1994/1 HONISMERET A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA

Átírás

1 1994/1 HONISMERET A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XXH. ÉVFOLYAM

2 Venczel Józsefre emlékeztek Hevesen Dr. Venczel József, erdélyi társadalomkutató és politikus most lenne nyolcvan éves. Országos megemlékezést rendeztek az évforduló alkalmából Hevesen. A rendezvény védnöke volt Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke, dr. Keresztes Sándor, Magyarország vatikáni nagykövete, valamint Dr. Kosáry Domokos, az MTA elnöke. Tudományos emlékülést tartottak a Móricz Zsigmond Művelődési Központban. Dr. Hegedűs András polgármester megnyitó beszéde után többek között előadást tartott dr. Gál Ernő Kolozsvárról, dr. Székely András, dr. Csőgör András, dr. Ion András, valamint Sándor Attila és dr. Tóth Sándor. Az Országos Széchényi Könyvtár által összeállított Venczel József dokumentációk kiállítás nyílt a tanácskozás színhelyén. Fölavatták Venczel József emlékművét a régi Vásártéren. A társadalomkutató Misztériumjáték című kötetének nyilvános bemutatóját tekinthették meg az érdeklődők. Az azonos című színművének ősbemutatóját a helyi római katolikus plébánia templomban az egri Gárdonyi Géza színház művészei adták elő. Szabó Sándor

3 1994/1 HONISMERET \ HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XXII. ÉVFOLYAM TARTALOM ÉVFORDULÓK ) n vitéz Kinizsinek hírét hallottátok-e?" (Dr. Fenyvesi László) 3 Táncz Menyhért és a pálos iskoladráma (Nádasdy Lajos) 13 Kézy László nemzetőrségi őrnagy emlékezete ( ) (Oláh András) 16 Lyka Károly emlékezete (Danes Mária) 20 H*SY0MÁNY ) Békavár. Egy elfelejtett bácskai vár nyomairól (Silling István) 24 Jókai és Mikszáth Illyefalván (Fábián Ernő) 28 Néprajzi eredmények és feladatok Somogyban (Dr. Knézy Judit).. 32 Kölcsönösen tisztelve csúfolták egymást (Dr. Szöllősy Tibor) 40 Játék és hagyomány" Téglás Dezsőné cigándi óvónővel beszélget (Halász Péter) 43 EMLÉKEZZÜHK ~) féltünk, nagyon féltünk..." Murvai Antalné Kövesdi Máriával beszélget (Mezősi Józsefi 46 TERM^5 ) Lakitelek újratelepülése (Olajos István) 48 Kérelem - panasz pör (Simon Károly) 50 Üdvözlési formák két oláh cigány közösségben (Bódi Zsuzsa) 57 Gyümölcsaszalás kisari módra (Szűcs István) 62 A halmágyi templom (Balázs János). 64 Szerencsi vármustra (Kerékgyártó Mihály) 65 S0H8ICÉBDÉSEK ) Bözödújfalu sorsa bevégeztetett? (Tófalvi Zoltán) 67 1 A történeti Hont megye néprajzi kutatása (Liszka József) 73 Testvértalálkozó (Dr. Tóth Józsefi 74 Kicsiny meszelőcskével írt virágozás..." (Kútvölgyi Mihály) 77 Mészáros Vincét köszöntjük (K. Gy) 79 Emléktábla-avatás Arany A. László tiszteletére (Sándor Anna) 81 Lőrincze Lajos emlékezete (Kováts Dániel) 82 Polónyi Péterre emlékezünk ( ) (Kovács József László) 83 F Ó R1JH ~) Kétnyelvű utcanévtáblák Pilisszentkereszten (Gaján Vilmos) 85 K&WYVEBPOLC ) Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása (Matyikó Sebestyén Józsefi. 86 Az abaúji Kázsmárk helyismereti tankönyve (Kováts Dániel). 88 Tuba Lajos: Öt világot értem meg (Dr. Timaffy László) 90 Yves de Daruvár (Udvarhelyi Nándor) 92

4 Rákóczi virágai (Dr. Szamosújvári Sándor) 93 1 ASZftVETSÉBHiREI ) A xl. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat eredményjegyzéke 95 XLI. Országos Néprajzi és nyelvjárási Gyűjtőpályázat, Budapest történeti pályázatot hirdet Magyar Történelmi Társulat. 100 [HONISMERETI 1 Ä 1 liiyobhfj* 1 Összeállította: (Bartók Györgyi) Az első borítón két szivarozó betyárt ábrázoló szaru sótartó karcolt és sárgított díszítéssel. Barcs, somogy megye. (Hofer Tamás-Fél Edit: Magyar népművészet című könyvéből. A következő szám tartalmából: Kossuth Lajos Csongrádon - Kossuth Lajos temetése Kossuth emlékhelyek - A reformkori rendi országgyűlésektől a szabadon választott parlamentig - Beszélgetés dr. Füzes Endrével, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójával - Dorgay Károly honvédszázados - Perczel Mór diákévei - Érsekújvár a kuruckorban - Zombor és szellemi vidéke - Szászfenes múltjából - Havasi mesemondók - Halottas szokások a kárpátaljai Ráton. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI BARTHAÉVA HALÁSZ PÉTER (szerkesztő) HAVAS GÁBORNÉ KANYAR JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL MÁNDU GYULA SÁRAY-SZABÓ ÉVA SELMECZI KOVÁCS ATTILA SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN SZÉKELY GYÖRGY (FŐSZERKESZTŐ) SZÍKOSSY FERENC NÓTÁRIUS JÓZSEF (műszaki szerkesztő) E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Bálás» János tanár, Csíkszereda - Bartók Györgyi könyvtárvezető, Magyar Művelődési Intézet, Bp. - Bődl Zsuzsa szakreferens, Magyar Művelődési Intézet, Bp. - Danes Mária munkatárs, Országos Széchényi könyvtár, Bp. - Fábián Ernő tanár, Kovászna - Fenyvesi László dr. történetíró, Bp. - (raján Vilmos helytörténész, Budakalász - Halász Péter igazgató, Magyar Művelődési Intézet, Bp. - Kerékgyártó Mihály Ózd - Knézy Judit dr. főmuzeológus, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp. - Kovács József László főiskolai tanár, Tanítóképző Főiskola, Zsámbék - Kováts Dániel ny. főiskolai tanár, Szeged - Kozma Gyula főmuzeológus, Országos Műszaki Múzeum, Bp. - Kútvölgyi Mihály fotóriporter, Bp. - Liszka József osztályvezető, Duna-menti Múzeum, Révkomárom - Matylkó Sebestyén igazgató, Kálmán Imre Múzeum, Siófok - Mezősi József ny. műszaki ellenőr, OMF, Bp. - Nádasdy Lajos egyházi nyugdíjas, Celdömölk - Olajos István tanár. Lakitelek - Oláh András tanár, Mátészalka - Sándor Anna dr. adjunktus, Pedagógiai Főiskola, Nyitra - Silling István levéltáros, Kapuszina - Simon Károly tanár, dombóvái - Szabó Sándor újságíró-fotóriporter, Hatvan - Szamosújvári Sándor dr. ny. vezetc tanár, Debrecen - Szöllösy Tibor dr. osztályvezető főorvos, Técső - Szűcs István tanár, Kisar - Tlmafly László ny. tanár, Győi - Tófalvi Zoltán újságíró, Marosvásárhely - Tóth József dr. osztályvezető, Óbuda: Ifjúsági Központ, Bp. - Udvarhelyi Nándor geológus, Miskolc ISSN Szerkesztőség: Budapest I. Corvin tér 8. II Postacím: Bp Pf. 15. Telefon: Szerkesztőségi nap: csütörtök. 94/0000. Készült a MIKSZÁTH KIADÓ gondozásában, fv. DR. NÉMETH JÁNOS igazgató. Nyomdaüzem vezető: GREGOR JÓZSEF. Terjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztők. Példányonkénti ára 58 Ft. Évi előfizetési díja 300 Ft. Előfizethető postautalványon, valamint a következő pénzforgalmi jelzőszámra: MNV HPI Hirlapkézbesítési és Lapellátási Iroda. Bp INDEX

5 ÉVFORDULÓK > s Vitéz Kinizsinek hírét hallottátok-e? Vitéz Kinizsinek hírét Hallottátok-e? Hogy vigadott Kenyérmezőn Azt tudjátok-e? Mint csatába rohanónak Tüzelt a szeme, Bajnokos volt mozdulása Feszült kebele." Czuczor Gergely: Magyar tánc, A reformkori poéta romantikus köntösbe burkolt költői kérdése még ma sem veszített időszerűségéből. Éspedig azért nem, mivel a fordulatos sorsú Kinizsiről az slmúlt másfél évszázad folyamán sem készült olyan életrajz, mely méltó emléket lllított volna alakjának. így e középkori történelmi személyiség életútjának reális vonásait szinte teljesen elfeledték, elhomályosították a népköltészet és a szépirodalom gyöngyszemei, továbbá a vásári ponyvairodalom vadhajtásai. Nevét jónéhányan már gyermekkorunkban hallhattuk. Annál is inkább, hiszen a nyers erőt, a bátorságot és a vitézséget megtestesítő Toldival egyetemben Kinizsi is századokon keresztül a magyar nép legkedveltebb középkori katonahősei közé tartozott. Napjainkban pedig már seregnyi népköltészeti alkotás, bábszínmű, ifjúsági regény, vers, valamint utcák, terek, laktanyák, iskolák, mozik, szórakozóhelyek, a nagyvázsonyi vár, sőt sörmárka és könnyűzenei dal is népszerűsíti legendák ködébe vesző alakját. Korunk embere, aki talán még e fellegekben tanyázó, mítikuseszményiesített hősről sem a legteljesebb ismeretekkel rendelkezik, okkal kérdezheti: végül is, ki volt ez a Kinizsi Pál? Mesék, mondák, szólások, adomák, anekdoták, vitézi énekek, irodalmi alkotások legendás hérosza, akinek sohasem élt alakja legfeljebb a nép, a költők és az írók teremtő fantáziájában, egyféle sajátos álomvilágban létezett? Vagy mégis tevékenykedett a középkori Magyarországon egy ilyen nevű történelmi személyiség? S ha igen, ki volt a hús-vér Kinizsi? Tán egy középkori zsoldos főtiszt, afféle magyar condottiére", aki kíméletlen célratöréssel, igen alacsony sorból a saját erejével verekedte föl magát a katonai-politikai hatalom legfelső bástyáiba, úgymint a királyi tanácsot alkotó, mérhetetlen vagyonnal rendelkező nagybirtokos arisztokraták közé? Vajon a katonabáró típusú hadvezérek, a homo novusnak új embernek - mondott királyi katonatisztek sorát gyarapította ő is, akik szédületesen magasra ívelő karrierjüket a nem akármilyen eredményeket elérő fegyverforgatásukkal alapozták meg? Törökverő hadvezér volt-e Kinizsi, aki egész életét, páratlan katonai talentumát az ország területi épségét veszélyeztető pogány" hódítók elleni szüntelen harcnak szentelte? Vagy csak élete egyes szakaszaiban küzdött a törökök Ötszáz esztendeje (1494. január 29-én) nevezi ki II. Ulászló Kinizsi Pált országbíróvá. (Szerk.)

6 ellen, kivéve részét a király és az ország többi háborújából is, melyek védekező-megelőző, esetleg nyíltan agresszív-területszerző célokat szolgáltak? Verhetetlen katonatiszt volt, miként a népköltészet sugallja, vagy pedig érték kellemetlen meglepetések, ostromkudarcok, súlyos anyagi és emberveszteségek, katonai vereségek is? Való tény-e, hogy herkulesi termettel, roppant izomerővel, emberfeletti bátorsággal rendelkezett? Pusztán a kard embere volt, avagy megáll a talpán az olyasféle vélemény is, mely egyenesen temesvári gróf' gyanánt szerepelteti? Igaz-e, hogy a déli határvédelem központi részének főparancsnokaként tevékenykedett? Joggal nevezhetnénke a mátyási örökség" egyik oszlopos sírásójának", a Corvin János-féle trónutódlási törekvések meghiúsítójának, a Fekete Sereg hóhérjának"? Vajon hosszú éveken keresztül Hunyadi Mátyás udvari bandériumának egyik lovaskapitányaként, vagyis királyi testőrtisztként tevékenykedett? Megfelel-e a valóságnak, hogy tucatnyi déli vármegye főispáni posztja mellé, élete utolsó évében még az országbírói főméltóságot is megszerezte? Vérszomjasán kegyetlen zsarnok volt-e, aki netán abban lelte örömét, hogy keresztény és mohamedán ellenfeleit tömegesen halálra kínoztassa, mégpedig keresztre feszítve, karóba húzatva, kerékbe törve, lassú tűzön megsütve, egymással fölfalatva őket? Nos, az ilyetén kérdéseket még hosszasan tovább sorolhatnám, ám legyen elég ennyi! Annál is inkább, mert alighanem már ezekből is kiviláglik, hogy a Kinizsiproblémakört mily meghatározó módon szövi át a legendás és a valóságos, a pozitív és a negatív, a jelentős és a semmitmondó elemek folyondára. E vad dzsungelben nem mindig könnyű ösvényt vágni, ám a korabeli iratok és más leírások szerencsére lehetőséget nyújtanak arra, hogy a fellelhető mozaikcserepek összerakásával dióhéjban, fő vonalakban felvázolhassam Kinizsi hadvezéri portréját, fordulatokban gazdag életútjának mindazon jelentős állomásait, melyekről valaminő emlékanyag az utókorra maradt. Ebből az átfogó képből most csak a Kinizsi-néphagyomány néhány jellegzetes gyöngyszemét szeretném bemutatni. A legérdekesebb mondák, anekdoták, szólások, kalandos-törökös históriák felvillantásával ugyanis méginkább szembetűnővé válhat ama éles kontraszt, mely a heroizáló paraszti emlékezet legendás hőse, valamint a középkori hadvezér valóságos, hús-vér alakja között feszül. Egy emlékezetes haditánc Fürge kezű piktor palettájára kívánkozó, látványos jelenet, afféle tájkép csata után", melyet a nagy reneszánsz uralkodó udvari történetírója, Antonio Bonfini mester, évekkel az esemény után, nyilván hallomásból, valamelyik szemtanú erőteljesen kiszínezett elmondása alapján vetett papírra, nagy műve minden bizonnyal legpompásabban dramatizált fejezetének végén. A hadvezér legkiemelkedőbb győzelmét követő kenyérmezei hadiünnepség leírása több reális mozzanatot is magában foglal. Ám a bizarr haditánc szépirodalmi színvonalú bemutatása még abban az esetben is gyanút ébresztene a kései utókoi emberében, ha Francesco Fontana jellemzése alapján nem tudnánk, hogy Kinizsi herculesi termete" a legendák világába tartozott. íme, az olasz historikus érzékletes leírása! Bár véres volt a győzelem, az örvendező Kinizsi társával, s a győztes jámbor csapatokkal lakomát rendezett a holtak között, minthogy rájuk sötétedett s nem térhettek vissza táborukba. Az ellenség elfoglalt táborában úgyis találtak ételt-italt bőven. A holtakra teritettek asztalt; ezek szerte a mezőn oly sokan és sűrűn feküdtek, hogy bármerre fordulva, tizenhat stádiumnyi területen holttestben botolhattál. A katonák odatelepedtek a lakomához. Testük felüdült a bőséges ételtől, lelkük pedig az örömtől és a bortól felvidult. A lakomázás vitézi dalok éneklése közben telt el. Hevenyé- 4

7 ben versbe foglalták a vezérek és a főemberek dicsőségét. Majd amikor Bacchus felhevítette őket, vitézi táncba kezdtek. Fegyveresen járták a katonatáncot, s ütemesen felhangzó kiáltozásuk mindent betöltött. Azután az általános örömben, midőn mindegyik katona különböző taglejtésekkel nevettette társait, Kinizsit is táncba hívták, ő hirtelen a kör közepére ugrott, keze segítsége nélkül, pusztán a fogával, derekánál fogva felragadott egy megölt, hórihorgas törököt, majd ütemesen körbe táncolt. Ez a herculesi termetű férfihez illő tánc inkább csodálkozást, mint nevetést váltott ki a szemlélőkből. Kiáradó örömükben az egész éjszakát álmatlanul töltötték." Bonfini mester irodalmiasan kerekded, kiszínezett leírására támaszkodott azután a népköltészet, a szépirodalom és a vásári ponyvairodalom is, mely végül ama közismert túlzáshoz vezetett, hogy a kenyérmezei hős nem csupán a fogaival felragadott törökkel ropta a haditáncot, hanem mindkét karjával is egy-egy pogány holttestet szorongatott a hóna alatt... Egy parasztember fia vala..." A Kinizsi-mondakör legismertebb elemét a legendás hős népi, paraszti származásának egyöntetű hiedelme képezte minden időben. Az elnyomott parasztság igazságot szolgáltatott" magának, bemutatva, miként lesz a nincstelen jobbágyfiúból országos főméltóság, a törökellenes küzdelmek rettenthetetlen hadvezére. Mindez pedig a megmagyarosodott erdélyi szász írástudónak, Heltai Gáspárnak az ezerötszázhetvenes években keletkezett krónikájára megy vissza. Szeben jeles szülötte Bonfini latin históriáját magyarította" és színezte tovább a népies elvárásoknak megfelelően. Ilyképpen: Kinizsi Pál egy parasztember fia vala, és malomból jöve ki a szolgálatra. Szolgála pedig előszer az Magyar Balásnak hadnagysága alatt. Szép, Hercules-termetű ember vala, jó eszű és felette nagy erejű. A malomba egyedől felemelte a malomkövet. Egy egész hordó bort egyedől felemelt. Jeles hammar futó vala. Látván az Magyar Bálás az ő emberségét és nagy vitéz voltát, az önnen lányát adá néki feleségül." Hallatlan lelki és testi erővel bírt.." A Kinizsi-mítosz valamennyi fontosabb alapmotívumának első megfogalmazója a már többször említett udvari történetíró, Antonio Bonfini mester volt. ő a humanista történetírás antikizáló törekvéseinek szellemében, Kinizsit Ajaxhoz és Herculeshez hasonlítgatta. Mindeközben az emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező, heroikus félistenek sorába emelte. Ily módon, ámbár leírása számos, igen értékes információt is tartalmazott, de idealizáló-klasszicizáló-legendateremtő elemei révén, jobbára közvetve és áttételesen, a legfontosabb kútfőjévé vált a Kinizsi-mondakör megteremtőjének is, miként ezt a fenti Heltai-példából már láthattuk. Kinizsi Pál alacsony sorból származott, gabonaőrlő szárazmalomból került a katonasághoz, s először Magyar Balázs alatt szolgált. Vezetéknevét szülőfalujáról nyerte. Hallatlan lelki és testi erővel bírt; termete, izmai, tagjai Herculeshez tették teljesen hasonlóvá. Apja malmában nevelkedett. Minden segítség nélkül emelte fel a földről gyakran a malomkereket, olykor a boroshordót, melyet a szekér is alig tudott elvinni. Fegyveres vitézt fogával felkapva, fegyveresen járta körül a haditáncot. Birkózásban legyőzhetetlen. A katonáskodás alatt Magyar Balázs annyira megkedvelte, hogy nemcsak a legnagyobb katonai tisztségekre emelte, de látva vitézségét és hűségét, még leányát is hozzáadta feleségül." 5

8 Kinizsi malmai Ez a témakör ugyancsak az egyik legkedveltebb elemét alkotja a Kinizsi-mondakörnek, mely éppen úgy magában foglalt valóságos mozzanatokat, apró részelemeket is, mint a jeles hadvezér alakját fölidéző néphagyomány mindmegannyi termése. Megfigyelhető, hogy többnyire Mátyás király - egyazon időpontban sokfelé fölbukkanó személyét is bevonják a Kinizsi-malomkörbe". Már ha a magyar népköltészet a legkedveltebb uralkodóját éppen idehaza lelték, két-háromfrontos háborúskodásainak lélegzetvételnyi szüneteiben. Ha viszont őt a legszorgosabb nyomozással sem sikerült megtalálni, akkor mesélős kedvű eleink kénytelenek voltak beérni Magyar Balázzsal, a hadvezér későbbi apósával is. Megesett azonban, hogy Vastag Balázs" a Közelebb ennél, ha kománknak kezét akarjuk fogni" - felkiáltással éppen a velencéseket" okítgatta a magyai hadművészet fortélyaira, netán az itáliai Otranto vára alatt csalta lesre a élelemért portyázgató törököket. A malom-mondát barkácsolgató paraszti képzelőerő ilyenkor beérte az uralkodója parancsára meglehetősen távoli területekre hadiexpedíciókat vezető királyi főkapitány lányával is. Akit azonban, a némi turpisságokat meg nem vető mesemondók jobbára a Jolánka, netán a Benitta névre kereszteltek át. Noha itt ugyanarról a Magyar Benignáról volt szó, akit évekkel első férje halála után is a néhai Kinizsi Pál hites társa" gyanánt emlegetnek. Nem véletlen hát, hogy a malom-mondák közül az egyik legjellegzetesebbet éppen Vázsonyban jegyezték föl. A paraszti mesélő ma már nehezen ellenőrizhető információi szerint Mátyás király egyszer a kis település környékén vadászgatott, a Bakony idáig lenyúló sűrűségeiben. S mivel megszomjazott, a Séd-patak melletti vízimalomhoz lovagolt, ahol inni kért az öreg molnártól, ő pedig intett a mellette szorgoskodó legényfiának, aki készségesen eleget tett királyura kívánságának. Az illem persze azt diktálta, hogy ne a markában szorongatva nyújtsa át a friss forrásvízzel megtöltött kupát Mátyásnak. Ámde holmi tálcafélének híre-hamva sem volt az egyszerű parasztmolnár faluszéli portáján. Mit volt, mit nem tenni, az élelmes legény felkapta az ajtó közelében heverő malomkövet, és arra rátéve kínálta meg meghökkent uralkodóját a szomjoltó nedűvel. Melyből persze az is kiviláglik, hogy a monda alighanem az újkorban keletkezett, lévén hogy a középkor magyar nemese és katonája részben a fertőzések elkerülése végett - vízivásra leginkább csak akkor vetemedett, ha már a szomjanhalás közvetlen veszélye fenyegette... A meglepetéstől félig-meddig sóbálvánnyá váló Mátyás bizony nem hagyta annyiban a dolgot. De nem ám, hiszen a robusztus termetű, bivalyerős molnárlegényre igencsak szüksége volt a sokfelé hadakozó seregeiben is! így esett, hogy értékes ajándékokkal és még fényesebb ígéretekkel elcsalta magával az ifjú Kinizsit, melyet utóbb egyikük sem bánt meg. Legfeljebb a szegény apa, mert amikor aszályosabb években kiapadt a Séd, bizony nem kelepelt már a malma! Az erős Palkó hetedhét országon is túl járt már, s így nem akadt, aki a puszta kezével is megforgassa a malomkereket...ennyit a malomkőről, melyről jól ismert, hogy már Toldi Miklós is meg-megemelgette, jó egy évszázaddal Kinizsi előtt. Melyben nincs is semmi csodálatos, hiszen a roppant fizikumú, nagyerejű hős mindenkor szerves része volt a történeti mondák nemzetközi motívumkincsének. A legendák Kinizsijének malmairól megemlékeznek népmondáink a Veszprém megyei Nagyvázsonyban, a bihari Kinizsen és Csúcsán, az abaújvári két Kinizsen, a szolnoki Abonyban és a temesközi Temesvárott is. A hadvezér életútjával kapcsolatos források azt bizonyítják, hogy nem is teljesen alaptalanul. Melyben persze megint csak nincs semmi csodálatos, hiszen olyan történeti monda sosem volt, melyben legalább is egy szemernyi igazságfióka ne rejtezne. 6

9 Törökijesztő zöld ág Kinizsi hadifortélyairól Zrínyi Miklós költő-hadvezér, a szigetvári hős dédunokája vetette papírra a legrégibb regeszerű esetet jeles művében, a Vitéz hadnagy-ban, minden bizonnyal a szájhagyományozó népi emlékezet és a vitézi énekköltészet akkor még elevenen élő históriái alapján. A nyúlfarknyi kuriózumot a harcedzett Zrínyi - különben Mátyás király és Kinizsi hadvezéri erényeinek őszinte csodálója - ama véleményének megtámogatására mesélte el, hogy a körültekintő óvatosságot sohasem mellőzve, mégis mindenféle újítással, meglepetéssel, változtatással is élnie kell a jó főtisztnek: Kinizsi Pál az egész hadának zöld ágat ada kezében hordozni, s azzal ijeszté el a törököt. Oka ennek a dolognak az, hogy mikor a szem olyant lát, az kit soha sem látott, az szű olyat gondol, akit soha sem gondolt... Ha az ellenség megtudta volna, hogy... Kinizsi Pál zöld ágat hordoztat,... memdenem nagyobb szű vet vett volna-e magának avval, gondolván, hogy az erőtlenség viszi reá, hogy valami találmánt találjon az elvesztésére; mert egyébiránt az, kinek elegendő ereje s hatalma van, nem szokott igen az ilyen találmányokkal élni." Való igaz, hogy Zrínyinek ezt az elgondolkodtató Kinizsi-fortélyát ez idő tájt korabeli adattal még nem lehet megtámogatni. Ám az is tény, hogy hasonló cselfogásokkal gyakorta éltek a szemben álló felek a török-magyar küzdelmek egyharmad évezredet felölelő időszakában. Például a tizenötéves háború egyik hadjáratában valamelyik nem túl nagy létszámú, gyenge harcértékű, vonuló török sereg lovainak, tevéinek és más teherhordó állatainak a hátára embert formázó fafaragványokat kötöztek. Mégpedig avégett, hogy a messzi távolból őket kémlelő magyarokat ijesztőnek tűnő katonai erejükkel tévesszék meg... Kézszorítás, vasmarokkal A Toldi-mondakör jól ismert elemei úgyszintén begyűrűztek a Kinizsi-néphagyományba is. Mely korántsem véletlen, hiszen Botonddal együtt ők képviselték a nyers fizikai erő legjellemzőbb megnyilvánulásait a históriai gyökerekhez visszanyúló magyar népköltészetben. Ilyen volt a kézszoritás-motívum is, mely a népmondák Kinizsi-változatai szerint a következő módon zajlott le. Egyszer úgy esett, hogy a vitézi párviadaloktól csöppet sem húzódozó Kinizsi valamelyik török bajnokkal, egy rettenthetetlen gázival állt ki, egy szál kardra, életre-halálra. Az összecsapás előtt persze a hagyományos parolázással pecsételték meg egymás iránt érzett megbecsülésüket, tisztelvén egymásban a vitéz harcost. Kinizsi azonban nem szerette volna, ha a szintén jól megtermett mohamedán levente fölösleges illúziókat táplálna a bajviadal kimenetele felől. Éppen ezért igyekezett minél erőteljesebb nyomatékot adni kézszorításának. Mely persze meg is hozta a várt eredményt: vasmarkának satuszorításában a török bajnok ujjai úgyszólván összepréselődtek! Kinizsinek ekkor legalábbis a Toldi-mondák lovagias szabályai szerint - türelmesen meg kellett volna várnia, hogy a fájdalomtól sziszegni is csupán módjával képes ellenfele, némi külső segítséggel, egyenként szétválassza vérző, összepréselődött ujjait. Úgy tűnik azonban, hogy a legendák Kinizsije - avagy inkább a történet tizennyolcadik századi kifundálója - vajmi kevéssé méltányolta Toldi udvarias nagylelkűségét, példamutatását. Hősünk ugyanis rögvest a cselekvés mezejére lépett, s mielőtt a harcképtelenné váló török hitharcos megmarkolhatta volna görbe szablyáját, a borotvaéles jatagánt, egy villámgyors kardsuhintással lecsapta fejét... 7

10 A nyereg alakú szikla rejtélye A pontosabb értesülésekkel rendelkező néphagyomány arról is tud, hogy fényes győzelmei méltó jutalmaként Mátyás király nem csupán a vázsonykői uradalmat adományozta legkedvesebb törökverő hadvezérének, hanem utóbb neki adta a közeli Somló várát is. Emlékét itt ma is őrzi egy különös alakú, nyerget formázó szikla. A néphit szerint ez akkor keletkezett, amikor az újonnan megadományozott vezér éppen a vár átvételére sietett. Gyalog indult útnak, mivel nem akarta fárasztani lovát a nehezen járható, köves hegyiutakon. Menet közben, jócskán elfáradva a meredek terepen felfelé kaptatás során, szusszanásnyi időre leült az ösvény mellett magasodó kősziklára. Igen ám, de a sokkal könnyebb terhekhez szokott bazaltkő számára túlontúl súlyosnak bizonyult Kinizsi hatalmas testének roppant tömege, úgyhogy mély horpadás keletkezett a közepén... Haragos az én komám, az Isten!" Természetesen nem csupán Bonfini és Heltai leírásai bizonyítják, hogy Kinizsi alakja köré már életében s röviddel halála után legendák, csodás és babonás hiedelmek szövődtek, hanem például Szerémi György atya munkája is, aki Zápolyai János király udvari káplánjának a posztját töltötte be öregkorában. Gyermekkorában ő még talán láthatta is Kinizsit, aki gyakorta megfordult a Szerémségben, György atya szűkebb pátriájában, sőt itt érte a halál is, utolsó hadjáratáról visszatérőben. A mindenféle konyhai pletykát és útszéli babonát hallatlan szorgalmatossággal összekapirgáló királyi káplán Kinizsiről, a Mátyás királyt eláruló nagy hűtlenek" egyikéről is följegyzett egy csokorra való mendemondát. Dyesféléket: Kinizsi Pál megnémult és így múlt ki Temesvárott a világból egy pap miatt, akit mezítelenül malomkerékhez köttetett. És csodálatos volt, hogy a malomkerék megállt a pappal. A mai nap is tanúságára van a papnak a város. Mondta Kinizsi Pál: Bizony, haragos az én komám, az Isten! Megnémulásának másik oka az volt, hogy a csanádi püspök dézsmáját minden évben behordatta magának temesvári várába. A harmadik ok az volt, hogy semmit sem törődött az egyházi kiközösítéssel. Ezért halála után egy teljes évig felfüggesztés alatt volt a lelke; ezalatt éjjel és nappal sokat zörgött, fazekat tört össze és kerepelt. Látták ezt a kolostori szerzetesek. A parókus, név szerint Demeter, híres volt derék életéről Temesvárott; megszánta komáját, Kinizsi Pált, mert ő keresztelte meg a fiát. Lelkéért nagy megemlékezést tartott, áldozott borjúkat és kecskéket, s szárnyasokat öltek le lelkéért. Es bőségesen adott az áldozatokból a papoknak, szerzeteseknek és szegényeknek. Mivel a pogányok ellen nagy védője és híve volt Kinizsi az egyháznak, ezt megemlítették az imádkozó férfiak a magasságos Isten előtt, s így többé nem jelent meg." KI félhet jobban? Jóllehet Kinizsinek sikerült megvernie a pogányt a Kenyérmezőn, ámde roppant létszámfölényben levő ellenfelei lassanként újfent összeverődtek s megerősödtek. Olyannyira, hogy még az előzőnél is nagyobb feneséggel készültek rácsapni a magyarokra, miként ezt a jó emlékezetű reformkori polihisztor, Dugonics András feljegyezte múlt századi, remek Példabeszédeiben. Látja ám az akkor is két kardot szorongató vezér, hogy vitézei közül sokan megijedtek, meg is háborodtak az ismét rájuk zúduló, iszonyú sokaság láttán. 8

11 Nosza, rajta úgymond -, vitéz bajtársaim, jó szívvel legyetek! Mert ha mi, kik ezelőtt győzedelmesek voltunk, így félhetünk, elgondolhatjátok, mennyire retteghetnek a törökök, kiket az imént már megvertünk! Beszédét elvégezvén, bátorságukat visszanyerő vitézei élén a törökökre esett, s úgy elverte őket megint, hogy miként régóta szokta volt, hírmondóul is csak egynek engedte meg az életét... Kinizsi könnyei" Erdős-hegyes Bakonyország élénk képzelőerővel rendelkező népe még a múlt században sem únta meg az újabb és újabb Kinizsi-történetek kifundálását. Eszményien szép természeti környezetben, közel a Séd völgyéhez, egy ilyen bővizű forrás fakadt, mely Vázsonytól rövid sétával elérhető. Vizét a patak vezeti le. Ide, a vártól északra elhelyezkedő forráshoz még a XVKI. század folyamán egy csővezetéket építettek az uradalom birtokosai, a Zichy grófok. A mezőváros földesúri joghatóság alatt álló parasztságának alighanem ekkortájt fordult a figyelme a forrás felé is, mivel a Kinizsi-relikviák megmentése éppen a Zichyek nevéhez fűződik. A hazája sorsát sirató hős hadvezér könnyei táplálhatják a bővizű forrást véli a népi fantázia -, hiszen ő holtában sem feledkezhet meg gyámolítottjairól. Ily módon kapta a Séd hídjáról nem messzire található forrás vize a Kinizsi könnyei" nevet. A kései utódok tiszteletben tartották úgy a nagy hadvezér emlékét, mint a népi képzelőerő e sajátos megnyilvánulását: ma a forrás egész környéke természetvédelmi terület. Miért süllyedt a földbe a Mátyás-templom? A néphagyomány arról sem feledkezett meg, hogy Kinizsi nem csupán a török ellen és Vázsony környékén tevékenykedett, hanem szívesen látott vendég volt Budán is, ha éppen ott kellett segítenie. Mint például akkor, midőn a nagy király dicsőségére éppen a budavári Mátyás-templom építkezéseinek utolsó munkálatait végezték a szorgos pallérok és a taljánus fondáló mesterek. Voltaképpen már be is fejeztek mindent, csupán a torony keresztrózsájának a feltűzése volt még hátra. Ezzel azonban sehogyan sem boldogultak. Mi mást tehettek, üzentek Kinizsiért, aki történetesen éppen a palotában tárgyalt az jralkodóval. ő azután legott a helyszínre sietett, s nem sokáig töprengett. Miután ilaposan szemügyre vette a helyszínt, nekirugaszkodott, és markát megpökve, alig néhány ugrással az épület tetejére lendítette magát. Ott pedig olyan hatalmas ütéssel erősítette föl a toronyra azt a fránya keresztrózsát, hogy az egész építmény öt lábnyira i földbe süllyedt! íme, ez az oka, hogy még ma is csak lépcsőkön lehet lejutni a :emplom belsejébe hirdeti e helyi történeti monda. Kinizsi ugratója Érdemes módon, az akkor már Magyarország belsejében pusztító török a Kinizsimondákban mindenkor következetesen megtartotta kedvelt szokását. Tudniillik, azt, fiogy csupán akkor tört rá a rettegett hírű hadvezérre, ha a magyar sereg jóval kevesebb harcost számlált. így esett ez a Vázsonyhoz nem túl messzire fekvő Palota váránál is, melynek előte- "ében sikerült lesre csalniuk Kinizsi maroknyi lovasságát. Az persze most ne nagyon savarjon bennünket, hogy amikor Mohács esztendejében a török száguldók először dúlták fel a bakonyi régiót, akkor hősünk már három évtizede odalent nyugodott... 9

12 Sőt, ha hihetnénk a szapora szavú Szerémi atyának, az odafönt tanyázó komája idő közben kegyelmet adott zörgő-kerepelő-fazéktörő lelkének is... A vezér persze szemvillanásnyi idő alatt átlátta a veszélyes helyzetet, s azonmóc parancsot adott a menekülésre a palotai végház felé. A leengedett felvonóhíd előti pedig mindaddig halálmegvető bátorsággal, egyszál maga is feltartóztatta az üldözc pogányokat, amíg az utolsó magyar huszár is be nem menekült a várba. Akkor pedig felhúzatta a felvonóhidat, majd a régi magyar népmesék kedvelt tál toscsikóinak legjobb tulajdonságaival rendelkező paripájával merészen és könnye dén átugratta a széles várárkot... Tette mindezt a hitetlen pogányok nem csekély megrökönyödésére, akik már-már a markukban érezték legveszedelmesebb ellenfe lük fejét. Mégpedig azt a fejet, melyet hálás királya, a következő népmonda szerint, mérhe tetlenül többre becsült, mint a törökökét. A népi emlékezet pedig azóta is Kinizs ugratójának nevezi a vezér csodálatos megmenekülésének színhelyét vallották 2 régi öregek a szellemi néprajz szorgos kutatóinak. Harmincezer fejet egyért? Bármennyire is a kard embere volt Kinizsi, a jó király csak nem állhatta meg, hogy a török nyelv és az iszlám szokások kiváló szakértőjeként el ne küldje a sztambul: Portára, a fényességes padisahhoz. Azaz, csupán szerette volna útnak indítani, mert 2 különben mindenkor felettébb tettrekész és önként ajánlkozó Kinizsinek hogy, hogy nem, most bizony semmiképpen sem fűlt a foga a kitüntetésnek számító megbízatáí vállalásához. Mátyás persze hamar átlátta, merről fúj a szél! Annál inkább, hiszer ifjúkorában valaha ő maga is szagolgatta a bosnyák-szerb hadszíntér törökös lőpor füstjét. így aztán, a maga gúnyos modorában, ekként próbálta jobb belátásra bím: vonakodó vezérét: - Ó, hát semmit se félj, jámbor szolgám! Ha a gaz pogány netán leüttetné a koba kodat, menten rájuk megyek hadaimmal! S meg sem állok mindaddig, amíg harmincezer török fejet le nem kaszabolunk a tiéd helyett! Hanem a királyi nagyrabecsülésnek ez az ékes megnyilvánulása sem tudta a követ megbízatás fölvállalására ösztönözni a továbbra is szívósan ódzkodó Kinizsit. Ak: aztán végezetül a következő rezignáltán bölcs szentenciával szorította sarokba i retorikában különben verhetetlennek bizonyuló uralkodóját: Úgy ám, felséges királyom! Életem-halálom a kezedbe ajánlom, de bizony abbó a harmincezerből egy sem illik olyan pompásan a Palkónak a nyakára, mint ez az egy mostani! Megugratták a Kinizsi Pál táncát..." A kenyérmezei győzelem hírhedt haditánca révén népies szóláskincsünk is meg gyarapodott egy motívummal. Tudniillik azzal, melyet a nyelvészek még századunk elején is be tudtak gyűjteni a magyar parasztságtól. Ez pedig így szólt: Megugratták g Kinizsi Pál táncát." Ami semmi egyebet nem jelentett, mint hogy az ütlegek nyomát már jól ki leheteti venni a delikvens hurkásodó hátán, vagyis alaposan elpáholták. Hány KlnJzst alapított a hadvezér? A népies szófejtés-nyelvészkedés magától értetődően, Kinizsi alapításának vélte s régi magyar állam területén fellelhető összes Kinizs, Kenéz, Kenes, Kanizsa falut Melyben van is egy szemernyi ráció, hiszen a közkedvelt hős vezetékneve valóban 10

13 kenéz szóból eredt. A történeti etimológiai kérdéseket nemigen feszegető paraszti képzelőerő tehát majdhogynem joggal kapcsolta össze Kinizsi nevét az azonos talajból sarjadt helynevekkel. így adódott, hogy a népi fantázia Kinizsi alapításának tartotta mindkét Abaújvár megyei falut - Nagykinizst, Kiskinizst, a bihari Kinizst, a Bács megyei Kanizsát, a zalai Nagykanizsát, sőt még a temesközi Paulist is. Az utóbbi a kevésbé ismert szerb szájhagyományhoz kapcsolódik, mely tudvalevően Pavle Sremac, Knez Pavle néven emlegette őt. Hitük szerint a Versec környéki Paulis szerb lakói úgy vélték, hogy falujukat Pavle junák, ez az ifjú szláv vitéz alapította, akit azután, miután kral Matijaá szolgálatába szegődött, a magyarok lassacskán kisajátítottak maguknak... A tudományos álláspont jóval egyszerűbb és természetközelibb: a szerb paulj kifejezés ugyanis fűszálat jelent, a paulja pedig árpát - ezekhez kapcsolódott a falunév keletkezése. Parola és kaszabolás Ámbátor Kinizsi, éppen a törökök kifogyhatatlannak tűnő számbeli túlsúlya miatt, leginkább mindkét kezében egy-egy karddal szeretett harcolni velük, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne látta volna el a bajukat csak a jobbjával is - így a néphagyomány. Mint például abban az ütközetben, amelyben a megint csak halálos veszedelembe sodródott Magyar Balázs felmentésére sietett. Mint mindig, ezúttal is sikerült kimenekítenie az ellenség gyűrűjéből az öreg hadvezért. Pedig Kinizsi már-már halottnak vélte őt, így aztán érthető, hogy amikor mégis rábukkant a harcosok sűrűjében, túláradó örömében hosszasan parolázott vele az egyik kezével, míg a másikkal továbbra is akkurátusan kaszabolgatta le helyükről a tar fejeket. Mégpedig olyan hatékonyan, hogy csaknem kicsorbult hosszú, egyenes, pallosra emlékeztető kardja. Tán éppen az, melyet napjainkban is éberen őriz Temesváry Ferenc, a Kinizsi-mondakör jeles magyar kutatója, Nemzeti Múzeumunk Fegyvertárában, leltári szám alatt... Magyar Balázs a veremben Nem meglepő, hogy a délvidéki küzdelmek vezéregyéniségének alakját nemcsak a magyar, hanem az ott élő helyenként éppen általa betelepített -, balkáni eredetű, jobbára szerb népesség is megörökítette a maga hagyományaiban. Az egyik délszláv bugarática, vagyis afféle vitézi kesergő például arról tud, hogy a Kenyérmezőnél diadalmaskodó Kinizsi árulással és a csatából történő elszökés hamis vádjával próbálja befeketíteni Mátyás király előtt Vuk despotát, a Tüzes Sárkányt", a magyarországi szerbek legnépszerűbb középkori hősét. Viszont a Magyar Balázshoz és lányához kötődő Kinizsi-történetek ennél megnyerőbb portréját hagyományozták ránk a törökverő hadvezérnek. Az egyik szerb bugarstica például arról ad számot, miként mentette meg jótevője életét a hős kenéz. A nyomasztó török túlerő ugyanis vereséget mért a magyar-szerb keresztény seregre, s maga kapetan Madjar is halálos veszedelembe sodródott. Ifjú hadnagya ekkor egy veremhez menekítette a vállán a súlyosan sebesült magyar vezért, és ide rejtette el őt a már mindenfelé szaglászó török üldözők elől. S hogy ne bukkanhassanak rá, a verem nyílását egy hatalmas malomkővel fedte le. Az ekként megmentett Magyar Balázs hálája nem is maradt el: szerencsés hazatérésük után csakhamar a lánya, Benitta kezével jutalmazta meg kedves vitézét. 11

14 Barát, gyere, levél érkezett! Ne higgyük persze, hogy egész életét a csatamezőkön élte le a vitéz Kinizsi Pál! A harcok nyúlfarknyi szüneteiben ugyanis el-elviszi őt a bakonyi népmonda legkedvesebb várába, Vázsonykőre is. Néhanapján itt időzött nejével, Magyar Benignával miközben a vár falairól és az öregtorony ablakaiból gyönyörködött a környező magaslatok, völgyek és rengetegek pompás látványában. Meg aztán akkor is lefelé nézelődött, ha valahonnét levelet várt. Leginkább persze Budáról, Mátyás király fényes várpalotájából, az uralkodó vörös viaszpecsétjével, melyekben jobbára hadbahívásról, toborzásról, várostromokról, hadjáratokról esett szó. Ilyenkor azonban mindig nagy bajban volt a csaknem semmilyen akadályt sem ismerő, derék hadvezér. Úgy ám, lévén hogy - több jeles pályatársához hasonlóan -, a betűvetéshez, az olvasáshoz, meg általában azokhoz a fránya deáki tudományokhoz bizony őkelme sem konyított egy szemernyit sem. Persze, egy Kinizsin ez sem tudott kifogni. Mert bizony nem hiába telepítette ő ide, a várral szemközti Szentmihály pusztára a pálos szerzeteseket, ellátva őket kolostorral, templommal, földekkel és más, fejedelmi ajándékokkal is. Ha pediglen bárhonnét levele érkezett, csak lekiabált hozzájuk a mérföldekre elható, sztentori hagján a toronyból vagy a várfalról: Barát, gyere, levél érkezett, olvasd el! Bajnok Kinizsi halál után Is öl" Lehetetlent csak racionális gondolkodás ismer, a népköltészet parttalan képzelőereje nem respektálja a realitás határait. Mindeközben nem nélkülözi a következetesség elemi logikai láncszemeit sem. Mert ha egyszer Kinizsinek egész életében az volt az elismert szakmája, hogy a pogány török támadókat irtsa, akkor érthető, hogy erről a szent kötelességéről a halála után sem mondhatott le egykönnyen... S való tény: Dugonics jóvoltából, aki egyike volt múlt századi, utolsó polihisztorainknak, még arra is találunk példát, hogy a törökverő hős a sírjából is ölte a pogányt. Történt egyszer, hogy a fél Dunántúlt meghódító törökök közül néhányan elkeveredtek a vázsonyi kolostorba is, melynek pincekriptája Kinizsi síremlékét is magában rejtette. Egyiküknek különösen alapos oka volt kiruccanni ide, mivel a monda szerint a nagyapját még Kinizsi szelte derékba, jó két emberöltővel korábban. No, a törökökön aratott győzelmekkel dicsekvő sírfeliratot olvasván, a türk atyafi bősz haragra gerjedt. Minek következtében oly módon igyekezett bosszút állni az ebhitű gyaúr emlékkövén, mely még egy népies múlt századi poétát, Erdélyi Jánost is versírásra ihletett: ff Olvasta szörnyen És fogta a csővet Mi feljegyeztetett, Damaskus vas fiát, Hőstől hazája Homlokba lőtte Miképp megszenvedett. Mint egy haramiát. 12 Hogy a betűket Megszégyen ítené, Sűrű agyaggal A szobrot elkené. Méltó beszéd van Korok regéiből; Bajnok Kinizsi Halál után is öl. De viszzapattant Az érc nagy hirtelen Szegény haragvót Megölte véltelen.

15 Nos, ennyit a népi hősről, a legendák Kinizsijéről, a makulátlanul tiszta erkölcsű, eszményi testi-lelki tulajdonságokkal rendelkező magyar Herculesről", a dicsőséges győzelmekkel végződő törökellenes küzdelmek verhetetlen héroszáról, Mátyás király legvitézebb hadvezéréről. Jóllehet, a népköltészet kimeríthetetlen kincsesbányája, ;ovábbá a szépirodalmi alkotások és a vásári ponyvairodalom itt nemigen érintett, értéktelen fattyú hajtásai még rengeteg mesés-csodás-legendás történetet is az utókorra hagyományoztak róla, ám alighanem e néhány jellemző mozaik alapján is szemléletes képet nyerhettünk arról a Kinizsiről, akinek bizony nem túlságosan sok köze ralt a hús-vér történelmi személyiség lényegesen bonyolultabb és összetettebb egyéniségéhez, jóval göröngyösebb életútjához, sokrétű tevékenységi köreihez. IRODALOM: Dr. Fenyvesi A Kinizsi-mondák javarészét Id. a Hunyadi Mátyás korára vonatkozó anyaggyűjtésben, a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában. Továbbá: Grafenauer, Ivan. Slovenske pripovedke o kralju Matjaíu. Ljubljana, old. (Slovenske Akademija znanosti in umetnosti. Razred za filoloäke in literarne vede. Dela. Institut za Slovensko narodopisje 1.), - Balog Sándor. Kinizsi és Abony. Abony, 1974, 64 lev., - Harkány Jenő. Kinizsi Pál élete és hőstettei. (Bp ) 32 old., - RáczBéla Kinizsi Pál. Jutás, (4) old 6 t. (Katonai hagyományok gyűjteménye 1.), - Heltai Gáspár. Krónika az magyaroknak dolgairól. Bp old., - Dávid András : Délszláv epikus énekek - magyar történeti hősök. (Újvidék, 1978.) old., 268 old. - Bodisió, Valtazar. Narodne pjesme iz starijih, najviäe primorskih zapisa I. Biograd, old., - Stamatovió, PatAe. Pavel Knez Serbljin, graf temiävarski = Srpska pcela, VIII. Budin, old., - Bonfini. Mátyás király. Bp , old., - Zrínyi Miklós prózai művei (Szerk.: Kovács Sándor Iván) Bp Zrínyi, old., - Szerémi György. Magyarország romlásáról. Bp old., - Szegedy Rezső. Régi szerb ének Kinizsi Pálról = Ethnographia, old., - Czuczor Gergely költői művei II old., - Zákonyi Ferenc-. Nagyvázsony. Bp old., - Nagy Pál\ Adatok Knéz temesmegyei falu történetéhez = Történelmi és Régészeti Értesítő. Temesvár, évf. 4. füz old., - Horváth János. Vitéz Kinisy Pálnak hamvai. Veszprém, old., - Bíró Albert. Kinizsi Pál vagy molnárlegényből főispán és országbíró. Bp. (1906) 31. old., - Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban = Folia Historica 7. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve. Bp old., - Kriza Ildikó. Rex iustus - Rex darus (Mátyás király a néphagyományokban) = Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk.: Rázsó Gyula, V. Molnár László. Bp old., - Soós Elemér - Pogrányi Nagy Félix: Magyarország várai I. Abaúj megye = Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 3512/ fol: Kinizsy Pál-malma" László Táncz Menyhért és a pálos iskoladráma Kétszázötven évvel ezelőtt Pápán született Táncz Menyhért, és azért emlékezünk rá hálás tisztelettel, mert a ránk maradt pálos iskoladráma-gyűjtemény összeírásával pótolhatatlan veszteségtől mentette meg irodalmunkat. A pápai római katolikus plébánia anyakönyvének évi bejegyzése szerint neve fosephus, szülei: Joannes Tancz és Susanna Knirrii; keresztszülei: Franciscus Rohovich és Juditha Paar; szüle- ;ési dátuma: 19 Februarius. A keresztségben kapott József nevet a pálos rendbe való belépésekor a Menyhért szerzetesi név váltotta fel, és attól kezdve egész élete végéig ezt a nevét használta, 13

16 rendjének feloszlatása után is. A rendtársainak életéről és haláláról készült s ránt maradt latin nyelvű kéziratos könyvben olvashatjuk: R. Fr. Melchior Tanc Hungarus, 18 Annorum in Ordinem ingressus est Oct. 25.vagyis ok tóber 25-én, 18 éves korában lépett be a pálos szerzetesrend kötelékébe, ekkor tette le a szerzetesi fogadalmat Márianosztrán. Pápán akkoriban a pálos rendnek algimnáziumi fokozatú iskolája volt, és Tánc; Menyhért abban végezte el alsófokú iskolai tanulmányait, majd pedig ott kezdte e 1762-ben a bölcseleti tudományok elsajátítását, miután az iskola főgimnáziummá lett 1763-ban került szülővárosából Sátoraljaújhelyre, ahol teológiai tanulmányait végez te. Itt tanult a Josef című verses drámájának kéziratában olvasható sajátkezű bejegy zése szerint 1765-ben is. Az életút következő állomása Pécs, ahol az akkor újonnan szervezett líceumbar folytatta teológiai tanulmányait, s ahol ben összeírta a ma az Akadémia le véltárában őrzött iskoladráma-gyűjteményét. Itt szentelték áldozópappá június 8-án. Pár évig Pécsett tartózkodott, majd Pestre került, és között a tartó mányfőnök másodtitkára lett, mint ő maga írja: collega minor. A máriavölgyi kolos torban 1773-ban megtartott tartományfőnöki választógyűlésen ő mondta a megnyitó beszédet. Abban az évben hazakerül Pápára, s az ottani rendház prefektusa volt Nincs hiteles adatunk arra, hogy életének utolsó éveit hol élte le. A rend feloszlatás* után valószínűleg a császár által számára is megállapított 300 forintnyi évjáradékbó éldegélhetett szűkösen. Viszonylag fiatalon halt meg Pesten október 7-én. Táncz Menyhért nem volt nagy munkák, önálló értékes irodalmi alkotások szerző je. Az általa összeírt iskoladráma-gyűjteményen kívül még egy vegyes tartalmi kéziratról tudunk jelenleg, melynek tartalma értékes forrás a pálos rend életéneli utolsó éveiből. A legkésőbbi bejegyzések 1796-ból valók. A kéziratos könyvecske kalocsai főegyházmegye könyvtárában van. A még stúdiumokat folytató ifjú teológus, Táncz Menyhért, a gyűjteményének cí mében olvasható megjelölés szerint pápai és sátoraljaújhelyi iskoladrámákat írt össze olyanokat, amelyeket ezekben a városokban a tanulóifjúság elő is adott. A kézirai címlapján ez áll latin nyelven: Szent Pál első remete kiváltságos és szent rendje pápa és újhelyi gimnáziomának színművei, melyeket összeírta Táncz Menyhért rendi fo gadalmas, ugyanazon rendből, az újonnan szervezett pécsi líceumban a szentsége, teológiának negyedéves hallgatója, 1766, 1767." A gyűjteményben azonban mindössze egy pápai színművet találunk, holott azi várnánk a címben elmondottak alapján, hogy a két iskolából egyenlő arányban tartalmaz anyagot. Ennek magyarázatát amely ugyan nem elégít ki bennünket kézirat végén találjuk az összefoglalót záró megjegyzésben. Az eredetiben latin nyelvű megjegyzést magyarul közöljük: Átnyújtom neked, jóakaratú olvasó, hasznodra ha tetszik, a nagyon tiszteletreméltó P. Bilisics Márton és P. Szabadhegyi Mihály szó noklattani professzoroknak első két évéből előadott munkácskáiból ezeket, amelyeket nagyon terhes teológiai munkáim közepette írtam le az én szent anyám, pálos hit vallásom tiszteletére és vigaszára, eközben mellőztem Pápa más színműveiből körülbelül húszat, habár ott az ékesen szólásnak ez a tudománya már öt év óta virágzik részben mivel ők maguk ezt el nem végezték, részben pedig mivel nem lehel egyfélére szívesen sort keríteni anélkül, hogy a másik el ne hanyagoltassék. Lég} üdvözölve és könyörögj értem Istennél. F. M. T." (= Fráter Melchior Tancz) Ámulva olvassuk ezt a mentegetőzésképpen írt szöveget, amely hiteles forrás arról hogy Pápán milyen bőséges termés volt iskoladrámákból, és hogy mennyire virágzoti az iskolai színjátszásnak ez az ága, melyet a leíró az ékesen szólás tudományánál nevez. Nagy vesztesége magyar nyelvű drámairodalmunknak az, hogy ebből a na gyon gazdag pápai termésből, amit Táncz említ, összesen csak két iskoladrámát is 14

17 Tierhetünk meg. Teljes szövegében a Pál című darab maradt ránk, melyet leírója szomorújátéknak nevez. A második pedig a Tamerlán, amelyiknek azonban csupán a íivonatos programja maradt meg nyomtatásban. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Táncz saját születési helyének s iskolájának ínyagából egész sort hagy el. Vajon lehet magyarázata ennek az, hogy gyűjteménye összeírásakor Sátoraljaújhely iskoladrámái élményben közelebb voltak hozzá, mint Pápáé? Mivel tanár és diák ugyanazon iskolai közösség tagja, szellemének hordozója, iz utóbbi helyen kapott élmények frissebbek, elevenebbek. A látott-hallott művek "léggé hatásosak ahhoz, hogy figyelmét elsősorban ezekre fordítsa. Nem tudjuk, tiogy milyen szempontok szerint válogatott, hogy az egyéni ízlés vagy a siker befolyásolta-e válogatását. Ha a Kocsonya Mihály házassága című közjáték korunkban Jgyancsak sikeres előadásaira gondolunk, megállapíthatjuk, hogy választása helyénvaló volt. És ha ma sajnálkozunk is azon, hogy nem másolt le több pápai darabot, az 2gyetemes magyar kultúra szempontjából mégis hálásak lehetünk az ifjú studensnek, hiszen terhes tanulmányai közben is olyan többletmunkát vállalt, amellyel igen értékes szolgálatot tett rendjének és az utókornak. Megőrizte számunkra a tapogatózó és bátortalan lépésekkel induló magyar nyelvű drámairodalom halvány nyomait. A magunk részéről besoroljuk a pápai iskoladrámák közé a versben írt Josefet. írója jgyanis maga a pápai születésű Táncz Menyhért, továbbá valószínűsíthető, hogy a művet Pápán elő is adták, amikor szerzője mint tanár és prefektus szülővárosában működött. A dráma címleírásában többek között ezt olvassuk: Csináltatott mulatság Képpen F. Táncz Menyhérttől, Első Remete S. Pál szerzetes Fiától, de még sehol nem jádzatott esztendőbéli munka Ujhelyben." A mű négysorosán rímelő versekben van írva, és az ismert bibliai történetet adja elő József sorsáról, három felvonásban. Kutatásunk közben fedeztünk fel egy a magyar iskoladráma irodalmában eddig még ismeretlen, kimondottan pápai történelmi eseménnyel foglalkozó pálos iskoladrámát. Sajnos nem a teljes szövegre bukkantunk rá, hanem csupán a programjára, ha úgy tetszik, a színlapjára. A mű egy valóságos pápai történelmi eseménnyel, az évi várbeli vallon lázadással foglalkozik. Tehát nem csupán a keletkezési és előadási helye, hanem cselekménye is Pápához kötődik. Ebben az alkotásban erőteljes hangsúlyt kap a szülőföldnek, a hazának a szeretete is. Másik érdekessége pedig, hogy a játszó tanulók között ott találjuk Ányos Pált, a később országos hírű pálos szerzetesírót is. Az iskoladráma címe: Pápa Városának Vittatása, mellet komédiái Játékban le-ábrázolt az ötödik és hatodik iskolabéli ifjúság Pápán, 1772-dik Esztendőben Szent Mihály havának 8-dik napján". A színpadi feldolgozás megőrizte a történelmi hűséget. A szereplők jóformán valamennyien olyan történelmi alakok, akik az eseményekben részt vettek. Maróthy, a vár kapitánya, Petz császári követ, La Motte francia főtiszt, Nádasdy, a felmentő seregek vezére és mások. A drámában a szerző figyelmeztet az árulás, a gonosz cselekedetek súlyos következményeire, s óv a felsőbbség elleni lázadás bűnétől, s egyben erősíti a helytállás, a türelem, az áldozatos hűség etikai értékeit a lélekben. E mű szerzője ismeretlen, s még következtetni sem tudunk kilétére. Lehetne éppen Táncz Menyhért is, aki a dráma keletkezésének idején került vissza Pápára. Az ő Jósef című drámájában hasonló etikai motívumokat fedezhetünk föl, mint e történelmi drámában. Ott mondanivalója arra irányul, hogy megmutassa az ifjú Józsefnek a megpróbáltatások között is rendíthetetlen lelki erejét, a kísértések közepette is állhatatos erkölcsi szilárdságát. Hasonló motívum a pápai történelmi drámában Maróthy magyar várkapitány jellemszilárdsága és magatartása, hiszen megmarad híven esküje mellett, anyagi javait is feláldozza, nem lesz árulója a rábízott városnak és hazájának. Mindez a nézők érzelmeire, szellemiségére is hatni akaró nemes erkölcsi példa.

18 Táncz Menyhért pálos szerzetes atya emléke ragyog fel a távoli múlt homályábó példaként arra, mi módon lehet terhes feladatok teljesítése közben is drága értékeke menteni és örökül hagyni. Hagyatékából kitűnik, hogy a magas szintű iskolai neveié: mellett a pálos rend úttörő szerepet töltött be a magyar nyelvnek az irodalmi szintre való emelkedésben. Ez a szolgálatuk természetszerűleg fakad magyar eredetükből; < magyar mélyrétegnek, a népnek a nyelvét, érzelmi és gondolati világát áramoltatták ; nemzeti irodalomba. Magyar észjárás szerint, magyarul és magyarán mondották e szórakoztatva tanító műveikben azt, amit fontosnak éreztek népük számára. Minder cikornya nélkül, néha nyersen mondták ki, amit akartak, hogy szóljanak a nagyúrnal is - akár püspök, akár főrangú nemes földesúr -, de azért megértse az iskolájukbar tanuló diák szülőanyja és az apja is, akár iparos, akár kereskedő, akár kérges kezc paraszt. Előítéletet küzdöttek le azzal is, hogy - megelőzve minden más rendet vag) világi írótársat - nőket is szerepeltettek darabjaikban. Előttük a szerelmi háromszögei nem ismerte az iskoladráma. Hősnőik mindig pozitív alakok, férfi hőseik között pedig ott vannak a későbbi színdarabok kedvelt tipikus figurái. Nádasdy Lajoi Kézy László nemzetőrségi őrnagy emlékezete ( ) Kézy Lászlóról keveset tud a történelem. Életéről, tevékenységéről ezidáig nem készült összefoglaló munka. írásommal e hiányt igyekszem pótolni. A dolognak külön aktualitást ad, hogy Kézy László éppen kétszáz évvel ezelőtt született Mátészalkán. Szülei kisbirtokos nemesek voltak, akik a korabeli szokáshoz híven katonai pályára adták fiukat. Kézy László 1813-tól a 6. huszárezredben teljesített szolgálatot - egészen 1840-ig, amikor is századosi címmel nyugalmazzák. 1 Nevét Debrecenben jól ismerhették, hiszen 1847-ben a cívis város által István nádor tiszteletére felállított díszlovasság kiképzésével és vezénylésével őt bízták meg június 19-étől Bihar megyében teljesített nemzetőri szolgálatot. Röviddel később (július 9-én) visszakerül Debrecenbe, s az ott szerveződő két lovas nemzetőrszázad parancsnokává nevezték ki őrnagyi rendfokozattal. 3 A debreceni nemzetőrség létszáma ekkor már megközelítette a háromezer főt. Ebből 12 századot (kb főt) tett ki a gyalogság és két századot (kb. 450 főt) a lovasság. A törvény értelmében az alakulatok parancsnokait (így Kézyt is) kinevezéssel állították az egységek élére, de a századok kapitányait a nemzetőrök maguk választották. 4 Augusztusban tovább folyt a nemzetőrök kiképzése, amire égető szükség is volt, mert szeptember közepétől már komolyan felmerült az alakulatok harctéri bevetése. 16 l Bona Gábor. Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban Bp old. 2 Szabó István Debrecen 1848/49-ben Debrecen old. ^Szabó (i.m. 47. old.) úgy tudja, hogy ez alkalommal Kézyt az önkormányzat Debrecen város díszpolgárává is választotta. 4 A Kézy László parancsnoksága alá tartozó lovas nemzetőrszázadok kapitányaiul Csapó Jánost, Kaffka Károlyt és Kálmánczy Gábort választotta a legénység. (Szabó i. m. 18.old)

19 Nehézséget okozott, hogy a nemzetőrök csak bizonyos meghatározott ideig (általában 3 hónapig) voltak kötelesek táborban maradni. A személyi állomány ilyenformán faló folyamatos cserélődése nem kedvezett a hadrafoghatóságnak, ezért Batthyány niniszterelnök augusztus 13-án rendeletet adott ki a helyhatóságok számára azzal a :éllal, hogy minden helyhatóság válogassa ki nemzetőrei közül azokat, akik a háború ;gész időtartamára vállalnak szolgálatot. A debreceni önkéntes zászlóaljba 311-en elentkeztek. 5 A szeptember 18-ai közgyűlésen határozat született arról, hogy a sorshúzás útján tijelölt alakulatok (az 1., 7., 9-, 11. gyalog nemzetőrszázadok, valamint a 2. lovasszá- Kid) szeptember 23-án induljanak a harctérre. A rendelet végrehajtása azonban némi késedelmet szenvedett: az elsőként elinduló verespántlikás" (önkéntes) zászlóalj is :sak 28-án hajtotta végre a kapott parancsot. A további alakulatok (köztük a Kézy.ászló vezette 2. lovasszázad) csak október 19-én (!) - tehát közel egy hónapos késekedéssel - teljesítették az utasítást. 6 A célállomás Arad volt, ahol báró Johann Berger von der Pleisse altábornagy, a vár :sászárhű parancsnoka felszólította a várost, hogy térjen meg az uralkodó hűségére, s űzzön ki fekete-sárga lobogót; majd a nemleges válaszra megkezdte a város ágyúzá- ;át. 7 Az Arad környékén gyülekező nemzetőrökből Máriássy János alezredes 8 rögtön- :ött ostromsereget, az ő parancsnoksága alá helyezték Kézy lovasszázadát is. Feladauk az volt, hogy megakadályozzák az ostromlott vár felmentésére irányuló kísérletecet Temesvár felől, illetve ellenőrizniük kellett az Arad-Világos-Radna közötti térséget s, amelyet román népfelkelők fenyegettek. 9 Ostromágyúk hiányában a vár bevételére gondolni sem lehetett, a csekélyszámú íemzetőri lovasság pedig az ulánusokkal vívott csetepatékban rendre alulmaradt, december 14-én az osztrák erők összehangolt támadást intéztek a magyar állások :llen. A főleg debreceniekből álló (kis létszámú) lovasság azonban csődöt mondott. V helyzetet a székely zászlóalj és a lengyel légió sem tudta megmenteni - így az jstromsereg vereséget szenvedett, s nem tudta megakadályozni, hogy az osztrákok ilelmiszeit, lőszert juttassanak be a várba. 10 A megváltozott katonai helyzet (időközben Windischgrätz is megindította csapatait íyugaton) indokolttá tette, hogy a hadügyminisztérium a hadsereget átszervezze, az 5Ezt az alakulatot nevezték később verespántlikásoknak". Parancsnoka Zurits Ferenc őrnagy lett. (Bona i. m old. valamint Szabó i. m. 19. old) ^Szabó i. m. 20. old. ^ Október 4-én Berger tábornok...az erőd lövegeit - 67 darab volt belőlük" Aradra irányította, s parlamenterei által felszólította a város vezetőségét, hogy másnap délelőttig nyilatkozzék: akar-e császárnak engedelmeskedni s a fekete-sárga lobogót kitűzni?...miután...tagadó választ kapott, október 7-én megkezdte a város ágyúzását. Ezen a napon még csak 21 lövést adott le Aradra, de fél hónap múlva, október 22-én már ötszázat...bevezette a védtelen polgári lakosság terrorizálását." Kovács István. A légió. Kozmosz Kiadó Bp old. ^Máriássy János ( ) őrnagyként előbb a tiszántúli nemzetőrök parancsnoka Aradon, majd alezredesként az ottani ostromsereg parancsnoka. December 24-én ebből a beosztásból fölmentik, s a felső-tiszai hadtest hadosztályparancsnokává nevezik ki. A szabadságharc bukása után 18 évi várfogságra ítélik ben kegyelmet kap. (Bona i. m old.) 9Kovács i. m. 99. old. ^Kovács i. m old. A kudarc miatt egyébként Vetter javaslatára december 19-én Gaál Miklós mérnökkari ezredest nevezték ki az ostromsereg parancsnokává. 17

20 erőket átcsoportosítsa. A Dunántúl feladása s a kormány Debrecenbe költözése miat fontossá vált a Tisza-vonal védelme. Ennek megfelelően az egykori aradi ostromhad sereg debreceni nemzetőrszázadai rövidesen a tiszai őrvonalon kaptak feladatot. Á Kézy László vezette 2.1ovasszázad január 5-én tért vissza Debrecenbe, s januá; 27-én indult a Tisza Csege és Polgár közötti szakaszához biztosító szolgálatra. 11 A terület megerősítésével kapcsolatos intézkedésekről Kossuth az alábbi levélber értesítette Klapkát - aki röviddel korábban (január 9-én) vette át a felső-tiszai hadtesi fölötti parancsnokságot:...tiszafüred s a rossz szellemű Polgár városa őriztetik. Ot van Asbóth alezredes a Zrínyi és Hunyadi zászlóaljjal...ott van négyszáz hajdú ön kéntes...százötven tiroli vadász, kétszáz főnyi pesti egyetemi légió, három ágyú azonkívül tegnap küldtem oda ötszáz debreceni híres verespántlikást, az aradi tá borban szolgáltakat, s egy század lovast... " 12 Klapka a hadügyminisztériummal egyetértésben szerette volna elérni, ha Perczel közép-tiszai serege Tokajnál egyesül a felső-tiszai hadtesttel. Perczel...azonbar nem kelt át Fürednél a Tisza jobb partjára, hanem a bal oldalon Polgárig nyomull előre egy napos gondolkodás után. Ezalatt Klapka kénytelen volt feladni Tokajt visszatért ő is a bal partra, és felégette maga mögött a nemrég nagy költségekkel megépített hidat." 13 Ennek ellenére az őrszázadoknak (a rendkívüli hidegen kívül] alig-alig kellett megküzdeniük különösebb nehézségekkel. Köszönhető ez annak hogy az osztrák erők főparancsnoka, Windischgrätz herceg nem látta át teljesen a helyzetet, s miután Klapka (a kezdeti zavarok után) sikeresen védekezett Tokajnál Görgey pedig áttört Branyiszkónál, így lehetővé vált a magyar csapatok egyesülése éí ellentámadása. A Dembinski tábornok alá rendelt magyar erők azonban a balsikerű kápolnai csata után újra visszavonulni kényszerültek a Tiszához. Ekkor rendelték vissza Kézy László lovas nemzetőreit is az őrvonalról Debrecenbe. 14 A következő hetek eseményeiről sajnos nincs konkrét adatunk. Kézy László feltehetőleg továbbra is őrfeladatokat látott el egységével, s nyilván részt vett a Tiszántúlon szerveződő újonczászlóaljak kiképzéséban. Az azonban már bizonyos, hogy júliustól a biharpüspöki népfelkelő táborban szolgált, majd Korponay János ezredes hadosztályához vezényelték. 15 Az alig több mint háromezer főt számláló alakulat a Poroszló-Tiszafüredi átkelőhely ellenőrzését kapta feladatul. 16 Hogy Görgeyt a Tisza mögé vonulásra kényszerítse, Paskiewitsh herceg legelőbb is a tiszafüredi átkelés birtokába igyekezett jutni; hogy aztán a sereg zömével a Tisza bal partjára átkelve elállja Görgey útját további hátrálása közben. A tiszai átkelés erőszakolásával táborkari főnökét, Gortschakoff herceget bízta meg a tábornagy, kinek egy 16 zászlóaljból és 22 lovas századból álló erős különítmény 62 ágyúval állott rendelkezésre...még július 25-én előnyomult Gortschakoff 8 zászlóaljjal s egy utász századdal a Tisza felé s a poroszlói töltés első hídjánál Korponay előcsapataira 18 ^Szabó i. m. 35. old. Ide került még az egykori aradi ostromseregből Ábrahám Ádám őrnagy és Mesterházy István őrnagy gyalogos csapata is. 12 Kossuth január 29-i keltezésű levelét közli Klapka György. Emlékeimből Bp old. Gelich Richárd. Magyarország függetlenségi harcza 1848/49-ben Bp. é. n old. l4 Kézy csapatai február 28-án érkeztek vissza Debrecenbe. Szabó i. m. 35. old. ^Bona i. m old. Korponayt július 1-én Békés-Bihar-Csanád-Jász-Nagykun- Szolnok megyék népfelkelésének szervezésével bízták meg. 1 "Gelich szerint Korponay hadteste 3280 főt számlált. A katonák közül csak 1110-nek volt lőfegyvere, a többiek csupán lándzsával rendelkeztek. A lovasság 380 főből állt. A hadtest 4 ágyúval rendelkezett. Gelich i. m. III/798. old. Ezt erősítik meg dr. Szűcs Ernő kutatásai is Dr. Szűcs Ern&. A debreceni csata - Honismeret, 1992./4. szám 79. old.

21 bukkant...délután 5 órakor rövid ütközet fejlődött ki, melynek folyamán hatalmába kerítette Gortschakoff a töltés első hídját valamint a többieket is, s a sötétség beálltával a Tisza jobb partjának közelébe ért. Korponay emberei visszahúzódtak, s felgyújtották a tiszafüredi hidat. Gortschakoff azonban...egy helyet kutatott ki, mely alkalmas volt hadihíd verésére, mihez több felállítandó üteg védelme alatt hozzá lehetett fogni. Július 26-án...a hajnali szürkületben kezdetét vette a csapatok átkelése ladikokon. Amint a magyarok ezt észrevették...élénk ágyútüzelést nyitottak, de az oroszok tüzérségben nagy fölényben lévén, annak védelme alatt folytatták a csapatok átszállítását. Korponay belátván állásának tarthatatlanságát, előbb Újvárosba, onnan Debrecenbe húzódott vissza." 17 Itt egyesült Görgey-féle fősereg oldalvédjének számító 1. hadtesttel, amit Nagy Sándor József vezetett. A két alakulat együttes létszáma nem érte el a főt. Nagy Sándor József - hitelt adva Korponay állításának, hogy csapatait csupán egy főnyi orosz sereg követi, parancsot kért Görgeytől, aki azt az utasítást adta, hogy az ellenség támad, a csatát el kell fogadni. 18 Az orosz hadsereg erejének alulbecsülése, létszámának helytelen felmérése kaasztrófához vezetett - amiért egyértelműen Nagy Sándor József a felelős, aki képtelen volt felderíteni az ellenség erőit, ráadásul rosszul állította fel csapatait, s nem készült fel egy esetleges visszavonulásra sem. Az ütközetben egyébként Korponay hadoszlopa (köztük Kézy László huszárszázada) néhány ágyúval megerősítve a hadtest jobb szárnyát képezte. 19 Épp ezt a szárnyat érte a leghevesebb orosz támadás. Az ellenséges nehézütegek tüzelése tönkretette a magyar ágyúkat, és megzavarta a gyalogságot is. Ezután érte Korponay ilakulatát az orosz lovasság mindent elsöprő rohama. Korponay hiába vetette be a kisszámú magyar lovasságot, a túlerő miatt azok is hátrálni, majd menekülni kényszerültek - legázolva saját gyalogságukat is, akiknek jelentős része fogságba esett. 20 Szakértők szerint a hadtest a teljes felbomlást csak azért kerülte el, mert az ellenség hamar lemondott az üldözésről. A megvert sereg maradéka augusztus 5-én Nagyváradon egyesült a Görgey vezette fősereggel. Az alakulat további harcokban már nem vett részt, előőrsi feladatot teljesített a világosi fegyverletételig. Egyelőre még nem tisztázott, hogy Kézy László jelen rolt-e Világosnál, vagy már korábban (esetleg éppen debreceni csatában) fogságba esett. Annyi biztos, hogy Nagyváradon állították bíróság elé, s a szabadságharc ideje ilatt tanúsított magatartása miatt májusában 8 évi várfogságra ítélték. Büntetését nem kellett teljesen letöltenie: 1852 nyarán - több egykori honvédtiszthez hasonlóan - ő is kegyelmet kapott. 21 Nem sokáig élvezhette azonban a szabadságot: 1854-ben - feltehetően szülővárosában 22 meghalt. Oláh András ll Gelich i. m. III/ old. ^ Pusztaszeri Lásziá. Görgey a szabadságharcban Bp old. ^Gelich i. m. III/799. old. 20 Szűcs i.m. 81. old. 21 Bona i. m old. 22 Bona i. m old. Kézy László feltételezett sírhelyét ezidáig nem sikerült azonosítani az egykori mátészalkai református temetőben. 19

22 Lyka Károly emlékezete Megilletődött levél Lyka Károlyhoz, i szeretett tanáromhoz90. születésnapjára" 1 Kedves Károly bácsi! Higyje el, igazán megilletődötten írok. Nem a pátriárkái születésnapnak szól e. csupán, hanem annak a Lyka bácsinak", aki fiatal művészéletünk egyik legna gyobb élménye volt, a rá való emlékezés tölt el hálával, majdnemhogy alázatta. Szenteljen nekem Károly bácsi egy negyed órát - míg e levelet elolvassák - hadi idézzem fel azt a múltat, amely örökké jelen van bennünk: Károly bácsit, szeretel tanárunkat. Nem tudom, tudta-e hogy mi egymás közt mindig csak Lyka bácsinak emlegettük, nagy szeretettel. Többi mestereinket is tiszteltük és szerettük, de soha sert jutottunk hozzájuk olyan emberi közelségbe, hogy magunk közt bácsinak" szólítsuk Szinte még csendesen kimondva is milyen bizarr lenne pl: Rudnay bácsi. De Lyki bácsi" más volt, igaz, az idősebbektől örököltük ezt a nevet, de olyan kedves magáti értetődöttséggel, hogy szinte el sem tudtuk képzelni,, hogy egymás közt másként idéz nők. Most utólag megkísérlem elemezni, hogyan is történt ez. Művészettörténet óra, nyílik az ajtó, a tanári szoba ajtaja, tiszteletteljes csend tá mad, s a sok ember csendjében halkan koppantgat a bot vége, lassan felmegy Káról bácsi a dobogóra, ránknéz s mikor kimondja az első szót, a görögökről, vagy Lec nardóról, egész lényét sugárzó szeretet hatja át. Szinte az az érzésünk, hogy nem i nekünk beszél, hanem felidézi távoli ismerőseit, messze emlékeit. Hiszen Károly bács személy szerint ismerős volt a művészet nagyjaival. S ez a széles ismeretségi kö higgadttá tette szeretetét, egy-egy elmarasztaló szavában szinte bocsánatkérés is vo, az illető nagy mester felé s lelkesedése sohasem lépte át az illendőség határát, hiszei - néha szinte úgy véltük - a művész is ott ül az első sorban, s ugye nem való valaki a jelenlétében gáttalan lelkesedéssel dicsérni. Numen adest, igen ez volt az, ami mondva-mondtalan valamennyien éreztünk, megjelent a művészet az óráinkon é szinte a láthatatlanul ott lévő alkotók is megilletődtek saját művészetük magyarázd tának hallatára. Hiszen őket annakidején legfennebb a kortársakkal vetették össze íme most Lyka Károly szavai nyomán évezredek távlatában látják saját munkáika 20 * Részlet László Gyula Lyka Károlyhoz írt leveléből. A levél eredeti példánya telje szövegével az OSZK Kézirattárában található. FOND 65/382

23 finom emberi elemzés szólal meg, végre valaki aki megérti őket! Ki ez a valaki? A hallgatók Lyka bácsinak mondják egymás között. Óráin egyetlen családdá válottunk, egybeszövődtünk ezer meg száz évvel azelőtt elődeinkkel s rádöbbent a nagy felelősség: az ő munkájukat kell folytatnunk. Ott ült felettünk ennek a nagy családnak feje, igazságosan ítélő, atyai szeretettel eltelt s ha kell harcos és haragos feje: Lyka bácsi. Nem a dobogó, a szellem emelte fölénk s emeli mind azóta. Ennek a szeretetnek, megilletődött tiszteletnek kifejezője volt a családias bácsi". Ugye nem haragszik, hogy mindezt, így utólag elmondtam? Amikor Károly bácsiról beszélgettünk a szemekben ugyanannak a daimonnak sugárzását láttam, ha halványabban is, mint amely Károly bácsit tartotta megszállva, amikor a régi nagyokat idézte. Hát ezért a megilletődés, ezért a hála s ezért az alázat. Alázat"? de hát miért? Egyszer Kiss Lajossal beszélgettem, szegény embereink megható krónikásával s ő mondotta, hogy a 900-as évek elején lent volt Károly bácsi a HMVásárhelyi művészek közt, s amikor Károly bácsiról beszélt ugyanazt a lobbanást láttam szemében, mint amit a magunkéban megfigyeltem. Ebből tudtam meg, amit úgyis éreztem, hogy nem a kor tisztelete sugárzik bennünk neve említésekor, hanem a nagy ember megérzése. Aki, akárcsak a költő, nascitur, non fit". Ezt nem lehet megtanulni, s ez az ami Károly bácsiban túlmutat önmagán, s a Teremtő előtti alázatra késztet. "1 Az egykori tanítvány, a tehetségben és emberségben is méltó utód, László Gyula professzor írta e gyönyörű sorokat 1959-ben, Lyka Károly 90. születésnapjára keltezett meleghangú levelében. A levélből abból az alkalomból idéztük e hosszabb részletet, hogy megemlékezésünket, - mely Lyka Károly születésének 125. évfordulójára íródott - egy a személyéhez kapcsolódó szép dokumentummal gazdagíthassuk. Lyka Károly január 4.-én született Budapesten. Négyéves koráig élt a fővárosban, ám a gazdasági válság édesapja vállalatát is tönkretette, és ekkor költözött a család Nyitrára, az apai szülővárosba. A kis család könnyen beilleszkedett a fővárosinál ugyan szerényebb, de barátságosabb és emberközelibb vidéki életbe. Az építész édesapának a család megélhetését biztosító hivatali jövedelem mellett itt is nyílt lehetősége szerényebb, de örömet is adó építészi-tervezői munkákra. A 14 éves Lyka Károlyt szülei a nyitrai piarista gimnáziumba Íratták be. Sokat tanult ezekben az esztendőkben, görögül és latinul a gimnáziumban, németül, franciául és olaszul otthon. Szívesen rajzolgatott, festegetett, de mint egyhelyütt írta: legszenvedélyesebben mégis inkább olvasott. Már ekkor ráeszméltem, hogy a könyv a legjobb, leghűségesebb barát." 1887-ben jelesen érettségizett és festőnek készült. Szülei beleegyeztek pályaválasztásába, és 18 évesen elindult Münchenbe, hogy ott beiratkozzon az akadémiára, ám annak levegője, merev konzervativizmusa nem volt kedvére való. A szerencséje azonban hamar összehozta a Münchenben élő és ott festőiskolát vezető Hollósy Simonnal. Az itt töltött esztendőkre csupa lelkesedéssel, az értelmesen eltöltött esztendők érzésének örömével emlékezett vissza. Az akadémiával szemben, ahol pontosan előírták azokat a szabályokat, amelyek szerint rajzolni vagy festeni lehetett, Hollósy iskolájában minden sablon művészetellenesnek nyilváníttatott. Egyéniség, szabadság, érzés voltak a vezérmotívumok' - írta egy helyütt Lyka. Hollósy megkívánta tanítványaitól, hogy munkájukban legalább annyi szerepe legyen az érzésnek, mint a tudásnak, és hogy a világot, az életet saját szemükkel, ne másokéval nézzék. Hollósy iskolájában egyébként szinte mindenki megfordult a nyitott szellemiségű fiatal, magyar művészek közül. Hallgatóként vagy átutazó vendégként, de felkeresték az iskolát. Pezsgő szellemi élet alakult ki az iskolában, igaz barátságok szövődtek. S ha életük külsőségekben talán kissé bohémesnek tűnt is, gondolataikat komoly vá- 21

24 gyak irányították, s mintegy az új, az akadémikus művészettől eltérő művészet hittérí tőinek érezték magukat. Nem is tekintettük komoly kérdésnek, hogy van-e a világon valami, ami fonto sabb a művészetnél. Aki mégis kétségbe merné vonni ezt a legszentebb igazságot, az egyszerűen a félkegyelműek közé soroltuk. Az ilyen tökéletlen alakokkal egyébkén nem is érdemes szóba állni. Ilyen okból bizonyos felelősségérzéssel folyt a szorgalma iskolai munka, s ha akadt közben hanyagabb fiú, azt csak éppen idetévedtnel tekintettük. El is maradoztak lassanként." - írta Lyka a Vándorlásaim a művészei körül című könyvében ben a német földön eltöltött esztendők után Olaszországba utazott megjeleni írásainak tiszteletdíjából, valamint két általa készített arckép árából, és ezzel megkez dődött 4 évig tartó itáliai expedíciója". Sokat barangoltak együtt Itália művészet: kincsei között Réti Istvánnal, a későbbi nagybányai iskola egyik vezető festőegyéniségével. Torinóban is együtt élték át Kossuth Lajos életének utolsó napjait, s Lyka, ha rövid időre is, de hazajött a Kossuth hamvait szállító vonattal. Ekkoriban ugyanis E Pesti Napló számára írt cikkeket, és e lapban ő emlékezett meg a turini remete" haláláról. A Milleneum évében tért haza végleg Itália földjéről, akkor amikor Münchenben is vonatra szálltak barátai, a magyar művészet új honfoglalói és Nagybánya felé vették útjukat. Hollósy ugyanis - talán Réti István rábeszélésének engedve - elhatározta, hogy müncheni iskoláját tavasztól őszig Nagybányára helyezi át, s hazai tájakon, a hazai tájak ihletésében folytatják újító-felfedező útjukat a festészetben, a plein-air-t, a szabadban való festés útjait, lehetőségeit fürkészve az új környezel kimeríthetetlen szépségei között. Itthon legnagyobb örömükre találkoztak valakivel, aki a magyar festészet történetében jó negyedszázaddal korábban már elindult azon az úton, amit most ők próbáltak kitaposni. Szinyei Merse Pál volt az új barát, a lelkes látogató, aki annak idején magányossága, meg nem értettsége miatt száműzte magát a művészetből. Lyka Károlynak pedig nem titkolt szívügye lett a nagybányai tanulságok érvényesítése saját eszközeivel: tollal és szóval. Bölcs emberként végiggondolta és belátta, hogy festőként nem lévén kirobbanó tehetség kevesebb jót tehet, mintha művészeti íróként, művészettörténészként szolgálja a tehetségeket és a közönséget. Minden és mindenki a művészetben, aki vérbeli tehetség volt és igazi ügy mellé állt, lelkes és értő szavakat, szép tanulmányokat kapott" tőle. A század végén kezdődött meg félszázéves kapcsolata az Új Idők című művészeti irodalmi újsággal és 1902-től 1918-ig ő szerkesztette az első magyar művészeti lapot, a Művészet című gazdag tartalmú, képes folyóiratot. Ekkortájt bontakozik ki nevelő munkája, tanulmányaival a folyóiratokban, majd könyveinek sorával és tanárságával a katedrán. Már a század elején 1904-től 1914-ig művészettörténetet tanított az Iparrajziskolában, a mai Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elődjében ben a főiskola tanára lett, majd 1920-ban a rektora. Reformok sora fűződik nevéhez ezekben az időkben. Az Iparrajziskolai megbízást például csak azzal a feltétellel vállalta, ha a vetítéshez szükséges kellékeket előteremtik, mert művészettörténetet tanítani és műalkotásokról beszélni képek nélkül nem lehet. A diapozitívek hiányát úgy pótolta, hogy saját könyvének és a Művészet című folyóiratnak a képes anyagát tükrös vetítéssel mutatta be. A főiskolai reform is az ő nevéhez kapcsolódik. Az akadémizmus nyomasztó hatásától szabadulva a magyar művészélet fiataljai egészségesebb, nyitottabb nevelésben részesülhettek. A főiskolán többek között megvalósult a szabad tanárválasztás, s a művésznövendékek és rajztanárjelöltek azonos művészeti irányítás mellett tanulhattak. 22

25 Arról, hogy milyen tanár is lehetett, László Gyula levelének idézett soraiból már caphattunk ízelítőt. Emellett azonban ritka közönségnevelő képességgel is megállotta a sors: Képzelni is bajos olyan kritikust, aki ennek a szükségletnek jobban felelt volna meg, mint Lyka Károly. Sem a bíró talárját, sem a kalkulust osztogató jegyzőkönyvét nem igényelte magának. Nem akart más lenni, mint megértő és útmutató, akinek az átlagosnál nagyobb tudása és tapasztalata, gyakorlottabb szeme és iskolázottabb ízlése van, s aki ezeket a képességeit arra használja fel, hogy közvetítő legyen a művész és a közönség között. A művészi alkotást nem mérte hozzá szigorúan egy a priori felállított esztétikai normához, igyekezett elfogulatlanul közeledni a művész egyéniségéhez, kiismerni lelkialkatát, temperamentumát és célzatait, s noha a művészet ielenségeiről természetesen megvan a maga egyéni felfogása, sohasem zárkózott el mereven a saját érzésétől távolabb eső jelenségek elől sem. Minden művészt a maga nyelvén igyekezett megszólítani, természetes feltételül csupán azt kötve ki, hogy művész legyen, akivel szóba áll. A közönséget pedig figyelmeztette a különßle stílusok és egyéniségek sajátságaira, segítette a különböző művészi célzatok felismerésében és megértésében. Felvilágosította, hogy a művészetben sokféle módon lehet értéket termelni, s hogy amiben tehetség és komolyság van, azt meg kell becsülnünk, akármifele művészi törekvés nyilvánul meg egyébként benne." - írta Petrovics Elek Lyka Károlyról szóló tanulmányában. Lyka nagyon jól írt, szinte a szépíró :ehetségével. Pontos, érzékletes mondatai tiszta szabatos gondolatokból eredtek. Rengeteg közölnivalója és megalapozott műveltsége révén közérthetően tudott szólni ikár íróként, akár tanárként a katedrán. A komplikált homály mindig tudatlanságot, tisztázatlanságot takar, a nyakatekert megfogalmazások pedig csak sorkitöltésre szolgálnak. Lyka írásművészete és művészettörténészsége ennek ragyogó ellenpéldája volt. Sokféle módszerrel, különböző ilapállásból kiindulva megírt munkái, vagy elhangzott előadásai végül is mindig arról szóltak, ami a műalkotásban a lélek megérintettsége, az érzés őszintesége, a valóság élménye. Mi, fiatalabb generációk, őt személyesen már nem ismerhettük, de műveit olvasva, azokból tanulva a hétköznapokban gondolatban sokszor megköszönjük neki, amit könyveinek tanításával nekünk adott. Helyi kiadók, vásárlók, olvasók figyelmébe! Danes Mária Van már lehetőség a honismereti kiadványok, könyvek országos terjesztésére: megkezdte működését a Honismereti Börze. Kiadók figyelem! Történelmi, honismereti kiadványaikat 5-10 példányban (db) országos terjesztésre átveszi az újonnan induló börze. Várjuk írásos ajánlataikat, vagy bizományba megküldött kiadványaikat! (Az átvételt szerződéssel visszaigazoljuk.) Érdeklődők, vásárlók! Honismereti kiadványok vásárolhatók személyesen, naponta 9-16 óra között, vagy postai utánvéttel megrendelhetők. A Honismereti Börze címe: Szakszervezetek Pest Megyei Könyvtára (T.: ) 1075 Budapest, Dózsa Gy. út 68. fsz. 23

26 Békavár Egy elfelejtett bácskai vár nyomairól Amikor Zombor és környéke, vagyis Nyugat-Bácska történelmi múltjáról gondolkodunk, egyáltalán nem élthetünk egyet azzal a véleménnyel, hogy a poros, álmos Bácska" ezen része az idők folyamán semmivel sem tudta magára vonni az emberek figyelmét, cselekvő akaratát. Régészeti ásatások bizonyítják a népvándorlás kori telepek létét e vidéken. A rómaiak birodalmának keleti határát jelzik az errefelé is húzódó sáncok, melyeket az utókor az építőkről nevezett rómainak. A középkori hajdani életére többek között a várromok emlékeztetnek, s a török világából már írásos emlékeink vannak itteni eseményekről, emberekről. Sőt, jóval korábbiakról is. Zsombor mindenkor az egész vidék székhelye volt. A török korban várárokkal körülvett erődítmény, a nahije központja, amelyben az igazhitű törökök és a muzulmánok által gyaurnak nevezett keresztények egyaránt tisztelhették istenüket, amit több XVH. századbeli leírás bizonyít, említve az itteni minaretek és templomok számát. Ilyen többek között a Continuatio Diarii aus dem Feld Láger bey Sitzar an dei Thonau bis 10. Julii Anno Getruckt den 24. Julii Anno 1687.", mely diáriumot, naplót a müncheni Staatsbibliothekben, a Turcica 92. (4.) szám alatt őriznek. Illetve Hallart L. A. műve, a Feldzüge Max Emanuels gegen die Türkén in den J folio. München ( )", amely szintén a gazdag bajor könyvtárban található és egyik rajzán Eszék ostromát ábrázolja, melyen a távolban Zombort is látni négy minaretjével és egy egytornyú templommal, s az aláírás: Sambor citta mercantile posseduta allora da Turchi". A fent nevezett szerző pedig Miksa bajor választófejedelem írnoka volt. Jó lenne a törökországi levéltárakban is több lehetőséget kapni a búvárkodásra, mert biztosan akadna néhány olyan feljegyzés, mely erősebb fényt vetne gazdag múltunk e fejezetére. Például a többször is nagy vehemenciával kutatott s máig is bizonytalan fekvésű Bodrog várának helyére, nagyságára, illetve a közelében elterülő Czoborszentmihály (ma Zombor) nevű városkára. Ennek hiányában a meglevő okmányok és térképek segítenek bennünket e vidék egykorvolt dolgait vizsgálni. És ilyen is akad szép számban. A Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat okmányai között, a zombori Történelmi Levéltárában, egy a számunkra ismeretlen erődítmény alaprajzára leltünk, amely a Zomborhoz közel fekvő Kolut (Kolluth, Küllőd) határában állott valaha. Érdeklődésünket csigázta a hozzá mellékelt levél, melyben Grosschmid Gábor, a társulat titkára tájékoztatót ad az egykori vármaradványról: Bács Bodrogh Vármegye történeti társulata tekintetes elnökségének Schwerer János társulati gyűjtemény őr nekem jelentést tett, hogy Kolluth községének Dunai rétföldje tökélletesen kiszáradván, egy erődítés maradványai jöttek napfényre, melyek valószínűen római eredetűek. Jelen az egész egy domb alakú körülvéve 2-3 ölnyi széles árokkal, a belső hossza a magaslatnak 90 méter, szélessége pedig mintegy 30 méter, a mit a mellékelt vázlatból láthatni. 24

27 Hogy biztosan tudni, és meghatározni lehessen, hogy mikor, és kik által keletkezett?zen erődítés, szükséges volna ásás általi vizsgálat, melyet ha a rét száraz, és a ma ' adványok a községhez közel vannak, könnyen lehetne eszközölni. Mit is ezennel az eredeti jelentés és vázlat kíséretében van szerencsém kellő intézkedés végett bemutatni. Grosschmid Gábor, társulati titkár Zomborban, 1887 évi November 20 (Történelmi Levéltár Zombor, Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat fondja, Í7/122. sz. okmány) A titkár által ajánlott ásatás nem történt meg, de az egykori feljegyzések segítenek aennünket eligazodni abban, hogy mikor és kik által keletkezett a vár. Ilyen esetben i nem történész inkább etnológus és nyelvész kutató mi mást tehet, megnézi Pesty Frigyes gyűjteményét a múlt század közepének földrajzi neveiről. Tesszük ezt annál is inkább, hiszen Pesty a zombori székhelyű Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat tiszteletbeli tagja. Pesty szerint Kolluth határában ismert az Altas Scft/asjzrterület: Altes Schlosz név alatt a falu délnyugati részén valami nagy épület romjai - jobban mondva romjainak nyomai léteznek. Belső kerülete 90 ölet tesz, kettős sánca van. A belső 8, a külső 5 öl szélességű. Tavaszonkint vízzel telnek meg. Eredetéről semmi tudomás. A nép rablóvárnak szeretné tartani. Vélik, hogy a mai templom is török rom fölé építetett 1752-ben." Pesty ezeket az adatokat Schwerer Lajos hiteles jegyzőtől kapta 1864-ben. Az Altes Schlosz Régi vár megjelölés a múlt század közepén is legalább kétszázháromszáz évet jelentett az időben visszafelé. Hogy ennél többet-e, azt a Borovszky 5amu által szerkesztett vármegyei monográfiák sorozat Bács-Bodrog vármegyét bemutató köteteiben igyekeztünk meglelni:.küllőd tágas határában a falutól éjszakra, ahol a Duna kiöntései rétséget alkot nak, van a hajdani Békavár község helye. Az évi kamarai térképen is szerepel még, sőt újabban romjaira is ráakadtak. A Castrum Bekaivar romjairól Csánki is megemlékezik. Okleveles nyomok szerint a küllődi várral azonos, melyet 1482-ben Geszti Mihály uralt, a várnagya pedeig Kis Mihály volt. A hagyomány szerint ez a vár a dunántúli Kiskőszeg hegyivárral lánczczal volt összekötve, hogy a Dunán megállítsák a hajókat." A Borovszky által megnevezett Békavárról egyébként másutt nyomát sem leljük a község fogalmának. Szép lejegyzését találjuk itt egy eredetmondának - ma igen kutatott műfaja a folklórnak, bár nemcsak Borovszkynál, hanem Iványinál is olvashatjuk. De időzzünk csak még az elsőnél, aki máshol a következőket jegyzi: Küllőd előtti plébániáját Herczeg Rafael érsek említi 1453 évi levelében. A plébánia területén 1526-ig Szent Ferenc rendű kolostor volt, amely a küllődi békavárban állott" A vár jelentősége már jócskán növekedett a kutató szemében, hiszen ahol templom is állt, ferences kolostor is volt, ott pezsgő élet folyhatott, legalább több száz hívővel, bizonyos úrbéri rendezettséggel, gazdálkodással, társadalmi élettel. Borovszky mellett elapadhatatlan forrása a bácskai helytörténeti kutatásoknak Iványi István: Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára, amelynek [II., 1906-ban Szabadkán közreadott kötetében először is a Kollut címszónál igyekeztünk Békavár nyomára bukkani. Sikerült is néhány fontos adatot találnunk. Iványi többek között megjegyzi: Verancsics szerint 1526-ban Tomori Pál és Török Bálint a Dunán Kellodnál kelt át, hogy csatlakozzanak a királyi sereghez. Arról is ír, hogy az évi kamarai térkép Kolluthoz közel, éjszaknyugatra mocsáros helyen Békavárt... tünteti fel" s forrásai szerint e várban volt a ferencrendiek kolostora is, mely 1526-ban elpusztult. 25

28 A templom kolostorral bővül, ami ismét csak több szerzetes ottlétét föltételezi. S a: adat, hogy Tomori és Török Bálint itt kelt át a Dunán Mohácsra igyekezve, valóbai jelzi, hogy Békavár környékén volt a dunai átkelőhely, alátámasztva az előbbi mond; lehetőségét, miszerint itt megállíthatók voltak a folyón közlekedő uszályok ; kiskőszegi (ma Batina) vár katonáinak segítségével. A zombori Történelmi Levéltár térképeit vizsgálva elmondhatjuk, hogy őrzünk ot egy 1870-ben készültet, mely Kolut községet és határát ábrázolja, s ezen az Uradalm legelő határrészben a Schlossriegel (Várzár) és az Alter Schloss (Régi vár) toponímia ; Duna egyik szigetének közelében található. Természetesen ez későbbi térkép, min amelyet Borovszky idéz, azonban a helynevek továbbélését hitelesen bizonyítja. De a már említett Grosschmid Gábor, a Történelmi Társulat lelkes titkára sem ma radt tétlen Schwerer János jelentése után. Amikor a társulat évi Évkönyvénei m. kötetében közreadja Kolluth monográfiáját, a következőket írja erre vonatkozóan: Hogy a régi Kwlívdhon nagyobbszerű építkezés is lett volna, most nem bizonyít hatná egyébb, mint a határban található egy kisebb terület, melyet most is alte Schlossplatz vagy Schlossriegelnek neveznek, mely a jelen közlegelőnek használt rét ség egyik magaslatán fekszik, de felszínén minden látható romok nélkül. A többi magaslatok egyikén Schwerer fános állítása szerint jelen is láthatók sánca lakú mélyedések helyei, sőt némi kőalapok nyomai is, melyek nagyobb építkezésekn mutathatnának, de most azt komolyabb kutatás nélkül meghatározni nem lehet voltak-e azok középkori építvények, vagy ép régibb római castrummaradványai. M annál valószínűbb, mert tudjuk, hogy a mostani Batina, egykor római gyarmat illetőleg nagyobbszerű Castrum volt. A kolluthi sáncalakú mélyedésekhez hasonlói találtatnak a Bezdán és Kolluth közti határban is." Míg 1887-ben Grosschmid csak i Schwerer tag által küldött jelentésről szól, addig az évi munkálatokról szók titkári jelentésében leírja látogatását is ezen a fölöttébb érdekes helyen, melye ugyancsak a társulat Évkönyvében találhatunk: A társulat régészeti működése nem hanyagoltatott el. Különösen kiemelem c kolluthi leleteket. Ugyanis Rauschenberger Adolf, jelenleg prigl.-szent-iváni jegyző szíves volt Kolluthon lekott atyjának útmutatása folytán ajánlatot tenni, társaságá ban az általa kijelelendő helyeket vizsgálat alá venni...tovább menve a Duna felé i most száraz rétségbe, az úgynevezett Schlossriegel dűlőre értünk, hol a lapályos rét ségben távolról már megpillantottunk a mintegy 6 méternyi kimagasló, a Duna félő mintegy 3 méternyi magas, Kolluth felé is elágazó töltéssel védett, most fűvel és fűzze benőtt domb alakot, mely árokkal van körülvéve, ezen magas partu sánczhoz hason ló árok most is tele van vízzel és náddal úgy, hogy az nehezen közelíthető meg. Ezer rommal telt dombot Schwerer fános úr már pár évvel ezelőtt lerajzolta. Az egész domb nagy tégla és kő töredékből álló halmaz, melynek közepe mélyedést mutat. Az egésznek alakja tojásdad, belhossza mintegy 90, szélessége 50 méter. Az egész körű van kerítve 3 méter mély és ugyan olyan széles sánccal, illetőleg vízárokkal, mélynél egy ágazata a Duna felé vezet, és valószínűen a Dunából vezette a vizet a sáncá rokba; ezen csatornaszerű sáncok kettős szolgálatot tehettek, egyrészt a vizet vezettél az árkokba, másrészt védelemül is szolgálhattak, főleg a támadó ellenséges lovasság ellen. Maga a romhalmaz jelenleg menedékül szolgál a vadállatoknak, különösen c rókák össze-vissza fúrták lyukakkal. A kikaparttégla, mész és kő darabok szerte szé hevernek a lyikak körül, ezekből több példányt magunkkal vittünk. Mindannyi töre déket ismét Pártos bírálata alá bocsájtottuk, aki a tégla, de különösen a kővé vál mészdarabokat, noha azokon mi jel sem mutatkozott, határozottan római eredetű eknek állította, és pedig a téglákat kemény tömörségük miatt, milyeneket csak a ró mai légiók égettek, a kövesedett mészdarabokat pedig azért, mert a rómaiak cement nek oltatlan mészport használtak, mely későbben kővé keményedett, egyike ezen da 26

29 aboknak csiszoltnak látszik lenni, sőt némi színek is mutatkoznak felületén, ezen iarab valószínűen fal vagy padlótőredék. A kődarabok baranyai mészköveknek látzanak." Pártos (Puntzmann) Gyula hírneves építésze a kornak. Bácskai szintén, apatini izületésű, és közeli munkatársa Lechner Ödönnek, a magyar szecessziós építészet íagynevű mesterének, később a világhírű Ybl Miklósnak; Zomborban a vármegyeház íátsó traktusának tervezője, valamint a szerémségi Sremski Karlovci városka jóhírű és zép épületű gimnáziumának építője. Természetesen pártoló tagja anyamegyéje törénelmi társulatának, bár akkor már budapesti lakos. A tőle kapott értesítések igensak hitelesnek vélhetőek. A baranyai mészkövekre való hivatkozás pedig a legkéz- :elfoghatóbb, hiszen a Bácskában sehol sem találni követ, míg a koluti várral szemjen a Duna jobb partján azonnal heggyel találkozunk, ahonnan követ szállíthattak a )ékavári építkezéshez. Főleg, ha a kiskőszegi és a koluti várat egyazon római légió catonái építették, illetve tartották fennhatóságuk alatt. A szabadkai főgimnázium nyugalmazott tanárának, Iványi Istvánnak a Békavárral capcsolatos feljegyzései sem kerülték el figyelmünket. Iványi Helynévtárának ül. tötetében (Szabadka, 1906) így ír erről az érdekes vármaradványról: Békavár ez egy csárdának és helynek neve a Kollut-i határban, a falutól éj- zaknyugatra a Duna kiöntései által képezett rétségben. E helyet az évi kama- 'ai térkép is pontosan megjelöli, újabban is az évi forró nyár folyamán a víz 'kiszáradván, régi romok tűntek fel, amelyeket azonban még nem vizsgált meg senki. Zzen romok régi, 1482 ben említett kolluti várnak maradványai, mely 1483-ban Bé tavámak is neveztetett. Az 1800-as évek elején készült Quits-ßle térkép is feltünteti e várromokat Békavár néven. Az évi katonai térkép Altschloss jelzi e helyet, és a ákosság is Alter Schlossplatz-nak vagy Schlossriegel-nek nevezi az ottani dűlőt. Az itt >olt régi kolluti várról pedig 1870-ben családi tradíció alapján egy öreg beregi lakos ízt mesélte, hogy ezen vár hajdanában lánccal volt összekötve a dunántúli Kiskő- ;zeg vagy Batina hegyvárral, hogy a hajókat a Dunán megállítsák." Ez az 1906-ban megjelent jelentés foglalkozik a századelőn utoljára környékünk ;me nevezetességével. Mi lett belőle? Mit tudnak a mai kolutiak, bácskaiak az egykori Békavánól, amely fagy római kori erődítmény vagy középkori vár, templom, kolostor lehetett? Ezt a mi torunk embere, Zombor környékének krónikása, Milenko Beljanski kutatta fel és idta közre 1976-ban Zomborban megjelent Kolut i Koluíani című falumonográfiájá- >an. A már említett forrásokra hivatkozik ő is. Újabb adat az, hogy 1779-ben Dunai 3radócnak nevezték, s egy időben Béreghez (ma Baöki Breg) tartozott. A béregiek?zt a helyet kétféleképpen hívják: Gracnak és Gradacnak. Itt még 1936 ben is, a ha ár kataszteri rendezése közben is találtak épületanyagokat. A jugoszláv hadsereg katonái 1940 ben Gradacon nagy bunkert építettek. Ez 1941-ben elpusztult, de be- 'on alapzata ma is megmaradt' - írja Beljanski, aki 1975 őszén járt Békavárban. Mára már nem egészen világos, hogy miért is építhettek erre az alacsony fekvésű íelyre várat, de, mint Beljanski írja, ha az ember a vár helyén áll, igen jó kilátása íyílik a Duna felé. Mindez, természetesen még jobb lehetett a várfalakról. A túlsó járton álló kiskőszegi erődítmény és a hegy pedig segítenek tájékozódni a vízi közekedés ellenőrzésének lehetőségében ezen a ponton. Végül pedig a Jugoszláv Enciklopédia V. kötetében (Zagreb, 1962 olvashatjuk a cövetkezőket: Kolut, falu a Bácskában. Kolut a maga kiváló és jól védett fekvése miatt a XVI. zázad végén a Bácska legnagyobb települése volt ben 81 család lakta. Akkor 27

30 Koluton keresztül vezetett a fő útvonal Baranya felé, s közvetlen közelében vár állott; mely a Baracskai Dunán való átkelést ellenőrizte és védelmezte." írásunk végén elmondhatjuk, hogy a Békavárról jelenleg Zomborban fellelhető összes forrásról szóltunk. Célunk pedig vidékünk, Nyugat-Bácska egyik nevezetességére felhívni a figyelmet, melynek jelentősége valószínűleg sokkal nagyobb, mint amennyit róla tudunk. Lehetett a Békavár akár római kori, akár középkori, fontos állomása vidékünk történelmének. S tegyük hozzá, hogy az említett helyen S. Hinic" koluti lakos még csiszolt kőbaltát is talált, amely pedig arról tanúskodik, hogy Békavár környékén sokkal korábban is éltek emberek. Mindez pedig valóban nem kevés adat ahhoz, hogy számba vegyük bácskai múltunk értékelése közben. Jókai és Mikszáth Illyefalván Silling István Illyefalva mind ismertebb, gyakran beszédtárgyat jelentő helységnév Erdélyben, nemcsak történeti múltjáért, hanem jelenéért is, itt épült fel a korszerű igényeknek is megfelelő keresztyén ifjúsági központ. Gazdag történeti múltjából kiemelkedik fókái Mór és Mikszáth Kálmán képviselővé választása. Háromszék délnyugati felében, az Olt jobb partján elterülő Illyefalva, a régi időkben két részből állott: a faluból és városból. Mint taxális mezővárossal az okmányokban 1595-ben találkozunk, Báthori Kristóf 1578-ban három országos vásárt és egy hétfői hetivásárt engedélyezett. A kútfőkben említett Villa Sancti Eliae vagy Ilia villa az 1567-es összeírás hatvanhét kapuval említi. Az oppidum tizenkét személyből álló magistratussal és az országgyűlésre követküldési joggal rendelkezett. A protestáns hit felvételét némely kutatók Hontems brassói reformátor térítő tevékenységével hozzák kapcsolatba. Majdhogynem biztosan tudjuk, hogy az oppidium népét Bölöni Sikó István unitárius hitről reformátusra térítette, amikor Keserűi Dajka János látogatta (1622) hittérítő szándékkal (a szomszédos Sepsiszentkirály a nem éppen finomkezű hittérítés ellenére is megőrizte Dávid Ferenc vallását). Az iskolai oktatás még a reformáció előtt megkezdődött, egy 1443-ból való okmányból tudjuk, hogy Antonius Siculus fehérvári dékán előbb mint illyefalvi rektor tevékenykedett. A XVII. században, a hímeves Sinkó István fia János alapfokú tanulmányait az akkor jelentős illyefalvi partikulában kezdette és a gyulafehérvári kollégiumban folytatta. Ugyancsak az illyefalvi partikulában tanult Szász Miklós is, akinek teljes nevét Deventer Athenaeumának anyakönyve őrizte meg (Nicolaus Szász Illyefalvi Ungarns). E tudós férfiú a puritánusok közé tartozott. Az 1658-as tatárjárás elől Illyefalva és környékének népessége a vártemplomba menekült, a pusztítást megörökítő ének szerint. 28 Pogányok hogy ránk jövének, öt nap egész estig vélek; Bajlódtunk éjjel is untig Egész viradatig " A sok száz székelyt rabszíjra fűzve hurcoltak magukkal. Nyolc százat rabságra vittek volt ötszáz ember koponya. Vár mellett sok test elhulva. Széllyel másot is sok vala, Kínnal meghalva "

31 A múltról,beszélnek" a műemlékek. A vártemplom külső bástyás építményét XVI- XVn században építették. Az átalakított egykori gótikus templomot látogatóknak érdemes megnézniük a reneszánsz formavilágát idéző Bornemissza kúriát. A Sérakúria pedig a XIX század eleji empír építészet egy egyik legértékesebb alkotása Háromszék megyében. Egy 1752-ben keltezett Összeírás szerint a református egyházhoz egy főrendi személy, négy nemes család, nyolcvannégy városi, huszonegy primpilarius, tizenkét özvegy és harmincöt jobbágy család tartozott. Feltevéseink szerint ebben az időben katolikusok alig laktak Illyefalván. Annyi bizonyos, hogy még a pálos szerzetesek jövetele előtt Esztelneki Nagy Mózes egy kápolnát és iskolát építtetett (1699) ban negyvenkilencen jelentkeztek a nemzetőrségbe. A General Comando 1848 áprilisában a 2. székely gyalogezredet Nagyszebenbe és Szászsebesre rendelte. Amikor a katonaság gyülekezési helyéről, a szomszédos Uzon községből kiindulóban volt, megérkezett az illyefalvi nép, az ugyancsak illyefalvi Gál Dániel és Németh László vezetésével. Gál Dániel arra szólította a katonákat, hogy a szabadságért küzdő nép leigázására ne engedjék magukat a hazából kivitetni. A katonák akkor értesültek, hogy az olasz forradalmárok ellen akarják őket vezényelni, s megtagadták a parancsot. Az illyefalvi nép Gál Dánielt és Németh Lászlót a mezőváros követeivé választotta. A szabadságharcban való részvételéért ítélték el Bágyi Dáné István lelkészt, akit a református egyház anyakönyvében beírt feljegyzés szerint hét évi fogság után a cs. és királyi magas kormány hivatalából felfüggesztetett. A szívós földmíves nép az önkényuralom megpróbáltatásait is átvészelte. Hogyan történt Jókai követté jelölése? 1881 június 5-én (vasárnap) délután érkezett Illyefalvára. A helység határában díszes lovas bandérium fogadta, a hangos éljenzések után eldördültek az első taracklövések, a díszkapu előtt Kiss Albert református lelkész mondott beszédet. Az erkélyt, ahonnan Jókai az összegyűlt polgárokhoz beszélt, szőnyegek és virágok díszítették. A beszéd varázsa alatt megtelt a lélek örömmel s a redős arcokon végig pergett az öröm tiszta könye" írta a megyei újság. A beszéd után az író megtekintette az ifjúsági önképzőkört. A könyvtárban Jókai műveit virágokkal övezték, a falat az író fényképei díszítették. Az ünnepség befejezésével az iskola tanulói énekeltek és verseket mondottak. Több mint száz év távlatából sem érdektelen Jókai illyefalvi programbeszéde. Beszámolt választóinak a kormány eljárásairól és politikai elveiről. Lejártak azok az idők figyelmeztette hallgatóit, amikor szuronyt szegezz és előre jelszóval győzedelmeskedni lehetett. Külön kitért az orosz-török ( ) háborúra és a székelyek akkori mozgalmára. Ha akkor a székelyek az oroszokat hátba támadták volna, a Monarchia elveszti Erdélyt és Galíciát. Rendre megcáfolta az ellenzéknek azokat az állításait - vámszövetség megszüntetése, a nemzeti bank felállítása, hadsereg külön választása -, amelyeket a függetlenség kivívásáért hangoztatott. Az 1867-es kiegyezés és a monarchia egységének fenntartása mellett foglalt állást, mert ha Erdélyt még egyszer eltiporja a forradalom itt a magyar elem tökéletesen kivész, kipusztul: ember nem fog többé megmaradni ha magyar". A nagyborosnyói (június 6) beszédében is arról szólt, hogy sok idegen nép lakik közöttünk, melyeknek észjárása, vágyai kívül csapnak az ország határain", ezért csak akkor kívánhatja az ország a teljes önállóságát, ha összes lakói magyaroknak fogják vallani magukat". Sepsiszentgyörgyön a körzet képviselő jelöltjét, Tisza Kálmánt istenítette. Éljen a magyar kormány és éljen a kormány elnökének választó városa" - fejezte be szónoklatát. 29

32 Magára a választásra 1881 június 25-én került sor, amikor Jókai Mór az illyefalvi választókerület képviselőjéül egyhangúlag megválasztatott. Az ifjúsági önképzőkör aznap zsúfolt nézőtér előtt színre vitte Tóth Kálmán A király házasodik című három felvonásos vígjátékát. Jókai Mór másodszori megválasztására 1884-ben került sor. Az írót április 19-én földvári indóháznál fogadták. Erre az útra Jókait Beksics Gusztáv, Horváth Gyula és Kállay Bertalan országgyűlési gyorsíró is elkísérte. Az üdvözlő beszéd után a díszes kocsisor megállás nélkül haladt Sepsiszentgyörgy felé. Este szűkebb körű vacsorát rendeztek a városháza dísztermében. A küldöttség április 20-án délelőtt indult Illyefalvára. Az író kocsija előtt és körülötte ötven-hatvan banderista lovagolt, ezt követte több mint százötven fogat és kocsi. Az iskola udvarán ezer meg ezer torok szűnni nem akaró lelkes éjenzése" fogadta, az épület bejáratánál a hímeves László Lukács igazgató tanító mondott üdvözlő beszédet. Jókai csendes nyugodt hangon kezdte beszédét - írta a Székely Nemzet tudósítója -, később egy-egy gondolat kikerekítése végén hullámszerűen emelkedett hangja, mely beleszállt a szívekben, elfoglalta helyét a lélekben, meggyőzte az értelmet is elhatározta az akaratot." Beszédében Jókai méltatta az első megválasztása utáni években hozott törvényeket, a monarchia külpolitikáját, érintette az ország közgazdasági helyzetének alakulását és határozottan elítélte a függetlenségi párt elképzeléseit Hiszen tudjuk azt mondotta -, hogy az én barátom Szilágyi Dezső csak a bolt ajtajára kifeszített római császár, az igazi Apponyi Albert gróf, aki odabenn a boltban árulja a mézes madzagot és azt a csalhatatlan kenőcsöt, amelyből megnő minden ember szakálla t. i. az a szakálla, amelyre ingyen pénzt lehet kapni." Jókainak ez a beszéde sokkal inkább szolgálta a választási propaganda célját, mint az 1881-ben elmondott. A beszéd után Nagy Károly felkérte Jókait, hogy az országgyűlésben továbbra is képviselje az illyefalvi körzetet. A felkérésre Jókai kijelentette, hogy jelöltetését örömmel elfogadja, majd az ifjúsági önképzőkör tagjai tisztelegtek az író előtt, meglátogatta a válsztó polgárok közös ebédjét s negyedórát időzött László Lukács vendégszerető házánál és Sepsiszentgyörgyre távozott. A városháza dísztermében százötven terítékes bankettet rendeztek Jókai tiszteletére. Egymást követték a hazafias pohárköszöntők, este pedig a város polgárai fáklyás zenével vonultak Bogdán Flórián piactéri lakásához, ahol az író megszállt. Előbb Kiss Albert illyefalvi református lelkész szólt a lelkes gyülekezethez, majd Jókai köszönte meg a tiszteletadást. Az ünnepségsorozat a nőegylet által rendezett estéllyel folytatódott. A választásra 1884 július 13-án került sor. A választó polgárok egy része Sepsiszentgyörgyön gyűlt össze, hogy együtt menjenek Illyefalvára. A Jókai párt hívei cserefalevelet és rózsabokrétát tűztek kalapjukra, az erőnek és nyugalomnak jelképét. A körzet választói döntő többséggel Jókai Mórt választották. A Székely Nemzet másnap vezércikkel A székely nép ítélete - ünnepelte Jókai megválasztását. Az író június 26. keltezésű levelében megköszönte megválasztását és megígérte, hogy személyesen fogja elmondani a becsült székely népnek mindazt, ami nem marad szónak, hanem tetté válik". Időközben Jókai másképpen határozott. Mindehhez tudni kell, hogy az írót a kassai kerületben is megválasztották képviselőnek. A két mandátum közül a kassai mellett döntött. Még egyszer azonban meglátogatta illyefalvi választóit. Az írót és társait október 18-án fogadták a földvári pályaudvaron., Beksics Gusztáv és Tanárky Gedeon közoktatási államtitkárral együtt. Még aznap este, a sepsiszentgyörgyi városháza dísztermében vacsorán vettek részt. Másnap (október 19) csúnya, szeles időben indult Jókai Beksics Gusztávval és Tanárky Gedeonnal Illyefalvára, 30

33 nem volt díszes mint az előző két alkalommal, a vendégeket mégis a községháza előtti téren zeneszóval, lobogókkal fogadták, ahonnan az iskola udvarára vonultak. Jókai megköszönte a figyelmet, távozását azzal indokolta, hogy tekintélyére és nemzetnevelő munkájára a kassai kerület polgárainak sokkal nagyobb szükségük van mint az illyefalvi körzet székelyeinek, maga helyett Tanárky Gedeon államtitkárt ajánlotta képviselőnek. Javaslatát elfogadták. A gyűlés után László Lukács házánál ízletes ebéd várta a vendégeket. Tanárky Gedeon államtitkár az között az illyefalvi kerületben a szabadelvű párt képviselője volt. Kézdivásárhely október 19-én egyenlő számú kormánypárti és ellenzéki férfiakból álló küldöttséget menesztett Sepsiszentgyörgyre, hogy Jókait a város megnézésére felkérjék. Az író megköszönte, de elfoglaltsága miatt csak jövő évre ígérte meg. E politikai utak irodalmi hatása mindenképpen jelentősnek tekinthető ben indult a Nemzetben a Bálványosvár folytatásos közlése, 1883-ban pedig megjelent a Domokosok regénye. E két székely témájú regény anyagát jórészt az 1853-ban tett utazása alkalmából gyűjtötte, de kidolgozásukat és megírásukat kétségtelen a székely választóival történt érintkezése siettette. (E vonatkozásban különösen fontos az es háromszéki utazás) Mikszáth Kálmán illyefalvi képviselősége sokkal ismertebb mint Jókaié, erről Irodalomtörténeti közleményekben tanulmány jelent meg. ( szám). Az illyefalvi választók ismerve Mikszáth Kálmán politikai meggyőződését látatlanban képviselőnek jelölték, sem személyes megjelenését, sem programbeszédét nem kívánták. Ám a személyes ismeretségre is sor került; 1885 október 5-én Mikszáth Beksics Gusztáv Sepsiszentgyörgy szabadelvű párti képviselője társaságában, Háromszékre utazott. Erről az utazásról szól A székelyek kőzött című Pesti Hírlapban közölt cikksorozata. A látogatást követően a Székely Nemzet hasábjain rendszeresen közölték Mikszáth cikkeit január végén és február elején Mikszáth ismét Beksics Gusztáv társaságában utazott Háromszékre és részt vett Nagy Károly szotyori birtokosnál megtartott Károly napi lakomán. E második utazásról írta A mi külön Tündérországunk című karcolatát ben Mikszáth újabb szotyori lakomán vett részt, ahol a háziúr (Nagy Károly) névnapjára a vidék legldválóbb férfiai gyűltek össze, Potsa József főispán, Apor Gábor alispán, báró Ronber Ottó, báró Szentkereszthy Béla. Természetesen, ahogy a magyarok között lenni szokott, a lakomát pohárköszöntők tették változatossá, szép felköszöntőket mondottak Tisza Kálmánnak, Beksicsnek, és nem utolsó sorban Mikszáth Kálmánnak. A Szotyorba meghívottak közéleti rangja arra mutat, hogy a közelgő választásokat is megbeszélték. Az ellenzéki sajtó is felfigyelt a készülődésre. Olyan tekintélyes személyiség is mint Orbán Balázs, az Ellenzékben azt fejtegette: az importált poéták helyett jó lenne jóravaló székely jelöltet állítani. A Székely Nemzet választásában kigúnyolta Orbán Balázs cikkét. Szóba került Benedek Elek jelölése is, hogy ezáltal tegyék kétessé Mikszáth mandátumát. Miközben a háromszéki Székely Nemzet és a kolozsvári Ellenzék között folyt a választási szócsata, Mikszáth mintha mi sem történne, közömbös megfigyelőként írta parlamenti karcolatait és más tárcacikkeit. A tulajdonképpeni jelölésre 1887 június 7-én került sor, amikor Nagy Károly pártelnöklete alatt tartott értekezleten az illyefalvi községházán, Kiss Lajos étfalvi református lelkész indítványára Mikszáth Kálmánt egyhangúlag kikiáltották képviselőjelöltnek. A jelölést tanúsító jegyzőkönyv kézhez vétele után Mikszáth meleg hangú levelet intézett szotyori Nagy Károlyhoz, a szabadelvű párt elnökéhez, kifejezvén azt is, hogy amit Jókai írt a diadalmas lobogóra, azt én le nem törlöm onnan, hanem

34 csak aláírom". Az aláírnivaló nem más volt mint Tisza Kálmán politikájának követése, a székely érdekek védelme, hogy a világ legelső fegyverforgató népe,a székely, ismerje fel leginkább, milyen nyilakkal kell manapság verekedni." 1887 június 18-án történt Illyefalván a szavazás. Mikszáth Kálmánt ellenjelölt nélkül, egyhangúlag megválasztották képviselővé az es országgyűlési ciklusra. Mikszáth nagy hatású beszéddel köszönte meg választói bizalmát, melyet az óriási közönség nagy éljenzéssel és lelkesedéssel fogadott szeptember 22-én összeült az újonnan választott parlament. Mikszáth Kálmán az újságírói karzatot felcserélte a képviselői megbízatással a kormánypárt oldalán. Néprajzi eredmények és feladatok Somogyban Fábián Ernő Somogy néprajzának az ifjúság számára történő összefoglalásának gondolatát már az 1970-es években felvetette Szili Ferenc, de elég sok időnek kellett eltelnie, hogy elkészüljön, az én hibámból. Főképp az akadályozott, hogy csak arra tudok másokat tanítani, amivel magam is foglalkoztam, aminek a mélyére hatoltam. Ezért is úgy állt össze a kötet, hogy főképp olyan fejezetek találhatók benne, amelyek témájával tudományos publikációimban foglalkoztam. Szerettem volna, ha a cím Fejezetek Somogy megye tárgyi néprajzáról" lesz, mert a szellemi néprajz témáit alig érintettem benne, ez a kötet még megírásra vár. Az Iskola és Levéltár sorozat ábrákat, képeket eddig nem hozott. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy rajzok is legyenek, mert tárgyi néprajzot enélkül nehéz megérteni, és a szép ábráknak ízlésnevelő szerepük is van. Az emberi alkotás harmóniáját sugárzó tárgyakról igen szép rajzokat lehet készíteni. És ebben régi munkatársam és barátom, Sási János igencsak kitett magáért. Még annyit a könyvről, hogy a jelentős számú könyvészeti utalást tartalmazó szakirodalmat, azok ábráit ajánlom hogy hasznosítsák az oktatásban, nevelésben. A somogyi néprajzi kutatások rövid vázlata A tudatos néprajzi vizsgálatok nagyjából a Néprajzi Társaság évi megalakulásával kezdődtek Somogyban is pl. Herman Ottó halászati gyűjtésével, majd ezidőben terelődött a figyelem a pásztoréletre, pásztorművészetre, amely témáról nagyon hamar tartott a Néprajzi Társaság előtt előadást. A milleniumi kiállítás előkészületei kapcsán került Somogyba is az akkori idők legjelesebb néprajzi kutatója, Jankó János. Először a népi építkezés témájában kezdett tájékozódni, mert somogyi parasztházat is be kívántak mutatni az ezredéves kiállításon. Megállapította, hogy a megye déli fele hagyományőrzőbb, mint Kaposvár környéke és a tőle északabbra fekvő vidékek. Hamarosan újabb megbízást kapott Jankó János, hogy a Balatoni Intézőbizottság kiadásában megjelenő, a Balaton környék néprajzáról szóló könyvet készítse el. Jankó először azt hitte, hogy olyan könnyű dolga lesz, mint korábbi munkái során, a Kalotaszeg és Aranyosszék esetében, amikor a románság közé ékelődött magyar nyelvsziget népének néprajzát kellett feldolgoznia. E falvakat a közös történeti sors forrasztotta egybe, néprajzilag is önálló egységet jelentettek. Ezzel szemben a Balaton vizén osztozó falvak különböző tájakhoz kapcsolódtak, néprajzilag nagyon is heterogének, sem nyelvi, sem természetes 32

35 Boltíves tornácú lakóház átfedővel, Zamárdi (Hofer-Fél: Magyar népművészet c. könyvből) Sótartó. Szaru, karcolt díszítéssel, sárgítva, Homokszentgyörgy

36 határokkal nem különíthetők el a különböző csoportok. Annyit megállapított, hogy Balaton inkább elválasztotta a partok népét, semhogy összekötötte volna. Legszem betűnőbbnek az északi és déli part különbözőségeit látta: északon jelentősebb volt szőlőművelés, itt inkább ökör- és tehénfogatokra volt szükség, míg a déli parton gabonatermesztés kiterjedtebb és már a lófogat az általánosabb, és több is az igaállat Eltért egymástól az északi part kőépítkezése és a déli part sövény- és sárfalú építke zése is. Az északi parton több a parasztbirtok és erőteljesebb az elaprózódása, a dél parton több a latifundium. Jankó beleesett abba a hibába, hogy bizonyos polgárosul tabb jelenségeket nemzetiségi okokkal magyarázzon. így megkísértette a szorgal mas, előrébbtartó német" imázsa. Pl. az északi part fejlettebb épületeit (pl. vincellér házak"), polgárosultabb viseletét az ott élő németek hatásának tulajdonította. Figyel men kívül hagyta az ott szép számmal lévő kuriális nemesi csoportok hatását. Pedig köznemesek szerepe a XIX. század második feléig nagyon fontos volt az újdonságok közvetítésében. Fontos jelenségeket ismert fel a török utáni betelepülési kérdésekről A déli part különösen a keleti része elsősorban a Külső-Somogy területéről népesedett be a török után; és e keleti rész később is, mint Külső-Somogyhoz tartozó terület tekintendő - mondjuk most már utólag. A betelepülésről írt megállapításait később Kováts Zoltán kutatásai igazolták. A névtani és nyelvjárási sajátságokról is figyelemreméltó megjegyzései voltak. Már akkor nagyon fontos dolgokat állapított meg az egykézéssel kapcsolatban. Sőt nagyon modernül, szó szerint közölte azokat a paraszti vélekedéseket is, amelyeket ezzel kapcsolatosan hallott, kikérdezett. A református és katolikus mentalitás kérdését is boncolgatta: részben az egykézés, részben a házasságkötések kapcsán. De figyelt a valláson belül a különböző gazdasági helyzetű csoportok elkülönülésére is pl. a házasságkötésben: cselédet nem vett el falubéli" ekkor. Nagyon fontos szempontja volt a változásvizsgálat. (Mind a házassági szokásokban, mind a táplálkozásban, építkezésben, lakáskultúrában, viseletben). A házassági szokások ismertetése kapcsán fontos célja volt a házasodási körök megrajzolása. Pl. megállapította, hogy a XVm. század végén a házasodási kör korlátozottabb volt, mivel nem enyésztek még el a nemzetiségi különbségek, mint a XDÍ század végén. Vikár Béla népköltészeti gyűjtése is erre az időre esik. Ő is azt vallotta, hogy a zselici, dél-somogyi területek jobban ragaszkodtak a hagyományokhoz, bár szerintem Marcali környékének szegényebb katolikus magyar falvai hiedelmek, jelesnapi szokások őrzése tekintetében legalább olyan hagyományőrzőnek bizonyultak Együd Árpád gyűjtései során, mint a Belső-Somogy déli felének falvai, sőt némely adománygyűjtő szokások: bábtáncoltató betlehem, gergelyezés, balázsolás e vidéken több változatban éltek. Szólni kell arról, hogy egyes visszaemlékezések megőrizték Jankó János balatoni gyűjtésének emlékét, mint Jámbor Lajos bálványosi majd balatonendrédi feljegyzései a Néprajzi Múzeum Adattárában. Jankó János remek fényképész is volt. A XX. század elejéről azonban vannak más értelmiségiek - tanítók, nyaralók akik a Balaton mellett fényképezgettek, pl. viseletet, népszínművek előadását, épületeket, mint pl. a Gölléről származó Puska István. Ezek a nem hivatásos" kutatóktól származó kéziratos, illetve fényképanyagok a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában megszervezése után, az 1930-as évek végétől kerültek archívumba. Nem kívánom ennyire részletezni Gönczi Ferenc tevékenységét. Őt elsősorban mint a somogyi gyerekek életének, nevelésével, szokásaival, játékaival kapcsolatos kérdéseknek gyűjtőjét, a betyárélet kutatóját és sok néprajzi tárgy felderítőjét tartjuk számon. Gönczi az 1910-es évek közepétől társadalmi gyűjtőhálózattal (tanítókkal, lelkészekkel) dolgozott, nagyon részletes kérdőívek alapján. Anyagát pozitivista módon úgy rendezte egyfajta logikai rendbe, hogy a gyerekélet, a szokások,a hie-

37 ielmek leírásából alig derülnek ki társadalmi, nemzetiségi, táji vagy vallási különbözőségek. Megelégedett annak hangsúlyozásával, hogy a megye déli fele hagyomány- 5rzőbb, mint az északi. Pedig nagyon jó gyűjtői voltak a német népű Ecsenyben, ízulókban, a horvát népű Lakócsán, Tótszentpálon stb. Az egykézés leírásánál viszont ügyelt a vallási és társadalmi különbségekre. Ezeket jgyan már jóval előtte, Jankó János (1902) gr. Széchenyi Imre (1892) és Neubeuer?erenc (1906) is megállapította, de rájuk nem hivatkozott. Régi fotókat is gyűjtött pl. csurgói és kaposvári hivatásos fényképészek népviselees felvételeit, a bíróságokon az es években fennmaradt betyárfotókat. Készíttetett a pesti néprajzosokkal, fotóművészekkel felvételeket közös kiszállásaikon "őképp a gyermekélet, szokások, viseletek, építkezés témákban így pl. Gönyey Ebner Sándorral. Hiedelmeket Szendrey Zsigmond és Ákos gyűjtöttek a megyében is. jönyey Ébner Sándor a zselici paraszti ácsok munkájáról, a kanászéletről, a régi siska >ertésfajtáról, a somogyi női fejviseletekről írt cikket, de a nagymartom lakodalmas izokásokról is. Seemayer Vilmos DNY-Somogyban járt inkább; népi építkezés és lépköltészet, néptánc mind érdeklődési köréhez tartoztak. Ő fedezte fel Surdon a líres Páva dallamot. Az 1930-as évek kutatói közül a földrajzosokat is említeni kell. így Kogutowitz Ká- -oly a táj néprajzáról, társadalmi, népesedési kérdésekről is tájékoztatott. Takáts jyula a Nagyberek benépesülésével, településével, építkezésével, viseletével, népélek gazdálkodásával is foglalkozott 1934-ben megjelent kötetében. Az 1920-as évek közepétől szociológiai indíttatású művek is készültek Somogyról. L926-ban Csökölyről Gábos Dénes munkája jelent meg. Több - az 1930-as években ródott mű kéziratban maradt a Néprajzi Múzeum Adattárában: így Halász Imréé iötcséről, Szállási Sándoré Berzencéről, Gerse Lajosé Nemesvídről. Kiemelkedő mű a 3erzencéről szóló; nem a maradiság ostorozója, mint a legtöbb ezidőtájt készült izociográfiai mű, hanem a legnagyobb szeretettel, és bensőséggel ír népéről, annak gazdálkodásáról, életmódjáról figyelve a változásokat is. A szokásokat sem valamiféle elítélendő feudális maradványként állítja be. Nyelvjáráskutatók kötetei is jól kapcsolódtak a néprajzi felderítőmunkákhoz, így ^gy József Csökölyről (1910) Baita László Csurgó vidékről (1918) Nyiri Antal Szenláról (1940). A néprajzi kutatások az 1950-es években a háborús évek megtorpanásai után leniületet kaptak. Részben azért, mert a Néprajzi Múzeum munkatársai újraszervezték az inkéntes gyűjtőhálózatot és pályázatot, részben pedig mert kiépült az országos témagyűjtések rendszere, pl. a len-kendermunka, táplálkozás, néptánc (Somogyi táncok 31.(1955)) témáinak felderítéséhez. Az 1960-as években a Néprajzi Atlasz kérdőíveiíek kitöltését kezdték el Somogyban is a néprajzosok. Ezek az atlaszkötetek csak az ílmúlt három-négy évben jelentek meg. Viszont a helynévgyűjtési és részben a lévtani gyűjtések eredményei nem sokkal a gyűjtőmunka elvégzése után megjelenek. Az 1950-es évek kezdeményezései nyomán az 1960-as évek végétől kiterjedtek a lépi műemléki vizsgálatok. A település- építkezés-lakáskultúra vizsgálata ekkor már i szabadtéri múzeumok készítését előzte meg, illetve helyenként tájházak létesítését s, a műemléki védettségek kiterjesztését. Ebben az időben már szinte mindenféle émában készültek kérdőívek az önkéntes gyűjtők számára (pl. gazdálkodás szókin- :se, hiedelmek, szokások, méhesek, szoba-konyha-kamraberendezések stb.). Én magam 1964-től kapcsolódtam be a somogyi kutatásokba s egyúttal az önkénes néprajzi gyűjtőhálózat kiépítésébe és a honismereti mozgalom patronálásába, a szokás-témát kivéve főképp tárgyi néprajzi témákkal (fazekasság, pásztorművészet, riselet, táplálkozás, település-építkezés-lakásbelső, táji-gazdasági csoportok) foglalkoztam. A pályázók munkáit nagyon komolyan vettem, részletes bírálólapokat küld-

38 tem a szerzőknek, a beérkezett munkák javából különböző fórumokon igyekeztünl megjelentetni. Sok kérdőívet készítettem magam is, ezek kitöltésével is lehetett pá lyázni (táplálkozás szokásai, település-építkezés-lakásbelső Somogyban, néprajz összefüggések községünkben stb.). Az 1970-es évektől kapcsolódott be Együd Árpád, a korábban elkezdett tánckuta tást inkább hanyagolva, a népköltészet témájának kutatásába. Több kötetnyi anyaj jelent meg még életében a népköltészet, népszokások témakörében, de jelentő; mennyiségű magnófelvétel maradt feldolgozatlanul így pl. hiedelemgyűjtései is. 1 folklórgyűjtésben követte őt Szapu Magda, kiegészítve még a cigányköltészet és hie delem témájával a képet. Ebben az időben Együd Árpád mellett Erdélyi Zsuzsanna országosan de a megyében is a népi vallásosság folklórját dolgozta fel. A tárgyi néprajzi kutatásokban az elmúlt 40 évben kiemelendő még megyénkber Hofer Tamás (település), Takáts Gyula (szőlőművelés, építkezés, pásztorélet-művé szet), Takács Lajos (iitásgazdálkodás, erdei munka, földművelés eszközanyaga, Kis Balaton táji monográfiája), Lantosné Imre Mária és Zentai Tünde (építészet) munkás sága. A legutóbbi években Gáli Éva a Kaposmente szőlészetének és a somogyi kis mesterségek vizsgálatával ért el eredményeket, Kapitány Orsolya a népművészet vizsgálatokkal foglalkozott és elkezdte a házassági kapcsolatok belső-somogyi felde rítésével e fehér foltok egyikét eltüntetni. A pályázók szinte minden témával jelent keztek évről-évre, velük változatlanul jó a Múzeum kapcsolata, de a pénzhiány egyre inkább gátlólag hat még ebben az önkéntes mozgalomban is. Fő kutatási témakörök, szempontok a jövőben Mindezek előrebocsájtása után szeretnék megfogalmazni néhány gondolatot az általam fontosnak tartott témák kutatási lehetőségéről és szükségességéről. Táji csoportok, néprajzi összefüggések Gönczi, Takács munkássága kapcsán szó került e téma néhány lényegei szempontjáról. Én magam táji csoportok, paraszti gazdasági körzetek oldaláról közelítettem meg ezt a kérdést és a körzeteknek változásait. Nagyon lényeges Takács Lajos könyve a Kisbalaton köré csoportosuló falvak gazdálkodásáról, az ottani életmódról, a berkes-lápos területek lecsapolásával történő életmód-változásról. A XVEL század elejétől kb ig megjelent munkák - köztük saját tanulmányaim is - finomításra szorulnak. A kutatás lényeges kérdései: betelepülési helyzet, a lakosság viszonya földesuraival, a jobbágyfelszabadulás, a gazdálkodás ágai, mellékkereseti lehetőségek, piaci lehetőségek (vásárok, piacok, iparosok, háziiparosok árusítási körzetei). A falu települési képe, elkülönülő csoportjai (régi gazdák, zsellérek, később betelepültek, napszámosok, időszaki munkások), házasodási körök, sajátos jegyek az anyagi kultúrában (építkezés, bútorzat, viselet), csoportjegyek a jelesnapi és egyházi szokásokban. Különösen elnagyolt a képünk a Marcali környéki falvak csoportjairól és a nemzetiségekről. Nem eléggé ismert a paraszti társadalom rétegezettsége: parasztok: törzsökös régi gazdák", zsellérek (volt 18 naposok), napszámosok; gazda- és uradalmi cselédek, községi pásztorok és iparosok, uradalmi pásztorok és iparosok, községi elöljárók, kereskedők, a városiasodé helyeken bolgárkertészek, kofák. Az egész társadalmi keresztmetszetet kevés községről ismerjük. így pl. Simon József Balatonszentgyörgyről, Mike Györgyi Lábodról, Görgetegről, Fias Ilona Törökkoppányról, Kiss József Kutasról közölt ilyet, Gelencsér Sándor a Kaposmentéről, Szinte alig tudunk valamit a Marcali környéki kuriális nemesi falvakról. Tele- 36

39 pülésükről Hofer Tamás írt 1955-ben, Nemesvíd történetét Kiss László dolgozta fel, kisebb közlések ismertek az 1930-as évekből. A len vagy kender termesztésének megléte inkább nagyobb körzeteket jellemez éppúgy, mint a kendermunka eszközei közül egyik-másikuk megléte, elnevezése. Pl. a talpasguzsaly legtovább a Drávamenti horvátoknál maradt fenn, a rokka ide érkezett el legkésőbb. Egy-egy kisebb, elkülönülő csoportot a női fejviselet, a férfiak kalapja, esetleg tarisznyája; egymás mellett élő különböző vallási csoportokat szintén a női fejviselet, ruhaszínek, bunda színe, szabása, díszítése jellemezhet. De egyes esetekben a szőttesek színskálája és annak jelentése, vagy a hímzések színe, elrendezése, alkalmazása is jellemezhet. Ezeket a csoportjellemző vonásokat már nehéz gyűjteni, mégis meg kellene kísérelni. Aránylag homályosabb a képünk Külső-Somogy és Marcali környéke textilkultúrájáról, néhány községet kivéve. A Somogyban élő németek viseletéről, hímzéséről, szőtteseiről is várat magára egy összefoglaló, de még a következetes felgyűjtés is. A gazdálkodás változásai Ezt a témát az emlékezettel elérhető időtől kezdve lehet terepen gyűjteni, de fel lehet használni a korabeli helyi sajtó (pl. Somogy című lap és más helyi lapok is) adatait. Lényeges kérdések, hogy az 1880-as évektől felgyorsulnak a gazdasági változások (nyomásos gazdálkodás megszűnte, takarmánytermelés fokozottabb megindulása, korszerűbb eszközök, fajtacsere a marha- és lótartásban, jobb takarmányozási módszerek), a piacok, vásárok korábbi árufelszívó szerepét a vasút megépülésével részben átveszik a felvásárló hálózatok, begyűjtők. A gazdálkodás korszerűsítését segítik a megyei gazdasági szakirányító szervek, a szövetkezetek, egyesületek, a szaklapok, előadások. A világháború után újfajta piacok keletkeznek, a régiek jó része elvész, a gazdasági változások felgyorsulnak, a munkatempó is gyorsul. Az 1920-as évektől fokozottabban indul meg a téli és más gazdasági tanfolyamok révén a parasztgazdák felvilágosítása a korszerűbb gazdálkodásról, életmódról, ezek hatása elsősorban a módosabb gazdarétegek körében indul meg. Ennek a folyamatnak a helyi jellegzetességei kiderítendők. A fő gazdálkodási ágak mellett (földművelés, állattartás) a kiegészítő pénz- és élelemszerzési források (halászat, vadászat, gyűjtögetés, felvállalt erdei-, részes-, aratómunka, fuvarozás, háziipar). A gazdálkodási ágak aránya, ennek változásai. Aránylag keveset tudunk a Külső-Somogy falvainak szőlészetéről s a drávai halászatról. Utóbbiról készült a budapesti Néprajzi Intézetben szakdolgozat az 1980-as években, Sámuel Nikoletté, de nem jelent meg. Semmit sem tudunk az uradalmak tógazdálkodásáról. A vízvári halászatról Jávori Béla és Csikvár József készítettek filmet. Teljesen felderítetlen a bolgárkertészek tevékenysége. Életmódváltozás és ennek szakaszai A paraszti életmódban az 1880-as évektől következett be alapvető változás, ekkortól kezdték hagyományos kultúrájukat fokozatosan elhagyni. A kutatás során tisztázni kell, milyen volt ez a XIX. század második feléig többé-kevésbé kialakult és fennmaradt paraszti kultúra és milyen ütemben, lépésekben alakult át adott területen. A somogyi falvak települései képéről, a településkép változásairól részben a néprajzi, részben a helynévgyűjtések eredményeiből van tudomásunk. Aránylag legtöbbet a szálláskertes, kétbeltelkű (külső pajtás vagy külső istállós) falvakról tudunk (Hofer Tamás, Knézy Judit, Solymosi László), illetve a reform-kori változásokról, helyenként az as években Új-sorokról (új utcák), az 1920-as évektől léte- 37

40 sült ú.n. Poletár nevű falurészekről. A beltelkek elrendezésének változásairól is vannak adatok: pl. a több lakóház egy telken - jobbágykori állapot fokozatos megszűnése, néhol fennmaradása (Nagyberek, Kis-Balaton falvai) szórványosan. Minden községgel kapcsolatban történt műemléki felmérés, ebben vázlatos települési adatok is vannak. Kutatandó, hogy adott községben melyek voltak a legrégibb részek, mikor, hogyan épült a többi falurész, mely csoportok, hol laktak. Mi jellemezte a gazdagabb és szegényebb lakosok telekrendezését, milyen méretű, formájú telkek voltak. A megye népi építkezésével többen foglalkoztak (Szabó Tünde, Zentai Tünde, Lantosné Imre Mária, Knézy Judit, Sási János és több pályázónk). A még felderítendő kérdések, az építkezéssel kapcsolatos mesterek és építőközpontok ismertetése nemcsak a messze földeket bejáró kőművesek, ácsok, de a zsuppolók, nádazók, vályogtégla készítők, faltömő és sározó szakemberek feltérképezése is fontos, akiknek az elmúlt évben a falukép alakításában fontos szerepük volt és nagyobb körzetben mozogtak. Külön érdekes lenne a német kőművesek és ácsok szerepének tisztázása. Hiányos a kép a XX századi építkezési változásokról. Bármily hálátlan téma, el kellene végezni annak rögzítését, miként csúnyult, jellegtelenedett el a falvak külső képe. A hagyományos somogyi paraszti szobaberendezésről, annak táji változatairól vannak adataink, részben erről is, miként változott a lakberendezés a XEX. század utolsó harmadától. Viszont a bútorkészítő specialistákról, mesterekről mint a láda (szökröny) készítő ácsokról és mást is készítő asztalosokról, bútorkészítő központokról jó lenne többet tudni. így például tudjuk, hogy a csökölyi asztalosok nagy körzetet láttak el bútoraikkal, de nem tudjuk mely asztalosközpontoknak volt még ebben szerepe: a megyén kívül eső (pl. komáromiak) és a megyén belül lévő mestereknek. Még kevesebb a fogalmunk a német lakosoknak festett, kék alapú bútorokat készítő mesterekről. A felsőszentmáitoni ácsolt láda készítők a Lakócsa környéki horvátokat látták el az 1950-es évekig, de részletes feldolgozás ezekről a mesterekről sem készült. Fontos lenne a ruházat, házitextilek, konyha- és kamrabéli háztartási eszközök változásainak rögzítése adott helységekben, konkrét családoknál, csoportoknál. Miként változott a parasztélet tárgyi világa? Külön gondot érdemes fordítani az évszámmal rendelkező, vagy pontosan datálható tárgyak korjelző szerepére. Fontos lenne még a megye néhány pontjáról az elnagyoltan hagyományőrző paraszti háztartásnak" nevezett és még nagyjából egybenmaradt tárgyi együttesek leltárainak elkészítése, annak megjelölésével, hogy a tárgycsoportok egy-egy része melyik generációhoz kötődik. A változások legelevenebb érzékeltetése éppen egy-egy család történetének leírásával történhet - az eddigi tapasztalatok szerint, mind a termelés, család- és munkaszervezet és a fogyasztás, a tárgyi világ és szokásrend bemutatásával. Paraszti szemlélet, mentalitás, vélekedések önmagukról Ez az a téma, amelyet nem kerülhetünk el, ha bármilyen részletét mutatjuk be a falusi környezetben élő emberek életének. Hogy mit miért tesznek, miért nem tesznek, egy-egy családban vagy nagyobb községben és mivel indokolják. Lényeges kérdései a cselekvőképességnek, a hagyományok őrzésének vagy az újdonságok átvételének. Ez kimondott vagy kimondatlan értékrendet, szabályozórendszert is jelentett és magában foglalta a nevelési elveket is. Én magam is csak a legbeleérzőbb néprajzosok, illetve néhány jótollú, jó emberismerő pályázó munkájából kezdtem a paraszti gondolkodásmód jellemzőit megismerni saját tapasztalataim mellett. A 38

41 paraszti mentalitás vizsgálatának tudatos előtérbe állításával csak az utóbbi évtizedben foglalkoztam. De ez a mentalitás az 1880-as évektől bekövetkezett erős gazdasági és életmódváltozással maga is átalakult akár a gazdálkodás mikéntjéről, akár a viselkedésformákról. Nemzetiségek kutatása Leginkább elhanyagolt terület. Igaz, hogy túlnyomórészt magyarok laknak Somogyban, de sajátos színt hoztak e táj népének kultúrájába a nemzetiségek. Még többet a horvátokról tudunk: a Dráva mentéről a hagyományukhoz, nyelvükhöz erőteljesebben ragaszkodó Lakócsa és környéki falvak életéről, a hagyományokhoz valamivel kevésbé kötődő hamar elmagyarosodott Babócsa és környékiekről és a Nagyberekben négy főképp horvát eredetű Buzsák és környéki falvak népéről. Rosszabbul állunk a német falvakkal, csoportokkal. A műemléki és helynévgyűjtések általában kiterjedtek ezekre a községekre is. Van egy Dráva menti főképp dohánytermelő csoportjuk (Barcs, Szulók, Mike), még a legtöbbet Szulókról írtak. A Dél-Keleti Zselic német falvainak történetével Varga Károly foglalkozott, de aránylag keveset publikált eredményeiről. A Kaposmentén is van egy kisebb szórvány (Kercseliget, Kisberki, Szabadi) itt Szabadi németjeiről Gaálné Torma Erzsébet emlékezett meg. A Külső-Somogyban evangélikus (Kötcse, Ecseny, Mocsolád, Bonnya, Döröcske, Szorosad) és katolikus (pl. Miklósi) német csoportok éltek. Ezekről alig tudunk valamit. Marcali környékéről Bize az amelynek népéről Rádics Márta önkéntes gyűjtőnek köszönhetően a legtöbbet írtak. A délnyugat somogyi evangélikus és már megmagyarosodott szlovén falvak közül Surd a legismertebb Seemayer gyűjtéséből, de Sási János tevékenysége nyomán is, bár ő gyűjtéseiből keveset publikált. Jelentősebb adattári anyag áll rendelkezésre a katolikus-szlovén Taranyról, jó lenne, ha ebből meg is jelenne. A nemzetiségek kutatásánál külön kiinduló szempontnak kell tekinteni a néprajzi összefüggéseket: házassági kapcsolatok, családszervezet (pl. horvátoknál a nagycsalád késői fennmaradása, a németeknél a második fiú iparosnak adása), vásári kapcsolatok, helyi textilkultúra (horvátoknál sajátos szövések, szövött díszű ruhák, németeknél polgárosultabb hímzések, mindkettőnél sajátos viseletegyüttesek), névadási szokások, bútorszínek és elrendezés (horvátoknál pl. ágyfelvetés) módjai, étkezés, jeles napi szokások. Külön kellene vizsgálni a magyar és nemzetiségek kölcsönhatásait a gazdálkodásban és a fogyasztási javakban: egyezéseket, különbözőségeket, átvételeket, a fejlődésben a fáziseltolódásokat, helyi alakulás momentumait, valamint különböző nemzetiségi csoportok eltéréseit. Számos témát lehetne részletezni. A felvetett szempontokkal inkább a további gyűjtések koncepcióit, a szükséges gondolkodásmódot, módszert próbáltam érzékeltetni. Dr. Knézy Judit Somogyi borotvatartó díszítése 39

42 Kölcsönösen tisztelve csúfolták egymást Mármint a técsőiek és a viskiek. Megfürdették egymást istenáldotta, kristályos elméjük lágy-meleg mélységeiben, tövis-virág koszorút raktak egymás fejére úgy vetették partra, hogy mindenki lássa-hallja, de vigyáztak, hogy egyikük se sérüljön, ne sértődjön meg. A több évszázados közös és azonos történelmi múlt, földrajzi azonosságuk egymásra utalták a két közösséget Huszttal, Hosszúmezővel, Máramarosszigettel együtt ezek voltak a Felső-Tisza-vidéki sóbányászat központjai. Hogy mikor, azt meddő próbálkozás lenne felderíteni, de kezdetét vette a rivalizálás, és ez - jóízű adomák, ragadvány-nevek, mókáshistóriák stb. formájában - ma is él. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat. A técsőiek a viskieket bicskásoknak", azok az előbbieket dongóknak" és szitásoknak" nevezik. A bicska? jelző onnan ered, hogy valamire való viski nem indult el a bálba úgy, hogy keményszárú csizmájában ne legyen kés, ami bizony - elég könnyen kijárt" a tokjából. A valamikor még egy hétig is tartó lakodalom akkor volt nevezetes", ha legalább két kéztörés, öt-hat bordatörés, koponya-lékelés koronázta meg". A técsői döngő' jelzőnek eredete a következő. Megszúrta a dongó a presbiter orrát, ami öklömnyire dagadt. Felháborodtak a hívők, elfogták a dongót. Összeült a tanács: hogy, miként büntessék meg a vétkest. Volt aki azonnali lefejezést javasolt, valakik a vízbeölés mellett kardoskodtak, volt aki az akasztás mellett voksolt. Végül is - hosszan tartó tanácskozás után - a dongót nyakaszegésre ítélték: felvitték a técsői templom tornyába, onnan vetették a mélybe. A szitád-ok ragadvány-jelző újkeletű. A viksi labdarugócsapat majd egy tucat góllal terhelte a técsőiek kapuját: szitává" lőtték a hálót, és ami a legfájóbb: mindezt Técsőn tették. Mesélik: a viskiek úgy futottak az őket üldöző técsőiek előtt, hogy túlfutottak a viski letérőn. A técsőiek azt mondják-mesélik: a viski templom csak egy szűrrel, meg egy cigánnyal ér többet a técsőinél. Történt ugyanis, hogy a viski bírónak nem tetszett, hogy a templom nem a falu közepén áll. Elhatározta, hogy továbbtolják néhány méterrel. Egy téli vasárnapon kivonult az egész falu, hogy érvényre juttassa a falu eszének határozatát: nekigyűrkőztek és hujjrá - toltak egyet a templomon. Majd megnézte a bíró: jó helyen van e már a templom? De nem tudta megállapítani. Szólt a jónépnek; nyomjanak még egyet rajta. Úgy lett. De megintcsak nem tudta megállapítani, hogy eleget toltak-e rajta. Akkor egy nagy ötlete támadt: leterítette ünneplő gúnyáját a bejárattal átelleni oldalra, maga is nekigyűrkőzött, mert: ha megtolják a templomot, oszt nem lészen ott a gúnya, az azt jelezé, hogy rátolták, vagyis: a templom a helyén lesz. Arra járt éppen a cigány, na nem azon az oldalán a templomnak, ahol éppen dolgozni kellett, látta a gazdátlan gúnyát, vállára terítette és továbbment. A nagy erőlködés végeztével a bíró ment megnézni: ott van-e még a gúnya. Örömmel rohant az emberekhez és kiáltotta: Hagyjátok abba, már helyén van a templom, rátoltuk a gúnyámra!" A viskiek azonban nem maradtak adósak, mert a következőt mesélték. A técsői templom tornyát kiverte a gaz. Olyan magasan nőtt, hogy a torony ablakából se tudták elérni. Összeült a tanács: mitévő legyenek? Volt tanács száz is, de végül a falu bírájáét fogadták el: fel kell húzni a falu bikáját, legelje le! Kivonult a falu népe, élükön a bíróval, középütt a bikával. A legerősebb legények felmentek a toronyba, kötelet vetettek le, azt a bika nyakára kötötték, és húzták felfelé. Szegény pára néhány hórukk! után kiöltötte nyelvét, amit a técsőiek nagy örömmel konstatálták: Nézd mán, hogy kívánja a füvet! Már a nyelvét is őtyelgeti!" Visknek nincs vasútál 40

43

44 lomása, mert a sínpár úgy hat kilométerre elkerüli a falut. Azt mondják a técsőiek hogy ez az állapot a kényelmes" viski bírónak köszönhető. Történt ugyanis, hogy a sínpár a bíró földjén vezetett volna, éppen telibe találta volna a csűrt. Mikor a bíró ez) megtudta, kategórikusan kijelentette: Csak nem gondolja az a vasalú, hogy amikoi erre jár, nyitogatni fogom neki a csűr ajtóját!" Hogy mégis szép, széles út vezet a2 állomáshoz, annak az az oka": a viski bíró komájának létrát küldött. Szólt a fiainak: Vigyétek a lajtorját, oszt vigyétek ki. Állítsátok meg a gőz-lovat, mondjátok, hogy a viski bíró parancsolta: vigye el a lajtorját komájának!". Leemelték a legények a csűi eresze alól a létrát, megfogták a két végét, vittékjúgy,ahogy leemelték - keresztben. Mikor az erdőhöz értek, elakadtak a fákban. Visszaszaladt az egyik fiú az apjához és mondta neki: nem ér át a lajtorja a fák között. A bíró kirendelte a falu népét, hogy vágjanak utat a létrának. Azóta ezen az úton járnak a viskiek a vonathoz. Azért nem mindig lőttek élesben" egymásra a jó szomszédok. Ennek igazolására álljon itt egy korabeli levél, ami arról tesz bizonyságot, hogy szép szóval (is) el tudták intézni ügyes-bajos dolgaikat. íme: PRTVILEGIÁLT TETSŐ VÁROSSÁ FŐ BÍRÁJÁNAK ÉS AZ EGÉSZ B: MAGISTRATUSNAK ILLŐ TISZTELETTEL TETSŐN Telyes Bizalommal Lévő Fő Biró Ur, s Érdemes Tanáts! A B: Tanáts, és Fő Biró Urnák az énfojo Holnap 18-kán ide hozzánk utasított becses Levelekre azt jelentyűk szomszédságos barátsággal; hogy ámbár mi hozzánk némely oda való Lakosokk hat ökrei a Pásztorok által bé hajtattak is, de ezt senki nem parancsolta Nékiek, minazáltal csak azt gondoltuk hogy ökreik után bé jővén minden jutalom nélkül, minden jószágok ki a adódnak, és itt betsűlettel Comptánáljuk a dolgot, és a baráttsági szeretettel üres sziveket; mi minden versengést el távoztatni akarván ime minden kár és baj nélkül által hajtattyuk ökreiket; azzal a hozzá adással, hogy cselkedjék a B. Tanáts és Fő Biro Ur azt, hogy Csordáikat Határunkon ne parcualják, mert ámbár most az ellső bé hajtás idein minden jutalom nélkül vissza hajtattuk is Ökreiket, de ha még többször is bé hajtódnak bizonyosan nem fogjuk é szerént ki adni. A felyebb irtak szerént tehát azt Gondoltuk hogy ha bé jönnek szomszédságos szeretettel fogunk tractálni, de ezt nem cselekedvén kéntelenek lészűnk mi is végtére más kedvetlen eszközökhöz nyúlni, pedig ezt mi is szintúgy nem akarnok cselekedni, soha semmi bajunk még eddig edgymás kőzött nem lévén s történvén: melyekk barátosságos jelentések után atyafiságos szeretetekben ajánlattak maradtunk. Visken Die 23. -Junij A Betsűletes Tanáts, és Fő Biro Urk. keszjo Visk Várossá akarói. Magistratussa. Dr. Szöllősy Tiboi 42

45 Játék és hagyomány Téglás Dezsőné cigándi óvónővel beszélget Halász Péter Sokat beszélünk arról, hogy a néphagyomány által őrzött értékeket minél fiatalabb korban kell a gyermekekkel megismertetni, hogy az betölthesse meghatározó szerepét a személyiség fejlődése során az esztétikai értékrend alakulására, a szülőföldhöz, a tájhoz, a népcsoportokhoz való kapcsolat erősítésére. Sokat beszéltünk, de ehhez képest keveset teszünk. Sokan vannak, akik cselekvést sürgetnek, de kevesen, akik cselekszenek is. Ezért kell megbecsülnünk minden gyakorlati eredményt. A Bodrogközben lévő Cigándon nemcsak rangos néptánccsoport működik a felnőttek körében, de az óvodában is valóságos néprajzi gyűjtemény fogadja a látogatót. Olyan gyűjtemény, amelynek darabjai elsősorban nem a gyönyörködtetést szolgálják, hanem azt a célt, hogy a gyermekek érzelmileg minél közelebb kerüljenek ehhez a világhoz, minél otthonosabban mozogjanak benne. Téglás Dezsőnével, az óvoda vezetőjével beszélgetek. Hány gyerek jár ebbe az óvodába? A cigándi óvodába összesen 120 gyerek jár. A kiscsoportosok korosztálya fő, a nagycsoportosok, akik a következő évben iskolába mennek, szintén kitesznek főt. Mi adta az ötletet a néprajzi gyűjtemény összeállítására? Cigánd község nagyon gazdag néphagyományokban. Az óvodai nevelő testület.agjaival közösen megbeszéltük, hogy ne hagyjuk elveszni ezeket az értékeket. Az az igazság, hogy már nagyon kevés eszközt lehet találni a faluban. 43

46 Feladatunknak éreztük, hogy a gyerekek és a szülők bevonásával összegyűjtsük ezeket az eszközöket. Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen hamar gyűltek a tárgyak. Hogy ezek milyen állapotban voltak, - azt hiszem néhány eszközön látható is, különösen a textíliákon. Utána megkezdtük a rendszerező munkát, ekkor született ez a2 ötlet, hogy az óvodákban csináljunk egy kis múzeumot" a cigándi gyerekeknek. Három évenként kerül egy-egy újabb korosztály az óvodába, s ezek a gyermekek 10-15, vagy esetleg 20 év múlva is láthatják, hogy nagyszüleik, szüleik milyen eszközökkel dolgoztak, konyhájukat, szobájukat mivel díszítették. Kiállításunk nem végleges, mert állandóan bővül. Amikor évente új gyerekek kerülnek az óvodába, s a szülők látják, hogy mi van itt, jönnek, hogy nekik is van egykét ilyen régi eszközük, ami szép és hasznos dolog lehet. Két részre lehetne választani az eszközöket: az egyik csoport a kiállítás, a látvány; c másik, amiből több van, - mint láttam: bölcső, lóca, amit használnak is a gyere kek, amikor eljátszanak egy-egy népszokást. Ez a használat abból adódik, hogy az új oktatási törvény lehetővé tette az óvodák ban a szabad módszerekkel való foglalkozást. Megadta a szabadságot a pedagógu soknak, hogy annak alapján dolgozzanak. A törzsanyag most is megvan: egy év alatl a gyerekeknek mit kell elsajátítaniuk. De, hogy milyen módszerekkel, erre lényegé ben az új oktatási törvény adta a lehetőséget, úgy, hogy a foglalkozásokba is bevi gyük, és a gyermekekhez közelebb hozzuk ezeket a tevékenységeket. Például ügyes apukákkal sokszorosították a bölcsőket, bekerülnek a csoportszobákba, ezekbe ba bákat varrunk, sajátkezűleg. Nyílt napokon nagymamákat hívunk meg, ők is segíte nek. Vagy például a négylábú kisszék nemcsak a lovacskajátékra jó, amit régebbről Í nagyapák megtanítottak, hanem például arra is, hogy meglássák, hogyan fejik tehenet a nagyszülők: kisszékre ülnek és ehhez hasonlók. 44

47 Említette, hogy feldolgozzák az óvodákban az esztendőjeles alkalmait. Az elmúlt évben döntötte el a nevelőtestület, hogy egész évben mit fogunk megvalósítani az évszakok változásaihoz és az ehhez fűződő események kapcsán. Az őszi betakarítási munkák idején például az óvónők megbeszélik a szülőkkel, hogy hol lesznek olyan munkák, amiben a gyermekek nemcsak megfigyelők, hanem részt is tudnak venni. Például a krumpli ásása, amit a nagyapa tehenes szekérrel hoz haza, és esetleg a gyerekek is felülhetnek a szekérre. Vagy például a kukoricatörés. Letörik a kukoricát és otthon meghántják, ebben is részt tudok venni a gyermekekkel. Vagy például a szilvaszedés. Az elmúlt évben is volt olyan, hogy elmentünk az egyik gyerek nagymamájához, segítettünk a szilvát összeszedni, a magvalásban is részt vettünk. Régen a lekvárt éjjel főzték, este készítették oda, mert nappal még volt munka. Alatta meleg volt, góréval (kukorica- és napraforgószár) tüzeltek alá. A mi kérésünkre nem este tették oda főni a lekvárt, hanem délelőtt, hogy a gyerekek részt tudjanak venni a főzésben. Amikor a szilva elkezdett kicsit engedni (amit úgy hívnak: potyó, ilyenkor még nincs kész a lekvár) abból adtak a gyerekeknek és öröm volt nézni őket, ahogy fogyasztották. A játékokat is a gyerekektől tanulta? Cigánd község igen gazdag a néptánchagyományban. Már 1938-tól figyelemmel kísértük a régi gyűjtéseket. Például Lajta László 1921-ben járt Cigándon és az ő gyűjtéseiből is felleltünk olyanokat, amelyek még ma is megtanulhatók. Tudják azt, hogy régen a kisfiúk a kislányokkal libaőrzéskor milyen játékokat játszottak. A múzeumban van is egy fénykép róla. Ezekből, például a játékoknál, illetve dalanyagoknál azokat választjuk ki, amelyek az óvodás gyerekek életkori sajátosságainak megfelelnek. Tárgyi játékokat is csinálnak? Tárgyi játékokra például a komatálat hoztam. Ez is régi eszköz. A komakendőbe van betéve a komatál. Amikor ősszel lemorzsolták a kukoricát, a csutkát nem dobták el. A szülők, nagyszülők eltették és télen előszedték. Azokból csináltak a gyerekeknek játékot. Nyílt nap alkalmával - téli időszakban - most is behívjuk a nagymamákat, akik nagy örömmel jönnek is, közben mesélnek, énekelnek. A csutkákból játékokat készítenek a gyerekeknek, akik nagy örömmel játszanak ezekkel. Ezek a gyerekek bekerülnek az iskolába. Fel vannak töltődve a néphagyomány iránti érzékkel, tudással, szeretettel. Vajon az iskolában van-e lehetőség arra, hogy továbbvigyék ezt a nevelési módot? Van lehetőség, ugyanis a néptánc-csoport az általános iskolás gyerekekből tevődik össze. A néptánc-csoport tagjai már első osztálytól táncos gyerekek lehetnek, ha akarják, ha szeretik. Nagyon sok gyermek már az óvodában megtanulják az alapvető, például a csárdás lépéseket. Szeretik a mozgást, szeretik a dalokat. Nemcsak a néptáncot tanulják meg, hanem a hagyományoknak a továbbvitelét is, és ezt az iskolás gyerekek is folytatják. Karácsonykor például ajándékot készítenek, a nagyobb gyerekek átadják a kisebbeknek, a kisebbek pedig hozzák az óvódásoknak. Arra törekszünk, hogy gyermekeink egy arányosabb, értékesebb világban nőjjenek fel, mint amit a mai élet nyújtani tud nekik. 45

48 EMLÉKEZZÜNK Féltünk, nagyon féltünk..." Murvai Antalné Kövesdi Máriával beszélget Mezősi József Nem is jó beszélni róla, mert sokat próbáltunk belőle. Már akkor én is éves lány voltam. Tizen vótunk testvérek, lent vótunk a bunkerben, nem is mutogattuk magunkat akkor, amikor a bejövetel vót és mégis - az utcánkban vót egy olyan idősebb férfi, Posta László, akinél lányokat kerestek, hogy adjon nekik három lányt...így az elkísérte hozzánk a bunkerig. Három román katona vót és ezek egyből lejöttek a bunkerbe. Kétségbe vótunk esve a gyerekek, meg a szomszéd két lány is ott vót Rác Mária és Erzsébet, mert azoknak édesanyjuk nem vót, csak édesapjuk. Pontosan mellettünk laktak. Édesapám az egyik fiú testvéremmel fent vót, a másik öcsém pedig lent aludt. Mi azt hittük, hogy ő nem tud semmit. Közben apám észrevette, hogy járkálnak, hogy valami zűr van a bunker körül, eljött megnézni bennünket, hogy mi van és akkor egy katona a három közül visszatért. Csak kettő jött le a bunkerbe, egy a lépcsőről visszatért. Apámat puskával a homlokára szegezve bekísérte a lakásba. Kétségbe esett, hogy mivelünk mit csinálnak, de moccannia sem lehetett, mert a puskacsöve a homlokán vót. Szegény borzalmas dolgokat élt át, mi meg a bunkerben. Nagy bunkert csináltunk 1, mert tízen vótunk testvérek, hogy mind elférjünk. Ha csendes vót a helyzet gondoskodni kellett kenyérről. Ha a körülmény engedte sütöttünk kenyeret, hogy abból ne legyen hiány. Sok kenyér kellett a tíz gyereknek, mert tizenketten vótunk összesen. Lisztet, mindent lepakoltunk. Húgom csak jó másfél éves vót. Édesanyám ölében volt, vagy az enyémben. Az öcsém a legöregebb ott vót velünk a bunkerben. Amikor meglátták a román katonák - levente sapka vót persze a fején - erre azt mondták: szódát!?, biztosan szökött katona! Nagyon komiszak vótak, nagyon. Szegény Édesanyám alig tudott lélegzetet is venni a rosszulléttől. Már azt hittem valami lesz vele. Segíteni akartam rajta, el akartam venni a kicsi húgomat, de rám fogták a puskát, majd anyámra is. Engem, anyámat, meg az öcsémet akarták elvinni. A bunker hátsó végén nem bírták tovább, az utánam lévő húgom elkezdett kiabálni, ordítani, hogy jaj Édesanyám mi lesz velünk. Na, a puskát odatartották, rájuk fogták. Most a román katona füttyentett és intett, 46 bunker hosszú árok volt, 1,2-1,5 m széles. Lent két oldalt ülőpadka volt kialakítva, úgyhogy szükség esetén felváltva aludni is lehetett. Felül cm keresztmetszetű akácgerendákkal volt lefedve, erre pedig vastagon szalmaterítés, a szalmán félméter vastag föld. Kukoricaszár kévékkel, csutkakévékkel fedtek le. Az egész egy csutkakúpnak tűnt. A lejáratot az egyik végén alakították ki. Az árokra merőlegesen keskeny lejáratot (kb. 60 cm széles) készítettek lépcsőzetesen lejtve. A lejárat a csutkakúpnak volt kialakítva és a nyílást kévével lehetett zárni. Teljesen álcázva. A kertben még 2-3 ilyen csutkakúp volt, tehát idegen észre sem vette volna, ha nem mutatják meg.

49 hogy üljenek fel hátul, ugyanis a bunkerban félhomály volt, csak elöl égett egy szál gyertya. A két szomszéd lány meg a nagyobb húgom, felültek és akkor nem kellett már se Édesanyám sem az Öcsém, hanem három kisasszony kellett volna: így követelték. Mondták, hogy most elvisznek a kamendóra bennünket, majd morgen vissza. Beszéltek magyarul is, német szavakat is mondtak. Azt hittük sorba lőnek bennünket. Akkor Édesanyám azt mondta: gyerekek menjetek, de visítsatok nagyon, de már nekem a visítástól (meg ijedtség) hangom sem vót. Szaladtunk felfelé, ahogy kijöttünk a bunkerből - bunker a kertbe vót -, az udvari kapuig elszaladtunk. Az a katona, aki a Apámat őrizte elibénk szaladt, elibénk állt a puskával, a kettő meg közrevett elöl. A többieket visszadobták a bunkerba, csak mi hárman maradtunk kinn. Azután közre vett a három katona, egy a hátunk mögött, Apám meg nem tudom honnan nézhette, vagy látott-e, nem tudom. Kettő meg elénk állt, hogy menjünk. Azután lőtt, most csak a padlásnak, vagyis felfelé lőtt a levegőbe. Ettől nagyon megijedtünk mindannyian és visszaszaladtunk a bunkerhoz. Oda vót rakva kukorica-csutka kúpba. Mi ott leborultunk, hogy ne is lássunk semmit, azt csinál velünk amit akar, ha lelő, akkor sem szaladunk sehová. Lőttek. Akkor a szomszéd lány egyik jobb felől volt rajtam, a másik balfelől és amelyik jobb felől vót, nagyon megsebesült, a következő lövéstől, úgy, hogy később meg is halt szegény, mert elvérzett. A vállán, sok ruhán keresztül ment a golyó, utána a nyakán is és a száján jött ki. Ha nem visít, a nyelvét is elviszi a golyó, egy szál ínon vót. Vagy öt hat centis índarab, ínszalagon csüngött egy foga is. Aztán orvost sem kaptunk azonnal. Utána mikor ez a sebesülés megvót, mivel össze vótunk hajolva a golyó az én homlokomat érte, itt csak eret vágott el középen pont a homlokomon. Ha szembe talál lehet, hogy bele megy a fejembe. Na aztán mikor meglátták a szomszédlányt, hogy így vérzik, a katonák elszaladtak. A kerítés tetején ugráltak ki az utcára. Nagyon megvótunk ijedve. Szegény Édesanyám sírt, hogy mi lett velünk. Édesapám nem mert kimozdulni, de aztán erre a sok zajra két orosz katona megjelent. Ezeknek a csillag vót a sapkájukon. Kérdezték, hogy merre mentek? Kérdezték az öcsémet is, hogy merre látta szaladni őket. Mentek utánuk lövöldözve, de ki tudja hova lettek? Azok oda lettek. Majd ezek elmentek itt az utca végénél - arrafele vótak szállásolva, hoztak kötszereket és bekötöztek bennünket. Utánna vótak is el megnézni, hogy hogy vagyunk, dehát nagyon zűrös vót, mert jött az utánpótlás, minden. Féltünk, nagyon féltünk. Na aztán minálunk ezután énmiattam meg a szomszédlány miatt csend vót, hogy meglőttek,hát nem tudták, hogy mi vót itt. Az utcából nagyon sokan odajöttek, ott aludtak nálunk, mert féltek. Nagyon borzalmas vót. Meddig élt még a szomszédlány? A szomszédlány - ez így október 31. vót, amikor hozzánk bejöttek a szovjetek, a szomszédlány meg a következő év szeptemberében halt meg. Ez a Tópart utca 12. szám alatt történt, Hajdúdorogon. A Honismeret számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtői közül a következők nyertek könyvjutalmat: Békés Krisztián, Budapest Braun Barbara, Székesfehérvár - Jakab Gábor, Eger - Korén Pál, Budapest - Kovács Ágnes, Fót - Márkus Zoltán, Fehérgyarmat - Paczu Gergelyné, Várpalota - dr. Pásztor Emiiné, Eger - Szita Gábor, Budapest - dr. Varga György, Budapest. A nyertesek jutalomkönyveiket postán kapják meg a Lakitelek Alapítványtól. 47

50 ÉVFORDULÓK Lakitelek újratelepülése Lakitelek ötödfélezer lakosú település Kecskeméttől és Kiskunfélegyházától egyenlő távolságra, a Tisza partján. Közigazgatásilag 1950-ig a Hírős Városhoz" tartozott, mely a hódoltság kora óta birtokolta a mai falu területét. A településről összefoglaló munka ez idáig nem készült, az ittlakók közül többen próbálkoztak megírásával, de műveik vagy csak egy rövidebb időszak történetét dolgozták fel, vagy torzóban maradtak. A helybéliek szerint a falu története nem több, mint másfélszáz év. A múlt század közepén pusztító filoxéra hozott e terület számára fellendülést, hiszen a hegyvidéki szőlőkultúrák kipusztulása után becsülete lett a homoki bornak. Szikrában, a falu egyik határrészén Kecskemét szőlőtelepet létesített, a városból kitelepülök gyümölcsösöket telepítettek. A tiszai átkelőként szolgáló rév, a hamarosan megépülő vasút, a két csárda egy gyorsan benépesülő település magját jelentették. A levéltári kutatás, a környező települések anyakönyveinek feldolgozása, a Katona József Múzeum régészeti adattárának tanulmányozása, az adóösszeírások és térképek számbavétele után arra az eredményre jutottunk, hogy településünk eredete az Árpád-korra nyúlik vissza. A falunak - akkori nevén Lak, illetve egy másik területe, Felső-Alpár, egészen a 15 éves háborúig virágzó gazdasága volt. lakosainak száma 200 fő körül lehetett, s több dokumentum szerint temploma volt. Az 1597-es pusztítás nyomán Szegedtől Pestig mindössze három lakott hely maradt: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd. Az általunk vizsgált terület életben maradt lakói minden valószínűség szerint a Tisza ártéri nádasaiban, valamint Kecskeméten kerestek menedéket. Ettől az időszaktól kezdve az elnéptelenedett falvak históriája szorosan összefonódott Kecskemét történetével. A hódoltság korában Kecskemét a budai vilajetben, a szolnoki szandzsákbég és a budai szerdárpasa joghatósága alá került re jövedelme annyira megnőtt, hogy Nagykőrössel és Cegléddel együtt a szultán khászbirtokának részévé lett. A város feladata volt Buda ellátása élelemmel, tüzelővel, takarmánnyal, fuvarral, salétrommal. Adóját 1570-től átalányban fizette, ennek évi összege akcse volt. 2 Ezzel együtt megszabadult a benne székelő török hatóságtól (kádi) ben Eszterházy Pál, a jászok és kunok főkapitánya 6 kun pusztát (Csengele, Kistelek, Móricgátja, Szánk, Majsa, Bene) adományozott Kecskemétnek ben a város további kun pusztákat vesz haszonbérbe: Alsó- és Felső Csengelét, Szent Lászlót, Pálost, Ágasegyházát, Üllést, Kömpöcöt, Boldogasszonyt, Baracsot és Bugacot. Mellettük úgynevezett megyei pusztákat is birtokolt: Borbásszállást, Tatárszent- Részlet a szerzőnek a Lakitelek Alapítvány helytörténeti pályázatára készített díjnyertes munkájából. (Szerk.) 1 Hornyik János. Kecskemét város gazdasági fejlődésének története Kmét, old. 2 Káldy-Nagy Gyula Abudai szandzsák évi összeírásai Bp old. ^Hornyik im. 52. old.

51 györgyöt, Monostort, Egyházát, Felső-Ágasegyházát, Pusztaszert és Felsőalpárfi április 29-én Sötér Ferenc alkapitány bérleti szerződést köt Kecskeméttel 23 pusztáról, melyekért a város egy évre 1300 Ft-ot fizet. 5 I. Lipót december 9-én elrendelte, hogy 1683 után a töröktől visszafoglalt magyarországi területeken csak a biitokosság írásában történő igazolása és fegyverváltság címén a birtok értékének 10 %-át jelentő összeg lefizetése után adható vissza a föld régi tulajdonosának. Egy 1703-ban kiállított nyugta szerint Kecskemét: Szentkirály után 108 Ft 15 den. Felső Alpár után 30 Ft 90 den. Borbás Szállás után 61 Ft 80 den. Tatárszentgyörgy után 30 Ft 90 den. fegyverváltságot fizetett 6 Nyilvánvaló, hogy a Felsőalpár után fizetett összeg a puszta kevéssé fontos voltát bizonyítja. Ebben az időszakban legelőnek, kaszálónak, valamint tüzelőt adó területnek használták. Állandó jelleggel kintlakó népessége aligha volt. A Rákóczi-szabadságharc idején a város nem tudta megtartani eddigi összes bérletét. Sajátos helyzet alakult ki: Kecskemét a fejedelem hűségére tér, de áprilisában a szerb határőrök felégetik, mire siet megfizetni a Heister generális által követelt adót is. Rákóczi serege egyébként Kőrösön és Kecskeméten öltözködött fel. Itt készültek a zászlók, a palotások egyenruhái, csizmák és egyéb szerelvények. A harcoló sereget a három város " látta el élelemmel a Duna-Tisza közi hadműveletek alatt között a Hírős Város tanácsa négy kun pusztát bérelt Vay Ádámtól, 1710-ben pedig ötöt Cseplész Jánostól. A megyei puszták a harcok alatt is a város tulajdonában voltak. 8 A kecskeméti vásárok messze földről csalogatták a kereskedőket. A város már a hódoltság-kora előtt jelentős kereskedelmi központ volt, s a török pusztítások miatt egyre fontosabbá vált ben n. Ferdinánd engedélyezte a 15-éves háború előtti vásárok megtartását. 9 A nagy állatvásárok Szent Gergely (márc. 2.), Szent Lőrinc (aug. 10.), és Szent Katalin (nov. 25.) napján voltak és között nem tartottak vásárokat a török, rác, kuruc és más rabló elemek zaklatásai miatt. Mária Terézia 1746-ban Szent Gordián (máj. 10.), I. Ferenc pedig Szent Ciprián (szept. 26.) napjára is engedélyez vásárokat ben m. Károly folytatta a Lipót által megkezdett birtokigazolási eljárásokat. A Kecskemét tizenhatodát, Borbásszálás negyedét, Szentkirály felét, Felsőalpárt pedig egészen birtokló Vay-család csak súlyos anyagi áldozatok árán tudott kiegyezni a bírósággal. 11 A birtokigazolási perek végére Mária Terézia tett pontot azzal, hogy az 1741./21. törvénycikkel megszüntette az Újszerzeményi Bizottságokat. 12 Kecskemét a bérelt pusztákat haszonbérbe adta lakosainak, akik elsősorban állattartással, s csak másodsorban gabona- és konyhakerti növények természtésével keresték kenyerüket ban a város tanácsa határozatot hozott, mely szerint a Felső Alpári pusztába jószágot hajtók 30 rénes forintot kötelesek fizetni, de az ottani erdő 4 u.o. 53. old. ^u.o. 54. old. 6 Hornyik János. Kecskemét város története oklevéltárral IIV. Bp III. kötet 44SM50. old. 7 Balanyi Béla. Kecskemét gazdasági jelentősége a XVIII. sz. végéig In.: Kecskemét (szerk.: HeltaiNándor) Kmét, old. 8 Hornyik old. 9 Balanyi im old. 10 Balanyi im old. n Hornyik old. 12 Magyarország történeti kronológiája II. Bp old. 49

52 használati joga továbbra is csak a várost illeti meg." 13. Felsöalpár haszonbérlőire legkorábban az ik esztendőből van adat. Ekkor 15 gazda bérelt itt földet, melyért összesen 100 Ft 13 krajcárt fizettek egy évre. A bérlők a következők voltak: 14 Biczkai Kiss János, Biczkai Mihály, Fodor Gergely, Kókai Márton, Kókai Mihály, Lévai Samu, Pető András, Petzik András, Piroska János, Rúzsa Mihály, Samu István, Szabó András, Szabó Ferenc, Tari Mihály, Tóth Péter. Az állattartás elsődlegességére utal az is, hogy ban az árendában bérlők között megkülönböztetik az Alpári telelők "-et. Ebben az időszakban már 24 bérlő fizet a városnak 175 Ft-ot a földhasználatért. 15 A XVII. század végének gabonakonjuktúrája nagy hatást gyakorol Kecskemétre. Megindul a kiáramlás a városból az alig lakott pusztákra, hogy földjeiket megműveljék ban az alpári pusztán már 68 gazda tevékenykedett, számuk folyamatosan emelkedett a következő évtizedekben is. 16 Ezek a gazdák még nem szakadtak el a várostól. Ha volt is tanyájuk, az év egy részét Kecskeméten töltötték. Kecskemét és Tiszántúl összeköttetését javítandó Thuróczy János ugi tiszttartó 1786-ban javasolta a Nemes Város" tanácsának, hogy Lakiteleknél építsenek révet a Tiszán, hiszen a hely kiválóan alkalmas erre a célra. Szentmárton, Sas, Kürt, Öcsöd. Szarvas, Gyoma lakosai ennek segítségével nagy kerülőt takarítanak meg. 17. Nem utolsó szempont, hogy Lakitelektől nem messze állt a szikrai csárda, ahol az utazók megpihenhettek. A csárdát ekkor Fekete János bérelte, akit 1789-ben Stadner János váltott fel. A csárda forgalmas helyen feküdt, halászterület is tartozott hozzá. Ide tértek be a szikrai szénégetők, nádvágók, a pákászok, valamint az év néhány hónapjában ezen a területen élő gazdák, pásztorok. 18 Korabeli feljegyzések szerint:...a csárdásnő olyan szálas, termetes, mint egy gránátos, s hosszúszárú pipájából úgy megfüstöl, mint egy török basa." 19 Stadner János 3 évre vette árendába a csárdát és halászhelyet. A bor után akónként 8 krajcárt, valamint évi 80 Ft-ot és 2 mázsa 10 fontosnál nagyobb halat kellett a városnak beszolgáltatni a bérlet fejében. 20 Kérelem - panasz - pör Olajos István Egy kaposvölgyi kisparaszti levéltár lapjaiból családi A kapospulai Baranyó József és három generációs családja a kapitalizmusbeli kaposvölgyi kisparasztság valamikori nagycsaládjához tartozott. Esetünkben ahhoz az itteni sajátosan jelentős és népes aföldes gazdd' családhoz, amelynek újkori pályaés életmódtörténete 1843-ban a házas-zsellér (inquilinus) sorsával indult, aztán a kapitalizmus uralomra jutásával a verseny korlátlanul differenciáló erőinek, valamint SzÜády. Adatok Kecskemét város történetéhez BKmL 1504 a old. l4 Árendalajstromok BKmL m 33. k. ^uo. 34. k. l6 uo. 36. k. 17 BKmL vö. Szilády im. II. LXIV./9. ^Magyarország és Erdély képekben (szerk.: Vachot Imré) Bp reprint Kmét old. 20 Szilády im. I.XXV.

53 a család törekvő=törtető=úgyesen házasodó s egykéző legfőbb karakterének hatására kb. egy évtizeddel a századforduló után eljutott a kisparasztságig, vagyis a szegényparasztság felső fokán állóinak társadalmi kategóriájáig, majd 1945 után, az ötvenes évek elején-közepén a kulákság szintjére. Azt, hogy egy évszázadot átívelve valójában milyen is volt - lehetett? a hajdani jobbágyok, házas-zsellérek itteni parasztpolgári előrehaladása, a lassan kialakult kisparasztcsalád(ok) kaposvölgyi története, azt még általánosságban is csak alig, részletekben pedig egyáltalán nem ismerjük. A téma kutatása és tanulságainak föltárása számunkra nemcsak érdekes, hanem a Kapos-völgy agrártérségének fejlesztésében ma is hasznosítható ismereteket jelentene. Társadalmi rétegek történelméről - kisparasztságéról is - beszélni csak történelmi források alapján lehet. E meggondolásból utalt Szabó István 1961-ben Marc Bloch francia történetíró azon megállapításra, mely szerint: egyedül a földesuraknak volt levéltáruk, így a földesúr nélküli földek - a szabad parasztoké - egyúttal történelemnélküliek. Ez a Bloch-i megállapítás - folytatta Szabó István - többé-kevésbé alkalmazható a jobbágyfelszabadítás utáni magyarországi szabad parasztság történelmére is, hiszen a XIX. szd. második felében a földesúri függéstől szabaddá lett parasztok gazdaságáról, háztartásáról nem tájékoztatnak közvetlen életrajzi források. Ezt pedig a parasztság belső" történetének körülményeire irányuló kutatások sínylik meg." Amikor aztán időnként és véletlenül előkerül egy-egy kisparaszti családi irathalmaz, jobb esetben - a Baranyó Józsefékéhez hasonló - komplett kisparaszti levéltár, akkor eszmélünk csak igazán arra, hogy milyen mély ismerethiány forrása a mi vidékünkön is a szabad paraszti földeknek s parasztságának ez a történelemnélkülisége. Az ilyen kisparaszti irattár (levéltár) legsajátabb dokumentumait felmutatva igazolódik, hogy a kisparaszti rétegtörténetnek, életmódkutatásnak, egyáltalán a regionális agrártörténetnek még ma is számos fehér foltja, súlyos adóssága van. Ezen adósságunk újbóli fölismerésének s fölismertetésének fényében (pontosabban: árnyékában) mutatom most be Baranyó József kapospulai háromgenerációs házas-zsellér-jöldes gazdd' -középparaszt családi levéltárának jeles lapjaiból az alábbiakat. (Kérelem) FőMagoságu kegyelmes Esterházy herczegi hitbizományi javak közp. igazgatóságának Kismarton Mél alázattal könyörgünk Fő Magoságu kegyelmes Herczeg urunknak mi Somogy Pulai ur béresek kérjük hogy határunkban levő Herczegi föld, rét legelő szóval a mi csak van Herczegi birtok Méltóztasék bérben nekünk oda adni. Mi ur béresek a legnagyobjó akarattal azon leszünk és felelőséget válaljuk magunkra hogy a feltételeket pontosan teljesíteni fogjuk. Az előleges fizetést és az áren dát mindenkor rendesen fogjuk fizetni, a föld trágyázását és a termelés változtatást rendesen fogjuk gondozni. Kérelmet már rég akartunk küldeni de nem engedte a Plébánus ur és a Jegyző urunk azzal biztatak hogy kérvény nélkülis meg kapjuk. Könyörgünk az Esterházy herczegi hitbizományi javak közp. igazgatóságának vegye igénybe ezen kis kérvényünket mivel Fő Magoságu kegyelmes Herczeg urunk is meg ajánlota hogy a mivel lehet segíteni fog rajtunk. A kérelmet a család- és birtokalapító Baranyó (I.) József évesen, Somogy Pulai úr béresként s azok nevében írta. A kérvény 1898 végén, illetve 1899 első hónapjában íródott. Csak a kérelemre küldött hivatalos válasz segíti mostani (körülbelüli) helyes datálásunkat. Ugyanis a kérvény két előiratát őrizte meg a család- 51

54 fő a válasszal és a válaszlevelet postapecsétesen szállító-őrző hercegi kopeitávaj egyetemben: a kismartoni hercegi hitbizományi javak igazgatóságának válaszát HelleJ hercegi tanácsos, központi igazgató aláírásával febr. 27-én keltezetten 352/89S szám alatt március 2-án kapta meg a kérelmező: beadványukra értesítem Önöket; hogy a pulai határban fekvő 10 holdnyi rét-terület megvétele iránti ajánlatuk el nerr, fogadható." Nem véletlenül kéri ebben az időben könyörgéssel és ígéretekkel Baranyó (I.) József maga és falujabeli ur béresek" nevében a Herczegi föld, rél legelő" árendába adását, meit a Kapós völgyében ekkor kialakuló s fejlődésnek induló állattenyésztésnek egyik legfőbb termelőeszköz bázisáról, a rét s legelő földbázisnak paraszti kézen való megnöveléséről volt szó. A hercegi elutasítással maradt számára (számukra) az olyan földszerzés módozat, amilyen általában az apai hagyatékból a testvéri osztályrészek bagón" való megszerzését, a szomszédos dombóvári vasutas-földmíves vagy iparos-gazdálkodó kétlakiaktól megvett bontavai" 1-3 holdakat, valamint a törpebirtokosságból kiszorítottak árendára-eladásra bocsátott földdarabkáinak kisparaszti munkába fogását jelentette, Baranyó (I.) József házas-zselléi sorsából kitörni akaró minden küzdelme s ügyeskedése is plasztikusan tükrözi, hogy 1848 után mennyire akadályozta az ország agrárhelyzetének fejlődését az az ismert tény: míg a szabaddá lett jobbágyföld minden kötöttség nélkül mobillá vált, s a szabad birtokforgalomban hányódott, addig a nagybirtok jelentős részét vidékünkön elfoglaló hitbizományi holtkézi földbirtok immobil maradt, parasztpolgári hasznosításra mozdíthatatlan volt. (Panasz, I.) Dicsértessék a fézsu Krisztus. A főtisztelendő plébánus ur megszólított, hogy c katolika hitről le akarok kös%ßnni mivel a népszövetségről le köszöntem. A hitemről h köszönni nincs annyi pénz, a népszövetségről is azért mondtam föl, mivel c plébánus ur nagyon megsértett, mióta élek ilen sértve nem éreztem magamat, mi kot az oskolába negyvenegy ember előtt azt mondta, bolond, bolond. Nem vagyok én bo lond, hála a jó Istennek, akárhányszor kelett eke segítség, mindig el küldtem szánta ni, én azt mondtam a birónak hogy csak szóljon mindenkor el megyünk, a Húszát Károly mikor Attalába beszédet tartott, és a plébánus ur pár napal előbb az oskolába sem ment, inkább azt kérdezték, mit kapnak fizetést, én akkor is befogtam lovaimat; és elkergettem Teszárig meg vissza, anélkül hogy egy fillért is kértem volna, és háron, esztendőben a gabonájával is sokat vesződtem, egyszer a zabjával, másodszor az árpájával, harmadszor a búzájával, mindenkor sötét estig ott voltam, a templon, atyával, mert mást nem kapott csak engem és mégis mikor a bükkönyömet le kaszál ta a Gili Mónár, én voltam a káros, és mégis a Gilinek fogta pártját, én voltam c káros és mégis engem hivatott be pirongatni, valahányszor gyűlésen voltunk, mindig nagyon komolyan nézett rám, mintha én megsértettem volna, de ha ugy tetszik nek csak nézzen komolyan rám, én azért egy piczit sem félek tőle, a nép szövetség árá megint ki fizettem, mert hozzá voltam szokva. A főtisztelendő plébánus ur sol oskolát végzett de még olyanba nem volt, amelyikbe tanult volna egy kis becsülete adni az embereknek, pedig nem vagyunk kutyáp, inkább vagyunk gazdáfi, mert fi zetünk neki minden évben, hála a jó Istennek, beszéltem én a Főmagasságu kegyel mes Herczeg urunkkal is, saját palotájában Kismartonban, de beszéltem t Főméltóságu Püspök urunkkal is, a püspöki palotában, Veszprémben, nem hogy me^ sértettek volna, inkább barátságosan beszéltek velem. Ezzel maradok a római anya szentegyháznak egyik erős hive 52 Pula 1912 évében Baranyó József kapospulai lakós.

55 Az 1912-ben ötvenkilencedik évét taposó Baranyó (I.) József - aki már ez időben magát, paraszti státusát következetesen fődes gazda" névvel jelöli s jelölteti az attalai plébánossal (Kpula filiálé volt) történt súlyos összeütközéséről számol be panasziratában. A számára megemészthetetlen plébánosi sértés oka, hogy abban a perpatvarban, amelyben a bükkönyömet le kaszálta a Gili Mónár" egyházközségének legelső vezetője nem neki adván igazat az oskolába negyven egynéhány ember előtt azt mondta, bolond, bolond", s amiért mióta élek ilen sértve nem éreztem magamat". Joggal fájlalja, hogy az egyházának végzett sok-sok ingyenes jótéteménye - Huszár Károly keresztény szocialista képviselő attalai látogatásakor egyedül vállalt fuvarja, a plébános úr gabonájával (zabbal, árpával s búzával) való sok vesződséges" munkája szántáskor és aratáskor - nem tétettek bele a plébánus ur" igazságosztó mérlegébe, mert hogy én voltam a káros, és mégis engem hivatott be pirongatni'. A panasztevő s ez még tán pereskedése és sértettsége tényénél is fontosabb számunkra ekkor már olyan, a parasztpolgárság grádicsain fölfelé lépkedő földesgazda személyiségjegyeket tükröz, mint aki a világból faluja, Kapospula határain kívül is (többször instanciázva a kismartoni hercegi és a veszprémi püspöki kastélyokban) látott s tapasztalt már valamit", aki a számára fontos események és személyek megítélésében határozottan önálló véleményt mer mondani, s aki esetenként (valósan vagy tévesen) emberi önérzetére is bátorkodik már hivatkozni. A panaszirat ugyanakkor érzékelteti azt is, hogy fogalmazója mentalitásában, magatartásában kifejlődőben van bizonyos emberi különállás, különcség, önkéntes és önkényes képviseletvállalás-, küldetéstudat, amely időnként nem kevés túlérzékenységgel s önmaga túlértékelésével is párosul. Baranyó (I.) József ezen címzés nélküli gépírásos panasza feltételezteti az utókorral, hogy fogalmazvány ezen irata is, amelyet tán egyházmegyéje főméltóságu" püspök urának kezeihez, Veszprémbe is el kívánt juttatni. (Panasz n.) Kedves jóskabátyám és Jóska! Tudatom velők hogy megkaptam hozzám küldött levelöket kit már alig vártam márazt hittem hogy még ketek is haragszanak Nagyon köszönöm Jóska a fáradtságodat és Jóska bátyámétis, hogy legaláb van kihez forduljak mert ugy sincs senkim más, nagyon meg dicsért Jóska a Horvát ur hogy mijén értelmesen tudsz imi Kedves Jóskám nagyon kérlek ha meg kapod ezt a levelet ha rá érsz Írjál ne sokára és ird meg hogy van a Gyerek pénze van mán talán Jóskabátyám ha te nem tudnád mert ha még mindig náluk van akor követelem hogy a Gyerek othol legyen és aza gazember nekinoza nekem a gyerekemet hogy még koldust tegyen belőle mert őtet senki nem birta még ki és én gem egy ronda kurafi ne szidjon mert azén gyermekemből bolondot csinál én azért nagyon meg szenvedtem és sok pénzembe van a taknyos gazember majd kérlek ird meg ezeket nékem hogy van és tudjam magam mihez alkalmazni mert az nem járja hogy a pénz ot van és a gyereket meg engedik szenvedni, ki dobták őt is meg engem is aza dög népség Kedves Jóskám irtad hogy szeben Írjak nem érekrá mert mindig van valaki hogy nem jövök hozá hogy irjak rendesen ezért nem tudtam előb Írni is. irtad Jóskám hogy ne irjak anak a róhat kakagyunak Írjon neki a roseb ki megeszi Írtam én neki még a nyár utóján egyet ulyant hogy megtekerheti azt a róhat orát Másképen még haza sem írtam mióta meg irtad hogy nincs nálatok a Gyerek miért hogy nem adták oda és elámitoták azt a taknyost de kérlek kedves Jóskám azért ne is vegyétek rosznéven hogy odament aza haszontalan taknyos gyerek pörölni hozátok mert ugy elvan az ámitva hogy nincs az esze sem a helén Csak én most mehetnék haza de csak egy napra mehetnék és nemérdemes azta pénzt ki dobni és hozájuk úgysem menek édesanyámékhoz mert még a nyáron se 53

56 megyek haza meg talán soha mert ugy gyűlölöm őket mint egy kutyákat mán min den gondolatom hogymit csináljak ezel a büdös kötökkel mán ha otvan nála égés. nyáron othagyom újévig hogy legaláb a koszton meg/ízese ne hogy még azt is rám n várják és meg lehet hogy újévre egynapra haza megyek iletve hozátok és nem enge dem azt töbé anál a rondánál, majd gondoljátok meg Jóskabátyámal és ird me5 hogy okosan gondolome mert a Horvátur is azt mondja hogy még egy napig sen hagyná ulyan sintérnél nem tudom mittegyek vele csak 19 éves volna semi gondon mer oda adnám inasnak és volna értelme hogy szenved de igy kinozák és még ruhá ja sincs Köszönöm kedves Jóska hogy mindent megírtál majd megszógálom én ez neked isten veletek a mesze távolból tiszteltetem Jóskabátyámat angyit Treszká csókolom isten veletek és velem 1909 ok. 19én ezt mind két bélyeget kel ráteni! A család egyik oldalági tagjának, Baranyó Rózának keserűséggel teli levele Bara nyó (I.) Józsefhez és annak 1884-ben született fiához, Baranyó (II.) Józsefhez íródot Budapesten, október 19-én. Baranyó Róza házicselédként a fővárosba szakadi unokahúg és első unokatestvér az iratokat őrző Baranyó Józsefék családjában. B Róza egész életsorsát Pulában szerzett" s odahagyott törvénytelen gyermeke degra dálta haláláig budapesti parasztcseléddé. Baranyó Ferenc valahai pulai házas-zselléi és Szabó Teréz tüskepusztai cseléd 1832-ben kötött házasságából öt gyermek szüle tett (Örzse, Teréz, János, Ferenc és József)- Ezek utódai közül - Ferenc (akinek lánys a levelet író B. Róza) sikertelen és átmeneti próbálkozását leszámítva - tulajdonkép pen csak a legkisebbnek, Józsefnek sikerült elindulni a parasztpolgárosodás múli század végi útján s leszármazottaival századunk közepéig végig is járta azt. Ez ií tükrözi, hogy poroszutas agrárfejlődésünk nemcsak a paraszttársadalom egészét hanem benne a parasztcsaládokat s azok tagjait is könyörtelenül differenciálta, egy mástól elszakítva nemegyszer halálosan szembe is állította. Ehhez, az alapjában elsősorban gazdasági differenciálódáshoz nem egy ízben igen éles társadalometika 1 megkülönböztetés (megbélyegzés, kizárás, sokszor egészen az önpusztításhoz if vezető kirekesztés) is járult a nagyszülők vagy szülők, testvérek valamikori kisebbnagyobb emberi megingása, erkölcsi botlása vagy vétke okán. A régiek szerint ilyen, a faluban egyáltalán nem bocsánatos bűnéit kellett egés2 életében vezekelnie B. Rózának is. Ám levele szerint úgy tűnik, hogy törvénytelen gyermekét sem rokonsága, sem faluja előtt különösebben nem röstelli és nem sajnáltatja. Pedig ő is bizton tudta, hogy odahaza az ilyeneket" a népnyelv milyen gazdag választékával - fattyú, fatykó, mögesett lány magzatja, szeméten szödött, orozvakőtti gyerek, zabigyerek, szerelemgyerek vehette, vette szájára a csúfolódó falu. Ám nem az anya fővárosba szakadt keserves sorsa érdekes és fontos B. Róza számára, hanem a gyermekéé othol". írd meg hogy van a gyerek pénze van mán", hogy az a gaz ember (.más helyen: ronda kurafi, róhat kakagyu, ulyan sintér") ne kinoza nekem a gyerekemet hogy még koldust tegyen belőle", tugyam magam mihez alkalmazni meri az nem járja hogy a pénz ot van és a gyereket meg engedik szenvedni". irtad hogy nincs nálatok a gyerek miért hogy nem adták oda és elámitoták azt azta tak nyost", de kérlek kedves Jóskám azért ne is vegyétek rosznéven hogy oda ment az a haszontalan taknyos gyerek pörölni hozátok mert ugy el van az ámitval hogy nincs az esze sem a helérí', s legvégül pedig nem tudom mittegyek vele csak 19 éves volna semi gondom mert odadnám inasnak és volna értelme hogy szenved de igy kinozák és még ruhája sincs". A falujából és családjából szinte örökre kizárt s gyermekétől elszakított anya határozott személyiség, olyan akinek egyéni stílusa, reális szemlélete, bár helyenként vaskosan naturalista, ám mégis tiszta és közvetlen emberi hangja van. Az alig-olvasottság, a fogalmazási kuszaság, a rendszertelenül egymásratolódó gondolatok nem 54

57 'eszik el, inkább erősítik a cselédlány-panaszlevél őszinte életszerűségét, fontos izociográfiai és néprajzi üzenetét. (Pör) Döglött Tehén pör Az igali járási főszolgabíró junius 10-én hozott 85/190 számú elsőfokú téletében kimondja a következőket: 1909 március 24-én Baranyó József Kapospulai ákosnak nehéz borjuzás által, borjuzás által, borjutartó rongyulás következtében úmult Vörös tarka 3 éves Tehene, akinek hulláját Baranyó József alperes bár kivitte a tözsé dögtérre elásás czéljából, de ahelyett, hogy elásta volna - csakhogy magának a r áradságos munkát megkímélje a nagyberki-kapospulai törvényhatósági uton nem messze dolgozó Kálóczi István gombosi illetőségű földmunka vállalkozó kapospulai ákos kutyái részére hust kért, ki a hulla fele részét, továbbá egy ismeretlen nevű zzigány a hulla másik részét elvitte. Kálóczi kutyái a csontokat ezután a községben zéthordták. Minek következménye az lőn, hogy Kálóczi a hust kutyái részére fölhasználta és az undort gerjesztő csontrészek a szomszéd Kelemen György felperes idvarára kutyák által szerteszéjjel hordattak; tehát a kihágás fő tényezője és okozóá Baranyó József alperes volt. Ezért őt a Főszolgabíró mint elsőfokú birói hatóság 15 nap alatt külömbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő 100 korona pénzbüntetésbe, behajtatlanság esetén 15 napi önköltségü elzárásra, azonkívül a hozott Ítéletben negnevezett tanuk részére megállapított 16 kor. fuvar és 16 kor. napidíj, összesen 32 torona megfizetésére marasztalja, ki tartozik ezen dijakat - föllebezés esetében is 8 iap alatt külömbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. A pör 16 (!) ügyiratát Baranyó (I.) József egy fréz-színű, még hajtogatós s cukorpárgával átkötözött kopeitában irattározta". A századelős nagyalakú boríték Döglött Tehén pör" fölirattal őrzi Baranyó (I.) József keze írását, amelyet jól megnyáazott s vastagon fogó tintaceruzával vésett a kopertára. Kelemen György felperes és Baranyó József alperes pulai szomszédok döglött te- Jén-periratai igazolják, hogy tulajdonképpen itt sem másról volt szó, mint a magyar alvakban oly gyakori és tipikusan Arany János i fülemüle" perről. Különben Baraíyó József és Kelemen György szomszédgazdák között számos hasonló jellegű per myagát őrizte meg az utókor számára a pulai Baranyó-féle családi irattár. Számunkra íem a pör jogi lefolyása, az ítélet igazság-vizsgálata, nem is a hosszan elhúzódó ügy :anyargóinak bogozása az érdekes, inkább a szomszédok csetepatéját kísérő iratíalmazból mutatjuk még be azt a három jellemző dokumentumot, melyek közül :gyik a korabeli közegészségügyi jelesül állatorvosi bizonyítványok szakmai s általáíos műveltséget is tükröző minőségére, egy másik a községi elöljáróság (bíró és esaidt) igazolásában a parasztésztől oly távoli hivatalos ügyirat" kívánalmainak leheetlenségére utal. Harmadsorban - mivel a pör az alperes fellebbezésével természetzerűleg megjárta az Igali Járásbíróságot, sőt még a Vármegyei Alispáni hivatalt is :özölnünk érdemes Baranyó Józsefnek a Méltóságos Alispánurnak írott, az ügyet 'égleg lezárandó könyörgő és köszönő levelét, az utóbbit elsősorban Baranyó J. földes gazda" újabb személyiségjegyeinek fölmutatása okán. Állatorvosi bizonyítvány. Alolirott állatorvos által bizonyíttatik, hogy Baranyó József Pulai lakos, egy Tehelet mely tulajdonát képező, és nálam bemutatván Mely Tehén Vörös tarka 3 éves. \íárcius 24-dikén lettem a Tehénhői hivatva a Tehenet alaposan megvizsgálva és iszt találtam hogy a Tehén nehéz borjuzás által, borjutartó rongyulás következtében zenved és aszt a tanácsot adván, vágassa le a Tehenet. De ők a tehenet le nem vágatták, így a Tehén ebbe a betegségben elmúlt. Kelt Dombovár 09. Singer Mátyás (pecsét) állatorvos

58 Singer Mátyás dombóvári állatorvos 1 koronás illetékbélyeggel ellátott feljegyzése nem csupán Baranyóék három éves vörös tarka tehene elhullásának igazolása, de bizonyítványa a századelős vidéki állatorvosi szakma színvonalának is. Ugyanakkoi állatorvosunknak az általános műveltséghez tartozó körülményes fogalmazásmódját és meglepően silány helyesírási szintjét is tükrözi. A pör során hivatalos ügyirattá vált bizonyítvány koit és szakmát egyaránt dokumentáló értékét az orvos aláírása alatt elhelyezett s teljes épségben megmaradt állatorvosi pecsét egészíti ki, emeli rangossá. A vörös pecsétviaszba 2 cm-es átmérőjű rézpecsétnyomóval hagyott pecséttel tanúsítja az aláíró orvos nevének monogramját: M"(athias> S"(inger) s mesterségének a két betű közé elhelyezett korabeli címerét: görbített fatokba dugott nagykést és bárdot, mindezt lombkoszorúval övezetten. Kelt Kapospula 1909 márczius 25én Községi elöljárósága bizonyítja hogy. Baranyó József elhulóttehene borjazástó. Hulótel, ézs Kelemen György bejelentése fóltán. Vizsgálatot tétünk de zsemi hula da rabot. Nem találtunk igy hát szabáttalan Kováts Mihály biro Rozsa János esküt (pecsét) ' ' Kováts Mihály bíró és Rózsa János esküdt kézzel írott öt soros elöljárósági igazolásából a fogalmazás kuszasága és befejezetlensége miatt tulajdonképpen nem tűnik ki, mit is akartak igazolni Pula község parasztvezetői. Igazolja azt a feltevésünket is, hogy az egyszerű embereknek, a falusi parasztésznek és -kéznek sohasem volt igazi mestersége hivatalos ügyiratot fogalmazni. Mint Singer Mátyás állatorvosi igazolásánál, itt is elsősorban az aláírás melletti pecsét vonzza mágnesként szemünket az irat fölé. A négy centiméter átmérőjű kék tintás pecsét körívén: Somogy vármegye Pula község felirat olvasható. A pecsét közepén pedig a mindenkori faluközösség első embereinek: bírónak és két esküdt elöljárójának (helyettesének) valamikori jelvényét, egy nyalábba összefogott hármas bíróbotot (bírópálcát) látjuk. Könyörgöm alázatosan Méltóságos Alispánurnak csókolom kezeit ne tessék nehesztelni le irtam panaszomat hogy ne tévedjek Kelemen bejelentette a jegyzőurnái hogy az én elhulott tehenem húsát a kutyák hurczolják az udvaron, és a Jegyzöur aszt parancsolta a biróurnak vizsgálja meg azonnal, és a biróur egy elüljáróvat megvizsgálta az udvart kertet ólat istálot még a padlást is de sémit nem találtak ekot engem el küldőt a biróur a jegyzőurhoz és mondjam neki hogy a vizsgálatot meg teték de nem találtak sémit, és a biróur azt mondta ö is el fog jöni mihelt teheti, és nekem azt mondta a segédur már el van küldve nem várta meg a biroi vizsgát A jegyzöur egy üres bizonyítványt küldőt a birourhoz és azt parancsolta neki irja alá a nevét és nyomja rá a község pecsétjét és majd ö elkészíti, elis készitete ugy hogy nekem menél nagyobb bajt okozhason mind ezt irigységből teték a Kelemennel együi mer haragusznak reám. Könyörgöm alázatosan volt nekem öt tanúm ara hogy a kutyák a hust nem hurczolták denem is hurczolhaták mer mindig kötvel voltak. Köszönöm ezerszer kegyes sziveségét a nagyságos Alispán urnák hogy a reám szabott nagy terhet meg könyitette a miértis áldja meg a jó Isten. Kelt Kapospulán Január 10. Baranyó József s.k. Baranyó József válaszlevele a pörben harmadfokon hozott alispáni ítélet kapcsán újra felidézi ügyének körülményeit, a községi vizsgálat általa vélt fonákságát, egyáltalán: az ő igazságának meg nem hallgatott érveit. Mint sok más perében - rossz 56

59 szomszédság, török átok" itt is irigységre, rosszindulatra, Kelemen szomszéd és a egyző úr praktikájára utal. Az őt körülvevő világból B. József - úgy tűnik - már meganulta, esetenként a könyörgő megalázkodás, mások bemószerolása, a szemforgató igazságkeresés is hasznos eszköze lehet paraszti önsorsa további javításának. A,kézcsókkal bevezetett és a Jó Isten áldásával' végezett köszönete B. Józsefnek azt iz alispáni jóindulatot üdvözölte pőrében, amelyik az első fokon hozott főszolgabírói büntetést 40 korona pénzbüntetésre ítélem azzal, hogy a pénzbüntetést behajthatatlanság esetén egy napi elzárásra változtatandó 5 koronára szállítom le, az általa különben is szenvedett kárára tekintettel." Végül az alispáni ítélet hátlapján az attalai jegyző feljegyzéséből azt tudhatjuk meg, hogy Baranyó József természetesen ezt a 40 koronát sem fizette be, csupán kiszabott büntetése behajthatatlanságával járó egy napi elzárásának 5 koronás ellenértékét rótta le a jegyzőség pénztárában. A kapospulai Baranyó József három generációs családi levéltárának sui generis" parasztiratai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy öncsaládjukkal együtt a Kaposvölgy valamikori földes gazda" nagycsaládja is a történelmen kívüliség' évszázados állapotából mára már a történelembe emeltessék. Simon Károly Üdvözlési formák két oláh cigány közösségben Hazánkban a cigányság legnagyobb kétnyelvű csoportja a cigányul és magyarul beszélő népesség. Az oláh cigány nyelvjárás két aldialektusát beszélők üdvözlési formáit szeretném ismertetni, mint az egyén és a közösség kapcsolatát és a csoport azonosságtudatát jelképező cselekedeteket. K csoportok társadalmi-történeti háttere, mai életkörülményei A cigányok évszázadokig azokhoz a rétegekhez tartoztak, amelyek az össztársadalmi tevékenységhez periférikusán kapcsolódtak, a társadalmi munkamegosztás keretében csak kisegítő - általában szolgáltató vagy idényjellegű - tevékenységre volt lehetőségük. Az oláh cigányok némely csoportjainak (lovári) sikerült olyan foglalkozásokra specializálódniuk, amelyek bizonyos tőkefelhalmozást tettek lehetővé. Ezek kereskedelmi tevékenységük miatt nagyobb központokban telepedtek le a második világháborút megelőző időszakban. Napjainkban családonként elkülönülve, igen jó körülmények között élnek. A férfiak önálló iparosok vagy kereskedők, soknak közülük természetesen a fiataloknak - középfokú végzettségük van. Foglalkozásuk révén gyakran kerülnek kapcsolatba nem cigányokkal és ezt a kapcsolatot iltalában az egyenrangúság jellemzi. Az oláh cigányok másik csoportjának (másári) letelepedésére később, általában csoportosan és falvakban került sor. A vándoriparosok munkája iránti igény csökkenése, majd a mezőgazdasági munkaalkalmak megszűnése a férfiak ipari munkavállalását eredményezte. Az 1960-as évektől megkezdődött telepeik felszámolása, azonban zömmel ma is a falvak végén, elkülönülten élnek. A falu lakosságával igen kevés a kapcsolatuk, annál szorosabb más elepüléseken élő rokonaikkal. A zárt közösségekben a gyermekek csak anyanyelvüket sajátítják el, az iskolában ismerik meg a magyar nyelvet.

60 A szocializáció szerepe az üdvözlési formák elsajátításában Az eltérő életkörülmények ellenére mindkét csoportban erős identitástudat tapasz talható, aminek kialakulása már gyermekkorban érezhető. A csoporthoz tartozás tudatosításának egyik módja a csoport hagyományos üdvözlési formáinálelsajáttíttatása a gyermekkel. Az asszony a házasságkötés után mindkét csoportban 2 férfi családjába kerül, gyermekei ennek a családnak a viselkedési szokásait ismeril meg. Ahogy beszélni kezd a gyermek, a szülők elkezdik tanítani a köszönési for mákra. 6 éves korától elvárják, 10 éves korától megkövetelik tőle a helyzetnek megfe lelő üdvözlési formák alkalmazását. A közösségen belül a szülők kedvezőtler megítélését eredményezi, ha a gyermek nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik A csoporton belüli státus A vizsgált cigány közösségek rokoni alapon szerveződtek, kapcsolataik is rokonaik más településeken élő csoportjaival a legszorosabbak. Mint minden csoportor belül, a rokonsági csoportban is minden csoporttag rendelkezik egy meghatározott státussal, ennek megfelelő magatartást, szerepet várnak el tőle, a csoport normáinak megfelelően. A köszönés rendjét a csoporton belül a csoportbeli státus határozza meg. Az a szabály, hogy a tekintélyesebb személyt megilleti a tiszteletadás a köszönéssel is. A gyermekek mindenkinek előre köszönnek, a nők pedig a férfiaknak és az idősebt nőknek. A meny és a vő előre köszön apósának és anyósának. Azonos korú férfiak esetében a tekintélyesebbet kell előre köszönteni. A férfiak tekintélyét több dolog is meghatározhatja: valmelyik híres, tekintélyes családból való származásuk, munkájuk, sikeres üzleteik, jó beszédkészségük, régebben verekedő hírük stb. Az egyén és a közösség tagjainak értékelése természetesen eltérhet a tekintélyesség megítélésében. Ha egy férfi úgy ítéli meg, hogy nem kapta meg a neki kijáró tiszteletet valakitől, a jövőben elkerüli a vele való találkozást. Ugyancsak kerülik a találkozást a haragosok, mivel így nem kell egymásnak köszönniük. Ha nők sértik meg a köszönésre vonatkozó normákat, a közösség véleménye a rokonsági fok függvényében változik. Ha a meny nem köszön apósának vagy anyósának, ezt férje tudomására hozzák, aki meg is verheti mulasztása miatt. Ha a nem köszönő asszony távolabbi rokon vagy ismerős, a férfi tréfásan figyelmezteti azzal, hogy előre köszön, vagy csak megjegyzi magának, hogy nem ismeri az illemet. Társaságban a férfi tekintélyének csorbítását jelenti, ha nem köszönnek neki, ezért rendreutasítja a mulasztó asszonyt. Az asszonyok csoporton belüli alárendelt helyzetét mutatja, hogy hagyományosan még házas férfiaknak is előre köszönnek. Mindkét csoportban kiemelkedő jelentősége van az ünnepi alkalmak kötött szövegű üdvözlő formáinak. Az érintett családok közti kapcsolat végleges megszakítását is eredményezheti az ilyen alkalmakkor a hagyományostól eltérő üdvözlési forma. Az elmaradt tiszteletadás - különösen az egész közösség előtt - olyan sérelem, amely lehetetlenné teszi a sértő féllel való további kapcsolatot. Az üdvözlési alkalmak, formák és a hozzájuk kapcsolódó nemverbális viselkedés A különböző üdvözlési formák leírását az üdvözlési alkalmak köré csoportosítottam. Minden esetben feltüntettem a különbségeket az üdvözlési formák alakjában, a hozzájuk kapcsolódó nemverbális viselkedésben illetve, az üdvözlési alkalmak leírásában a két vizsgált csoportnál. Egy háztartásban élők találkozásakor a köszönésnek 58

61 lines meghatározott rendje, hasonló a nem cigányok körében tapasztaltakkal. 1 Kivéel a meny és a vő, akikkel szemben szigorú követelmény apósuk és anyósuk köszöntése. A napszakok szerinti köszönési formák a következők: Első köszönés: Bahhtali deteharai (L>- Szerencsés jó reggelt! - Drobo-j tu/tumé. ;M) - Minden jót neked/nektek! Napközbeni köszönések, mindkét csoportnál: Laso-j tyo gyesz! Laso-j tumaro Zyes2Í Jó napot neked/nektek! Esti köszönés: Del tu/tum o Del lasi ratytl (általános)- Adjon az Isten neced/nektek jó éjszakát! - Lasi ratyi te Del o Del! (L) - Adjon az Isten jó éjszakát! Mindkét csoportban azonos válaszok: Naiszf. - Köszönöm! Naisz tukeaumengé. - Cöszönöm neked/nektek! Eltérő válaszok a két csoportban a napszakok szerinti köszönési formáknál: Te del -> Del! (L) - Adjon az Isten! Te del o Del vi tu/tumé. (M) - Adjon az Isten neked/nektek s! Egymással közelebbi kapcsolatban állók között általános köszönési formák mindcét csoportban, a napszaktól függetlenül: T avesz bahhtalo/bahhtalyi! - Legyél szeencsés! T aven bahhtale! - Legyetek szerencsések! Válasz: T avesz vi tu! -Légy te is! Taven vi tume! - Legyetek ti is! Mindennapos találkozások esetében a köszönést nem kíséri mozdulat, az arc minikája fejezi ki az egymást üdvözlők közti kapcsolatot, érzelmeiket egymás iránt. Ha ilyanok találkoznak, akik rég nem látták egymást és közeli rokoni vagy baráti kapsolatban vannak, már messziről, karjuk felemelésével üdvözlik egymást, majd kézogással, rokonok esetén összecsókolózással fejezik ki érzelmeiket. Az eddig tárgyalt köszönési formák egyének közti kapcsolatot tükröznek a köszönő és a köszönést ogadó szempontjából. Másrészt ezek a köszönési formák a közösséghez tartozást is udatosítják azzal, hogy mindig a közösség nyelvén hangzanak el, és tapasztalatom zerint a közösséghez tartozónak vélt idegeneket is ugyanígy köszöntik. Az üdvözlési omiák másik csoportjába az érkezéshez és távozáshoz valamint az együttlét során az nekléshez, táncoláshoz és ivási szokásokhoz fűződő köszöntések tartoznak. Az érkezéshez fűződő üdvözlési formák esetében különbséget kell tennünk a laponta előforduló találkozások (pl. a szomszéd meglátogatása) és a társas isszejövetelek között. Az előbbi esetben nincs kötelezően meghatározva az irkezőtől elvárt köszönési forma, ez általában a napszakhoz igazodik. Itt kell negemlíteni, hogy a falvakban élő másáriknál sértés, ha a házba lépő leveszi a :alapját. Nincs itt halott! - mondják neki. A lovárik már az általánosan gyakorolt zokáíst követik. Társas összejövetelekkor a közösség megköveteli a hagyományos :öszönési formák alkalmazását és megveti, elítéli azokat, akik nem alkalmazkodnak z előírt viselkedési szabályokhoz.ez a reagálás azt mutatja, hogy ezek a köszönési Drmák a közösség számára szimbolikus jelentésűek. A két cigány csoport - mint :orábban már volt róla szó - csaknem zárt közösséget alkot, a munkán kívül az őket :örülvevő nem cigány közösséggel szinte semmiféle kapcsolatban nem állnak. Ez rős kohéziós erő, amit erősít az is, hogy csak a cigány csoportok belső értékrendje - mi jelentősen eltér a nem cigány környezetétől - erősíti tagjai önbecsülését. Ezek a Snyezők magyarázzák erős érzelmi kötődésüket közösségeikhez. A csoporthoz irtózás kinyilvánítását jelképezik a hagyományos, kötött szövegű köszönési formák >. A normák megszegését ezen a téren a csoportból való kiválási törekvésnek rtékelik, ebből ered az ilyen magatartás elítélése. 1 Jávor Kata - Morvay Judit: Üdvözlés Néprajzi Lexikon old. 59

62 érkezik, elől a férfiak, utánuk az asszonyok és a gyerekek. Az érkező férfiak a ré A fentiektől eltér a virrasztóba érkezők köszönése: Maj lasi ratyi te del amen < nési formái csak a férfiak által gyakoroltak, a nők rövid távozásai észrevétlenek kel A társaságból végleg távozók köszönése napközben: Asen Devlesza! - Maradjatok jókívánságok mindkét oláh cigány csoportban ismertek. Bari Károly csácsbozsok A dal végén a Legyetek szerencsések! illetve válaszként a Légy te is! fordulatok a: A lovárik szerint az igaz beszéd" kifejezést az énekléssel kapcsolatban csak má: cigány csoportok használják, ők a dal megkezdése előtt a következőket mondják Örömteli családi ünnepeken vagy a gyakran spontán módon kialakult társaságok ban, az érkezők Devlesza arakhav tumen! (Istennel talállak benneteket!) köszönté sére a válasz: Del andasz tut! illetve O Del andasz tut! ami magyarul az Ister hozott! köszönés megfelelője. Családi ünnepeken a rokonság nagyobb csoportokbar nem látott rokonokkal kezet fognak, megölelik, megcsókolják egymást. AJ asszonyok is összeölelkeznek, összecsókolóznak. Ha naponta találkoznak, a; üvözlésnek ezek az elemei elmaradnak. szunto Del!-Jobb estét adjon nekünk a szent Isten!; Devlesza arakhav tumen! O De te jertol amare mulesz! - Istennel talállak benneteket! Az Isten bocsásson meg Í halottunknak! A többiekkel szembeni kötelező udvariasság megkívánja, hogy az összegyűlteke csak rövid időre is elhagyó elköszönjön társaitól. Ilyenkor ezt mondják: Devleszi mukhav tumen! - Istennel hagylak benneteket!; Pacsesza mukhav tumen! - Békévé hagylak benneteket! A válasz már különböző: Devlesza! (lovári) - Istennel'! illetve Zsa Devlasza (másári) - Menj Istennel! A'társaságba visszatérő újra köszönti az egybegyűlteket az Istennel talállak benne teket formával, amire a válasz: Isten hozott! A társaságból való rövid távozás köszö hogy maradjanak! Istennel!; este: Del tum o Del lasi ratyi!- Adjon az Isten jó éjszakát! A válasz: Zsa/zsan Devlesza! - Menj/menjetek Istennel! A vendégek távozásakor a lováriknál az a szokás, hogy férfi vendég esetében csal a férfiak, férfiak és nők távozásakor pedig a háziak közösen kísérik ki őket. A falvak ban élő másáriknál csak a fiatalabb generációnál tapasztalható ez a viselkedés. Egymás köszöntésének egyéb alkalmai is vannak a közösség együttléte esetén í vizsgált csoportokban. Az együttlét öröme - amelyre M. Stewart is utalt 2 -, i közösség és a közösségen belül egymás tisztelete fejeződik ki azokban a viselkedés formákban, amelyek az énekléshez, tánchoz valamint az ivási szokásokho; fűződnek. A lassú dalok megkezdése előtti engedelemkérés és a dal befejezésekor mondot lakodalmi gyűjtése alapján íita le ezt a szokást 3 M. Stewart gyűjtötte az alábbi bekö szöntő szövegét: Engedelmo mangav szavorezsenendar, sa jerton ma, te phenai tumenge jekh csácsi vorba! (Engedelmet kérek mindnyájatoktól, bocsássatok meg hogy elmondjak nektek egy igaz beszédet!) Amire a válasz: Kész! (ti. az engedelem)' általánosak. Engedelmo mangav szavorezsenendar, sa jerton! (Engedelmet kérek mindnyája toktól, bocsássatok meg 4. A többiek erre így válaszolnak: Devlesza! (Istennel!). A 60 2 Stewart, Michael: Igaz beszéd - avagy miért énekelnek az oláh cigányok? Valóság sz old Bari Károly: Tűzpiros kígyócska Stewart, Michael: í.m. 55. old.

63 éneklő a dal befejezése után köszönti a közösséget: Del o Del pe szasztyimaszte szavorezsenenge! (Adja az Isten mindnyájatok egészségére!) Kovalcsik Katalin a szlovákiai oláh cigányok körében folytatott gyűjtésének dalanyagát a beköszöntőkkel és a dal végi jókívánságokkal együtt tette közzé. 5 Az ottani lovárik a dal megkezdése előtt többnyire a Sa jerton, t engedinasz, te kerap tumari voja! (Bocsássatok meg, engedjétek meg, hogy a kedvetekre tegyek!) formát alkalmazzák. Az éneklés végén a társaság köszöntésének különböző változatai vannak: Pe sukare szasztimasz! (Jó egészségetekre!); Tumara sukara patyivake! (A szép tisztességetekre!) A dalt éneklő engedelemkérése és a többiek beleegyezése a dal elmondásába az éneklést közösségi eseménnyé teszi, amiben mindenki részt vesz. A közösség ellen vét, aki bármi módon (oda nem illő beszéd, ivás, mozgás, stb.) zavarja az éneket. Nem mond ennek ellent az, hogy az énekes által erőteljes gesztikulációval kísért előadásba a jelenlevők is bekapcsolódnak. Közbeszólásaik vonatkozhatnak az elmondott történetre, de lehetnek az előadással kapcsolatos utasítások is (pld. Adj a dalnak életet!) 6 Az énekléshez fűződő szokásokhoz hasonló funkciójú a férfiak táncát megelőző beköszöntő, amit kalapjukat kissé megemelve tesznek nyomatékosabbá: Engedelmo mangav!(általános) - Engedjétek meg!; Sa jerton, khelav!(lovári) - Bocsássatok meg, táncolok! A hagyományos cigány közösségekben sosem táncolnak valamennyien, mégis az egész közösség részt vesz a táncban, körülállva a táncoló párt. A táncolók váltják egymást, a táncot befejező férfi megköszöni a figyelmet tánca iránt: Naisz tumenge! (Köszönöm nektek!) Az ivási szokásoknak is megvan a rituális rendje, aminek tartalmát szigorúan meghatározott viselkedési normák teszik ki. Kocsmában a társaság legfiatalabb tagjának kell először rendelnie, amit a többiek viszonoznak. Ebben az esetben az ijalt rendelő köszönti először a társaságot, háznál történő összejövetel esetén pedig a házigazda. Poharát felemelve mondja: Legyetek szerencsések! Aki legelőbb végzett az ivással bevárja a többieket, majd egészségükre kívánja az italt: Egészségetekre! Minden koccintás előtt legalább két, a nemzetség és a család tagjaira is kiterjedő jókívánságnak kell elhangzania egy-egy résztvevőtől. A hangulat emelkedésével már összeölelkezéssel, egymás megcsókolásával is kifejezik egymás iránti szeretetüket. Az üdvözlési formák változása A két oláh cigány csoport üdvözlési formáit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az üdvözlési formák rendszere azonos. Egyetlen eltérés van, ami a zártabb közösségekben élő másárik hagyományőrzését mutatja, ez az ének előtti engedelemkérésben az igaz beszédre" való hivatkozás. A másárik lassú dalai, a keservesekhez hasonlóan, az egyén életéről, bánatáról szólnak. A lováriknál e dalok szövegének nagyobb mértékű rögzülése figyelhető meg. A felgyorsult életritmus a gyakran használt köszönések rövidülését (Asen Devlasza! helyett: Devleszaf), a személyhez szóló köszönési formák helyett az általános alakok (Lasi ratyi te del o Del!) használatát eredményezi. Az oláh cigányok beszédében a magyar és cigány nyelv használati köre, a kommunikációban betöltött szerepe alapvetően eltér egymástól. A cigány nyelv a csoporton belüli intim, családias kommunikáció eszköze, a magyar nyelv ezen a körön kívül érvényesül. 5 Kovalcsik Katalin: Szlovákiai oláhcigány népdalok Bp ^.o. 16. old. 61

64 Az oláh cigányok mobilitási lehetőségeinek szűk köre, a többségi társadalomban elfoglalható helyük alacsony presztízse, a saját közösségükhöz való kötődést erősítő tényezők, mivel számukra csak az e közösségen belüli státushoz kapcsolódó szerep ad önbecsülésre lehetőséget. Ez a magyarázata annak, hogy az oláh cigány csoportokban az egyén szempontjából nagy jelentőségű a közösséghez való tartozás és ez viselkedésében - így a csoport összetartozástudatát kifejező üdvözlési formában is - kifejezésre jut. A csoportokon belül ennek következtében nem változtak meg jelentős mértékben a hagyományos üdvözlési formák. A kis létszámú közösségek viselkedését a nem cigány környezet jelentősebb mértékben befolyásolta, ez különösen a nemverbális viselkedés terén mutatható ki: kalaplevétel a házban, a vendégek kikísérése stb. A viszonylag zártabb cigány közösségekre is hat - különösen a fiatalokra - a tömegkommunikáció és az oktatás. Ezzel magyarázható, hogy bár a gyerekeknek régebben nem volt egymás köszöntésére üdvözlési formájuk, ma már egymás között mindkét vizsgált közösségben az általánosan használt köszönési formákat alkalmazzák. Bódi Zsuzsanna Gyümölcsaszalás kisari módra A Tisza tíz km. hosszan folyik Kisar határában a szatmári síkon. Ennek hullámterében az egyéni gazdálkodás idején évszázadok óta a dzsungel gyümölcsöseiben" a szeg"-ben nagy mennyiségű szilva, alma, körte, dió termett. Ezek értéke ha vész nem érte - több volt, mint az 500 ha földről kapott terményeké, ősszel, szeptembertől-novemberig se éjjele, se nappala, de még vasárnapja sem volt a családoknak a szüret miatt. A megtermett gyümölcsöt lehetőleg veszteségmentesen be kell takarítani, pénzt kellett belőle csinálni". Tudták is módját, mert évszázadokon át kitapasztalták mi a jó, mi a leggazdaságosabb, hogyan lehet a munkaidejüket és erejüket pénzre váltani. Például: a szilvából nyersen értékesítettek legelőször vagontételben. De jutott lekvárfőzésre, pálinkára és aszalásra is. Most csak az aszalásról szeretnék írni, hogy megőrizzük az aszalás tudományát. Ennek fortélyáról faggattam Szarka Zsigmond legidősebb kisari gazdát, aki e művelet legjobb ismerője a környéken. Az aszalás az aszaló-építéssel kezdődik. Akinek kevés szilvája termett, vagy nem volt elég munkaereje, az az udvar végében építette meg az aszalót. Előnye az volt, hogy helyben volt és munkája közben naponta rá-rá nézhetett. A gazdagabb és bőséges szilvaterméssel rendelkező gazda kint a határban, a szilvásokban építette meg a saját aszalóját. Az aszaló mérete mindig a terméshez igazodott. Egy átlagos aszaló mérete: 3 m széles, 4 m hosszú és 1,5 m magas vályogfalú, szalmás, vagy nádfedelű épület, amit teljes egészéban sajátkezűleg épített meg. A helyben felhúzott épületnek az volt az előnye, hogy a szállítás elmaradt, nem kellett 8-9 km-re szekérrel zötykölni. Azonkívül a tüzelő, a száraz gally, vagy fatövek ingyen, helyben voltak és hasznosulhattak. A kintalvás pedig romantikus volt a holdvilágos szép őszi éjszakában, de egyúttal időspóroló megoldás is volt. Zsiga bácsi sorjában kezdte gondolatait: Az életem folyamán hét aszalót építettem a falu határában. Az aszaló ideális magassága a 150 cm, ami jól tartja az egyenletes meleget. Ami gyümölcsöt megtermett, azt a gondos gazda mind egy szemig hasznosította. Ennek egyik formája az aszalás volt. Az aszalás külön tudomány, melynek lényege, hogy az Isten adta érett gyümölcsben lehetőleg mindent eredeti ízében, 62

65 zamatában és élvezhetőségében kell tartani. Én a szemen szedett, egészséges, nagyszemű nemtudom" és besztercei" fajtát aszalom. Ezt a szilvát sajátkezűleg font aszalókasra kétujjnyi vastagon rárakom. Kasonként 10 kg nyers szilvát lehet így elhelyezni. Két széle cm magas deszkaoldal és 80 cm hosszú, a végei le vannak kerekítve. A deszka oldalába - egyenlő távolságban - 10 cm-enként furatok vannak, ebbe ujjnyi vastagságú mogyoró vesszőből pálcákat szúrok, ez tartja össze a két oldalt. Az így elkészített rácsot vékony fűzfavesszőszálakból hézagmentesen befonom. Ha ez elkészül, úgy néz ki mint egy kis ladik. Ezeket a pontosan készült, szabványos kasokat a földtől a padlásig, egyik sor keresztbe, a másik sort rá merőlegesen pakolom be. Ennél a bepakolási módnál jól oszlik el a teherviselés a kasokon, de a leglényegesebb, hogy egyenletes a meleg áramlása. Mikor minden kast bepakoltunk az aszalóba a kasok tetejének nyílegyenesnek kell lenni. Ez mutatja, hogy egyetlen kas sem mozdult el a berakásnál. Az utolsó mozzanat, hogy a jól záró deszkaajtót az aszalás megkezdése előtt bezárom. A tüzelés az aszalótéren kívülről történik, egy katlanszerű tűzhelyről. A begyűjtött tűzből keletkezett láng és füst még cigarettányi mennyiségben sem kerülhet be a térbe. Nagyon gyenge tűzzel indítok. Nagy tüzet azért nem lehet induláskor adni, mert a szemek gyorsan duzzadhatnak és a feszült szilva kicsattan és ennek hatására cseppen, könnyezik a szilva. Ekkor a legértékesebb mézga megyen veszendőbe, az eredeti íz, zamat, illat. Hogy lehet ezt kivédeni? Az én tudományom" ebben rejlik. Titkom lényege a tüzelés és erre vigyázok a legjobban. A tűznek nem szabad lángolónak, vagy hirtelen hőfokúnak lenni, hanem csak egyenletes, tartós, lassú fokozatúnak. Az első tüzelés után kb. 4-5 óra múlva a pászosan illesztett ajtót kinyitom és látom a szilvák színezetéről, hogy a szürkés-kék hamvas szilva színe enyhén feketébbre változik. Azt figyelem, hogy könnyezik-e a szilvám. A szemem még a kas oldalára, a deszkaszegélyre is odatéved, mert ha annak oldalán nem látszik mézgafolyás, akkor megdicsérem magam, hogy jól tüzeltem, mert az aszalódás egyenletesen indult be. Még egy utolsó pásztázással szinte minden ka$ra rátekintek, hogy nem mozdult-e el, vagy nem érte valamelyiket sérülés? Ezt paraszti szemmel úgy intézem el: ha a kasok teteje ugyanolyan egyenlően áll, mint a berakáskor, akkor az alattuk levő sem mozdulhatott el. Rendben vannak, a helyén áll minden kas, ahogy kell. Megnyugodva visszazárom a passzentos deszkaajtót. Most jön hét aszaló-építésemnek tapasztalata, a másik titok. A berakás után (pár éve) nem tüzelek alá legalább két óra hosszáig, mint ezelőtt tettem. Ekkor ugyanis a szilvák csak a vízveszteséggel lesznek kisebbek, körméretük megmarad. Ez az egyenletes hőadagolás adja majd a kész aszalván minőségét. A két órai pihentetés után újra lassú, majd fokozatos tüzet adok, de még most sem kemény tüzelést, hanem az előző hőmennyiséghez hasonlóan folytatom az aszalást. Mint az őrségben a katonának, az aszalómesternek mindig résen kell lenni, ezért kell az aszalónál kint aludni a gyümölcsösben. A tűzre vigyázni kell, nem aludhat ki! A kinthálás nem büntetés, hanem inkább élvezet és romantikus a nagy csendességben. Az első tüzeléshez számítva 24 óra múlva ki kell szedni mind az 50 kis kast a sza-- bad térre ez általában a kora reggeli órák -, a rajta lévő szilvát szemenként át kell forgatni, vigyázva, hogy ki ne repedjen. A már aszott szemeket a kas végéről le kell szedni, a többit újra el kell egyengetni. A leszedett szemeket egy vesszőkosárba gyűjtöttem, hogy szellőzve hűljön ki. Ez már az első késztermék. Naponta gyűlik lassanlassan és negyedik napra az utolsó szemek is lekerülnek a kasokról. Ha a tüzelés egyenletes, a második napon még egyszer ki-be kell pakolni a kasokat, de a harmadik napon a műveletet már kétszer kell elvégezni. Kemény derék kell, hogy az 500 kg gyümölcsöt kassal együtt megmozgassuk. A negyedik napra az 500 kg nyers szilvából kg kitűnő minőségű fekete aszalt szilva kell, hogy legyen. A négy napi mun- 63

66 kának ez lesz eredménye és értéke. Az 500 kg nyers szilva mondjuk érhet 3 ezer forintot, az ebből készített 120 kg aszalványé pedig kb. 18 ezer forintot. Fokozni még mindig lehet az élvezetet úgy, hogy a magvaváló szilvába a mag helyére egy gerezd dióbelet is szoktam tenni, hogy kedves ismerőseimnek, vendégeimnek ilyen ínyencséggel szolgáljak. Az így aszalt szilva egybe-aszalódik a dió ízével és a két íz együtt unikumot" jelent. Az aszalással sietni kell, a szilvák egy hónapnál tovább nem tarthatók a fán, mert romlanak és aszalásra alkalmatlanná válnak. Az ezután érett szilvát pedig már pálin-kának érdemes szedni fakádakba, amiből a híres szatmári kisüsti fői, de ez már me-gint más régió. Amíg nem volt téesz, a határban a különféle szilvásokban emlékezetem szerint: Fodor Gábornak és Fodor Zsigmondnak Büdösszegen, Toldi Eleknek és Toldi Károlynak Paraszton, Szarka Gerzonnak Belső-Büdösszegen, Tóth Imrének és Balla Bertalannak Kismezőszegen, Adorján Gedeonnak Remetében, Imre Bertalannak és nekem Tóbéliben, Szarka Károlynak pedig Buzsiháton volt aszalója. Ma a határban már csak egyedül nekem van aszalóm. A faluban még az udvarokon Toldi Miklósnak, Fodor Gedeonnénak és Törös Gyulának van, amelyek még üzemelnek. Almát, körtét a szilvához képest könnyebben lehet aszalni, mert nem csattan ki, nem folyik ki a mézgája, elbírja a nagyobb tüzet. Ebből látszik, hogy az aszalás igazi tudományág nem az almára, körtére, hanem a szilvára vonatkozik, ezen belül is a nemtudom" fajtára. Nagy termés előtt állunk ez évben is. Értéket mentenének és árbevételt növelnének, ha most is aszalnánk és többen visszatérnének ehhez az ősi módszerhez. Ami viszont a legfőbb gondunk itt a kisariaknak, hogy még mindig nem akadt valaki, aki biztos piacot tudna garantálni termékeinkre. Örömünk akkor tetőzne, ha az értékesítés biztos és folyamatos volna. Örültem Zsiga bácsi őszinte közlésének, mert nem titkolózott, hanem önzetlenül adta közre mindazt, amit élete folyamán tapasztalt. Jó lenne, ha minél több, hasonló ősi mesterfogásokat" ismerhetnénk meg - tapasztalt emberektől - az élet más területén is. Szűcs István A halmágyi templom A halmágyi templom Dél-Erdély egyik legrégebbi építészeti műemléke. Egy a század elején még látható (azóta levakolt) falfelirat szerint a templomot közötl építették. Legvalószínűbb alapítók a cisztercita szerzetesek. Halmágy (Halmeag) az Olt jobb partján, a Küküllő-menti dombvidék déli lejtőinek lábánál terül el, a Brassó-Fogaras közötti főútvonaltól hat kilométernyire északra. A 64

67 lelység első okleveles említése 1211-ből származik, a Castrum Almage nevű vár a n. 2ndre által a teuton lovagoknak adományozott országrész, a Barcaság nyugati hátáén volt. A Castrum"-ból mára ma egy helyi mondán kívül semmi sem maradt, áll ászont a templom, amely művészettörténészek szerint a román és a gótikus stílus íözti átmenet számos jegyét őrzi ma is, a századok során elszenvedett több átépítés iacára. A gótikát Erdély e részén a cisztercita szerzetesek honosították meg. Egyik, romjaiban is lenyűgöző alkotásuk volt a Halmágytól mintegy harminc kilométerre nyugatra, jgyancsak az Olt völgyében a kerci (Cirta) apátság épületegyüttese. Az 1202-ben ilapított apátságot 1241-ben dúlták fel a tatárok. A ciszterciták viszont ekkor már negvetették lábukat a vidéken: IV. Béla több barcasági templomot adományoz endjüknek. Észak-Franciaországból hozott építőmestereik keze nyomát viselik öbbek közt a prázsmári és a Brassó-bertalani templom is. A művészettörténészek egy része kétségbe vonja a halmágyi templom falfeliratáíak hitelességét és a tatárdúlás utáni cisztercita terjeszkedés idejére teszi e templom ilapításának idejét. Véleményük szerint a korábbi alapítást valószínűsítő építészeti egyek, például a szoboralakok arhaikus, meglehetősen elnagyolt megmunkálása :redhet attól is, hogy ezt a templomot nem feltétlen nyugati szakemberek, hanem corábban a kezük alatt dolgozó, általuk betanított helyi mesterek építhették. így vagy igy, de a szakemberek egyetértenek abban, hogy a halmágyi templom (a reformáció )ta az evangélikus egyházé) mindenképp a XII. század vége előtt elkészült és azon :evés épületek közé tartozik, amelyek e hadak által sűrűn látogatott vidéken épen ennmaradtak napjainkig. Amit a hadak megkíméltek az a természeti erők s a jószándékú ám kevésbé hozzá- :rtő restauráló kezek nyomát viseli. A templomot az 1977-es földrengés alaposan negrongálta s megviselte az 1990-es - bár jóval gyengébb erejű - földlökés is. A felúítás során a templom színes műkő-padlót is kapott, az építőmesteri szépérzék" pelig az egyik oszloptartó szömyalaknak is emberibb képet vakolt, modem vonalú >ajusszal. Említésre méltó még a templom (jóval későbbi korokból származó) festett :azettás karzata. Ez utóbbit, bár régi fénye kissé megkopott még eddig elkerülték az vatatlan felújító kezek. Szerencsi vármustra Balázs János Szerencs legkorábbi - oklevélben történő említése ból származik. A törtéielem során a város sokszor cserélt gazdát a lakói pedig mindannyiszor kénytelenek oltak elszenvedni a hatalmi harccal járó rombolásokat és pusztításokat. A város és a környékbeli települések számos jobbágytelke 1603-ban a Rákóczi-csaid örökös tulajdona lett. Növekvő politikai súlyát jelezte az április a özött Szerencsen megtartott országgyűlés, melyen Bocskai István, Erdély urát Mayarország fejedelmévé választották az egybegyűlt rendek. A Szerencsi vár mocsaras tó szigetén, az Árpád-hegy lábánál épült, a bencés apátág otthonának helyén. A szigetet körbefogó, nehezen megközelíthető terület kész- :tte Némethy Ferencet arra, hogy az 1550-es években itt alakítsák ki az erődítményt, melyhez az apátsági épület köveit is felhasználták. A várat a törökök 1567-ben megrongálták. Ilyen állapotban kapta meg zálogbirjkként Rákóczi Zsigmond, aki 1586-ben elkezdte az épület felújítását. Ennek során lakúit ki a mai zárt udvarú belső vár és a két olaszbástyával megerősített külső vár. 65

68 n. Rákóczi Ferenc is gyakran megfordult a várkastély falai között. Itt ülte 18 születésnapját is. Rákóczi Zsigmond az általa kibővített építmény-együttest 1589-től 1601-ig lakhe lyéül használta. Az emeleten levő palotaszárnyakban élt a Rákóczi-család, főúr pompával berendezett körülmények között. A palota I6l6-ig volt a Rákócziak rezi denciája. A vár építéstörténetében a XVm. század második fele hozott jelentős változásokat Lebontották a belső vár tornyát (csak a déli maradt meg), s ezzel egyidejűleg az észa ki oldalon kaput nyitottak a város felé. A vizesárkokat betemették, elbontották í felvonóhidakat, míg a nyugati részén barokk épületeket építettek után több lakója és használója volt az épületegyüttesnek valódi gazda nél kül ban vette kezdetét a régészeti feltárás és a külső vár rekonstrukciója, amel} 1974-ig tartott ben kezdték el a vár belső helyreállítását, amelynek eredménye ként későreneszánsz stílusúvá alakították át az épületet. A Várkastélyt őszén adták át rendeltetésének. Helyet kapott benne a Város Kulturális Központ, a Zempléni Múzeum, a keleti szárny első szintjének 6 helyisé gében pedig 4 állandó kiállítás lelt otthonra. Ezek egyike a szerencsi vár egykori tulaj donosának, Rákóczi Zsigmondnak állít emléket. Kerékgyártó Mihál 66

69 SORSKÉRDÉSEK Bözödújfalu sorsa bevégeztetett? A világon a leggyönyörűbb gyalogút, Bözödről Bözödújfaluba. Körüs-körül hegyek, középszerű, regényes hegyek, a talpuktól a tetejükig felszántva. Mikor megnyílik a másik völgy, kitárul Bözödújfalu. Lent a völgyben, karéjban a lázak. Középen a fehér bádogtetejű templom. Fekete és fehér tetők. Álmélkodva lehet gyönyörködni benne." július elsején látott napvilágot Móricz Zsigmond riportja a bözödújfalusi szombatosokról. Ha van kegyetlen fintora a történelemnek, akkor a bözödújfalusiak ragédiája mindenképpen az. Az egyik legszebb, költőiségében is pontos földrajzi, rói betájolás, lám, 52 esztendő múlva már megírhatatlan! Lassan sás és nád növi be a /ilág leggyönyörűbb gyalogút"-ját, a tengerszemmé terebélyesedett tóban a rengeteg /íztől már kiszáradtak a diófák, levelüket hullatva, csonttá aszottan őrzik utolsó érmésükét a valamikor messze földön ismert szilvafák. Békanyál úszik a vizén, alcalmi halászok dobják a horgot a tegnapi kerítés épen maradt betonoszlopairól. A víz feltaitózhatatlanul közeledik! A költözés rohamában ottfelejtett méhkaptár sor alját mossa, s a hajdani falu még hazajáró lelkei" rettegve figyelik: mikor éri el a gyilkos víz a katolikus templom alsó kövét... Valahol a tó közepe felé félig vízben dacol az idővel a felekezeti iskola. Iszap és sár lepte a tegnapi játszóteret, vízbe lóg a villanyoszlop vezetéke. Alig néhány méterre tovább egy elhagyott, cserepeitől megfosztott ház szarufáinak hegye meredezik az ég felé. Siralomvölgye a kisküküllőmenti Kánaán. Ez Bözödújfalu. A nagyromán cseausiszta mánia egyik legszörnyűbb emléke. A Küsmöd pataka alá emelt gát olyan, mint egy éktelen púp a regényes hegyek kellős közepén. A tavasszal még libaúsztatóra, kenderáztatóra emlékeztetett a gát mögött felgyűlt patak vize. Most haragos hullámokat vet az azóta feneketlen tóvá növekedett művi alkotás". A szemünk láttára tűnik el az erdélyi, európai, egyetemes szellem- és vallástörténet egyik legszínesebb szigete. Európának pedig kisebb gondja is nagyobb, mint hogy odafigyeljen mintegy 500 ember tragédiájára. Mert bárhogyan próbálunk a dolgok lényegéhez közeledni ezeket az embereket nemcsak szétszórta a hatalom öt világrész minden részébe, hanem a székely szombatosok itthon maradt utódait lassú halálra is ítélte... Ember és állat számára fáradságos a hegy oldalába épített, ide-oda kanyargó, hajtűkanyarokkal teletűzdelt, köves úton felfelé kapaszkodni. Az Erdőszentgyörgy és Bözödújfalu közötti távot hat kilométerről tizennégyre növelte... Milyen faluról is írok? Ilyen település, hogy Bözödújfalu, már nincs feltüntetve Románia térképén! Ebben a román térképészek verhetetlenek. Már 1989 elején - amikor Erdőszentgyörgy akkori mindenható ura és diktátora, bizonyos Popa elvtársnő - buldózerrel fenyegette a költöztetést megtagadó bözödújfalusiakat... Miközben ezen morfondírozok, öreg székely állítja meg a lovát mellettem. Szemében kimondhatatlan keserűség, arcára mély sáncokat ásott az eltelt négy esztendő. Szája szélén megkeserednek a vonások, amikor megszólít. 67

70 - Látja, kérem, ott, szemben állott az én drága házam. Nem akartam elköltözni. In kább ott halok meg, minthogy idegen faluban lakjak!, mondogattam az asszonynak. De a víz egyre veszedelmesebben közeledett! Tűz ellen, szél ellen, vihar ellen méj lehet védekezni, de vízzel szemben mindenki tehetetlen. Béfolyik az, kérem, még tű fokán is. El kellett hát indulnunk. Elköltöztünk Erdőszentgyörgyre. A drága há zunkéit kaptunk 35 ezer lejt. Mondja meg, abból most mit lehet építeni? - Egy kisebb tyúkpajtát! - Úgy, ahogy mondja. A földekért viszont semmit nem kaptam. Itt maradt minden benne a vízben. A disznópajtám, a nagypajtám, minden. Csak a nyomorúság a miénk Harmadába kell dolgozzak. Hatvankét éves ember vagyok, s most vehetem a világol a nyakamba, mert másképpen nem tudunk megélni lej kollektív nyugdíján van. Ebből, tessék mondani, meg lehet élni? A kérdés ólomvégű ostorként ott csapkod a levegőben, de válasz sehonnan sen érkezik. Először láttam falusi embert ilyen keservesen zokogni. Gombócz Mihály bácsi arcán elerednek a könnyek, s elindulnak lassan, s megállnak valahol az ádámcsutka alatti mélyedésben. Egy falu tragédiája bomlik ki előttünk. A szikár, nap- és szélcserzette arc megkeményedik, amikor talán maga számára is először válik nyilvánvalóvá a felismerés. - Bözödújfalu nincs többé! Miénk a nagyvilágban a tekergés. Rajtunk már nem segít senki! Soha, de soha nem tudunk megnyugodni... Miféle átok ülhet az ölelésnyi völgyön? Miféle szellemek járhatnak az elhagyott félig lebontott maradék házak között? Négyszáz éven át hadakoztak a székely szombatosság elleni irtóhadjáratokkal. I. Rákóczi György fej- és jószágvesztés terhe melletl próbálta rávenni elődeiket, hogy térjenek át valamelyik elfogadott keresztény vallásra. A cseausiszta és postgyekrabrista rendszer szártóra elegendő volt 23 esztendő, hogy lassan írmagja se legyen a valamikor világnagyságok által keresett és tanulmányozott településnek. A még épen maradt házat kiszaggatott ablakait kísértetiesen nyikorgatja a szél. Félig megmaradt kapuszárny mellett torzszülött malacok túrnak. Állítólag egy betévedt vadkan bitangjai". Fél óra is eltelik, amíg az első, két lábon járó élőlénnyel találkozunk. Borostás, beesett arcú ember ül a bakon. Mellette egy cigány férfi. A felvágású szekér derekában kosárnak való venyige. Nagy Pál bácsi, a zsidó" temető gondozója. Most már erről is lemondott. - Ebben a pillanatban is visszamennék, de nem engednek! Ne, és nem. Az Istennek sem! Érdeklődtem a községházán, szóval a primarián is, de azt vetették oda: szó sem lehet róla! Béjött a rendelet, hogy a kicsi falukat eltüntetik. így lettünk münk az elsők. Eleinte csak egy tízméteres gátról áradoztak, de hogy biztosak legyenek Bözödújfalu eltüntetésében, gyorsan megemelték 29 méteres magasságra: Mindennap zargattak, főleg Popáné (az erdőszentgyörgyi néptanács alelnöke, szélsőséges nacionalizmusával hihetetlenül sokat ártott a községnek! - T.Z.), máskor a néptanács titkára, Bogdán elvtárs vágott ki. Hiába mondogattam: mi nem vagyunk olyanok, mint a teknőbeli víz, ide locsogunk, oda locsogunk. Menni kellett! Ha még egy hónapot kibírunk, megvárjuk '89 decemberét másképp lesz? Én már ebben sem hiszek. Akik ottmaradtak, azoknak is el kellett költözniük. Az embert még vén fejjel elviszik, s úgy elverik, mint a két fenekű dobot, s örül, ha az aludtejet meg tudja rágni... Hirtelen, mint akit áramütés ér, úgy komorul el az arca. Csupa ideg a szikár, agyonhajszolt ember. 68

71 - Éjjel ezzel a szekérrel hordtam le az épületanyagot Erdőszentgyörgyre. Nappal a postán dolgoztam, este tíz órakor béfogtam ezt az egyetlen lovamat, s mivel nem látta senki, sírva hordtam a saját kezemmel lebontott ház épületanyagát, hogy egy kalibát húzzak a fejünk fölé... Vadonatúj volt a ház, amikor szét kellett vernem. Három szoba, kamra, pince. Körülötte 13 árnyi gyümölcsös. Ép ésszel ezt nem lehet kibírni, hogy az ember előbb a saját háza romjain mászkál, utána pedig látja, hogy a kertje végében halásznak az emberek. Amikor belépek a régi bennvalóba, hol sírok, hol káromkodom. De úgy, hogy szedem le az eget. - Mekkora falu volt Bözödújfalu? házszám volt. A későbbi időben mind dupla ikerházakat építettek. Huszonhárom esztendeje folyik ez a gátépítés. Azóta megállt az élet. Végérvényesen orrba verték Bözödújfalut. 31 településbe szóródott szét ez a maroknyi falu... - A gyerekeik nem jönnek látogatóba? - Ide nincs miért jönni! Itt nem lát egyebet, csak romot és békanyálat. Az lett volna a leghelyesebb, ha mindenkit egyszerre elvisznek innen, s utána buldózerrel - ahogy szerették volna! - még a hegyeket is egymásra nyomják, hogy még írmagja sem maradjon az átkozott helynek. - Gazdag település volt Bözödújfalu? - Fáin kicsi falu volt! pár ökör, darab fehér marha, azonkívül bihalok. Volt vagy lovasfogat. Ez most egyetlen fúvintásra eltűnt. Bözödújfalu a világ legszerencsétlenebb vaszka... Öreg, magatehetetlen néni ül az erdőszentgyörgyi gettó" így nevezik a csupabeton, kietlen és elhanyagolt lakótelepet a falu szélén, ahová a magányos öregeket (számszerint 23-at!) a leendő gyűjtőtó területéről idetelepítették - egyik emeleti ablakában. Kora hajnaltól késő estig el nem mozdul az ablakból. Csak néz arrafelé, ahol a szülőfalut sejti. Képzeletében mind nagyobb és nagyobb hullámokat vet a tó vize. Elönti a szülői házat, az ismerős ösvényeket, s talán az ősök sírját is. Rimánkodva kér: tennék már valamit, hogy legalább a falu helyén keletkező feneketlen tóba temessék el... Néhány hét múlva rémülten veszem észre: üres az emelet ablak! A gettó" lakói körém gyűlnek. Németországi barátaim segélycsomagokat küldtek, azt osztjuk szét, hogy legalább mindenkinek jusson valami, mert Bözödújfalut abból is kifejtették... Fekete hárászkendős asszony áll meg mellettem. Mintha ráérezne kérdésemre, azonnal válaszol. - Ne keresse a szomszédasszonyt az ablakban! Addig emésztette magát, míg kivittük a temetőbe. A ravatalozáskor derült ki a baj. Olyan keskeny a folyósó, hogy azon a koporsót nem lehet kivinni. Az ablakon kellett kiadni! Utána eljött hozzánk a tervező, s elmondtam neki, hogy mi történt. - Na, látja, erre nem is gondoltam, hogy az emberek meg is halnak! - jött a válasz. - Hát így élünk a gettóban"! Egy tenyérnyi hely nincs, ahol legalább egy szál petrezselymet, hagymát megtermeljünk. Ezek a halálraítélt öregek a lakótelep előtti senki földjét túrták fel, hogy legalább néhány szál vetemény emlékeztesse, hogy nemrég a környék legjobb zöldségtermelői voltak... - Miért nevezik gettónak" ezt az épületsort? - Mert úgy vannak építve, mint a gettó! Ide vagyunk szorítva, nincs egy rendes udvar, se kert, se veteményeskert, semmi sem. Úgy vagyunk ide beszorítva, mint egy istállóban - mondja sok-sok szipogás kíséretében Soros Irma néni. Miközben beszélgetünk, körénk gyűl Bözödújfalu gettóbeli népe. Irma,néni hangja egyszerre vádló és könyörgő. 69

72 - Ennek a tónak vagyok az áldozata én is. Agyvérzést kaptam, ami a szememre ment. Úgyhogy az egyik szememmel nem látok. S akkor még gyógyszert kell venni, be kell menni érte Vásárhelyre, és nincs megélhetésünk. Csak az uramnak van nyugdíja, de én nem kapok semmit. így maradtunk, mint az ujjam. Most még azzal fenyegetőznek, hogy ha meghalunk, a gyermekeink sem örökölhetik a lakást. Nem akarják eladni. Tessék mondani: most mit lehet azért a lejért venni, amit a drága bennvalóért kaptunk? Mindjárt egy skatulya gyufát, s akkor élj meg, szegény asszony! - Vura Ilona néni a legelkeseredettebb! - Én már az, biztos! Van hét gyerekem, de szerte széjjel vannak a nagyvilágban, s nincs miből megéljek. Ez a legnagyobb gondom. 79 esztendős vagyok, s a nyugdíjam annyi, hogy egy hónapban négy-öt kenyeret tudok venni... Ha a mai Romániában a végtelenségig lehet fokozni a szenvedés és szegénység különböző megállóit", akkor a bözödújfalusiak a bugyor legmélyén vannak. Öregasszony él fogyatékos fiával. Egyetlen lej nyugdíjat nem kapnak sehonnan! Ha nem lenne juhász a testvére, addig éhen haltak volna... Mintha különös kéjjel kínoznák ezeket az embereket. Erdőszentgyörgy a földgáz igazi Eldorádója. Ha ledugnak egy botot, fölgáz tör fel a nyomában. A gettó" körül mindenhol ezzel fűtenek, de a szerencsétlen bözödújfalusiakat - s mellettük még mintegy 60 családot! - arra kárhoztattak, hogy fával fűtsenek. Egyetlen szekér fa ára hét-nyolcezer lej. Miből vásároljanak fát, amikor a legnagyobb nyugdíj" is 2280 lej? Kinek fáj néhány öreg embertelen sorsa? Döbbenetes a hasonlóság! 1944-ben is gettóba kerültek a székely származású zsidózók. A marosvásárhelyi koronkai úti téglagyár volt a gettó. A földön, a szegényes holmin kuporogtak a szalmakalapos újfalusiak. Akárcsak Marosvásárhely és környéke zsidói. Akinek nem jutott hely a téglaszárítóban, a szabad ég alatt töltötte a nappalokat és az éjszakákat. Megrendült lélekkel olvasom Kovács András könyvében - Vallomás a székely szombatosok perében (Kriterion, 1981) Ráduly István bözödújfalusi plébános mentési kísérleteiről szóló tudósítást".... írtunk napszámra élők és holtak keresztleveleit, amihez szomszédfalusi anyakönyvek is kellettek, mindent összegyűjteni azonban már nem volt idő. Később beszereztük, amit lehetett, de akkor még arra is kényszerültem, hogy bevallásra adjak ki írást. Még az anyakönyvbe is beírtam adatokat, régies írással, külön tintát kevertem hozzá. (...) Ha jól emlékszem, vagy hetvenet hoztam ki (a gettóból - T.Z.), nemcsak újfalusiakat, hanem bözödieket, keresztúriakat is. Persze felelősséget vállaltam értük. (...) Hármat vagy négyet talán még így sem tudtam kihozni. Az egyik Oroszországból jött a férje után, hát annak a székelységét sehogy sem tudtam bizonyítani. A lánya, Eszti kijöhetett volna, de nem hagyta el az anyját. Mindketten Auschwitzben maradtak. Egy Lovász lány a férjétől nem akart elszakadni. Mondtam neki, jöjjön velem Piroska, és imádkozzunk, hogy az Isten hazasegítse a férjét. Nem. Egy másik asszonyt szintén elvittek..." Kiesik a könyv a kezemből. A 23 gettóbeli" ma is azt várja, hogy szabadítsa meg valaki őket a rabságból ben a Parlamentben interpelláltak, hogy a bözödújfalusiak székely származásúak, engedjék szabadon a gettóból. Akkor, úgy látszik, volt foganatja a beszédnek. Ma meghallgatnák, meghallanák-e a román Parlamentben sikolyukat? Alig hiszem! Az elhagyott, a víz torkában" lévő településről a harangszó jelentette az idei nyárig az egyetlen életjelt. A harangozó ottmaradt, hogy elbúcsúztassa a halottakat, hogy este, reggel, délben hírül adja a nagyvilágnak: hiába törülték le a térképről, hiába szedték le a falu nevét jelző táblákat, Bözödújfalu szellemét kiölni nem lehet! 70

73 A katolikus templom lélekharangját egy éjszaka ellopták a toronyból. A több mint 300 éves műemlék-harangról, az egyetlen vigasztól is megfosztották a hazavágyókat. A tolvajokat elfogták, ugyanis egy esős éjszaka a nagy harangot is megpróbálták leemelni. Az erdőszentgyörgyi örsparancsnok, Osan Viorel szakaszvezető elémbe rakja a dossziét. Szőke Zoltán, Mezei Attila, Pap Sándor és Tóth György voltak a tettesek. A kivizsgálás csigalassúsággal halad. A kisharangot azóta sem kapják, a nagy harangot leszerelték és elvitték a szemfüles tolvajok elől. Állítólag egy kft. erre szakosította" magát, mert a harangok iránt hihetetlenül nagy a kereslet. Az is megtörténhet, hogy már hét határon túl van a bözödújfalusiak lélekharangja. Most a öregeket úgy kell eltemetnünk, mint a kutyákat! - háborog Koncz Mihály gépkocsivezető, a tolvajok fő leleplezője. Az öregek mind ide akarnak temetkezni. Micsoda emberek lehetnek, akik ettől is meg akarják fosztani az innen elüldözötteket? Itt van a nagyapám, apám sírja, itt akar pihenni édesanyám is. Nagyon megbomlott ez a világ, ha már a harangokat is ellopják... Micsoda fintora a román nacionalizmusnak, hogy a földönfutókká tett bözödújfalusiakat a román televízió az itt élő románok elmagyarosításával vádolja, s - horribile dictu! - ők volnának azok, akik a román templomot lebontják. Kovács András alaposan dokumentált írásban válaszolt a rágalmakra. Az 1700-as években telepedtek le itt az első román anyanyelvű lakosok. Általában juhászkodással, pásztorkodással foglalkoztak. Udvarhelyszéken a legelsők voltak, akik az ortodox vallásról áttértek a görög katolikusra. Különben a nevükben is zömmel magyarok voltak: Farkas, Toós. A harmincas években megpróbálták visszarománosítani őket. Egy ortodox templomot is építettek számukra. Á hatalom érzéketlenségét bizonyítja, hogy ortodox és nem görög-katolikus templomot emeltek. A templomot viszont csak félig sikerült felépíteni, elfogyott a pénz, s alábbhagyott a lelkesedés is. Most ezt a félbehagyott templomot úgy próbálják beállítani, mintha a magyarok ismét" leromboltak volna egy román templomot, miközben erőszakkal magyarosítanak. A román televízió riportere teljesen megfeledkezett" a másik két, valóban műemléktemplomról, a katolikusról, s az unitáriusról, amelyek kapujában már valóban ott a félelmetes ár. Arról is sunyított, hogy a gátat a román nacionalizmus ötölte ki, s az romboltatja le a felduzzasztott vízzel az ortodox templomot, s vele együtt a másik két felekezet Istenházát is. Az erdőszentgyörgyi polgármesteri hivatal nyilvántartásában bárki utánanézhet: összesen négy ortodox hívőt tartottak nyilván az összeírások az elmúlt években. Zömük roma, cigány származású. Egyébként 1953-ban éppen a román származásúak kérték a rájuk erőszakolt román tannyelvű iskola felszámolását. Négyszáz év, pontosan négyszáz év! hallom újra és újra Kovács András hangját. - Nagy Szabó Ferenc krónikája szerint 1588-ban kezdődött ez a vallási zajongás, háborgás". És pontosan 400 évre rá 1988-ban jelent meg az elnöki rendelet a falu megszüntetéséről. Kik is a székely szombatosok? teszi fel a kérdést az olvasó. - Legtöbben az egzotikumot látták benne. Csak néhányan - így a múlt században Kohn Sámuel, századunkban pedig a Bukarestből 1881-ben száműzött Moses Gaster, aki angol nyelvű tanulmányt is írt a székely szombatosokról - sejtették meg a vallásukban rejlő másság mély értelmét és egyetemes jelentőségét. Hitük lényege: nem fogadták el Krisztus istenségét, életüket és vallásukat az ótestamentumra alapozták. Mózeshitű székelyekként is számontartja őket a história, leggyakrabban zsidózókként" emlegették. Ennek külső jele az volt, hogy nem a vasár-, hanem a szombati napot ünnepelték. Rejtőzködő életvitelük, kettős tudatuk titkát sokan és sokféleképpen próbálták megfejteni. A tolerancia földjén, Erdélyben, Bözödújfalu különös színfoltot jelentett. Úgy élt 71

74 egymás mellett öt felekezet - római katolikus, unitárius, református, zsidózó", görög katolikus -, hogy soha semmilyen villongás nem volt közöttük! Ma is mesélik az elüldözöttek: az öt felekezet papja összeölelkezett, s úgy ment végig a falu fő utcáján. Ezt a szigetet szüntette meg - egyetlen tollvonással - a cseausiszta szörnydiktatúra, s emelte tökélyre" a posztgyekabrista kentaur". Mintha holdbéli tájon járnánk, olyan a hajdani virágzó település. Valahonnan egy süldő röfög elő. Vaddisznónak véljük, nem is alaptalanul. Nagy későre megjelenik a pásztor" is. Ébenfekete hajú, eleven tekintetű fiúcska bámészkodik. Az itteni cigányok beszédükben, mozdulataikban, viseletükben és viselkedésükben teljesen azonosultak a székelyekkel. Erre Móricz Zsigmond is felfigyelt, amikor a faluszéli öreg cigány azzal fogadta: Unitárius vagyok instállom, mindig 'a vót nekem mindenkim. Hova tűnt a Móricz és Bözödi György említette derű? Itt mindenki a gyerekek is! - a falu végleges elhagyásától fél. Mint hófehér gézen a vér, mindenen átüt a kimondhatatlan keserűség és a nyomasztó kilátástalanság. - Hogy hívnak? - kérdezem a cigány fiúcskát. - Balázs Mitrának. - Hát apádat? - Öt es neki. - Hát nagyapádat? A gyöngyöző kacagást kiváltó neki, neki" ezúttal elmarad. Bözödújfaluban 23 éve nem nevet senki! - Hány éves vagy? - Tíz! - válaszolja nagy büszkén. -Jársz iskolába? - Nem. Itt nincsen iskola. Olvasni, ejsze még tudnék, de írni nem. A testvéreim sem járnak iskolába, s még 23 gyermek a faluban. Magyarok is vannak közöttük! - menti fel önmagát a pillanatnyi bűntudat alól. Balázs Géza - Gédi - két év leforgása alatt már harmadszor költözik. Ahogy emelkedik a tó vízszintje, mind kinnebb és kinnebb költözik. - A víz feneketlen gyomrában élünk. Én innen el nem megyek! - makacsolja meg magát. - Öt gyermekkel a mai világban hova mennék? Építek egy kalibát a hegy tetejére, s oda húzódunk fel. Hátha egyszer levonul az ár, s akkor, mint Noé a Bibliában, visszaköltözhetünk az elhagyott szülőföldre. Bözödújfalu egykori lakói úgy kapaszkodnak a Kovács András által létrehozott Bözödújfalu Alapítvány lehetőségébe, mint Noé hajójának egykori utasai". Talán mégsem tűnik el nyomtalanul ez a település. Az egyik Medgyesen élő nyugdíjas asszony 5000 lejt, a Bécsben élő, ugyancsak innen elszármazott Sükösd Árpád egymillió lejt ajánlott fel az emlékmű, az emlékhely felépítésére. Már nyugati támogatók is jelentkeztek. Csak így menekülhet meg a páratlan művészi értékű zsidó" temető, ahol székely kőfaragók zsidózó sorsosaik síremlékeit a maguk képére és hasonlatosságára faragták. Majd ismét idejár a tudós világ, hogy megmáitózzék az erdélyi tolerancia hajdani szellemében. Székely emberek, zsidó istenek - fogalmazott 1935-ben Bözödi György - van-e, lesz-e erőnk mementót emelni a másság századokon át messze fénylő csillagának? Tófalvi Zoltán 72

75 KRÓNIKA A történeti Hont megye néprajzi kutatása A magyar néprajztudománynak gyakorlatilag a mai napig kiaknázatlan lehetősége a Magyarország határain kívül élő magyar nemzetiségű kollégák bevonásával történő alapos interetnikus kutatások beindítása. A múltban is folytak, jelenleg is zajlanak ugyanolyan nemzetközi kutatások, amelyek keretében a magyar és nem-magyar szakemberek egy-egy többnemzetiségű térség népi kultúráját vizsgálják. A gyakorlatban azonban ez általában azt jelenti, hogy a magyarok a magyar közegben, a partner meg más nemzetiségű közegben kutat. Általában (de kivételek azért akadnak) hiányoznak a két nyelvet, kultúrát jól ismerő szakemberek, akik pedig a leghozzáértőbben tudnák megítélni, felismeri az interetnikus összefüggéseket, hatásokat-ellenhatásokat. A történeti Hont megye jellegzetesen többnemzetiségű térség (a magyarok és szlovákok mellett németek éltek-élnek itt jelentékenyebb számban) és eddig néprajzi kutatása sem tekinthető elhanyagoltnak. A korábbi eredményekről most nem szólva, az 1970-es években az Ikvai Nándor által vezetett munkacsoport Hont megye Magyarországon maradt területén végzett elég alapos néprajzi feltárómunkát és eredményeiket egy vaskos kötetben jelentették meg (Börzsöny néprajza. Szentendre 1977). Valamivel később szlovák részről is megindultak a kutatások és a Ján Botík irányításával dolgozó szakemberek egy még vaskosabb kötetben adták közre Hont megye szlovák népi kultúrájának máir-már monografikus igényű összefoglalását (Hont. Tradície l'udovej kultúry. Banská Bystrica 1988). Közben azonban mindkét kutatási program kihagyta azt a két vizsgált terület között húzódó, a mai Szlovákia határmenti térségében elterülő sávot, amelyet túlnyomórészt magyarok laknak, s e sáv népi kultúrája alapos ismerete nélkül az interetnikus kapcsolatrendszerek felderítéséhez sem jutunk közelebb (magányos farkasként dolgozva a néphit és népszokások vizsgálata területén szép eredményeket ért el a szóbanforgó térségben Magna János és Csáky Károly). Ezeket a hiányosságokat felismerve a Csemadok érsekújvári járási bizottsága keretében működő néprajzi szakcsoport tagjai (akik zömmel önkéntes gyűjtők voltak, kiegészülve néhány szlovákiai magyar, illetve magyarországi szakemberrel) 1989 nyarán a Hont megyei Leieden rendezték meg egyhetes kutatótáborukat. Mivel ez a település egyúttal a Kisalföld hagyományos gazdálkodásd' című, a dél-szlovákiai múzeumok által beindított kutatási programnak is kutatópontja volt, a szóbanforgó kutatótábor munkájába dunaszerdahelyi, galántai, érsekújvári és komáromi muzeológusok is bekapcsolódtak, s vendégként jelen volt Ján Botík, a szlovák Hont-kutatás szellemi irányítója. Az 1989-es társadalmi változások lehetővé tették a magyar-magyar tudományos kapcsolatok legalizálását is, így ezt követően a munkába bekapcsolódott a szobi Érdy János Könyvtár és Információs Központ, valamint a váci Tragor Ignác Múzeum is. Az ő szervezésükben 1990 nyarán az Ipoly bal partján valósult meg egy kutatótábor, amelynek eredményei azóta könyv formájában is megjelentek (Börzsönyvidék. Történeti és néprajzi tanulmányok. Mándli Gyula és Zomborka Márta közreműködésével szerk.: Hála József. Szob 1993). A Hon ti kutatási program irányítását az időközben 73

76 megalakult Csehszlovákiai magyar Néprajzi Társaság vette át (nevét azóta Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra változtatta) és bekapcsolódott a munkába a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya, valamint az ipolysági Honti Múzeum és Galéria is. Lényegében ezt követően indult meg a módszeresen előkészített, rendszeres kutatómunka. A több mint hatvan, magyar, illetve vegyeslakosságú településből különböző szempontok szerint nagyjából két tucatnyi kutatópont kijelölésével 1992 nyarán került sor Ipolyság székhellyel az 1. Honti Kutatótábor megrendezésére. A kutatásban érintett mintegy harminc szakember, lényegében az egész népi kultúra legfontosabb kérdésköreit átfogva, itt öt településen (Szalatnyán, Paláston, Ipolyfödémesen, Tesmagon, és Pereszlényben) kutatott. E nyári rendezvényt aztán két (ősszel, valamint 1993 tavaszán megrendezett) kiegészítő gyűjtés követte, majd augusztus utolsó hetében Párkány székhellyel, Kisgyarmat, Garamkövesd, Helemba, Leléd és Ipolyszalka néprajzi vizsgálatával folytatódtak a munkálatok. Az egész kutatási programot 1996-ra szeretnék a szervezők lezárni, s akkor az addigi eredmények, a belőlük leszűrhető tanulságokat önálló kötetben összefoglalni és közreadni. Természetesen a részeredmények közreadásáról már korábban is szó lehet. így ennek jegyében jelent meg a Szlovákiai magyar Néprajzi Társaság Népismereti Könyvtár című sorozata 3. köteteként Csáky Károly: Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk című kismonográfiája, valamint a Társaság Adattári Közlemények című sorozatának Hont megyei füzete. Már nyomdában van Nevizánszky Gábor: Hont megye régészeti irodalma című munkája, amelyet a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya bibliográfia-sorozatában jelentet meg. Ugyanitt lát majd napvilágot Hont megye néprajzi irodalma című összeállítás. A Börzsönyvidék következő száma, amely már ennek a kutatási programnak is szándékozik néhány részeredményét közreadni, szintén előkészületben van. Liszka József Testvértalálkozó Három erőteljes kopogtatás az öreg tölgyfaajtón s válaszul - mint a mesében - előlép festői korabeli kuruc öltözékében Nagy Csaba tárogatóművész. Közismert dallamait egy ideig néma meghatottsággal hallgatta a nagyterem közönsége, aztán lelkesülten rázendített a dalra: Csínom Palkó, Csínom Jankó... 74

77 Ilyen rendhagyó módon kezdődött a pataki várban a Pro Patria Szövetség n. Testvéitalálkozója. A hazai, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági küldötteket Sárospatak polgármesterének nevében Pásztor András művelődési vezető köszöntötte. Emlékeztette a jelenlévőket a város fontos szerepére, gazdag történelmi, kulturális hagyományaira, arra a leki rokonságra, amely a Pro Patria Szövetséget és Patakot, a forradalmak oroszlánbarlangját" és a bodrogparti Athént" összekapcsolja. Rakó József országos elnök tájékoztatta az összegyűlteket a Szövetség legfőbb célkitűzéseiről: a szülőföld felfedezésének, birtokbavételének" fontosságáról, a magyarságtudat élménydús, játékos eszközökkel történő beépítéséről a felnövekvő nemzedékek agyába és szívébe. Ennek a vonzó pedagógiai programnak kiváló gyakorlóhelye Patak, hiszen a Vöröstorony tetejéről távolba kalandozó tekintetünk láthatja a Nagy Fejedelem szülőhelyét, Borsit, a magyar demokrácia atyjának, Kossuth Lajosnak első közéleti küzdőterét, Sátoraljaújhelyei, kissé távolabb Széphalmot, a hegyeken túl pedig Regéc, a fejedelem kisgyermekkorának színhelye, Vizsoly, a híres Biblia megszületésének műhelye, délre a világhíres Tokaj, a honfoglalás korát idéző szabolcsi földvár, kissé távolabb pedig Muhi... Milyen tömény történelmi gazdaság! Ezt kell megismertetni gyermekeinkkel, ezekre a szent helyekre kell elvinnünk őket, ahogyan egykor Vörösmarty elvezette tanítványait, Perczel Mórt a szigetvári bástyához. Ezt a munkát kell folytatnunk itthon és határainkon túl erősítve azokat az aranyszálakat, amelyek haza és határontúli szervezeteink között fonódnak." Az elnök szavait erősítette meg Kovács Erika a Pro Patria Szövetség Kárpátalja Felfedezőinek elnöke. Közölte, hogy Beregszász után egyre több helyen jönnek létre hagyományőrző csapatok igen gazdag programmal és a jelenlegi találkozóra is több csapat küldte el gyermek- és felnőtt képviselőit. Hasonló törekvésekről számolt be a felvidéki magyar küldöttek nevében Szarnák Mihály, a pozsonyi Tábortűz főszerkesztője. Közös hullámhosszon állunk, közös zéljainkat egymást segítve valósíthatjuk meg" mondotta. Az ünnepélyes nyitó után a résztvevők azonnal munkához is láttak: felderítették a pataki nevezetességeket, a várat, a nagytemplomot, a kollégiumot és a város látványos új negyedeit. Első távolabbi kirándulásunk a nagyságos fejedelem szülőhelyére, Borsiba vezetett. Nemzetiszínű szalagokkal díszített kerékpáros csapatunkat mindenütt barátságos arcok fogadták, pedig volt olyan szerencsére feleslegesnek bizonyult aggodalom is, hogy nem tekinthető-e ez a dekoráció provokációnak? Nem utott mindenkinek elegendő kerékpár - ők busszal jöttek utánunk. Sajnos a jelenlegi /ízum-rendelkezések értelmében a kárpátaljai és erdélyi résztvevőket nem engedték it a határon, így ők Széphalomra látogattak. A borsi kastély igen szomorú képet mutat: elhanyagolt, gazos környezetben üres, omos belső termek. Ugyanakkor a helyi Rákóczi Emléktársaság biztató erőfeszítéseit elzi a hatalmas épület tetőszerkezetének helyreállítása. A további renoválásokhoz íatalmas összegeket kell még összegyűjteniük és ebben számítanak a hazai magyar ildozatkészségre is. Az épület előtt lévő 300 éves fűzfa védett természeti emlék, ímelynek lombjai már látták a leendő fejedelmet is. Itt az előkertben hallgattuk meg Cázsmér Istvánnak, a Rákóczi Emléktársaság ügyvezető titkárának ismertetését a kasélyról és a Rákóczi-szobor hányatott sorsáról. Mayer Ede szobrászművész 1907-ben [észített alkotását az első világháború alatt úgy mentették meg a várható elpusztítás- 61, hogy Zólyomban elásták. Húsz évig pihent a föld alatt. A rövid magyar uralom" itán 1945-ben ismét feltették a teherautóra, hogy hulladékként hasznosítsák". Ekkor i bátor magyar sofőr mentette meg: az ócskavasgyűjtő helyett Fülekre szállította, ahol z iskola udvarán elásták, innen került elő 1968-ban, a prágai tavasz" idején és ezt 75

78 követően állították jelenlegi - remélhetően végleges - helyére május 10-én. Meghatottan tettük le koszorúnkat a szobor elé és itt hallgattuk meg a résztvevő gyerekek egy-egy mondatba foglalt vallomásait arról, hogy mit jelent számukra a Rákoczi-hagyomány ápolása. A kastélytól átmentünk abba a kis templomba is, ahol a csecsemő Rákóczit megkeresztelték. Ide is szeretnének egy emléktáblát elhelyezni a közeljövőben az emléktársaság tagjai. Visszatérve Sátoraljaújhelyre az egykori megyeháza patinás dísztermében hallgattuk meg Fehér József múzeumigazgató tájékoztatóját. Másnap Regéc váránál izgalmas hadijáték keretében idéztük fel egy kuruc csapat útját: a résztvevő gyerekek és felnőttek 8-10 fős csoportokban küzdötték le a2 akadályokat. Teljesen beleélték magukat a játékba, amelynek során megfejtették ai üzenetet rejtő vándorbot titkát, izzadva átcipelték a kincset érő sószsákokat" és a sebesültet a meredek útszakaszon, dárdával leküzdötték a fákon lógó labancjeleket", vizes papírgombócgolyók tüzében" törtek át a képzeletbeli gyilokjárón, hogy végül a meredek kaptatón feljussanak a várba. Itt várta őket fejedelmi díszben Rákóczi nagyszerű megtestesítője, a Kárpátaljáról jött pedagógus, Bagu Balázs. Udvari emberei és vitézei körében hallgatta meg a csoportok beszámolóit az útközbení akadályok leküzdéséről és a saját-fogalmazású hűségnyilatkozatok elhangzása után itt fogadta őket katonái közé. Az akadályverseny után itt a romos várudvaron emlékeztünk meg szövetségünk várfelderítő tagozatának négyéves munkájáról és elhatároztuk, hogy jövőre Kőszegen találkozunk. Másnap a szabolcsi földvár sáncai között izgalmas várjátékra került sor, amelyei Tompa Éva pedagógus irányításával a nyíregyházi Árpád népe" törzs tagjai rendez tek. Ennek keretjátéka egy honfoglalás-korabeli hírvívő útját elevenítette meg, ami kor Árpád rovásírásos üzenetét kellett továbbítani, szakadékon átdobni, nyíllal to vábblőni stb. A várjáték után a falu ősi templomában tartottunk emlékülést, ott, aho 1092-ben Szent László hívta egybe az országgyűlést. Innen sétáltunk át az egykori Mudrony-kúriába, ahol múzeumot rendeztek be Egyedülálló érdekessége ennek a kis múzeumnak a márványtáblára vésett aranyszö vegű Szózat, a Ferencz József részére faragott díszes koronázási emlékasztal és í magyar vezérek mennyezetre festett arcképei. A szabolcsi földvár sáncairól jól láthatd a távolban kéklő tokaji hegy kúpja. Visszafelé jövet itt is megálltunk, hogy emlékez zünk 1849 kemény telére, az itteni véres csatákra - felnőtt vendégeinkkel pedig meg ízleljük a világhírű tokaji bort is. A kirándulások mellett jutott idő tartalmas módszertani beszélgetésekre, vezető képzésre is. Az esténkénti összejöveteleken minden résztvevő meghallgatta a csopor tok beszámolóit aznapi munkájukról, élményeikről. Itt mutatták be pl. azokat ; testvércímereket", amelyeket egy hazai és egy határontúli gyermekpár alkotott szü lőhelyük jelképeinek felhasználásával. A felnőttek a Pro Patria Kollégium foglalkozásain ismerkedtek egymás munkájával végignézték a jelentősebb hagyományőrző rendezvényeken készült videofelvétele ket, elkészítették vezetői remek"-eiket, amelyekkel a törzstiszti próba" követeimé nyeinek tettek eleget. Igen hasznosak voltak azok a - gyakran éjszakába nyúló - kötetlen beszélgetések is, ahol főleg a határokon túl élő magyarok életéről kaphat tunk hiteles tájékoztatást. Szent István napján a szálláshelyünkön lévő Hármashalom" előtt gyülekeztünk. Az első halom: honfoglalástól a kuruc-korig tartó emlékhelyekről hozott földből,; második a szülőföldről, a harmadik a 48/49-es emlékhelyekről hozott földből épült Most is itt helyezték el a résztvevők a Hármashalomra hozott maréknyi földet. Gyei tyafény mellett emlékeztünk államalapító királyunkról és országvédő- és építő előde

79 nkről. Itt vették át Sárospatak városának kitüntetését azok a gyerekek, akik különö- ;en szorgalmasak voltak ebben a munkában. Testvértalálkozónk nevéhez méltóan tovább erősítette az összekötő aranyszálacat" és pataki lelkesedéssel töltötte fel a résztvevőket, amelyre otthoni eredményes nunkájukhoz bizony nagy szükségük lesz. Dr. Tóth József Kicsiny meszelőcskével írt virágoz ás..." Talán a középkorban is így okíthatta a mester az inasát, amikor az odasündörgött, íogy ellesse azt a pillanatot, ahogyan fölkerül a motívum a megkorongolt edényre nyarán is ezekkel a szavakkal magyarázta ugyanezt a csángó Aszalós Viktor azekas a budapesti kislánynak Mezőtúron a fazekastáborban. Az, hogy Aszalós Viktor és Esztiklár György, a két gorzafalvi csángó fazekas itt náunk adhatta át öröklött tudományát a mai fiataloknak nos ennek története van. Aki Dedig legjobban ismeri ezt a történetet István Erzsébet a Néprajzi Múzeum tudomályos főmunkatársa, a tábor vezetője. Talán az 1960-as évek közepétől kellene kezdeni, amikor valami megpezsdült a Tiagyar kulturális életben. Hozzáértő szakemberek vezetésével fiatalok indultak el a íárpát medence különböző vidékeire, hogy feljegyezzék a tánclépéseket, összegyűjtsék a faragások, szőttesek, varrottasok motívumait, a kézműves mesterségek élő hagyományait. így történhetett, hogy először Budapesten, Székesfehérváron, Pécsett sorra létrejöttek a táncházak, megalakultak a bandák, a fiatalok vígan ropták a széki, 77

80 kalotaszegi, mezőségi táncokat, énekelték a zoborvidéki népdalokat. Tokajban, Sá rospatakon, Velemben faragótáborok nyíltak, ahol a régi mángorlók, sulykolók, ka puk motívumai formálódtak újjá. Ez történt a fazekasságban is. Néhány évvel ezelőtt Mezőtúrról indult az a kezde ményezés, amely a fazekaskultúra hagyományának megőrzésére hívta fel a fiatal tehetséges fazekasok figyelmét. A nagymúltú mezőtúri fazekascéh iratai az 1800-a évek elejéről már bizonyosságot adnak a tudatos szakmai utánpótlás szükségességé ről - teszik ezt a mai napig is. Közben ugyanis beért" egy nemzedék, akik nemcsa] termelni akartak, de alkotni is. Gonda István, Fazekas Lajos, Tóth Géza, Kozák Éva Kósa Klára, Szabó Kinga, Sz. Nagy István, Szabó Misi - és folytathatnánk a sort nevei ide kívánkoznak. Ok eljártak a Néprajzi Múzeumba Kresz Panni nénihez, ak szíves örömest segített nekik. Kitalálták a tábort és hívták a fiatalokat Mezőtúrra hogy a helyi hagyomány ápolása mellett együtt ismerjék meg a többi országos jelen tőségű fazekasközpont stílusát és az archaikus technikákat. Ezekre a táborokra min den második évben pályakezdő fiatal kapott meghívást, ahol tíz napig gondta lanul végezhették a stílusgyakorlatokat. Feldolgozták a múzeális anyag különböző művészeti elemeit, boncolták a formakincset. Eljártak közéjük azok a múzeumi szak emberek, akik otthonosak a témában és tisztában vannak a fazekasok igényeivel é, adottságával. A munkák kivitelezéséhez a helyi szövetkezet adta a szükséges nyersa nyagot: az anyagot, a festéket, a mázokat és sokszor az égetéshez szükséges faanya got is. Már kezdettől fogva Tóth Géza irányította ezt a tevékenységet a mai napig. Az első tábor után a résztvevők közösen beszélték meg, hogy mi legyen a követ kező megismerendő téma. így került sor Mezőtúr után Hódmezővásárhely, Tiszafü red, Mezőcsát népi fazekassága feldolgozására, valamint a fazekasok által ma má nem gyakorolt vörös kerámia - a középkor mázatlan technikával készült hagyatéká nak megismerésére és egyéni értelmezésű forma- és díszítményvilágának megalko tására. Hódmezővásárhelyről mesterek jöttek, hozták a kezük munkáját. Amikor Ti szafüred volt a téma, akkor itt volt Szűcs Imre, a ma élő egyik legtehetségesebl írókázó. A madaras kerámiát ő csinálja a legjobban. Jöttek ide külföldről is, hogy elsajátítsák ezt a módszert. Mentünk mi Erdélybe ; nemrég elhúnyt Páll Antihoz, hogy a helyszínen ismerjük meg a korondi fazekasokat Ezévi programunk a Kárpátok keleti oldalán élő csángómagyar fazekasok munkái nak megismertetése. Talán az utolsó pillanat, a 24. óra, mert a híres fazekas köz pontban néhány évtizeddel ezelőtt még négyszáz fazekas dolgozott, ma már csal hatan vannak. A gorzafalvi fazekasság megismerése rendkívül fontos, hiszen nemcsak a magya edénykultúrának, de Európa hagyományos kézműves kultúrájának a máig élő eleven maradványa, ahol a kézművesség a funkcióval egységben még egy az egyber megtalálható. Nemcsak Gorzafalva és környéke használja ezeket az edényeket hanem egész Moldva csángó, román és elvétve ukrán lakossága is a falu fazekasaitó vásárolja a népi ételkészítés és az ünnepek, főként a halottak tiszteletére rendezet pompának tányérjait, csuprait. Fontos, hogy átadják ismeretanyagukat a fiataloknak mert Gorzafalván nincs tanítvány, nincs aki megtanulja az alapformákat, a fazekat, í tejesfazekat, a mezei fazekat - amelynek fent van a füle és egytál ételt lehet a mezőit vinni, vagy a nagyobb méretű galuskásfazekat, amelyben a töltött káposztáho; hasonló ételt főzik. Hogy mennyire gyorsan reagálnak most is az életadta helyze tekre, bizonyítja, amikor jó a termés, akkor a boroscsiprok és az evőtányérok na gyobbak, ha viszont rosszabb a helyzet - mint most is -, akkor megváltoztatják ; méretét és kisebbeket készítenek. A gorzafalvi fazekasok ugyanis annyi gabonára vagy más terményre cserélték portékájukat, amennyi belefért. 78

81 Beszédjüket nem érintette a nyelvújítás. Mindennapi szavaik mellett érvényes ez ra a szaknyelvre is, amelyek a kézművességben a különböző munkafolyamatokra, díszítmények elnevezésére használnak. Olyan elemekre, amelyekre mi azt mondk, hogy omamentális, ők azt mondják, hogy ez a virágzás - az a virág. Az a kis jzköz, amellyel dolgoznak az a kicsiny meszelőcske, amellyel írunk az edényre. Az lényeiken mindez egységesen kicsiny meszelőcskével írt virágozásként jelenik meg. Nekem hullámvonal, absztrakt díszítmény. Ha nem ismerném őket s egy régész émtenne egy gorzafalvi fazekat és azt mondaná, hogy most ásta ki a földből, elhin- m neki. Ezért is olyan fontos, hogy ez az örökség megmaradjon. Ezt az itt táborozó huonöt fiatal valahogy megérezte. Soha nem volt ilyen összeforrott társaság. ízlelgetk a régi szavakat, kifejezéseket. Ezeknek az egyszeri embereknek hihetetlen sugárba volt. Köszönjük nekik. Kútvölgyi Mihály lészáros Vincét :oszontjük Az 1960-as években gyakran látták őt a Közlekedési Múzeumban kőműves munikat is végezni. Pedig akkor már az intézmény kinevezett igazgatója volt. Halmiban ületett november 11-én. Édesanyja jósággal és szeretettel, édesapja erélyes 79

82 szigorral nevelte. Az apa családjában orvos és költő ősei voltak, az édesanya tősgyö keres komáromi családjának pedig jóbarátja volt Jókai Aranyemberének hajóácsa. 1 fiú kivételesen sokoldalú érdeklődésű volt, legkivált azonban a zene és az irodaion érdekelte. Utóbbi téren talán az unokatestvér Nemes Nagy Ágnes is hatott rá. Eredetileg pedagógusnak készült, tanítóképzőt végzett, majd később - már önál lóan, saját magát eltartva - jogot tanult. Rövid ideig ügyvédeskedett, aztán a Vasútho: hívták. Kezdőnek akkoriban a vasutasság minden csínját-bínját meg kellett tanulni így volt egyebek között irodatiszt Rákosrendezőn, majd a Vasúti Tudományos Kutat* Intézethez került. A Közlekedési Múzeum ügye is az Intézethez tartozott, s feladat é ember hamarosan egymásra talált. A múzeum - elsősorban páratlan vasúti járműmodell gyűjteménye révén - már két háború között is világhírű volt ben még elkerülte sorsát; hosszas vita utái nem a Közlekedési, hanem a Műszaki Múzeum anyagát vitték ki Kassára - hogy aztái máig ott maradjon. A pompás mozdonymodellek legrangosabb darabjai a későbt bombázások elől ugyan óvóhelyre kerültek, de az épületet ért két bombataláls mégis úgyszólván a teljes gyűjteményt megrongálta. Aztán még évekig pusztult a anyag a romos épületben. Több modellt az oroszok vittek el, szívesen játszotta velük. Visszaszerzésük Mészáros Vincére várt. Mint ahogy később meg arra vigyázta tott, nehogy odaadják a Derű" modellt Rákosi pajtásnak. Küzdött a gyönyörű szerke zetű kupola megmentéséért is, de nem járt sikerrel. Begyűjtötték a kis béke harcosokkal", amikor a gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded" volt a je mondat. Munkanapjai azzal kezdődtek, hogy körbejárta az épületet s ahol éppen beázott tető, onnan arrébtolta a tárgyakat. Szervezett, tervezett, tárgyalt, s közben, hogy a újjáépítést siettesse, maga is megtanulta a kőműves munkát. Mindezek mellett mi akkor is sikeres kiállítások sokaságát rendezte szerte az országban. Repüléstörténet a Rákospalotai Múzeumban, hajózástörténetit szinte évente Siófokon. Vasútmodel autógyártástörténeti kiállítások után sok más, kisebb-nagyobb alkalmi kiállítás i mind-mind erőteljes sürgetői voltak a múzeum ügyének: mihamarabb újjá kell épít'ei a nagyértékű gyűjtemény állandó kiállítóhelyét. Kiváló munkatársi gárdát szervezett. Köztük három segédmunkása eredetileg pa volt, s alkalmazott '56-os jegyes" embereket is. Bátor kiállás volt - elöljárói nem késlekedtek megtorolni. Amikor másfél évtizedes kemény, küzdelmes, célratörő ( lelkes munka után az Eisenbahn-Louvre in Budapest wieder geöffnet" - ujb< megnyílt Budapesten, a vasút Louvre-ja - szavakkal lelkendezett a Grazer Neuee Zei akkor Mészáros Vince egy szépen helyreállított, kibővített és jól rendeze gyűjteményt és egy korszerű kiállítást mutatott be. De az április második megnyitás után még egy év sem telt el, s elküldték őt, - akinek érdemeit nem tudtá eléggé megbecsülni. Politikailag alkalmatlan a vezetésre - volt a sztereotip indoklá A MÁV Nyugdíjintézetébe helyezték. A szituáció, mint a Tragédiában: amikor Michelangeloval széklábat faragtatnak. De aztán lassan visszahívták a múzeumol Nélkülözhetetlen volt óriási szaktudása és tapasztalata. Ügyrendi, szervezel szervezési és egyáltalán múzeumalapítási kérdésekben, ügyekben kérték véleményé A Vízügyi, az Öntödei-, a Műszaki múzeumok, majd hosszabb időn keresztül Postamúzeum támaszkodtak rá. Családja roppant szeretettel és tisztelettel övezi. Élete nagyszerű társával közelmúltban ünnepelte ezüstlakodalmát. Felesége választott hivatásában maga kiemelkedő személyiség, bábjáték- és meseíró, az óvodai bábjátszás megteremtőj Jól példázza a mondást, miszerint minden nagy férfitett mögött egy nagysze; asszony áll. ők ketten egymás tevékenységének nem csupán kiváló ismerői, de kc csönös és szigorú kritikusai is. Tisztességüket, igazságérzetüket, óriási műveltségük 80

83 gyermekeibe örökítették. Klára lányuk hazánk kínai nagykövete, Balázs fiuk muzeológus, éppen a Közlekedési Múzeumban. Emőke európai hírű bábtörténész, a Színháztörténeti Múzeum bábgyűjteményének vezetője. Dr. Mészáros Vince, a magyar ipari régészet, vagy műszaki muzeológia minden bizonnyal egyik legnagyobb alakja, a legkiválóbb múzeumszervezők egyike 80 éves. Adjon Isten neki sok jó erőt és e- gészséget, hogy még soká hathasson környezetére legszebb erényeivel: igazságosságával, sokoldalú műveltségével, család- és hazaszeretetével. Emléktábla-avatás Arany A. László tiszteletére K. Gy. A XX. század több jeles magyar egyéniségéről elmondhatjuk, hogy koruknál fogva még köztünk lehetnének, de a század politikai viharainak következtében idő előtt, fiatalon távoztak el közülünk. Arany A. László pedagógus-nyelvtudós is közéjük tartozik, akinek már csupán az emléke előtt tiszteleghetünk. Bár számunkra ez is ö- röm, hiszen Szlovákiában néhány éve még a nyilvános emlékezés lehetősége sem adatott meg nekünk. Bűnéül azt rótták fel, hogy 1945 után is igazi értelmiségiként viselkedett, mert társaival együtt az akkor üldözött csehszlovákiai magyarok védelmére kelt, s ezért ben államellenes összeesküvés vádjával pert indítottak ellene. Fővádlottként 1949 szilveszterén társai közül a legsúlyosabb,8 évre terjedő börtönbüntetést kapott. Jóllehet emberi méltóságát még a jáchymovi uránbánya megalázott rabjaként sem veszí- :ette el, de testét megtörte az uránszurokérc válogatása közben szerzett halálos beegsége, lelkét pedig az viselte meg, hogy szabadulása után hivatásának gyakorlását s lehetetlenné tették: végleg megfosztották tanári állásától. Az 1967-ben bekövetkezett halálával ért véget tragikus emberi sorsa és derékbe tört tudósi pályája. Pedig milyen ígéretesen indult e pálya! Már 1936-ban huszonhét évesen a pozsolyi Komensky Egyetem Dialektológiai Intézetének vezetője lett, s hozzáfogott a szlo- /ákiai magyar nyelvjárások kutatásának megszervezéséhez. A nép nyelvének és hagyományainak gyűjtésével kapcsolatban ugyanazt vallotta, mint Kodály Zoltán: Új levelés kell: nép és országismeret, de nem könyvből, hanem szemléletből... Odanenni, látni, hallani." Bár a gyűjtést megnehezítették a háborús események, de még gy is eredményes munkát végzett és 1943 között Kolonban és a többi zoboralji áluban gyűjtött, s olyan közvetlen kapcsolatot teremtett e falvak lakosságával, hogy iz idősebbek még ma is Arany Tanár Úrként emlegetik ben megszületett a kooni gyűjtés anyagát feldolgozó műve, a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere, le a háború viszontagságai között csak 40 példány maradt belőle. Értékmentő munkája azonban így is ismertté tette Kolon község nevét, s ezért a fau lakossága, Arany A. László tanítványai és barátai júniusában emléktáblaavaással fejezték ki a tudós pedagógus iránt érzett tiszteletüket. A bensőséges ünnepségen részt vett Stelczer Elemér, az Eszterházy János Emlékbizottság elnöke is. Az mléktábla-avatást tudományos ülés követte, melyet a nyitrai Hungarisztikai Tanszék r ezetője, dr. Alabán Ferenc, docens nyitott meg. Arany A. László tudományos nunkásságáról Király Péter Budapestről, Vörös Ottó Szombathelyről és Szabómihály jizella tartott előadást. A fogságban együtt eltöltött évekről sorstársai, az azóta :lhunyt Krausz Zoltán és Lipcsey Gyula vallottak meghatóan, Rozsnyóhoz fűződő ;apcsolatát Ambrus Ferenc ismertette. Teleki Tibomé (Nyitra) Arany A. László 81

84 kutatási területének, Zoboralja földrajzi neveinek hangtani vonatkozásairól beszélt, Sándor Anna (Nyitra) pedig a koloni nyelvjárásban Arany A. László gyűjtése óta végbemenő változásokat vette szemügyre. Az Arany A. László tiszteletére rendezett emlékünnepség is azt bizonyítja, hogy a zoboralji magyarság nemcsak szülöttjeire, hanem az érte cselekvésre kész, más vidékről érkező nagyjaira is kegyelettel tekint. Lorincze Lajos emlékezete Sándor Anna Amint leírom a címet, harmadik szavának jelentésén máris elmerengek. Emlékezet" - mit is értünk e többértelmű szón? Megőrzött emlékképeimet akarom fölidézni? Elhunyt tanárunknak, társunknak emléket állítani? A szónak irodalmias csengése van; az alkalmazott szókapcsolatban Kölcseyt idézi, aki Kazinczyról szólva, önéletírásának címére rímeltetve helyezte emlékbeszéde élére. A párhuzam egyben indok is, s megmagyarázza, miért kerülhetett ez a kifejezés tollam hegyére. Amikot végigfut bennem ez a gondolatsor, azon kapom magam: lám, csaknem nyelvészkedésbe merültem a legismertebb kortárs nyelvművelő nevét leírva. Akár az ő hatása is lehet ez az önkéntelen elmélázás, hiszen elmúlt már negyvennégy éve, hogy megkaptam tőle az első aláírást. Egyetemi indexembe írta be vezetéknevét, ezzel nyugtázta, hogy teljesítettem kötelességemet a Helyesírás és helyes ejtés" című stúdiumban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem első évfolyamának második félévében. Úgy hozta a sors, hogy az ezt követő évtizedben hol közvetve, hol közvetlenül éreztem hatását, azonos ügyeket szolgálhattunk. Az ország számára legendás terjedelmű és jótékony hatású rádiósorozata, az Éde> anyanyelvünk tette fogalommá a nevét; a szakmai közvéleményt a Magyar Nyelvői szerkesztőjeként tudta befolyásolni; a határainkon túli magyarsághoz az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnökeként jutott el szava s közvetlen személyisége. Tevékenysége természetes módon találkozott a honismereti mozgalom szándékaival hiszen érdeklődése kezdettől fogva kiterjedt a népnyelv kérdéseire. Magam is haszonnal forgattam a földrajzi nevekkel foglalkozó korai munkáit, Alapműként tanulmányoztuk sokan a Földrajzinév-gyűjtésünk múltja, jelen állása é feladatai című 1949-ben kiadott füzetét, valamint a névtanban az új felfogást, ai önelvű névkutatást elterjesztő Földrajzineveink élete című munkáját, amely a magyal táj- és népismeret kiadványsorozata keretében 1947-ben jelent meg. A jeles elődök és társak - Szabó T. Attila, Gergely Béla, Végh József, Benkő Loránd, Balassa Iván, Már ton Gyula, Kázmér Miklós - mellett nem lebecsülendő Lőrincze Lajos hatása a kibon takozó helynévgyűjtő vállalkozásokban. A magyar nyelvjárások iránti érdeklődése diákéveibe nyúlik vissza, amikor ráéb redt a maga beszédében is megőrzött tájnyelvi sajátosságokra; nyelvészként is fontos szakterülete maradt a dialektológia. Egyik szerzője a nyelvjárási bibliográfiának, s - Bárczi Gézával, Derne Lászlóval, Kálmán Bélával, Imre Samuval és másokkal együt - kezdettől bekapcsolódott a magyar nyelvatlasz munkájába. De a honismereti szem lélet abban is megmutatkozott, hogy a helyin, az egyedin át tudott a nemzetiig, a; általánosig eljutni. Mindig erőforrás volt számára a szülőföld, azon belül a veszprém Szentgál mikrovilága, ahonnan - a legszegényebbek közül - kinőtt, ahol a: anyanyelv szeretetén és árnyalatain nevelkedve az embertárs és a népi közössé} megbecsülését, a dolgos élet törvényét megtanulta. Emellett tudatosan vállalta a: 82

85 ugyancsak népi gyökerekből táplálkozó pápai református kollégium örökségét. Utolsó könyve, a személyesebb hangú írásaiból Megnől az ember szíve címen összeállított gyűjtemény hiteles tanulságtétel a szűkebb és tágabb pátria s népe iránti vonzalma mellett. Az anyanyelv színeinek megőrzése és gyarapítása a diaszpórában a nyelv megmentésének parancsává és reményévé szigorodik, nem véletlen, hogy Bárczi Géza nyomdokain kezdeményező és vezető szerepet vállalt nyelvünk és kultúránk határainkon kívüli ápolásában. Közelről is láthattam olykor fáradhatatlan munkálkodását az anyanyelvi konferenciákon, valamint a nyugati magyar ifjúság nyelvi érdeklődésének felébresztése és kielégítése érdekében szervezett hazai tanfolyamokon. Rendszeresen eljött közénk a Sárospataki Nyári Kollégium óráira, hogy ösztönözze az emigráció második, harmadik generációjának fiait, lányait őseik nyelvének elsajátítására, megtartására, bátor használatára. Ott állt Péchy Blanka oldalán, hogy a Kazinczy-alapítvány segítségével idehaza is kibontakozzék az igényesebb általános beszédkultúra, ő maga a Kodály által támogatott kiejtési verseny győztese volt egyetemistaként, kedves kötelességének érezte, hogy a középiskolás fiatalok szép magyar beszéd versenyének győri s a nyelvhasználati vereny sátoraljaújhelyi országos döntőjén a zsűriben évről évre részt vegyen. Mindez egy tágan értelmezett nyelv- és beszédművelő program része volt a szemében. Emberközpontú nyelvművelést hirdetett, mert tudta, hogy a nyelvi kultúra egy általánosabb kultúra és magatartásmód szerves eleme. Ezért járta az országot a magyar nyelv hete, az Anyanyelvápolók Szövetsége, az Édes Anyanyelvünk című folyóirat, a rádiós megszólalások lehetőségeit tartalmasan használva fel arra, hogy jó és szép szóval oktassa azokat, akik emberi hangjára felfigyeltek. Talán megállapíthatjuk: szerencsés sorsú ember volt. Munkáját nemcsak hivatalos elismerés, több magas kitüntetés kísérte, hanem kitűnő mesterek - Kodály Zoltán, Illyés Gyula segítették útján, s igen széles körű hallgató- és olvasótábor figyelt szazaira a határon belül és kívül. Neve egybeforrott az üggyel, amelyet képviselt. Október 11-én, hétfőn délután telefonon hívtam kórházi szobáját, hogy látogatásom lehetősége felől érdeklődjek. Fia vette fel a kagylót, tőle tudtam meg, hogy beszélgetésre nincs többé lehetőség; egy órával azelőtt örökre elhallgatott tanító szava. V 78 esztendő, amit megélt, igen sokunkban hagy mégis nyomot, őrizzük adomákrau réfákra mindig kész emberi megnyilvánulásait, ízes hangját, érdeklődő tekintetét. Ő s elmondhatná magáról: non omnis moriar, nem fogok egészen meghalni. Kováts Dániel Polónyi Péterre emlékezünk ( ) Gyászjelentése szerint sok-sok szenvedés után, mégis váratlanul" meghalt 62 éves torában Polónyi Péter nyugalmazott gödöllői múzeumigazgató. Már 1993 nyarán - a 'eszprémi honismereti akadémia időszakában is tudtuk, hogy súlyos beteg, ekkor [intették ki a Bél Mátyásról elnevezett Notitia" emlékéremmel. Bíztunk azonban, logy életszeretete, élni akarása átsegíti a bajokon. Polónyi Péter egyéniség volt, akit nár magyar-könyvtár szakos egyetemistaként magyarságtudata vezérelt. A hajdani isztercita diákot szenvedélyes érdeklődése kötötte a népi érdekek megismeréséhez, Dvábbéltetéséhez. Oklevelét csak 1957-ben szerezhette meg, korábban forradalmi ;endőit érezte fontosnak. Mindig a nemzeti feladatok sodrásában élt. Nem véletlen, ogy Szabolcs megyében kért és talált magának munkát, ez tudatos választás volt. 83

86 Könyvtárosként világot akart megváltani, érthető, hogy a flekkes 56-os" hamarosan falakba ütközött, helyi nagyságok ellenérzését vívta ki. De Péter akkor is mondta a maga igazát, állandóan kisebb viharokat kavarva maga körül. A népművelés különböző posztjain dolgozott, minisztériumban, majd a budai tanítóképző könyvtárosaként, mindenkor fiatalok csoportosultak körülötte. Tanított középfokú könyvtárosok tanfolyamán, de igazi hatásterületét Gödöllőn, közművelődési felügyelőként, majd múzeumigazgatóként találta meg. E kicsi hivatalból formált magának katedrát, irányította a Galga-menti népi együtteseket, az eredményeseket buzdította, a kezdőknek segítő szakembereket kerített. Múzeumigazgatóként feltárta a gödöllői szecessziós műhely gyökereit, országos rangú kiállítást rendezett. Több mint harminc időszakos kiállítást köszönhetünk Neki ban megakadályozhatták még a Gödöllői Jamboree 50. évfordulójára tervezett kiállítását, de 1989-ben, a rendszerváltozás hajnalán Polónyi Péter tervei szerinti cserkészkiállítás emlékezetett a hajdani nagytáborra ben, Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára országos figyelmet keltő kiállítással tisztelgett, azidő tájt mentette át az Akadémia alagsorából Holló Barnabás Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című domborművét. Hogy ma a plasztikai remek újra az Akadémia előcsarnokát díszíti, Polónyi Péter értékmentésének is köszönhető. Különös szeretettel kötődött a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola Országos Honismereti Táboraihoz. Előadóként sohasem a maga eredményeiről beszélt, hősei az egyszerű múzeumalapító parasztasszonyok voltak, Zsiga Ilon néni és társai. Hittel hirdette a honismeret fontosságát a tanítóképzős fiataloknak, akik alig akarták elengedni előadói asztalától. Valójában külső tanáruk volt, a Galga mente népi építészetéről, a Gyöngyösbokréta kérdéseiről írt dolgozatokat a Zsámbéki Főiskolán is gondos alapossággal irányította. Azt remélte, hogy nyugdíjba vonulása után átírja hangszalagjairól a népi történelm visszaemlékezéseket. Nem került rá sor. Ebben talán szerénysége is akadályozta pedig egy-egy dolgozata, pl. a Sik Sándor és Gödöllő című tanulmány példaértékű Barátai temetésén gyűltek - sereglettek össze. Szívet szaggató szépséggel búcsúz tatta hajdani segítőjét a hévizgyörki asszonykórus sirató éneke, a színes viseleter csak a fekete kötény és egy-egy fekete szalag jelezte a gyászt. Barátai, tisztelői soka sága, gyöngyháztáblás énekeskönyvű asszonyok kísérték utolsó útjára. Megrendül szóval vallottuk be egymásnak, hogy fogyatkozóban vagyunk, egy ügy régi katonái Most kilobbant Polónyi Péter fáklyája is. De hol vannak az utódok? Ki fogja méltór folytatni szavát? Fájdalmasan hiányozni fog lobogó személyisége az évi Honis mereti Akadémián, mely alaptémájának éppen a honismeret és az ifjúság kérdései választotta. Reménytelenül rövid az élet, és elzengett a prófétai szó, mert Péter a szavak, : zengő gondolatok mestere is volt, és keresztnevéhez méltó módon a honismere alapsziklája is. Személyét és gondolatait bizonyára sokszor megidézzük majd, és példát is sugal az ellobant láng, lobogó lelkű Polónyi Péter barátunk. Kovács József Lászl 84

87 Kétnyelvű utcanévtáblák Pilisszentkereszten A Ludové Noviny című hetilap számának témával kapcsolatos írás szerzője mint magam is a falu szülöttje s örömmel üdvözli a szép zománcozott kétnyelvű táblákat. Köszönet érte azoknak, akik tették. Magam azon nem kesergek, mint a szerző: miszerint az utcák névadóinak semmi közük a nagyemberekhez, ezzel szemben számos olyan nagy" embert ismerek, aki méltán kaphatna szép zománc táblát, mivel valamilyen formában kötődött Pilisszentkereszt történelméhez. így táblát kaphatna a második honalapító, IV. Béla király, esetleg valamely olyan utcában, amely a faluban csak klastromkertnek nevezett kolostorromok felé vezet. Ma már történelmi tény, Gerecich professzor úr feltárásából tudjuk, hogy itt volt a király tragikus sorsú édesanyja, Geitrudis sírja. Több krónika említi, hogy Béla király sokszor meglátogatta a kolostort, ahol édesanyja nyugodott, gazdag ajándékokkal kedveskedve a barátoknak, akik misét mondtak az elhunyt lelke üdvéért". A dicstelenül elhunyt édesanya is kaphatna táblát bármely rövid utcácskában, végülis nagy királyt adott a hazának. Ha rajtam múlna, a nagyságok mellett a kisebb formátumú, de falunkért áldozatot hozó vagy a falu honismerete terén munkálkodó személyiségeket is megtisztelném egy-egy szép utcanévtáblával. Például milyen szép lenne: Szűcs tanító útja, aki kis helytörténeti könyvecskét adott ki a faluról 1913-ban, amely azóta is alapvető forrásmunka, mely megérdemelne egy hasonmás kiadást. Magam, mint a honismeret napszámosa, kutatom a szerző életútját. Gerecze Péter régész is kaphatna név-, illetve emléktáblát. Ugyanis Szűcs tanító úr sürgetésére ő kezdett elsőnek ásatásokat a pilisszentkereszti egykori Pálos kolostor (mai rk. templom), illetve az egykori Ciszterci kolostor környékén. Hirtelen halála akadályozta meg az őskori temető feltárásában is - ez a téma azóta sem került elő - lehet hála Istennek - a feltárt gyönyörű romok ugyanis nagyon méltatlanul pusztulnak: a nemkívánatos vandál turizmus" több kárt okozott a feltárt középkori romokban, mint a két világháború. Figyelemre méltó munka falunkról Szeghalmy Gyula tanár úr két világháború között megjelent könyve, amelyben olyan kedvesen ír a környékről, mintha hosszú időt töltött volna itt. El tudnék képzelni utcanév-, vagy egyszerű emléktáblákat Antalffy Gyula számára is, aki ugyancsak szerelmese volt a Pilisnek. Ha nemzetiségről van szó, a történeti hitelesség megköveteli, ne legyünk szűkkeblűek a német nevekkel, hiszen a mai Fő utcát igen sokáig Német utcának nevezték, itt lakott ugyanis a legtöbb német nyelvű nemzetiségű lakos: Roób, Klausz, Hoffner, stb. Érdekes a Tri luky (Három mező) Márton név. Ha majd új utcánk lesz, Ölbey Irén költő, tanítónő is megérdemelne egyet. A saját szülöttekről elnevezett utcák között a Szellő (Szeifeit) utca is elférne, névadója igen sokat tett nehéz időkben a faluért. A Pálosok utcájának neve is feledésbe merült: igaz csupán egy kis köz viselte a nevüket. Volt Börtön utca is, az egykori Sztrikcsána, a mai Kis utca elején. Gaján Vilmos 85

88 KÖN WES POLC BÉL MÁTYÁS: Veszprém vármegye leírása Régóta várt magyarságtudományi munka jelent meg a közelmúltban, Bél Mátyás. Notitia Hungáriáé... című hatalmas vállalkozásának a Veszprém vármegyét tartalmazó kötete, amelyet Dr. Takáts Endre, a megyei levéltár néhai igazgatója fordított magyarra. A könyv értékét emeli, hogy kiegészítésként közli Dr. Lukács Károlynak, a jeles Balaton-kutatónak, a Magyar Biológiai Kutatóintézet évkönyvében, 1943-ban megjelent Veszprém, Somogy és Zala megyét bemutató, a Balaton vidékét tárgyaló A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt című - Bél Mátyástól származó kézirat fordítását és ismertetését is. Ez a reprintként megjelent mű ma már szinte hozzáférhetetlen, s minden bizonnyal alapvető kézikönyvévé válik a Balaton melléken folyó helytörténeti kutatásoknak. Bél Mátyás, honi tudományosság e büszkesége" - ahogy Beöthy Zsolt említi március 24-én született a Zólyom megyei Ocsován. Apja katonai mészáros volt, Zólyom magyar várnépéhez tartozott, s onnan költözött leszerelése" után Ocsovára. Anyja, Cseszneki Erszébet dunántúli magyar nemesi családból származott. Tanulmányait Losoncon, Kálnón, Alsósztregován, Besztercebányán, majd Pozsonyban végezte. A következő években Veszprémben, Pápán is hosszabb időt töltött el, majd evangélikus papnak tanult. Halléban járt, a Thomasius-féle racionalista filozófia székhelyén héber és görög nyelvet tanult, egyháztörténelmet hallgatott. Végül is Pozsonyban az evangélikus egyház német lelkésze és a híres evangélikus líceum igazgatója volt. Állandó kapcsolatot tartott fenn a külföldi tudományos intézetekkel, s rövidesen a londoni, a berlini, a jénai, az olmützi és a szentpétervári tudós társaságok tagja lett, Bár erős volt a kísértés a külföldre valé visszatérésére, ő inkább vállalta az ország megismerésének és megismertetésének nehéz feladatát. Az egész országgal levelezett, kiemelkedőbb tudású tanítványait a szünetekben kérdőívekkel árasztotta el, hogy jegyezzék föl falujuk történetét, végezzenek hely- és családtörténeti kutatást. A tudós pozsonyi rektor már első értekezésével is feltűnést keltett, amikor 1718-ban kiadta a hun-szkíta írásra vonatkozó anyagot. A régi székely betűről való ismereteink javarészt az ő tudósításán alapulnak. Számos kiemelkedő munkája közül csak néhányat említünk: megírta a régi és az új Magyarország föld- és néprajzát; közzétette a magyar történelem eredeti forrásainak egy részét, köztük a Gestae Hungarorumot, a Magyarok tetteit, azt a történeti forrásmunkát, amelynek ismeretlen szerzőjét, P mester"-t, Anonymusnak keresztelték el. Bél Mátyás a Nova Posoniensa című lap megalapítója és szerkesztője; egy német nyelvű magyar nyelvkönyv kiadója, és végül 82 kötetnyi latin írás szerzője az ország megyéiről. Ez a Notitia Hungáriáé. Bél Mátyás 1731-ben Balatonkeresztúron is végzett anyaggyűjtést, ahol Festetics Kristóf somogyi alispán akit már Pozsonyból ismert látta vendégül ben ismét járt a megyében, ekkor Csurgón és Nagyatádon szállt meg. Megfeszített munkája közben szélütés érte, melyből nem gyógyult fel 1749-ig, mikor a második, immár halálos szélütés vitte el. Bél Mátyás élete fő művének a kéziratban maradt Notitiá-t tartjuk, amelynek kötetei nagyrészt ismeretlenek maradtak mind a kortársak, mind a következő nemzedék számára is. A 82 kéziratos kötetből Bél életében csak 4 kötet jelent meg nyomtatásban: Pozsony, Turóc, 86

89 Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, ezen kívül Nógrád, Hont, Bars és Nyitra megye leírása, míg halála után közvetlenül Moson vármegye ismertetése látott napvilágot. Tény, hogy nyomtatásban megjelent művei időközben könyvritkaságokká váltak, nehezen hozzáférhetők, a kéziratban maradt anyagot pedig jóformán nem ismerjük, bár az utóbbi években örvendetesen szaporodnak a megyei Notitia-kiadások. A fordító, Dr. Takáts Endre ( ) nyugdíjazásáig a Veszprémi Állami Levéltár vezetője volt. Nagy műveltségű, intelligenciájú, megnyerő egyéniség, aki négy évtizedes levéltárvezetői munkássága során sok-sok kutatót segített forrásanyaggal; megismertette és megszerettette a levéltári kutatás tudományos módszereit. A levéltári munka lényegének slsődlegesen az iratanyagnak a tudományos kutatómunka számára való hozzáférhetővé tételét tekintette. Doktori értekezését a lefejezett Nádasdy Ferenc fiának, Nádasdy László csanádi püspöknek C ) életéről írta. Aránylag keveset publikált, munkái azonban időtállóak. \ Veszprém vármegye leírása Bél Mátyás által című munkához az eredetihez mindenben hű Lukafalvi Szarka Ferenc-féle másolatot használta. Erről a jelenleg az esztergomi főszékesegyház könyvtárában lévő - példányról készült a fordítás. Dr. Takáts Endre Bél veretes latinságát", láttató jelzőit, egyéni stílusát mindvégig a kézirathoz ragaszkodva adta vissza. A Balaton vidékét tárgyaló kiegészítés A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt, Bél Mátyás: Notitia Comitatum Veszpriminensis Simighiensis et Szaladiensis dr. Lukács Károly fordításában szabadabb, oldottabb a stílus. Sajnos a szöveg kiadásra való előkészítését a fordító, Takáts Endre váratlan halálával megakadályozta. Ezért dicséret illeti Wellmann Imre és Kredics László lektorokat, valamint Madarász Lajost, a kötet szerkesztőjét, akik a szükséges pontosításokat, kiegészítéseket elvégezték. A Bél-féle megyeleírás két fő részből áll: a megye természetrajzi (földrajzi) és politikai (polgári) viszonyainak ismertetéséből. Mindkettőben először az általános jellemvonásokat emeli ki, s csak utána tér rá a konkrét jellemzők ismertetésére. Történelem-szemléletéből következik, hogy ember és természet környezete kölcsönös viszonyát mindenkor szem előtt tartja. A politikai részben a vármegye általános viszonyai után az egyes várak és erősségek, mezővárosok, falvak leírását adja, a korabeli közigazgatási beosztás figyelembevételével. Bél leírása alapján helyrajzilag pontosan rekonstruálhatjuk az élő és elpusztult településeket, a lakosság etnikai, vallási összetételét, jogállását, gazdálkodásának sajátosságait. Ezen kívül nagyon értékesek azok az adatok is, amelyeket különböző helységek lakóira jellemző népéletbeli sajátosságokról gyűjtött össze jegyzett fel. A pozsonyi tudós korában egyedülállóan, szinte mindent megtett azért, hogy a homályban tisztán lássunk, számot vessünk a valósággal: kik vagyunk, mennyire vagyunk, hol élünk, milyen tájon, tüskés bozótban-e, tarlott sivatagon-e; hogyan kezdjünk neki egy új ország építéséhez. Csak eggyel nem számolt Bél Mátyás, a korszerű pedagógia egyik megteremtője, a magyarországi újságírás egyik ősapja, az első magyarországi újságalmanach szerkesztője, a magyar idegenforgalom úttörője: a magyar sorsának végzetes mostohaságával. Minden széthullt, mint később az ország. De legalább lélekben őrizzük meg a régi emlékét" - írja róla Keresztury Dezső. Kézirataink kalandos sorsából következik, hogy napjainkban négy városban őrzik Bél Mátyás hazánkfia örökségét: Pozsonyban, Esztergomban, Budapesten és Bécsben. Korunk tudományos intézeteire és kutatóira vár hagyatékának teljes feltárása és közrebocsátása. Bízunk abban, hogy a Veszprém vármegye leírása tetszetős tipográfiával és reprodukcióival olyan mementó is, amely Bél Mátyás örökségé- és 87

90 nek közkinccsé tételét sürgeti. Megjelentetésükkel jobban megismerhetnénk - Bél szavait idézve - a XVm. század elejében dulcis Patria Pannonia"-ját, édes Magyarországát. (Veszprém Megyei Levéltár, ). Az abaújl Kázsmárk helyismereti tankönyve Matyikó Sebestyén József Lakóhelyismereti munkáltató tankönyv" műfaji megjelöléssel adta ki Pozbai Dezsőné tanítónő a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei honismereti bizottság gondozásában a Kázsmárk, Abaúj megye című 150 oldalas úttörő jelentőségű munkáját. Egy hátrányos helyzetű, perifériára szorult vidék, a Cserehát üzenete ez a kötet; híradás arról, hogy az ottani - számában csökkenő ifjúság számára is fontos a helyi történeti és táji értékek ismerete. S arról is, hogy ezek az értékek egyértelműen tanúsítják: nincs miért szégyenkezni; nehéz sorsa ellenére e vidék sem alábbvaló. A Kázs márki Füzetek sorozatának második darabja ez (az első is Pozbai Dezsőné munkája volt Kendermunkák Kázsmárkon címmel), s tanúsítja, hogy szorgos kutatómunkával egy kulturális és tudományos szempontból intézményhiányos tájon is születhetnek igen tisztes teljesítmények. A helyi általános iskolai oktatás számára készült igényes kiállítású s gonddal illusztrált kötet megjelentetése érdekében a helyi és a megyei intézmények sikerrel fogtak össze. Rémiás Tibor szerkesztő, Wolf Mária és Csorba Csaba lektorok, Urbán Tibor grafikus szíves segítői voltak a szerzőnek, aki többéves törekvéseinek megtestesülését nyújtja könyvében. Alapgondolatát kázsmárki tanítónőként dolgozta ki, a honismereti mozgalom lelkes munkásaként gyűjtötte helytörténeti anyagát, s a Kazinczy Ferenc Társaságban - évek óta az elnökség tagjaként - munkálkodott az abaúji iskolában. 88 Pozbai Dezsőné munkája tehát kettős céll szolgál: kiegészítő tankönyv a kázsmárk Fogarasi János Általános Iskola tanulóifjúsága számára egyfelől, és követendő példa, a helyismeret oktatás egyik megoldási lehetőségének bemutatása másfe lől. Példaértékű könyvet kaptunk tehát amely mind tartalmi, mind módszertan; szempontból érdemes fokozott figyel műnkre. A kötet - amint azt címe is sejteti - kél részből áll: első Kázsmárk községet, a másik Abaúj megyét segít megismerni. Aí egyes részek négy-négy fejezetre tagolódnak; előbb történeti, aztán földrajzi jellemzést adnak, majd egy tágabb kitekintés után olvasmányok mélyítik el a2 ismereteket, teszik még vonzóbbá a2 anyagot. A műfaj, amelyet a szerző igen helyesen és tudatosan választott, lehetőséget ad a könyv használójának a tevékeny együttműködésre: kutatási, tájéko zódási, szorgalmi és összefoglaló felada tok vonják be Kázsmárk és Abaúj megye közvetlenebb megismerésébe az ifjú ol vasót. Szemléletének meghatározó eleme hogy a múlt és a jelen párhuzamára épül az ismeretek feltárása, s hogy a szerző: szöveg alárendelődik a többféle kútfő és forrás ismeretkincsének. Az vitatható, hogy a történeti avagy a földrajzi ismeretek útján vezessük-e be előbb a kisiskolásokat a falu alaposabb megismerésébe. Itt sorrendileg a történet fejezettel találkozunk először, de természetesen a gyakorlati felhasználásban nem kell a tankönyv rendjét mechanikusan követni. Különösen az alsó tagozal tanulói körében ajánlható a földrajz, megközelítés, hiszen ez konkrétabb egyszerűbben szemléltethető, természe tesebb módon befogadható fogalmakkal és következtetésekkel dolgozik. A szerzi is több támpontot, segítséget ad; mégpedig a hasznos bevezető sorokkal, szórna gyarázatokkal, a feldolgozáshoz adotl útmutatással. A természeti viszonyok megismerése mellett a néprajzi jellemzők ről, a helynévanyagról, a határhasználat ról is tanulnak; kitűnő tájékozódási alka lom a térképpel való munka. E részhez

91 közvetlenül kapcsolódhat a környezetvédelem is. A hazai térben való tájékozódás, a természeti adottságok számbavétele, a hagyományos népélet egyes szektorainak vázlatos megközelítése után valószínűleg könnyebb a diák számára az itt élő nép múltjának, a megtett történeti útnak a megértése. A helytörténet befogadásának megkönnyítésére is vannak a szerzőnek kitűnő megoldásai. Már az a tény, hogy a község műemlék-templomának rövid bemutatásán át teremt kapcsolatot a középkor s jelenünk között, hogy a megtelepülés néhány állomását rögzíti, hogy a falu jeles szülötteit bemutatja. Maguk a képek is a szöveggel egyenértékű információt adnak. (Beszédes példa srre a műemlék Péchy-kúria XIX. századi virágzó és 1993-ban készült pusztuló képének egybevetése!) Tompa Mihály, Péchy Tamás, Fogarasi János méltán kap helyet Kázsmárk történetében. Ez a fejezet azonban mégis sok nehézséget tartogat a közölt latin és magyar történeti szövegek miatt, amelyek lexikai és gramatikai felfogása még tanári segítséggel sem könnyíthető meg eléggé. Például 1 románkori építészet, a parochiális egyláz, az oppidum, a curiális nemes, a Drédikátor s több más kifejezés egyszerre íúdít előzmények nélkül zsúfolt ismeretinyagot a tanulóra. Ráadásul ebben a észben sokkal kevesebb a szó- és fogaommagyarázat. Ez valószínűleg abból cövetkezik, hogy az anyagban a középcori Kázsmárkra vonatkozó forrásanyag cerült túlsúlyba. Talán a XIX és a XX izázadra, a közvetlen múltra vonatkozóan lehetne bővíteni a fejezetet. Hiszen i jobbágyfelszabadítás, a polgárosodás falusi egyesületek, önigazgatás), a gazlálkodásban és az életmódban bekövetkező változások, Trianon, a két világhá- >orú, a földosztás, a szövetkezetesítés, a közigazgatási átalakítások máig ható íyomokat hagytak a falu arculatán, népnek helyzetén. A szerző azonban válozatos feladatokkal, olvasmányokkal gyekszik a régibb időszakot a jelen tanurához közelíteni. A továbbiakban a tankönyv helyesen tágítja a kört. Kitekint a több hasonló helyzetű község táfi egymásrautaltságára, a Száraz-völgy és a Cserehát jellemzőire. Itt is a földrajzi feltárás a könnyebb, s itt is a középkori történeti helyzetkép a hangsúlyosabb. Az ötletes összefogható feladatok nyomán viszont feltárható a közelmúlt és a jelen. Magam a néprajzi feltárásnak nagyobb nyomatékot adnék, annál is inkább, mert az általános iskolai tanulók képesek a sikeres gyűjtőmunkára. Nemcsak a szellemi kultúra (mese, monda, dal, babonaság, szóláskincs stb.), hanem a népi gazdálkodás, életmód, táplálkozás, lakáskultúra, valamint a társas kapcsolatok (pl. családi, rokonsági, szomszédsági viszonyok) vonatkozásában is. Az együttműködés és a közös történelmi sors indokolja, hogy a néprajzi sajátosságokra e részben térjenek ki részletesebben. Az olvasmányok érdekesek, változatosak s bővíthetők. Céljuk, hogy színt vigyenek a tanulásba, s fölébresszék az igényt az önálló búvárkodásra, a falu és a táj még alaposabb megismerésére. Ezzel a fejezettel zárul a 80 oldalas első rész. A kötet 70 oldalas második részében a megye szintjéig tágul az érdeklődés köre. A hangsúly - a terjedelmi arányok szerint - itt is a középkorra esik. Valóban alapos részletességgel tárul fel Abaúj vármegye kialakulása, a történeti megye földrajzi jellegzetessége; másfelől azonban igényelnénk a reformációval együtt járó szellemi fellendülés hangsúlyosabb bemutatását - hiszen a kor csúcsteljesítménye az abaúji Göncön és Vizsolyban megszületett Károlyi-biblia -, valamint Kazinczy ugyancsak Abaújhoz (Kassához, Regmechez, Széphalomhoz) fűződő korszakos jelentőségű munkásságának részletesebb szerepeltetését. Általában: a művelődéstörténet az elvárhatónál hangsúlytalanabbá szerepel, valószínűleg abból a meggondolásból, hogy annak teljesítményei bizonyos mértékig úgyis megjelennek a jobb tanárok óráin az iskolai tananyagban. 89

92 Az 1950-es egyesült Borsod-Abaúj- Zemplén megye jellemzésére is kitért egy rövid fejezet, majd olvasmányokkal zárul a megyei rész is. Forrásjegyzék, irodalomajánlás, tovább bővíthető szó- és kifejezésmagyarázat egészíti ki a kötet anyagát. Tartalmi áttekintésünk képet adhat a kázsmárkiak munkáltató tankönyvének jellegéről, de ismételten utalnunk kell formai megoldásaira is. A történeti és mai állapotokat idéző képek, a bőséggel csatolt térképek és vázlatok, a rajzok nem egyszerűen dekoratív hatásúak, hanem szerves részét alkotják a szövegnek: tevékenységek, feladatok kapcsolódnak hozzájuk. A kötet nagy értéke, hogy kézen fogja a tanulót, s bölcsen tanítva, gondolkodtatva, cselekedtetve viszi egyre közelebb a szülőföld, a lakóhely jellemzőinek szakszerű és élményszerű felismeréséhez. Nagy szeretettel készült ez az anyag, s ez bizonyára átsugárzik a tanulókra is. S ha a könyvet a gyerekek kezébe adó pedagógusok ugyancsak értőn közelítenek a tankönyvhöz, akkor kitűnő eszköz birtokába jutnak nevelőtevékenységükben. Kísérleti jellegű, úttörő vállalkozás Pozbai Dezsőné munkája, amely egyik lehetséges, nagyon tanulságos módját mutatja be a tartalmas helyismereti oktatásnak. Ha egyes részletekben talán más megoldást javasolnánk, az nem von le semmit a munka értékéből, melynek - a helyi alkalmazás nagy hasznán kívül épp az ad megkülönböztetett jelentőséget, hogy remélhetőleg követésre, újabb teljesítményekre ösztönöz más pedagógusokat. Örömmel tudósítunk arról, hogy Zemplénben és Abaújban a Kazinczy Ferenc Társaság kezdeményezésére és a megyei honismereti bizottság támogatásával szervezett akció indult a honismeretnek az általános iskolában való tanítása elősegítésére. Az eddigi tapasztalatok megírására ösztönző pályázat mellett a Karcsán és az Abaújszántón rendezett szakmai tanácskozás is ebbe a programba tartozik. Pozbai Dezsőné munkája ugyancsak kézzelfogható segítség min den iskolának, amely az új nemzet alaptanterv lehetőségeivel élve fontosnak tartja a szűkebb pátria megismertetéséi szervesen építeni be a tananyagba Eszünkbe jut a nemzedékeket tanítc Losontzi-féle Hármas kis tükör, amel] egyik mottóját Liviustól választotta Patriae memoria dulcis". Ez a munkáltató tankönyv is azt szolgálja kisdiákjaint körében a szülőföldre irányítva a figyel met, hogy a következő nemzedéknek i; édes legyen a haza emlékezete. TUBA LAJOS: Öt világot értem meg Kováts Dánie Egy sokorópátkai parasztember vissza emlékezéseit gyűjtötte össze unokáj; Vehrer Adél és újabb értékes tartalmú szép kiállítású könyvvel gazdagított; honismereti irodalmunkat a Szabó Józse vezette győri Hazánk Könyvkiadó Kft, ; Lakiteleki Alapítvány, a Magyar Hitelbanl Táncsics Alapítványának, a megyei é; községi önkormányzatok és vállalatol támogatásával. A könyv értékeit méltatí ajánlást a pécsi Tudományegyetemen ta nuló szerző professzora, Filep Antal írta a szerkesztésben Kotmayer Tibor nép rajzkutató segítette, az ízléses szép borítc és a rajzok pedig Borbély Károly művé szetét dicsérik. Bevezetőjében az önéletíró a községe és lakóit mutatja meg. Sokorópátka ; Pannonhalmi Dombvidék déli szárnya ként ismert sokorói dombvonulat egyil völgyében, Győrtől 28 km-re délre fek szik. A domboldalakat évszázadok óta jé termő szőlők foglalják el, a szőlő, a gyű mölcs, főképp a málna jelenti a földmű ves lakosság megélhetésének alapját, j török idők elpusztították a községet é csak a XVII. század végétől népesült b újra. Jellemző volt a földesúri visszatelí pítésre, hogy a nép csak annyi lehetősé get kapott, ami mellett kénytelen volt a uradalmakat is szolgálni. A szegénysé 90

93 miatt a falu lakói summás munkára kényszerültek, elmentek hónaposoknak". A negyvenötös földreform 4-5 holdas kisgazdaságokat hozott létre, de ezt a rövid fellélegzést hamar tönkretette a tsz-ek szervezése. A csalódott emberek többsége az iparban helyezkedett el, bejárók lettek, ipari munkásokká, ingázókká váltak. Ezek között az adottságok között élte le életét Tuba Lajos földműves, s az ő visszaemlékezésének tükrében az elmúlt hetven év történelmi változásai elevenednek fel. Egy ember életén át bepillanthatunk az egész falu, a közösség, a táj életébe is. Tuba Lajos életrajzát elődeinek bemutatásával kezdi. Sok szeretettel emlékezik meg földműves szüleiről, nagyszüleiről, dédieiről, s az eligazodást a családfa rajza segíti. Gyermekkorát az határozza meg, hogy heten voltak testvérek s a nagy családot a szegénységben is a szeretet tartotta össze. Szüleit úgy jellemzi, hogy édesapja igen szerette a gyerekeit, szigorú édesanyja pedig nevelte őket. Az olvasót is meghatja, ahogy édesanyjáról beszél, aki sokat dolgozott a háztartásban, kint a határban is, tudott varrni a családjának. Egy jellemző esete: megsütött egy récét, földarabolta, szétosztotta. Magának sohse osztott, csak a tepsit törülte ki a kenyérrel. Alig tudta úgy elosztani, hogy mindenkinek jusson egy falat." - Iskolába szeretett járni. Számtanból a legjobb volt az osztályban, de olvasni már nem nagyon szeretett. Továbbtanulásra volt alkalmas, de nem tehette. Még inasnak sem engedték el a szülei, meit a hét gyerekes családban nagy szükség volt a munkás kézre. így már nagyon hamar bekapcsolódott a paraszti munkába. A ház körüli teendőkbe segített bele, édesapjával együtt dolgozott a határban is, tizenegy éves korában pedig már odaadták Kispéere gulyásgyereknek. Volt hónapos munkás az uradalomban. Tizennégy éves korától kezdve pedig már teljes részese lett a paraszti munkának. Aratott, masinázott, ölfát vágott az erdőn, tizennyolc évesen pedig tagja lett az aratóbandának. A falu szegénysorsú fiataljainak életét élte. Kedvesen emlékezik vissza szerelmeire, a falu erkölcsi fegyelmére, korlátaira, majd a leventére, a sorozásra és a sokszallagos regruta időre. A háború végén negyvennégyben korán behívták katonának. Jellemző erkölcsi szilárdságára, hogy amikor Szálasira kellett felesküdniük, az eskü szövege alatt állandóan zárva tartottam a számat, mert nem értettem egyet a politikájával, a háborúval." - Ezt aránylag könnyen átvészelte, kivitték Németországba, ott angol fogságba esett. Sokat éheztek és gyötörte őket a honvágy. Sikerült megszökniük és kalandos utazás után szerencsésen hazaért. Itthon újra bekapcsolódott a falusi életbe. Hamarosan megnősült. Nagyon jellemző ahogy a lakodalomra gondol vissza. A mai nemzedék már elképzelni sem tudja, a szegénységben megült lakodalmat, az egyszerű kis ajándékokat, a közös szobában töltött nászéjszakát, másnap már vőként munkábaállást az anyósék családjában, őszintén sóhajt fel, hogy mindezt csak nagyon nagy szeretettel lehetett elviselni. Az öregek elhunytával végre önállósult, a maga gazdája lett. Részletesen, elevenen mondja el, hogyan gazdálkodott, hogyan növelte birtokterületét, hogyan újította fel régi házát, hogyan nőtt a család két gyerekével. Élete legboldogabb éveire emlékezik vissza ezekben az esztendőkben. Aztán hamar jött a beszolgáltatás, a parasztnyúzás és végül a tsz. Sehogy sem akart belépni. Nem is csoda, hiszen éppen megvett Hollómajorban négyezer négyszögöl földet, alighogy kifizette, leganézta, fölszántotta, s már be is kellett adnia a közösbe. Az utolsók között lépett a szövetkezetbe, pedig mindig szegény ember volt. Ott tisztségeket akartak adni neki, de nem fogadott el semmit,megmaradt dolgozó parasztnak. Összességibe" - a falusi élet ünnepeiről, a jeles napok szokásairól, az élethez fűződő népszokásokról mesél családjának, s hagyományos szokásain keresztül megelevenedik előttünk az egész falu élete. Büszkén említi társadalmi megbíza- 91

94 tásait. Nem volt tagja egy pártnak se, tisztségeket se vállalt soha, csupán tanácstag volt harminckét éven át de büszkén vállalja azokat az eredményeket, amikben tanácstagként része volt. Húsz évig az ÁFÉSZ intézőbizottságában is dolgozott. Most is felkérték, vegyen részt a helyhatósági választásokon, de úgy gondoltam, inkább átadom a helet a fiataloknak." - Emberi kapcsolatait is a hagyományos paraszti bölcsesség vezérelte. Nagy szeretettel kötődik egész életével szülőfalujához, a sokorói vidékhez. Paraszti tudása mélyreható, a határ aprólékos ismerete mellett kiterjed beszélgetése a háztájra, sütésre, főzésre, gyógynövényekre, kedvtelésre, szórakozásra. Öt világot értem meg" mondja, a Horthy rendszertől kezdve a Rákosi korszakon át a maszek világig", a tsz korszakig, s most éli az ötödiket. A jelenről is megvan a maga józan véleménye. Életét azzal summázza, hogy magyar vagyok, Magyarországon születtem és itt is szeretnék meghalni. Összességibe boldog ember vagyok, ölígedett a családommal." - Lehet is, hiszen gyerekei kiemelkedtek a régi szegénységből, fia, menye pedagógusok, lánya a falu jegyzője, veje agronómus, unokája egyetemre jár, küzdelmes életének ők a legszebb eredményei. Yves de Daruvár Dr. Timaffy László E különös hangzású név egy könyvcímet is takar, amit a Lakitelek Alapítvány Antológia Kiadó jelentetett meg a közelmúltban. A magyar olvasó előtt nem cseng ismerősen Yves de Daruvár daruvári Kacskovics Imre neve, akinek írásaiból Magyarországon most jelent meg először válogatás. Itt a Magyarország szót kell hangsúlyozni, ugyanis Luzernben 1976-ban magyarul is kiadták legfon- 92 tosabb művét, melynek címe: A feldarabolt Magyarország Trianon, 1920 június 4. Ez a könyv először francia nyelven jelent meg 1971-ben, Magyarország drámai sorsa címmel. Ezt hamarosan követte az angol, német, magyar, portugál és spanyol nyelvű kiadás is. Ma mái számos hazai könyvet olvashatunk Trianonról, Yves de Daruvár műve mégis nélkülözhetetlen a téma iránt érdeklődőknek. E gyűjteményes kötetben most némi ízelítőt kapunk belőle. A könyv előszavában Raffay Ernő így íi a szerzőről: származásában félig, nyelvében alig, de lelkében egészen magyar ember". A daru vári Kacskovics család a hagyományok szerint Mátyás királytól nyert nemességét 1465-ben, ősének Jajce ostrománál véghezvitt haditetteiért. A szlavóniai Pozsega vármegyéből származó család a török megszállás elől Trencsény megyébe húzódott, majd a múlt században Somogy megyében telepedett le. Az édesapa Kacskovics Tibor költő-katonatiszt volt, akinek verseire 1914-ben Ady Endre is felfigyelt. Az első világháború alatt Gyóni Gézával együtt verselt és harcolt Przemysl várában. A szibériai hadifogságban megtanult törökül, s a háború végén a török hadsereg tüzérségi tanácsadója lett. Isztambulban francia nőt vett feleségül, két gyermekük született, akik 1929-ben Franciaországba kerültek. Kacskovics Imre részben magyar származásának hangsúlyozására, részben a könnyebb kiejthetőség miatt vette fel a nemesi előnevet francia" családi névként. A két világháború közti Franciaországban igen erős volt a nacionalizmus, ami szinte hisztérikus németgyűlőlettel párosult, s a magyaroknak sem volt jobb megítélésük. A fiatalkori megaláztatások és kirekesztések következtében erősödött fel magyarságtudata, olyannyira, hogy az 1930-as évek közepén Magyarországra szeretett volna költözni. Édesanyja kérésére a magyar főkonzul rábeszélte, magyar érzéseit megőrizve és fejlesztve maradjon, hiszen egyszer talán nagyobb szolgálatot tehet nemzetének Franciaországból. Yves de Daru vár 1940-ben önkéntesként a megszállt Franciaországból Lon-

95 donba ment, hogy jelentkezzen a szabad francia erőknél. Az ország felszabadításáig végig harcolt, háromszor sebesült meg. Hősiességét jelzi, hogy megkapta az igen ritka Felszabadulási Érdemrendet és a Francia Becsületrend több keresztjét. A háború után gyarmati közigazgatás szolgálatában állt Madagaszkáron, és a Comore-szigetek kormányzójaként ment nyugdíjba 1963-ban. Első könyve ben jelent meg: Londontól Tuniszig, a szabad Franciaország nyomában" címmel től a Hadviselt írók Szövetségének, 1972-től pedig a Francia nyelvű hók Szövetségének tagja. Franciaországba történt visszaérkezése után bontakozott ki magyar tevékenysége. Főként az ő érdeme az 1956-os forradalom tizedik évfordulójának, valamint az 1968-as Bercsényi évforduló ünnepségeinek megszervezése. A trianoni békediktátum ötvenedik évfordulójára elhatározta, könyvvé érleli a még fiatalon megkezdett adatgyűjtését a világ legszörnyűségesebb és legkegyetlenebb békéjéről", a magyarság e nagy traumájáról. Megállapításait neves politikusoktól és történészektől vett idézetekkel támasztja alá. A könyv rávilágít a nyugati békecsináló" nagyhatalmak, elsősorban a franciák felelősségére. Ahogy a szerző a magyar nyelvű kiadás előszavában írja: Azok után, hogy a második világháborúban bebizonyítottam hűségemet Franciaország iránt - abban az időben, amikor történelmének mélypontjára került, kötelességemnek érzem, hogy habár összeszorult szívvel, de mégis határozottan honfitársaim elé tárjam az első világháború győzteseinek hitvány cselekedeteit... Úgy gondoltam, szükséges, hogy valaki erkölcsi és szellemi képessége tudatában, egy napon a világ elé tárja ezt a fekélyt." A mű legnagyobb érdeme, hallatlan nagy jelentősége az volt, hogy a nyugati könyvtárakat elárasztó történelemhamisító, megtévesztő propagandakiadványok mellett végre egy a magyar érdekeket hitelesen tükröző írás is megjelent, világnyelveken. Sikere arról tanúskodik, hogy Trianon problémáját a nagyvilág közvéleménye nem felejtette el. Azóta a térség újabb politikai fordulathoz érkezett, s a kisebbségi kérdés problémaköre még inkább előtérbe került. A francia politikának rá kellett döbbennie, hogy műve megbukott. A mesterségesen létrehozott csehszlovák és jugoszláv állam darabjaira esett szét. A három, történelmében, kultúrájában, hagyományaiban egymástól élesen különböző tartományból (Havasalföld, Moldva, Erdély) létrehozott Románia sem nélkülözi a belső etnikai feszültségeket, s a hatalom hét évtizede tartó igyekezete ellenére sem sikerült egységes nemzetállammá válnia. Franciaországnak adóssága van Közép-Európával szemben, úgy tűnik, most már felmérték Trianon katasztrófális következményeit, s a nemzetiségek kollektív jogai, önrendelkezése egyre inkább érdeklődésük homlokterébe kerül. Yves de Daruvár most megjelent gyűjteményes kötetében részleteket találunk a Magyarország drámai sorsd' és a Londontól Tuniszig' című könyveiből, valamint válogatást emlékező keszédeiből, írásaiból, amiből kirajzolódik a magyarság európai küldetéstudata, szabadságáért, függetlenségéért vívott küzdelme. Műveiből a magyar nép tisztelete árad, azé a népé, amelyik minden leveretés, megcsonkítás ellenére újra és újra talpra tud állni. Örömünkre szolgál, hogy e válogatás segítségével itthon is bemutatkozhat Yves de Daruvár. Mindemellett nagyon fontos lenne méltatott fő művét egészében kiadni, hiszen a nyugati kiadás csak kis példányszámban, titokban kerülhetett be az országba. A nyugaton megjelent fontosabb művek jórésze már hazatért, néhány alapmű" azonban még várat magára. Reméljük, nem sokáig. (1992.) UDVARHELYI NÁNDOR: Rákóczi virágai A Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatban látott napvilágot a Rákóczi virágai" című könyv, amelyet az Ungvár-Bu- 93

96 dapest Intermix Kiadó jelentetett meg. A mondagyűjteményt a legismertebb kárpátaljai történeti és helyi mondákból állította össze Keresztyén Balázs. A mondákban a jelentős történelmi időszakok tükrőződnek. így jelenik meg a honfoglalás, a tatárdúlás, az országjáró Mátyás király, a Thököly-, majd az azt követő Rákóczi szabadságharc, amelynek ez a vidék volt bölcsője, s így érthető, ha a népi emlékezet ebből sokat megőrzött. A címéhez híven, a közel félszáz monda többsége a Rákóczi szabadságharccal foglalkozik. A tanítóként működő szerzőt különösen érdeklik a szülőföldje magyar irodalmi és művelődési hagyományai. Amint maga vallja, ihletője e táj...ahol legkorábban szólalt meg magyarul a biblia, s otthonosan mozgott Bornemissza Péter és Balassi Bálint, az itteni emberek lelkében fogant gondolatok, indulatok, vágyak is erőt adtak a szabadságért való küzdelemhez, innen indult a világhírnév felé Munkácsy Mihály és Bartók Béla." A szerző így vall az elmúlt évtizedekről: Történelmi kincsünk nagy részét mogorván őrizték hosszú ideig a ránk parancsolt hallgatás hegyei." Népünk kultúrájának gyöngyszemei, e mondák is szétgurultak. E kötetben néhány megmentett gyöngyszemet ad át a szerző az olvasónak megőrzésre a jövendő számára (Ungvár, old.) Dr. Szamosujvári Sándor Pályázati felhívás A Jászságért" Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet, melynek célja a jászok és a Jászság történeti, néprajzi, kulturális, oktatási és közművelődési értékeit gyarapítók támogatása. Pályázhatnak azok a magánszemélyek és jogi személyek, akik és amelyek a fenti célokat szolgáló törekvéseikhez, kezdeményezéseikhez anyagi támogatást várnak. A pályázatnak tartalmaznia kell: annak a konkrét kezdeményezésnek, célnak, törekvésnek a rövid tartalmi leírását, melyhez a pályázó az anyagi támogatást kéri, a fenti cél megvalósításának teljes költségigényét, ideértve a már rendelkezésre álló anyagi fedezetet, továbbá a kért támogatás felhasználásának részletes tervezetét, a pályázó pontos nevét, címét, telefonszámát, továbbá azt a bankszámla számot (pénzintézet megnevezésével) ahová á megítált összeget kéri, a számlatulajdonos nevének feltüntetésével, két ajánló véleményét a pályázatról. A pályázatok benyújtási határideje: március 31. az alábbi címre: A Jászságért" Alapítvány kuratóriuma, 1536 Budapest, 114 Pf * Egyidejűleg a A Jászságért" Alapítvány kuratóriuma közzéteszi az általa alapított Jászságért" Díj harmadik alkalommal türténő kiírását. E díjat az a személy nyerheti el életműve elismeréseként, aki a Jászság művelődési és oktatási ééletében kiemelkedő alkotómunkát végzett. A díj összege: Ft. A díjazandó személyére részletes indoklással javaslatot kér és vár a kuratórium magánszemélyektől és jogi személyektől egyaránt. A javaslatok benyújtási határideje: március

97 V A SZÖVETSÉG HÍREI 1 y A XL. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat eredményjegyzéke Az évi pályázatra 270 pályamunka érkezett, amelyből 86 az ifjúság kategóriába tartozik. A határainkon kívüli magyarság köréből 95 pályázatot kaptunk: 70 Románia, 10 Szlovákia, 7 Kárpátalja, 8 Vajdaság területéről érkezett. A pályamunkák összterjedelme oldal, amelyekhez jelentős mennyiségű illusztrációs anyag tartozik: 2784 db fénykép, 1029 db rajz, 118 db térkép, 298 db kotta, 10 db magnókazetta, 6 db videokazetta 75 db diapozitív. A pályamunkák tematikus megoszlása szerint ismét legnépszerűbbek a szokásfeldolgozáisok (50), valamint a vallásos életet (41) a családtörténeteket, életsorsokat, társadalomnéprajzi és helytörténeti témákat (41) bemutató munkák. Népköltészettel, gyermekfolklórral 23, gazdálkodással 19, mesterségekkel, vásárokkal, kisiparosokkal 12, népi építészettel 16, népművészettel, viselettel 17, táplálkozással, népi orvoslással, etnobotanikával 21, nyelvjárási témakörrel 30 pályamunka foglalkozott. A dolgozatokban igen sok figyelemre méltó ismeretanyagot mutatnak be a szerzők. Az anyaggyűjtés alapján készült leírásokban azonban sokszor hiányzik az adatközlők megnevezése, életkora, foglalkozása, a kérdőíves gyűjtéseknél a kérdőívek megnevezése. Ezen kívül gyakran hiányzik a pályázók pontos címe, foglalkozása, életkora. A személyes adatok nagyon fontosak számunkra a pályázatok besorolásánál. Ebben az évben is sajnos több levél jött vissza azzal, hogy a címzett ismeretlen. Kérjük tisztelt pályázóinkat, hogy a jövőben - abban az esetben is, ha nem postán juttatják el hozzánk munkáikat - pontosan tüntessék fel lakcímüket. A beküldött pályamunkák bírálatában a Néprajzi Múzeum munkatársain kívül az MTA Néprajzi Intézete, a Nyelvtudományi Intézet, az ELTE Folklór Tanszék, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a legtöbb pályazatot beküldő megyei múzeumok munkatársai vettek részt. Az országos bíráló bizottság május 6-án Selmeczi Kovács Attila elnökletével a Néprajzi Múzeumban ült össze. A zsűri tagjai voltak: Hajdú Mihály - az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, Tátrai Zsuzsanna és Benedek Katalin - az MTA Néprajzi Intézetéből, Kecskés Péter és Csukás Györgyi - a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai, Hála József - a Néprajzi Társaságtól, Verebélyi Kincső - az ELTE Folklór Tanszékéről, Szűcs Judit (Csongrád), Bereczky Ibolya (Szolnok), Gulyás Éva (Szolnok), Magyari Márta (Debrecen), Kücsán József (Sopron), Vida Gabriella (Miskolc) - a megyei múzeumok néprajzos munkatársai, Györgyi Erzsébet, Molnár Mária, Szacsvay Éva, Forrai Ibolya, Fejér Gábor, Lackner Mónika, Horváth Gyula, Újváriné Kerékgyártó Adrienne, Szemkeő Endre, Koltay Erika - a Néprajzi Múzeum munkatársai. A beérkezett pályamunkák közül 24 első díj, 29 második, 45 harmadik díj került kiosztásra. A helyezetteken kívül számos pályázó kisebb pénz-, könyvjutalomban illetve dicsérő oklevélben részesült. Az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatot a Néprajzi Múzeumon kívül számos intézet, alapítvány és könyvkiadó is támogatta, akiknek köszönetet mondunk segítségükért: Bethlen Gábor Alapítvány, Honismereti Szövetség, Csehszlovákiai

98 Magyar Kultúráért Alapítvány, Lakatos Demeter Egyesület, Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre, MTA Nyelvtudományi Intézet, Néprajzi Társaság, MKM Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztály, Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány, Gondolat Könyvkiadó, Corvina Könyvkiadó, Századvég Könyvkiadó, Téka Könyvértékesítő Vállalat. Továbbá köszönetet mondunk minden pályázónknak, a sokszor névtelenül szereplő szakkörvezetőknek és tanároknak, hogy ebben az évben ismét gazdagították értékes munkáikkal a néprajztudományt. FELNŐTT KATEGÓRIA L díjas pályamunkák Beregszászi Ferenc, Barabás: Barabás község múltjából I-IV. kötet. - Bodnár Lajos, Mátyóc (Matovské Vojkovce): Mindennapi kenyerünkért az Ung-vidéken. - Dravicky Imre, Hajdúnánás: A hajdúnánási legelő (köz)birtokossága históriájának rövid summázata. Faragó Jánosné, Jászárokszállás: Jelesnapok Jászárokszálláson I. Adventi ünnepkör. - Cs. Gergely Gizella, Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc): A régi szőttesek és varrottasok összeállító szélvarrásai. A régi szőttes és varrottas darabok összeállító és befejező varrásai. - Gub Jenő, Szováta (Sovata): Adatok a Küsmödpatak népi növényismeretéhez. - Janitsek Jenő, Kolozsvár (Cluj-Napoca): Bardócszék hely- személy- és állatnevei. Torockó és Torockószentgyörgy hely- és családnevei. - Lator Ilona, Visk (Viskovo): Gyermekjátékok és mondókák Visken - Lőrinczi Ferenc, Ára patak (Araci): Ára patak népi növényismerete. - Lőrinczi Vendelné Dénes Etelka, Árapatak (Araci): Fonalfestés festőnövényekkel Árapatakon. - Mayer György, Kaposmérő: Egy faluközösség kialakulása és megszűnése. - Mihályfft Márta, Veszprém: Egy majorság története a század első feléből. - Raffai Judit, Szabadka (Subotica): Ludasi felnőttviselet a XX. században. - Raj Rozália, Szabadka (Subotica): Tisztaszobák Doroszlón. - Raj Rozália-Nagy István, Szabadka (Subotica): Kisasszonynapi búcsú Doroszlón. - Rácz Sándor, Makó: Folklór biblia ül., Kiskunsági igaz mesék. Rudinszky István, Kunszentmiklós: Kunszentmiklósi lakodalmas. Lakodalmi szokások Kunszentmiklóson és környékén. f Seres András. Moldovai magyar népmesék Szobi Mátyás, Felsőszecse, (Horna Sec): Életrajz. - Wass György, Beszterce (Bistrita): A Zselyki Evangélikus Egyházközség az írott éí íratlan hagyományok tükrében. IL díjas pályamunkák Barlos Miklós, Erdőszentgyörgy, (Singeorgiu de Padure). Szalmafonás éí szalmakalap a marosszéki Jobbágytelken. - Bencze Sándor, Ada (Ada): Kórógy története. - Békés Lajos, Pécs: Történelmi és néprajzi adatok a szabolcsi szénbányászat múltjához. - Bontó Józsefné, Veszprém: Családrajz. Bölcsőnk Reziben ringott. - Csille Márta, Pécs: A pacskeros mesterség Németbolyban. - Fehér Zoltán, Bátya Dramatikus szokások Bátyán. Vegyes folklór adatok Bátyáról. Csávolyi magyar bunyevác és sváb néphit. Harmath Lajosné, Hajós: Felvidéki néphagyomány kicsiknek. - Hints Miklós, Kolozsvár (Cluj-Napoca): Közép-Mezőség helynevei. - Homoky Orsolya, Homok (Holmok): Népi mondókák és gyerekjátékok. - Imet. Katalin, Szamoskrassó (Caraseu): Az iskolai néprajzi kör szervezésének tapasztalata Szamoskrassón. - Jankus Gyula, Kéménd (Kamenin): A Garam folyónéwe kapcsolatos településnevek. - Kajdi Ferenc, Sárvár: A Rába mellékén, valamint a Zab vidékén I-IV. kötet. - Kovács Sándor, Pécs: Visszatekintés Izsló évszázadaiba. - Majo 96

99 Miklós, Szilágynagyfalu (Nusfalu): Szilágynagyfalu települése és népi építészete. - Molnár Ttvadarné, Fedémes: Szentekről szóló történetek, énekek. - Nagy Angelika, Szűrte (Sztrunkovka): Napjaink lakodalmi szokásai. - Sebe Ákos, Nyárádgálfalva (Galesti): Nyárádgálfalva oktatási intézményeinek története. Székely Ferenc, Vadasd (Váda$): Nagyállattartás a marosszéki Havadon. - Varga Gyula, Karcag: Önéletrajzi írások. - Zajos Ernő, Budapest: Halottbúcsúztató, Recsk, Alsóboldogfalva. III. díjas pályamunkák Balla Ferenc, Bezdán (Bezdan): Bezdáni Műszövők. - Barizs Dániel, Debrecen: Kegyetlen hétköznapok. - Bíró Donát, Szászrégen (Reghin): A szászrégeni állat- és kirakodó vásárok. - Bíró Katalin, Tornaija (Safárikovo): Gyermekjátékok, hiedelmek. - Borbás László, Alsóörs: Keresztnévadás Alsóörsön és Lovason Czébely Lajos, Gát (Gaty): Gyermekkorunk költészete. - Czigány László, Zalaegerszeg: A káromkodásról (adatok a XVm-XIX. századból). Ragadványnevek ( ). - Csata Réka Emese, Győr: Élő Népköltészet egy Szatmár megyei Faluban. Strófikus /agy kötött szerkezetű dallamok. - Csermák Anna, Pécs: A lány szerepe a családban, párválasztás. Csete Balázs Honismereti Szakkór; Jászkisér: Névnapok, ünneplések íászkiséren (A két világháború között) és ma Felföldi Barnabás, Nagyatád: A Maros népi halászata. - Frazon Zsófia, Pécs: Kiskanizsa népviseletének változásai XEX-XX. században - Gál Irma, Gyergyóalfalu (Joseni): Rózsafüzér Társulat szerepe Gyergyóalfalu vallásos népéletében. - Gergely Katalin, Szeged: Rózsafüzér ársulatok Gyergyószentmiklóson. - Józsa Istvánné, Karcag: Árnyékban-fényben VII. - Kisfalusi János, Rakaca: A rakacai Görög Katolikus Egyházközség krónikája ( ). A Rakaca patak völgye múltjából. - Magyar Etelka, Temesvár (Timisoara): Mi narad utánunk? Bodófalva fennállásának századik évfordulója. - Nagy Ödön, dezőfele: Hagyományos és új ünnepek, szokások, a családok és a közösség. Orbán \Ászióné, Győr: Családunk élete Szerencsben a XX. század első felében. Sipos 'stván, Makó: Jaj de fáj... Székelyhídi Ferenc, Debrecen: Hortobágyi juhtartás a zázadfordulón. Szigeti György, Halásztelek: Apátfalva népi jogélete IV. - Tamás 'rén, Kolozsvár (Cluj-Napoca): Virágos kenderem. - Tankó Gyula, Gyimesközéplok Lunca de Jos): Kalákarendszer Gyimesben. Turcza Péter Pál, Ditró (Ditrau): Ditró :ereszt- és becézőnévrendszere és névadási szokásai. - Vikár Tibor, Kajárpéc: Az :mberi élet fordulói Kajárpécen. - Vitalicsné Zilahy Lídia, Budapest: A juss. Zsigmond József, Temesvár (Timisoara): A magyarói népi táplálkozás gazdasági és irsadalmi vonatkozásai. FJÚSÁGI KATEGÓRIA. díjas pályanninkák Bátai Gábor, Kölesd - WitzlZsolt, Tamási: Kölesd, Szekszárdi u.ll; Hőgyész, Zrínyi. 34. Kajdi Andrea, Pusztaszabolcs: Bokor Katalin a természetgyógyász. - íezőcsáti Helytörténeti és Néprajzi diákmunkaközösség, Mezőcsát (Vezető tanár: dr. "áboros Sándor)-. Babonák, babonás szokások, Szüreti felvonulás és szüreti bál lezőcsáton, Szentcsalád-járás, karácsony, karácsonyi játék, betlehemes játékok, arácsonyi énekek, szilveszter, gulyafordítás, disznótor és szokásai. Péchy Mihály építőipari Szakközépiskola, Debrecen: Szabó Anita - Kuruc Péter - Jakab Zoltán A onyári malom felmérése. Jakab Márta - Vas Ildikó - Papp Dénes - Som József - lyalka László Két Hajdúnánási parasztház felmérése 97

100 II. díjas pályamunkák Beéry Tamás, Veszprém: A veszprémi Római Katolikus Legényegylet története ( ). - Damásdi Miklós - Ludmány Zsuzsanna - Papp Nóra, Kaposvár: Mozaikok Dél-Somogy néphagyományaiból. Forintos Henrietta, Kaposvár: Mozaikok Moklósi néphagyományaiból és történetéből. - Jáger Melinda, Kaposvár: Kishegy hegyközség újjáalakulása. - Kiss Zoltán, Torda (Turda): Az aranyosszéki Kövend helynevei. - Kozák Éva - Krajcsovics László, Szarvas:...Szakít egyet a szürke pépen s láng-lukba tol..." - Németh András, Csorna: A népi gyógyászat, járványok a Rábaközben. - Petőfi Művelődési Ház Honismereti Szakköre, Jászárokszállás: Kosárfonás és seprűkötés Jászárokszálláson. - Tóth Julianna, Kungyalu: A szántásvetés munkamenetének ismeretanyaga és szókincse. III. díjas pályamunkák Székelyudvarhely melletti Zetelakán. Bechler Adrienn, Budaörs: Biatorbágyi német szereda (Miercurea-Ciuc): Embergyógyítás a Lábniki csángó magyaroknál. Martény élősködői és azok népies gyógyítása Gyergyócsomafalván. Váray Ibolya, Győr: P Balogh Edit, Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc): Húsvéti locsolóversek a népviselet. - Börcsök Éva, Szentmihály: Csípi a szömömet, égeti a körmömet. -Cziczt Anikó, Kunhegyes: A dohánytermesztés hagyományai Tiszafüred és környékén. - Gurubi Eszter - Papp Szilvia, Budaörs: A budaörsi német (sváb) népviselet. - Kosi Zsófia, Csíkrákos (Racu): Népi gyógymódok Csíkrákoson. - Lakatos István, Csík- Melitta, Pécs: Családom története. Maturitz Tímea - Ráday Borbála, Hatvan Ünnepeink régen és ma. - Máté József - Túróczi Zsolt, Budaörs: Budaörs: szőlőtermelés. Sátai Andrea, Óbecse (Becep: A család vizsgálata. Szabó Kalliopé Veszprém: A Balatonalmádi Római katolikus Egyházközség története és hitélete a XX században. - Szabó Krisztina - Pápai Virág, Budaörs: Gyerekjátékok. - Szás: Mónika, Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc): A háziállatok betegségei, sérülései győri rác templom. Vécsey Dalma, Veszprém: Az állattartás és pásztoréle hagyományai, rítusok és hiedelmek lakóhelyemen. - Vinkovits Vera, Budaörs Ismerkedés, udvarlás, párválasztás. XII. Országos Néprajzi és nyelvjárási Gyűjtőpályázat, 1994 A Néprajzi Múzeum meghirdeti a XLI. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtő pályázatot a következő témakörben: Néprajzi témakörök: 1. A család vizsgálata (Családtörténet, rokonsági viszonyok, munka- és időbe osztás, kapcsolatrendszerek. Az életkörülmények alakulása a múltban és a jelenber Önéletrajzok, számadáskönyvek, naplók gyűjtése, illetve feldolgozása.). 2. A paraszti tárgykultúra: munkaeszközök, a háztartás tárgyai, fogyasztási javai Lakásbelső, konyha, kamra,viselet. Az eszközkészlet felmérése, régi és mai tárgyleltá készítése. Régi tárgyak új környezetben. 3. Iparosok, kézművesek, specialisták munkája, eszközei, ismeretanyaga. 4. Házak és melléképületek külső rendje, telekelrendezése. Településrenc Felmérések, alaprajzok, térképek. 5. Kertek, népi növényismeret, speciális gazdálkodási formák leírása. 6. A hagyományos táplálkozás bemutatása a legújabb változások jelzésével. 98

101 7. A vándorlás formái és okai: cselédség, kivándorlás, áttelepülés, ingázás stb. 8. A szőlőhegyek és szőlőskertek hagyományos igazgatása és rendje, a szőlőhelyi élet szokásai. Présházak, pincék. 9. Hagyományos és új ünnepek, szokások a családok, közösségek, települések, vidékek életében. 10. Gyermekélet, gyermekfolklór: nevelés, korcsoportok, játék, költészet. 11. Hiedelmek: a vallásosság egyéni és közösségi formái, liturgikus szokások. Orvos nélküli gyógyító és egészségvédő eljárások, természetismeret, testkultúra. 12. Egy énekes teljes dalrepertoárjának vizsgálata. Közös éneklés, daltanulási alkalmak mai falvakban. 13. Falusi és kisvárosi egyesületek, intézmények története, működése, szervezete, tagsága, jelentősége. Önkormányzatok múltbeli szerveződése és működése. 14. Szabadon választott egyéb néprajzi témák. Nyelvjárási témakörök: 1. Nyelvjárási szókincs, tájszavak, szólások, közmondások. 2. Nevek és hozzájuk fűződő történetek, magyarázatok: személy- és ragadványnevek, állat- és növénynevek, földrajzi nevek. Pályázati feltételek: A pályázatra benyújtható munkák lehetnek: 1. Részletes anyaggyűjtés alapján készült leírások, feldolgozások; 2. Eredeti adat- és forrásgyűjtések: levelezés, naplók, önéletrajzok stb. 3. Fénykép és diasorozatok, archív képek videofelvétele (pontos leírással!) Nem adható be a pályázatra nyomtatásban már megjelent, kiadás alatt álló, más pályázaton már részt vett, vagy közgyűjteményben elhelyezett munka, valamint doktori értekezés, illetve hivatalos munkatervben szereplő kézirat. Visszaküldjük a szerzőnek, illetve továbbítjuk az illetékes intézményeknek azokat a dolgozatokat, amelyeknek témája nem illeszkedik a pályázathoz (szorosabban vett történeti, helytörténeti, műemlékvédelmi stb. témájúak). Tudnivalók: a./ A pályázat nyílt, azon bárki részt vehet, aki néprajzi illetve nyelvjáráskutatással hivatásszerűen nem foglalkozik és nem ezeken a területeken szerezte szakképesítését. Egy pályázótól több pályamunkát is elfogadunk, több pályázó, vagy szakkör közösen is készíthet pályaművet. A pályázatnak felnőtt és ifjúsági tagozata (18 éves korig) van. Összefüggő munkákat részenként nem lehet beadni, de több különböző munka alkothat lazán összefüggő sorozatot. b./ Ha a pályázók a megyei néprajzi-honismereti pályázatokra vagy a területükön megalakult szakmai társaságokhoz juttatják el pályázatukat, akkor azokat két, azonos tartalmú és kiállítású példányban kell beküldeni, hogy a múzeumok továbbíthassák az országos pályázatra. A megyei pályázatokról a megyei múzeumok szervezetek adnak részletes felvilágosítást. A megyei pályázaton való részvétel nem kizáró ok, de nem is feltétel az országos pályázaton. c./ A pályamunkákon fel kell tüntetni a szerző nevét, pontos címét és foglalkozását. Az oldalak, illetve külön az illusztrációk is (rajzok, kották, térképek) legyenek folyamatosan, élőiről végig megszámozva. Fényképekről készült xeroxmásolatot nem fogadunk el illusztrációként. d./ A beadott kéziratokat nem küldjük vissza, azok a Néprajzi Múzeum Adattárába kerülnek és ott az érdeklődők rendelkezésére állnak. A pályázatok írásbeli illetve szóbeli szakmai segítséget kérhetnek a Néprajzi Múzeumtól. Kívánatos a megjelent gyűjtési útmutatók, kérdőíveket felhasználni a pályamunkák elkészítéséhez. Ezek a következő témákkal kapcsolatban állnak rendelke- 99

102 zésre: családtörténet, önéletrajz, rokonsági rendszer; szántás-vetés, hordás-nyomtatáscsépelés, juhtartás; szobabelsők, konyha-kamra, tárgyleltárok; kisipar, mesterség; épületfalak, készítések és kapuk, tanyai telekrendezése; csűrök, kertészeti építmények, csőszkunyhók, méhesek, kutak, szakrális emlékek, folyami vontatás, csúszójárművek; kertkultúra; gazdaságokban, Amerikába irányuló kivándorlás, urbanizáció; szőlőhegyi élet, présházak, pincék; ismerkedés-udvarlás-párválasztás, lakodalom, búcsú, gyermekjáték; karácsonyi ünnepkör szokásai, jeles napi szokások; falutörténet és szájhagyomány és más helyi források alapján; földrajzi nevek, állandó szókapcsolatok, nyelvjárási és névtani témák. (Útmutatást dr. Hajdú Mihály egyetemi docenstől (ELTE BTK Budapest, V. Piarista köz 1. is lehet igényelni.) A pályázatok benyújtási határideje: március 15. A határidő után érkezett pályamunkákat csak a következő év pályázatára fogjuk besorolni. Cím: Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattár, Gyűjtésszervezés 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, MTA Néprajzi Kutatóintézete, MTA Nyelvtudományi Pályázati dijak: L díj EL díj in. díj Felnőtt tagozat: Ft 7000 Ft 5000 Ft Ifjúsági tagozat: 6000 Ft 4000 Ft 3000 Ft Valamint pénz- és könyvjutalmak. A díjak odaítéléséről országos zsűri dönt, a pályamunkákról készített szakmai bírálatok alapján. A pályázat szakmai elbírálásában a Néprajzi Múzeum mellett közreműködik a Intézete és az ELTE Folklór Tanszéke. Eredményhirdetés: 1994 május, a múzeumi világnaphoz kapcsolódóan. NÉPRAJZI MÚZEUM A Magyar Történelmi Társulat a Fővárosi Tudományos Alap támogatásával Budapest történeti pályázatot hirdet A pályázat célja, hogy Budapest történetének ismerete meg nem jelent személyes visszaemlékezések, dokumentumok és feldolgozások révén új adatokkal bővüljön. A feldolgozandó témakör időhatára Javasolt témakörök: A főváros közüzemeinek története (pl. BESZKART, vágóhidak, kenyérgyár, vásárcsarnokok, temetkezési vállalat stb.). A főváros közigazgatásának története (polgármesteri hivatal, kerületi hatóságok). A főváros szociálpolitikája. Egészségügyi, szociális intézmények (kórházak, szanatóriumok, árvaházak, szeretetotthonok). Fővárosi egyesületek (társadalmi, kulturális, sport stb.). Budapest és az ország kulturális kapcsolatai. Budapest gazdasági és kulturális életét formáló személyiségek, családok élete. A kézirat min. 25, max. 200 oldallehet. A tanulmányokat szakmai zsűri bírálja. Pályadíjak: I. díj (1 db.) Ft; n. díj (2 db.) Ft; ÜL díj (3 db.) Ft. A pályamunkákat 2 példányban november 15-ig kérjük beküldeni a Magyar Történelmi Társulat címére: 1014 Budapest, Úri u. 53.; vagy 1250 Budapest, Pf.9. A pályázat titkos. A művek jeligések. A szerző neve, lakcíme és foglalkozása zárt borítékban a pályázathoz csatolandó. Eredményhirdetés: május 15. A pályamunkák egy példánya mivel a pályamunkákat a Fővárosi Tudományos Alap fedezi - a szerzői jogok figyelembe vételével a fővárosi közgyűjteménybe kerül. 100 Magyar Történelmi Társula

103 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA) / Az Abaűj szántól Római Katolikus templom. (Készítették: az Ilosvai Selymes Péter Általános Iskola honismereti Szakkörének tagjai). Abaújszántó old. Antrolológlal Műhely I. Csíkszereda, old. Tartalomból: Bíró A. Zoltán. Román-magyar interetnikus kapcsolatok Csíkszeredában; Bíró A. Zoltán - Bodó Julianna: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus kapcsolatokban; Gagyi József: Egy román állami iskolatanító és a magyar közösség együttélése Csíkmenaságon a két világháború közötti időszakban. Dr. Árpa István: A tiszaháti nemzetiségek életéből. Intermix Ungvár-Budapest, old. Benedek Elek: Székelyföldi mesék és mondák III. Kriterion old. Bíró Zoltán: Elhervadt forradalom. Püski, Budapest old. BódI Tóth Elemér: A torony alatt. Lírai napló Mikszáth Kiadó Salgótarján, old. Bodnár Zsuzsanna - Páll István: Sóstói falumúzeum. Nyíregyháza Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása. Herman Ottó Múzeum Miskolc, old. Bojtár Endre: Kelet-Európa vagy Közép- Európa? Századvég Bp old. Csihák György: A magyar parlamentarizmus ezer éve. Összefoglalható áttekintés. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kiadványa, Zürich-Budapest, old. Csorba Csaba: Regélő váraink. Budapest, 1993, 311 old. Daczó Árpád Lukács (fogarasi plébános): Népünk hitvilága. Kolozsvár, old. Dánlellsz Endre: Szalontai séták; barangolás múltban és jelenben. Literátor Könyvkiadó, Nagyvárad, old. Dévai Judit Sz.: Identitás - szélzúgásban. Nemzeti történelemismeret, önazonosság és az interetnikus viszonyok tükrőződése szlovákiai magyar fiatalok tudatában. Komáromi Lapok, Komárom, old. Dimenziók. Felső-Magyarországi Szemle 1993/1-2 A Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány Lapja old. Horkay Hörcher Ferenc: A provincia diadala: a skót felvilágosodás; D. Molnár István: Vallási kisebbség vagy kisebbségi vallás?; Monika Sagun: A lengyel katolicizmus útja; Bartha Elek: Régió és religió; Simon Mária: Le Pen a sámán avagy Le Pen az isten meglepetés; Kende Tamás: Lincselés előtt és után; Hőgye István: Zempléni adatok a Csehszlovákiából menekültek, kiutasítottak és kitelepítettek történetéhez; Iff. Szabadfalvi József: A helyes jog problémája"; Gyarmati Béla: Hódolván Tháliának; Tüskés Tibor. Folyóiratok a változó időben; Szabadfalvy József: Az Észak-magyarországi Universitas; G. Komorócky Emőke: A művészet átformál bennünket, és mi képessé válunk környezetünk átformálására."; Kövér Árpád: Gábor Ignác évfordulóján. A Duna Menti Múzeum Értesítője, 7. kötet Komárom, old. Raab Ferenc: A komáromi zsidóság krónikája; Mácza Mihály: Komárom Csehszlovákia megalakulása után (összefoglalás); Ida Gaálová: Az élelmiszerek házi tartósítása Martoson; Fehérváry Magda: A néprajzgyűjtő Dudics László; Trugly Sándor Régészeti leletmentés Bálványszakállason; Priska Ratimorska- Az első komáromi múzeum; Kovács Imre: A bátorkereszti sakkozás fejlődése és eredményei. Egyetlen bűnük a magyarságuk volt Emlékkönyv a sztálinizmus Kárpátaljai áldozatairól ( ) Kárpátaljai Magyar Könyvek. Patent-Intermix, Ungvár-Budapest, old. 101

104 FügedI Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben. Officina Musei 1. Miskolc, old. Györfly István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés. (A néprajzi Látóhatár kiskönyvtára 1.) Debrecen, old. Hírhang 1993/1-2. A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Tájékoztatója old. Liszka József. Régió és népi kultúra; Lukács László: Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata az állandóság és a változás útján; Viga Gyula: Néprajzi Látóhatár; Keszeg Vilmos: A kolozsvári magyar nyelvű néprajzosképzésről; B. Kovács István: Népi famunkák a Rima- és Sajó-völgyében; Danter Izabella: Népviseletek; Liszka József: Délszlovákiai tájak fafaragó művészete; Fehér Sándor: II. Zoboraljai néprajzi gyermekvetélkedő; Liszka József: A magyar néprajzkutatók harmadik tanácskozása Veszprémben. Iglől Gyula: Miskolc XIX. sz.-i városberendezési tervei és építészeti szabályzatai. (Szerk.: Csorba Csaba) Miskolc, old. Jalsovszky Katalin Tomsfcs Emőke: A tegnap világa. Magyarországi városok a századfordulón írásban és képben. Officina Nova, old. Kapcsolat Környezet - Közösség. Csíkszeredai antropológiai írások. 245 old. Katona Imre: Utak a néprajzhoz - a néprajz útjai. Alapozó tanulmányok népről és néprajztudományról. Budapesti Művelődési Központ, old. Keresztury Dezső: S mik vagyunk mi?" (Tanulmányok, esszék, cikkek) Mikszáth Kiadó Salgótarján, old. Kiss Gy. Csaba: Közép-Európa, nemzetek, kisebbségek. Pesti Szalon könyvkiadó, old. Kisújszállás február A népi politizálás esélye napjainkban. Püski, Budapest, old. Kocsis Károly: Az etnikai konfliktusok történeti-földrajzi háttere a volt Jugoszlávia területén. Teleki László Alapítvány, Budapest, A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője 1993/1 Kolozsvár 50 old. A tartalomból: Budaházi Emese: Betlehemes találkozó Szatmárnémetiben; Zakariás Erzsébet: Gyűjtőnapló képekkel; Zepeczászer Jenő: A Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum. Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története (Irodalomtörténeti füzetek 130) Budapest, Argumentum, old. Limes 1992/3. Komárom-Esztergom Megyei Tudományos Szemle, Tatabánya Ill old. Mezei Ottó. Nemes Lamperth József nyomában; Ács Anna: Kolostorok a Bakonyban; Kövy Zsolt. Eötvös Károly, a pápai diák; Praznovszky Mihály. A dunántúli táj, mint művészeti élmény és történelmi emlék Eötvös Károly munkásságában; Fábry Anna: A szent természet" a szabadság és kötöttség gondolata Jókai Mór természetképeiben; Rónai Judit - Ruttkay Helga: Az első nyár Esztergomban; Kaján Imre: Fejezetek a Thébai Lord életéből; Virág Tamás: Ami nem mond semmit, az ellen én hadakozom..."; Ortutay András: Iratok Bayer Ágost festőművész, volt tartalékos tüzérhadnagy vitézzé avatásához. Limes 1992/4. Komárom-Esztergom Megyei Tudományos Szemle, Tatabánya old. Mácza Mihály: A komáromi temetőkről; Nagy Márta: Georgiosz Zográf ikonjai a komáromi szerbv templomban; Oláh György. Emlékezés Nagy Károlyra; Kottra Mihály: A császári és királyi 26. gyalogezred az olasz fronton; Gyüszi László: A totális mozgósítás és a leventék elhurcolása; Körmendi Géza: Ma este indulunk a frontra..."; Bárdos István: A Frontharcos Szövetség esztergomi helyi csoportja ( ); Ortutay Andrásné: Köröz vények 1942^í7-ből; Bona Gábor: Esztergom és Komárom megye 1848/49-es honvédtisztjei: Molnár Gyula. Az esztergomi evangélikus egyház története. Lovas Gyula: Tapolca állomás 100 esztendeje. (Tapolcai füzetek 11.) Tapolca, í oldal. Lőrincze Lajos: Megnől az ember szíve (Barátok - emlékek - találkozások) Új Hori zont, Veszprém, old.

105 Mácza Mihály: Komárom. Történelmi séták a városban. Madách, old. Mádai Gyula: Vizsoly az őskortól napjainkig. Vizsoly old. A magyar nép hagyományos kultúrája. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 467.) Néprajzi Múzeum, old. Magyarok őstörténete. Összefoglaló áttekintés. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kiadványa. Zürich-Budapest, old. A magyarországi délszlávok néprajza. (A magyarországi nemzetiségek néprajza sorozat) Mikszáth Kiadó, Salgótarján old. A kötet 280, többségben magyarországi katolikus horvát és szlovén, kisebbségben szerb pravoszláv - népi imát és éneket, ráolvasást tesz közzé. A magyarországi németek néprajza. (A magyarországi nemzetiségek néprajza 10. kötet) Mikszáth Kiadó Salgótarján, old. A tartalomból: Voight Vtimos: Bevezetés. Kiadványsorozatunk első tíz kötete. A magyarországi németek néprajza sorozat 1-9. köteteinek tartalomjegyzéke; Andrásfeüvy Bertalan: 18. századi paraszti életforma - modellek és azok ökológiai társadalmi feltételei Dél-Magyarországon; Kósa László: Paraszti gazdálkodás és előítéletek; Hajdú Erzsébet: Zsámbéki népviseletek; Hock Ibolya: Német lakodalmi szokások Babarcon; Kerényi Csilla. Német népdalok Magyarországon 200 évvel Goethe, Nicolai és Herder gyűjtései után A magyarországi románok néprajza. (A magyarországi nemzetiségek néprajza 8. kötet) Mikszáth Kiadó Salgótarján, old. A tartalomból: Ana Hofopan. A szülés - születés rítusának szerkezete a román népköltészetben; Ana Borbély: Kétegyházi román ragadványnevek; Michaela Bucin: Egy pusztaottlakai folklór-kézirat; Lucia Borza Kétegyházi búcsúénekek. A magyarországi szlovákok néprajza. Tanulmányok (A magyarországi nemzetiségek néprajza 9. kötet) Mikszáth Kiadó Salgótarján, old. Krupa András: A Galga menti szlovákok mitikus lényei; Gyivicsán Anna. Egy kétnyelvű közösségi szokás; S. Lackovits Emőke: Néprajzi kutatások Veszprém megye szlovákok lakta falvaiban; Szabóné Martok Júlia: Etnokulturális változások Pilisszentkereszten a kalendáris és lakodalmi szokások tükrében; Németh Zoltán: A tirpákok sorsáról; Agócs Anna: A családi munkamegosztás sajátosságai Pilisszántón; Andó György: Békéscsaba népi építészete; Zima Zsuzsanna: Az eladott menyasszony balladája. Adalék a szlovák és a magyar népköltészet kapcsolatának kérdéséhez; Újházi Katalin: Népi élet Sóskúton; Beck Zoltán: Zsilinszki János kézírásos verses-dalos füzete katona korából, 1978-ból; Komoly Pál: Emberek és állatok gyógyítása. Makoldl Sándorné: Festő elődeink Tokajban old. Mikszáth Kálmán; Boldog Nógrád vármegyeiek! Mikszáth Kiadó Salgótarján, old. Mikszáth Kálmán: Az én jeles mondatom. Mikszáth Kiadó Salgótarján, old. Nagy Zoltán: Kézművesipari műhely és szerszámkataszter. Vas megye MTA Veszprém megyei Bizottsága, Veszprém- Körmend, old. Németh József: Napló ( ). Hét év ( ). Magvető Könyvkiadó, Budapest, old. Néprajzi Értesítő 1993.; Történeti népművészet. Tanulmányok K. Csilléry Klára 70. születésnapjára. A tartalomból: Hofer Tamás: Csilléry Klára köszöntése; Flórián Mária: Úri és paraszti bőrruhák; Tomisa Ilona: Változások a szentek tiszteletében a Zsitva és a Garam menti falvakban a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében. Névtani Értesítő tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára. Az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközösségének időszakos kiadványa. Budapest, old. D. Mátai MárUz Hajdú Mihály 60 éves; E. Abajjy Erzsébet: Tetszik? Nem tetszik? (Néhány korai vélemény keresztneveinkről); Ábrahám Imre: Kiveszett szavak új gyűjtésű földrajzi nevekben; Balázs Géza. A hajónévadás egyéni típusáról: A kenunevek; Balázs Judit: A nevek szerepe a rabaszentandrasi megszólításformákban; Balogh Laps: Néhány gondolat a névkutatásról; Ördög Ferenc, Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei ( ) című könyve alapján; Balogh László: A titokzatos eunebubelia titka; Barabás Jenő: A 103

106 településnevekből képezett családnevek történeti hátteréhez; Barna Gábor:.Szentesi búcsú" -.torkos búcsú" (Tájnyelvi adatok a magyar búcsú járásról); Bárth János: A kalocsai Vén családnév eredete; Baski Imre: Mondatstruktúrájú összetett személynevek a törökben; Benkő Lóránd: Megjegyzések Víznevekről; Berényi Zsuzsanna Ágnes: Többjelentésűség a szabadkőműves! páholynevekben (A.Resurrexit" páholy nevének jelentései); Bertha Franciska: Hogy hívnak? Bíró Ágnes: Anyakönyvezett becézőnevek; Bíró Ferenc. A körösladányi határrésznevek egy típusáról; Bolla Kálmán: Milyen hang valójában az ún. veláris e?; Büky Béla:.Nem múlik el ez a nemzedék..." N. Császi Ildikó: Törökbálint földrajzi neveinek vizsgálata; P. Csige Katalin: Intézménynevek Kárpátalján; Csomortáni Magdolna: Csíkszentlélek helyneveinek jelentésszerkezeti típusai; Derne László: Egy névtani véletlenről; Dénes György: Nádasd - Nádaska; Faluvégi Katalin: Még egyszer a kősziklához - Kamonkőről; Farkas Ferenc: Főiskolai hallgatók névtani kutatásai; Fodor Katalin: Adalékok az újabb magyar cégnevek tipizálásához; Földi Ervin: Kárpátalja évi hivatalos helységnevei; Földi Éva: A hangmenet észlelése a meredekségimutató-adatok tükrében; Fülöp Laps: A mátraalji nyelvjárás főbb hangtani és alaktani sajátosságairól; Gallasy Magdolna:.Elnevezőke" (-óka, -őke); B. Gergely FHroska A erdélyi asszonyok régi megnevezéseiről; Gerstner Károly: Folyóvíznevek kétnyelvű környezetben; Gunda Béla: A dóra jelentéstöiténete; Gyivicsán Anna: Néhány gondolat a magyarországi szlovákok családneveiről; Haader Lea:,eez myt mondaaz myes twagyok"; Halász Péter Az 1866-os földosztáskor készült onyesti névsor néhány tanulsága; Hegedűs Attila: Kézd ürügyén; Hévvízi Sándor A Göbölyhajtó út-tól a Déli autópályáig; Horváth Katalin: A szóhasadás szerepe az etimológiai vizsgálatokban (A magas eredetéről); Hőnyi Endre: Az utcanevek írásmódjának vázlatos áttekintése a múlt századtól napjainkig; Janitsek Jenő: Két magyar eredetű román irtást jelölő helynév; Juhász Dezső. Hajdú és társai; Kakuk Mátyás: Cigány szavakból keletkezett személynevek; Kállay István: Az ügyintézés nyelve Székesfehérvár szabad királyi városban ( ); Kálmán Béla:.Canonica visitatio"-k mint névtani források; Kálnási Árpád: A Csengeri járás helyneveinek összegyűjtéséről; Katona Imre: Névhasználat helyi színezetű csongrádi szólásokban; Keszier Borbála: A tulajdonnév-jelölés történetéhez; Kiss Jenő: Név- és nyelvjárástani észrevételek; Kis Tamás: Gugyori és Kutyakaparó I. (Egy alföldi csárdanévtípusáról); Klima László: Fehérvár, Fehéregyház, Fehértemplom; Korompay Klára: Kódexneveink; Kovalovszky Miklós: Nevek szinesztéziája; Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa: Zsidó vallású névmagyarosítása Baján ( ); Kristó Gyula: Adatok és szempontok a magyar helynévadás kialakulásához a X-XI. század fordulója táján; Kugler Nóra: Népetimológia és/vagy az értelmiség elmélete a ragadványnévadásban; Laczkő Krisztina. Szárnyalnak a Sólymok, avagy az amerikai típusú névadási minta a sportban; Lakatos Erika Személynevek az Uj Magyar Tájszótár szólásaiban és közmondásaiban; Lévai Béla- Tacsilló-halom; Liszka Bábon Iskolai anyakönyvek névtani tanulságai; Lizanec Péter - Horváth Katalin: A Tisza kárpátaljai szakaszának vízneveiről; Lőrinczi Réka vraim hatarat", avagy még valami a régi és a mai magyarbirtokos szerkezetekről; Markó Imre Lehel: Sós volt-e a Zala vize? Máté Jakab: A névtudomány helye a nyelvészeti diszciplínák rendszerében; Mező András: Egyszeri helységnevek a középkorban; Mizser Lajos: Izaura és Szamanta; A. Molnár Ferenc: Névtöiténeti megjegyzések; Molnár Ildikó: A személynevek nyomatékához; Cs. Nagy Lajos: Veresegyház kerületi neveinek alaki szerkezetéről; Nyirkos István: A földrajzinév-sűrűség kérdéséhez; Oszkó Bálint: Kazimi osztják rénnevek; Ördög Ferenc: Ragadványnevek gyászjelentéseken; Paládi-Kovács Attila Népi disznótartás Szú túron (Gömör megye); Papp Lajos: Sajátos névváltozások a 16. században; Péter László: Egy folyóméter névtana; Posgy Ildikó: Divatos név-e a Mihály? Pusztai Ferenc: Hang- és hangutánzás; Pusztay János: Rendszerkényszer és logika; Rédei Károly: Adalékok a zűrjén nyelv orosz jövevényszavaihoz; Rónai Béla Juden in den Ortsnamen Ungarns; Solymár Ferenc: Paradicsom és paradicsomi helyek; Szabó Ferenc: Egy orosházi városnegyed családnevei 1928-ban; Szabó Géza Érzelmi elemeket hordozó földrajzi nevek; Szabó László: Földrajzi nevekből keletkezett családnevek az őrségben; Szabó T. Ádám: Kolozsvár és környéke néhány helynevének történeti etimológiai vizsgálata a Hunyadiak korától Bethlen Gábor haláláig; Szathmári István: Szabó Pál a nevekről, a névdivatiól; Szende Tamás: Vezetéknevek morfológiai különállásáról; Szűcs Judit: 104

107 Szentesi ragadványnevek az 1857-es népösszeírás jegyzéke alapján; Torma István: Guruntyi, Házigrány, Istenlejt, Nacsagrom és Nagcsapéreg; Udvari István: Tréncsén vármegyei úrbéri összegíró biztosok nevei (Mária Terézia úrbérrendezése idejéből); Vadas Ferenc: A tolnai utcanevek (rendszer) változása; Varga Mária: A zsidó névelem Veszprém megye földrajzi neveiben; Várnai Zsuzsa: Kincső - Kin-tseu; Varsányi György: írói névadás Tamási Áron novelláiban; Vitányi Borbála: Névtanos szemmel a közszavak egy csoportjáról; Voight Vilmos: Tulajdonnevek a magyar népmesékben; Wacha Imre: A hátrább képzett t, d, 1 hangokról; Zaich Gábor. Mordvin szókészleti nyelvelemek; Zillíger Erzsébet: Elhunytak - valahol Oroszországban" Dr. Zsilinszky Éva: Tudománytörténet és egyetemi tanterv; Zsúpos Zoltán: Az erdélyi sátoros taxás fiskális cigányok nevei a XVIII. században. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII Mikszáth Kiadó Salgótarján, 270 old. Vass Előd: A szécsényi szandzsák évi adóösszeírása; Hausel Sándor: A keresztnévadás Pásztón a 18. század első felében; Pálmány Béla: A cserháti Szentiván nemesi községének szabályrendeletei ( ); Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás és a bányaművelés története; Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája; Horváth István: Bell Miklós és pártja Salgótarjánban; Szomszéd András: Nagybátony alsófokú népoktatásának vázlatos története; Praznovszky Mihály: Kultikus események Alsósztregován 1864-ben (adalék a Madách-kultuszhoz); Kovács Anna: Elvem: élet és literature"; Peák Ildikó: Glatz Oszkár útja Münchentől Bujákig; Hir János: Chalicotherium grandé előfordulása a nógradszakáli Páris völgyben; Simán Katalin: Őskori leletek Nógrád megyében; Balogh Zoltán: Kis mama vendéglője? Bene Kálmán: Madách filológia; Kerényi Ferenc: Válasz Bene Kálmán Változtatási javaslataira. Orosz György: A pogány-keresztény vallási szikritizmus kérdései a nagyorosz egyházi népénekek tükrében. Studia Academiae, Nyiregyháziensis II. Nyíregyháza, old. Perger Gyula: Lencsekönyv. Győr, old. Pozsgal Imre: politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban. Püski, Budapest, old. Praznovszky Mihály: Nógrádi Mikszáth lexikon (Egy kötetben, két részben) Mikszáth kiadó, old. P. Punykó Mária: Reggelt adott az Isten. A szenvedés évei kárpátaljai népi elbeszélésekben. Debrecen, old. A rögtűi a kozmoszig. Pusztaföldvári kötődésű költők kisantológiája. Pusztaföldvár old. Sötét napok jöttek" Koncepciós perek Magyar elítéltjei. Intermix, Budapest-Ungvár old. Szabó Lőrinc: Utazás Erdélyben, (cikkek, versek és levelek) Mikszáth Kiadó, Salgótarján, old. Szalóky Károly: Marcal fölött (Versek és elbeszélések) Veszprém old. Szárszó. Az évi Balatonszárszói Magyar Élet - Tábor előadás és megbeszéléssorozata. Püski, Budapest old. Tarcal Béla: Piros volt a parolim. Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc old. Téka 1993/1 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájékoztatója - Szentendre, old. (Szalafőtől - Szentendréig ) Tokaj és hegyalja IX. Almássy Károly nyolcvanadik születésnapja tiszteletére. Tokaj old. A tartalomból: Bodnár Mónika: Szepsi - a néprajzos szemével; Bencsik János: Spech Lajos és az előzmények; Károly: Mosolygó József az ember. Almássy Tóth József: Tapolca hagyományos utcaés dűlőneveinek története (Tapolca füzetek 12.) Tapolca, old. Vári Fábián László: Vannak ringó bölcsők. Kárpátaljai magyar népballadák. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, old. Veres D. Csaba: Az évezredes Palóznak. Egy Balatonmelléki falu története a kezdetektől napjainkig. Veszprém, old. Zsíros Sándor: Felsőzsolca története old. Összeállít otta.itartófc Györgyi 105

108 Az én jeles mondatom..." Olyan tündérbocskor csak a népmesékben van, mely oda visz, ahová akarjuk, ezen a gyarló világon nem varr ilyet a varga, hanem csak a szorgalom." Mert a mese nagyobb úr a történelemnél is, aki pedig ítélőbírája a királyoknak. - De a mese a történelmet se respektálja, azt gyúr a királyokból, ami neki tetszik." A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleún: ejnye, de kellemetlen pofája van!" Ah, ez a tapintat! Ez a lompos kutya, ez mindig ott őgyelgett a mi országunkban az igazság lába alatt." A magyar embernek sok mindene megvan, ami más nemzeteknek hiányzik; például van bajusza, ami nincs a franciának, van humora, ami nincs a németnek és van adóssága, ami nincs az angolnak..."...a magyar ember mind egyforma: mind ellenzéki a vasúti kupéban, s mind kormánypárti odahaza, amikor magában gondolkozik."...a Munkácsykat és Fadruszokat az anyák szülik és nem a kultuszminiszterek; az ő hivatásuk csak az, hogy teret nyújtsanak nekik és elkallódni ne engedjék." Mert én még soha azért tollhoz nem nyúltam, hogy valakit megsértsek vele de soha azért tollamat le sem tettem, mert az valakinek nem tetszett." S én ajánlom azt mindazon államférfiak számára, akik nem akarják magukat lejáratni: kövessenek el néha napján egy-egy ostobaságot is, amin az ellenzék megbotránkozhassék. Mert az ellenzéknek olyan szükséges a megbotránkozás, mint a pihenő embernek a testmozgás; az ellenzék emberhússal él s piros vércsöppeket iszik." Az idézett gondolatokat Mikszáth Kálmán.- Az én jeles mondatom című. kötetéből válogattuk. MIKSZÁTH KIADÓ, Salgótarján 1993-, (A szerk.) 106

109 Az Édes Anyanyelvünk" 15 éve a nyelvművelés szolgálatában Egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, szép magyar nyelvünk idegen hatásra, részben belső fejlődés eredményeként mind rohamosabban változik: gazdagodik és szegényedik, fejlődik és sorvad egyszere. Ahhoz, hogy a hasznos, előremutató változásokat felgyorsíthassuk, a károsakat pedig késleltethessük, visszaszoríthassuk, meg is kell őket ismernünk, jól el kell tudnunk igazodni köztük. Ebben segít mindenkit az Édes Anyanyelvünk. Ez a lap figyelemmel kíséri mindennapi nyelvünk alakulását, bemutatja és értékeli az új jelenségeket, őrzi és terjeszti a nyelvi hagyományokat. A tudós írások mellett glosszák, nyelvi mozaikok, helyesírási tanácsok, nyelvi hibák, bakik az újságokból, hírek az anyanyelv ápolás, a kommunikáció és a nyelvészet világából, értékes pályázati kiírások, könyvismertetések, anyanyelvi játékok, rejtvények, valamint olvasói levelek és válaszok színesítik a lapot. Az Anyanyelv Ápolók Szövetségének lapja az eddigi negyedévenkénti megjelenés helyett 1994-től már évente ötször jelenik meg, még gazdagabb tartalommal mint eddig. Ára számonként 40 Ft. Az előfizetési díj egy évre 200 Ft. Előfizethető a Szövetségnél (1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4.), a Magyar Postánál, kapható a nagyobb hírlapárusoknál. Ne feledje: Édes Anyanyelvünk

110 Válassza könyveit a MIKSZÁTH KIADÓTÓL Új sorozatainkból ajánlunk a HONISMERET Olvasóinak! Nógrád megye önkormányzataival közös sorozatot indítunk útra, a maga műfajában példa nélkül. A köztünk élő, becsült történészek, néprajzosok, kutatók írják a sorozat köteteit, közelről figyelve minden olyan értékre, a helyiek által is fontosnak tartott érdekességre, mely újszerűvé, olvasmányossá és hasznossá teheti a sorozat könyveit. Tartson velünk. Járja be Nógrád Megye Településeit" a MIKSZÁTH KIADÓVAL! Megjelent: DR HÍR JÁNOS: A pásztói műemléki városközpont Előkészületben: NÓGRÁD MEGYE TELEPÜLÉSEI PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Horpács BALOGH ZOLTÁN: Vanyarc - '...V KÉRDÉSEK-VÁLASZOK... NÓGRÁDRÓL KV" A Kiadó által felkért szerzők akik Nógrádban élve munkájukkal hitelesítik tudósi, kutatói gondolataikat a kávé" sorozat karcsú köteteiben tesznek fel sorsunkat érintő kérdéseket. Válaszaiat is megfogalmazzák, remélhetően a sorozat címéhez híven, kávénk, kávéjuk mellé frissítően, érdekesen, folytatást érdemlően. Mi megpróbáljuk. Ám ez a rendhagyó kezdeményezésünk Önök, az olvasók nélkül nem lehet sikeres. Olvassák a KV" köteteit is! Megjelent: HORVÁTH ISTVÁN Röpirat Nógrádról NÉMETH JÁNOS ISTVÁN: Ellenpontok Előkészületben: RÖPIRAT NÓCRÁDRÓL EUENPONT BÓDI GYÖRGYNÉ - PRAZNOVSZKY MIHÁLY - CSONGRÁDI BÉLA Salgótarján polgárosodásáról (Egy kötetben) KALOCSAI PÉTER Salgótarjáni falfirkák A MIKSZÁTH KIADÓ könyvei megvásárolhatók a könyvesboltokban, és postán, valamint megrendelhetők a Kiadó címén: 3100 Salgótarján, Pf

111 (in a logos fel ügyma l.ov««molgáuu MB ig ruh* Pinkával (etoierelví Kerékpár. Szolgálati öltözetek U>v«w<-i><i6r «íiwbrri *x.nt#&íiatmi> <«>«("«"* <JI»»lini Dísz es lársu.miyi 6tUk'.eh' Csendőrségről, rendőrségről Bizony, egykor nem vették volna jó néven, ha egy városi rendőrkapitány az átkos múlt ban" csendőr és rendőr relikviákból - épp a kapitányság aulájában - állandó kiállítást rendez. Ám a multat nem lehet elfeledni és letagadni sem. Miért is kellene? Történelem ez is. Egy testületnek tárgyi és dokumentációs emlékei. Azért, hogy megmaradjanak a helyieknek, a Hevesi Rendőrkapitányságon, dr. Francsics Ottó rendőrőrnagy, kapitányság vezető jóvoltából állandó kiállítást is rendeztek belőlük. A kiállított anyag jórészt dr. Gulyás István magángyűjtő anyagából állt össze. Szabó Sándor

112 .epedőszél hímzett rozettái. Buzsák, somogy megye.