MEGIGAZÍTÁS ÉS MEGSZENTELÉS

MBS105 ARIEL HUNGARY - BIBLIATANÍTÁSOK MEGIGAZÍTÁS ÉS MEGSZENTELÉS Dr. Arnold Fruchtenbaum ArIEL HUNGARY bibliatanitasok.hu bibliatanitasok@gmail.com

Tartalomjegyzék I. MEGIGAZÍTÁS A. A megigazítás jelentése 1. Kihirdetett nyilatkozat 2. Kinyilvánított cselekedet 3. Létrehozó cselekedet B. A megigazítás elméletét megalapozó görög szavak C. A megigazítás alapja 1. A pozitív szempont 2. A negatív szempont D. A megigazítás eszköze E. A megigazítás szempontjai F. A megigazítás elemei G. A megigazítás eredményei H. A megigazítás jellemzői II. MEGSZENTELÉS A. A megszentelés jelentése B. A megszentelés fogalmát kifejező görög szavak C. A görög szavak használata D. A megszentelés szempontjai E. A megszentelés okai 1. A hatékony ok 2. A mozgató ok 3. A közreműködő ok F. A megszentelés szükségessége G. A megszentelés fajtái 1. Előkészítő megszentelés 2. Helyzeti megszentelés 3. Fokozatos megszentelés 4. Végső megszentelés H. A tökéletesség tana 1. A tanítás alapja 2. A tanítás cáfolata 2012 Ariel Hungary. Minden jog fenntartva. A tanulmány nem sokszorosítható a kiadó írásos engedélye nélkül (kivéve rövid idézetek szakmai tanulmányokban forrásmegjelöléssel). www.bibliatanitasok.hu 2

MBS105 ARIEL HUNGARY - BIBLIATANÍTÁSOK Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok. III. Mózes 23:15 Ez a messiási bibliatanulmány a megigazításról és megszentelődésről szól, ami a hívő üdvösségének két fő szempontja. I. MEGIGAZÍTÁS Mit tanít a Biblia a megigazításról, és mit is jelent pontosan a megigazítás? A megigazítás rendkívül fontos teológiai fogalom az Írásban. A hívő üdvösségének egyik fő szempontja, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. A megigazítás témáját nyolc különálló részben tanulmányozzuk. A. A megigazítás jelentése 1. Kihirdetett nyilatkozat A megigazítás alapjelentése minden használatában egyszerűen igaznak nyilvánítani. A megigazítás nem azt jelenti, hogy igaz vagy igazzá tesz, egyszerűen csak annyit jelent, hogy igaznak nyilvánít. Kijelentő mondat. Teológiai jelentésében a megigazítás Isten tette, amellyel a bűnöst igaznak nyilvánítja Jesua (Jézus) a Messiás tökéletes igazságossága alapján. A megigazítás tehát Isten jogi tette, amely által kinyilvánítja, hogy a törvény összes követelménye a bűnössel szemben megelégíttetett Jesua a Messiás igazságosságának alapján. 2. Kinyilvánított cselekedet A megigazításnak tehát jogi értelme és jogi állása is van. Ismétlem, nem azt jelenti, hogy igazzá tesz, csak azt, hogy igaznak nyilvánít. Ebben az értelemben a megigazítás szemben áll a kárhoztatással (V. Mózes 25:1, Példabeszédek 17:15, Róma 8:33-34). Ha valaki a bíróság előtt áll, vagy felmentik, vagy elítélik, ezek az ellentétes lehetőségek. Ha valaki nem ítélnek el, ha nem nyilvánítják bűnösnek, akkor igaznak kell nyilvánítani. Így a megigazítás tette magában hordozza az ítélethozatal fogalmát is. Az igaznak nyilvánítás egyenlő az ítélethozatallal (Róma 8:33). Ezért a megigazítás kinyilvánított tett; valaki egy másik személyt valamivé nyilvánít. 3. Létrehozó cselekedet A megigazítás létrehozó tett is, mert Jézus a Messiás igazságát és engedelmességét tulajdonítják valakinek. Három nagy tulajdonítás létezik: Ádám bűnét leszármazottainak tulajdonítják; az emberiség bűnét Jesuának a Messiásnak tulajdonítják, és a Messiás igazságosságát tulajdonítják a hívőnek. Alapító cselekedet, mert csakis az alapján lehet a hívőt igaznak nyilvánítania, hogy a Messiás igazságát neki tulajdonítják. B. A megigazítás elméletét megalapozó görög szavak Egy fő görög szótő van, amelyből a megigazítás fogalma származik. Ebből a görög szótőből öt különböző szó hordozza az igazságosság és megigazítás jelentését. Az első szó a dikaios, amelynek jelentése igaz (Róma 5:19). A második görög szó a dikaisunei, amelynek jelentése igazságosság (Róma 5:21, 9:30-32). A harmadik görög szó a dikaioo, amelynek jelentése megigazít (Máté 12:37, Apostolok Cselekedetei 13:39, Róma 2:13, 3:4). A negyedik görög szó a dikaiomata, amelynek jelentése igazságos cselekedetek vagy igazságos tettek (Lukács 1:6, Róma 2:26, 5:16,18, Zsidókhoz írt levél 9:1,10, Jelenések 15:4, 19:8). 3

Az ötödik, ugyanabból a szótőből származó görög szó a dikaiosis, amelynek jelentése a megigazítás tette (Róma 4:25, 5:18). Mind az öt görög szó ugyanabból a szótőből ered. Ebből az öt görög származtatásból ered a megigazítás bibliai tana. C. A megigazítás alapja Mi a megigazítás alapja? A megigazítás alapjának két szempontja van, egy pozitív és egy negatív. 1. A pozitív szempont A megigazítás alapja pozitív értelemben három részből áll. Először is, a megigazítás Isten kegyelmére alapszik, ami Jézus a Messiás tökéletes életében, engedelmességében, és áldozati halálában nyilvánul meg. Másodszor a megigazítás az ő vére által van (Róma 5:9). Harmadszor, Jesua igaz tettei és igazságossága a hívőnek tulajdoníttatnak (I. Korinthus 1:30, II. Korinthus 5:21). Pozitív értelemben tehát a megigazítás alapja Isten kegyelme Jézuson a Messiáson keresztül, a vérén át, amikor Jesua igazságossága a hívőnek tulajdoníttatik. 2. A negatív szempont A megigazítás alapja negatív értelemben az, hogy a megigazítás nem emberi cselekedetekre alapszik. Soha senki nem igazul meg a cselekedetei alapján. Ezt az Írás számos alkalommal tanítja. Amikor valaki megigazul, soha nem a cselekedetei alapján igazul meg; a bibliai megigazítás alapja soha nem a jócselekedet (Róma 3:28, 4:5-6, Galátzia 2:16). D. A megigazítás eszköze A megigazítás eszközére vonatkozóan öt dolgot kell megjegyeznünk. Először is, a megigazítás eszköze, módja mindig a hit (Róma 3:21-22). Itt egyértelmű különbséget kell tennünk. Mindig a hit a megigazítás eszköze; ám soha sem annak alapja. A Biblia soha nem állítja azt, hogy a megigazítás a hit miatt történik; a megigazítás alapja nem a hit. A görög mondatszerkezet, amelyet minden esetben használnak, világosan megmutatja, hogy a megigazítás mindig hiten keresztül vagy hit által történik. Így hát a hit a megigazítás eszköze, csatornája (Apostolok Cselekedetei 13:38-40, Róma 3:26-30, 5:1, 10:10, Galátzia 2:16, 3:8,24). A második, hogy a megigazítás mindig jogos, igaz alapokon nyugszik. Isten törvénye igényt támaszt a bűnössel szemben, és ahhoz, hogy a megigazítás megtörténhessen, ezt az igényt ki kell elégíteni. Isten törvényét pedig úgy lehet igazolni, hogy Jézus a Messiás igazságossága a hívőnek tulajdoníttatik, így a bűnöst felmentik; a megigazítás tehát mindig jogos alapon történik. A harmadik, hogy a megigazítás soha sem az ember igazságossága vagy teljesítménye által történik; soha sem cselekedetek alapján (Róma 3:20, 4:2, 10:3-4, Galátzia 2:16, 3:10, 11, 24, 5:4, Filippi 3:9). A negyedik szerint a megigazítás kegyelemből van (I. Mózes 15:6, Róma 3:24-26, 5:18-21, Titus 3:5-7). Az ötödik dolog az, hogy a bírónak fel kell mentenie az igazat és el kell ítélnie a gonoszt; ez az igazságos, részrehajlás nélküli bíró feladata. Az Írás mégis azt írja, hogy Isten az istentelent megigazítja (Róma 3:21-25, 4:5). Hogyan lehetséges tehát, hogy a bírónak fel kell mentenie az igazat és el kell ítélnie a gonoszt, s a Biblia mégis azt tanítja, hogy Isten megigazítja (igaznak nyilvánítja) az istentelent? Ráadásul a Biblia azt is tanítja, hogy Isten igaz akkor, amikor megigazítja az istentelent (Róma 3:26). Mindez ennek módja, eszköze miatt lehetséges, tehát a Messiás hívőknek tulajdonított igazságossága miatt (Róma 5:17-19). Amikor a Messiás igazságossága a hívőnek tulajdoníttatik, maga is igaz lesz. Mivel a 4

MBS105 ARIEL HUNGARY - BIBLIATANÍTÁSOK tulajdonítás miatt igaz lett, a hívőt a megigazítás által már igaznak lehet nyilvánítani. Így Isten sem következetlen, amikor megigazítja az istentelent. E. A megigazítás szempontjai A Biblia a megigazítás hét szempontját említi. Először is, a hívőt Isten igazítja meg. Ez a megigazítás forrása; a tervezett igazságosság (Róma 3:26). A megigazítás második szempontja az, hogy a hívő vér által igazul meg. Ez a megigazítás alapja; a biztosított igazságosság (Róma 3:24-25, 5:9). A harmadik szempont, hogy a hívő hit által van megigazítva. Ez a megigazítás eszköze; ez a megszerzett igazságosság (Róma 3:28, 4:5, 5:1). A negyedik, hogy a hívő kegyelemből igazul meg. Ez a megigazítás működési elve. A megigazítás a kegyelem alapján működik; ez a megigazítás lényege (Róma 3:24). Az ötödik, hogy a hívő a Lélek által van megigazítva. A Szentlélek a megigazítás véghezvivője; ez a megigazítás ereje (I. Korinthus 6:11). A hatodik szempont szerint a megigazítás cselekedetekből történik. Ez a megigazítás bizonyítéka; a bizonyított megigazítás (Jakab 2:21, 24-25). A hívő nem a megigazítás módjaként, eszközeként értelmében igazul meg cselekedetekből, hanem hogy a cselekedetek bizonyítékai megigazításának. A hetedik, a Messiásban történő megigazítás. Ez a megigazult állapot helyzete; a birtokolt megigazítás (II. Korinthus 5:21). F. A megigazítás elemei Isten Igéje öt sajátságos elemét említi a megigazításnak. Az első, a bűn büntetésének elengedése; a megigazítás miatt a bűn büntetését elengedték (Ézsaiás 53:5-8, Apostolok cselekedetei 13:38-39, Róma 4:7, 8:1, 33-34, II. Korinthus 5:21, Efézus 1:7, I. Péter 2:24). A második, a helyreállítás Isten kegyeibe (Galátzia 2:16, 3:26). A harmadik, az igazságosság tulajdonítása; a hívő a Messiás neki tulajdonított igazságosságával rendelkezik (I. Korinthus 1:30, II. Korinthus 5:21). A negyedik, a múltbeli, jelenbeli, és jövőbeli bűnök bocsánata; a hívőnek minden bűne megbocsáttatott (Zsoltárok 103:12, Ézsaiás 44:22, Zsidókhoz írt levél 10:14). Az ötödik az a tény, hogy a megigazítás az eleve elrendelés folyamatának része (Róma 8:28-32). G. A megigazítás eredményei A Biblia a megigazítás hét eredményéről számol be. Először is, a hívőnek békessége van Istennel (Róma 5:1). A hívőnek azért van békessége Istennel, mert a megigazítás miatt a bűnei megbocsátást nyertek. A második Isten kegye; a hívő most már Isten kegyelmében áll (Róma 4:6). A harmadik eredményről Pál Róma 8:1-ben ír: Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. A negyedik az örökösség; a hívő Isten örökösévé válik (Titus 3:7). Az ötödik a Messiás igazságosságának hívőnek történő tulajdonítása; e miatt a hívőt igaznak nyilvánították (Róma 4:5). Isten most már igaznak látja a hívőt, mert Messiás igazságával rendelkezik. A hatodik, hogy a hívő megmenekült Isten haragjától. A Biblia két különböző haragról beszél. Az első Isten általános haragja, amely nyilván van az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen (Róma 1:17-18). A hívő megmenekül Isten általános, bűnnel szembeni haragjától (Róma 5:9). Isten haragjának másik fajtája a nagy nyomorúság haragja; a hívő megszabadult Isten haragjától a nagy nyomorúság alatt is (I. Thesszalonika 1:10). Ez egy ok a sok közül, amiért a hívők nem mennek át a nagy nyomorúságon. A megigazítás hetedik eredménye a dicsőség garanciája. A megigazítás miatt garantált a hívő dicsősége, mert akit megigazított, azt meg is dicsőíti (Róma 8:30, Galátzia 5:5). 5

H. A megigazítás jellemzői A megigazításnak négy jellemzője van. Először, a megigazítás Jézusban a Messiásban van; a hívő helyzetileg megigazul őbenne (Apostolok cselekedetei 13:39, Róma 8:1, I. Korinthus 6:11, Galátzia 2:17). A második, a megigazítás része Jézus megváltó munkájának; a megváltás tervének mindig is része volt a hívő megigazítása (Róma 3:24, 5:9, 8:33-34). A harmadik az, hogy a megigazítás Isten igazsága által történik. Más szóval, ez Isten igazságossága (Róma 1:17, 3:21-22, 10:3, Filippi 3:9). A negyedik jellemző szerint a megigazítás igazsága a Messiás igazságossága és engedelmessége (Róma 5:17-19). II. MEGSZENTELÉS A megszentelés a hívő üdvösségének második fő szempontja, amelyet nyolc kategóriában tanulmányozunk. A. A megszentelés jelentése A megszentelés alapvető jelentése elválasztani, elkülöníteni. Megszentelni valamit, ez annyit jelent, hogy elválasztani. A szó nem feltétlenül hordozza magában a szentség fogalmát. A hívő üdvösségének tényeként a megszentelést a következőképpen határozták meg: Isten ingyenes kegyelmének munkája, amely által megújulunk a teljes emberben Isten képe szerint, és Isten egyre inkább képessé tesz arra, hogy meghaljunk a bűnnek és az igazságnak éljünk. Magát a megszentelést tehát így lehet meghatározni: A Szentlélek kegyelemmel teli és folyamatos működése, amelyen keresztül megtisztítja a bűnöst, egész természetét megújítja Isten képére, és képessé teszi jó cselekedetek végzésére. Ez a biblikus megszentelés jelentése és meghatározása. B. A megszentelés fogalmát kifejező görög szavak A megszentelés fogalma egy görög szótőből származik. Ebből az egy görög szóból kilenc olyan szó származik, amelyek valamilyen módon mind a megszentelés fogalmát közvetítik. Az első görög szó a hagiasmos, amelynek jelentése megszentelés. Az Újszövetség összesen tízszer használja: Róma 6:19,22, I. Korinthus 1:30, I. Thesszalonika 4:3 4,7, II. Thesszalonika 2:13, I. Timóteus 2:15, Zsidókhoz írt levél 12:14, és I. Péter 1:2. A második a hagiosunei, amelynek jelentése szentség. Az Újszövetség csak egyszer használja ezt a szót Róma 1:4-ben. A harmadik a hagiotes, amelynek jelentése szentelni. Csak kétszer használatos, II. Korinthus 1:12-ben, és Zsidókhoz írt levél 12:10-ben. A szó negyedik alakja a hagiazo, amelynek jelentése szentté tenni, Istennek elválasztani vagy megtisztítani, megszentelni. Az Újszövetség összesen huszonnyolc alkalommal használja, például Máté 6:9, 23:17,19, Lukács 11:2, János 17:19, Efézus 5:26, I. Thesszalonika 5:23, II. Timóteus 2:21, Zsidókhoz írt levél 2:11, 9:13, 13:12, és I. Péter 3:15. Az ötödik görög szó a hagios. Ez a szó melléknév, jelentése szent. Összesen 235 alkalommal használják, ezekből kilencvennégy alkalommal a lélek szóval együtt használják, és a Szentlélekre utal. Hatvanegyszer pedig hívőkkel kapcsolatosan használják, a hívő üdvösségének szempontjaként. A hatodik szintén a hagios szó, ez azonban egy kissé más típusú melléknév. Nyolcszor használják, és jelentése tiszta, szent, vagy kegyes. A hetedik szintén a hagios, ám ebben az esetben határozószóként szerepel, és csak egyszer használják az I. Thesszalonika 2:10-ben. 6

MBS105 ARIEL HUNGARY - BIBLIATANÍTÁSOK A nyolcadik a hagiotes, amelyet ugyanúgy betűznek, mint a harmadik alakot, ám ez egy egy főnév, amelyet a Lukács 1:75-ben, és az Efézus 4:24-ben használnak. A kilencedik alak a hiegos, amelynek jelentése szentséges, és az I. Korinthus 9:13-ban, valamint a II. Timóteus 3:15-ben használják. Ugyanazon görög szótő kilenc alakját használja az Újszövetség különböző módokon, s innen ered a megszentelésről szóló tanítás. A megszentelés alapvetően azt jelenti, hogy elválasztva, elkülönítve lenni. Spirituális értelemben azt jelenti, Istennek elválasztva lenni, hogy egyre inkább szentté tehessen minket, egyre inkább elváltoztasson minket Isten Fiának képére. Ez a kilenc görög alak, ahonnan a megszentelés fogalmát nyerjük, egyszerűen szemlélteti a kifejezés jelentésének különböző szempontjait. C. A görög szavak használata Az Újszövetségben a megszentelésre használt különböző görög szavak használatával kapcsolatban nyolc dolgot kell tudnunk. Először is, tudatában kell lennünk a különböző fordításoknak. Ugyanazt a görög szótőt különbözőképpen fordítják az angol (magyar) Bibliában, ám itt a három főbb fordítást vizsgáljuk meg. Az első főbb fordítás a megszentelni szó. Ezt 106 alkalommal találjuk az Ószövetségben és 31 alkalommal az Újszövetségben. A szó második főbb fordítása a szent szó. Az Ószövetségben négyszázszor fordították ezt a szót szentnek, ám az Újszövetségben csak tizenkétszer. A harmadik fordítás, a szentek kifejezés, amely a második leggyakrabban előforduló hívőkre használt kifejezés, és hatvankétszer használják. A hívőkre használt leggyakoribb kifejezés a testvérek, amelyet száznyolcvannégyszer használtak. A keresztények szót háromszor használták. A három fő fordítás tehát a görög szótőre a megszentelni, szent és szentek. A megszentelés második használata Istenre, a megszenteltre utal, mert Isten elválasztja magát (III. Mózes 21:8). Még a Messiás is képes megszentelni magát abban az értelemben, hogy elválasztja magát, elkülönül (János 17:19). A harmadik, amikor Isten személyeket szentel meg. Az Atya megszenteli a Fiút (János 10:36), a papokat és Izraelt (II. Mózes 29:44, 31:33), és Isten megszenteli a hívőket is (I. Thesszalonika 4:3). A negyedik használat, amikor Isten helyeket és dolgokat szentel meg (I. Mózes 2:3, II. Mózes 29:43). Az ötödik használat szerint az ember megszenteli Istent. Tehát, a megszentelés nem feltétlenül azt jelenti, hogy szentté tesz. Istent egy ember sem teheti szentté. Ez azért lehetetlen, mert Isten már abszolút szent. Megszentelni egyszerűen annyit tesz: elválasztani, elkülöníteni. A hívők elválaszthatják Istent az életükben, és ily módon megszentelhetik Istent (Máté 6:9). A hívő ily módon a Messiást is megszentelheti (I. Péter 3:15). A hatodik, miszerint az ember még önmagát is megszentelheti (Róma 12:1, II. Korinthus 7:1, II. Timóteus 2:21). Az ember rendelkezik azon képességgel, hogy elválassza magát az Úr használatára. A hetedik, hogy az ember megszentelhet, elkülöníthet személyeket és dolgokat (II. Mózes 19:14, II. Krónika 29:17, I. Korinthus 7:14). A nyolcadik szerint egy dolog megszentelhet egy másik dolgot. Szent dolgok megszentelhetnek más dolgokat (Máté 23:17,19). D. A megszentelés szempontjai A megszentelésnek öt szempontja van. Először, a hívő a Messiásban van megszentelve (I. Korinthus 1:2,30). Ez a megszentelés területe; ez a hívő pozíciója. A második, a hívő Isten Igéje által szentelődik meg (János 17:17). Ez a megszentelés csatornája, mivel a hívőt Isten Igéje elválasztja és megtisztítja. A harmadik a vér általi megszentelés (Zsidókhoz írt levél 13:12). Ez a megszentelés alapja; a hívőt Isten elválasztja szent használatra a Messiás vérén alapulva. A negyedik, a hívő a kereszten lévő Messiás teste által szentelődik meg (Zsidókhoz 7

írt levél 10:10). Ez a megszentelés helye; a hívő helyzetileg a kereszt által szentelődik meg. A Messiás kereszthalála érte el számára a helyzeti megszentelődést. Az ötödik, a hívő hit által szentelődik meg (Apostolok cselekedetei 26:18). Ez a megszentelés módja, eszköze; a hívő hit által üdvözül, hit által igazul meg, és hit által is szentelődik meg. E. A megszentelés okai A megszentelésnek három különböző oka van. 1. A hatékony ok Az első ok a hatékony, vagy hathatós ok. A megszentelés hatékony oka Isten hármas-egysége, a Szentháromság minden tagja. Az Atya megszentelésben betöltött szerepéről a ír: János 17:18-19, I. Korinthus 1:30, I. Thesszalonika 5:23, Zsidókhoz írt levél 13:20-21, I. Péter 1:15-16, és 5:10. A Szentháromság második személye a Fiú, aki szintén hatékony ok a megszentelésben, és szerepéről az Efézus 5:25-26, Titus 2:13-14, Zsidókhoz írt levél 2:11, 9:14 és 13:12 szól. A Szentháromság harmadik személye a Szentlélek, akinek szerepéről a Róma 15:16, II. Korinthus 3:17-18, II. Thesszalonika 2:13, és I. Péter 1:2 ír. A megszentelés hatékony oka tehát Isten hármassága, az Atyának, a Fiúnak, és a Léleknek is megvan a saját szerepe. 2. A mozgató ok A második, a mozgató ok, Isten jóakarata (I. Thesszalonika 4:3). A hívőt Isten akarata mozdítja megszentelésre. 3. A közreműködő ok A megszentelés harmadik oka a közreműködő ok, ami Isten Igéje (János 17:17). Isten Igéjén keresztül a hívő megszentelődik. A hívőt Isten Igéje vizének fürdője tisztítja meg. F. A megszentelés szükségessége Miért szükséges egyáltalán a megszentelés? Miért van rá szükség? Először is, a hívőben minden egyes bűn ellentétes Isten szentségével. Minden alkalommal, amikor a hívő vétkezik, ellentmond Isten szentségének. A megszentelés célja az, hogy a hívőt Isten igazságosságához szabja. Másodszor, ahol jelen van a bűn, ott konfliktus van. Erre a konfliktusra jó példa Róma 7:15-25. A megszentelés célja, hogy győzelmet adjon a hívőnek ebben a konfliktusban. Harmadszor, állandóan és egyre inkább értékelnünk kell azt a tényt, hogy bár a bűn megmaradt, többé nincs uralma felettünk. Egyrészt a bűn a hívőben él, ám meglehetősen más az, amikor a hívő él bűnben. A megszentelés célja az, hogy megőrizze a hívőt attól, hogy bűnben éljen, bár a hívőben egészen addig benne lakozik a bűn, amíg a mennybe nem megy. G. A megszentelés fajtái A Biblia négy fajta megszentelésről ír. 1. Előkészítő megszentelés Az elsőt az előkészítő megszentelésnek nevezik, és a II. Thesszalonika 2:13 ír róla. Az üdvösséget megelőző elválasztásról, elkülönítésről szól. Ekkor a kiválasztott embert Isten egyszerűen elkülöníti a megtérése előtt, hogy biztosan hallja az evangéliumot. Az előkészítő megszentelés biztosítja azt, hogy az egyén halljon az evangéliumról, és elfogadja azt. 2. Helyzeti megszentelés A második, a helyzeti megszentelés. Ez azt jelenti, hogy a hívő megmenekül a bűn büntetésétől. Ez az a megszentelés, amikor Isten a hívőt a Messiásban lévő helyzetében látja. 8

MBS105 ARIEL HUNGARY - BIBLIATANÍTÁSOK Isten nézőpontjából a hívő már tökéletes a Messiásban lévő helyzete miatt. Ezért nevezik ezt helyzeti megszentelésnek. A helyzeti megszentelés mindig igaz, függetlenül a hívő jelenlegi életében lévő szentségtelenség mértékétől. Tehát amint egy hívő megtér, automatikusan a helyzeti megszentelés állapotába kerül, amikor Isten úgy tekint rá, mint aki teljes mértékben megszenteltetett (Apostolok cselekedetei 20:32, Róma 6:1-10, I. Korinthus 1:2, 6:11, Zsidókhoz írt levél 10:10-14). A Korinthusbeliekhez írt rész különösen egyedi, hiszen amikor ezeket a leveleket olvassuk, látjuk, hogy az Újszövetségben a korinthusi gyülekezet volt a lehető legrosszabb. Széthúzások voltak közöttük, lelkileg éretlenek voltak, a hívők egymást vitték bíróság elé, néhányan erkölcstelen életet éltek, megrészegedtek az Úrvacsorán, és Pál mégis azt mondta nekik, hogy a szentségtelenség és erkölcstelenség mértéke ellenére megszenteltek. Teljesen megszentelődtek, mert a helyzeti megszentelés olyasvalami, ami mindig igaz, nem azért, aki maga a hívő, hanem azért, aki a hívő a Messiásban. 3. Fokozatos megszentelés A harmadik fajta megszentelés a fokozatos vagy tapasztalati megszentelés. Ezzel kapcsolatban tíz dolgot kell megjegyeznünk. Először is, ez a bűn hatalmától való szabadítás. A fokozatos megszentelés azt jelenti, hogy a hívő szabad lehet a bűn hatalmától (Róma 6:1-14). Másodszor, a fokozatos megszentelés célja az, hogy a hívő tapasztalatát összhangba hozza a helyzetével. Helyzetileg a hívő teljesen megszentelt. Harmadszor, célja a világiasság ellensúlyozása (Róma 6:22, 12:1). Negyedszer, elősegíti a lelki növekedést (II. Korinthus 3:18, II. Péter 3:18). Ötödször, a hívő Isten Fiának képére változik, hogy egyre inkább olyan legyen, mint a Messiás (Filippi 1:9-11, II. Péter 1:5-8). A hatodik szerint a megszentelés két módja, eszköze: először is a hívőnek a tagjait az igazság fegyvereiül kell odaszánnia, ami a fizikai test odaszánását jelenti Isten használatára (Róma 6:13). A második eszköz Isten Igéjének fürdője (Efézus 5:26). A hetedik az, hogy ez is Isten munkája (Efézus 2:20, II. Timóteus 3:17, Titus 2:14). Nyolcadszor, a fokozatos megszentelés nem hoz tökéletességet ebben az életben. A hívő egyre inkább igazabbá válik, egyre inkább elváltozik Isten Fiának képére, de ebben az életben soha nem éri el a tökéletességet. Kilencedszer, a helyzeti megszentelés alapján az Írás arra bátorítja a hívőket, hogy szent életet éljenek. Az Írásban a fokozatos megszentelés a szentségre intés oka (I. Thesszalonika 4:3, I. Péter 1:15-16). A tizedik pont szerint a fokozatos megszentelés két folyamatot tartalmaz. Először is a hívő emberi természete romlottságának és szennyezettségének fokozatos eltávolítása (Róma 6:6, Galátzia 5:24). Másodszor pedig az Istennek szentelt új élet fokozatos fejlődése (Róma 6:4-5, Galátzia 2:19, Kolossé 2:12, 3:1-2). 4. Végső megszentelés A negyedik megszentelés a végső megszentelésként ismert. Ez a bűn jelenlététől való szabadulás, ami Jesua visszatérésekor történik meg. Amikor Jézus visszajön, a hívő megkapja a végső megszentelést: szabadulást minden bűn jelenlététől (Efézus 5:27, I. Thesszalonika 3:13, 5:22-23, Zsidókhoz írt levél 9:28, 10:14, I. János 3:2, Júdás 23,25). H. A tökéletesség tana Néhányan azt tanítják, hogy a hívő már ebben az életben elérheti a tökéletességet. Ennek a tanításnak két területét vitatjuk meg. 1. A tanítás alapja Mi az alapja a tökéletesség tanításának? A tökéletességet bizonyos írásrészek alapján tanítják. Azok, akik tökéletességet tanítanak, tizenegy főbb részt használnak tanításuk alátámasztására. 9

Először, I. Mózes 6:9, ami Noéról szól, mint aki tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Másodszor, I. Királyok 15:14 Asának szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napjaiban. Harmadszor, Máté 5:48, ahol Jesua azt mondta: Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Negyedszer, II. Korinthus 5:17, ahol a hívő új teremtés. Az ötödik rész Efézus 5:27, ahol a hívőn ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle. A hatodik rész Filippi 3:15, amely kijelenti: valakik annakokáért tökéletesek vagyunk. Hetedszer, Filippi 4:13, ami így hangzik: mindenre van erőm a Krisztusban. Nyolcadszor, Kolossé 2:10, amely kijelenti: és ti ő benne vagytok beteljesedve. Kilencedszer, Jakab 1:4 figyelmeztetése: tökéletesek legyetek. Tizedszer, I. Péter 1:16 parancsolata: szentek legyetek. Tizenegyedszer, I. János 3:6,8-9, amely azt mondja: senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született. A tökéletességre a Biblia azon parancsolatai utalnak, hogy a hívő legyen tökéletes. Ezek rámutatnak, hogy tökéletességet írnak elő a hívőnek: I. Mózes 6:9 Noéról szól, aki tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között, Jób 1:1 Jóbról, mint tökéletes emberről szól, I. Királyok 15:14 kijelenti, hogy Asa király szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napján; és I. János levélben a hangsúly végig azon van, hogy a hívők legyenek szentek és tökéletesek. Ezért ezekre az írásrészekre és parancsokra alapozva a tökéletesség tanítói azt tanítják, hogy a hívő ebben az életben elérheti a tökéletességet. 2. A tanítás cáfolata Ezekkel a tanításokkal szemben hat dolgot állíthatunk. Először is, a tény, hogy a hívőnek meg kell próbálnia elérni a tökéletességet, nem azt jelenti, hogy a hívő már tökéletes. A tökéletesség elérésére tett törekvések azt feltételezik, hogy a hívő még nem rendelkezik a tökéletességgel, és a Biblia úgy írja le a hívőt, mint aki egész életében a tökéletességre törekszik. Másodszor, a Bibliában a tökéletes szó nem a bűntől való szabadságot jelenti. Bár Noét I. Mózes 6:9-ben tökéletesnek nevezték, I. Mózes 9:20-24-ben vétkezett, mert lerészegedett. Jób 1:1 Jóbot tökéletesnek nevezi, mégis olvashatunk Jób bűneiről Jób 42:6-ban. Tehát a tökéletes szó jelentése nem a bűntől való szabadság. Harmadszor, I. János levélben az apostol azt tanítja, hogy az új ember nem vétkezik, de az ó ember még igen. I. János 3:8-9 a görögben a jelen időt használja, tehát a szokásszerű bűnről beszél, de nem zárja ki az esetenként előforduló bűnt. Az igaz hívő nem vétkes szokásszerű bűnök elkövetésében, de esetenként előforduló bűnök elkövetésében vétkes lehet. Negyedszer, a Biblia azt is tanítja, hogy senki nincs, aki ne vétkezne, legyen akár hívő vagy hitetlen (I. Királyok 8:46, Példabeszédek 20:9, I. János 1:8). Ötödször, amíg a hívő csak él, addig lelki, spirituális háborúság is létezik, ami nem lenne akkor, ha az egyén képes lenne elérni a tökéletességet ebben az életben (Róma 7:15-15, Galátzia 5:16-17). Hatodszor, az I. János 1:9 elrendeli a hívőknek, hogy vallják meg a bűnüket, ami viszont kizárja a tökéletesség elérésének lehetőségét ebben az életben. A megszentelés bibliai tan. A tökéletesség megvalósulása ebben az életben viszont nem az. 10