Név: Szép Veronika Dátum: 2005. november 5. Munkanapló sorszáma: VII. Építésziroda neve: Mlacomba Fogadó város: Palma de Mallorca Szakmai beszámoló: Hétfő: a hetet a zártsorú beépítésben lévő épület homlokzatának javítgatásával kezdtem és fejeztem be. A múlt héten kialakult a végső elgondolás, legalábbis egyenlőre és most a városháza számára javítok már minden egyes részletet, hogy belehessen adni engedélyezésre. Végül maradtak a tradicionális ablakok és erkély a homlokzat bal felén Kedd: munka szempontjából ez a legegyszerűbb napom volt, mert munkaszüneti nap, november 1-e itt is, így nem kellet dolgoznom. Szerda: a javítás folytatása, mert közben még kiderültek turpisságok, így mindig akad mit javítanom, aztán nyomtatás, ellenőrzés, javítás és előröl. A nap el is telt vele, bár közben egy keveset foglalkoztam a középiskolával is, folytattam a színezgetést. Csütörtök: mára sikerült úgy végeznem, hogy kinyomtattam mindent A3-ban és arra várok, hogy Miquel leellenőrizze és rábólintson, meg még felmerült pár kérdés a feliratozással kapcsolatban, ami mindig gondot okoz.. majd nekiláttam a középiskola terepmetszeteinek megrajzolásának, mert du. rendszeresen jön a társ tervező és akkor valamit tudni kell felmutatni, legyen min elgondolkozni, mit megvitatni.. Péntek: egy kicsit nehezen indult, de megérkezett Radim és ő már tudta, hogy mit kell nekem csinálni, mert ő általában később érkezik és így később is megy haza, így jobban tudja sokszor, hogy mi is a teendő másnap.. Szóval kaptam egy tervezetet az iskola alap alakjáról, és azt rajzolgattam alap szinte, mert nem kell annyira belemerülni, mert ezek még csak skicc szerű tervek, de akkor látja jobban az ember az igazi arányokat, meg természetesen minél több metszet és nagyjából még a termeket is berendeztem, hogy láthat legyen hány fős, mekkora is valójában. Mindennapok: Pénteken kaptunk egy prospektus arról, hogy lesz egy új műsorszám az egyik színházban és ha gondoljuk menjünk el rá, mert természetesen (mint kiderült) Miquel apukája rendező is, az ő darabját adták elő és Miquel meg a zenei kíséretet szolgáltatta zongorán. Így fogtuk magunkat a Radim-mal és felkerekedtünk, azt volt a vicces, hogy nagyon új épületről van szó, az előtte kialakult kis terecske kapott egy nevet, de az még nem szerepel a térképeken, így az első feladat az volt, hogy megtaláljuk magát a színházat. A műsor 21:30-kor kezdődött és szerencsésen elsőre megtaláltam a helyet, mert ahogy sétáltam megkérdezte egy kis csapat tőlem, hogy
mennyi az idő, s ők pont a színészek voltak, így tudtam nem járok rossz helyen. A jegy ára 5 volt. A nép csak úgy özönlött, miután megvettük a jegyet kis várakozás után helyet foglaltunk kötetlenül és vártuk, hogy mi is lesz Szerencsére az előadás eléggé vizuális volt, így nem volt gond, hogy megértsük a mondanivalóját, bár Radim mellettem eléggé bóbiskolt, mert a szöveget nem értette és elég hamar feladta, de én élveztem, bár elég modern volt. Az előadás lényege a spanyol ember és az afrikai sanyarú sorsú emberek közötti különbségéről szólt. Hogy míg itt az emberek azt sem tudják, milyen nyűgjük van, mire költség a pénzük, idejük, pazarolnak, maguknak valók, addig Afrikában éheznek az emberek és a mindennapi életükért küzdenek minden pillanatban, szörnyű betegségekkel küzdenek, és ahol sajnos a halál mindennapos.. A műsor jó 11 óráig tartott, majd kis várakozás után elindult a kis csapat vacsorázni, s mi csatlakoztunk a színészi társasághoz, ami aztán hosszú éjszakát eredményezett. Sőt csatlakozott hozzánk a hétfői munkám befektetője is, természetesen érdeklődgetett, hogy állok a munkával, és ha minden igaz vasárnap meg kirándulni visz minket Valdemossa-ra, Radim-mal.
Néhány régebbi munkája a cégnek [ HATÁRTLANÉPÍTÉSZET]
Színház [ HATÁRTLANÉPÍTÉSZET]