Windows hálózati adminisztráció 7. Göcs László főiskolai tanársegéd NJE-MIK GAMF Informatika Tanszék 2017-18. tanév tavaszi félév
Megosztások a tartományban
Megosztások közzététele Active Dirtectory tartomány címtárában A hálózatban található megosztott könyvtárakat és nyomtatókat közzétehetjük (Windows 2000 előtti rendszerekét is) az Active Directory tartomány címtárában, egy helyen központosítva. A módszer előnye az áttekinthetőségen kívül, hogy feleslegessé válik az erőforrás pazarló NetBIOS protokoll rendszer használata.
Megosztások közzététele Active Dirtectory tartomány címtárában A megosztás helyének nem feltétlenül kell egy tartományi gépen lenni. Ezzel megvalósítható egy központi nyilvántartás, minden egy helyen elérhető nem kell keresgélni a hálózatban
Megosztások közzététele Active Dirtectory tartomány címtárában A NetBIOS hálózati szolgáltatást használó gépek üzenetszórásokkal közlik a többi géppel, hogy beléptek a hálózatba, ezeket minden gép megkapja. Működik még egy tallózó szolgáltatás is üzenetszórásokkal annak ellenőrzésére, hogy milyen hálózati erőforrások érhetők el.
Megosztások közzététele Active Dirtectory tartomány címtárában Sok gépes hálózati környezetben, ha minden gép ezeket a módszereket alkalmazza, nagy terhelést ró a hálózati hardverre, jelentős kapacitást igényelve. Címtárban való közzététel másik előnye, hogy nélkülözhetővé válik a NetBIOS.
Megosztások közzététele Active Dirtectory tartomány címtárában Miután felvettük a megosztott erőforrást, ennek meglétére vonatkozó ellenőrzés nem történik. Tegyük fel, hogy kikapcsoljuk a hozzá tartozó számítógépet, ennek ellenére a címtárban megmarad a megosztás. Ha megpróbáljuk megnyitni, egy hibaüzenetet kapunk (pl.: "A hálózatnév nem található").
DFS Distributed File System elosztott fájlrendszer
Miért van szükségünk az elosztott fájlrendszerre? A legtöbb számítógépes hálózatban a felhasználók adataikat központi kiszolgálók megosztott mappáiban tárolják. Minden ilyen hálózatban előbb vagy utóbb bekövetkezik az a kényes szituáció, hogy a megosztott mappákat másik, újabb, nagyobb teljesítményű kiszolgálóra kell mozgatnunk a régi szerver más célokra még a hálózatban marad, azaz a megosztott mappa nevében található szervernév megváltozik.
Miért van szükségünk az elosztott fájlrendszerre? Mi legyen a felhasználók gépein hemzsegő hálózati meghajtókkal Parancsikonokkal Beállításokkal sok-sok hivatkozással amelyek mind-mind a régi útvonalat tartalmazzák? A közös névtér egyik előnye, hogy a megosztott mappák valódi útvonalát elrejti a felhasználók elől, így egy-egy ilyen változtatás nem okoz pluszmunkát az ügyfélgépek oldalán.
A DFS szolgáltatás üzemmódjai Stand-Alone DFS: azaz önálló DFS kiszolgáló. Ebben az esetben a DFS szolgáltatás a névtér információit a DFS kiszolgáló regisztrációs adatbázisában tárolja. Maga a névtér gyökere (DFS root) is a DFS kiszolgálón keresztül érhető el, ha ez a kiszolgáló nem elérhető, a DFS halott.
Stand-Alone DFS
A DFS szolgáltatás üzemmódjai Domain DFS: azaz tartományi DFS kiszolgáló. Ilyenkor a DFS szolgáltatás adatai értelemszerűen az Active Directory-ban találhatók. Tartományi DFS esetén is kell legalább egy kiszolgáló, ami a DFS gyökér egy példányát kiszolgálja, de ebben az üzemmódban maga a DFS gyökér is többszörözhető (azaz gyökérreplikák is rendelkezésre állnak) persze minden replikának különálló kiszolgálóra kell kerülnie.
Domain DFS
A DFS szolgáltatás üzemmódjai Üzemmódtól függetlenül szabály, hogy egy kiszolgálón csak egy DFS gyökér lehet, a tartományon belül több DFS gyökeret is létrehozhatunk (nyilván mindegyiknek másik kiszolgálóra kerül a replikája). A kétféle DFS szolgáltatás egyébként nagyon jól megfér egymás mellett, sőt, ezeket kombinálhatjuk is.
FRS File Replication Service
FRS A Windows tartományvezérők rendszermappáinak megosztásait már régóta külön erre a célra készült rendszerszolgáltatások szinkronizálgatják. A Windows 2000 fájlreplikációs szolgáltatása (FRS) azonban nem csak a tartományi adatbázis (azaz a SYSVOL könyvtár) replikálására használható, hanem a DFS mappák replikái közötti szinkronizálásra is.
FRS A File Replication Service minden Windows 2000 Server-ben megtalálható, de automatikusan csak a tartományvezérlőkön indul el. Ha a DFS-ben engedélyezzük a replikációt egy nemtartományvezérő Windows 2000 Server felé, az automatikusan átállítja a szolgáltatás indítási paramétereit és el is indítja azt.
FRS működése Az FRS az Active Directory-replikációhoz nagyon hasonló replikációs szolgáltatást végez. A rokonság olyan szoros, hogy többek között az FRS is figyelembe veszi az Active Directory telephelyek (site-ok) beállításait, a replikációs linkek adatait, és a címtár szinkronizációjával egyidejűleg működik.
FRS működése Ez azt is jelenti, hogy ha a szinkronizálandó megosztott mappák két különböző Active Directory-telephelyhez tartozó kiszolgálón találhatók, akkor a fájlok replikációja a telephely-kapcsolattól függő késlekedést szenved (azaz, akár az is előfordulhat, hogy a mappák tartalma például naponta egyszer szinkronizálódik). Míg az Active Directory replikáció telephelyek között tömörített, az FRS az adatokat még a telephelyek közötti replikáció során sem tömöríti.
FRS működése Az FRS egyébként mindig egész fájlokat szinkronizál, tehát nincs szó az adatok részleges replikációjáról. Stratégiailag pedig az utolsó mentés érvényes elvet követi, azaz függetlenül a mentés helyétől. Az a fájl lesz végül a győztes, aminek dátumbélyege a legfrissebb az összes többi között.
Windows 2012
Windows 2012
Windows 2012
Windows 2012
W2012 DFS Replikáció http://www.youtube.com/watch?v=e30ocfbh4yu
Biztonsági mentés
Backup: Biztonsági másolat Restore: Biztonsági másolatból való visszaállítás Recovery: Helyreállítás. Ekkor nemcsak az állományinkat, hanem a rendszerünk működőképességét állítjuk vissza egy korábban elmentett állapotba. Ekkor a mentés és a meghibásodás időpontja közt létrejött adatok elvesznek. Repair: Javítás. A meghibásodott, részben vagy egészben tönkrement állományok, esetleg a teljes rendszer javítása.
Storage server: biztonsági másolatokat vagy archívumokat tároló számítógép Redundancia: Szó szerint terjengősség. Olyan többletinformáció, többlet-adat, amelyet biztonsági, vagy más okból az eredeti információhoz, adathoz fűzünk hozzá vagy tárolunk mellette. Az ok nélküli, haszontalan redundancia természetesen nem jó. Tömörítés: Eljárás, amely ugyanazon információt kisebb jelsorozattal próbálja ábrázolni.
A biztonsági mentés teljesítményének mérése, mérőszámai Egyszeri mentés lefutási ideje Visszaállítás időigénye Visszaállítható időtáv, mentés gyakorisága, ütemezése Elfoglalt tárhely aránya az adatmennyiséghez képest
Mentési szintek Teljes lemez mentése (bájtszinten) - alacsony szintű backup Alaprendszer mentése (Windows mappa, system32 mappa, stb.) Adott fájlok, mappák mentése (felhasználói adatok, e- mailek, stb.) Alkalmazás-specifikus mentés - magas szintű backup,
Teljes (normál) mentés A rendszer minden adata válogatás nélkül mentésre kerül. A mentési folyamat ezért egyszerű, ellenben sok ideig tart és sok tárterület szükséges hozzá. Amennyiben adataink olyanok, hogy nem változnak túl sűrűn, a gyakori teljes mentés sok fölösleges adat tárolását okozza. Előnye azonban, hogy a visszaállítás viszonylag gyors.
Inkrementális mentés Alkalmazása esetén nem kerül elmentésre minden adat, hanem csak azok, amelyek egy korábbi mentés óta megváltoztak. Ekkor a visszaállításhoz természetesen több biztonsági mentésre is szükség van. Az inkrementális mentésnek két alapvető fajtája van: a kumulatív és a differenciális mentés. Ezek segítségével többféle mentési stratégia kidolgozható.
Kumulatív (növekményes) mentés: Ezen mentés során mindig az utolsó teljes mentés óta megváltozott adategységek kerülnek elmentésre. A kumulatív mentésekből álló mentési stratégiánál ha egy adategység valamikor megváltozott, akkor az minden kumulatív mentés alkalmával ismételten mentésre kerül egészen a következő teljes mentésig. Visszaállításhoz az eredeti teljes mentésre, és a legutolsó kumulatív mentésre van szükség. A kumulatív mentés gyorsabb a teljes mentésnél és kevesebb helyet is kíván. A differenciális mentésnél azonban lassabb és a tárigénye is nagyobb.
Differenciális (különbségi) mentés: A differenciális mentés során csak az utolsó inkrementális mentés óta megváltozott adategységek kerülnek elmentésre. Ha két teljes mentés között több differenciális mentést végzünk, akkor pl. a második differenciális mentés csak az első óta történt változásokat fogja rögzíteni. Ennek köszönhetően maga a mentés folyamata gyorsabbá válik, és esetenként kevesebb helyet foglal el. Hátránya azonban, hogy a visszaállításhoz a legutolsó teljes mentésre, és az azt követő összes differenciális mentésre szükség van.
Pillanatkép - snapshot készítés: A rendszer teljes állapotáról készítünk egy "pillanatfelvételt". Ilyen például a Windows rendszerekben a visszaállítási pont létrehozása. Ez egy fájl lesz a merevlemezünkön, amely az adott kötet tulajdonságait, programbeállításait tartalmazza, illetve a memória aktuális állapotát.
Biztonsági mentési terv példa Mikor? Milyen? Mit ment? Hétfő Növekményes Vasárnap óta változottakat Kedd Növekményes Hétfő óta változottakat Szerda Növekményes Kedd óta változottakat Csütörtök Növekményes Szerda óta változottakat Péntek Növekményes Csütörtök óta változottakat Szombat Növekményes Péntek óta változottakat Vasárnap Normál Mindent
Tárolóeszköz Szalagos meghajtó: lassú, kevésbé megbízható, olcsó, 24-72 GB Digitális audioszalagos meghajtó: 160-300 GB Automatikus szalagbetöltő rendszer: többmeghajtós, automatikus szalagcsere Merevlemez: leggyorsabb, biztonságos, drágább RAID tömbök: redundáns tárolás
Mentőprogramok Windows Server biztonsági másolat (WS Backup) szolgáltatásként telepíteni kell, normál, másolt vagy növekményes mentés helyi és távoli rendszerről merevlemezre és DVD-re Nem támogatja a különbségi mentést és a szalagos egységet Parancssori biztonsági mentő eszköz: wbadmin
Adatok elosztása vagy Replikálása
RAID A RAID technológia alapja az adatok elosztása vagy replikálása több fizikailag független merevlemezen, egy logikai lemezt hozva létre. Minden RAID szint alapjában véve vagy az adatbiztonság növelését vagy az adatátviteli sebesség növelését szolgálja. A RAID-ben eredetileg 5 szintet definiáltak (RAID 1-től RAID 5-ig). Az egyes szintek nem a fejlődési, illetve minőségi sorrendet tükrözik, hanem egyszerűen a különböző megoldásokat.
RAID 0 A RAID 0 az egyes lemezek egyszerű összefűzését jelenti, viszont semmilyen redundanciát nem ad, így nem biztosít hibatűrést, azaz egyetlen meghajtó meghibásodása az egész tömb hibáját okozza. A megoldás lehetővé teszi különböző kapacitású lemezek összekapcsolását is, viszont a nagyobb kapacitású lemezeken is csak a tömb legkisebb kapacitású lemezének méretét lehet használni (tehát egy 120 GB és egy 100 GB méretű lemez összefűzésekor mindössze egy 200 GB-os logikai meghajtót fogunk kapni, a 120 GB-os lemezen 20 GB szabad terület marad, amit más célokra természetesen felhasználhatunk).
RAID 1 A RAID 1 eljárás alapja az adatok tükrözése (disk mirroring), azaz az információk egyidejű tárolása a tömb minden elemén. A kapott logikai lemez a tömb legkisebb elemével lesz egyenlő méretű. Az adatok olvasása párhuzamosan történik a diszkekről, felgyorsítván az olvasás sebességét; az írás normál sebességgel, párhuzamosan történik a meghajtókon. Az eljárás igen jó hibavédelmet biztosít, bármely meghajtó meghibásodása esetén folytatódhat a működés. A RAID 1 önmagában nem használja a csíkokra bontás módszerét.
RAID 2 A RAID 2 használja a csíkokra bontás módszerét, emellett egyes meghajtókat hibajavító kód (ECC: Error Correcting Code) tárolására tartanak fenn. A hibajavító kód lényege, hogy az adatbitekből valamilyen matematikai művelet segítségével redundáns biteket képeznek. Ezen meghajtók egy-egy csíkjában a különböző lemezeken azonos pozícióban elhelyezkedő csíkokból képzett hibajavító kódot tárolnak. A módszer esetleges lemezhiba esetén képes annak detektálására, illetve kijavítására
RAID 3 A RAID 3 felépítése hasonlít a RAID 2-re, viszont nem a teljes hibajavító kód, hanem csak egy lemeznyi paritásinformáció tárolódik. Egy adott paritáscsík a különböző lemezeken azonos pozícióban elhelyezkedő csíkokból XOR művelet segítségével kapható meg. A rendszerben egy meghajtó kiesése nem okoz problémát, mivel a rajta lévő információ a többi meghajtó (a paritást tároló meghajtót is beleértve) XOR-aként megkapható.
RAID 4 A RAID 4 felépítése a RAID 3-mal megegyezik. Az egyetlen különbség, hogy itt nagyméretű csíkokat definiálnak, így egy rekord egy meghajtón helyezkedik el, lehetővé téve egyszerre több (különböző meghajtókon elhelyezkedő) rekord párhuzamos írását, illetve olvasását (multi-user mode). Problémát okoz viszont, hogy a paritás-meghajtó adott csíkját minden egyes íráskor frissíteni kell (plusz egy olvasás és írás), aminek következtében párhuzamos íráskor a paritásmeghajtó a rendszer szűk keresztmetszetévé válik. Ezenkívül valamely meghajtó kiesése esetén a rendszer olvasási teljesítménye is lecsökken, a paritás-meghajtó jelentette szűk keresztmetszet miatt.
RAID 5 A RAID 5 a paritás információt nem egy kitüntetett meghajtón, hanem körbeforgó paritás (rotating parity) használatával, egyenletesen az összes meghajtón elosztva tárolja, kiküszöbölvén a paritás-meghajtó jelentette szűk keresztmetszetet. Minimális meghajtószám: 3. Mind az írási, mind az olvasási műveletek párhuzamosan végezhetőek. Egy meghajtó meghibásodása esetén az adatok sértetlenül visszaolvashatóak, a hibás meghajtó adatait a vezérlő a többi meghajtóról ki tudja számolni. A csíkméret változtatható; kis méretű csíkok esetén a RAID 3-hoz hasonló működést, míg nagy méretű csíkok alkalmazása esetén a RAID 4-hez hasonló működést kapunk. A hibás meghajtót ajánlott azonnal cserélni, mert két meghajtó meghibásodása esetén az adatok elvesznek!
RAID 6 A RAID 6 tekinthető a RAID 5 kibővítésének. Itt nemcsak soronként, hanem oszloponként is kiszámítják a paritást. A módszer segítségével kétszeres meghajtó meghibásodás is kiküszöbölhetővé válik. A paritáscsíkokat itt is az egyes meghajtók között, egyenletesen elosztva tárolják, de ezek természetesen kétszer annyi helyet foglalnak el, mint a RAID 5 esetében.
RAID 0+1 (Raid01) Ez egy olyan hibrid megoldás, amelyben a RAID 0 által hordozott sebességet a RAID 1- et jellemző biztonsággal ötvözhetjük. Hátránya, hogy minimálisan 4 eszközre van szükségünk, melyekből 1-1-et összefűzve, majd páronként tükrözve építhetjük fel a tömbünket, ezért a teljes kinyerhető kapacitásnak mindössze a felét tudjuk használni. Mivel a tükrözés (RAID 1) a két összefűzött (RAID 0) tömbre épül, ezért egy lemez meghibásodása esetén az egyik összefűzött tömb mindenképp kiesik, így a tükrözés is megszűnik.
RAID 1+0 (Raid10) Hasonlít a RAID 01 megoldáshoz, annyi különbséggel, hogy itt a lemezeket először tükrözzük, majd a kapott tömböket fűzzük össze. Ez biztonság szempontjából jobb megoldás, mint a RAID 01, mivel egy diszk kiesése csak az adott tükrözött tömböt érinti, a rá épült RAID 0-t nem; sebességben pedig megegyezik vele.