Követeléskezelési, követelésbehajtási tevékenységnek a jelzáloghitel közvetítői tevékenység szempontjából való jogi megítélése a Hpt. és az MCD Irányelv szabályozása alapján I. TÉNYÁLLÁS Az állásfoglalást kérő (ügyvédi iroda által képviselt) Pénzügyi Vállalkozás az MNB engedélye alapján a Hpt. 3. (1) bekezdés i) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatás közvetítése" tevékenységet (is) végez, ennek keretében pénzügyi intézmény megbízói részére függő kiemelt közvetítőként eljárva a megbízók pénzügyi szolgáltatásból eredő követeléseinek kezelését és behajtását végzi, az erre vonatkozó megbízási szerződések alapján. II. A JOGKÉRDÉS 1) Az első jogkérdés arra irányul, hogy a Pénzügyi Vállalkozás által végzett, a Hpt. 3. (1) bekezdésének i) pontjában foglalt pénzügyi szolgáltatás közvetítése" tevékenysége amennyiben jelzáloghitel szerződésből vagy a fogyasztónak nyújtott ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing szerződésből eredő követelés kezelése/behajtása történik a Hpt. 6. (1) bekezdésének 90. pont e) alpontjában foglalt jelzáloghitel közvetítői tevékenység" végzésének minősül-e. 2) Ehhez kapcsolódóan a második kérdés az, hogy amennyiben a tevékenység jelzáloghitel közvetítői tevékenység" végzésének minősül, úgy a Pénzügyi Vállalkozás engedélye megfelel-e jelenleg a Hpt. 10. (4) bekezdésében foglaltaknak vagy szükséges-e a Pénzügyi Vállalkozásnak a tevékenység végzésére külön engedéllyel rendelkeznie. 3) További jogi problémaként merül fel, hogy ha a tevékenység jelzáloghitel közvetítői tevékenység" végzésének minősül és az engedély nem felel meg a Hpt. 10. (4) bekezdésében foglaltaknak, úgy terheli-e a Pénzügyi Vállalkozást a Hpt. 304/C. (7) bekezdésének b) pontjában foglalt engedélyezési kötelezettség. 4) A negyedik jogi felvetés konkrét működési kérdést érint, mely szerint a Hpt. 10. -a szerinti függő közvetítőként kizárólag követelés-kezelést és behajtási tevékenységet végző Pénzügyi Vállalkozásra kiterjed-e a Hpt. 72. (4) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség, különös tekintettel a da) pontban foglalt tájékoztatási kötelezettség a pénzügyi szolgáltatási szerződés megkötéséért járó közvetítői díjazás összegéről. 5) Az ötödik jogkérdés pénzügyi intézménynek nem minősülő gazdasági társaság tevékenységére vonatkozik, mely szerint, ha e társaság (közvetítő) pénzügyi szolgáltatás közvetítése tevékenysége során jelzáloghitel szerződésből vagy a fogyasztónak nyújtott ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing szerződésből eredő követelések kezelésére és behajtására irányuló tevékenységet végez, úgy erre a gazdasági társaságra vonatkoznak-e a Hpt. 72. (4) bekezdésében és a Hpt. 304/C. (7) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglalt rendelkezések. III. AZ ÜGYVÉDI IRODA ÁLLÁSPONTJA Az Iroda álláspontjának első részében bemutatja a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló 2014/17/EU Irányelv (Irányelv) célját, ill. releváns szabályait. Mindezek alapján arra a következtetésre jut, hogy az állásfoglalás-kérésben érintett tevékenység a pénzügyi szolgáltatásnyújtás, adott esetben egy hitelfelvétel hosszú folyamatának kizárólag azon részét foglalja magában, amikor a pénzügyi intézmény, mint megbízó egy élő", de késedelmes vagy már felmondott szerződésből eredő követelés behajtását, érvényesítését (pl.: ügyfelek értesítése és felszólítása, a követelések érvényesítése iránt eljárást kezdeményezése) a saját hatásköréből kivonja és a kintlévőség érvényesítésével függő ügynökét bízza meg. 1013 Budapest, Krisztina krt. 39. Levelezési cím: 1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. Telefon: +36 (1) 4899-100, Fax: +36 (1) 4899-102 Kérjük válaszában hivatkozzon iktatószámunkra.
Tekintettel arra, hogy az Irányelv a pénzügyi szolgáltatásnak, vagyis adott esetben a hitelfelvételnek csak az első és egyben legjelentősebb mozzanatát kívánja Európai Uniós szinten harmonizálni, az Iroda jogi álláspontja szerint jelzáloghitel közvetítői tevékenységet kizárólag a hitel nyújtása során eljáró közvetítő végez. A pénzügyi szolgáltatásnyújtás folyamatába, a hitelfelvételt követően szükség szerint bekapcsolódó követeléskezeléssel és -behajtással foglalkozó entitás, így többek között a jelen állásfoglalással érintett Pénzügyi Vállalkozás nem végez jelzáloghitel közvetítői tevékenységet, amikor a behajtási tevékenységet végzi, így rá nem vonatkozik a Hpt. 6. (1) bekezdés 90. pontjának e) alpontjában foglalt rendelkezés. Tekintettel arra, hogy a tevékenység nem minősül jelzáloghitel közvetítői tevékenységnek", így a Pénzügyi Vállalkozás engedélye megfelel jelenleg a Hpt. 10. (4) bekezdésében foglaltaknak és így nem szükséges a Pénzügyi vállalkozásnak a kérdéses tevékenység végzésére külön engedéllyel rendelkeznie, továbbá nem terheli a Hpt. 304/C. (7) bekezdésének b) pontjában foglalt engedélyezési kötelezettség sem. Ami a negyedik jogkérdést, a közvetítőt terhelő tájékoztatási kötelezettség megítélését illeti, az Iroda véleménye szerint az Irányelv preambulumában kifejezett célja és a Hpt. 72. (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megfogalmazása alapján megállapítható, hogy a függő közvetítőt terhelő tájékoztatási kötelezettség főszabály szerint kizárólag a hitel nyújtása során a hitelező képviseletében eljáró függő közvetítőt terheli. Az Irányelv célja ugyanis a fogyasztóként eljáró ügyfél részére adható megfelelő információ európai szintű, egységes szabályozása a hitelnyújtás és a hitelfelvétel során, vagyis a pénzügyi szolgáltatás első fázisában. Mindezzel összhangban a Hpt. 72. (4) bekezdése maga is akként rendelkezik, hogy a függő közvetítő a pénzügyi szolgáltatás közvetítését megelőzően köteles az ügyfél részére írásban vagy más tartós adathordozón tájékoztatást adni. Tehát a pénzügyi szolgáltatásnyújtás folyamatába később belépő, kizárólag a követeléskezelési és -behajtási tevékenységet végző függő közvetítő esetén a Hpt. 72. (4) bekezdését is ezen logika mentén kell értelmezni, azaz differenciálni szükséges. Ekként az Iroda álláspontja szerint a Pénzügyi Vállalkozást a behajtási tevékenység végzése során a közte és a megbízója között létrejött megbízási szerződésben szabályozott közvetítői díj mértékére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem terheli, ebből következően a Pénzügyi Vállalkozás nem köteles fogyasztói kérésre sem információt szolgáltatni az ügyfél irányába a követelés kezelési és behajtási tevékenységéért járó díjazás összegéről. A fenti érvelésből következően az Iroda álláspontja szerint amennyiben pénzügyi intézménynek nem minősülő gazdasági társaság (közvetítő) pénzügyi szolgáltatás közvetítése tevékenysége során jelzáloghitel szerződésből vagy a fogyasztónak nyújtott ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing szerződésből eredő követelések kezelésére és behajtására irányuló tevékenységet végez, úgy e gazdasági társaságra nem vonatkoznak a Hpt. 72. (4) bekezdésének és különösen annak da) pontjában, valamint a Hpt. 304/C. (7) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglalt rendelkezések, tekintettel arra, hogy az ilyen gazdasági társaság valódi jelzáloghitel közvetítői tevékenységet" szintén nem folytat. IV. AZ MNB ÁLLÁSPONTJA A jelzáloghitelezés, illetve a jelzáloghitel-közvetítés szabályozásának célját az Irányelv Preambulumának (7), (20) és (44) bekezdései adják meg. (7) Ez az irányelv a magas szintű és egyenértékű fogyasztóvédelmet biztosító, valódi belső piac megteremtése érdekében olyan rendelkezéseket állapít meg, amelyek a lehető legteljesebb harmonizációt biztosítják a szerződéskötést megelőző tájékoztatásnak az egységes európai adatlapon (a továbbiakban: EEA) való nyújtása, valamint a THM számítása tekintetében. ( ). (20) A hitelek területén a fogyasztók számára következetes keret biztosítása, valamint a hitelezők és hitelközvetítők adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezen irányelv fő keretének, amennyire lehetséges, követnie kell a 2008/48/EK irányelv szerkezetét, nevezetesen a tekintetben, hogy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámokban szereplő információkat reprezentatív példával szemléltetve kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, egy egységes adatlapon részletes, szerződéskötést megelőző tájékoztatást kell nyújtani a fogyasztó számára, a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése előtt megfelelő magyarázatokat kell 2/5
kapnia, egységes módszert kell meghatározni a közjegyzői díj nélkül számított THM kiszámítására vonatkozóan, továbbá a hitelezőknek a hitel nyújtása előtt meg kell vizsgálniuk a fogyasztó hitelképességét. ( ) (44) A fogyasztónak, miután közölte az igényeire, pénzügyi helyzetére és preferenciáira vonatkozó szükséges információkat, indokolatlan késedelem nélkül, még azt megelőzően, hogy bármilyen hitelmegállapodás vagy ajánlat kötelezné a fogyasztót, az EEA révén olyan tájékoztatást kell kapnia, amely alapján össze tudja hasonlítani és át tudja gondolni a piacon elérhető hitelek jellemzőit, és szükség esetén harmadik fél tanácsát is ki tudja kérni. Így a fogyasztóval közölt kötelező érvényű ajánlathoz mellékelni kell az EEA-t, kivéve, ha azt a fogyasztó már korábban megkapta, és az ajánlat jellemzői megegyeznek a korábban közölt információkkal. Mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kötelezővé tehessék az EEA átadását mind a kötelező érvényű ajánlat adását megelőzően, mind a kötelező ajánlattal együtt, amennyiben korábban nem került sor az ugyanazon információkat tartalmazó EEA átadására. Az EEA-n a fogyasztó által kifejezett preferenciákat alapul véve, személyre szabott információt kell nyújtani a fogyasztó számára, a személyre szabott információ nyújtására vonatkozó kötelezettség azonban nem jelenthet egyben tanácsadási kötelezettséget is. Hitelmegállapodás mindaddig nem köthető, amíg a fogyasztónak nem volt elegendő ideje összehasonlítani az ajánlatokat, mérlegelni azok következményeit, szükség esetén harmadik fél tanácsát kikérni, és tájékoztatáson alapuló döntést hozni arról, hogy elfogad-e egy ajánlatot. A fenti rendelkezésekből kitűnik, hogy az Irányelv célja és egyúttal a jogalkotó szándéka az volt, hogy a fogyasztónak minősülő, (lakó)ingatlan fedezete mellett hitelt felvevő személy számára a felelős hitelfelvétel lehetőségét a legszélesebb körű információk megadásával biztosítsa. Ezáltal a hitelezői oldalt képviselő hitelnyújtó, illetve (jelzálog)hitelközvetítő szerepe a hitelszerződés megkötése előtt, az ajánlatok bemutatásában, összehasonlításában releváns. Mindezt alátámasztja az Irányelv 4. cikk 5. pontjában a hitelközvetítő fogalom-meghatározása is. 5. hitelközvetítő: olyan természetes vagy jogi személy, aki/ amely nem hitelezőként, illetve közjegyzőként jár el, és akinek/amelynek tevékenysége nem csupán a fogyasztó hitelezőnek vagy hitelközvetítőnek való közvetlen vagy közvetett bemutatására szorítkozik, azonban szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása keretében - anyagi vagy egyéb, kölcsönösen elfogadott pénzügyi formát öltő - díjazás ellenében: a) fogyasztók számára hitelmegállapodásokat mutat be vagy ajánl; b) fogyasztók számára hitelmegállapodások tekintetében az a) pontban említettektől eltérő előkészítő vagy a szerződéskötést megelőzően végzett más adminisztratív tevékenységgel segítséget nyújt; vagy c) a hitelező nevében fogyasztókkal hitelmegállapodásokat köt. A Hpt. a jelzáloghitel-közvetítőt inkább tevékenységi oldalról határozza meg, a Hpt. 6. (1) bekezdés 90. pont e) alpontjában a jelzáloghitel-közvetítés definíciójának (valamint az a) alpontban a szintén releváns kiemelt közvetítői definíciónak) a megadásával. 90. pénzügyi szolgáltatás közvetítése: a) kiemelt közvetítői tevékenység: pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára, pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ideértve a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára történő kötelezettségvállalást vagy a szerződés megkötését is;( ) e) jelzáloghitel közvetítői tevékenység: az a), b) vagy d) pontban foglalt tevékenységnek a jelzáloghitelhez vagy a fogyasztónak nyújtott ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízinghez kapcsolódó végzése. Az a) és e) pont tartalmának összevetése alapján a jelzáloghitel-közvetítési tevékenység lényegi elemeit a jelzáloghitelszerződés megkötésének előkészítése, és esetlegesen a szerződés (hitelező nevében történő) megkötése jelentik. A tevékenység tehát a jelzáloghitel-termékek bemutatásával kezdődik, a kiválasztott termékre vonatkozó részletes információk közlésével folytatódik, s a szerződés megkötésével (a hitelügylet létrejöttével) gyakorlatilag befejeződik. Azon a tényen a jogalkotó a jelzáloghitel-közvetítésre vonatkozó új szabályoknak a Hpt.-be emelésével sem változtatott, hogy a hitel- és pénzkölcsön nyújtási tevékenységnek továbbra is részét képezi a behajtás, ez az összefüggés azonban független attól, hogy a konkrét hiteltermék milyen célból és milyen biztosíték mellett került folyósításra az ügyfél részére. Az MNB korábban több állásfoglalásában rögzítette, hogy valamely pénzügyi szolgáltatás nyújtásából (így akár a hitel és pénzkölcsön nyújtásából) eredő követelés kezelése, behajtása az adott pénzügyi szolgáltatás részét képezi, s e 3/5
tevékenység amennyiben nem maga a szolgáltatásnyújtó pénzügyi intézmény végzi közvetítőként, nevezetesen (a jogviszony egyéb jellemzőit figyelembe véve, azokból következően) függő kiemelt közvetítőként vagy függő ügynökként folytatható. Az MNB álláspontja szerint ezt az értelmezést az Irányelv implementálását követően is indokolt fenntartani, azonban jelen esetben ismételten szükséges megvizsgálni 1 azt, hogy a jelzáloghitel-közvetítés speciális szabályai értelmezhetőek e, illetve alkalmazhatóak-e a követelést behajtókra. E vizsgálatra azért is szükség van, mivel a hivatkozott értelmezés a jelenleg hatályos közvetítői szabályok hatályba lépését követően közvetlenül született, az azóta eltelt időszakban pedig az MCD-Direktíva jelenti azt az új elemet a rendszerben, amelynek hatályba lépésével figyelemmel a korábbi értelmezésekre és joggyakorlatra is ismételten meg kell vizsgálni az MNB fenti álláspontját. A vonatkozó előírások áttekintését követően megállapítható, hogy egy már fennálló (ám adósi késedelemmel, nemteljesítéssel terhelt) hiteljogviszony, illetve egy felmondott hitelmegállapodás (és ezáltal lejárttá tett követelés) esetében sem az Irányelv előzetes tájékoztatási szabályai, sem a jelzáloghitel nyújtásával, közvetítéssel kapcsolatos eljárásra, a hiteltanácsadásra és a foglalkoztatottak szakmai ismereteire vonatkozó szabályokról szóló 462/2015. (XII. 29.) Korm. rendelet, sem pedig a jelzáloghitelre vonatkozó tájékoztatás szabályairól szóló 3/2016. (I. 7.) NGM rendelet előírásai nem értelmezhetők, nem alkalmazhatók. Ugyanezt támasztják alá a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fht.) 20/B -ának (4), illetve a 20/C (1) bekezdései is, amelyeknek értelmében: (4) Jelzáloghitel fedezetéül szolgáló ingatlanra történő végrehajtás elkerülése érdekében a hitelező belső szabályzatában rögzíti a szükséges intézkedéseket, így különösen a fogyasztó megkeresését és a késedelmes tartozás kiegyenlítésének végrehajtási eljáráson kívüli rendezésének megkísérlését. 20/C. (1) A lakáscélú hitelszerződés esetében a szerződés felmondását követő kilencvenedik nap eltelte után a pénzügyi intézmény a fogyasztó nem teljesítése miatt a felmondás napját megelőző napon érvényes ügyleti kamatot, költséget és díjat meghaladó mértékű késedelmi kamatot, költséget és díjat nem számíthat fel. Mind az Irányelv, mind pedig a Hpt. és végrehajtási jogszabályai a jelzáloghitel-közvetítési tevékenység tartalmi elemeit, feltételeit a kiválasztandó pénzügyi termék oldaláról határozzák meg, így annak logikusan nem képezi részét a jelzáloghitel-jogviszonyból származó követelés (megbízás alapján történő) kezelése, behajtása, a hitelközvetítő jelzáloghitel-közvetítési tevékenysége a szerződéskötéssel befejeződik. A behajtásban közreműködő megbízott már nem tud a hitelkondíciók között választási lehetőséget kínálni az ügyfélnek, ugyanígy arra sincs módja, hogy eleget tegyen az Fht. 5. és 6. -aiban meghatározott, a szerződéskötést megelőzően történő tájékoztatási kötelezettségnek, hiszen azt maga a hitelező, vagy a hitelező ezzel megbízott jelzáloghitel-közvetítője teljesítette még a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor. A behajtásban közreműködő megbízott tevékenysége elsősorban nem a késedelembe esett ügyfél, hanem a megbízó érdekeit szolgálja, az érintett ügyfélnek ebből a szempontból sincs választási lehetősége, neki azt a meghatározott (eredeti) hitelszerződést kell teljesítenie, amelyre eredetileg kötelezettséget vállalt és amelynek vonatkozásában még a hitelszerződés megkötését megelőzően megkapta az előírt tájékoztatásokat. Kiemelnénk azonban, hogy a fenti értelmezéstől függetlenül a behajtási tevékenység az MNB álláspontja szerint továbbra is részét képezi az általános hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenységnek, tehát továbbra is közvetítői pozícióban végezhető (amely lehet a megbízás keretei között ügynöki, vagy kiemelt közvetítői tevékenység), azonban csak a speciális, jelzáloghitel közvetítésére vonatkozó szabályok nem vonatkoztathatók rá. Erre tekintettel az Ügyvédi Iroda álláspontjával ellentétesen az MNB álláspontja az, hogy a behajtásban közreműködőre vonatkoztathatóak a Hpt. 72. (4) bekezdésében előírt tájékoztatási szabályok, ezek ugyanis általános jelleggel tartalmazzák a függő közvetítők által az ügyfelek részére megadandó tájékoztatás követelményeit, a jogalkotó itt nem tett abból a szempontból kivételt, hogy a közvetítő jelzáloghitelt közvetít-e, vagy más pénzügyi szolgáltatás nyújtásában működik közre. Ebben az esetben tehát a behajtást végző megbízottnak is az ügyfele tudomására kell hozni, hogy mik az alapvető cégjogi azonosító adatai, mely megbízó nevében, milyen státuszban jár el, milyen 1 Korábban a behajtás, mint a pénzügyi szolgáltatás részét képező tevékenység vonatkozásában is kimondásra került az MNB által, hogy a behajtás szempontjából nem értelmezhetőek a versengő szolgáltatások, illetve az ügyfél választási lehetőség. 4/5
nyilvántartásban szerepel, továbbá a közvetítői díjazásáról, arról, hogy foglalkozik-e hiteltanácsadás nyújtásával és az esetleges panaszok kezeléséről. A fentiekben kifejtett érvelés alapján tehát a Pénzügyi Vállalkozás annak ellenére, hogy behajtási tevékenységét függő kiemelt közvetítőként végzi nem folytat speciális, jelzáloghitel-közvetítési tevékenységet. Ebből következően a Pénzügyi Vállalkozásnak a jelenlegi, a Hpt. 3. (1) bekezdés i) pontja szerinti, pénzügyi szolgáltatás közvetítésére szóló engedélye teljes egészében lefedi azt a behajtási, követeléskezelési tevékenységet, amelyet a Pénzügyi Vállalkozás más pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatása tekintetében, annak megbízásából végez; külön engedély megszerzésére, illetve a Hpt. 304/C. (7) bekezdésében foglalt átmeneti szabályok alkalmazására nincs szükség. Ugyanakkor a Pénzügyi Vállalkozás, mint függő közvetítő, köteles az ügyfelek tájékoztatására a Hpt. 72. (4) bekezdésében foglaltak alapján. Ami a pénzügyi intézménynek nem minősülő gazdasági társaság (közvetítő) tevékenységének megítélését illeti, amennyiben e társaság pénzügyi szolgáltatás közvetítési tevékenysége során kizárólag jelzáloghitel szerződésből vagy a fogyasztónak nyújtott ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing szerződésből eredő követelések kezelésére és behajtására irányuló tevékenységet végez, úgy e gazdasági társaságra a Pénzügyi Vállalkozás tevékenységének értékelésénél fentebb leírt szabályok irányadók, ideértve a tájékoztatással kapcsolatos előírásokat is. 2017. február 5/5