VIRÁGVASÁRNAP Urunk bevonulása Jeruzsálembe

BEVEZETŐ ÉNEK (A TEMPLOM ELŐTT) 1 Megváltó Királyunk elébe megyünk. Méltó tisztelettel Urunkhoz megyünk. Hozsannát kiáltson néki minden hív Dicséret és áldás mondjon nyelv és szív. 2 Így tisztelte Jézust a zsidó nemzet, Virágvasárnapján nagy gyülekezet, Elébe kimentek pálmaágakkal, Dicsérő énekkel és virágokkal. 1. ÁLLOMÁS: A PAP A TEMPLOM BEJÁRATÁNÁL ÁLL KEZÉBEN A FELDÍSZÍTETT KERESZTTEL 117. zsoltár (részletek) 1 Hálát adjatok az Úrnak, mert jó * mert irgalma örökkévaló. 2 A kő, amelyet megvetettek az építők, * az lett a háznak szegletköve. 3

3 Az Úrnak műve ez, * csodálatos a mi szemünk előtt. 4 Tartsatok ünnepet lombos ágakkal, * vonuljatok a szent oltárig! A PAP BEVONUL A HÍVEK SORFALA KÖZÖTT A TEMPLOMBA 3 Hogy a szent városhoz már közelgetett, És fényes pompával bévezettetett, Ruháját a népség földre teríté, És útját zöld ággal fölékesíté. 4 És örvendő szívvel kiáltozának: Hozsánna, hozsánna Dávid fiának! Áldott az, ki az Úr szent nevében jön! Áldják őt a hívek most és örökkön. 2. ÁLLOMÁS: A PAP TEMPLOM KÖZEPÉN MEGÁLL 4

92. zsoltár A teremtő Isten dicsérete 1a Király az Úr, fönségbe öltözött, * fönségbe öltözött, erővel övezte magát. b Biztos alapot vetett a földnek, * erősen áll az, meg nem inog. 2a Szilárd a trónusod kezdet óta, * öröktől élsz te, Uram. b Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, * zúgva morajlanak a széles folyók. 3a Hatalmasabb, mint sok vizek morajlása, hatalmasabb, mint tenger zúgása, * hatalmas az Úr a magas egekben. b Tanításaid, Uram, valóban igazak, * szentség illeti házadat örök időkig. A PAP AZ OLTÁR FELÉ TOVÁBBHALAD, MÖGÖTTE A MINISTRÁNSOK ÉS A KÓRUS: 5 A gyermekek kézbe pálmaágakat Vevén, dallal áldják szent királyukat. Ez az, ki népének jött váltságára, Minden földi ember boldogságára. 6 Ó Isten egyháza, Sion leánya, Ím jő mostan hozzád Isten Báránya, Húsvéti báránykép hozzánk látogat, Hogy érettünk lenne égő áldozat. 5

3. ÁLLOMÁS: AZ OLTÁR ELŐTTI TÉRBEN 6

Olvasmány utáni ének 21. zsoltár Az igaz szenvedése és reménye 1a Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? * Miért maradsz távol könyörgésemtől, panaszos szavamtól? b Szólítalak nappal, Istenem, de mégsem hallod, * szólítalak éjjel, de meg nem nyughatom. 2a Mindaz, aki lát, gúnyt űz belőlem, * elhúzza száját, fejét csóválja. b Segítse meg az Úr, hisz benne bízott, * szabadítsa meg, ha kedves előtte! 3a Te vezettél engem anyám méhétől, * te voltál biztonságom anyám ölében. b Rád hagyatkoztam születésem óta, * anyám méhétől te vagy Istenem. 4a Nyomorúságomban ne légy tőlem távol, * légy közel, mert senki sem segít rajtam! 7

b Szájukat ellenségeim kitátják ellenem, * mint ordító, ádáz oroszlán. 5a Olyan vagyok, mint a szétömlő víz, megtörték minden csontomat, * szívem megolvadt bennem, mint a viasz. b Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, * a halál porába sújtottál engem. 6a Kutyák, falkája ólálkodik körülöttem, * gonosztevők csapata vesz körül engem. b Átlyuggatták kezemet és lábamat, / megszámlálhatom minden csontomat, * ők pedig bámulva néznek engem. 7a Elosztják ruhámat maguk között, * és köntösömre sorsot vetnek. b Ne maradj távol, Uram! * Te vagy erősségem, siess, ments meg engem! 8a Mert nem veti meg és nem utálja a szegény nyomorúságát, / nem rejti el előle arcát, * meghallgatja, mikor hozzá kiált. b Lelkem csak neki él, * nemzetségem neki szolgál. 8

Evangélium előtti vers 1 Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig. 2 Ezért Isten felmagasztalta őt, / és olyan nevet adott neki, * amely fölötte áll minden névnek. Dicséret neked, Krisztus ÉNEKEK A PASSIÓTÖRTÉNET ELŐTT Amikor a kórus felsorakozik Buzgó szívvel ünnepeljük / Üdvözítőnk kínjait, Szívtörődve elkísérjük / Golgotára lépteit. Ó kegyelmek fő kegyelme, / Mely miránk, nagy bűnösökre, Vére által árad itt. Erre csak annyit mondott: Elég után: Keresztények, sírjatok, / Mélyen szomorkodjatok! Keseregjen minden szív, / Aki Jézusához hív. 9

Kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint követően: Jézus, világ megváltója, / Üdvözlégy, élet adója, Megfeszített Isten Fia, / Szent kereszted szívem hívja. Jézus, add, hogy hozzád térjek, / Veled haljak, veled éljek! E szavakkal kilehelte lelkét követően: A fényes Isten-arcot / vér s fájdalom fedi: Mint küzd e szörnyű harcot, / Hallgatva hirdeti. A főn, mely égi bérre / Százszorta érdemesb, Szúr vad tövis füzére / Így még dicsőbb nemesb. A passió végén: Hogyha hozzád járulunk, / szemünk könnybe lábad, S úgy csókoljuk ó, Urunk, / Drága keresztfádat, Amelyen kegyetlen / kínozták szent tested, Amelyet szent kebled / drága vére festett. FELAJÁNLÁSRA 1 Kegyességgel hívsz, ó Jézus, / Atyai szent kebledre, Hozzád megyünk mindahányan, / Kik meg vagyunk terhelve. 2 Itt van, mit a végvacsorán, / Jézus, értünk szerzettél, És a kínos szent keresztfán / Szent véreddel rendeltél. ÁLDOZÁSI ÉNEK 1 Üdvözlégy, Krisztusnak drága szent teste, Áldott légy, Jézusnak piros szent vére. Ó, mily áldott vagy, Oltáriszentség! Angyali drága vendégség! 10

2 Üdvözlégy, nagy Szentség, élet adója, Mi bűnös lelkünknek megorvoslója. Ó, mily áldott vagy, Oltáriszentség! Angyali drága vendégség! BEFEJEZÉSRE 1 A keresztfához megyek, / Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. / S ott talállak, ó szűz Anya, Fájdalom közt bágyadozva, / Tőr veré át lelkedet. 2 De midőn ezek felett / Láttad, mennyit szenvedett, Szenvedett az ártatlan; / Láttad őt a Kálvárián, Két lator közt a keresztfán: / Kínodat ki mérje meg! 11