azt hiszem, sohasem fogjuk megszokni. Azonkívül Geoff infarktusa is nyomaszt még bennünket. Ez már elég ok arra, hogy elkezdjem végre a munkát mosolyodott el Georgia. Amíg bejárjuk a kórházat, szeretném megtudni, hol vehetnétek a legtöbb hasznomat, hiszen még mindig nincs megszabva a munkaköröm. Jan bólintott. Ne aggódj, itt senki sem marad munka nélkül. Biztos vagyok benne, hogy egy hét után visszasírod Londont. Azt nem, - gondolta Georgia, és követte Jant a kórházba. Sohasem teszi meg Samnek azt a szívességet, hogy meghátrál. Naponta kétszer van rendelés magyarázta Jan, amikor megpillantották a közeledő betegeket. Legnagyobbrészt asszonyok voltak gyerekekkel. Fehér kendőbe bugyolálva, lassan haladtak a kórház felé. Amikor megérkeztünk, már láttam itt betegeket várakozni. Ilyen korán kezdődik a rendelés? Igen, mert akkor még hűvös van. Azonkívül sok beteg napokig gyalogol, amíg ideér. Rejtély, hogy honnan merítenek hozzá erőt. Nézd csak, milyen siralmas állapotban vannak! De nem panaszkodnak Jan félbehagyta a magyarázatot, és odafordult az egyik fekete nőhöz, aki a kisbabáját szoptatta, közben a kezével hessegetve el a legyeket. A haja számtalan apró copfba volt fonva. Nagyon elgyötörtnek tűnt, Georgia legalább negyvenévesnek gondolta. Jan a bennszülöttek nyelvén beszélt vele meg a többiekkel, és az asszonyok a tenyerük mögé rejtették mosolyukat, amikor elbúcsúzott tőlük. Te érted a nyelvüket? kérdezte Georgia izgatottan. Jan elmosolyodott. Úgy-ahogy. Az idők során megtanultam néhány amhara kifejezést. A lányt egyébként Sisinek hívják. Sisi B'tandinak. Tigréból, az ország északkeleti tartományából származik. Pár hónapja ismertem meg, amikor a falujában jártunk. Jan felment a faházhoz vezető lépcsőn, és a lengőajtónál megállva megjegyezte: Egyébként gyermeket vár. Georgia értetlenül nézett a nővérre. De hiszen az a kisbaba, akit éppen szoptat, nincs több öt hónaposnál. És a mama teljesen le van romolva. Jan kurtán felnevetett. Mit gondolsz, hány éves lehet? Úgy negyven körül. Dehogy, még csak huszonöt. Jan kitárta az ajtót, s majdnem összeütközött egy szintén fehérbe öltözött bennszülött lánnyal, akinek göndör, rövid haja hátul tarka sállal volt megkötve. Éppen téged kereslek, Girma. Hadd mutassam be neked dr. Georgia Maxwellt. Maxwell doktornő, ő Girma, az egyik ápolónőnk. Három éve érkezett hozzánk, mint beteg. Miután felgyógyult, úgy döntött, hogy ápolónő lesz magyarázta Jan, aztán a lányhoz fordult. Éppen körbevezetem a doktornőt a kórházban. Egyébként Dena hogy van? Magához tért már az altatásból? Igen, úgy félórája. Eddig nem volt semmi baj. Remek. Nemsokára megnézzük. Girma elsietett, Jan pedig megmutatott Georgiának egy kis, különálló helyiséget. Egy íróasztal és egy szép, régi szekrény állt benne. 10
Ez az irodánk mondta. Itt őrizzük a betegek kartonjait. Körülbelül negyven ággyal rendelkezünk, és állandóan telt ház van. És ha sürgős beteg érkezik? Jan kiemelt néhány iratrendezőt. Akkor ki kell találni valamit, de nálunk általában minden eset sürgős. Odanyújtotta Georgiának az iratokat. Olyan betegségekkel jönnek ide, amelyeket már hónapokkal korábban kezelni kellett volna. Csak hát ezek az emberek túlságosan messze élnek a kórháztól, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy időben orvoshoz forduljanak. Mire eljutnak hozzánk, a betegségük már régen idültté vált. Mindenkit felveszünk, de akinek nem létszükséglet az azonnali beavatkozás, annak néha várnia kell. Ezt nemsokára magad is megtapasztalod. Remélem, hogy majd számíthatok rád. Mondani akartál valamit Sisiről. Ja, igen. Az ő esete mindennapos nálunk. Mihelyt végigjárjuk az osztályt, meglátod, mire gondolok. Itt jön valaki, akit még meg kell ismerned. Jan egy zömök testalkatú, fehér köpenyes férfit üdvözölt. Mamdouh, hadd mutassam be dr. Georgia Maxwellt, aki nálunk fog dolgozni. Georgia, ő dr. Mamdouh Ozikwe. Üdvözlöm, kolléga úr - mondta Georgia, és kezet nyújtott. Dr. Ozikwe nigériai volt, az ötvenes évei elején járhatott. A hajában már látszottak az első ezüstös szálak. Georgiára mosolygott. Örülök, hogy megismerhetem, Maxwell doktornő. Magának Georgia vagyok. Rendben, de csak akkor, ha maga meg Óznak fog szólítani nevetett szégyenlősen a férfi. Így szoktam meg. Az emberek errefelé nem tisztelik a tekintélyt. Éppen bejárjuk Georgiával a kórházat, hogy legyen valami fogalma az itteni viszonyokról. Akkor legjobb, ha itt kezdik. Bocsássanak meg, engem vár egy beteg. Remélem, a vacsoránál találkozunk. Biztosan válaszolta Jan, aztán Georgiához fordult. Oz jó orvos, és nagyon barátságos ember. Angliában járt egyetemre, és egy éve dolgozik nálunk. Elhallgatott, és elmerülve tanulmányozta az első beteg kórlapját. Aztán átnyújtotta Georgiának, maga pedig az alvó beteget figyelte. Ő Tashi. Egy hete szállították be, és ma reggel operálták. Úgy látom, viszonylag jól van. Georgia átfutotta a leleteket, aztán a betegágyhoz lépett. Egy begyakorlott mozdulattal kitapintotta a beteg pulzusát, és így szólt: Nagyon fiatalnak látszik. Jan bólintott. Tizenöt éves. Georgia még egyszer belenézett a leletekbe. Úgy látom, sipolya van, a szülés közbeni megerőltetéstől. Pontosan. Megdöbbent, dr. Maxwell? A legjobb lesz, ha gyorsan hozzászokik az ilyesmihez. Ez egy másik világ, itt más mércével mérnek. Georgia egy pillanatra megdermedt, majd megfordult, és Samet látta maga előtt. Jan az órájára nézett. Hűha, nekem egy óra múlva a műtőben kell lennem. Remélem, nincs ellenedre, ha most elbúcsúzom? kérdezte Georgiától, és máris kifelé indult. Az ajtóból még visszafordult. Ugye elboldogultok nélkülem? Azt hiszem, nem lesz semmi baj. Ryker doktor csillogó szemmel Georgiára nézett, majd a kórlapot kezdte böngészni, s végül visszaakasztotta az ágy végére. Gondolom, látott már sipolyt. Igen, persze, de ilyen fiatal betegnél még sohasem. 11
Sajnos, az ilyesmi itt megszokott dolog. A lányok általában tizenhárom évesen esnek először teherbe, és általában tízszer vagy annál is többször szülnek. A gyerekek nagy része a harmadik évet sem éri meg. Georgia azonnal fölfigyelt a férfi hangjában bujkáló keserűségre. Észrevette, hogy Sam Ryker lopva őt figyeli. Számomra valóban megdöbbentő mindez, de ettől még nem vagyok alkalmatlan a feladatra nézett egyenesen a férfi szemébe. Nem számítottam paradicsomi állapotokra, és kész vagyok tanulni, ha hagynak. A főorvos elhúzta a száját. Sajnos, nem lehetek állandóan maga mellett, hogy mindent elmagyarázzak. Ezt nem is kértem. Azt akarja, hogy dobjam be egyszerűen a mély vízbe? Nem valami jó ötlet. A lány dühösen meredt a férfira. Én dolgozni jöttem ide, de ha nem engedi, akkor jobb, ha eltűnök jelentette ki, és máris az ajtó felé indult. Sam azonban elkapta a karját, és kifürkészhetetlen tekintetét Georgia arcára szegezte. Csak a szája sarkában húzódó aprócska ránc jelezte, hogy magában jól mulat. Mondja, maga mindig ilyen heves? A lány mélyen elpirult. Csak ha ilyen szemérmetlenül és igazságtalanul hergelnek. Georgia megpróbálta kiszabadítani magát a férfi kezéből, de Sam csak annál erősebben szorította. Nekem pedig különleges tehetségem van hozzá, hogy magát felingereljem, ugye? Egyszerűen nem vagyok hozzászokva, hogy a képességeimet ilyen mértékben kétségbe vonják. Ezt tettem volna? Georgia komolyan nézett a férfira. Ezek a szócsaták nem vezetnek sehová. Nem hiszem, hogy mi együtt tudnánk dolgozni. Sam meglepetten vonta fel a szemöldökét. Javítana valamit a dolgon, ha bocsánatot kérnék? Most Georgia hökkent meg. Észrevette a férfi arcán a kimerültség jeleit. Sok apró ránc húzódott a szeme és a szája körül. Sam Ryker nyilvánvalóan nemcsak a munkatársaival szemben volt kérlelhetetlen, de saját magával is. Hogyan? A főorvos összeszorította a száját. Az az érzésem, alkalmatlan időpontban találkoztunk. Én még mindig azzal küszködöm, hogy Geoff helyét átvegyem. A járvány miatt pedig a szokásosnál is nehezebbek itt a körülmények egy kezdő számára. Sajnálom, hogy éppen maga issza meg a levét mindennek. Georgia a nyelvével megnedvesítette kiszáradt ajkát. Tehát mit javasol? Először is szólítson egyszerűen Samnek, formaságokra itt semmi szükség. Georgia nem tudta, hogy értse ezt. Szóval akkor megengedi, hogy maradjak, Sam? Csak azt akarom mondani, hogy ameddig együtt dolgozunk, próbáljunk meg felnőtt módon viselkedni. Van enélkül is elég bajunk. Egyetért velem, George? Georgia a nevem helyesbítette a lány gúnyosan. Csak később, már az ágyban töprengett el azon, mennyire zavarosak és nyugtalanítóak a Sam iránti érzései. Talán csak azért, mert a férfi nős? De hiszen ő tiszta lappal akart kezdeni Etiópiában! Alig szabadult meg az otthoni bajoktól, máris valami hasonló szakad a nyakába? 3. FEJEZET 12
Hagyj békén mormolta Georgia aludni akarok! Megpróbálta a fejére húzni a takarót, de valaki megakadályozta ebben. Kelj fel, te hétalvó! Jan mintha nagyon távolról szólt volna. Kávét hoztam neked, jó erőset. Attól majd felébredsz. De én még aludni akarok, hiszen csak most feküdtem le. Sajnos, az éppen tizenkét órával ezelőtt történt közölte Jan, és könyörtelenül lerántotta Georgiáról a takarót. Mennyei kávéillat csapta meg a lány orrát. Az órára nézett, és meglepetten kiáltott fel: Micsoda? Tíz óra van? Már régen fel kellett volna kelnem! Csak nyugodtan! mosolygott rá Jan, és feléje nyújtotta a kávéscsészét. Gondoltam, hogy jót fog tenni neked egy kis alvás. Semmiről sem késtél le. Georgia sietve belekortyolt a kávéjába, aztán magára kapta köntösét. Miközben a többiek már hajnal óta robotolnak? Csak akik szolgálatban vannak. Reggelizz meg, mielőtt átmégy a kórházba, és ne kapkodj! Azzal Jan el is tűnt. Georgia egy pillanatra leült az ágy szélére, hogy rendezze a gondolatait. Aztán kiment zuhanyozni, és negyedóra múlva már készen is állt a munkára. Úgy döntött, most nem húzza az időt reggelivel. A kórház udvarán már hosszú sorban álltak a betegek. A közeledő Georgiát nézték, s a fiatalabb nők a fejükre húzott fehér lepel mögé rejtették mosolyukat. Úgy látszott, ők nem szenvednek a melegtől, pedig Georgiának máris a testére tapadt a pólója. Egy nyolc év körüli kisfiú egy idősebb férfit támogatott, miközben anyja a legyeket hessegetve kisbabáját szoptatta. Georgia jókedvűen lépett oda a hatalmas ponyva alatt felállított asztalhoz. Itt egy bennszülött nővér magyarázta a kismamáknak, hogyan készítsék el a bébiételt. Jant is ott találta, s a főnővér kedvesen üdvözölte őt. De hiszen mondtam, hogy nem kell sietned. Ha nem ébresztesz fel, az egész napot átaludtam volna vallotta be zavartan Georgia. Ugyan már, ne emészd magad emiatt! nyugtatgatta Jan. Hiszen hozzá kell szoknod az éghajlathoz. Örülünk, hogy itt vagy! Jan bemutatta neki az etiópiai nővért is. Ő Ofeiba. Ofeiba, hadd mutassam be Maxwell doktornőt, az új munkatársunkat Hát ez meg micsoda dolog? Jan kissé elkésve kapta le a mérlegről a síró kisbabát. Mire észbe kapott, már a cipője is átázott. Remek munka volt, fiatalember. Úgy látom, kutya bajod nevetett, és a mamája kezébe nyomta a csecsemőt. Beoltottuk, most már nem kapja meg a kanyarót. Mi a helyzet a járvánnyal? érdeklődött Georgia, miközben átfutotta a beteglapokat. A mai esetek alapján még nem hiszem, hogy túljutottunk volna a nehezén. Találkoztál már Sammel? Nem, pedig szeretném megtudni, mivel is kezdjem a munkát. Ó, Sam az osztályon marad, amíg nekem itt van dolgom a kismamarendelésen. Ez meg a családtervezési tanácsadás az én feladatom. Ilyenkor Ofeiba tolmácsol, mert az ilyesmi kényes dolog. Azt elhiszem helyeselt Georgia. Mindjárt készen leszek, aztán együtt átmehetünk a kórházba. Tulajdonképpen hány osztály van itt? érdeklődött Georgia később, amikor már fölfelé tartottak a lépcsőn. Három. Az egyik a női, a másik a gyerekosztály, de a kísérőiket is ott helyezzük el, a harmadik pedig a férfiaké magyarázta Jan. A faépület egyetlen hosszú helyiségből állt. Egy kis spanyolfal kerített el egy sarkot a nővérek számára. 13
Most már idebent is érezni lehetett a hőséget, pedig a mennyezeten néhány forgó lapát kavarta a levegőt. Nemcsak a súlyos betegek szenvedtek azonban a hőségtől. Georgia letörölte a homlokáról a verejtéket, miközben a vaságyak felé közeledett. A berendezés valóban szegényes, - állapította meg magában. Ezeket a körülményeket el sem tudta volna képzelni Londonban, a régi munkahelyén. Nem is csak a fényesre sikált padlót meg a ragyogóan tiszta ágyneműt tartotta eddig természetesnek, hiszen az itt is megvolt. Leginkább azt nem értette, hogyan boldogulnak súlyosabb esetben ilyen kevés műszerrel. Georgia pólója a köpeny alatt izzadt bőréhez tapadt, s ezen a szellőztetés sem segített. Nehéz, ugye? nevetett Jan. Majd hozzászoksz. Szeretném remélni, különben egy hónapot sem bírok ki itt. Georgia elmosolyodott, de amikor Jan félrehúzta az egyik betegágy mellett a szúnyoghálót, azonnal elkomorult. Sam nézett fel a beteg mellől. Á, dr. Maxwell! Micsoda öröm, hogy itt van, és segít nekünk! Meg tudná mondani, miben szenved a beteg? Georgia a férfi gúnyos hangját hallva elvörösödött. Sajnálom, hogy elaludtam, többet nem fog előfordulni. Ugyan már! A férfi összehúzta a szemét, és végigmérte a fehér köpenyes lányt. Aztán az ágy felé fordult. A beteget most vette fel Dave, az állapota meglehetősen súlyos. Felállítaná a diagnózist, és megmondaná, mivel kezeljük? Ryker doktor ellépett a betegtől, s Georgia máris az ágynál termett. A férfi odanyújtotta a lánynak a vizsgálati eredményeket. Egy pillanatra egymáshoz ért a kezük, s Georgiának mindjárt megdobbant a szíve. Nem is értette, hogy lehet, hogy egy jelentéktelen dolog így fölizgatja. Elhatározta, hogy ezentúl hűvös és távolságtartó lesz. Úgy látszik, a férfi közelében nem lesz könnyű megőriznie a nyugalmát. A beteg korát nehéz lett volna megállapítani, huszonöt és ötven között lehetett. Lehunyt szemmel feküdt, meglehetősen sovány volt, és patakokban folyt róla az izzadság. Georgia kitapintotta a pulzusát. Nagyon gyors volt. Kivette a zsebéből a hallgatót, mire az egyik nővér felültette a beteget. Georgia döbbenten hallgatta a zörejeket. Száraz, sípoló lélegzés. Úgy tűnik, a zörej inkább a hátsó tüdőszakaszból jön. Sam bólintott, de nem szólt semmit. Georgia visszafektette a beteget a párnára. Megkopogtatta a mellkasát. Itt egy csomó van állapította meg - tompább a hang. Sam megint nem szólt semmit, és Georgiának most először támadt olyan érzése, hogy a férfi nem nézi őt tapasztalatlan kezdőnek. Lehet tudni, mióta köhög? Sam elgondolkodott. A fia szerint már hónapok óta. Megröntgenezték? Sam átnézte az iratokat, és odanyújtott Georgiának egy nagy borítékot. A lányt megdöbbentette a látvány. És a köpetvizsgálat mit mutat? Éppen most kaptuk meg az eredményt. Nagyon rossz nyújtotta át a lánynak a leletet. Georgia átfutotta a papírt. A füle mögé simított egy hajtincset, és Rykerre nézett. Azt hiszem, tuberkulózis. Helyes. Ez az egyetlen szó megkönnyebbüléssel töltötte el a lányt. Elégedett volt magával. Mit tehetünk? A férfi arcára keserűség ült ki. Attól tartok, nem sokat Hát igen, ha előbb hozzánk kerül Bármelyik jól fölszerelt kórházban lenne esélye a gyógyulásra, de itt Szavaiból áradt a szomorú lemondás. 14
Amúgy ma már a célzott antibiotikum-kezeléssel gyakorlatilag nullára lehet csökkenteni a tuberkulózis miatti halálozást. Feltéve, hogy a baktériumok még nem váltak ellenállókká a gyógyszerre. Éppen erről van szó. A férfi helyeslése furcsa módon visszaadta a lány önbizalmát Csak nem azt akarja mondani, hogy kiálltam a próbát? Gondolom, ez az egész színjáték csak arra kellett, hogy levizsgáztasson. Ha kételkedtem volna a szakértelmében felelte a férfi ingerülten, magam vittem volna vissza Addisz-Abebába, és tettem volna fel az első gépre. Georgia meghökkent, de észrevette, hogy a férfi szigorú tekintetében rejtett mosoly bujkál. Szálljon le a magas lóról, dr. Maxwell, mielőtt még lepottyan. Ha azt mondom, megerősítést vártam a diagnózisomhoz, talán el sem hiszi? A lány csodálkozva meredt Rykerre, aztán hirtelen elnevette magát. Úgy érti, hogy Komolyan beszél? kérdezte, és látta, hogy megvillan a férfi szeme. Errefelé a túlélés gyakran csak a józan észen és a megérzésen múlik. Ugye maga is tudja, hogy a tuberkulózis tüdőgyulladással vagy gégerákkal is párosulhat, esetleg cukorbetegséggel jár együtt. Folytassam? Georgiának eszébe jutott az a klinika, ahol orvostanhallgató korában a gyakorlatát végezte. Bár a járóbeteg-rendelésen mindig túl kevés volt a személyzet, az épület pedig még a viktoriánus időkből származott, a felszerelés minden igényt kielégített. Bizony, sok mindent természetesnek tartunk, pedig nem is az. Ami azonban itt folyik, az egyszerűen igazságtalan. Az! helyeselt a férfi keserűen. Mindennap azzal ébredek, hogy nem lehet igazság ezen a földrészen, amíg egyeseknek mindenük megvan, mások viszont az éhezéssel küzdenek. Ugye, ha nem hinne benne, hogy képes változtatni ezen, akkor nem lenne itt? A férfi arca egy kissé felderült. Igen, a jobb napokon tényleg hiszek ebben. A nehéz pillanatokban azonban egyszerűen csak végzem a munkámat, és próbálok bízni a csodában. Sajnos, eddig még nem következett be De az meg sem fordul a fejében, hogy mindent itt hagy? Ryker doktor felnevetett. Ki tudja, lehet, hogy találkozom egyszer egy magamfajta álmodozóval A férfi mosolyától Georgiának a lélegzete is elakadt. Akkor úgy eltűnnék innen, mint a harmat a reggeli napsütésben. Georgia izgalmában el sem tudta hinni, hogy Sam komolyan beszél. Jobb lesz, ha inkább a betegekkel törődöm, - gondolta, az majd kijózanít. Mindenesetre ennek a betegnek legalább antibiotikumot kell kapnia. Sam elfintorodott. Az persze valamilyen formában minden betegünknek jót tenne. Ebben az esetben azonban hosszabb kezelésre van szükség. Legalább fél év. És még akkor sem biztos, hogy a beteg nem szokik hozzá közben a gyógyszerhez, vagy nem lépnek fel esetleg mellékhatások. Akkor is meg kell próbálnunk. Sam a súlyos beteget nézte, és újra kitapintotta a pulzusát. Amikor megint betakarta a csonttá és bőrré soványodott testet, rámosolygott a férfira, és bólintott felé. Rifampicint írok fel neki. Georgia kérdőn nézett a főorvosra. Meglehetősen elavult gyógyszer a tébécé kezelésére, nem gondolja? Lehet, de csak ez van válaszolta a férfi halkan, és csak remélni tudom, hogy lesz belőle elegendő, vagy kapunk újabb szállítmányt. Visszahúzta a szúnyoghálót az ágy mellett, és a következő beteghez indult. Útban odafelé megszólított egy bennszülött nővért: 15
Kérem, Asmil, figyelmeztesse a beteget, hogy a gyógyszertől pirosra színeződik a vizelete, és a verejtéke is. Nehogy megijedjen! Rendben van, doktor úr mosolygott a lány. Amikor Sam és Georgia a következő ágyhoz lépett, Jan ott éppen langyos vízzel mosdatott egy fiatal férfit. Aztán odanyújtotta a mosdótálat egy nővérnek, és mosolyogva intett Georgiának. Éppen jókor jöttetek! Egyelőre készen vagyunk, most jobban érzi magát a beteg. Sam megnézte a férfi kórlapját, aztán odanyújtotta Georgiának. Változott valamit az állapota? kérdezte Jant. Alig hangzott a válasz. Georgia visszaakasztotta a kórlapot az ágy végére. A beteg közönyösen nézte a körülötte állókat. Nagyjából negyvenéves lehetett, és nagyon sovány volt. Georgia remélte, hogy nem újabb tébécéssel van dolguk. Nincs kifogása ellene, hogy közelebbről is megnézzem a beteget? Sam fölvonta a szemöldökét, de odaengedte a lányt. Csak rajta! Georgia megvárta, amíg Jan felhajtja a takarót. A férfi meztelen felsőtestén sebesülés nyoma látszott. A sebhelyet apró vörös hólyagocskák vették körül. Georgia óvatosan megérintette a sebet. Csípésnek látszik. Felnézett. Van valami egyéb tünet, ami erre utal? Sam el sem vette a leleteket, amelyeket Jan nyújtott felé. A lázrohamok. Georgia bólintott, majd alaposabban megvizsgálta a beteget. A lépe megnagyobbodott. Elkészült a vérképe lépett oda Sam is az ágyhoz. Georgia megérezte arcvizének mósuszillatát, s ettől olyan zavarba jött, hogy egy pillanatra megremegett a keze, amikor átvette a leleteket. Aztán Samre pillantott. Lassan kialakuló vérszegénység. Csak most vette észre, mennyire izzad, és a kézfejével végigsimította a homlokát. Már láttam hasonlót, bár nem ennyire előrehaladott állapotban. Biztos vagyok benne, hogy a kórokozó az úgynevezett leishmánia, amely szúnyogcsípéssel terjed. Különböző kórképeket idézhet elő. Vagy a bélben keletkeznek sebek, vagy mint itt, a bőrön. Úgy van! Sam arca ragyogott, és észre sem vette, hogy a lány megkönnyebbülten felsóhajt Szerencsére sikeresen lehet antimonnal kezelni, kevés kivételtől eltekintve. Nátriummal telített antimonoldatot fecskendezünk be, körülbelül hatszáz milligrammot. És az hatásos? Sam megvonta a vállát. Még korai lenne megítélni, de azt hiszem, ebben az esetben sikerülni fog. Nem a megelőzés volna a legfontosabb? De igen. A férfi megfogta a függönyt, és előreengedte a lányt. Georgia megbotlott, és orra is bukott volna, ha Sam nem kapja el. Egy pillanatra a férfi karjába simult, s az érintésre kellemes borzongás futott át a testén. Zavarában csak annyit tudott kinyögni: Bocsánat. Semmi baj mondta Sam, de átható pillantásától a lány legszívesebben elmenekült volna. Szerencsére Jan éppen feléjük tartott a gyógyszeres kocsival. Még ki kell írnom a Rifampicint jutott Sam eszébe, és a tollát keresve végigtapogatta a köpenyét. Minél korábban elkezdjük a kezelést, annál jobb. Most átmegyek a gyerekosztályra. Meg akarom nézni az új betegeket. 16
Akkor szedd össze minden erődet! figyelmeztette Jan. Még mindig özönlenek a kanyarósok. Távolodóban még odaszólt Georgiának: Ha előbb érnél oda kávézni, mint én, kérlek, tegyél el nekem pár darab süteményt. Rendben válaszolta a lány, és a kávéra gondolva összefutott a nyál a szájában. Mehetünk, dr. Maxwell? villantotta rá kék szemét a főorvos. Hát hogyne! Georgia majdnem hozzátette még: uram!, de meggondolta magát. Megpróbált lépést tartani Sammel, de igencsak igyekeznie kellett, hogy le ne maradjon a könnyed járású férfi mellett. Ennek csak kétféle magyarázata lehetett. Vagy Sam rendelkezik emberfeletti erővel, vagy az ő állóképességét kezdte ki máris a hőség. Mi a véleménye a gyerekekről? A gyerekekről? Tudja, azok a kis Tudom, milyen egy gyerek, de nem értem a kérdést. Van tapasztalata velük? Jól szórakozik rajtam, - gondolta Georgia, és szemrehányóan pillantott a férfira. A magánéletben alig, de a kórházban mindig szerettem a gyerekosztályt Nagyszerű! Sam kettesével vette a lépcsőfokokat a fönti barakk felé menet, és sarkig tárta a lengőajtót a lány előtt. Ugyanis itt mindig kevés az ember. Remélem, egyedül is mindent elrendez, amíg nekem máshol van dolgom. Georgia szeme felragyogott. Hol is kezdjem? Éppen be akart lépni Sam előtt az osztályra, amikor a férfi megragadta a karját, és maga felé fordította őt. Georgia meglepetésében azt sem tudta, mit gondoljon, és csak némán meredt a férfira. Csak figyelmeztetni akarom. Itt még a gyerekosztályon se számítson az otthoniakhoz hasonló körülményekre, különben nagyot fog csalódni. Georgiát meglepte az a különös hangsúly, amellyel Ryker doktor ezt mondta. Azt hiszem, ki fogom heverni. Remélem is jegyezte meg Sam nyomatékosan. A gyerekek életesélyei a földnek ezen a vidékén rendkívül gyengék. Az a gyerek, amelyik megéri a negyedik születésnapját, már szerencsésnek mondhatja magát. Köszönöm, hogy szólt felelte a lány kissé ingerülten. Sam egy pillanatig némán figyelte Georgiát. Jöjjön, bemutatom Abuna nővérnek. Odavezette őt néhány könnyű ruhába öltözött, fehér kötényes fekete lányhoz. A nővérek egy fiatal nőt álltak körül, aki éppen egy újszülöttet mosdatott. Abuna nővér volt az, s amikor észrevette őket, az arca felderült. Sam doktor! A férfi elmosolyodott. Szeretném bemutatni az új munkatársunkat, Georgia Maxwell doktornőt Londonból. Isten hozta, Maxwell doktornő! Szólítson csak Georgiának! Abuna a főnővér a gyerekosztályon. Addisz-Abebában tanult, és egy éve dolgozik nálunk. Ő vezeti a kismamaprogramot. Georgia körülnézett: a legidősebb lány sem lehetett több tizenöt évesnél. Hogy van a kis jövevény? Remekül. Abuna nővér gyengéden végigsimította az újszülött csöpp testét, majd beburkolta egy fürdőlepedőbe. De a vizet egyáltalán nem szereti. Azt el tudom képzelni. Mindjárt meg is vizsgálhatnánk ajánlotta Sam, és a kezébe vette a babát. Váltott néhány szót a kismamával, és közben gyengéden megsimogatta a gyerek há- 17
tát. Ő a mamája, Bizunesh világosította fel Georgiát. Sam a bennszülöttek nyelvén beszélt az anyához, majd Bizunesh szégyenlős mosollyal fordult Georgia felé, és szólt valamit. Mit mond? Azt, hogy isten hozta. Georgia bólintott, és viszonozta a mosolyt. Nagyon szép lány. Mennyi idős lehet? Ez az első gyereke? Sam a baba reflexeit vizsgálta, és közben kérdéseket tett fel Bizuneshnek. Tizenöt éves, és ez a harmadik gyereke. Az első halva született, a második pedig csak öt napig élt. Szerencsére hallott a kórházunkról, és amikor közeledett az idő, öt napig gyalogolt, hogy elérjen hozzánk. Öt napig? Nincs ebben semmi rendkívüli. Sam némán a lányra nézett, aztán megérintette a baba talpát. Az aprócska ujjak összerándultak. Minden rendben van, a gyermek egészséges. Azt hiszem, nem lesz vele semmi baj. Azzal visszaadta a babát az édesanyjának, majd karon fogta Georgiát, és továbbindult vele. Jöjjön, megmutatom az egész osztályt. Igaza volt Samnek, - ismerte el magában a lány, miközben ágytól ágyig haladtak. Amit itt látott, nem is hasonlított az angliai körülményekhez. És milyen csend volt! A néhány hónapos és tízéves kor közötti gyerekek egyszerű deszkapadokon vagy rácsos ágyban feküdtek. Tágra nyílt szemmel figyelték, ami körülöttük történik. Csak kevesen sírtak, s néhányan az ágyak közt szaladgáltak, de mindegyikük ijesztően sovány volt. Sam megállt egy négyéves kisgyerek ágya mellett. Ez a kislány ma érkezett. Négy napja köhög, és a láza egyre följebb szökik. Georgia kitapintotta a gyerek pulzusát, meghallgatta a tüdejét, és belenézett a torkába. Biztos volt a diagnózisban. Sajnos ez is kanyaró, de azonkívül valami más fertőzés is bujkál benne. Én is attól tartok. A kanyarót gyakran kíséri tüdőgyulladás, különösen az itteni gyerekek közt. Olyan rosszul táplálkoznak, hogy nagyon gyenge az ellenálló képességük magyarázta a férfi, és közben beletúrt a hajába. Georgia most először látta őt ilyen védtelennek. És mit tehetünk? Antibiotikumot adunk? Az a legkevesebb. Sam följegyzett valamit, és átadta a papírt Abuna nővérnek. Tartsa a kislányon a szemét! Ha rosszabbodna az állapota, szóljon nekem, és azonnal átjövök. A következő ágy felé tartottak, amikor Georgia megkérdezte: És mi történik, ha nincs elegendő ágy? Akkor segítünk magunkon. A közelben vannak szálláshelyek. A rokonok ellátják magukat, még edényeket is hoznak, így eddig mindig ki tudtunk találni valamit. De ha nem kapjuk meg a segélyszállítmányt, vagy elmarad az esőzés, akkor meg kell szorítanunk a nadrágszíjat. Beszélgetés közben külön-külön folytatták a gyerekek vizsgálatát, így gyorsabban jutottak előre. Útközben Georgia egy nyolc év körüli kisfiúba botlott, aki egy takaróba bugyolált kisbabát cipelt, a húgát. Ő Abraha. Három napja érkezett hozzánk a húgával közölte Sam. Georgia mosolyogva üdvözölte a kisfiút. Szervusz, Abraha Hol vannak a szülei? Sam kedves hangon váltott néhány szót a gyerekkel, és amikor továbbindultak, Georgia látta rajta, hogy felzaklatta, amit hallott. Az anyja az idefelé vezető úton halt meg, körülbelül két hete. Meghalt? Két hete? De hisz 18
Abraha hozta át a testvérét a hegyen. A falujukba már nincs miért visszatérniük. Az apja tuberkulózisban halhatott meg, amennyire a gyerek elbeszéléséből ki tudtam venni. Georgia nagyot nyelt És most mi lesz velük? Itt maradnák. Itt legalább nem halnak éhen, és talán még tanulhatnak is valamit. Mindenesetre biztonságban vannak. Georgiát mélységes elkeseredés fogta el, de aztán igyekezett elhessegetni magától a komor gondolatokat. Jól mondta Sam, ez egy másik világ. Bármennyit olvas az ember róla, a könyvekből nem kaphat pontos képet arról a kimondhatatlan nyomorról, amelyben itt az emberek élnek. Annál meglepőbb volt, hogy milyen nyugalommal viselik a sorsukat, mintha az életnek itt nem is volna értéke. Elég volt azonban egy pillantást vetni ezekre az arcokra, hogy az ember meggyőződjön róla, a látszat csal. Georgiának épp sikerült úrrá lenni az érzésein, amikor meglátott egy kisbabát ringató fiatal lányt. Éppen ekkor érkezett oda egy nővér, kezében cumisüveggel. Segített a kismamának az etetésben, mert a baba csak mozdulatlanul feküdt. Nem éhes talán? Ők mennyi ideje vannak itt? kérdezte Georgia Samet, aki éppen a leleteket nézte át. Ma érkeztek. A nővér most törülközőt, babakrémet és hintőport hozott. Georgia megérintette a baba kiszáradt bőrét. Megkérdezné, mennyi idős a baba? A gyerek anyja vékony hangon válaszolt. Azt mondja, három hónapos tolmácsolta Ryker doktor, s Georgiának erre a szava is elállt Ez valami félreértés lehet szólalt meg kisvártatva. Talán inkább háromhetes? kérdezte Samtől. Vagy csak háromnapos, - tette hozzá gondolatban. A férfi még mindig a leleteket böngészte. A falu, ahonnan jöttek, nagyon messze van, túl a hegyeken. És a mamának nem volt tápszere, amikor a teje elapadt. Ezek szerint a baba napok óta semmit sem evett? Sam megfogta Georgia karját, és elvezette onnan. A lány tiltakozni akart, de hiába. Már a verandára értek, amikor kiszabadította a karját, és megkapaszkodott a korlátban. A délutáni hőségben levegő után kapkodott. Jól van? Georgia fölegyenesedett, és lassan a férfi felé fordult. Mennyi idős az anya? kérdezte halkan. Tizenhárom éves. Georgia csak bólintott, és alig tudott uralkodni az indulatain. Értem. És hol a férje? Sam felvonta a szemöldökét. Férje? Az nincs. Georgia a szája elé tette a kezét. Valaki csak felelős ezért! Sam összeszorította az ajkát, majd így szólt: Figyelmeztettem, hogy ne ítéljen nyugati mérce szerint. Az itt nem érvényes. Szóval úgy gondolja, hogy ez a lány a bűnös, aki szinte maga is gyerek még? Én senkit sem vádolok válaszolta a férfi komor tekintettel. Hát ez nagyon derék, és nagyon férfias! Georgia éppen el akart fordulni, amikor Sam ismét keményen megragadta a karját. Maga felé fordította a lányt, és mélyen a szemébe nézett. Tudja, hogy milyen butaságokat beszél? 19
De hiszen ez őrjítő! Bármennyire is szeretnénk, ez a világ sohasem lesz tökéletes. Próbáljon meg beletörődni ebbe! Georgia ki akarta szabadítani a karját, de a férfi csak annál erősebben szorította. Ennek a lánynak nincs a szó valódi értelmében vett férje. Csak egy bizonyos ideig él együtt valakivel. Egy ideig? Georgia ezen csak nevetni tudott. Ebben itt nincs semmi rendkívüli. Montagwach maga mellé vette, és ha egészséges gyereket szül neki Hadd találjam ki: akkor kegyet gyakorol, és elveszi feleségül? Meglehet, hogy ez nekünk furcsa jegyezte meg Sam higgadtan de nem lehet egyik napról a másikra mindent megváltoztatni. Maga visszataszítónak tarthatja a gyerekházasságokat, az itteniek azonban ezt másképp látják. Sok lány megtiszteltetésnek veszi, ha kiválasztják. Szóval úgy gondolja, tegyek úgy, mintha ez lenne a természetes? Ha továbbra is itt akar dolgozni, és szeretne józan maradni, akkor ezt tanácsolom. Georgiát keserűség fogta el. Hogyan is fogadhatná el mindezt? A férfi még mindig fogta a karját, ő pedig szabadulni próbált. És ez így megy a világ végéig méltatlankodott. Látta ezeket a gyerekeket, ezeket a csecsemőket? Az éhhalál szélén állnak mind. Hát ide egyáltalán nem jutnak el a segélyszállítmányok? Mindenesetre nem annyi, amennyi kellene. Régebben egy másik, hasonlóan szegény vidéken dolgoztam, ahová elértek a segélyszállítmányok, például az amerikai búza. Csakhogy minden család annyit kapott belőle, amilyen súlyt a legkisebb gyerek nyomott. Akarja tudni, doktornő, hogy mi történt? A legkisebb gyereket hagyták éhen halni, miközben a család többi tagjának jutott ennivaló. Ezzel ugyanis elérték, hogy a legközelebbi élelemosztáskor egy nagyobb súlyú gyereket tudtak bemutatni, így több jutott nekik. Sam hangja elfúlt. Gondolja, hogy engem hidegen hagy az ilyen kegyetlenség? Georgia nyelt egyet, és megszeppenve így szólt: Sajnálom. Maga minden bizonnyal megteszi, amit csak lehet. Nem lett volna szabad bántanom magát. Az is valami, ha legalább néhány gyerek életét megmenthetjük. Csodákra nem számíthatunk. Sajnos, így van! Csak azt nem tudom, maga hogy fogja itt kibírni. A doktor elmosolyodott, és a lány szíve erre megdobbant. Sam Ryker mélyen a szemébe nézett, megsimogatta az arcát, és közben magához szorította őt. Georgia hirtelen föladott minden ellenállást, s a férfi kemény, forró ajka a szájára tapadt. Holnap reggel találkozunk búcsúzott a férfi, és útjára engedte a lányt. Georgia zavartan bólintott, és valami csalódottságfélét érzett. Mibe csöppent már megint? A gondolat még akkor is nyugtalanította, amikor már frissen lezuhanyozva, de kimerülten feküdt az ágyában. Aztán szerencsére hamar elnyomta az álom. 4. FEJEZET Még hűvös reggel volt, amikor Georgia vizitelni indult, de itt-ott már ekkor is langyos szellő lengedezett. A lány rámosolygott a gyermekeikkel várakozó asszonyokra, és felsietett a kis műtőhöz vezető lépcsőn. A hangosan berregő ventilátor csak megkavarta a meleg levegőt, de nem adott enyhülést, és a nemrégen operált betegek közül néhányan nyugtalanul forgolódtak az ágyban. Jan vidáman üdvözölte Georgiát. Nos, jól aludtál? 20