MAGYAR BÂBTORTÉNET
20 ft
MAGYAR BÁBTÖRTÉNET A Magyar Színházi Intézet kiállítása Kiscelli Múzeum, 1988. december 6 1989. február 1. A magyar bábművészet nemzetközi rangot ért el. Az Állami Bábszínház hosszú éveken át külföldön legismertebb színházunk, produkciói az Egyesült Államoktól Indiáig, Japántól a Szovjetunióig mindenütt nagy elismerést arattak. Vidéki bábszínházaink, s több, csak működési keretét tekintve amatőr bábegyüttesünk (mint a Napsugár vagy az ASTRA) ugyancsak széles körben ismertek határainkon túl is. Nehéz volna Magyarországon olyan embert találni, aki legalább a televízióban ne találkozott volna a bábjátékkal. Mégis kevesen tudják, hogy a bábművészetnek milyen jeles hagyományai vannak hazánkban. Itt, a Kárpát-medencében a történelem alakulása, az újból és újból pusztító harcok, háborúk a művészeteket búvópatak-szerű létre kárhoztatták. Különösen érvényes ez a közönség jelenlétét igénylő drámai műfajokra. S a nehéz idők múltán mindig újra éledő játékos kedv nyomait sok esetben elmosta egy újabb történelmi vihar. A mágikus bábjáték elemeit őrzik kultikus gyökerű népszokásaink: a termékenységvarázslás nyomát őrző busójárás vagy a telet-rontást a községből elűző kisze-kihordás. A keresztény misztériumjátékok kedves, elvilágiasodott változata a bábos betlehem, mely egyes vidékeken még napjainkban is él. A szórakoztató bábjáték is régóta él hazánkban. A vásári bábjáték a X V II X V III. század során terjedt el az ország területén: tárgyi emlékeink azonban csak a XIX. századból maradtak. A vásár színfoltjaként a bábos bódé is érdekes látványosság lehetett a nemcsak vásárolni, de szórakozni is vágyó nép számára. A X IX. század elejéről a többségében német nyelvű színlapok közt már magyar nyelvű is maradt, s Paprika Jancsi nevével már 1829-es leírásban találkozunk. A Hincz-család vándorkönyve 1841-től jelzi az országban bejárt útvonalat, szövegkönyvük pedig az 1870-es évektől rögzítette az addig szájhagyomány útján öröklődött műsorukat, megőrizve az Európából áthúzódott vándordrámákat. Don Juan és Faust mellett azonban megjelenik az új nemzeti bábhős: Vitéz László is. A Korngut-Kemény család központi figurája már nemcsak nyelvében
Innen, Párizsból tért haza A. Tóth Sándor, hogy a marionett helyett a könnyebben megismerhető kesztyűsbábokat népszerűsítse a cserkészmozgalomban. Ezzel egyidőben itthon Szokolay Béla a marionett műfajával kísérletezett, Büky Béla szecessziós-népi árnyjáték műsoraival hívta fel a figyelmet nemcsak a bábjátékra, de a magyar kultúra kincseire is. Ők indították el 1931-ben a külföldön élő Blattnert is bevonva a Bábjáték Magyar Barátainak Szövetségét. Elnökük, Jaschik Álmos, tanítványaival ugyancsak emelte a műfaj művészi tekintélyét. A művészek lelkes, önfeláldozó munkája nyomán kialakult egy, a bábjáték iránt érdeklődő szélesebb társadalmi réteg: iskolákban, templomokban, a Családi Kör rendezvényein báboztak lelkes felnőttek, s önfeledten játszó gyerekek. 1926-tól játszott rendszeresen a legkisebbeknek Lakatos Emília óvónő, akinek munkássága paradox módon a rádió segítségével népszerűsítette a bábok világát. Ilyen előzmények után 1941-ben megnyílt az első hivatásos bábszínház: Rév István Nemzeti Bábszínjátéka. Fogadtatására jellemző, hogy első bemutatójukat, a Toldit, több mint 760-szor játszották telt ház előtt. De kisoperákat, modern vígjátékokat is műsorukra tűztek. A Rév István szabadalmaztatta zsákbáb-mechanizált botbáb kombináció megfelelt a kis méretű, intim színház realista törekvéseinek, s elbűvölte a közönséget. A második világháború újból megtörte a fejlődés ívét. Rév István színházát 1944-ben bezáratták. A bábosok szétszóródtak, egymástól elszigetelten dolgoztak. Csak 1947-ben kezdtek újra szervezkedni. 1951-től a Népművészeti később Népművelési Intézet próbálta összefogni az ország bábmozgalmát. Az ötvenes évek légköre a bábmozgalomban is éreztette hatását. Rév István nem játszhatott később a betegség zárta el a színháztól, a nagy öregek" azonban folytatták népművelő, közönségnevelő munkájukat. Mellettük új arcok tűntek fel. A művészek közül is többen találtak átmeneti menedéket a bábok világában, Németh Antal, Tersánszky Józsi Jenő, Tamási Áron, a Remsey család. 1948-ban fiatal művészek csoportja szövetkezett bábszínházalapításra. Az MNDSZ támogatta új színház, a Mesebarlang, 1949- ben Állami Bábszínházként folytatta munkáját. Művészi teljesítményei az akkor még széleskörű országos bábmozgalomban is az élvonalba emelték.
magyar: kalandjai is a magyar közélethez kapcsolódnak. Felcsap Rózsa Sándor bandájába, huzakodik a csendőrrel s külföldi rokonaihoz hasonlóan állandó harcban áll az ember örök ellenségével: az ördöggel és a halállal. Ma Kemény Henrik játéka tartja életben ő lelkesíti meg újból és újból az örökifjú tréfás fickót. A vásári bábjátékosok műsorában marionettbábok is szerepeltek: az 1920-as évekig ők hozták az egzotikum világát a vásárok, majd a Városliget és a Népliget közönsége elé: a spanyol bikaviadal, a kínai zsonglőr vagy a néger táncosok mellett bábszínpadra léptek Walt Disney rajzfilmfigurái is. A X V III. századig visszanyúló vonalat képviselnek az artisztikus törekvések. Legismertebb az Eszterházy-hercegek kismartoni bábszínháza. Ennek számára írta kisoperáit Haydn, az udvari karnagy. Az első előadásról Mária Terézia 1773-beli látogatásakor kapunk hírt, de Ferdinánd főherceget is díszes ünnepségek sorozatával fogadták 1775-ben. Kolozsvári bábjátékról ad hírt Rettegi György emlékirata a X V III. század második feléből. A felvillanó nyomok csak jelzik, de tisztán nem mutatják a bábjáték alakulását hazánkban. A folyamatosságot a fejlődésben csak a XX. század elejétől érhetjük tetten: Orbók Lóránd és baráti köre 1910 14 között Rónai Dénes fényképész műtermében játszott, csak meghívott vendégek előtt de ez a Vitéz László Bábszínház, mely már választott nevével is tudatos előd-keresést jelez, olyan művészeket ismertetett meg a bábjátékkal, mint Kosztolányi, Babits, Balázs Béla, Karinthy, Móricz Zsigmond és mások. A kis bábszínházát vezetőjével, Orbók Lóránddal együtt elsodorta az első világháború, de ugyanez a háború hazahozta az addig Münchenben élő festőművészt, Blattner Gézát. Blattner, részben a Münchenben látott bábjátékok, részben Rónai Dénes elbeszélései nyomán újfajta bábszínház létrehozásával próbálkozott. A Wayang-játékok névválasztása inkább jelzi az egzotikumhoz való vonzódást, Baktay Ervin hatását, mint játéktechnikát. Az 1919-es előadás nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, de Blattner, a Gyermektanulmányi Társaság megbízásából közel öt éven át játszott gyerekközönség előtt, tanulva a műfajt, s nevelve egy leendő közönséget művészete folytatóinak. Ezután Párizsban vált világhírűvé ARC-EN-CIEL nevű bábszínházával: a Szivárvány-t ma is az avantgárd bábjáték egyik bölcsőjeként tartják számon.
Az ötvenes évektől a vidéken működő, városi és megyei bábszínházak elsorvadtak a centralizálás nyomán, az Állami Bábszínházra pedig fokozott teher hárult. 1958-tól országos hatókörrel az egyetlen hivatásos bábszínház lett az országban. A kísérletező kedvéről, nagy közönségsikereiről híres Győri Bábszínház megszűnése után színészei, tervezőművészei az Állami Bábszínházhoz kerültek. A tervezők és rendezők első nagy nemzedéke Szilágyi Dezső koncepciója nyomán a felnőtt közönséget is végleg meghódította: a zenei bábszínháznak olyan, a tündérit a groteszkkel ötvöző világát teremtette meg, melynek sikere napjainkig hat. A bábszínház bábszínészképző stúdióban neveli az utánpótlást. A hatvanas években a hivatásos színházzal párhuzamosan olyan amatőr csoportok tűntek fel, mint a békéscsabai Napsugár, a budapesti Auróra munkáját folytató Astra, vagy az azóta már hivatásos színházi tagozatként működő pécsi Bóbita, az egri Harlekin, a kecskeméti Ciróka. Az elmúlt negyven esztendő történeti szempontból még nem igazán áttekinthető. De bizonyos, hogy a bábjáték megújulása korunkra is jellemző. Nagy lendületet hozott egy-egy külföldi vendég játéka: Obrazcov, a csehszlovák bábosok szereplése, a nemzetközi bábfesztiválok, melyek nem véletlenül kristályosodtak ki Békéscsaba és Pécs körül. A Televízió és a bábfilm is óriási nevelő tényező: észrevétlenül szerettetik meg a bábok világát felnőttel-gyerekkel egyaránt. A bábtörténet emlékeit, dokumentumai hazánkban a Magyar Színházi Intézet Bábtörténeti Gyűjteménye őrzi. Mészáros Emőke MSZI Nyomda
Medárd napi vásár 1858. (Vasárnapi Újság)
Az erdőket járta És vadra vadászott Kilenc szép szál fiú. A vadra vadásztak; A n n yit b a ran g o lta k Cantata profana!. És addig vadásztak; Addig-addig, mígnem Szép hídra találtak, Csodaszervas nyomra. Addig nyomozgattak, U tat tévesztettek, Erdő sűrűjében Szarvasokká lettek: Karcsu szarvasokká váltak Erdő sűrűjében.
Büky Béla: Cantata profana árnyjáték-terv, 1971. Fotó: Gadányi György
Bőd László: Bábjáték linometszet, 1948. Fotó: Gadányi György
Szép Ernő: Istvánka mesejáték Rév István díszletterve Nemzeti Bábszínjáték, 1941 44. Fotó: Gadányi György
A. Tóth Sándor: Üst Ubul és Verj Elek tusrajz, 1940 körül Fotó: Gadányi György
Jaschik Álmos: A bábjátékos Tusrajz, 1930 körül Fotó: Gadányi György
Kemény Henrik és Vitéz László Kemény Henrik sziluett-kivágása 1956. Fotó: Gadányi György
Orbók Lóránd Vitéz László Bábszínháza 1910-14. Muhits Sándor rajza Rhédey Tivadar: Bajazzó halála c. jelenetéről Fotó: Gadányi György