E E M Keszeg Vilmos TörTéneTeK és TörTéneTmondás detrehemtelepen 1

Átírás

1

2 Keszeg Vilmos Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 1

3 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen mberek és kontextusok 6. 2

4 Keszeg Vilmos Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Kolozsvár,

5 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Sorozatszerkesztők: Dr. Keszeg Vilmos Dr. Szikszai ária rdélyi úzeum-gyesület, 2012 Keszeg Vilmos, 2012 A kötet a Wekerle Sándor Alapkezelő támogatásával jelent meg Kiadja az rdélyi úzeum-gyesület Felelős kiadó: Biró Annamária Szerkesztette: Vida rika Tördelés: Sütő Ferenc Készült a Gloria Nyomdában Felelős vezető: Nagy Péter Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României Keszeg, Vilmos Történetek és történetmondás Detrehemtelepen / Keszeg Vilmos. - Cluj Napoca : Societatea uzeului Ardelean, 2012 Bibliogr. Index ISBN (498 Triteni Colonie) 4

6 TARTALO ADAttÁr Kocsis János repertoárja Népmesék Hamupipőke Debreceni ari Citrom Virágfejű aranyember Orondi Barna Péter A király fia arkalf A kincs Kántálóénekek lindult Szent József Felköttem én karácson estélin Jó estét, te bölcs kovács Beköszöntő Népballadák Hóhérak, hóhérak Bogár Imre ondák redetmondák Hiedelemmondák Bűn és bűnhődés Legendák Interjúk (Kocsis János) mlékek a Kocsis családról A falu A család A falu történetei A település Telepesek Háborúk Háborúban Fogságban unkaszolgálaton enekülés szeptembere

7 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 2.4. Kisebbségben Vasgárda A falura támadtak Konfliktus Felakasztotta magát Román nyelvtudás Vallás A közösben Kvóta Kulákok egbúsulta magát Belépés A téeszben Lopás Körön kívül A kommunizmus igráció, utazás Amerika Kalandok utazás közben Költözés Külföldi élmények Ingázás Vendégmunkások A sofőr mberek, sorsok mberek, sorsok A tréfamester Felnőttek és fiatalok Lelkészek Pedagógusok Férfisors Asszonysors Tragikus sorsok Családtag halála egesett leányok Cigány Világjáró gyütt Összeülés unkaalkalmak Jelesnapok

8 Lakodalom Bál, tánc Színjátszás Zenészek, énekesek Kártya Olvasás Rádió ozi Tévézés Futball Szánkózás Tekézés Kirándulás ajompiac Állatok, növények indennapi élet Vallásos élet Családban Szomszédok unkavégzés Tolvajlás Temetőgondozás Iskolában Sztálin halála Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Bevezetés A narratívumok kutatása Történetek, történetmondás az rdélyi ezőségen A történetmondás helyszíne: Detrehemtelep A mesemondó: Kocsis János Kocsis János életpályája Kocsis János történetmondási habitusa Kocsis János repertoárja Beszédhelyzetek, beszédesemények a falu társadalmában Történetmondás a 20. században A közlésről SZAKIRODALO

9 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen LLÉKLTK Jegyzetek Kocsis János repertoárja Népmesék Népballadák Szójegyzék Tárgymutató Helynévmutató Adatközlők jegyzéke A DVD tartalomjegyzéke Rezumat Summary KÉPLLÉKLT

10 ADAttÁr Kocsis János repertoárja Népmesék 1. Kocsis János repertoárja 1.1. Népmesék Hamupipőke Vót egy szegény ember, s annak vót három fia. A legkisebbiket Hamupipőkének hitták. Vótak azak a nagy kemencék, alol tüzeltek, fejül aludtak. Hamupipőke egész nap őrölte a hamut, mucskas vót, borzas. Rendes ruhájo se vót. Butánok, boldogtalannak tartatták. Az országnok a királyo má öreg vót. Vót egy léányo, má kezdett öregedni ez is. Azt mondja neki az apja: Te, én férhez adlak. Igen, ha én szeretem azt, akit maga akar. Csinálok egy üveghegyet. A tetejire építek egy szobát. Aki oda femenyen, az lesz az urad. Na jó, meg is csinálják. gy szoba, eléje feállítnak egy aranyvesszőt, s tesznek rá egy aranyalmát. Aki lehozza, azé lesz a léány. Kihirdetik az egész világon, hogy három napig lesz a próba. nnek a szegény embernek vót egy kicsi rétje. De a szegény ember soha nem tudta összeszedni a szénát. Lekaszálták, összeszedték buglyábo, s reggere mindig e vót szórva. Azt mondja a fiainak: Te, nem tudjátok megügyelni? Húsz éve nem tudtam soha összeszedni. Na azt mondja a nagyabbik, hogy ő megpróbáljo. Tesz neki az anyja a tarisnyábo. menyen. Ül, ül, eléveszi a tarisnyát, kezd falatazni. Jön egy kicsi fehér egér. Jaj, te fiú, milyen jól esze! Öt kicsi fiam van, adjá nekem is. it? Otthon megeszed a gunyám, s most adjak! s utánnoütett a villávo. Jótetté jót várj! Jön egy szellő. A fiú rögtön ealudt. Jön egy tündérló, mind szétdobja a szénát. Na nem sikerült. ásnap menyen a második fiú. Jön az egér. Adjá nekem is, me éhes vagyak! egeszed a gunyám, s most adjak? Jön a szellő, ez is elalszik. Harmadnap azt mondja Hamupipőke: enyek én, édesapám. 9

11 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen enj te! Ülj itthon, s őröld a hamud. De nem, me ő menyen. Na de gondolták, hátha evész. Hadd e, te, menjen. Tettek neki egy kicsi kenyeret s tepertyűt. menyen. ste kezd enni. Jön az egér. j, Hamupipőke, milyen jól esze. Öt fiókám van, éhesek. Adjá nekem is! Adak én, amennyi ke. S dob neki ezt-azt. Jön vissza az egér. Te, nem laktak jól a fiókáim. Adjá még! Adak. ég ecce jön. Adjá, most én lakjak jól. Adak én szívesen. Jótételér jót várj! Tudad mit? gy tündérló jön. Az hányjo szét a szénát. Háromszo megkerüli a buglyát. iko látjo, hogy senki se nézi, szétdobja. Én megcsípem a füled, má te ealsza. S akko ugorjá a nyeregbe. Jött a szellő, s e is aludt Hamupipőke. A kicsi egér ott állt a füliné. Jön a ló. cce megfordul. egcsípi ecce Hamupipőkének a fülit. Nem ébred fe. egfordul másodszo, akko se ébred fe. Harmadszo is megcsípi a fülit. Kelj fe, Hamupipőke! Feugrik Hamupipőke, egyenesen a nyeregbe. egszorítsa a lábávo a lovat, s nem engedi. Két órakko azt mondja a ló: Hamupipőke, szállj le, s eressz e, me széthasadak! Nem eresztlek, me sokszo megcsúfoltá. ressz e, me megsegítlek! Adak három sípat. Segítek, hogy te nyered e a király léányát. Leszáll Hamupipőke. Azt mondja a ló: Pipőke. Gyere ki hónap regge az erdő szélire, fudd meg a sípat, hozak gúnyát, s menyünk a királyhoz. A testvérei is készültek má. Bárók, királyok, mindenki jött, szegényemberek, akinek vót egy lova. mennek otthonnot. Hamupipőke kibújik a hamubó, kifut hama az erdő szélire. Fújja a sípat. Jön a ló, olyan gúnyát hoz, hogy nem lehet ránézni. egmosdik, feveszi a ruhát. Szép vót. Azt mondja neki a ló: Én átviszlek, de ne vedd le az aranyalmát, hadd e, ráérünk harmadszo. entek, próbáltok sokan, csúsztak vissza, etört a karak, lábok, megdöglett a lovak. Jön Hamupipőke, átvágtot, rá se néz az almáro. Fuj te, látod! Rá se nézett az almáro. Ki vót? Hamupipőke leveti a ruhát, a ló eviszi. enyen haza. Jönnek a testvérei s az apjáék. Jaj, micsa szép fiú vót, micsa lova vót! Kidugja a fejit. Én is láttom. 10

12 Kocsis János repertoárja Népmesék Honnan te? Femásztom a kapura. Jaj te, szégyent csinálsz nekünk! Nem baj, hónap lerontsuk a kaput, hogy ne legyen hová femásszon. ásnap még szebb gúnyát hoz a ló. ost se vedd le az almát. Hadd e. egint átmennek a hegyen. Csudájo vót a királynok, nem aludt egész éjje. Nem is ke neki a király léányo. Hazajönnek a testvérei. Láttátok, te, láttátok? ég szebb vót. Kidugja Hamupipőke a hamubó a fejit. Én is láttom. Honnan, te? Femásztom a konyháro. eglátnok a királyok, bárók, milyen mucskas vagy. Szégyent hoza a fejünkre. ásnop lerontsák a konyhát is. Harmadik nap beléfúj a harmadik sípba. Jön a ló. ost má figyelmes légy! iko csendesítek, me nem tudak megállni, kapd le az almát, s tedd bé a zsebedbe. S nem adjuk vissza, csak majd. egmosdik, feveszi a ruhát. A napra lehetett nézni, de rá nem, olyan szép vót. ég szikrázott a patkó, miko átvágtotatt a ló. Hamupipőke lekapta az aranyalmát, s átment. Fujj, a király: Na nézd meg, milyen csuda! Adja a királyságát, s annak nem ke. Nem tudja férhez adni a léányát. Kimenyen az erdőbe. Azt mondja a ló: Hónaptó a katonaság keresi házró házro az almát. Te dugd bé a kalapad alá. Vót egy nagy szalmakalapja Hamupipőkének. Béjönnek a katonák. Hányon vannak a házbo? Négyen. Kutatnak mindenhol. iko hogy menjenek e, kiszól Hamupipőke a hamubó: Én nem vagyak ember? Hohó! Ne még csinálj hamut! azt mondja az apja, s ráüt a kalapjáro. Kiesik az alma. Hopp, te vótá? Én. Nézz oda, ha tudtuk vóna, megöltük vóna, s ti lettetek vóna, az egyik a király. Rögtön ráemelik a fegyvert. Viszik a királyhoz. Ütik az álármát, hogy megvan az aranyalma. Viszik bé a királyhoz. Ügyes vót, szép, okos. egrázzo magát. Vigyétek ki a fürdőszobábo, megfürödjék, borotválkozzék, vegye fe ezt a királyi gúnyát! iko visszajött, s meglátto a királykisasszony, a nyakábo ugratt. 11

13 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Édesapám, ez lesz az enyém! Na látod. Örvendett a király, hogy lesz, aki menjen a háborúba. Öreg vót má, ő nem bírt. Küdik a meghívókat. men az apja, az anyja is a vendégségbe. Olyan szép vót a fiak, hogy nem lehetett vóna festeni szebbet. Lásso, édesapám, azt hitték, boldogtalan vagyak. De én azé megsegítem magakat. Na, mullatság, minden. Éfél után jön egy fekete levél. Odaadják a királynok. Olvassa, ekezd sírni. i a baj? Né azt mondja, hadat üzent Törökország. kko s ekko ott ke lenni a harctéren. Szegény vejem! Nyakábo borul a felesége is. Jaj, te! ullassanak csak tovább. Ne is törődjenek, legyőzem én őket. Nagy ország, te, nem tudad legyőzni. Kisebbeket én is legyőztem, de ezt nem tudtam. Három nap múlva kellett menjen háborúba. Addig járt ott az udvaran, megnézett mindent. Szerették is a szógák. Az öreg király azt mondja, meen fe, nézi a katonaságot. Szalutálnok a katonák. Összegyűti őket. Kiátso: Na, most indultak a harctérre a vejemme. Itt a térkép, odaadam neki, me nem ismeri az utat. Aztán fogadjatak szót. Az egész katona alázzo meg magát. Amit csinál, azt csinálják magak is. Há hogyne, felséges királyom. indulnak. ennek szekerekke, lóháton. Értek ecce egy patakat. Ficfák vótak ott végig. Az új király kellett menjen dógáro. Leugrik. végzi a baját, hogy ne még tudják, mit csinált, vág egy hát vesszőt. rre mindenki vágott egy hátto, engedelmeskedtek, me az öreg király ezt mondta. ennek, vágtotnak. A törökek má csináltok egy nagy árkot, hogy ne tudjanak átmenni ezek, s le lett vóna győzve a király. Odaér a lóva, próbáljo ugorni, nem lehet. Belédobja ficfát. rre mindenki belédobja, s lett egy nagy híd. Nézd meg, te, milyen okos! Jól mondta a király. Honnan tudta, hogy így lesz? A törökek má ki vótak állvo. Leugrik a király. Itt sorba ke állni. Sietős vót, kellett menjen bajáro. rontatta a gyomrát a lakodalomba. Na, hama lenyomja a nadrágját. Az egész katonaság utánno csinálto, kitartatta a fenekit, mutatták a fenekeket az ellenségnek, ha kellett intézzék a bajakat, ha nem. A törökek nézték a kukkerre. Né te, milyen nagy fejek van, né milyen nagy orrak! zek óriások. Irnak hama egy levelet, vágtot a ló, lobog a fehér zászló, hogy meg van kötve a béke. Örvend mindenki, há hogyne. ennek haza. 12

14 Kocsis János repertoárja Népmesék Na lássátok, te, nem megmondtam, hogy ne sírjatak! ég egy golyót se löttem, s megvan a béke. enyen az öreg király, beszél a tábornakakka, lásso, mi vót. ondják, né így s így vót. De hogy milyen okos a fiatal király. Kacagatt a király. Na, kicsi vejem, most mullassunk. A király örömibe még csinált egy vendégséget. Hamupipőke kisegítette a bátyjoit, úriembert csinált belőllek. Király maradt, lehet, még most is él. Felvétel: január Debreceni ari Azt emondtam, az akasztott emberre? iko a léányt összeszurkálták? gy léány elopta a zsiványoknak a lovakat a pénzze. gyedülvaló léány vót a szüleinek, Debreceni arinak hitták. Jártok a fonóba, régebb jártok a fonóba, még ki-kimentek a fiú a léánnyo, és a fiúk ott köztek, melyik az a kurázsis, vót egy akasztott ember, régebb nem vették le a fáro rögtön, ott vót egy hétig, a fonóba ott minden vicc, melyik menjen e az emberhez. gyik se mert. Azt mondja Debreceni ari: Ó, ti fiúk vattak? Nem mertek emenni. Na, mennyit fizettek, emenyek én! Na, ötezer lej, vagy amennyi, léány is vót, kinn is vót az ember, a falu végin. Régebb vótak zsiványok, s vótak grófak. Tizenketten vótak zsiványok. Na nem baj, adak én neki ennie, meg is étetem. Főztek kását. Viszi, megfőve, s egy kalányt. Nem gondolta, hogy követik. Az ember má az ördögé vót, benne vót az ördög. Béteszi a kását a szájábo, az ördög azt mondja: Forró. Fujjad, ha forró! Ad neki másodszo. Forró. Nem baj, fujjad, má meghül! Harmadszo is. A fiúk megijedtek, efutattak. Vót ott hat ló, átolvetőkke, teli arannya. Lopták a zsiványok. Nem vót vellek senki, fogta ari, hazavitte, leszedte az aranyat rollak, s utat adatt nekiek. Ők jól álltok, gazdák vótak. A fonóba má várták. Na, ide a pénzt! Há te kive beszélté? Há velle. Azt mondta, hogy forró. entek a zsiványok, se pénz, se ló. Feőtöztek szépen, mennek a fonóba, hogy lássák, ki lopta e a pénzt. Ki vót kinn az akasztott emberné. Tizenketten szétoszlattak hat faluba. Csiáltok viccet. Ki menyen ki az akasztott emberhez? Há mé menjünk ki mü, fiúk, ez a léány má vót ecce. Na a zsiványok csiáltok köttetést a fiúkka, ki az a léány, minden. A léány gondolta, nehogy megfogják, ő nem vállol semmit. Na, egy szombaton azt mondja az apja, mentek messze: 13

15 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Na, léányom, itthon maradsz. Két kardja vót. Itt a kard, itt a fegyver, itt a pisztoly. Kócsald bé az ajtót, ide senkit bé ne eressz. Ne félj, se ember, se ördög lelke ide bé nem jön! A léány meg vót szeppenve. Az apja ement három napra az anyjávo. ment a tizenkét zsivány éfél után hozzájo. Ütik az ajtót. Az ajtó leveles vót, dupla vót, bé nem mehetett senki. Ki az? Az a fiú, akive beszélté a fonóba. Gyere az ablakhaz, apám evitte a kócsat. Vette a kardat s a pisztolyt. Tudta, hogy a zsiványok. Bé akarsz jönni? Igen, beszélgessünk, hogy legyé az enyém, ha meg tudunk egyezni. Na gyere! Bé kellett ugorjan. Feugratt, a léány megfogta a vállátó, s a másik kezive a fejit levágto. Azak ugrattak gyorsan egymás után. S mind megölte. A tizenkettedik észrevette, azt má nem tudta megölni, csak megcsonkázto a fülit. Az ement, csiált magánok bandát, nyomozta. Telik-mullik az idő, szép fiú vót ez. Köttetést csiált, hogy vegye e feleségül a léányt. Annyira, hogy minden sikerült. Na, megmondja, kié-mié. A kalapja mindég így vót fére, a bal fülire. Azt mondja a léány az apjánok: Te, nem szeretem. ié van mindig a fejin a kalap? Te, büszke fiú. jönnek, lakodalmat csiálnok. De mé nem teszi a kalapját le? Há büszke fiú. De nem jutatt eszibe a léánynok, mé nem veszi le. jönnek a szülei, mondják, hogy így s hogy úgy, egyedülvaló. S na. enjenek eskünni. ondja a léány az apjánok: Bá a templomba tegye le a kalapját. Te, fiam, mindenkibe van egy hiba, ha a pap is beléegyezik, mé ne hagyja a fejin a kalapját. Beszélnek a pappa, azt mondja, ha úgy akarja, legyen úgy. iután evette a léányt, azt mondja: Te, van nekünk egy palotánk, menjünk e oda. mennek messze-messze, egy palotábo. Vót ott egy öregasszony, egy fiatalasszony s egy léányko. A fiúnak az anyja, a felesége s a leányo vótak. z vót a zsiványok tanyájo. Gondolta a fiú, nem öli meg ő, megöli a felesége az anyjávo. Kiadta a parancsat. Na édesanyám, mire jövünk, legyen meghevítve a kemence, hogy ahogy bétesz valamit, hamu legyen belölle. S megsütik. Oda nem tudatt madár bémenni, olyan vót a palota. Két oroszlány vót a kapuba. Jó idő vót, tavasz. Sétáljunk egy kicsit az erdőbe. eg akarta mondani, ki ő. Szép vót. Jaj, te, hogy viszket a fejem, ülj le, nézd meg, nincs tetű a fejembe. (gy hallgató közbeszólása: aga látto, hogy ültek?) Én láttom a hegy tetejirő. S akko a léány meglátto, hogy csonka a füle, megijedt, kicsordult a könnye s réácsepegett. Csak nem sírsz? Én? Réácsepegett valami az arcomra. Lehet, hogy uzmara. 14

16 Kocsis János repertoárja Népmesék Azt hittem, hogy félsz. Én nem. ásnap menyen e valahová. ondja, hogy hevítsék meg a kemencét. eghatta, hogy égessék e a léányt. A felesége sajnálto, a kicsi léánko, négyéves lehetett, ott sepregetett, bémenyen, azt mondja: Né, mámika hevíti a kemencét, hogy magát égessék e. egijed a léány, kéri a gyermeket: Jaj, tanits meg, hogy ke emenekülni! Én sajnálom magát, eárulom. Ott a kapu mellett abba a szobábo van cipó, vegyen e onnan kettőt, dobja oda az oroszlányoknak, de aztán siessen, me hama megeszik, s nehogy magát is ekapják. Jön a vénasszony, azt mondja: Gyere! Hová menjek? Úgy meg kellett hevítse a kemencét, hogy szikrázzon, hogy azonna égjen e a léány. Odamennek a kemencéhez. Itt románul ke mondjam, me így is van. Azt mondja: Suie, fată, pe lopată! Nu pot. Cum nu poţi, suie! 1 Önműködő lapát vót, hogy ahogy a léány ráül, azonna bémenjen a kemencébe. Háromszo mondja, akko azt mondja a léány: Suie, bună şi arată! 2 Addig kötödett a léány, amég a vénasszony feült, hama bényomta, s eégett a vénaszszony. Hazajön a fiú, a vénasszony eégve, a léány sehol. ennek a bandájávo hama utánno, nyomozzák. Vót bandájo, tizenkét ember, amelyikek nem dógoznak, bágábondak. enyen a léány, keresztü erdőken. zek má megköröpelték. zek minden fát összeszurkáltok, keresték mindenhol. Femászott egy fáro, összeszurkálták a cubákját, de nem vették észre. Levetette a szetterit, a kombinéját, békötette. enyen tovább, lásso, hogy egy ember rakja le a ganét a szekérrő. Tata, én feülek a szekérre, rakja rám a ganét. Ha jönnek a zsiványok, mondja meg, hogy a szógájo rossz helyre hozta a ganét, s maga azé viszi e. Úgy is csinál. Jönnek a zsiványok. Nem látott egy léányt, tata? Nem láttam én, csak nyulat, rókát. De igazán mondja meg, annyi pénzt adunk, amennyi ke magánok. Nem láttom én, ha mondam, csak rókát s nyulat. Nekifognak, a kardakka belészurkálnok a ganéba. Összeszurkálják, de szerencsére a szivit nem kapták e. Hazaviszi az ember a ganéva, hazamenyen a léány. Aztán a fiúnak egy 1 Ülj fel, leány, a lapátra! Nem tudok. Dehogynem, ülj fel! 2 Ülj fel te, anyó, s mutasd meg! 15

17 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen baráccso megint ecsábitatta a léányt. egint evitték. Látto, hogy ezek a zsiványok. Nagy mullatozást csaptak, bérugatt mindegyik, leestek a fődre. ost hogy menjen ki? Ahogy ment ki, rálépett az egyiknek a kezire. elyik az? Úgy, mind a barátsok: 3 Én. i csinálsz? enyek peselni. Kiment s hazament. egszabadult. Hazament az apjáékhaz. enyen a rabló megint, bajuszt hagyatt, nagy hajat. A léány má élt velle, megismerte. Na, édesapám, ez. Bézárták az ajtót, az apja eröss vót. Né, te, mi csiáltá. Apám, ez az. Kikészítették. A léány él most is. [Hallgató közbeszólása: ost is él?] Ha nem halt meg. Felvétel: június 21. A felvételen jelen volt Kocsis János 5 szomszédja Citrom Vót egy király, nem vót csak egy léányo. Régebb jártok a királyok egymáshoz, nem vót gránico. A léányo megcsinálto az egyetemet. ost, hogy tovább tanuljan, Törökországbo kellett menjen. Az apja fogadatt egy tanárt, hogy az tanítsa írni-olvasni. egegyeztek, hogy ha bántodáso lesz a léánynok, az életét veszti. A király azt akarta, hogy a veje vátso fe. A tanár vállolta, hogy vigyáz a léányáro, vélle alszik, vélle eszik, még a vécére is ő viszi. Amennyit kérsz, annyit adak. telik egy év, e kettő. Karácsonyrá, húsvétrá, pünkösdre mindig hazajöttek. Vót ott egy asszony, takarítóné. nnek vót egy éppen olyan léányo, mind a királyléány. Az asszony ilyen sárkány vót, állotaknak a feje. Kimenyen ecce az asszony, beléfúj egy sípba, mindenféle állot eléjött. egköröpölték az asszonyt. Na mi a baj? Ke nekem minden állottó egy csepp vér. Na jól van, jön minden állot, egy inekciós tűve vett mindegyiktő egy-egy csepp vért. ttő, tudta, hogy állapatos lesz a királyléány. Összekeverte, s belétette a kávéjábo. enyen ecce a tanár a királyhoz. 3 Férfihangon, mintha egyik barátjuk lenne. 16

18 Kocsis János repertoárja Népmesék Jaj, felséges király uram, jaj, felséges király néném, nem is merem mondani! Láttom az éjje, hogy olyan állopatas. Nem baj, pénzünk van, adunk egy sürgönyt, úgyis kívánjuk látni. Na jön a léány. De olyan vót, hogy nem tudatt leszállni a hintóbó. Disznyó, piszok, megcsúfoltad a léányomat! Karóba húzta a fejit a tanárnok, s a léányt bézárto. A királynok vót tizenhárom tanácsosa. Csinálnok gyűlést, hogy a léányt ölje meg. Azt mondja az egyik: Kösse a lófarka után. ind darab marad belőlle. A másik: Égessék e zabszalmávo. Akasszák fe. Dobják a vízbe. Haljan éhen. indegyik mondatt valamit. Jön akko egy öreg. Itt beszélt mindenki, de okosan senki. agánok ez az egy gyermeke van, király uram. Nem hibás ő se, a tanár se, me másképp nem jöttek vóna ide. zt a sárkányné csinálto. aga egy hét alatt csináljon egy nagy vasbárkát, négy-öt miliméteres acélvasat hegesszen össze, ne legyen se ajtója, se ablaka, s tegye bé a léányt, s tegyék bé a Fekete-tengerbe. ind tapsolnak. Helyes, helyes, amit mondatt arci bácsi! á arcinak hitták az öreget. Vegyen oda bé egy varrógépet, dógozzék, hogy ne unja magát. Ételt, italt tíz évre, sült húst, pálinkát, öt veder pálinkát, tizenöt veder bort, s gúnyanéműt. eg is csinálják, bézárják oda a léányt. Sírtak s bánták, s bédobták a Fekete-tengerbe. Hol Indiábo, hol Ázsiábo viszik a habak. A királyné búsult. z nagy szégyen, megtudja az egész ország, az egész királyság: Sze ő nem hibás. Hadd e, má még izélünk, 4 s hátha kitudódik, ki tette. Telik-múlik az idő, a léány megbetegszik. Olyan csúf gyermeket csinált, amennyi állotszőr vót, minden vót rajta. Szopik a gyermek, nő, nő, nő. Úgy nőtt, hogy má félt az anyja, hogy megeszi őtet. Három nap után megszóllal: Ide hallgassan, maga édesanyám? Igen, fijam. agak mit szoktak csinálni, mikor megszületik a gyermek? Há szoptassuk. Na én akko enyelem magát csicsestő. De mondja, maga mit eszik? Né fiam, itt van hús. Há hol vagyunk mi most? Né ez s ez történt. 4 Itt: érdeklődünk. 17

19 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Tudam én, tudam, ki tette. lintézem én a baját. Na adjan, hogy egyek! szik. egette eccere mindennek a felit. Úgy nőtt, hogy nem kezdett férni. Három nap múlva megette a többit. Innivaló nincs? De van az is. Csak az a baj, hogy nem tudunk kimenni. aga tegyen csak fére magánok ételt két évre, a többit eintézem én. A többit megette. egkoppintatta a hordót, megitta a bort, megkoppintatta a másikat, megitta a pálinkát is. nyutazkodatt. Na édesanyám, ez má élet! Igy fekvésbő megrúgja a csónak fedelit, úgy ement, mintha nem is lett vóna. Kiugrik. egfogta a vascsónak sarkát az egyik kezive, a másik kezive uszatt. Kivitte a csónakat a partra. De az asszony úgy szerette a fiát, mind a két szemit. Akáhogy, az övé vót. egszóllal a fiú: De én éhes vagyak. Nem baj, me van pénzünk, s vesze ennivalót. mész a városba. De én nem hagyhatam így itt édesanyámot. Csinálok házot magánok. Ha maga meghal, mit ér nekem az élet? Nőtt az asszonynak a szíve, miko látto, hogy ragaszkadik hozzá a fia. Csinált is neki óra alatt olyan ötvenéves fákbo egy házot. ost mondja, hová menjek. De má vót vagy négy méteres. Zúgatt az erdő, miko beszélt. S csúf vót erőssen. Ahol látsz sok embert, ott van piac. Vesze húst, kenyeret. Éppeg Törökországbo ment bé. És miko meglátták az emberek, úgy mentek, hogy egyik ütette le a másikat. ind elfutattak. egrakta a karát hússa, kenyérre. Vitte az anyjához. De milyen bolondak, édesanyám, mind efutattak. Nem ismernek. agukná mi a szokás, miko megszületik a gyermek? egkereszteljük, s adunk neki nevet. isze azé nem ismernek az emberek, me nincs nevem. Na jöjjen, én lefekszek a tenger szélire, tötsen vizet, imádkozzan, s adjan egy nevet. ilyen nevet? Citrom. Na jó, mátó meg vagy keresztelve, Citrom a neved. Három nap múlva megint megy vásárolni. Az emberek megint futnak előtte. eghallja a király fia, hogy milyen nagy ember jár az országbo. nnek az óriások országábo vót szeretője, de az óriások nem engedték bé hozzájok. Édesapám, én beszélek vélle, hátho legyőzi őket. Jól van, fiam. iko megint bémenyen Citrom, menyen az utcán. A királyfiú megbútt egy bugas kapuhaz. iko Citrom ement, utánnokiátott. Te! 18

20 Kocsis János repertoárja Népmesék Citrom: Ki az? S a királyfiú belé is szart a nadrágjábo. egint: Te! Ki az? Nekem nevem van. Harmadszo is. Te! Én Citrom vagyak, mondd meg, mit akarsz. Senki sehol. Keresi s ecce megkapja a kapu alatt. i a bajad? A királyfiú emondja. Ha jól megfizeted, menyek. Téged hogy hívnak? Én királyfiú vagyak. é vagy ilyen büdös? A királyfiak mind ilyen büdösek? Há megijedtem. Ilyen embert még nem láttunk. Vannak marháid? Csinálj kilencvenkilenc sütet kenyeret, vágjá le kilencvenkilenc tehenyet, készíts kilencvenkilenc veder bort. Három nap múlva jövek, megeszem, s menyünk. Ott is adsz egy ételt, s miko visszajövünk, megint. z a fizetés. á vót vagy hét-nyolc méter. iko hazament, mondja: Édesanyám, né hogy jártom. S né, mit mondatt. Fiam, ne menj, meglönnek, s lesz valami bajad, s nekem senkim se lesz! Ne féljen! menyen Citrom. Te mé vagy ilyen büdes? Há beszéltem véled, s összeszartam magam. indenki ebújt, egy szunnyag se vót. Étel-ital minden készen vót. gy órát ett Citrom, amég jóllakatt. Na menjünk. Te megint büdös vagy. ive menjünk? Avva a szunnyag lóva? S tegyé gunyát, gagyát, há így akarsz menni a szeretődhez? Tett neki az anyja gagyát. Na üljenek fe! Feteszi Citrom az egyik lábát a lóra, s kettétört a dereka a lónak. Na, látod? Én menyek gyalag. Ahogy ment Citrom, egy fél kilométert lépett. A királyfi alig ment utánno, habzatt a ló. Vagy kilencsze belészart, s mosdatt utánno. Alig bírt má menni. Te, viszem én a szunnyagat. egfogta a kantárját, s vitte a levegőbe. eg is döglett rögtön. Odaérnek. Né, ott a város, ott vannak az óriások. Olyanak, mind maga. Vót egy nagy bestelen fa. 19

21 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Né én ide megbuvak a fa mellé. aga emen előrre, s csinál rendet. á azak lönnek. Na, nem baj. meen és meen bé. Az óriások fe vótak szerelve gépfegyverre, ágyukka. Lőttek. Üljetek le a seggetekre, s ne mind köpjetek! Az óriások csak tartatták a tüzet. Citrom ekapatt egyet, s leseperte a többit. Nem megmondtam, ne mind köpjetek! enyen vissza a fiúhaz. Na gyere! Szabad az út, menj a szeretődhez. Aztán ne felejtsd e az ételt! Én itt maradak. Ne félj, nem lesz semmi baj. Küdj egy gyermeket, ha baj van, s menyek. een a királyhoz: Né, jöttem, most má a királykisasszony az enyém. Örvend a király, mullatnak vagy két óráig. Amelyik szeretője járt hozzá, beszélt egy szógálónéva, hogy segítsen. ondta, hogy hagyja nyitva az ablakat. Éjje béjövek, s megölem. Te hóttig boldog lesze, annyit fizetek. A fiatalak lefeküsznek egy külön szobábo. Éjje bémászott a másik, evágto a királyléány nyakát, s ement dógáro. Az ablakat bézárták utánno. jön kilenc-tíz óra. Az öregek má várták őket, hogy még diskuráljonak. A király má ideges vót. A királyné: Hadd e te, e vannak bággyodva. A király menyen, üti az ajtót, üti. A fiú kiugrik az ágybó, vérbe ugrik. egijedt. Né, én aludtam, s a szeretőm meg van ölve. Disznó, piszok, megölted a léányomat! Hama eitélik, hogy akasszák fe. Citrom megéhezett. z efeledkezett róllam. iko menjen bé, ezt viszik akasztani. Hej! Az emberek efutattak, csak a hóhérak maradtak ott. Né, engem feakasztnak. S nem jössz haza? Nem. resszétek e, te! Az egyik hóhér: Nem én ítélem e, hanem a törvény. Én nem látok itt semmi törvényt. Kiszabaditsa. sznek, isznak. S egykettőre hazaérnek. A hátán vitte a fiút. z mind szarta össze magát. Há te most má micsinálsz, ha megölték a szeretődet? Nem tudam. Nincs más? Nincs. 20

22 Kocsis János repertoárja Népmesék Há vedd e az anyámot. A fiú nem mert semmit mondani, megint összeszarta magát. veszem. iko? gy hét alatt e van intézve a lakodalom. Az anyja már várto. Bé vót zárvo, nem tudatt kimenni. gy húsz mázsás kő vót az ajtón. Azt hitte, hogy az óriások megölték Citromat. een ez, megölelte, megcsókolta. Né hogy jártom. Azak mind köptek. egölték a szeretőjit. S aztán hazajöttünk. S mondtam, hogy vegye e magát. Azt nem mondta Citrom, hogy az anyja szép, s még nem vót baja férfiva. Örvendett az asszan. De magánok kéne menyasszonyi gúnya. Nem baj, van varrógépem. ész s vesze nekem ruhát. ment Citrom, vagy húsz métert fecsavart a karjáro, s hozta. Há ennyit? Há nem még mérték, s ehoztam mind. Közbe az öreg király sürgönyezett, hogy jöjjenek csudát látni, hogy kit vesz e a fia. Jöttek autókka, akko csak a királyoknak vót, kocsikka, szekerekke, lóháton. Citrom ebutt, hogy a vendégek ne ijedjenek meg. iko az anyja kijött, olyan vót, mind egy hajnalcsillag. Örvendett a királyfiú. Olyan szép vót, hogy szebbet nem lehetett vóna festeni. Na Citrom, jöjjen maga is, az anyját veszem e, s maga ne legyen ott. ajd éfél után emenyek én is. ent éfélko, nem tudatt bémenni a városba. Lefekszik hasra az udvarra s bénéz. Itt vagyak, édesanyám. indenki összeszarta magát. Kifut az anyja, az apja, megcsókolták. Ne féljen senki, én is meg vagyak keresztelve, Citrom vagyak. Nem is mondta, milyen szép anyja van. Királyléány az anyám, léány vót, csak egy boszorkány s emondja, hogy járt. Én nem még akaram a népeket ijeszteni. ajd ejönnek magak is, vagy jövek én. Lakadalam után kifutattak taxiva, összeszedtek mindent. gy hét után azt mondja az asszony: kéne menjünk a szüleimhez. mennek. iko meglátto a szüleit, odafutatt, megcsókolta. Nem ismernek? Nem. A boszorkány léányo e vót vállolva örökbe. Az anyja tudta, hogy evállolják, ezé csinálto. Bémutatkozik, né ki s mi. A királyfiúnak csak apja vót. Citrom maradt velle otthon. Tata, maga ne féljen tőllem! Én magát úgy féltem, mind a két szememet. enjünk e vadászni. mennek. Citromnak egy nyakacsigájo vót ember. Citrom akarta, hogy legyen ő is ember. Vegyen egy jó kardat, amelyik a legjobban vág. Ne féljen maga. 21

23 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Há hogy féljek, sze te onokám vagy. Kimennek, járnok, járnok. Citrom nem nézett az állotak után. Vótak nagy bestelen fák, kinézett egyet, amelyik le van vágvo füréssze. Né, ott egy nyúl! Gondolta, ráér még lönni. Na, tata drágo. ondak egy esetet, maga meg ke csináljo. Én is legyek maguk közt. Nekem nincsen csak egy csiga a nyakamba. aga vágjo a nyakam, kiugrik egy fehér porcogó, azt tegye zsebkendőbe, vigye haza, dobja a kemence megé. Csak nehogy efelejtse! Há hogy, te, hogy öljelek meg? Ne féljen, ember leszek. Nekifog, nyírja az öreg. Vágto, vágto. cce kiugrik a porcogó, az öreg utánno. Citrom meghalt, az a nagy test. Hazaviszi az öreg. Levetkezik, má este vót, imádkozik, lefekszik, s efelejtette. cce eszibe jut. Jaj, te, efelejtettem! S bédobja a kemence megé. S reggere lett belőlle egy ügyes királyfiú. Az öreg megmozdul. Ő fekel. Jó reggelt, tata! Jaj, ki az, ki az? Én vagyak, Citrom. Lásso, milyen királyfiú lett belőllem? Te? Igen. Érkezik az anyja s az apja. Otthon mindent emondtak, a vénasszony s a léány megszeppentek. Nem ismerték meg Citromat. Citrom nem vót itt? Én vagyak Citrom. Há hogy? Igy s így. Lett egy ügyes királyfiú. ost menyek én e tatához haza. enyek, rendezzem e a dógat. ondjam e tatánok, hogy merte ezt megcsinálni édesanyámmol hibátlonul. ennek vissza megint. eglátto a király. egcsókolja őket. ljöttetek, többet innen nem mentek e. Citrom: ost má én beszélek. agánok hogy vót ilyen gyenge esze? dobta a léányát, s nem is vót hibás. z a boszorkányné csinálto így, s így. A király eordítatta magát. egfogták a vénasszanyt s a léányát, lófarkához kötették, s úgy húzta őket a ló, amég széjjementek. Citromék visszamentek az apjához. Pedig sírt a király erőssen. Lehet, még élnek, ha meg nem haltak. Felvétel: december

24 Kocsis János repertoárja Népmesék Virágfejű aranyember Vót egy király, vót neki egy vadászo. Azt mondja neki a király: Ne gyere haza, amég nem lőssz valamit. cce elkésett a vadász. Várják, várják. Érkezik, de nem hoz semmit. Te disznó, te ittá! Felséges királyom, mondjam e, hogy jártom. Találkoztam egy aranyemberre, virágfeje vót. A réten imádkozatt, letérgyelt, ivutt a forrásbó, megint imádkozatt, megint ivutt. Háromszo. Úgy etötettem az időt, mind gondolkoztam, hogy kéne megfogni. Hogy? Csinálunk egy pár csizmát. Olyan gyermeklábo van, az egyik csizma kisebb legyen, hogy ne menjen fe a lábáro, a másik nagy, hogy belémenjen mind a két lábo. eg is csináljo a király. Odateszik a forráshoz. A katonák ebujnak, hogy fogják le. Jön is az aranyember. Imádkozik, iszik, imádkozik, iszik, imádkozik, iszik. eglásso a csizmákot. Örvendett. Próbáljo fe őket. gyik nem ment fe, a másikba belészorult a két lábo. rőlködik. zek ki[szaladtak], efogják. Hazaviszik a királyhoz. Béteszik egy vasgalickábo. Hírül adják a többi királynok, jöjjenek csudát látni. cce a király ement gyűlésbe. A fia mind jádzott ott a galicka mellett. ressz ki! azt mondja a virágfejű aranyember. Há hogy? Apukámná van a kucs. Nem, má anyukádná. A köténye alatt. Tegyed magad, hogy viszket a fejed, anyukád keresi, nincsen tetűd vagy bolhád, s addig elopad. Kiengedsz, s aztán megint visszalopad. Úgy is lett. Hálálkodatt a virágfejű aranyember, s adatt neki egy sípat. Ha bajba kerülsz, ezt fudd meg, s én kisegítlek. Hazajön a király a gyűlésbő. egtudja, mi történt. eg akarta ölni a feleségit. A felesége, hogy ő nem s nem. lévették a gyermeket, addig vallatták, amég bévallatta. Olyan törvények vótak, hogy meg kellett vóna öljék. De csak ez az egy gyermekek vót, s útnak eresztették, ki az országbó. De adtak neki, egy acskó pénzt az anyja, egyet az apja, egyet közösen. Adtak melléje egy szógállót is. A fiú tudta, hogy van egy nagybátyjo. Gondolta, emenyen hozzá. ennek, mennek. cce azt mondja a szóga: Te taknyas, én megöllek! Ne öljé meg, van egy acskó pénzem, neked adam. Jó. ásodszó is azt mondja a szóga: egöllek. Adak még egy acskó pénzt, csak ne öljé meg. vette minden pénzit, pénz nékü maradt. ég a gúnyáját is evette. Közeledtek a nagybátyjához. Te, én megöllek. Ne öljé meg, hóttig szógád leszek, csak hadd meg az életemet. 23

25 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Odaérnek, bemutatkoznak. Persze, a szóga mondta, hogy ő a király fia. Örvendett a nagybátyjo. Telik-múlik az idő. A fiú pucolta a lovakat. A szóga mind csak rosszat akart neki. S akko a fiú újból kellett pucolja a lovakat. A szóga gondolta, ölje meg, me másképp ő jár pórul. enyen a királyhoz. Na aszondja, né mit mondatt ez a szóga. it, te? Hogy ő ehozza az ezüstrucát a hét fiáva. Hivassa a király. Te, ha nem csinálod meg, amit mondtá, karóba kerül a fejed. it mondtam? Há azt, hogy ehozad az ezüstrucákot. Reggere ha nincs itt, karóba kerül a fejed. Ő nem is hallatt ilyent, nem hogy mondja. Búsult erőssen. Neki nem is jutatt eszibe a virágfejű aranyember. De az jött magáto. egvilágosadik a pajta, jön. Nem megmondtam, mi csinálj? ásko fújj a sípba. Én tudam, mirő van szó. ke hozni az ezüstrucát a hét fiokájávo? Igen. Én nem is hallattam rólla. Na ülj fe a hátomra! Feemelkednek az égbe. Ott nem jártok lelkek. Ott lakatt a virágfejű aranyember. Az embernek nem vót felesége, csak három léányo. Azt mondja nekiek: Fürösszétek meg ezt a fiút, fektessétek le, ezüstbő csináljotak neki egy gúnyát, legyen rajta az ezüstruca s a hét fiókájo. Én addig elhozam. Na jó, úgy is lett. Regge, miko kezd picsmallani, téríti a rucát, menyen a királyhoz. Né te, ez csak királyfiú, mindent meg tud csinálni. Hama csinálnok egy vasgalickát, bézárják a rucákot. De a szóga csak nem nyugodatt meg. Né, bátyám, mive dicsekedett az a szóga. ive? Hogy ehozza az aranyrucát a hét fiókájávo. enj e, te! Igen. Hivassa. Én nem tudam, mirő van szó. Reggere hozd e nekem az aranyrucát. Sír-sír a fiú. Honnan hozza e az aranyrucát? Beléfúj a sípba. Rögtön ott is van a virágfejű aranyember. Né, mi a baj. Nem baj, ülj fe a hátomra. Femennek megint az égbe, az ember lakásábo. ondja a léányoinak: Fürösszétek meg, adjatak neki vacsarát. Reggere varrjatak egy aranygúnyát, rajta a ruca a hét fiókájávo. 24

26 Kocsis János repertoárja Népmesék Lefektetik, megcsinálnok mindent. Az apjak ehozza a rucákot, feköti a fiút, indulnak vissza. Regge téringette a fiú maga előtt. Csudálkozatt mindenki. A szóga haragudt. ost se sikerült, hogy megöljék. Na, gyermek, látom, hogy ügyes vagy. Beléteszik egy vasgalickábó ezeket is. Haragudt a szóga. z nincs megpucolva. 175 sor port kellett kiverjen a lovakbó. Szegény megint kezdte elölrő. enyen a szóga a királyhoz. Oj, nagybátyám! Halljan ide, mit mondatt ez a szógám. it te? Csak nem egy csudát? Hogy ehozza a gyémántrucát a fiókáiva. Csak nem? De igen. Na küdd ide! Jön a fiú. Na akko hozd e, ha dicsekedté velle! Én nem mondtam. Reggere karóba lesz a fejed. Sír, búsul a fiú. Beléfúj a sípba. Na nem baj, ne búsulj! hozzuk. z az utolsó, ezt még megcsináljuk, többet nem tud hazudni. viszi a léányoihaz. Adjatak vacsorát, fektessétek le, s varrjatak neki egy gyémántgúnyát. Én ehozam addig a rucákot. Regge kioktassa a fiút: Aztán jönnek a királyok csudát látni. Feveszed a gúnyát, hajtad a rucát, megkerüled köztek. iko vége, kikiátod, ki vagy te, s ki a szóga. Apád is ott lesz, s hazavisz. A gúnya s a rucák visszatűnnek, nem maradnak ott. Regge hajtsa őket fel. eglásso a király. A szóga is gondolta, nem még hazudik. Hirdeti a király. Jönnek minden országbó csudát látni, nem még tértek a király országábo, annyian. A fiú hajtatta a rucákot, megsétáltotta. Kihozza a másikakat, aztán az utolsókat. Há nagyon ügyes fiú vagy. Na most mondjak én is egyet. ondjam meg, ki vagyak, s mé tudtam megcsinálni. nnek s ennek a fia vagyak. Igy s így jártom. A szógám abba járt, hogy a nagybátyám öljen meg. Né, apám, én vagyak a fia, vagy az? A nagybátyjo kivette a kardját, s megölte a szógát ott helybe. Hazamentek, lehet, még most is élnek, ha meg nem haltak. Felvétel: december

27 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Orondi cce elopták a tisztátalanak egy királynok a legkisebb léányát. Kimegy a király, mind búsul, mind búsul. elyik akarja, hogy ne még legyen többé katona? Többé soha. z is jelenkezik, az is, sokan. Van egy nagy dógam. Úgy vagytak emberek, ha megcsináljátok Ide hallgassatak! Nekem elopták a tisztátalanak a léányomat. Aki visszaszerzi, ha még legény, neki adam a léányom, s a fele királyságot. rre visszahúzodnak. gy sincs köztetek? Azt mondták a tisztátalanak, hogy ha valaki kiáll három éjjelt, hogy az ördögek csináljanak akkármit, akko visszaadják. Nincs mit csináljon, kinevez ezt, azt. Reggere a fiú fe van akasztva, kifordítva, a húsa evive. cce következik Orondi. Buta, erős, nagy ember, de az Istent szerette. Azt mondja a király: elyik az az Orondi? Én vagyak, felséges királyom. Te vagy az? Én vagyak. Hallattam, nagy vitéz vagy. ste gárdát állsz. egértettem. De kérek öt veder bort, két veder pálinkát, ezer üveg sört, ezé kiállok. aga miko bétesz szántinélánok, én nem mehetek italé. Ke még egy puska és két kard. gyikke vágam őket, a másik ott lesz a szoba közepibe. Én hármot is. De vigyázz, má sok meghalt! Ne féljen, felséges királyom! Fél királyságot adak neked, fődet, házot Na, Orondi, miko sütétedik, te benn ke legyé a szobábo. Ott aztán deszkurkáld magad. S még egy jádzókártyát! megy napvilág, szétnéz. Középre kiteszi a széket, húz két méterre egy kört, a szélire bészúrja a kardat. ste aztán: gyé-igyá, Orondi, Istenem vagy, Orondi, Királykurva, vertelek, Csaptalak, hogy nyerjelek. Jöttek az ördögek, vonatta, mindenne. Úgy is, mind az ördögek. Jaj, Orondi, most jöttünk Aki béjön, levágom! Jött a testvére. Aki béjön, levágom! tt, itt. Szerusz, Orondi, igyá Orondi! Körön kívül a tijétek, bejül az enyém. 26

28 Kocsis János repertoárja Népmesék Tizenkettőtő kettőig járnok ezek. Jöttek vonatta, autóva. Letelt az idő. Azak gyengék lettek. Utoljáro jön a léány. Jaj, Orondi, én leszek a te feleséged. Térdig e vagyak fehérítve. (e az ördögek efeketítették.) Csak ütette a kártyát, evett, ivutt. Bivalybikák, bölömbikák jöttek, ő nem törödt semmive. Körön bejül az enyém, kívül a tijétek. Virradatkó ealudt. Regge jön a király. Köti fe. j, én egész éjje gárdábo, s most se hagyja, hogy aludjak. eg akarta ölni a királyt. A király elfutatt. ondja a feleséginek: z az Öröndi megőrzi a lányomat. ég él? Persze, meg akart ölni. Tizenegyko feötözik, fésülködik. egy sétálni. A király meglásso. Láttod a léányomat? Láttom, nem láttom. Nem láttom. Ott mind jöttek a vonatta, nem láttom. Sétál a városba, estére megy vissza. Húz egy nagyabb kört egy méterre. Innen kívül a tijétek, bejül az enyém. Üti a kártyákot. gyé-igyá, Orondi, Nem hagy Isten, Orondi, Királykurva, vertelek, Csaptalak, hogy nyerjelek. Veszi a poharat, iszik. Jönnek a vonatak, bölömbikák, a szülei. Ő senkive se áll szóba. Utoljáro jön a léány. Na, Orondi, most má az enyém vagy. Kiváltottá, gyere, csókolj meg! Feemeli a léány a ruháját, mutatja a micsodáját. Tiszta fehér. Ő semmi. Az ördögek bizgették. Ő csak csapta a kártyát. Lefekszik, alszik. Regge megy a király. Nem még zavarta. Fut a feleségihez. Jaj, asszony, Orondi él! Nem baj, hogy vátso ki a léányunkat. Jaj, te, mi lesz, ő ke legyen a király! Ne félj, erős ember, bátor ember, ő is ke legyen a király. Jön a harmadik este. Sétál a városba, aztán húz még egy kört, egy méterre szélesebbet. Jönnek az ördögek tankka, katonaság, lőttek. egyé-igyá, Orondi, Isten nem hagy, Orondi, Királykurva, nyertelek, hogy verjelek. De csak azé, hogy ha rossz lesz a léány. Hogy ő nem hagyja, hogy csúfolják. Hol egy pohár pálinkát, hol egy üveg sört. Katonaság, ágyuk, bölömbikák, mindenek jöttek. A szülei: Gyere má, meghalt ez, gyere má, meghalt az! Akko jött a léány, tiszta fehér. De ő nem szólt, nehogy kifordítsák. Lásso Orondi, hogy virrad, ott vót az óra az asztalan, négy óra. Azt mondja: 27

29 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Kedves feleségem, mos má lépj hozzám. Kimentettelek. Ittak, ettek, lefeküdtek. Regge jött a király, miko látto, hogy alusznak, leesett. gy részrő bántotta, pedig az ördögeké lett vóna a léányo. Futattak a szolgák, fedörzsölték. gy kicsit félek tőlle, nehogy megöljen engemet is azt mondja a király. Ne féljen, ebbő lesz egy bátor király. iután kivátotta, nem adta neki a léányt. Gondolta Orondi, megbosszulja magát. Hitták ki instrukciára, nem ment. egölem én a királyt. Fegyújtam a királyságát. egy Orondi az ablakhaz, dörzsöli a kezit, nem tudta, mit csináljon. Kinéz az ablakan. Ott az eperfán egy csóka megkötve. Kár, kár azt mondja. Kár, hogy élsz. Né, megöltem az ördöget, s nem adta nekem a léányát. Kimegy, s kiakassza. Gondolja, hogy odacsapja. egszóllal a csóka: Ne csapj oda, Orondi! Adak három sípat, s majd segítlek. A királyléány ugyis a tiéd lesz. S erepült. Jön a király. Te Orondi, csinájj még egy dogat! Van ez a nagy hegy, hordd e, me regge tíz óráig nem süt bé a nap a kastélyba. Ha látom, hogy e tudad hordani, látom, hogy jó vejem lesz. Jön-megy Orondi a szobábo. it csináljon? gysze eszibe jut a csóka. Na lássuk, nem hazudatt? egfújja az egyik sípat, lássuk, igazat mondatt a csóka. á csak az ablakra száll a csóka. i baj, Orondi? Né, ez s ez. Ne is mondd! Tudam én. Nem igérem, de meglássuk. Regge hétko bésüt a nap. Éjje ehordták az ördögek. Regge bésüt a nap a kastélyba. egijed a király. Fut: Jaj, ég a palota! Dehogyis, te, süt a nap! Kinéznek az ablakan. Lássák, hogy Orondi jön-megy, seperget, rakosgatja a szerszámokat. indha ő dógozatt vóna. egijed a király. Látto, hogy milyen merész ember, s aztán neki adta a léányát. Akko üzent a többi királynok, hogy jöjjenek, me nagy lakodalom lesz. Csinált is a király egy nagy lakodalmat. Felvétel: január Barna Péter z egy eset. iko apám vót fiatal gyermek, akko vót. eghalt egy embernek a felesége, emaradt egy gyermekke. Az ember olyan famunkás vót, mind apám, regge ment, öste jött. cce azt mondja: 28

30 Kocsis János repertoárja Népmesék Te fiam, ez az élet má úgyse jó semmire. eg kéne nősüljek. Kaptam egy asszonyt három léánnyo. A gyermeknek, Péternek hitták, Barna Péternek, a keresztapja adatt egy bornyút. Vót egy kicsi pajtájok a fődbe, mind a szegény embernek, ott tartatták. A gyermek ment regge a bornyúva, sütétbe jött haza. Az asszony, a mostohaanyja csak korpás pogácsát tett neki, hogy haljan meg. De a gyermek derék, szép, piros vót. Nem létezik azt mondja az asszony a nagyabbik léányánok. enj velle, lesd meg, mit eszik. ste összeégetlek, ha nem látsz semmit. Jól van. mentek ki a mezőre legeltetni. jött dél. A fiú nagy táncos vót. egtáncoltatta a léányt, az elaludt. A tehény tátos vót. Kicsavarta Péter a jobb szarvát, kivett ételtitalt, terítőruhát, evett. Hazamennek este. ondja a léány, hogy nem látott semmit. Az anyja megverte, megégette a tüzes varizslóva. Édesanyám, ha megöl se tudak mondani semmit! Na jó. men a második léány, az is így járt. Én megöllek, ha nem mondad meg, mit csinált! Nem tudak semmit, édesanyám. en a harmadik. Annak vót még egy szeme a nyaka csigájábo. tt Péter, amit a szeme kívánt. eglátto a léány. j Péter, adj nekem is abbó az ételbő! Gyere, de ne mondj semmit otthon. ste kérdi az asszony: it láttá, te? Nem láttom semmit, édesanyám. egverlek, te, megöllek! Kitekerte a tehénynek a szarvát, kivett egy szervétát, s amit a szíve kívánt, minden vót. Na jó. Az asszony lefeküdt. Jön az ember haza a munkábó. Az asszony teszi magát, hogy beteg. Ki hal meg, ő meghal. Ki hal meg, ő meghal. Hivatam az orvost azt mondja az ember. Nem ke doktor! alszik. cce csak feugrik. Jaj, mit álmodtam! it, te? Ha nem eszek a bornyúbó, meghalak. gy bornyú egy bornyú. Veszek Péternek tizenhármot helyette. Lelakatolja az ember a pajtát, menyen a mészároshaz, hogy hónap vágják le. Péter kimenyen a pajtához és sír, sír. Péter gazdám, mé sírsz? Ne sírj! Üsd le a lakatat, s mi emenyünk. Na, hoz egy kalapácsot Péter s leüti. Na, most eressz e. it szólsz, hogy akarsz menni? ind a gondolat, vagy mind a szél? Hogy te? 29

31 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Jól. Ülj fe! Feül Péter. A bornyú evágtot egy más országbo, egy erdő szélire. Azt mondja a bornyú: Nekem nagy dógaim vannak. Csinálj magadnak egy házot, nekem egy pajtát. Hogy, há ne tudjunk egyezni, beszélgetni? Én állot vagyak, nekem pajta ke. Jó, hónapra kész lesz. Jön másnap a bornyú. Na, Péter, van nekem egy nagy esetem. Lehet, nem jövek többet hozzád. Ke verekedjek az ezüst bölömbikávo. Igy adta az Isten. Ha legyőzem, az enyém lesz az ezüst tó, ezüst fű. eg ke csináljom. Ha legyőznek, ide esek le a pajta elé. Jön aztán a bornyú megégve. Jaj, te, mi csináltá? Legyőztem, enyertem az ezüst tót s az ezüst füvet. ásnap megint. enyek. egint van egy esetem. Le ke győzzem az arany bölömbikát. Ha legyőz, mind csak ide temess e. egcsókolja s menyen. Az arany bikánok az orrán jött ki a láng. De a bornyú legyőzte. Öste jön efárodva, alig tud szuszagni. i csináltá? Legyőztem. De még van egy esetem. A gyémánt színű bikát le ke győzzem. Én ke igyak a tójábó. Ne felejtsd e, a bal szarvamba van az ételed, a jobba a fegyver és a kard. Fementek a levegőbe, verekedtek. ind jött, hogy essenek le. Hol az egyik vót fejül, hol a másik. Égtek össze, úgy jött a láng. S leverte a bornyút. Oda esett le a pajta elejibe. Barna Péter sír, sír. Kivette a szervétát a bal szarvábó, s etemette. Akko jutatt eszibe a fegyver. Na jó. Kiásso a tehenyet, kiveszi a fegyvert. i csináljon? megy, megy keresztü az erdőn. egkap egy óriást, amelyik mind görbítette a fákot s mind kiábálto, hogy nincs mit dógozzan. Te szúnyog, hová mész? Gyere, küsködjünk! Van nekem dógam. Nem úgy van! Gyere, küsködjünk! Ülj le, te gyermek, a seggedre! Ha odaváglok, nem kelsz fe többet. Birkóznak. egfogja az óriás Pétert, térgyig bécsapja a fődbe. Kiugrik Péter, bécsapja az óriást nyakig. Veszi a kardját, hogy vágjo le a fejit. Te Péter, ne vágd le a fejemet, én hótig szógád leszek. Jól van, de ha egy toppat csinálsz, meg lesze halva. Kiveszi az óriást. ost má hótig szógájo, semmi állapatba nem csalja meg. Na jól van. ennek tovább ketten az erdőbe. Kapnak egy óriást. ind egyenesítette ki a görbe fákot s kiátotta, nincs mi csináljon. Hová kíséred azt a szúnyagat? Hallgass, má még szógájo lesze! Na, gyere, birkózzunk! 30

32 Kocsis János repertoárja Népmesék Nincs nekem kedvem. De nem, gyere, küsködjünk! Bévágto Pétert térgyen fejülig. Kiugrik Péter, megfogja, bévágjo nyakig. Veszi a kardját. Te Barna Péter, nem hittem, hogy ilyen erős vagy. Hagyd meg az életem! Tü bécsaptak! Te, én levágom a fejed, me te bécsapsz! Péter, hagyd meg az életem! Jól van. érnek egy másik erdőbe. gy óriás törte össze a havasi követ, morzsálto, mind a lisztet, s kiábált, hogy nincs mit dógozzan. Te, nem szégyelitek magatakat, kíséritek azt a szunnyagat. Nem tudad, mit beszélsz, ülj le a seggedre, eveszi az életedet. Gyere, Péter, küsködjünk! Küsködnek, küsködnek. Bévágjo Pétert derékig a fődbe. Kiugrik Péter, bévágjo, alig látszodatt ki a fődbő. Veszi a kardját: Péter, ne vedd e az életemet, hótig a szógád leszek! Jól van. ennek, mennek. Péter nem mutatta, milyen étele van. Nem tudatt enni. Te, nem vagytak éhesek? De. enjünk az erdőbe, lövünk nyulat, rókát. Az egyik maradjan itt, az csináljo meg. Lőttek sokat. Jön egy kicsi ember lóhátan, kender szakállo vót. Te óriás, milyen jól süted a húst! Há hogyne. Én is belévágom a fogam. bbe aztán nem! iko meg lesz sülve, a hasadan eszem meg. iko megsül a hús, lecsapja a kicsi ember az óriást, a mejjire teszi a húst, mind összeégette. Jönnek a többiek. z csak jajgat. Há mi van, te? Jött egy kicsi ember lóhátan. Kérte, hogy adjak húst. Gondoltam, hogy féljek egy ilyen kicsi embertő. De odacsapatt, mind összeégetett. Barna Péter zsírt tett rá. Jobban lesze, ne félj! ásodik nap a másik óriás marad sütni. Jön a kicsi ember, kender szakállávo. Adsz nekem is egy cubákot? jj, az anyád! Adj, jobban jársz! z nem engedett. iko megsült, lecsapja a kicsi ember az óriást, a mejjire teszi a forró húst, mind összeégette. Jönnek öste. Ki hal meg, ő hal meg. Na nem baj. Harmadik nap marad a harmadik óriás. Ne félj, erendezem én! ind úgy jár. Jaj, Péter gazdám, ilyesmit még nem láttá a világon. 31

33 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Negyedik nap otthon marad Péter. Na, miko jösztek, meg lesz kötve ide a fához. Péter gazdám, miután meghalsz is, segítünk, ha megcsinálod. Jön a kicsi szőcske ember. Jaj, te Barna Péter, te vagy itt? Adj nekem húst! Ha nem tetted vóna meg ezt az óriásokka, hogy összeégeted, adnék. iko meg lesz sülve, a mejjeden eszem meg. Barna Péter megkapta a szakállát, kétsze körbecsavarta, megkötette. Jönnek este az óriások. Né, hol van! Na, megállj! eg akarták verni. De a kicsi ember kikapta a fát gyükerestő, s futatt. Na nem baj azt mondja Péter, együnk. sznek is, minden. Te, ez meg kellett akadjan itt az erdőbe. Nyomozzák, nyomozzák, megkapják. gy lyukba bé vót bújva. iko meglátto őket, kitépte a szakállát, s béereszkedett. Na, én menyek utánno azt mondja Barna Péter. Ne felejtsétek, mi csináltok! ost kipróbállok. De vigyázzotak, me tüteket megölnek! Vadvenikébő csinálnok egy hosszú kötelet s egy kosarat. Én leereszkedek. i lesz, mi nem, én megrázom harmadszo a kötelet, ti húztak ki. Lemen, lemen. Ott lenn egy más talaj vót. Kit látott? A kicsi embert. gy patakná mosta a vérit az arcáró. Te mit csinálsz itt? Ha megölsz, ha nem, mindegy. z a griffmadarak országo s a sárkányoké. Ha megesznek, megesznek. Akarsz valami tettet csinálni? Én hallattam, hogy valami három királyléány e van lopva. Én is hallattam. Te ott nincs mi csinálj. Ha nincs, nincs. Szerusz. Szerusz. mber vótá, nem ölté meg. ajd segítek. enyen, menyen Barna Péter. eglát ecce egy kastélyt. Itt lakatt a legnagyabb királyléány. eglásso a léány. Jaj, Barna Péter, hogy jötté ide? Az én uramnak öt feje van. Nem tudsz csinálni semmit. Kijár a lyukan, s megy mindenfelé. Nem baj azt mondja Péter. Van hamud? Rég ott nem vót gáz. 5 Van. 5 Rég ott nem vót gáz. Kocsis János családja a faluba való beköltözés után tért át a gázfűtésre. A mesemondáskor már hozzászokott a gáz használatához. 32

34 Kocsis János repertoárja Népmesék Szitálj nekem öt kupa hamut. cce csak repül a buzdugány. A sárkány dobta, hogy öt perc múlva érkezik, ne legyen az étel se hideg, se meleg. Barna Péter leveszi a szegrő, visszadobja, majnem leverte a sárkányt. Na akko Péterék bébújnak a híd alá. Jön a sárkány. egbotlik a lova. Pi, cuké! iko a hídhaz közelednek, majnem térgyre esik a ló. Pi, cuké! A hídan má térgyre esik a ló. Pi, cuké, csak nincs itt Barna Péter? Éppeg itt vagyak. Te mit kerese itt? Tudd meg, vége az életednek. Kapja Péter a hamut, dobja a szemibe, s vágjo le a fejeit. Legyőzte. iko megvót, levágto a körmeit, s jól eltette. ég van két testvérem azt mondja a léány. Nem baj, kimentjük. Te Barna Péter, ilyent még nem láttom. Hogy kéne evigyük ezt a kastélyt? Van egy ezüstszínű vesszőm, ráütünk a kastélyra, lesz belőlle egy ezüstszínű aranyalma. Igy is lett. ennek a másik léányhaz. Jaj, ti mé jöttetek? Az uram epusztít. iko jön haza az urad? Dobja a buzdugányt, s öt perc múlva. Van hamud? Van. Nem baj, csinálj nekem két kupa hamut. sznek, isznak, csókalóznak. Sze fiatalak vótak. cce csak jön a buzdugány. Fogja Barna Péter s visszadobja. Bébuttak a híd alá. egbotlik a ló, másodszo szinte térgyre esik. A hidan le is esett. Cu ne! Csak nincs itt Barna Péter? De éppen itt vagyak. Sze ide senki nem mer béjönni. Én béjöttem. Na, akko küskedjünk! Küskedtek. Péter szórta a hamut, s vágto le a sárkánynok a fejit. iko mind levágto, levágto a körmeit is. Akko egy aranyalmát csináltok a kastélyból, s mentek tovább. A legkisebbnek nagyon veszélyes ura vót. Kilenc feje vót. Jaj, testvérek, megöl az uram, mé jöttetek ide? Azt mondja Barna Péter: Hallgass, te, hallgass! Szitálj kilenc kupa hamut. 33

35 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen enjetek, menjetek, menjetek! Hogy képzeltétek, hogy ide jösztek? Jön a buzdugány, majnem leverte Barna Pétert. A füle mellett ment e. Visszadobta Péter. Na, gyertek a híd alá! Ti segíttek. e kisarjad a feje kilencsze. Jön, megbotlik a lova. Cu, csak nincs itt Barna Péter? ajnem térgyre esik. A hidan le is esett. De éppen itt vagyak. Na, most kargyazzunk. Bédobta a tarisnya hamut a szemibe, s vágto, vágto. Levágto. Alig vót elég a hamu. Levágto a körmit is, s etette. ennek, mennek. Az óriások má várták a lyukná. Fehúzzák a három királyléányt, s akko ő következik. it gondol Barna Péter: Te, ezek bécsapnak. Bétesz egy követ a kosárbo. iko majnem kinn van, visszadobják. Na ezek majnem megöltek. enyen, menyen. gy fán lát egy griffmadár fészket, a kicsi madarak mind sírnak. Há ti mé sírtak? inden évbe miko anyánk kiköt s má repülnénk, jön egy sárkány s megesz. Ne féljetek! egvédlek én. De anyátok tesz egy jót nekem? Persze. Na jön a sárkány. Kiáll Péter, s megöli, csak három feje vót. A madarak úgy énekelnek, úgy énekelnek. cce csak jön az anyjak. kezdnek erre sírni. De úgy sírnak. Há mé sírtak? Hallattam messzirő, hogy énekeltek, s úgy nőtt a lelkem. Édesanyám, úgy sírunk, úgy sírunk. aga elnyeli azt az embert, aki megmentett bennünket. Dehogy eszem! Örvendek, hogy éltek. léugrik Péter a madarak alól. Na, én vagyak. De csak enyelte. Sírni kezdenek a madarak. aga megette mégis. Nem, csak ez az ember meg vót égve, a sárkányok összeégették, s ki akartam javítani a bőrit. S kiköpte. Na, most, Barna Péter, mit fizessek? mondja Péter, merre s hogy járt. Na, nem baj. Kiviszlek én, csak nekem ke kilencvenkilenc cipó s kilencvenkilenc kiló hús. enyen Barna Péter, menyen. Találkozik a kicsi szőcske emberre. Né, mennyi minden kéne. Nincs baj, rendezek. ikorrá ke? Há hónaprá. Jó. ásnap regge minden megvan. 34

36 Kocsis János repertoárja Népmesék Ülj fe! iko eresztem a fejem balra, dobsz egy cipót, mikó jobbra, egy kiló húst. iko éppen kiérkezik, efogy a hús. i csináljon. Kivág a combjábó egy kiló húst, s bédobja a grifmadár szájábo, hogy ne ejtse vissza. Kiérnek. ondd meg, Péter, mi csináltá. Ilyen húst még nem ettem. Sok országot béjártom, de ilyen édes húst még nem ettem. ondja Péter, hogy a combja vót. é nem mondtad, nincsen. Kivittelek vóna úgyis, te, Péter. Te megcsúfítad magad. Békapja, s kiköpi. Száz évig is eélsz most. Szerusz. Szerusz. enyen, menyen. gy országbo érkezik, tiszta feketébe van az ország. Há mi van itt? Nagy baj van. Itt nem adnak vizet, csak ha mindig adnak egy léányt a sárkánynok. S most éppen a királykisasszonyan van a sor. Hol a király? menyen a királyhoz. Te nem látod, milyen gyászbo vagyunk? Segíteni akarak, azé jöttem. egölem én azt a sárkányt. aga csak tartsa itthon a léányát, egyedü menyek. bújik a kút mellé. Kilenc órako bugyborékol a kút, bújik ki a sárkány. 6 Hol a léány? Kiugrik Barna Péter. Itt vagyak. kapja a haját, s levágjo mind a három fejit. Na, Péter, tiéd a léányom s a fele királyságom. Nem ke nekem. Én menyek. Nem mész. Te vejem vagy. De én menyek. enyen Törökországbo. Nagy lakodalom van, az óriások veszik e a király léányoit. Kilenc párnán ültek, mindegyik párno alatt vót tüvis. iko Péter a város közelibe ért, kiugratt egy párno alollak. Összenéznek. Péter él. Na látad, mi csináltunk? Kiugrik még egy párno. é kellett mi csináljuk ezt? iko bélépett az udvarra, kiugratt az utolsó párno. iko bényitatt, az óriások ráestek a seggekke a tüvisre. egállott minden. Sok király vót ott, ahogy vendégségbe szokás a királyokná, nem tudták, mé történik ez. 6 Öt perc múlva érkezik. Kilenc órako bugyborékol a kút, bújik ki a sárkány. Kocsis János az ingázás miatt szokta meg az időnek az óra segítségével történő mérését. 35

37 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Péter gazdám, hótig szógád, né hogy jártunk. Nem vagyak olyan ember. egölté? egölté. A királykisasszanyak a nyakábo ugrattak. ddig nem mertek szólni senkinek. Kiveszi. Kiveszi az almákot. Kié? Az enyém. Kiveszi a sárkányok körmit, ötvenötöt, hetvenhetet s kilencvenkilencet. Kié? Az én uramé. A vesszőve ráüt az almákro. Palota lett belőllek. A királyok minden országbó bámultak. Ilyent még nem láttok. Az óriások: Péter, bocsáss meg! it bocsássok meg? cce meghagytam az életeteket. Itt van a király. Kösse meg jó huszárló farkához őket, háromszo kerüljék meg a várost, ez legyen a büntetés. ind csak dirib-darab maradt belőllek. agak azt hiszik, efféle vagyak? eghalt anyám, minden. Kimentettem ezt is, azt is. Én vagyak a legerősebb. Aztán evette a legkisebb királykisasszonyt. Vége van. Felvétel: december A király fia Vót egy király, és megátkozta a fiát, hogy ne tudjan megnösülni, amég nem kap olyan léányt, hogy növésre, mindenre olyan legyen, mind a testvére. A léány kapatt má fiút, de nem tudatt férhez menni, amég nem kap olyan léányt a fiúnak. gymásnok kellett keressék. ment a léány, vót elopva egy griffmadárnok egy léányo. Ő lopta e. A házo, az épüleccse a vizen vót. Körbe vót a víz. A léány eindult, mind ment, ahogy mondták, odaért a vízhez. kezdett énekelni. Olyan szépen énekelt, hogy a másik kijött a házbó. Aranyhaja vót mind a kettőnek. Azt mondja a másik a házbó: Há te mé jötté, kicsi tesvérem? Én hozzád jöttem. Tudam én, hogy vigyé e feleségül a tesvérednek. De ide nem jöhetsz bé, én se mehetek e. Én szülői átok alatt vagyak, anyám, a griffmadár három nap múlva hazajön, megöl mind a kettőnket. De én megmondam, hogy jöhetsz ide. Csiálsz fákbó egy csónakat, ahogy mész sebességge, én ekapam az aranyhajadat s béhuzlak. Igy is lett. A királyléány úszni nem tudatt, csiált egy csónakat négy fábo, az evitte. Bément, megcsókalták egymást. Te azt mondja a királyléány, mégis nem csiálhotnánk egy példát, hogy evigyelek? 36

38 Kocsis János repertoárja Népmesék Nem, me az én anyám megeszi a fődet, megiszik egy tavat, átrágjo a havast. inket is epusztít. égis, nincs neked egy példád, hogy egyere? De igen. Van nekem egy fésűm, egy zsebkendőm, egy gyűrűm. Én odaadam neked, de miko mondam, dobd hátro, me engem összeéget anyám. De nem szabad hátronézz, se te, se én. Jól van, mennek, mennek. Hazamegy a griffmadár, lásso, hogy elopták a léányt. enyen utánnok. Fujja a tüzet. Jaj azt mondja a léány, lyukad ki a hátom! Jön anyám. Dehogy is, te. De igen, ángyom. (e ment a tesvéréhez férhez.) i csináljok? Dobd át a fésűt a fejeden! Úgy is csiált. Lett egy nagy erdő utánnok. Az anyja ette, rágto az erdőt, fogyatt, efogyatt. ent megint utánnok. entek ők is, haladtak, de ecce a léány: Jaj, égek össze, lyukadak ki, úgy éget! i csináljok? Dobd hátro a zsebkendőt! Lett egy nagy havas utánnok. egette azt is az anyja, megint utolérte őket. Dobd hátro a gyűrűt! Lett is egy nagy tó. Nekiállt a griffmadár, itta, itta a vizet. Akko ők átbucskáztok, lett belöllek két aranyruca. Az anyja mind itta, itta a vizet. ind közeledtek a szájához. Tanakadni keztek, hogy mi csináljonak. Azt mondja a léány: enjünk közél a szájához, aztán mind ugrunk vissza egy métert, egy fél métert. Addig issza a vizet, amég kipukkad. Igy is csiáltok. Az asszony mind mondta: Ţîţă moi şi bourele, 7 Şi întoarce-ce la maică-ta iară. 8 Addig mind itta a vizet, hogy ecce kipukkadt. Na, örvendtek a léányok. Visszabucskáztok, s mentek tovább. Vót a királynok egy csobánjo, egy tökéletlen, Toagyérnak hitták. z erössen szeretett furulyálni. iko közeledtek a királyhoz, a léányok átbucskáztok a fejeken, s lettek két fa. Éppen akko ment e ott Toagyér, meglásso a fákot. P, p, p, ni-o dat Dumnezeul. 9 Levágto a fákot, s csiált két szép furulyát. A király várjo, várjo a tesvérit, hogy hozza má, jöjjen, hozza a léányt. De az nem jön. cce meghallják a cselédek. Az a csobány, Toagyér, ahogy furulyált, az egyik furulya mind azt énekelte, hogy: 7 z egy virág, ibolya. K. J. megjegyzése. [bourele=viorele. Puha keblek és ibolyák.] 8 Térj vissza ismét az édesanyádhoz. 9 it adott az Isten. 37

39 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Ţîţă moi şi bourele, Toarce-ce, Ţică înapoi la maică-ta, ţîţă moi. 10 ind ezt énekelte. A másik magyarul azt hogy: Én, a királykisasszony, hoztam a tesvéremnek feleséget, s Toagyer kivágott, me lett belöllünk két fa, s csiált belöllünk furulyát. Na mennek a királyhoz a cselédek, árulkodnak, hogy né mit hallattak. Hijja a király Toagyért: Na, Toagyér, énekelj! Nu se poate, împărate, crăpat de soare. Nu cîntă. 11 Ad neki a király egy pofat. Cîntă sau nu cîntă? 12 Cîntă, cîntă împărate! 13 Fújja az elsőt. Ţîţă moi şi bourele, Toarce-ce, Ţică, înăpoi la maică-ta. Na Toagyér, most fujjad a másikat. Asta chiar că nu cîntă. 14 Ad neki egy pofat. Cîntă sau nu cîntă? 15 egijed Toagyér. Cîntă, cîntă, împărate! 16 Fujja. Én vagyak a királykisasszany, hoztam feleséget a tesvéremnek. Na azt mondja a király, vidd vissza, add vissza, ahonnan levágtod a fát! Visszavitte Toagyér, odatette, az útra. Átbutykáztok, lett két fa, aztán léányok. ennek a királyhoz. Igen, de úgy hasonlítattak, hogy a király nem tudta, melyik a tesvére, melyik a menyasszanya. A másik se, a sógara se. telik egy nap, kettő, egy hét, kettő. Csókalja a királyt ez is, a másik is. Azt mondja a király a sógaránok: Te, mos má mi csiáljunk? Jön egy vénasszany. Ó, felséges királyom, kioldam én. aradjan itthon, a többiek menjenek e látogatóba. S miko ementek, maga tegye magát, hogy halálán van. Hal meg, s hal meg, olyan beteg. Jönnek vissza a léányok hama, amelyik a maga fejihez áll, az a tesvére, annak mégis jobban fáj, a másik a másik. Jegyezze meg őket. 10 Így hitták a léányt K. J. megjegyzése. [Puha keblek és ibolyák, / Térj vissza, Ţică, édesanyádhoz.] 11 Nem lehet, királyom, a naptól elrepedt. Nem énekel. 12 Énekel vagy nem énekel? 13 Énekel, énekel, királyom! 14 z igazán nem énekel. 15 Énekel vagy nem énekel? 16 Énekel, énekel, királyom! 38

40 Kocsis János repertoárja Népmesék Igy is csiál a király. Ahogy ehaladtak a hintóva, a király rögtön küd két lovast, hogy ki hal meg, ő hal meg, ki hal meg, ő hal meg. Jönnek vissza rögtön. Fut az egyik. Jaj, drágo tesvérem, ne halj meg! A másik: Jaj, drágo uram, ne halj meg! Feugrik a király: Ne sírjatak, nem vagyak má beteg! Há csak ilyen beteg vótá? Igen, me nem tudtam, melyik a tesvérem, s melyik a szeretőm. Há mé nem kérdezted meg? Há szégyelltem, hogy nem ismerem meg a tesvéremet. De egy öregasszany segített. os má jól van minden. Aztán csaptak egy nagy lakadalmat, lehet, még most is élnek. Felvétel: január arkalf Vót egy szegény ember, nem vót oan szegény. gy kis fődje vót. Régebb messze vótak a faluk, s nem vótak malmak, két-három faluba, s aztán faluk vótak tíz-húsz kilométerre, nem mind most, ahogy vannak a városak. entek malamba, messze-messze, négy ökörrel, hat ökörrel, sárok vótak, így tavaszan; inkább úgy mentek egy malamba. És ennek a szegény embernek vót egy gyermeke. arkalfnak hitták. Nagyon jól tanult, nagyon jó iskolás vót. A gyermek e vót hiresztelve. inden szempontbó. Többet tudatt, szóva nem tudtak a tanítók, mit tud ő. inden regényrő többet beszélt, maradtak elhülve. iko iskolás vót. Kitanult nyóc osztályt, vagy hetet a gyermek, ahogy vót régebb. Inkább hétre vót akko rég-rég. És el vót hiresztelve, akko vótak a királyok. eghallatta a király, milyen okos ez a gyermek. ég messze laktak a falutól, s messze laktak úgy egy olyan kilométerre, máskilométerre a falutó. Vót az ők házak egyedül csak. A király nagy bajba vót, a királynak küdtek mindenféle [ ] találós kérdéseket. zt-azt, hogy találjo ki. S akko úgy vótak, minden király küdett egyik a másiknak, s aki kitalálto, aztán kapatt érmeket s mindent. nnek a királynok jöttek mindenünnen, nem vót véleménye, s nem tudatt semmi feleletet adni senkiknek. Semmi királynok. Hallatta a tanároktó, vagy tanítók, nem tanárok vótak akko, meghallatta ő, minden, hogy van ennek a szegényembernek... Nem vót ő szegény ember, csak egyedülvaló gyermek vót ő. gy kis fődje vót, csak azt mondták má, szegény ember. Vót mibő éljen, s minden. ilyen okos ez a gyermek. arkalfnak hítták. A király feül a lóhátáró, s kivágtot oda. Beszéljen az emberre, adja neki azt a gyermeket. men haza hozzá. árcius vót, olyan meleg vót, mind most februárbo. Nincs hideg. Nem vót otthon senki, csak a gyermek, egyedü ott jádzott. Olyan éves lehetett a gyermek. 39

41 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Ott jádzott benn az izébe, 17 az ajtó nyitva vót, s a király a lóval, nem vót magoss házok, kicsi, alacson, ahogy vót régebb. Lóval bé, olyan okos ló vót, me amit mondatt a király, úgy vót. Béizélte a fejit a ló, s: Jónapot! A király, hogy: Ki van itthon? A gyermek, hogy nyitva vót az ajtó, s a király bément az ajtón, s a lónak a feje. Jónapot! Ki van itthon? Azt mondja a gyermek: ásfél ember s egy lófő. Azt mondja a király: Hogy értsem én eztet? Há úgy aszondja. aga aszondja nagy ember, benn van csak a fele, a lónak a feje, s én egész vagyok, gyermek vagyok, de egész vagyok, benn vagyak a házbo. S azt mondja: Akkó nem úgy van? Igaz, fiam. Apád hol van? Apám aszondja, ement, hogy csiáljon egy kárbó kettőt. Há hogy, fiam? Aztán tudja aszondja, messze van a malom, s rossz az út. e nem vótak akkó csak határutak, tudad. Aztán vót egy kis búzánk aszondja, bementek a szekerek a búzábo. ost apám ement, csiál sáncot, fárodik, működik, efárod. egmondtam, ne menjen. égis ement. Apám, üljön le aszondja, me akko ott se mennek, s akko a sáncbo nem, még beljebb mennek. S akko aztán most letapattak két métert vaj három métert, most a sáncot kikerülik, még letapatnak három métert a búzánkbó. Az utan nem tudnak menni ott. Szekerek, ugyé, mind nagy terü van, minden, nem tudnak menni ott. ennek messze a malamba aszondja. ondtam, ne csiáljon egy kárbó kettőt aszondja, üljön le a seggire. De apám nem akart megérteni engem. Aszondja: Anyád hol van? ment a malamba. Há jön hama? Jön aszondja, ha kerül, ha nem kerül aszondja, nem jön soha. Vót egy nagy víz, mind az Aranyas vagy aros, lehet, Ludasan lakatt vagy hol, nem tudam éppen a falut. 18 Hogyha kerül, jön hama. Hogyha kerül. Hogyha nem kerül, nem jön soha. e a víz messze ott fenn, s a malam szembe vót az ők házokka. De túl a vizen vót. S aszondja, ha nem kerül, nem jön többet haza soha. Ha jön így egyenest, a víz elviszi, beléfullad. Hogy érted ezt, fiam? Né, hogy. Ha jön a hidan, hama jön, ha nem aszondja, nem jön haza soha. 17 Itt: házban. 18 A környék folyóit és a közeli várost nevezi meg. 40

42 Kocsis János repertoárja Népmesék Na aszondja a király, ide hallgass, fiam! Hazajön apád, mondd meg, jön hozzám. Jó. ljön az apja haza öste, bágyodtan, ott ásto egész nap a sáncot, hazajött az anyja a malambo. Azt mondja: Ide hallgassan, édesanyám vagy az apjánok, né, vót a király nállunk. Valamit hazudtá, valamit, a vót az ők törvények, levágták a fejedet, karóba tették. Ha tévedté, vagy valamit mondtá, vagy árulkadtá, vagy na, valakiről mondj valamit, azonna levágto a fejedet, s húzta karóba. A király. Kardjávo. Na jó. Az apja nekifogatt sírni. Sír, sír, sír. Jön az anyja a malambo. Há mi van, te, mi? i van aszondja, regge ke menjek a királyhoz. Valaki aszondta, hogy loptam, vagy micsiáltom, árulkadtam, a király aszandja most levágjo a fejemet. Hivat a király. Az asszony is nekifog sírni. A gyermek, komoly gyermek vót, aszondja: Édesapám, menjen, menjen s menjen. aga aszondja mit sír? aga rosszabb egy gyermekné. Aszondja: aga a királyhaz ke menjen. Jó, fiam aszondja, de a király levágjo a fejemet, valaki valamit árulkadatt róllam. enyen regge, nyócóráro ott vót. 19 Jó reggelt, felséges király atyám! Jó reggelt! aszmondja. aga annak a arkalfnak az apja? Én vagyok. Felséges király atyám, bocsásson meg, én nem tudak semmit, én nem vétkeztem, nem árulkadtam. Letérgyel, imádkazik, sír. A király: Nem, gyere bé! Gyere bé! Há tegezte az izét. Felséges Nem! aszondja. Ne sírj, ne imádkozz, gyere bé, nekem van dógam vélled aszondja. Felséges én nem tudtam semmit hibázni. Gyere bé! Nekem van valami ügyem vélled. Na jó. Neked kicsi házod van. Palotát csinálok. indent megcsinálok. Főd, amennyi kell, arany, mindent adok, add azt a gyermeket nekem. Jövendőmondónak. Azt mondja a szegény ember: Felséges király atyám, há mit tud az a gyermek magához képest, hogy jövendőmondónak? Te, szegényember má úgy mondta a király neki. it tud az? Az többet tud, mind én. Én miko vótam a tennap nállo, elhűltem. A király má hallatta az iskolábo, hogy milyen okos az a gyermek, milyen okos, hogy nem vót az országbo. Felséges király atyám, ne haragudjék, há mit tud az a gyermek, fiatal, s minden, szegény gyermek, s csak az az egy van, hogy adjam, s nem tud semmit. 19 Kocsis János a gyárban reggel 7-kor állt munkába. Azonban a hivatalok 8 órakor kezdték a napi programot. 41

43 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Te szegényember, ne beszélj semmit, add a gyermeket nekem jövendőmondónak, me nekem jönnek mindenfelől ezek-azak, nem tudak kitalálni semmit, s az a gyermek nagyon okos. Az amit tud aszmondja, nem tud a világon senki. A király. Az apjánok. Az apja se tudta, hogy a gyermek éppeg olyan okos. Felséges király a Te, én neked építek palotát, építek mindent, amennyi pénz ke, annyit adak aszmondja, de a gyermeket nekem adod. Csókolom kezét, minden. Nem. Nekem a gyermeket adod ide. Holnap a gyermek jön hozzám. ment a király hónap regge, ehozta a gyermeket. A királynok vót egy éppeg olyan idős gyermeke, mind ő. A királyok oktatták, tanítatták, hogy legyen király. Nem tudtak semmit. Na, jádzottak a gyermekek, mind a ketten, olyan egyforma idősek vótak, kinn az udvaran. Se a király nem vette számba, se ők. 20 ajd miko küdnek valamit más országbó, a gyermek majd ki fogja gyészkurkálni. Na, jön egy izé, egy fiú, egy más országbó. inden királyná vót, sehogy nem tudták kigyészkurkálni, hogy mi a baja. Aszmondja, az a fiú aszmondja: Van három szeretőm. Nem tudam aszmondja, olyan egyformák, olyan jók, olyan szépek, olyan izé, nem tudak megválni egytő se. inden országbó vót a fiú, senki nem tudta megbírálni, 21 há ezt vedd e, azt vedd e. arkalfék lovagoltak egy olyan vesszőn, mind a gyermekek. gy hosszú vessző, s egy kicsi vessző ütették, s nyejdenye, nyejdenye, nyejdenye, futattak a lóva. Csak a vesszőt ütötték, nem lóval, vesszőve. ind a gyermekek. Gyermekeszek vót. De esze vót neki, több, mind a királynok. Na jó. Azt mondja a király: Te fiam aszmondja, menj ki az udvarra, van egy jövendőmondóm, megmondja ő. Kimen a fiú. Két gyermek, a királyé, s az ezé. Ott lovagoltak, futattak. Jön vissza. Két gyermek van. Na aszondja, menjen ki aszondja, állítsa meg, melyik arkalf. egállítsa arkalfat. ég fordul egysze-kétsze a lóva, mind a gyermekek. Hó, hó! ütette a lovat. Hohohohooo! Na aszondja, ebből s ebből az országból vagyak, Amerikából vagy Csehszlovákiából, 22 vagy honnét vót ő, na, összejártom az egész királyságot, meg ke nősüljek, má öreglegény vagyok, s van három szeretőm. Hîî! Neked van három szeretőd? Nekem egy sincs. A gyermek. Nagyon jó dógad van, három szeretőd, nekem egy sincs. Jól van, né, arkalf úr. Igen, s mi a baja? Né aszondja, van három szeretőm, olyan egyformák, nem tudak egyiktő se megválni, melyiket vegyem e, öreg vagyak má, 25 éves. Régebb akko nagy vót a szó. 20 Nem törődtek egymással. 21 Nem tudták tanáccsal kisegíteni. 22 Detrehemtelepen az 1970-es években több család csehszlovákiai rokonaival tartott szoros kapcsolatot. 42

44 Kocsis János repertoárja Népmesék Hî! égis aszondja, egyik csak jobb, csak jobban szereti. Semmit aszmondja, ha nem látom egyiket máma, má hónap meghalak utánno. ind a hármot ke lássam. Na, mondja meg nekem, hány évesek. Aszondja: gyik 25 éves. Hî! ásik? 17 éves. ásik? 18, de van gyereke. Na, itt baj van aszondja. Nagyléány ő gondja, kisleány te gondod, állj fére, má megrúg a csikkó. Ráütett a pácáro, s efutatt. ennek tovább, játszodnak. A fiú: arkalf úr egmondtam! enjen dógáro. Bément a királyhoz. Felséges király atyám. it mondatt? Azt mondta: nagyléány ő gondja, kisléány te gondad, állj fére, megrúg a csikkó. S avva evágtotatt. A király má tudta, hogy ke gyeszkurkáljo magát. Hallgass ide, fiam! enj haza, s nősülj meg. Az öreget ne vedd el, má nem tudad a te kezed után szoktatni. A kicsi leányt vedd el, meg tudad szoktatni a kezed után. Azt mondta, miko efutatt az izéve, hogy állj fére, me megrúg a csikkó! elyiknek van gyermeke, miko megnő a gyermek, megver. Téged. Te nem vagy apja. Felséges királyom, akko menyek s eveszem a kicsit. Jó. Na, ott úgy vótak a királyokná, ott ők ettek csak egy izén. Tolmács, szóva jövendőmondó, család, senki nem ett benn a házbo, ők külön az asszonyak, csak a király az izéve, se gyermek, se senki. Azt mondja egy nap a király. Neki vót két macskájo. Fogta a gyertyát. eddig ettek. Égett a gyertya, s ő fogta. A két macska úgy vót tanítva. S azt mondja ecce arkalfnak: Te, ide hallgass, mi a nagyabb, a természet vagy a szoktatás? Azt mondja arkalf: Felséges királyom, a természet. Hm. Nem tetszett a királynok. A természet? Azt mondja a király: Ide hallgass! z a macska született, hogy fogja az egereket. egértem. é fogja nekem a gyertyát? Én megszoktattam őket. egtanítattam. ég benne van a véribe, hogy fogja az egereket. Bizonyítsam bé? Bizonyítsd bé! Jól van. ment ki, másnap, vett három gyufáskatulyát. Hátro a kasakhaz, fogjan ő három egeret élve. enyen, addig működik, minden, s fog három egeret élve. Tudta, hogy a macskák ki vannak tanítva. gy egéré nem törödnek, vagy kettőé. De háromé aztán ledobják a gyertyát. Na jó. Béteszi a három gyufáskatulyábo, bé a zsebibe, s menyen ebédelni, csak ők ettek ketten. Azt mondja a király megint: 43

45 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen arkalf, mi a nagyobb? A természet. Nem a szoktatás? Az a macska mé született? Ha a természetrő van szó, fogja az egereket. Én kitanítattam, fogja a gyertyát, amíg eszek. Kivesz egy egeret a zsebibő, eengedi az asztalan, leugrik az egér, efut, gátá. Azt mondja a király: Na látod? Nem baj, felséges király atyám, nem baj. Kiveszi a másodikat. lereszti. z meg van ijedve. Fut s minden. A macska megrázzo a gyertyát, majnem ledobja az izét. Nem dobta le. Csak fogta. arkalf! it monsz? A természet vagy a szokás, a tanítás? Felséges király atyám, a természet, nem a szoktatás. Kiveszi a harmadik egeret. Belédobták azt a gyertyát az ételibe a királynok. iko látták a harmadik egeret. Belédobták az ételibe, a macskák le, bé az ágy alá, megfogták mind a három egeret. Azt mondja a király: arkalf! Inkább szartál volna a leveses tálomba. arkalf mindenbe legyőzte őtet. Ő jövendőmondó vót, hogyne győzte vóna le. Nem baj na, nem baj. ásnap jádzik kinn az udvaran, s mennek oda a királyhoz szakácsnék, viszik az ételt, s másik ezt, másik azt. en a levesse az izé, 23 s: Állj meg! arkalf. Nagy ember, nagyabb, mind a király. Állj meg! azt mondta: Tedd ide le a fődre! Letette az izét. á azt mondta a király, inkább szart vóna a leveses táljábo, amé megtette vele ezt a dógat. De nem ő vót a hibás, má a király. Na belészart a tálábo, bévitte az izé, eszik, minden. arkalf nem meen. Tudta, a király mit eszik. iko jött a másik fogás, menyen. Azt mondja a király: é késté? tőtöttük az időt, jádszottunk a gyermekke. egette a király, de ilyent még nem látott, ilyen ételt. ddig. á megöregedett, de aszmondja: Ilyent még nem láttom. Ilyen ételt. S azt mondja a szakácsnénak: Te, te milyen ételt hoztá nekem? Ilyen ételt nem ettem aszmondja. Ilyen cifra kolbászok, mindenféle, ilyesmit még nem láttam. Felséges királyom, maga nem tudam, mit mondatt ennek a jövendőmondónak, ennek a arkalfnak, azt mondta, tegyem le a tálat, letettem, s belészart. Pfuj, na nem baj aszmondja, elintézem én ötet, megölem. Hijja a katonákot, s ezárják. A királynok régebb vót tizenkét tolmáccsok, hijja a tolmácsokat. gyik így, másik úgy, kössük a ló farka után, mindenféle példákot mondtak. ásik, hogy akasszuk fe. Hm. Felakasszuk. Három nap után e vót ítélve. Összegyűlnek az emberek, csudáro, kigyűlnek mindenféle emberek csudáro. A jövendőmondóját akassza fe a király. Na, azt mondja: 23 Felszolgáló. 44

46 Kocsis János repertoárja Népmesék Neked van valami kérésed? Annyi aszmondja, hogy olyan fára akasszanak fel, amelyiket én szeretem, én választak. Vótak régebb a királynok hóhérjai, tiszta fehér ruhábo, akasztatták fe az embereket. Azt mondta a király: Ide hallgassatak, ez a gyermek jó vót szembe véllem, nehogy ne tegyétek meg velle, amit ő mondott. Az ő kérésit. Ő hal meg, minden, az utolsó kérése. Na kiment a két hóhér messze-messze az erdőbe. Vót nekiek akasztásfájok, a király nem gondolta, hogy a gyermek nem hal meg, nem tudták feakasztani. Gondolta, váloszt egy szép egyenes fát, valamilyent. De a gyermek nem azt kereste. gy olyan kicsi ügyes fát, amelyik kibújt tavaly nyáron. Járnok a hóhérak, járnok, vótak szép nagy fák levágvo füréssze. Na azt mondják, egy ilyen helyre. Nem. Hallattátok, mit mondatt a király? Amilyent én válosztak. Járnok, járnok, olyan december eleje vót, november eleje. Nem vót úgy hideg. A gyermeket mezítláb vitték, nem vót cipő a lábán. Járnok, aszondja, má megunták. Azt mondják: Te, arkalf! Várjotak, kapjunk! Ő mind kereste a kicsi növendéket, olyan arasznyi magossat. Nézd meg te, ez az, ezt kerestem. Én tudtam, milyen a kicsi ügyes fa. gy olyan fáro hová akasszák? egkötették a hurakka a fához, s ementek haza. mentek a királyhoz, a király kifizette, amennyi járt, s ementek haza. S akko azt mondta a királynok, miko vitték feakasztani: é akaszt fe? eguntam nézni a szemedbe. Ő nem felejtette e, amit mondatt a király, ő a királynok visszaadja. Tudta, hogy pénteken sütnek, szombat vót. Pénteken sütnek, duccakat nem vitték bé, odadobták a kutyáknak. Na, a gyermek hogy három napig e vót zárvo, nem ett, éhezett, mind a kutya. Na, hogy ezek ementek, östefelé indul ő is haza. Kezdett havazni, úgy jött a hó, jött a hó, ő mezítláb. egfázott a lábo szegénynek. Kapott egy rossz rostát. Vótak régebb a rosták, olyan lyukacsas, olyan báránybőr vót. vót dobva a sáncbo. egkapja, fázott a lábo, mind emelte fe, mind. Hî a gyermek, csináljok én egy bocskort. Gondolta, ne szakítsan a gagyájábó, hideg vót, vékon gagya, leszakítsa az inginek az ujjait, mind a kettőt. Csiál egy kapcát, levágjo, megcsiáljo, csiál egy ügyes bocskort. Összeköti dróttal, meen, nem még fázott a lábo. ost hogy menjen a királyhoz, hogy fizesse meg a király, amé vót ott. eg vót halva, feakasztatták, neki fizesse meg a jogát, menjen haza aztán. Na jó. A királynok jött három csikkója. Olyan három csikkó jött, egy anyátó, egyik hároméves, másik kétéves, egyik egyéves. Olyan egyformák vótak, nem lehetett megmondani, melyik hány éves. Nem tudta kitalálni az egész király. Azt mondja a hóhéraknak: Te, feakasztattátok? Feakasztattátok? eghalt? Feakasztattuk, hogyne. A király üti a fejit, nem tudatt alunni egész éjje. Jaj, ha még ecce fetámodna arkalf! Jaj, mé tudtam én arkalfat feakasztani, milyen arkalf vót, milyen minden! 45

47 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen gész éjjel nem aludt, jött-ment. iko arkalf odajött a királyhoz, aszmondja, na megállj, megizéllek 24 én, megtréfellek. Tudta, hol van a kemence, nem ett három napig, bé vót zárvo minden, menyen a kemencébe, megeszik egy kicsi duccat. Bágyodt is vót, fárodt is vót, meg vót tölve hidegge, ealudt a gyermek. A király nem tudatt alunni. Regge korán meen, lásso ott a lyukacsas izét, 25 olyant még nem látott, a hó megállott. een, meen. Nézz oda, te, ilyen cifra nyomakat nem láttom, amióta vagyak. ilyen nyom lehet ez? A király magába mind diskurált, meen utánno, lásso, mégis hová meen. Nem tudatt bémenni akkárki az udvarábo, akkárki, vótak a katonái. een, meen, nyomozza azt a nyomat, bémeen a sütőkemencéhez. A sütőkemence bé vót fedve, ott evesztette a nyomat. Bénéz a kemencébe. arkalf ledőfte a nadrágját, s kidüllesztette a seggit a kemence szájábo. A király e vót gondolkazva, búsult. Nézi, nézi: Ki van ott? látott valamit. Én vagyak! Ki az? arkalf. enj e, arkalf, nem haltá meg? Nem. Akko mé mind viccelsz most is? Nem viccelek. Azt mondta, megunta nézni a szemembe, nézzen a seggembe. Gyere, arkalf, és hagyj le a bolondságró, arkalf, legyünk emberek. Nem azt mondja, ember vótam, maga... Gyere, arkalf, jó, hogy nem haltá meg, s hagyj békét az izének. 26 Na, mi a baj? Né, jött három csikkóm te. Olyan egyformák. gy anyától, egyik három, egyik kettő s egyik egyéves. Nem tudja kibogozni még senki sem. Felséges királyom, meg vótam halva, elítéltek, nem mondak semmit. arkalf, megmondtam, megfizetlek, de aszmondja, még ebből kurkálj ki. Jó aszmondja arkalf a királynok, má öregember vót. aga nem tud egy annyit, mit esz egy csikó, mit esz egy másik, mit esz egy harmadik csikkó? Nem tudom, arkalf. Annyit sírtam egész éjjel, s úgy megbántam, hogy mér ítéltelek el. Akármit csinálsz, arkalf, még most az ecce segíts ki engemet, én is kisegítlek téged. Na aszmondja, van magánok egy tekenyője? gy ilyen s egy olyan, három tekenyője. gyikbe tegyen kölöst, egyikbe zabat, egyikbe tejet. A hároméves fut a zabhaz, a kétéves a kölöshez, az egyéves a tejhez. Aszmondja: resszék ide ki. 24 Töltelékszó, megtréfállak. 25 A rostából készített bocskor nyoma a hóban. 26 Bolondozásnak. 46

48 Kocsis János repertoárja Népmesék Kieresztették. A csikkók futattak ide-oda, a hároméves úgy ette a zabat, a kétéves odamen, nem tetszett neki, fut a kölöshez, úgy ette, hogy habzatt a szájo. Jön a kicsi csikkó, fut a zabhaz, nem tetszett neki, fut a másikhaz, nem, fut a tejhez. Úgy itta a tejet. Aszondja: Add ide az ollót. gyikre vágott egyet, oda kettőt, oda hármot. Hároméves, kétéves, egyéves. Az egész ország, a világ csudálto, ez találto ki. Nagy diplomájo vót a királynok. küdték vissza. Na aszmondja, felséges királyom, most má nekem fizessen ki. it kérsz? Fogjan bé nyóc ökret, odalrúddal, hozzan vagy tíz szógát, megrakják a zsákokat, amennyit megbír a nyóc ökör. Arannya, ezüstte s pénzze. Ódalrúdda. Én felülek a szekérre, s menyek haza. Ott minden ottmarad, a szógák hazavisznek, ők visszajönnek. Azt mondja a király: Nem baj azt mondja, arkalf, még tennék vagy kettőt. ég ha segítsz, ha valami baj van. Segítek. Csak maga ne tegyen többet, mind amennyit én tudak. Ha maga béhívatt jövendőmondónak, megmondam, ha maga többet tud, mé hivatt ide? lítéltek, ez szép dolog vót? agátó? Na jó aszmondja. egrakták a szekeret, te, ódalrúdda, arannya, feült arkalf a tetejire. meen haza. Az apja tudta, hogy e van ítélve, csak az az egy gyermeke vót. iko meglátto a fiát, nem tudta, hogy mit csináljon. Örömiből. men haza, s másnap jön a király. Küdtek egy botat. inden királyná jártak, senki nem tudatt semmit. Nem tudták kitalálni, melyik a fődtől, s melyik a teteje. Bémen a király arkalfhaz: Te, arkalf, né, mi a helyzet. aga egy botat nem tud kitalálni? A csobán ügyeli a juhakat, bottal, maga nem tud kitalálni egy botat? Nem tudam, az egész országbo nem tudják kitalálni. Na jövek én mindjár. ennyi a bot? Olyan kétméteres. Van olyan edénnye, ami kétméteres? Nincsen. Na, egykettőre csináljon olyan hosszabbat, mind a bot. Hogy a bot jádzodjan benne. een arkalf. Na, csiáljátok meg. Na tötsétek meg vízze. Az a bot akkárhogy ki vót szárodva, akkárhogy ki vót esztergálva, olyan vót, de mégis az a fele lentről mégis egy kicsi nehezebb vót. iko bétette a vízbe, mindig egy kicsit lebukatt. A felső feljebb vót. Na, az egész ország csudálto, hogy ez hogy találto ki. nnek jöttek a diplomái. Na aztán arkalf elment haza, megnősült, még most is élnek, ha meg nem haltak. Felvétel: február

49 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A kincs A kincs megmutatkozik. Vót egy boldogtalan fiú, eküdte az apja a piacra a tehénnye. gy erdőn kellett keresztü menjen. Kellett leüljen bajáro. végezte. enyen, hogy odja ki a tehenyet. A fa e vót szárodva. A szél fújt, a fa lógatt, egyik szároz gyükér megnyikargatt. Vót a fa tövibe egy fazék kincs, hozzáért ahaz. Cîrţ, carţ. Îmi vinzi vaca. Îmi dai banii marţi. Îţi las vaca, da marţi viu după bani. Noroc. 27 Otthatta a tehenyet. menyen haza. Kérdi az apja: adtad?. ennyié? iko adják a pénzt? Kedden. Na jó, kedden menyen. Nem vótak, csak csontak. egették a tehenyet a farkasak. Látom, megetted, jöttem a pénz után. Cîrţ, carţ. Să te mai las pînă marţi? Cîrţ, carţ. Bine, bine, te las, da marţi vin cu securea. Te tai. Bine, bine. 28 Hazamenyen. egkaptad? Nem. iko adják? Jövő kedden. Kedden menyen a fejszéve. Hová viszed a fejszét? Ha nem adja a pénzt, összevágom. Ne csiálj bolondságot, te gyermek! menyen az öreg is velle. ennek, mennek. Há hol lakik az az ember? ajd meglásso. Odaviszi a fához. Né, ennek az embernek adtam e. Há ez fa, te! De nézze meg, megette. Csak a csontakat hatta meg. egették a farkasak. Na, én kivágom! Üti innen, üti onnan. Há kiborul a töviből egy üst teli arannya. Kértek egy szekeret a falubo s hazavitték. eddig élt, vót pénze. Az öregek meghaltak, ő ebbő élt. gy kicsit boldogtalan vót. A kincs megmutatkozatt, ha vót. 27 Cîrţ, carţ. Nekem eladod a tehenet. Kedden ideadod a pénzt. Itt hagyom a tehenet, kedden jövök a pénz után. gészséget. 28 Cîrţ, carţ. Adjak haladékot keddig? Cîrţ, carţ. Jó, jó, adok, de kedden a fejszével jövök. Kiváglak. Jó, jó. 48

50 1.2. Kántálóénekek Kocsis János repertoárja Kántálóénekek lindult Szent József (S) lindult Szent József Terhes mátkájávol, S a Szent Szűz árjávol. Szállást keresnének, Szállást nem kapnánok, Istállóban hálnok. Betlehem végiben gy puszta istáló, gy puszta istáló. S ott született Jézus, A bornyúk jászjábo, S a széna murvábo. Istálló ajtóba Arany csillag ragyog, Arany csillag ragyog. S azt jelenti nékünk, S a mi mesiásunk, S a mi mesiásunk. Tengernek a habja Ha mind tenta volna, S ha mind tenta volna. A mezön amennyi Füszál penna volna, Ha mind penna volna, S az erdőn amennyi Levél papír volna, S ha mind papír volna, Az egen amennyi Fényes csillag ragyog, 49

51 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Felvétel: december 25. Ha mind kislány volna, S ha mind írni tudna, Jézusnak a kínját Le sem írnák soha, Le sem írnák soha Felköttem én karácson estélin (S) Felköttem én karácson estélin, Felköttem én karácson estélin. Kisétáltom kapum elejibe, Kisétáltom kapum elejibe. Feltekintek a csillagos égre, Feltekintek a csillagos égre. (S) Ott látok egy aran ringló böcsöt, (S) Ott látok egy arany ringló böcsöt. Benne fekszik világ ura, Jézus, Benne fekszik világ ura, Jézus. (S) Ott ringaccsa asszonyi ária, Kérdi tőle világ ura, Jézus, Kérdi tőle világ ura, Jézus, ér sírsz, mér sírsz, asszonyi árija, ért sírsz, mér sírsz, asszonyi árija? (S) Hogyne sírnék, két vér, acsafiú, Hogyne sírnék, két vér, acsafiú szik, isszák egymás piros vérit, S eszik, isszák egymás piros vérit. Felszántom a cinterem elejit, Felszántom a cinterem elejit. 50

52 Kocsis János repertoárja Kántálóénekek Felvétel: december 25. Televetem Ádám magjaival, Televetem Ádám magjaival, Boronálom anyai jajszóval, Boronálom asszonyi jajszóval Jó estét, te bölcs kovács Jó estét, te bölcs kovács, Jó estét, te bölcs kovács, Nem adnál te nékünk szállást, gy éjjeli szállást? 51

53 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Felvétel: január 2. Nektek szállást nem adhatok, Nektek szállást nem adhatok, Nektek szállást nem adhatok, ert sok a vendégem. (S akkor volt egy vak léányo.) A gazdag bölcs kovácsnok Vót egy szép vak léányo, S elvezette Szűzanyánkot A bornyúk jászjábo. Ott született Jézus, Ott született Jézus, Ott született Jézus A bornyúk jászjábo. Felvétel: 1978.december Beköszöntő Áldjuk és dicsérjük az egeknek urát, Hogy meg adta érnünk e jeles szent éjszakát. Örömmel jöttünk tisztelni e házot, ely kicsi Betlehemben nagy király támodatt. elynek nagy világosságo lett. Éljenek hát sokat, gazduram. resszenek, me fáznok a láboim. 52

54 1.3. Népballadák Kocsis János repertoárja Népballadák Hóhérak, hóhérak (A megesett leány) Hóhérak, hóhérak, vigyétek lányomat, Börtönbe tegyétek, a legsötétebbikbe. Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg, Szobámba bemenjek, ruháim nézzem meg. Ruháim, ruháim, min elszakadjatok, ikor engem visznek, engem gyászoljatak. Hóhérak, hóhérak, vigyétek lányomat, Börtönbe tegyétek, a legsötétebbikbe. Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg, Kertembe bemenjek, virágom nézzem meg. Virágom, virágom, mind elhervadjatok, ikor engem visznek, engem gyászoljatok. Jó estét, jó estét, jó estét, galambom, Talán de mi bajod, mi bajod érkezett? 53

55 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Felvétel: január 2. Talán a vacsorád nem igen jól esett? Hoztam egy icce bort, igyál e belőle. Nem kell a te borod, idd meg azt te magod, Hogyha nem sajnáltod a szép léjánságomat. Sajnáltom, sajnáltom, amég megcsaltolak, ost már a Jóisten viselje gondodat. Sajnáltom, sajnáltom, amég megcsaltalak, ost már a Jóisten viselje gondodat Bogár Imre (Betyárballada) Bogár Imre jaz az én nevem, zer vitéz fejedelem, sá-lá-lá-lá-lá-lá. Bakony erdő ja lakásom, zer vitéz a pajtásom, sá-lá-lá-lá-lá-lá. Lefeküdtem, szenderedtem, Kilenc csendőr áll előttem, sá-lá-lá-lá-lá-lá. egállottam, gondolkoztam, egálljok-e vaj elfussak, sá-lá-lá-lá-lá-lá. S ha elfutok, főbe lőnek, S ha megállok, lekötöznek, sá-lá-lá-lá-lá-lá. 54

56 Kocsis János repertoárja Népballadák Felvétel: január 2. egállottam, lekötöttek, Sötét tömlöcbe kísértek, sá-lá-lá-lá-lá-lá. Tömlöc fala jaj de sárgo, Oda leszek holtig zárvo, sá-lá-lá-lá-lá-lá. 55

57 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 1.4. ondák redetmondák (Tejút) Lopták a szalmát, ahogy vitték a szalmát, eszórták, ebbö lett egy út (dörgés) A dörgés egy jelentés, hogy jön a nagyidő. Vót ez a féllábú Kis, az miko dörgett, mondta, hogy az Isten gurítsa a hordókat, megitta s dobáljo. Nem hitt Istenbe (villám) A tesvérem fözte az ebédet, nagyidő vót, nyitva vót az ajtó, leesett egy villám, a cseberbe, s nekiugratt a hátgirincinek (kalász) A búza olyan vót, mind a töröbúza. És egy asszony megtörölte egy gyermeknek a s.ggit vélle. Jézus arra ment. Há szabad ez? Há nem vót megérve. Na nézd meg. egfogta a kezive a búzát. Na ennyi lesz, amennyi a kezembe van (dohány) Ha az Isten adta vóna, hogy szivarazzunk, csinálto vóna, hogy legyen egy kémény a fejünkbe, hogy menjen ki a füst, a minden. De nem az Isten adta. mentek valami gyermekek a marhákko. Gyutattak egy nagy tüzet, s kezdtek játszodni. Kaptak ott egy burjányt, úgy meggyurták, szivaraztak. Az egyik sokat szivatt, Tamásnak hitták. Bérugatt tölle. ste mentek haza a gyermekek, Tamás még ottmaradt, hányt. Hazamennek, kérdik a szülők: Hol van Tamás? Tamás hányt. itö hányt? Sokat szivarazatt. Kimentek a szülők, kiásták azt a burjányt s ekötöztették. Azóta van a dohány (gólya és galamb lába) ér piross a lábo a galambnak, gólyánok? Noé kiengedte a bárkábó a gólyát, a gólya leszállt, addig ért a víz. Akko kieresztette a galambat, má csak térgyig ért a galambnak. Akko aztán kiszálltok a bárkábo. Azóta piross a lábok. Addig ért a víz (kígyó) A kígyó négy lábon járt, akkora vót, mind egy ló. iko Ádámot s Évát rávette a bűnre, az Isten megátkozta, hogy csúszómászó légy (teknősbéka) Jézus járt a földön, mind korturár. menyen egy gazdasszanyhaz. Az éppen sütett. Azt mondja: Nem sütne nekem is egy kicsi kenyeret, hogy segítsen ki, látom, éppen most süt. Nem ettem három napja. Nem azt mondja az asszany. aga nem gondol Istenre? Na, jöjjen vissza két óra múlva. Levájto a tekenyőt, mind a kovászt, összegyúrta, lett egy kicsi kenyér, odatette a kemence szájábo. Nem tudta, hogy Jézus. Az a kenyér úgy megnőtt, hogy kétsze akkora lett, mint a többi. eggondolkozatt az asszony. Há ezt a nagy kenyeret hogy adjam oda annak a kéregetőnek? Vót négy fia. Azt mondja nekiek, né, jön egy kéregető, ha keres engem, mondjátok neki, hogy nem vagyak itthon. Bébújt a tekenyő alá. Na, jön Jézus. Szerusztak. Hol van anyukátok? Nincs itthon. Azt mondta, hogy jöjjek vissza, me süt nekem is egy kenyeret. Itt a szemem előtt tette bé a kemencébe. Nem tudjuk, ement ide s ide. Na azt mondja Jézus, tudta, hol van az asszany, zsidó vót, azt mondja aki a tekenyő alatt van, legyen belőle teknyősbéka. ment Jézus dógáro, a gyermekek vártok, há egy teknyősbéka mászott ki. Azelőtt nem volt teknősbéka? Nem vót még. Jézus adta egy nagy átkot, az asszony átolment a 56

58 Kocsis János repertoárja ondák (ádámcsutka) iko a kígyó ecsábítatta Évát, Ádámnok a torzsa megakadt a torkán, s azé van. Nem szabad vétkezni (bajusz) Született egy gyermek, olyan nyúlszájo vót, fe vót hasítva. Bé kellett ragasztani. Akko vágtok le egy léánykánok az ágyékábo vagy az anyjánok az ágyékábo, s odatették, hogy forrjan bé a szájo. S miko eérte azt a kort, kinött a bajussza. Igy hallattam az öregektö, hogy így lett a bajusz (betegség) Noé nagy gazdaember vót, de az Isten mindenit evette. vette az egész gyermekit. Azután a marháit. Azután ágyba tették. tték a nyüvek. Büdös vót, kitették a ganéra, a kutyák nyalták. De ő csak imádkozatt. Akko visszaadta a gyermekeit. Próbáro akarta tenni az embert, így lettek a betegségek (vasárnapi munkaszünet) Az öreg Cs. ecce vasárnop ment e disznót vágni. Rátették a szalmát, meggyutatták, ittak egy pohár pálinkát. A disznó feemelkedett, háromszo megfordult. Az Isten adatt egy példát. Azóta nem vágjo le vasárnop, hiábo híjják. A felesége még tyukat se vág vasárnop (kutya) cce pisilt a kutya s réádölt a kapu. Nem vót megtámosztva, s éppen akko dölt e. Azt mondta: Na, én másko bébiztosítam magam. Azóta a lábávo mindig bébiztosítsa magát, mindig tartsa a lábát, hogy fogja ki, hogyha dől a kapu (kenyérsütés napja) utatkozatt egy nap, akko nem sütett. Édesanyám szombaton nem sütett. cce béfutatt egy tyúk a kemencébe, másko a kakas mind levette a bört a fejemrö. Szombatan nem sütett többet. Édesanyámnok megmutatkozatt, hogy szombatan nem sütett. indig lett valami. cce engem szinte megöljen a kakas. Az Istennek meg kellett adni. Aztán áttért, szombatista lett. A feleségem se süt Hiedelemmondák (prikulics) Édesapám kinn vót kaszálni. ellette dógozatt egy barátjo, a feleségive. Délbe a felesége eküdte vizé, s etünt ő is. Amiko jött a vízze az ösvényen, a töröbúza közt nekiugratt egy nagy kutya. ind küsködett velle, de a kutya mind letépte a gunyáját. iko visszaért, má ott vót a felesége. ind beszélt, s ecce ekacagta magát, s az ember meglátto a gunyájo darabját a foga közt. Prikulics vót, így született, miko rájött az órájo, aztán ezt csinálto. Farka is kellett legyen (szent ember) Vót, amelyiket etemették, s a födbe fetámodatt s kiábált. Itt a faluba nem vót, me amicsa mucsakság van itt! Sok álmokat álmodtam, sokat láttom. égis mit? Né, milyen példákot mutatatt Jézus (szent ember) Vót egy fiú, e vót rejtőzve. 29 Aszitték, meghalt. Aranyórávo, mindenne, etemették. Éjje csak kopogtat. Ki az? Én vagyak, a fiatak. A mi fiunk meghalt, a tennap temettük. Én vagyak, fetámodtam. Csak regge, hogy béeresztették, 29 Tetszhalott állapotra utaló szó. 57

59 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen látták, hogy ő az. egcsókolták, mondta, hogy járt a mennybe, mit látott. eg vót halva, a szíve élt, a lelke járt a mennybe (lidérc) Fekete jérce első tojássát a hunyad alatt kötsd ki, kilenc hétre kibujik belölle egy fekete ördög, olyan bogár. Odateszed egy gondolatra, hogy mire akarad használni. Csobán legyek, vagy: Huszár legyek, vagy: Olyan lovag, amilyen több nincs. Ke adj neki egy dógat. Ha nem, éjje megkínaz (lidérc) Attó függ, milyen célra költed ki a hunyad alatt az ördöget. Régebb vótak a bárók, a kocsis kikötette, hogy a lovak úgy szót fogadtak, ahogy akarta. Két lábon mentek, vagy nem látto senki, úgy mentek. Vagy hogy lopjan valamit (lidérc) Édesapám egyik barátjánok vót ördöge. Az első falatat, az első pohár pálinkát bé az asztal alá. Ha efelejtette, éjje megkínazta. Há mié? uszáj, Sándor, inkább ültem vóna le a seggemre, kellett nekem is. Há hogy? Há így. Éjje úgy ver oda mindenhová, hogy öl meg. ost má nem tudak szabadulni tölle. cce egy vénasszany megszollitsa. Én megmentlek, ha jól fizetsz. Én hogyne. Azt mondja: Varrass ki egy szép zsebkendőt éjje, kösd belé a bogarat, másnap vidd e a vásárbo, s azt lopják e. S akko megmentödsz. Bémenyek egy csoport léány közé. A zsebkendőt csak félig dugtam bé a zsebembe, lógatt ki. Úgy fél szemme néztem, egy szép léány ellopta. rre én ki az emberek közül. S megszabadult (ördög) Édesapám épített is. gysze vérszegényt kapatt, az orvos azt mondta, hogy ne vegyen bárdot a kezibe. Akko aztán házokat épített. cce jött haza, keresztü a zsidó temetőn. Hallatta, hogy ott vannak ördögek. ég vót a komájánok a malma, aztán a zuhogó s a tó, s aztán a falu. Vót ott egy kidölt fa, há azan ült egy damna, kifestve, szivarazva. iko édesapám odaért, köszönt, hogy: Jóestét! A damna nem köszönt, csak lógatta a fejit. Akko jutatt eszibe édesapámnok, hogy ott ördögek vannak. Akart sietni, de nem tudatt, mind összevissza járt, mind a részegek. iko odaért a malamhaz, a malam járt. Gondolta, beszél a komájávo, fárodt is vót, megütette az ajtót. Koma! Hej, koma! Abba a szekundábo megállt a malam. Koma! De a lakat az ajtón vót. Aztán másnop mondta édesapám a komájánok. Há koma, éjje nem tudunk örelni, éjje a tisztátalanaké, az ördögeké. ásko egy fehér ló vót a zuhogóná, nem engedte, hogy átmenjen, úgy rugatt. Nem ló vót, csak az alakja vót az (ördög) Azt mondja egy sógoram, itt laktak, itt vót két tanya, a ménasági és a Gönczié, Dódié. Feakasztatta egy fiú vasárnap magát. bédelnek, s mondja az egyik, te, egy fiú feakasztatta magát. Azt mondja a sógoram, te, hogy akassza fe magát. Vótak vaj négyen-hatan. Én felakasztam magam egy csontorgára. Na, ezek nézik, hogy mit csinál. erész vót, vagy vót valami bogara. Beléteszi a hurkat a nyakába, s megkötötte, vótak olyan csontorgák. rős vót. Így hasan, hogy ettek. S megkötette úgy. S azt mondja, hogy jött egy tüzes villával, szúrta a szemit. Ő hasan mind curikkolt. Hogy ne szúrja meg. zek csak mind nézték. Azt gondolták, hogy jádzik. e aztán mondta, miko helyrejött, s élt, hogy mé csinálto ezt a dógat. e meghalt vóna ott a főden. S miután látták, hogy má kinyútatta a nyelvit, s nem jádzik, hama levették a nyakáro. S te, Józsi, mi van, te mi csinálsz, te? Ott né még kellett vóna néhány perc, s elveszíti a lélegzetit, s gátá van. Te mér 58

60 Kocsis János repertoárja ondák csináltad, hogy haljá meg? Te azt mondja, jött egy, tüzes villáva, s mind szúrta a szememet azt mondja. S én kellett húzódjak. S aztán ő nem még tudatt magáró. Nem még kapta a lélegzetet (sárkány) gy nagy állot, ami fenn lesz a levegőbe. Ha nem lásso meg senki, nagy felhőszakadásokat csinál. Olyan, mind egy bornyú, csak hosszú, farka van. Olyan hosszú, nagy teste van. Tanítattak a szüleink, hogy kiátsuk, hogy né a sárkány, né a sárkány, s akko nem lesz felhőszakadás. iko kinn vótunk a tehenyekke, má vártuk s kiátottuk, né a sárkány, né a sárkány. Hogyha leesett, nem tudatt többet fekelni (sárkány) Régebb vótak sárkányok. Vót, hogy felhőszakadásko leestek. Olyanak vótak, mind egy tehény, egy bornyú. Nem lehetett hozzájok férni. De aztán etüntek. egdögölve senki se látto. Detrén meglőttek egyet. Aztán nem tudam, mi lett (sárkány) gy eset vót itt Alsódetrén. Ők Puşcaş-ok vótak, s enevezték őket, hogy Leu 30 A sárkány valami nagy lehet. Nem mert ki senki menni, s ő aztán, ez az ember kiment, s lelőtte. Vagy harminc éve (kígyó) Van kígyó, amelyik szopja a tehenyet. Édesapámnak egy komájo, vót egy turma juha. gy mindig ugratt ki, azt nem tudták megfejni. futatt mindig bőgve. Kicsi vót, nem vették számbo. mentek vagy négyen, látták, szopta a juhat (kígyó) Vót a fehér kígyó, a szerencsekígyó. A pajtábo lakatt, vagy a ház alatt. Vót egy ember, vót négy fia. entek e dógazni, hattak egy nagy fazék tejet a gyermekeknek. Ugyé, reggeliztek, na ebédre kellett, amég ők hazajöttek a határró. Vették le a tejet, ment a kígyó is, evett velek. indig megette, gyorsabban ett. A gyermekek mind panaszkadtak, hogy éhesek. Há hogy te? gysze azt mondja: Écsapám, miko ülünk le enni, jön egy fehér macska, hiábo üssük egy kalánnyo, nem menyen e. Nem hitték. Telikmullik az idő, mind jön a kígyó. Azt mondja az ember: Te asszany, én hazajövek egy délbe, meglesem. Hazajön, lesi az ablakan. Jön a fehér kígyó. ent ő is, ügyesen issza ő is. Szép tiszta fehér. ind ütették, nem bántso őket. i csináljon? Ölje meg? Nem tudam a gyermekek közül megölni. egleste, hová ment. Vasárnop regge ássák, ássák, ássák a házot. Arra vót a lyuk. Kiásták, kapákko mind összevágták. egölték. Nem vót se fiókájo, se semmi. Úgy adta az Isten. ásnop megdöglett a tehény. Regge még nem vót semmi baja, estére megdöglett. Hijja a szomszédakat. Azt mondja az egyik: Hej, tudad te, mi ölte meg? Az a kígyó az szerencsekígyó vót, a tehény tejibő élt. egöltük a kígyót, azé döglett meg a tehény is (kígyó) gy léánnyo megitattak egy kicsi-kicsi kígyót, me ehatta a szeretöjit, s másso járt. Akarta a fiú, hogy haljan meg. Járt, mind járt, addig járt, amég kapatt egy kicsi fiókakígyót. Belétette egy hagymaszárbo. Vasárnop délután összegyültek, s játszodtak, melyik tudja lenyelni a leghosszabbat. Nyelik, nyelik, a léánynok odaadta a kígyót. S lenyelte. ind fájt a gyomra, s nőtt a hasa. A szülei mind szidták, hogy állapotos. De ő nem, de ő nem. telt az év, ehozta az Isten a másévet. egint összegyültek egy vasárnop a fiatalak, hogy menjenek eprészni. De ez a léány nem még tudatt menni. ent egy darabig, 30 A Leu román szó jelentése oroszlán. 59

61 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen azt mondja a szeretőjinek: Én leülek, efárodtam. Ülj le, én emenyek, ha kapak epret, de nem menyek messze. Szed a fiú epret egy marékka, menyen vissza. Leteszi az epret a léány mellé, az má aludt, s emenyen, hogy még szedjen. iko jön vissza, lásso, hogy mozog valami a léány szájábo, jön ki, menyen vissza. egérezte az epret, a szagát, azé butt ki a kígyó. bujik a fiú a léány megé. Ahogy a kígyó menyen az eperhez, ő úgy hátulró mind húzta tovább. Addig mind húzta, amég a kígyó má majnem kijött. Akko ekapta s kihúzta. e rég vót, akko még nem tudták kioperálni a léány hasát. egütette, megölte, belétette a zsebkendőjibe, bé a zsebibe, de nem is, bé a kebelibe, me nagy vót. A léány megkönnyebbült, aludt tovább, nem még lehetett felkötni. ste ferázzo a fiú. Jaj, de jól érzem magam, milyen könnyű vagyak! Persze, a levegő megszívatt, azé. ost megszabadult a léány, de csak meghalt. ste emenyen a fiú megint hozzájok, nem még bírta, megmutatta a léány szüleinek is, mi vót a hasábo. ariska, vagy minek hitták a léányt, összecsapta a kezit, s meghalt ott helybe, hogy mi vót benne (víziborjú) A vízibornyút ha megiszad, megnő a hasad akkoráro, hogy kihasad. Ott bejül úgy megnő az a vízibornyú, hogy akkora lesz, mind egy macska. gy asszany ecce megivatt egyet, délbe miko ment haza az ura, le vót esve a fődre, a vízibornyú kirágto a hasát (búza megrontása) Édesanyámnok vót egy kománéja, Pendzsi néninek hitták. cce összement egy emberre. Regge korán édesanyám látto, hogy ment az ember búzájábo, szép vót, má mind kihányto a fejit, s a kötényive mind csinált így né[teregető mozdulat], s aztán csavarta ki. Késöbb édesanyám odament hozzá. Ha nem haragszik, Pendzsi néni, mit csinált ott a buzábo? Látod, összevesztem avva az emberre, s most evettem a búzájánok az erejit, abbó soha kenyeret nem csinál. Hiábo gyúrja, mind szétfolyik (juhok megrontása) cce jöttek az emberek a malambó. eleg vót, vótak juhak ott a domban kinyúlva. Azt mondja az egyik, nézzétek meg, hogy megijesztem a juhakat. S ecce csak feugrálnok, bégetnek, futnak széjjel. A juhász mind küskedett, de nem tudta visszaterelni. Akko látto ezeket a szekerekke, tudta, mirö van szó. Ledobta a glugáját, s ütette erössen a botjávo. z meg kezdett hánykolódni, a kiábálto, hogy ne üsse, me meghal. Tisztátalan lehetett (tej megrontása) A bárónak vót sok tehenye. iko megfejték s indultak, hogy vigyék fe, egy kicsi ember mindig odament, s beléköpett a veder tejbe. iko felértek, a veder tele vót nyüve. Kérdezte a báró, hogy há milyen tejet adnak a tehenyek. Há mi olyant fejünk, amilyent adnak. cce aztán kifaggatta. iko fejtünk, s indulunk fe, egy kicsi ember, pipás, beléköp a tejbe, s attó lesznek a nyüvek (ágybavizelés gyógyítása) Édesanyámnok vót egy kisebbik testvére, az vót így. ondták, hogy fogjanak meg egy kicsi egeret, süssék meg s egye meg. Többet nem pisilt oda (fogfájás gyógyítása) Fájt a fogam, egy vénasszany olvasatt rá. Vótam, nemtom hányszo, nállo, s aztán emullatt. Csiált olyan kicsi golyót, mind kerülte a fejemet. [...] Nem tudam, hány olyan galuskát csináltok kenyérbö, tésztábo, kilencsze vagy hányszo kellett rá- 60

62 Kocsis János repertoárja ondák olvasni. Vett egy galuskát, vett egyet, ráolvasatt, vette a másikat, rendre mind a kilencet, s aztán kilencsze kellett menni hozzá (gyógyítás, földi kutya) Az ember kiásso [a földi kutyát], megfogja a nyakát, úgy tartsa a kezive, hogy fulladjan meg. Olyan eröss lesz a keze, hogy kelést, daganatat gyógyít. Édesanyámék ecce kapálásko kiásták, mind mondta édesanyám arikánok, hogy fogja meg, de nem merte (gyógyító) Szelcsuán van egy mokány orvos. egint van egy Verespatakan vagy hol. Tizennégy évve ezelött vótam nállo. Olyan beteg vótam, hogy az orvosak se tudtak segíteni. Nem tudtam enni két falatat se, nem tudtam inni egy korty bort, pálinkát. Fuvódtam fe, haltam meg. mentem ahhaz az asszanyhaz. Nem kapatt semmi bajt. Itt fáj né. Itt van egy baj, mind gyül benne a levegő, de az emullik. Aztán megint visszamentem, akko megkapta. Na, magánok az epéve van baja. iko másodszo mentem, a vonatan a barátom, neki a tüdöjive vót baja, kérdi, hogy hová menyek. Ő is ejött vellem. Adatt neki is orvosságot, azóta meggyógyult. Nem győz hállát adni az Istennek. [...] Vótak nállo paralizáltok, egy hétig ottültek nállo, s meggyógyítatta (igézés) A gyárbo van egy ember, cigányos, azt könnyen megigízik. indig van nállo gyufa, vet szenes vizet magánok. A mulko is ide elörre középre vót akasztva egy töltötoll. Azt mondta, hogy ne igízzék meg (igézés) ikicát, a vőlegényt is megigízték most a vendégségko. Vót sok romány, valamelyik igízett. cce csak leesett. Dörzsölték, rázták. Vetett az anyja gyorsan szenes vizet, ahogy a szájábo tették, rögtön helyrejött. Olyan ember, hogy a szemedbe néz, s efelejkeze magadró. Van ember, amelyiket fogja az igízés. Nem mindegyiket (igézés) Édesapám komájo igízett erössen. Vót nyóc disznónk. Vasárnop este járt nállunk, megnézte a malacakat. Né, te koma, milyen szépek! Az né, az a legszebb. Jaj, de szép! ásnop regge beteg vót disznó. egnézte a koma (igézés) Az öreg Ispas, Cristurean igízett nagyan. Nézte a rucákot. ilyen szépek, milyen egyenlők! Nem telt belé másfél óra, a rucák csipagnak erössen. gy pár má meg vót dögölve, a többi is alig szédelgett. Édesapám vetett szenes vizet (piritista) ég lenn laktunk a hídná, jött egy öreg Böböl. Béjött hozzánk. Letette a kalapat, mondatt ezt-azt, s amit akart, ott lett a kalap alatt. Bément Nyitrai Jancsihaz. Azt mondja: Van órájo? Van, csak nincs nállom. Akarja, hogy itt legyen? S ott termett az óra. S visszaküdte. Na most nézze meg, a helyin van? S ott vót Bűn és bűnhődés (templomgyalázás) Vót egy merész léány, fogadatt, hogy beléüti a kést a szószékbe. Ahogy lehajolt, a gunyáját is odafogta a késse. Azt hitte, hogy valaki megfogta. egijedt, meghasadt a szíve s meghalt. 61

63 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Legendák ( Jézus) Jézus járt a tanítványokkal a földön. cce eküdte Szent Pétert: enj, Péter, nézd meg, mé van olyan nagy sírás, bánat. enyen Péter, s jön vissza: Né, az az egy léány vót s meghalt. enyen Krisztus is. Ott menyen a léánynok az apja. Krisztus rossz gunyábo vót, olyan, mind egy cigány. Nem ismerték meg. Há mi van itt? Há ez az egy léányom vót s meghalt. Na ne búsúlj. egsimagatta a koporsót s azt mondta: Kelj fe, szedd össze a nyüszüágyodat, így mondta a koporsónak, s menj haza. S a léány feébredt. Ki tudja még ezt megcsinálni? Senki ( Jézus) Szent Péter járt Jézussa gyógyítani. Ő vót a legjobb tanítványo. Látto, hogy mind isznak az emberek, kérte, hogy az asszony vezesse az embert, az asszony legyen erössebb. De nem lehet, me az asszonynak nincs elég esze, me ahogy mondják, hosszú haj, rövid ész. Az ember se tudná gondozni a házot. Jézus nem tudatt mentődni Szent Pétertö. entek-mentek, szegény gunyábo vótak, kódusgunyábo, e vót szakadva, hogy ne ismerjék meg őket. Nem baj, me én megteszem ezt is, de aztán ne kívánd, hogy visszaadjam az erőt a férfinak. Ne félj. Na jó. Az asszonyak jártok a kocsmábo, ittak, az emberek főztek, mostak. iko jött haza az asszany a kocsmábo, má reszketett az ember. Békérezkedtek egy helyre. Azt mondja az ember: Jaj, van egy részeges feleségem, ha hazajön, ever tükteket is, engem is! ennek tovább. ásodszo megint. Hallad, Péter? Harmadszo megint. Péter, mi csinálunk? Az ember: ost ment vissza a feleségem a kocsmábo, má megvert, de ha meglát, még jobban kikapak. Vedd vissza az erejeket, Jézus! Te kérted, nincs mi csináljok. ennek tovább. Harmadszo megint. ost má nincs mi csináljunk, eresszen bé. aga má kapatt? Én kaptam. De magakat megveri. Péter feküdt kívül. Jézus aludt bejül nyugodtan. Jön az asszony, kiábál, rikoltozik. Az ember teszi ki az ételt, mindent, hogy legyen jól. Az asszony ad egy pofat neki, mé nincs így, mé nincs úgy. Ad még egy pofat s s.ggbe rúgja. eglásso az embereket. iféle emberek azak? Te, fárodtak szegények, öregek. Béfogadtam őket éccakáro. Vesz az asszony egy botat, everi őket. Üti Pétert, me ő aludt kívül. Nem vót elég, visszament a kocsmábo. Te Jézus, eressz bejül. aradj ott, mit mondtam neked? ressz bejül, me jön vissza, s összetör engem. Na jó, na. Jön az asszony. Na, a külsőnek má adtam, most a belsőt. Veszi a botat, s veri megint Szent Pétert, me most bejül aludt. veri jól. Lefekszik. gész éjje járt ki, hánt. ind a részegek. Regge Jézusék eosonnak suttonba, hogy ne is lásso őket az asszony. Jézus, vedd vissza az erőt az asszonytó, me így nincs jól. Az asszony még bolondabb, mind az ember. Te Péter, nem lehet, hogy az asszony vezesse a házot. ondtam neked, te mégis akartad, most má hogy vegyem vissza? Vedd vissza, Jézus! Aztán visszavette. 62

64 Interjúk (Kocsis János) 1.5. Interjúk (Kocsis János) A család honnan származik? János bácsi hol született? Záhon. ikor költöztek el? Olyan negyvenben. Olyan hétéves voltam, mikor ide jöttünk a Telepre. A János bácsi apja mivel foglalkozott? Ő ács volt. A bárónál volt kerekes. elyik bárónál? Aczél bárónál. Záhon. Szóval nagy, nagy mester volt apám. Ő csiálta azt a nagy tót. Azt mind ő csiálto. Az ő kezivel. S aztán malmat csiált, vízimalmat. Aztán házokat. Harminckilenc ház van az ő kezitől lentről egész fel csiálvo Záhon. ük sokan voltunk, tízen vótunk tesvérek. Ő sokatsokat dolgozatt. Csak ő gyenge vót a háborútól. Ő vót hét évig, hármat vót a frontan, négyet vót a fogságbo. A 14-es háborúba. Ő meg vót szúrva hátbó is vagy négy helyt, bajonétakka, vótak azak a rohambajonétak. Aztán Oroszországba vót, Szibériába vót, ki vót gyengélve. És ez az ácsmunka nehéz vót. Aztán vérszegény lett. Nem tudatt járni, mint ahogy nem tud egy kicsi gyermek. S akko evitték Ludasra, má nem még vót piros vére. Azé mondják, hogy vérszegény. Aztán vót egy doktor, magyar orvos, aztán az. i má tízen vótunk. Heten vótunk egy anyától, egy csicset szoptunk, s hárman vótunk egy apától. Heten vótunk egy anyától. Albi bátyám is má egy tizenhat lehetett, miko édespám beteg lett. Az ácsmunka nehéz vót, akkor nem vótak gépezetek, hogy valamit dolgozz ki, egy kerékfejet vagy valamit. indent csak fűrészből és bárdból. Nehéz vót. S egy bárónál, ott képzeld el, mennyi szekér vót. Azankívül télen csiálto azt a nagy tót, vízimalmat. Az nem vót játék. Fel is hűlt, ő már nem vót jól a háborútól, s a fogságbo, s olyan beteg lett, nem még tudatt járni. Csak úgy forgatták az ágybo. Azt mondta az orvos: Kocsis bácsi, lábro teszem, de maga többet nem szabad dolgozzék. Én még lehettem olyan öt-hat éves, me hétéves vótam, amiko idejöttek. Albi bácsám itt vót szóga a Telepen, az öreg Kisné vót sokat, aztán vót az öreg Fülöpné is. S akko ezek azt mondták, hogy kell egy jó ember a szőlőhez, és mind jöttek. Vincellérnek jöttek? Persze. Ott vótunk a szőlőbe öt évig. Jöttünk negyvenbe, s akko a háború után ültünk még egy évet, s akko lementünk ide a tanyához. A tanyán hány évig voltak? Aztán ott vótunk egészen amég meglett a kollektív. Édesapám aztán meghalt 53-ban. ondta János bácsi, hogy az apjától tanulta Én amit mondtam neked, én nem tanultam senkitől, csak tőle. A János bácsi apja honnan hallotta? Vagy olvasott is? Akko vótak könyvek. ilyen könyvek? Ők az egész tesvérek ilyen nagy mesterek vótak, ácsok. Sokan vótak, akko mind a templomakat építették. Sokfelé járt a János bácsi apja építeni. Persze. Tudatt annyi nyelvet. Németül, oroszul, rományul, magyarul, zsidóul. indent tudatt. Cigányul is tudatt. Akko a háborúba vót Németországbo, onnat ekerült Oroszországbo, megtanulta. iko vótak itt a németek, most né, 44-be, akko is tudatt prefektül beszélni németekke, jöttek utánok az oroszak, beszélt prefektül az oroszakka. Az anyja János bácsinak? ind záhi vót. Ők mind sokan vótak, mind tíz-tíz gyermek vót. Apám is, anyám is. Ő csak otthon, a házimunkákkal foglalkozott? Igen, igen. Akko vótak fődek, te. Akko vót két-három hód főd, még megdógoztál egyiknek vagy másiknak felibe, harmadábo, s vót annyi gabonád, hogy nem vót, hová tegyed. Úgy vót, na. Akko csak meg kellett kapáld a födet, és vót négy hód töröbúzád. Vót annyi gabanád, nálunk nem vót probléma tíz gyermeket fenevelni. ikor 63

65 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen szokott mesélni János bácsi apja a gyermekeknek? Télen. Télen mindig ezekke foglalkozatt. ük szerettük, me az öreg gyenge vót, télen nem tudatt kimenni, beteges vót. Aztán mi mindig azt mondtuk, hogy na édesapám, mondja, mit tud, mit tud. S aztán én észbe tudtam tartani ezeket. Nekem iskolám nincs, megmondam őszintén. Én nem jártom iskolábo. Határon laktam, iskolám nincs. Én jegyeztem meg a legjobban az egész közt. Én a gyárbo is olyan vagyak, hogy akinek megvan akármennyi iskolájo, nem tud annyit, mint én. Csak nekem nincs iskolám. De így meg tudak jegyezni akármit. gyszer ahogy vótam. egvót a hengerész iskolájo, szóval ucenik. Azután még megvót liceul seral. S az én kezem alatt vót. Én parancsoltam neki. Az énekeket kitől tanulta János bácsi? Azokat is az apjától? ind, mind. Apám tudatt hegedülni, apám mindent tudatt. Nekünk vótak régebb hangszereink, citeránk, nem vót régebb akordion, vót hermonika. Vót hermonikánk, muzsikájo, minden. Amikor átjöttek a szőlőbe, járt ki valaki magukhoz? Há oda járt az egész Telep. Jött ide né, muzsikált. Aztán östénként? Nem tértek nálunk, annyin vótak mindig. S miért mentek? int télen. int fonó, mint minden, mint a fiatalok. Oda kijöttek a szőlőbe. Há nézd meg, Dezső bácsi, s ojojo! [ ] Sokan jöttek, annyin jöttek oda. Ott etötették az időt éfélig, egy óráig, két óráig, éjjel. Télen, ugyé, hogy nem vót dolog. Aztán hoztak egy-egy korsó bort, az öreg muzsikált, még fontak, nekifogtak táncolni, ott né, mint a fiatalak. János bácsi aztán mivel foglalkozott? Amíg kicsi gyermek volt, mit segített? Nálunk, úgy, hogy lementünk a szőlőtől, ott vót egy csumó állot. Ökrek, lovak, disznók, juhak, a méénk is, a Németié is, me mi kivettük úgy haszonbérbe azt a födet. Ők Tordán laktak, vót vagy hatvan hódjuk, s mük dógoztuk meg a födet. ük fogadtunk embereke, aratásro, minden, ők nem törődtek semmive. Aztán ügyeltem a juhakat, marhákat, ezekke foglalkoztam. A család aztán hogy alakult? János bácsi hányadik gyermek? Én vagyok a tizedik, a legkisebbik az egészből. Aztán melyik hogy alakult. Leszerelt, mentek szolgálotba, s mentek el. Három katona volt egyszerre? Kellett vóna menjek én. De még visszamaradtam egy évet, me akko meghalt apám ötvenháromba, s ők le kellett vóna szereljenek ötvenhárom őszén, s én akko má bé kellett vóna menjek, s akko még egy évet otthon maradtam. Hármon lettünk vóna katonák, ihály Gyurkávol egyszerre és én, ha nem maradak itthon mint családfenntartó, lettünk vóna hármon katonák. Hány fiú, hány leány volt a családban? Hat fiú s négy léány. Katonaság után nősült János bácsi? Igen. De katonaság előtt, aztán hogy édesapám meghalt, elmentem szolgálotba a malomhaz Gyéresre. Dógoztam a malomná két évet. Onnét mentem katonánok. Ott vót Albi bátyám, ott vót Benci, akko le vót égve Tordán a malom, ahol őrölték a búzát, s akko kellett két partit csiálni. Na má én is a vénasszonnya vótam, 31 s mindjá bétettek oda a tesvéreim. Aztán ott dógoztam két évig, amíg aztán ementem katonánok. Úgy, mint kisegítő. Lehet, hogyha nem kellett vóna menjek katonánok, kaptam vóna én is egy könyvet. De e kellett menjek. Pedig megtanultam mindent, Nyitrainá sokat segítettem, 32 me közel laktunk, én má értettem, meg tudtam vágni a követ, értettem mindent. Katonának hova vitték János bácsit? Regruta vótam izilben. Ötvennégyben. Ploieşti- 31 Az édesanyjával egy gazdaságban élt. 32 alomtulajdonos, a malma Kocsisék házának közelében volt. 64

66 Interjúk (Kocsis János) hez tartoztunk. Aztán vótam a kórházba Ploieşti-be, beteg vótam a mandulámmo. Aztán akko nagyon-nagyon nehéz katonaság vót, mikor én vótam. Akko kezdődett meg ez a tűzoltóság, három évre, s nemigen vótak, vissza vótak marasztva, hogy tanítsanak ki münket a szerdzsentek. Insztrujáltok három hónap alatt. Persze, hogy csúfolódtak vélem. Ott volt végig? Ott csak regruta vótam, onnat aztán még mentem arosestire. arosestin vótam tizenkilenc hónapot. Ott milyen alakulatnál volt? ind tűzoltóknál. Ott is csiáltom egy hónapi iskolát, aki oltsa a tüzet, şef de pavă, úgy mondják. Ott is csiáltom hat hónapi iskolát. Én vótam a legelső, vótunk huszonötön, egy kicsit gyors vótam. ászni, mindenre. S mondta a komándánt, hogy nincs kit betegyen, kellett menjen három az iskolábo. Bejött egy este, s azt mondja, jön a locţiitor politic, a komándánt és az insztrujáló szublokotinent. Felvétel: június 10. Szárazságot, jégesőt élt át életében? Há hogyne. 46-ba. Szárazság. S az eső vót 47-be. Nem, nem, 47-be vót a szárazság. 45-be vót az eső, 47-be a szárazság. Az egész országbo nem vót eső. Akkor hol laktak? Lent. 33 iben állt ez a nagy szárazság? Nem esett az eső egész évbe. Tavasztól? S akkor a növényekkel mi lett? Nem lett termésük? Nem lett abba az évbe semmi. Azé mondam, má más nem tudja. S akko elindultak a székelyek s a moldovaiak. Itt csak még egy kicsi maradt, hogy legyen egy kicsi puliszkára. S még megtermett egy kicsi pityóka, amelyik korábban tette. mentünk kapálni, oda a Németiébe, levágott anyám egy csürkét és pityókát, üresen. ttünk árpakenyeret, zabkenyeret, málét ettünk. Az előző évről maradt gabonájuk? Nekünk nem maradt meg. i sokan vótunk, tízen. aradt másnak, gazdák. A vásárban lehetett kapni. Igen, de drágán. gy-egy vékát. És elindultak a székelyek S kapáltunk ott lent, a rét mellett. S jöttek, olyan gyermekek, s ette a porcsfüvet, porcsfüvet ette, mind a marha. Az állatoknak legelni volt fű? Nem döglettek meg, annyi csak vót. Az állat bírta. A patak kiszáradt? Nem, de vót ót egy butura, azt kiásták, s onnan hordta az egész falu a vizet. Onnét hordta az egész falu, sorba álltok. Akko még vótak az ökrek, nem vót a kollektív. Sorba álltok a nagy hordókka. Kiásták két méterre azt a kutat, s ebírta az egész falut. És Bolducbó is jöttek, máshonnan is jöttek. [ ] Kibírta az egész falut, és még Detrére is vittek, s Bolducba is vittek. Az jön a Szénafű alól, egy nagy-nagy ér. Hordták, és sorbaálltak, és regge má folyt ki. Nem vót csak két méterre kiásva. Nagy jégverésre, viharra emlékszik? Há hogyne. Olyan telek vótak rég, most né nincsen, 80-tó errefelé. Addig gyermekkoromtó inkább a határon laktunk. 40-tő egész 65-ig. Olyan hófuvások vótak, hogy Gyéresig nem tudtak menni. Nem tudtak járni az autók. Gyalag mentünk, gyalag jöttünk. Olyan hófúvásak vótak, reggel ki kellett menjünk az ablakon, hogy elvegyük a S olyan hidegek voltak, hogy elhasadt a fa. 40 fok. A törzse, a nagy hidegtől. Almafa, körtefa. Akkor hol laktak? Lenn a rétbe. A rétbe mindig nagyabb a hideg, mind a hegyekbe. indig nagyobb. Az aljba megfagy a termés is, a hegyekbe nem fagy meg. indig a meleg 33 A tanyán. 65

67 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen fenn van a hegyen. Nagyon korai havazás, nagyon kései havazás volt-e? Persze. eg vót kapálva minden, s úgy adta az Isten, hogy lett egy tenyérnyi hó. Kinn vótunk a marhákka májusba, 60-ba. [ ] De nem tartatt. Úgy adta az Isten, hogy nem láttam, hogy hazamenjek a marhákka. S egy órára elment. [ ] S korai havazásra emlékszik? Igen, november elsejire. S aztán nem is ment el. ost későbben jön. Nem ment el egész március közepéig. Nem is tudatt elmenni, április elsejiig. S mondam, olyan hófúvások vótak, hogy nem is vót szabad menni csak egy-kettő. Ha belémenté egy hófúvásbó, a másik kellett kihúzzan. [ ] 52-be megint megfagyatt a törőbúza, meg vótak kapálva. Olyan május 20 körül. De amelyik nem vót három levélbe, nem vót semmi baj. Három levélné még nem éri a cikát. S a pityóka az kiújul. Az hányba vót? 57-be, akko hasadtak e a fák. 40-en fejül kellett legyen, ehasadjanak a fák. Jégverésre emlékszik? Hullott biza, mind a tyúktojás. De az ritka, és kevés jött. ind a galambtojás, olyan vót. Összehasítatta a törőbúzát, má majnem ért, tejébe vót. Összehasítatta a levelét. De a törőbúzát nem érte, a cikáját. Nem bántotta. De ha jött szélle, hogy lefektette. Akko aztán nem még lett. De nem hogy az egészet, az egész Telepet lefektette. Úgy egy borozdát, vagy hogy mondjam? z mivel magyarázható, hogy ilyen pászmásan megy? Úgy adja a Jóisten. Itt alol elverte a jég az egész szőlőket, és ott fejül nem verte. aradt fenn. S vótak olyan jegek is akkó, hogy még másnap is megvót a jég. De olyan, mind a galambtojás. Összetört mindent. Furcsa állattal nem találkozott? Én nem. ind ahogy a bágyani sógaram mondta, találkozatt egy lóva a hídná, nem engedte, hogy menjen. Pedig én annyit jártam éjjel. Farkassal találkoztam, még azt mondták, hogy prikulics. gyébbel én nem. Torz állatok? Persze, a cirkuszba vótak kitéve, egy lábbal, kar nélkü, benne vótak a szerbe. Láttam fehérnépet, má harminc éves vót, nem vót karja, csak lába. S varrt a két lábáva. Okos fehérnép. Nem vót egy keze se. S varrt a két lábáva. Ő megtanulta a tővel. Aztán ezeket a gyermekeket összefogózva, ikrek vótak. De nem időre, három-négy hónapra. Nagy üvegkantába vótak. Púpostevét. Bémentem anyámma Tordára a cirkuszba. Na, medvéket, tigrisek, rókák. ind mentünk, mind mentünk. S akko ott vót a púposteve. Le vót feküve. iko odaérek körbe, megakadtam a púpostevébe. egijedtem. De édesanyám má üsmerte. [ ] Én dógoztam Tamással, a Szöcs Joszubéval. S kijön vasárnap reggel a gyárból, [ ] s mondam, te, nincsenek olyan szép ügyes léányok. ég üsmertem ott egy párot, még vót, akive konfirmáltom. Tamás azt mondja, te, van egy asszony. Na éppen jó. Na négy óra után ott vagyok nálod. Karácsony körül, ugye, kicsi a nap. menyek, szegény Kati néni 34 vár a kerítésnél. Jössz, János drágo. e há együtt vótunk szomszédak, üsmert jól. Jövök. Jaj, János drága, azt mondja, baj van. i baj van, Kati néni? Te azt mondja, úgy megbánto Tamás is, ejöttek annyi barátok, muszáj vót menjen vélek. Úgy gondolta, hogy vár téged, s nem akart semmiképpe. János drágo, ne haragudj. Na nem baj, Kati néni. S akko jövek ott fel szépen Sárosi Iuonicáná, s aztán jönnek ezek a Simonak. S jövek ehhez a barátomhaz, Jánoshaz, ez mind bizgetett, édesanyám is, hogy menjek, menjek, menjek. menyek, s anyósam diskurál egy ángyómmal, ő a Gavrisé. Ott diskurálnok, s miko meglátnok, ő ismert engem, anyósam. Na jöjjen bé, jöjjen bé! ondam, nem menyek, hol van János. Te azt 34 Tamás édesanyja, Felsődetrehemben. 66

68 Interjúk (Kocsis János) mondja, ement a tegnaptó Tordáro, hogy cserélje ki a lovat, de mindjá érkezik. Jöjjen bé, jöjjen bé! Na amíg ott beszélünk, Anuska kijön a tornácbó, s onnan kijön rzsi is, kijön apósam is. Ők ott kártyáztok, ilyen papírkártyávol. Na jöjjek bé, jöjjek bé, s muszáj vót bémenjek. it kártyáznok? Azt mondja, hetest. Érti? ondam, értem. A hetest igen, de egyebet nem. Ott nekifogunk kártyázni, kártyázunk. Na, hogy késő lesz, menyek. S az én feleségem kikísér. Na mondam, hogy kedden este jövek megint. De olyan sár vót. enjek Olyan méteres sár vót. Olyan rossz utak vótak ott arrafelé. Ötvennyolcba. Hogy nem tudtá menni gyalag, te, olyan sár vót. Akko eveszem a lovat Rózsa nénitö, me a ló mind nálom vót inkább, me nem vót mive etesse. veszem a lovat, miko ott vagyok, ahol Simon Pali lakik most, olyan sár vót, a ló leesett vélem. Én kecskebukázok a lovan, feugrak, feülek s menyek tovább. Sárosak lettünk, de ha megmondtam a léánynok, hogy menyek, menyek na. Átmentem a hegyen a lóval valahogy, béviszem a csűrbe, s kérdi, mi van evve a lóva. S mondam, né mi a helyzet. Ülek, nem tudam meddig. Na anyám meghallatta, hogy vótam má kétsze. Na ő má mind csak annak örvendett, hogy menjek, menjek, menjek, menjek, me az nekem való, s február elejin vót a lakodalom. Karácsony után kezdtem meg, s február elsejin vót a lakodalom. Vásárokban merre járt? Te, én mindenfelé. Én megkezdtem, Járát jártom sokat, én marhákot szoktam hozni. Gyalog hoztam. Aztán jártom Sălcivan, jártom Câmpeni-en, aztán voltam Nagyvárod felé Élesden, vótam egy párszo. Aztán Kolozsvárt, aztán ócsan, Sármáson, Záhon, Ludasan. Én szerettem hozni, me, ugyé, mi is tízen vótunk, nekem nem maradt semmi. És akko hoztam egy állotat, kihajtattam egy hónapig, én mindjá kaptam egy kicsi pénzt, és építettem, s nekem jól fogatt na. Ugyé, akko a fizetés kicsi vót, lej vót egy hónapba. Értéke vót a pénznek, s gabona vót, minden, de én mentem azé. Csiáltam egy szabad napat, s akko mentem. Akko aztán jöttem éjjeleket, gyalog, gyalog. Vót, hogy jöttem vonatta is, Cîmpeni-ről. essze vót. Akko megint sokan vótunk innet, vótak Detréről is. ihály bácsinak 35 a tehenét hogy lopták el? Nem is lopták el, csak elaludt. S elment a tehény. Jött ő is a havasról. Há ihály sokszo bérugatt, s nem tudta, hogy mit csinál. Szeret vásárba menni? ondjuk, lehetett nagycsányi, árulta a tehenyet, mindjá megkérdezte, maga hová való. Ha megvetted, jó, ha nem, jó. Beszélgettünk, aztán ha má találkoztunk két-háromszo, akko má köszöntünk. S örvendtünk, hogy na, ismerős. S aztán ha találkozatt telepivel, akko má kérdezte, hogy na mit csinálsz, mit csinál K. vagy Szász. Vagy ha regge megnézted a tehenyet, s vót vagy két-háromszáz lej differencia, s nem vetted meg, délbe, miko visszamenté, má eadta, itták az áldomást. Hívatt, hogy na, te vótá az első, sajnálom, na gyere, igyál azér egy pohár pálinkát. Nem haragga járt a vásár. Az ember csiált köttetést. [ ] Nekem az vót a szokásom, hogy hozzam a havasakról [az állatokat]. A havasan a fű nem jó, savanyú. e árnyékos. Ott nagyon sok állot vót. Itt nálunk drágák vótak. Onnat ehoztam egy tinót, nem hoztam öreget. Hoztam, olyan hétévest is hoztam, de hoztam ilyen fiatalakat, hároméveseket, négyéveseket. e nállunk olyan hama meghíznak. Nállunk itt? Édes a fű. gy marha, amelyik ott nő fe s idejön, azonnal hízik. S nekem mindjá vót egy kicsi pénzem, s tudtam építeni. cce lenn s azután itt fenn. Kicsi vót a fizetés, má megvót a három gyermek, azak egymás után jöttek, egy 35 Testvére. 67

69 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen év és három hónap van egyik és másik közt. Hogy nem vót négy év, s nekem megvót három gyermekem. Én miko 29 éves vótam, megvót három gyermekem. S 25 éves koromba nősültem meg. ikor volt először vásárban? Há én gyermekkoramtó jártom. A szüleimme. Apámmo s anyámmo. Szerettem. S akko jártunk. entem apámmal, me ő záhi vót, aztán mentünk oda, me ott ócsóbbak vótak, rokonaink vótak, mentünk Ludasra. Záhon milyen vásár volt? Akko régebb minden hetfün vót. Aztán nem tudam most. S aztán én szerettem. e nem rossz, hogy menjen az ember. Ha mind ül egy helyt, nem csinál az ember semmit. Az ember ke forgassa, ha vannak bajai, ke forgassa, hogy meg tudjan élni. Ugyé, én csak a két kezemből, tartsam e a három gyermeket, anyám beteges vót, vigyem doktorakhaz, anyósamnak vérnyomása vót. Nem vót könnyű lejbő. ngem nem segített senki semmive. Se anyósam, se apósam. Akko is eröve építettem ide fe. Se apósam, se anyósam, se a feleségem, senki nem akarta. A testvéreim mind hogy ott az új ház, két évig laktam benne, hogy jöjjek én fe a faluba. Azt mondta apósam, soha még a világ nem lesz neked házod. ondam, nem baj. Vót egy nagy tehenyem, eladtam, ementem Járába, hoztam egy hároméves tinót, vót szekerem, bétanítattam, megjavult, onnan a tehénytö má szakisztattam ki pénzt, vót két kocám, malacos, akko tízezer lej nagy pénz vót. Azt mondja édesanyám, te éppeg, azt mondja, buta vagy. Itt a Luduşan szegény, Isten nyugtassa, tudatt perfektül magyarul, ő már bé vót kőtözve ide. S ezek hogy lemuráljonak meg, mindegyik jött, hogy mit rontsam én le a házot. Új házot. Két évet laktunk benne. Te, én meguntam, me nem vót gáz, jöttem haza a gyárbó, ameddig meggyutattá két-három tüzet, meleg vót. egcsináltom jó magosra, téglaház, látom, mind zúzmarások a falak, égettem éjjel-nappal a tüzet, nem győztem fávol. Akko vót kártélla, kaptam egy-egy húsz mázso fát, egy hónap alatt elment. Aztán menj, hordjad a hóba, ákácokat s mindent, éjjel-nappal, hogy égjen a tűz. S mégse láttál meleget soha. Lehúztam egy telet, akko nagy hidegek vótak, lehúztam egy másik telet, na gondolam, én itt többet nem még telelek ki. eek fel, vót egy jó ismerősöm, Dragoş, az azt mondta, Kocsis, menj, azonna kapsz gázot. S én azé jöttem. Én fejöttem, s januárbo megvót a tüzem. A testvérei merre szóródtak szét? Itt van gerbegyen négy. Kettő van Kolozsvárt, egy van edgyesen, egy van Bágyonba, s ihály van a legmesszébb most. Szoktak menni hozzájuk látogatóba? Hogyne. ost is vótam vagy két-három hete Kolozsvárt, ott van két leántesvérem, melyikek még az édesapámé. ük vagyunk heten. zek, melyikek egy anyátó vagyunk, itt van gerbegyen négy, van a legnagyobbik Anna néném, azután van Albi, és Sanyi, Sanyi is csak apámtó van, szóva hármon vannak édestesvérünk, szóva egy anyátó. e édestesvérek vagyunk csak négyen, szóva egy anyátó s egy apátó. De heten vagyunk egy anyátó, érted. Albi, Anna néni, Benci, arika, Gyurka, ihály s én. zek a heten vagyunk egy anyátó. Csak háromnak nem vót egy apjak. S akkó van Sanyi, s két tesvérem Kolozsvárt. Úgy szeretnek egyik a másikunkat. ost is ementem, romány ura van, nem tudta, má mit adjan nekem. gy olyan szép ásztrány sapkát, te. Azt mondja a sógoram: Ia probă şapca asta! Ce vrei mă? 36 Én vótam egy másik szép sapkávo. Csak próbáljom fe, hogy jó nekem. Próbálom, igazítsa, azt mondja, tedd bé a táskábo. Én? Nekem vannak sapkáim. Nem úgy van azt mondja. z 36 Próbáld fel ezt a sapkát. it akarsz, te? 68

70 Interjúk (Kocsis János) a tééd. Na, úgy szeret, nem tudta, hogy mit adjan. A távolabbiakkal milyen időközönként találkoznak? Úgy ritkán, évenként. Nincs ideje az embernek. Szógálotba men, aztán úgy ritkán. gyezni jól egyeztünk mostanig. sküvőre merre járt? indenfelé. A tesvérem léányánál vótam Sorecabo, ott, ahol jön a villany, ott is vótam, Kolozsvárt is vótam, edgyesen is, Tordán vótam sokat kollégáimnál, rokonaimnál, a feleségemnél Detrén, Záhon, Báldon. Sármás mellett, ott is van édesanyámnok tesvére, ott is vótam, mióta vótam megnősülve. indenfelé jártom. [ ] Hiábo laktam határon, me forgalmas hely vót, országút mellett, mindég sok ember fordult meg, odáig jártok az autók, addig jártok az emberek, jöttek gyalog Detrérö, Csánból, Csipojánból, ritkán járt, csak egy héten ecce jött, hogy vigye arrafelé. S addig jöttek gyalog, Kókból, mindenfelől. Forgalmas vót mindenbe. Dolgoztam a malamná, ott mind sok ember vót, azelőtt dógoztam ott két évet. A gyárban miről szoktak beszélgetni? i nem szoktunk, me én nem szeretem, hogy más mirö beszél ezt-azt. [ ] zek nem tudnak történeteket. Ha mondak nekik egyet-egyet, tátvo marad a szájuk. Ha mondak egy mesét, ők dógoznak helyettem, csak hogy mondjam nekik. e nekem egy-egy mesém hoszszúba telik. ondtam a gyermekeknek, ekezdtem Barna Pétert. Tegnapelőtt este ekezdtem, emondtam félig. Aztán most má végezem e nekik. Én nekik emondtam, de ők nem fogják fe. Ha nekem emondatt apám egyet, én má fefogtam. Hogy mit láttom, mit tudtam. Nekem olyan vót az eszem, na. Nem vót iskolám, ha iskolám lett vóna, mind ahogy mondtam a kollégáimnak, én nagy ember lennék. Nem létezne valami, hogy ne tudjam. Nekem olyan forgalmas az eszem. Csak, ugyé, nem jártom, ugyé, én vótam a kisebbik, messze laktunk a falutó, akko nem vót úgy gúnya se, minden, tudad te, hogy vót. Apám má az ágybo vót, én vótam a kisebb, melyik hogy nőtt, mentek dógozni. Szógálotba, nősültek meg, s úgy né, mi maradtunk. erre utazott, János bácsi, merre járt? Én az országbo mindenfelé jártom. Én a katonaság előtt megismertem Brassót, vótam Gyurkáná, a tesvéremné. mentem Nagyvárodra, ementem mindenhová, tizennégy éves koromtó mentem. Nem tudtam, mi az, hogy nem gyészkurkálod magad. Én ültem fe, s mentem a tesvéreimhez. Zilajra, ott vót ihály, Gyurka Brassóba. érkezek olyan négy órako, regge, tél vót, még vót vagy hat kilométer Brassóto. Én ott mind kérdem, hogy Jön egy kapitány, vagy lokotinent vagy mi vót, efelejtettem, me rég vót. Ötvenbe. ondom, né O, azt mondja, şase kilometri. 37 Tél vót. Azt mondja, cînd se face ziua, iei pe drumu ăsta. 38 it várjak, amég kivirrad. Én ott vótam. Szépen mentem. ég nem vótak fekelve. Látok ecce egy szántinélt. Ce cauţi? 39 Török Bali is ott vót, és annak, amelyik megfagyatt, hallattad, itt a Fundeturábo, az is ott vót. Vittem nekiek is csomagat. Én mikorrá kivirradt, ott vótam. Én olyan vótam, me a határon laktam, jöttem éfélko, éfél után egy órako, két órako, farkasakka találkoztam, meg-megijedtem, de azé mégis jártom. A határon nőttem s nem törődtem. ivel utazott? Gyalag is jártunk, kettő-három, melyik milyen faluból vót, melyiknek milyen terüje vót. ajoságot, miko menté disznyóva vagy 37 Hat kilométer. 38 Amikor megvirrad, elindulsz ezen az úton. 39 it keresel? 69

71 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen gabonávo, akko szekérre. Régebb Cikugytó Tordáig 40 mentek gyalog. men az ember szétnézni, ha két-három hónap múlva akar venni valamit, nézze meg, hogy csiálják a pénzt, lásso, hogy adják. Orvosnál, kórházban volt? Én vótam Iaşi-ba, miko katona vótam, mind beteg vótam a mandulámmo, tizennégy éves koramtó. mentem katonánok, vótak hegyes vidékek, vót szél, minden, bonéták vótak, edagadt a mandulám, akko valahogy lehúztam a périadát, akko ementem arasesti-ra, ott má nem még bírtam. Aztán más télen má ki kellett vegyem, Iaşi-ba. á mind fájt a fejem nagyon. S ott akko még olyanak vótak 55-be, egy fehérnép vót, öregasszony, mondom, hogy mind fáj a fejem. Azt mondja, vetkezzek le derékig. Levetkezek derékig, tett egy olyan ritka hálót, mind amilyen van az ablakan, a hátomra, bétakart, kezdte hallgatni. Na, azt mondja, fac internare la Focşani, ai silozită frontală. 41 internált Focşanibo, ementem oda, ott megnézik a papíramat, azt mondják, îţi facem internare la Iaşi, că aici în reparaţie, meri la Iaşi. 42 Öste lejöttem az unitatea-bo, mondam a komándántnok, délután vót vonatam, s ott ültem egy hetet. zek mind vizsgáltok, néztek fe az orramba, de nekem nem vót silozită frontală. gy hét után, miko jön a komisszió: Cu migdale n-ai avut bai? Oi mondam, de la paişpe ani. Cască gura! 43 Bénéz a számba, meglássák, azt mondja, ej, e vannak rothadva. Tre să te operăm. De aia te doare capu. 44 Jó, megértem, hogy meg ke opéráljonak, egyik azt mondja, hogy nehéz, másik ilyen, másik olyan. Nem vót mit csináljok. Vissza kellett maradjak. Akko mind katona, az embernek a vére sebes, gyors. Nekifognak, egy csomó inekciót nyomnak belé, hogy vegyék le a sebességit a vérnek. A mandula olyan, hogy mind csak, mind csak inbó áll. S akko még borotvávo vágták úgy kereken a kicsi inakat, akko azt kitépték. Sok időbe tött. S akko én meddig ott vagyok, az unitateamból még vót egy nagyváradi fiú polippal. De a polip olyan vad vót, kellett vágják a dáltávol. lájult. Én vótam másodéves, operálták a kollégámot s eztet. ngem bétettek oda, s vót egy olyan hosszú drótjak, a végin vót vatta, s mind tették bé a torkamba. Valami keserű méregge, hogy eröltessen a hányás. Régebb más vót. ost, miko operálták a fiaimnak, Jancsinak s Józsinak, eszívtam egy fél szivart, s kivették a manduláját s a polipját. Iubu vette ki az egyiknek s a másiknak Bruma. 45 S mondom a doktornak, miko láttom, hogy ez eájul, s rátették az ágyra, mondam, né, az hal meg. Dobnak rá vizet, megpofozzák, helyrejön. Én mind néztem, hogy ott van egy tábla elöttek. egijedtek. Dannak hitták. ondam, né, moare Dan şi-ăla-i din unitate de la mine. 46 De nekem mind hogy tették azt a számbo, s nekem mind jött hogy hányjok, dagadatt meg a mandulám. cce csak látom, hogy rosszul tudak beszélni. iko végzik azt a regutát, hogy üljek én is oda abba a székbe, én futak az ajtóhaz, hogy menjek ki. De má rosszul beszéltem. Kérdi a doktor, hogy hová menyek. ondam né, az má másodszo lett rosszul. Az hal meg, én is haljak meg? Én meek, engem nem operálsz meg. Na kezdtek ott szépen, egyik 40 Kb. 50 kilométer. 41 Beutallak Focşani-ba, homloküreg-gyulladásod van. 42 Beutalunk Iaşi-ba, mert itt felújítás alatt vagyunk, mész Iaşi-ba. 43 A mandulád nem fájt? Oi mondam, tizennégy éve. Tátsd ki a szád! 44 eg kell hogy műtsünk. Azért fáj a fejed. 45 Orvosok. 46 eghal Dan, s az én alakulatomból van. 70

72 Interjúk (Kocsis János) felöl megfog a szora, másik felöl az orvos, s jöjjek csak oda, me hama meglesz. De má rosszul beszéltem. S kezdem csiálni vele a vásárt. ennyi idő alatt? gy fél óra alatt. A mondam, az sok. Há azt mondja, ha jól áll, húsz perc. ondom, az sok. S kelek fe a székrö. S megint nekifognak, akko azt mondja, ha éppeg jól állok, tizenöt perc. Az is sok. ondam, tíz perc alatt kiveszik? Kiveszi. Akko leülek a székre, benyomja az inekciót, fe a padlásszámbo, miko bényomta, e vót rothadva a mandulám má, túlpriccolt az inekció. S mondom, hogy átment. Da, că-i putrezit. 47 Na nekifogatt vágni, nem éreztem semmit, csak úgy, mintha a bolhák jártak vóna úgy a fejembe. Aztán azután vót neki egy ilyen hosszú drótja, mind egy halászpáco, s vót egy töje. Az belément a karikábo, s akko ráhurkalodatt. Akko azt mintha a fejembö húzta vóna, úgy meglöktem egy kicsit a doktort. Nu-i nimic, 48 azt mondja, kész van. Akko csak az elsőt vette ki. Akko tesz egy izét, hogy ne még folyjan a vér, minden, mind tette oda az orvosságot, vattákko, úgy nem fájt, s kiveszi akko a másikat. ég ültem vaj egy hetet a kórházbo. ásfelé a kórházban Nem vótam benn. Vótam beteg sokat a gyomramma, a gyárbo dógoztam. Fúvódtam fe. zek mind tettek a röggönre, adtak ilyen pirulákot, olyant. Tíz évig beteg vótam. Nem tudtam enni, nem tudtam inni egy pohár italt, semmit. Faltam kettőt, má fefúvódtam. Látták a gyárba is, hogy fefúvódtam, de kellett dógozzak. S akko mondtam nekik, egy léány vót, mondam, ha nem gyógyíttak, ke menjek partikulárhoz. S akko hallattam Tordán Pellát, ementem Pellához. És megvizsgál az. zek mind azt mondták, hogy gyomorfekély van. iko megvizsgál az, azt mondja, nem dógozik az epe. Pella. Vaj van sok gyomorsavam, vaj nincsen. Kérdezte töllem, hol dógozak. ondam, kollektívba. egkérdezte vaj kétsze-háromszo, amég levetkeztem, én mind azt mondtam, a kollektívbe. Gondoltam, nem mondam meg, hogy gyárbo, me ugye a doktorak is, egyik nem vegyül a másik dógábo. iután megvizsgál, megint megkérdi, hol dógozik. Kollektívba. Gondoltam, hogy mondja meg nekem a betegségemet. ondam, én má a falan mászkáltom. Jöttem a gyárbo haza, faltam kettőt, fúvódtam fe, aztán fájdalom a gyomramba, mászkáltom a falakra. iko megcsiáljo a papírt, megint megkérdi. A kezembe adta a papírt. ondam, most má megmondam, hol dógozak. A szeggyárbo. Azt mondja, láttam, miko ide béjött, hogy maga nem kollektivista. irö tudta? Azé kérdezte annyit? Azé. Na, mondam, én azé nem akartam megmondani, me egy évig járok hozzájok, s nem kapják a bajamat, s nem tudak enni. Na, magánok az epéjive van baja. Akko odaírta, hogy mit csináljonak. Akko miko ejöttem onnat a papírra, egy évig jártam ezekhez a doktorakhaz, evisz a főorvoshaz, Stadlerhez az a léány. Akko Stadler leszidja mindennek. Doctoriţă, tu ciobăniţă, dacă omu ăsta de un an de zile şi trăbă să muncească, şi nu poate să mînce, ce n-ai vint la mine. După ce mere la particular, 49 úgy leszidta, s akko levetkeztetett, s megvizsgált ő is. Itt van baj az epéve. Na, azt mondja, mâine dimineaţă să-i faci toate analizele, de la scaun, orină, sânge, tăt-tăt-tăt. Sondaj, 50 s kapd 47 Igen, mert el van rothadva. 48 Semmi baj. 49 Orvos vagy, te juhpásztor. z az ember egy éve betegen dolgozik, s nem tud enni, miért nem hoztad hozzám? iután magánorvoshoz megy 50 Holnap reggel elvégezz minden analízist, széklet, vizelet, vér, mindent-mindent-mindent. Szonda. 71

73 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen meg, mi a baja. Aztán hozd vissza az embert hozzám. Akko megcsináltok mindent, székletet, vizeletet, mindent, s megkapták, hogy az epe nem működik. Csináltam négy sondajt, kettőt a gyomornak, kettőt a májomnak. Nem tudták felfedezni, hogy vaj nincs gyomorsav, vaj sok. Az epe nem működött. Akko hallattam Unirean egy asszonyt. Bábasszony. mentem hozzá, attó megint használtom vaj egy évig orvosságokat. Nyóc lej vót decije. Szoktam menni, s vettem egy-egy literre. Az is azt mondta, hogy az epémme van a baj. Az így ment a beleken végig, így fogdosta né, s az is megkapta, s mondta, hogy nincs fekélyem, az epéve van a baj. Aztán többet nem vótam kórházbo, adjak hálát az Istennek. ég beteg, még grippa, még kivettem szabadságot. Húsz évig s még valami, nem vótam beteg. A moziba járt, János bácsi? Én jártom a katonaság előtt. ég a malamná dógoztam. Gyéresre. Akko nem vótak autók, miko szürküledett, jöttem ki a mozibó, én egy óra alatt itthon vótam. Akko vót, gerbegytö nem jötté az örkei hídon, vót egy ösvény. Én egy óra alatt Gyérestö megcsináltom az utat. Én olyan gyors lépésű vótam. Református ugye, János bácsi? Igen. Templomba jár? Ritkán járunk, me nagyon sokat dógozunk vasárnap. Anna néni 51 szombatista volt, ugye? iután meghalt édesapám ötvenháromba, akko keresztelkedett meg. Addig nem tudatt ő is, me vótak a gyermekek, s vót édesapám, s egy kicsit ideges vót ő is, ideges vót, beteges vót, édesapám nagyon ideges vót. aga? Akar szombatista lenni? Én szeretnék akármilyen lenni, csak azt írja a Biblia, hogy ha megtérsz, nem tudsz szógálotba menni. Úgy nem lehet, hogy ne tartsd bé. Akko ember ke légy. Szolgálotta nem tudad megtartani. Én kérdeztem, jöttek ezek a hívő papak édesanyámhoz, hogy ott vót az ágybo, én nagyon szerettem s láttom. S mondam nekik, én szeretem, de né, gyárista vagyak, s nem tudak kimaradni. Nem érvényes. aga nem szabad hogy menjen szombaton. ost evvel az új törvénnyel látom, hogy nem lehet bétartani, hogy válogass ételbe. zt nem szabad egyél, azt. Legyél egy rendes vasárnapista, tartsd bé, s megint hogy ne lopj, ne csiálj semmi rosszat senkinek, ezt soha nem szerettem s nem is szeretem, gyermekeimet erre növelem, apám erre növelt, vótunk hat fiú s négy léány, egyik se vót mostanig a tömlöcbe. Én vagyok a legkisebb. Az ötvenegyedik évbe vagyok. Én is azt mondom a gyermekeknek, ne törödj senkive, ha kapsz egy pofot, inkább ne add vissza, nekem is sokan nekemugrottak, s mindig azt mondtam, részeg ember, hagyj békét, s végeztem a dógamat. Én kocsmábo nem menyek, én inkább hazajövek, megiszak egy pohárral, kettővel, s nincs bajom senkivel. enjek oda, annyi rosszaság s minden, ha nincsen bajod senkivel, semmivel, akkor is belédkötnek. S oda én nem szoktam menni. Vagy hogy vegyem ki a pénzt s menjek oda. János bácsi emlékszik, hogy a Holdra mentek fel emberek ezelőtt pár évvel? Hallottam és néztem is a televízióba. Én azt gondoltam, s azt mondtam nekik má akko, hogy mé nem mennek a Napba, ha akarják, hogy fejül legyenek az Istenen, me a Holdat is az Isten csinálto. S a Napat is. é nem mennek oda, ha olyan okosak. Valamennyire megközelítették, de a Holdba se tudtak bémenni. Nem is tudnak. Nem hiszek ezekbe. Nem hiszek. Hiszek mindenbe, de ebbe nem. ondam, ha akar tudós lenni, s nagyobb az Istenné, akko menjen fe a Napba. Televíziójuk mióta van? Há még Bözsi léány vót. Ők vették, a gyermekek. Szokta nézni? Nem tudam. Nézem vagy öt percig, de nem szeretem. Nem 51 Édesanyja. 72

74 Interjúk (Kocsis János) tudam. Régebb néztem. A rádiót? Szeretem. Bálba járt? Jártam. erre? Én inkább ezekbe a rományokba, 52 Bolducba, mindenfelé. e ugye határon laktam, s ilyen román táncokba, fonókba. e akko régebb a vót. Hétközbe nem vót, kedden este, s pénteken. S más minden este vót fonó, aztán úgy ritkán táncok. entem legtöbbet én a rományok közé. Jártom. Tizenöt éves koromtó. Van, azt mondják, gâsca. Hí ki egy léány tégedet. Ha te nem akartá kimenni, léán vótá vagy fiú vótá, a kendőve ütöttek, amég kimenté. Nem vót, hogy szégyellted vagy nem akartá kimenni. Kiment egy léány egy fiúval, ült mennyit ült, akko az bejött. A léány hivatott ki tégedet. S akko vót kettő séf, a kendővel, a pityóka belé vót kötve, s azt mondja: Toarce-şe, purece, nu mai pot de pântece. până când? până nu iese afară la fata cutare. 53 Vette a kendőt, ütett engem a pityókávol, amég ki kellett menjek. uszáj vót kimenjek. Akko én beszéltem a léánnyo, amennyit, nem számítatt. Ültem egy félórát, egy órát, nem számítatt, vagy tíz percet vagy öt percet. Akko te hivattá ki mást. indegyik kettőve ment ki. Téged kihivutt egy léány, s akko te kihíttá egy másik léánt. Ha evettük az orsót, s a léány szégyellös vót kivátni, mentünk, tettük a kerítéshez, hogy matoláljuk le. Akko ő jött, ki kellett vátso, megcsókoljan. S benn is te megütetted az orsóját, te megütetted, te elvetted. Ki kellett vátso ott az egész közt, kellett menjen, megcsókoljan, hány csókat kérté. Ilyen vót a szokás akko régebb. Akko az ember nem nagyon vót szógálotba. Aztán minden este vót fonó. Nyári táncok? ind ilyen táncok vótak, román táncok, bé vót fogadva egy muzsikás egész évre. Csak nem vót éppen minden vasárnop. indenki fizette, ha mész, ha nem, ennyit követeltek, ennyit pénzt, ennyi gabonát, le vót fizetve az ember, az mindég jött. Aztán ha kettő vót, ha egy vót, vaj ha nem vót senki, ő, az ember egy órán keresztü húzta. Aztán te ementé máshová, ementé lakodalomba, az őtet nem érdekelte. Ő jelenkezett, neki ki vót tűzve, hogy ekko nem tud jönni ezen a vasárnap, me neki is van lakodalma vaj ezaz. inden faluban volt ilyen? Igen. S régebb így az utcán táncoltak, e vótak maradva az emberek, odacsődült az egész falu, Csipojánbo s Detrén s mindenfelé úgy táncoltak. Ki szoktak öltözni? Ugyé, házi gunya vót akko, posztó, kendernadrág, meg vót festve, kabátnadrág, minden cakk-pakk, vót a csinár, 54 a havasról, összeszedte a gyapjút, vitte kikészíteni, tavasszal, s aztán csak ősszel hozta vissza. Aztán kiátotta: Vinye csinyárul! És szedte össze. Pokrócokat, mindent. Tett rá jegyet s kiosztatta. Azt üsmerte mindenki. ent Cikugyra, úgy megrakta a szekeret, hogy. Olyan hosszú szekere vót. Felvétel: február Román falvakba. 53 Fordulj meg, bolha. / Nem tudok a hasától. / eddig? / Amíg nem megy ki... ehhez a leányhoz. 54 Azonosítatlan román szó. Feltételezhetően: posztós, szűrszabó. 73

75 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 1.6. mlékek a Kocsis családról A falu (Kocsis Sándor) Sándor bácsi, mint a törökek, keresztbe tette a lábát, s hegedült. S volt ott már kontrás is, mert fiúk voltak. Sándor bácsi volt a primás. S volt, aki játszódjan kontrát is. Tényleg, ott volt tánc. Benci, Sanyi, Gyurka, ihály, János. S nekik volt egy tehenük, szegényeknek. Amit azért tartottak a háznál, hogy tej legyen, mert a tej az egyfajta élelem is volt. Csirke, malac, tyúk volt ott elég, mert ott a legelőn hamar nőtt. De nem kell arra gondolni, hogy ott mindig olyan sok lett volna a csányi liszt, hogy azt ne tudták volna megenni. Azok a régi szőlő utak, amik ma is megvannak a régi szőlőkné, azak olyan tiszták voltak, hogy affélét nem lehetett látni. (ZN 1936) (Kocsis Sándor) Amikor Kocsis Sándor volt a vincellér, járt-e a szőlőben? Voltam, voltam én. ert kellett adni segítséget. ert jöttek a bolduciak éjszaka szőlőt lopni. S a mi szőlőnk s a nagyapámé, szomszédas vót a Tót ihály bácsiéva. Fél hold szőlője vót Tóth ihály bácsinak, fél hold vót a miénk. ikor eladtuk, megvette Szász Feri bácsi. S akko maradt egy negyed hód szőlőnk nekünk. S aztán szüret előtt egy héttel kellett segítséget adni. Én is mentem, s még vagy 2-3 fiatal. Kutyákot vittünk. S tüzet gyútattunk. (TT 1928) (Kocsis Sándor) Én úgy tudom, hogy amikor Kocsis Sándor ide került vincellérnek a szőlőbe, a legények jártak ki oda mulatni. Én is vótam kinn egy este. [...] S jöttek a kolozsiak, me ők valamilyen rokonságba vótak a kolozsiakka. Aztán azak is ott vótak, mi is kimentünk oda, s aztán ott mulattunk, tácoltunk. ind fiatalak. S ihály, vaj valamelyik tudatt kontrázni. A muzsikás fe vót kuparadva oda az ágyba, az öreg Kocsis, muzsikált nekünk, s mük ott táncoltunk. Fiúk-lányok mentek ki oda? Hát inkább a fiúk mentünk. Albi vót szolgálni Fülöpné, Sanyi gyárba járt. Inkább ihály s János vót olyan beszédesebb. rősen jó emberek vótak. Az édesanyja is mindig fogadatt. Akkármennyin béültünk oda. i is vótunk egysze megállva egy regge korán. Amég jött az a busz Csán felől. indenkinek helye vót ott az udvaron. Tényleg ott a szőlőbe is meg szoktunk állni, miko nagyidő jött. (LD 1928, LC 1936) (Kocsis Sándor) Ő idekerült vincellérnek, kinn lakatt a szőlőbe. Aztán hogy, hogy nem, lekötözett a hodálybo, a Németi-tanyára. Nagy fődje vót [Németinek], száz hód. Nagy vót a családja. Ki vót a legkisebb? János. Azután ihály. Azután Gyurka. Azután arika. Aztán adatt nekiek házhelyet, hogy építettek oda le a hodálybo házat. Aztán adtak házhelyet [a faluban], hogy építsetek, s menjetek. Aztán csináltuk a házimurikat oda a vincellér-házbo. Jöttek az egerbegyi fiatalak is. Vettünk egy korsó bort, egy-két liter pálinkát, s a mentünk ki. Én akkorjábo éves fiú vótam. (CK 1932) (Kocsis Sándor temetése) Vótunk a temetésen. S pont, ahol a gyümőcsös alatt van az a híd, akko látták meg, hogy futatt a fia. Szegén akko jött, a katonaságbó hazaengedték [a temetésre]. S akko megálltok s megvárták. Ő is szokatt muzsikálni. (CA 1929) 74

76 mlékek a Kocsis családról (Kocsis János) Nagyon szeretett mulatni, szórakozni, szerette a rokonságot. Nálunk is vótak az esküvőn, mind a két gyermeknek. sküvőre, keresztelőre, konfirmálásra, ahová hívtuk őket, megjelentek. Szeretett mulatni. De szeretett dolgozni. Szerette, hogy legyen. Van emlékem róla, hogy gyermekek vótunk, evitt a firmábo karácsony előtt, hogy vágjunk fenyőfát. Azt mondta, hogy ottan van fenyőfa. ég itten laktak ihálykáék, ihályko is gyermek vót. S mentünk, hogy vágjunk karácsonyfát. S örvendtünk. Na, de közben nagy hó vót, térgyig érő hóba mászkáltunk, de nem kaptunk fát. S ő közben elcsüggedett, hogy elvitt minket, kicsi fejszével, s nem kaptunk fát. Örvendtünk, mikor jött hozzánk. Fiatalak vótunk, sok vót a dolag. Akármikor ment el ott előttünk, belépett. ikor építettünk a háznál, jött segíteni ő is, a fiúk is. ondatt egy-egy viccet, a munkások kacagták. e olyan ember vót, ha ő jött, ő szórakoztatta az embereket. indig örvendtünk, hogy jött. ég mondatt egy-egy jó szót is. Rokanszenves ember vót. (IT 1958) A család (A beszélgetésben Kocsis János nővére, Cs és sógora, CsGy vesz részt, 2011-ben.) Én vagyak a nagyabbik a Kocsis-szülőktől. 55 Négyen vagyunk onnan. Édesapám ács volt és kerekes. Ács volt a bárónál tizenhat esztendeig. És akkor aztán beteg lett. Vérszegénységet kapatt. Ott csinált egy vízimalmat. Hetekig ott dógazatt gumicsizmáva. A bárónak olyan szeszélyei vótak, követelte, hogy az legyen meg karácsonyrá. S fehűlt, megfázott a veséje. S akkor aztán átjöttünk a Bors-tanyára. Az ottan vót Bő és Csipoján közt. Ott vót egy tanya. z tordai születésű vót. S aztán egy év után átmentünk a Telepre, a Németi-tanyára. Hány éves volt, amikor Telepre költöztek? Ott konfirmáltam. János bácsi mondta, hogy ő iskolába nem járt. Akkor kellett volna iskolába járnia, amikor a szőlőben laktak. Járt ő is, mindegyik járt egy-egy kicsit. Én is három osztályt jártom. János bácsi azt mondta, hogy ő a meséket az édesapjuktól hallotta. esélő kedvű volt az édesapjuk? Igen, igen. sténként mind oda körbe ültünk édesapám mellé, s hallgattuk. Ő hét évig vót a frontba s a fogságba. Orosz fogságba. Szerette a könyveket. Olvasatt sokat. Zenélni nyári táncokba is hívták? Igen. De azt mondták, hogy húzd rá, cigány. S aztán édesapám megsértődett. Az édesanyja milyen asszony volt? rős idegrendszere vót. Ő rendezte a marhákat, ment az állatakka. Tréfálkozni szeretett ő is. Énekelni édesanyám nem tudatt. Falcs hangja vót. De azé miko sokszo mentünk haza, hallgatóztunk, hogy édesanyám énekelt. Akkoriba jártak a szeggyárba, s ott vót a megálló. S az öregasszony szeretett nézgelődni. Na má megjött ez az autó, megjött az az autó. Éccaka is kelt fe, miko megjött az autó. Hova kerültek a testvérei? Annuska, szti Kolozsvárro. Akik vótak az öregtő külön. Kocsis Sándor gerbegyen szintén az ő fia vót. S akik vótak az első urától, azak közül Anna gerbegyen, Albi gerbegyen, Benci gerbegyen. ind a hárman. Aztán a Telepen vót Gyurka, amég megnősült, s akko ekerült edgyesre. Akko ihály 55 Kocsis Sándor és István Anna legnagyobb gyermeke. 75

77 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen megnősült, egy székely fehérnéppe. Akko János is Telepen. Az édesapja hogy halt meg? Türelmes beteg vót. Két fiú katona vót akko. ihály és Gyurka, egyszerre. S aztán a temetőbe kinyitatták a koporsóját édesapámnak. 56 Olyan szépen megmaradt, ahogy belétették. Hogy ihály lásso. Akko jött. Látták, s akko csendesedtek a menésse. Az édesanyjuk hogy halt meg? eg vót bénulva. Ki volt vallásosabb? Édesanyám. Csak akko káramkadatt, miko muszáj vót. De édesapám is vallásos vót. S a fiúk is mind. János minden regge letérgyelt, s imádkozatt. e vótunk ott sokszo. A testvérek látogatták egymást? Igen, igen. eddig nem vótak a gyermekek, s az öregek még megvótak, karácsonko, újévko mindig mentünk. elyikek vótak a Telepen, ihályhaz, Jánoshaz. S akik ott laktak, Albi, Anna, Benci. S akko mind mentünk, egy egész sereg. ilyen nehézségekre emlékszik vissza? Tífuszban vótunk. Hét hétig. hullatt a hajam, teljesen kopac vótam. ihálynak kilyukadt a fara, édesanyám kellett kezelje. S vót a sok tetű. A sok katonák dobták le a tetűket magakról. ég a szőlőben laktunk akko. Sok katona vót akko ott. A kútná főztek. S sok egerbegyi család vót oda menekülve. Nálunk is. S vótak sátrak. e gerbegyrő ki kelletett jöjjenek. ilyen emléke van Kocsis Jánosról? Ő kötöztette arikát 1951-be ide, Bágyonba. Én nem hallattam káramkadni, se kiábálni. iko ennek a háznak a fundamentumát öntettem, ejött ő és Benci, segíteni. Szeretett énekelni. Ha italhaz kerültünk, énekeltünk. De hogy duhajkadni, mint más, hogy csapdassa az asztalt... (Cs 1927, CsGy 1926) (A beszélgetésben Kocsis János lánya, F és egyik fia, KJ vesz részt, 2011-ben.) Ti hogy emlékeztek vissza gyermekkorotokra? Sokat mesélt? (F) Persze. esélt. eg citerázott. Vót egy citerája, amit nem tudtak eloasztani ihály bátyámma. Citerázni szokott, mesélni szokott. eg karácsony előtt kántálásokra tanított. Öntözőversekre tanította őket mindig. Ilyenek. A mesélés inkább télen volt? (KJ) Télen. (F) Inkább télen. ég az én gyermekeimnek is mindig mondta télen a mesét. Zolinak is, tának is mindig mondta a mesét. De rengeteg mesét tudott. Én egytizedét nem tudom. z bánt, hogy én mér nem tanultam meg meséket. Valamiket tőle. Valamennyit tudok én, de elakadok, nem jut eszembe. Én arra emlékszem, hogy télen a szomszédokba is átment és ott is mondott meséket. Kereste azt, hogy kinek mondhassa. Nem emlékszel arra, hogy valaki azért jött volna, hogy a meséket hallgassa? (F) Lehet, hogy a gyermekek, Ödi vagy nikő jöttek át. De hát nekünk nagyon sok mesét mondott. Az apjától tanulta a meséket. (F) Én úgy emlékszem, hogy az édesapja volt a családba a nagy mesemondó. Nekem mindig így mondta. Nagyanyám is, de nagyanyám inkább vallásos volt, bibliát olvasott. Ő inkább avva foglalta el magát. Aztán mikor már nem tudott [olvasni], akkor mi kellett hogy olvassunk neki. Lehet, hogy mi ezt azért is örököltük, hogy vallásosak lettünk valamennyire, szegényesen nőttünk, s tanított, imádkozni is. Édesapám is, meg nagyanyám is. Édesanyám is, de neki mindig annyi dóga volt, főzés, mosás, gyermek, meg nagyanyám is az ágyba vót. Azt mondta, hogy az ő apjának könyve volt, az ő apja könyvből olvasta a meséket. (F) Igen, ré- 56 A halott fia a temetési szertartás végén érkezett meg a katonaságból. zért a temetőben megnyitották a koporsót, hogy lássa halott édesapját. 76

78 mlékek a Kocsis családról gebb vótak is azok a táncok, meg télen a fonók, amiko meséket mondtak. És énekeltek, táncoltak, ezeket sokat elmagyarázta. i mindig szoktuk kacagni, hogy mit csináltak ők. (Nevet.) Amíg lent laktatok a hídnál, emlékszel, hogy idegenek is bementek hozzátok? (F) Igen, igen, s melegedtek ottan. Vizet inni béjöttek. Ha olyan alkalom volt, nagyanyám még ételt is adott nekik. Pedig mi is szegények voltunk, de ő még ételt is adott. S vannak, akik mondják, hogy ettem ott nálatok, nagyanyád olyan jól főzött. S én most elkacagom... Persze, hogy jól főzött, me ő szakácsné volt báróknál, magyarázta. egkínálta, ismerőst, a szegény embert, aki sokat várt ott. Béjöttek, igen. A rokonság milyen volt? Sok gyermek volt. (F) Édesapám volt a legkisebb. Háromféle gyermek, tíz gyermek. Nagyapámnak nagyanyámmal három közös gyermekük volt, elment a háborúba, meghalt. Soha aztán nem tudott az István tátinkról. ár nekem nem volt nagyapám. S akkor nagyanyám férjhez ment ehhez a Kocsis Sándorhoz, akinek volt három gyermeke, a felesége meghalt nagyon fiatalon, úgy magyarázta nekünk. S akkor közösen még lett a négy gyermek. Tíz gyermek. A testvérek látogattak titeket? (F) Persze, nagyon-nagyon-nagyon. indegyik jött haza. ég ide is, amikor felköltöztünk. Keresték fel nagyanyámot, mert ő nyugdíj nélküli vót. mlékszem, egy liter olaj, egy kiló rizs, vagy egy kiló cukor, valamiket mindig hoztak, vagy egy ruhadarabot. ert nem volt neki semmi nyugdíja. S mi is vótunk négy gyermek, ők ketten, s nagyanyám, az hét személy. Nagyanyám hét évig feküdt az ágyon. zt még kimondani is sok. S étetni kellett kanállal, s mosni. Szegényesen éltünk. Szegény életünk volt, ezt mondhatom nyugodtan. Szerintetek mi volt életének legnagyobb nehézsége? (F) Nagyanyánk betegsége és az, hogy a kisebbik testvérünk betegen született. [...] Négy gyermek volt, s ő csak egyedül keresett a családban. Kicsi gyári fizetések voltak akkor. ég most is gondolkozok, hogy éltünk meg abból. Azt is mondta, hogy a gyárban ebédszünetben is szokott mesélni. (F) Igen, ott a kollegáknak. (Nevet.) Neki nagy betegsége nem volt. (F) A gyomrával, utólagosan, de ez a gyomorbetegség neki fiatal korától volt. Valamennyi ideig kezelte magát, nagyon sokat teázott, és kigyógyult a fekélyből. De valamilyen pici heg maradott vissza, s az utoljára el volt rákosodva. Nekem meg volt mondva. Az orvosnő azt mondta, hogy megpróbálja, ő megműti. Visszajöttem, s ő pont a folyósón volt. S azt mondja: Hol vótál? S én erre visszavágtam: Tudja, hogy én olyan vagyok, mint Kocsis János. S azt mondja nekem: Na, mondd meg neki, hogy rajtam nem fognak tanulmányozni. ngem fel nem fognak nyitni. Nem akart menni operálni. Azt mondta, mit akarsz, hetvenéves vagyok, rajtam csak tanulmányozni akarnak. ilyen apa volt? (F) Ahogy visszaemlékszem, nagyon jó volt. Visszaemlékszem, hogy fizetéskor hogy hozta az édességet. Nagyon jóindulatú volt. indent megkaptunk. Nem jutott mindennap, az egyszer biztos. De fizetéskor egy kis rumos csokoládéra emlékszem. Hozott mindenkinek egy darabot. Vagy rúd felvágottat, szalámit, valamit, s a vajat... S még nem volt paradicsom, de vett korán paradicsomot az aprozárból. S mennyire örültünk, hogy itt egy lágykenyérnél összeültünk, s azt mindenki megettük. Hétköznap zsíros kenyér volt a mindennapos, vasárnap a húsleves kijutott, mert volt majorság. gyszer-kétszer édesanyám csirkét vágott hétköznap, mártást, puliszkát... Így voltak. Felvágott s ilyesmi nem volt az asztalon. Zsíros kenyér, tejfölös kenyér, ízes kenyerek. A csésze tej minden reggel megvolt, mert állatot tar- 77

79 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen tottunk. Nekik egymáshoz, férjnek, feleségnek volt türelme? (F) lőször nagyon tisztelték egymást, visszaemlékszem, volt köztük szép beszéd, s jó volt minden, esküvőkre jártak, s mulattak, s táncoltak. Én is úgy emlékszem, hogy nyíltszívű volt, s szándékosan senkit sem sértett meg. (F) S szeretett segíteni. Abból a kicsiből is, ha száz leje volt, s ha tudott adni, orvosságra, gázra, egyiknek-másiknak mindig-mindig adott. Arra is tanított minket, most is, ha évforduló van, kerestem szegényeket, s mindig adok a szegényeknek. ikor haláluk évfordulója van. Nem jut, hogy adjak milliókat, de keresek szegényeket, akinek tudok egy kicsi pénzt adni, vagy ruhadarabot vagy valamit. Élelmet is, egy keveset. Ők azt mondták, hogy ilyenkor a szegényeknek kell adni. Így tanultuk, s édesanyám mindig mondta, hogy adjál valamit a szegényeknek. Őszi, esős-sáros novemberi idő volt. A prikulicsról kérdeztem, s mondta, hogy most ne beszéljünk róla. ert ilyenkor járnak, s ilyenkor nem szabad beszélni róluk. (F) Valami ilyesmi volt neki. Vagy arra tanított, hogy este nem szabad szemetet kidobni. Nem szabad újévbe kiadni valamit, mert akkor egész évben szegény leszel, kiadásod van. eg aztán a sömör gyógyításokat, amit én is utólagosan vettem komolyan tőle. A szalmaszál bogjával három keresztet kell rajzolni, s eltűnik. S nem hittem. Gyere te, csináljam meg. És ténleg etűntek. S azt mondja, gyere, gyógyítsalak meg, me a gyárba má soknak eltűnt. egcsináltuk a három keresztet a szalma bogjával, s elástam egy eresz alá. Vagy olyan helyre, ahol sok nyirkat kapnak. S miko az ott elrothad, neked is elszárad. [...] Az orvostudományban [nem bízott]. Édesanyám akkor meg volt műtve. ost is a fülembe cseng, mondta, az orvosnak akko add oda a pénzt, ha segített anyádon. [Nevet.] (F 1958, KJ 1960) (A beszélgetésben Kocsis János sógornője vesz részt, 2011-ben.) Jó beszédű vót. Jött ide, annyit ebeszélgettünk, annyit emondtunk. [...] Ő úgy efoglalta a családját is a mesékke, a gyermekeket. [...] Ők ott lenn laktak. A gyermekek má kezdtek jönni iskolába. Nehéz vót télen. [...] Édesapám azt a tanácsot adta, gyermekek, itt nem vattak jól. Akko kiharcoltuk, hogy kaptak házhelyet. Nem akartak adni nekik, mer rzsi megszakítatta az éveket a kollektívbe. Ott dógozatt, Detrén, de itt má körülvették a gyermekek, má nem tudatt dógozni. [...] S aztán akkor lebontották ott lenn a házot, kaptak egy kicsi segítséget édesapámtól, munkávol, me pénz nem vót úgy. Aztán fekötöztek ide. Felépítették ide a házot, s itt vótak közelebb. (73 éves nő) 78

80 Kocsis János repertoárja Népmesék 2. A falu történetei 2.1. A település iko ide jöttek, ők megkapták a 22 hód fődet, szántó, legelő és erdő. 14 hód vót a szántó, s plusz a rét, az 15. s akko fement 22-re. S akkor bejött a háború, 14-be, tartott 19-ig, s akko akik vótak a háborúba, kaptak ezekbő a fődekbő. S akko a telepesektő megkérdezték, hogy melyikke akartak maradni. S akkor azt mondták a telepesek, hogy maradunk a 4 hód főddel, amelyiket mi válosszuk. Váloszthattad az egyik széjin vagy az egyik végin, és válasszuk a legelőt és válasszuk az erdőt, me nincsen gáz, s jól fog az erdő, jól fog a legelő, s jól fog az a 4 hód főd. S a többit adjuk le. S akko vótak olyan ügyes telepesek, amelyikek kifizették majnem 100 százalékba. K. Józsi bácsi például 11 hódig visszafizette. S Benőék is visszafizették. Kevés magyar örökölt, me nem vótak a háborúba. A rományok örököltek. S azak aztán eladták. (74 éves férfi) Vótak olyan telepesek, hogy idejöttek, s vót, amelyik elment. Székely Zsiga bácsi ment e, ez nekünk rokonunk vót, nagyanyámnak tesvére vót, ement a tordai határro, onnat fentrő a Borbé család, talán ement Bőti család, Bőtinek itt vót a Kózer táblájo mellett a telepje, és Székely Zsigának itt vót a Venczel táblájábo. S ahol Tesnádi árton bácsi lakott, ott vót egy Pauleti. S elment az is. Nem vagyok tisztába, hogy Pálá Zsiga bácsi telepes ember vót, vagy nem vót. Ahol Péter Károly bácsiék laktak. Talán Zsiga bácsi is telepes vót, s az ő telepje ott vót az erdő tetején. 54 telepet kaptam. er voltak olyan telepesek, például Rancsó Dezső bácsinak itt vót a háza, ahol Péter Laci. Rancsóék jöttek hamarább, mint Péter Laciék. S még kevés telepes vót, s féltek, hogy szerte legyenek, béhúzódtak a közepibe a falunak. Szabóék, Rancsóék, s többen. S akko Rancsó elcserélte Péter Laciva a házot. (74 éves férfi) vették a telepesektő a fődeknek felit. 1 Szántóföld csak vagy négy maradatt. er a legelőt nem hatta vóna, s az erdőt nem, s a szőlőt nem. Szántó csak négy maradatt. Aztán azután amelyikek fiatalabbak vótak, még visszavették. Visszavásárolták. Abba az időbe egy csumo mokánnak osztatták ki. Tordán vót egy... nem tudom, hogy doktor vót vagy ügyvéd. Én doktornak hallattam. Az a havasró vót, vót egy csumó erdője. Annak vót esze. cserélte a mokányokka, s eztet drágán mind eladta. S a telepesek így vásároltak vissza földet? Igen, igen. A doktor ecserélte az erdőit a telepi fődre, s ezt a telepi fődeket eladta. A telepeseknek. A mokán nem szerette itt. Ő nem vót földműves. (76 éves férfi) 1 Az 1921-es földtörvényt követően. 79

81 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Vótak, akik ementek a Teleprő, 12-be. Gyenge esztendő vót, s nem bírták az árendát. Úgy hallottuk az öregektő. Olyan esős esztendő vót, s nem termett a főd. Édesapám azt mondta, hogy sokan kifizették a telepet az állomnak. S az állom nem telekelte. Csak ötven év után lehet telekelni. S azt mondta az állom akko, hogy mit gondolnak, a magyar állom becsapja az embereket? Édesapám is azt mondta, hogy kifizették a telepet az állomnak. S így a román állam aztán elvette. (83 éves férfi) 80

82 A falu történetei Telepesek 2.2. Telepesek (Albert család) Én úgy hallattam az öregektől, hogy az Alberteknek két telepjek vót. A vén Albert fe akarta hozni a csiplőgépet... nyedrő s Gyéresrő szokott jönni valaki tüzesgéppe ide csipelni. A vén Albert fe akarta hozni, me neki két telepje vót. Ők ott laktak a sarkon. A Pucsik ott laktak lenn. És ők nem akarták engedni, [azért,] hogy álljon meg nállak, az elsőné. S az jött vóna fe, me itt nagyobb vót a csépelnivaló. Két telepjek vót. e a főd megvan két telepre. Itt, ahol Nucuţ lakik, az Albert-féle főd vót, s egész le az alsó útig, a gyümőcses aljáig, s körülbelül ahol Ödön vagy Simon Bandi lakik, ott vót a méta. S le az alsó útig. Az mind az Alberté vót. Alol vót a Péter László-féle telep. A Pucsik megvárták, hogy Albert Laji jött haza a vásárbó. zek megásták a lyukat. egfogták Albert Lajit, bévitték, s béásták eddig. [ellig.] Aztán Albert Laji kiábált, s valami romának meghallatták, s kiásták. (83 éves férfi) (Balogh család) A Baloghok a telepítéskor jöttek a Telepre? Nagyapám, édesapámnak az apja székely volt, Futásfalváról. Gyéresen szógált Deák Gyurinál vagy Balázsnál. gyiknél a két testvér közül. Jól viselte magát. S azaknak volt egy lányuk, s elszolgálta a léányt. Így lett ő gyéresi lakos. S lett nekik négy vagy öt fiuk s egy lányuk. Jóska vót a legnagyobb, s aztán apám, Áron, akkor Béla bácsi, akkor András bácsi. Aranyosgyéresről mikor jöttek ki Detrehemtelepre? Nagyapám vette meg a telepeket, Jóska bácsinak s azután édesapámnak. Anyám született 1900-ba. Azt hiszem, tizenkilencben esküdtek meg. Akkor kerültek ide. Tehát két testvér jött ide. Igen, Balogh József és Balogh Áron. A háborúba elvitték őket? Igen. Édesapámot elvitték. (81 éves nő) (Bartók család) Azak is csak úgy jöttek, a kollektívbe. 2 Bartók Pista szógált Balogékná. Vót Árpád, az is szógált. Aztán idekerültek a Telepre, ott adtak házhelyet nekiek. Csináltok házot oda. Azt mondtuk annak, epres. Ott a szövetkezettő fefelé az iskolánok vót egy fél hódja. Azt mondták az öregek, az azé vót adva, hogy a tanító tanítsa ótni... Iskolát csináljonak. S a többi a Kissé vót, s a Tóté vót az epres. (83 éves férfi) (Bíró család) Bíró árton ott vót, ahol Diák Ferkó lakatt. Bőti Danin alol, az vót a Bíró árton-telep. Bíró ártonnak két felesége vót. Az elsőt Jusztinak hitták, az meghalt. Ő úgy vette e Jusztina nénit, hogy neki vót egy léánya, ari néni, egy Tőkés nevűve. S aztán evett egyet, Szőszke Klárinak csúfalták a vénasszant. Nekie vót Régina néni, Anna, Balázs. ari néninek vót egy fia, Tőkés Jenő, az is ott nevelkedett Tőkés ártonná. Bíró árton bagós ember vót, és a vén Fábián. (83 éves férfi) (Bogosi család) Vót a vén Bogosi János. Szófiánok az apósa az fia vót a vén Bogosinak. János vót, Zsiga vót, vót Gyula. Vót négy fia Bogosinak. Zsiga Csánbo ment. Akko Gyula, az is elment. Bogosi Józsi visszakerült. De e vót menve 40-be a Székelységbe. (75 éves nő) gerbegyrő jöttek azak a Bogosiak. Bogosi Józsi, Bogosi János, elég sokan vótak ott. (90 éves nő) Jóskánok az édesapja János bácsi vót. Az a téglagyárbo dógazatt 2 Később költöztek a faluba, a kollektivizálást követően. 81

83 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen szegén. Akkoriba nem vót buszjárat. Aztán mindig ő ment szegén. Aztán sokszo hallattuk, miko ment lefelé, mindig ezt énekelte: Barna kislán, de büdöset fingattá, / Talán biza törtfuszujkát zabáltá. vve aztán ő ment, énekelte. Tera néni férje, Jóska bácsi lett aztán postás és éjjeliőr. Ők János bácsiva édestestvérek vótak. Aztán mind azt mondták, hogy ezek a Bogosiak rokonak Pap Zsigával. gerbegyről. (82 éves férfi) (Böjthe család) A telepítés után két Böjthe élt a faluban, Böjthe János és Böjthe József. Nagyapámnak, Böjthe Sándornak lehettek a testvérei. A faluból nagyon hamar elmehettek. Azoknak nincs családjuk itten. A tordai határra kerültek. Édesapámék ketten voltak testvérek, Böjthe Dániel és Böjthe Sándor. Böjthe Sándor volt az édesapjuk, és Venczel Klára volt az édesanyjuk. Az öreg Venczel árton bácsival volt testvér az én nagyanyám. Az édesapám anyja. Böjthe Sándor honnan jött a telepre? Nem tudom. A sarok üres volt, a telepes ház beljebb volt. A sarokra később csináltak Dani bácsinak egy házat. Korán meghaltak, Böjthe Sándor is, s nagyanyám is, Venczel Klára. Édesapám 1946-ban megnősült, gerbegyről hozott feleséget, Németi. Az egerbegyi nagyapám valamilyen távoli rokonságban volt a telepi Németi Andrással és Zsigával, de nem voltak közeliek. (61 éves nő) (Csergő család) A telepes Csergő ki volt? Csergő János vót, Janinak az apja. Janinak az anyja ment vásárbo. (Nevet.) Záro, vagy hová mentek. Na ott gyártották. K. Lajit. (Nevet.) Igen? Igen. Aztán K.-né az öreg, tesvér vót Csergőve. K.-né az én mámimma testvérek vótak. ámim is Csergő vót, K.-né is Csergő. Akko azt mondta K.- né a testvérinek, te, bocsáss meg, melyiknek született K. Laji, me akko én is e ke váljok az uramtó. S te is. Na aztán megbocsátott Csergő, s aztán még születtek Ágnis, szti, Jani. ég született aztán Csergőnének gyermeke. De aztán K. soha nem beszélt az anyjávo. e aztán idevették kicsi-kicsi korába. Ők nevelték K. Lajit. gyedül vót, me aztán Csergő Ágnisnak nem lett gyermeke. Azt mondták, a Jóatya rendelte oda azt a gyermeket. Há nem? (Nevet.) Csergő Jánosnak kik voltak a gyermekei? Vótak. Vót Csergő Anna, Csergő Ágnis, Csergő Józsi és Jani. S szti. Az Sükösd Sándorhaz ment férhez gerbegyre. Anna Szász Károlyhaz ment férhez. (90 éves nő) (Deák család) Azt hiszem, ők Gyéresrő származnak. Deák ki volt? Deák Gyuri. Ott lakatt a Szász Sanyi házábo. Deák Gyuri egy részeges ember vót. S ők eadták aztán. ikor elvették a telepeket, kezdett rosszul menni minden, akkor... Nagy családú emberek vótak. Akko Diák Gyuri eladta, s vett Szavábo egy malom-félét. S aztán oda telepedtek le. Aztán Deák Gyurinak a fia, Deák Lajos ide visszajött, s evette Keszeg argitat. S nekik vót gyermekük Ferkó, Lajos és Ilonka. (83 éves férfi) (Farkas család) Ők nem is Csánba, hanem a Kati völgyébe laktak. 3 Át kellett menjenek a hegyen mindég. Nagyanyám olyan templomba járó asszony vót. Beosztották, hogy most te maradsz vasárnap itthon az állatokka, és menyünk be a faluba, úgyhogy nem ment az egész család mindig. És azt mondták, amég Régina nénit nem látta a harangozó a toronyban, hogy a hegyen van, addég húzta a harangat, amég az én nagyanyám beért. 3 A Kati völgye ezőcsán egyik tanyája. 82

84 A falu történetei Telepesek Vallásos vót. Ő is fiatalan özvegyen maradt. Nevelt hat gyermeket fe árván. Csak hát szegénység vót ott is, s anyám gazdag léány vót. Anyu válogatós léány vót. á huszonhét éves vót. Akkoriba fiatalon mentek férhez. Anyu nem ment, me egy kicsit gazdag léány is vót. [...] Anyunak kilenc gyereke lett. És haltak meg a testvéreim. A bibliába fel van írva. Ott maradatt meg a házasságok, meg a család nyilvántartása. És akkoriban olyan sok gyerek halt meg. (65 éves nő) 1933-ba házasodtak össze. Február 11-én. Édesanyám Farkas Jusztina, idevalósi, detrehemtelepi születésű. Ott, ahol laktak Péter Laji bácsiék, az vót nekik a szülői házuk. Ott laktak. gerbegyről származtak, ők nem voltak rendes telepesek. Péter Sanyi bácsi jobban meg tudja mondani, mikor telepedtek ide a szülők. Az az ő édesapja testvér volt édesanyámmal. Bálint bácsi ide nősült. Ide nősült. Édesanyám egy kicsit gazdagabb léány vót, régebb nézték. Az édesanyjával éltek, földek voltak. Szükség volt egy férfire. S hogy ők szegényebbek voltak, ide telepedtek. S akkor megvették azt a házat, amelyik a szülői házunk volt nekünk, Vencel árton bácsiéktól. A helyet, s egy kicsi ház volt rajta, s aztán alakították. Az csűr volt és istálló, ahol a lányomék most laknak. Kifizettük a testvéreket, mikor ők meghaltak, s átadtuk a lányoméknak. Sajnáltuk azt a szép telket. Ugyé a falu közepén van. léggé haragudatt az anyatársam, hogy ők nem azé építkeztek, hogy a fia férjhez menjen. Nem megy férjhez, csak oda, hogy ne adjuk idegennek. Nagyon jó szomszédok voltak ottan, Balog Pista bácsi, meg oldvai Józsi. Olyan szép az a hely. S hogy a vejem Csombordon végzett, most begyümölcsösítette szépen. ilyen volt az édesapja élete? Koncsentrán volt csak, ő háborúban nem volt. Azt is tudom, hogy amikor katona volt, benne volt a fúvós zenekarban. gy nagy trombon játszott. egvót a fényképük is, s idővel elmosódott a fénykép. Nagyon sajnálta, hogy át kellett volna másoltassa. Aztán legyengült, s kérdem, mért dolgozik, apu, olyan sokat. Azt mondja, az idén is leszedtem a császárkörtét, s kiárultam a rezesbandának az árát. S én amikor meghalok, hozzátok el... [...] Két hónap híjával haltak meg, nagyon rövid idő alatt. 4 Éppen ma is elbeszéltük Jenővel, hogy éppen apunak volt a hibája, hogy meghalt, 82 éves korában, mert ő mind lázas volt, nem volt jól, s azt mondja, hogy azt álmodta, hogy tegyen vizes ruhát a hátára. S aztán egy házizsákot 5 elvágott, annyira, hogy beérte, s tett ilyen fűzőket, kötőket. Azt megáztatta, s felvette a hátára, s úgy a kabátot, s kapált. [...] S kihűtötte a testit annyira, hogy lebénult. Aztán a fúvószenekart csak elhoztuk, de honnan. A katonaságtól, Tordáról. S akkoriban úgy volt, hogy úgy voltak a kocsik beosztva, hogy nem minden vasárnap járt a rendszám. S aztán fogadtunk olyan autót, amelyik járt. De nem nagyon tudták, mert többnyire románok voltak. A szomszédban, oldvai Józsinál próbálgatták, aztán elkínozták, hogy Daru madár útnak indul, s Kék nefelejcs, kék nefelejcs. Volt egy jó orvos Detrehemben, s. Lajos kihozta. S látta, hogy nálunk temetés van. S kérdezte, hogy melyik van meghalva. ert mind a kettőt kezelte. ondták, hogy a bácsi. Na, azt mondta, ő a saját kezével rendezte magát el. Annyira meggyengült, úgy kihűtötte a testét, hogy már a végén még hangja se volt. S olyan halkan mindig mondta [suttog]: Ne dolgozzatok olyan sokat. Nem érde- 4 Ti. a két szülő egymás után hunyt el. 5 háziszőtt zsák. 83

85 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen mes. [...] Arra emlékszek, magyarázta apu, hogy nagyon fájdalmas temetéseken is voltak, hívták a rezesbandát. S egyszer aztán azt soha nem tudom elfelejteni, kiégett egy ruhatisztító, s abba egy ikertestvér pár leány égett oda. S azt mindig mondta, az olyan fájdalmas volt, az a temetés. Fiatalok voltak, lányok voltak. A kollektív gazdaságba beálltak. Apu több mindenben benne volt. Nem volt buta ember, több mindenbe beválasztották. Például amikor bálok voltak, mindig ő volt a kasszánál. egbízható ember volt, mert nem ivott, s a pénzel rendesen elszámolt. Presbiter is volt valamennyi ideig. Gyűlésekbe is ment. Sokat kínlódatt a gazdasággal is. Ő hegedült, ő nyírt, ő tudott kosarat kötni, susztermunkát is végezett, nem másoknak, a családnak. Kőműves munkához is, mindenhez hozáfogott. Anyu mindig mondta, mé kínlódsz, mé nem fogadsz idegent. eglátod, miko idegent fogadsz, azt másképpen ke fizetni. (65 éves nő) (Fehér család) Nagyapám Zsigmond vót. Honnan jött? gerbegyiek vótak. gészen az elején jöttek a Telepre? Azt hiszem, nem, mert apám már gyermek volt. elyik házban laktak? Nagyapám ide jött, ebbe a házba. De itten ő a harmadik lakó vót. Itten a vén Fülep lakott. S az cserélt egy másikka. egcserélte a belsőséget, s a fődeket is. Így került a nagyapám ide. Fehér Zsigmondnak hány gyermeke volt? Kettő. Apám [Fehér Ferenc] és szti néni. Imbinek az anyja. Az édesapja volt a háborúban? Az első háborúba. Olaszországba, Doberdón vót. Amég vége lett a háborúnak. Két Fehér ág volt a faluban? Igen, de ezek rokonak vótak. (76 éves férfi) (Fülöp család) A Fülöp család honnan jött? A Fülöpök Temesvár mellől jöttek, Újszentesről. Jöttek Fülöp Imre és a felesége, Virág szter. Ők voltak az első Fülöpök? Igen. Ők 879 körül születtek körül, nem az első telepesek közt jöttek. Három gyermekek volt, egyik se született itten. ár tus néni is ott született, 1907-be, kicsi gyermekként onnat jött ide. Nagyapám egy kicsit szegényebb vót, de nagyanyám nagygazda családból származott. A szülei meghaltak, a vagyont elosztották, s ő az ő részive ejött ide. A gyermekeik mekkorák voltak? Imre bácsi 902-es, tata 903-os, s tus néni 907-es. Azt a helyet foglalták e, ahol van most édesapám, megkezdve Albi bácsitó egészen fe Bogosiig. 14 hód fődjük volt. iko jött a reform, ő az egyenes részt megtartotta, a 4 hódat, az volt a beltelek. Nagyapám nem vett vissza egy centi fődet se, azt mondta, hogy az övét evették, s neki vissza ke adják. És még bocsánotat ke kérjenek tőle. [Nevet.] indig kacagtuk itt a családba, hogy mit akart. Azt akaram mondani, hogy olyan felszereléssel jöttek, hogy ritkaság volt. Nekik vót aratógépjük, amit húzott a ló és aratta le a búzát. Azt mondták, hogy nagyon érdekes vót. Aztán trier, s minden. Ők hozták be, a csírás pityókát hogy ke ültetni. nnyire emlékszek. A három testvér sorsa hogy alakult? Imre bácsi összeházasodott Fehér szti nénivel, Fehér Zsiga bácsi léányávo. A sarkon volt valami Gál-ház, azt ők vették meg. Imre bácsi és szti néni. gy régi telepes ház. Aztán a kollektív alatt átalakították. S lett nekik három gyermekük, Jolán néni, tus néni és Imbi. És utána következett tata, tata evette Pálfi sztit, akik gerbegyrő jöttek, az apja gondnok vót sokáig. S akko vót neki hat testvére, Zsiga bácsi, Ráki néni, mama, és Sanyi bácsi, és Károly bácsi. S mamáék, miko öszekerültek, nem vót nekik... e Fülöp tata azt mondta, ő nem tud adni nekik semmit, neki nincs, csak a 4 hódja be kerültek össze, s akko édesapám megszületett, 84

86 A falu történetei Telepesek s kikötöztek kicsigyermekestő a tordai határba. Ott laktak 12 évig. Vett ki tata árendába 100 hód fődet, ökrekke, napszámosakka, mit nem csinált, s annyit összekeresett, hogy utána elkerült az Albisba, a Ludasi-telepre. 39 körül. A háború ott érte őket, édesapám 15 éves vót. ajdnem egy bombázásba belé is halt. Kinn vót, őrizte a tehenyeket, és akko ott bombáztak. Ott megvett egy nagy telepes házat, 20 hód fődet, és ott gazdálkodott egészen 58-ig. S akko vissza kellett kötözzen a telepre. Édesapám meg vót nősülve, mi is megvótunk má hárman. Visszakötözett, me itt nem vót, aki egondozza a szülőket. Hiába vótak itt helybe, itt vót Imre bácsi a feleségive, a három gyermekive, itt vót a léányo, aki férhez ment Pálfi Zsigához. De ők nem, nem foglalkoztak velek. S akko tata hazahitta, s ők gondozták e. S akko mi ott maradtunk [a nagyszülői házban]. S 59-be meglett szti. [...] Nagyanyámnak vót egy fiútestvére, Virág Sándor, annak vót valamilyen politikai dóga. Azt se tudam tisztán. De miko én ide kerültem ötödikbe, 65-be, akko kereste fe utoljára mamáékat. A temetésen én itt vótam, óvodás vótam, aztán mentem is iskolába, miko nagyanyám meghalt, de én nem emlékszek, hogy itt lett vóna a temetésen. Senki rokonságot mi onnan nem kaptunk meg. Senkit-senkit. [...] S aztán ez a Virág Sándor etűnt. S sokszo eszembe jut, hogy lehetne megkeresni annak a családját. S akkor az újszentesi rokonokkal megszakadt a kapcsolat? Az a helyzet, hogy ejött nagyapám, s ejött a testvére is Kiss bácsiva. Aztán hogy nekik még vót valakijek, nem emlékszek. Aztat tudam, hogy Kiss bácsiéknak vót gyermekük együtt. Kis József. Ő féllábú vót, evesztette az egyik lábát az első világháborúba. Ő komáromi vót. Igen, mindig azt mondták, a sógor. er Fülöp szter vót a felesége. S Fülöp Imre vót az én nagyapám. A gyermekei Kis Juci, Kis szti, s mma néni is, és Irénke néni is. zek tatáva első unokatestvérek vótak. zek a leszármazottak. De onnat senkit nem tudak. Az elvándorlás a kollektivizálással indult meg? Ahogy én visszaemlékszek, s ahogy mama mondta, az elvándorlás megkezdődött már akkor, az első kollektivizáláskor. A háború után már annyira le vót szegényítve a nép, s városon kezdték építeni a gyárokat, lettek munkahelyek. S akkor ki a vasúthaz, ki az építkezéshez, ki ide, ki oda, elmentek. A fiatalemberek mind elmentek. S vagy innen vitték a léányt, vagy ott nősültek meg. ihály bácsi bácsit vett el, Feri bácsi kolozsvárit vett el. Ágnis néni kolozsvárihoz ment férjhez, az is valahonnan bekerült. szti néni, a legnagyobb, szógálni vót. iko elérte a 14 évet. Vót egy ilyen időszak, amiko a léányokat bévitték Kolozsvárro, hogy tanuljanak meg sütni-főzni, gazdálkodni. szti néni aztán nagyon ügyes gazdasszony lett. (57 éves nő) (Halmágyi család) Honnan jött? gerbegyi volt az apja. Halmágyi Sándor. er mi történt? Halmágyi Feri bácsinak az édesanyját elvette feleségül, s aztán hogy, hogy nem, eváltak. Kikerült agyarba, ott nősült meg, s ott is maradt. S aztán a nagyapja megvette azt a másik telket. (76 éves férfi) (Imre család) Az édesanyja? Imre. Imre Biri. Kik voltak a testvérei? Klári, Kati, anyám, Cica, Régina néni és arci. Az Imrék közül ki volt az első telepes? Nagyapám. De azt már nem tudam, hogy mind a hat gyermeke itt született. Az első világháború alatt rendőr vót, ott csinálta a szógálotat. arci 26 évesen halt meg. Kapatt egy betegséget. egoperálták, s aztán meghalt. maradt nagyanyám a gyermekekke. Vót, amibő 85

87 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen megéljenek, me vót területjek elég. A fia, arci, nem ismerte se az apját, se az anyját. Az anyja egerbegyi vót, ha meghalt a férje, persze, ekötezett haza. Azak egy tavassza kimentek palántálni a víz közé. 6 És jött egy csepergő. Ők mentek palántálni ződséget. És vótak ott nagy jegenyefák ritkán. Jött a csepergő, s az édesanyja s a nagybátyja a feleségivel, s egy szomszédasszany. S vót egy cseléd is vellek. S azt mondta a nagybátyja, hogy menj e a kicsi kutyáva, me hogy mondták akko rég egyesek, hogy a kutya vonzza a villámlást. enj el onnan, menj a másik fához. e a kutya a cselédde ment. lég az hozzá, hogy a szolga megmaradt, s őket mind a négyet a villám megölte. z a arci nem tudam, ha vót három éves. i lett az Imrékkel? Régina néni ment férhez, édesanyám másodszo ment férhez Putnakihaz, két tesvér került Vásárhelyre, mer amikor vót az a futás erre-arra a háború alatt, azak Vásárhelyre mentek. Az egyik... felrobbant a lakás, elégett. A másik, Kati néni, megöregedett Vásárhelyt s meghótt. (76 éves férfi) (Jakab család) A Jakabok hogy kerültek a faluba? A telepesek között nem volt Jakab. Édesapám [Béla] detrei volt. Alsódetrei. A többi Jakabbal távolabbi rokon. Ők felsődetreiek. Alsódetrén laktak, amikor meghalt az apjak, Szabó Károly bácsiéktól megvették az öreg házat. Ott laktak sokáig, az anyja, s még három testvér. Az apjak korán meghalt, az is elkártyázta a fődet Detrén. ikor apám anyámat elhozta Ludasról, laktak a Péter ariska néni házában, ott hátul, egy évig. ikor én meglettem, az új házból már megvolt a két első szoba. Hova költöztek a testvérek? gyik ment Gyéresre, a másik Tordára, s egy Záhon. Háborúban volt valaki a családból? A bátyja, Jóska bácsi fogságba volt három évig. Néném, ez, amelyik Gyéresen volt, mind mondott valamit, hogy mennyi problémájuk volt, amíg Detrén laktak, a magyarok miatt, de voltak román családok, akik ebújtatták, hogy nehogy megöljék. ind ahogy Bartók Rozi néniékke is mind baj vót, hogy valami családok dugták e a gabonájokat, hogy a magyar katonaság... Valami ilyesmire emlékszek gyengén. (58 éves nő) (Keszeg család) A mámija szokta emlegetni arcelházát? Oh, drágo úristen, de még mennyit! A szokásokat hogy elmondta. Ők is nem lehettek valami nagy gazdák, inkább azé jöttek ide. Vót rzsi, Lidi néninek az anyja, Lidi, s akko vót egy Klári. [...] Úgyhogy három fiútestvér vót, s három fiútestvérnek két léánytestvér vót a felesége, s az egyik Téglás-léány. Vót Keszeg Benő, a nagyapám, s felesége, rzsi. ama s Vilmus bácsi vót Benőé s rzsié. S akko [...] Pálnok s Lidinek a gyermekei Lidi néni, szti néni s Keszeg Pali. S vót még József s Téglás Zsófi, s a gyermekek vót Józsi bácsinak az apja, a szüle, egyedül. Aztán mondtam, itt csak jól vótak. Ó, sokat dógoztak. Ők kapták a lakást, teljesen csak a falak fel vótak [rakva], nem vótak levakolva. S aztán ők, az asszonyak kezekke tapasztatták. [...] it hoztak magukkal? Ó, hozhattak, hogy mondták, a vonatta, még talán kutyát is hoztak, még úgy jöttek. S még mondta, hogy miko jöttek, az állomásro vitték ki őket, még egy szomszédasszony futatt, és dobatt fe nekik egy szakajtót, hogy legyen emlékbe. Hogy legyen szakajtójak. Az én nagyanyám a cseresznyefát is a vonatan hozta. Van egy édes cseresznye nálunk, a fakó cseresznyének mondjuk, na aztat ők onnan hozták, 6 Aranyosegerbegy határa, az Aranyos és a Rákos-patak közötti terület. 86

88 A falu történetei Telepesek Csehszlovákiábó. A vonatan hozták. És ementek, aztán ehozták az anyjakat, itt halt meg az anyjak. Nem a férfiaknak, hanem rzsinek és Lidi néninek [az anyja]. Itt halt meg az anyjak. Oda van etemetve a felső temetőbe. (79 éves nő) it mondtak, megbánták, hogy idejöttek? ámi nagyon megbánta, nagyon sírt az öregasszony. Hát amikor egy kicsi eső vót, azt mondta, náluk olyan homokos vót a vidék, azt mondta, ők soha sárba nem jártak. 7 Olyan vót, mint gerbegyen. Azt mondta, hogy olyan könnyen lehetett élni. [...] Ők kész pénzzel jöttek, nem úgy, mint ezek a telepesek. Ők úgy vótak, mind az újság írta, hogy itt és ott van egy telep létesítve, és ennyi pénzé megvásárolják. [...] Azt mondja nagyanyám, miko kellett indulni, anyám az iskolába ő búcsúztatta az osztályt, az osztálybo ő búcsúztatta e az egészet, azt mondja nagyanyám, lefeküdtem az ágybo, úgy hengerikáztom né, hogy halnék meg, hogy ne tudjunk elindulni. Olyan keservesen jöttek e. [...] Örökkétig úgy sírt, nem tudta felejteni azt a vidéket. De bolondak is vótak, hogy ide jöttek. Azt mondta Rancsó is, hogy döglettek vóna meg, hogy sohase jöttek vóna errefelé. [...] Rancsóék is onnan jöttek? Ők Hetéről jöttek, a másik faluból. [...] it hoztak magukkal? iko jöttek ezek, kutyát-macskát, jöttek a szekerekke, me hozták a vonatba a lovakat, kutyát-macskát, ezek mindent ehoztak, nemcsak úgy jöttek, rostát, fe vót téve a rosta, vetőgépekke. Úgy jöttek onnan, teljesen fel vótak szerelve. (CK sz. 1925) Annyit mondtak, hogy ők uradalomná dógoztak. A katalikus egyház bitorolta az egész határt. És ők ott vótak mind béresek, és azé kellett ejöjjenek, me itt kaptak egy kis helyet, ahol tudtak ők is gazdálkodni. Nem bánták meg, hogy ilyen messzire eljöttek? Dehogynem bánták meg, utólag megbánták. [...] arcelházáról három testvér jött? Három testvér jött, de még rajtak kívül jöttek. Kovács Ferenc, s akko vót Téglás Jóska. S Szentpéterről jöttek Tóth ihályék. (86 éves férfi) gy nagyúrnak volt birtoka körbe. Volt az uradalmi kastély. Nem adott a falunak körbe házhelyeket. Nem hagyta, hogy a falu terjeszkedjen, s akko egy udvaron nem ülhetett több testvér, ha megházasodtak. S akkor kezdtek evándorolni. S egy évre rá a magyar állam ott is felvásárolt földeket az uradalomtól. S a falu terjeszkedhetett. S akkor nagyon bánták, hogy eljöttek. [ ] Azt mondta, hogy mikor jöttek, itt milyen elmaradott világ volt. A törőbúzát nem géppel vetették, hanem kézzel, s akkor úgy kapálták keresztül-kasul. Ők mikor jöttek, hoztak ilyen lovas vetőgépeket. Ott már sorba vetették s huzatták. Itt az ember bészórt egy öt árit, s kiritkítatta itt-ott. S azt is magyarázta, hogy itt milyen feltűnő volt, hogy milyen tolvaj a nép, s milyen magánakvaló. agyarázta, hogy mikor valamelyikek tették a csírás pityókát. Nem tudam, miket hazudtak, hogy ők mér tették oda, hogy csírázzan, hogy nekik korábban legyen. De nem mondták vóna meg másnak, csak ők. 8 (51 éves férfi) (Kiss család) A Kissek ott laktak a Szász Gyuri-féle házbo. Az vót a telepes házok nekiek. Ki volt a telepes Kiss? Kiss Józsi, az öreg. Leszármazattjai vótak Kiss szti, Kiss mma, Kiss Józsi, Kiss Irén néni. zek vótak. Kiss Józsi nem éppen a vén Kissé vót. A vén Kiss e vót menve a háborúba, s azt V. árton csinálto Kissnének. (Azonosítatlan adatközlő) 7 A ezőséget a Duna-parti körülményekkel hasonlítja össze. 8 A telepes családok ültetés előtt nem csíráztatták a krumplit. 87

89 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen (Kovács család) Nagyapám Kovács Ferenc volt, édesapám Kovács Kálmán. Úgy tudtam, hogy 1900-ban jöttek. Komárom megye[i] arcelházáról. Apám még legény vót, miko jöttek. Hány gyermeke volt? Kettő. Volt édesapám és a vén Rancsó Dezső bácsinak a legelső felesége, ari néni. Nem bánták meg, hogy ilyen messzire eljöttek? Nem, sose. ondták is. Élt egy nagybátyám nekem, 68-ba, miko béjöttek az oroszak oda, még élt az öreg, beszéltem vélle, ott nem tudtak má létezni, nem tudtak má terjeszkedni. Azér jöttek el. ilyen eszközök maradtak meg a telepesektől? ég mai nap is megvan a padláson a láda, a tulipántos láda. Onnan hozták. Abba tartom a búzát. Az egyik testvérük visszament. Igen. Az 1940-es háborúkor. Ő először Kolozsvárro ment, s lett fűttő a mozdonyan. S aztán fekerült a vonatta a háború után Komáromba. S ottan érdeklődett. S kivel beszélt? Kálmán bácsiva, a nagybátyjávol. S te, fiam, maradj itt. e vót annak a nagybátyjánok malma, s mindenféle, s ott maradatt. Ott aztán megnősült, ott épített házot. Az édesapja volt a háborúban? A 40-es háborúba volt elvive. A román hadseregbe sorozták be? Igen. Bukarest mellett vót, ogoşoaián, Vigh Anti bácsival. Én is ott voltam katona, s mindig érdeklődtem, s megtaláltam, a fába belé vót írva a nevek. ennyi időre voltak elvive? Két hónaprá. Csak annyi időre. (82 éves férfi) (Kózel család) Neki nem vót gyermeke. Csak bitangul csinálto C.-néve Laji bácsit. mondjam, hogy történt? C. János a háborúba vót, K. itthon vót. K.-né C. Jánossa testvér vót, s P. Lacinéva. Fiatalak vótak, összefeküdtek. S aztán így Laji megszületett. S mit csináljanak? János miko hazajött, meg akarta ölni. Aztán P. Laci közbelépett, hogy te, csináljunk két szerencsétlent, özvegyet? C.-né is maradjan özvegyen, K.-né is maradjon özvegyen? Beszéljük meg Jánossa, hogy béküljenek ki. K. átveszi a gyermeket, me K.-né testvér vót C. Jánossa. ment fe P. Laci, csendes beszédű vót, nem nagyan dógazatt életibe, csak vezetett. Nagyan jól állatt P. Laci. egbeszélte C.-ve, hogy te, K. ad neked két hód fődet, s a gyermeket eveszik. Aztán evették Lajit K.-ék, s nagyan szerette Lajit K.-né is. Neki nem született gyermeke. (Azonosítatlan adatközlők) (Lengyel család) Sokan vótak. A szőlőbe, a vincellér háza alatt vót a telepjek nekiek. Vót Lengyel Zsiga, Lengyel Sándor, Lengyel Jancsi, Lengyel Juszti, Lengyel szti, Lengyel Rozi. Lengyel Sándornak hitták az öreget. Ott laktak Pálfi Zsigán fejül. (83 éves férfi) (oldvai család) A oldvaiak gerbegyről jöttek. 24 hódjak volt, amiből szántó volt 14 hold, a többi erdő, legelő, szőlő, udvar. Úgyhogy összesen 24 hód vót egy telek. bből elvettek, 4 hódat hagytak szántót. 10 hód szántót elvettek. ert olyan vót a rendszer, tudad. Az én nagyapámtól elvettek 10 hód szántóföldet. Az én nagyapámnak három gyermeke vót a háborúba. Édesapám, Zsiga bácsi és árton bácsi. A 10 hódból visszakaptak három és fél hódat személyenként. Úgyhogy elvették, me ténleg sokacska főd vót, s nem vót, honnat adjan az állom ezeknek a háború veteránoknak, akik vótak a háborúba. Akinek nem vót gyermeke a háborúban, attó elvették a fődet, s odaadták a szomszédfalusiaknak vagy a telepeseknek, akik vótak a háborúba. z az első háború volt. Az első. Az édesapja hol volt? Úgy emlékszek, hogy még orosz fogságbo is vót az első háborúba. (89 éves férfi) A oldvaiak telepesek voltak? Igen, gerbegyről jöttek 88

90 A falu történetei Telepesek mind a ketten. gyik oldvai György, a másik Imre Borbála. A család szerint szerencsés döntés volt, hogy kiköltöztek a Telepre? z a négy fiú, amelyik itt maradt, ezek úgy elepték a Telepet. Az édesapjáék voltak nyolcan testvérek? Hat fiú és két léány. A nyolc tesvér merre szóródott el? Négy itt volt a Telepen. Tessék felsorolni őket. Pistiéknek az apjuk, Gyuri bácsi, Ferinek az apja, Feri bácsi, Józsinak az apja, akit emlegettem, Zsiga bácsi, s édesapám, árton. A négy fiú itt maradt, s egy fiú kikerült Argentinába, s egy fiú, Józsi felmentek Budapestre Lengyel fiúval, ott Pálfi Zsiga mellett... Kimentek a Dunára fürödni nyáron. z a Sándor bácsi mondta, hogy fürödjenek. Levetkezett, s belészökett a Dunába, s többet nem kapták meg. Soha. S a két leány? A két leány, egyik Bánffyhunyadra, Kalotaszentkirályre ment, magyar csendőrhöz, itt vót csendőr a 19-es évekbe, s egyik kiment Kenderesbe lakni, Klári néni, annak is négy családja vót, Péter Sanyi előtt vót a házo, telepes ház, aztat lebontották. (88 éves férfi) A telepítéskor a oldvaiak honnan jöttek? Apósam, én úgy tudom, ahogy ők beszélgették, gerbegyrő jött. Volt Gyuri bácsi, Feri bácsi és Zsiga bácsi a Telepen. Négy testvér. Én a árton... [fiának a felesége vagyok.] S anyósam meg Újszentesről. Anyósomnak a neve Gál volt. Gál Lídia. Bánták meg, hogy ideköltöztek? Nem hiszem. De csak nem bánhatták meg. Apósomnak az édesapja jött. Apósom több helyt lakatt itt, több házba. A oldvaiak közül ki volt a második háborúban? Béla túl volt agyarban. Józsit pedig elvitték az oroszak. Tizenhét éves volt akkor. Amikor vonultak vissza. ert itt voltak a magyarok, itt nálunk is itt voltak. S volt ökrük, szekerük. Valamit, muníciót kellett vigyenek a románoknak. Aztán onnét megszökött. Valaki volt fogságban a oldvai rokonságból? Ahogy én hallottam, Béla volt, s volt talán oldvai Sanyi. (76 éves nő) (Nagy család) Nem vótak Telepesek. Detrérő származnak. Vót Kicsi Nagy iklós, Nagy Nagy iklós. A Nagy Nagy iklós ottan lakott a csorgónál, s a Kicsi Nagy iklósék az agyaglyuknál vettek egy házat. A Csimi Zsiga házát vették ők meg. Aztán onnét haltak ki ők. Aztán vót Zsuzsika, aztán vót Ilus, aztán vót Sanyi, Gyuri, Péter, s vót Rózsi, aki gerbegyen van. Nagycsaládújak vótak. Nagy Nagy iklós csordás vót, úgy került ide a Telepre. Laktak a Csergő Józsiék házábo is, amiko Csergő Józsiék a negyvenes évekbe túl vótak. (83 éves férfi) (Németi család) Telepesek vótak. Németi Zsiga. gerbegyről jöttek. gerbegyről kerültek, igen. Vót Németi Zsiga, s ako vót Németi András. Vót egy Németi Ágnis, aki gerbegyre ment férhez, Németi Anna Ludasra ment férhez, s akko még vót egy Németi... Az Járábo ment férhez. S Németi Feri. Három léán s három fiú. A faluban Németi? Nincsen. Feri bácsinak nem vót csak léányo, Németi Zsigánok egy léányo vót, az is ekerült agyarországro, oda ment férhez. (83 éves férfi) Ki volt az apósa? Németi Feri, s az anyósam ludasi. Németi András bácsinak vót édestestvére. Vót Anus néni, az Ludasra vót férhez menve, Ágnis néni, gerbegyre vót férhez menve, s vót egy leánytesvére, Járábo vót férhez menve. Németi nevet már senki nem viseli a faluban. Nem, nincsen. Iparos volt az apósa? Igen, suszter volt, Tordán tanult. (82 éves férfi) (Nyitrai család) A Nyitrai családban ki volt a telepes? Nyitrai Sándor, az öreg. A gyermekei má vót amelyik meg vót születve. Juci néni [a leánya] má meg vót születve. 89

91 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen gy évve öregebb vót, mint édesapám. A másikak má fiatalabbak vótak. Juci néni után vót Jóskó, vót Ilus, s Jancsi bácsi vót a fiatalabb. Nyitrai Pistivel testvér volt? Az öreg Nyitrai Pista testvér vót Nyitrai Sándorra. Az is telepes vót. Neki vót Nyitrai Pista, Kati és Krisztina. A vén Nyitrai Pistának. A vén Nyitrai vágott egy disznót Pucsi Jóskóná, s lépfenéje vót. Beteg lett az ujja, megkelt, megdagadt, le kellett vágni. S mindig egy bundadarabba hordta a bal kezit. (83 éves férfi) (Pataki család) Pataki isi ott lakatt az iskola alatt. Ott vót a telepje, ahol a Fehér Ferkó fia van, az erdő alatt. Akinek ott vót a telepje, annak szerencséje vót, mert az új főd vót. ikor a telepesek jöttek, akkor törték fel, ott gyep vót. S nagyon jól termett. gy darabig nem is tudtak búzát vetni, mind ledőlt a búza. Kukuricát termeltek ott. Annak vót egy fia, Lolo, és egy léányo. z a Lolo egy kicsit kezdett préda lenni. S Pataki Gyuri, az a Csergő-féle házbo lakatt. Annak a léányo vót Baloghné, Szekeresné, Pataki Györke. S azt hiszem, még volt egy fiú Gyéresen. Olyan művelt formák voltak. Györke bácsinak is volt egy kicsi iskolája. S a léányok is egy kicsit műveltek vótak. (83 éves férfi) (Pálfi család) Pálfi Károly. Itt lakatt Dezső bácsiék alatt. Gyermeke vót Pálfi Zsiga, Pálfi Anna, aki gerbegyre Tasnádi Jánoshaz vót férhez menve. S még vót. (83 éves férfi) (Péter család) Ki volt az első Péter, aki idejött a Telepre? Nagyapám vót Péter Sándor. A vén Péter Sándor. Apámnak az apja. S Péter Dani vót a testvére. Ők ketten jöttek? S Péter László. Az vót Soós Lacinak a nagyapja. Hárman testvérek voltak. Testvérek voltak. Dani bácsi csak anyáról vót testvér vellek. Ő kisebb gyermek vót, ő második házasságábó vót dédnagyapámnok. Péter Sándornak a gyermekei kik voltak? Vót Péter Laci, Péter Anna, Péter Sándor, Laji bácsi, aztán Péter Juszti, aztán vót egy Ilonka is, amelyik meghalt. egégett. Az erdőbe megégett, s akko aztán abbó meghalt. Ki maradt közülük a Telepen? Laji bácsi maradt, Juszti néni. Anna néni Tordára került, aztán a gyermekei Kolozsvárra kerültek. László bácsi, a legnagyabbik a Székelységbe házasadatt. Ott lett aztán három gyermeke. Két gyermeke van még életbe. Irmi, aki Sepsiszentgyörgyen van, s Amál, amelyik a faluba van, Futásfalván. Nem hallottam, hogy megégett. Tízéves léánko vót, vágták az erdőt, s édesapámék azt mondták, hogy olyan parkét ruhájo vót, s az meggyúlt, s a léánko szaladatt. Tüzet csinált, belékapatt, s úgy megégett, hogy aztán meghalt. Az égésér meghalt. Lászlónak gyermeke... Nincsen. Itt halt meg a faluban? Itt. Nagyan jól bírta magát. Szász Károlynak a malmát is ő vette meg. Édesapám is e vót vive oda, me itt má több gyermek vót. S akko a feleségének egy unokáját evitték oda, Soós Jánosnét, Péter sztinek hitták. Aztán evitték oda örekbe. S akkor László bácsi azt mondta, hogy az ő rokonjaibó is visznek egyet. S édesapám azt mondja, hogy ott aludt egy éjje, s aztán hazaküdték. [Nevet.] S a harmadik Péter testvér? Dani bácsinak? Annak má hét gyermeke vót. i lett velük? Nagyrésze mind ement. Csak ariska maradt itt, és Károly. Vót Gyuri, Berta, Dani, Józsi, akkor ariska, Károly, s utáno szti. Olyan hét szép gyermek állott a koporsó mellett. ind szép, derék gyermekek vótak. Háborúban ki volt? Dani bácsi is, Péter László bácsi is, László bácsinak még ez az ujja e vót löve, né. Dani bácsinak a felesége Albina néni. Szászfalusi, Kézdivásárhely mellől. S gerbegyen 90

92 A falu történetei Telepesek vót Péter Anti, annak is székely felesége vót. Hogy hoztak olyan messziről feleséget? Ott vótak katonák, ott ismerkedtek meg. A három Péter testvér gerbegyről jött a Telepre. Igen. Nagyapám egerbegyi származású, de Romándellőn vót kovács. Kovács vót nagyapám. iko idejöttek a Telepre, a közbelső házbo vót a kovácsműhely. Vótak a telepes házok, hogy vót egy gerenda, s szabad kémény vót. S ott vót neki tüszely. Nem bánták meg, hogy kijöttek a Telepre? Hát ezek nagy része szegény ember vót. Jöttek a Telepre, me itt kaptak egy kis birtokot. (83 éves férfi) (Rancsó család) Dédnagyapám Hetényből jött. Nagyapám itten nősült meg. lvette Kovács Kálmán bácsi édesapjának a testvérit. A rokonsággal a kapcsolatot ápolták? Voltak itten, s mi is voltunk 77-ben. Rancsó iklósnál, aki édesapámmal első unokatestvér. Édesapám a háborúkor át vót menve Heténybe, onnan berukkolt a honvédakhaz, az utászoknál volt. int utászok, mind hátul vótak. S aztán kivezényelték az első vonalba, s aztán megszöktek. Hazakerült oda Hetényre, s onnan hazakerült ide. A szülei a kollektív gazdaságba mikor álltak be? 62-be. S akkor kapták ezt a házhelyet, s kezdtek ide építeni. Édesanyám szentmihályi. Úgy sikerült, hogy édesapám találkozatt egy fiútestvérive, miután átmentek agyarországra. egismerkedtek, s egymás mellett laktak. ert mikor átmentek, be voltak osztva házokba. S hazakerültek mind a ketten, s azután találkoztak talán mind a ketten Tordán a vásárba. eg vagy nősülve? eg. Te megnősülté? Apám mondja: Nem. Na gyere, me van nekem egy testvérem. S aztán úgy kerültek össze. e anyám má férhez vót menve, de nem tudtak élni, s aztán eváltak. (52 éves férfi) (Simon család) A Simon család mikor került a faluba? A házasság után, 45- ben. Apósom ezőcsányban született. Simon Jánossal is rokonságban volt? Unokatestvérek voltak. ikor apósom konfirmált, akkor halt meg az édesanyja. Három testvér volt. S azután az édesapja elkerült Alsódetrére. Az egyik testvére, Pali, Felsődetrén nevelkedett nevelőszülőknél. A kicsi testvére, aki Alsódetrén lakik most is, azt elvitte valaki Bukarestbe, aki innen származott. Ott nevelkedett jó darabig. Simon István ide nősült. Igen. A Halmágyi családba, a felesége Halmágyi leány volt. Neki egy testvére volt, anci, ária, aki a Ludasi-telepre ment férjhez. S Halmágyi Feri bácsival anyósom féltestvér volt. Az édesapja meg volt nősülve, s aztán elvált, s azután vette el Venczel arit. Putnaki Biri, az volt az első felesége Halmágyi tátinak. Amikor összeházasodtak, ide költöztek? Néhány hónap után. lment a kicsi léány a Ludasi-telepre, s akkor apósom kovácsműhelyt nyitott, mert ő kovácsmester volt. Halmágyi tata nagyon korán meghalt, 1956-ban. S akkor ők maradtak itt az udvaron. z a történetjük. [...] Nem is annyira az anyósom mesélt, mint inkább a dédi, Halmágyi ari. Nagyon szeretett olvasni, s a gyermekeket is annyit tanította, hogy ez így, s az úgy, s hogy ők gerbegyről kerültek ide. Fogta meg a kezüket, vitte ki a temetőbe, ugye, mikor meghalak, hoztok virágot a síromra. Az apósa műhelye itt volt az udvaron? Igen. ilyen munkákat végzett? indenfélét. inden vasmunkát, ráfoztak, szekereket vasaltak, lovakat patkoltak. kevasat éleztek. Volt segédje? Nem volt segédje. Ameddig anyósom fiatal volt, anyósom segédkezett, s azután a nagyfia. indig mondta, hogy a kicsiszéket odatették, vagy egy nagyobb butykót tettek, mert a fujtatót nem érte fel, s úgy mozgatta a fujtatót. Azután odatették, hogy a nagyverővel is verjen, mikor már 91

93 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen odanőtt. (63 éves nő) A Simonak akko jöttek ki, mind a kollektív idejibe. Simon Pali az korában jött. A felesége csinált oda egy kicsi házikót. Az férhez vót menve egy Suciu nevűhez. És az evállott tőlle. S aztán Ráfila maradt ott. S Pali evette Ilonkát. S innét aztán odakötözett. ment Ráfilához. (83 éves férfi) (Somogyi család) A telepes Somogyi családról mit tud? A vén Somogyi gyermektelen ember vót, s rzsi nénit úgy nevelték, örökbe vették. Az öreg nagyon jól értette magát a gyümölcsekhez, nagyon szép gyümölcsfái vótak. A Somogyi-telep vót az erdő tetejin. Aztán rzsi néni [nevelt leánya] örökelte. Vótak Csergőék, s utána Somogyi vót. A ház az vót, amelyikbe laktak Vilmus bácsiék. Vilmus bácsi oda férhez ment. rzsi néni nagyan fösvény vót, nagyan fukar vót, nem sokat adatt magára. (83 éves férfi) (Soós család). Ők is telepesek vótak, gerbegyrő jöttek ide. Hogy hívták a tátiját? Soós János. Vót nyóc gyermeke. ind fesorolam, ha akarja. A legnagyabbik vót Jóska. Jóskónak mondták. Az meghalt a háborúba. [...] Az elsőbe. És meg vót nősülve. Szász Ilona vót a felesége. Az férhez ment azután Venczel Györkéhez. [...] Vót Soós Ilonka és Soós Józsi. Az Soós Sanyinak vót a nagyapja. [...] Azután vót Soós János, az én apám. Azután vót Ilona néni gerbegyrő. Azt elvette Szász Pista. Szász Pistáva vót két léányo. [...] ariska és sztika. [...] Pedig olyan erősen szerették az apjakat. Aztán evette Tőkés arit. Tőkés ariva lett Szász Régina és Szász Pisti. [...] ariska aztán ekerült ápolónénak, ariska is, sztika is, a Szász Pista léányoi. Aztán ez az Ilona néni férhez ment gerbegyre Taar Danihaz. Taar Daninak vót két fia Ilona nénive és egy léányo. Három fia vót. Az egyik ekerült agyarországro. Az vót Taar Józsi. És Danika itt halt meg, fiatalan halt meg. És Danikának aztán vót két fia. [...] Édesapám után vót Ilona néni. Utána vót Zsiga bácsi, Soós Zsiga. Az Krisztinának és Bözsinek [az apja]. Némethi András vette e Bözsi nénit. Krisztina férhez ment Vargha Balázshoz gerbegyre. Aztán utána [...] jött Ágnis néni, Ilonkánok, Szász Gyurinénak az anyja. [...] Azután vót még két fia. Azak fiatalak vótak, azak ekerültek Kolozsvárra. Györke és Sanyi. Soós Györke és Soós Sanyi. Györkének egy léányo született, és a léányo hegedűművészné vót. [...] Feri bácsit éppen efelejtettem. Ő került aztán ide, ő lett az örökös. Ő Nagyvárodan, ott tanult suszternek. Ők gerbegyen laktak. Aztán táti maghalt, mámi meghalt, aztán ők örökölték. Itt az egész mindenséget. Soós tátinak a szüleit soha nem tudtam. (90 éves nő) (Szabó család) Nagy család vót. A telepes Szabó az Sándor vót. Annak a gyermekei, vót egy Szabó Józsi bácsi, aki agyarországon vót, magyar csendőr lett, aztán utoljáro hivő lett. Szabó Sándornak vót egy János nevű fia, aztán az vette át a telepet. Hama meghalt. Fekete sárgoságot kapott, s az vitte e János bácsit. Akko vót egy léány, aki Németi után vót menve 9 gerbegyre. Aztán vót szti, utánno Bözsi, aztán Károly, akko Józsi, Sanyi. S még Jolán. (83 éves férfi) (Szász család) Nagyapám, Szász Sándor. De nem sokat időzött itt nagyapám, mert leköltözött ide az egerbegyi határba, az úgynevezett Balláné birtokára. z a Barláné egy özvegyasszony volt. Nagyon rossz helyzetbe került. Özvegyasszony volt, és volt egy 9 németi nevűhöz ment férjhez. 92

94 A falu történetei Telepesek lánya. A lány zongorázni is szokott. De ők elszegényedtek. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Száz hold birtokuk volt abban az időben, amikor nagyapám odament a tanyára. Ott voltak nagyapámék. Kibérelték ezt a száz hold birtokat. Arra nagyon jól emlékszem, azt mondta apám, ahány hold, annyi egyszáz kiló gabonát adott nagyapám Ballánénak. S aztán megegyeztek, hogy valamennyi gabona ellenében karácsonyrá volt egy kövér disznó is. Arra emlékszem, hogy azt mondta apám, hogy azért volt elszegényedve rettenetesen ez az úriasszony, hogy ez a birtok nagyapám előtt egy csobánnak volt kiadva haszonbérbe. Aki legeltette a birtokat. És rettenetesen elgyengült. ert öt évre volt kivéve, kiadva, s meggyengült a pénz, mer az pénzér vette. S így történt, hogy a száz hold föld mellett majdnem éhezniük kellett. S aztán letelt az idő, s aztán nagyapám azonnal juttatott valamicskét. Kevés az egy mázsa egy hold után. Itt húztak ki egy néhány évet. Apám is ott lakott, mert amikor nagyapám elment, abban a pillanatban eladta a telket. Lenn lakott Soós Sándor, középen Szász Sándor, s fenn lakott Szász János. Így voltak a telkek. Nagyapám amikor elment, el is adta. S onnat többet nem errefelé jött, hanem kiment a Lincbe, megvett egy darabocska földet, 44 hold földet, ugyancsak valami Szász nevezetűektől, s aztán oda vertek tanyát. Azt nem tudnám megmondani, hogy hány évet, de arra emlékszem, hogy mondta apám, ahogy beszélgettünk, apám ott lenn lakott, amikor nősülnie kellett volna. Onnan járt a leányokhoz ide a Telepre. Visszaemlékszem, hogy anyám szokta mondani, hogy fogd be a szád, mezítláb jöttél udvarolni. De hát ha nyár volt! Akkor nem jöhettem mezítláb? Apám ide udvarolt, abba az udvarba, ahol Kozer Laji bácsi lakott. Azért, mert anyám árva leánka lett egy idő után, és Kozer Laji bácsinak az édesapjáék nevelték. ivelhogy rokonok is voltak. Apám ide járt, s össze is kerültek, s akkor még amikor feleségül vette az anyámat, oda levitte az egerbegyi tanyára. ert ezen a Ballánéféle birtokon volt egy hatalmas épület, ahová betért 30 darab állat. Az istállóba. S nagy disznóól. Az öregnek, nagyapámnak 100 disznója volt. S valami kis lakásocska is. Aztán hogy apám hogy került ide, erre a helyre, ez a telek a Diák Lajos bácsi édesapjáé volt. Deák Gyuri, úgy hívták ezt a bácsit. S eladták ezt a telket, ezt a belsőséget, s apám megvette 1931-ben. zt arról tudom, hogy szegény Feri, nyugodjék békében, Deák Feri, azt mondja most a fordulat után, te Sanyi, apádnak volt valami... [szerződése]. Addig én se keresgéltem a szerződéseket. Tulajdonképpen nem is volt miért. Kinek jutott az az eszébe, hogy keresse a szerződést, hogy kinek van. S akkor együtt elnézegettük, s visszaemlékszem, jól, tisztán, hogy 1931-ben volt megkötve a szerződés. ég nem voltam megszületve, én 36- ba születtem. Visszaemlékszem, hogy ennek a Deák Gyurinak volt egy veje, akit Ötvösnek hívtak. [...] Apám azt mondta, hogy amilyen cigány volt, olyan szerződést tudott írni Ötvös. A szerződés úgy volt megfogalmazva, tavasszal, hogy ha őszére nem tudja letenni apám ennek a belsőségnek az árát, s a Deák tagjában a négy hold árát, elvesztődik a pénz. z életbe is lépett volna. Csakhogy apám kifizette a pénzt, s így megmaradott. Volt egy régi rossz pajta, s a telepes ház. Apám aztán kifizette. Aztán még földeket vásárolt. Iosub bácsitól, az úgynevezett Keszeg-táblában. (75 éves férfi) A mi nagyapánk itt lakott Soós János bácsiná. Hogy hívták? Szász Sándor. gerbegyről jött? gerbegyről származik az Imre család is, az anyám felőli család is, és a Szász család. A Szász család sógorságbo vót 93

95 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Soósékka. Nagyapámnak vót egy léántesvére, amelyik Soós Zsigához vót férhez menve. Zsiga bácsi itt lakott a sarkon, a Feri bácsi udvarán. Ők sógorak vótak. Aztán itt Szász család vót... János bácsi is itt vót. Szász János és Sándor tesvérek is vótak, tőszomszédak is vótak. Soós János és Szász János bácsi lettek szomszédak, de előssző úgy vót, hogy Szász János a pap bácsi mellett, Szász Sándor és Soós Zsiga. A három sógor. ert Soósné tesvér vólt evvel a két Szásszal. S még vót egy Szász Laji bácsi tesvér gerbegyen, de az nem jött ide lakni. A négy tesvér közül hárman jöttek ide? Igen. És két léán maradt ott. gyik ment férhez a Csernácki családhoz, s a másik valami Lotyó, Lengyel család. Családostul jöttek? Apám gerbegyen született, mert tudott úszni. Apám vót a legnagyobbik. Édesapám 900-beli. 5-be települt. Hány gyermekük volt? Feri bácsi az első, Sanyi bácsi a második, Jani bácsi a harmadik, Józsi bácsi a negyedik, Klári néni öt, Ilus néni hat, és Anna néni hét. Hét gyermek vót. Négy fiú és három léány. A Soós családná megint vót jócskán gyermek. Két asszonka vót, Ágnis néni és Ilona néni, gerbegyen vót mind a kettő. Akko vót Feri bácsi egy, János bácsi kettő, Soós Zsiga három, Soós Józsi négy, Soós Józsi öt és Soós Györke hat. Nyóc gyermek. Ki volt az apjuk? Soós Zsiga. S a felesége Szász szter. Albert Károly, Albert Lajos, Albert Sándor, ezek édesanyámnak a tesvérei. S még vót egy Albert Pista is. Két Albert telep vót itt. Albert szti kivátotta a két telepet, két telepet kapcsolt ide. Élelmes asszon vót. (74 éves férfi) Édesapám, de még inkább az édesanyám szeretett az ilyen történelmi dolgokról olvasni és magyarázni is. Annyit tudak tőllek... én nem is itt születtem. Hanem? A Ludasi-telepen. Onnét a telepes házokat mind ismerem, és mind el tudnám mondani, hogy kik laktak benne. Ott huszonkét éves koromig laktam. S 1963-ban visszaköltöztünk, mert édesapámék idevalósiak voltak. Úgymind édesanyám, úgymind édesapám. Ott lakott édesanyám a Pálfi-házban, a Pálfi Sanyi bácsi házában. Onnét jött férhez apámhaz, Szász Jánoshaz. Az ott lakatt, a tesvérem háza megett vót egy ház. A szüleim gerbegyrő származatt mind a kettő. Édesapám apja akkor jött ide, amikor megalakult, már osztották a telepes házakat. ert az a ház is telepes ház. A Pálfi, aztat nem tudtam meg, hogy hunnét jöttek. Annyit tudok, hogy nagyapámnak hat gyermeke vót, és békerült a református parókiához Felsődetrére. Ahol aztán mint megbízott, mint kezelő vót. Sok főd vót ottan. És kastély. Vagy az uradalom. És azokat dolgoztatták emberekkel, és ő mint egy munka felülvigyázó. Annyira meg vót bízva, hogy ha a pap nem vót otthon, megbizatása vót, hogy tudott kiadni papírokat is. Hiteles papírokat. És nagyon sokát vót mind kurátor, nagyon sok éveken keresztü. És jó, hogy eszembe jutott. Lehet, hogy eztet nem hallotta senki se. Öl a sírás. [Könnyeivel küszködik.] Édesanyám ikertesvér vót. Fülöp Anti bácsinak a felesége, szti néni, ennek a Bubánok az édesanyjávol. Olyan egyformák vótak, hogy udvaroltak neki telepesi fiúk. Hol az egyik, hol a másik. És nem tudták megkülönböztetni a csorgónál. ert akkor jártak a csorgóra. ert csak a csorgó volt mint ivóvíz. Nem tudták megkülönböztetni, hogy melyik melyik, még a szeretőjek se. Pont egyforma ruhába jártok, egyforma vót az ábrázatjak. És tudott kommunikálni a szeretőjivel az egyik is, a másik is. Annyira, hogy már meg akarta puszilni, és nem engedték, éppeg csak közelítettek egy kicsit, mert tudta, hogy nem az. Az a fiú, amelyik udvarolt. Aztán édesanyámot elvette ez a Szász János, a nővérit elvette... [Küszködik a könnyeivel.] 94

96 A falu történetei Telepesek Annyira egyformák vótak, hogy elmentek fénképet csinálni, és nem tudták ők saját magukat [azonosítani], csak arra emlékeztek vissza, hogy az egyik állt és a másik ült. Ők magak nem tudták. Csak arra gondoltak vissza, hogy egyik ült s a másik állt. (73 éves férfi) A nagyapjának hat gyermeke volt. Hová kerültek el? Zsiga bácsi vót az egyik, amelyik a legnagyobbik vót, ő elment aztán Amerikába. Nagy család vót, három léány s három fiú. És Amerikába vót hat évig. S akkor szerzett annyi pénzt, hogy a léányok akkor mentek férhez, vagyis nagyléányok vótak, őtöztette őket, s akkor megvette azt a Pálfi Zsiga-féle házat. Nem tudom, hány hód főd vót a telepes házzol, me az telepes ház, és aztán még sok fődet vett abból a keresetből. Na ez vót az egyik, onnét hazajött, és mezőgazdasággal foglalkozott. A második fiú Pálfi Károly bácsi, az Kolozsvárra ment ipari pályára, a sofőrséget is megtanulta, sokat járt annak idején mint fizetéses sofőr. Nagyon sokat járta Gyérest, Kolozsvárt és a Székelységet. S a Székelységbe kapott egy léánt, szeretőt, s azt vette el aztán feleségül. Valamennyi időt Székelységbe is vótak, de aztán mind csak Kolozsváron alapoztak le. Aztán attól született a fia, Károly, de az inkább a Székelységbe húzatt, mint ide. Valami fakitermelő gazda vót az apja a léánnok. Vót nekik ilyen fűrésztelepjek. Na, ez vót a második fiú, a másik pedig Pálfi Sanyi bácsi. Na most a léányok. Léány vót egy, Ilona, azt hiszem, az vót a legnagyobb. Aztán az férhez ment gerbegyre egy Tesnádi nevezetű, Tesnádi Jánoshaz. S kikerültek a Virágos-vőgybe, egy hodályba. Aztán ott is maradtak. A második szülésre születtek az ikrek. Édesanyám meg az szti néni. Aztán megtudták, hogy ott két telepes ház van eladó. ind a kettő tőszomszédba vótak a házok. És mind a ketten ementek, hogy ne maradjanak e egyik a másiktó. Az ikrek. ikor? 1936-ba. És én 1938-ba születtem. iért mentek el? iért? zen a telepen olyan drága vót a főd és a ház, hogy nagyon-nagyon meg kellett dógozni. De amég ők oda eljutottak, nekik az apjak... ezt is érdemes elmondani... Az apjak, édesapámnak az édesapja... az a kanyar, ahol van Burzit... Ghiţának az édesapjáék ahol laktak. Az a kanyar oda fel, talán nyolc hód főd vót nekiek. És oda fel csinált az apja, az édesapámnak az apja csinált oda... Csináltatatt a cigányokkal valami téglát. S ő kint lakott a Gogomannal... szóval a szentjakabi határan vót egy ház, a fődnek a közepibe. Bérlett ház. Huszonkét hód főd. S a közepibe vót egy ház. S aztat úgy hitták, Gogomány tanyája. S ementek oda, hogy csináljanak pénzt. S ott má megunták azt a sok idegenséget, és ejöttek haza így mint vasárnap, ünnepelni. S meghallották, hogy ottan van ház eladó. De addig többsző vótak itthan, s mondta az édesapám az apjának, édesapám, engedd, hogy oda csináljunk házat, Pulibuc-haz, má úgy mondták. Ott a tégla. Nem, menj a világba. Az a tiéd, amit te kerese. e ezt én kerestem. S apám nagyon megsértődett ezé. Na aztán ennek maradványa vót, hogy őtet hogy fogadta. Nem hogy adjon neki egy kicsi fődet, egy fél hód fődet... Inkább enézte, hogy menjenek e. Inkább enézte. Azt mondta, vegyed a csomagodat, s menj, keresd meg a kenyeredet. S úgy került el a Ludasi-telepre, mert ottan nagyon ócsón vót ház eladó. Ott melyik telepre? Az Albisba. S aztán vót az Adrássy s az ckeni. z a három nagy telep vót. Olyan szép piros cserép vót a házukon is. Az a régi telepes cserép. Piros vót, ha még verte az eső is. A házokat is mind el tudnám mondani, hogy kik laktak benne. És onnéttól hoztak lakókat Bakó felől is csángókat, és Székelyföldrő is és Temesvárról is. A mi házunk egy Vári neve- 95

97 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen zetűé vót, s a földművességet nem szerette. És elment, beiratkozott a gyárba Gyéresre. A Szeggyárba dógozott továbbra. Öt hód főd vót a házhoz a teleppe, s aztán édesapám még vásárolt hatot. Tizenhat hód vót a határon. Igen, de azokat vásárolta. (73 éves férfi, 65 éves nő) (Székely család) Az édesanyja Székely volt. Igen, ő itten született. Ők ott laktak, ahol lakik most oldvai Józsi. Az az ők házok volt. ladták, s aztán nagyapám öt vagy hat helyen lakatt. Aztán ement gerbegyre, ott is lakatt. S onnét kikerült a tordai határra. Édesanyám aztán férhez jött édesapámhoz. Azt hiszem, a Németiek gerbegyrő jöhettek ide. (82 éves férfi) (Székely család, Kallós) Kallós János. Az nem vót telepes. Az evette a vén Fábián léányát, Ráki nénit. S ők ott laktak, vót egy kicsi ház, ahol Fábián Jánosék laktak. Székely Jánosnak hitták másképp. Nem Kallósnak. A Kallós csak csúfneve vót. Azt mondták, Székely János, / Cifra Kallós. (83 éves férfi) (Szekeres család) Ők nem voltak telepesek. Ők csak a kollektivizálássa jöttek ide. Ludasi-telepesek vótak a Szekeresek. Az ckeni-telepen laktak a Szekeresek. Szekeres Rózsit evette Fálfi Sanyi. A háború előtt evette Sanyi bácsi. A harmincvalahányos évekbe vette e Sanyi bácsi. S akkor, mikor kollektív lett, s ott is kollektív lett, akkor Lacit idehozták. e az elejin, amég kevés vót a kollektivista, itt nagyon jól ment. 11 család. Vilmus bátyádto is evették az öt hód búzát, nem adtak érte semmit. Learatták s eosztatták. (83 éves férfi) (Tasnádi család) Én úgy tudom nagymamától, hogy 1903-ban költöztek, össze voltak házasodva mint fiatal házasok. egvettek egy telepet. gerbegyről jöttek. Tasnádi ihály és a felesége, Lengyel Juliska. Több gyermekkel jöttek, s itt is született még egy leányuk. Hét gyermekkel. S akkor 35 évesen a férje meghalt. A vén ihály, Tasnádi ihály. S akkor a mama kézművességből [tartotta fenn a családot]. Szűröket varrt. A románoknak a szomszéd faluból. Vert gyapjúból. Fehér posztó, fekete posztóból, nadrágokat, csőnadrágokat a férfiaknak. Avval foglalkozott. int szabó. Az apja meg fenntartotta a telepet. Ami állt 14 hódból, rét, fél hód szőlő, erdő, s a belsőség. S azt mondta a mama, még kaptak két lovat, szekeret. Szóval felszerelést. Arról volt szó, hogy a román földtörvény alapján a földek egy részét elvették? Igen, elvették, s minden telepesnek hagytak 4 hód fődet, a legelőt, az erdőt, a rétet és a szőlőt. S a belsőség. z maradt meg egy telepesnek. De mivel mama... szóval Tasnádi ihály felesége, inkább úgy ismerték, hogy Lengyel Juliska, úgy szólították, mivel ő szabósággal is foglalkozott, ő aztán visszavásárolt nagyon sokat. Úgyhogy a Tasnádi telep itt volt szemben a dombon, ő azt mind visszavásárolta. ég kollektivizálás előtt a gyermekeknek kiosztotta, elosztotta rendesen. szti néni vót a legnagyobb, Vigh szti. Vigh Antihaz férhez ment. Az agyarországról jött ide. Itt volt a huszárságnál, s aztán ők összeházasadtak. Utána vót ihály. A legnagyobb fiú elment a vasúthoz dolgozni, ihály, annak nem volt gyermeke. Utána jött Laji, az a háborúba meghalt. Hol? Iaşi-ba. Felesége maradatt e, Szász Anna. Aztán vót tata, Tasnádi tata, Antal, utána árton és Ágnes. És Feri. Az aztán elment Kolozsvárra. Fiatalember vót, nem foglalkozatt mezőgazdasággal, de a fődje itt ki vót osztva. gy-egy hektárnyi jutott 96

98 A falu történetei Telepesek nekik, s abból már nem lehetett megélni. Az 50-es években húzódtak el. Kettő ment el Kolozsvára és a léány, a kicsi. Ágnes, oda ment férhez. ikor mentek át, 1940-ben? Feri bácsi és ihály bácsi is. A hét gyermek közül ki maradt a faluban? Csak árton bácsi és apósom, Antal. De most már árton bácsinak az egész családja kihalt. lőször meghalt a léánya, Piroska, aztán meghalt a fia, árton, aztán meghalt árton bácsi, Irénke, a léánya Kolozsváron él. A tavaly meghalt Irénke néni is, úgyhogy most üres a ház. Amikor Tasnádi ihály idejött, a telepesek között ő volt az egyedüli Tasnádi nevű? ég vót egy Tasnádi, Tasnádi János, ebbe a házba lakatt, de ők nem vótak rokonak. ind gerbegyről származtak, de nem voltak rokonak. Úgy vót a csúfolóneve gerbegyen, hogy Guguj János. nnek ismét vagy nyolc gyermeke volt. De azokat én nem ismertem. (57 éves nő) (Téglás család) Az a Téglás család itt laktak, hal lakik Szász Feri bácsi. Az ő házo vót. Ott pálinkafőzde vót. Az emberre nem emlékszek. De az asszanra emlékszek. ég verset is tanultunk tőlle. Délira (?) ária, / Adj kenyeret vagy kalácsot, / Füstös sátor (?) kalapácsot. / Jó heregőt (?), bagot (?) pipát, / Döglött disznót, kövér kocát. / Adj jó sokat, puskát sokat, / eg egy kis malackát. Aztán tovább nem tudam. Gyerek vótam, kicsi vótam, megtanítatt, még mindig emlékszek arra. Ott lakatt a vénasszan. (82 éves férfi) (Téglás, Gál, Borbély család) A vén Téglásnéra emlékszem. Az ott lakatt Szász Feriékné. Úgy vették meg. Az itt halt meg. Nekik gyermekük nem volt? Dehogynem. Volt egy Téglás Pisti, aki aztán ekerült agyarországra, Komáromba. Téglás Pisti lakott ott a Szász Gyuri házábo is egy darabig. Az üres vót. Aztán került egy olyan felesége, gyermekke, s az aztán kizsarolta nagyon. A Téglások honnan jöttek? Azt hiszem, Temesvár vidékiek. S Kissék. S még kik jöttek? Gálék is onnat jöttek. S ezek a Borbéék. Borbé Kovács. A Fülöp Imbi háza az a Borbé családé vót. S vót egy derék ember fiak, Borbé Kovács Józsi. Aztán miko béjöttek a rományok, aztán... Borbéék fődjek legutolsó telep vót ott a felső táblábo. Ahogy menyen ki a felsődetrei legelőre egy út, aztán az övéké vót a legfelső. Aztán ez a Borbé Kovács Józsi nagyon erős ember, derék ember vót. Aztán a rományok bémentek a juhakka a gabonába, s a marhákka. Aztán Józsi: Te, hajtsd ki! S még kezdtek szájalni. S az kihúzta a [...], s megverte őket. Aztán neki innen muszáj vót emenekülni. e a rományok megkerítették. Gálék? oldvai Bélának az anyja, az Gál Lidi. S vót egy Gál Lajos, vót egy Gál szti is, egy Gál arcsa is vót. Gál arcsáék még laktak ott is a Julis néni-féle házba, ahol Fehér Pista lakik. gy darabig. gy olyan pofás asszony vót. (83 éves férfi) (Tóth család) Az 53 telepes között volt, akik bejöttek. ind a kettő, nagyanyám is, nagyapám is a komáromi részről jöttek be. Az egyik arcelházáról. Nagyapám vasutas munkás volt. S mikor összekeltek, eldöntötték, hogy jönnek. Fiatal házasként? Fiatal házasként. Kik voltak? Tóth ihály és Czibor ária. Kik voltak a gyermekeik? Négyen. Három fiú és egy leány. A legnagyobbik katonaság után kiment Kanadába. ind Tóth ihály volt. ikor ment ki? Háború előtt, a második világháború előtt. Akkor többen is kimentek. Az Albertek közül is az egyik kiment mind akkor. gyik kiment, a másik letelepedett Keresztúron, Tóth Sanyi. S a lány, Tóth Aranka, s apám [Tóth János]. Úgy rendezték nagyapámék, hogy kielégítették mindegyiket. Vettek telket, házat 97

99 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen csináltak. Nem bánták meg, hogy ilyen messzire eljöttek? Nem bánták meg, mert volt egy időszak, hogy elég jól ment. Sikerült, hogy malmat is hozzanak agyarországról, mert ők vették aztán meg közösen, négyen. Aztán lett még egy részes. Akkor nem volt rajtuk olyan teher, s elég jól gyarapodtak. egkapták azt a földet, egy idővel elvettek belőle, 10 s ők aztán mind visszavásárolták. lég jól voltak. ikor bejött a kulákság, akkor lett aztán probléma belőle. A kollektív gazdaság a malmat is elvette. A háborúban ki volt? Apám. Ő az oroszokhoz is eljutott, volt két évi fogsága. elyik hadseregbe sorozták be? Rendesen román katona volt. Aztán megszökött, s sok ideig a cseheknél volt. Úgy gondolom, útközben szöktek meg, mikor vitték őket a fogságba. A kollektivizálás hogy érintette a családot? A kuláksorsot átélte apám is. Hordták, vallatták, szorítgatták. Későre léptünk be a kollektívbe, az utolsók között. Nagyon sokat volt hivatva. ikor a Szászok, ezek a gazdagabb családok léptek, akkor minden megdőlt. A [Tóth János] felesége honnan származott? Ő a Fehér családból származik. Fehér isi az őrkei hídnál volt, elég gazdag családja volt, nagy telkük volt. Százvalahány hold földjük volt. Gyermek is jócskán volt, Fehér iska, Keszeg Béla bácsi felesége, ariska néni is onnét származik. Ők voltak hárman itt a telepen, a 11 gyermekből. A többiek gerbegyen. Nagyapám banktisztviselő, eléggé előkelő családból, nagyanyám szolgálónő volt náluk, lett két gyermeke, s úgy kellett elvegye. Jó viszonyban voltak, megbecsülték egymást. Feltűnő volt, hogy mindig magázták egymást. ég egy tanítónőtől is volt két gyermeke, azok is nála maradtak. Nagyapámnak az apja kijelentette, hogy vagy egyiket, vagy a másikat el kell venni. S akkor elvette. S nevelte a másik kettőt is. Nagy család volt. Volt házuk bent Gyéresen, 12 szobás ház. De volt egy hiba, a kártyajáték. A gyéresi ház elment, s megmaradt csak a tanya. indig mondták, hogy na ezt a házat Fehér Andor elkártyázta, s nem tudom, hány holdat, egy éjjel. (63 éves férfi, 58 éves nő) (Török család) iért költöztek ki Felsődetrehemről? lőbbször Detréről én költöztem ki 69-ben. 69-be nősültem meg, és avval, hogy a kollektívek akkor egyesültek, a traktorbrigád ott volt addig, 62-ig, s 69-be ide költöztették, itt vót a kollektív központja. S akkor hogy má a traktorbrigád itt volt, megházasadtam, minek csináljam én a návétát, mikor a traktorbrigád itt van. S akkor én ide költöztem 69-be. Amikor összeházasodtak, előbb ott telepedtek le? Nem, csak vagy egy hétig laktunk ott. S e is jöttünk. Itt laktunk házbérbe a Lengyel Jancsi házába. S aztán nekifogtam ide építeni. ert meg akartam venni azt az udvart, s nem akarták eladni. S én mind kértem tőllek, Lengyel Jancsitól. [...] S akkor a kollektív adta ezt a kertet, kifizettem, s ide építettem. Úgy emlékszem, hogy azután jött Simon Feri, Anus, aztán jöttek Bartók Ilonkáék, ezek mind detreiek, Simon János, Simon Józsi, Sanyi. Jött utánom. De mind a körül jöttek. Aztán jött Simon Józsika. De ezér jöttünk el onnat. ük, a traktoristák. Végül is a kollektív gazdaság mozdította ki magukat. Igen, me Bélla bácsi vót az elnök, és akkor az utak nem vótak megcsinálva, nem lehetett járni autókkal oda, s ide könnyebben jártak. S a kollektíveket ahogy összeegyesítették, 61-be, a központat ide tették. S ha már ide vót a központ, ide jött a trak- 10 Az 1921-es földreform idején. 98

100 A falu történetei Telepesek torbrigád is. S akkor azér telepedtünk mük ide. A 60-as évekbe már. [...] Felsődetréről. Alsódetrén más kollektív vót, avva nem vót semmi köttetésünk. Édesapám Ludasi-telepi vót, de Felsődetrén lakatt, oda nősült, s ott maradt. ikor költözött Felsődetrehemre? Olyan be, olyanformán házosadatt össze anyámmal. S akkor költözett el ide Detrére. Édesapám. [...] Amikor megtörtént a háború 18-ba, táti kiment Amerikába. Akko vótak emenve többen is, innen is. S akkor ott szerzett egy csumó pénzt, s amikor eljött Amerikából, vett egy birtokat magánok, ott. Vett egy birtokat a Ludasi-telepen. A Fényes-tanyánok mondták. Én nem tudam, édesanyám magyarázto. [...] S amiko jött, az amerikaiak má akko fehúzták a figyelmit, hogy iklós, haza mész, de vigyázz, a pénzedet mibe fekteted. e ott Romániába lesz kollektív, s tőled elveszi az állam a fődet s amid van. S táti hazajött, s hogy vót sok pénze, megvette a Fényes-tanyáját, 100 hód birtokkal, lóval, szekérrel, ökörrel, disznó, bárány, mindennel a tanyát. Odaadta a pénzt, s ott maradt a tanyával. S aztán édesapám megházasadatt, s eljött Detrére. [...] S aztán jött a kollektív, s táti már kezdte elpocsékolni, eladni, hogy a kollektív ne vegye el. ert a kollektív mind ingyen vette el. S aztán édesapám összekötözett anyámmol, s Detrére kőtöztek. Ott maradtak aztán. Édesapám dógozatt a gyárbo, egészen 49-ig, vagy ötvenig. Dógozatt édesapám a gyárbo. S azután édesanyám, hogy ők a kollektívbe vannak, jöjjen ő is a kollektívbe. Édesapám otthatta a gyárt, s ejött a kollektívbe. S aztán mük oda telepedtünk, me édesanyám szülei odavalósiak vótak. Édesanyámnok szülei magyarak vótak, nem telepes magyarak, hanem eredeti magyarak. Édesanyja lánykori neve mi? Nagy Judit vót a családi neve. Ott két család vót egymás mellett. [...] A mámi neve Sárosi vót. S tátim Nagy. S aztán mámimnak vót egy testvére pont a szomszédba. S oda telepedtek. S a két családná vót vagy 15 gyermek. S a 15 gyermek 15 családot csinált Detrére. S aztán úgy emelkedett fel Detre, hogy aztán a templomat oda csinálták, a magyar templomat. Hányan testvérek? ük heten. Hányan maradtak Detrén? Detrén csak egy van. Tessék elmondani, sorban, hogy merre szóródtak szét? A léánytesvérem a nagyobbik itt lakik a Telepen, Simon Ferihez van férhezmenve. [...] Ők is mind abba az időbe, a es időbe építették aztat a házot ők is, Feriék. S akkor én vagyak a második. A harmadik Keresztúrt van. Oda van férhezmenve, Kozer Sanyi után, egy lány, Iboly. S akkor vót egy fiútestvérem, Zsiga, amelyik meghalt Tordán. [...] Ő is itt dógozatt traktorista, s aztán elment a vasúthaz mint lakatos. S ők oda telepedtek Tordáro. S azután vót Piri, amelyik ide van férhezmenve Szakolczi isihez, és van Lina, amelyik itt van Nagy ikinél, s a legkisebbik lakik az öreg házbo. Tibi. A szüleik mikor haltak meg? Édesapám meghalt 2002-be, s édesanyám 2006-ba. Született 14-be apám, s édesanyám született 20-ba. Zsigának volt román felesége. Igen, s a legkisebbnek is román felesége van. Na így indultunk mi el a Telepre. Nem vótak megindulva ide a magyarak. Csak hogy a kollektív ide egyesült, s ide lett a központ, aztán ide húzódtunk. (67 éves férfi) (Venczel család) 1902 vót írva a telepes házaknak a tornácára. Deckából ki vót vágva a kettős. Az épületek már megvoltak azelőtt. De már akkor jöttek. Telepesek vótak az én tatáim, Venczel tata és Szász tata. ind a ketten gerbegyről jöttek. Kapták azt a 14 hód szántófődet, és erdő-legelőve lett 22. És vótak olyan telepesek, akik nem bírták, 99

101 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen mert aztat kellett fizetni. S akkor mit csináltak? S akkor eladták a fődet és elmentek. S vót, aki átvette, s akinek két telepje vót. A legtöbben jöttek gerbegyrő. És Gyéresrő. S azután jöttek Szentesrő, a szerbek felől. S jöttek Komárombó, mer akko Komárom agyarországhoz tartozott. ost már elvágódatt, mert egyik része a magyarakhaz került, s a másik része a szlovákakhaz. Onnat is vótak, a Keszegek. És Rancsó. zek onnét jöttek. S Vigh Anti bácsi is onnat van. Onnét jöttek. S ezek a Fülöpök és ez a Kiss bácsi innét a Szentes részrő jöttek. A szerbek felől. (81 éves férfi) (Vigh család) Apósom magyarországi volt. Baks környékéről. esélte apósom, hogy nagy pusztaság volt. A háború idején került ide. Ő mint honvéd volt itt, lent lakott a tanyán, volt egy laktanya. S feljártak a táncokba. A katonák. Aztán elmentek a magyar katonák, s ő itt maradt. egismerkedett anyósommal, Tesnádi sztivel. Tesnádi árton bácsi testvére volt anyósom. Antival voltunk, felkerestük a rokonságát. gyetlen testvére volt életben, Csongrád megyében. Kiskunfélegyházán. egesküdtek, s ezt a telket kapták anyósom részéről. Az udvar másik felét megvásárolta valakitől, egy román férfitől. (78 éves nő) 100

102 A falu történetei Háborúk 2.3. Háborúk Háborúban Sokan voltak a háborúban. Dani bácsiéktól hallottuk, s a vén Fehér Zsiga bácsitól is hallottuk. A vén Szász Pista is vót. Többen vótak. Rancsó Dezső annyit magyarázott erről a második világháborúról. (83 éves férfi) Nyitrainak is eveszett egy fia a háborúba. (76 éves férfi) Kik voltak a háborúban? Az öreg Rancsó Dezső, de ő a magyarakná, átszöktek agyarországro, s ottan vót katona. Itt nálunk, aki elment [a román hadseregbe], vót Balogh József és oldvai Tibor. ostohatestvére oldvai Lajosnak [...]. Ők ketten e is maradtak, egy se jött vissza. (82 éves férfi) Az édesapja volt a háborúban? Igen, nagytatám 1918-ban Fehér Zsigával vót a háborúba. De most apámat [Szász István] akarom mondani. 18-ban született. Olyan kézimunkás 11 gyermek vót, hogy szekeret, hámot kézimunka órán megcsinálta. Szekeret, ökret belé jármostó. Kifaragta. S segített az apjánok. 18 éves vót, kellett járni premilitariára. Alsódetrére kellett menjen. Látták, hogy jó kézügyessége van. A Hărşan malma ment. És apám építette fel, a saját kezivel. egvan most is a keze munkája. Ki tanította a kőműves mesterségre? Apámat nem kellett senki se tanítsa. lvitték katonának Iaşi-ba. Kapatt a hátára. Akko onnét a katonaságtó megszökett. Hazajött, aratási idő vót. Csiplés idő volt, és ebbe a kicsi erdőbe vót, mert félt. Ott bujdosatt egy este. Aztán éccaka hazajött. Aztán átment agyarországra. S a testvére, Laji bácsi is. Kolozsvárro. Onnattó elment Laji bátyjávo Székesfehérvár mellé, agyaralmásra. Ott dógoztak, építettek. Onnattó jött nekiek béhívó levelek a magyar hadseregbe. Ott annyit dógoztak, azt mondta apám, egy bőrönd pénzek vót. És nem tudam, hány tehenyeket vettek ott. Közbe Laji bácsinak vót ott egy szeretője. A bőrönd pénzt béásták. Ők ementek, s miko visszajöttek a frontró, megsemmisült a pénzek. Vót pénzbévátás. Hol volt az édesapja? Leipzigbe vót amerikai fogoly. Ott is kőműveskedett. Nem vót az első vonalan. Vót szúrósdrót kereken. És kiásták a gyükereket, hogy tudjanak főzni. És lopták a pityókát. És Lajinak, a tesvérinek lelőtték a sapkáját. Éheztek. Amelyik nem vót képes dógozni, aztat vitték a gázkamrába. Amelyik képes vót dógozni, azt ki dógozni. Amelyikek estek e, mind a beteg csürkék, azt vitték e. Éva hogy emlékszik? Ott annyit esett az eső, hogy nem vót, hova lefeküdjenek. Nem vót épület. Kiásták a sárt, és oda feküdtek le a fődre. Átkerült egy másik lágerbe. S ott adtak ételt. S egy éhezett [azt mondta], hogy megeszik három porció fuszulykát. S aztán beléhalt. S aztán hazakerült cu chin cu vai. 12 S aztán hazakerült 48-ba. Amiko hazajött, azt mondta, vagon tetejin jött. De amiko vitték őket oda, zsidókka is találkoztak. A zsidóknak adtak sós halat, s azak kértek vizet, vizet. Vót a kullacsakba víz, s átnyútatta a kullaccsát a 11 Itt: kézügyességgel rendelkező gyermek. 12 román kifejezés. Jelentése: szenvedések árán. 101

103 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen vízze. S apám odaadta a zsidónak a kullacsát, hogy igyék. S akkó levették, hogy lőjjék le. S akko valamelyik tiszt [közbelépett], hogy ne lőjjék le. A két vonat, azt mondta, egyik a másik mellett. A zsidóknak adtak sós halat, víz nékü. És átnyútatta, me a másik mondta, vizet, vizet. Nem is tudatt magyarul. De tudták, hogy ezek magyarak. S akkó leszállítatták a sínen végig, hogy lőjjék meg. De a tisztnek körülbelül számbo vót adva, nem engedte, [mondta,] hogy ne löjjék meg. A hazajövetel? A gyéresi vasútállomásbo... amerikai katonaköppenye vót. És vót katonacsizmájo. A román milicisták levetették. Levették. S meg is verték. És ement a mostani apósához, Balogh Jóskához Gyéresre, hogy kapjan szállást. Papucsat adtak a katonabakkancs helyett. S akko szekérre hazahozták. Aztán rá két évre Balogh Jóskánok az unokáját vette e. egnősült. A lágerben más személy volt a faluból? A testvére, Szász Laji. A testvére is hazajött? Hazajöttek Fehérvárig. S a testvére azt mondta, hogy nekem van itt kedvesem, a Zsófim. S ott maradt. Van három gyermeke. [...] (60 éves férfi) Kiss bácsi ő a szerbekné vót Galíciába, ott lőtték e a lábát. Falába vót. iko jött, apámma mindig a kommunizmus ellen beszéltek. Azé tudatt nyitni kocsmát, üzletet, me hazajött, s vót papírja, hogy rokkant, s engedjék, hogy nyissan üzletet. (83 éves férfi) Térjünk vissza az édesapjára. A háborúban vett-e részt? Oroszországbo vót négy esztendeig. A régi háborúba. Örökké magyarázto, hogy e vótak erősen maradva az oroszok akko. Jaj, de tunya népek vótak. De kinyílt azután a szemek. (Nevet.) Bántalmazták, éheztették őket? Nem, jól nézett ki, miko hazajött. indig magyarázta, hogy nagyan emaradatt népek vótak. eghallja valaki? [Célzás a felvételre.] Nehagy megsértsem az oroszakat. [Suttogva.] Nem vót szabad... indig csak ők nyertek, az oroszak. Akáhol vótak. [...] Édesapám is annyit énekelte, egállj, megállj, kutya Szerbija, / Nem lesz a tijéd Hercegovina. / ert a magyar nem enged... Na, jól van. (90 éves nő) Hányban született? 1922-be ben 18 éves volt. Igen. Akkor, amikor megvolt a bécsi döntés, sokan, de sokan elmenekültek innet a Telepről. Fehér Laji, az én bátyám, Pisti. Itt alol vót oldvai Károly, az is elmenekült. János bácsinak a fia Laji vót, és vót egy Tibor nevű, az bitang vót, az nem menekült e. 39-be bevonult román katonának, és evitték, a Volga partján, ott halt meg. A másik, Laji bácsi, az vélem egyidős. A nagybátyám, Feri bácsi, egy kicsit fiatalabb vót, az is elmenekült. Németi András elmenekült. Én se mentem e 40-be, me nem vót ott az időm, hogy menjek be katonának. Itthan ültem egészen 43-ig. Akkor megkaptam márciusban a behívót, a románokná, ejött az idő, hogy be kellett rukkoljak. iko megkaptam a behívót, gondoltam, miért menjek be katanának. Lehetett tudni, hogy kiképeznek, és ki a frontra. Amikor be kellett vóna vonuljak itt a katanaságná, szervusz, világ, én is elmenekültem. Én akkor, mikor mentem el, vót itt a határnál, Palatkán, és ott Keszünél vót egy illető, aki össze volt beszélve a határőrekkel, ő szállítatta, akik el akartak menekülni, jött a szekérrel s elvitte. Idejött, gerbegyre ment, meg is tudnám mondani, kit vitt. Soós Krisztina, az ura egerbegyi vót, Varga Balázs, az emenekült má korábban. Aztán velünk jöttek vagy négyen-ötön. A Telepről egyedül mentem. lmentünk Palatkáro, s aztán Palatkáról be kellett menni a kémelhárítóra, jelentkezni, hogy elmenekültünk. A szekeresnek mennyit kellett fizetni? eg kellett egyezni 102

104 A falu történetei Háborúk vele. S aztán mindenki annyi csomagat vitt, amennyit akart. Sanyi bácsi mit vitt? Ugye, mi hatan vótunk testvérek, nekünk nem vót olyan hándrábándrá ruhánk, mind most. Fevettem az inneplő ruhát, még a görbe szárú csizmávo mentem e. menekültem. entem Kolozsvárro, a Farkas utcábo vót a kémelhárító. inden szombaton délután kellett jelentkezzünk a kémelhárítóknál, hogy nem vagyunk kémek. Gyéresen vót egy Náci cigány, muzsikus, az is kellett jelentkezzen. Nem tudom, hogy vették gyanúsnak, aztat viszszadobták. Én elkerültem oda, egy hétig még tekeregtem, s odaszegődtem Biri néniékez, Farkas ihály bácsihaz. 13 S találkoztam ott Kolozsváron egy gyéresi Bihari Józsikávol, ő is előttem menekült el, vagy héttel korábbon. Ő mint tanult ember bekerült a húsárugyárbo. Ott vót alkalmazva, az irodán. Aztán ő mondta, hogy nem lennék hajlandó, hogy menjek oda a húsárugyárbo. Szeget ütett a fejembe, hogy nem vóna rossz. S betett oda. [...] Kellett még vagy 2-3 hét, amég megkaptam a szabadságot a kémelhárítóktól, hogy szabad vagyak, mehetek, ahová akarak. Na, kaptam jó szógálatat, most má mit csináljak? Nem vót, aki felvilágosítsan, mint fiatalt. [...] Otthattam a húsárugyárt. S akkor mentem, mind a madár, miko kiszabadul. Akkor mentem fel arcelházáro a rokonakhaz. 14 [...] 43 március-április, akörül vót. Jól álltok, nem volt semmi probléma. Ott vótam... Agusztus körül kezdtem megunni. i lesz vélem? Olvastam az újságból, hogy Csíkszeredábo van egy gazdasági szakiskola. Vesznek fel tanulókat. Kétéves szakiskola, aki elvégzi, ilyen gazdasági vezető lesz. És kiírták, hogy a menekültek nem kell fizessenek semmit. Ingyen tanítnak. Aztán odamentem, s ott vótam Csíkszeredábo az iskolábo egész a más év, ha jól emlékszek, 44 június-júliusig, amiko az oroszak má jöttek fefelé. Na, gátá, az iskola bomlik fe, nem lehet tanulni tovább. Kolozsvárro kiadták a parancsat, má ott vott az iskolák központja, hogy aki akar tovább tanulni, az mehet agyaroszágro, Veszprém megyébe, Pápáro. Ott lehet folytatni tovább az iskolát. S akko az iskolát febontatták, s e kellett menjek túl az iskolábo. Ott vótam az iskolába. Ott már úgy kezeltek, mind egy öreg tanulót. Jó helyre tettek. Kezdtük bégyakorolni, hogy kell vezetni a gazdaságot. Na ott vótam egészen, amég az oroszak jöttek arra befelé. z vót 44 szeptember körül. Az iskola szűnik meg, nem lehet tanulni, me jönnek az oroszak. Nem vót más tehetségem nekem, visszamentem arcelházáro. egvárjuk, mi lesz itt, mi nem lesz. Ott jól vótam, meg vótam szokva. Hanem aztán akkoriba mondatt le Horthy iklós. Szállosi került a helyibe. Aztán ne félj semmit, Szállosi kiadta a parancsat, hogy nincsen semmiféle lógó banda, iskolábo vagy itt-ott. Csendőreknek kiadták a parancsat, hogy járjonak házról házro, akit elfognak, kísérjék bé az őrsre. gy regge én éppeg mosakodak, jön a tiszthelyettes a kisegítőve, kakastollas. A két csendőr kérdi, hogy kicsoda maga. eg kellett mondjam, hogy kicsoda vagyak. ondam. Van igazolványa? Persze. Készüljen, jöjjen velem! Itt várjuk magát. Igy vittek bé engem arcelházán a csendőrségre. Ott vót a gyűjtőtábor. ég ott vót ez a... véle is unokatesvér vótam, Édes Feri. Aztat is béhozták oda. Aztán Komáromba gyütettek össze minket. S aztán onnan vittek tovább-tovább. lőször Győrbe vittek, a Frigyes laktanyába. Édes Ferive vótam egy 13 nagynénje, kolozsvári lakos. 14 detrehemtelepre három telepes költözött a faluból. 103

105 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen szobábo. iko összegyűlt egy banda, akko vitték, hogy képezzék ki, s ki a frontra. lvittek Győr mellé egy faluba, s ott képeztek ki, mint aknavetőt. Nem tetszik emlékezni a falu nevére. De igen. Bősárkány. Na aztán, mikor kiképeztek, hogy nyomjanak bé a frontra, gáttá, a magyarok má nem vótak megbízható emberek. Amelyik magyart nyomták bé, maradatt le, szökett vissza agyarországro. Én nem tudtam megtenni eztet. Én hová menjek, te? Ha visszamenyek Romániábo, engemet kivégeznek. e engemet úgy vettek, mind katonaszökevény. entem, béosztattak ott a katonaságná, hol muníciót szállítani, ahol szükség vót. De a frontra nem tették bé csak az önkénteseket, a Szállasi bandáit. Én ott vótam, ahová béosztattak, egészen az utolsó napig, amikor vége lett a háborúnak. ájus nyócadikán vót a sorakozó, és kiadta a parancsnokunk, hogy nincs tovább parancs, nem parancsalunk senkinek. indenki oda menjen, ahová akar. ájus 8-án vót ben. Hol történt? Az osztrákoknál, Bécsen túl, Linznél, ha hallattál róla. ájus 8-án kiadták a parancsat, hogy a német hadsereg megadta magát. Az esesek, a horagkeresztesek, az önkéntesek... ott Bécsen túl, a Dunán túl vót egy erdőség. Azak nem adták meg magakat. Behúzódtak az erdőbe. iko május 8-án jöttek bé az orosz tankak, kijöttek, s visszafordítatták a tankakat. Aztán jött négy repülő, tett egy néhány kört, s mind tönkretették azt a várost. Aztán így szabták ki, hogy május 9. lett a vége a háborúnak. Aztán jöttem hazafalé, lesz, ami lesz. Én mondhatom, hogy szerencsés vótam. Amiko vége lett háborúnak, akko má közre vót fogva az a gyűrű. Amerikai, agol, mindenféle katonaság összegyűlt. ngem elősszö az amerikaiak kerítettek oda az ők fogságokba. Szépen bántok vellünk. Kínáltok csokoládéval. Úri emberek vótak na, azt lehet mondani. És kiadták a [rendeletet], hogy aki akar jönni Amerikába, az álljon félre, elvisszük. Na, hová menjek én? Nem vettem rá magamat, hogy menjek e. S így hagy aztán én hazajöttem, május 25-én itthan vótam. Itt szerencsére má úgy le vót csillapodva, olyan amnesztia vót, nem bántottak senkit, ugyé nem vót szabad. [...] Ahogy én jöttem haza, aztán jöttek ódvai Laji bácsi, ódvai Béla bácsi, Szász Ferenc, ódvai Feri bácsi és Pucsi Károly. zek hamarább egy hónappa jöttek, de ők ekerültek Fődvárro, 15 ottan gyűtették össze az efféléket. Ők abba vótak, hogy ők nem hibások. De biza ott összegyűtették az efféle foglyakat, ferakták a vonatra, s kivitték Szibériába. ikor kerültek haza? 47 őszin talán. (89 éves férfi) Fogságban Amikor a háború kezdődött ben ben éves voltam. 40-be, mikor átadták rdélyt, ha erről a háborús készülődésrő van szó, én 17 éves vótam, és rádión keresztü hallottuk... hallották az emberek, hogy Észak-rdélyt visszaadaták a magyaroknak. Igy mondjuk, hogy ne sértsek meg senkit se, ha lehet. A határt Kolozsvár mellett húzták meg. Úgy húzták meg. Abba az időbe a telepesi magyarok még lehet, hogy nagyobb százalékba vótunk a magyarok. S ekezdtek menekülni. it értsek a menekülés 15 Barcaföldvár. 104

106 A falu történetei Háborúk alatt? Aztat, hogy átmentünk Észak-rdélybe. Hogy legyünk a magyar területen. Nem azért, mert félek beszélni, de nem akarok hamis információt... Átszöktek. Átszöktünk. ert abba az időbe az Antonescu-kormány a királlyal együtt, ihai Királlyal együtt... Kezdték bántalmazni a magyarokat. Hogy bántalmazták? Úgy bántalmazták, hogy például a Telepről kellett bemenni nekünk, férfiaknak, fiúknak katanaság előtt prémilitárnak, így mondták. És biza ott eléggé csúfságoltak. bbe az időbe már megtudtuk... megtudták az emberek, hogy rdély át van adva, Észak-rdély, a magyaroknak. S akko ekezdtek menni. inden nap lehetett hallani, hogy ez is ement, az is ement. Én is a végin oda értem, hogy kollégákkal, mégpediglen Fehér Lajossal, vót egy László Bélla, Halmágyi Feriéknek vót unokatestvérük. Ő is telepi volt? Ő telepi volt, és az anyja. Putnakiéknak, Ferinek és Vilmusnak vót unokatesvérek. Biri néni vót az anyjak nekik, akik Halmágyi Sándorral születtek, de Biri néninek vót még egy tesvére, Kati, amelyiktő született László Bélla. gy harasztosi emberhez vót férhez menve. És az anyja annak, Biri néninek a tesvére, Halmágyi, me Halmágyi a nevük, Putnakinak vannak csúfolva csak, annak vót még egy tesvére, Putnaki Kati, aki meghalt a második gyermekszülésbe. Korán, fiatalon. Azokkal mentem én is át. Béla bácsiék hol mentek át? Bozsnál. Az alagútnál. Valaki vitte Béla bácsiékat? Persze, vót ember. Hogy történt? Csomagot, kicsi hátizsákot, és úgy mentünk keresztül. Vitt keresztül, pénzér. Édesapámék szegény emberek vótak, keveset adtak, de amennyiér tudatt, annyiér vállalta az ember. Úgy vitt keresztül a határan. vette a csomagat, hogy ne vigyük a hátunkon, s addig vitt, a Jóisten tudja, s onnét bé Kolozsvárra. Ott jelentkeztek? Ott jelentkeztünk, s ott már volt tábor csinálva. Ott fogadtak. S ott már kezdtünk ritkulni, mert bejelentették, mikor bejöttek a magyarok, hogy fiúk, még van két nap, három nap, de aztán munka után ke nézni. Én az én helyzetemrő beszélek. Nekem vót egy nagynéném Szentkirályon, 16 Bánffyhunyadon, és én oda vettem az utat. Szenkirályra, az át vót esve még a magyaroknak. Október november körül, s akko én ángázsáltottam a vasúthoz. Kissebesen, Bánffyhunyadon vótam a vasútná. Amikor kitört a háború 1941-ben, minket a vasúttól nem vittek el katonának. Fel vótunk mentve. De aztán 44-ben mikor jöttek, viszszatértek, akkor már minket is bevittek katonának. agyar katonának vitték. agyar katonának. Én igazságosan, becsületesen, én alig vótam egy hónapot katona, mer már amikor engemet 44 agusztus szeptemberbe vittek be Kolozsvárra, de a románok már megadták magukat. ár odaálltak. ment a front, én hazajöttem. z október november. Hazajöttem, mindenfélétől, katonaságtól is, vasúttól is. Itten kellett menni jelentkezni. Nekünk nem vót fogalmunk se arra, hogy elvisznek Oroszországbo. Nekünk úgy sikerült aztán, hogy... ötön. Pucsi Lajit, oldvai Lajit lehet, hogy ismerte. Pucsi Károly, Laji előtt lakott a sarkon, Lajinak vót unokatestvére. Azak is ódvaiak vótak, de Pucsik. Feri bácsit, nagybátyámot, Ferinek az apját, én és Szász Ferenc. Pulkészt. Ötünket. Innet a Teleprő Tordáig többet evittek. Az öregeket is. Tordán elengedték. inket tovább vittek. it mondtak, hova viszik? Hogy tudták, hova kerülnek? Ha becsületesen akarok beszélni, nem kérdeztek, se nem mondtak. inket gyalog kísirtek le nyedig, Tordáról, onnan 16 Kalotaszentkirály. 105

107 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen bevagoníroztak, s Földváron leraktak. Földvár... Brassóföldvár, 17 ahol haláltábor volt már. Ott annyi ember vót, hogy nem vót lapály éppen, hogy mint a Fundeturát, ahogy mondjuk mi, beláttad. S oda béhajtottak. nyeden az aranyosszéki férfiakkal is együvé gyűjtötték össze? Igen. z a valóság vót. Vagy hogy lett vóna valóság, a valóságot én se tudtam, csak láttam, hallottam. bbe a brassói Fődvárba csak magyarok laktak. Csak magyarok vótak. Valójában mivel vádolták? Azzal, hogy magyarok voltunk. agyar partizánok. Onnét kikerültünk Tiraspolba. i, 3500-an. Én csak most tudtam meg, hogy az a tábor, az a láger haláltábor vót ból csak 500-an maradtunk meg. Fele székely, s fele anyaországi magyar. ikor érkeztek meg oda? A papírok után is dátumot mondok. ert mikor elvittek, bejegyeztek. ikor hazajöttem, megin bejegyeztek. 44. december 12. van talán a papíron. 44 november végén, december elején evittek, ahogy mondtam, nyedig gyalog, nyedtől Földvárra, Földvárról Focşani-ig, Focşani-ba leraktak. Focşani-ba aztán feraktak megin vonatra, s minket Tiraspolba vittek. A vonattal mennyit mentek? Én nem emlékszek, hogy a vonaton kaptunk enni. Karácsony előtt má ott vótunk. Ki vótunk vagonírozva. 44-be. Körülbelül 30 napot mentünk a vonaton, de ha főbe lőnnének... Éppeg mondtam, te, tus, jól emlékszek erre is, arra is, de nem emlékszek, hogy kaptunk enni. És arra emlékszek, hogy a vagonba, a marhavagonba fevágtunk... Vót bicskájuk a székelyeknek, kivágták, és a vonat miko ment szép lassan, ereszkedtek le. Nem tudta az ördög se, hogy hányan vagyunk. Hogy aztán azakka mi lett, nem tudam. iko a lágerba megérkeztünk, azt tudam, hogy nem hoztak vizet. Hosszú ideig. nni se. Akko a front még tartott. Január, február, március... árcius végire beütett a tífusz. Szállítottuk ki, mint a darab követ vagy téglát. A halottakat. Ismerősök közül halt meg valaki? Halt meg két keresztúri. János, s egy fiatalabb vót, mint én. eghalok, Bélla, mondjátok meg... iko jöttünk haza, pucérra vetkeztettek, nem tudom a nevét se. Az öccse, meg mi, mind az ötön hazajöttünk. Itt csak az Isten dóga vót vellünk. Ott együtt voltak? gyütt vótunk, együtt vótunk. iután aztán a háborúnak vége lett, március áprilisbe, akkor aztán széjjelszórtak. Csak sikerült, hogy egy gyapjúpokrócat kivittünk, nem vették el. Sok helyen evettek mindent. S amikor kikerültünk a lágerba, vótak magyar katonák is. Vót egy százados, és a háború után már hoztak be vizet. És csináltak mindjá pékséget oda a lágeren kívül, és két személyt a százados: Fiúk, ha a pokrócot nekünk adjátok, két személyt az ötötökből kiviszünk oda a pékségbe. Pucsi Laji, oldvai Laji és Károly első unokastesvérek vótak, ők vótak az elsők. Ők kimentek márciusba. árciusba megapadtunk, kevesen lettünk. Bejött egy másik szerelvény, egy német szerelvény. ásik 3000 személlyel. i akko má kicsik vótunk, a magyarok. Kevesen is vótunk. Aztán azután má eszóródtunk. Feri bácsi kikerült Tiraspolba, Tiginábo, két lóva járt, Laji Károllyal kiment a pékségbe, én Ferenccel maradtunk benn. De minket is aztán eszórtak. Feri bácsit a lovaktó visszahozták oda hozzánk a lágerba. Őtet aztán evitték abbó a lágerbő, és haza is került. Akko megtudtam, miko hazajöttem. i pedig eszóródtunk. Laji későbbre jött haza, négy évet vót. Én két évet. Ferenc rá vagy két hónapra, ő is hazajött. Ott barakkokban voltak elszállásolva? A vár kívülről 17 Barcaföldvár. 106

108 A falu történetei Háborúk be vód fődelve, belül kaszárnya vót. Négyemeletes, fődszint, pinceszint és három emelet rajta. Négyemeletes kaszárnya. Ajtó, ablak nékü teleltünk ki. 44-ről 45-re. Csináltattak nagy gödröt, s arra egy gerenda vót téve. gy lépés innen, egy lépés onnan. Ide kellett hogy sz.rjunk. A közepin vót egy gerenda forma, és a széliről. Beléesett az ember, ott maradt, ott halt meg. Szemünk láttán. Haláltábor vót. nnivalót? ondam, decemberbe, mikor levagoníroztak, nekünk nem is vót csajkánk, nem vót semmink. Csak a ruha, rongy vót rajtunk. Csak miko a háborúnak vége lett, azután jött étel nekünk. unkatáborba vitték magukat? iko má kivittek munkára, vége vót a háborúnak, akko má megjavult a helyzet. iko kiszabadul, kimegy az ember, jó, hogy szantinél vót utánunk, vittek, hogy a romokat ott takarítottuk el. Vótam én is egy párszor. gyszer arra emlékszek, hogy adtak egy-egy kanál cukrot. Jött a kapuhoz, sorba kellett állni, s adtak egy-egy kanál cukrot. Kristálycukrot. S aztán emlékszek, hogy jöttek a civil szekerek bé, olyan benzines hordókkal, hozták a vizet. lőre má béhoztak egy nagy bazint, s abba öntötték belé. ég éltünk, a nagyobb része. mlékszek, hogy az orosz katona nem bírt velünk. Hátulnó úgy etalálta a fiút megnyomni a csőve, hogy az odalbordája alatt bément a pisztolynak a csöve. Folyt a vér, ott megdöglött. eghalt. Lerongyolódtak? Ott tanultam meg, hogy a nyúlszőrbe a tetű nem ül. Levetkeztettek az első napokba, pucérra. Hogy a tetűt... oda rakásba kellett dobjad. Túl adta az orosz katona a ruhát, köppenyt, nadrágot. És kabátot. Hogy vedd fel, hogy a tetűt égessék el. A tetű már január februárba már uralkodott. arékka az emberen. S béállt aztán a vérhas, a tífusz. S aztán az pusztította az embereket. ikor halott volt, a ruháját levették? Amelyiket akartuk. Levenni róla, há persze hogy levettük. Igy raktuk fe keresztbe. gylovas szekér vót, de egy rúdja vót csak, a másik etört. Vittük ki, körbe a vár körül vót lövészárok. ély gödrök, hogy a katonák ott lőttek. Oda tötöttük belé. Aztán miko azt megértük, hogy melegedett az idő, má éreztük a szagját. De aztán kivittek oda, hogy húzzuk a fődet rájuk. A Dnyeszter vót folyó közel. Télen, habár gyenge tél vót, befagyott a kicsi folyó ottan, mind az Aranyos. 18 setleg kicsivel nagyobb volt. S rámentünk, ráeresztettek, hoztuk a vizet később. Bétört a jég, béesett oda, s meg se mondta az orosz katona, hogy három ement, vagy négy ement. Nyilvántartás, névsorolvasás? egkezdődött egyszer. gyszer, kétszer. Vót egy kivételes dolog, amit már ott észrevettünk. i ötön. i ötön vótunk, és egy román közénk csatlakozott. Vótak székelyek pedig. De egy román fiú: ă, pulăloilor mă, spuneţi că sunteţi români. 19 ondta, de tudni ő se vót, honnan tudja. De valamit mintha sejtett volna, vagy sejtett, vagy mondtak volna. De a románnal mi haton lettünk. Ott nem lehetett, hogy miko bémentünk, eengedjük egymás kezit. e másképp evesztődsz, s aztán nem kapsz meg ember mégiscsak sok. Akkora vót a belseje körülbelül, mint a fél kocka. 20 Kaszárnyák voltak, ajtó-ablak nélkül. Spuneţi că voi sunteţi români. Há mér, mi nem vagyunk hibásak. Biztattuk egyik a másikat, engednek, visznek haza. Lóf.szt. A kapuhoz kellett állni sort. mlékszek, vagy kétsze vótunk 18 A beszélő a 7-8 kilométerre lévő Aranyoshoz hasonlítja a vár melletti folyót. 19 Te, f.szok, mondjátok, hogy románok vagytok. 20 A területet a falu belterülete alapján határozza meg. A fél kocka Detrehemtelep belterületének 1/8-ad része. 107

109 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen híva. Van valami semn a testeden? Nekem nem vót, vót egy lórúgás a testemen gyermekkoromból. egrúgott a téli patkóval. Aztán levetkeztettek. zt mért kérdezték? Hát kérdezték. aghiar? Hungar? De vót tolmács is. gyetemet végzett ember is, aki tolmácsolt. Vagy kétsze talán. bből azt akarom csak mondani, hogy a román fiú velünk tartott. Nem engedtük el, együtt aludtunk, nem a tiszta ég alatt, me fedél vót felettünk, ajtó-ablak rajta. Úgy aludtunk, hogy sorba, mindenki, 50 személy vót egy... Spuneţi, mă, că sunteţi români. Nem tudtuk, ő se tudta esetleg, nem vót honnan. lég az hozzá, hogy alig telik egy kicsi idő e, karácsony, január-februárbo a kapuná a pikét, vagy mondtuk, kiábálto, hogy sorakozó. Români, román, jöjjön ide, aki román. z a mi fiunk egykettőre. Érzett valamit, tudott. Pedig úgy emlékszek, hogy nem tudtuk, az agusztusi huszonhármot nem tudtuk. Többet nem jött vissza a román fiú. lengedték. Na, pulăloilor, nem mondtuk, hogy románok vagyunk. S úgy vót, aztán megtudtuk, hogy a románokat kivették. z így vót. És egyébként az orosz őrök kegyetlenkedtek? Úgy képzeld el, hogy 4-5 pikét volt felemelve toronnyal. A vár belölről be volt építve. Ahol nem vót épület, vót szúrósdrót. Olyant is észrevettünk, hogy né ezek készülnek, hogy szökjenek e. i nem foglalkoztunk ilyenne. i mindig azt tartottuk, hogy nem vagyunk hibások. gy regge a kapuhoz sorba vittek. 2-ös, 5-ös, 6-os sorba. áskülönben benn a lágerba orosz katona nem vót. Valaki vérzett, jelentették a kapunál, béjöttek, kivitték, ott meghalt. gy-kettő, ha efogták, hogy kiszökött, odahozták a kapuba, hogy így jár, aki megszökik. ikor kivittek munkára, én is voltam egy párszor. Éppen bántani nem bántattak. Szedtük össze a romot a civil házaknál. gy fogoly volt, de nem bántott. De mondom, hogy a 3500-ból csak 500-an maradtunk. Nehéz elképzelni, hogy amikor 3500 nyomorult ember össze van zárva, segítenek egymáson, vagy egymásnak ellenségei. Például. iko megérkeztünk, úgy néztünk ki, mint egészséges emberek. ikor beütött a betegség, kisebb mértékbe, akko csináltunk egy kisebb épületbe... Hozták a fenyőfateát. Az élőfából, nyomták belé a kazánbo, megfőzték. Nyomni nem vót mit nyomni az egyik a másikon. er mind egyforma vót. De mi ötön a 3500-bo nem engedhettük e egymás kezit. Állandóan egymás mellett kellett legyünk, me másképp evesztődik, nem kap meg. Ferenc éppen rosszul lett már. És mi négyen tápláltuk. Feri bácsi cigerettás ember vót. És osztottak mohorkát. A mohorka az a dohánnak a szára, összetörve. Nem dohány, hanem a szára. És már adtak egy negyed kenyeret. gy nap. S adták a cukrot hamarább. Feri bácsi eladta a kenyerit a mohorkáér, hogy szivarozzék. er szivaros ember vót. Ferenc békerült vérhassal. Nem a vérhas indult meg, mert nem tudtuk volna meggyógyítani. De valami beléállt. S bé kellett vóna menjen az ókkábo, me ott má adtak vóna teát. Okkánok mondtuk, az okkások, külön szobájuk vót. Hát egyik a másikat persze, hogy segítettük. gyik a másikat. iko má haldoklott, olyan eset is vót, emlékszek. gy magyarországi magos tanító vót. Haj, vigyük oda ki, ahová szoktuk vinni a rakásbo. Ki az ég alá. e mi éppen nem vótunk az ég alatt, me egyik-másik épületen vót fedél is. ég nyegedezett. A jó atya úgy rendelte el, este lefekszünk, me csak bent aludtunk fedél alatt, és vájkál az ajtóba valami. Vót szantinéla, nekünk is, a foglyoknak, éjfélko meg kellett fordulni a másik felére. Ébresztő, fordulj! Na, a halott visszajött. Nem tudom a nevit. Jaj, jaj, jaj, te, há ezt az este vittük ki a halottakhoz. A Jóisten tudja, fetámadatt, vagy ott ma- 108

110 A falu történetei Háborúk radt, me nem vót nekünk lehetőségünk nyilván tartani, eszóródott a sok között. Olyan volt, hogy üzenetet bíztak egymásra? Amég mi itt vótunk... e 45-be vége lett a háborúnak, és én 46-ba jöttem haza. vittek Kijevbe. e aztán miko vége lett a háborúnak 45 április 5-én, vagy miko lett vége, a helyzet ahhoz képest, ami vót, nagyon javult. Javult. Hogy megengedték levelet írni. S ezek a fiúk is közeli rokonak vótak. Csak Jánosra emlékszek, a nevire. Bélla bácsi, Ferenc bácsi, ha hazamennek, én nem meek haza... Sírt, me beteg vót. ondják meg, hogy itt haltam meg. eg is haltak mind a kettő, nem jött haza. S át tudták adni az üzenetet? Nem tudtuk, egyik sem. Azután, hogy mi éltünk, hála legyen a jó atyának, Lajos, is, Ferenc is, én is, egyik se tudtuk a pontos nevit se. e írást onnét nem lehetett hazahozni. És a buta fej... Isten tudja, hogy rendelte el. Úgy emlékszek, hogy anyaországi magyarokka is ottan szóbaálltunk. Debrecen, Füzesabony környéki úgy meghagyta, hogy né hol lakik, Füzesabonyba itt és itt. Ceruzára, effélére nekünk nem vót lehetőségünk. gy címet nem tudtunk. Sokáig éltünk itt Ferenc, Laji bácsi is, s Feri bácsinak nem vót iskolájo se. [...] Tetszett említeni, hogy Kijevből már levelet is lehetett írni. A szüleit értesítette-e, hogy életben van. Talán. Szegény édes, nyugodjon, mondta, hogy egy ilyen lapot megkapott. Jaj, hogy örvendtünk, miko megkaptuk azt a lapot. ikor már meg akartam ügyelni, akkor már nem kaptam meg a lapot. [...] Annyi papír vót, hogy kinek jutatt eszibe, hogy neked szükséged legyen rá. A jó hírt mikor kapták? j, az nem úgy jött. ikor kikerültünk oda december 12-én, vót egy székely szakaszvezető. Jött, hogy: Fiúk, vótam a kapuná, karácsonrá otthon vagyunk. Legyetek nyugudt. Kihirdette ott a szobába. Ötven vagy mennyin vótunk egy szobába. gy pinceszoba vót. A hazamenetel napról napra kiábálva vót egyik a másiknak. Csak tiszta magyarul. Csak magyarok vótunk. Karácsonra otthon kántálunk. egmondta az orosz tiszt, vót egy százados. Hazudott. Vótak egyetemet végzett emberek, hogy egy kicsit vigasztaljanak. Azután jöttünk reá négy osztállya, négy elemive, hogy ezek csak mesék vótak. jött karácsony: Na? Nem, me január 30-ra van ehalasztva. Akko még a tífusz se állott bé. inden regge instrukció. Kellett a mozgás. És hogy legyen efoglalva. enyünk ki a frontra, aki akar. Örvendtünk. Nem bánjuk, ha halni menyünk. ég nem vót vége a frontnak, béállott a tífusz, és visszamondták. Visszamondták. Búsultunk, hogy nem menyünk a frontra. ost, ahogy visszaemlékezik, ez a hitegetés jól fogott. Persze. Ajaj! Az ember reménnye él. [...] Ott is kellett vigasztalja egyik ember a másikát. iko láttad minden regge, mentünk, futattunk, ahogy tudtunk. eg vót fagyva. ondom, nem az ég alatt aludtunk, de nem vót ajtó, se ablak, minden e vót égetve. Amikor elment, vallásos volt? eg volt győződve arról, hogy az Isten segíti? Őszintén akarod. [...] Hogy vallásos vótam vagy nem. Abba az időbe, most is, itt is, ott is a téli éjszaka hosszú. Fekeltünk egyikke is, másikka is, s néztük a Göncöl-szekeret, a nagyot, a kicsit, hogy mi nyugatra vagyunk. Az Istenhez fóhászkodtunk. Igen, ezt kérdeztem. ikor bejött a kommunizmus, hazakerültünk, mi szegények voltunk. ost se vagyunk gazdák, de most kirendelte a jó atya a napi nagyobb kenyeret. Bővebben. Templomba vótam, de nem vótam templomjáró. Istent szidakolózni nagyon ritkán. zzel nem foglalkoztam. Édesapám se, édes se. Van olyan ember, hogy minden második szava az Isten. Én nem. A kommunizmus beállott. Ha akko nem mondtad, hogy nincsen Isten, a 109

111 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen természet van, akkor inkább nélkülöztek. S a kenyérér, hogy egy kicsit nagyobb kenyér jusson, emberségesebben éljél, mindenki azér szalad. ég máma is. Kijevből hogy volt a hazaút? ikor tudták meg biztosan, hogy most már hazajönnek? Én ebből a lágerből egy véletlen... ebben is a jó atyának a keze lehetett. Csináltak egy olyan gyülekezetet, hogy aki dógazatt az egészségügybe, jelentkezzen itt és itt. Én merész vótam, bátor vótam, pedig soha nem dógoztam ott, én a vasútná vótam. És a vasút előtt a mezőgazdaságba. [Nevet.] És én ementem oda. De csak úgy, mind ahogy mondja a román, deştept. És összegyűltünk azé vagy 40 50, egy helyre, egy épületbe, és azt mondja, hogy látják eztet a feliratot? Igen. Legyen szíves, amelyik meg tudja mondani, hogy mit lát rajta? Piramidon. Én. Négy osztállyal. Vagy analfabéta. ire használják? Fájdalom. Hallottam valakitő. lső osztályú. Vége van. Én evve béfejeztem. Tovább ment a választás. indenki menjen a helyire. Rá egy időre: oldvai, oldvai, Bélla, jöjjen a kapuhoz. Vótam itt és itt. Vótam. it csináltak? ondam, hogy kérdeztek. Jó, akarok dolgozni az egészségügybe? ondam, hogyne akarnék. Innét? Innét akárhová menyek. gyik nap, oldvai, vedd a bagázsodat, me mész, nem tudom, hová. Kellett menni. Ferenc: Visszajösz te még. Nem biztos. Nem is mentem vissza. Fe Kijevbe. Vonatta. gy katona vitt. Fekerültem Kijevbe, bévittek egy kórházlágerba. gy olyan domb, mind ez a Balog dombja, 21 abba bunkerek vótak ásva. Abba minden szobába vót beteg. Németek és magyarok. Vót egy német orvos, egy magyar orvos és egy mongol, egy orosz. ztet né, itt van ez a bunker, a magáé, itt vannak a lepedők. Itt vannak a párnahajak, maga ennek az 50 bunkernek... minden nap tisztába ke tenni a szennyest. De ott minden reggel 3-4 komiszió nézte a betegeket. ngem is odatett a magyar orvos. Üljön le maga is, vizsgáljuk meg. ég egyszer vizsgál, még egyszer. agának vót baja a tüdejéve? Valóságba. A bal lapockájába magánok van egy kicsi daganat. Oda van ragadva a lapockához. aga mondja aztat, miko jövünk még, hogy ott fáj. ert hát hogyha hazaengedik. er innen a betegeket már tránszporálják haza. Amelyik jobban van. Jóindulatta vót a százados orvos. Ahogy jött az első, megvizsgált, mutatom, hogy ott, ott. A német és az orosz tudott vagy nem tudott magyarul, de én má mutattam, s a magyar orvos tolmácsolta nekik, hogy fájtotja itt. S akko veszi a német, s a mongol ő is veszi. Igen, scrieţi acolo. 22 Nem mondták nekem. telt a nap, etelt a másik, el a harmadik, el egy hét, el kettő. De közbe meghallgatták. És én tartottam, me a százados besúgta, hogy mondjam, hogy fáj. Úgy is történt. Abba a lágerba vót... úgy nagyjábó mondom, több mint ezer beteg. Vagy száz a bunkerbe négyesivel. gyedü vótam szanitéc. De minden nap a komiszió tett ki hármat-négyet. Ötöt, hatot. gy autót raktak meg, s vitte. Hová vitte, nem tudom. Amelyik beteg, s kilátása van, hogy nem lesz jobban. Vagy mit tudam én, hogy vették, milyen betegséget. S küdték haza, vagy munkába. Amelyik jobban vót, munkára, amelyiknek olyan vót a betegsége, azt haza. Az orvos me beszéltem vele, nem biztos ez. Próbáljuk meg. Háha sikerül. Úgy is vót, hogy sikerült. z már a második évem vót. Azt mondja a magyar százados, maga mondja azt, hogy fáj. 21 határrész Detrehemtelepen, a falu egyik magaslata. 22 Írják oda. 110

112 A falu történetei Háborúk Fetesznek az autóra, hogy hazafelé. De másik lágerba vittek. Vigyázzon, me innen kimen, de másik lágerba viszik, s ott még megverifikálják magát. egtörténhetik, hogy nem küdik haza, hanem küdik munkára. Képzeld el az érzést. Az érzést, az emberbe. Képzeld el, az első lista kiáltásnál engem nem kiátnok. Édes jó Istenem! A jó helyem ott marad, s engem eküdnek valahová munkára. ásnap regge megint kiátnok, kiátnok engem is. 1, 2, 3, 4, 5, 10, 20, ki az állomásro. Az állomás szantinél, velünk, vonat. A határig hoztak, a határnál jött a román katona, egész Buzăuig hozott. Buzăuba adtak szabadlábot, és foaie de drumot. Avva jöttem haza. ilyen csomaggal érkezett haza? i volt a csomagjában? int most. gy hosszú köppeny, mert mielőtt ott az első lágerból kijöttem, a ruhát le kellett vetni. A második lágerba fürdőre kellett menni. Fürdőre. Ruhát le, másik ruhát [venni fel]. Nem engedtek semmit. Így aztán kerültem haza. Nem tömegesen, egyes-egyedül. Persze, abba a momentumba egyes-egyedül. ikor ért haza Béla bácsi? 46 novemberben talán. A szülei, a családja meglepődtek? Nem voltam megnősülve, nem volt család, csak a szüleim éltek. A szülei reménykedtek, hogy hazatér? Ők nem tudtak rólam. Nem csak rólam, nem tudtak, Lajiról se, Ferencről se. Feri bácsi haza vót jöve akkor, mikor emlegettem. Szász Ferenc két hónapra hazajött, Pucsi Laji csak négy évre jött haza. ég rá két évet tőtött. Sajnos vót, de való vót. (88 éves férfi) Ők elmentek agyarországra, mikor kitört a háború. S mikor vége lett 44- ben, hazajöttek, s mikor hazajöttek, azonnal elkapták őket, s elvitték a fogságba. Vitték őket gyalog lefelé, nyed felé. Talán Földváron ültették őket vonatra, s vitték. Péter Laji bácsival találkoztak nyeden a vasútállomásba. ondja Laji bácsi: Te, hová mentek? oldvai Béla, Szász Ferenc, oldvai Laji, oldvai Feri, ez a négy. Azt mondták, csak egész idáig visznek le. S Laji bácsi ott dolgozatt mint öreg román katona. Te fiúk, oda az én barakkamba menjetek bé. Ne menjetek sehová, ne bízzatak senkibe. ük nem mertünk elszökni, pedig bémehettünk vóna. S vége lett. (76 éves férfi) A háborúban a férfiak voltak? Igen, legények voltak, és el voltak menekülve. Édesapám agyarországon tartózkodott. Valaki ismerősnél volt, befogadták. Fogságba nem kerültek? Nem. Halmágyi Feri bácsi volt orosz fogságban. Az én apósom, oldvai Ferenc, az öreg, volt orosz fogságban, Szász Ferenc bácsi, oldvai Laji bácsi. (61 éves nő) unkaszolgálaton Gyermekkoromba vót egy Szilaj nevű fejőstehenyünk, 19 évig tartottuk. És olyan jó bornyúkat csinált. És sok teje vót, jó tejet adatt. Apám e vót vive koncsentrára 940-be, miko visszaadták rdélyt. Horthy iklós. Négy évig. Akko fenn vót Livezenibe mint koncsentrás, ott építettek egy vasútvonalat. S akko Detrén vót egy csendőr, egy őrmester, jó barátak vótak. Apám miko hallatta, hogy visszaadták rdélyt, Kolozsvárig, azt hitte, hogy Telep is beléesett. Hazajött, otthatta a koncsentrálást. Senkinek nem szólatt semmit, s hazajött. S amiko hazajön, akko lásso, hogy ez román terület. Na most mit csináljon. Ült vagy két napat itthan. S ement bé az őrmesterhez, s emondta, hogy né te, azt 111

113 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen mondja, mi csináltom. Koncsentráról hazajöttem, azt hittem, hogy beléesett a Telep is, mi is beléestünk az ungurakhaz. Te azonna vedd a cokkmokkad, menj vissza, hogy ne kísérjenek őrsrő őrsre, csendőrekke. ment szépen vissza, s ott kapatt valamilyen büntetést, mivel két nap és két éjjel hiányzott. ások is voltak koncsentrán? Vótak. Vót Venczel Sanyi is koncsentrán. ásra emlékszik-e még? Hogy amiko apám vót koncsentrán, a gyéresi vasútállomást lebombázták. Ott is dógazatt vagy két hónapig mind koncsentrás. (83 éves férfi) S amiko aztán a magyarak s a németek nyomultak Kolozsvár felé, vasárnap éjjel, az én bátyám két ökörrel el vót menve, hogy őket húzzák. Vitték őket ügyesen. S akko egy darabig mentek. S akko eszöktek. S akko jött másnap regge egy őrmester, elvitte édesapámot. gy hétig vót oda. ent oda fe, egészen Kolozsváron fejül. Jött másnap regge az a román ember, s evitte apámat a másik ökrekke. Négy ökrünk vót. Aztán apám odaült egy-két hétig. S miko jött haza, soha nem felejtem e, akkora sár vót, hogy... régebb vótak azak a küllős szekerek. S nem is látszódtak a küllők, olyan sár vót. De örventünk, hogy apám megjött. [...] ind halottak vótak ott, ahol ő járt, azt mondja, lovak megdögölve. ind fe vótak fúvódva ott a réteken. Aztán apám is úgy mentődett meg, hogy már az ökrök is elfáradtak, s vót egy katona, egy rangos, s azt mondta, hogy adak valami pénzt is, s légy szíves, keress most má más ökröket, s menj azokka, s engemet engedjél vissza. S akkor visszaengedte, s apám is megmentődett. (74 éves férfi, 83 éves nő) Az első háborúba hallattam, hogy haltak meg emberek itt a Telepen. Édesapám koncsentrás vót [a második világháború idején]. Frontan nem vót, me egy kicsit hibás vót a lába. Hidakat csináltak annak idején. Urziceni-be, Galacon. Apám nem is vett részt olyan sokat. e anyám elment és elrendezte itt Detrehembe, hogy kapott olyan pappirt, hogy ő nyomarék. S aztán elengedték őtet. S kocsentrára vótak ezek a fiatalak evive, Albi, Venczel Sanyi, a két Vigh fiú, Vigh Sanyi bácsi, Vigh Pista, Szabó Józsi, ódvai Gyuri. Amelyik 18 éves vót, mind evitték. (74 éves férfi, 83 éves nő) Édesapám [Szász János], miko vót a 44-es háború, munkaszolgálaton vót, Livizeni-be, ott csinálták a vasutat. 23 Valami négy évig vót ott mint munkás. Neki má a katonaságja megvót. De mivel fiatalember vót, evitték koncsentráro. (73 éves férfi) [Keszeg] Józsi munkaszolgálatos katona volt négy évig. Brassóban, Sinkán s a székelységben. lőször Ludasan a kendergyárban. Aztán Székelyfölden végzett. Hányas években? 50-ben vagy 51-ben kezdte. Négy évig. mlékszem, szüle 54-ben halt meg, s Józsi nem volt itthon. Amikor hazajött, eladtunk mindent, hogy vegyünk traktort. Belémentünk egy nagy adósságbo. Remorka, nagy csiplőgép, kicsi remorka. lvettek mindent, bé kellett adjuk. (81 éves nő) 23 A Zsil-völgyi vasútvonal Bumbeşti Livezeni közötti szakasza ismételt erőfeszítéssel készült el között kényszermunka-táborként működött. 112

114 A falu történetei Háborúk enekülés Fehér Lajos, Kózer Feri. zek ott maradtak, Reszkrucs, Válaszút. A Fehér tanyáján, kovácsak vótak. Valaki segítette őket átszökni. Hát hogyne, úgy vitték el. Bözsit a miénket, s még Gyéresről. Én mentem velük, az Imréné lovávol, Imréné adta a lovát. Avva mentünk. S a bácsinak vót egy kisebb szekere, arra is pakoltak. Az ment elöl, s mi mentünk utána. ilyen útvonalon mentek? Kajántó, hol van? Csán, Fráto, Szovát, na, ott vót a határ. A határig ment a testvérével? Igen. S a bácsi átment, átvitte a csomagokat a lószekérre. S mind nézte az órát, tudta, hogy milyen órába vátsák magukat az őrek. A testvére mikor jött vissza? 45-ben. A férje már ott volt. S aztán ott születtek a gyermekei. ár vissza voltak jöve Székelyhídra. Székelyhidan lakatt Balogh Lajos bácsi. Künn laktak, Székelyhíd házhely, úgy hitták azt a részt az állomás körül. (85 éves férfi) ben meghúzták a határt Torda és Kolozsvár között. A családjukból szöktek át agyarországra? Anyósamnak a léányo ekerült agyarországra. A legkisebbik, szti. entünk ketten Tordáro. Nekem vót egy bordó kalapom. sztinek egy olyan ződ forma ruhájo. És a gallérja nem fehér vót, me drapp. enyünk ketten Tordán. Azt mondja, add nekem a kalapat. Fetette a kalapat, menyünk lefelé. Rusz Juvon román vót. Ahogy mentünk, bételefonált Tordáro, hogy ügyeljen, me mennek ott ketten. gyik piros-fehérződbe van. S ahogy a Rác-szoborhaz értünk, 24 odajön egy rendőr, azt mondja, hogy: Nu supăraţi, domnişoare, hai cu mine! 25 Úgy megijedtünk, békísérték a rendőrségre. Ott vót Tordán a... A törvényszéken? A törvényszék. Oda kísérték. Aztán ejött Feri, aztán kiengedték akko. De azt mondták, hogy ke menjen hadbíróság elé. Akko megijedett szegény. Nem mondja senki, hagy menjen agyarországro, vagy mi csináljon. Akko Sanyinak vót a legnagyabb testvére, Károly, ott tanult, ott vót. Az vót a legöregebb. Ott vót Kackón. Aztán onnén eszóródtak erre-arra agyarországon is, na. Aztán azt mondta, hogy menjen oda. Aztán mind szökve evitték sztit is, na. Aztán megismert egy... Gáti Józsinak, úgy hitták. Férhez ment hozzá, rendőr vót. Nem sokáig élt velle, me azt mondja, tüdőbajt kapott, s meghalt. A kicsi fia hat hónapus vót, miko meghalt. ás még ment-e át agyarországra, 1940-ben? Feri is átment. Samu született 9-be, és Feri született 7-be. Feri ement, és mit tudam én, vendéglője, mi vót Kackón. [...] Sokat szeretett inni. (90 éves nő) Vótak, Lengyel Rózsi, a Kovács léányo kettő, Péter ariska is. Lengyel Rozi ott is maradatt. És a két Kovács léány is oda férhez mentek. szti is, Juliska is. Aztán ment Kovács Feri, a tesvérek, Keszeg Feri, ódvai Pisti, ódvai Sanyi, Pucsi Laji, Szász Ferenc, ódvai Bélla. Sokan vótak na, nagyon sokan át vótak menve. Halmágyi Feri, Halmágyi Vilmus. Péter fiúk is, Péter Dani. (83 éves nő) Nekem a sógoram vót emenekülve, Kózer, s a bátyám is, Béla. Ott vótak. S mentünk diskurálni a Felekhez. Laji bácsi meg Feri bácsi később jöttek haza, me féltek a rendőrségtő. (81 éves nő) 24 dr. Ioan Raţiu szobra. 25 ne haragudjanak, kisasszonyok, kövessenek! 113

115 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen be sokan elmentek. S onnan sokan jöttek, románok. Cselédnek béálltok, erre-arra. Nagyanyámná is vót egy román fiú, amelyik idejött. Nagyanyámná, Imrénéné. e ott férfi nem vót, s aztán mindég vót egy cseléd. (76 éves férfi) S vót Juli néni, s szti néni. ind a ketten átmentek. szti néni aztán ott is maradt, ott kapatt fiút, s ott maradt Kolozsváron. (76 éves férfi) ben a faluból agyarországra szöktek-e át? Szöktek. Vót N. Zsiga bácsi. rzsi nevezetű vót a felesége, s vót neki egy Bözsi nevezetű léányo. Az suppolta a kolozsi határnál, oda vitte, persze, jó pénzér, Szász Feri bácsit, oldvai Laji bácsit. És még egy párat. S azak elmentek Kolozsvárra. Román katonaság elől, hogy ne menjenek katonának. (83 éves férfi) Tőlünk is elmentek, szti is, Julis is. Sokan elmentek, mind elmentek. ég S. János bácsi vót, az vezérelte őket. S az egyik testvérem is akko visszament Csehszlovákiába. (82 éves férfi) Háromszo vótam a találkán. Apu ott dógozatt Kolozsvár mellett valahol, Török Árpád tanyáján vót gazdatiszt. Az én apámnak annyi pénz vót a kezin! Őtet küdte a magyar állam, a pénzt adta a kezibe, s a szegény emberek, akik feliratkaztak, hogy akarnak tehenyet, s akko ementek a szegény emberek a vásárba, s azt monta apu nekiek, hogy menjenek, és válosszanak tehenyet. S válosztattak, s akko odament, s megkérdezte, hogy mennyi a tehénnek az áro, csinálto a vásárt, s megvette nekiek. S hazavitték, s úgy részletre aztán fizették. Apunak annyi füzetje vót itthon. Fe vót írva a falunak a neve, s az illetőnek a neve. S apu aztán járt úgy hónapanként, s nézte, hogy van takarmányjok, van ablakja a pajtánok, hányot bornyúzatt. [ ] Itt a Feleken. A Feleknek a túlsó felibe, az aljábo. Az úgy vót, hogy vót olyan, mint az a favágó bakk. Vót alol is és felül is. S közbül járt a milícia. ük álltunk két felin mellette. i álltunk itt Románia felől, itt a Felek felől, s apuék álltok Kolozsvár felől. Fel kellett iratkozni? Igen, meg vót engedve. gysze bé vót adva a pappirunk, s aztán jött a pappir, hogy meg van engedve, mehetünk. 26 gysze vótam anyuva s Bertus nénive [édesapja testvére], s egysze vótam Dezsőve [fivére] és anyuva. A lószekérre bémentünk szombaton. Vencel ártonék is akko vótak. Annyian mentek, hogy nem fértek a szekérre. A lószekérre ementünk azelőtt való nap Tordára. Ott aludtunk. Amikor anyuval vótam, s Bertus nénivel, akkor autóbusszal vótunk. A katolikus templomba akkor vótam előssző Tordán. S akko mi nem fértünk fel az első buszra, s akko Bertus nénive bémentünk a katolikus templomba, s akko megvártuk, amég visszajött a busz, s a következő elvitt bennünket. Látogatásra egyszerre engedték a népet, nem vót többsző. Sokan voltak? Hát sokan. Ott agyarország vót. Hát mikor beengedtek a Felekről, úgy ment le a nép, rohant a nép, hogy lássa a hozzátartozóját. S aztán ott a drótak közt jártak a csendőrek, a magyarak is, a románok is. Aztán vót olyan is, hogy összeengedték őket, s ott leültek a fűre. Apu átment, miko hallatta, hogy le lesz zárva a határ. Azé ment, hogy beszéljen valakive, románno, hogy az jöjjen ide, s mi menjünk oda, a fődekke, házza. S apu nem tudta, s éjjel lezárult a határ, s apu szépen ott maradatt. Albert Sándor hazajött, s apu 26 A Romániában maradt családtagok felügyelet alatt beszélgettek a agyarországra menekült személyekkel. 114

116 A falu történetei Háborúk ott maradatt. Négy évig vót ott. Ő ott vót, s mi itt. ások is voltak így? Voltak, de így, hogy a családfő, így nem sok vót. De aztán az utója felé má vótak, me Rancsó Dezső is, Török Anti is átmentek az utója felé. Barabás is ott vót, Fehér Lajos bácsi, Albert Sándor, sokan. (79 éves nő) szeptembere A háború idején Régina néni itthon volt. Itt vótam. Samu [férje] koncsentrán vót. [...] Én kínlódtam, én szántottam. Aztán minden két-három hétbe kellett menjek közmunkáro. Pedig három gyermekem vót. Akkoriba olyanak vótak. Aztán ide menekültünk. 27 Ott laktak a honvédak, s mi kinn laktunk a falu végin. 28 [...] S kimenekültünk ide. Samu akkor is ott vót, koncsentrán. Aztán kereken, mit tudam én, hogy került ide a Telepre. Amíg kimenekültek ide, a gazdaságukat nem hordták szét? Tudja, miko jöttek a honvédak, akko csipeltük meg az asztagat. Ketten Samuva hordtuk, 80 mázso búzánk vót. ondta ott a szomszédunk, román vót, ott lakatt a sikátorba, ő mondta, menj, Samu, me a búzádot mind ehordják. ind evitték. A bútorokhoz nem nyúltak? Dehogynem. Hol itt kaptunk meg egy-egy ágyot, hol egy-egy asztalt, hol egy-egy széket. [...] Fe a Kodisba, az ott fenn vót, oda is fementünk, hogy hazahoztuk az ágyot. [...] Akko őrelte a búzát S. Károly... ott a sikátorba, a réten bemenni. Azt mondta Samu, ez a búza az enyém. Há drága, úgy rátámodatt, hogy szerencséd... má vitte az ökrekke a moníciót. ind a főden aludtunk. Féltünk tőllek, de nem bántottak. eddig voltak a Telepen? ég ementünk Detrére. Igen? Igen. ind mondtuk, hogy jönnek az oroszak, ki ke dugjuk a fehér zászlót vagy zebkendőt. De szerencsénkre nem jöttek erre az oroszak. Amerre jöttek, ott elég rondák vótak. Úgyhogy elég félelmes vót akko. (90 éves nő) Hogy emlékeznek arra, mikor itt volt a front gerbegyen? [...] Jól emlékezünk. Ide voltak letelepedve a katonák, a németek és a magyarak. Itt vót minden muníciójak, na. Itt egy hónapig álltak. gy hónapig. S Szabóékná vót a konyha. Kózer bácsiékná vótak a biciklik lerakva. ég autók, motorbiciklik, amive a németek is jöttek, s a magyarok. S akko a mi katonáink minden második nap vagy minden nap mentek a Kutyahegyre, 29 s tartották vissza ügyesen... Ide le vótak telepedve a faluba. Nagyon-nagyon sok katonaság. S sok egerbegyi vót hozzánk be[menekítve] a Telepre. Ide vótak menekülve az egerbegyiek. nem is tudtam, most tudtam meg a héten [...], hogy nagyon sok magyar be vót menekülve Detrehembe 30 is. Vótak magyarak oda is bemenekülve, s vót nagyan sok katana ott is. ondta egy romány ember, hogy nagyon jól viselkedtek vellek. Vót két magyar fiú, ő is nős ember vót, s ott vót nállok az udvaran két kicsigyermek, nagyacska, már jártok. És 27 A detrehemtelepi adatközlő a háború idején Aranyosegerbegyen élt. 28 Aranyosegerbegy szélén. 29 magaslat Aranyosegerbegy határában. 30 Felsődetrehem. 115

117 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen azt mondta az édesapja és az édesnyja, hogy nagyon szerették a gyermekeket, és nagyon jól viselkedtek a katonák. Ott Detrehembe. A németek is és a magyarok is. S amiko az oroszak jöttek, akko aztán ők rosszakat csináltok. Nagyobb veszélybe vótunk, mikor má ementek ezek a [magyar és német katonák]. iko má béjöttek az oroszak s a románok, má nagyon veszélybe vótunk. Az oroszok és a románok mennyi ideig voltak itt? Hát aztán azok mentek, mind mentek. S aztán jöttek a románok ide rabolni Detréről. Szedtek öszsze, amit kaptak. Kaptak egy-egy karórát, s avva indultak el. ondták ők is aztat, hogy mikor itt voltak a magyarak, ők is adtak nekik, de nem mondta, hogy rosszalkadtak. S azé jöttek, hogy adjunk mi is, me ők is adtak a magyaraknak. S adjunk mi a rományoknak most. Ilyenformán vót a dolog. [...] i mind disznyó nékü maradtunk. Nekünk vót vagy 16. De mind elvitték. Kik vitték el? Az őrmesternek is adtunk, az is vitt el, s aki érte. Aki érte. indenki szedett össze mindent. Nagyon féltünk. Amiután elment a háború, rosszabb volt, mind amég itt álltok. Itt nem lőttek bé a faluba. Csak ide az egerbegyi határon erre. Én aztat is tudam mondani, hogy kicsi vótam, csak hétéves. De nekünk vót bunkerünk a kertbe itt. Amiko visszahúzódtak, hétfőn megjelent egy lövés. Addig nem lőttek ide soha, csak egy lövést kaptunk. Ami ide a Benő szőlőjéhez esett az a lövés. Adtak egy [...] ide, s választ nem kaptak, s többet nem lőttek. Az oroszak egyet idelőttek, hogy vajon elmentek a németek innőt. Vasárnap éjje. S a magyarak, vagy nem. S akko innőt nem válaszolt senki, lövéssel, s több lövés nem lett. Olyan szempontból szerencsések vótunk, hogy itt-itt-itt nem vót lövés. gerbegyen irtó sok lövés vót. Ott égtek le házok is, nagy sok lyukas ház lett, istálló. légtek a házok, elégtek az asztagak. e még nem vót csiplés. Akko kezdték a csiplést. légtek... kilőtték a házat. Sok ház leégett gerbegyen. Itt nem vót afféle. Vótak nádfedeles házok is, azak könnyen meggyúltak. ondta apám, hogy mikor meggyúlt egy ház, meggyúlt három-négy is, ha szél vót. e nádfedelesek vótak. Veszélyes vót a tűz. A bunkerről. Igen, vót egy vinklis bunker. Vinklis vót? Nem egyenes vót. [...] Ahogy mondják tréfásan, ökörhúgyosan. Apám csinálta. S aztán olyan vastag fákka, mind a dereka ennek a gyermeknek, azzal vót lefedve. Hogyha ráesett vóna éppen az ágyúgolyó, lehet, hagy szétnyomta vóna. Voltak bent a bunkerben? [...] ind oda béültünk, miko ementek a katonák innet. A magyarak. Oda béültünk, me gondaltuk, hogy lőnnek ide. Na de aztán nem lőttek, csak ide a gödörbe. gyet délután. S avva ementek. Avva nem vót baj. De jöttek aztán oroszak, s katanák. Bétörték az ajtót nállunk. á bé vót zárvo. Gyuri bácsi vót itthan egyedü. e mük mind efutattunk, úgy féltünk. Csak ő vót itthan, s jött az orosz, hagy menjen bé a házbo. Nem tudatt bémenni, Gyuri nem nyitatta ki az ajtót, mi csinált. egrúgta, s bétört az ajtó. (74 éves férfi, 83 éves nő) A családban hogyan emlékeztek a háborúra? Itt a háznál vagy tíz család meg volt szállva. Többek között voltak a rokonjai mamának, Palatkásék, Simonfiak. Valaki ide is van temetve, mert itt halt meg. Kiről mondta mama, hogy volt a kamrában egy kicsi bunker? Amikor jöttek be a románok és az oroszok, akkor itt egy gabonás volt, s a gabonás után egy pajta. A pajtában a jászoly elé még volt építve egy fal. Akkor sok állatot tartottak. S az a rész úgy bé volt rendezve, hogy a padlásról jártok be, oda vagy 7-8 léányt bémenekítettek. S itt tartották vagy 3-4 hétig. ikor csend volt, akkor rendezték őket. De 116

118 A falu történetei Háborúk nem jártak kinn. Féltették őket, hogy megerőszakolják. Többen mondták, hogy a háború végén szekérrel embereket vittek magukkal a katonák. ama is el volt vive. Vót két kicsi tehenye, s szekere, me nem vót ökörszekere. S még egy pár fiatalt, evitték ide Virágosba, s ott kellett hordják a köveket. Hogy fogadták őket a helybeliek, pajtába altatták. Apám nem volt fronton, de állandóan koncsentrán volt, el volt vive. Beszerábia, Botoşani-ba, mindenfelé. amáék talán hat hétig voltak elvive. lmagyarázta, hogy milyen rémes volt. Aztán ott adtak nekik tejet, s mindent. ondták, hogy az orosz katonák disznókat is vittek el. ama is mondta, hogy jöttek a román katonák, vagy mégis inkább az oroszak, s ilyen strámflija vót, patentharisnyája, s hogy azt vesse le, vesse le. Barisnya, barisnya, a barisnya kellett nekie. S akko lehúzta, s odaadta, s aztán nem, semmit, a liszt is ott vót a tekenyőbe, de nem vitték el, csak a harisnyát. ásegyebet a házból se semmit.valahogy kikerültek. ama nagy hivő vót, sokat imádkozatt. (63 éves férfi, 57 éves nő) Itten nállunk magyarak vótak. És itten Fülepékné németek. Nálunk teli vót lóva s szekérre az udvar. ég nem vót ecsipelve az asztag. Teli vót az istálló, teli vót a szénásszín. Katonák vótak mind. Amikor áttörtek a tordai határon az oroszak, akko aztán kaptak rendeletet, hogy vonuljanak vissza. Vót Désrő egy román, a magyarakná szógált. Szekeres vót. Annyit mondtuk nekie, mé nem marad le, miko vonultak vissza. Nem, azt mondta, itt tettem le az esküt a magyarakná, itten ha meghalak, nem számít, de nem maradak le. Nem akart lemaradni. Az szegén minden áldott nap ment a trénszekerive, ment délután az egerbegyi legelőre, ott szedte össze a halottakat. Kétlovas szekér. Ő avva hozta a halottakat. Hova tették a halottakat? egmondam, mer én hordtam ki őket. A halottakat hozták, s bétették a Pálá Zsiga házába, Péter Dani mellé bétették az egészet. Péter ariska minden egyes katona nyakáró levette, hogy ki, hová való. eg vót tartva nagyon sokáig. Aztán mük, a fiatalság minden nap ástuk a sírt. gy méter mélyre. Aztán én vittem ki a szekérre onnan Pálá Zsiga házábó. Szegény katanákat. Tettek fe hármatnégyet, miko hogy. Aztán vót rendes lelkipásztor, az elprédikálta s eltemették. Levettük a mántáját, s letakartuk a fejit, s húztuk rá a fődet. (82 éves férfi) [...] Azt nem felejtem e soha, hogy kinéztem ecce ide az utcára. S kóboras szekérre hozták... A magyaraknak úgy vót a lovas szekerük, kóboras, mind a mokán szekér. Befedve ügyesen. S szegény fiúknak a fejük kinn vót, s fityegett a hajuk úgy kifelé. Hátul. S akko láttam, hogy hozták a halottakat. Azt is tudom mondani, hogy nem temették csak úgy, hogy bedobják őket. Apám is, Albi is csináltok... deckát. A deckát így összeszegezték. S le vót téve az ember a fődre, s rátették mind egy koporsófedelet. S akko arra dobták a fődet. (74 éves férfi, 83 éves nő) A [Fehér] családot a háború hogy érintette? Anyám biza mesélte, hogy ők a tanyán laktak, s még leszaladtak, s nézték a katonákat. S meg is voltak náluk szállva. Anyám sokszor magyarázta, hogy náluk is voltak megszállva. De viselkedés szempontjából nem voltak problémák. ég disznók is voltak, de nem nyúltak hozzá a magyarok. Látták, hogy gyermek sok van. (63 éves férfi) Roşca nagy ember vót gerbegyen, üzlete vót Gyéresen. Ő itt vót, beteges ember vót, fekete ruhábo, a tornácon. Falubeliek vótak, me anyám is egerbegyi vót, üsmerte. 117

119 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Aztán jöttek a rokonai, a testvérei, Bertus néném, ott vót má férjné. Jöttek a szomszédak is, egyiket agdusnak hítták, a másikat Vasincának. Aztán itt vótak az asszonyak, s vótak tehenyeik, ide kimenekültek. Tudam, hogy úgy álltok ott az edényekke a levesér s a húsér. ind a magyar. e a magyarok nem is annyira, me a magyarok hozták ki a disznóikat, a tyúkakat. zek rendesen kosztoztak itt, kaptak élelmet. Aztán megmaradt a barátság. [Sír.] Katona nem volt a házukban? Nem, a pajta híján aludtak a szénában. S a csűrbe. A tisztek... odvai Zsigáná vót Szénássi hadnagy. S még vót egy Nagy nevű. Kozerékné lakott. S aztán huszárok is voltak, s mindenféle, fajta. Csegezi, kolozsvári vót, vót harasztosi, mindenféle honvédak. Aztán vasárnap éjje elmentek, hetfűn nem vót senki se. Vagy három honvéd lemaradt. gy itt Rancsónénál, az levetkezett, vót Károly bátyámnak csepünadrágja, odaadta. Vót kettő Vásárhely környékiről, azak is levetkeztek. Aztán hogy hová tűntek e? (85 éves férfi) Pappal is temették a halottakat? gy vasárnap délután... afféle pap lehetett. Aztán az eprédikálta. Vótam a temetésen, s láttam, hogy vótak lefedve a halottak. (83 éves nő) Nekünk a szőlőben volt két ágyás violánk. Csokros viola. Ahogy megyünk le itt a Pali bácsi fődén, lássuk, hogy a Szénafűn a tallókan emberek vonulnak felfelé. De ott emenyen egy-egy autó. Né, te, több autó. entek sokan. ég anyám mondta, hogy ezek a romának, akarnak minket megbántani. Há miko közeledünk: Ilus néni, tus, gyertek, gyertek, tépjétek a virágot, bejöttek a magyarok, itt vannak a honvédak! Na nézz ide, te. Jól emlékszem, lementünk oda. Az országút, az porfelhőbe vót. Jöttek, egy repülő, az övék, kísérte őket. A románok 31 túl vótak, ők látták, ott menekültek a határon. És mondták a magyar katonák, hogy szólani kell ezeknek az embereknek, hogy ne meneküljenek a határokan, erdőken, törőbúzásokan, mer senki meg nem lesz bántva. int ahogy aztán később hallottuk, hogy bántották őket. A visszavonuláskor vót egy kis nézeteltérés. Na meg akkor, mikor a háború még működésbe vót, itt a firma bejáratánál vótak valami hatalmas jegenyefák. Onnan vertek a hatalmas magyar ágyúk. De belőttek ők is, az oroszak ide a firma ódalába. Sőt még erre a területre is, itt a Pavel házánál a Szénafűn, s bevertek ide a szőlő alá, s a vincellérházon felül. A Szász János szőlőjében az egyik cseresnyefa kapott egy elég jó sebesülést. (75 éves férfi) Gyéresen S. testvérének a léányát meglőtte az orosz. Az orosz bément a házbo, a léánko meglátto, és megijedett. S akko a katona meglőtte a léánt. S akko talán úgy hallottam, de vagyak biztos, hagy meglőtte a tiszt a katonát. (83 éves nő) Itt a faluba nem halt meg csak két ember a háborúba. gyik vót Török Imre, egy 36-beli fiú, és az édesapja. Az édesapja felakasztatta magát. J. néninek az ura. Négy fiú vót, s az egyik fiú meghalt a gránáttó. (83 éves nő) Nálunk össze vót gyűtve a búza, nem vót kicsipelve. S a közepibe állt bé a csiplőgép, s ott csipelte. Amég nem vót ecsipelve, a német autó ott állt köztek. Ott állt a nagy asztagak közt. S örvendett, hogy nem látta repülőgép. S aztán itt nállunk nem 31 Ti. a környékbeli falvak román lakossága. 118

120 A falu történetei Háborúk bombáztok, nem mondhatam. Hányan voltak megszállva a házban? Ott egy család vót a ihályék házokba, az anyuék házokba. gerbegyiek. it tudam én, efelejtettem. ég Dezső szegény magyarázto, hogy vót neki két gránátjo, tudad? Bécsavarta egy törülkezőbe. Bétette oda anyuhaz a konyhábo a fődkemencébe. Fődkemence, de téglábo vót rakva. S azak 32 bégyutattak. Akkorát lőtt. Szerencsére, hogy nem érte őket. Igen? Persze, ferobbantak a gránátok a fődkemencébe. A németek lakni hol laktak? Benn a szobába máminá, máminá a közbelsőbe s az elsőbe. i ott laktunk hátul. e a régi telepes ház három szoba vót, s utójáro vót csinálvo egy... cimentes konyhánok mondtuk, me alol pince vót, s fejül ciment vót. S utoljára, miko mi oda kőtöztünk, a cimentes konyha vót a miénk, s a hátusó ház. A mámié meg vót a közbelső szoba s az első. De aztán mámi a közbelsőbő s az elsőbő hozzánk jött. 33 S a németek benn vótak máminá. S aztán adtak nekünk a németek ugyé... Vót nekiek apróságjok, cipőfűzőt, mit tudam én, miféle apróságot. Igenigen-igen. S mondam, hogy egy reggere én feléberedtem... De anyu szegény csinálto. e éccaka hallatta a nagy zörgést, fekelt, s kiment az utcáro. Pedig az utcajtó zárvo vót, nem jöttek vóna bé. S akko a honvédakka összetalálkozatt. S mikorrá én fekeltem... Nállunk a ház úgy vót, má mi ott laktunk sokáig. Három szoba vót, akko vót a cimentes konyha a negyedik, akko vót a... kamaránok mondtuk, olyan gabanás, azután vót egy szín, a tyúkketrec, a pajta. Annak mind tornácláboi vótak. ire én regge fekeltem, mindegyikhez ló vót kötve. Jaj, alig tudtam kijönni. A huszárok odajöttek hozzánk, a lovakat odakötették a tornáclábokhaz. S aztán anyu szegény azan nap levágott nem tam hány tyúkat, és főzett nekiek gulyást hússa, s má estére kimentek a vonalba, a háborúba. ásnap estefelé má jött a szekér a központan. gyik honvédnak le vót vágva a feje. Dezső megismerte, tőllünk vót egyik, na. (79 éves nő) ikor ementek a magyarak, béjöttek a román katanák, mind evitték az ökreket s a lovakat. De miért jöttek a falu felé? Tanár úr, a szőlőtől amerre látott az ember a szemive, mindenhol katona volt, úgy jöttek. ég tőlünk is elvitték a szekeret. ég szegény Albert Sándor bácsit, őtet vitték, na urcă-te sus. 34 Üljen fe a szekérre, s vezesse. A mi öreg szürke lovunk nem nagyon ment. S innen a szőlő tetejirő nem ment fe a hegyre, visszaküdték. És ugyancsak az a tiszt ejött este és evitte. Aztán hogy kik vótak, tudja a Jóisten. Rablóbanda, vagy kik? De rendes katonák. (82 éves férfi) Apám is magyarázatt, amit tudatt. ondta, hogy a magyarok mennyire gyengén vótak feszerelve. Nem vót csak egylövetű ZB puskájuk. eg egy szakasznak vót egy géppuskája. Jöttek az oroszak, biztos bé vótak rúgva. Úgy mentek, a fődbe lőttek sokszo, már részegen, s ezek meg nem győzték lelőni őket azakka a puskájukka. Ott kellett hagyják a géppisztolyt, kiforrosadatt a csöve. ind cserélték. De ezek egymáson másztak keresztü. S úgy is, mind a hangyák. Aztán e kellett meneküljenek. Gyengén vótak feszerelve. A magyarakba nem bíztak meg a németek. (51 éves férfi) 32 Az aranyosegerbegyi menekült család. 33 A nagymama átengedte a saját lakását a katonaság számára, s ő átköltözött a lányáék lakrészébe. 34 Üljön fel. 119

121 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A háború végéről mit mondtak? Ide hozták a Kutya-hegyen a harcokban elhunyt honvédokat. esélte anyósom, hogy azután bejöttek a románok, erőszakosak voltak, a aniu bandája, 35 mindig úgy mesélte anyósom. Ők lányok voltak, anyósom 23-ban született. 21 éves volt 44-ben, 44 őszén, amikor ez történt. Halmágyi tata béfogta az ökröket, s kivitte őket a olnáréba. Nagy kukoricatábla volt, s kivitte oda őket, hogy éjszaka ne kapják meg őket. S hogy kellett vigyázzanak magukra. S azután meg azt mesélte, hogy nagyon féltették a szülei, s Felsődetrére elvitték, volt Florea Sándor, valami ágon rokonok voltak, s oda vitték őket, mert az román család volt, s ott már nem bántották a leányokat. Ott voltak hetekig. S azt is mesélte, hogy Halmágyi táti be kellett fogja az ökröket, s összeszedtek mindent, nem számított, hogy nekik marad, nem marad, s Kolozsvár felé kellett menni. z akkor, mikor Észak-rdély vissza volt adva. De aztán elengedték, hogy visszajöttek. Csak elvitték, amit rekviráltak, s akkor visszajöttek. Nekem mindig ezt mesélték. (63 éves nő) Édesapám nem szökett el, édesapámékat légálisan vitték. A román hadseregbe. Igen, persze. Petruzsenybe vótak, munkán vótak. Nem tudam, mennyi ideig, de sokáig. Na aztán béjöttek a román katonák is. Azak durvák vótak hozzánk. agyarakhaz. Jöttek, béjöttek, de csak a magyarakhaz. S a magyaraktól elvettek mindent. Gabanát, mindent, mindent. A gabanát, amit kaptak a padláson, szalonnát, amit csak értek, elvettek mindent. Úgyhogy nem maradatt semmi gabanájuk. Aztán kezdődett a csiplés, s lett egy kicsi gabana, s vitték a malomba, s sütettek kenyeret. Azak mindent elvittek. S a román emberek ott vótak a szomszédba. Aztán jött egy szomszéd. e édesapám azelőtt való héten itthon vót. Nem tudam, hogy jött haza, ement a malomba. Vitt egy szekér gabonát. Az az ember látta. S jött: Te Julis, te mi csináltá a liszttel? Há ott van a padláson. Há gyere te, dobd le, tegyük el! Há hogy, te, nézd meg, itt katanaság, minden, én nem akaram itt hagyni a gyermekeimet. jött az ember, ledobatt egy vagy két zsák lisztet, bétette a szomszédnak a kóréjábo. Pedig a katona látto, hogy ledobta, de ez román vót. Az én anyám férehúzódatt. S aztán avval maradtak, mikor elmentek a katonák. ikor hogy keressék a lisztet, a lisztet evitte más. 36 S ők gabona nékü maradtak. És akkor még élt az öreg táti. Ő az ágyon vót. A 44-es évekbe. De hiábo látták, hogy az ágyon van és haldoklik, nem hattak semmi gabonát. ind összeszedték. indent kisepertek. De nem vót, amit csinálni. Férfi nem vót a házná. vótak menve, csak az asszonyak vótak. Nem vót könnyű dolog. (73 éves nő) Vótak ott elegen [menekültek]. Rokon is vót, s nem is. Például a Bihari család, ők nem vótak rokonak. A Péczi család az még vót, mer Imre arcinak az anyja tesvér vót Péczi Andrásnak a feleségive. Úgyhogy ide húzódtak. Ruhát, állatokat, másegyebet, élelmet. (76 éves férfi) V. bácsiéknak szép nagy lovak, lovaik vót. S béfalazták, hogy ne vigyék e. S jártak bé az ablakan. Ott adtak enni. (79 éves nő) 35 A aniu-gárda a második világháború idején létrejött, önkéntesekből álló félkatonai szervezet volt október 16-án oszlatták fel, vezetőinek pere április 7-én kezdődött. 36 Ti. valamelyik szomszéd. 120

122 A falu történetei Háborúk A háborúról milyen emlékei vannak? Hátul az udvaran vót egy nagy kazal szalmánk. A német tiszt a légelhárítóval béásta oda a szalma alá, mint a kutyák, egy nagy lyukat csinált. Letakarva ágakka az autó, és ő onnat irányítatta a frontat. A románok aztán odaálltak az oroszak mellé. Akko két ökrünk vót. S a lovak kiestek, kilőtték. S kellett menni, vinni a muníciót tovább. S akko a felszerelést ferakták a mü marhaszekerünkre, és azt mondták, hogy csak ide Nagycsányig visznek e, azt mondta a román katonatiszt. S onnan visszaengednek. S engemet vittek e, azt mondta apám, hogy menj te, me én süldő fiú vótam. eg vót rakva mindenfélével. S szerencsére az öreg Bőti Dani bácsi, ő vót orosz frontan a világháborúba, tudatt egy pár orosz szót. Nem Nagycsányig mentünk, két hétig mentünk. mentünk, Zsukan keresztü mentünk. Ott a két katona elment, s megrakták a szekeremet, nem tudam, hány zsák korpával. Az ökreknek s a lovaknak. Ahol mentünk, ha ki vót pányvázva egy ló, a katona leszállt, elment oda, eloldatta, s elhozta a rétrő. Odakötette a szekér után, me döglettek ki az ök lovaik. Zsukan mentünk keresztül, egészen Nagyesküllőig, schileu are. entünk keresztü Zsukan, ott tiszta románság vót. S odajött a helybéli csendőr. e mi Bőti Dani bácsiva két szekér egymás után vótunk. S Dani bácsiva beszéltünk magyarul. S jött a csendőr, s mondta az én katonámnak, aki velem vót, s Dani bácsinak, hogy nehogy beszéljünk magyarul, hogy meghallják a helybéli zsukiak. e miko mentek a honvédak keresztü ottan, réájok lőttek, rátüzeltek a honvédakra. S azak akko visszatüzeltek. Talán még halott is vót. A civilek közül. e főbelőttek vóna münket is ott. Odáig mentünk el, felfelé. Ahogy mentünk keresztü egy falun, egy asszony sütette a lepényt. lment bé a katona, s hozatt ki vagy öt ekkora nagy lepényt. Én az ökreket hajtattam, s vót egy katona mellettem. Nem csak én voltam. A többi falvakból is, ahogy mentünk, csatolták bé őket. e a lovak vagy ki voltak dögölve, vagy kilőtték őket. gy nagy réten megálltunk egy estefelé. Ott vót az a nagy konyha. Kétkerekű konyha, nagy kazán vót rajta. Nem tudam, mivel tüzeltek. De főtt az étel. Az oldalaman vót a sajka, a kanál. Adtak egy nagy zubbonyt reám. S aztán két hétig mentünk. Két hét után Nagyesküllőről visszaeresztettek. Désen elakadt az én szekerem egy másik marhaszekérre. Összetört a tengelyem. Na, most mit csináljak? lment a katona, egy udvaran kapatt egy marhaszekeret, kifogtuk az ökreket, átraktuk az én marhaszekeremrő a holmikat, az enyém ott maradt a sáncba etörve. Avva jöttem haza két hét után. e a miénk ott maradt. Amiko két hét után jöttünk hazafelé, találkoztunk az orosz csapatokkal. e ezek a romának vótak. Az oroszak vissza akartak téríteni. De Dani bácsi tudatt egy pár szót oroszul. S Dani bácsi megkereste a legmagasabb rangút. e mi kaptunk a románoktó egy zápiszkát, egy papírt, hogy igenis, XY, ekko s akko, innet is innet meddig mentünk má két hete. egvót a dátum, s hogy onnat visszaengedtek. Belé vót írva a román katonaság ezredjinek a száma. S akko, miko megmutatta Dani bácsi az orosznak a zápiszkát, úgyhogy valahogy eleresztettek. De ha Dani bácsi nem tud oroszul, azak ki tudja, meddig vittek vóna. Az oroszak. (83 éves férfi) Aztán megteltünk jól tetűve. Vót apámnak egy bátyja, tordai vót, Tóth Pista, a tordai határon laktak a románságga. S aztán a románoktó e kellett meneküljenek. agyar család. Aztán ide jöttek, amég lecsendesedett. (79 éves nő) 121

123 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Nem jöttek az oroszak a Telepig. Vót két tekergő, ki tudja, oroszak is vótak vagy nem. Ott laktunk lenn, s apám meghótt, s meghótt arcinak is az apja. Béjöttek, hogy evitték a disznókat. Anyám is, s a nagyanyám, foglalkoztak a disznókka. Addig nem vót bántva a disznó. Jöttek valami hóhérak, csak oroszak vótak, lószekerekke. Nem vót híd az Aranyosan, átjöttek úgy, me nem vót nagy a víz. Átjöttek, s összeszedték a disznókat. z már akko vót, miko a honvédak ementek. gy vasárnap éccaka mentek e, úgy etüntek, hogy... Addig az egész falu meg vót szállvo. Itt vót a sok lövedék ládákka. Ha az oroszak tudták vóna, odalőttek vóna, felrobbant vóna az egész. e itt úgy nézett ki, mind egy erdő. Vót a sok ákácfa. ennyi disznót vittek el? Vittek vagy tizet. e anyám is, nagyanyám is foglalkozatt disznókka. intha most is látnám, nagyanyám kezdett sírni, s kezdett jajgatni. Kinn a tornácbo. Az orosz ráfogta a géppisztoly. Nagyanyám hama le[húzódott]: Jujujuju! [...] Vót egy ablakunk hátra, András bácsi felé. S ott anyám és Lica ki, s indíts. (76 éves férfi) Halva hozták gerbegyről. Amikor vót nagy ütközet. Ide hozták ki. Itt vót P. Zsiga bácsinak a háza. Szembe a mü tónkka ottan. Oda vótak bétéve egy nagy szobábo a halottak. Oda aztán jött egy csendőr. gy Horváth nevezetű csendőr, aki harasztosi származású vót. gerbegyen meglátott valakinél egy pár görbe szárú boxcsizmát, s az övét levetette, s felhúzta azt. Aztán a háború után megösmerték, mert tudták, hogy ki, hogy harasztosi származású. S aztán rámentek. A csizmáért, hogy nem tisztességes. Én mind prémilitár. Nállunk szerencsére vót egy századas, Tasnádi Jánas. Itt vót az elsőház, itt vót neki a szobája. És vót neki közlegénye. S én mindig kipucoltam a cipőjit a tisztnek, s kaptam érte őt pengőt. Apám eküdett a két ökörre, hogy menjek e a szekérre, ott fenn a diós tetejin vót nekünk négy hód fődünk. Oda küdett apám. Ott Burzitnak vót éppen egy jó lucernássa, megütette a hóharmat, s én oda bécsaptam őket. gykettőre úgy elaktak. S jött a csendőr le a domban Felsődetrérő. S ez a Burzitné megmondta, hogy né ez a fiú... me mind kiátott Burzitné, de én nem hallgattam rá. S ejött ez a csendőr, ez a Horváth nevezetű, s azt mondta, maga, fiatalember, azonna hajtsa ki a marhákat. e olyan seggberúgást kap, azt mondja. Persze, hogy megijedtem. Az a csendőr aztán jött egy néhány nap múlva. De én apunak elmondtam, s apu is elmondta [a tisztnek, Tasnádinak], né, hogy jártam. Apu emondta nekie, hogy né, Horváth úr mit csinált nekije. S akko jött a csendőr, hogy én menjek, veszem az ásót, a lapátot. ondta apunak: Székely úr, a fiú azonna vegye az ásót s a lapátot, s kimenni a temetőbe, hogy a hősöknek ássuk meg a sírjakat, hogy temessük e. Há ő nem vette észre, hogy a tiszt hallja. Éppeg akko itthon vót a tiszt, s jött ki a tornácbo. S akko észrevette, s megállott, szalutált a kezive. S azt mondja, ez a fiatalember nem meen sehová, az én parancsamra itthan marad. Szalutált, megfordult, s úgy kiment az udvarról a csendőr. [Nevet.] Aztán a többi fiatalak mentek. (83 éves férfi) Béjöttek várotlanul [Felsődetrehembe]. Nem vótak otthon a magyar emberek. A románok ott vótak. S aztán béjöttek. Látták, hogy van istálló, van nagy udvar. De nem bántalmazták az asszonyokat. Nem. Tudom, hogy béjöttek hozzánk. Vót egy főnökjek a katonáknak. Béjöttek. egismerkedtek. Na aztán: Juliska néni, ne féljenek! Nem bántsuk magukat. Ha megengedik, hogy ide letelepedjünk, itt akarunk vacsorázni, vagy ebé- 122

124 A falu történetei Háborúk delni. Nem vót mit mondani. De közbe a szobánkba nem vót semmi. iko béjöttek, azt mondta: Juliska néni, én nem hiszem, ez a szoba ilyen üres vót. Azt mondja: lfődeltek mindent. Azt mondja: Nehogy megmozduljanak a házokból. Tehát menekülni ne meneküljenek el. Ne meneküljenek el. Ha csak lehet, maradjanak itt. Hová menjünk? Kisebbek voltunk, az anyósa is még élt. Lesz, ami lesz. Aztán ott vótak, nem sok ideig. Aztán azak miko jöttek östenként, egy-egy nagy süldőve levágvo. Juliska néni, elengedi, hogy megsüssük? Há hogyne. Béhevítettek. De ők má tudták vagy nem, hogy a pap el fog menni velek. Olyan nagy kerítés vót deckából, hogy nem lehetett átmenni. Akko ezek a katonák béhevítettek, de rontották a kerítést. Úgy ropogatt a kerítés, olyan dologba vótak. eghevítették a kemencét, bétették a nagy süldőt oda. egsült, kivették. Na jöjjenek, Juliska néni, vacsorázni. Nekünk nem kellett. Úgy féltünk tőllek. Édesanyám nem mert. Az öregasszony nem, az anyóssa. Aztán: Juliska néni, nem jönnek ide, de itt a vacsorájok. Juliska néni, nem bántsuk, legyenek nyugodtak. Olyan tisztességesek voltak. S egy éjjel mintha mindenki elaludt volna a faluba. Nem volt senki. Úgy elmentek. ég észre se vette senki. A magyar tiszteletes úr ment vellek. Azok a románok, akik ott fenn-fenn laktak a román templomná, azok valamit észrevettek. S látták, hogy a pap hajtogatta a teheneket, me vót tehenek és a ló. eg vót rakva a szekér. S akkor ő egyszerre a katonakkol elment. Aztán nyedre telepedett le, me ott vót egy léányo. (73 éves nő) i 39-be vettük ezt a telket Pataki isitől. isi bácsi elmenekült 40-be. gerbegyen elég nagy háború vót. S akko jöttek ide többen. S bekéreztek ide. Itt laktak hetekig, amíg aztán lecsendesedett a helyzet. (89 éves férfi) 123

125 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 2.4. Kisebbségben Vasgárda Jöttek a ződingesek. 37 Talán Gyéresről. Béjöttek, anyámra ráfogták a fegyvert. Én kicsigyermek voltam. S mondta, hogy puk-puk-puk. lvitték a varrógépet. S akkor anyámék elásták a könyveket a földbe. Két évig voltak a földben. 38 (68 éves férfi) ikor a vasgárdisták hatalmon voltak, ide hozzájuk is bejöttek. Ő benn vót a házba Karcsi báva. gyidősek vótak. S az a S. Iuon Detréről, s többen béjöttek. Az ágyról a takarót levették, s mindent elvittek, nem lehetett szembeszállni velük. Amit akartak, vették el, a házadból, s vitték el. S ez a D., amelyik sánta vót. Azt magyarázta apám, hogy azt az Isten csak azé verhette meg, bémentek, s kirabolták a templomat, s bész.rt oda a templomba. A magyar templomba. (51 éves férfi) A falura támadtak Jöttek ide, a Telepet ki akarták fosztani. Ide a faluba jöttek, vót két ökrünk, mindent pucoltak el a faluból. z 1940-ben volt? Amiko a háborúnak vége lett. De nem sokáig ment. Jött a törvény, a aniu bandáját ekergették. 2-3 hét múlva vissza kellett adják az ökreket. L am ţinut tri săptămâni, nu daţi barem un Nagyon sok csúfságot csináltok. eg vótak bátoradva. Ha nem törik le a aniu-bandát, akko vége lett vóna a Telepnek. (79 éves férfi) F. néni hogy emlékszik arra az időre, mikor itt voltak a honvédok? Hát féltünk. Féltünk, hogy jaj istenem, most idelőnek. Nem vót semmi baj. A házukban valakit szállásoltak el? gy német vót nálunk, aki főzött a németeknek. iko vitték el a paplanyakat a románok? Azután. Nálunk nem vótak. De vótak a Telepen, akihez bementek, összeszedték a paplant, vagy a tehenet evitték. Nagyapámtó a tehenet evitték, többet nem kapta meg soha. Ilyesmi történt. Akko má a háború ehaladt, ement. Oroszakat nem láttunk egyáltalán. Csak román katonák vótak itt. (81 éves nő, 88 éves férfi) e má hetfűn miko elmentek, má jöttek a rablók Detréről. A csizmát, s a pokrócat, s az edényeket má vitték. Igen? Há persze. S aztán. Gyuri bácsi hogy nagyfiú lehessen, román húsvétba kiengedte az ingit, s úgy ment Detrére a románokka a templomba. S Burzit jött a kocsiva, s vele jött az őrmester, s még mit tudom, kicsoda, csoportosan jöttek-mentek a fiatalak, botakka, s vasvillákka. 40 S mentek be az udvarba, s na. S 37 A Vasgárda tagjai zöld inget viseltek. 38 A család ma is őrzi a Tolnai Világtörténelem köteteit. 39 etettem három hétig, nem ad legalább egy Utalás a bécsi döntést követően Dél-rdélyben megélénkült román nacionalizmusra. 124

126 A falu történetei Kisebbségben édesanyám meghallatta, mondta jegyző, aşa trebuie să rămână coloniştii. 41 Levetköztetve? Nem, mint az ujjam, ne legyen semmijek. e 44-ig meg vótak bátoradva, azt csináltak, amit akartak. (85 éves férfi) Viszálykodásra került sor? Volt, de tűrhető volt. A románok haragudtak a magyarokra, hogy mér vótak itt a magyarok. Átmenet vót. S avva vót szerencsénk nekünk, magyaraknak, hogy ahol vótak a magyarak, 42 és ahol elmentek a rományok közt, jól viselkedtek. Aztán azután vót problémánk nekünk. e a román pap ejött ide hozzánk. Ő észrevette, hogy jön a kommunizmus. ár-már közeledett, hogy megváltozik a világ. Négy ökre volt az egyháznak és eladta. S akkor jött ide a Telepre, hogy szántsanak és vessenek. S ejött hozzánk. S itt nállunk rosszul viselkedett. A puskával jött, s Gyuri bátyámra ide tette a puskát a fejihez. 44 szeptemberében lehetett? 44 szeptemberben. Ősszel lehett, mer emlékszem, hogy úgy ehajtatták 43 az ökreket, hogy miko hazahozták, az ökrek nem is tudtak enni. Csak egy-egy kis lisztet. Aztán helyrejöttek. Pihentek és helyrejöttek. Vagy két hétig vótak ott, vagy 20 napot. (74 éves férfi, 83 éves nő) Detrén nem vót papunk sem. egvót a ház, ahová jöjjen pap, de aztán jött a kollektív, s lerombolták. Leromboltak ott mindent, akkor a pap elment. Vót egy öreg pap, Balog pap, egyszerre a magyar katonákkal. ár nagyak vótunk, amikor béjöttek a katonák. S oda mentek, ahol vót nagy istálló, nagy udvar. Hozzánk béjöttek, me nagy udvar vót. Édesapám nem vót otthon, csak édesanyám, mámival. eg vótak ijedve. Katonák jöttek. ind mondták, hogy ne féljenek. Nem bántanak. Aztán mind a fehérnépek. S akkor abba az időbe ott vót ez az öreg pap. egvót az épület, nagy épület vót. [...] A pince akkora vót, hogy meg lehetett fordulni négy ökörrel. [...] Akkor belépett a kollektív, akkor nagy baj vót. A gyümőcsöst mi őriztük. Lekaszálták az emberek, az egyháztagok, és azt a szénát eladták. Hogy fenntartsák az egyházat. Na de aztán olyan baj vót, mire hogy hozzuk bé a szénát. Jojjoj-joj! Fe vót gyűtve, minden. Akko ezek efoglalták az épületet. Aztán édesapám nem akarta hadni. Nem engedem, nem így, nem úgy, nem úgy. Aztán a szénát csak hazavittük. Kijött a rendőr onnan az épületből. Én vótam édesapámmal. Én ügyeltem a teheneket. Állottam a tehenek előtt. ég hitták édesapámot oda. Ott vótak a rendőrök. Kiábáltok, ordítottak. Sírtam, most mi lesz édesapámmal. Édesapám nem engedett utánok. z van, s ez van. Lekaszáltuk, ezt mi ügyeltük, a gyümőcset leszedjük. i is e tudjuk adni a gyümőcset. Nem engedte. Ott még vótak egy páron, de aztán sokat féreálltok édesapámtól. S akkor aztán a szénát evittük. Hazavittük. vittük bé az udvarra. Oda is jött bé a rendőr. Azt mondta édesapám, hogy itt nincs amit keressenek. z a mi munkánk. Ha kell a kollektívnek, megveszi. ladjuk. Akko ott a temploman alol vótak nagy fák. Akácfák. Ilyenek vótak né. [Karnyi vastagságú.] Hogy vegyék e szerszámfának. zek olyan ügyesek voltak, vagy 4-5 férfi elmentek éjjel, kivágták a fákot, lenyesték, s béfogták a tehenyeket, s béhurcolták hozzánk az udvarra. S akkor oda béhozta édesapám. ondták neki, te, Lajos, rád jönnek. Ne félj, az én 41 Így kell maradniuk a telepeseknek. (Felmutatja az ujját: árván, csupaszon.) 42 A magyar katonák, 1944-ben. 43 A szó jelentése: elfárasztották. 125

127 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen udvaraman én parancsolak. Bévitték oda a fát. Reggel má ott vótak a rendőrek. Bé a kollektívbe. Bé a kollektívbe. Fizessék ki, s akko bé a kollektívbe. Édesapám nem engedte. Aztán kifizették. A szénát s a fát. Na most vigyék. Nekünk is ke, hogy az egyházat fenntartsuk. Na de aztán vótak egy páron, hogy féreálltok az egyháztól. S abba vótak, hogy rombolják le az épületet. Ott má nem vót, amit csináljon, me béjött ez a kommunizmus. indegyiknek meg vót ígírve, ez van, az van. Az emberek irígyek, na. Apám nem hitt abba. Azt mondta, hogy ez csak olyan beszéd s rosszindulat. S aztán egysze csak azt mondták, hogy lesznek ott a kollektív irodák. Na már nem is bánto úgy édesapám, mer megmarad az épület. Ha lesz pap, mégis egy szoba ott lesz. Na de aztán nem úgy vót. er a sok magyarság fementek a tetőre, s onnan kiábálták, gyere, Lajos, adjunk egy cserepet emlékül. S lerombolták. 44 (73 éves nő) Felsődetrén milyen családnevek gyakoribbak? ost össze vannak románosadva. Felsődetrén még van vagy család, magyar. De felemásos. A régi Nagy, Sárosi, Simon. És Fazakas. A Jakab család is. S a óré. S a Török, me a tesvérem Török. i is meg vótunk szokva a románokka. Ott vótunk három család, a három családná vót 21 gyermek. A legelő ott vót, s ilyenko télen ki szánkázni. S tavasszal labdázni. Össze vótunk barátkozva. Éppen most mondam az asszonnak, hogy éppen ott a tőszomszédba vót egy román család. Csak mük vótunk magyarak ott, s alol vót bátyám, nagybátyám. Édesanyámnak egy tesvére lakatt a mi kertünknek az alsó végibe. ük össze vótunk szokva ott a románokkal. Ott nem vót probléma, hogy magyar vagy román. (67 éves férfi) Konfliktus Legényekként nem kaptak össze a román fiatalokkal? Nem vót. Nem, csak 44 után. Akko is jöttek a legelőkre, éjjel a marhákkal. ég nem vót kicsapva a csorda. Ők kitették. Aztán itt vót egy csumó székely szolga. Azok mind fehér harisnyábo vótak. lég az hozzá, hogy kimentünk egy május éccakáján, május elsejére való éccaka. A hevertetőre. A fű akkora vót, né. [25 cm.] Kicsapták a marhákat, s ők ültek fenn a hegyen. S mük békerítettük a marhákat, vagy tízen vótunk. 14 darab marhát béhoztunk. Vigh Anti vót a birtokosság elnöke. Hajtattuk őket. Futattak a romának utánunk. Na, aztán akko kaptak. iko bevittek minket Gyéresre az őrsre, vót vagy hat román, béfáslizva a fejek. És minket kísértek a csendőrek. Vót ismerősek a románoknak. Cine v-o bătut? 45 Igy csináltok [hátramutat], ezek, akik itt vannak hátul. inket nem pártoltak. De nem vert meg, se az őrmester, se a csendőrség. ük tagadtuk, hogy mük nem vótunk. S akko vették azakat, akik hazajöttek agyarországró. Jóskó, Nyitrai Jóskó, s Kózer, Soós Laji, odvai Pisti. A fiatalak, akik hazajöttek. Nem mük, gyermekek. j, a székelyek, úgy ütették, vasvilláva. Hullattak e a románok. (85 éves férfi) 44 A történet a felsődetrehemi református parókia felszámolását mondja el. A parókiát korábban is, 1920-ban feldúlták, lebontására, az építőanyagok eltulajdonítására május 17-én került sor. 45 Ki vert meg titeket? 126

128 A falu történetei Kisebbségben ngemet és a bátyámot, Pistit, hogy e vótunk menve agyarországra, irigyeltek a románok. gy alkalomma... Ugyé jártok ide a Szénafűre a románok, legeltetni. indig itt az alsó kútná vót a hevertetés. Oda gyülekeztek. Aztán vótak tízen-húszan is. Pisti bácsi Gyuriva... És én. Te is ott vótá? Ott há. entek le a fődre. Én az ökrekke be vótam fogva. eg vót rakva, vittem a ganét. A szémété alatt ott vót az ária. Ott kiátott Dezső bácsi, né, verik meg a testvéreidet. Há én kicsi vótam, lehettem olyan éves. intha most is látnám, vót egy nyomarék, féllábú, mankókka járt. Jöttek ránk. De aztán megfordult. Jött Sanyi, Gyuritó ekapta a kapát, s aztán így né ütette meg. A másiknak a pisztoly a kezibe vót. Aztán jó kollégák lettek. ondta: ăi, ircea, tu ce-ai făcut? Pistit körbefogták. Jenő kicsi vót. Gyuritó evettem a kapát. Olyanformán vót, mondhatni, mind amiko a Feri fiai Detrén öszekapta románokka a bálbo. Aztán ők elkezdtek sírni. [Nevetnek.] Na aztán láttad vóna. ai napig is emlegetik. (89 éves férfi, 79 éves férfi) gy alkalomko. Sanyi,. Feri,. Pisti bácsi és Gyuri bácsi má meg van halva mentek kapálni. á vót egy kicsi fődjek ott az alsó kútná. gy csorda legény ott hevertetett, má dél vót. Répájok, vagy mi ott, közte vót mák. entek a mákra. S ezek éppeg látták. S nekiálltak, hogy verjék meg. A magyarakat. Sanyi bácsi nem vót ott éppeg, nem mentek egyszerre. Gyuri bácsi meg fiatal, elvették a kapát is tőle. Aztán fut hama Sanyi bácsi, a kapáva a kezibe. gy rossz pisztolyt vett elé, hogy ijessze meg, mintha lőtt vóna. Annak olyant húzatt egyet a kapáva, hogy letört a kapa nyele. Az úgy elesett, hogy a pisztoly messze ment. Úgy megijedtek, úgy elmentek, mind a nyúl. Sanyi bácsi nem vót félink ember. (76 éves férfi) entek a detrei romának sor alá. Tordán vót a komiszáriát. S akko nagy ellenségeskedés vót a románok s a telepesek között. Anyunak itt vót a régi tornácon a muskátlik. Piros, rózsaszín, fehér. Az útró meglátták a virágot, me szekerekke mentek, béjöttek, mind letörték, a kalapjukba tették, vót szalmakalapjuk. S anyu meg mert szólani, hogy ne törjetek le mindent. Leseperték cserepestő, mindenestő, hogy mé mert szólani. ste aztán jött haza S. Laji bácsi,. Sanyi bácsi,. Pisti bácsi, S. Feri bácsi, s még nem tudam, melyikek, s meglestük, miko jöttek haza, kapákka, villákka, s aztán megagyabugyáltuk. Ők nem gondolták, hogy lesik őket. (83 éves férfi) gyszer K. Laji bácsit is bántották. És megtámodták. Zsiga bácsit is. Onnat hazafutattak, még ott az erdő alatt jöttek haza. Úgy jöttek haza, hogy megmentődtek, és nem verték meg őket. S a Szénafűn valamit dógoztak, s ők [a románok] ott voltak az állatokka. ztet is hallottam akko. (74 éves férfi) Felakasztotta magát T. A. akkor akasztatta fe magát ide a Kicsiszőlőbe. iért? iko a magyarak béjöttek, ezek bérohantak Detrére, s ott a milicián nem tom, miket csináltok, R. D.-ve. T. A., azak sógorak vótak. egijedtek erősen. R-nét is megverték, az asszonyt. A hátára vette valaki, s a milicia úgy verte. S aztán megijedt T. A., s ejött ide ki né, a Kicsiszőlőbe, s 127

129 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen feakasztatta magát. S. Gyuri látta meg. Futatt bé S. Gyuri: Jaj, egy ember fe van akasztva! A háború után vót, amiko még vótak a zavargások. (79 éves nő) Román nyelvtudás Csány és Bolduc határában született? Éppen a Bolducban. ás magyar család volt-e még ott? Volt vagy tíz család. lszóródtak? Onnan javarészt. Vót, aki beköltözött Gyéresre, átmentek Csánbo. Például az én testvéreim átmentek oda. Hány testvére? i kilencen vótunk. S egyik meg van halva. Van három tesvérem, amelyik az új tagba vannak. Csánbo. És egy léántesvérem Kolozsváron. Három van Bolducba, és én a Telepen. Iskolába hol jártak? i román iskolát végeztünk, első osztálytó. A nagyobbik léánytesvéreim béjártak Csánbo, mer ott vót magyar iskola. De már az én időmbe meg vót szűnve, nem vótak gyerekek. A testvérei mennyire kötöttek vegyesházasságot? Hát a fiútestvérem román fehérnéppe van, a léántesvérem aki Kolozsvárra került, ott iskolát végzett, egy román férfive, s a nagyobbik léántesvérem az ott van a faluba, az is román férfive. Ha román községbe vótunk. (62 éves nő) iko kiköltöztünk, 46 mindegyik kérdezte tőllem, te hol tanultál meg beszélni magyarul. A családbo. [Nevet.] i a családbo magyarul beszéltünk. De ha kimentünk, az már mellékes, románul kellett. A szomszédak románok, kérdezték, mi csinálunk, románul. De hát jól vótunk, megtanultunk. (73 éves nő) Dezső bácsi tüdőszanatóriumba vót. Zolinak egy nagynénje ott vót szakácsné. ariska néninek hítták. Az béfogadta anyut. egismerkedtek és éjjelre béhítta hozzája, ott aludt. És ott vót egy beteg, egy kolozsvári beteg, és az ment hozzá, a beteghez. S aztán anyu összeismerkedett a férfive. Igen, de az állomástó még kellett menni szekérre is, vagy kocsiva. S aztán a domnu jött Kolozsvár felől, ő első osztályon jött. De anyu nem ült az első osztályúra, csak a harmadik osztályúra. S aztán a domnu megrendelte előre, hogy kocsi jött ki az állomásro elejibe. S aztán ahogy anyuva megismerkedett, anyu mondta, hogy ő is menne, de őtet ki vigye ki. S akkor aztán a domnu úgy csinált, hogy miko odaértek az állomásro, s a kocsi meg vót érkezve, akko aztán ekiátotta magát: Halló, néni, a szanatórium! S akko anyu tudta, s ment oda a kocsihaz. De szegény anyu egysze megjárto. Jött visszafelé. S nem tudatt románul. Azt se tudta, hogy gara, vagy tren. ind mondta, hogy masina, masina. S azak azt mondták anyunak, hai, hai. S anyu ment utánnok, mind ment. Annyit ment anyu, s anyut ehozták egy állomásso tovább. ivel anyu nem tudatt románul, s anyu se tudta, hogy hová kell menni. Úgy járt szegény anyu, hogy annyit gyalogolt. (79 éves nő) 46 Felsődetrehemből. 128

130 2.5. Vallás Kocsis János repertoárja Népmesék Vallási szempontból volt-e ellenségeskedés a faluban? rre emlékszem jól. A vén S., az apám apja s anyja szombatisták voltak. Jártak Sz. Gyurihaz. Állandó hely vót, Sz. Gyuriná, a szombatistáknok. S én is szoktam menni vele, me kellett menjek vele. Ötéves koramtó, hatéves koramtó. Itt jártam három osztályt. Azak szombatisták vótak, vagy három család. A baptisták T. Antiná vótak. Anti bácsihaz jött egy nagy pap. Azak má többen vótak. L. Sándor bácsi, P. Dani, a vén L.,. Gyuriné szti néni... Kellett menjünk instrukciára, s én nem mentem vasárnap regge. Itattam a kútná, s láttam, hogy jön az őrmester, ki az iskolából, me áté is nagy besúgó vót, az is sokat mondatt az emberről. Az őrmester kijött onnan a kutyájávol és a csendőrrel. S én ott vótam a kútnál, a deckakertnél. Bévágódtam. S a csendőr futott utánam. Bémentem a hívőkhöz, s bébúttam a pad alá. Béjött, látta, hogy imádkoztak. Nem tudom, szóllatt vagy nem szólatt. Én megmaradtam az asszanyaknak a szoknyájok mellett bébújva a pad alatt. ásképp kikaptam vóna. Kellett vóna menni isntrukciára. é nem mentem... ámi meghalt 1932-be, s táti meghalt 1942-be, ő 82 éves vólt. S aztán még jöttek ide a sármási szombatisták. Tartattak vallásos ünnepélyeket, énekeltek, imádkoztak. ég tudam, hogy 1948-ban, amikor elfagyott minden elég késő nyáron, eljöttek nyári ruhába, s hideg lett, hó lett, s aztán összeszedett P. Károlyné nagykabátot, mindent, hogy tudjanak hazamenni. á hideg lett. (85 éves férfi) A Telepen apu és anyu, ők voltak az első adventisták. Anyunak az apja vót N. György, ő vót az eredeti telepes. Neki vót két léánya, anyu, Ágnes és vót Kati néném. Aztán a Kati néném részét eladták Tesnádi árton bácsinak. Anyu egy darabig baptista vallású vót. Aztán azután látta, hogy a biblia szerinti igazság ez. Nem a vasárnopat kell ünnepelni, hanem a szombatot. A szülők foglalkoztak a gyermekkel? Foglalkoztak. lmodták a ózes történetét, elmondták a József történetét, hogy gyiptomba elkerült. sténként, a téli esténként. ert nyáron későre jöttek haza a mezőről, ellátni a marhákat. Ha az első adventista család volt, szombatonként összegyűltek? Jöttek össze, jöttek. Vót egy Szegedi bácsi Bőből, kőműves vót, az sokszo jött hozzánk, sütőkemencét csinált. Aztán itt Alsódetrén vót egy Cserei bácsi. S gerbegyről is jöttek. Ide szoktak jönni? Aztán hol mentek egyikhez, hol a másikhaz. Akko még nem voltak alakulva imaházak vagy gyülekezetek. (83 éves férfi) Édesanyámnak vót négy gyermeke. 26-tól 32-ig lett négy gyermek. Aztán mi igaz, mi nem, nem tudam. Ő akkoriba nem vót hivő. Azután aztán úgy megbetegedett, hogy bekerült Tordán a kórházba. Ott olyan beteg lett, hogy lemondtak róla. ár bekerült a halottas házbo. Nincs mit segítsenek. Édesanyám ahogy magyarázto. Ott nekikezdett imádkozni. És figyelj ide. Nem tudam, igaz, nem igaz, ő annyira imádkozatt, hogy feljavult. Feljavult és mi lett belőle? ikor kiengedték, átkeresztelkedett, baptista hivő lett. De jólelkű asszony vót. Édesanyám beléadta magát ebbe a hivőségbe. Negyvenhatéves korába vót beteg, és 86 évig élt. Nem lehetett elítélni, ő mindig jóra tanítatta a gyermekeit. (89 éves férfi) Az egyik lányunk kitért a vallásból, baptista lett. Aztán most se itt, se ott, me Itáliába vannak, s ott katolikusak. (65 éves nő) 129

131 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 2.6. A közösben Kvóta Kategória szerint ment a beszolgáltatás. Ha meghaladta az öt hektárt, akko má betettek kuláknak, s akko megemelték a kótát, az adót. Sóha nem tudom efelejteni, hogy amiko mi adtuk bé a kótát s az adót, mi két éven keresztü növeltünk két szép mént. S mikor az megnőtt, mi bé kellett adjuk a consiliuhaz Tordára, s amég haza se ért, s a pénzt bé kellett adjuk. És vót egy olyan évünk, ez körülbelül [19]52-53 vót, soha nem felejtem e, 50 bornyúnak az árát adtuk oda. Tudja, mér? gy kicsi bornyú akko vót 300 lej. Beszélem a szopóbornyúkat. S akkor nekünk vót 15 ezer lej adónk. S akko azon kívül odaadtuk az 50 mázsa búzát, az 50 mázsa krumplit, az 50 mázsa törőbúzát, akkor odaadtunk egy állatot, egy szarvasmarhát húskótába, s egy disznót. S azon kívül 2 ezer liter tejet. zeket mind odaadtuk. Ha nem adtuk vóna oda, jöttek vóna foglalni. Apám abba járt, hogy tartsuk fenn magunkat. Nagyon trágyáztuk a földet. Éjszaka szántottunk, hogy az ökrek nem fáradtak el. S így aztán a termények szépek vótak, s maradatt nekünk is. Soha nem felejtem el, szénakótát is kellett adjunk. mentünk egy másik faluba, megvettük a szénát, és vittük be Tordára. Hogy adjuk be. A hagymát a felfalukbó 47 vettük meg, és kellett beadni. És talán még tojást is. Rosszabb vót, mind a háború. (74 éves férfi) Kulákok S aztán vótak a kulákok. Azak ötkilós csomagga, s bé oda Dobrodzsába, egzilálták. Innen a Teleprő talán nem vót, de gerbegyrő sokan vótak. (83 éves férfi) Ny. Pisti kulák vót. Hogy a fia tudjan bekerülni az egyetemre, rávette a nevit artinira, a tanítóra. Rávette, hogy artini legyen, s aztán így tudatt az egyetemre bekerülni. ár a középiskolába. iko ide kötöztünk, meg vót halva az apja. És mentünk a virrasztóba. artini is ott vót. ilyen ágon? Hát mondja, hogy az édesapja. Hát akkor te mért vagy artini? Azt mondja, hosszú mese. (83 éves férfi, 72 éves nő) A sógaram emenekült. S aztán a rendőr a nővéremet, mmát nyaggatta. A házból s az udvarról mindent elvitt a néptanács udvarára. S aztán mma is elment. Lajikával, a kicsi gyermekkel. ert félt erősen a rendőrtől. Azt mondta a rendőr valakinek, hogy nem szabadul meg mma a keze alól. lvitte valaki, úgy lopva-dugva. S később visszakapták, amit elvittek tőlük? Igen, miután lejárt az a helyzet, visszahozták a bútorakat. (81 éves nő) V. bácsiva csúfolkodtak, me nem vót gyermeke, Ny. Jóskóva csúfolkodtak, Rózsa nénive csúfolkodtak. vve a három családdo a legjobban. A többik megálltok a lábokan. Jóskó bácsi e kellett menjen. Szegény az ökreit levitte, és ide Jancsi bácsi elejibe levitte a 47 Az Aranyos felső folyásánál, a Tordától nyugatra elterülő aranyosszéki falvak. 130

132 A falu történetei A közösben szalmát, s a szakaszba tette bé télen az ökreit. Ők ott laktak vagy két évig. És aztán vett egy házat Gyéresen, és ő beköltözett oda. De biza hányódatt. Rózsa néni nagyanyámnál tartózkodott. És csúfalkadtak velle. (74 éves férfi) Az ötvenes években Sanyi bácsi nyeden tanult a tanítóképzőben. S Józsi bácsi katonatiszt vót, tiszti iskolába. Lokotinenti rangja vót. S innen a szomszédból Tesnádi árton ő vót az elnök. S akkor Sanyi bácsi nem tudta elvégezni a tanítóképzőt, mert innen egy olyan papír ment, állítólag úgy mondják, hogy T. árton bácsi volt a szekretár s elnök a kollektív gazdaságnál, hogy igenis egy kulák család, s egy eléggé nem jó magaviseletet adott le Sanyi bácsiról. S kidobták az iskolából. (76 éves férfi) Volt, akit meghurcoltak? Volt, akit megijesztettek. Ott volt K. Feri bácsi. Vót egy szekus, egy Lukács nevezetű, amelyik jött, s a kulákokat ijesztgette. És a postássa járt, B. József bácsi. Nem indult e egyedül. Feri bácsit nem ment be az udvarra, kihívta az utcára. eg akarta... S akko Feri bácsi megfogta, s béhúzta a szekust hozzájok a tornácba, jól megagyabugyálta, adott nekije. B. eszaladatt, efutatt. Aztán ement a szekus. Igen, de másnap jött a fekete autó. Feri bácsit evitték, valamennyi időre. egpaskolták, biztos. (83 éves férfi) [Édesapja] hazajött 48-ba, megnősült. Amiko megnősült, oda, ahol lakik Cs. Béla, me az a szülői háza, épített oda egy vinklit. Összekapcsolták a fődeket, s nagy kuláknok tették meg. Hányan voltak testvérek? Vót Régina néni,. Giza néni, apám és Laji bácsi. S megjött a nagy kóta. Aztán ejött ide fe apám, épített, hogy ne legyen annyi főd egy helyre. Sokat segítette B. Jóska, anyámnak a tátija. A porandat ökrekke kellett kihordani az Aranyosró. egépült a ház, meglettünk mi, gyermekek. ég Gheorghiu-Dej ideje vót. 48 Aztán jöttek a kínak. Apámra, K. Ferire... Arattunk. Béhoztuk az őszi árpát, learattuk. Ahol van most a kas, oda csináltunk egy kazalt őszi árpábó. V. árton, Klári néninek hitták a feleségit. Te, ezek béhordták az őszi árpát. á vót a kicsi kollektív. Hadd e, Klári! Há mié dógozzunk. Apámnak is szájo vót, mind nekem. Hordad bé te az apád f.szát, sze a főded bé van adva a kollektívbe. Vót egy B. milicista. K. Feri jött a csiplőgépjive. Kicsi kapacitású, mint egy ló. Úgy everték apámot Tordán, a talpát, Gyéres s Torda között vonat járt, alig tudatt bémenni az apóssához. Aztán úgy edagadatt a talpa, hogy nem tudatt hazajönni. Ólomecetes vízbe tették a talpát. Aztán hogy K. Feri mit kapatt, hogy minek jött bé az udvarra... Akko V. árton, F. János, T. árton, ezek vótak a besúgók. Na, aztán hogy álljunk bé a kollektívbe. Vót a tovarasia. Hiábo vót nekem a fődem a Tégláséba, hiábo vót a gyümölcsösbe, hiábo vót a szőllőbe, hiábo vót a Szénafűn, me adták a Péter Laci tójáná, a Péter Laci fődjit. Hogy szántsuk. Én, apám, két tehén s a ló. B. Józsi bácsiva apám megivutt egy liter bort, regge. Regge aztán ki is mentünk szántoni. Péter Laci tójához. Szántunk. Alig fordultunk vagy négyet-ötöt, jön. B. Horvát nevű aktivistávo. aga mit szánt itt? Hát ide adta ki a társulás. aga menjen szántoni... Sz. Sándor, isten nyugtassa, a Rancsó fődjit szántotta. enjen, szántson ott. Nekem az idén eztet adták ki, hogy szántsom. Oda, oda menjen szántoni. Nekifogatt az öreg, apám, között a Román Kommunista Párt első főtitkára, között Románia miniszterelnöke. 131

133 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen nem felejtem e... Nádas vót. Vett egy ződ üveget. enj, gyermek, hozzá nekem egy liter bort. Bözsinek hitták a lovat, feültem, megtötettem a liter bort, a jászolyhaz odafaraltattam a lovat, megfogtam a ződ üveget, hosszú nyakú vót, és vittem nekie a liter bort ki. iko kiérek, megfogatt apám, s ledobatt a lóró: Fogd az ekét, húzzad talyigástó haza. Feült az öreg a lóra, s ekezdett énekelni, hogy: essze van a nyíregyházi kaszárnya, / Oda leszek három évre bezárva. ítélték hat hónapra. é nem szántott ott, ahol ők mondják. Gizi néni, a testvére,. Pistiné... Bordea nevezetű milícista vezette bé, apámon csak lájbi vót. Adatt neki egy kabátot. (Azonosítatlan adatközlő.) B. is nagy hitvány ember vót. Annyi gabanát szedett össze, amennyit akart. iko efogyatt a pénz, ment a kulákokhaz. ég ke, ennyi véka. (76 éves férfi) egbúsulta magát J.-ék aztán A kollektivizáláskor mindenüket elvették, s egy évig nem is dolgoztak, s aztán kénytelenek voltak hazajönni. 50 S akkor P. Zsiga bácsi, ő vót a nagybátyjuk, anyósamnak a testvére, gyertek, ez a kis ház eladó, a leányok adták el, Cs. Janiné, mma néni adta el, sztike néni, S. Jánosné és T. ártonné, Irénke néni. Hát mit adtak el? zt a szobát, mert a másik kettőt az állam elvette, szövetkezet 51 volt benne. Hátul vót anyósamnak szobája, most má, hogy ide jöttem én is. Az vót a raktár. ellette vót a konyha. z vót a K. bácsié. K. bácsi egy féllábú ember vot, levágta valami a háborúba, falábú ember vót. Őtet kitudták a lakásából, mert egyedül vót, 52 s aztán F. Lajos bácsiéknál volt, ő csinálta ezt a kerítést téglából. S aztán ezt áruba bocsájtották, amikor már meglett az új szövetkezet. 53 Hogy mégis valamit kapjanak érette. S anyósomék nagyon el vótak keseredve, hogy mihez kezdjenek. 54 S a kollektivizálás alkalmával úgy elvették, hogy kerítést húztak a ház végibe. Hogy éjjel, a sógornőmmel, ariskával, éjjel szedtek szilvát, 55 hogy tettek el. A sajátjukból, sírva, hogy elvettek mindent. S akkor ott hagytak mindent, s akkor ezt ajánlották, hogy ezt vegyétek meg. [...] S Jenő aztán, hogy látta, hogy mi a helyzet, ő elment aztán sofőriskolába. Szebenbe, elvégezte. Az első munkahelye a Drumuri şi poduri 56 vót, egy csónakos motorbiciklin dolgozott. Azután a szülők már itt voltak, 63-ban költöztek ide apósomék, s azután Aldódetrehemben volt a kollektív gazdaságnál egy nagy Steagu autón. Vót két jó munkásuk, s azokkal hozták az anyagokat, s Sz. Sanyika s F. Ferkó s még gerbegyről hivő mesterekkel megcsinálták [a házat]. Én nem voltam itt. ikor idehoztak, már készen 49 Férje családjának a történetét meséli. 50 ludasi-telepről visszaköltöztek Detrehemtelepre. 51 Bolt. 52 Kulákként a házát kisajátították, a falusi boltot nyitották benne. 53 A ház felszabadult, visszakerült az örökösök tulajdonába. 54 mármint a Ludasi-telepen, a kollektivizálást követően. 55 saját kertjükből. 56 Utak és hidak az útépítő vállalat elnevezése. 132

134 A falu történetei A közösben volt, el voltak választva a szobák. Itt három szoba van. Nagyon rádolgoztak, mert el volt hanyagolva. De mégis, akkor húszezer lejért vették meg a házat. Nagy pénz volt akkor is. Nagyon rádolgoztak. ikor engem idehoztak, készen volt. gy kis vacsora volt, 57 mert apósom aztán meghalt. Annyira megbúsulta magát. 58 Ők mint fiatal házasok anyósomal egybekeltek. Akkor keddi nap és csütörtök volt egy kis esküvő, olyan volt a szokás. S azt mondták a szülők, hogy elég széles az út, s egy tarisznya elöl, s egy hátul, s menjenek. S akkor ők elindultak, a Gogoman malmához, s Szentjakabra, a birtokos földekre. S ott volt egy-egy kicsi ház, s megtapasztatták, s odaköltöztek. S így gyűjtötték össze, hogy a végén 16 hold földet vettek a Ludasi-telepen. S akkor oda szépen beépítkeztek, s aztán mikor a kollektivizálás jött, kulákoknak nyilvánították őket. S apósom úgy megbúsulta magát, úgy megnőtt a szíve, Pella doktor volt Tordán, hozzá vitték, s azt mondta, akora szíve van, mint egy ökörnek, mint egy állatnak. 63-ban jöttek ide, 59 s 66 karácsony előtt meghalt. [...] S mivel akkor már gyász volt... akkoriban jobban gyászolták a szülőket. Azt mondták, hogy már három éve udvarol nekem J., nem várunk még egy évig, s aztán egy vacsorával... Juhász András tiszteletes úr megesketett, s ebbe a szobába vót egy kis vacsora. Anyósammal nagy békességben éltünk. Isten nyugtassa még a porát is, mert mindig jóra tanított. (65 éves nő) Belépés Járt az apjához, a bajuszashoz, hogy írja alá, hogy béiratkozik a kollektívbe. A fiát hónap hozzuk haza karonfogva. X. járta eztet. Nem, nem. Apámat evitték. Én vótam, fekerestem. Apámmo csak a lyukan tudtam beszélni. Hol? Tordán. Amég bé vót zárvo, ott is mind mesterember dógozatt. De nincsen semmi act-jo, hogy e vót zárvo. ég ecce meg vót verve. B. ariska néniékné feküdt egy hétig. Nem akko, miko bé vót zárvo Tordára? Az én apám nem akarta a kollektívet. Bé vót adva az egész főd. vették, nem jószántunkbó. Béállott, nyáron kőművesnek, télen kerekesnek. Na aztán kelletett építeni a kollektívet. Pajtákot épített, de az egészet. Az egyiket B. A többit mind apám. Sz. J. bácsiva együtt. S a kovács műhelyet. A kenyérgyárat. Kemencét is csinált belé. Fenn a gosztátot. De nem vót project. A kuglipályát. [...] Itt a köszönet. 62-ben álltak be? Legutolsónak. Vót három gyermeke, hogy tudjanak iskolábo járni. Az édesapját hurcolták meg, K. Ferit. ég kit? K. Laji, az is kuláknak... (60 éves férfi, 53 éves nő) Apám le vót menve délelőtt. S itt nállunk a konyhábo vót a szekuritátyo. Soha nem felejtem e, Ferenc bácsiva jött. gy romány ember vót. 52-be kezdődett. S rá 10 évre bementünk az egészen. Az 52-es kollektivizálás úgy kezdődött, hogy a Teleprő gazda bément a fődekke, s akko hoztak szegény embereket a szomszéd falukból. Kik 57 Tehát nem tarthattak lakodalmat, csupán a szűk rokonság keretében ünnepelték meg az egybekelést. 58 A kollektív gazdaságba való kényszerű belépés miatt. 59 Költöztek Detrehemtelepre, a Ludasi-telepről. 133

135 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen voltak azok a gazdák?. Feri bácsi, B. Jóska bácsi, P. Zsiga bácsi, S. János bácsi, V. Józsi bácsi. ind ezek a jó gazdák. tus néniék is ökrökke béálltok. zek jó közepes emberek. ilyen érdekük volt, hogy beálljanak? A vót a dolog, hogy e vótak bolondítva.. Feri bácsiná vótak az aktivisták. És annyira bedumáltak Rozi néniéknek, hogy be kell állni, ezt kell csinálni, hogy elbolondítatták. S akko T. árton bácsiná vót a másik gáska. Ők meglemurálták a vén K.-t. ost jut eszembe, a vén K. is akko állott bé. lősszö. Az 52- ös évbe. Úgyhogy vót K. bácsi,. Feri bácsi, B., Sz. János bácsiék és S. János bácsi. zek vótak a módasabbak. A szegényebbek közül beállt a Telepen. árton bácsiék, P. Sanyi bácsi. De nagyon kevés vót innét a Teleprő. Aztán hoztak Detrérő N. iklós bácsiékat, a Bartók család jött, jöttek ide. Vagy 5-6 pár ökör összekerült, akko egy ennyicske főd, akko Vilmus bácsinak evették a búzatábláját. Nem is adták vissza neki soha. e azt mondták, hogy Vilmus bácsinak nincs gyermeke, evesszük tőle. Pedig éppeg be vót vetve az 5 hód búzávol. zt nem felejtem soha. Igy álltok be először, így kezdték meg. Azt mondják, hogy akkor jól ment. lég jól ment nekik. Ők aztán abba jártak, hogy menjen jól, hogy szeressék az emberek, hogy aztán hozzanak az emberek magukkal másokat. De aztán olyan jól kialakult nekünk, akik kint maradtunk. e 56-ba vót agyarországon a revolúció. S akko nekünk a kótáinkat elengedték. i 56-ig nagyon rosszul vittük. Ők jobban vitték bent. i hordtuk a kótát, állandóan nyúzva vótunk, sokat kellett dógozzunk. És nagyon fenn kellett tartsuk a fődeket, hogy teremjenek, hogy maradjon nekünk is, s adjunk oda is. Nehéz vót. S akarom mondani, hogy 56-ba lett a forradalom, s a romány nép is megijedett itt. És azonna a kótákot etörölték. gy kicsi kótánk vót csak, és mi nem vótunk bekergetve a kollektívbe. 56-tól 62-ig elég jól vittük. Nem mentünk vóna bé semennyi pénzé. Sírva mentünk bé. Én is sírtam, mindenki sírt, amelyiknek a hátteribe vót valamije, na. Sajnáltuk a dógokat, hogy ne adjuk oda be a fődeket, az ökröket, a lovakat, a szekeret, s mindent, amink vót. Sajnáltuk. Olyan jól vittük, hogy le a kalappal. i itt négy ökörrel gazdálkodtunk elég jól. Jól ment a dolog. Aztán jött a 62-ös év, s olyan ambíciót tettek, hogy mindenki be kell menjen. Ha nem, akkor már baj van. Úgyhogy nálunk nem vót olyan nagy baj. Csak az, hogy Rózsa néni kikerült a házából, Ny. is kikerült a házábó 50-be. 51-be. e aztán oda csinálták a kollektívet. Rózsa néni és Ny. Jóskó, ez a két család. Úgy akarták, hogy ide hozzánk csinálják a kollektívet. De hozzánk nem lehetett, me itt nagyon sok épület vót. Vót a nagy szín, s hogy csináljanak egy bejáratat a Székelyné. De lehet, hogy vót egy kicsi elnézés, me nem vótunk rossz viszonyba. Anyám mindig pártolta őket, me az apjak szegény ember vót, mindig itt nálunk dógozgatatt s kapatt pénzt. De arról is vót szó, hogy itt nincs víz. S akkor odamentek Rózsa nénihez, s ott voltak 50-től egész 60-ig. Aztán 62-ben bementünk az egészen, s akkor oda telepedtünk a legelőre. S aztán ott kiépült. Ott vót a legelő, s ott vót a fotbalpálya, a fiatalok nyáron ott szórakoztak. Aztán jött a kollektív. Átkozott kollektívnek tartottam, mert mindig csak a nagy sár vót ott. Aztán nem vót mit csinálni. Én is annyit számítottam, hogy maradjak itt, vagy menjek a gyárba. Aztán megtanultam a hegesztést a katanaságba. S akkor beálltam oda a kovácsműhelybe, s akko má könnyebb vót. S akko dógaztam itthon is egy-egy kis vasmunkát. ondta, hogy 61-ben lehívták. Igen, azt is elmondhatom. Apám le vót hiva délelőtt. S egy kicsit meglemurálódatt, hogy Feri, bé 134

136 A falu történetei A közösben ke állni, nincs mi csinálni. De mondam, lemeek én is, mámo este lemeek én is, szombat este. Lemegyek szombat este oda, s vót két szoba. Az egyikbe vót a papír, ahol alá kellett írjá... A Rózsa néni házában? Nem, ez az iskolában vót. Akkor utoljára mindenkit térítettek oda. S az egyik szoba vót, ahol fogadtak, hogy győzzenek meg, mit akarunk, hogy akarjuk, s a másik szoba vót az, amiko már meggyőztek, hogy menjek, hogy írjak alá, s a szekuritátya mellettem. De közbe engem nem tudtak ott meglemurálni, békerültem a másik szobába. S ott a másik szobába aki a papírakat csinálta, egy romány ember, egy Luduşan nevű, az a kezemre ütett, hogy írjak alá. Há mit akarak? S akko én kaptam egy ütést a kezemre, én nem írtam alá. S akkor azt mondta a szekurista, menj a sarakba, állj a sarakba. Béálltam a sarakba, s akko má kezdtem gondalkazni. És közbe aztán többet nem akarták, hogy írjak alá. lengedtek, hogy menj haza. jöttem haza, és alig ültem itt egy félórát, és már Ferenc bácsi a szekuristávo béjött a konyhába. S itt már én is egy kicsit bátrobban beszéltem. Letötettem a két évi katonaságot, munkaszógálatat, minden. Akko jöttem haza. S mondam, hogy jól nézek ki, letötöttem két évet, ott senki meg nem vert, senki nem szidatt, végbevittem a dógamat, szót fogadtam, dógaztam az állomnak. Rendes ember vótam, s né, most ébredezek. S akko má egy kicsit csendesedett a szekurista, s azt mondja, hogy nem erőszakoljuk mától, győződjenek meg, hogy be kell állni. S akkor úgy vót, hogy nem írtunk alá akko este, s akkor etelt 4-5 nap, s akko má majnem az egész falu rendre béiratkozatt. Vót egy tanár itt, egy székely tanár, s a tanárhoz kellett menjünk, hogy írjuk alá. lmentünk, s szépen aláírtuk. [...] i nem könnyen adtuk meg magunkat a kollektívnek. indig beteg vótam, miko oda kellett menjek. indig olyan sötét vót nekem az az udvar, miko oda bé kellett menjek. Csak aztán megszoktuk, nem vót mit csinálni. gy olyan börtön vót nekünk az a legelő. (74 éves férfi) János bácsinak hitták. A szfátná küdték ide-oda. Aztán jött: Reggere legyen vége a vetésnek. ég le se vót szedve a törőbúza. [Nevet.] Ha nem, jön a fekete autó. Viszen e. Jó, jó, jó. Aztán jöttek Detrérő. Vót egy elnök, egy cigány. Annak vót egy sógara, az felsődetrei vót, Gyula vót. Aztán az is. Azt mondja, hogy: Gyula vine la voi. Io la Tritiu. 60 Nem tudatt olvasni egy betűt se. gysze ejöttek hozzánk, tél vót. Nagyapám nem kergethette ki őket. Hozatt fe bort, egy kancsó bort, hozatt disznófősajtat. ind megették. Én csak néztem: j, az anyátok dumnyezóját. 61 Igazán, én nem ettem egy falást se, mind megették. Olyan jól ettek, jól ittak, ementek. (76 éves férfi) Laji bácsi, K. vót elvive, K. Feri bácsi, Sz. Pista bácsi vót vagy hat hónapig. egjött az a törvény 58-ban, a tovărăşia. Társulás. Társulás, igen. Hogy kell 4-5 család együtt. Pista bácsi szántott ott, persze, egyedül. Tordáról egy valaki jött ki, egy pártaktivista. S hogy mé nem szántnok hármon-négyen együtt. S aztán Pisti bácsi: Ne mondja maga, hogy hogy kell szántsok azt mondja. lzárták hat hónapig. (76 éves férfi) A kollektivizálás hogy érintette a családját? Valóságga nem vót sok fődünk. Vót hat gyermek, apám adott egy-egy hód fődet minden gyermeknek. A feleségünk után 60 hozzátok Gyula jön. Én Felsődetrembe megyek. 61 Istenét. 135

137 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen megint kaptunk egy-egy hód fődet. Nem ugrálhottunk, hogy van jócskán fődünk. Szívesen beálltak? A kollektív megalakult 52-be. Nem ment olyan könnyen. i még akko is vettünk fődet. egvettük 52 telire, s 52 tavaszán meg is alakult. B. bácsi olyan párti ember vót. Hát őtet úgy meggyőzték, hogy beállt a kollektívbe. egvette a fődet őssze, s tavassza be is állt a kollektívbe. ost vettem a fődet, s má adjam bé? Nem álltom bé. A kollektívet csak úgy tudták megcsinálni, hogy a nagyobbakat, a gazdábbokat kulákoknak tették. Azoktó elvették, amit el lehetett venni. S aztán az állom is megadóztatta s nyomta a kulákokat. Úgyhogy kénytelenek vótak beállni. A Telepen eisze vót 10 ilyen kulákféle. Aztán emellé a 10 jómódú kollektivista mellé jöttek Detrérő, akik mái napig is itt vannak. Főd nékü jöttek, ezeknek vót fődjek, bevették a kollektívbe, s így ment a kollektív. Kik voltak a kulákok? K. Feri, K. Vilmus bácsi. vettek tőle mindent, s aztán megbánto, hogy nem állt bé. Vót aztán kulák Ny. Józsi, K. Laji bá, A. Laji bácsi, akit ki is tettek a házból, P. Laci bácsi, B. Jóska, Feri bácsi. Legalább vagy tíz kulák. Csúfolkodtak velük? Én az én esetemet mondam csak. iután összeházosadtunk, én bekerültem a szövetkezetbe, beszerző, pénztárnok vótam. gy alkalommal vótam árut bevásárolni mint beszerző. S akko nem vót autó, hanem ezeket a kulákokat hajtatták, hogy menjenek az árué. entem Tordáro, mondták az üzletbe, hogy van olaj a kártéláro. á akkor kártélára vót minden. ondták, hogy nem veszem ki. ondam, hogy nem úgy jöttem, hogy vegyem ki, nincsen edényem. Azt mondja, van itt, vegyen, fakturázzo le. Vettem vagy négy bödön olajat, feltettük a szekérbe, s aztán én avva az áruva jöttem hazafelé. Amiko hazajöttem, a szövetkezetben hogy tegyék le, egy bödön olaj nincs. Üres a bödön. Péter Károly bácsi vót az üzletes. Nincs, nincs. Aztán mi lett belőle? Abba vótunk, hogy eladták a szekeresek. Az üzlet jegyzőkönyvbe vette, s béadták a törvénbe. Jön az idéző, ke menni a tárgyolásro. Én nem vótam hibás, nem is mentem a tárgyalás felé. Amiko meglett a tárgyolás, rám is rámnyomtak három hónapat. ér nem jelentem meg a tárgyoláson, azé büntettek meg. Hiába futattam aztán Kolozsvárra, vittem a tanút. Azé büntettek meg, me nem jelentem meg a tárgyaláson. A kollektív aktivista itt vót, Horvátnok hitták. ondja, na., most má lesz. ondam, mi legyen. Azt mondja, na figyeljen ide. Én erendezem, maga nem ke bémenjen a törvénbe, én erendezem. De csinálja meg a kérvént a kollektívbe. [Nevet.] zzel sarokba szorították. Nem szorítattak, biza. it, három hónapé menjek bé a kollektívbe. Három hónapra bémentem, leültem. Tordán? Nem, nyeden. Hazajöttem, s folytattam tovább a gazdaságot. Télen mentem, január elsejin be, s mire kitavaszadatt, jöttem haza. Ilyeneken mentünk keresztü. Aztán mikor álltak be a kollektívbe? 62-be. S akko lettem brigádos. S aztán jött a rendelet, hogy a kollektíveket össze ke tenni. 62 S akko vége lett a jó életnek. Csak egy évet ültem még. Úgy lesújtották akkor a Telepet, hogy aki csak tehette, vette magát, s elment. A Telepről akkor legalább vagy tízen elmentek. Pedig idős voltam. ikor bementem a gyárbo, 69-be. (89 éves férfi) A társulásba muszáj vót béállni, me a fődeket tagasították. Ha a főded beléesett, akkor máshol adtak, olyan rossz helyeken, messze. Utoljára mindenki be kellett 62 egyesíteni az alsódetrehemi kollektív gazdasággal. 136

138 A falu történetei A közösben álljon. V. bácsinak is szegénynek a gabonáját mind elvették, csiplésko még Dezső bácsi egy vékát otthonról kellett adjon. ég annak idején Albi bácsi e vót menve Bukarestbe, ott vett fokhagymát. Éccaka evitték őket, egész éccaka, reggelig ott tartatták. Az iskolábo. Addig nem engedték ki, amég nem álltok bé. A vén V.-nak is szegénynek vót nagy bundájo. Azt is elvették. S még vót, régen vótak olyan üveges kredencek, azt is elvették, az ott vót az irodába, abba tartatták az iratakat. [...] A kollektív szentelés az óvodában volt. Ki vót írva a központra villanyégőve, Dózsa György. (79 éves nő) Apósom későre iratkozott be, utolsók között iratkozott be, amikor már nem volt, merre. Amikor ide kerültünk, A. udvarolt nekem. S itt a határokon keresztül szánkóval mentünk az öcsémhez Csombordra. egvoltak még a felszerelések. Azután vették el tőlük. Be kellett adják a kollektívnek. Vagy öt hold földje volt. Nem szívesen adta oda, mert abból élt a család. (78 éves nő) ük 62-be mentünk bé, a legvégin. Akko nagyon-nagyon szigorú vót. Én akko jöttem haza a kórházbo. És Sz. Ferenc bácsi vót az én násznagyam. És éjje két órako veri valaki az ablakat. Nem vótam párttag. Nem is erőszakaltak, hogy álljok bé. Vót Herczeg, a szekus, és Ferenc bácsi, a násznagyam. agyarul beszélt, me harasztasi vót. S azt mondja, né, K., le ke jönni az iskaláhaz. ondam, mér. Le ke vigyünk, ez a parancs. Nem akartam, de muszáj vót lemenjek. Lementem, ott kaptam a vén Sz. Sanyit, Sanyi bácsinak az édesapját. És Sz. Rózsit ott kaptam. S én nem tudtam, ki vót, aki kérdezősködett tőlünk. Azután tudtam meg, itt maradt nálunk mind szekretár. Bémenyek. Írjak alá. Nem írak alá. De úgy vezettek be, s úgy is hoztak ki. S akko: Adă pe Hurubaş. 63 Hogy vigye bé Rózsika néni a vén Sz. Sanyi bácsit. Béviszi, há tőle követelték a lovat. ladta a lovat. De nem vótak a kollektívbe. S követelték, hogy adja vissza a pénzt nekiek, a kollektívnek. Sanyi bácsival nagyan rosszul bántok. Nem, nem. Vagy tízszer mentem bé, vagy tízszer jöttem ki. Utoljára mondam neki, domnu, hagyják, hogy menjek haza, én most jöttem haza a kórházból. ondam, hogy ke menjek vissza Vásárhelyre, meg ke operáljanak. Azt mondja, má bocsánat: F.tuz dumnezeu tău, las că te operez eu. Tu eşti ultimu, mă, derbedeule, tu eşti ultimu. 64 Igaz is, én vótam a legutolsó. indenki bé vót állvo. Jól van, kijöttem. Gondoltam, ha megüt, megüt, há mi az isten áldása. iko bémentem, akko feszökett, s úgy nekem jött. S mondtam, hagyja e, me aláírak. S akko megveregette a vállamat, s azt mondta: Acuma eşti în rândurile oamenilor. 65 Azután tudtam meg, hogy az szekretár. Tanár úr, soha e nem felejtem, amég élek. Azt mondja nekem, domnu K., figyeljen ide. Én nem csináltam meg, én agyonlőhettem vóna az egész Telepet, azt mondja, aki nem akar béállni. z a törvény van kiadva. Így csinált, soha nem felejtem e. [Felemeli a kabátját.] isze, itt vót vagy három-négy pisztoly is. Valakit bántalmaztak, amiért nem akart beállni? K. Feri bácsit. Lukács, az a szekus. Feri bácsi is adatt a villávo. e éjje vót, nem láttuk. Aztán e vót vive a szekuritátyáro. Nekem azt mondta, hogy nem bántották. Azt mondja nekem, hogy 63 hívja be Hurubást. 64 B.szam az istenedet, megműtelek én téged. Te vagy az utolsó, csavargója, te vagy az utolsó. 65 most beléptél az emberek sorába. 137

139 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen miko bémentem a szekuritátyára, láttam legalább vagy 20 seprűnyelet. Hogy éltek a kollektívben? Amíg. B. elnök vót, hordatt sokat annak a kolozsvári pártaktivistának. Ha münket nem tesznek össze Detréve, nálunk kis Amerika lett vóna.. B. kijárta azt is, hogy tettünk vagy 100 hektár újpityókát. S mind eladta a németeknek. Pénz vót. (82 éves férfi) A Simonok a kollektivizáláshoz hogy viszonyultak? Az utolsók között léptek be, mert apósom iparos volt. A [H.] tátit néhányszor még 56 előtt megrázták. gy párszor megfenyítették. Apósom 62-ben lépett be. A műhelyt is vitte a kollektív gazdaságba? Igen. Lovai voltak, a lovakat is. Az egész műhelyt elvitték, abszolút mindent. (63 éves nő) És bejött a kollektivizálás, és kényszerítettek, hogy álljunk be a kollektívbe. S akkor édesapám azt mondta, de inkább édesanyám, ide nem állunk be, hogyha beállunk, akko inkább megyünk a Telepre. S úgyhogy 63 őszin kőtöztünk ide, ebbe a házba. z eladó vót, 22 millió lej vót. És ottan kaptunk egy pappirt, hogy mennyi földünk volt, és átutalták ide. De a főd ott maradt. Nyomorgatták sokat? Nyomorgattak. Édesapám vót kulák. S vót egy Sz. Sándor nevezetű, az vót a falu megbízottja. 66 És aztán engemet is, lehettem olyan 14, olyan 16 éves. ngemet is nagyon nyomorgattak. gy hétig vótam küdve közmunkára lovakkal. Hadrén a Hanu Pescarilorná 67 akkor emelték az utat, akko csinálták. Akko kövezték. És én ott vótam hétfőtő szombatig. Amiko hazamentem, édesapám azt mondta, készülj, me megint ke menni, megjött a pappir. De olyan szigorúság, ha nem fejeztük be, megfenyegettek, s vót, akit evittek. Hogy viszik a Duna-csatornára. 68 Hogy jön a fekete autó, s ültetnek bé, s ke menni a Duna-csatornáro. S édesapám aztán megijedett, megirtózatt tőle, s sok pénzt fizetett Sz. Sándor bácsinak, hogy csak jót mondjan róla, hogy bé ne kerüljen abba a sorba, hogy őtet evigyék, éjje. e éjje szedték össze az embereket. Kettőt tudnék mondani, egy Virágos nevezetűt szedtek össze, meg egy Székely nevezetűt. vitték Ludasra, ott tartatták vagy két napig, vallatták és verték. Akko aztán hazaengedték. S úgy meg voltak szigorítva, hogy el ne mondják, hogy mit csináltok, hogy senkinek nem mondtak semmit se. Csak aztán miko letelt, tíz évre rá. Akko kezdték emondani apámnak, hogy mibe vótak ők akko, miko e vótak vive. Aztán úgy féltek az emberek, hogy mindent csináltak, amit kellett. Aztán akkor árira kellett hordani a gabonát, és aztán ott összerakni. S nem hoztunk semmit se a lakásro. Tanár úr, még a másodbúza se érte azt a kótát, ami vót rátéve. it nevez másodbúzának? Hát akkor a gép csinálta. A cséplőgép. És annak vót fiókja, szája. Van az elsőbúza, van a másodbúza, s van a harmadbúza. Annak úgy mondjuk, hogy van a fűmag, meg olyan apróság. Törmelék. Törmelék. S több búzát se engedték, hogy hazahozzunk, me nem vót éppeg jó termés. De ők má hektárszámra kirótták, hogy mennyit ke béadni. De nem termett annyi. S e kellett vinni. S akko nem vót fejőstehenyünk, s meg kellett vegyük, ezer liter tejet kellett a fődek után béadni. zer liter tejet, s nekünk nem vót fejőstehenünk. S meg kellett vegyük. i kellett vigyük a papírt, 66 megfigyelő, besúgó. 67 halászcsárda. 68 A Duna és a Fekete-tenger, Cernavoda és Agigea közötti kanális. Az 1950-es években büntetőtelepként működött. Építését 1987-ben fejezték be. 138

140 A falu történetei A közösben hogy beadtuk a mennyiségű tejet. Aztán nem beszélünk hízódisznóról. Aztat is kellett, húst is béadni. Akkor krumplit is kellett béadni. S nekünk nem vót annyi hektár fődünk. é nem tettünk. Hogy legyen. Azt mondta. Kellett 250 mázsa krumplit béadni. Annyi területre. Nem, hogy mennyit terem. Annyi területre. 16 hód főded van, erre ennyi hús, ennyi tej, ennyi krumpli, ennyi búza. zek a szigorú évek mikor voltak? Hát zek vótak ottan a szigorú Azé tudam aztat. ég hamarább től volt a társulás. Igen. vették a jó fődjeinket, s minket s a Kardos, Keresztúr, úgy mondják, 9 kilométer, s oda edobták a mi fődjeinket. A társulás ott adott fődet. S a mi jó fődünket, a jó egyenes fődet... S a mi fődünket a társulásbo csináltok egy nagy szédut, s ott dógaztak az emberek. (73 éves férfi, 65 éves nő) S 60-ba bé kellett menjünk a kollektívbe, addig társulás vót. Annyira leszegényítettek, hogy nem vót mit együnk. Amíg Albisba voltak, béjött 50-be ez a... Édesanyám betegágyán vót, akko szülte meg Karcsit. Édesapámot evitték katonánok, munkáskatonánok három évig. Kuláknak... Hajtották, le akarták vinni a Duna-csatornához. Jött két csendőr, mama s tata össze kellett csomagoljanak, csak ami ruha vót rajtuk, egy kendőbe, egy asztali kendőbe ami beléfért. Bévitték az iskolához, Andrásiba, ott gyülekeztek. S aztán ott tartották két vagy három napig, s akko hazaengedték. Édesanyám ott maradt betegen, négyhetüsen a betegágyba, Buba szerencsétlen vót, úgy született, nem tudatt járni. Ott maradt egyesegyedül a házba. [...] Aztán többszö jöttek, P. Rózsikára emlékszek, T. Imrére emlékszek, ejöttek, és tollúseprűve seperték le az egész padlást. gy szem gabonát nem hagytak. z mikor volt? ba. S akko édesapám is be kellett menjen. Vót egy lova, egy nagyon szép lova, 4-5 éves ló, értékes is vót is, szép is vót. Olgának hitták. Azt elsirattuk, mert azt el kellett vinni, bé kellett adja. S egyebet mindent, szekeret, az utolsó permetezőt, az utolsó sajtolót. Több személyt elvittek. Őket úgy kísérték le gyalog. Aztat mindig hangoztatták, hogy nem tették autóba. Bántalmazásra nem került sor. rre nem tudak visszaemlékezni. Vagy nem beszélték előttünk. Visszaemlékezve, mi is féltünk, ha jött egy adószedő, egy párttitkár, vagy jött egy elnök, vagy valaki idegen, vagy jött egy román ember. Ott ement valaki, mi reszkettünk, mi féltünk. Húzódtunk össze, a gyermekek, mint a kicsi libák, egymás mellé. Féltünk nagyan, nagyan féltünk. zé is nem beszéltek több mindent, vagy nem emlékszek én, nem tudam. Azt tudam, hogy két csendőr, puskatussa a hátukan, úgy kísérték le mamáékat. S még vót két öreg, a vőgyből is valamilyen Albert nevezetűeket. Azakat is lekísérték. S aztán ahol nagyon sok gyermek vót, azaknak sok fődjük vót, de őket nem bántották, me vót vagy 13 gyermek. S akko vót egy másik, ugyanabbó a családbó, meg vót nősülve, a férfi orosz volt. S akkor ő már patronálta a többit, ügyelte, azakhaz nem nyúltak. Például mamától elvitték a varrógépet is. Aztán hol kapták meg? A szomszédba, anná az oroszná. Neki joga vót hozzá, me ő orosz vót. [...] (57 éves nő) Nem éppen az elején álltak be. gy darabig tartották magukat, hogy jobb lenne, ha kinn maradnának. És nem mentek a kollektívbe pár évig. Na de nagyon nehéz volt. Nem tudtak létezni. Látták, hogy a kollektívben csak jobban ment az embereknek a sora. Szegény ember is volt az én édesapám, nem volt ő gazdag, nem volt neki nagy 139

141 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen gazdaságja, hogy egyedül a fődjét meg tudja művelni. Csak jobbnak látta, ha béáll a kollektívbe. ilyen volt a kollektív gazdaságban? Csak könnyebb volt, mint a saját földedet megdolgozni. (61 éves nő) Édesapámék nem mentek, csak 62-be. Akkor mentem én is. Édesapám meghalt 59-be. Ők még kínlódtak, édesapám szegény szántogatatt valami ökrekke. Anyám jött 62-be, mikor és is mentem. Össze voltunk állva, ózsi bácsi, a testvérem, Pista, s még többen. (81 éves nő) i nem állottunk bé 52-ben, mi 62-ben állottunk be. 52-ben alakult meg Felsődetrén, s 50-ben itt nálunk. A szülei hogy álltak be? Há hogy? Úgy, hogy köpdöste egy mucskos szekretár, szembe is, s taposta a lábát. S a végén aztán mondtam apámnok, hogy álljon oda, ne üttesse főbe magát. A bánátiak is megmondták. e én akko már tudtam. Lent voltam katona Tornyán, Arad mellett. S került magyar ember, s hogy kicsoda, s hova valósi. ondam: aguk, maguk beszéljenek, me ekkora répájuk van, mér álltak be a kollektívbe? ér kellett ide kollektív? Kollektív nélkül nem tudtak megélni? Dehogynem, mi meg tudtunk volna. e bé vót dagasztva a tyúkgané, a cseberbe, s meg vót szórva kékkőve, s abból kellett igyunk. Le kellett térgyeljünk a cseber mellé, s ha nem iszunk, lőnek főbe. Akko maga nem állott vóna be? ennyi birtokjuk vót? 19 katasztrális, 20. Abból nem lehetett megélni egy családnak? Nekünk nincs annyink, s mégis élünk elég jól. Igen, igen, csak nem úgy verték magaknál a népet, mint nálunk mondja a bánáti. A tornyai ember. Én itt vótam. vitték regge tátit. Na béállatt délutánra. Délután vót egy nagy mulatság. Sanyika leste a tatát, hogy miko kerekedik ki. mentünk a mulatságba. Tátika haza se jött. Igy csinál Sanyika: Jöjjön bé, jöjjön bé. e akko adtak egy kis porciót is. Na, azt az én tatám megette, megitta bánatjába. Húztak egy nagy igazi táncot. A mama itthon maradt egyedül. Az úgy haragudt. Hazajön este. Azt mondja: Te vén isten, elmulattad a vagyonomat. Nem engedte bé. Azt mondja S.-ka, me mi ott laktunk fent: Jöjjön, tatuka, feküdjön le. Hagyjon békét. Ami vót, az vót. Az akkori vezetőség úgy csinált, mint a cigány. Arra fel, hogy aláírt az ember, alá kellett írjon mindenki, de jól is tette mindenki, hogy aláírt, ha nem, főbelőtték volna az embert. Nem kímélték az embert egyáltalán. entődni akartak az okos embertől. A faluban kivel csúfolkodtak? Itt csak szegény Rózsa néni volt kivive a házából. z egy özvegyasszony volt. S Ny. Jóskó bá. Ahol volt a testvérének a malma, a rétre csinált szalmából egy kicsi istállót az ökröknek, s ott gürcölgettek. Kuláklistára ki került? Kuláklistára hamar került az ember, mert ez érdeke volt a kommunizmusnak. Igy lehetett megtörni az embert. Kulák vagy? inden éjszaka várhatod azt, hogy visznek a Duna-csatornához. Vilmus bácsi az vót. Ny. Jóskó az vót, K. Laji az vót, Sz. Feri az vót. Jött a cigány Detréről, s azt mondja, hozzad a lajtorját. it akar vele? Vedd le a galambakat, hogy vigyem haza, mert én szeretem a galambmártást. Kolozsi vagy hogy hívták. Én vagyak a Telepnek az istene. Szerencsére ez a Pali bácsi olyan bátor ember vót, hogy behúzódott oda a patakba, ahol vót az ösvény, a lejárat. Ott jártunk az ösvényen abba az időbe. S amikor Kolozsi bélépett a patakba, Pali bácsi úgy megcsattintatta, hogy Kolozsi rögtön enyúlatt a jegen. S aztán a másik fércet azután varrta rájo. egmutatta neki, hogy kinek ő az istene. Az tette jól, aki beállott, hogy ne üttesse 140

142 A falu történetei A közösben agyon magát. ert Sz. Józsi hiába volt pertu Lukács Ferivel. Lukács Feri a szekuritátyán vót egész végig itt Tordán. Ő születésileg a méhesi erdő sarkán lakott. Kocsis néni megmondta neki. ert úgy történt, hogy jöttünk haza a legelőről. int gyermekek. Én voltam olyan éves. S volt egy magyar Csepel-biciklim. Járda még nem volt, mert azt csak 1968-ba csináltuk. Ő már mindenkit ismert. S azt mondta nekem: Öcsém, a bicikli az enyém. Én el kell menjek Nagycsányba, s vedd le a kezedet róla, de gyorsan. egfogta a kormányt, s le kellett vegyem a kezemet. Ide hallgass. Holnap 4 órára gyere be gerbegyre a néptanácshoz, s ott megtalálod. Tudta, hogy mit beszél. Lukács Feri. lmentem, Kocsis néniék ott a tanyán laktak. Sanyika, fiam, mit csinálsz, gyere bé! ondom, mennék gerbegyre, mert a tegnap elvette a szekus. elyik? Lukács. A biciklimet, s elment vele Csányba. Láttuk, amikor ment. A tiéd volt? Az hát. Azt mondta, hogy mámo 4 órako menjek gerbegyre a néptanácshoz utáno. Ne menj, fiam, sehová, állj meg itt. ég nem jött, mindjá jön. Az autóva fog menni. Nem is telt öt perc, s megjött. S azt mondja Kocsis néninek: Tanti, n-ai un copil? 69 Ferika drága, há mit akarsz az én gyermekemme? Să ducă bicicleta asta la Sz. Sanyi la Telep. 70 Jaj, te Ferika drága, te nem félsz, hogy megnémulsz, fiam? Te nem akarsz beszélni Anna nénivel magyarul? Te, menynyit hordtalak téged a kicsi csepűingedbe. Nu inţeleg, ce spuneţi. 71 Lukács Feri vagy, te. Nu sunt Lukács, că sunt ircea. Aztán megmondta, az anyját megmondta, az apját, a tátiját, s aztán béfogta a száját. Te megnémulsz, ha nem beszélsz magyarul az emberekke. Te magyar ember vagy. (75 éves férfi, 72 éves nő) Apámtó evették, egy marhaszekeret adott bé, egy lószekeret adott bé, egy lovat adatt bé, két ökret adatt bé, a tehenyet adta bé. zeket adta bé. (83 éves férfi) A kollektivizálás a családot hogy érintette? Ők az első csoportban mentek be a kollektívbe. 52-ben megkezdődött keményen a kollektivizálás. árton bácsi is hazakerült. Fogságban is volt, gyárban is dolgozott. Jól tudott alkalmazkodni mindenféle téren. [Nevet.] eg volt kenve minden hájjal. S B. bácsi is hazakerült a fogságból. S akkor ők alakították meg. Ők voltak a hajcsárak. Szívesen beléptek? Nem tették szívesen. gy évet bent voltak a kollektívben, a következő évben kiálltak. A fődet elvették. S akkor vettek maguknak még egy hód vagy két hód fődet. Azt dolgozták egy évet, s következő évben megint visszaálltak. indent elvittek, mindent. Két tehenyük volt, s az egyiket meghagyták, a másikat béadták. S ami még volt az udvaron, mindent. Ők nem tartottak sohase lovakat. S ökret. Csak tehenyet. Aztat fogták járomba, aztat fejték. Voltak bornyúk, disznókat tartottak. Tata nem szerette a lovakat. Hogy emlegették ezt az időszakot? Nem tudták elfelejteni, s nem tudták lenyelni sohasem. ama egy kicsit szabadabb elvű volt. A Szabad urópa Rádiót hallgatta. S baptista vallásra tért. De mama nem dicsérte az előtte való korszakot sem. ama árván nőtt fel, tata árván nőtt fel. ikor összeházasodtak, üres volt minden. Azt mondta mama, hogy kilenc bankból vett fel pénzt, hogy ezt a házat is 69 Néni, nincs egy fia? 70 Hogy vigye ezt a biciklit Telepre Szász Sanyihoz. 71 Nem értem, mit mond. 141

143 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen megvették. ert korán elköltöztek azok a Tasnádiak ki a tordai határra. Kivitték a gabonát a piacra, s ment a kereskedő, s belérúgott: zért a szemétért mit kér, néni? S neki hogy fájt a lelke, hogy azért hogy megdolgozott. Aztán azután jött a kollektivizálás. S arról se volt jó véleménnyel. egérte az első tíz évet. Nagyon beteges volt. Csoportban dolgoztak. S akkor olyan hajrá volt, úgy hajtottak, voltak fiatalok, például S. Lajiék a csoportban, s akkor reggel 7 órakor ki kellett menni, s akkor ott volt a párttitkár, ott volt P. Rózsika néni, B. bácsi, s ezek a hajcsárok. Valósággal hajtották. ég azt is megcsinálták, hogy az üveget vagy a korsót a vízzel az oldalára kötötték, nem volt szabad visszafordulni vízér. Vagy B. bácsi vitte a korsót a vízzel vagy a reszelőt, s akkor amelyiknek nem vágott a kapája, megreszelte, s adott neki vizet, s nem volt szabad megállni. S akkor sötét volt már. amánál nem volt senki itthon. Állat, kicsi csirke. inden szabadáléban volt, s ők sötéttől sötétig kellett dolgozzanak. bből kifolyólag tíz év után összeesett, s akkor többet nem ment dolgozni. (63 éves férfi, 57 éves nő) A kollektivizálás hogy kezdődött? Voltak azok az agitátorok. Volt egy Horváth nevű felfalusi, Gálfi, mészkőiek vótak, egyik szabó vót, a másik suszter vót, mit tudam én, mik vótak. Itt sokáig tanyáztak. Kaptak fehérnépeket maguknak. gy Csegezi. A párt emberei vótak na. Azak tették Sz. Pistit is a tömlöcbe. Hogy mé szidta őket. ennyi ideig volt tömlöcben? Azt hiszem, három hónapig. Tordára vitték? Tordára. J. bácsiba miért kötöttek bele, Lukács? Lukács Feri. Akkoriban sorba csináltuk az őrséget. S én S. Györkéve kerültem össze, itt sokáig beszéltünk a padon, s eisze hallgatózatt. S eisze mondtunk valamit a kollektívrő vagy a rendszerről, s aztán Györke elment, s én mentem hátra. S aztán ott a pince torkába, béhúzatt oda. Én tudtam, hogy a lapátom ott van a gané mellett. A lapáttal dobtam fel a ganélevet a ganéra. S én fogtam a lapátot, s ő rácsapatt az ujjamra. Azóta se tudam kiegyenesíteni. Na mellékes. S aztán három hétre vagy négyre mentem nyedre Sanyihaz, az öcsémhez. S ő Gyéresen vót az állomásbo. S ő is feült a vonatra. Na hová megy, Sz. elvtárs? ondam: enyek nyedre az öcsémhez. e muszáj vót beszéljek vele, ha akarok, ha nem. Nem úgy vót akko. Aztán vótak olyan szekus kollégáim, hogy itt hatta a pisztolyát az asztalan, me bérúgatt. A pisztolyt, golyó benne. Aztán szépen visszaadtam. e pénztáros lettem, könyvelő is lettem. 72 Nekem muszáj vót, hogy szóljak hozzá, hogy beszéljek vele. nnyi vót az egész. A faluban kivel csúfolkodtak többet? Ny. Jóskóva, K. Vilmussa, K. Ferive, s K.-re. zekke, akik nagyabb emberek vótak re lecsendesedett a falu? Le, ahogy megszűnt a hercehurca. Lukácsot aztán nem engedték ide, nem mert idejönni. De jött más. Vót egy székely ember, magunkfajta, de az nem törődett. Vót neki pisztolya, s ruhája. De az nem kötött belé az emberekbe, nem csinált semmi bajt. Tehát egy-egy személy ki volt nevezve egy faluba, s az felelt a faluról? Biztosan felelt. De voltak itt már besúgói.., s B. S az effélék. Jött délután, este, éjjel, járt a faluban. Nem egyedül járt, hanem ezekkel a betyárokkal, besúgókkal. (85 éves férfi) 72 Ti. a téeszben. 142

144 A falu történetei A közösben A téeszben be a tehénállotakat nem vették e. e nagyon nagy hiány vót. Kellet szántani. De aztán eapadt az állot, me nem vót legelő. A kollektív fe is szántotta. Az elejin tyúkat is tartattak, juhat. Követelte az állom. [...] Vilmus bácsinak a ónáréba négy hódja vót, búzáva. S miko le kellett aratni, a kollektív learatta. A kész búzát. Roppantatt nagy ellenség vót a kollektivista s a privát. A privátak hallgattak. Ami maradt, azan dógaztak. 62-be aztán mindenki béállt, s gáttá vót. ivel törték meg az embereket? Úgy, hogy hivatták az iskolához, s még adtak egy-egy tákot. Ha járt a szájo, béhítták Detrére, a rendőrek elé, s csúfságbo eküdték Csánbo. Ott megint kapatt. Vót egy mucsak jedző itt, szekretár, nekem megfogta az udvaran a nyakamat s megrázott, hogy menjek, hogy iratkozzak bé. S aztán nem mentem. Én és Gyuri bácsi mikor mindenki béállt, akko mentünk. z mikor történt? Az év melyik részében? 62 januárjába. Addig csendesen mind el... [...] telt az idő. ind jöttek ezek az aktivisták, járkáltak, hogy győzzenek meg, de nem mentek az emberek. Hol írta alá a kérvényt? Az iskolábo. Nem felejtem e soha, vót ez az tus néni, Józsi bácsinak a felesége. [...] És P. Sanyinak a felesége. Az a kettő oda vótak állvo, s magyaráztok, miko mentünk. S azt mondták nekem, hogy te buta vagy, nem tudad, hogy itt milyen jó. De aztán miko béállt mindenki, a kollektív má nem úgy ment, mint addig. Addig minden az övéké vót, ami termés vót. De amiko mük béálltunk, akko má gáttá vót. Aztán mind jajgattunk. Sokszo mondtam Sanyinak, Sz.-nak, me sokat dógaztunk együtt a kollektívbe, kőműves munkát, hogy most meg kéne mondjuk, hogy most ne jajgassatak, me azt mondtátak, hogy jó. A kollektív időszaknak melyik volt a legnehezett része? Háromféleképpen fizettek. lősző ki vót osztva a főd, hogy ennyi napat kapsz ezé a munkáé. Az egész munkálaté. Azután nem ment, má az ember kivágta a törőbúzát. Nem gyűtt bé jövedelem. S azután aztán a másik nyóc esztendőbe adták 25 százalékra. Amit termelt. Dohány, cukorrépa vót, s krumpli. e nállunk más nem vót, ződség, vetemény. z ment megint vagy nyóc esztendeig. Aztán megbakalták meginn magakat. Csak hét százalékat adtak. Addig ment, ahogy ment, de akko má nem ment. S akko ekezdtek lopni. Lopni lopatt, aki tudatt. Hozatt a tarisznyába. indig a vót az eszibe, hogy valamit vigyen haza. Jöttek fe a gyümőcsesen, s a milicista feült a fára, s onnan leste. agyar vót. Aztán amiko vót az a kalamájko, vége lett a kommunizmusnak, a többi policáj efutatt. z nem ment e, itt bódorgatt a faluba, s sírt, hogy mi lesz vele. Sokszo mondtam, hogy kellett vóna kapjan egy jó verést. Ha az ember a hunya alatt hozatt vagy tíz cső törőbúzát, ő képes vót, hogy evegye, s büntessen meg. [...] z a [...] elnök vót a szfátná, annak még leakasztattak vagy kettőt-hármat. (76 éves férfi, 70 éves nő) ondjak egy csúnya dolgot onnat? V. szegény meg-megmondogatta vóna nekik, amit nem nagyon lehetett akkor. egütötte ez a szélhámos T. árton. egütötte egy súllyal. ondta is nekem: Né, látod, Sanyi, a nagynéném házában leütött ez a vén gazember. Nem volt akkor olyan vén árton bácsi se. Voltak, némi konfiszkálások is történtek. Éppen most beszélgettem A. Ferika barátommal erről. egtörtént a cséplés, például volt a szomszédom, V. bácsi, ott volt a búzája a legelő szélin a pataknál, egy vagon búzát 143

145 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen eresztett az asztag. Amennyit learattatott kézzel. S aztat V. bácsinak mind egy szálig be kelletett szolgáltatnia. Valami gyenge, másod- vagy harmadrangú búza maradott. Néhány kiló, nagyon kevés. Irtó nagy vót a kóta. (75 éves férfi) A falu életében ez milyen változás volt? Te tudod, vagy hallottad, hogy mi szegény családból származunk. Ha azt vesszük, hogy a kollektív alatt töltöttem én is nagyobb időt itthon. Nekünk olyan drága vót az az egy ökör, amit béadtunk a kollektívbe, mind a gazdáknok a két ökör. Vagy éppeg csak egy fejőstehenünk vót, ha nem is kellett béadni, e kellett adjad, me nem vót szabad tartsad. Nem törődött azzal... mert reggel mit eszek, csak tejet szoktam enni. Siralmas vót, mikor az embernek a háztájáról, udvaráról kivitték a tehenit, ökrit, szekerit, lovát. Nagyon siralmas vót. ost nem viszik ki, de a mezőgazdaságnak siralmas. ost menyen Spanyolországbo, Olaszországbo, s ha menyen Amerikábo, ott nagyon jó, me ott úriember. A vándorlás. ost attól függ, hogy hogy veszed. Ha veszed csak a kicsi kenyeret, hogy nagyobb kenyér van, hát nagyobb kenyér van, s fehérebb esetleg. Ahhoz, hogy valamelyiknek legyen több, mint amennyit ehasznál, ahhoz kell hogy dolgozzon. Az elkerülhetetlen volt, hogy a telepi kollektív gazdaságot a detreivel egyesítsék? 73 Az a politika volt. Azt hiszem, a hátrány ebből származott. A legnagyobb ebből, persze, hogy ebből. Én a négy osztállyal, az analfabéta, nem is vettem észre, hallod, hogy a magyarok hol vannak elnyomva. Nem a kapánál vótak enyomva. Hanem? Hanem az egyetemen és a vezetőségbe, ahol a milliárdos lehetőségek voltak akkor is. Onnét vótak kitessékelve, mind nemzetiség. Nem vettem észre. iko má észrevettem, egyesítettek, nekem azt mondta a párt vezetősége, me 62-be megjött a törvény, hogy kollektivizálják az egész országot, 62-be össze kellett egyesíteni Felsődetrét a Teleppe. A Telep még máma is egy kicsive mindig különb, mind Bolduc vagy Felsődetre. ost is. iko én észrevettem és rájöttem, hogy te, ezek akarnak élni a mi nyakunkon. Hallod? Az egyesítést mielőtt célba juttassák, az erőszak nem úgy ment, hogy megfoglak, és kicsavaram a nyakadat. Hanem hátulró szúrkáltak, hogy ne látszódjon. Behíttak a párthoz, én emlékszek a titkárokra, valamennyire, nem mindegyikre. Auzi, dacă nu reuşeşte unificarea ceapeului Colonia şi Susu, pe dumneata [gondolkodik] te punem sub cheie. 74 S vegyé egy akármilyen buta embert, vagy akármilyen okost, nekem feleselni lehetett? z a kérdésem, hogy egy kollektív elnöke mennyire vezette a kollektívet, vagy mennyire végrehajtotta azt, amit neki parancsoltak? Végrehajtotta, amit parancsoltak. Csak aztat. Nem egy embertő hallom, hallom mai napig is, te mind csak parancsolni akarsz, te mind csak parancsoltá. Nem igaz. Nekem mind csak parancsoltak. A CFR-né vót parancsnokom, a katonaságná vót parancsnokom, a kollektívbe vót parancsnokom. Tehát semmi esetre se önkéntes munka a kollektivizálás. B. bácsiék arra mikor jöttek rá, hogy a kollektív arra való, hogy a termést elvegyék az embertől? Amég nem vótunk unifikálvo, amég nem jött bé az egész falu, a kollektív gazdaságnok 73 A román lakosságú Felsődetrehemben kisebb birtokok voltak, a lakosság korábban belépett a téeszbe, a gazdaság korán kimerült. kkor került sor a Detrehemteleppel való erőltetett egyesítésre. 74 hallod, ha nem sikerül egyesíteni a detrehemtelepi kollektív gazdaságot a felsődetreivel, téged lakat alá teszünk. 144

146 A falu történetei A közösben a menetje, amíg szabad vót kiosztani, amit produkáltá, nagyon jól ment. S ha a Telepet ehagyják, csak a Telepet kollektívnek, úgy is jól ment volna. Jobban ment volna. Igen, de mondjuk, 89 előtt vagy tíz évvel nekikezdett progresszíven emelkedni, hogy ha 30 mázsa búzát termeltél, húszat bé kellett adni, és tizet osszál ki. Azután huszonötöt kellett béadjá, és a többi a tiéd. A végin, 86 7-be 100 kiló búzát hagytak személyenként kenyérnek. Nem vót az üzletbe kenyér. mlékszel rá? Nem vót kenyér. Ült fe a vonatra, menjen Temesvárra, hozzon egy kicsi szalámit. A postást bízták meg, hogy nézze meg, van kenyér edobva a vederbe, hogy menjenek rá, hogy mé dobja e a kenyeret. Tehát ha a kollektívnek békét hagynak, hogy nem csak kiszállítás... az oroszakhaz körülbelül, ugyé, oda vót a kiszállítás, érted, amire aztán rá is fizettek a végin... Persze, hogy nagy vót a differencia. ég egy kérdésem van. Az mikor kezdődött el, hogy 100 mázsa helyett 300 mázsát kellett jelenteni? Többet jelenteni, hamarabb jelenteni? Tudod, mi vót a helyzet? Amég kicsi kollektív vót, vagy nagy kollektív vót, akárhogy erőszakoskodik akárki, tiszta egyedül nem vezettem. i má idejébe rájöttünk, hogy ha 10 mázsa búza helyett mi tizenötöt mondunk, mind ahogy történt is a végin. i akko a 15 mázsa búzábo ke adjunk bé. Nem az ezer kilóból, az ból. [Nevet.] i ehúztuk. Viszont akárhogy forgattam... forgattuk, a párt is megfordította a politikáját. Trierezzétek ki a géptő kapott búzát. Érted? Vetőmagnak. S a tagoknak, hogy legyen kitrierezve. S akkor a jó búzát be kellett adni, s ami megmaradt, azt kiosztani. Hallottam, hogy az elején a falu fiataljai össze-összekaptak a detrehemi románokkal. A kollektív idején a falu lakossága már összerázódott a szomszéd falusiakkal. ég igen összerázódott. er én avva vertem a számat, 75 de miko a másik odabaszarintotta, hogy há te. Józsiva nem vagy rokon... [Nevet.] Akko bé kellett fogjam a számot. z megint egy olyan dolog, hogy igazán nem tudam, mit mondjak. Nem akarnék az Isten előtt se vétkezni, de embernek se [ártani]. er azér, hogy román, én azér nem haragszok rá. De ha ő haragszik rám, akkor én is haragszok rá. gészen... hosszú ideig Detrehemtelepen az 53 családba egy román bé nem férkőzett. Pedig édesapámék tízen ültek az asztalhaz. 8 gyermek és a két szülő. De román nem. Pedig lehet, hogy akkor nem is vót ennyire kifejlesztve az ellenség. Nem is ellenséget akarok mondani. Hanem ha te ellenségem lettél, akkor én is muszáj megváltozzak. Így van? [...] Igen, de amikor rájöttem, hogy te élni akarsz az én hátoman, amér... mer én magyar vagyok, akko én is ellenséged ke legyek. (88 éves férfi) agyar iskolába járt? Hét évig. Négy évig vót magyar iskola Felsődetrén. És az et Kövenden jártam, az internátba. Akko vót Soós Laci, Tesnádi árton, Keszeg Ferkó, Tesnádi Piri, Farkas argit. Három évig gépésziskolát. Három évet csináltom nyeden. 58-ba mentem a gépésziskolábo nyedre. 55-be mentem Kövendre, 58-ba végeztem Kövenden, a hét osztályt, s azután ementem és végeztem a három osztályt nyeden. Román iskolát. Aztán lettem traktorista. Aztán 80-ba elmentem a mesteriskolába, megcsináltom a mesteriskolát. Kolozsvárt. S azután aztán traktorbrigádos lettem. S aztán kijöttem betegnyugdíjba. A traktorbrigád szógálta Detrét, gerbegyet, Alsódetrét, Felsődetrét és Szentjakabat. Négy traktor vagy öt. Kicsi mértékbe. Aztán azután megnagyobbultak, ahogy a kollektív gyarapodatt. 75 Tükörfordítás: aşi bate gura jártatja a száját, kardoskodik valami mellett. 145

147 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen ind több-több traktort hoztak. 61- vagy 62-ben egyesült össze a két kollektív, s akko hozták át a traktorbrigádot. S aztán azután alakult traktorbrigád Alsódetrén, mindenfelé. S mük csak eztet szógáltuk, Felsődetrét és a Telepet. Itt a brigádná 27 traktor vót. A kollektív idején már nagy táblák vótak hektáros táblák. Ha elmentek szántani a traktorral, vót mit szántsonak. Permetezett a helikopter s a repülő. e a 100 hektáros búzatáblát a helikopter permetezte. S aztán kombájnozni. Vót 5-6 kombájn. Nekifogtál aratni, vót mit arassál. z vót az előnnye. i vót a nehézség az életében? inden nehéz vót. Nem számítatt, hogy reggel van, vagy öste van, vagy éccaka. i mind a borozdábo vótunk. ük tavasztól hogy kitavaszodatt, ősszel amíg lefagyatt a főd, mi mind a borozdábo vótunk. Tavasszal kellett szántani, tárcsázni, aztán kellett vetni. Aztán jerbicsidálás, aztán aratás, aztán ekekapázás. Aztán kötőződtek. Aztán itt befejeződett, s a párt adta a parancsat. Kellet menni. Innén három traktor megy gerbegyre, megy Lónáro. Úgyhogy nekiek szünidőjek nem nagyon vót. S aztán télen javításokba. A sok gépet kellett javítani. A nagyobb javításokat, amit itt nem lehetett megcsinálni, azt bévittük Gyéresre. De java részit itt javítottuk a gépeknek. S aztán künn a hidegbe. Ilyen hidegbe né, a kulcsakka a kezedbe javítsad a tárcsát, a vetőgépet. Nehéz vót. Volt egy időszak, amikor jelenteni kellett az elvégzett eredményt. S valójában a munka még nem is ért véget. z már 75 után jött a parancs. Ceauşescu rendeletei vótak. Hogy ha termeltünk 40 mázsa búzát, nem 40 van, hanem 50 van. Hogy itt két hét alatt e van végezve az aratás. S aztán a motorina mértéket se adták. otorina nem vót. A termés a kollektív idején majnem duplájo vót. gy hektár kukuricából kaptunk 10 ezer kiló törőbúzát. S búzát termeltünk átlagba 5 ezer kilónál több vót hektárján. És most nincsen csak 3 ezer kiló. És még mondjak valamit. A búzatermés meglett, de kiló műtrágyát adtunk hektárjára a búzának s a kukuricánok. e vót honnan. De a termést el is vitték. A termés el is ment, mer nem osztották ki mind az embereknek. De képzelje el, hogy itt vót 100 vagon búza. ég több, vagon búza ennél a kollektívnél csak. Nem vót mit csináljon velle. S ócsó vót. 20 lej, 25 lej vót egy véka búza. it termesztettek? Vót búza, kukurica, krumpli, dohány, ezek mentek nagyjábo , egészen 77 78, jól ment ebbe az időbe. gész 80-ig, mondjuk. Amiko 61-be alkalmaztak a szémétébe, 630 lej fizetésem vót. Aztán később több vót. Aztán Romániábo olyan élet vót. Tíz lejjel elmentél Gyéresre, s ettél s ittál. Amennyi beléd fért. Vót értéke a lejnek. ikor romlott el a helyzet? 80 után kezdett szűkülni. (67 éves férfi) Szép évek voltak a kollektív gazdaságban? Az, hogy közösen dolgoztak. Szép. Sokszo mondam, azé az szép élet vót. Annyit dógoztunk, hogy sokat, de azé szép vót. Én mentem akkárhová. Csak mondták nekem ezek a brigádosak: Hogy vagy? Kimenyünk ide a K. táblábo kapálni. zek az emberek két lóva mentek, hagy vezették a lovakat, s megint az ekekapát. ondam V. árton bácsonak, s akko P. Sanyi vót a brigádos, mondam nekiek: Ne komédiáskodjunk mondam. Aj mondam, kéne jöjjen egy vezető várasró, hagy lássa meg, hogy az emberek itt hogy lógnak. it akarsz, te? Fére innét! Fére! Vót két fiatal ló, fekete. Bubi, Vulkán. Béállok közibe. kezdi. Feri bácsi: Juli, te ott halsz meg a lovak közt. Nem baj mondam. Üljek fe, hogy megnyergeljem? Ó, menj el, ne beszélj azt mondja szamárságot. ondam: Fére innét! Béálltom a két ló közé, két ember megfogta az ekekapát, mondam: Bubi, Vulkán, előre! Úgy megszokták 146

148 A falu történetei A közösben azak a lovak vellem, hogy én hagy mentem. Aztán végig a kollektívbe minden évbe én vótam a hajcsár. [Nevet.] Szép vót. A két lovon kívül volt olyan állat, amit nagyon szeretett? Vót, de azakat mégse tudtam annyira szeretni, mint ezt a kettőt. zt a kettőt én úgy tudtam... Ha kelletett, mentem pityókát béhozni, ha kelletett, kórét hordani, vagy jött az aratás, kévét ehordani, kévét fedobni, mindenhová mentem. Ferivel, az öreg. Feri bácsival. indenhová mentem. ondam: Fogózzan meg, Feri bácsi. Csak egysze mondtam, hogy fogózzan meg, mondam: Bubi, Vulkán, egy lépést előre. Azak má úgy tudták, hogy egy lépést tettek előre, s má meg vótak állva. (88 éves nő) Nem termeltek sok szóját. Visszavitték a magat, amennyit kaptak. Te annyit hoza, emennyit evitté. nnyi lett. [Nevet.] (76 éves férfi) ikor jött a kollektivizálás, összegyűtettek sok szekeret, lovat. Aztat tudják mondani, hogy az vót jó, a Csáó ideje. De azt nem tudják mondani, hogy dögteret csináltak a Telepre. Összeszedték ezeket a szerencsétlen kicsi lovakat... Szabályos dögtér, mint a hóhérakná. Rádobták a kabátot a lónak a fejére, fejen verték, s csinált az ember egy és fél normáé, fejen csapta, megszúrta az erit, kifolyt a vére, s főzték meg a tyúkaknak. iféle disznóság ez? Igy kellett meggazdagodni egy falunak? er a detreiek már le voltak hullva, már nem vót, amit osszanak, amiko unifikáltok. 76 (75 éves férfi) Vót H.-nak az édesapja, főkönyvelő. Ők kellett menjenek aratásko, menjenek jelenteni, hogy ennyi s ennyi. Négyszer-ötször kellett visszamenjünk, hogy valahogy hozzuk ki. Hatezer kiló. S nem vót csak háromezer kiló, s négy. Hazugság vót az egész mindenség egy kicsit. (68 éves férfi) [Halastó] A szőlő kezdeményezte. ég invesztició alatt vót, s csinálták azt a hidat keresztü. Fel kellett tőtsék. S azt mondták, hogy egyúttal kinyomták a fődet, tőtést csináltak, gátat. ég vót pénz, az állam adta. Aztán jöttek a száraz évek. Ki kellett szedni a halat, me csak iszap vót, ott vergődtek. gy évbe hoztak Tóhátról vagy 30 ezer apró halat. Beléöntötték. Akko jó sok víz vót. Aztán jöttek a szárazságok, nem folyt a patak, kiszáradt, abszolút. Szép vót, s kezdett sás lenni körülütte. S jöttek a vadrucák, má ereszkedtek le. (51 éves férfi) oga 77 egyszer ment el itt az utan felfelé, ment Kókba, egy nagy pártgyűlés vót. eglátta itt a nagy üres területet, F. Pistától felfelé. S akkor itt vót egy négyosztályos aktivista, Pârvulescu, éppen a tennap emlegettem, parancsat adott neki, hogy szántsák fel. Jött a kollektívből a traktor, felszántották. Hogy ültessenek paradicsomat, krumplit, ezt-azt. Aztán a marhák itt jártak keresztül. Aztán egy darabig úgy volt, szántvo. Aztán egysze jött egy detrei bíróné, Ceclan. Az aztán hozatt egy zsák fűmagat, evetették, eboronálták. S ánulálták. Aztán a prim-szekretár Kolozsvárt csináljon, amit akar. Közben künn a határokan hektárjávo vótak parlagba a fődek. Ami nem vót megdógozva. Na így vót a kommunizmusba. (83 éves férfi) 76 Utalás a detrehemtelepi és a felsődetrehemi kollektív gazdaság egyesítésére. 77 megyei pártvezető. 147

149 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Lopás A vetés után még maradtak üresen sorak. S azt mondta a mérnök: Oameni buni. Să săpaţi şi acolo şi puneţi fasoale. Numa burian să nu să vadă. 78 Aztán tettünk mi fuszulykát. Aki arravaló vót. zek az emberek nem vótak rosszfélék. A mérnökek. De a rendőrségtő követelték, hogy ügyeljenek, hogy ijesszék az embereket. szti néni hogy járt. Szüret vót. Jött ő is a szőlőbe, hogy egyen egy kicsi szőlőt. egtötette a kosarait s ehúzta a csíkat. Hogy ne jöjjen erre, ő szokatt járni a firmába. jön az útan. S ha kérdik, hol vót, azt mondja, a firmába. iko leért, B., a mérnök, a kétkerekű kocsiva jött onnan a határról. A legelőről. S meglátta szti nénit. Bună zuva, szti néni, da unde meri? ă duc cătă casă. Na hai, suie pe şaretă. 79 Azt mondja szti néni, úgy megijedtem, csakhogy nem szartam össze magam. Aztán diskurálnak, jönnek haza. Há látta, a kosarak ott vótak. Na szti néni, aicea te dai jos? ă dau jos, mă duc cătă casă. Na, coboară-te. 80 Aztán a vénasszony emagyarázto, hogy járt. A mérnök odaadta a két kosarat. Ia bagajul. 81 Azt mondja, azt hittem, viszen a rendőrségre. Én is úgy jártam, a cseresnyéve. Jöttem, a kosár cseresnyéve a cseresnyeszedésbő, s jön a mérnök utánnam. Kérdi, há kié vagyak. ondam, a B.L.-é. Há hol lakak? bbe az utcába. Azé kérdezte, hogy merre menyek. vette a kosarat, s hozza, hozza. Jaj, én hogy meg vótam ijedve. A vezetőség nem foglalkozatt ezze. B. aztán a zootechnikáná vót, miko má ottmaradtak a mérnökek. Aztán az vót az első doga, bément az irodára, vette az újságot, s kiállott a dombra. Onnan mindenfelé látott. S még olvasta az újságot. S jön a milicista, a főnök. e vót egy főnök köztek, me hármon vótak. Na, ce faci, domnu inginer? 82 Tovarăş, 83 me akko tovarăş vót. Aicea ni, mă uit la vale. Ie, ie, te uiţi, da acolo pe pârâu nu te uiţi, câţi de saci şe tărâţă se urcă acolo. 84 Én ott diskuráltom velle. Da eu nu m-am băgat bakter, du-te acolo la paznici. 85 [Nevet.] Tiszta kacagás vót. A rendőr ehallgatatt, s elment. (76 éves férfi, 70 éves nő) Tőlünk el volt tiltva, hogy nem szabad lószekérrel kimenni a határra, mert ellopjuk a kollektívet. De azért igyekeztek ellopni. Nem lehetett. Hogy tudj többet elhozni onnét a hegy tetejiről egy félvéka szemes törőbúzánál? Képtelenség, ember. De a helyzet az volt, hogy láttuk, amit csináltak a nagyabb macherek. egrakta az autót, megrakta a szekeret, behozta a pityókát, béhajtott a pajta megé, s reggel vitték haza. Húzták a lóval. A hátán mit vigyen az ember? Annyit kellett volna adni a szerencsétlen embernek, hogy ne lássa értelmét cipelni egy véka pityókát onnat. z a helyzet. i akkor jártunk Csehszlovákiában. S ott azt mondta az ember, hogy nekem is van pityókám a kollektívben, de 78 Jóemberek. Kapálják fel ott is a földet, s ültessenek paszulyt. Csak gaz ne legyen. 79 Jó napot, szti néni, hova megy? egyek haza. Na jöjjön, üljön fel a kocsira. 80 Na, szti néni, itt száll le? Leszállok, megyek haza. Na, akkor itt szálljon le. 81 Vegye a csomagját. 82 it csinál, mérnök úr? 83 elvtárs 84 Itt né, nézek lefele. Igen, igen, de azt nem nézi, hogy a patak medrébe hány zsák korpát dugtak el. 85 Én nem bakternek jöttem, menjen oda az őrökhöz. 148

150 A falu történetei A közösben nem hozam haza. Ha én nem veszem ki egyáltalán, megkapam a pénzem. S ha drágább az aprozárban, megveszem drágábbér, de nem cipelem. S azt mondták, ha megázik egy zsák búza az udvaran, s nem kerül a szárisztóba, a kollektív elnök s a könyvelő azonnal mennek a börtönbe, mert nekik az a dolgak. 86 Na azér lehetett ott fehér kenyér. (75 éves férfi) Körön kívül Ő, Albi bácsi és V. bácsi nem tudták elhatározni, hogy mi csinálnok. Jöttek a nyomásokka. ég engemet is küdtek egy versbe, hogy a kerteket le ke venni. 87 Aztán ők lehet, hogy jól csinálták, ők a kollektívbe nem mentek. lmentek inkább dolgozni. De akkor sokat ért az a telek. Azt mér adjuk mi le? Abból meg lehet élni. (89 éves férfi) Aztán miko febomlatt a kollektív, ide a szövetkezetre ki vót téve, hogy Sz. Györke adatt egy lószekeret, egy marhaszekeret, egy lovat, két ökret, egy tehenyet. Aztán én olyan későn mentem, én má nem kaptam semmit. gy lovat kaptam. Vótak, akik nem adtak bé semmit, s négy marhát hoztak haza. er ők ott vótak az istállóba. Ők rendezték. gy káosz, egy öszevisszaság vót. (83 éves férfi) ilyen szépen bé vót állítva az a szőllős. 88 Spálierek. Annyi szőllő vót itt, hogy nem győzték hordani. Aztán most, hogy bejött ez az új rendszer, mindenki nekifutatt a fődeknek. Nagy kár vót a szőllőve. Azt nem kelletett vóna hogy bántsák. indenkinek kelletett az a kis terület. Bé vót kerítve az egész drótkerítéssel szépen. Én jöttem a gyárbó ki, én a szabadságot mindég akko vettem ki, miko vót a szüret. Kiszedték a spáliereket, evitték, a drótakat. Drótkerítést, mindent eloptak, evittek. Nem maradt semmi. ost ott maradt egy csumo főd puszta. Nem dógazza senki. (74 éves férfi, 73 éves nő) 86 Utalás a romániai kollektív gazdaságokban eluralkodott felelőtlen, pazarló gazdálkodásra. 87 A kerítést le kell bontani. 88 Az 1970-es évek közepén 100 ha területre telepített szőlős. 149

151 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 2.7. A kommunizmus Nagyon rég lehetett. A fiam a gyárba lehetett, a menyem e vót menve valahová. Én egyedül voltam itthan. ste vót, este vót. Én le vótam itt dőlve, s hallgattam a Szabó családot. S egysze csak valaki megkopogtatta az ablakat. Ki volt az? Há a milicista. Azt hitte, hogy Szabad urópát hallgatam. (79 éves nő) erre szóródtak szét a telepesek? 89 Az öregek, az első telepes generáció ki voltak halva. A gyermekek mind lehúzódtak az országút mentire, vagy ementek Ludasra. Nagyobb részt Ludasra. Úgy mondták annak, hogy Túl a vízen, a arosan. Két ház vót ott, a Lelkes és a Csahó. Aztán azoknak a területjeket, me ott vót a fődjek, evette a kollektív, s ott osztottak ki 10 vagy 12 ári fődet. Csináltok utat, ami most létezik. S az emberek oda kerültek e nagyobb része. e aztán ezek az én generációmbó, akik mentek kiképzésre, vót egy iskola, amelyik a cukorgyárnak a működtetésihez minden szakmát tanítatt. Szárító vót, maláta csináló, szárisztó. indegyiknek megvót az ő szektora. És hathónapos iskolát csináltok. Na azok aztán miko onnét kiszabadultak, hogy ne járjonak ki a Telepre, s már vót, amelyik vót családos is, kérték, hogy engedjék, hogy csináljanak házot. Adtak oda házhelyet. Igy aztán rendre mind elmentek az Albisi-telepről. Az 1989-es rendszerváltozást egy vagy két család érte meg az Albisi-telepen. Igen, Albi bácsi és Árpi, Virágos. Éppeg olyan iskola vót, mint nálunk ez. És lakás, nagy csűr, kút, véce három szektorra, a léányok, a fiúk és a tanítók. Kereken bé vót kerítve az iskolaudvar. És vót epres az iskolánok, vót kertje az iskolánok, és erdője is az iskolánok. Külön. És akko úgy döntöttek, hogy az iskolát is meg a református templomot is lebontották. S levitték oda az Andrássi-telepre. Az fából vót. Az be vót építve. Onnét tudom ilyen pontosan, hogy a tesvérem akko jött haza, 54 februárjábo a katonaságbo. És én nagyocska vótam, s én vótam a lovakka az állomáson Ludason, hozták az olyan 10 méteres, 6 méteres, 4 méteres gerendákot, ahogy vótak feszabva, a templomnak. Olyan 20x20-asra lehet gondolni. Azok mind meg vótak számozva, ahogy lebontották. S jöttek azok a mesterek, s itten rakták fe gerendából. S akkor csináltak egy tornyot. És voltak sokan közmunkán, hordták a maltert. Az ilyen kulák fiúk, akik nem vótak fegyver alatt. Azokat mind közmunkáro vitték. Azokat dógoztatták munkahelyen, s kitanulta három is a kőműves mesterséget. Azok a fiúk is önkéntes munkával csapták a maltert, és úgy épült fel a templom. Én végig vótam ottan, mert oda vótam nőve, fiatal vótam. (73 éves férfi, 65 éves nő) V. bácsinak vót sok fődje, termése. A pénzt nem kötették semmire. A házuk az utolsó ház vót. 90 S aztán jött a pénzbévátás, bégyutattak s ehevítették. (79 éves nő) 89 A kérdés a Ludasi-telepre vonatkozik. 90 elhagyatott, elhanyagolt. 150

152 2.8. igráció, utazás A falu történetei igráció, utazás Amerika Nagybátyám, apámnak a testvére kiment Amerikába 1922-ben. Józsi bácsi, úgy kereszteltek engemet utáno. Akkor többen mentek, s aztán visszajöttek. Ő asztalosmunkát végzett. Úgy ment ki, mint asztalos, mint mesterember. Ő a katonaságot elvégezte, s akkor ment ki. ár voltak kinn a Telepről a Kiss család. Kiss sztike néninek a testvére. Azok kinn voltak már hamarább. De úgy egyszerre mentek. Azután ment ki Pálffi Zsiga bácsi, ő haza is jött. léggé meggazdagodva. S még vót egy Fábián Sándor bácsi, az is hazakerült. Apámmal levélben tartatták a kapcsolatot. Buenos Airesbe ment. ikor megszülettem én, őtet írták bé keresztapámnak. De nem jött haza. Ajándékat küdett. Jött haza egy gerlai ember. Az értesített, me akko nem volt telefon. Apám lószekérre elment utána. Neki egy borotválkozó felszerelést küdett. z a bácsi azt mondta, hogy nagyon jól viszi, 91 külföldnek dolgozik, 15 munkása van. Asztalos mesterségbe. Olaszországnak dolgozik. A felesége is olasz nő volt. 18 évre lett egy kislányuk. (68 éves férfi) Kik mentek el Amerikába szerencsét próbálni? Nekünk van egy nagybátyánk. Kiment Amerikába, mégpedig New York közelibe, lekerült Kanadába, Buenos Airesbe be került oda, és többet soha nem jött haza. Spanyol nőt vett e, egy családja vót. Bevált a számítása? Ő asztalosmesterséget tanult. Utoljára, mikor írt nekünk levelet, nekem és Pistinek, ketten írtunk neki. iko bejött az autószezon ide hozzánk is, nekünk is vót autónk, azt találtunk írni, Jóska bácsi, a nagybácsink, hogy mind a kettőnknek, a Gyuri fiánok is, a árton fiánok, a nagyobbiknak, van saját taxink. Autónk. Ő erre válaszolt nekünk. Fiaim, megnősültem. 17 segéd dógozik a műhelyembe. Spanyol nőt vettem el. gy leánygyermekem van. De saját taxim nincsen. Örvendek neki, hogy ti így vagytok. (88 éves férfi) Kalandok utazás közben Akko olyan világ vót, hogy akik éjjeliőrek vótak, vót nekiek bonjak. S lehetett venni rá cipőt. S Bogosinak annyi gyermeke vót, ő nem vett rájo. S ő bonra nekem veszen cipőt. mentünk egy szerdai nap, Gyéresen a piacan vótunk. S feültünk a vonatra, s ementünk Tordára. Leszálltunk Bogosiva, s összetalálkoztunk Péter Károly bácsiékka, ők szövetkezetesek vótak. Ők akkor az áruval jöttek le Tordáról, hozták a szövetkezetnek az árut. Hová mennek? ondjuk, hogy hová akarunk menni. Azt mondják, magak hiába mennek, máma délután zárva van, nem lehet vásárolni, szerdán délután zárva az üzlet. ük ahogy gyűvünk vissza, igen biza, de addig a gyéresi vonat ejött. S mi feültünk a 91 Tükörfordítás. Jelentése: jól megy sora. 151

153 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen sinfalvi vonatra, 92 arra a kicsi vonatra. S ott mind beszéltek magyarul, ott valakik, s én ott hallgatkazam, s egysze csak azt látom, hogy a vonat az Aranyas mellett menyen. Jézus mondam, Jóska bácsi, há mi hol vagyunk? S akko ott azak a magyarak meghallatták: Há magak hová akartak menni? ondjuk, hogy mi vissza Gyéresre. Á azt mondják mi most má Sinfalván vagyunk. Sinfalván a templom fent vót a hegyen. S akko odaértünk, s ott leszálltunk, s ott azt mondták: Na hallgassanak ide. agak itt keresztül a hegyen, né, itt közelebb van Gyéres. Igen, de mi nem. i vissza a strekk mellett. Én úgy mentem elöl, me én olyan léán vótam. Jóska bácsi szegény má vénember vót. Lehúzta a csizmáját, a hátáro vette. S úgy jött utánnom, egy dobásnyira. S mikor béértünk, Németi Iosubnak vót a szállodája, neki vót itt tanyájo. És ott Vigh Anti bácsi jött a lószekérre. Odaértünk pont. S akko nem vót vonat Gyérestő Tordáig. S akko nem jártak a buszak, vagy az alkalmik. S azt mondja Vigh Anti: agak hol járnak? ondtuk: Anti bácsi, ne kérdezze, hogy hol jártunk, engedje, hogy üljünk fe a szekérbe. Jóskó bá előre ült Vigh Antiva, én bé a derekábo. Úgy e vótam fárodva. iko hazaértem, anyuék azt kérdezték tőlem: Hol vótatak mostanig, te? ondam: Azt ne kérdezzék, csak annak örvendjenek, hogy még egysze hazajöttem. (79 éves nő) Anyósamhaz akko jöttek ancika néniék látogatóba, akko még nem vótak összeházosadva Pisti bácsiva. Anyósam várta a vendégeket, s anyuva hozatatt két liter pálinkát. Régebben nem buszak jártok, hanem azak a teherautók. Azak hozták a munkásokat. Anyu szegény feült oda, s a karaskosarából persze, hogy az üvegek kilátszódtak. S kilopták, a férfiak mind a kettőt kilopták, kivették. zek a semmirevaló detreiek. Tudam én, ki. Valakik úgy megverték, hogy nyomorék lett, kicsiszekérbe ült. Az szedte ki. iko szállt le, má nem vót egyik üveg se nálloja. (79 éves nő) Költözés it hoztak magukkal? 93 it hoztunk? Őszintén mondom, a bánatot. Nem vót semmink, csak a ruhanemű. ég ruhánk se vót, mind most. A nagy ház annyira rendbe vót, követ vittünk az Aranyosról. Disznóól, négy boxával, két-két méteresek. 8 méteres dohányszín. ég a polyvának is vót fedele. Ott maradt a nagy istálló, s a telepes ház. Azon nem javítottunk. A testvérem csinál égetett téglából új házat. A három hód fődünkre, amelyik kirúgott a főutcára. S azt mondtuk, te menj belé az új házba, s mi maradtunk a régibe. Közel vótunk az erdőhez, nem vót probléma a fa, a melegítés. Ott vót közel, ement, s vágatt. Ő maradt ott, a tesvérem. iko jött e, 67-be? Ott má nem vót mit csinálni. De akko mit csináltak, miko a kollektív evette. Ott vót 70 ári gyümőcsesünk. S akko má nem szerette Józsi se, a tesvérem se, s ejött haza, ide. Ő dógozatt a sántieren mint heggesztő, Ludason, a cukorgyárná. S a sántier ide adta Gyéresre mint munkást. S akkor hogy ne 92 Az ellenkező irányban, a Torda Abrudbánya útvonalon közlekedő vonat. 93 A család Albisi-telepről Detrehemtelepre költözött. 152

154 A falu történetei igráció, utazás járjon oda haza, itt a Lengyelné háza üres vót. egkérdeztük, hogy nem engedik, hogy kötözzen ide bérbe. S akko béiratkozatt ariska is a kollektívbe, ángyó. S akkor az ott maradt mint puszta. S kezdték lopni, az ablakokat béverni. Az odavalósiak. S akkor egy alkalommal összegyűltünk, s megbeszéltük, hogy kell egy házhely, s onnét lebontunk mindent, és idehozzuk. Segített Zsiga bácsi is ebbe, s a nagybátyánk, Károly bácsi. Adott házhelyet. S akkor ott lebontottunk mindent. i két telepes házat vettünk meg. Csak az anyagé. Olyan égetett tégla vót, hogy kitűnő. S a cserép, s a fanémű, egyenes gerendák. S azokbó az épületekbő megcsinálto Józsi, a tesvérem a házot. (73 éves férfi) Öcsi kint dógozatt másfél éve, s azt mondta, hogy nem jön vissza. S kelletett a család neki is, azt mondta, hogy menjenek ki. Kapatt egy embert, nállo lakatt.. vitt egy marék fődet a blokk mellől, miko ment e. Panaszkodott? Persze. Lenézték őket. Azt mondták nekik, hogy olávok, hiábo magyarak. Ő is és az ura is. Jaj, mennyi ideig oláné vót. Jaj, egy kicsi szobájok vót. A két kanapét kihúzták a léányoknak s magaknak, s a két kanapé összeért. iko oda akartak menni a szekrényhez, végig kelletett menjenek a kanapén. Nagyon kicsi szobábo vótak ők. Itt Irsán aztán nagyon rossz házok vót. Azt mondta., miko odamentek, azt mondta, édesanyám, ha látná, hogy hová jöttünk. [Sír.] Olyan lobodák vótak, hogy rá lehetett álloni, megtartatta őket. Olyan nagyak vótak. Hiábo. (80 éves nő) lszóródtunk, mer úgy hozta a sors. Hányan voltak testvérek? Hárman. rzsi vót a legnagyobb, Kocsis Jánosnak a felesége. A második Detrén lakatt. i is ott laktunk, de aztán ide folyamodtunk, ide építettünk, s ide kötöztünk. Én vagyak a legkisebbik. rzsi vót a legnagyobb, akkor a második Ilus, s a harmadik én vagyok. S aztán rzsi férhez jött ide Kocsis Jánoshaz, mi pedig akkorjába, abba az időbe ott maradtunk, akkor a tesvérem férhez ment Nagy Károlyhaz, s ők ott maradtak. S akkor az öregek még éltek, s itt építettünk, s ide kiköltöztünk. iért döntöttek úgy, hogy kijönnek Telepre? Detréről több család kijött. Tudja mér? Abba az időbe vótak a gyáristák. entek a gyárbo. Nem vót busz. A busz nem jött bé Detréig. Télen? Csak ide né, az aljig jött. S akko kelletett navétázzonak. S nagyon nehéz vót. Tél vót? Tavasz vót? Sár vót? Villany későre vót. Úgyhogy arra kifolyamodatt, hogy jövünk ide, me közelebb a navétázás. ihály bácsi is ingázott? Igen. S na akkor az én apám... Fiatalak vótunk, persze, s azt mondta, hogy építsünk ide. A kollektív idején vót ez. elyik évben volt? ikor építettünk, 66. Igen, akkor a kollektív még ment, ott dolgoztunk, s akkor én ide jöttem, ehhez a kollektívhez. Nem maradtam ott. S én akko ezt a házhelyet kaptam a kollektívtő. Akkor adtak kisegítő kertek 15 vagy 16 árit. S akkor én itt maradtam. S akkor itt építettünk avval a bűzzel, hogy kijönnek apámék is. A szülőket is ki akarták hozni? Ki, ki akartuk hozni. De nem sikerült, me ők má meg vótak szokva Detrén. Le vótak telepedve. Akko gondolkoztak, hogy mindegyik a családjávol legyen külen. ikor haltak meg a szülei? Há édesapám 84-be halt meg, édesanyám talán 67 [-ben]. Ha jól emlékszem. Az rős család mennyire volt kiterjedt család Detrén? Nem volt olyan nagy család. Édesapjának volt testvére, aki az rős nevet viselte? Igen, igen, vótak. Vót egy tesvére, melyik Nagycsánbo telepedett le. Oda ment férhez. Akko vót egy másik, rős Jóska, az Detrén maradatt. Akkor vót rős Julis, az is Detrén maradatt. nnek a Pistának az édesanyja. zekkel tesvér vót. 153

155 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Akkor még vót egy Alsódetrén. Úgy e vótak ők is szóródva. De akkor többen jöttek Telepre. Tudja, inkább az hozta ki, hogy ide jöttek dógozni a kollektívbe. S akkor itt a kollektív adatt kisegítő kerteket. Pedig építeni ott is ugyanilyen könnyen lehetett volna. Lehetett volna, hogyne lehetett volna. De ezek a szülők, hogy itt magyarak vannak, és többen románok. Úgy vót, ott minden szomszéd román vót. eg vótunk szokva, jól vótunk velek. Anna néni az iskolában románul tanult vagy magyarul? agyarul. Négy osztályt Detrén s hármot Túrban. iért Túrban? Oda mentünk, mer nem vót közelebb iskola. Volt internátus? Igen, igen, igen. elyik években? [...] i oda mentünk Túrba, mer oda húzatt egy tanárnő. Az a tanárnő nálunk vót... Nagy Katalin. adarasi vót ő. S nem fogadta akkorjábo senki, hogy kosztat ad, vagy háláson. 94 Aztán nálunk mindenki megfordult. Hozzánk mindenki jött. Édesanyám ellátta, s jól érezték magakat vellünk. S akkor ő innen oda vót helyezve. S akkor a köttetést tartatta vellünk. Na, Anuska, ide jössz, gyere ide, én itt vagyok, s internátus van, teljes ellátás vót, nem kelletett fizetni. Úgyhogy aztán oda folyamadtunk. [...] Úgyhogy aztán három évig ott vótunk. Nemcsak én, hanem vótunk vagy ötön innen. Aztán ott tanultunk, s kijártuk a hét osztályt, mer akkor az vót a kötelező. S akkor aztán jöttünk, má nagyacskák vótunk. Állás nem vót. Kollektívbe. [...] Nem bánták meg, hogy kijöttek a Telepre? Nem. [Nevet.] Bántuk a szülei házat. Hogy ott maradatt és ejöttünk. De ha má mi alapítattunk családot, nekünk vót a családi gondunk. [...] Aztán mentünk apámékhaz, én minden héten mentem. Ők ketten maradtak ott. Detrén nem vót papunk sem. [...] (73 éves nő, 74 éves férfi) [Férje] lvégezte az iskolát, elment az inasiskolába, szerződéssel, elment katonának, s katonaság előtt is, után is a gyárban dolgozott. Itten abban az időben mindenki elment. (63 éves nő) Én osztálytárs vótam Kózer Idukával, Bőti Danika, Németi Bandi. Korbeliek vagyunk 8-9-en, 48-asak. Péter Karcsi, Tasnádi Árpi, oldvai argit, Bartók Rozika. Akko a világ má kezdett modernizálódni, az iskolák, az inasiskolák. S akko mindenki elment. (63 éves férfi) Külföldi élmények [csehszlovákiai emlékek] [Bátyám] hordta a mezőre, amit kellett. ondam neki, te, mikor megállsz, mé nem hozal egy pár cső törőbúzát. Hogy adj a lovaknak. Azt mondja: Öcsém, inkább repedjen meg a főd. e ha megfognak, meglátnok, anná nagyabb szégyen nincs. Nem él Dezső bácsi, má az megmondaná. Ő is vót nálloja. A bátyám kertjinek a végibe vót ződséges. Ott isten tudja, hány zsák műtrágyo vót. Azt mondja neki: Te Feri, te itt könnyen tudsz létezni azt mondja. Csak éppeg hogy nem vágto szájbo Dezsőt. Azt mondja: Te tolvajnak néze? azt mondja. Nálunk efféle 94 hálás: a hálni és a szállás szavak összevonása. 154

156 A falu történetei igráció, utazás nincsen. Aztán még egy. Én vótam ott násznagy. Bátyámnak a léányáná. Azelőtt való nap kellett menni a néptanácshoz. És le kellett adjak mindenféle iratat, az útlevélle. S na, hagy magyar vagyak vagy román vagyak. Há má tudták, hogy magyar vagyak. S akko odaadta az elnök egy nőnek. Könyvelőné vót vagy mi. A géppe dógazatt, írónő 95 vót. Azt mondja, pontosan ahogy van az útlevélbe, úgy vedd le. És kéremszépen, ehozza a nő, s nézi az elnök: á tévedté. gy betűé újra kellett írják. (82 éves férfi) inden utca le volt aszfaltozva. lég széles utcák voltak. Kétfelől rózsák, s a fű lenyírva. S egy csomó üvegház. inden oszlopra vót téve hangszóró. S mondták, hogy mit vesznek bé, kinek mire van szüksége. Holnaptól vesszük a paradicsomat, telefonáljanak bé, hogy kinek mennyi ládára van szüksége. S akko jött ki az autó. A központba Rózsika néni vót az igazgatónő. Jött az auto, letette a műanyag ládákat a kapu elé, azt megszedték, s kirakták, s evitte. S engem elvitt egyszer, hogy mutassa meg, hogy hol dolgozik, milyen szép helyen. ondom, Rózsika néni, én mindent megértek, kirakják, ehozzák ide. S az ember megbízik abban, hogy itten lemérik. Úgy megnézett, mintha egy marslakóval beszélt volna. Hogy lehet ilyent kérdezni. ondam, én nálunk elmegyek, eviszem bé a cukorrépát, s a szemem előtt meglopnak a mérlegen. És ott az ember bé se ment, lemérték, és hazaküldték a pénzt. És ez még kommunista időbe vót. [...] ég élt a testvére, annál is vótunk. A kert vége egy rétre ment ki, s az a kollektívé vót. Ők nem kollektívnek mondták, vót a cseh neve. S oda le vót téve a sok műtrágya. S apám azt mondja, te, Feri, há éjje nem hoza bé egy-egy zsákka. Azak úgy csodálkoztak rajtunk, hogy milyen mentalitással megyünk oda. Hogy az ember azan van, hogy ha van valami, azt e kell lopni. Ők náluk olyant el se tudtak képzelni. eg voltak fizetve, volt mindenük, minden jól volt. (51 éves férfi) Ingázás Én dolgoztam tíz évet a préfábrikátban. 60-tó egészen 70-ig. Akko én ott átjöttem mind ottan Tordán az állomáshoz. A CFR-né dógoztam, az átrakóná. ié? Ide nehezen tudtam járni, a préfábrikáthoz. Nem vót autónk. A Cementgyárhoz jártak Kókbó, jártak Alsódetrérő, vót autóbusz, az a cementgyáré vót. i nem tartoztunk oda hozzájak, s nekünk nem adtak ábonámentet arra a buszra. S akko mi vót? Innettő nehezen lehetett járni. Én kellett menjek bé nappa két órára. Busz nem vót. kellett menjek innen 10 órakko. Akko ezek nem vettek fel, ez az ábonáment nem vót válábil az ők buszakra. S az emberek is olyanak vótak, hogy minket nem nagyon vettek számba, minket nem engedtek. Akko itt a CFR-né, itt vót ábonáment ingyen. Vót a tordaira is, vót Gyérestő idáig. Vót ábonáment. Ingyen adták. Aztán itt is ledógaztam tíz évet. Aztán valahogy nagy későre, valahogy, valahogy lehúzódtam a Szeggyárhoz. Itt is ledógoztam vagy tizenötöt. ük a Szeggyárná a tránszportná vótunk. Vagonakat lerakni, ferakni. Vótak sztivuitorak, azakka dógoztunk mi. Sokka könnyebb vót, mind akárhol itt, és nagyabb vót a fizetés is. [...] 38 évem van 95 gépírónő 155

157 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen ledógozva. Sokszo annyi vót a nép, hogy nem tudtunk feférni. S akko lementek a buszak, mindjá ezek telefonáltak, hogy mük itt maradtunk. Hogy jöjjenek utánunk. Aztán vót egy mikrobusz, az jött rendesen. Vitt minket rendesen. (74 éves férfi) Vendégmunkások Ausztriába, éjnek idején egyenként, libasorban, csendben, szó nélkül le az buszról, bemenni, reánk se néztek, hogy lepecsételjék az útleveleinket. S megint a spanyol határon, amikor nem akartak beengedni. Abban az időben még kellett meghívó, a meghívó lefordítva, a közjegyzőtől hitelesítve. Nem volt könnyű dolog. gy órát kellett keringjünk, amíg jött egy másik határőr, másik váltás, s akkor átengedtek. (63 éves férfi) ikor indult külföldre? 2005-ben. Későn. i volt az első meglepetése? Én művelt, szép országba mentem, de mégse szeretem. Úgy tűnik, mint amikor eladnak valahová rabszolgának. Alacsonyabbrendűnek érzed magad, hogy muszáj itt hagyd az országot. Az elején nem ismertek. Persze, románok, újak, ki akartak használni. Ha te odamész, dolgozz minél többet. Itt vannak ezek, elvégzik a munkát. Ha valami nem tetszett, azonnal hívtak egy olyan osztályfőnöki órára, hogy úgy s úgy. Telefonáltak ide haza, mert innen voltál küldve. S ezek, hogy na mit csináltál. Hazaküdnek. De ahogy telt az idő, megismertek jobban, s most már olyan egyenlőnek érezzük magunkat velük. Olyan szempontból, hogy az igazgatóhoz én is úgy elmehetek, mint ő. S ugyanúgy meghallgat s igazat ad, ha igazam van. Nincs az a különbség. A határon milyen élményei voltak? Lekezelést a román határon éreztem. Valamit általában kellett adj. Hogy a csomagokat ne nézzék át, s átengedjenek vele. Az első két évben nem voltunk az únióban, ban. Akkor vízummal mentünk, Bukarestből. Adtak három hónapra, s meghosszabbították Hollandiában három hónapra. ikor jöttünk, a román határon nem jöhettünk bé, hogy ne gyűjtsünk pénzt. inden határon ellenőriztek? Az osztrák határnál. Leszállítottak. mlékszem, éjszaka érkeztünk, s mindenki egyenként el kellett vonuljan, s mindenkit egyenként megnéztek. S a papírjaidat. A csomagokat megnézték? Arafelé egyszer a magyarok bévittek, s átnézték a csomagokat. De miért? Volt az a szabad határ, hogy lehett szivart vásárolni, vámmentesen. A románok bémentek, s kartusszámra szivart, s a magyar vámosok láttak. ikor felültünk, mindenki le, lássuk, mennyi. Annak is adtunk egy kis pénzt, s mentünk tovább. Valakitől koboztak el valamit? Tőlünk nem, de Németországban egy másik csoporttól. Ők akkor voltak elsőévesek, mi másodévesek. ikor mentek Németbe, bémentek egy benzinkuthaz, bent az országban, nem a határnál. ikor jöjjen ki, eléjek húzatt a német rendőr, s ohahoztak egy szemetes kukát, mindenkinek átnézték a csomagját. Ha szalonna, ha szalámi rendes csomagolásban, ha ital, bé a szemétbe. Akinél pálinka vót, s több szivar, azt meg is büntették. Nekünk nem volt ilyen helyzetünk, hogy elvegyenek valamit. A magyar vámos fellép, s azt mondja, tud valaki magyarul. ondom, hogy én magyar vagyok. ondjam meg az egésznek, hogy vegyük a csomagjainkat, s oda bévisz, s ott vót egy hosszú asztal, s rakjunk ki mindent. Én mentem elsőnek. Vót egy nagy bőrönd, egy nagy táska. Hát hat hónapra mentünk. Viszel sok ruhát. S első évben nem 156

158 A falu történetei igráció, utazás is tudtuk, mit nem lehet. S na, felbontom, de nálam szivar nem volt. egnézi, minek ennyi ruha. S mondom, uram, né, hat hónapra megyünk. Jól van, na. S vót kettő, amelyiknél sok szivar vót. S fennhagyták az autóban, a plászában. S ő észrevette, hogy az nincs lehozva. S azt mondja, hogy kettő nem hozta e a csomagjait. S azok közben ki is szivárogtak. Fejön, s azt mondja, kettőét megint át kell nézze. Azt mondja, hogy 50 euró, s akkor elenged. i nyolcan voltunk. ondam, fiúk, akinek van szivarja, az szedjen, mert én biztosan a ti szivaratokért nem fizetek. Ugyhogy neki azért megmaradt, így nem vette el tőlük. z még mindig jobb, mint amikor a német eldobáltatta a kajájukat, s mindent. [...] ilyen volt Hollandia? Nem lehet összehasonlítani. Két különböző világ. Én ott első nézésre mindent perfektnek láttam. Azt mondtam, itten hibát se kap az ember. Nem is nagyon kapsz. Ha nagyon keresed a hibát. [...] inden ház úgy néz ki, mintha új lenne. inden ház egyforma. Nem mint hogy egyik ház omlik, egyik palotát épít, a másiknak összedől a háza. [...] Olyan egyformák a házak, hogy az elején vesztődtem el állandóan. Nem volt egy pont, egy reper. inden ház, minden udvar, s minden utca... te, mondam, ha itt végigmész... Én láttam egész Hollandiát. Ahány városon végigméssz, ugyanaz a mese. inden új, minden. Játszóterek, begyepesített helyek. Aztán Hollandiát úgy képzeltem el, hogy mikor odaérek, olyan homokos, vizenyős hely. Te, mikor láttam, hogy milyen fák, milyen öreg fák, milyen fenyves erdők azon a sík, homokos vidéken. Nem jött, hogy elhiggyem. egbecsülik a növényeket. Ott elnézem, hogy ha a fa megöregedett, levágják, s ott hagyják korhadni. Olyan fák né. j, nálunk a cigányok hogy elhordanák. Ott hagyják, azt mondják, a bogaraknak, az ökoszisztéma megmaradjan. Ami meglepett nagyan, az állatvilág. Vadruca, vadliba, hattyú, halak a vízbe. Dobálod a kenyeret, jönnek rád. Vannak a kicsi üregi nyulak. Teli van mindenhol. A bicikli elől nem áll félre. entünk biciklivel a firmáig, regge korán. Úgy szökdöstek ott. ondom, nézd meg, te, nem jött hogy elhiggyem. A hattyú, ha leülsz enni, odajön, elveszi a kenyeret a kezedből. Nem félnek az embertől az állatok. Nincsenek zaklatva. [...] Az elején állandóan el voltam keskenyedve. 96 Volt egy H. nevű... Nagyon rendes. Avva dolgoztam egy évig, aztán rákos lett. Az vót a praktika tanárunk. S látta, hogy elszontyolódva. S min jött, s mind viccelt, fiúk, hát nem szeretitek itt. Úgy csudálkozatt, hogy nem szeretem én Hollandiában. ondam, nekem itt még a levegő is idegen. ondam, te nem tudad ezt elképzelni. int amiko kiszakítnak valahonnan. S áttesznek. Hiába itt jó, mert te olyan idegennek érzed az elejin magad. eg ke szokni. (51 éves férfi) gy kóki. lment Spanyolországba. Azt mondja, ők kinn aludtak egy városban a bokrokban. A templom előtt vót egy park. S az emberek, akik jártak a templomba, még dobtak nekik egy-egy pokrócot. Két hétig is ott aludt. S akkor ment egy-egy ilyen bukaresti cigány. Telefonált: Da, câţi îţi trebuie? Cinci? 97 S akko ezek ugrattak ki a bokrokbó. Să văd, dacă găsesc. 98 S akko ezek mind ki a bokrokbó. Te, engem, engem, engem! Képzeld e. ost má nem a spanyolhoz mész dolgozni, hanem mind a románhaz. (51 éves férfi) 96 Kedvetlen voltam. 97 Igen, hányra van szükséged? Ötre? 98 lássam, találok. 157

159 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A sofőr Sofőrként dolgozott korábban? Persze. Én 64-be elvégeztem a 7 osztályt. Anyámék akarták, hogy menjek az inasiskolába. ondam, én nem menyek, hogy nekem dudáljon a gyár. ész három évet inasnak a szémétéhez, s megmaradsz mint traktorista ig itt voltam. S akkor elmentem az iskolába. 18 éves koramba nekem a hajtási a kezembe vót től van hajtásim. Három hónapat vótam próbaidőszakat. ind azt csináltam. A kollégáim, Karcsiék bementek a gyárbo. Bé az ólomba. 99 Nekem legelőször vót egy Csepelem. 100 Az olyan okos kicsi gép volt, hogy csak éppen hogy nem beszélt. e legelőször mikor megkezdtük az életet, mi volt, ember? A Steagul Roşu, a olotov. A háborútól megmaradt gépek vótak Romániában. A háborútól maradt itt, orosz gyártmány vót. A Steagul Roşut nálunk csinálták, de Ceauşescu el is adta. Csinálta legelőször a Carpaţi-t, a három tonnást. Jó gépek vótak. Hogy a Dacia bújjan e mellőle. S azután a Buceag. S azután jött be a Diesel. Én ekerültem Csíkszeredába. Itt nem vót munkahely, nagy spágákat kellett adni. Apáméknek nem vót. Ott nagybátyám vót az IRTA 101 -igazgató. S hazajött ide, motorbiciklive. it csinálsz? Há mondam, itt egy Steagul Roşuval kínlódak. Hadd a francba, gyere le hozzánk! Az kellett nekem. Lementem oda. S dógoztam vagy két-három hónapat, s azt mondja, hallgass ide, kicsi komám, ke menjél iskolába, Désre. Innen hiába küldek, ezek nem tudnak románul be jöttem el Szeredából. Az IRTA-hoz jöttem. Onnan 92-be jöttem el. Vót egy nagyon jó barátom, a hadseregné dógozatt. S felvettek, egy hónapra. S megmutattam, mit tudok. Nyóc évet. Külföldi utakra hogy kezdtél járni? iután az IRTA felbomlott, 1992-ben, a revolúció után két évre, az egyik haverem kérdi, hol vagyok, mit csinálok, merre járok, te, nem jössz? Dehogynem. S akkor így kezdtük meg, először agyarországot jártuk sokat, hetente kétsze átmentünk agyarországra, s akkor voltam Olaszországba, szintén a Román Operával, s aztán a másik évben mentünk a Temesvár Belgrád [úton]. Az Opera letaxált három autókárt, voltak a Ikaruszok. lmentem agyarországra Cegléd mellé, s onnan vettem még egy Ikaruszt, hogy legyen nekünk. z a Temesvár Belgrád minden nap vót. ost a nyáron Angliábo vótam, Londrától vagy 60 kilométerre. Hoztunk egy betonkavaró gépet. Addig nem vezettem jobb felől lévő volánost. [ ] Béhozták ezt az úniós törvényt, modernizálták a határokat. ost szondázsba dógoznak. Te, gyere nézzük meg ezt a kocsit. Jó napot. Jó napot. A személyazonosságot odaadod neki, megnéz. zt kinyitja? Persze, uram. Közbe nekik megvan az a detektor, felszerelés. Ők aztán má tudták, hogy a románok mindent átvisznek. indent eladnak. Olyan esetünk vót, hogy hét személlye egy Ikarus meg vót rakva. Hét személlye. És az mi vót? ind Clujana-i bakancs és cipő benne. Alol a ládák teli, akko a függönyek behúzva, leblokálva, hogy ne csússzon fére, s megrakva egész fe a plafonig cipőve. És mi mentünk rnőkéve. rnő azt mondja nekem, hogy te, gyere, me megvan 99 Ólommal fertőzött környezetbe. 100 A Csepel motorok gyártása 1929-ben kezdődött. 101 Intreprinderea Română de Transport Auto Román Autószállítási Vállalat 158

160 A falu történetei igráció, utazás a fuvar. menyünk. ondam, nézzük meg, ki van a vátásbo. Azt mondja, hagyj békit, lemenyünk Aradra. És vót egy idős fehérnép ottan. Rosszféle fehérnép vót, érted. Pfaj, apám, nem lehetett. Akko még a vám egybe vót, a román s a magyar egy épületbe vót. S én megbarátkoztam velle. Te, mi van benne? Né, mive vagyunk. Cipő van benne. Csak? Csak. Na ke ennek is, annak is. Aztán vett négy-öt pár cipőt e. S aztán kapta azt a lejt, azak a piros tízlejesek vótak. Adták azt a lejt, s eresztettek át. A magyar: Szija. Szija. i van? Te nézd meg... Nem lehet, me itt nézd meg... Na, menyünk, ugyancsak oda fére. Te, vigyázzotak, me jön Imre, s az kinyút. Cigaretta van? Van. Phujjajajaj! Abbó csináltok pénzt. Tudad. S akkor neki is bé. A kőbányai piacra mentünk, s akko a Tigris piacra. 102 S aztán erre-arra. Ők csak tették le, a másik adta a pénzt, s jöttünk vissza. S hogy ne jöjjünk üresen, bémentünk a Keleti Pályaudvarra, s ott vártak, uram, Váradig elviszen, vagy Kolozsvárig. Persze. Aztán megraktuk, s jöttünk. S azt mondja, nekem van két táskám. De úgy tegyük, hogy ne vegyék észre. Ugyé, a rendőrség kezdett talpra állni. Kezdett kicsit törvény lenni. Éjje két-három órakko értünk bé Kolozsvárro. S dudáltom, a taxisoknak, hé, gyertek ide gyorsan. indenki vette a csomagját, pák-pák, belé. ire jöttek a rendőrök, ők má elmentek. Így lehetett. elyik volt a legszigorúbb vám? Az olasz. Nem lehetett ciglizni vele, vagy házsártéraskadni. Ottan ki vót téve a sebességkorlátozó, 5 kilométer óránként. Aki meghaladta, azt meg is büntették. Nem bocsájtott meg senkinek se. Hogy adsz neki valamit? Az nem állott szóba, ember. S azután vótak az osztrákok. Jajaj, nem lehetett vellek diskurálni. S vótak a szlovénak. Jártam sokat Szlovéniába. Ott még kellett az útlevél. ilyen rend van ott, tisztaság. Nagyon szerettem. ikor a kicsi állam azt mondja neked, hogy ez 50 bani, aztán az 50 bani, ember. Nállunk ki van téve, hogy 50 bani, s amikor fizetsz, kiderül, hogy 75 bani. Há miért? Uram, a főnök azt mondta. [ ] gyszer jöttem oldovából. S ténleg elkapott az állom. S ahogy kijössz Hévízről, látok egy parkolót. Férehúzok, megállok, leotom a villanyt. S ledőltem az ágybo. Ütik az ajtót. Az rendőr azt mondta nekem, kedves uram, ne haragudjan, hogy megzavarom, fekőtöm. enjen el innen valahogy, világosabb helyre, mert itt a kerten bejül kilopták a másiknak a motorináját. Korekt úriember vót. Nagyon szépen köszönöm, viszontlátásro. [ ] iko jött a revolúció, én olyan éves vótam. entem erre is, arra is, nem vót időm, hogy vegyem aztat a könyvet. De én azt mondtam sok fiatalnak, hogy vegyed a könyvet és tanuld meg. ert mikor bemész és tudsz velle beszélni, másképp vagy. Kihúzni a csíkat, kimenni szépen. De legyen eszed, hogy ne nyomjanak bé a sarokba. utasd meg, hogy ember vagy, jó munkás vagy. Van valami a mágnesbe. ost, mikor voltunk Angliába, mentünk a mérnökkel s a főnökemmel. Azt mondja nekem: Tati, mit dógozal otthan? Hónap 10 órakko megyünk Angliábo. Neki kéne egy betonkavaró. Belé az Audiba, s kavarjad. lindultunk máma 10 órakor, s másnap fél háromkor ott vótunk. Vót mit szappanyozni. Aztán a mérnök németül is, angolul is perfektül beszél. ondam, Zoli, fiatalember vagy, tisztellek és becsüllek. (63 éves férfi) 102 Józsefvárosi piac. 159

161 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 2.9. mberek, sorsok mberek, sorsok Aczél báró jött ide 103 né, Albert Laji, Szász Feri bácsi, Szász Sanyi bácsi, Tóth ihály bácsi, Kiss bácsi, Kózer. Jött, s aztán ott Albert Laji bácsiná tartatták a gazdaköri gyűlést. A modernebb gazdaságra indítta bé őket. Neki vót repülője is má akkor, vót autója is, az a régi típusú, s lóháton is jött. Sokszo lóháton jött keresztül Cikudan, a kóki erdő mellett keresztü, s jött ide. S miko elvégezték, Kiss bácsinál összegyűltek a nagygazdák. Szász Feri bácsi is ott vót, s fogadtak nem tudom, hány veder borba, hogy az ő lova, nem tudam, meg vót kötve künn, s falépcsők vótak, két-három lépcső vót fe a kocsmába. Itt a szomszédba vót, az utca felé nyílatt ki a kocsma ajtója. gy jelre, azt mondja, az én lovam itt van benn a kocsmába. Nem tudam, hány veder borba Feri bácsi fogadatt. S füttyintett egyet, s béjött a ló, fe a gazdája mellé. Bényúlt a báró a zsebibe, kivett valami kockacukrakat, a szájábo dugta, megsimagatta, s kiment. Nem vót megkötve, me azt mondta Aczél báró, hogy itt üljek, két-három éccaka, nappal, az én lovam innet nem meen el, ha tudja, hogy én benn vagyok. (83 éves férfi) Hogy került a férje a Telepre? Feri? Ó, hogy. Akkor vót az a szegény világ Csíkba. Az vót 46-ba ba vót ő itt, aztán azután kerültünk össze. Feri bácsi ejött a többi emberekke, nem csak ő egyedü jött. Hogy vegyenek egy pár véka gabonát. á nem vót ott semmi. Az a nagy szározság, az a nagy leégés, az állotaknak nem vót semmi se. iko jött, azt mondja, ő nem járt errefelé. [...] S úgy megszerette ezt a helyet. S azt mondja: aga nem jönne hozzám férjhez? ondam: Ó, Feri drága, hát de én magát nem is ösmerem. Én nem is tudam, hogy maga ki s mi. Á azt mondja, megmondják ezek az emberek. Nem vótam én rossz ember, s nem vagyak én rossz ember. Csak a szüleim elhaltak má két éve azt mondja, és egyedül vagyak. Aztán ehúzódatt egészen 47. május 18-áig. Akko összekerültünk, s akko azt mondta: Én többet nem maradak Csíkba. Többet én nem ülek itt. ondam: Há mi az ördögé? Én nem ülek itt, én emenyek arra a vidékre. Nálunk nem terem. 105 Aztán ez hozta el. (88 éves nő) Akkor édesnek, édesanyámnak, Gál, kiment a tesvére agyarországro. iskolcra. Tatabánya van közel, szénbánya. egnősült, négy léánygyermeke született, a tatabányai szénbányából ment nyugdíjba. Dógozott nem jó helyen, a szénbányábo. Vótunk náluk, fekerestük, egyik se nem vót jobban, mind mi itt Romániába. (88 éves férfi) S Dani bácsi, Péter Dani, az olyan gazda vót... lőszö megvót a telepje. S akko Ráki nénive kapatt 11 hód fődet, s tehenyet, s lovat. Szilágyitó, me Szilágyinak 100 hód fődje vót gerbegyen. Dani bácsi szép ember vót. Nagyon jó írástudó, me vót 103 mezőzáhról. 104 A Székelyföldet sújtó szárazság éve. 105 Ti. A ezőségen jobban megterem a gabona, mint a zordabb éghajlatú Csíkban. 160

162 A falu történetei mberek, sorsok gazdasági iskolájo. ennyi ideiglenes szerződés van, az majnem mind Péter Danitó van. A 14-es háborúba törzsőrmester vót. Fehér Zsiga is járt oda az iskolábo, Tóth Károly is. (83 éves férfi) Téglás Ferenc itt lakatt Sz. Feriékné. mulatta a vagyanát. Valahova elhúzódott? lhúzódott Tordára, aztán elhúzódott agyarba, ott vót valami rokonság. (76 éves férfi) [Tóth Károly] Apu. Az első világháborúba. Tüdőlövése vót. És bévitték a kórházbo. S aztán az anyja és az apja elmentek hozzájo. S őtet meg akko kivitték, s odaállítatták egy fához. S akko az anyja s az apja mentek ott béfelé. S akko má haladtak e mellette, s visszanézett az anyja, s annyit talált mondani: Nézd meg, te, szegény katona. S akko apu szólatt hozzájak: Há nem ismernek meg? Szegény apunak a tüdője át vót lőve. [...] Táti elég úriember vót, ő gazdatiszt vót. otorbicikli vót neki adva. ent a vásárbo. ent a vásárbo, s a szegény embereknek vette a tehenyet. ent vele tíz szegény ember. S apu bément a vásárbo, s körülfogták. Csinálták a vásárt. S apu fizette ki, s hozták haza a tehenyeket. Vót apunak egy könyve itthon. Oda vót írva, megvizsgálva, az istállónak ajtója van, ablaka, takarmányo, ennyi bornyúja van, ennyi tejet ad. Apu kellett járjon. Hol volt gazdatiszt? Kolozsváron, Török Árpád tanyáján. Vót egy nagy gazdaság. Regelenként ment bé a katonasághoz, vitt katonát. Vitte dógozni. Aztán úgy mentek a katonák, jaj, uram, engemet vigyen, engemet, me én dógozak. iko a telepesek átfutattak agyarországro, mind ott álltok meg apuná. Szöktek át, miko háború vót. Aztán mondta apu, hogy mentek ki megnézni a gazdaságot, vagy úr. Aztán ő csináltotatt ebédet, vágtok le, me vótak bárányok, disznók, juhak. Nagy ebédet csinált. Aztán miko vége vót, mondta, na, mi menyünk. ondta apu, na, jöjjenek csak bé egy cseppet. iko meglátták, hogy meg van terítve az asztal, jaj, hogy örvendtek. Rendezte őket. Anyu haragudatt. i itthan nyomoragtunk ben ment át? Igen, átment, hogy cseréljen, csináljon vásárt, hogy egy román átjön ide. S ő nem tudta, s a határ szépen lezáródatt, s ő ott maradt. S mi itt maradtunk. Ő aztán háború után nem jött haza még egy évig. Amég helyrejött a törvény. (79 éves nő) Szegény szüle annyit szedte a cseresnyét. Az szpór asszan vót. ent, szedte a kalászt aratás után. Sok búzát öszegyűtett. ent a piacra batyuva. Az abrasz össze vót kötve, s itt átvetve, s fogta. S ment, vitte a tejneműt Gyéresre. (83 éves férfi) B. hogy került a faluba? Ő is bitang vót. Azt mondta, hogy őtet a németek csinálták az anyjánok, az anyja egy székely kurva vót. Béadták a lelencbe. Őtet is, s még egy Pistát is. S akko Téglásék kivették a lelencbő, itt nevelkedett Téglásékná. Sokat dógoztunk mi ketten. S hazajövek egysze Németbő, 106 s meek Szófiához. B. kint ül, s azt mondja: Üljen le, mondja e, mit látott. Nem mondam, úgyse hinné e, amit mondak. Én? Hogyne hinném? Sze az apám is az vót. Én hogy ne higyjem? (Azonosítatlan adatközlők) 106 németországból. 161

163 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A telepes Németinek a fia, Németi Zsiga dohányárzsent vót, a felesége meghalt. 51-be szedték a krumplit, s ott a nagy melegtől agyvérzést kapatt. S özvegyen maradt, s elvette gerbegyről ezt a Biharinét, Karcsival s Sanyival. A kollektív után aztán kaptak házhelyet az epresbe. A Kissébe vagy a Tóthéba. S az iskolakertbe. A Karcsié is úgy vót kapva. A vénasszony egy sváb fehérnép vót. Nagyon ügyes fehérnép vót. Vót egy Bihari nevű nagybátyja Gyéresen. Ügyes ember vót. Csak aztán ezek mind a ketten nekiadták a fejeket az italnak. (83 éves férfi, 75 éves nő) Frátoji szármozásújak vótak a vén Szakolczi. Az Nyitrai Jancsiná vót mónár. Sokáig. Az is iszákos ember vót. Az egész Szakolczi iszákos vót. G. is abbó akasztatta fe magát. ásképpen nagyon jó sofőr vót, de az ital oda vitte. S aztán az öreg Szakolczi itt is vót olnár. Itt is laktak a [Péter] Laji házábo, miko Laji bácsiék a Regátbo vótak, laktak egy évet vagy kettőt. Nagy család vót. isi idekőtözett abba a házbo a malamtó. S vót Gergely, Rózsi, Anna, sokan, vaj heten. Ilus Bőbe ment férhez. Anna talán Kolozsvárro került e. Vót Anna, egy fekete, mint egy cigány, olyan barna vót. (Azonosítatlan adatközlő) [Zilahi] Gyula keresztúri szármozású vót, ide házosadatt Pucsi Jóskóhaz, Ágnist vette e. (83 éves férfi) [. Tibor] Az vót bitang. Rózsa néni is csinált bitangat. Kettőt csinált. Aztán P. János vette e Rózsa nénit, úgy Tiborra. Tibor ott nevelkedett sokáig, de Hersánná vót mónár. A háborúba halt meg. (Azonosítatlan adatközlők) A tréfamester Én azt az embert szerettem. iko S. Lacika nősült, mi mentünk látni, tódultunk le. S Gizi néni szegény, nyugudjék, nem látott. löl ment Gizi néni, s hátul Feri bácsi, a hunya alatt a muzsikája. Valaki mondta, hogy Feri bácsi hozza a muzsikát. it? Ő meen haza. Gyere, Gizus, gyere vissza, Gizus, me leteszem. Berkiné vót, Venczel Ilonkáná. S jártok vendégbe, nagy barátságbo vót Feri bácsi Berkiékke. Aztán mondta neki Gizi néni, Feri, vigyázz, vetkezz le, súgta neki. Hogy vesse le a nagykabátját, vegye le a kalapját. Feri bácsi levetkezett, egysze csak gagyábo vót. it csináltá, Feri? Há nem te mondtad, hogy vetközzek le, Gizus, há te mondtad... Feri bácsi ideges vót. Gizi nénive egysze öszszeveszett. S Gizi néni: zt is én vettem, azt is én vettem. S levetkezett Feri bácsi tiszta meztelenre. S átment Soós Jánosékhaz, tett elöl egy keserűlaput: János, adj egy gagyát. (75 éves nő) Felnőttek és fiatalok Tudad, kit szerettem hallgatni? Albert Sándort. Az úgy szerette a fiatalságot. Oda szoktunk menni. Lidi néni is szerette a társoságokat. S Sándor bácsi is. Oda szoktunk gyülekezni, majd minden szombat este. (89 éves férfi) 162

164 A falu történetei mberek, sorsok Feri bácsi muzsikált, s Bálint bácsinak vót egy nagy cimbalma. iko csináltunk házimurit, Feri bácsi jött muzsikálni. entünk, aztán Bálint bá: Hogyne menném én nektek. Utoljára, mintha most is látnám, szegény muzsikált nekünk. Fevette a hátáro, s úgy ment haza. (79 éves férfi) Soós Feri bácsit nem szabad kihagyni. Feri bácsi nagyon szerette szórakoztatni a fiatalságot. indenütt, szerepbe. Ültek össze, Bálint bácsi cimbalmazatt, s Feri bácsi muzsikált. Én úgy tudom, hogy névnapokra is szívesen ment hegedülni. Az óvodába is járt a lelkem. Ő mindenütt, hogy vaj egy gyermeket kísirjen. Hogy valakit tanítsan az óvodába. Feri bácsi nagyan szerette. (83 éves férfi, 75 éves nő) A gyermekeket V. Anti riasztotta. V. Antitó féltek a gyermekek. ég valaki mondta, hogy te, hallattátok, hogy meghalt V. Anti? Na, akko mehetek erre is, itt lefelé. Olyan komolyan rá tudatt szólni a gyermekekre. (83 éves férfi) Vót az a Sz. Feri, kicsi háza vót. Az utca felől a bütüje nem vót bédeckázvo. És alacsony vót, mondjuk, egy olyan két méter lehetett a fődtő. Az iskolaigazgatónak vót egy lova, az utcára pányvázta ki éccaka. Kicsi mokanyica ló vót, nem vót nagy ló. it gondoltak a fiúk, hogy a lovat húzzák fe oda a padlásra. Fehúzták valahogy, vót kötél, ki vót pányvázvo. Vagy öt fiú, fehúzták valahogy. S elszöktek, s ementek túl, a túlsó felébe, hogy lássák, hogy mi történik. Ugyé, nyár vót, a legyek jártok, a ló a padláson mind dörömbölt, nem állt egy helybe. Feri bácsi fekelt. Kiment az utcáro, hogy: Ki van ott? e neki vót szalonnájo is oda fetéve a padlásro. Vágott disznót. ind kiátott fel, de nem mert felmenni. Ki vagy ott, te? Gyere le onnat, me adak én neked. Látto, hogy nincs senki, visszament, s lefeküdt. S a ló megint... [Ujjával kopog az asztalon.] S regge miko megvirradt, a lovat ott kapta fenn a padláson. (83 éves férfi) T. ihály bácsi itt a sarkon. Vót neki ott lenn egy hód nagyrétje. inden telepesnek vót egy hód nagyrétje, Râtu mare, ahogy megyünk Bolduc felé. Őssze későn a sarjút levágták. Vót a széna, s aztán a sarjú, későn, október vége felé. egszárodatt, s hazahozta szekérre, ökrekke. Hazahozta, s az udvarra béhúzták a sarjút a szekérre. Nem vót még olyan hideg. Az ökreket bé az istállóba. S ihály bácsi me sokan aludtak a pajta híján nyáron ő odatette a létrát, s felmászott a sarjú tetejére. A fiúk észrevették. Szépen miko gondolták, hogy elaludt jól, kinyitatták ott hátul a kaput, szépen megfogták a szekeret és kihúzták az utcára. S regge, miko ihály bácsi fekelt, kinn a... [Nevet.] Szekérrel az utcán. (83 éves férfi) A ház megett van az üres telek. A spájsz ablaka neki kinyílt hátra a telekre. S neki egy kicsi ablaka vót. Vágott egy disznót, s a sültet a zsírba bétette oda a spájszba. S a fiúk, ilyen süldő fiúk, V. Anti is benne vót, észrevettük, hogy V. bácsinak van a nagy lábos hússa, zsírba lesütve. S a fiúk szereztek bort. S mentek oda V. bácsihaz. A húst a lábosból kitették egy másik lábosba. Hogy ne ösmerje meg. S azt mondják, né, V. bácsi, magánok van jó bora, nekünk van jó disznósültünk. Azt mondja, megengedi, hogy itt összegyűljünk? Összegyűltünk ötön-haton. Léányok nem, csak fiúk votunk. Aztán ették, megkínálták V. bácsit, egyék V. bácsi. iko ettek-ittak, azt mondják a fiúk, V. bácsi, finom vót a disznó húsa. Finom, hozzatak máskor is. [Nevet.] Hozzatak másko is ilyen finom húst azt mondja. Akko megmondták: V. bácsi, ne haragudjan, a maga hússát ettük meg. (83 éves férfi) 163

165 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Lelkészek T. Jenőnek hitták a papat. Vót egy nagy lova, s avva jött ki. Vót egy cselédje, Inczének hitták. S még a gyermekekke is foglalkozatt. S jól vót a tanítónkka. Szerettek mind a ketten illogatni. A tanító a faluban lakott, a tanítói lakásban? Persze. De aztán olyan sokat ivutt, hogy mosdótálbó itta az italakat. (89 éves férfi) Az a lelkipásztor ement Zselyk községbe. Aztat én vittem e. rőssen jó lelkipásztor vót. De azé nem szerették valóságbo, me ehatta a feleségit. És evette a szógállónéját. zé nem szerették. (82 éves férfi) Én csak arra emlékszem, miko lopták a szalmát, tötették meg a surgyét az árián. 107 S P. Laji azt mondta, hogy ke meszelni. S akiknek vót gyermekünk vallásórán, mentünk, hogy takarítsunk, s kihordtuk a szőnyeget. S P. Laji bácsi mondta, hogy kéne megtötni a surgyéját. Ki az áriára a surgyét, s megtötni szalmáva. S ki is prédikálta, hogy sose loptam, de rávett a kurátor, hogy lopjak. (75 éves nő) T. éjjel lopta a bárányt a szomszédtól. A tiszteletes felébredt, kiment. Azt mondja T., megvettem V. Józsitól most jöttem utána, de nem tudam a kerten átteni. A tiszteletes segített neki. Aztán béhitták a milíciára, amé segített T.-nak a lopásbo. (62 éves férfi) Pedagógusok [.] rősen gyenge ember vót. Én azután tanultam meg olvasni is, számolni is. Nekem vót egy negyedikes magyarkönyvem. Aztán megtanultam egy magyar verset s egy román olvasmányt. Bé-bérugatt az anyósáva együtt. (83 éves férfi) A felesége vót L. Krisztina. Később aztán erészegesedett. lég hitvány ember vót. De hogy valódi tanító vót, vagy csak odatették, én mit tudam. Nem adatt soha értesíttőt. (90 éves nő) Hogy került ide, azt nem tudam. ind azt mondták, hogy olasz. (82 éves férfi) (Nándor) S aztán a végén, miko má a negyedik-ötödiket jártom, Szász tanító bácsi, s Ravasz. És vót egy tanító néni is, Katica, nagyon szigorú vót. Tudom, hogy megvert minket, mer elmentünk a templomba, a gyermekek, s mi fementünk a karba, a fiúcskák. S ott egy kicsit lármáztunk. S miko mentünk regge iskolábo, s akko három verést kaptunk. gyik vót tenyeres, aztán vót körmes, s aztán kaptunk fenekest. Fenekest azé kaptam, soha nem felejtem e, hogy Pataki Gáborra, miko kimentünk szünetre, má ért a szilva. Vót kék rengló szilva. S Gábor nagyocska vót, feugratt, megfogta jól az ágot, s letört az ág. bbő vót a baj, hogy letörtük a szép ágot. S akko T. Antika hama beszaladott, s mondta, hogy né, Sz. Ferika és Pataki Gábor letörte az ágot. Na aztán baj vót. (74 éves férfi) Én 52-ben végeztem, a Bánátban tanítottam, Lugos mellett, Szapárfalván. Az is központi iskola volt. S aztán a szüleim, hogy jöjjek haza, jöjjek haza, nagy közbenjárással, mert akkor nem lehetett egyik megyéből másikba csak úgy sétálni. Szentmihályra 107 A szérün a szalmazsákot szalmával töltötték meg. 164

166 A falu történetei mberek, sorsok akartak tenni, a szülőfalumba. Én nem akartam menni. Aztán előmbe tették a listát, hogy válasszak. Nem nagyon volt lehetőség, csak fent a havasba. gy néhány hétig Felsődetrén tanítottam, amíg Rózsika 108 férjhez ment, s elment Kolozsvárra. (78 éves nő) Vót itten az óvónő, [...] mind lány. Én vagy három vagy négy évet udvaroltam nekie. Aztán má úgy vót, hogy csak összekerülünk. Csak aztán jött ez a nyavalyás kollektív, s gondoltam, én ha eveszem, mit tudak csinálni. [Nevet.] S aztán úgy félbehattam vele. (82 éves férfi) Soha nem felejtem el, azt mondja nekem, Feri, hogy állunk a szorzótábláva? ondam nekie, jól. Ha jól, akko gyere ki. Sántítattam, nem nagyan. Tanuld meg a szorzótáblát, me te kihúzad a fércet. 109 Soha nem felejtem e. Jövek haza, tanuljá Feri. De vót tehény, menj kapálni. Nem ment. egtanulad te, úrfi! Te, miko az lehúzatt egy kosztümöt Nem bánam, me mai napig se tudam efelejteni. Én dógoztam pénzzel, de nem vót problémám. Én nem tévedtem. (63 éves férfi) Férfisors Volt katona? Nem. Én ötvenbe kellett vóna menjek. S akko a mesterem adott egy papírt, hogy szüksége van rám. e én négyévi inasságot csináltam. Segéd vótam. e akko úgy vót, hogy miután evégezted az inasságot, egy évig ott kellett üljé. Dege Károly, Tordán, a Cuza Voda utca 28. szám alatt. Ismert a komiszáriátró egy tisztet, s ösmerte jól, s ement hozzája, s megmondta, hogy ezt a fiút ne vigyék e. e nekem megvót a behívó. Úgyhogy nem vittek e katonánok. A többieket mindegyiket evitték, s engemet nem vittek e katonánok. Aztán azután tudtam meg, hogy a mesterem csinált egy konyhabútort a tisztnek, amelyik fementett engem a katonaság alól. (83 éves férfi) A generációja a kollektív gazdaságba állt be. Ön hogyan választott mesterséget? bben is szerencsém volt. Nem vittek katonának, mert én kuláknak voltam minősítve. zalatt az idő alatt, amikor lettem volna éves, a cukorgyár épült Ludason. És közbe még a kendergyár is. És jártak a faluba, hogy iratkozzanak fiatalemberek. ngem nem vettek fe, előre azt mondták, hogy nem, me te kulák vagy. S akkor Vásárhelyen nyílt egy iskola, sofőriskola. Hat hónapos vót. ikor megcsinálom a hat hónapot, megvan a vizsgám, sikerül. Akko jött egy rendelet, hogy nem adnak III-ast, amive lehet hajtani a teherautókat. otorbiciklin dógoztam a Drumuri şi poduri-ná, javító-fenntartó szekció vót. Akko csinálták az utat Sármásra, Szengyelbe és Csekelakára. S én a főnököket hortam a háromkerekű motorbiciklive. Az 61-be vót. S akko hogy meg vótak szorulva, alapítatták a cukorgyárt, s ángázsáltak engemet. elyik évben? 62 tavaszán. S akko jött egy rendelet az igazgatósághoz, hogy nem jogosított hajtási engedéllyel nem szabad tartsanak embert. 108 Az előző tanítónő. 109 megbüntetlek, kikapsz. 110 pofon ütötte. 165

167 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Na de akko védtek, hogy jó, s megfelelő, s csak benn fognak használni engemet. Nem, me valami történik, s őket megbüntetik. S akko azonnal Szebenbe nyílt egy sofőriskola. A IIIas grádra. S még haza se jöttem, onnén jöttem direkt Szebenbe. Hat hónap iskola, s három hónap praktika. Odatettek egy sofőrhez, az dógozatt a radnóti termocsentráláná. S akkor hordtuk Toplicáról meg Borszékről a busteneket. Amikor megvolt a praktika, megkaptam a könyvet, s egy hétre rá eljöttem, s az alsódetrei kollektívné vót egy gyenge sofőr, s hirdették, hogy akarnak ángázsálni sofőrt. S én mentem, jelentkeztem. S akko ott dógoztam öt évet. Utána? Utána elmentem, egy évig sántiéren dolgoztam, blokkokat csináltuk. S onnéttó jöttem bé a szeggyárbo. A 69 karácsony előtti napokba mondja a főnök, persze, kezeltem, pénzeztem a főnöket, akkor fog szólni, s én mejek, s vállolam e. Állok a helyére a másiknak. Pont karácsony előtt vót a szó. Akko felvettek, s az utolsó napig ott dógoztam. 38 évet. 69 decemberétől 96-ig, amég jöttem nyugdíjba. (73 éves férfi) Asszonysors ariska néni anyja B. bácsival össze akart barátkozni. De mámiék nem akarták. Ángyó néninek az anyja Kolozsvárt lakatt, szegény asszany vót. Sepsi vót. Olyan szegény vót, Somogyiék vették örökbe. Ángyó néninek az anyja testvér vót Somogyinéva. Nagynénje vót, aki örökbe vette. gyedülvaló vót, s mámiék látták, hogy milyen jó vóna, s aztán összebarátkoztak. S aztán J. néni hogy haragudatt, megmondta, rzsi, anyádék mindig azt mondták, hogy még gyerek. S amiko én férhez mentem, má nem vót gyerek, rögtön elvette rzsit, ángyó nénit. Ameddig őtet e kellett vóna vegye, addig mind gyerek vót. ariska néni anyja mind haragudatt. Pedig gazdák vótak. Négyen vótak testvérek. (79 éves nő) Továbbtanulásra nem gondolt? Lehet, hogyha vittek volna, hajlamom lett volna. De mi volt a helyzet? Hárman voltunk testvérek. J. a Ceramicat 111 végezte, a nagyobbik testvérem,. Kövenden elvégezte a hét osztályt, oda vitték akkor a gyerekeket iskolába. És egy kis varroda tanfolyamot végzett. Azt mondták a szüleim, hogy én vagyok a kisebbik, férhez se adnak a faluból, mert velük kell legyek. Vót egy ludasi kérőm is, s azt mondta apu, ha gondolad, gyere ide, építs. Adam a helyet, de G. nem adam ki a házból. Aztán elmaradt a barátság, s én itt maradtam. (65 éves nő) S akkor hogy történt az iskolába, térjünk vissza oda. lvégeztem a négy osztályt. A Venczel arci felesége, Beretélyi Rózsika vót itt a tanító néni. És miko elvégeztem az iskolát, felsőbb osztályba léphetek. Ötös vót a jó jegy. Nem vótam buta kislány. Én, Bőjti Klárika, Simon Irénke, hárman itthon maradtunk. A többik ementek, Bogátra vitték az iskolába, me ott vót a hét osztály. Bandi vót, Soós Sanyi, Simon Pista aztán a gyárhoz iratkozatt, mesteriskolába. Itthon maradtunk, s mentünk kapálni. (65 éves nő) 111 Kerámia szakképzés. 166

168 A falu történetei mberek, sorsok Tragikus sorsok Lajika, mmánok a fia. 60-ban. Reggel mentek, fáradtan, bálba vót. K. Ferkóva. Ferkó ment elöl. S az övé megállott. S akko úgy húzták meg. S ő elfelejkezett, nem vette ki a sebességből. S a traktor leverte, s keresztülment rajta. eghalt azonnal. (81 éves nő) P. Sanyi bácsinak vót egy leánya s egy fia. Fenn az erdő tetejin ügyelte a lovat, és nem pányvázta a fához a lovat, hanem a karához kötötte. S a ló az valamitő megijedt, s egész le ide a malamig húzta ott le az útan. Csak itt tudták leállítani. Süldő fiúcska vót... (83 éves férfi) A Pálfi fiú elment az édesapjáva a Vilmus bácsi fődjibe. e Vilmus bácsinak vót négy hód fődje az erdő tetejin. A vén Somogyinak ott vót a telepje. S Sanyi bácsi az asszankával s a gyermekkel dógozták a fődet. S Zsiga bácsinak vót lova, s a lóval húzattak ott. És amég a gyermek étette a lovat, hogy kifogták a lovat, hogy pihenjen, s hogy reggelizzenek. S a gyermek, hogy ő tudjan nyugudtabb lenni, hogy ha eszundikál, megkötette a lovat a keze nyelihez. gy jóképű ló vót. Paripaló. S a ló megijedett egy madártó, s a kötél erős vót, s a gyermeket elhúzta egészen ide le a malomig. S akkor itt a malomnál valaki leállította a lovat. De aztán árkon-bokron keresztü, mert ott, ahol lejött az erdő sarkánál, ott vót egy ákácfót, s a ló nem kerülte ki, hanem átvágott az akácon. A gyermeket dobta kukkan. 112 És mire odaért, a gyermek meghalt. (74 éves férfi) Gyermek vót, kiment valakive az erdő tetejire, hogy ekekapázzonak. S a lovat hogy legeltesse, a gyeplőt a kezire akasztotta. És ő leült, hogy eszik a ló. Há a ló megijedett valamitő, s trapp hazafelé. S akkor meghalt. (89 éves férfi) [Rezső] Az autóva lett balesetje. Vezette az autót Ludasan, kidugta a fejit, s egy traktor remorkávo végzett velle. (89 éves férfi) I.. bácsinak az édesanyja és a tesvére és a felesége jegenyefák alá húzódtak, és odacsapott. Hárman haltak meg. De ez gerbegyen történt. ondták, hogy a kutya is ott volt. És a kutya vonzza a villámot. (74 éves férfi) Románság nem vót. Nálunk egy vót román, Crăciunnak hitták, főbe ütötték mind a barátjai. okány vót. Főzte a pálinkát. Éjje-nappa főzte a pálinkát. És valami rokonságjai az erdőért, az erdő miatt a őrkei hídná meglesték, ejöttek elébe, Tordán vót a vásárbo, s ott főbeütették. Így jött ki aztán vagy négy évre vagy öt évre. (73 éves férfi) Házosember vót Anti bácsi. Felakasztatta magát a szőlőbe. Bé vót árulva, hogy a háború alatt micsinált. Úgy megijedett, hogy kiment a szőlőbe, s feakasztatta magát. Kovács Ferenc bácsi is feakasztatta magát. Öregebb vót, nem vót felesége. [Azonosítatlan adatközlő] Családtag halála Az édesapja hogyan halt meg? Én végig mellette voltam. iko beteg lett. Ősszel mük behordtuk a répát, segítettünk nekie, a Szénafűről behordta a répát. Azt 112 magasra dobta. 167

169 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen mondja egyszer, én nem tudam, de én olyan beteg vagyak. ondam édesanyámnak: Édesanyám, vigye le az orvashaz. Azt mondja: Én pontosan Tordáig viszem. mentek Tordára, megvizsgálták. Azt mondták, hogy azonna Kolozsvárro. Kell operálni. ivel? A gyomrávol. Édesapámat evitte édesanyám, és ott volt, és éjjel elszaladt a... pizsamában elszaladt a kórházból. Úgy meg vót ijedve, me reggel operálták vóna. Hazajött. Azt mondja édesanyám: i csináltá, K., mi csináltá? Én nem hagyam, hogy megoperáljanak azt mondja, én haljak meg [...] Úgy féltek az operálástó. [...] És így aztán [...] eterjedt a rák benne. Végig ott vótam mellette, az ágyo mellett. [...] Azt mondja: Julis, nem jött Feri haza a gyárból? Nem. ondom, Feri csak délután három órakko jön. Feri, Feri, nem jössz haza? Gyere haza, Feri. S mondam: Édesapám, maga nem várja Cseh Ferit? 113 Adjunk telefont Ferinek, hogy jöjjen haza, me maga nagy beteg. Azt mondja, nem. Feri jöjjen haza. Na jó. [...] isze, a Jóisten úgy adta, hogy olyan korán kijött a gyárbó. Csak elég az hozzá, hogy jövek ki, dél van, mondam: Gyere, Feri, gyere, me édesapám annyit vár téged. ég ledobta a plászáját, jött fe. Jó napot, táti. Jó napot. ilyen baj van, táti? Csak egy annyit csináljá, Feri, fordítsá meg. ngem nem ke megfordítsan senki, csak te. Feri aládúgta a kezit, hogy fordítsa meg, s miko meg akarta fordítani béfelé... [Utánozza az elszálló lélegzetet.] S kész vót. nnyi vót az egész. gyet tátintatt, s meg vót halva. (88 éves nő) mentünk Petruzsenbe mind péntekre. Akko nagyon vették a disznókat. És nem tudták eladni az emberek. Apósom is ott volt, és isi bácsi, ez a Sz. isi. S megtudtuk, hogy másnap, szombaton Bradon lesz vásár. S haza se jöttünk, elmentünk Bradra. Csúf idő vót, fútt a szél, hordta a havat. December 16., akko halt meg édesapám. S akko ott se adták e az egész disznót, de adtak e belőle. És a miko jövünk, a kanyarokba, éppeg mint ez a szerpentin né, s ahogy jöttünk az erdőbe, vót vagy három disznó vagy négy, s ember is vagy három vagy négy... Pedig hatvan mázsát is, hetven mázsát is raktam rája, s akko nem tört e. A belső keréktől az a csapágy, ami tartja, s amin forog a kerék, nagy csapágy, onnét a csapágy mellől letört a tengely. Kîrceg 114 s férehúz, szállok le, mi történhetett, ez gumidefekt. Há miko leszállok, le van esve a karosszéria, a kerék bé van esve, hanyatt bukva. Na, itt nagy baj van. Nagyon nagy baj van. Olyan négy óra lehett, három-négy óra. S én má tudtam, hogy vasárnap taxálva vagyak, hogy Bucium-ra megyek gabonával a piacra. egállítattam egy sofőrt, s mondam, né mi történt. De ők is álltak meg, a kollégák, barátak. i történt? Né, mi történt. Ők mondják, gyere bé, elviszünk az első faluba, ott van egy IRTA, elviszünk oda. S ott azt mondták, csak hónap regge. Amikor megvirrad, má sütét vót. És szolgálat lesz az IRTA-nál. S akkor megyek, ez meg vót beszélve. S megyek be a városba, hogy jelentsem, hogy ne várjanak haza vasárnapra, hogy menjek a muntyára fe gabonával, me né, mi történt. Olyan hét óra lehett már. S azt mondja, Sasule, ceva mort aveţi în familie. Da nu ştiu, cine. 115 Én akko má tudtam, me miko elmentem, má nagyon- 113 Csehszlovákiában élő fia. 114 hangutánzó szó, csikorog, zakatol. 115 halott van a családjukban. Nem tudom, ki. 168

170 A falu történetei mberek, sorsok nagyon nehezen élt má. Na nézd me, te, meg van halva apám. Na, most mit csináljunk. Reggel aztán jöttek azok, segítettek. A párt akkor békapcsolódott, a primár innét adott telefont, hogy segítsenek. Olyan négy óráig dógoztak rajta, hogy cseréljék ki. S má kezdett szürkülődni, s nem tudták sehogy megkapni, hogy kössenek hátul féket. S azt mondja nekem a főnök, a mester, a fiúk is mennek haza, békössük csak az elejit, s mész haza azza a fékke. Vigyázol. De már közbe oda jött ki a telefon, hogy jöjjek haza, me apám meg van halva. Aztán az első fékke jöttem haza. Aztán hazaértem, s aztán másnap má vót a temetés. Na így történt. (73 éves férfi) Hogy halt meg Feri bácsi? Vérnyomásbo. Nagy vót a vérnyomása Feri bácsinak. Jártunk dógozni a kollektívbe. Nem lett vóna szabad hogy ő a napon legyen. indig azt mondták, Görög és Stadler, nem szabad a napon. Feri drágo, te üljél. Olyan szépen kértem. Te Feri drágo, te üljél itthan. Csak egy részt veszünk, s az nekünk elég. A liányak e vannak menve. 116 Te üljé itthan, má te beteg vagy. És ne cirkuszaljunk. á vittem és hoztam. indent ekövettem, fizettem, azt mondták, nincs semmi baj. [...] gész éjjel nem aludtam, úgy rendeztem, úgy takarítattam. Kiráztam a szőnyegeket. Hogy mégis ha valami kerül, tiszta legyen minden. Reggel én pakolak, s lemenyek a hatórás buszhaz. Ott állok, várok. ondam, csak valami kerül. Há látom, hogy jön a mentő. Ó, édes istenem mondam, talán csak nem hozzám jön a mentő. Há Feri hozta az apját haza. eghalt a kórházbo. (88 éves nő) Aztán hirtelen halt meg [az anyós]. Igaz, beteges is volt. 91. február 1-jén. [...] ire hazajött, anyu itt volt bent, mert olyan szépen egyeztünk. indig szerette Ceauşescut nézni, mentek [az államelnök] a feleségivel. Azt mondta, ahogy behunyta a szemét, ő rögtön otthon vót a Ludasi-telepen. S nagyon szeretett olvasni. zzel még elfoglalta magát. Na itt vót televíziót nézni. S mindig elköszöntünk, hogy jó éjszakát. Pedig csak ide ment át, az ő szobájába. S reggel is mindig köszöntünk egymásnak. Ilyen szép... Akkor is itt vót televíziót nézni, s itt vót a nővérem, azt mondta, hogy marad 2-3 napig. Azt mondta azon a regge, vegyen szép tiszta ruhát, ha jön Jolánka. Jolánka szerette az illatszert is, mert Tordán lakik, na. Fel is őtözett, még segítettem, me akko má gyengébb vót. S itt vót bent velünk estig, s kiment, február vót, és a kályháján vót egy fazék víz mindig, hogy páráljon. S onnan vittem a tyúkoknak. Há miko bemegyek, leesve látom. Anyu, hát mi van? Hát ő meg szokta magát törölgetni, s onnan vett abból a vízből. S akarta mondani, hogy akart menni oda. S akkor jött a nővérem, gyere hama, mondam, fetettük az ágyra. Aztán hazakerült Jenő, s aztán kómába esett. S tizenegy napig volt kómában. zalatt nem lehetett vizet se adni neki, nem tudta lenyelni. zalatt úgy összesett. Nézett, de nem ismert meg. Virrasztottunk éjjel-nappal, vigyáztunk rája. Ilyen halála vót anyósomnak. (65 éves nő) 116 Férjnél vannak. 169

171 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen egesett leányok Azt mondta C. C. anyja, csináltunk bitangat, de nem vótunk kurvák. [Nevet.] Ki tudja, hánnyal. Csak eggyel lett a bitang. (83 éves férfi) Cigány Pia cigány, az járt a Ludasi-telepre is. Azt mondja apósam: Te, Pista, kaptá sokat? Adjá nekem is, má olyan éhes vagyak. Kamarásró került ide a cigány. Ványának hitták a feleségit. Olyan fekete vót, mintha néger lett vóna. (83 éves férfi) Világjáró egjelent egy idegen ember a faluba. És Pataki Györke bácsi még élt. Ott lent, ahol főzik a pálinkát, ottan. S kérem szépen, keressen szállást, Györke bácsi befogadta. De miféle ember vót. Azt mondja, elértem a 68 évet, életembe repülőn nem ültem, autóbuszon nem jártom, csak biciklive. De összejártom, azt lehet mondani, az egész világot. S itt maradatt két hétig. Azt mondta, összejártom az egész világot, de ilyen falut, ilyen rendezett falut nem találtom. inden nap lehetett látni, hogy járto a falut. Fénképezte. ilyen szakmája lehetett, nem tudam megmondani, de azt mondta, ritkaság, ritkaság. ikor? Nem tudam megmondani. A 60-as évekbe. (82 éves férfi) 170

172 A falu történetei gyütt gyütt Összeülés A szomszédok gyűltek össze beszélgetni? Jöttek, jöttek. Kiss bácsi, Kiss néni. Vót nekik üzletük, kocsma is vót. Kiss bácsi lenn lakatt valahol Szász Feri mellett. Ott vót Tóth ihály bácsinak egy telepes háza. És hogy cseréljenek. Tóth ihály bácsi, Kiss bácsi, még Vigh Anti is, Tesnádi Anti bácsi, ezek jártak össze így. Diskurálni. (83 éves férfi) Olyasmi is eléfordult, hogy arci szegén, nyugodjék, ment este a gyárba, Venczel arci. S mi itt ültünk a sánc martján egy korsó borral. Gyertek errébb. ert le kellett menjenek a gyári kocsihaz. Átjöttek ide, s regge hazamentek. Nem mentek. Ugyé, Török Bálint bácsi legényember, Venczel arci nőtlen, roppant mutatós ember volt. léfordult biza. Te, nem lesz baj, hogy nem mentek [a gyárba]? Hadd az istenbe a baját. ost így lesz, nem menyünk. (75 éves férfi) unkaalkalmak Hogyne, régebb jártunk a fonóba. Több helyt vót. iko mi fiúcskák vótunk, Szász Sanyiéknál, Soós Jánosnál vót ari, s Széll Juli jött oda. S akkor itt Jakab Béláék laktak a sarkan, s oda is gyűltek össze. Több helyen. (83 éves férfi) Albina néniné vót tollúfosztó. Töröbúzát főztek. S ariska nénihez is mentünk. S aztán vén Lidihez. Dohánytfűzni a fiatalak gyűltünk össze, még nem is vót kollektív. A felmentéseké termeltük a dohánt az állomnak kollektív előtt. S adtak rá gyapatat s gyócsat. Nagyapádnok is vót 60 árja, s nekünk is. Azé, hogy fementették őket a koncsentra alól. Aztán akko gyűltünk össze a fiatalak, hol itt, hol ott. Olyan banda gyűlt össze. Nálunk is fűztük a dohánt. S aztán az öreg Bogosinak vót egy nyári almafája ott hátul, a házon hátul. S az öreg ügyelte, me a fiúk rájártok. z a Karcsi huncut vót, bátor vót. A vén Bogosi ott vót, ott aludt egy priccsen. Femászott, jól megrázto, leszökett, s efutatt. Kári, te, Kári, gyere azt mondja, má né, lopják az almát! i ehúzódtunk oda, s ott kacagtuk. S napraforgót vertünk. Szedtek napraforgót, s aztán a közelebbi fiatalakat összegyűtették napraforgót verni. Dohányt fűzni. Szilvát pettyegetni. ste kipettyegettük a szilvát, s másnap főzték. (83 éves férfi, 75 éves nő) Nekünk vót egy szép jonatán almánk a sarkon. Aztán a fiúk meg-megdézsmálták a kerteket, a gyümőcseket. De hát mér? Vótak napraforgóverések, vótak dohánfűzések, s olyanko gyűlt ösze a fiatalság. S oda szoktak hozni a fiúk gyümőcset. (65 éves nő) gy bői Iuon zenész és keresztúri Vasilica, ezek vótak a jó zenészek. Hol egyik, hol a másik. indenkinek a nagy hordója a szekérre vót feltéve. Oda hordtuk a puttonna a szőlőt. A zenésznek vót lószekere, vót egy kicsi lova, a szekéren egy vedres hordó, egy gyermek vezetgette a lovat, s a zenészek muzsikáltak, ahol megálltak. 171

173 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen e kijöttek az emberek a szőlő végibe. e tudom a tesvéreimrő. S jöttek, Pálfi Sanyi bácsi akko legényember vót, s Keszeg Feri bácsi, Soós Józsi, Csergő Józsi. Ó, mulattak. Annyi szőlő gyűlt, hogy nem fért má a cigánnok. Az szép vót. (85 éves férfi) Németi Iosif bácsinak több szőlője vót, kihozta a zenészeket Detrérő, és zenéve ment a szüret. Ünnep formába ment a szüret. (74 éves férfi) Jelesnapok Karácsony Főleg az én családomba, járt az angyal. Én legalábbis egy darabig azt hittem, hogy jár az angyal. Vót az a régi telepes ház. ste mindig, karácsony este, vót a karácsonyfa fedíszítve, de edugva, nem láttuk mi a karácsonyfát. Há akkor már vótunk mind a négy, én, a legnagyabbik, utánnam Ödön, aztán Jolán, s lemér a legkisebbik. És anyu vett egy fehér lepedőt magára. A lábán csizma vót. Tél vót, ugyé. Vette a lepedőt, s eltakarta az egész arcát, mind az arabak. gészen le. A csizmánok a feje künn vót. S anyu kiment, mire hogy jöjjen az angyal. Ugyé, a karácsonyfa feldíszítve, és jött, kopogtatatt, vót egy csengettyűje, csengetett. Apu felkészített bennünket. Én má nagyabb vótam, olyan süldő fiú vótam. Ha, jön az angyal. Kopogtatatt, béjött, nem szólt semmit. Letette a karácsonyfát oda. Na, apu azt mondja, köszönjük szépen a karácsonyfát az angyalnak. S avva megfordult, s kiment. i a karácsonyfát néztük, ügyes kicsi karácsonyfa, fe vót díszítve. Alma, dió rajta. S kiment, s egykettőre ledobta a lepedőt. S pár perc múlva jött vissza, hogy kiment az angyal. Azt mondja apu, miko visszajött: Te Ágnis, te hol voltá? Há kinn vótam az istállóba. Né, most jött az angyal, s má el is ment, s te nem vótál itt. Sopánkodatt, hogy ő hogy nem vót benn, hogy lássa az angyalt. Igen, de én láttam a csizmáját a lepedő alatt. Akko nem mondtam semmit. Az angyal angyal. Aztán azután egysze mondam, az egész testvérem ott vót, a te csizmád erősen hasonlítatt az angyaléhoz. De elhittük, sokáig elhittük, hogy jár az angyal. (83 éves férfi) A legények jártak kántálni? Jártak. ég a pap is tanítatta, Domahidi. A presbiterekke, akik nagyobb templomjárók vótak. (83 éves férfi) S az időben jártak kántálni, a tiszteletes úr is. Apu éppen akko vót presbiter. ég Juhász tiszteletes úr foglalkozatt ilyesmikke. Szabó Sanyi bácsi, Vigh Antika még élt, Csergő Józsi. zek vótak a presbiterek akko. Jenő is az vót. ózsi bácsi vót a gondnok a faluba. (65 éves nő) Kántálni jártak? Hoho! Tizenkilencen-húszan, ebbe belészámítva egy idősebb korosztályt. ert oldvai Sanyi idősebb, Nyitrai Pistika idősebb, Vigh Pista idősebb, nyugodjék, meg van halva. Nem mondom, Albert Sanyi, Sóos Józsi, Tesnádi Anti, satöbbi, Szakolczi Gergely. Kántálni künn voltunk a Szénafűn, azér, mert ott is volt egy lány, kettő is, egyik iskolás, másik nem iskolás. Akkor Dávid Jenő bácsinak volt egy leánya, Kókba laktak. Szó se lehetett... indenkit ismert Jenő bácsi, Dávid Jenő, és mi is őt. Hozzánk bejött évente tízszer, mert járta a piacat, s akkor itt ment el, s apámmal jól volt. S akkor persze, hogy elmentünk kántálni. Vagy mondjam azt, hogy kimentünk éjjel Detrére éjjeli zenét adni? Itt 172

174 A falu történetei gyütt volt egy csoport téglavető cigány Kolozsvárról, de úgy beszéltek magyarul, mint mi. S úgy énekeltek, mint valami színészek. ikor bémentünk Detrére, s nekikezdtünk énekelni, persze, megtörtént, hogy Detrén is jó barátok, s egy-egy tanítónőnek, tanárnőnek, falusi léánynak... Azt mondták a detrei románok, hogy ellopták a léányt, mert milyen zenével voltak ott. Nem jött senki, hogy megbántson, erről szó sem lehetett. De eltelt egy jó fél éjszaka. ert ha éjfélko fogtunk az ilyesmihez, akkor 3 4 órába belékerült, amíg visszakerültünk. zek a kántálások úgy voltak megszervezve, megoldva... e Gergely szegény hogy nyelte volna le, hogy az ő nagybátyja Kókba... Amikor Kókba nekifogtunk magyarul kántálni, azt mondja Jenő bácsi mi hallottuk jól ki az ablak alól, azt mondja: Ágnis fiam, menj, hozzál le egy öl kolbászt. Tedd oda, hogy süljen. A bor itt van né, a kamarában, egy ötven literes korsó, s reggelig kártyázunk a fiúkka. Dávid Jenő bácsi nagy magyarnak tartotta magát. Arra nem gondolt, hogy egy román falu közepébe a prófétákat fogjuk énekelni éjfélkor vagy fél egy órakor. Ha ide mentünk a románokhaz, akko a léányok keltek fe. Nem vót baj semmi. A szülők minden gyermeket ismertek a faluból. Rosszalkodás nem volt, s akkor mért kergettek volna el? De aztán kellett visszaiparkodni, mert volt itt is egy kicsi obligáció. inden barátnak vagy egy rokon, vagy egy... valaki a családban, hogy muszáj volt megtenni. Igy zajlott az élet. (75 éves férfi) Szilveszter A szilveszter teaeste tempóba ment. Szoktunk szilveszterezni a kemin kulturba. Átlagba inkább ott. A 60-as évek elején nagyon tartottuk a teaestéket. Lidi néni vót a főnök. S még disznóvágás is vót egysze-egysze. És mindig vót téve egy-egy kis rum a [teába]. Jó volt a hangulat, mert nem rugtunk be se, de jó vót. S akko mindig Lidi néni csinálto a teákot. S amiko disznóvágás vót, Cs. Józsi bácsi vót a mészáros. És Lidi nénive készítették meg együtt. A kollektív gazdaság adta. (74 éves férfi) ióta szilvesztereztek? ost kommunista időbe. Amióta az én generációm táncolni kezdett. Itt a kultúrotthonban. Nős korunkban is, hoztunk zenészt kettőt-hármat. indenki vitt egy kis enni-innivalót magávol. De volt úgy is, hogy kollektív rendezett mulatságot, a szilveszteren kívüli mulatságot, akkor a grătározás. Két-három asszony sütött-főzött. Grătár, házi savanyúság, lágy kenyér, s ment az élet. ngem többször meghívtak, mivel én akkor akordeonoztam. Komoly mulatságok voltak ott. Például Pataki Györke bácsi volt az elnök, Péter Laji bácsi, nyugudjék, volt a sörrel. agázott Györke bácsi, pedig nem kellett volna, mer én a fiaival nagyon jó barát voltam, megfogott, odavitt Péter Laji bácsihoz: Lajos, Sanyinak az éjjel annyi hálbát, annyi sört, amennyit meg bír inni. Amennyit akar. Na gondoltam, pont jó, mert vannak nekem kollégáim is. Azt mondja Laji bácsi: Na, látod, fiam én nagyon jó barát voltam Laji bácsival, nálunk 117 így van. ondom, elég jól van. Szóljál, amikor akarsz, amikor kell. egmondtam Laji bácsinak, mit csinálok, oda viszek a kollégáknak 2-3 pohár sört. Vigyél. Balogh Rozi néni, oldvai Feriné sütötte a grătárt, nem tudom, kivel, a húst. Ha- 117 A kollektív gazdaságban. 173

175 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen talmas edény, sok zsír benne, lebegtek a nagy pecsenyék, karaj. Rózsika, Sanyinak annyi karajt az éjjelre, amennyit meg bír enni. Nétené, gondoltam magamba, még nem is olyan rossz. Aztán mondjam, hogy behúztak irgalmasan? Olyan eset is volt, hogy biza elnyúltak. Nyúltak el a kiküldött bácsik. Rózsa néninél ki volt vágva az egyik szoba, s abba a szemes árpa le vót töltve. S azt úgy eltáncolták, hogy a másik felibe... Ilyesmi is vót. (75 éves férfi) Nőnap S megint vót egy nőnap. Nőnapoztunk. Én mindig azt mondtam, fiaim, egy nap az asszonyoknak is kijár. Lehet, hogy két pohártó megjárto a fejünket. Az iskolába vót. Nagyon jó társaság vót. Kommunizmus vót. De nem az vót a baj. e én kommunista érzelmű vagyak. De elmásították. S én azér haragszak. Én szembeálltam, ki mertem állni. e ha a kommunizmus úgy mejen, az olyan, mint Jézus Krisztusnak a bibliája. Ha azt betartsa. De aztán meggazdagodtak. Farsang vót. ég az asztalan táncolt [...] és [...]. Nem hogy be vótunk rúgva, csak jó kedvünk vót. S amikor jöttünk haza, nikőék előtt ki vót téve a csirkeborító. Nekiment, s leesett. (76 éves nő) Zöldágazás Visszaemlékszem, hogy Albert Sanyi nagyon jó barátom volt. Nekünk volt lovunk. Azt mondja: Te fogd be a lovat, ott a rétbe olyan jó fűzfák vannak. ste béfogtuk a lovat, egykettőre le vót vágva tíz szál májusra való fa. Nem hallottuk, hogy valaki panaszkodott volna. S na meg rengeteg volt itt a csorgótól lefelé. Tudom, hogy Zolti előtt vót egy szép jegenyefa. S valamelyik: Ne bántsátok, te, az istené! bbő tényleg baj is lehet, ugyé. Aztán még olyasmi, hogy egyik rendbéli a másiknak a virágját ellopta. Ilyen még meg-megtörtént. eg olyan, hogy polyvaszórás meg csurdékóré. (75 éves férfi) Hárman voltak leányok a háznál. Zöldágat kaptak? Igen, igen, igen. Például a nővéremnek A. Sanyika udvarolt. gy időben. És a szomszédba Julcsa néni, Balog Jóska bácsinak a felesége, Balog Julcsa néni, egy szemüveges néni volt, s sok szép tulipántja vót. S aztán a fiú, Sanyi lelopta a tulipántot, s a ződágro csinált egy szép tulipántcsokrot, s belé egy kis levelet, hogy ki tette. Na aztán néztük. S jön Julcsa néni, csoszogva, a botjáva. S azt mondja, nézzünk oda, hol vannak az én tulipántjaim. eglátta, ráismert. Há éjje lelopták. S szintén ez a Sanyi, letépett egy cseresznyeágat a hegyről, s azt mind úgy átfűzte. Szép ágat hozott argitnak. (65 éves nő) cce tettünk kórét. Feri bácsinak vót két léánya, s oda egysze tettünk kórét. Nem éppen azé, me haragudtunk a léányokra. Hogy Feri bácsit egy kicsit zavarjuk meg. (74 éves férfi) ájus 1. ikor kezdtek május elsején az erdő szélére kimenni? A 80-as években. ikor mi összekerültünk, 73 körül, na akkor. Oda mi is ki szoktunk menni. eghívtak mindég. Ott jól éreztük magunkat. Vót egy nagy sztorink, soha nem felejtsük el. Kimentünk Gyuszi 174

176 A falu történetei gyütt bácsiékkal. S éppen hogy elfogyasztottuk az ételt, jött egy hatalmas nagy eső. Aztán úgy csúszkáltunk le, alig tudtunk lejönni. (63 éves férfi, 57 éves nő) Névnap egint az is emlékezetes, olyan jópofa fiú vót az a Sanyika. Itt vót a szövetkezet, s az én nővérem október 28-án született. S hogy ő udvarolt argitnak, vegyen valami ajándékot.. Rózsika, Gyuriné, a szövetkezetes vót itt, aztán ő rábeszélte a vevőt, hogy az ke, s az jó. Ha a cipő kicsi vót, megnyúlik, s ha nagy vót, belédagad a láb. S aztán Sanyika, hogy ő menne születésnapra, s mit vegyen. [Suttog.] Tükret, tükret a léánnok, s gyöngyet. A léányok azt szeretik. Valami piros gyöngyök vótak. Sanyika meg is vette. És datolya. Az egy különleges édesség vót, s azt is vett. Hát akkoriba vezették a gázat, s az egész falu össze vót túrkálva, s kisáncolva. S ott ahogy jött a parókiánál lefelé, mivel október vót, ősz vót, Sanyika belécsúszott a sáncbo. Az ajándékjával. Nahát meg vót tartva, T. Piroska néni vót itt, mike, s Cs. Józsi, már udvarolt mikének Józsi, ezek vótak.. Feri udvarolt Piroskának, Sanyi argitnak, Bözsinek S. Józsika. zek mind meg vótak híva. Szerényen, nem mint most, születésnapra. Tudom, hogy mind gyöngyöt hoztak, me Rózsika néni... [Nevet.] És aztán megérkezik Sanyika is. De már ott vótak a fiatalak. Én is mint kislány, figyeltem. e má kíváncsik vótunk, hogy mit hozatt. S kibontja. De má meg vót ijedve, hogy ha beesett a sáncba, etört a tükör. Olyan ovál tükör vót. Aztán a nővérem betette a kelengyéje alá, s evitte. (65 éves nő) A névnapat még tartatták a rokonságba. Édesanyámnok is meg szokták tartani, édesapámnok is. S a rokonságbo egy páron gyűltek össze. Ötön-haton, esetleg vót rá eset, hogy tízen is összegyűltek. Éjfélig eltartatt. (83 éves férfi) Lakodalom Vissza tetszik emlékezni, hogy zajlott le a lakodalom? A lakodalom nagyon jó volt. Albert Sándor bácsi és Lidi néni volt a násznagyunk. S megint Csíkból voltak Ferinek valami rokonjai. Jó volt a lakodalom, csak mük reggel... mindenki itt maradatt. Úgy táncoltak reggel a népek az utcán, egész ki a kapuig. Alig fértek e. e mi e kellett menjünk, me Feri ejött értem egy hétte azelőtt, s azt mondja, nekem otthan állotak vannak, minden van, muszáj hazamenjek. enjünk haza, Feri, menjünk haza. Na aztán úgyhogy mi hazamentünk. Úgy táncoltak az utcán, úgy húzták a zenészek, hogy bolondulásig vót. (88 éves nő) Úgy haragudtak, miko mentünk, hogy hozzuk e a menyasszonyt. Füstöltek, tiloltak. Úgy haragudtak, hogy ehozzák a léányt. Nagyon szép léány vót. A 44-es háborúba maradt az apja. Az anyja nem ment férjhez. És öt gyermek vót. Négy fiú, Sándor, János, Feri és Józsi. És argit. Úgy ügyelték ezt a léánt. (73 éves férfi) 175

177 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Bál, tánc Nyári tánc Itt volt Fülöp Imre bácsi. Ott a sarkon. Volt nagy csűrje neki, nyáron. Oda mentek a fiatalak táncolni. De hogy mentek? Nem úgy, mint mámo. A fiú elment, ha volt komoly udvarló, elkérte otthonról, de a húszéves léány az anyjávo ment a táncbo. Ha vége vót a táncnok, a léány oda ült az anyja mellé, s ott ült, amég kezdődett a másik tánc. Zenész? Gyéresről vótak jó zenészek. Apu lószekérrel, ő hozta ki sokszo lószekérre őket, és vitte. (83 éves férfi) [Fülöpnél] Ott a sarkon vót egy szép nagy csűr. Az szépen le vót vakolva, szép fehérre ki vót meszelve. Fentrő le vót deckázva. Le vót simítva, az olyan vót, mind a lapító, me nagyapám szerette. S a főd vastag fosznideckávo le vót padolva. Nagykapuva, kicsikapuva. A nagykapuba kicsikapu nyílt. Úgyhogy alkalmas vót. S délelőtt vót a templomazás, délután a tánc. Ott tartották a templomozást, mert az iskolában annak idején nem engedték meg. ikor az iskolából kitiltották, tata fogadta be. Ő ment a szekérre, Bolducba, Gyéresre, kihozta a zenészeket. S ő is muzsikált. S táncolt, és pontozott, és énekelt. (57 éves nő) Hol gyűltek össze? Hogy leányai voltak Bálint bácsinak, ott is volt nyári tánc. ivelhogy Kovács Icu létezett, ott is volt. Fülöp bácsi csűrjében volt a gyakori. Aztán jöttek az idősebbek is, az olyanszerűek is, mint Balogh Pista. ert a gyenge zenénél is le lehetett nyelni egy pohár bort. ikor hol sikerült. ikor meglett a kultúr, akkor persze, hogy itt volt a találkozás. S az iskolában. ég az óvoda előtt is használtuk az iskolát. S főleg ilyen téli, hidegebb szezonbeli bálokra. (75 éves férfi) Bál Összegyűlt egy-két-három család, s az tartatta. Vagy mindig vót mullatság akko. Én tudam, má az én időmbe, má amég legén vótam, s aztán megnősültem, én tizenvalahány évig vótam kultúrfelelős. Aztán átadtam Nagy Ferinek. Nem akartam tovább. Akkorába karácsonrá, újévre, húsvétrá mindig bál vót. De akko nem úgy vót, mind most. Soha e nem felejtem, V. árton bácsi a kultúrházbo ejött a feleségive, Klári nénive. 65 éves vót az ember. Szeretett táncolni és mulatni. Utoljáro azt mondja nekünk: Na, fiúk, ejöttem azt mondja, tőtem a 65 évet, többet meg nem fogtak látni. (82 éves férfi) Tudom, hogy amikor a szövetkezetet rendezték. Büfé volt mellette. Csináltak egy bált. Akkorjába még úgy volt, hogy hogy menjen a büfébe egy nő. entem lefelé, s ott állt Gizi, Juliska, s még többen. S mondták, hogy jaj, te... ert tudták, hogy én bátor vagyok. gy kicsit nyiltabb voltam. Én tudtam, hogy a Jóisten úgyis tudja, hogy amit én akartam, s szerettem... ondam, gyertek, menjünk bé. ér, férfiak táncolnak asszonyak nélkül? Jó bál vót, jó összjövetel. rre emlékszem. (76 éves nő) iután ideköltöztem, már kezdték beszélni, hogy Jenő udvarol Gizikének. Udvaroltam neki, s e is vittelek a bálba. S mi má egyeztünk, hogy összeházasodunk. S akkor ez a D. Lajos akart udvarolni neki. Ő egy évvel vót kisebb, mint én. Szóval nem is udvarolni, inkább bajt okozni. ivel látta, hogy mi már komolyodunk. Ő szerette nagyon 176

178 A falu történetei gyütt velem a keringőt táncolni. Amikor kezdődött a keringő, én voltam az első, akit felkért. Jött és meghajolt, s nagyon jól tudtunk keringőzni. S ahogy Jenő udvarolt nekem, én mondtam, te Lajos, hagyjunk félbe a régi barátsággal. Én elhatároztam magam. Ő még annál inkább, hogy fejlessze a bajt. És Gizike nem ment. Kezdődött a pár. Végig az asszonyok ültek, ahogy szokás volt. S jön Lajos, s meghajol szépen, hogy menjek táncolni. Én nem emeltem fel a fejemet, s semmit nem mondtam. Az úgy megszégyelte magát. A valóság az, hogy mindenki nézte. Nézték, hogy hogy táncolunk. egszégyelte nagyon magát. De nekem ez a Pálfi Rózsika néni mondta, te, ez a Lajos ne mind háborgasson. Jenő udvarol. ondom, hogy tudjam neki megmondani. Hát ne menj vele táncolni. Na, kezdődett a bál, s nem is menyek. S na akkor is Rózsika néni állt közbe. [...] S akkor elment a zenészekhez, s érkezik oda az egyik zenésszel, hogy engem muzsikáltasson ki. Az volt a szokás. Hogy szégyenítse meg. De én azt mondtam a zenésznek, menj dolgodra. Kérdezte, hogy ki fizetett neked, hogy ezt csináld. S akko megmondta, hogy az a fiú. Persze, ő azt mondta, hogy megyek, de ő nem ment ingyen. S azt mondta, hogy ez a léánt én hoztam el, s ehhez nekem van jogom. S még rá is emelte Jenő a kezét, hogy elmenj innen. (73 éves férfi, 65 éves nő) Színjátszás Amikor idejöttem, aztán összefogtam az óvónénivel. S tartottuk, még az idősekkel is... Szabó Károlyné s Fehér Lajosné, emlékszem, még azok is szerepeltek a színdarabokban. Tánc nem volt? Helyi tánc nem volt. Én tanítottam magyar táncot. Könyvből olvastam, néztem, voltak képek, hogy milyen figurákat kell tanítani. Én foglakoztam a tánccal. Az előadásokra a falu lakossága szívesen eljárt? Tele terem volt. Olyan nagy kultúrház nem volt. Az Albert Rózsa néni házában hátul volt egy nagy istálló, vagy csűr, s azt alakították át kultúrnak. De nagy volt a terem. Később aztán mi is színpadot csináltattunk oda. oldvai Jenő tevékenykedett ottan. S versenyek voltak, jöttek vendégszerepelni. i is mentünk Várfalvára, Kövendre, Sinfalvára. Ludasi-telepen voltunk. mlékszem, hogy tanítottuk a Buborékokat. 118 (78 éves nő) Én pártolam a kollektívet. ert én ebbe pottyantam belé. ert mi otthon elég szegények voltunk. Polyáni vagyok. Amikor idekerültem, szerepeket tanultunk. Én leány koromban benne voltam a táncegyüttesben. Orosz táncokat, Balogh Juliskával táncoltunk. indent elkövettem, tanítottam őket orosz táncra. Az a căzăcească S énekelni is nagyon szerettem. Amikor az óvodában én voltam a dada, meg is kért az óvónéni, hogy én tanítottam orosz táncot, tengerész táncot, én csináltom ruhákat. (76 éves nő) Szoktunk menni a szerepekke Ludasra. Amiko mentünk, mentünk a kollektív szekereive. Szoktunk tanulni szerepeket, s szerepeltünk a Ludasi-telepen, Albisba, s akko szoktunk az Andrássyba is. S aztán vótunk Sinfalván, a olotovva, az autóva. Soha nem felejtem e, hogy szerepeltünk, s én még énekeltem is. Aztat, hogy Búra termett idő, / megemésztett engem ez 118 Csiky Gergely vígjátéka. 119 Bizonyára kozák tánc. 177

179 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen az egy esztendő. Soós Feri bácsi vót a zenész. (74 éves férfi) A hatvanas években. Akkor kezdtek másképpen szórakozni a faluban. Igen, a tanárnők mezőgazdasági cikkeket olvastak fel. Akkoriban jobban foglalkoztak a tanítónők is. Szerepeket tanultunk. Én szépen tudtam énekelni. Én énekeltem a színpadon, s Soós Feri bácsi kísért. entünk a szomszéd falukba, a Ludasi-telepre is. Pap rzsike tanítónő volt, s ő mind biztatott. entünk akkor versenyekre is. Azt az éneket énekeltem, hogy gy gyenge kismadár / Fészket kezde rakni. (65 éves nő) Én szavaltam agyarországon, mikor voltunk, templomban. Kaptam egy verset, egy nagyon szép verset, ami engem megérintett. S aztán itt a templomban szavaltam. Amerre mentünk. Polyánban, Gerenden. S akkor az asszonyokkal mindig mentünk hol ide, hol oda. A versek összegyűltek? Az elsőt Bözsi néni adta, az Ödön [felesége]. Nagyon szép. Avval keltem, avval feküdtem. ind vallásos versek. De tudom én Szabolcska ihály verseit. Van A megfagyott gyermek is. Szépen tudom szavalni, s énekelni is tudom. Én avval gyógyultam meg. Én tiszta szívemből. A verset is innén [szívből] mondom. Ha egyedül van, akkor is mondja? inden este avval fekszek. Nem is látok, mindig megpróbáltam, hogy ne felejtsem el. ert olvasni már nem tudok. ikor idekerültem, jött a karaván. indig mentünk le. Én másnap a kísérőzenéjét mindig elfújtam. Én mindig vagy énekes, vagy színész akartam lenni. De szegények voltunk. Én iskolába is jártam volna, egyetemre. Csak öt osztályt végeztem. De úgy vót, na, háború után. De aztán folytattam, itt énekeltem. e miko mentem a mezőre, énekeltem, csengett a mező. Demény Piroska Pozsolt Viktorral vót. Azt mondta Demény Piroska nekem, hogy énekeljek. Három vagy négy éneket énekeltem. Azt mondta: Rózsika, énekeljen, me senkinek ilyen tiszta hangja éneket tudtam. (76 éves nő) Zenészek, énekesek Éjjeli zenét is adtak. Hogyha a léány a bálból elment haza hamarább. Hát hogy jártunk, elaludtunk, nem hallottuk. argitnak Sanyika udvarolt. Aztán megsértődett, hogy nem fogadta. egjárta B. rzsike is. Vót N. Péter, és tiltották Pétertől [...] Na de a fiatalok szerették egymást. S Sz. Sanyika ment az akkordeonnal. S akkor rzsike bent sírt. S besütött a holdvilág, s nem merte meggyutni, hogy a szülei tiltották. S ők meglátták a holdvilágnál, hogy a léány bent sírt. (65 éves nő) mlékszem, egysze, miko Tesnádi ártonkánok vót az esküvője. Aztán egymás mellett ültünk, Szabó Sanyi, szépen tudott énekleni, Szabó Józsi is, és Gergely. S ott ültünk egy padan. A padak úgy vótak téve téglára. 120 De mi énekeltünk. S aztán ének közbe leszakadt a pad. Pont az óvónéni alatt. (76 éves nő) A faluban mondták, hogy az édesapja nagyon szépen énekelt. Igen, igen. Szépen tudatt énekelni. S hozzátéve klánétált is. z figurás dolog volt. Az igazság az, hogy az életben olyan dolgok is zajlottak le akkor, hogy például mi éjjel két órakor felkeltünk és mentünk kórét vágni. Befogtuk az ökreket a szekérbe, feltettük a vesszőt, mert azzal kötöztük a kórét, felültünk a szekérbe. Bizony nem is reggel felé történt, mert biza 120 Téglára fektetett deszkalap volt a pad. 178

180 A falu történetei gyütt vót úgy, hogy két órakor vagy háromkor. 121 Akkor, amiko a szekér kiment az udvarról, azonnal hozzáfogtunk az énekhez. És énekeltünk. Én apámmal. Gyönyörű hallgató énekeket. Volt úgy is, hogy nem csak mi énekeltünk, a magyarok, hanem énekeltek a románok is. i tudtuk, hogy kik azok a románok, akik éjjel énekeltek, mert gyönyörűen sütött a hold. Ők is kinn voltak, vágták a kórét. Felismertük, hogy a testvérek közül melyiknek a hangja hallszik. Persze. zek így mentek akkor. Aztán elmondtam később az unokatestvéremnek, Sz. Gyurinak. ondam: Te Gyuszi, észrevetted, hogy nem énekelnek az emberek? [...] De nem énekeltek, amióta a kollektív volt. Nem volt nyugalom, nem volt idő. it tudom én, mi volt a nagy baj. Nem énekeltünk. Na meg a másik fele. Rég, rég, rég, még kicsi fiú voltam. Soós Ferkó, Keszeg Pista, ezek egyidős barátok, nyugodjanak békében, egyidősek, oldvai Zolti, Szász Jenő bácsi. Habár nagyon sár volt a faluban néha, de azért körüljártak egy kockát, s ez mind énekelve történt. ste későn. Inkább este, mint vasárnap nappal. Nem, nem, nem. Régebb voltak énekelések, nem mint most. elyik volt édesapja kedvenc éneke? Nem tudnám megmondani. De hogy mindegyiket szerette, az biztos. Sokat tudott? Ajajajaj! S még amellett apám rettenetesen tudott csárdást táncolni. Irtóan. Én nem, én nem voltam csárdás táncos. S hozzátéve tudott klánétálni. Volt klánétája addig, amíg elvonult a második világháború. S akkor egy román katona, a háború után, miután visszavonultak a magyarok, bejött a katona, meglátto a klánétát, a klánéta három darabba volt vágva. De értette magát annyira, hogy összerakta, megpróbálta, s egyet beléfújt, s azt mondta, ez most komplekt. Szétszedte, s berakta a porhártjába, s el is vitte. Soós Feri bácsi hegedült, én akordeonoztam, Vilmos hegedült, Bálint bácsi cimbalmozott. Habár Bálint bácsi óvakodott. Hogy nehéz elcipelni a cimbalmot. Igen, de milyen a fiatal, amikor nincs más módszer. lvisszük mi, Bálint bácsi, csak hogy hallszódjan egy kicsit több. Bálint bácsi erősen szerette a szórakozást. Habár már öregebbecske volt. (75 éves férfi) Szépen tudott énekelni Szász Sanyi bácsi, ánusnak az apja. Kicsi alacsony ember vót. Ő tudott szépen énekelni s fütyürelni. S aztán Soós Feri bácsi. Az asszonyak közül Szász Ilonka, a Sánto, Lengyel tus, Kozer Laji bácsinak a léánya, Ida. Halmágyi Feri bácsi. iko felhajtatt egy pár pohárra. (83 éves férfi) Jó énekes vót szegény Bereczki, nyugudjék, hogy meghalt. Sokat énekelt. Szekeres Laci, ő nem járt a kocsmába, de úgyis énekelt. S Szabó Sanyi s Szabó Józsi. S Irma, Irmát nehogy kihagyjuk. (75 éves nő) Bálint bácsinak hegedűje volt. Igen. Cimbalma is volt. És mi nem tanultunk meg rajta, csak annyit, hogy Kicsi kutya tarka. A hegedű aztán a Jolánka leányáé lett. Konzervatóriumot végzett. gyszer alakítottak egy zenekart. Az édesapja volt a gordonos, Szász Sanyika vót az akordionos, Soós Feri bácsi pedig a hegedűs. Apu a cimbalmos. Lehurcolták a hangszereket az iskolába. S rendeztek egy kis bált. Olyan mulatságos vót, hogy a faluban alakult egy zenekar. Apu szerette a hangszert, én szerettem énekelni. Aztán esténként mindig szoktunk... Aztán a fiúk mindig a központra gyűltek össze. Akko nem voltak bárok. agoltak 122 a nagy fa alatt. S hallgatták, hogy apu zenél. Vót, amiko be is jöttek. Vót, amiko énekeltek a fiatalak, s aztán apu mondta, hogy jaj, jaj, jaj, hogy falcsan, hogy nem jól van. Zsenírozta a fülét bentről, hogy nem jól vitték az éneket. (65 éves nő) 121 Ti. éjszaka. 122 napraforgó magot ettek. 179

181 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Kártya S. Jenőékné vót a kártyobanda. á azak szerettek is [kártyázni]. És P. Sándor bácsiék. Nálunk nem, nállunk inkább mullattak mindig. Énekeltek, táncoltak. (82 éves férfi) Aztán vót a nagy kártyabanda. Vót odvai Gyuri bácsi, Pataki Györke bácsi. Ott vót Nyitrai Jancsi bácsi, lentrő a malomtó. Két parasztkő malma vót. Ami vámot egy héten beszerzett, szombaton regge a két lószekérre, amennyi vám felfért a szekérre, bé Gyéresre vagy Tordára, eladta, s annak a pénzibő nyírták a 21-et. Pénzbe kártyáztak, nem kutyagumiba. És Tesnádi árton bácsi. Négyen szoktak összegyűlni. ások haton. Vagy Pataki Györke bácsiná. Anyu eküdett egysze le Pataki Györke bácsinak a feleségihez, Pólika nénihez. Szekeres Laci bácsinak vót a nővére. Sógor vót Pataki Györkéve. Nem tudam, mé küdett. S én mind gyermek, én elfelejkeztem magamró. Néztem, ott vót éjfél után 11, 12 óra. Ők nem zavartak el, én ott ültem, s néztem. Úgy 12 óra felé jön anyu egysze egy zsordávo. Hát én ott a kártyabanda mellett, néztem, hogy hogy ütik. Tesnádi árton bácsi benne vót, káromkodatt, a kutya így meg úgy. Kettő vót a másik kettő ellen. Te, jót belé, te Györke! Káromkadatt. A vérükbe vót. (83 éves férfi) Olvasás Én nagyan sokat olvastam. S emiatt nagyan sokat szenvedtem. e nem engedte [a férje], hogy olvassak. (76 éves nő) Rádió Talán ha nem tévedek, Szász Feri bácsinál [gyűltek össze rádiót hallgatni]. Ahogy viszszaemlékszek, 1952-be alakult meg a kollektív. S akko Szász Ferinek már volt rádiója, s lett itt a kollektív háznál. Itt a Rózsa néni házába. 1954, mikor vót a magyar fotballcsapat győzelme. Itt vót az egész falu, ide vót jöve. S oldvai Feri bácsiéknak. Az az igazság, hogy az itteni testvérek közt ők vitték jobban. int apám vagy árton bácsi. Feri bácsi megnősült, evett egy özvegyasszonyt, Balogh Rózi nénit. Baloghék nagy család vót. S azonnal kapatt az asszony után 5 hód földet. Az már más volt. S Jóska bácsiéknál is, Baloghnál, ennél is vót rádió. Anyámék ide Jóska bácsihaz gyűltek. Foglalkoztak a hírekkel. Visszaemlékszek erre, mikor lett a forradalom 56-ban. Én is mint gyermek, elmentem anyámmal. S nagyon jól emlékszek, mikor Gágárin felment. (76 éves férfi) Kovács Kálmán bácsinak vót az első rádiója. entünk oda, ugyé vót kollégánk, Feri, kinn is maradt agyarországon, ott halt meg. Aztán vótak a léányok, szti, Gizi. Vót vagy hét gyermeke. S oda szoktunk menni rádiót hallgatni. (89 éves férfi) Amiko agyarország béállt Oroszország ellen a háborúba, Az 1956-os forradalom. 180

182 A falu történetei gyütt itt le kellett tépjünk minden drótot a rádióhoz. is vitték Tordáro, soha nem kapták vissza. Albert Laji, az iskoláná vót, Kovács Kálmánnak vót talán, Szász Pistának, Keszeg Vilmus bácsinak, Pálfi Zsigának. Összeszedték, evitték, s többet nem kerültek vissza. mlékszek, hogy a vén Kis, a vén Tóth bácsi jöttek ide Laji bácsihaz rádiót hallgatni. És mük is, mint gyermekek, mentünk. Üljetek le, gyermekek, hallgassatak! Én mind meg akartam lesni, hogy ki beszél ott hátul. Aztán hallattam, hogy vótak Kálmán bácsiná rádiót hallgatni. Aztán nem is mertek nagyon, mert Albert Sándor bácsi nagy ellensége vót artininak, a tanítónak. S a tanító mindent lesugatt. S aztán nem mertek. (85 éves férfi) A Szaharát elfújta a szél, s az egész urópa megtelt azzal a levegővel. Köd vót, csupa köd vót egy egész hétig. Nem is köd, tiszta por. De hát mondta a rádió, hogy a szél felfújta a Szaharából az egész homokat, s megtelt egész urópa, négy-öt napig. Na, ez jel, ez jelenség. entem ki a tagba, Székely Gyuri fődje itt vót, ahol vót a temető. Ott négyen beszélgetnek, Péter Dani, Albina néni, s ezek. z jel, ez az a jel, végünk van. (85 éves férfi) iko a negyvenes háború kezdődett, soha e nem felejtem, gyermek vótam. A vén Fülep Imre bácsi rakta a lucernát. Teli vót a... [udvar], me csak nekünk vót rádió a faluba. S akkor kimentek, s mondták, hogy megkezdődett a háború. (89 éves férfi) ozi Jött minden hónapba egysze-kétsze Kocsárdi bácsi. Itt járt minden faluba egy-egy nap. Aztán ahogy meglett a kollektív, beléptünk mind a kollektív gazdaságba, aztán Béla bácsi rendezett 124 gépet, s mindenki vett széket. 125 Vót számozott szék. Jártok akko! Ha egész nyólc óráig szántott vagy aratott, kilenc órakor ment a moziba. entek nagyon akkorjában. egvót a székje mindenkinek, meg vót számozva. (76 éves férfi) Tévézés Józsi bácsiékhaz mentünk, miko mentek fe az űrbe. A hódba. S mentünk, hogy lássuk. Azt mondta Feri bácsi, Szász, hagyjatak békét, te, abbó nem igaz semmi. Azak ementek egy hegy megé, s ott lefényképezték. [Nevet.] (76 éves férfi) Azt hiszem, hogy oldvai Józsiék, ott a templom háta megett. Aztán vót Keszeg Józsinak is. Székely Gyuri bácsinak mondam, Gyuri bácsi, lesz egy ládo, béteheti az ágy alá, a pincébe, ahova akarja, ásson gödret nekie, s meg fogja látni, hogy hogy beszél Ceauşescu a rádióba, vagy a másik. A, én azonna lemondak a vallásomró. Két év múlva: Na, Gyuri bácsi, hogy áll a vallásávo? Nem tudom. ost se tudom elhinni. Na jó. Aztán felment Gagarin a világűrbe. Olyan isten nincs. Vót más ember is, aki mondta, nem, nem. Én ezeket mind hittem, tudtam, 124 szerzett. 125 A kultúrházban minden család a maga által vásárolt széket használta. 181

183 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen hogy a tudomány fejlődik. S az élet előre megy, nem visszafelé. ég Sóos János bácsi is: Há, fiam, nem tudam elképzelni. Várták a világvégét. Igen. z a K. anci: Gyere, b.sszunk egyet, úgyis megdöglünk hónapután. [Nevet] (85 éves férfi) Futball Vasárnap délután, ahol van a kollektív, ott vót egy kicsi fotbalpálya. gy nagy harisnyát teligyúrtunk ronggyal, jó gömbölyűre, s spárgával jól összekötettük, s aztat rúgtuk. Én olyan éves lehettem. ikor apám elengedett, azt mondta, mikor jön bé az utolsó tehén a csordából, sok tehény vót akko, mindenkinek két tehenye vót, ökre, lova, gazdálkodtak, ha az utolsó tehény béjön a csordából, s ha te nem vagy itthan, vagy Bő felé, vagy Örke felé [menj világgá]. Nem ígérte, hogy megver. Én rúgtam a labdát, de néztem, miko az utolsó tehény béjött, jöttem. (83 éves férfi) Szánkózás Az itt vót a Balogh-dombján, s itt a csorgó dombján is. Ott nagy domb vót. Ott egy meredek hegy vót. A legények. A léányok akko nem bódaragtak. (83 éves férfi) Tekézés entünk versenyre. iska, ő rendezte. Vótunk Torockón, Bágyonba, Kövenden, Várfalván, és Gyéresen sokat. Kuglizni. S Tordán, lenn a ligetbe, a parkba. Gyéresen megint szép kuglipálya vót a sportpálya mellett. (85 éves férfi) Vót kugli a Rózsa néni udvarába. Az má az ötvenes évektő erre. Körülbelül 75-ig ment, aztán leállott. (74 éves férfi) Kirándulás A kirándulások mikor kezdődtek? lég korán. ert mama mondta, hogy ők az ilyen kóberes teherkocsikkal mentek, a jégbarlanghoz. inden év végén a kollektív adta az autóját, s aztán aki akart menni. Voltunk a Tordai-hasadékban, a Szent Ilona váránál Torockón, a múzeumban, a Bányában. Amikor jött egy-egy cirkusz Tordára, a kollektív mindig adta az autót. Tettek az autóba padat vagy bál szalmát, s arra ültek rá. entünk a Bányába. S ott volt a vendéglő.. Gyuri,. Feri akkor voltak olyan 30 évesek. Aztán mikor nekikezdtek rendelni a telepesek! Tudtak szórakozni. Akkor indult be ez is, s a fürdőzés is. (63 éves férfi, 57 éves nő) A traktoristák kezdtek kirándulni menni. Vótunk. Például mikor a kollektívnél elvégeztük a szántást vagy a vetést tavasszal. indig 182

184 A falu történetei gyütt a kollektív mit mondatt? Állj meg te, vegyünk egy bárányt, s menjünk a traktoristákkal az erdő szélére. S vegyünk egy hordó sört, s ott csináljunk egy kis mulatságot. Na aztán elvégződett az aratás. z egy nagy dolog vót, hogy learassál 300 hektár búzát, van 200 vagon búza. Na a kollektív adatt a traktoristáknak ingyen enni. Ingyen adta az ételt az aratás időn. ellettek ettek a mérnökek, az egészen. Az ételt hol főzték? Hát itt. Hát Nuci Ibollyal főztek egy pár évig. i is, s még vót, amiko Lidi mama is. Itthon? Itthon. Na ez vót. S aztán miko elvégeztük az aratást, na persze, az elnök, a mérnökek, me három mérnök vót, s a brigádosak, na, a traktoristák végzik az aratást, vágunk egy juhat, vagy hozunk ételt innet. Hozunk sört, hozunk egy kicsi pálinkát, s az erdő szélire menyünk, s mulatunk egy kicsit. Annyi dolog után, egy hónapi dolog után éjje-nappal. e ez az aratás ez éjje-nappal ment. Fiatal házasokként kirándulni... Jártunk. ire emlékeznek, milyen kirándulásra? egmondam én pontosan. Váradra mentünk, összejártuk... Nyáron az aratás után... mentünk Váradra, Felixre... Ki szoktunk lépni. iki a kollégáival ugyébár, még egerbegyiek, még innen, még onnan. Fogadtunk egy autóbuszt, s aztán mentünk Szebenbe, Brassó, Csíkszeredán egy szállodába foglaltunk egy... A tiszteletes úr is rendezett ilyen kilépéseket. gy hétig ültünk ott. (67 éves férfi) entünk, a kollektív autójával többet. Csoportosan? Igen. Szovátán. Félixen. S kocsival is mentünk. (81 éves nő) Kirándulni sokat voltunk. Hol voltak? Tisztán emlékszem, első évben voltunk, 60-ban voltunk Bukarestben. Az első éjszakát töltöttük Buzăuban, aztán Bukarestben, meglátogattuk a Peleş kastélyt. Aztán úgy jöttünk körbe a Székelységen. Autóbusszal mentünk. Nagyon sokat voltunk Kolozsvárt. Voltunk a Félix-fürdőn. S ezt mind oldvai Bélának köszönhessük. Színházba. Amikor jött a vásárhelyi együttes, mindig ott voltunk. Én voltam a szervező. (76 éves nő) ég nem vótunk mi béállva kollektívbe, de Béla bácsi vitt, minket is vitt, fiatalokat, a Bányába, elvittek a havasra. Gergely vót a sofőr, Szakolczi. Furfangos legény vót, s valamiért megharagudott, s minket otthagyott. S hazajött. A olotovva. Ott vótunk a Szófia 126 falujábo. Borévan felfelé mentünk. Érdekes vót, mert ott hallottunk szamarakat, hogy hogy ordítnak. ondták, hogy van szamóca, s a medvék hogy járnak az erdőbe. S mikorrá hogy jöjjünk haza, Gergely nincsen ott. Há most mi lesz velünk, ott a fiatalok, há messze vagyunk. Jön az este. Hazajött. iko meglátta Béla bácsi... Szigorú elnök vót Béla bácsi. Há hol vannak a fiatalok? Azonna visszamenj! Aztán úgyhogy hazajöttünk. Akko vittek a Bányába, s Kolozsvárra a fotballmeccsre. Aztán vittek színházba. mlékszem, olyan csattogó hideg vót. Annak érezzük mi idősebbek a [következményét]. Vót a selyemharisnya. S hideg vót a olotov autó is. Olyan borongós hideg vót. Babuci is, a mérnök, Boşca felesége is jött. S Csergő Józsi ott tanult szabónak anná a púpos Patakiná. Ott, Gyéresen. Vót egy púpos szabó, s anná tanult. Nem vót az megnősülve, vót egy élettársa. S odamentünk, amég kezdődött a színház, hogy melegedjünk meg. eg vótak pirossodva a lábaink a hidegtő. Úgy enézte az az élettársa, hogy mi hogy melegszünk. Azt mondta: Drágáim, én itt lakok, de én nem megyek a színházba. Én meg nem fázítnám magam, mint maguk. De mi nem törődtünk. S akkor a színház után 126 A faluba feleségül hozott mócvidéki asszony. 183

185 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen azt hiszem, a Don Vivánt láttuk, evittek a vendéglőbe. Összenyomták az asztalokat, kettőt-hármat, s aztán fizettük mi is a részünket. Aztán ott vót cigány zene is, ott lehetett táncolni is. (65 éves nő) ajompiac A majompiac mikor kezdődött? A szövetkezet elé oda gyűltünk össze, azé, hogy melyik brigádbo hová ke munkás. S a csoportfelelősek járják e, hogy hová ke menni. Székely Feri, az nevezte el majampiacnak. gy órát s kettőt is. A vén Székely elnevezte, menyünk a majampiacra. ost is mondam, annyit ette az idegemet. Csak kelt fe, s vette a korsót, s le a majampiacra. Aztán jöttek haza, s sokszo úgy kacagtak, hogy ide fehallszatt. egtötettük a korsót, vót az a kerítés, rátettük. Úgy kacagtunk, hogy ott felejtettük. Né, a korsót ott lenn hagytuk. A friss dolgokat, a híreket is megbeszélték? Ott mindent beszéltek. (83 éves férfi, 75 éves nő) 184

186 2.11. Állatok, növények A falu történetei Állatok, növények [A lovat] Hajnalnak hitták. S vót egy fiatalja, az vót Csillag. Hajnal sokáig vót. S kiment a csordábó. Régebben a tehenyek jártok a lovakka a csordábo. S egysze ement Dezső [a testvére], hogy estefelé jön bé a csorda, s az alsókútná feült a lóra. S amiko feértek oda, ahol most kezd béépülni az ódal, ott két lábro állott, s leesett, s megdöglett. S apu nem is vót akko itthon. S akko vót egy ökrek anyuéknak, s beteg vót. S főbe kellett üssék. S egyszerre vót etemetve ide az ódalba a ló is, s az ökör is. Vót, mindig vót, vagy egy lovunk vót s két tehenyünk, vagy egy tehény és két ökör. Szép nagy ökrek vótak, azokka szántottak. (79 éves nő) ost, hogy fájnak a lábaim, az jutott eszembe, hogy volt egy lovunk. S azt mondta apu, hogy úgy megfázott, hogy a bal lába megreumásodott. indig hallottuk, hogy fel akar kelni, s nem tudott. S aztán egész végig sántított a ló. (65 éves nő) Vót egy lovam. Kedvenc lovam. 6 mázsa 70 kiló vót a ló. iko kijöttem nyugdíjba 94-be, mondam az asszannak: Te Anus, én meg vagyak szokva a munkáva, itthon mit dógazak? Veszek egy lovat. Vettem egy lovat, vettem egy stráfot. Vettem egy hámot. Akko szereztem magamnak egy boronát, szereztem egy ekekapát, egy ekét, egy... Há nekem annyi munkám vót itt, hogy nem győztem csinálni. Gyere ennek, menj annak. Pityókát kidobni. Dobtam ki a pityókát, négy-ötnek is, délig. Amelyiknek kidobtam hamarább, az dére fe vót szedve, mentem is, hoztam haza neki. S aztán ez mind így ment. Törőbúzát béhozni, törőbúzát huzatni. z a ló olyan vót, hogy csak éppen beszélni nem tudatt. Hogy hívták? Stela. Aztán én a törőbúza sorba béállítattam, az nem állatt meg a végiig. De nem erőssen, hanem úgy szép lépésbe mentem. Fordítattam vissza. Na mondam: Gyere, Stela, menyünk vissza bé. entünk, csinálta. Annyit tettem réá, hogy olyan nem vót, hogy ne vigye e. Jó ló vót. gy vót a hibája, az az aszfaltan nem szeretett menni. A fődeken olyan vót, mind egy kicsi traktor. Tehettem akármennyit. ehettem vele akárhol. Az nem ment ki a sorból. A pityókát kidobni ment egyedü. Ő nem ment a pityókán, hanem a pityóka mellett a barozdába. Nem ment ki onnat. A vége aztán a lett, hogy ehittam az állatorvost, hogy nézze meg, mi a baja. Azt mondja az állatorvos, hogy ez a ló má öreg. Csináltam egy trátáméntet neki, majnem egy millióba került. Inekciók, ez-az. Ha csináltam vele egy gyéresi utat, megizzadatt. ég másnap is meg vót izzadva. S mondam az állatorvosnak, hogy megizzad és nem szárad ki. Azt mondja, ha lehet, adja e. Nem sokáig viszi. Na jó. Jött egy cigány, adjam e a lovat. Jött a cigány utánna, vót egy kicsi remorka, négy kereke vót. egcsinálom a vásárt, ejött, hogy vigye e. egkötették a nyakát, húzzák fe arra a remorkára. z mit hogy menjen? A nyakáná fogva az autót is, s a remorkát is vissza. Nem tudták oda fetenni. S ahogy húzták, a ló mind fartalt az ódalához a remorkának. Az ördög odatett engemet, hogy kihoztam egy olyan háromméteres karót. Bédúgjuk a végit. Nyomjuk a lovat. Ahogy nyomjuk, a ló lefarolt, leereszkedett. S akko az a fa rájött a lábomra, kettétörte a lábomat. Jött a mentő, engemet evittek. S akko a cigány a lovat evitte gyalog. Igy lett vége. Az nem kapatt korbácsot. A lovat nem szabad verni. Többet nem hallgat 185

187 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen az emberre. A ló nem felejti e az embertő, ha megveri és rosszul bánik vélle. ind ahogy látom, hogy ütik egyesek, hogy menjen. Az nem dolog. Csak nem tudott beszélni, olyan vót. Az állat megszokja az embert. Nekem vót disznóm négy egy versbe. Az idén vót, négy. Én mentem bé. Jöttek oda hozzám. ondam, félre, hogy sepregessünk itt. entek fére. gy kutyát ha megdob, meghergeti, az nem felejti e hama. Állandóan ugassa. (74 éves férfi, 73 éves nő) Soha nem tudom elfelejteni, hogy elmentünk egysze, hogy vegyünk két ökret Záról. És amikor mentünk, egyik helyen átvágott egy nyúl. Akko mondja apám, na ez szerencse. Akko egy másik helyen átvágott egy fekete macska. S akkor azt mondja apám, na itt már nem lesz szerencsénk. lértünk Záro, ott vagyunk majdnem délig. Vótak olyan öregebb rendű ökrek, s mi az öregebb rendű ökreket el akartuk itthon adni. És cserélni akartunk fiatalokat. És vótak fiatalabbak, de könnyebbek. e nálunk a vót a cél, mivel főddel foglalkozunk, hogy miné nehezebb legyen az állat, me anná erősebb. S jártunk abba, hogy súlyos állatakat vegyünk, és fiatalakat. Ott vótunk 12 óráig, és mindaddig nem jelentek meg a mi ökreink. S egysze csak ahogy má jó hangulatba van a vásár dél táján, jön két szép állat. A dombon vót a vásár. És lennőt jött két szép állat járomba befogva. ondam apámnak, nézd meg, most jönnek a mi marháink. A mi ökreink. Nézd meg, ilyen szépek. gy ember jön előttek, és egy ember hajtsa. S nézd meg, azak lesznek a mi ökreink. Az egyik cifra, piros tarka vót, s egyik olyan zsemleszínű. Irtó szépek vótak. Öt évbe vótak még csak, és má 16 mázsa vót a két ökör. És miko beadtuk őket, annyira kifejlődtek az ökrek, hogy soha nem felejtem e, Tordán beadtuk őket, és a két ökör vót 24 mázsa, 30 kiló híjával kiló vót egy állat. Ritkaság affélét látni. Amikor megérkeztek az emberek, két magyar ember vót. Bálind István vót a tulajdonos, és a szolgája. Amiko megérkeztek az ökrek, az egész vásárbó akik csak szerették a szép állatat, odajöttek. S mondam apámnak, én gyermekésszel, 11 ezer lejt kérnek érte, nagy pénz vót akkor, adjad oda, apám, me megveszik mások. És súgtam oda az embernek, hogy ne adja románynok, me megvesszük mi, most adjuk oda a pénzt. S megvettük az ökröket. S olyan szép állatokat vettünk. Jöttek és megduplázták a pénzt, 19-et kaptunk a 11 helyett. S annyira szerettük az ökreket, hogy ha béterítették vóna arannya, úgyse adtuk vóna az ökröket. (74 éves férfi) Vót egy pár galambunk, a Juci meg a Gyurka. Így neveztük el őket. Na de eztet mi csak gyönyörűségnek tartottuk. tettük egész télen, mint a tyúkokat. Napraforgónk is vót. S azt a galamb szereti. S az milyen okos állat, az a galamb. Regge korán hogy megeteti a fiókáit. S vizet, mindent. Kendermag, muharmag, az mindent megszerez, hogy a kisfiókáinak vigyen. Napraforgó, búza, kukorica, kása. S aztán idejöttem férhez, s na este hogy mit főzzünk vacsorát, mondja anyu, hogy menjek, nézzem meg, van galamb. Nekünk az az egy pár galambunk vót, én örvendtem, hogy megkaptam a galambat a fészkén. És levettem az öreg galambat s levágtuk. Aztán Jenő nagyon megszidott. Nem győztük várni, hogy megfőjjön a galamb. Hát ti aztat vágtátok le, aztat a galambat? (65 éves nő) it tapasztaltam én a madarakró, s a hangyákró, a bogarakró, s a patkánró. ost is mondam, Sanyi, lehűl az idő. ié? Sírnak a madarak. Azak nem hazudnak soha. ikor jön az eső, kibújik a sok hangya, a nyüvek jönnek ki jobban, a patkán túr. iko 186

188 A falu történetei Állatok, növények a fecske regge másképp repül, s úgy csicsereg, az is esőt hoz. Az öregek ezután tájékozódtak. Én emlékszem, miko otthan vótunk. Nagyapám szegén, nyugudjék békébe, hány óra, állt ki, né, tíz óra, tizenegy. Tudta. Az árnyékró. S a mezőn is. (75 éves nő) cce. Feriékné vót egy nagy körtefa a ház előtt. ondam: Te, Feri, há mé nem nyesitek meg az fát? Olyan, mind a seprű. Há ki hagy nyesse meg azt mondja, nincs ki megnyesse. ondam, há a fiúk. Azak nem másznak fe azt mondja. Azt mondja: Gyere, nyesd meg. Há, mondam, én öreg ember vagyak. Há egysze Rózsika emenyen valahová, gondolam, há emenyek, megnyesem. iko femászok a fáro, Cs. Régina nézi má Csergő Józsihaz odalátszott, ki van ott a fa tetejin. Annyi ágat levágtom, hogy alig tudtam leszállni. Azon esztendőbe, mondta. Pisti, 700 kiló körtét leszedtek róla. Lemérték. (83 éves férfi) Az a hosszú papkörte, erősen sokat terem. Az karácsonrá megérik. Ha a pincébe tettem, még pünkösdre is vót. De most megtámadta a tűzhalál. Nagyon sajnálom. gy esztendőbe hazajövünk a kollektívbő, s azt mondja Rózsika, te, meg kéne nézzük a kertbe a körtét, nehagy jöjjen a vihar, s aztán leveri. enjünk, nézzük meg. ondam, gyere, menjünk, szedjünk róla. Hát Rózsi szed vagy 12 törőbúzahordó kosarat. Amíg Rózsika kiürített egy vederre, a másik már teli vót. Délután 3-4 órátó megtötettük a 12 kosarat, eléhozzuk a csűrbe. Jön ez a Pálfi Sanyiné Szekeres Rózsi: Szent isten, hunnét szedtetek ennyi körtét? ondam: Rózsika néni, ez csak fele. 24 kosár körtét szedtünk le róla. S még azon kívül 20 veder cefrét is csináltom. Annyit termett. Az az egy fa van a kertbe, amit még édesapád ültetett. (83 éves férfi) 187

189 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen indennapi élet Vallásos élet Akko nem úgy vót. Akko a szülők megmondták: Gyermekek, vasárnop és innepnap a templomba ke menni! ásképp nincs étel. egszoktuk, s mentünk. entünk húsz-harmincan, másko ötvenen. A hegyen keresztü. 127 (82 éves férfi) Éppen mondtam V. Sándor bácsinak, hogy régebb a reformátusak vasárnap szépen felöltöztek, elmentek a templomba. Senki nem dolgozatt. Kiültek a padra, diskuráltak. Nem kártyáztak, nem ütették a kártyát. ost szántani is mennek, vetni is mennek, aratni is mennek, mindenféle mezei munkára mennek. (83 éves férfi) A léánynak kötelező vót minden vasárnop templomba menni. Ha a fiúk nem voltak ott, akkor rá volt bízva a szomszédra. Vagy akko ment az anyja. z a léán nem vót szabad sohase, mindig kísérője vót. Vagy a bálbo. Csak az anyjávo vagy a tesvérive. z szigorú vót. z vót a törvény. (73 éves férfi) Istenfélő vagyak, mindig olvasam a Bibliát. S mielőtt nekifogtunk volna dolgozni, megállt, s mondta, Istenem, segíts meg. De nem is nagyon vót ki segítsen. Anyu is, nyugudjék, gyenge asszony vót, nem vót olyan erőteljes. Kínlódott a mezőgazdaságga nagyon. De mihez fogott volna? És hol imádkozott apu? A törölközőbe. osakodott, s én figyeltem, mit mind mond, mit mind mond? Úgy imádkozott a töröközőbe, mikor megmosakodott. (65 éves nő) Családban Sok gyermek volt Az ckenbe vót egy Kis nevezetű, annak is sok gyermeke vót. Hét vagy kilenc. Nálunk ezek a Virágosak tizennégy, a szomszédba a második háznál. Fele oda a falunkba ment férhez, oda nősült, vagy egyik Kolozsvárra, másik Ludasra. Vagy a Kiss tanyára. e vót a Kiss-tanya, vót az Óz, a Fácán. Oda is mind 3-4 telepes ház vót építve. inden fődnek a közepibe ott vót a ház. Vót olyan, hogy hat léány is vót egy háznál. Ott inkább az vót a probléma, hogy az Andrássy-telepen mind csángók vótak, katolikusak. És azak kitartattak, nem akarták engedni, hogy összevegyüljenek a reformátusakka. (73 éves férfi) Nevelési elvek Kötelezték a gyermekeket, hogy menjenek a templomba, minden vasárnap. Felsődetrehembe laktak. Akko nem vót itten [templom.] Aztán úgy történt, hogy nagyapámnak mindig ott kellett lenni. Kurátor vót. És látto, hogy csak az egyik léány vót ott, 127 A Felsődetrehemben épült templomba. 188

190 A falu történetei indennapi élet ahol szoktak ülni. S nincs ott csak az egyik léány. S eljön haza, mikor ebédelnek. Ő jött kicsit később, me dolga vót, s olyanko az ebéd mindig az asztalon vót. S akkor kérdi tőle, te mé nem vótál a templomba. Hát így, hát úgy. ilyen dógot hagytam nektek azt mondta, hogy nem jöttetek velem a templomba? Reggelibe megseperték az udvart, ha esetleg szombaton nem vót rá idő. Akko a lányok kimosták a ruhájukat szombaton, mert nem vót annyi ruha, mind most. Na, vegyétek el a tángyért előle. S édesanyám [a leánytestvérek egyike] ahogy látta, meghatotta, hogy az [a tesvére] nem ebédel. Neki nem szabad. [Könynyeivel küszködik.] Azt mondta az apjának, hogy adom én a felit az én porciómbó. S azt mondta, hogy nem, mert akkor nem tanulja meg, hogy máskor jöjjen. Fogjan rajta. áma délbe nem ebédel. De ő lelkileg akarta az ő porciójának felit adni, s nem engedte az apja. Na erről tudok én is mesélni. Az öreg Vilmus bácsinak vótunk a virrasztójába. Na aztán ottan Dezső bácsi is elmagyarázta, hogy az ő nagyszülei baptisták vótak. Keszeg Benő bácsinak. S a gyerek ott nevekedett náluk. És: Na, menj, Dezsőke a templomba. lment a gyermek a templomba, s mikor hazajött, megkérdezték, hogy mi vót az alapige. O, há neki nem állt oda az esze, nem tudta megmondani. z etelt az egyik vasárnap. És ement a másik vasárnap, s akko se tudta megmondani. Azt mondták, na, te Dezsőke, ha te a jövő vasárnap nem fogad megmondani, nem fogsz kapni ebédet. Na akko megtanultam, hogy mai napig megjegyzem, hogy honnan vót az alapige. Úgyhogy a szülőnek kötelessége meginteni a gyermekit. Úgyhogy nem vót megverve, hanem megintve szóval. Úgyhogy aztán engem is édesanyám nagyon kötelezett, hogy járjak a templomba. S aztán megtanultam, hogy ennek ez az alapja, templomba kell járni. S rendesen templomba jártam. [...] Úgyhogy templombajárók lettünk. (73 éves férfi, 65 éves nő) Apám szigorú vót, és jól gondolkazatt. Soha nem adta meg az igazat a gyermeknek. Nem mertem panaszolni, hogy engem megvert valaki, me úgyis én kaptam vóna. (74 éves férfi) i Kálmánnyol összeverekedtünk. És édesanyám megkötett a szekérkerékhez, engemet egyik felöl, s Kálmánt a másik felöl. S akko sírtunk, s Kálmánt elengedte, s akko Kálmány odajött, s megvert megint engemet. Akko őtet bezárto édesanyám a pincébe, s engemet szabadan engedett. á sok gyermek vót. (81 éves nő) Albert Sanyika kicsi gyermek vót, s odakapatt apámhoz. S apu vitte magáva lucérnáé, estefelé. A gyermeket béültette a szekérderekábo. S kicsi lucérnát tett a fejire. [Suttog.] Lidi néni: Te, hol van az a gyermek? Há én nem tudam, hol van. Sze tá magáva ment e. enjen, ott a szekér hátuljába nem tudam, mi van. Kotorta a lucérnát, a gyermek bent vót a lucérna alatt. (79 éves nő) Étkezés Azaknál mind ezt a pityókásféléket s a réteseket. Azakat csinálták. Reszelt levesek, tejbe reszeltek, laskák. S a pityókafélébő nudli, s laska. zek a magyarországiak efféle ételeket. (79 éves nő) Vót a nagybátyám. Kövér ember vót. Ángyó néni sovány vót. ind mondták neki, hogy vágjon le magánok egy csirkét, dugja e az ura elől, úgy egye meg. gysze így is csinált. iko vágott csirkét, kettőt vágott le, az egyiket edugta. iko csinálto meg a paprikást, mind a négy lábot benne hatta. Kitette az asztalra. Azt mondja nagybá- 189

191 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen tyám: Te rzsi, ennek a csirkének négy lábo vót? gysze akartam edugni az ételt, akko is eárultam magam. (79 éves nő) Anyós és meny Amikor férjhez jöttem, édesanyám azt mondta mert leánykori barátnők voltak, anyósom ikerléány volt, azt mondta, Ráki, tanítsd meg, úgy, ahogy nálatok a szokás. Én mondtam neki, ahogy nálunk a szokás. És én szót fogadtam, úgy főzök mai napig, ahogy anyósom tanított. A férjem, ugye, úgy szerette. Például amikor volt a kollektív. A két kislányunk egymás után jött, másfél év különbséggel. Sokat segített. entünk a kollektív gazdaságba, porció volt, rész volt. Jenő úgy dolgozott, hogy tizenkettőt huszonnéggyel. Ő el volt menve munkába. ire hazajöttem, anyu ült a padon a gyerekekkel, ott vigyázta. i dolgom van? Fiam, a leren van a vacsora, az étel. osakodjál meg, egyél. Ilyen anyós volt. Nekem megültette a kotlót rucára, azt vigyázta, nekik ő vágott, felnevelte, megtötötte, megpucolta, megkészítette, de ő nem nyúlt hozzá. A gyerekek jöttek haza az iskolából, olyan jó szag volt, az a rucaaprólék. ég nem lehet [enni belőle], amég nem jön haza édesanyátok, mert el kell osztani, hogy jusson mindekinek. ama nem akart adni csak zsíros kenyeret, amég nem jössz haza. Igen, olyan igazságos anyós vót. (65 éves nő) Olyan okos anyósam vót. Úgy megtanított. ost nem jól csináltad, nem így kell. De nem beszélt el. Így tanítgatott. Az én gondom az ő gondja vót. (65 éves nő) Udvarlás iattam is összeakadtak a fiúk. Nekem udvarolt egy ludasi fiú, Kelemen Jenőnek hitták. De előbb a nővéremnek udvarolt, s ő férhez ment. S elmentünk színdarabbal. És bemutatkozott, s mondja, hogy neki volt itt a Telepen egy lány [barátnője]. Ki s ki. S mondja, F. argit. ondom, én vagyok a húga. A végin elkísért ki az autóig, amivel vótunk a bálba. S megígérte, hogy amikor bál lesz, eljön ide. ljött, s kezdett komolyan udvarolni. De hát én fiatal voltam, alig voltam a 16 évet betöltve. Ő már komolyan akart nősülni. S jöttek az egerbegyi fiúk. S észrevették. S milyen a fiú? Vettek táncolni. nnek nem tetszett, Jenőnek, hogy ha ő udvarol, akkor mért. Én nem voltam komoly szándékkal, hogy hozzámegyek, fiatal is vótam. Nem vót semmi kiállításom, 128 régebb a léányt ki kellett állítani. Hogy is menjek férhez? S apu meg is mondta, nem mész el a faluból. De aztán megkért. Na de a bálba [hogy volt], mondjam el. Há összebakalódtak a fiúk ezen, hogy mér mind vettek el táncolni. S azt mondta nekem, te vagy a hibás, szajha. ert nem jelentetted ki, hogy komoly udvarlód van. Igen biza. Aztán mondtam, hogy komoly udvarlóm van, de nincs szándékom férhez menni még. Bizony, Gizi néni, Soós Feriné állt középre, hogy szabad mindenkinek táncolni. (65 éves nő) 128 stafírung. 190

192 A falu történetei indennapi élet Szomszédok ilyenek voltak a telepes emberek? Sokkal barátságosabban voltak. Nagyon barátságosak voltak. [A sírás fojtogatja.] gy haragosam se nem vót. Nem vótak irigyek ott az emberek. Szépen beszélgettek. Olyan vót az a vőgy, olyan formán vót, hogy kereken fogta be az erdő. És a másik vőgynek tetejin vótak a mezőn az emberek. Akko nem úgy vót, mint most. Teli vót a határ mindig emberekke. S amikor jött a magyar állom, tehát egy magyar komiszió jött, én lehettem olyan négyéves, nem felejtem e soha. Az andrássi iskoláná vót megtartva [...]. Csak értesülve vótunk, hogy aki telepes házba lakik, az köteles, hogy menjen a gyűlésbe. S akko gyűlés vót. És édesapám váloszthotatt magával egy olyan embert, egy olyan barátot, hogy két embernek adtak, két telepes házba adtak egy ekekapát. És a másiknak, akit választattunk, annak egy permetezőt. És ők kötelesek vótak együtt használni ezt a két műszert. i Török Imbrét válosztattuk. [Kivágva] Aztán mikor estefelé leszállt egy kicsit a hangulat, és na mentünk haza, s láttuk, hogy indulnak haza, me ők láttok minket, s mi őket. S kiátotta édesapám: Komám, Imbre úgy hangosabban, hónap kell a permetező? Ő visszakiáltotta: Nem kell. Akkor kiáltotta ő onnét, ha kellett: Az ekekapa kell hónap? Nem kell. De vót egy és fél kilométer ez a távolság. Úgy kommunikáltok. Úgy visszhangzott. Visszhangzott. [Kivágva] Vagy hogyha a másik olyan messzire lehetett, mint ide Cocora, ez a lenti, né, vagy a románok itten, vagy fent a kereszt, olyanformán, úgy vótak a szomszédak, mikor kimentünk a mezőre, édesapám kereken nézett, tudta, hogy ott van a barátja, vagy a férfi, te, János, vagy te, Sanyi, te, Zolti, szerusz, jó reggelt, hogy aludtatok. S hallszott. És köszöntek egymásnok. ost megyek a templomba, vagy ahova megyek, s egyik a másiknak nem köszön keresztü az útan. (73 éves férfi, 65 éves nő) Táti mindég oda járt inni. S miko gyütt haza, mindig mondta: Semmi áron, semmi áron. Szóva má azt akarta mondani, hogy semmiféle képpen. ámi aztán rátámodatt egysze: Te, B. Áron meghallja, s megmondja, hogy te azt mondad, hogy ő semmi ember. Aztán egysze megkérelte: Jaj, szomszéd, ne haragudjan. Én nem azt mondam, hogy maga semmi ember, hanem én azt mondam, hogy semmi áron nem lehet. Nem lehet valamit csinálni semmi áron. [Nevet.] (79 éves nő) unkavégzés Aludtunk is kint a határbo. Hogy ne menjünk haza. Sze három-négy kilométert kellett béjönni oda. Úgy összecsípték a szúnnyagak a két kezemet. Szegény apu estefelé ement vízé. Lemászott egy kútba, le kellett hogy másszon. Jaj, jó, hogy nem esett oda belé! Há velem mi lett vóna ott azután? Ott vót apunak 4-5 hód fődje. Aztán jöttek az apatársáék, hozták haza felibe a zabat. gész hétre e vótunk menve. Fazék e vót vive. Aztán ott főztek, melegítettek ételt. (79 éves nő) Nagy kutat csináltok oda le apósamék. ég én is, Gizi néni is hántuk a fődet. Csordakútnak mondták akko. Csinálták a kutat mélyre, s állásokra dobták a fődet ide, s 191

193 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen arró az állásró túl, s egyik álláson én álltom, a másikan Gizi néni. ind feljebb, feljebb. 51-be. Tizenkét évig hordtuk onnan a vizet. Tizenkét évre aztán vót csinálva egy kút oda né. S nem vót benne víz. Gondolták, hogy lesz benne víz, s nem lett. (79 éves nő) Apu milyeneket vágott, kövér fehér mangalica disznókat. Ilyen szalonnájok vót. ég sokan csodálkoztak, hogy olyan vót, mintha fehér háziszappant vágott vóna fe. És apu hogy tárolta a szalonnát? Ő sóba tette egy ládába, és sok-sok sót tett köréje. S az olyan szépen megért, hogy még rózsaszín vót. Úgyhogy disznót vágtunk. mlékszem, hogy annyi tepertyűnk vót, hogy egész vájlinggal. Úgyhogy én má nem éreztem nehézséget. (65 éves nő) Léánka korombó emlékszem. egtőtették a szekeret fáva, s ez az erdő féloldalas. A szekér szépen eborult. A tehenyeket akko kifogták, s akkor a szekeret átfordítatták a túlsó felire. S lábro állítatták. S a tehenyeket visszafogták. (79 éves nő) Tolvajlás Vót ece itt Juci néniékné, B. Áronékná. Bőiek jártak italé karácsonrá. S kiszemlélték. És abba az esztendőbe konfirmáltunk. Pista is konfirmált, B. Pista. És mi történt, egy éjjel itt, ahol az Öcsiék háza van, Turdean mellett, ott vót K. Józsiéknak a kertje, ott vót egy sor gladicsákác. S oda béjöttek valami bőiek, valami Chetan nevűek. Akinek Károly király vót a keresztapja. 12 fiú lett ott. eghitta a királyt keresztelni. Aztán azak vótak boré azelőtt, s mit csináltok? Kivágták az ablakat, így egy sarkan, bényúltak, s azan a kicsi ablakan bémászott. Onnét kivittek egy korsó pálinkát, Pistánok a ruháját. A csizma má meg vót csinálva konfirmálásra, a pincéből egy hatvedres hordó bort evittek. Oda ki, s oda fektették a szánkáro. Olyan csendben csinálták, vagy nem voltak otthon? Itthon voltak. Áron bácsi Juci nénive. Pista is itthon vót. Béla, azt hiszem, má meg vót házosadva. Nem, Béla agyarországon vót akko. vitték a bort. S akko még egy kosár jonatán almát is evittek. Ott még ették az almát, látszódatt. Addig, hogy kit, mit, hogy. S mondták, hogy né, vótak valami bőiek. S kérdezte egy őrmester, egy kicsi őrmester vót, Szebeninek hitták, hogy ki járt itt mostanába. mondta. S ementek oda, megnézték a szánkónyomat. mentek azakhaz. Azt mondja az aszonnak, húzza le a csizmáját. Nem azt, a másikat. Aba vót egy rongy, ami a Juci nénié vót. A templom padlására vót fetéve a zsír. A zsírt is evitték a háztó, az elsőházbó. Aztán itt hordozták a faluba. A vén Bogosi akko postás vót. Ő hajtatta a lovat. Feült a hordóra, s a cigány muzsikált. e vót egy bői Iuon, aki nagy primás vót, szokatt járni ide a fiatalaknak muzsikálni. S tőle kérték e a lovát. A szánko bé vót rakva a kóréba, széje vót szedve. S kikerült aztán. (83 éves férfi) Én metsztem a szőlőt. Irénkével vótam, S. Irénkéve. S ebédelünk délbe, s ott megy el egy magos cigány. Ültünk ott a szőlő végibe az út mellett. Nem szólt hozzánk semmit, ránk se nézett. z délbe vót. És estefelé én metsztem itt a végén, vót még egy pár tő, s megcsináltom a végét. S ahogy dógozak ott, az útan alól a szőlőbe vót vagy 4-5 tő szőlő, hogy nem ütette meg a hóharmat. Ződes vót. S oda meg vót búva az ember. iko 192

194 A falu történetei indennapi élet megláttom, mondam a léánkánok, vegyed a kosarat, s gyere, menjünk. Nem mondtam neki semmit. Nem tudtam egy szót se szólni, úgy megijedtem. És hazajövek, és Gyuri bácsi itassa a marhákot itt nálunk. S az a cigány itt ment le. Azt mondja Gyuri bácsi, ezt a cigánt láttom, hogy ment felétek, nem ijedtetek meg tőle? Csak mü vótunk ott a léánkávo. á este vót. ondam: Jaj, fúnnád fe a cigányodat, hogy megijedtem tőle! Bé vót bújva a szőlőtő megé. S azon éjjel aztán loptak Lidi néninél. (83 nő) Temetőgondozás Édesapámnok a tesvére és nagyapám oda fe [van eltemetve]. És édestesvérem, Józsi. Tizenkétéves korábo meghalt. Ótásbo. egótatták az iskolábo a gyermekeket, s megdagadt a szeme, s rá egy hétre vagy kettőre jóformán meg is halt. Jártunk s csináltuk a sirakat. De aztán most hallattam, hagy feszántották azt a régi temetőt. ég a felső sorra emlékszek, ottan vót az én öcsém, Pálá Biri néni, és akko ottan vót Szabó Józsinak a nagyapja. Az apja s a nagyapja. S aztán van Farkas Bálint bácsinak egy léányo eltemetve, s akkor van a nagyapám a legszéjin. Kovács Ferenc. Az a sor sokáig látszódatt. (82 éves nő) Felsődetrehemi magyarok hova temetkeztek? A detrei magyarság oda túl vót temetve. Ide a Telepről vannak oda temetve. Aztán feszántották. lég kár vót, hogy a temetőt nem hatták meg. A telepeseknek az vót a temetőjek. Addig oda vótak temetkezve. ég egy pap is oda vót temetkezve. De azt elvitték, abba az időbe, miko mük fiatalak vótunk. ondták édesapámék. (73 éves nő) Iskolában Volt egy analfabéta tanfolyam. Tudom, hogy F. Jani járt oda. Hetente egyszer jöttek, hogy tanuljanak írni meg olvasni. Próbáltuk olyan szintre hozni, hogy tudja leírni a nevét. Nem volt kötelező, aki akart, az jött. De jöttek. Vót, aki nem tudta leírni a nevét, nem tudott hivatalos helyen résztvenni. z négy év volt, a négy osztályt meg kellett csinálja. Hogy tudjon írni, olvasni, számolni. gyéb ismereteket nem kellett elsajátítani. gész évben folyt a tanítás? Inkább téli időszakban zajlott le. F. Janira emlékszem, mindig beleszólt, kérdezett, mindent el kellett magyarázni. (78 éves nő) Szerette az iskolában? Szerettem. A tanító édesapámhoz járt, ő nyírta, borotválta. Én nem tudam, Kovács bácsi, de ez a léánka úgy szót fogad. Próbálja meg, hogy ne fogadjan szót, má kikap itthan is. lég az hozzá, hogy lementünk. Ha kelletett a tanító néninek Krisztina, N. Pistának a léányo menni a pincébe, hozni fe krumplit, veteményt: Légy szíves, küdjed Juliskát! Juliskát küdjed. enj le, fiam, ezt hozzá, azt hozzá. Na, kimentünk, szünet vót, azt mondja Nándor: Ki akar enni almát? e ott vótak gyümőcsfák. Ugyé, leszedtünk az almát, szépen eraktároztuk a pincébe. S azt mondja: Ki akar enni almát? Vót, aki fetartatta a kezit. Juliska, menj és mondjad a tanító néninek, 193

195 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen hogy adja oda a szakajtót. enj le a pincébe, szedj egy szakajtó almát. mentem, szedtem almát, mind ilyen jonathány almák vótak. (88 éves nő) Ötödik osztályba gyermekeket hoztak Csányból. És még a Ludasi-telepről is volt valaki a mi osztályunkban. És három évig voltunk itt együtt a csányiakkal. Én aztán a műtétekért kimaradtam egy évig, s aztán Gyéresen tanultam, mert itt nem volt meg az osztály. Akkoriban itt nagyon sok tanár volt. l voltak szállásolva a házakhoz. Itt nagyanyámnál volt Azola Cecília. S migint fenn a Szász Jenőék házában, ahol Vígh lla lakott először. Simon és a felesége itt voltak a Lengyel-házban, Halmágyi Ferin alol, abba a házba. Programot szerveztek, hét végén? Úgy emlékszem, az 1 4. osztályba volt szervezve. Papp rzsi és lla, a két tanítónő. mlékszem, hogy még a kollektív teherautójáva mentünk. És Onisor. Ők vittek Gyéresre. Jártunk az utcákon. Nem nagy látnivaló vót. És voltunk Tordán az állatkertben. Földrajzórára voltak a térképek, a földgömb, akkor számtan órára a nagy körző, a vonalzók. És növénytan órára kellett lepkéket fogjunk, vagy valami bogarakat vigyünk. És aztán kellett olyan albumot készítsünk. Az erdőben vótunk egy párszor, kökényt szedni. Vagy tavasszal mentünk ki, mikor a tavaszi virágok jelentek meg. Ibolya, sárga virág. Kit szerettél a tanárok közül? Én szerettem Azolát, kárt Juditot nagyon szerettem. Ő a magyart tanította, és az oroszt. Én itt szerettem meg az orosz nyelvet. És Zsigmond tanárt. De olyan jól tanítottak, olyan pontosan, hogy később, mikor Gyéresre kerültem, ott se volt különb. [A kifogásolt tanárokat sorolja fel]. i nagyon sokat segítettünk a kollektív gazdaságnak. Vittek, nagyon sokat jártunk kolorádó-bogarat szedni. Hát... Azt úgy utáltuk a kolorádó-bogarakat megfogni. És gyufás dobozokba szedtük bele. És minden gyermeknek megvolt a sora, a krumplisor, és azon ment végig. És aztán valami jutalom is volt, aki a legtöbbet szedett. De már nem emlékszem, mi és hogy. És azután meg volt a kukorica-felszedés. A kukoricát hordták a kollektív udvarára és letöltötték, nagy kukoricahalmok voltak. És aztán mi, az iskolások jártunk oda, és szedtük fel zsákokba. Az egyik tartotta a zsákot, vagy kosarakba, és aztán voltak felnőttek is, akik hordták a kasokba. gész nap ott dolgoztatok? Nem egész nap. Hanem egy-két órát. Tartottunk órákat is, és közben, amikor a kollektívelnök üzent, akkor jöttek a tanárok és szóltak, hogy készüljünk. De nagyon sokat voltunk. S azt nem szerettem, hogy nagyon sok hazafias éneket kellett tanulni. (60 éves nő) Sztálin halála Na, itt Tótéktól eddig, ahol a mi kertünk van, volt szalma. S aztán Árpi gyermek volt Jancsival. S aztán béültek a két kazal közé, s gyutatták a gyufát. Akartunk csinálni kicsitüzet. 129 De hát alig volt távolság a két kazal közt. Alig fértünk bé. S ahogy mind próbáltuk, egyszer belékapatt abba a száraz szalmába. A Tóté mind próbálta, mind próbálta, s neki meggyúlt. De a lényeget nem mondtam. z akko történt, amiko Sztalin 129 A disznó perzselésekor a gyerekeknek kicsitüzet gyújtanak. 194

196 A falu történetei indennapi élet meg vót halva. 54-be, tavasszal, április körül. 130 Itt a kommunisták nagy torozást csináltak. Gyászba öltöztek. Irénke néni tiszta feketébe, gyertek, gyászoljunk és sírjunk együtt. Hogy meghalt Sztálin apánk. Kijöttek csendőrök, itt vótak a torozáson. egemlékeztek. ondták, hogy meghalt Sztálin, meghalt Sztálin, éljen. [Nevetnek.] ikor a torozás megvót, széjjedtek el az emberek, s mentek le a párttitkár, a rendőr, egy Csatlós nevezetű rendőr volt itt Detrén, mindenki ment le, mert csak addig jött az autó. Vót az a Steagu Roşu. 131 entek lefelé, ők, akik kellett menjenek Tordára. i éppen akko gyutattuk meg itt a szalmát. Lett itt egy nagy tűz. indenki futatt ide. Vótak az önkétes tűzoltók. Akkoriban a kapura vót téve egy kicsi tábla, s arra vót rajzolva létra, veder, csákány, vagy más. S onnan tudta mindenki, hogyha tűz van, mit vigyen. z sokáig volt. Hiába megy mindenki vederrel, s nincs létra, vagy vasvilla. Na, jöttek, nekifogtak ótni a tüzet. Ótották, efogyatt a víz. Tótékná vót egy kút, kifogyatt belőle a víz. A vén Kissné megint, onnan is efogyatt. Vótak a medencék, esővízze. Azak is. Az a csatlós felmászott a szalmára. Hol a tettes? Hol a tettes? A tettes nem volt. or pentru patrie. or pentru patrie 132 kiátotta. Árpi béfutatt a konyhába, vót itt egy búbos kemence, s ebújt a fásláda megé. Jancsi megint, bébújt az ágy alá. int akik jól végezték a dolgukat. ásnap ferakták a szekérbe, s bévitték Detrére. Lajos bácsi vót a helybéli párttitkár. S a másik vót Tordáról. Unde sânt făptaşii, care sânt făptaşii? Adă-i încoace! Ce să aducă, sânt doi copii. 133 Hozd ide őket, hozd ide őket! Azt mondja Lajos bácsi, mit hozzak, ember? Az egyik nekem a sógorom. [Nevetés.] Lássuk, hogy nincs kulák befolyás alatt. ert Jancsiék kulákok voltak. Hogy én nem vagyak kulák befolyás alatt. Éppeg akko, mikor meghalt Sztálin. Szabotázsnak számították. Szekérbe tettek, s bévittek a rendőrségre Detrére. Aztán ot vallattak, hogy mi történt, s hogy történt. Jancsi nem szólatt egy szót se. Adtak képeskönyvet, néztük a képeket, hogy barátkozzunk meg a rendőrrel. intha kirándulni mentünk vóna. Hazafelé énekeltek a szekérben. Aztán elmondtam én, hogy hogy történt. Jancsi próbálta, neki nem gyúlt meg a gyufa. Akkor ideadta nekem, nekem se gyúlt meg a gyufa. Akko megint odaadtam Jancsinak, hogy próbálja. egpróbálta, s neki meggyúlt. S még arra is emlékszek, hogy csináltak jegyzőkönyvet. ind írtak. Aztán kellett csináljunk ujjlenyomatat. Úgy írtuk alá. [Nevet.] (63 éves férfi, 57 éves nő) 130 sztálin március 5-én hunyt el. 131 Vörös Zászló, teherautó. 132 A hazáért halok meg. A hazáért halok meg. 133 Hol vannak a tettesek? Kik a tettesek? Hozzák ide őket! iért hozzák ide, két gyermek. 195

197 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 196

198 Bevezetés Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Bevezetés Jelen kötet egy mezőségi település, Detrehemtelep 20. századi narratív repertoárját teszi közzé. A repertoár két, különböző jellegű szövegbázist tartalmaz. Az egyik egy, a ezőségen született és élt férfi hagyományból átvett, a hagyományos életformában, hagyományos módon aktivizált, az as évek fordulóján rögzített repertoárja. Földműves volt, állattenyésztő, majd évtizedeken keresztül ipari munkás. Sem a repertoárja, sem a tehetsége, az adottsága nem volt rendkívüli, inkább mint minden egyéné sajátságosnak tekinthető. A kutató gyermekkorában a kutatott személy szomszédságában, a megszólaltatott többi egyén környezetében élt. Huzamosan, közelről figyelhette narratív viselkedését, azokat a beszédhelyzeteket és beszédeseményeket, a mindennapi és a rituális alkalmakat, amelyek keretében történeteket mondott. Így váltak láthatóvá a homo narrans viselkedésének rutinjai, valamint környezetének vele szemben érvényesített attitűdjei. A körülmények folytán a tudását kizárólagosan a hagyományból megszerzett férfi a szülők, főként az apa kulturális modelljét sajátította el és követte. Ám a 20. század második felében tapasztalnia kellett a hagyományos tudás háttérbe szorulását, új narratív stratégiák, új szüzsék életbe lépését. A kutató 1975-től kezdődően gyűjtéshelyzetben rögzítette történeteit, előbb a hiedelemnarratívumokat, majd a népmeséket, a kántálóénekeket, a népballadákat, az élettörténeti epizódokat. z az alkalom a mesemondó számára az utolsó lehetőség volt történetei felelevenítésére. A kutató érdeklődését mindig hálásan fogadta. 1 Életpályájának és repertoárjának bemutatása arra keres választ, hogy a narratívumok, akárcsak a történetmondás hogyan illeszkednek be az egyén életébe és mindennapjaiba. elyek azok a körülmények és helyzetek, amelyek keretében a személy a narratív hagyomány birtokába jut, melyek azok a körülmények és helyzetek, amelyek között ezt a hagyományt használja. Továbbá, az elemzés arra kíván fényt vetni, hogyan változtak meg egy faluközösség életében egy évszázad során a hagyományos beszédhelyzetek, témák, szüzsék, narratívumok, valamint a mesemondó megítélése és státusa. A kontroll-kutatások során felgyűlt, más 1 Az alább bemutatandó személy a főszereplője A hiedelemtudás szerkezete (Keszeg V. 1991), a Tájban élő ember: hiedelem és biográfia (Keszeg V. 2003a) című tanulmányoknak, hiedelemközlései a ezőségi hiedelmek kötetben (Keszeg V. 1999) kerültek közlésre. Halála után a szerző nekrológot közölt a Székelyföld című folyóiratban (Keszeg V. 2006d). 197

199 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen természetű anyag jelentősen megváltoztatta a kutatás irányát. Olyan kérdések kerültek előtérbe, mint az utóbbi években a mesemondó passzív mesélővé válása, majd halála után használatban lévő történetek jellege, a történetmondás új helyzetei és funkciói. A kötetben található második repertoár a mesemondó férfi környezetében harminc évvel későbben rögzített történetek tára. it csinál a mesélő ember? A válasz kézenfekvő: szemben ül a zsenge életkorú hallgatóival, és népmesét mond. Kocsis János édesapja, Kocsis Sándor valóban így ült az as években gyermekei előtt, népmeséket mondott nekik, s gyermekei élvezettel hallgatták a mesét. Így ült az 1960-as években Kocsis János a gyermekei előtt, akik őt is, szintén élvezettel hallgatták. A válasz kézenfekvő, ám a jelen kutatás univerzumában már nem érvényes. Az előbb kimerevített állóképpel a kutató egyre ritkábban találkozhat. Nem a mesélés válságáról van szó, inkább a mesélés megragadásának módszertana tart egyre nehezebben lépést a történetek és a történetmondás metamorfózisával. Sem a mesélési kedv, sem a mesehallgatás igénye nem csappant meg, a mesélés körülményei viszont jelentősen megváltoztak. A mesélésnek új formái, új médiumai jelentek meg. Az emberek immár kontinensnyi távolságról is közvetlenül társaloghatnak egymással. A 20. században az ember fokozatosan vette birtokba az írást, a fényképet, a filmet, s ezek kombinált közegét, a multimédiát. Sem a mese nem szorult vissza, mindössze másról szól, s csak ritkán zárul happy end-del. A mese határai is elmozdultak: a mese benne van a beszédaktus előzményeiben, s folytatódik a mesét követő beszélgetésben, s még később, az emlékezésben is tovább vibrál. A hallható-olvasható-látható történet valójában annak a döntésnek az eredménye, amit a történetmondó ember önmagában meghoz arról, hogy mit és hogyan szükséges/lehet/illik valamiről elmondani. Továbbá, a mesélő ember azon túl, hogy mesét mond, azaz szórakoztat, szelektál, szerkeszt, szavakat válogat, emlékezik, informál, ítélkezik, meggyőződéseit hozza a világ tudomására, mérlegel, értelmez, félelmeit, sejtéseit adja tudtul, az elveszett időt, az eltűnt őseit keresi, kapcsolatot épít, igazáról igyekszik meggyőzni embertársát. komplex feladatkörük miatt a történetek behálózzák a mindennapi életet, környezetet, életvilágot, társadalmi státust teremtenek az egyén és a társadalom számára. És újra a mesélőre figyelve: a jó mesélőnek jó hallgatónak kell lennie. Az jó mesélő, aki ellesi a mesélés tudományát és gesztusait, és az is, aki hallgatóként folyamatosan felméri, milyen igényeket kell kielégítenie, valamint az, aki folyamatosan túllép a népszerűségét vesztett történetein, elfelejti vagy átértékeli őket. A helyzet összetettségére való tekintettel az alábbiakban gyakrabban használjuk a történet, narratívum, történetmondás terminusokat, a mesélő embert pedig történetmondó ember, azaz homo narrans néven emlegetjük. Történetnek, narratívumnak nevezzük az időben, térben való elmozdulást megjelenítő, prózai vagy verses formájú, orális, írott vagy képben megformált, a mindennapi életben vagy rituális keretek között elhangzó (énekelt, szavalt) szövegtípust. A történet, a narratívum narratív reprezentáció, amely az idő múlását, az eseményt, az eseményben részt vevő egyének viszonyát teszi láthatóvá. Az események megjelenítésére a kommunikációs helyzetek egyik sajátos formájában, beszédhelyzetben, a narratív helyzetben kerül sor, amelyben lehetségessé válik, sőt dominál a történetmondói 198

200 A narratívumok kutatása funkció. A narratív stratégia összefoglaló terminus, a történet megformálásának, a témák, szüzsék, szándékok narratív formában való megszerkesztésének szabályait és habitusait, valamint a mesélő történetmondási habitusait és a történetmondás által követett céljait jelenti. A narratív stratégia a történetmondásban, a narratív aktusban valósul meg, amely során a történet elmondására, meghallgatására és értelmezésére kerül sor. A narratív repertoár az egy személy, egy csoport mesélési gyakorlatában elhangzott történetek összessége. Attitűdnek nevezzük a történetmondás által a világról létrehozott véleményeket, akárcsak a mesélőnek és a történet befogadójának a történettel, a narratív helyzettel kapcsolatos vélekedését, értékelését. A történetmondás által az egyének között létrejövő viszony narratív viszony, amely mind a tudás és élmény megosztása, mind a történet elhallgatása révén lehet mind integráló, mind diszkriminatív, marginalizáló jellegű. A narratívumok kutatása A 19. század első felétől a népi narratívumok kutatásában rendre és párhuzamosan több kutatási paradigma és módszer érvényesült. zeket a paradigmákat és módszereket jelen elemzés is érvényesíteni kívánja. A tipológiai kutatások a 19. századtól, a felgyűlt narratívumok csoportosítása és rendszerezése végett bontakoztak ki. A kutatási paradigma alapját képező mesekatalógus első változata 1910-ben, végső, letisztult formája pedig 1927-ben látott napvilágot. (A. Aarne 1910, A. Aarne S. Thompson 1927/1961. Utóbb: H. J. Uther 2004) A népmesei szüzséket rendszerező mesekatalógus az elmúlt évszázad során a népmesetípusok elterjedtségét, variálódását és kombinálódását követő kutatások segédeszköze lett. A magyar népmesék első átfogó típuskatalógusát Berze Nagy János állította össze, 2 a közelmúltban napvilágot látott a magyar népmesék új típuskatalógusa. 3 A katalógus a mesekutatás által feltárt állat-, tündér-, novella-, hazugság-, formulamesék, továbbá a legendák, a rátótiádák, a tréfák, a trufák és az anekdoták gazdag adatbázisát rendszerezte. A magyar népballadatípusok első katalógusát s egyúttal a magyar népballada történetét Dános rzsébet (Dános. 1938), majd Vargyas Lajos írta meg. A szerző a magyar népballada létrejöttét francia gyökerekre vezette vissza, s azonosította azokat a népballadatípusokat, illetve -epizódokat, amelyek a magyar balladaalkotás termékeinek tekinthetők. Tartalmi, formai és stiláris jegyek alapján a szerző elkülönítette a régi (kö- 2 Berze Nagy János agyar népmesetípusok című munkája a szerző által átdolgozva, a szerző halála után, ben jelent meg. Berze Nagy J A munkát Kovács Ágnes irányításával Benedek Katalin, Bernát László, Dömötör Ákos, Süvegh Veronika, Vehmas arja, Vöő Gabriella végezte el. Kovács Á. főszerk

201 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen zépkori) balladák, a balladaszerű régi énekek, valamint a századi ponyvaballadák, a betyárballadák és az új balladák rétegét. (Vargyas L. 1976) Bihari Anna a nemzetközi csoportosítás nyomán a magyar hiedelemmondák katalógusát szerkesztette meg. (Bihari A. 1980) A rendszerezés elsődleges szempontja a hiedelemtörténetek témája (lények, tárgyak, események), a tematikus csoportokon belül pedig a szüzsét tartotta szem előtt. Az aktualitásokra irányuló mindennapi történetek tipologizálását Dobos Ilona kezdeményezte. A nemzetközi szakirodalom alapján (C. W. von Sydow, Albert Wesselski, André Jolles) a következő tematikus csoportokat határolta el: élménytörténetek (gyermekkori történetek, félelmek, fájdalmak, sérelmek emléke, férfiak hőstörténetei, háborús kalandok), igaztörténetek 4 (családi történetek, erotikus és obszcén történetek, mulatságos históriák, falusiak városi kalandjai, rémtörténetek, szerelmi drámák, nevezetes személyekről szóló történetek, oktató célzatú történetek). (Dobos I. 1986: ) zt követően Küllős Imola készítette el az élmény- és az igaztörténetek tipológiáját (gyermekkori kalandok és csínytevések, érzelmi töltésű emlékek, hőstörténetek, háborús kalandok; családi történetek, erotikus és obszcén történetek, vidám, mulatságos históriák, nevezetes személyekről szóló elbeszélések, oktató célzatú, moralizáló igaztörténetek, rémtörténetek, ál-hiedelemtörténetek, rablóhistóriák). (Küllős I. 1988: ) Réthey Prikkel iklós az igaztörténet, Nagy Ilona a modern mondák tematikáját tekintette át. (Réthey Prikkel. 1991, Nagy I. 2006) Az alkalmazott médium alapján Küllős Imola a biografikus történetek két típusát különítette el, az orális élettörténetet és az írott önéletrajzot. (Küllős I. 1988: ) A biografikus narratívumok tipologizálásában különböző rendszerezési szempontok érvényesíthetők. xtenzió és referencialitás szempontjából különválik az autobiográfia mint én-reprezentáció, valamint az élettörténeti epizódot megjelenítő biografikus narratívum. A történetbe illesztett biografikus motívumok tekintetében megkülönböztethető egymástól az egyén és elődei életét összekapcsoló genealógiai történet, az egyén életpályáját megjelenítő élettörténet, valamint a biografikus motívumot tartalmazó igaztörténet. A történetek funkciója és státusa alapján az egy társadalomra és korszakra jellemző reprezentatív biográfia, az egyén (család) társadalmi pozícióját alátámasztó státustörténet és presztízstörténet, az egyén életét a társadalomban érvényes normatív életpálya forgatókönyve szerint megjelenítő sztereotip élettörténet, valamint a konvencionális, kevés empirikus értékkel rendelkező pszeudo-biográfia válik külön. (Keszeg V. 2007b) Több előzmény után Lammel Annamária és Nagy Ilona rendszerezte a magyar bibliai történetek motívumait és epizódjait. (Lammel A. Nagy I. 1985) rdélyi Zsuzsanna és Pócs Éva a bibliai narratívumok sajátos funkció szerinti típusait választotta külön és elemezte: rdélyi Zsuzsanna, majd Tánczos Vilmos az archaikus népi imádságokat, Pócs Éva 4 A szövegtípus megnevezésére használt terminus jelzős szókapcsolat formájában ( igaz történet, igaz történet) tűnt fel, majd összetett szóként állandósult (igaztörténet). Leírása több kézikönyvbe is bekerült: Dobos I. 1979, Nagy I

202 A narratívumok kutatása pedig a ráolvasásokat. (rdélyi Zs. 1976, Tánczos V. 1995, 1999, 2000, Pócs É ) Ráduly János a kibédi találós kérdések rendszerét állította össze. (Ráduly J. 1990) A tipológiai kutatásokkal párhuzamosan folyamatosan történt a folklór műfajok esztétikai és poétikai eszköztárának vizsgálata. A romániai magyar folklorisztika jelentős eredménye Nagy Olga életműve. A táltos törvénye. Népmese és esztétikum című kötete a mesei jelképesség formáit és eszközeit, a mesei formulák szerepét, a mesei struktúra és kompozíció, az elbeszélői stílus, a grandiózum és a humor eszközeit és eljárásait összegezte. (Nagy O. 1978) Vöő Gabriella a tréfás elbeszélések komikumteremtő lehetőségeit (Vöő G. 1981), Faragó József a népballadák poétikai eszközeit (rím, ismétlés, nyelvi archaizmus) foglalta össze. (Faragó J. 1986: 34 48) Tánczos Vilmos monumentális szintézisben tekintette át és rendszerezte a folklór szimbólumait. (Tánczos V. 2006) A folklorisztika és a néprajztudomány a népi kultúra kollektív és anonim jellegére hivatkozva a szövegekre, a tárgyakra és a rítusokra összpontosította a figyelmét. A kultúrát fenntartó, használó és variáló egyénre fokozottan irányult rá az érdeklődés. A Vadrózsák című székely népköltési gyűjteményt megalapozó terepmunka során Kriza Jánosban tudatosodott, hogy az egyes mesemondók tudása, előadói stílusa jelentősen eltér. A századforduló kutatója, Kálmány Lajos Borbély ihály juhász, napszámos 51 meséjét gyűjtötte össze és tette közzé. Az első magyar néprajzi régió-monográfiák szerzője, Jankó János szükségesnek tartotta feljegyezni azoknak a nagytudású személyeknek a nevét, akik a kutatás során neki adatokat szolgáltattak. A magyar néprajzkutatásban bekövetkezett szemléletváltás első kezdeményezései voltak ezek. A fordulópontot Ortutay Gyula egy mesegyűjteménye jelentette, a Fedics ihály mesél, amely először érvelt a népi kultúra egyén felőli megközelítése mellett. (Ortutay Gy. 1940) Az Ortutay Gyula által megnyitott úton a népi kultúra kutatásának, a kutatási eredmények bemutatásának új lehetőségei nyíltak meg. A népköltészet kutatásában az egyéniségkutatás egyéni szövegrepertoárokat, mesemondói pályákat, stílusokat és habitusokat, életpályákat tárt fel. gyik oldalon arra figyelt, a népi kultúra hogyan épül be az egyén életébe, másrészt pedig arra, milyen szerepet játszik az egyén a kultúra átörökítésében, megváltoztatásában. Bözödi György Bágyi János (Bözödi Gy. 1942), Faragó József a magyarói Kurcsi inya (Faragó J. 1969), Faragó József és Balla Tamás a magyardécsei Balla János (Faragó J. Balla T. 1970), Nagy Olga a marosvécsi Dávid Gyula és a koronkai Cifra János (Nagy O. 1988, 1991), Nagy Olga és Vöő Gabriella a görgényüvegcsűri Jakab István (Nagy O. Vöő G. 1974, 2002), Szabó Judit a gernyeszegi Berekméri Sándor (Szabó J. 1977), Fábián Imre a kiskereki Koczkás Sándor (Fábián 1984), Geréd Gábor a recsenyédi Simon Benedek (Geréd G. 2000), Kakas Zoltán a csernátoni György Ignác (Kakas Z. 2001) életpályáját és mesetudását, mesemondói habitusát tárta fel. A népballada kutatásában Ráduly János érvényesítette az egyéniségkutatás szempontjait, ajlát Józsefné Ötvös Sára balladaismeretének elemzésében. (Ráduly J. 1979) Kallós Zoltán a klézsei Szályka Rózsa, Albert rnő a gyergyóditrói Ádám Joákimné Kurkó Julianna énekeit és balladáit, Pozsony Ferenc a klézsei Lőrinc Györgyné Hodorog Luca szövegrepertoárját közölte. (Kallós Z. 1973, Albert. 1989, Pozsony F. 1994) Imreh Lajos egy köröspataki tréfamester 201

203 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen szerepkörét írta le, és repertoárját tette közzé. (Imreh L. 1985) Az egyéniségkutatás két lényeges következtetést hozott. A népi specialisták a helyi hagyományból és külső forrásokból (olvasmány, migráció) saját repertoárt alakítottak ki és biztosítottak környezetükben. Repertoárjukat szolgáltatásszerűen nyújtották a családban, rítusok keretében, együttléti alkalmakkor (mesemondók, énekesek, zenészek, gyógyítók, vőfélyek). nnek következtében a specialisták életvitele (időbeosztás, munkavégzés) és társadalmi megítéltsége (státus, presztízs) enyhén módosult. 5 Az egyéniségkutatás irányzata az 1960-as évektől a szociológiai kutatások további módszereit és szempontjait vette igénybe. Az egyéni repertoárok szerkezetének mennyiségi vizsgálata a hagyomány és az újítás viszonyára vetett fényt. A hagyományos életforma (gazdálkodás, foglalkozás, migráció, alfabetizáció és információszerzés, mentalitás) módosulása a hagyomány mellett új szüzséket, szövegalakzatokat, kommunikációs formákat honosított meg (biografikus és autobiografikus narratívumok, tréfás műfajok és szüzsék, rövidpróza). Ráduly János és Faragó József a kibédi balladarepertoár vizsgálata során az újstílusú balladák számbeli fölényét, a balladák könyvből való elsajátítását mutatta ki. (Faragó J. Ráduly J. 1969) Nagy Olga széki mesekutatásai a hagyományos mesetípusok, szüzsék visszaszorulását, az élmény- és igaztörténetek, valamint akárcsak Vöő Gabriella a tréfás jelleg (anekdota, rátótiáda, vicc) térfoglalását jelezte. (Nagy O. 1976, Vöő G. 1981) változásokat a generációk közötti viszonyok és kapcsolatok, a hagyomány tekintélyének módosulása okozta, s ugyanakkor a változások vissza is hatottak a nevezett viszonyokra. A 20. század második fele hozta magával a kommunikáció, a beszélés pragmatikai, tágabban antropológiai vizsgálatát. Dell Hymes, az antropológiai nyelvészet képviselője, az 1960-as években a beszélés néprajzát meghatározó tanulmányaiban a nyelvi kompetencia, a beszélési gyakorlat, beszélési szokások és a kommunikációs kapcsolatok figyelembe vételével definiálta a beszélőközösség és a folyékony beszélő (a beszélési szabályokat ismerő és példaszerűen érvényesítő beszélő) kategóriáját. A beszélőközösség a beszélők nyelvi kompetenciájából szerveződő nyelvi mezőre alapozott beszédmező, a beszélési szokások, az ezekről való tudás, az ezekben való jártasság, az alkalmazott beszédhálózat alapján jön létre. A beszédhálózat a maga során a beszédformák és a beszédminták repertoárját működteti. A kommunikációs folyamatot D. Hymes eseménynek nevezi. A beszélés mint viselkedés vizsgálatát megalapozó elmélet a beszéd összetevői között említi meg az elrendezést (a beszédaktus fizikai körülményei), a színhelyet (beszédalkalom), a négy kommunikációs szerepet, a beszélőt vagy feladót, a címzőt, a hallgatót vagy felvevőt vagy közönséget, valamint a címzettet, továbbá a beszélést motiváló szándékokat, a beszélés kulcsát (tónusát, hangulatát), a csatornákat, a beszédformákat, az interakció és az értelmezés normáit, a műfajokat. (D. Hymes 1997: ) Az antropológiai nyelvészet másik irányzata, a beszédaktus elmélet a beszélés performatív értékét hangsúlyozza. A beszélés nem pusztán közlő folyamat, hanem olyan esemény, 5 A népi specialisták életvitelében bekövetkezett változásokat egy kutatási program tárta fel: Keszeg V. szerk A mesemondók életpályájának és habitusainak elemzése: Keszeg V

204 A narratívumok kutatása amely emberi viszonyokat rendez át, emberi sorsokat irányít, viselkedést szabályoz. ( J. L. Austin 1997) A romániai magyar terepkutatások a hagyományos és a populáris kultúra működésére és státusára vonatkozó adatokat tártak fel. Több kutatás tért ki a történetmondás stratégiáira és funkcióira. Keszeg Vilmos a lokális balladáknak emlékezési alakzatként való működését mutatta ki (Keszeg V. 2002b, 2004d, 2006a), Zsigmond Győző a politikai viccmondásnak a kommunista diktatúra idején betöltött szerepét tárta fel (Zsigmond Gy. 1997), Duka János és Keszeg Vilmos a rátótiádáknak a lokális és regionális identitás alakításában és újratermelésében játszott funkcióját hangsúlyozta. (Duka J. 1995, Keszeg V. 2004c, 2006b) Bíró A. Zoltán a kortárs székely társadalomban működő, az egyéni és csoportidentitáson alapuló aszimmetrikus társadalmi viszonyt életben tartó tréfás nyelvi kapcsolatokat, ugratási stratégiákat és eseményeket mutatta be. (Bíró A. Z. 1997) Keszeg Vilmos elemezte a kisebbségi és a szórványidentitást megkonstruáló narratívumokat (Keszeg V. 2001a, 2004a, 2007c, d), az autobiografikus narráció 20. századi funkcióit (Keszeg V. 2009a), a hiedelemtörténetek szociális viselkedési stratégiában és a mentális képzelőerő kultiválásában játszott szerepét (Keszeg V. 2002c, 2003), a lokális és a genealógiai emlékezet formáit (Keszeg V. 2002d). A 20. század által létrehozott új beszédhelyzetek közül a terepmunka a havasi mesemondást (Faragó J. 1969, Nagy O. Vöő G. 1974, 2002), a termelőszövetkezet keretében (Vöő G. 1962), az ingázás közben történő narratív viselkedést mutatta be (Szabó J. 1977). A balladakutatás a klasszikus népballadák előadásának ritualizálódását, survival jelenségként a temetési szokáskörbe való beépülését írta le. (Faragó J. Ráduly J. 1969, majd Ráduly J. 1975, Pozsony F. 1984) Ugyanakkor jelezni kell azt is, hogy az epikus hagyományok visszaszorulásával párhuzamosan alakult ki az az újabb attitűd, amely a hagyományt a nemzeti és általában a kulturális örökség részeként gyűjti össze, archiválja és forgalmazza új médiumokban (oktatási intézmények, könyvkiadás, hangzó és vizuális média). A 20. század második felének társadalomtudományaiban több olyan fogalom tűnt fel, amely alkalmas a történetmondás leírására. zek fényében a mesélő homo narransként jelenik meg, olyan individuum, aki szocializálódik társadalmi környezetébe, átveszi környezete narratív hagyományait, a narratívumok repertoárját, a narráció normáit, kialakítja narratív kompetenciáit és habitusait, s a kommunikációs helyzetekben narratív tevékenységet folytat. A történetmondás folyamatában részben individuális szándékokat követ, részben az elvárásoknak megfelelően viselkedik. rving Goffman a mindennapi életet a színházi előadás látószögéből közelítette meg, amelyben az én bemutatása történik meg, a színpadi viselkedés, a benyomáskeltés eszközeinek alkalmazása által. bben a folyamatban az egyén látványosan és expresszíven használja fel a szerepét láthatóvá tevő kifejezőeszközöket, valamint tudatosan jeleníti meg azt a társadalmi kontextust, viszonyrendszert, amelybe a szerepe révén illeszkedik be. (. Goffman 1999) A társadalmi viszonyokba integrálódó egyén individualisme institutionnel (François Bourricaud), individualisme méthodologique (Raymond Boudon), aki társadalmi szerepének rendeli alá megnyilatkozásait, vagy viselkedése révén saját szerepével kerül 203

205 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen konfliktusba. 6 Az egyén történetmondási gyakorlata révén narratív viszonyba kerül környezetével, történeteket forgalmaz magáról és embertársairól, a forgalmazott történetek szereplőjévé válik, és amely során társadalmi beágyazottsága erősödik meg. 7 A beágyazottság egyik formája a mindennapi történetmondás, másik formája a történetmondás specialistájaként való ténykedés. A történetmondás beépül a specialista szerepébe, érzékelhetően módosítja napi munkavégzését, tekintélyét, önértékelését. A történetmondás összetett cselekvés, amelyben emlékezési, önreprezentációs, szociális, morális, nyelvi és értelmi motívumok érvényesülnek. A történetmondás során az egyén a narratív hagyománnyal, személyekkel és helyzetekkel szemben attitűdöket érvényesít. egnyilatkozását kommunikációs szándékának megfelelően tervezi meg és állítja elő, szándékai és megválasztott eszközei a narratív stratégiáját alkotják. Az individuumal kapcsolatban álló fogalom a közösség, amelynek a szakirodalom több formáját definiálta. A lakóhelyi közösséget Hermann Bausinger a hely egységével jellemezte. A településen belül, a lezajló kommunikációs folyamatok és interakciók révén formálódik az összetartozás horizontja. A horizont megléte egyrészt a kommunikáció csatornáinak hálózatát, az élettérre és a lokális társadalomra vonatkozó tudást, másrészt az életvezetés azonos stratégiáit eredményezi. (H. Bausinger 1995: 53 88) A lokális közösségek azonos életvilágban, azonos életvezetési rutinok alkalmazásával élik meg mindennapjaikat. Közösen használják a teret, azonos módon tesznek szert a megélhetésre, azonos események hatására szereznek élményeket, élményeiket azonos kommunikációs hálón keresztül kommunikálják. Az összetartozás e formáját Arjun Appadurai lokalitásnak nevezte. A lokalitás a társadalmi közvetlenség, a társadalmi interaktivitás és az interaktivitás környezeteinek egysége. (A. Appadurai 2001) A horizont megléte nem jelent feltétlenül azonos ismereteket és azonos habitusokat. A lokalitáson belül különböző, eltérő mikrovilágok szerveződnek és élnek együtt, amelyeknek a lokalitás csupán a keretét teremti meg. A migráció, a távközlés eszközeinek használata, a médiafogyasztás révén a lakóhelyi közösségek, akárcsak a közösségen belüli szubkulturális csoportok tágabb kontextusokhoz igazodnak. A beszélőközösség a beszélés néprajzának fogalma. Dell Hymes értelmezésében a beszélőközösség tagjai ismerik és használják a nyelv és a nyelvhasználat szabályait, s ezen túl ugyanannak a beszédhálózatnak a tagjai, ugyanazon beszédhelyzetekben és beszédeseményekben vesznek részt. zeknek az ismereteknek és habitusoknak a birtokában a beszélőközösség tagjai közötti kommunikáció esemény jellegű. (D. Hymes, 1997: ) A beszélőközösség beszédesemények által és keretében épül ki és működik. A beszédesemények alapját a kapcsolattartás és az egyetértés rutinjai és habitusai képezik. A beszédesemény feszültségeket termel és vezet le, megteremti az információk közösségen belüli 6 A gondolatok kifejtése: R. Boudon 1979, R. Boudon F. Bourricaud A beágyazottság gazdaságszociológiai fogalom, megalkotója ark Granovetter. Azt a kapcsolattípust nevezi meg, amely az emberek között a gazdasági tevékenység folyamán jön létre.. Granovetter

206 A narratívumok kutatása kiegyenlítődését, az egyének szocializálódását és marginalizálását, a belső véleménykülönbségeket csökkenti. gy település beszélőközösségként való vizsgálatát Hoppál ihály kezdeményezte ben megjelent munkája Visonta falu formális és informális beszédkapcsolatainak hálózatát mutatta be. A kommunikációs típusok a családon (elsődleges csoport), a rokonés szomszédságon (másodlagos csoport) belüli, a személyek közötti, majd a csoportok közötti formák. zt követően a szerző a falusi társadalom kommunikációs alkalmait tekintette át. (Hoppál. 1970) A kommunikációs kapcsolatok mellett a beszélőközösség kialakulását és működését az állandósult beszédhelyzetek, beszédalkalmak tartják fenn. A magyar (és európai) folklorisztika a beszédhelyzeteket és beszédalkalmakat, valamint az ezekhez kapcsolódó beszédmódokat különböző paradigmákban írta le. A szokáskutatás a rítusok struktúráját és funkcióját vizsgálta, s ebben a keretben helyezte el a különböző szövegtípusokat. A rendelkezésünkre álló gazdag irodalomból mindössze néhány példát emelünk ki. A agyar Népköltési Gyűjtemény sorozatának 5. kötetében Sebestyén Gyula a regösénekek gyűjteményét jelentette meg, ezt követően készítette el a regösénekek előadása rituális keretének leírását. (Sebestyén Gy. 1902, 1902a) Dömötör Tekla A népszokások költészete című művében szokásmodellekbe helyezte bele a rítusszövegeket. A bemutatott beszédhelyzetek a Luca-napi, a karácsonyi és az újesztendei köszöntés, a húsvéti és pünkösdi ünnepköszöntés, a szentiváni tűzugrás, a tavaszi esővarázslás. (Dömötör T. 1974) A Játék és maszk című monográfiában Ujváry Zoltán a téli együttléti alkalmak, a farsang tréfás-játékos rítusait és szövegeit gyűjtötte össze és rendszerezte. (Ujváry Z. 1983, 1988) rdélyi Zsuzsanna az archaikus imák, Pócs Éva a ráolvasó szövegek típusait és kontextusait foglalta össze. (rdélyi Zs. 1976, Pócs É ) Keszeg Vilmos vállalkozott az átmeneti rítusok és a kalendárium napjai specifikus beszédmódjainak és -habitusainak összegyűjtésére és rendszerezésére. (Keszeg V. 2004) munkák a szövegmondás mögött húzódó kommunikációs kompetencia meglétét, a rituális beszéd társadalmi funkcióját hangsúlyozták. A figyelmet a beszélési szabályokat betartó, a narratív habitusokat gyakorló közösségre irányították. A 20. század során történt meg az emlékezőközösség mint társadalmi, szubkulturális csoport meghatározása. A fogalom olyan közösségeket nevez meg, amelyek azonos emlékezeti motívumokat (korok, események, személyek) tartanak számon, ezekhez azonos értelmezéseket kapcsolnak, s az emlékezést azonos társadalmi keretben, azonos vagy hasonló emlékezési habitusok és rítusok formájában gyakorolják. Az emlékező társadalmat Jan Assmann a következőképpen határozta meg: Az emlékezés kultúrája [...] társadalmi kötelezettségek betartása körül forog: az emlékezés kultúrája a csoport ügye. Középpontjában a következő kérdés áll:»it nem szabad elfelejtenünk?«inden csoportnak megvan többé-kevésbé explicit formában és többé-kevésbé központi helyzetben a maga hasonló kérdése. ( J. Assmann 1999: 30) A szerző a kérdést a szervezett emlékezés 18. századi kialakulását nyomon követő Pierre Nora alapján veti fel. 8 A francia munkacsoport 8 A francia terminus: collectivité-mémoire. P. Nora XVII. 205

207 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen szerint az emlékezés által a múlt visszahódítása történik meg. A különböző csoportok az emlékezés révén a maguk identitását konstruálják meg. (P. Nora 1986: I. XXIX.) munkák korai előzménye, aurice Halbwachs 1925-ben megjelent műve három emlékezőközösséget mutatott be (a család, a felekezeti közösség és az arisztokrácia). A családot olyan közösségként láttatta, amely felügyel az emlékezésre, kiigazítja a tévedéseket, állandósítja az emlékezés és a beszélés szertartásos alkalmait és helyzeteit, valamint gondoskodik az emlékek továbbadásáról és újratermeléséről. A család mint emlékezőközösség elsősorban az elődökre vonatkozó tudás, a genealógiai emlékezet fenntartásáról gondoskodik (. Halbwachs 1925: ), életvezetési és családszervezési modelleket közvetít. Felszínen tartja, szelektálja és gazdagítja a családtörténeti és a biografikus emlékezetet, ezekhez újabb és újabb értelmezéseket kapcsol. Tagjait a család beavatja a család múltjába, ráirányítja a figyelmet az elődök sorseseményeire, teljesítményeire. Az utóbbi években Keszeg Vilmos a család és rokonság, valamint a lokális társadalom egyik emlékezési gyakorlatát vizsgálta. A genealógiai emlékezet formáinak és műfajainak története a 17. századtól követhető. (Keszeg V. 2002d) A beszélő- és az emlékezőközösség működése jelentős szerepet játszott a közösségtudat, az azonos helyzetértelmezés kialakításában, a természeti, a szociális környezetre vonatkozó tudás feldolgozásában. A közösségek harmadik típusát a szakirodalom az interpretív (értelmező) közösség terminussal nevezi meg. A terminust Stanley Fish kezdeményezte. Értelmezésében az interpretív közösség olyan formális vagy informális társadalmi formáció, amely adott objektumokat (tények, események, tárgyak, szövegek) adott időben és kontextusban azonos módon értelmez. S. Fish két megjegyzést fűz a definícióhoz. szerint az objektumok jelentése az értelmezők konszenzusaként, konstrukciójaként jön létre, s nem feltétlenül esik egybe az objektum eredeti (pl. az objektum megalkotója által az objektumnak tulajdonított) jelentéssel. Illetve, ebből kifolyólag a jelentések újabb kontextusokban újraszerveződnek, azaz változnak. (S. Fish Imerteti Sz. Kristóf I. 1998) Az interpretív közösségek elméletével kapcsolatos szakmai diskurzus több jelentős megállapítást tett. Sz. Kristóf Ildikó interpretív tőkének nevezi azt a közös tudást, amelyet a közösség a közösséggé válás folyamán felhalmoz és az interpretáció aktusában érvényesít. (Sz. Kristóf I. 1998: 67) Problémás az interpretív közösség határainak meghúzása. A fogalom tulajdonképpen olyan individuumok összességét nevezi meg, akik csupán ugyanannak a helyzetnek, szövegnek az értelmezése idején és értelmezése által látszanak egy közösséghez tartozni, valójában azonban életvitelük, mentalitásuk, térbeli helyük eltérő; nem feltétlenül állnak egymással kapcsolatban, ha igen, a formáció inkább hálózatnak nevezhető. 9 9 Az TA Irodalomtodmányi Intézetének lméleti Osztálya 1995-ben vitaesten járta körül a fogalmat. A fenti gondolat forrása: Kálmán C. Gy. 2001:

208 Történetek, történetmondás az rdélyi ezőségen Történetek, történetmondás az rdélyi ezőségen Az rdélyi ezőség társadalmának és kultúrájának felfedezésére megkésve került sor. A 19. században feljegyzések, útijegyzetek számoltak be a természet és a társadalom eróziójáról. A két világháború közötti időszakban régészeti, művelődéstörténeti és néprajzi szaktanulmányok azonosították a régió kultúrájának archaikus értékeit. Az 1970-es években a táncházmozgalom a figyelmet intenzíven ráirányította a mezőségi népzenére, -táncra és -viseletre. 10 bben a folyamatban került sor a mezőségi narratív repertoár jellegzetes szövegtípusainak és szövegeinek rögzítésére, a rituális és a mindennapi történetmondás stratégiáinak és habitusainak leírására. 1. A mezőségi szövegfolklór darabjainak legkorábbi feljegyzése Szabó Sámuel hagyatékában őrződött meg. A hagyatékot feldogozó és közzétévő Olosz Katalin a ezőségről 10 népballadát, 2 epikus éneket, 21 népmesét, 3 mondát azonosított. Közülük 10 népballadát, 2 epikus éneket, 2 népmesét, 1 hiedelemtörténetet Szabó Sámuel marosvásárhelyi diákjai jegyeztek le , 19 népmesét és 2 mondát pedig a kolozsvári diákjai, között. 9 népballada ezőbándról származik (Az ördögnek eladott leány, A hibás leány kérője, A szeretet próbája, Az elcsábított anya, A hajdúktól meggyilkolt leány, A párjavesztett gerlice, A pávás leány, Guzsalyasban, Búcsú a szeretőtől), egy pedig ezőkövesdről (A gazdag asszony anyja). Az 1863-ban ezőbándon lejegyzett, Gyulafiné címet viselő ballada egyedül képviseli Az ördögnek eladott leány balladatípust. zek a szövegek a legkorábbi tudósítások a mezőségi szövegfolklór állapotáról. 11 (Szabó S. 2009) A kolozsvári unitárius főgimnázium tanára, Kanyaró Ferenc között szervezte és irányította a diákok terepjárását, folklórgyűjtését. Tanítványa, Rédiger Ödön között Szabédon gazdag verses repertoárt állított össze. A feljegyzésben található 26 epikus ének is, közöttük 17 népballada és 9 műköltői eredetű verses elbeszélés és románc. A népballadák csoportjában szerepel a halálra rugdalt feleség (Kálnoki Zsófika), a szolgát szerető leány (Bethlen Anna), az elcsábított anya (olnár Anna), a megesett leány (Omlódi Zsuzsánna), valamint több új stílusú, betyár-, baleset- és bűntényballada. 12 Később, Székely Pál bálványosváraljai balladákat és balladatöredékeket közölt. (Székely P. 1944) Kerényi György szintén 1944-ben tette közzé az egy évvel korábban agyardécsében lejegyzett A Vitéz és a Kegyes (A tolvajjá lett testvér) balladatípust. (Kerényi Gy. 1944) A balladát között Jagamas János és több diákgyűjtő rögzítette. Vargyas Lajos feltételezése szerint ez a francia-vallon telepeseknek tulajdoníthatóan az első hullámban agyarországra került klasszikus balladák egyike, amely a magyar 10 Az rdélyi ezőség kutatásának történetét, eredményeit és irodalmát összefoglalja Keszeg V Szabó Sámuel hagyatékának elemzése: Olosz K. 2003a, 2005, Szabó S Rédiger Ödön szabédi gyűjtése Kanyaró Ferenc hagyatékában őrződött meg. A gyűjtést Olosz Katalin tárta fel. Olosz K

209 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen nyelvterületen egyedül az említett településen ismert. További változatait Faragó József 1970-ben gyűjtötte össze. (Faragó J. 1971, 1973: 41 52, 1977: ) A szülőfaluja, agyarózd szövegfolklórját megörökítő Horváth István A nagy hegyi tolvaj, A háromszoros magzatgyilkos és A halálra táncoltatott leány régi stílusú ballada mellett betyárballadát és több gyilkosságtörténetet tett közzé. (Horváth I. 1971: ) Kallós Zoltán a Balladák könyvében félszáznál több balladát közölt a régióból. zek fele régi stílusú (A halálra táncoltatott leány, A halálra ítélt húga, gymástól elválasztott szerelmesek, Három árva, Kőműves Kelemenné, A nagy hegyi tolvaj, A hajdúkkal útnak induló leány, A gyermekgyilkos anya, Bagoly asszonyka, Idegenbe eladott leány, A megszólaló halott), másik részük pedig új stílusú (A meggyilkolt fonólány, A cséplőgépbe esett leány, A gyilkos feladja magát, A bárókisaszszony és a gulyás), betyár-, börtön-, kórházi ballada, ponyvaballada (A meggyilkolt szerető), gyilkosságtörténet, tragédia elmesélése (Leégett gyufagyár). (Kallós Z. 1971) Jagamas János agyaró népzenei monográfiájában öt régi stílusú, két új stílusú népballadát tett közzé (Fehér Anna, A megszólaló halott, A meggyilkolt fonólány, A nagy hegyi tolvaj, A Szégyenbe esett lány, A gyilkos feladja magát). ( Jagamas J. 1984) Demény Piroska az aranyosszéki népzene repertoárjában szerepeltetett négy új stílusú mezőségi balladát Aranyosgerendről, Gerendkeresztúrról, Aranyosegerbegyről és Aranyosgyéresről (A gunaras leány, Bajka Sándor balladája, Betyárballada, A meggyilkolt szerető). (Demény P. 1998: 68., 80., 82., 90) 2. A mágikus-vallásos szövegek egy része napjainkig használatban van, rituális (ünnepköszöntő) vagy mágikus (gyógyító-varázsló) funkcióban. Az 1930-as években az rdélyi Fiatalok által kezdeményezett falukutató mozgalom keretében a téli és a tavaszi szokások gyűjtésére került sor. A téli néphagyományok 1939-ben, majd bővített változatban ban megjelent gyűjteménye 6 mezőségi településről (Bonchida, Nagysármás, ezőcsávás, ezőfele, ezőpanit, ezősámsond) tartalmazza a kántálás leírását. Bonchidáról és ezősámsondról egy-egy, Nagysármásról két kántálóének szövege került lejegyzésre. (akkai. Nagy Ö. 1993) 1938-ból Szépkenyerűszentmártonból öt karácsonyi kántálóének szövegét ismerjük, közülük négy legendaballada (Paradicsom közepibe, Csordapásztorok, Háromkirályok napján, Betlehem kis falucskában, Kis karácsony, nagy karácsony). (Vass. 1938) Az 1930-as években Széken aprószentek, karácsony és újév napján a gyermekek verssel mentek ünnepet köszönteni. (Orosz. 1938) Lajtha László egy passióéneket közölt, amellyel Szépkenyerűszentmártonban a cigánygyermekek a karácsonyt és az újévet köszöntötték. (Lajtha L. 1947) Faragó József 1945-ben Pusztakamaráson az ben a faluba került betlehemezést írta le, valamint négy kántálóének szövegét rögzítette. A falut bejáró kántálócsoport nagy része gyerekekből verbuválódott. A férfiak csoportja a pap vezetésével járta be a falut. (Faragó J. 1947) Horváth István agyarózdról 1971-ben három karácsonyi kántálóéneket közölt. (Horváth I. 1971: , 115) gy közlemény különböző mezőségi településekről öt kántálóéneket (Betlehemnek városába, lindult Szent József, Felköttem én karácson estélin, Karácsonyi szombat estélibe, Paradicsom kőkertjibe), egy beköszöntőt ismertetett. (Keszeg V. 1994) agyarón a 20. század második felében a kántálók református zsoltárt énekeltek, Krisztus születésének történetét a beköszöntő versbe foglalták bele. A gyűjtés öt epikus verset jegyzett fel. A legényseregek házról 208

210 Történetek, történetmondás az rdélyi ezőségen házra jártak, sértésnek számított, ha valamelyik házat elkerülték. A verset a vőfély mondta el, a házba lépve ünnepet köszöntöttek, megtáncoltatták a nagylányokat, menyecskéket, elénekelték a nagyéneket, italt fogyasztottak, átvették az adományokat (ital, sütemény, pénz). Éjfél után a nagylányok és a nagylegények, a fiatal házasok indultak útnak, egymás családját, barátaikat ejtették útba. Adományt nem gyűjtöttek, az egyes házaknál hosszasabban elbeszélgettek. (Zsigmond J. Palkó A. 1996: ) 3. A mezőségi mágikus funkciójú történetmondásra először Vajkai Aurél hívta fel a figyelmet. A ráolvasások mind a humán-, mind az állatgyógyászat alapját képezik, különösen az igézés, az árpa és a tejelvitel esetében. A régió mágikus gyakorlatára jellemző sajátosság a román nyelv használata. A román nyelv alkalmazása gyakoribb, és ugyanakkor hatásosabb is. (Vajkai A. 1943: 36 41, 1945) A magyarói népi orvoslás a pokolvart és az árpát (Zsigmond J. Palkó A. 1996: ), a detrehemtelepi és a magyarszováti az igézést és az árpát gyógyította epikus ráolvasással. (Keszeg V. 1981: , 2010a: ) A vallásos-mágikus szövegmondás másik formája az imagyakorlat. A történetek a betegség távozását vagy megsemmisülését mondják el. P. Daczó Árpád széki gyűjtőútján egy, Tánczos Vilmos agyarszováton két epikus archaikus imát talált. (Daczó Á. 2003: 121, Tánczos V. 2010: ) A vallásos-mágikus szövegek átvett, tanult, memorizált szövegek, változatlan formában öröklődnek. lőadásukra szertartásos körülmények között kerül sor (karácsony, betegség), a szöveghasználat sajátossága a paralingvisztikai eszközök (suttogás, mormolás, keresztvetés, megkerítés) és a szociális kódok (társadalmi szerepek és nemek) alkalmazása. 4. A mezőségi eredettörténetekre, a lokális narratívumokra Kővári László, 13 Orbán Balázs és Benedek lek hívta fel a figyelmet. Orbán Balázs arosszék mezőségi településeinek mondáit örökítette meg. ezőbánd határában tündérek laktak, az Omlás-várnak, Bándi-várnak nevezett földvárban. Éjszakánként fürödni jártak a alom-tóra. Ha ilyenkor legény vetődött útjukba, azt magukkal ragadták vagy megvakították. 14 (Orbán B. 1870: 208) gy alkalommal a falu lakói a tatárok elől a sűrű erdő által borított dombtetőre menekültek, amelyet a megszabadulás emlékére Istendombjának neveztek el. (Orbán B. 1870: 209) ezősámsond közelében a tündérek a Pogányvárat vagy Tündérvárat tartották megszállva. A várba tévedt legény hét évig raboskodott bezárva. 15 (Orbán B. 1870: 201) ezőmadaras határában a tündérek a Kincsesdomb pincéjében vigyázták a kincseket. (Orbán B. 1870: 204) A falu közepén két forrásból felszínre törő sötét, gyantaszagú vizet két ártatlanul kivégzett áldozat vérének tartják. (Orbán B. 1870: 204) Száltelek közelében régen egy Kincsesfalva nevű település feküdt. Keresztény lakóit a pogány hitre visszatért székelyek megtámadták és leöldökölték. A támadás előtt a lakosság a Kincseskútba rejtette a templomi kellékeket 13 Kővári László a mezőségi tavakat, a széki sóaknát, a kiscégi és a kissármási savas vizet sorolta rdély földe ritkaságai közé. A cegei-tó bemutatásakor az 1282-es magyar kun csata csodával határos történetét örökítette meg. Kővári L. 1853: 157, , A mondát Szász rzsébet gyűjtése is megörökítette. Kézirat a KJNT archívumában. Jelzet: KJNT Kántor mese gyűjtése. Kézirat a KJNT archívumában. Jelzet: KJNT

211 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen és a kincseiket. Csendes éjszakákon a forrás mélyén megszólalnak az elrejtett harangok. 16 (Orbán B. 1870: 207) Benedek lek a ezőségről két történetet épített be a magyar mese- és mondavilágba. Az egyik szerint ezőzáh határában állt Záhkő vára, amelynek ura kegyetlenül meggyilkolta egyetlen gyermekét és annak jobbágy kedvesét. A másik a ezőménes határában állt Backa vára tündér lakóinak visszavonulását meséli el. (Benedek. 1989: III.: 85 87, ) A földbe ásott, tündérek által őrzött, égve tisztuló kincs történetét ismerik Kolozson, Feketelakon, Vicében, Uzdiszentpéteren. (Hints. 1995) A magyarói szájhagyomány tudomása szerint a környéken óriások laktak. gy eredettörténet szerint pedig a falut a szász király alapította, miután egy pásztorlegény a hétfejű sárkánytól visszaszerezte elrabolt leányát. (Palkó A. 1995: 18) A agyarszovát határában lévő Hidegkút nevű forrásba ejtette gyűrűjét az óriás lánya. Zsejk határában egy domb található, a neve Lejárók. ikor az óriás a faluhoz közeledett, lábáról letakarította a sarat, s a domb ebből a sárból keletkezett. agyarpalatkán a Sárkány-oldalon sárkány hullott le a földre. (Hints. 1995) gy, 2001-ben napvilágot látott gyűjteményben a ezőség területéről néhány további történeti narratívum olvasható. gyik szerint Bálványosváralja határában egy bálványimádó úr lakott. ikor fia keresztény lányt vett feleségül, az apa hirtelen haragjában átkot mondott, s a vára összeomlott. (Bosnyák S. 2001: 88) Több közlés szerint a széki Kerek domb alatt a törökök elásott kincse lappang. (Bosnyák S. 2001: 171) ások tudni vélik, hogy a templomtól alagút indul, ahol a széki lakosok a tatárok és a törökök elől elmenekültek. (Bosnyák S. 2001: 439) Széken az 1717-es Birtalan-napi tatár támadás emléke maradt meg az emlékezetben. (Bosnyák S. 2001: ) A tatár veszedelem több település (agyarfráta, ezőköbölkút, ezőbodon, agyarszovát) emlékezetében őrződött meg. (Kövesdi Kiss F. 2006: 90, 160, Hints. 1995) agyarfrátai eredettörténet szerint a Kürtös völgyét átyás király adományozta trombitásának. (Hints. 1995) Szamosújvár környékén Rózsa Sándor raboskodására emlékeznek. (Bosnyák S. 2001: 288) Az eredettörténetek a lokális emlékezet részeként a generációk közötti kommunikációban töltötték be szerepüket. Az 1989-es fordulatot követően a lokális emlékezet jelentős mértékben árnyalódott, falumonográfiába és faluünnepek forgatókönyvébe épült be, az ünnepi, szertartásos, valamint az interkulturális kommunikáció területére tevődött át. A falumonográfia a kommunikatív emlékezet és a levéltári források segítségével követi nyomon egy-egy település és lokális társadalom múltját és mindennapi életét. 17 A 16 A tóba, kútba rejtett harang történetét ismerik Feketelakon, agyarszováton, Vajdakamaráson is. Hints ezőségi településekről készült monográfiák: Wass György: Zselyk. gy magyar falu Beszterce-Naszód megyében. Györffy István Néprajzi gyesület, Debrecen, 1994; Konrád Béla: ezőpanit. Falumonográfia, 1996; Baloghné Rácz Éva (szerk.): ezősámsond múlt és jelen. Impress Kiadó, arosvásárhely, 1997; Kiss István: Vizek sodrásában. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998; Fejér József: Aranyosegerbegy fejlődése és történelmi múltja. Hiperborea, Torda, 2000; Szöllősi Árpád Tolvaly Ferenc: Póka. gy mezőségi falu a történelem sodrában ( ). rdélyi Református gyházkerület, 2000; Dr. Szabó árton: Szék község monográfiája. Néprajz és néphagyomány. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010; Székely Ferenc (összeállította): Templomra szállt bánatmadár Pusztakamarási magyarok. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár,

212 Történetek, történetmondás az rdélyi ezőségen faluünnepek és megemlékezési szertartások a helyi elit szervezésében kerülnek sorra. Szék városa 1717-ben a tatár pusztítás áldozatául esett. Az ellenség a települést felégette, a lakosságot leöldökölte, 700 személyt rabságba hurcolt. A szomorú esemény évfordulóját a lakosság évszázadok óta minden évben megünnepli. 18 Kerlés határában 1068-ban zajlott le a cserhalmi ütközet, amelyben Salamon király, Géza és László herceg a betörő kunokkal vette fel a küzdelmet. László herceg a magyar lányt elrabolt kun katona nyomába eredt, s megmentette az áldozatot. A szomszédos Cegőtelkén 1998-ban emlékművet emeltek a csata emlékére, s a Cserhalom űvelődési gyesület és a Julianus Alapítvány szervezésében László herceg hőstettét a Lármafa találkozó keretében évről évre felelevenítik. Az első találkozóra 2000-ben került sor Több alkalommal történt kísérlet az archaikus hiedelemtudat által megőrzött narratívumok összegyűjtésére és értelmezésére. Az első feljegyzés kincstörténet, ezőkövesdről származik, 1865-ből. Szabó Sámuel diákjai megörökítették még Aranyosegerbegyen a teknősbéka eredettörténetét, Bálványosváralján pedig a település határához kapcsolódó hiedelemtörténeteket írtak le. (Szabó S. 2009: , , ) Horváth István írói falurajzában a gyermekkorában hallott hiedelemtörténeteket rekonstruálta. A 20. század első felében történetek kapcsolódtak a szerencsét hozó fehéremberhez, a nőket látogató lüdérchez, a boszorkányhoz, a kutyává változó prikolicshoz, a tudománnyal rendelkező tudóshoz. (Horváth I. 1971: 45 55) Hoppál ihály Széken rögzített hiedelemtörténeteket, a felhőben kígyót szállító sárkányról, az éjjel mulatozó szépasszonyokról, a halálos betegséget hozó csumáról, az ördögről, a lüdércről, a boszorkányról és az ördöngös kocsisról. (Hoppál. 1976) Csőgör nikő a ezőség peremén fekvő településen, Tordatúrban az 1970-es években 36 személy hiedelemtudását és -narratívumait gyűjtötte össze és tette közzé. A falu hidelemrendszerében élénken élt a kísértet (elkésett lélek, fehérember, elvetélt gyermek, szellem), az időjárásdémon (sárkány), a kincs, a ház szelleme (kincsőrző, kígyó), az ördögsegítő, a démon (lidérc, ördög), a gyermekijesztő, az alakot váltó démonok (emberfarkas, prikolics, emberbéka), a tudományos ember (táltos, halottlátó, néző, gyógyító, pásztor, kocsis, patkányküldő, boszorkány) hiedelme. (Csőgör. 1998) A széki és a tordatúri gyűjtés adatai között szerepelnek az égitestekhez, növények és állatok eredetéhez kapcsolódó történetek is. A mezőségi hiedelmek értelmezésére Keszeg Vilmos vállalkozott. lemzések készültek a kincshez, a növényekhez és az állatokhoz kapcsolódó hiedelemképzetekről (Keszeg V. 1998, 1998a, 1998b, 2000). A hiedelemtörténetek morfológiai elemzése alapján a szerző kikövetkeztette az egyes hiedelemlények megjelenítésére használt, valamint a narratívumokban ismétlődő narratív sémákat. (Keszeg V. 1999, 1999a) Több tanulmány a hiedelemről való beszélés stratégiáit és finalitásait mutatta ki. A hiedelemélmények a közelmúltig elsődlegesen egy-egy specialistához (gyógyító, jós, román pap) való fordulás helyzetében öltöttek narratív formát. mellett alapvető szerepet töltenek be a lokális és a biografikus emlékezet őrzésében és újratermelésében, egy-egy krízishelyzet, családi és szomszédsági konfliktus, a 18 ( ) 19 ( ) 211

213 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen sorsesemények értelmezésében és megoldásában. Az álom, a betegség-, rontás- és gyógyulástörténetek a mindennapi kommunikatív emlékezetben és helyzetértelmezésben hangzanak el. (Keszeg V. 1981, 1991, 1992, 1992a, 1993, 1996, 1997, 2001, 2003, 2003a, 2005, 2009) 6. A népmese a mezőségi népköltészet gazdagon adatolt területe. Szabó Sámuel kolozsvári diákjainak úttörő munkája nyomán a 19. század második felében 19 népmese lejegyzésére került sor. A felkeresett települések Aranyosegerbegy, Galac, Bálványosváralja, Zselyk, Kide, Bethlen, Oláhszilvás, Szamosfalva, arosbogát, Torda. (Szabó S. 2009) A mese kutatása egyik irányban az archaikus mesetípusok meglepő változatait, gazdag tárházát vonultatta fel (Hunyadi A. 1956, Faragó J. Balla T. 1970, Horváth I. 1971, Nagy O. 1953, 1958, 1969, 1973, 1973a, 1975a, 1976, 1996, Kós K. 2000: II ), másik irányban a mesemondás 20. századi funkcióit, a mesemondásnak a mesemondó biográfiájába való beépülését (Faragó J. Balla T. 1970, Faragó J. 1969, Keszeg V. 2007), harmadik irányban a narratívumoknak a varázsmesétől a hétköznapi történetekig, az igaztörténetekig megtett útját dokumentálta. (Nagy O. 1975, 1976a, b, c, 1995) A kutatásnak köszönhetően több mesemondó biográfiája és repertoárja áll rendelkezésünkre ben Nagy Olga a buzai Simon Imre és Cégér Ferenc, a széki Győri Klára népmeséinek repertoárját tette közzé. (Nagy O. 1969) Faragó József Kurcsi inya repertoárját és mesélési habitusát ismertette. A mesemondó 1897-ben született agyarón. A havason a körülményekhez alkalmazkodva alakította ki a mesemondás során alkalmazott testtechnikát. inya bácsi általában nem világosban, hanem félhomályban, sötétben mesélt. [...] Kézenfekvő, hogy nem gesztussal, hanem hanggal dolgozik. Suttogást, halk sóhajt nem ismert; elejétől végig emelt és erős hangon ad elő. Érthető ez, hisz egyegy nagy kalibában húsz-harminc hallgatóhoz kellett szólnia, s hangerővel is ébren tartotta figyelmüket, hogy az álom mezsgyéjén át ne lépjenek. [...] A tisztára leíró, elbeszélő részek is patetikus, szónokias színezetet kapnak előadásában. (Faragó J. 1969: 54) Balla Tamás a magyardécsei mesemondó, Balla János mesetudását, 26 mesetörténetét jegyezte le. A magyardécsei mesemondáshoz a halottvirasztók és a téli esték nyújtottak alkalmat. A virrasztóban meséit talán még a szokottnál is dévajabbul megfűszerezi és megcifrázza; a profán hahota újra meg újra elragadja mindazokat, akik illendő gyászba merülve, biztonságosan félre nem húzódnak. (Faragó J. Balla T. 1970: 236) A zömében varázsmesét tartalmazó repertoár történeteinek szerkezete hibátlan, bővelkednek az archaikus motívumokban (állatanyától születő hősök, emberként viselkedő sárkány, tudós gyermek, tekintetével gyilkoló egyszemű ember, vasfogú emberevő leány, kacsalábon forgó vár). A mesemondó stílusának sajátossága a történetek lokalizálása. 7. Az először Nagy Olga által regisztrált élmény- és igaztörténetek a figyelmet a mindennapi életre, valós helyszínekre, szereplőkre és eseményekre irányítják. A népmesék után az élmény- és igaztörténet-mondás által a realizmus betör a népi epikába. A fantázia szerepét a valóságismeret, a valóság árnyalt megjelenítése veszi át. A személyes élmények megörökítése és a személyes közlési szándékok révén az igaztörténetben mind a témaválasztást, mind a formai-stílusbeli megjelenítést a személyesség, a rögtönzés jellemzi. A heroizmus és a fantasztikum szerepét átveszi a realizmus és a komikum. A hagyományos 212

214 Történetek, történetmondás az rdélyi ezőségen epika visszaszorulását, a személyes, az aktualitásokra reflektáló és a komikumot preferáló narratívumok előretörését Nagy Olga az es években követte nyomon Szék és Havad társadalmában (Nagy O. 1975, 1976a, b, c, 1995), az asszonyok történeteiből válogatást jelentetett meg (Nagy O. 1988a). 8. A ezőségen Győri Klára könyvének megjelenése nyitotta meg a népi memoárok sorát. (Győri K. 1975) A szerző a hagyományos értékrendhez ragaszkodó zárt széki társadalom béklyójában vergődő parasztasszony sorsát örökítette meg, kívülálló érdeklődők számára. Győri Klára nyomán több emlékirat készült el, ezek egyik része nyomtatásban is megjelent. (Kocsis R. 1988, 1997, 2000, György Zs. 1997, Kiss I. 1998, Bödör A. 2000) A memoárok a nemzetségi történelembe ágyazott személyes életpálya keretében, személyes nézőpontból mutatják be a lokális társadalmat és kultúrát, az egyén életstratégiáját, a környezetéről szerzett élményeit. A mezőségi narratívumok vizsgálata több tudományos kutatói paradigmához zárkózott fel. 20 Az elmúlt másfél évszázad során a ezőségen kibontakozó kutatások elsődleges célja a narratív repertoárok összeállítása és kvantitatív módszerrel történő elemzése volt. A kutatás elsősorban a hagyományos népköltészeti műfajok meglétét és sajátosságait kívánta felmutatni. bben a keretben történt meg a népmesék (Szabó Sámuel, Hunyadi András, Nagy Olga), a népballadák (Szabó Sámuel, Faragó József ), a hiedelemnarratívumok (Csőgör nikő, Keszeg Vilmos), szórványosan az eredet- és a rituális-mágikus funkciójú történetek (akkai ndre Nagy Ödön, Vajkai Aurél) összegyűjtése és közreadása. A műfajrepertoárok olykor az egyes szövegeket a tipológiai módszer alkalmazásával a magyar nyelvterület narratív repertoárjába illesztették, 21 olykor pedig egyszerre több műfajba tartozó epikus szövegeket tettek hozzáférhetővé, sugallva a szövegtípusok érintkezését, műfaji rugalmasságát. Szabó Sámuel népballadák, epikus énekek és népmesék összegyűjtésére tett kísérletet, Jagamas János és Demény Piroska kutatásai a népdal és a népballada, Nagy Olga a népmesék, a tréfás történetek és az igaztörténetek funkcionális összertartozását szemléltették, akkai ndre és Nagy Ödön, Vajkai Aurél, Faragó József a rituális-mágikus szövegeket használati kontextusukban (rítusok, mágikus felhasználás) tették láthatóvá. A repertoárvizsgálatok másik vonulata a diffuzionizmus és a kultúrkör elméletének nyomdokain járva regionális és lokális folklórmonográfiákat eredményezett, s az rdélyi ezőség és a többi erdélyi régió (Székelyföld, Szilágyság, Kalotaszeg) népköltészetén belüli hasonlóságokat és különbségeket jelenítette meg. z a kutatói szándék érvényesült a népmese, a népballada, a hiedelemnarratívumok területén, valamint a Széken, agyarózdon, agyarón, Havadon, agyardécsében, Detrehemtelepen és Tordatúron elvégzett gyűjtésekben. 20 A kortárs folklorisztikai kutatási paradigmákat Voigt Vilmos foglalta össze. Voigt V A történetmondás kutatásának és értelmezésének tudományszemléletét Keszeg Vilmos integrálta a nemzetközi társadalomtudományi paradigmákba. Keszeg V. 2011: zt a munkát végezte el a Szabó Sámuel hagyatékát gondozó Olosz Katalin, a Kallós Zoltán balladagyűjtését jegyzetekkel ellátó Szabó T. Attila, a népmeséket tipologizáló Nagy Olga. 213

215 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A mezőségi narratívumok vizsgálata a figyelmet több esetben ráirányította a történetmondás kontextusára, módjára, társadalmi szabályaira és jelentéseire. esemondásra elsősorban családi és szomszédsági együttlétek keretében került sor, ritualizálódott formában a mese a halottvirrasztókban hangzott el. A 20. században a mesemondás átmeneti jelleggel meghonosodott a havasi fakitermelők, a katonák életében, valamint rövid ideig a kollektív gazdálkodás munkaszüneteiben. A szórakoztató funkciójú történetmondás előadói kvalitásokat tett szükségessé. A rituális-mágikus funkciójú történetmondás a szövegismeretet és a történetmondás szabályainak (időpont, alkalom, hely, gesztus, ismétlés) ismeretét feltételezte. A beszélés etnográfiájának szempontjai érvényesültek a mezőségi népmese, népballada, ráolvasás, kántálás, hiedelemtörténet kutatásában (Nagy Olga, akkai ndre és Nagy Ödön, Keszeg Vilmos). A mezőségi balladaéneklés leírását Horváth István falurajzában találjuk meg: Valaki dúdolni kezdi a Szekszárdi ariska balladáját. ások is bekapcsolódnak az énekbe.[...] A balladának agyarózdon a népmeséhez hasonló a funkciója, főként a fonóban énekelték a nők. A dal, a drámai vagy éppen tragikus esemény a balladában elhessenti az álmosságot a hosszú fonóestéken. A Szekszárdi ariska két karikagyűrűje például arra tanít, hogy vigyázz, leány, ne kösd el kétfelé a szíved, mert ariskát azért a két karikagyűrűért táncoltatták halálra. Amikor Rózsa Sándor párnát kér börtönében, anyja azt válaszolja neki, hogy tegye (miatta) hullatott könnyét fejealjának. A népdalokhoz viszonyítva a balladákat sokkal ritkábban éneklik. Hogy ki nem vesztek még egészen, az azon múlott, hogy a dallam és történet egymást őrizte. (Horváth I. 1968: 1802) Faragó József A Vitéz és a Kegyes (A tolvajjá lett testvér) magyardécsei változatainak történetét örökítette meg. A balladát a meg-megújuló kutatói érdeklődés hozta napvilágra, keltette életre ben hat személy ismerte, közülük öten 50. életévükön túl jártak. A település egészére kiterjesztett balladaszociológiai kutatás a történetet visszaemelte a helyi köztudatba. (Faragó J. 1977: ) A széki Győri Klára a téli mesemondás hangulatát örökítette meg. íg kisebbek voltunk, s úgy történt, sáros esték voltak s nem jöttek a beszélgetők, akkor mondta édesapám a mesét. Az osztán földi mennyország volt nekünk, gyermekeknek! Azt is úgy mondta, gyakran megállt vele: Na, hol is maradt félbe? hogy lássa, hogy figyelünk. De mindig nagyon, de nagyon feszült figyelemmel voltunk, s el kellett mondjuk az azelőtti mesét, csak úgy kaptunk mást. (Győri K. 1975: 49 50) Horváth István egy gyermekkori emlékben a felnőttek sugdolózását örökítette meg. Sudárszál nagynénémnek már nagyocska négy gyermeke volt, amikor egyszer csak sápadni kezdett, s örökké jókedve szomorúságba hervadt. Nagyanyám szénamurva-főzetben, diófalevél-fürdőben fürdette, s mindhiába. gy alkalommal suttogva beszélgetett nagynéném édesanyámmal, én megdöbbenve kaptam el a hangfoszlányokból, hogy néném magzatelhajtást követett el, s azóta szakadatlanul veszíti a vérét. Vadbarastyán gyükeret próbáltá? kérdezte édesanyám. Azt még nem sóhajtotta nagynéném reményét vesztve. eglásd, itt hagyam a gyermekeimet. (Horváth I. 1971: 67 68) 214

216 Történetek, történetmondás az rdélyi ezőségen A kutatások az egyéniségvizsgálat módszertanát követve több történetmondó egyén történetmondói habitusát, repertoárját és társadalmi kapcsolathálóját örökítették meg. Kanyaró Ferenc diákja, Rédiger Ödön között Dimény ózesné Szabó Anna ( ) szabédi parasztasszony énekrepertoárját írta össze, a népdalokkal együtt az általa ismert népballadákat és románcokat (Olosz K. 2009). Faragó József a magyarói Kurcsi inya, Balla Tamás és Faragó József a magyardécsei Balla János életpályájának és mesemondásának kontextusát rekonstruálta. Kurcsi inya a havason dolgozó férfiak, Balla János a halottvirrasztóban összegyűlt gyásznép körében tett szert tekintélyre (Faragó J. 1969, Faragó J. Balla T. 1970). Nagy Olga a hagyományos széki népmeséken nevelődött Győri Klára repertoárjának radikális átstrukturálódását, a mesélő asszonynak hallgatósága megváltozott igényeihez való igazodását követte nyomon. A családi házból kikerült aszszony a táncházat látogató fiatalok és a szórakozni összegyűlő széki asszonyok kérésére pajzán történeteket és igaztörténeteket kezdett mesélni, az idegenek (kutatók, turisták) érdeklődése láttán pedig élménytörténeteket, autobiografikus narratívumokat mesélt és örökített meg. (Győri K. 1975, Nagy O. 1995a: ) A mikrohistoriográfia szemlélete nyomán néhány esetben a kultúra általános sajátosságait és a lokális társadalom, az egyén kulturális habitusait láttató esetelemzés készült el. Győri Klára önéletírásának megjelenése a hagyományos narratívumok és az élménytörténetek, autobiografikus narratívumok, az oralitás és az íráshasználat közötti átmenet határkövének bizonyult. A népi memoár megjelenése a romániai magyar tudományos élet egyik jelentős eseményét, szemléleti konfrontációját eredményezte. A kötet recepciójának történetét, társadalmi és tudományszemléleti vetületeit Nagy Olga és Keszeg Vilmos foglalta össze. (Nagy O. 1995a: , Keszeg V. 2002a) A népi epikumok kutatása több esetben követett strukturalista narratológiai szempontokat. A narratívumok szerkezetének, egy-egy szövegtípusra jellemző narratív sémák elemzésének szándéka dominált Nagy Olga mese-, valamint Keszeg Vilmos hiedelemtörténetkutatásaiban (Nagy O. 1978: , Keszeg V. 1997, 1999a) Az elvégzett kutatások következtetése, hogy a szájhagyomány előadása olyan szociális aktus volt, amely a generációk együttlétére, a hagyományos világkép (mágikus tudat) kommunikálására, homogenizálására (Nagy O. 1975), a mesélői kompetenciák kibontakozására, a mesemondók rivalizálására nyújtott lehetőséget. (Faragó J. 1969) A paraszti társadalmat ért modernizációs hatások radikálisan átformálták a mezőségi mesélői gyakorlatot is, a mindennapok életvilágához, individuális szándékokhoz közelítették és perifériára tolták a népmesét. A mesélésben az esztétikai minőségek közül a fantasztikum, a komikum és a realizmus, a formák közül az anekdota, a biografikus narráció (élménytörténet, igaztörténet, pletyka, memoár) uralkodott el. (Nagy O. 1960, 1975, 1976a, b, c) Nagy Olga 1975-ben tette közzé széki megfigyeléseit. Itt olvassuk a következőt: Nem is egy legendás ember van, mint például Batiz ihály, Balog Laci, Ludas árton és mások, akikről számtalan történet kering, ezek közismertek Széken, alakjuk más és más vonást villant fel. De a»rendes«, mindennapi emberekről is vannak történetek, ha ezek olyan élethelyzetbe kerülnek, amelyben, akármilyen paradox is, de éppen mert határeset, abszurd vagy 215

217 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen groteszk módon kell cselekedniök, mégis az általánosat, az örök emberit villantják meg. (Nagy O. 1975: 323) A mezőségi Pusztakamarás mindennapi történetmondásának funkciói a személyes identitások megjelenítése, a lokális társadalmi hierarchia és kapcsolatháló fenntartása és szabályozása, a lokális emlékezet megkonstruálása és kommunikálása, az események értelmezése és értékelése, a szórakoztatás. 22 A mentalitás, a kommunikációs habitusok, s ennek következtében a szájhagyomány narratív repertoárjának radikális változását a 20. századi folklorisztika folyamatosan jelezte. Néhány évtizeden keresztül egymás mellett élt, szoros szimbiózisban a feudális-paraszti hagyomány és a horizontok elmozdulását követő új narratív gyakorlat. A változás egyaránt érintette a narratív repertoárt, a történetmondás kontextusait és stratégiáit, valamint a narratívumok szüzséjét, tartalmát. 1. Jürgen Habermas a metafizika utáni gondolkodás termékének tekintette a mítoszok narratív szemléletének háttérbe szorulását, az empirizmusnak, a személyes tapasztalatoknak a megismerésben való eluralkodását, az értelmezés racionalizálódását, az ész szitualizálását. 23 A társadalmi síkon lezajlott folyamatot. de Certeau az elhihető forradalmaként (la révolution du croyable) értelmezte, amely a dolgok és a nyelv közötti reprezentáló viszonyt is jelentősen módosította. 24 A racionalizálódást a mese műfajában Nagy Olga követte nyomon ben megjelent esszéje azt a folyamatot rekonstruálta, amely során a varázsmese visszaszorult, a tréfás mese pedig a maga racionális világnézetével előre tört. (Nagy O. 1974) A széki meserepertoár kvantitatív vizsgálata eredményezte azt a megfigyelést, miszerint a tündérmesék a mesemondás helyzetében átengedik helyüket az igaz- és élménytörténeteknek. (Nagy O. 1975, 1976) 2. Az európai társadalomtudományos gondolkodásban a 20. század első felében a történelmi és az össztársadalmi perspektíva mellett jelenik meg a mindennapi élet (Life- World) felé való orientálódás. Alfred Schütz 1932-ben kezdeményezte vizsgálatát, majd Thomas Luckmannal közös tanulmánya 1975-ben látott napvilágot, amely a mindennapi élet szerkezetét és működését írja le. 25 ichel de Certeau a mindennapok feltalálásának nevezte a figyelemnek a gyakorlati tevékenységekre való irányulását. 26 A mindennapi életre való ráfigyelés szorosan összekapcsolódik az arányok és mértékek társadalomtudományi megalapozásával, a mikrohistoriográfiával. Az új szemlélet az általános történelmi-társadalmi összefüggéseket egyedi esetekben, kibontakozásukban és működésükben, előzményeik és hatásuk egységében, az esemény szereplőire összpontosítva igyekszik megragadni és láttatni Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című szociográfiai regényének narratológiai szempontú elemzése: Keszeg V. 2011: J. Habermas 1988-ban megjelent tanulmányának magyar fordítása. Habermas J de Certeau lső közlése: A gondolat korábban előfordul. Foucault munkásságában is:. Foucault Összefoglalja Niedermüller P A szerző halála után megjelent munka:. de Certeau űvelői Carlo Ginzburg, Giovanni Levi, Robert Darnton, Natalie Zemon Davis, Robert androu. 216

218 A történetmondás helyszíne: Detrehemtelep ben megjelent munkájában rving Goffman a mindennapi életet olyan színpadként és társadalmi drámaként értelmezte, ahol az egyén társadalmi szerepének megfelelően cselekszik, jeleníti meg magát. 28 Az egyénre való ráfigyelés, a társadalomnak, a társadalmi igényeknek és habitusoknak az egyéni gyakorlat perspektívájából történő láttatása a 18. század újítása. A folyamatban jelentős szerepe van a nyilvános szférában az anyakönyvvezetés intézményesítésének és kötelezővé tételének, a társadalom kvantitatív megjelenítésére vállalkozó tudomány, a statisztika 19. századi megszületésének, az új társadalomtudományok (szociológia, etnológia, antropológia) 19. századi létrejöttének, a hírlapirodalom 19. századi előretörésének és elterjedésének, valamint a privát szférában a napló- és memoárírás meghonosodásának. Az európai folklorisztika szemléletében az egyén felfedezése a magyar, a budapesti iskola néven számon tartott irányzathoz, Ortutay Gyula Fedics ihály mesél című művének megjelenéséhez kapcsolódik. Ortutay Gyula munkája a kultúra szerveződését, hagyományozását és változását a kultúrát használó és működtető egyén perspektívájából írta le. (Ortutay Gy. 1940) 29 Az egyénnek a magyar néprajztudomány általi felfedezését ohay Tamás tárta fel. (ohay T. 2000) 4. A változások sorában szükséges megemlíteni a történelem birtokbavételét, háziasítását, a történelemmel kapcsolatos tapasztalatok, élmények, személyes tudás megjelenítését. A történelem domesztikálása azt a gyakorlatot nevezi meg, amely során láthatóvá válik egy lokális társadalomnak az országtörténelembe való implikálódása, az országtörténelem eseményeinek a lokális élettérben való emlékállítás, a lokális történelem megszerkesztése és kihelyezése. (D. Fabre szerk. 2000) 30 A történetmondás helyszíne: Detrehemtelep Detrehemtelep telepített falu ben jelent meg az V. számú törvénycikk, amely a magyar állami telepítések hullámát szabályozta. Kezdeményezője a földművelésügyi miniszter, dr. Darányi Ignác. A törvény első paragrafusa szerint az állam, magánbirtokosok és földbirtokot tulajdonjoggal bíró községek a jelen törvény rendeletei szerint telepeket alapíthatnak, akár új községek alakítása, akár már létező községeknek hozzátelepítés által leendő megnagyobbítása céljából. A törvény szerint a telepítő a betelepülők számára ingyen volt köteles átengedni a közintézeteket (templom, iskola), valamint a hatósági 28. Goffman munkája 1959-ben angol és francia nyelven jelent meg, magyar fordítása 1999-ben látott napvilágot.. Goffman Az egyéniségkutató iskola szemléletének, módszerének leírása: Banó I. 1944, Péter L. 1947, Dégh L. 1949, 1960, Voigt V. 1977, A lokális történelem írásának műfajtípusait áttekinti Keszeg V. 2007a. 217

219 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen személyek (jegyző, pap, tanító, kisdedóvó) lakásához szükséges beltelkeket. Az új települések esetében a betelepedés előtt kötelező volt az iskola, a templom vagy imaház előkészítése. Továbbá pedig a telepítési terület legalább 5%-át szintén ingyen, közcélra kellett átengedni a lakosság számára: középületek, hatósági személyek lakása építésére, temető, faiskola, vályogvető gödör, piactér, vásártér, dögtér számára. A törvényt követően. Kir. Telepítési Felügyelőség jött létre (többek között kolozsvári székhellyel) a telepítés ügyeinek intézése végett. A földek felvásárlása, a területek feljavítása és a gazdaságok felépítése országos telepítési alapból történt. Az említett törvényt 1897-ben újabb rendelet követte, amely a pénzintézetek által a telepítők és a telepesek rendelkezésére bocsátott hiteleket szabályozta. A felépült telepre való beköltözés, a telekvásárlás lehetőségét a telepítési felügyelőség az akkorra már sűrűn megjelenő hírlapokban tette közzé. A lakosság a következő hullámokban települt be: 1903-ban 1 család, 1904-ben 17 család, 1905-ben 9 család, 1906-ban 26 család. Összesen 53 család A lakosságot kibocsátó települések a következők voltak: Település A kibocsátott családok száma Aranyosegerbegy 30 család Aranyosgyéres 6 család Felsődetrehem 4 család Alsódetrehem 2 család Nyárádszentmárton 1 család arcelháza (Komárom megye, jelenleg Szlovákia) 5 család Szentpéter (Komárom megye, jelenleg Szlovákia) 1 család Vadászerdő (Temes megye) 3 család Jászberény 1 család A betelepülők olykor rokonságon belüli megegyezés alapján indultak el. Közöttük voltak egy apa és családos fia, valamint öt esetben felnőtt testvérek. Foglalkozás tekintetében a telepesek zöme földműves volt. gy család vegyeskereskedésből biztosította megélhetését. Két személy a kovács, egy a kőműves, egy a csizmadia mesterséget is gyakorolta. Az 53 családból 42 rendelkezett a megkövetelt vagyonnal. 11 családért az otthon maradt szülők kezeskedtek ben a református egyház nyilvántartásában a következő 55 gazda neve szerepelt: Albert Károly, Albert Sándor, Balog József ifj., Bíró árton, Borbély Kovács József, Böte (Böjte, Böjthe) János, Böte József, Csergő György, Csergő János ifj., Csongvai 31 A telepítés és a település története: Lovas S. 1908, Keszeg V. szerk. 2004, Keszeg V. 2006c. 218

220 A történetmondás helyszíne: Detrehemtelep Ferenc, Csongvai Sámuel, Deák György ifj., Fehér István ifj., Gál Imre, Halmágyi József, Imre árton, Keszeg Benő, Keszeg József, Keszeg Pál, Kis (Kiss) József, Komjáti János, Kovács Ferenc, Kozel Sándor, Lengyel Zsigmond, oldvai Dániel, oldvai György, oldvai Samu, olnár Sándor, Nagy György, Németi Zsigmond, Nyíri ihály, Nyitrai István, Nyitrai Sándor, Pálfi Tamás, Pataki György, Pataki ihály, Paulecki József, Péter Dániel a Sándoré, Péter László, Péter Sándor a Sándoré, Somodi Péter, Soós János, Szabó József, Szabó Sándor, Szász István, Szász János ifj., Szász Sándor, Szász Sándor ifj., Székely József, Székely Zsigmond, Tasnádi János, Tasnádi ihály, Téglás József, Vencel József, Veres ihály. 32 bben a forrásban nem fordul elő Fülöp Imre, Rancsó Dezső, Tóth ihály neve, akik szintén a betelepülők között voltak. 33 A betelepedést követő első fél évszázad alatt a faluból eltűnt a Bíró, a Csongvai, a Komjáti, a olnár, a Nyíri, a Paulecki, a Somodi (Somogyi), a Téglás és a Veres család. A Deák, a Gál, a Halmágyi, az Imre, a Kis, a Nyitrai, a Pálfi, a Pataki nemzetségek nevét is csupán női leszármazottak azonosítására használják. Detrehemtelep történetében több korszak határolható el. Az közé eső korszak a lakóközösség homogenizálódásának, az együttélés és az együttműködés keretei megteremtésének, az individuumok és a családok státusteremtő törekvésének időszaka ben új fejezet kezdődött a falu életében. Az első világháborút lezáró politikai döntés kisebbségi sorsba sodorta a falu lakosságát. A második korszakot ( ) a megmaradásért folytatott küzdelem jellemezte. A termőföldek kisajátítása, az új nemzeti adminisztráció kiépülése, a második világháború, a hadifogság, a munkaszolgálat a családok és az egyének életét jelentősen meghatározták. Az 1945-től szerveződő új világ megváltoztatta a föld, a földművelés iránti attitűdöt, a művelődési életet és a kapcsolattartást megnyitotta az exogén világ felé. Az 1989-es év új korszak határa a falu életében. A korszak jellemzői a magántulajdon visszaállítása, a külföldi munkavállalás, új életvezetési stratégiák keresése. A falu egy évszázadot átfogó történetében felváltva érvényesült a hagyományokhoz (vallás, nyelv, életvezetés, lokális emlékezet) való ragaszkodás és az idegen (városi, transznacionális) irányzatokra, divathullámokra való ráhangolódás. A kooperáló közösség. 34 Detrehemtelepre a 20. század első éveiben földműves telepes lakosság költözött. A falu lakossága földművességgel és állattartással foglalkozott. Néhány mesterember egyéb igényeket elégített ki. A faluban két családi vállalkozás működtetett vegyesboltot és kocsmát (a Kiss és a Balogh család). 32 Bevallási ív az országos református egyházi közalap évi járulékairól. Detrehemtelepi református parókia levéltára. 33 A budapesti agyar Országos Levéltárnak a detrehemi betelepítésre vonatkozó dokumentumai megsemmisültek. 34 A kooperáló közösség fogalmát Szabó Á. Töhötöm alkalmazta, a munkavégzés és a javak elosztása során érvényesített, a reciprocitás és a bizalom elvén alapuló személyes és társadalmi kapcsolatok megnevezésére. Szabó Á. T. 2009:

221 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Betelepedéskor egy gazdaság a következő hozzávalókból állt: belsőség 0,5 hold szántó 14 hold szőlő 0,5 hold rét 2 hold legelő 3 hold 500 öl erdő 1 hold 1100 öl. A telepes házak hármas osztatúak voltak. Középen helyezkedett el a kamra (pitvar). löl, az utca felöl feküdt a szoba. A hátsó helyiséget családonként szobának vagy kamrának használták. A házakkal egy időben készült el az egy tanteremből álló iskola és a tanítói lakás. A gazdaságokon kívül a faluhoz tartozott még: az iskolához tartozó 0,5 hold belsőség az iskolához tartozó 10 hold külsőség a lelkész számára 10 hold külsőség faiskola 1 hold agyaggödör 3 hold dögtér 0,5 hold epreskert, fűztelep 6 hold temetőkert 2 hold 735 öl jegyzői illetményföld 10 hold községi föld 27 hold utak, utcák 65 hold 858 öl. A telepítési felügyelőség egy telephely (ház, belsőség, külsőség) árát 7410 koronában állapította meg. zt az összeget minden telepes családnak 50 év alatt kellett törlesztenie. A törlesztést a Teleptörlesztési könyvecskének nevezett nyomtatott füzetbe vezették be. A megbízott kincstári birtokkezelő Páll Károly volt. A kollektivizálás előtti időszakban 16 család számított nagygazdának, egyenként hold földet birtokoltak, mintegy 50 család holdas gazda volt, mindössze 3 4 család nem rendelkezett földdel. A gazda családok a termelőszövetkezet megalakulásáig cselédet, szolgát tartottak. A szolga jelentősen implikálódott a család, a szomszédság és a faluközösség életébe. A detrehemtelepi családok a szomszéd falvakból, valamint a távolabbi székely településekről fogadtak cselédet. A székely cselédek az 1946-os száraz évben értek el a faluba. A bécsi döntést követő határmódosulás után Észak-rdélyből menekülő román fiatalok kerestek és találtak munkát és megélhetést a faluban. A cselédek, a szolgák átmeneti tartózkodásuk alatt beilleszkedtek a legénycsoportokba. Részt vettek az italozásban, a táncban, öltözetük, beszédmódjuk, szövegtudásuk távozásuk után is emlékezetes maradt. A kevés földű vagy föld nélküli családokból, a faluból és a környékről alkalmi munkákra kerültek ki a napszámosok. A nagygazdák a falu életében vezető szerepet 220

222 A történetmondás helyszíne: Detrehemtelep töltöttek be. lsősorban a gazdálkodásban voltak a falu hangadói. mellett szavuk volt az egyházi életben, a közügyek (pl. pásztorfogadás) intézésében ben kezdődött a gazdálkodás kollektivizálása, előbb társulás, később termelőszövetkezet formájában. A magántulajdon, a családi gazdálkodás elleni merénylet a teljes faluközösséget igénybe vette. Az új hatalom által rekrutált agitátorok jelentek meg a faluban, akik a gazdasági-társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek felszámolásának szükségességét, az egyenlőség és a bőség megvalósíthatóságát hirdették. Alapjában véve azonban sem a demagóg elvek, sem az agitátorok viselkedése nem bizonyultak meggyőzőnek. A faluközösségben elsősorban a szegény, a föld nélküli és a gazdálkodási hagyományok nélküli családok azonosultak fenntartás nélkül az új ideológiával. Az közötti időszakban előbb a falu és a kiküldöttek közötti viszony bizonyult feszültnek, majd a faluközösség is két táborra oszlott, s a családok közötti feszültség is állandósult. Az új hatalom egyrészt a megfélemlítés és a bántalmazás eszközéhez folyamodott, másrészt a lojalitást kezdte honorálni. A beszolgáltatási kötelezettség, a kuláknak minősített személyek meghurcolása, fizikai bántalmazása, a kulák családok gyermekeinek az oktatási intézményekből való eltávolítása megtörte az ellenállást. Kuláklistára került Kózel Lajos, Keszeg Ferenc, id. Keszeg Vilmos, Tóth János, Szász Ferenc, Nyitrai István, Nyitrai József, Albert Lajos re három család kivételével a teljes falu kollektivizált. A kollektív gazdaságba iratkozott családok száma a szomszéd falvakból való átköltöztetéssel nőtt meg. Az 1952-ben megalakult kollektív gazdaság Dózsa György nevét vette fel ben a gazdaságot összevonták a felsődetrehemi gazdasággal, s az új egység a árcius 8 nevet kapta. A termelőszövetkezetben répát, krumplit, búzát és kukoricát termesztettek. mellett szőlészeti, kertészeti és állatgondozó brigád létesült. Az 1960-as években a falu határában mintegy 15 ha területet teraszosítottak, s azt gyümölcsfával ültették be. Az 1970-es években pedig Detrehemtelep, Felsődetrehem és ezőkók határában 100 ha összefüggő területet telepítettek be szőlővel. 35 A kollektivizálást követően a nagygazdák elveszítették a gazdasági tudás újratermelődésében játszott szerepüket. A kollektív gazdaságban az agrármérnök és az állatorvos az egyetemen elsajátított szaktudást kezdte el érvényesíteni. Ők végezték az állatok (juhok) mesterséges megtermékenyítését, ők irányították a különböző vegyszerek alkalmazását. A téesz elnöke és a csoportfelelősök a falu társadalmából kerültek ki. Az ő feladatuk a munkaszervezés, a teljesítmény mérése volt. A falu társadalmában új rétegként váltak külön a gép- és traktorállomás gépészei, traktoristái. entesültek a földműveléstől, s szabad idejükben különböző szolgáltatásokat nyújtottak a családoknak (szántás, vetés, tárcsázás, boronálás). A téeszen belül a munkaerő évtizedeken keresztül további szakosodáson ment át. A tagok egyik része a földműves-, másik az állattenyésztő brigádban dolgozott. A 35 A gyümölcsfák gondozásáról a gazdaság vezetősége már az 1980-as években lemondott. gyrészt a gyü mölcstermesztés igényelte szaktudás és felszerelés hiánya miatt, másrészt a kertészet hatékonytalansága miatt. A termést ugyanis annyira szétlopkodta a lakosság és a vezetőség, hogy értékesítésre csak kis része került. Ugyanez lett a szőlőtermesztés sorsa is. Kiderült, hogy mind a talaj, mind az ültetvény pozíciója alkalmatlan a termesztésre. Az ültetvény elhanyagolása már az 1980-as években megkezdődött. Az 1990-es területvisszaszolgáltatás idején pedig teljesen felszámolódott. A földtulajdonosok teljes egészében megszüntették az ültetvényt. 221

223 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen munkacsoportok munkavégzése és -programja jelentősen eltért. A negyedik telepes generációból több fiatal az iskolában mezőgazdasági szaktudást szerzett. A gazdaság reformja irreverzibilis akkulturációs folyamatokat indított el. A változás kihatott a település és a határ képére és funkcionalitására, a tárgyi kultúrára és az eszközhasználatra, a tulajdonhoz, a földhöz való viszonyulásra, a munkamorálra, az életvitelre és az életvezetésre, az időbeosztásra, a generációk közötti viszonyokra, a falu és a város közötti kapcsolattartásra, a fiatalok pályaválasztási és életviteli opcióira, a kapcsolattartásra, a gazdaságvezetés stratégiáira és a szaktudásra, a lokális társadalom szerkezetére és hierarchiájára. Az új, ellentmondásosan érvényesülő életviteli habitusok a fürdőhelyek látogatása, új ünneplési alkalmak állandósulása (majális, szilveszter, nőnap), a migráció, a román lakosság beköltözése, a templomépítés igénye és a templomlátogatás szórványossá válása, a lakóházak újjáépítése, új lakberendezési eszközök igénybevétele, a gazdasági épületek felszámolása, az állattartás részleges felszámolása, az áru- és pénzgazdálkodás fokozódása, az elődök életmodelljétől, általában a hagyományoktól való elfordulás. A család mint közösség között került sor az 53 család beköltözésére. A genealógiai emlékezet falun belüli homogenizálódását és popularizálódását siettette az a tény, hogy a párválasztásban hangsúlyosan érvényesülő lokális endogámia következtében nagy ütemben történt meg a családok (olykor többszörös) rokoni kapcsolatba kerülése. inthogy a beköltöző családok más-más településről érkeztek, általában a minimális, legszükségesebb tárgyegyüttest (öltözet, lakberendezési tárgyak, munkaeszközök) hozták magukkal, s a hiányzó tárgyakat a beköltözés után, folyamatosan szerezték be. A családi tárgyegyüttesek tehát vagy egy távoli (a felcserélt) életvilágra, vagy a közelmúltra, a háztartás megalapozására emlékeztették a családokat. A 20. század első felében, a kollektivizálás kezdetéig a párválasztás főként a falun belül történt, esetleg a közeli kibocsátó településekről (Aranyosegerbegy, Alsó- és Felsődetrehem). A lakosság közötti rokoni kapcsolatháló olyan mértékben lefödte a települést, hogy a század közepétől a detrehemtelepi legények más falvakban kényszerültek feleséget keresni. íg a településre az újdonsült feleségek falvakból érkeztek, a faluból való elvándorlás célpontjai általában az erdélyi, 1990 után magyarországi ipari központok voltak. A református egyházi anyakönyvek adatai szerint Detrehemtelep a következő településekről fogadott betelepülőket: Albisi-telep, Alsódetrehem, Alsó- és Felsőszentmihály, Aranyosegerbegy, Aranyosgerend, Aranyosgyéres, Aranyospolyán, Bihardiószeg, Csíkszentdomokos, Csíkszereda, cken-telep, Felsődetrehem, Gerendkeresztúr, Harasztos, Kézdiszászfalu, Kisbánya, agyarfenes, agyarfráta, agyarszovát, arosbogát, arosludas, arosvásárhely, ezőcsán, ezőmadaras, ezőszava, ezőtóhát, ikes, Nagyhalmágy, Oláhdellő, Petrozsény, Sepsibükszád, Sinfalva, Szászfenes, Székelyudvarhely, Szind, Torockó, Vasasszentgothárd. Az eltelt évszázad során elvándorlás célpontja volt Arad, Aranyosegerbegy, Aranyosgerend, Aranyosgyéres, Aranyos lóna, Bágyon, Balánbánya, Borosjenő, Csíkszereda, Dés, Érd, Felsődetrehem, Gerend keresztúr, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Középajta, argitta, agyarfenes, agyaró, arosújvár, arosvásárhely, Nadrág, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Nyárádszereda, Rév, Szatmárnémeti, Szászrégen, Szováta, Torda, Vajdahunyad. 222

224 A történetmondás helyszíne: Detrehemtelep 1942-ig a falu halottjait a Detrehemtelep és Felsődetrehem határának találkozási pontján, a falutól 2 km-re nyitott, 1600 m² temetőbe helyezték. zt a temetőt 1942-ben bezárták, legelővé alakították, s az itt nyugvó halottakra, a beköltöző ősökre való emlékezés szórványos lett. Az 1940-ben a falu közelében az Albert Lajos és neje által adományozott területen megnyitott temető az első telepes generáció mindössze néhány tagjának hamvait őrzi. A felekezeti közösség. A telepítési törvény előírta a telepesek református valláshoz való tartozását. A telepre költözött 53 család vallási tekintetben homogén volt. A vallási hovatartozás kedvezően befolyásolta a régióba való beilleszkedést. Detrehemtelep református lakói a felső- és alsódetrehemi református közösséggel közös gyülekezeti életben éltek. A presbitériumban arányosan vettek részt az egyes települések képviselői. A vasárnapi istentiszteletek és az átmeneti rítusok szertartásai (keresztelő, konfirmáció, esküvő) a Felsődetrehem határába épített református templomban zajlottak. A község lakosságának felekezeti hovatartozása a következőképpen alakult: Év Összesen Ortodox Görög katolikus Római katolikus Református vangélikus Unitárius Izraelita gyéb összesen Alsódetrehem község Alsódetrehem falu Felsődetrehem falu Baptista Pünkösdista Adventista 223

225 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Év Összesen Ortodox Görög katolikus Római katolikus Református vangélikus Unitárius Izraelita gyéb összesen Detrehemtelep falu 1910 (318) (9) (7) (300) (2) ( ) ( ) Baptista Pünkösdista Adventista A fenti adatsorok 36 alakulásában három jelentős konjunkturális helyzet kialakulása figyelhető meg. Az 53 család beköltözése folytán községi szinten a református valláson lévők száma 252, majd az 1910-es népszámlálás idején ez 551-re emelkedett. ttől kezdve a detrehemtelepi reformátusok száma egy évszázadon keresztül enyhe módosulások ellenére állandó maradt. Alsó- és Felsődetrehem lakosságának összetételében viszont a református lakosok száma lecsökkent. 37 nnek oka a református családok Detrehemtelepre való kiköltözése, a református fiatalok más településre való házasodása, valamint nagyobb mértékben a vegyesházasság által az ortodox egyházba való átkerülés. A román etnikum tekintetében görög katolikus mikrorégiónak számító község területén az egyház 1948-ban történt betiltása a kényszerű felekezeti átáramlást, az ortodox lakosság számbeli fölényét hozta. A felekezeti statisztikában 1930-ban 31 ortodox (0,72%) és 3747 görög katolikus (87,91%) személy szerepelt ben az ortodox vallású hívek száma 4439 (82,84%), a görög katolikusoké 25 (0,46%) ben a számok a következőképpen módosultak: 4146 ortodox (81,83%), 22 görög katolikus (0,43%). A kisegyházak (szekták) jelenlétéről a 20. század első feléből nincsenek kemény adatok. Az ortodox vallás államvallási státuszba való kerülése után a kisegyházak törvényen kívül működtek. Az 1980-as évek ateista propagandája Alsódetrehem községet a szektásodásra való hajlandósággal tartotta számon. Az 1989 utáni hivatalos vallási tolerancia következtében az 1992-es népszámlálási statisztikában 243, kisegyházhoz tartozó személy (4,53%) jelenik meg, 2002-ben a számuk 488-ra emelkedik (9,63%). Az ortodox egyház a kommunizmus végéig olyan mértékben konszolidálta státuszát, hogy a görög katolikus vallás megújulása nem következett be. Községi szinten 1992-ben 25, 2002-ben pedig 22 személy vallotta magát görög katolikusnak, zömében Felsődetrehem faluban. Detrehemtelepen a 20. század során kis számban megtalálhatók voltak a római katolikus, az unitárius, az adventista, pünkösdista, baptista és jehovista vallás hívei. A római katolikus, unitárius vallású személyek a református házastárs vallására tértek át. A falu vallásos élete három korszakban szembesült nehézségekkel. A református templom távolsága miatt az 1910-es évek közepén az Aranyosegerbegyről kisugárzó baptizmus terjeszkedő 36 A felekezet szerinti megoszlásra vonatkozó adatok forrása: Varga. Á. 2001: Az 1910-es és az 1930-as népszámlálás Detrehemtelep református lakosságát Felsődetrehemhez sorolta. 224

226 A történetmondás helyszíne: Detrehemtelep tendenciát mutatott. A vallásos összejöveteleket családi házakban tartották, személy részvételével. zt látva a presbiteri közösség imaház és lelkészi lak felépítéséért folyamodott. Amikor az 1921-es román földreform a telepeseknek a magyar állammal kötött, 50 évre kiterjedő szerződését nem ismerte el, a telepes családok 14 hold területéből mindöszsze 4 holdat hagyott meg. Ugyanekkor a telep családjait azzal áltatták, hogy amennyiben ortodox hitre térnek, földjük érintetlen marad. Az ajánlat megosztotta a falut. Volt, aki hitéről nem volt hajlandó lemondani, s volt, aki családja eltartását tartotta fontosabbnak. A falu emlékezete szerint áttérésre nem került sor. A harmadik válságos korszak az as évek politikai-ideológiai nyomásának időszaka. A keresztelési anyakönyvek tanúsága szerint a szülők igyekeztek elejét venni annak, hogy a keresztelési szertartással exponálják vallásos megggyőződésüket. Több család más faluban keresztelte meg gyermekét. Néhány újszülöttet 2-3 vagy még több év múlva iktattak az anyakönyvben, olykor pedig egy-egy család egyazon szertartás keretében, egyszerre keresztelte meg két gyermekét. zt a stratégiát különösen a kulákosítás idején meghurcolt családok, a közéleti szerepet betöltő személyek követték. A református lelkész Felsődetrehemben lakott. Az első években havi egy, majd két istentiszteletre ment át Detrehemtelepre ben Detrehemtelepre helyezte székhelyét. Itt éveken keresztül albérletben élt egy-egy családban. Ilyenkor ő is részt vett a család összejövetelein, ünneplésein. A Detrehemtelepen szolgált lelkészek: Decsy István ( ), Kósa ihály ( ), Tőkés András ( ), Jakab György ( ), Balogh Jenő ( ), Asztalnok Dezső (1952), Dávid Albert (1953), Kövendi József ( ), Domahidi rnő ( ), Béres Gábor ( ), Kövecsi Imre ( ), Juhász András ( ), Juhász Tamás ( ), ihály Lajos (1984 ). A lelkészi lakás 1969-ben készült el, között pedig a faluban református templom épült. tnikai közösségek. A telepítési törvény református vallású, magyar etnikumú lakosság számára teremtett beköltözési lehetőségeket. A falu lakosságának etnikai összetétele a következőképpen alakult: Detrehemtelep/Év Lakosság Román agyar Összesen (2,8%) 309 (97,1%) (16,9%) 396 (83,0%) (25,8%) 385 (74,1%) (27,8%) 344 (71,8%) A trianoni döntést követően a helyi lakosság több formában kényszerült rá a kisebbségi sors megtapasztalására. A Vasgárda néven ismert nacionalista, zsidó- és magyarellenes mozgalom (ihály Arkangyal Légiója, Légiós ozgalom, Vasgárda, aniu-gárda) Romániában 1927-ben szerveződött, s működését a második világháború végén tiltották be. A régió legtragikusabb pogromjára a mezőségi Nagysármáson került sor, ahol

227 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen szeptemberében 126 zsidót gyilkoltak meg. A szomszédos aranyosszéki falvakban a két világháború közötti időszakban több alkalommal került sor etnikumközi villongásra. 38 A szomszéd falvak román lakosságával Detrehemtelep lakossága több alkalommal tűzött össze. Az események narratívumai Detrehemtelepen is a kisebbségi sors feldolgozására, példázására szolgáltak. Az interetnikus kapcsolatokban a detrehemtelepi és a felsődetrehemi kollektív gazdaság egyesítése (1962) fordulópontot jelentett. ttől kezdve a román ajkú lakossággal a kapcsolattartás a mindennapi élet szintjén állandósult. A kollektivizálással együtt járt a tanyavilág felszámolása. Az alsódetrehemi tanyák román családjai Detrehemtelepre költöztek, a falu két pontján 3 4 családból álló tömbök jöttek létre. A román ajkú óvodáskorú gyerekeket a szülők a magyar nyelvű óvodába íratták, az iskoláskorú gyerekek számára a falu iskolájában román oktatási nyelvű, elemi szintű osztály nyílt. A román ajkú tanító családja az iskola épületében szolgálati lakást kapott. Az as években a román etnikumú lakosság száma a természetes szaporulat és a beköltözés által gyarapodott után a román családok a megüresedett lakásokat vásárolták meg, s a falu perifériájáról a falu belterületére is beköltöztek. A román magyar együttélés mind a formális, mind az informális szférában változatos formákat öltött (szomszédsági viszonyok, vegyesházasságok, gazdasági kooperáció, ingázás, a temetési, lakodalmi szertartásokban való kölcsönös részvétel). Az első ortodox református vegyesházasságra 1958-ban került sor, majd az 1960-as évektől kezdve szórványosan és folyamatosan adódott vegyesházasság után az ortodox felekezet hívei templomot építettek a faluban. A vegyesházasságban elhunyt személyek temetésén (a család opciója szerint) mind a református, mind az ortodox egyház vezetője jelen van. Oktatás, művelődés, szociális körülmények. A falu első tanítója, Csongvai Ferenc ban nyitotta meg a detrehemtelepi iskola kapuit. Az első tanévben 22 gyerek, 1909-ben 52 tanuló látogatta az iskolát. Az impériumváltozás a tanteremben is éreztette a hatását ben Balogh Dénes lépett katedrára, akinek 1919-ben a hűségeskü visszautasítása miatt távoznia kellett. Helyét egy református vallású, hűségesküt tett tanítónő foglalta el, aki korabeli panaszlevelek szerint felületesen végezte munkáját. A helyzet még szomorúbbra fordult, amikor egy frissen ortodox vallásra tért tanítót helyeztek az immár állami iskola katedrájára, aki állandó részegeskedése miatt elhanyagolta a gyermekek oktatását. A szülők arra kényszerültek, hogy maguk tanítsák írni, olvasni és számolni az iskolás gyerekeiket. A tanító több alkalommal megzavarta az iskolában zajló vasárnap délelőtti istentiszteletet, nemzetellenes úszítás vádjával elérte a lelkész csendőri letartóztatását. A harmadik telepes generáció tanítója az olasz származású artini Ferdinánd volt. Az oktatás a második világháborút követően stabilizálódott. Szabóné Lassel Ilona között az óvodai, Vighné Halmányi lla között az iskolai oktatást vezette. Az 1960-as években az iskolában gimnáziumi tagozat működött. Tanárok Babos Rozália, Csobot Irma, kárt Judit, Fehér János és árta, Kerekes Vilmos, Pataki Katalin, 38 Az esetek bemutatása Keszeg V. 2001a. 226

228 A mesemondó: Kocsis János Simon László és Rozália, Szakolcziné Papp rzsébet, Zsigmond Levente. A román etnikumnak a faluban való megjelenését követően, az 1960-as években román nyelvű elemi oktatás indult, oktató Onişor Victor. A tanerők megtelepedése új színfoltot hozott a falu életében. ttől kezdve állandósultak a műkedvelő előadások. Évente egy alkalommal a év közötti korosztály színdarabot (általában népszínművet) tanult be és adott elő, zsúfolt nézőtér előtt. Szintén a tanerők gondoskodtak a szomszéd falvakban tett vendégszereplésről, valamint a vendégtársulatok fogadásáról. Átmeneti jelleggel az iskola könyvtára a falu kölcsönkönyvtáraként működött. A gimnáziumi szintű oktatás 1971-ben gyerekhiány miatt megszűnt. Azóta a faluban elemi szintű iskolai és óvodai képzés folyik. A faluban több férfi hegedült és citerázott (Fülöp Imre, Tasnádi Antal, Sóos Ferenc, Farkas Bálint, Szász Sándor). Névnapokon és a fonókban, a fiatalok táncos összejövetelein ők teremtettek hangulatot. A nyári táncokra és a lakodalmakba idegen zenészeket, az aranyosgyéresi Nácit és bandáját fogadták. A nyári táncok a háború után megszűntek. A községi orvosi rendelő Alsódetrehemben épült, szülészszobával is rendelkezett. Detrehemtelepen a terhes és kisgyermekes anyák felügyeletét az ápolónő és egy bába végezte. Aranyosgyéres városi rangra emelése után (1952) jutott városi kórházhoz. A kórház 1954-ben három régi épületben kezdett működni. A jelenlegi modern épület (poliklinika és kórház) felépítésére és átadására 1982-ben került sor. A faluban 1928-ban nőszövetség alakult. gy 1934-ből származó adat jelzi, hogy alkalmanként műsoros összejöveteleket szervezett, s ezzel az iskola és az egyház mellett a közművelődés szervezésének harmadik intézménye lett. A földgáz 1954-ben, a villanyáram 1964-ben jutott el a faluba. A vízvezeték lefektetésére 1996-ban került sor. A mesemondó: Kocsis János Kocsis János életpályája Kocsis János 1932-ben született ezőzáhon. Szülei, Kocsis Sándor és István Anna másodszor kötöttek házasságot. ind az édesapa, mind az édesanya 3-3 gyermeket hoztak magukkal előző házasságukból. Kocsis Sándor két fiút, egy lányt (Anna, szter, Sándor), István Anna egy lányt és két fiút (Anna, Albert, Bence). A családban négy további gyermek született (ária, György, ihály és János). Az apa ácsként dolgozott, 39 házat, a mezőzáhi uradalomban vízimalmot épített, templomok megépítésében vett részt. ikor a megfeszített munkába beleroppant, az orvosok tanácsára kevésbé megerőltető munkát keresett. Kocsis János vegyes lakosságú településen látott napvilágot. Az 1930-as népszámlálás szerint ezőzáhon 1131 román, 417 magyar, 262 más nemzetiségű (80 zsidó, 145 cigány) 227

229 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen lakos élt re a román lakosság száma 2280-ra, a magyaroké pedig 392-re változott. A faluból eltűntek a zsidók, a cigányok. kkor már a Kocsis család sem élt ezőzáhon. gyik fiú Detrehemtelepen szolgált, ő szerzett tudomást arról, hogy a falu vincellért keres ben a család beköltözött a falutól 3 km-re lévő vincelléri házba. A háború éveit a tanyán töltötték, a 10 hektárnyi szőlőst ügyelték ben másik tanyára költöztek, Németi 60 holdas birtokára. Házuk az Aranyosegerbegy, agyarfráta és Detrehemtelep felé ágazó utak találkozási pontjában volt, Detrehemteleptől 1,5, Bolductól 3, Aranyosegerbegytől 6 kilométerre. Legközelebbi szomszédaik a több száz méterre lévő néhány tanyai ház lakói voltak. Az apa itt, 1953-ban hunyt el. Amikor évjárata iskolába indult, s ő 8 éves volt, családja akkor költözött ki a tanyára. 13 éves korában költöztek le az útkereszteződésbe. Gyermekéveit a tanyán töltötte. Iskolába nem járt, ezért életében az írás és az olvasás nem játszott szerepet. Szüleitől tanult meg imádkozni, állatot gondozni. egismerte az állatok természetét, megtanulta etetni és gyógyítani őket. Állatokat tartottak, lovat, tehenet, disznót, juhot, szárnyasokat. Gondozásuk a fiúgyermekek feladata volt. Vigyázni, táplálni kellett őket a nap 24 óráján át. egismerte a takarmányozásra, táplálkozásra, gyógyításra használható növényeket. A természetet minden évszakban megtapasztalta, a nyári hőséget, a zivatart és jégesőt, a házat is ellepő havazást. Édesapja mellett megtanulta a munkák évi rendjét, megtapasztalta, mekkora területet képes megdolgozni egy család, milyen táplálékból mennyit igényel egy-egy alkalommal, egy napon át, egy éven keresztül egy állat. Vásárba gyermekkorától járt. ezőzáhon hétfő volt a vásártartás napja. Ide később is visszajártak. A közeli város, arosludas vásárában szintén többször megfordult. A környéken Aranyosegerbegyen, Aranyosgyéresen, Tordán, ócson, Nagysármáson, Járavizén, Kolozsvárt volt vásárban, távolabbra Szolcsvára, Topánfalvára, Élesdre is eljutott. Az állatokkal való kereskedés jövedelmezőnek bizonyult. A havason vásárolt állat (borjú, tehén, disznó) a mezőségi legelőn és a gabonán hamar felhízott. Az állatot olykor napokig kellett terelgetni, amíg a lakás és a vásár közötti utat megtette. Az állatok őrzése, terelése, a kaszálás, a földművelés, akárcsak a vásárba és udvarolni járás a természeti környezettel való szoros kapcsolatot jelentett. Gyermekkorában környezetét, annak térszíni formáit, élővilágát folyamatosan tapasztalta meg. Az időjárás alakulása nem befolyásolta tervei végrehajtását. Az udvarlás időszakában, majd a vásárba menetelekkor az eső, a hóhullás, a hideg ellenére tette meg az utakat km-es körzetben ismerte a települések, tanyák, szántóföldek, kaszálók, valamint a patakok, források, erdők helyét. Ismerte az őket összekötő, rajtuk átvezető utakat és ösvényeket, hidakat, a közöttük lévő távolságokat, a távolságok megtételéhez szükséges időt. egtanult tájékozódni, közlekedni, megtanulta időbe illeszteni a megteendő utakat, az elvégzendő munkákat. egtanult őrizkedni a veszélyektől. Apja iskolát járt ember volt, a házban könyveket tartott. Három évet az első világháború frontjain töltött, négyet szibériai fogságban. Ácsként világot járt, folytonosan újabb és újabb emberekkel ismerkedett. A magyar és a román nyelven kívül beszélt cigányul, németül, oroszul, s talán valamennyire zsidóul is. Télen a házba szorulva gyermekei oktatásával, 228

230 A mesemondó: Kocsis János nevelésével töltötte az időt. Szívesen mesélte olvasmányait, a népmeséket, élményeit, tapasztalatait. Télen mindig ezekke foglalkozatt. ük szerettük, me az öreg gyenge vót, télen nem tudatt kimenni, beteges vót. Aztán mi mindig azt mondtuk, hogy na édesapám, mondja, mit tud, mit tud. Aztán az öreg ült az ágybo s mi körülötte, mellette, s hallgattuk. S aztán én észbe tudtam tartani ezeket. A házban hegedű és citera volt. Detrehemtelep fiataljai a téli estéket szívesen töltötték a vincellér házában, énekléssel, tánccal, a történetek hallgatásával. Az útkereszteződésbe költözve méginkább kinyílt a világ. Házuk előtt megálltak a vásárba igyekvő szekerek. A ritkán közlekedő járművekről ott szálltak le az utasok, vagy ott várakoztak a kocsikra. A hosszú gyaloglás előtt vagy után szót váltottak a háziasszonyal, híreket hagytak ott, híreket vittek magukkal. Hiába laktam határon, me forgalmas hely vót, országút mellett. indég sok ember fordult meg. Odáig jártok az autók, addig jártok az emberek, jöttek gyalog Detrérő, Csánból, Csipojánból. Ritkán járt [tk. az autóbusz], csak egy héten ecce jött, hogy vigye arrafelé. S addig jöttek gyalog, Kókból, mindenfelől. Forgalmas vót minden. Kocsis Jánost református hitben nevelték. A tanyán töltött évek idején viszont nem szokott a templomba járáshoz. Későbben a gyári munka sem tette lehetővé a templomba járást. Édesanyja 1953-ban (még tanyai tartózkodásuk idején) szombatos (adventista) vallásra tért át, a faluban az elsők között. Lakásuk a szombatosok egyik gyülekezési helye volt. Kocsis Jánosnak is sokáig szándékában állt áttérni a szombatos vallásra. unkahelye miatt azonban nem tudta volna tiszteletben tartani a szombati szünnapot. zért formálisan megmaradt a református gyülekezet tagjának. Apja halála után, katonaság előtt munkába állt, az aranyosgyéresi malomban. Jármű hiányában a 9 kilométeres utat gyalog tette meg. unkahelye kedvezett végtelen kíváncsiságának. Hosszasan beszélgethetett távolról jött, várakozó gazdaemberekkel től teljesített katonai szolgálatot regáti és moldovai városokban, Ploieşti-en, ărăşeşti-en, Bârladon, Iaşi-ban. A katonaság után szintén Aranyosgyéresen helyezkedett el, a Sodronyipari űvekben, helyi szóhasználat szerint a szeggyárban. Apja halála, testvérei szétszóródása után édesanyjával maradt egy háztartásban ban kötött házasságot. Felesége, rős rzsébet felsődetrehemi magyar család lánya volt. Négy, egy leány- és három fiúgyermekük született, 1958-ban rzsébet, 1960-ban János, 1961-ben József és 1967-ben mil (Tibor). ikor nagyobbik gyermekük iskolás korúvá cseperedett, Detrehemtelepre iskolába íratták, majd a faluban villanyvilágításos, gázfűtéses házat építettek, s a tanyáról beköltöztek a faluba. Felesége a tsz-ben dolgozott től a természettel való kapcsolata meglazult. Továbbra is kertet műveltek, állatot neveltek, szívesen ment a vásárba. Ám idejét az ingázás és a gyári munka töltötte ki. A három váltásos műszak miatt nem tudott rendszeresen részt venni a mezőgazdasági munkákban. A gyári munka a napi 8 órás műszak mellett is lekötötte Kocsis János idejét. Az ingázással további napi 3-4 óra telt el. Továbbá részt vett a munkatársak szabadidős programjain. A több hektáron elterülő gyár épített környezetével, ipari világával, technológiai vonalaival mindennapjainak részévé vált. zzel együtt egy új szociális tekintélyhierarchiát vett át. A mamutvállalattá fejlődő Sodronyipari űvek a román nehézipar, kohászat centrumává vált az évtizedek során. Az 1980-as években mintegy alkalmazottal 229

231 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen rendelkezett, akiknek zöme 50 km-es körzetből ingázott. A mérnökök, mesterek, a gyár mellett működő szakiskola végzettjei a szaktudást képviselték és közvetítették ebben a környezetben. A mindennapi beszélgetéseket nagymértékben kisajátították a termelés, a technika, a bérezés kérdései. Legényként meglátogatta katonáskodó bátyjait. Rendre részt vett testvérei, majd azok gyermekeinek lakodalmán. Testvérei közül négyen a szomszédos Aranyosegerbegyen, egy a közeli Bágyonban, kettő Kolozsvárt, egy edgyesen, egy Balánbányán telepedett le. Az utazások, a ritka testvéri találkozások alkalmával Kocsis János további érdekes szokásokat figyelt meg. A testvéreivel való beszélgetések egy tág szféra történéseit közvetítették számára. Kocsis János 2003-ban hunyt el. Sírja a detrehemtelepi temetőben található. Kocsis János történetmondási habitusa A család mind az apa, Kocsis Sándor, mind a fia számára elsődleges beszélőközösséget jelentett. Kocsis János népes családba született, a szülők és a kilenc testvére között nőtt fel. Gyermekkori emlékei a családi házhoz kötődtek. Édesapjuk hosszasan, hét évig volt távol. Hazatérve kerekesműhelyében sokan megfordultak, télen a férfiszomszédok jelenlétében hosszú beszélgetések zajlottak. Ácsként folyamatosan, újabb és újabb beszélgetésekben vett részt. Szívesen olvasta a környezetébe bekerült kalendáriumokat, ponyvakiadványokat. Ő volt az, aki gyermekei kíváncsiságát történetekkel kötötte le. A mesélésre különösen a téli együttlétek szolgáltattak alkalmat. A meséket, az élmény- és az igaztörténeteket, ezek között a háborúval és a fogsággal kapcsolatos történeteket, az olvasmányélményeit, a bibliai történeteket a gyermekek érdeklődéssel hallgatták. ikor hegedűhöz és citerához jutott, a közös énekléseket hangszerrel követte. A detrehemtelepi vincellérházban, majd a tanyán élve a család a látogatókat szívesen látta és hallgatta. A folytonos mesélés révén Kocsis Sándor megalapozta és egységesítette a tíz gyermek narratív repertoárját, kialakította történetmondási habitusát. Az édesanya a vallásos narratívumokra és a mindennapi aktualitásokra irányította figyelmüket. A családban mindkét szülő állandó jelleggel mesélte hiedelemélményeit, ismerősei élménytörténeteit. Az elődökről, rokonokról szóló történetek életvezetési modelleket, élethelyzetek, válsághelyzetek értelmezésének és megoldásának modelljét közvetítették. A házból rendre kirajzó fiatalok ezt a mintát vitték magukkal. A katonaságból hazatérő legények élményeiket megosztották a családtagokkal. A gyermekek családalapítását követően a Kocsis család narratív repertoárja differenciálódni kezdett. A testvérek és gyermekeik alkalmi találkozása vissza-visszatért a szülői ház narratívumaihoz, s ezt kiegészítette az egyes családok narratívumaival, a családok életvilágára vonatkozó közlésekkel. Anélkül azonban, hogy az egyes családok narratív repertoárja homogenizálódhatott volna. A gyermekek közül különösen Kocsis János bizonyult hagyománykövetőnek. Gyermekei születése után az apai szerepbe a történetmondást is beleépítette. Az apjától hallott 230

232 A mesemondó: Kocsis János történeteket, valamint a katonáskodásához, a vásárba járáshoz, a gyári munkához kapcsolódó személyes tapasztalatait és élményeit az esti beszélgetések idején, valamint a közös munkák szüneteiben, legeltetés közben mesélte. Gyakran énekelte a balladákat, karácsony előtt pedig együtt gyakorolták a kántálóénekek előadását. A gyermekek iskolába kerülése, majd lányának a háztól való távozása felszámolta ezt a szerepét. A sorkatonaság a férfiak életének fordulópontja, strukturális szakasza volt. A családtól és a szülőföldtől távol töltött időszak rengeteg új élményt kínált, s a kaszárnyában töltött esték a történet-repertoárok kicserélésének alkalmai voltak. Az közötti két év Kocsis János életének emlékezetes időszaka volt. z idő alatt több dél-romániai településen fordult meg. A tűzoltó alakulatnál töltött időszak mozgalmas és eseménydús volt. Örömét lelte az egész országból összesereglett katonatársakkal való együttlétben. Az időnként előálló tűzesetek napokon keresztül izgalomban tartották az alakulatot. Az estéket és a vasárnap délutánokat a fiatalok beszélgetéssel töltötték el. indenki szívesen beszélt családjáról, gyermekkoráról. Az ismerkedés után az otthonról hozott népmesék is terítékre kerültek. Kocsis János tekintélyt vívott ki társai előtt az apjától hallott történetekkel. A városi, üzemi környezet a szájhagyomány számára új lehetőségeket teremtett. A szakirodalom tudomása szerint a munkások epikus hagyományai között szerepeltek a munkaés pihenőidőben mondott, a paraszti hagyományból adaptált munkás- és bányászmesék, a munkások életének egy-egy részletét tartalmazó igaztörténetek, az anekdoták, az adomák, a viccek, a munkásugratások és -tréfák, valamint a szólások, a szállóigék, a politikai jelszavak. (Nagy D. 1987: ) Kocsis János munkahelyén napi nyolc órát töltött. unkatársaival a félórás étkezési szünetekben, a délutáni és az éjszakai váltás alkalmi munkaszüneteiben találkozott. A munkásfolklór előbb jelzett területei a szocialista üzemben csak részben alakultak ki. A beszélgetések jelentős szerepet töltöttek be az üzem és a gyári alkalmazottak életében való tájékozódásban. Kocsis János szívesen hallgatta a beszélgetéseket. A gyári munkára, a mesterekre és mérnökökre, a rádió és a napilapok híreire vonatkozó kommentárok tanulságosak voltak számára. Ilyenkor a köréje szerveződő hallgatóságnak az otthonról hozott történeteket is mesélte. Az édesapjától hallott meséket román nyelven adta elő. A többnyire a hozzá hasonlóan falusi környezetből ingázó munkatársai szívesen hallgatták történeteit. A népmesék, a vallásos példázatok, az általuk megjelenített mesei világ bizonyos mértékben ellensúlyozták a gyári környezet, a gépek világának ridegségét. A faluban Kocsis Jánost olykor napszámba vagy kalákába hívták, krumplit szedni, kukoricát törni. Ilyenkor az ebédszünet kedvezett mesemondói hajlandóságának. A faluban a közös gazdálkodás idején honosodott meg a dohánytermesztés. A dohányfűzés hosszadalmas ülőmunka volt. A dohánytermesztők szívesen fogadták a szomszédok segítségét. Az 1-2 napig tartó munkában a jó mesélő szívesen látott személy volt. Az ünnepnapokon meglátogatta és felköszöntötte a faluban maradt testvére családját és szomszédait. Lánya férjhezmenetele után lánya családját is felkereste. Karácsonykor este 7 8 óra körül indult útnak. Bekopogott, elénekelte a kántálóéneket, beköszöntőt mondott. 231

233 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Amikor pálinkával kínálták, azt a háziakra, az ünnepre köszöntötte el. Ha testvére és sógorasszonya is vele tartott, a tornácban kántáltak. Fél órát töltöttek egy helyen, az ünnepi előkészületekről beszélgettek, felemlegették az ünnepekhez kötődő, ifjúkori élményeket. Újévben és húsvét másodnapján délelőtt újra végiglátogatta közeli ismerőseit. Szeretett elüldögélni az itala mellett. Ha a háziak is ünneplő hangulatban voltak, szívesen mesélt vallásos történeteket. Nyugalomba vonulása után az ünnepköszöntéssel is felhagyott. Két szomszédjához italozni is járt. Őszi és téli estéken, miután ellátta az állatokat, bekopogott az italosgazdákhoz, 1-2 féldeci pálinkát, félliter bort rendelt, s azt hosszasan kortyolgatta. Az első kortyok után a nyelve is megeredt. Katonaemlékeit mesélte, az édesapjától hallott történeteket, meséket, az innen-onnan hallott történeteket. Hálás közönségnek a gyermekek bizonyultak. Kocsis János örömmel fogadta a házához érkező vendégeket. Vendégei testvérei és sógorai és azok gyermekei voltak. A beszámolók után a szülőkre, testvérekre, rokonokra terelődött a szó. Ha férfi is volt a vendégek között, italt hozatott. Részt vett unokaöccsei és -húgai lakodalmán. Gyermekei az unokatestvérek között helyezkedtek el, ő testvéreivel, sógoraival társalgott. A lakodalom után elidőztek a rokonoknál. Ugyanezt tették az eljegyzéseken, a temetéseken is. A vásárba vezető hosszú úton sorra kerülő mesélést több alkalommal említi a szakirodalom. Kocsis János szeretett vásárba menni. A hosszú szekerezés vagy gyaloglás közben szívesen beszélt, s szívesen hallgatta az útitársak történeteit. Az ismeretlenekkel közös ismerősöket próbált azonosítani, betegségekről, halálesetekről, aktualitásokról beszélgettek. ondjuk, árulta a tehenyet, mindjá megkérdezte, maga hová való. Ha megvetted, jó, ha nem, jó. Beszélgettünk, s aztán ha má találkoztunk két-három alkalomko, akko má köszöntünk. S örvendtünk, hogy na, ismerős. S aztán ha találkozatt telepivel, akko má kérdezte, hogy na mit csinálsz. Vagy ha regge megnézted a tehenyet, s vót vagy két-háromszáz lej differencia, s nem vetted meg, délbe mikor visszamenté, má eadta, itták az áldomást. Hívatt, hogy na, te vótá az első, sajnálom, na gyere, igyál azér egy pohár pálinkát. Nem haragga járt a vásár. Az ember csiált köttetést. Habár élete folyamán Kocsis János nagy betegségeken nem esett keresztül, az aranyosgyéresi kórházban több alkalommal tartózkodott. Kórházba utalt rokonainál és kollégáinál ő maga is hosszasan időzött. A beteg ágya szélén ülve figyelmesen hallgatta a betegség történetét, a kórházi eseményekről szóló beszámolót. A beszélgetés elsősorban a beteg állapotára, betegsége alakulására, az alkalmazott kezelésre irányult. A járóbetegek szemmel tartották a mentőszolgálat irodáját, követték a mentőkocsi mozgását. Azonnal értesültek a beutalt beteg kilétéről, betegségéről, betegsége okáról. Sorra vették a kórtermeket, megkeresték az ismerősöket, beszélgetésbe elegyedtek a betegekkel, elbeszélgettek a betegség lefolyásáról, a családi élet, az ismerősök, rokonok életének, a falu életének aktualitásairól. Neveket memorizáltak, rokoni, ismeretségi kapcsolatokat tisztáztak, élettörténeti epizódokat gyűjtöttek, s a történeteket kommentárokkal egészítették ki. A kórházban gyűjtött történetek hosszú időn keresztül, különböző helyzetekben előadásra kerültek. zen túl pedig, hosszú távon egyének és viszonyok azonosítására szolgáltak. 232

234 A mesemondó: Kocsis János Kocsis János repertoárja Kocsis János történetrepertoárjából az évek során 9 népmesét, 3 kántálóéneket és 1 karácsonyi beköszöntő verset, 2 népballadát, 14 eredet-, 27 hiedelemmondát, 1 bűn és bűnhődés témájú történetet, 2 legendát rögzítettünk. Az iskolától való távolmaradás miatt Kocsis János szórványos történelmi ismeretekkel rendelkezett. A betyárokat az édesapjától hallott történetek alapján tartotta számon. Rózsa Sándor és Bogár Imre nevét ismerte. z utóbbiról balladatöredéket őrzött meg emlékezetében. Képzeletében a betyárok alakja összemosódott a mesei zsiványok és a rémtörténetek útonállóinak alakjával. Édesapja beszámolóiból értesült az első világháború és a hadifogság történéseiről. A második világháborúról közvetlen élményei és emlékei voltak. történelmi kuriózumok a családi körben, testvéreivel, majd gyermekeivel folytatott beszélgetésekben kerültek terítékre. A történelmi igazságszolgáltatásról, a történelem igazságtalanságairól nem alakított ki személyes meggyőződést. A beszélgetésekben az események megítélése néhány sztereotípiához kötődött. A Detrehemtelep társadalmát felkavaró kollektivizálás eseményeitől a család tanyai tartózkodása és földbérlői státusa miatt távol maradt. Térképzete gyermekkorában a mesei és a bibliai narratívumok alapján szerveződött. Élvezettel hallgatta az apja műhelyébe benyitó idegenek útiélményeit, később édesapjának a frontról és az orosz fogságról szóló beszámolóit. Serdülőként, legényként vásárokba járt, idegenbe először katonaként került. Testvérei családalapítását követően, lakodalmak, temetések alkalmával tett látogatást. eglátogatta katonáskodó fiait, kisebbik gyermekét Tordára, Kolozsvárra szállította orvoshoz. Utazásélményeit, a falu határrészeihez kötődő élményeit szívesen osztotta meg családja tagjaival, a szomszédokkal, munkatársaival. Utazástörténetei általában két narratív stratégiát követtek. Az egyik az idegen világokra, az idegen tájra, a városi kavalkádra, az utazási körülményekre való rácsodálkozás, a másik az idegen világban való eligazodás miatti elégtétel, önheroizálás. Akárcsak történelmi ismeretei, térképzete is naiv, szervezetlen volt. A népmesékben szereplő országnevek és etnonímek kiválasztása és alkalmazása esetlegesen történt. Ótestamentumi narratívumai a teremtéshez és az özönvízhez kapcsolódnak. Az újtestamentumi események közül a szent család szálláskeresése, Krisztus születése, a krisztusi csodatevések, valamint Krisztus és Szent Péter földi vándorlása, az általuk végbevitt teremtés maradtak meg emlékezetében. Noé, valamint a vándorló Krisztus és Szent Péter történetét szórakoztató narratívumként szokta elmondani gyermekeinek, szomszédainak, munkatársainak. Krisztus születéstörténetét kántáláskor szokta felidézni. S habár édesanyja miatt házukat a szombatosok gyakran látogatták, vallásos szertartásaikon maga is szívesen vett részt, beszélgetések során más legendák előadását nem kezdeményezte. Biografikus tudása gazdag és szerteágazó volt. Legkorábban szülei, nagyszülei élettörténeti eseményeit memorizálta. indkét szülője tízgyermekes családból származott. A családi beszélgetések folyamatosan követték a nagynénik és nagybácsik, valamint leszármazottaik, később a szétszóródott testvérek és azok gyermekei életpályáját, aktualizálták 233

235 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Kocsis János élettere. Kocsis János a ponttal és négyzettel jelölt településeken fordult meg. 234

236 Beszédhelyzetek, beszédesemények a falu társadalmában a rokonokra vonatkozó tudásukat. narratív tudás a falubeli családok tagjaira, a munkatársakra és családtagjaikra vonatkozó élettörténeti epizódokkal egészült ki. Tanyai életük idején a házukba betérő idegenek, utazásai, kórházi tartózkodása és látogatásai idején az alkalmi ismerősök biografikus epizódjait figyelte. Az újabb epizódokat az illető személy biográfiájába helyezte, összefüggéseket keresett a friss események és a biografikus előzmények, a rokonok életpályájának alakulása között. Ilyenképpen folyamatosan bővítette, aktualizálta családja genealógiai történetét, ismerőseinek élettörténetét. mellett biografikus repertoárja folyamatosan bővült a környékbeli települések lakóinak sorseseményeivel. Biografikus tudása két nagy regiszterbe szerveződött. Az egyik regiszterben a történetek személyekhez kapcsolódtak. A másik regiszter történetei betegségek, balesetek, tragédiák, konfliktusok, váratlan találkozások lefolyását, következményeit, a sikeres és kudarcba fulladó életvezetési stratégiákat, a moralitás és immoralitás, az emberi megfontoltság és felelőtlenség eseteit, a technikai modernizációt szemléltették. z utóbbi történetek közül Kocsis János különösen a moralitás, az istenhit példázatait, valamint a csodás, meglepő eseményeket részesítette előnyben, adta elő. A történetek mélystruktúráját a jó és a rossz, a múlt és a jelen dichotómiája és a csodában való hit képezte. z utóbbi kategóriában foglaltak helyet hiedelemtörténetei. A tudatában élő mitológia a biografikus ismereteire és környezete földrajzi-természeti világára épült. A hiedelemtörténeti eseményeket személyek biográfiájába, családok és települések történetébe, viszonyrendszerébe ágyazta, a történeteket pedig elhangzásuk helyzetéhez, elmondójuk személyéhez kötötte. zek a történetek Kocsis Jánosnak azt a meggyőződését példázták, hogy az emberi életpályák hiedelemlények, a mágia és gyógyászat specialistái által befolyásolhatók. Beszédhelyzetek, beszédesemények a falu társadalmában A kollektivizálás előtti időszakból a faluban a következő együttléti alkalmak, beszédhelyzetek maradtak emlékezetesek: A fonó a nők és a fiatalok téli összejöveteli alkalma volt, az 1950-es évek végéig. Téli időszakba itt ment a fonás, akko mentek fonóba. Nemcsak egy helyre. A házosaknak külön vót, a fiatalaknak külön. ent mindenki, ahol vót a szeretője. Nem azé mentek, hogy ki tudja, mennyit fonjanak, mentek szórakozni. Bémentek, leültek, aztán a léány ejtette e az orsóját, a fiú kapta e. Csak úgy adta vissza, ha kivátotta. (P 1930) A sorozás mind a családok, mind a falu fiataljai életének jelentős eseménye volt. Sorozáskor szoktak csinálni egy mulatságot. ikor aztán mentek katonánok. Akik rukkoltak bé, azak szokták rendezni a zenészeket, csináltok egy bált. Kértek egy-egy léánytó, szoktak kérni vacsorát a zenészeknek. ü másképp csináltuk. ü ejártunk mindenfélét, zenészeket, mindent, s akko este aztán átadtuk a fiatalabbaknak. (N 1926) 235

237 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A szüret az őszi időszak ünnepe volt, a rokonság találkozási alkalma. Szüretkor a zenész ment a szőlőn végig a legényekke egy szekérre. egállt mindenkiné, húzatt egy-egy csárdást. A gazda a családjávo odajött a szőlő végibe, a fiúk megtáncoltatták a léányokat. S mentek tovább. A zenésznek vót egy hordó a szekeren, s szőlőt adtak neki. (N 1926) Az 1960-as évektől a vasárnap délutánokat a férfiak egy része a kocsmában töltötte. 2 3 ivócimbora verődött össze, ingázótársak, komák, szomszédok. Ki-ki külön gondoskodott az italról, vagy felváltva fizették a rendet. Tréfálkoztak, aktualitásokat beszéltek meg, később egy-egy asztaltársaság éneklésbe fogott. Vasárnap este az állatok ellátása az asszonyokra maradt, a férfiak szürkület után tértek haza után a kocsma elveszítette korábbi jelentőségét. A kollektív gazdaságok megalakulása a falusi földműves társadalom számára állandó együttléti alkalmat teremtett. A kollektív gazdaságban munka közben, munkaszünetekben folyó mesélést a szakirodalom több alkalommal jelezte. 39 A majompiac az 1950-es évek végén jelent meg Detrehemtelepen. inthogy a falu területén egyetlen kútnak volt ivásra alkalmas a vize, a telepítéskor a vizet alagcsövön vezették el a település legalacsonyabban fekvő pontjára. Szinte száz éven keresztül a családok vederben, mázas kondérban és fonott korsóban innen hordták a vizet. A reggel szállított vizet a határra vitték. Az otthon maradt 7 10 éves gyerekek napi feladata volt az esti vízszükséglet biztosítása. Az 1960-as években a csorgó közelében áruház és kocsma épült. kkor a vízhordás a bevásárlással kapcsolódott össze. A kollektív gazdaság megalakulása után tavasztól őszig a közösben dolgozó férfiak reggelenként az otthoni teendők ellátása után a csorgó közelében gyülekeztek, körbenállva beszélgettek. A csoportvezetők kiosztották a napi munkát. A félórás-órás együttlét alkalmat teremtett a beszélgetésre, az aktualitások (születés, halálozás, családi perpatvar, vásár, állatszaporulat, földműves munkák) megvitatására. A beszélgetést egy-két hangadó, a közvéleményt szabályozó férfi irányította. A majompiac íratlan törvénye szerint sem nők, sem gyermekek nem állhattak be a körbe. Az as évek eseményeinek tematizálása a lokális közösség új hierarchiájának stabilizálását, a családok és az egyének reszocializálását valósította meg. A nyilvános kommunikáció új fórumát az új hatalom mellé felzárkózott, többnyire a korábbi marginalizáltságból kiemelkedett adminisztratív, és a faluba kihelyezett, idegen szakmai elit alkotta meg. A két világháború közötti időszak viszonyainak, az 1950-es évek villongásainak felelevenítése változatos beszédstratégiákat követett (megfélemlítés, zsarolás, marginalizálás). Az új kommunikációs konszenzus a nyilvánosság alá szorította a hatalom, a korrupció és a szakmai inkompetencia tematizálását. bben a helyzetben a negyedik telepes generáció az ingázást és az elköltözést választotta. Az események narratív megjelenítésében két alapvető, homlokegyenest ellentétes narratíva érvényesült: az egyik az új világ diadalmas építése, a másik a hajdani szép világ széthullása. 39 A kollektív gazdaságban folyó mesélést bemutatja Vöő G. 1962, Paládi-Kovács A

238 Beszédhelyzetek, beszédesemények a falu társadalmában Több együttléti alkalom megőrizte korábbi szerepét. A több személyt igénylő munkák esetén a rokonok, szomszédok kalákába gyűltek. Szoktak csinálni építkezésné, vagy kaszálás, aratás. Aztán fiatalak dohányfűzőbe, napraforgóverés. Asszonyaknak tollútépés, szilvapettyegetés. Szomszédakat, s akikke jobban vótak, rokonságot. Szoktak sütni kalácsot, s valami italt. (N 1926) Az utóbbi időben a különböző munkák, az építkezés, az átmeneti rítusok (lakodalom, temetés) szolgáltatnak alkalmat a kalákára. ájus elsejére virradólag a lányos házak kapuját a legények zöld ággal díszítették fel. Szüleinktő hallattuk, hogy csinálták aztat. indenki vitt az övéhez. Ha haragudtak, megtörténhetett, hogy tettek ilyen rágott kórét, csurdékórét vagy szároz ágot vagy polyvát. (N 1926) Szerettünk az utcákon tekeregni. (S 1922) Az ifjúság megfogyatkozása miatt a zöldág-állítás ki-kimaradozik. A zöldágazást a falu élénk érdeklődése kísérte. Rekonstruálták a legénycsoportok összetételét, útvonalát, a faállítást kezdeményező legény kilétét. A kertekből, utcáról származó zöldág sokszor perpatvarokat idézett elő. November elsején este a falu a temetőben gyűl össze. A református lelkész a temetőben ünnepi istentiszteletet tart. rre az estére a faluból elszármazott családok is hazatérnek. Szüleink is csinálták. Nálunk ment állandóan. ost má csinálják a románok is. ddig azak nem csinálták, most egy pár évjitő. (N 1926) A világítás, a halottak napi temetőlátogatás a genealógiai emlékezetet aktivizálja. Ilyenkor napirenden volt a halottak biográfiájának, haldoklásának felidézése. A sírok meglátogatásával, a gyertya és a virág elhelyezésével a hozzátartozók a nyilvánosság előtt jelzik a halottak 2-3 generációjával való azonosulásukat. A temetőben mindenki legközelebbi hozzátartozója sírjánál tartózkodik huzamosabb ideig. Itt fogadja a rokonok és ismerősök látogatását. A születésnapot nem, a névnapot szokás volt megtartani. Nagyan ritka helyen lehetett hallani, hogy születésnapat tartanak. Névnapat aztat igen. lment az ember egy testvérihez, egy komájához, egy szomszédjához vagy barátjához. (N 1926) Régebb aztán úgy vót, hogy egy-egy cserepet vagy fazakat szoktak odacsapni az ajtó elejibe. S aztán kiátották, hogy éljen. Ajándékat nem vettek. Hanem az az illető, akit éltettek, az aztán megkínálto ott. Sütemény vót, bor, pálinka. (P 1930) A rokoni és szomszédsági együttlét vidám hangulatú beszélgetéssel telt el. A sátoros ünnepeken a rokonok és a szomszédok köszöntik egymást. Karácsonykor szoktak járni. A barátok, ott né, a szomszédok, a rokonok. Ha nagyobbacska fiúk jöttek, olyan 15 évtő felfelé, évesek, meg szokták kínálni itallal, süteménnyel. A kisebbeknek pedig adtak egy pár banit ott né. (N 1926) egkezdték a gyermekek szürkületko, aztán a legények és a felnőttek éfélko. gész reggelig ment a kántálás. (CA 1929) Karácsonykor a családban a gyermekek ajándékot kaptak. gy kis cukorkát vagy egy-egy csokoládét. De az ritkán vót. Hanem diót s almát a cipőnkbe. (P 1930) Húsvétban a gyermekeknek adtak piros tojást, a nagyobbakat megkínálták egy-egy pohár pálinkávo. (N 1926) A fiúknak mindig tettek virágot a mejjükbe. szoktunk menni ibolyát szedni azelőtt való nap, s szokatt lenni az a jácint, s azt mindig rakták a fiúk mejükbe. (P 1930) Szilveszterko a szomszédak, a komák összegyűltek, megittak 2-3 pohár italt, beszélgettek, kártyáztok. (N 1926) A szilveszterezés nem vót annyire felkarolva. 237

239 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Kik szórakoztak inkább? A szegényebbek, a kotingojak, akik mentek csattagtatni, újévet köszönteni. Szilveszterko kártyázás vót, Reggelig is kártyáztok. Legény is, házos is. (S 1922) Az ünnepi látogatás kötelező kelléke volt a rituális történetmondás (locsolóvers, kántálóének). zen túl az esemény alkalmat nyújtott aktualitások megbeszélésére, emlékek felidézésére. A szomszédok vasárnap délutáni, nyári találkozása a paraszti-falusi társadalom állandósult együtléti formája volt, s kissé megváltozott formában ma is az. Detrehemtelepen nyáron vasárnap délután utcánként 1-2 csoportba verődtek a szomszédok. Jelen voltak a férfiak és a nők, idősek és fiatalok, valamint a gyermekek, akik még nem indultak el csoportosan sétálni. Az idősebbek vitték a szót, régi történeteket, emlékeket meséltek, betegségekről, beteljesedett álmokról, hiedelmekről, halottakról beszéltek. stefele, mikor az állatokat kellett ellátni, a csoportok szétoszlottak. Az 1970-es évektől a év közötti korosztály tagjai vasárnap délután egymást látogatták, kirándulni mentek, este bárban ültek le beszélgetni. Idősebb korban ők is társultak az utcai beszélgetésekhez. Az ingázás rdélyben a kollektivizálást és az ipar fellendítését követően, az közötti időszakban öltött nagy méreteket. A generációs, foglalkozási és nyelvi hovatartozás tekintetében heterogén, laza kohéziójú csoport beszélőközösségként funkcionált. A kollektivizálást követően a detrehemtelepi férfiak a gyárba kezdtek ingázni. Az as években a gyár szakiskolája nőknek is biztosított szakképzést. A gyári munkások három váltásban dolgoztak. Váltásonként a faluból személy került ki. Az aranyosgyéresi kombinát mellett néhányan tordai ipari egységekbe ingáztak. A gyári munkásokkal együtt ingáztak a kereskedelmi és az adminisztrációs szektorban dolgozó személyek tól kezdődően az alacsony létszám miatt a faluban megszűnt a gimnáziumi iskolai tagozat. A tanulók számára 1970-től iskolai buszjárat indult. Az éveken keresztül történő mindennapi találkozás, a napi 1-2 órás együttlét, a közös utazási élmények az ingázókat beszélő- és interpretív közösséggé alakították. Részletesen ismerték egymás családi és munkahelyi életét. A faluba ők vitték a gyári, a városi és a közúti események hírét. ediátorok voltak a falusi és a városi életvilág, a mezőgazdasági és az ipari mentalitás és életvitel között. Az ingázók egy idő után a faluban is látogatni kezdték egymást. A férfiak kapcsolata szorosabbra fonódott. A hazautazásra 5 6 személy összepótolt, félliter pálinkát vásárolt. Az üveg körbejárt. A buszból való leszállás után 2 3 személy együtt tért be a kocsmába, egy további pohár italt elfogyasztani. Az egymáshoz közel lakók a buszmegálló és a lakásuk közötti utat együtt tették meg. inthogy a Detrehemtelepen áthaladó buszok a szomszéd falukból (ezőkók, Felső- és Alsódetrehem) érkeztek, az ingázók perccel korábban kezdtek gyülekezni. A várakozás és az utazás idejét beszélgetéssel, tréfálkozással töltötték. lsősorban a falu és a gyár, az ingázás, az időjárás, a piac és a vásár, a média aktualitásait beszélték meg. A beszélgetés a nyilvánosság előtt zajlott, s erős közvélemény-formáló hatása volt. Általában a hallgatók is beavatkozhattak, nevetéssel, rosszallással vagy rövid megjegyzéssel lereagálhatták a hallottakat. Az ingázóközösségek keretében gyakori volt az ugratás. A célba vett személy lehetett mind a kezdő ingázó, mind a szórakozott idős kolléga. Az ugratás történhetett 238

240 Beszédhelyzetek, beszédesemények a falu társadalmában egyszeri alkalommal, de állandósulhatott is. Az ingázó csoportokon belül egy-egy személy tájékozottsága, humorérzéke, frappáns ítéletei, nyelvi leleményessége miatt tekintélyre tett szert. Ő volt a beszélgetések kezdeményezője és irányítója, ő fogalmazta meg a szentenciákat, egy-egy frappáns megjegyzése emlékezetessé vált. gy-egy sofőr szintén ilyen szerepet vett fel, hangulatos beszélgetést kezdeményezett az utasokkal. A kórházi tartózkodás, akárcsak a beteglátogatás a hírek, történetek forgalmazásának kedvező helyzetet teremtett. Az aranyosgyéresi kórház mintegy 50 kilométeres körzet betegei számára biztosított kezelést. A kórházi tartózkodást intenzív narratív tevékenység jellemezte. A szabad idő eltöltésének új formái. A hagyományos viselkedési normák érvényessége az 1960-as években megtört, liberálisabb, szabadosabb viselkedés terjedt el. A fiatalok öltözködését, hajviseletét, szórakozási formáit, az élvezeti cikkek (kávé, cigaretta, alkohol) fogyasztásának terjedését, az individuális szabadidős foglalkozásokat a falu élénk érdeklődéssel követte és reagálta le. Sajátos réteg- és csoportkultúrák alakultak ki, amelyek eltérő értékrendeket érvényesítettek. A kollektív gazdaság új munka-, általában termésünnepeket honosított meg, ahol a kiküldöttek és a helyi új gazdasági elit, férfiak és nők együtt szórakoztak. Sajátos csoportként váltak külön a termelőszövetkezet gép- és traktorállomásának alkalmazottai. Traktoristák és technikusok feleségükkel együtt a május elsejét az erdő alatti réten töltötték, bőséges ital- és ételfogyasztással. Ők kezdeményezték a vasárnapi csoportos kirándulásokat. Általában egy közeli vendéglőt látogattak meg. Az 1960-as évektől a közvéleményre fittyet hányva, a férfiak csoportosan naponta betértek a kocsmába, egy-egy pohár ital mellett hosszasan elbeszélgettek. Albert Lajos és felesége 1940-ben egy házat ajándékoztak a református egyháznak. z hosszú időn keresztül művelődési otthonként működött. Az es években sokan jártak ide filmet, tévét nézni, a kultúrotthon udvarán épült tekepályán tekézni. A tanárok által szervezett műsoros estekre is itt került sor után a kultúrotthon megszűnt. Az utazás mint téma az 1960-as évekig a meghurcolt férfiak élménytörténeteiben, valamint a közeli városokban és a vásárokban szerzett élmények formájában volt jelen a faluban. Az 1960-as évektől az utazás különböző rétegek életébe épült be (városon tanuló iskolások, városra költözött gyermekeiket meglátogató szülők, a rokonlátogatások, külföldi utazások, a kollektív gazdaság alkalmazottainak fürdőhelyi látogatásai és gyógykezelésre való utazása, családi, csoportos kirándulások). A technikai forradalom szintén az 1960-as évektől vált láthatóvá a település lakóinak életvezetésében. A villanyáram bevezetése előbb csupán a kommunikációs lehetőségeket szélesítette ki től elterjedt a vezetékes telefon, s röviddel ezután a maroktelefon és az internet használata. Az 1980-as években a személygépkocsik számának duzzadása a közlekedési körülményeket változtatta meg. Az 1960-as években a faluban egymás után jelentek meg a rádiók. Az első rádiók köré népes hallgatóközönség gyülekezett, a zenei és a sportműsorok, a hírek hallgatására. Az első rádiót P. Zsiga vásárolta. K. K. házában a szomszédság és a rokonság gyülekezett a kívánságműsorok, a férfiak a hírek meghallgatására, K.V.-hoz Szepesi György 239

241 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen sportközvetítéseit meghallgatni ban több házban is szorongva hallgatták a híreket. A faluba az 1960-as évek első felében került az első tévékészülék. A ponyvairodalom termékei, a kalendáriumok már korán eljutottak a faluba. A férfiak szívesen gyűjtötték és lapozták a háborús lapok kollekcióját. Télen többen gazdasági szakkönyveket olvastak. Az es években a sajtó olvasottsága a legmagasabbra nőtt (a Kolozs megyei Igazság, a központi lőre, Ifjúmunkás, továbbá a Falvak Dolgozó Népe, a Dolgozó Nő). A regényolvasás a szabad idő eltöltésének népszerű formájává vált. Az 1990-es években a nyomtatott média olvasása szinte teljesen visszaszorult. A tévé immár nem csupán az esti időtöltés eszköze lett, a szomszédokkal való találkozást is felszámolta. Több idős személy a templomlátogatás helyett a rádió vagy a tévé vallásos műsorát hallgatja meg. A gyűjtő Detrehemtelepen töltötte gyermekkorát, mind a kutatás során adatközlésre kért személyekkel, mind a történetekben megjelenített eseményekkel korán megismerkedett. A korábbi szórványos, majd a kétéves intenzív terepmunka idején 51 személlyel készült beszélgetés. Az interjúk során a gyűjtő a telepes családok és a falu történetére kérdezett rá, ezért a megkérdezettek a falu idős és középkorú lakói közül kerültek ki. Az adattár a mintegy 150 órányi hangfelvétel tematikus csoportosítása. A rendszerezés alapjául szolgáló témakörök utólagosan, a beszélgetés nyomán körvonalazódtak, váltak a csoportosítás szempontjaivá. A megkérdezett személyek hosszasan időztek el a falu, az egyének és a családok történeténél, a második világháború és a kollektivizálás eseményeinél. A beszélgetések visszatérő témája volt a kisebbségi sors és a román magyar, valamint a családi és szomszédsági együttélés, a vallásos élet, az iskolalátogatás, a szórakozás, az utazások élménye, az állatok és a növények szeretete, a mindennapok világa. Történetmondás a 20. században 1. Kocsis János hagyományos társadalomban nevelkedett. Világszemléletét és tudását ez a közösség határozta meg. Narratív repertoárját környezetében vette át, a repertoár részét képezték a szórakoztató történetek, a népmesék és a népballadák, a vallásos narratívumok, a bibliai történetek és a legendák, az imák, a mágikus funkciójú ráolvasások, a természeti és a társadalmi környezetet megjelenítő hiedelemtörténetek, valamint a biografikus történetek. A történetek és a történethallgatás alapján narratív kompetenciára tett szert. A hallott történeteket értelmezni és értékelni tudta, friss élményeit narratív formába tudta foglalni, ismerte a beszédhelyzetekre érvényes, az elmondásra, az elhallgatásra, a történetek lereagálására vonatkozó narrációs lehetőségeket. Narratív gyakorlatában a történetek előadása több különböző funkciót töltött be: személyes, családi és lokális identitását fejezte ki, szórakoztatott, értelmezte és megítélte a körülötte zajló eseményeket, kapcsolatot tartott környezetével, vallásos igényeit elégítette ki. 240

242 Történetmondás a 20. században Kocsis János életében és környezetében radikális változások következtek be. Lényegesen megváltozott a környezetében élők életvitele, kapcsolattartási habitusa, mentalitása. A trianoni és a bécsi döntés, a világháború, a földművelés szövetkezetesítése, az ipari és a technikai forradalom közvetlenül érintette mind Kocsis János, mind a környezetében élők életét. A változásokkal maga Kocsis János is lépést tartott. Évtizedeken keresztül a mindennapi élet szintjén mediált a falu és a város, az agrár- és a gyári munkaközösség, az orális tradíciók és a média aktualitásai, a magyar és a román etnikum, valamint a különböző generációk között. Környezetében a változások másik döntő formája volt a hagyományos témák és narratívumok kiiktatása a mindennapi repertoárból. Alapvetően azonban a környezetében élőktől eltérően Kocsis János hagyományőrző személy maradt. lőszeretettel őrizte és adta elő a gyermekkorában elsajátított történeteket, s a legkülönbözőbb helyzetekben élete végéig következetesen alkalmazott hagyományos történetmondói, interpretív és narratív stratégiákat. Az átvett, emlékezetben őrzött, el-elismételt történetek garantálták világképének állandóságát és érvényességét, az előző generációhoz való szerves kötődését. Változatlan világképe alapján élete végéig újabb és újabb történeteket termelt (pl. hiedelem tárgyú élménytörténetek). A narratív habitusával enyhén szembeszegült a világháborúk és a technika korának felgyorsult életritmusával, biztosította életvilága stabilitását. Hagyományőrzése révén környezetében a hagyományos világ reprezentánsává vált. agatartása, társadalmi pozíciója és státusa az ellentétpárok dinamikus együttlétén és kölcsönhatásán alapuló kapcsolati dialektikával értelmezhető. gy időben illeszkedett be a környezetébe és különült el tőle, használta a környezete által elfogadott és elutasított életvezetési rutinokat, egy időben volt közösségi lény és magányos, marginalizálódott individuum. iközben a technikai és a távközlési eszközök beépültek környezetébe, Kocsis János életszemléle tében, világértelmezésében a népmesék, a hiedelmek nem veszítették el érvényességüket. 2. Detrehemtelep társadalma Kocsis Jánostól eltérően korszakról korszakra újraszervezte narratív repertoárját, változtatta a narratívumokkal szembeni attitűdjét. A hagyományos narratívumok a 20. század első felében dominálták az ünnepi viselkedést, a rituális kapcsolatfelvétel és kommunikáció narratív repertoárját képezték, a család mindennapi kommunikációjában jelentős helyet foglaltak el. A 20. század második felétől a hagyományos narratívumok kiszorultak a mindennapi élet és a jelesnapok keretéből. Detrehemtelep lakossága a többi erdélyi település társadalmához hasonlóan új narratív stratégiákat kezdett érvényesíteni. A magántulajdon felszámolása, majd a reprivatizáció a 20. század során központi beszédtémává változott. A két világháború és a hadifogság, a migráció a személyes és a biografikus, az urbánus narratívumokat terjesztette el. Az utazástörténetek új repertoárba szerveződtek. A személyes (biografikus) történetek nagy száma az egyének társadalomba való beágyazását valósította meg, a sokféle személyes identitást reprezentálta. A helyi aktualitások és a biografikus narratívumok mellett elterjedt a művészi-fikciós narratívumok (regények, filmek) és az írott, a hangzó és a vizuális híradók használatán alapuló fogyasztói attitűd. A narratív repertoár és stratégia elveszítette 241

243 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen kizárólagos lokális-regionális, autonóm jellegét, a világgal való kapcsolattartás, a tágabb horizonthoz való igazodás eszközévé vált. A lakosság fogyatkozásával párhuzamosan nőtt a médiafogyasztás mértéke, ami felszámolta a családi, rokonsági és szomszédsági együttléti alkalmakat, valamint a média által forgalmazott történeteket és interpretációkat honosította meg. A sorozatfilmek és a híradók követése a mindennapi életben állandósította a filmélményekről és az aktualitásokról (különösen a természeti katasztrófákról, a bűnözésről, a közlekedési balesetekről) való beszélgetést. A Detrehemtelepen rögzített repertoár heterogén jellegű, mind a repertoár szerkezete, mind a narratívumokban tetten érhető narratív stratégiák két ellentétes tendenciát jeleznek. A jelenség a különböző korszakokból származó kulturális gyakorlatok, mentalitások egyidejű jelenlétét megnevező párhuzamos különidejűség terminusával jellemezhető. 40 A narratívumok eredetük szerint két csoportra oszthatók fel: a hagyományos, átvett és továbbadható, ismételhető, személytelen, valamint a nem hagyományos, nem átvett, egyszeri használatú, személyes történetekre. A történetek minősége szerint a kiérlelt, lekerekített, műfaji normákhoz igazodó és a rögtönzött, a beszédhelyzethez és -eseményhez igazodó történetek határolódnak el. A történetek funkciója szerint egyik oldalon ott találjuk a hagyományos funkciókat megvalósító szórakoztató, az oktató-nevelő-tájékoztató, a rituális szövegeket, valamint a pragmatikus, fatikus funkciójú, különösen az identitást, a társadalmi pozíciót és státust módosító történeteket. A történetek külső referenciája szerint elkülöníthetők a hagyományos mesei-mondai-vallásos, a távoli történeti világot reprodukáló, valamint a személyes és a globális életvilágot, a közelmúlt eseményeit megjelenítő történetek. Szerkezet szempontjából az egy és a néhány epizódból álló történetek után a makrotörténetek (biográfia, lokális történelem, regény, film) kora következett. A történetek tipológiájában megkerülhetetlen a nyilvánosság szempontjának felvetése. perspektívából kézenfekvő a nyilvános és a privát narratívumok különválasztása. A nyilvánosság azonban maga is árnyalódik. setünkben a társadalmi nyilvánosság olyan szintekre tagolódik, mint a média, az intézmények teremtette nyilvános szféra, valamint a lokális közösség formációinak (faluközösség, rokonság, család, szomszédság stb.) nyilvánossága. Vannak olyan privát történetek, amelyek a nyilvános szférában is forgalomba kerülnek, illetve a nyilvános narratívumok privát változatban is élnek. A narratívumokkal szembeni attitűdök egyik része a hagyományos, személytelen narratívumok tekintélyét támasztja alá, a hagyományos narratívumok előadását igénylő beszédhelyzetek életben tartását preferálja. Az attitűdök másik része kiiktatja a hagyományos narratívumokat, s az aktualitásokat, az aktualitások forgalmazását részesíti előnyben. Az első tendencia egy hagyományos társadalom kikristályosodott értékvilágának átadását valósítja meg. A második tendencia a szüzsék megválasztásában, a történetek megalkotásában, továbbá a narratívumokhoz való viszonyulásban az individuumot, az egyéni szándékokat, preferenciákat, a narratív identitást kívánja láthatóvá tenni. 40 A jelenséget rnst Bloch, majd Hermann Bausinger írta le,. Bloch 1989, H. Bausinger

244 Történetmondás a 20. században 3. A korábbiakban több alkalommal is szó esett a narratívumok funkcióiról. Itt szeretnénk összegezni az ezzel kapcsolatos megállapításokat. indenik korosztályi csoport rendelkezett a szórakoztató funkciót betöltő történetekkel. A népmesék, a történeti és hiedelemmondák, a katonatörténetek, az utazástörténetek, később az olvasás, a filmnézés a szabad idő eltöltésének, a társadalmi együttlétnek alapvető formája volt. A történetmondás szórakoztató funkciója a történetmondás helyzeteinek újratermelésében, az együttlét, az időtöltés hangulatának megteremtésében, a történet és a történetmondás által kiváltott élményben valósul meg. Az együttléti események egyik részét kizárólagosan ez a funkció dominálja, az események egy másik csoportjában a szórakoztató funkció másodlagosan van jelen. A történetmondás jelentős kognitív funkcióval rendelkezik, mihelyt a térre, az időre és társadalomra vonatkozó megfigyeléseket, tapasztalatokat történetben dolgozza fel, rendezi el és tárolja. A Detrehemtelepen rögzített narratív repertoár a nagymértékben az oralitást használó, a fogalmi nyelv helyett a konkrét esetek konkrét paramétereit érvényesítő társadalom tudásarchitektúráját teszi láthatóvá. Kocsis János narratívumai életterének különböző helyszíneihez, s ugyanakkor életének különböző szakaszaihoz, különböző élethelyzetekhez, személyekhez rendelnek hozzá megtörtént vagy feltételezett eseményeket, hiedelemélményeket. Élettörténetében, repertoárjában az idegen világokkal kapcsolatos tudás és élmények (mesei világ, hiedelmek, utazásélmények) dominálnak. A háborút és a fogolytáborokat megjárt generáció leszármazottai szüleik, nagyszüleik beszámolói alapján rendelkeznek távoli világokra vonatkozó tudással. A betelepedés, a háborúk, a kollektivizálás narratívumai a történelmi időt korszakolják, a korszakokat reprezentatív eseményekkel töltik fel, jellemzik, illetve elődeik különböző generációival népesítik be. A trianoni döntés következményeit a telepes családok földtől való megfosztásával, a környékbeli települések román lakosságának garázdálkodásával szemléltetik. A határmódosítást a családok egyik része konkrétan érzékelhette: a arcelházáról a telepre érkezett családok 1919 után a román adminisztráció keretében folytatták életüket, elhagyott szülőfalujuk és rokonságuk pedig a csehszlovák, majd a szlovák állam területére került. A második világháborúval kapcsolatos narratívumok két élményréteget taglalnak. A frontra sodródott személyek narratívumai a háború embertelenségét jelenítik meg. A front közelében, de a veszélyeken kívül található falu a magyar honvédekkel és a német katonákkal kapcsolatba kerülve élte meg az 1944-es év sorsdöntő eseményét. A kommunista ideológia terjesztői a faluban is megfordultak. Ám a történetek sokkal konkrétabb, a szolgalelkű, képzetlen agitátorokhoz, a dolgos elődöktől örökölt, hozzáértéssel művelt földhöz ragaszkodó, és ezért meghurcolt és megalázott családfőkhöz kapcsolódó élményekkel szemléltetik az új világ erőszakos megalapítását. A korábban a köztudatban bizonyára meglévő, előítéletekkel teli etnikus sztereotípiák után az élmény- és igaztörténetek a zsidók humánus arcát, a német katonák pedáns, fegyelmezett alakját, a magyar honvédek segítőkészségét, az orosz katonák brutalitását és civilizálatlanságát őrizték meg évtizedeken keresztül, amikor a nemzeti történelem a német hadsereget ellenségnek, az orosz katonákat felszabadító hősöknek kívánta láttatni. A kommunista hatalom és a hatalom által működtetett ideológiák természetét 243

245 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen az intézményekkel kapcsolatos élmények, tapasztalatok verbalizálása jelenítette meg. Az utcán settenkedő, a hallgatott rádióadásokat ellenőrző rendőr, a szemetesvödrök számon tartásával megbízott személy tudatosította a faluban azt, hogy a hatalom az életük rejtett szféráira is kiterjeszti figyelmét. A történetmondás kognitív funkciójával kapcsolatban állapítható meg, hogy a történetek történelmi és társadalmi tudatot, emlékezetet termelnek, az időben való tájékozódás alakzatai. Az elbeszélés jelene és a megjelenített múlt közötti különbség a múltról szóló történetek által folytonosan újratermelődik. A történetmondás által a jelen folyamatosan leválik a múltról, távolodik tőle, a jelen a múltban megkeresi a jelen állapotok előzményeit, a múltban lezajlott események következményeit, a jelentől a mentalitásban, az életminőség, életvezetés, fizikai aspektus, a szereplők által megjelenített társadalom tekintetében eltérő világot tesz láthatóvá. A történetek olyan emlékezési alakzatok, amelyek a múltat őrzik, a múltat teszik hozzáférhetővé, a jelent a múlttal szembesítik a történetmondás helyzeteiben. A település terébe és környezetébe különböző események, az elődök sorseseményeinek emlékét helyezik be. A halottvirrasztóban felelevenedik meghalt elődök betegségének, haldoklásának története, a síremlékek felirata az elődök életét idézi fel. Az elnéptelenedő falu életének két mozgalmas eseménye volt a telepítés 100., a református templom megépítésének 10. évfordulóján szervezett emlékünnep, 2004-ben ben pedig a falu temetőjében elhantolt honvéd katonák emlékére állítottak emlékoszlopot. indkét esemény a múlttal való ünnepélyes szembesülést, a század eseményeinek felidézését ösztönözte. A repertoárban szereplő történetek a telepítés, a háborúk, a kollektivizálás és a kommunizmus korát, valamint az 1989 utáni korszakot különítik el. A telepesekről szóló narratívumokban a beköltözők a nemzetség életét új lehetőségek felé irányító, a nemzetség 20. századi sorsát megalapozó, heroikus vállalkozás hőseiként jelennek meg. Kitörnek a mostoha körülmények közül, az addig lakatlan mezőségi tájat használatba veszik, életkörülményeket teremtenek, létfeltételeket biztosítanak utódaiknak, benépesítik a települést, meghatározzák az együttélés szabályait. A két világháború és a velük kapcsolatos politikai döntések felszámolják az alig statuálódott patriarchális világot. A település lakossága szétszóródik, sokan a fronton és lágerekben tapasztalják meg a történelem viharát, még többen meneküléssel próbálják elkerülni a történelemmel való szembesülést. Többen a frontokon pusztulnak el, a gazdaságok anyagi kárt szenvednek. A kollektivizálás narratívumai egy új társadalmi és morális átrendeződés személyes tapasztalatait és értékítéleteit örökítik meg. Tartalmilag ehhez a korszakhoz tapadnak a 1990-es évek migráció- és utazásélményei, két narratív sémára épülve: bennük a régi, meghitt világ elveszítése a horizontok megnyílásával kapcsolódik össze. A történetek élethelyzeteket és összefüggéseket jelenítenek meg, s ezáltal interpretív funkcióval rendelkeznek. Azáltal, hogy kronológiai, kauzális összefüggésekre világítanak rá, a valóságot, a világot teszik transzparenssé, illetve a történetmondó interpretációját teszik láthatóvá. Az elmúlt évszázad során olyan új helyzetek, események, élmények feldolgozása vált szükségessé, mint a két világháború, a kisebbségi sorsot elindító trianoni 244

246 Történetmondás a 20. században döntés, a beköltöző román családokkal való békés együttélés, a családok számára egzisztenciális értéket képező magántulajdon státusának megváltozása, a polgári szabadságot korlátozó diktatúra, a lokális életvilág mellett érzékelhetővé váló globalizálódás, a technikai modernizáció, az életvezetés individuális, gyakran normasértő formái. A történetmondás folyamatos kísérlet a véleménykülönbségek jelzésére és áthidalására, társadalmi konszenzusok megteremtésére és attitűdök, értékítéletek kifejezésére és forgalmazására. A jelen kötetben közzétett narratív korpusz különböző nézőpontokat érvényesít. Tekintve, hogy a történetek összegyűjtése egyazon korszakban, rövid időintervallum alatt történt meg, bizonyíthatatlan feltételezés lenne azt állítani, hogy korábban, a 20. század első felében, a narratív gyakorlat homogénebb értékítéletet érvényesített. A szövegrepertoár inkább arról győz meg, hogy a történetmondás mindig különböző értékek és nézőpontok között mediált. A kibocsátó települések társadalmának és a Detrehemtelepre beköltözött családok, az új telep és a környező települések, a Detrehemtelepre költözött nemzetségek, a különböző generációk, később a bennszülöttek és a beköltözők, a helyben maradók és az elköltözők, a kollektivizálás mellett és ellen érvelők, a férfiak és a nők, a különböző felekezetek, korosztályok, foglalkozások értékítéletei, érvei, nézőpontjai hol találkoztak egymással, hol pedig szembefordultak egymással. z a folyamatos dialogikus helyzet okozta azt, hogy a hagyományos narratív repertoár lényegesen átstrukturálódott, s azt is, hogy egyes események megítélése utólag megváltozott. A történetek rögzítése során viszont egyértelműen kirajzolódott az, hogy az utóbbi évtizedek során a faluban élő idős generáció értékrendje tekintélyét vesztette. Az események megítélésében átveszik vagy legalábbis számon tartják a formális intézmények, a média, az ifjú generáció értékítéleteit. Az adatbázisban szereplő, a Sztálin halálához kötődő történet az ideológiai propaganda hatásának és a bennszülött nézőpont kettősségét szélsőséges formában teszi láthatóvá. A történet a személyes és a közösségi (pl. nemzetségi, családi, lakóközösségi, etnikai) identitás narratív formája, a történetmondás pedig a narratív identitás megjelenítése. Az egyes személyek és családok történeteinek megosztása és számontartása, a személyek és a családok történetei, valamint a személyekről és a családokról szóló történetek révén a történetmondás az összetartozás és az elkülönülés, az egyetértés és a szembenállás megjelenítésén alapuló közösségtudatot, csoportkohéziót termel. Az egymásról való tudás, az egymás iránti érdeklődés egy időben a tisztelet, a szimpátia kifejeződése, és a másoknak való önkiszolgáltatás, kiszolgáltatottság formája. gy időben valósítja meg az egyének és csoportok közösségen belüli azonosíthatóságát, az individualizációt és a lokális közösség szerkezetébe való integrálást, a szocializációt. A narratív identitás egyik formája a repertoár szintjén, a történetekkel való azonosulás formájában érvényesül. ásik formája az identitás, a státusok és a viszonyok történetben való megjelenítése és értékelése. A narratív identitás kommunikálása és gyakorlása narratív viszonyokat és narratív stratégiákat vesz igénybe. A viszonyok és stratégiák formái a történetek elmondása, meghallgatása, elutasítása, elhallgatása, eltorzítása, értelmezése, áthagyományozása, valamint az olyan beszédaktusok, mint a történetmondás általi tanítás, tanácsadás, megszólás, 245

247 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen megzsarolás, kibeszélés, a rituális vagy ritualizált történetmondás (ünnepköszöntés). A beköltözés után került sor az egyes családok származásának megismerésére. A különböző régiókból érkezettek más-más gazdálkodási technikákat használtak. A arcelházáról érkezett családok lovasvetőgépet hoztak magukkal, a mezőségi településekről érkezettek kézzel szórták a kukoricát a földbe. Az újszentesi beköltözők aratógépet használtak. A frontról és a hadifogságból hazakerült férfiak élményei a faluközösség narratív repertoárjának mindmáig alapvető részét képezik. A kuláktörténetekkel a falu által a kommunista rendszerben elszenvedett traumákat szemléltetik. Az etnikus konfliktusok történetei kisebbségi identitást jelenítenek meg. A temetési szertartás keretében a hozzátartozók, az ismerősök, a lelkész közös erőfeszítéssel összeállítják, nyilvánosságra hozzák és forgalmazni kezdik a halott genealógiáját és biográfiáját. A szövegkorpuszban található történetek jól szemléltetik a protestáns vallásban való megmaradásért hozott áldozatok heroizálásának identitást erősítő hatását, a baptisták eredettörténete pedig a felekezeti kisebbség identitásába épült be. A genealógiai történetek az egyéni és családi identitásban az elődökhöz való kötődést tudatosítják, az elődökre vonatkozó tudást forgalmazzák. A kollektivizálást, majd a kommunizmus bukását követő migráció során egyének és családok telepedtek le különböző városokban, országokban és kontinenseken. A szülőfalu narratív repertoárja az idők múltával számukra elveszítette relevanciáját, identitásjelző szerepét, egy más társadalmi környezetbe szocializálódtak. Az 1989-es fordulópont után a településen a narratív identitás reprezentatív formájává a médiafogyasztói identitás vált. A gyűjtés során házról házra járva a családi történetrepertoárok, a történetmondói szerepek, a történetmondás helyzeteinek, az azonos eseményekkel szembeni attitűdök változatosságát tapasztalhattuk meg. inden család a maga elődeinek tetteit tartotta számon, a 20. század nagy eseményeit a maga élményei alapján jelenítette és ítélte meg. A falu terében szétszórt rokonoknál, valamint a szomszédoknál visszatértek ugyanazok a történetek. A történetrepertoár, az alkalmazott narratív stratégiák és az attitűdök alapján sajátos beszélő-, emlékezet- és interpretív csoportokként különültek el a családi, rokonsági, szomszédsági, nemi, generációs és foglalkozási csoportok. A kollektivizáláshoz való viszonyulás, az elköltözéshez, a vegyesházasságokhoz való viszonyulás jelentősen megosztotta a falu társadalmát. Az attitűdök mögött a családoknak a helyzettel kapcsolatos élményei húzódnak meg. A családi repertoárok az elődök tetteit őrizték meg. A családalapítás, a házépítés, a gazdálkodás sikereinek és kudarcainak, a betegségekkel való viaskodásoknak a történetét. A repertoárok életvezetési mintákat tároltak a legkülönbözőbb helyzetek számára. A szülők, nagyszülők biográfiájának számontartása biztosította a hagyományos modellek adaptálhatóságát. Habár a generációk közötti kapcsolattartásban a hagyományok átvétele mindig szelektíven történik, a faluban a hagyományok átvétele, a hozzájuk való viszonyulás az as évek fordulóján radikálisan megváltozott. A hagyományos életforma felszámolódása miatt feleslegessé vált az elődök pályájának, tudásának reprodukálása. ttől kezdve a családi történetrepertoárban a személyes élménytörténetek, később a városra, külföldre távozott gyermekek történetei kezdtek dominálni. ásrészt, a 246

248 Történetmondás a 20. században családon kívül (iskolában, szakiskolában, egyetemen) szerzett tudás a család, a környezet által nyújtott ismeretek alternatívájaként működött, s így a két tudás egymással versenyhelyzetbe került. Az egyén narratív eszközökkel történő individualizációja és szocializációja a közösség további fontos funkcióival áll kapcsolatban. A történetek és a történetmondás által a történetmondó személy értékítéleteket fogalmaz meg és érvényesít az egyénekkel szemben. A történetek egyaránt szankcionálnak (figyelmeztetnek, kompromittálnak, marginalizálnak), és elismerést fejeznek ki. Az egyénre vonatkozó értékítéleteket a történetmondás átszármaztatja az egyén családtagjaira, leszármazottaira. Az individuális és csoporton belüli történetmondás decentralizálja a közösségi értékítéleteket, a közvéleményt, az egyének, a helyzetek megítélésében személyes nézőpontokat érvényesít. A történetmondás és -hallgatás mind a történetmondó, mind a hallgatóság számára gyakran terapeutikus funkcióval rendelkezik. A kibeszélés, a történetmondás formájában történő vélemény-, ítéletmondás az egyénekről, helyzetekről való beszélés feszültséget vezet le, old fel. Halál esetén a szomszédok újra és újra elmondatják a hozzátartozókkal a betegség és a halál történetét, így vállalnak részt a család gyászában, veszik át a halál okozta fájdalmat. A történetmondás minden változás ellenére a társadalmi beágyazódás alapvető intézménye maradt. ár maga a történetmondás aktusa is, az élmények, a vélekedések közlése, megosztása és meghallgatása az egymásról való tudást forgalmazta, az értékrendek különbözőségét tudatosította, s ezáltal homogenizálta a falu társadalmát. Továbbá pedig, a történet olyan narratív keret, amelyben különböző személyek kapcsolata és viszonya válik láthatóvá. A történet az egyén számon tartásának egyik alakzata. Tulajdonképpen ennek a szemléltetésére készítettük el a falu történetrepertoárját. Az interjúkban feltáruló történetek azokat a kapcsolati hálókat teszik követhetőkké, amelyek egyébként csupán egy-egy egyén tudásában húzódnak meg, de amelyek társadalmi kapcsolattartását alapvetően szabályozzák. A közösségi emlékezet olyan regiszter, amelyben hosszú időn keresztül a személyeket a róluk szóló történetek alapján tartják számon, ítélik meg. Az egyénekről és a családokról szóló történetek tematikája változatos. gy személlyel kapcsolatosan elmesélhető élettörténete, életének tragikus és szerencsés fordulata, betegsége, utazásélménye, egy emlékezetes tette, mondása, valamilyen kiemelkedő vagy kirívó szokása, gazdai kvalitása, anyagi tehetőssége, környezetéhez való viszonyulása. 4. A narratívumok általában tágabb, történelmi, politikai, kognitív, szociális kontextushoz igazodnak. A narratívumok a korszakban meglévő intézményeket, ideológiákat, konfliktushelyzeteket támasztanak alá vagy kérdőjeleznek meg. A narratívák általános voltát az bizonyítja, hogy egy-egy reprezentatív történet helyett ugyanarra a narratív sémára épülő több történet kerül forgalomba. Pl. a kulákok meghurcolása azonos narratív sémán alapszik, s a történetnek minden családban más-más szereplője, helyszíne van től kezdve a különböző témájú történetek igazodtak hozzá a szenvedéstörténet narratívájához. Az 1950-es években két versengő narratíva jelent meg, az új világ építésének és a jogfosztás 247

249 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen narratívája. A falu 1990 után a szórványosodás narratívájába illeszti bele a falutörténetet, a biografikus történeteket, a migrációs történeteket. A lokális repertoárban a 20. század közepéig érvényben volt a román magyar oppozíció. Az állami intézmények fokozottabb igénybevétele (oktatás, tsz, gyári munka), a migráció és a vegyesházasságok számának növekedése következtében megszülettek az együttélés narratív feldolgozásai. Az as évektől az intézmények nagyobb szerephez jutottak az egyéni életpályák, a családi élet szabályozásában. A mindennapi élet narratívumaiban új értelmezések honosodtak meg, s a hiedelemtörténetek látványosan kiszorultak a mindennapok narratív repertoárjából. A kontextusok megváltozása következtében lényegesen megváltozott a beszédtémák és a narratívumok megítélése, az egyes narratívumokkal szembeni attitűd. A Detrehemtelepen elvégzett gyűjtés második szakaszában Kocsis Sándor és Kocsis János kedvelt történetei nyomtalanul elenyésztek. Az attitűdök egyrészt a történet elmondását vagy elhallgatását szabályozzák, másrészt a történet elhangzását követő interpretációban fejeződnek ki. A beszélgetések során folytonosan szembesültünk az elmondás és az elhallgatás ellentétes stratégiáinak, a társadalomról való beszélés erkölcsi és kulturális szabályainak érvényesülésével. Az egyik, 90 éves adatközlő az édesapja által az orosz hadifogság idején tapasztalt elmaradottságot részletezve kapott észbe: eghallja valaki? [Célzás a felvételre.] Nehagy megsértsem az oroszakat. [Suttogva.] Nem vót szabad... [Beszélni róla.] indig csak ők nyertek, az oroszak. mlékezetes maradt az a helyzet, amelyben két megesett asszony bizalmasan beszélget: Csináltunk bitangat, de nem vótunk kurvák mondja az egyik. Beszélgetésüket azonban egyikük megdöbbent gyermeke is végighallgatja. Az interjú készítése közben a beszélgetőtársak többször is figyelmeztették a gyűjtőt, hogy egy-egy elmondott epizódot ne foglaljon bele a kötet szövegtárába. Aminek a gyűjtő és beszélgetőtárs kommunikációjában helye van, csupán szelektív módon kerülhet bele a kötet által teremtett nyilvános szférába. 5. A beszédhelyzetek az egyes témákról való beszélés intézményei. A huzamos ideig érvényben lévő beszédhelyzet a beszélő-, emlékező- és interpretív közösség működését, az aktuális beszédtémák feldolgozását, a történetek előadását biztosította. A beszédhelyzetek korszakokhoz igazodtak. Kiegészítették és ellensúlyozták a hivatalos intézmények által működtetett beszédhelyzeteket. Az utcai kiülés fennmaradt az elmúlt száz éven keresztül, a közvélemény termelésének és érvényesítésének, a falu és nagyvilág életében való tájékozódás fórumaként. A fiatalok szórakozásának alapvető formái, a téli ifjúsági együttlétek, a női fonók a második világháborút és a kollektivizálást követően megszűntek, a kollektív gazdálkodásra való áttérés pedig létrehozta a férfiak reggeli gyülekezését. Az ingázás, a kórházi, a szanatóriumi kezelés, a kirándulás és az üdülés az idegenekkel való ismerkedés és beszélgetés helyzetévé vált. A médiafogyasztás állandósult a mindennapi életben, s a lokális társadalom fogyatkozásával párhuzamosan a családon belüli beszédesemények keretévé, ihletőjévé vált. A 20. század folyamán fokozatosan növekedett azoknak az intézmények által kezdeményezett helyzeteknek a száma, amelyekben az élettörténet alapján az egyén és családjának megítélése történik meg. zekben 248

250 Történetmondás a 20. században a helyzetekben saját kezdeményezésre vagy előírás szerint hangzanak el a státusés presztízstörténetek (egyesületbe, intézménybe való felvétel, járandóság, kedvezmény megítélése). 6. A történetmondás az adott korban, az adott beszélőközösség számára releváns beszédtémákat jeleníti meg történetek formájában. A detrehemtelepi narratívumokban megtalálható témák a hiedelem, a vallás, a történelem, az etnikai identitás és az együttélés, a mindennapok világa és értékrendje, a biografikus események, a nagyvilág eseményei. A témák népszerűsége korszakonként változott. Az egyes témák narratív megjelenítésében a 20. század során, az életpályák individualizálódásával, a falutól távoli átmeneti tartózkodással és a faluból való elköltözéssel párhuzamosan előtérbe került a biografikus és az autobiografikus beszédmód. indkettő személyhez kötve, biografikus keretben teszi láthatóvá a történéseket, az eseményeknek az egyéni életpályát módosító hatását érzékelteti. Az autobiografikus beszédmód az események érzelmi átélését, az eseményekbe való személyes bevonódás formáját és mértékét, az eseményekkel szembeni személyes attitűdöt is megjeleníti. 7. A faluban a 20. században nem éltek nagy mesélők. A történetmondás nem egyéniségekhez, hanem a mindennapok és az ünnepek szerepeihez és helyzeteihez kötődött. A családban, a rokonságban, a szomszédságban mindenki mesélte azokat a történeteket, amelyeket elvártak tőle, illetve amelyek szerepével összekapcsolódtak. A falu tisztelte azokat, akik szükség esetén pontosan emlékeztek a múlt eseményeire, akik bölcsen, higgadtan és helyesen ítélkeztek, akik válságos helyzetekben tanácsot adtak, és azt is, aki beszélgetésekkor kellemes hangulatot biztosított, a tréfamestereket. A lokális társadalom számon tartja a történetmondók repertoárját, adottságait és performanciáit, az egyes személyek szófordulatait, történeteit és nótáit. És tudták, kinek nem lehet elindulni a szaván, ki f.ssa a szót, ki szószátyár, ki hordja a hírt, ki locsog, ki üli meg magát, ki volt besúgó. A történetmondói kvalitások a narratív emlékezet (az emlékek menynyisége és minősége), a narratív kompetencia (formai és nyelvi megszerkesztés, előadás), a narratívumok reprezentativitása (a beszédtéma aktualitása, adekvát volta, a nézőpont érvényessége, a beszédhelyzet és a téma megválasztása), a történetmondás etikai szabályainak betartása (tapintat, a történetbe foglalt tudás torzításmentes használata, a feszültségkeltéstől való tartózkodás, a megszólaláshoz való jog, valami elmondásának kötelező volta). A hagyományos társadalomban az életkor előrehaladtával az egyén narratív tevékenysége egyre intenzívebb, egyre több és változatosabb helyzetben válik jelentőssé történetmondói közreműködése. Az elődöktől átvett tudás, az élet során megszerzett tudás és tapasztalat olyan kulturális tőke, amely a hagyományok újratermelését garantálja, s a felnőtt, idős személynek tekintélyt biztosít. Az 1960-as évektől ez a helyzet jelentős mértékben módosult. egnövekedett a fiatalok szerepe és tekintélye a különböző beszédhelyzetekben, akik tanulmányaikról, munkahelyi élményeikről, utazási tapasztalataikról gyakrabban nyilatkozhatnak meg. 249

251 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A kötetben szereplő két történetrepertoár két eltérő történetmondói habitust tesz láthatóvá. A faluba költözött Kocsis János a hagyományból vette át történeteit, élményeit a hagyományos világkép alapján fogalmazta meg, a hagyományos beszédhelyzetek szabályai alapján adta elő. Életvezetése igazodott a megváltozott körülményekhez, s ennek következtében a hagyományos narratívumok mellett ő maga is figyelemmel követte az aktualitásokra összpontosító beszélgetéseket, különböző helyzetekben maga is részt vett ezekben. A családalapítást követően Detrehemtelep társadalmába illeszkedett be. Új szociális környezete, az 1894-es telepítési törvény nyomán szerveződött falu lakossága különböző hagyományokat hozott a településre. zek a hagyományok azonban maradandóan nem eresztettek gyökeret a falu életében. Feltételezhetően ezért történhetett meg az, hogy a 21. század első felében a falu lakói új narratív helyzetekben új narratív stratégiákat követve, új narratívumokat részesítettek előnyben. 250

252 Kocsis János repertoárja Népmesék A közlésről Az adattárban szereplő szövegek rögzítésére között került sor. Kocsis János hiedelemközléseit 1980-ban rögzítettük. A népmesék és a kántálóénekek kolofonjában jeleztük a felvétel időpontját. Detrehemtelep lakóival ben készült interjú. A rögzítés diktafonnal történt. A hangfelvételek fonetikus lejegyzése az akadémiai szabályzatot követte (Voigt V. Balogh J. 1974). Az adatközlői szövegekben a mezőségi nyelvjárás hang- és alaktani sajátosságai érvényesülnek (nyílt a-zás, a hosszú magánhangzók megrövidülése, a honnan? kérdésre válaszoló határozóragok mássalhangzójának elmaradása). A helyi nyelvjárás lexikológiai sajátossága a román szavak és kifejezések használata. Az irreleváns szövegrészek elhagyását szögletes zárójelben jelöltük. Szintén szögletes zárójelbe kerültek a gyűjtés körülményeire, a beszélgetőtárs reflexióira vonatkozó megjegyzések. Indokolt esetben a beszélgetés során elhangzó neveket rövidítettük és kódoltuk. A gyűjtő kérdései a szövegtestben kaptak helyet, kurzív karakterek különböztetik meg az adatközlői szövegben reprodukált kérdésektől, a beszélgetésbe bevont személyek párbeszédétől. A tematikusan kapcsolódó közlések egy bekezdésben vannak elhelyezve. A szójegyzék a szövegekben előforduló táj- és román szavak magyarázatát tartalmazza. Lábjegyzetbe került a román nyelvű szövegrészek fordítása, valamint az értelmezést megkönnyítő magyarázat. Az erdélyi településneveket az rdélyi helységnévszótár segítségével azonosítottuk (Szabó. A. Szabó ). A DVD-n megtekinthető képek Fehérné Kocsis rzsébet (F jelzet, valamint a Kocsis családnak a kötetben szereplő képei), Keszegné Tóth rzsébet (K jelzet), oldvai Zoltán ( jelzet), Rusné Keszeg Irén (R jelzet), Székely György (S jelzet), Szász Jenő (Sz jelzet), Tasnádi Árpád (T jelzet) családjának fényképgyűjteményéből származnak. A többi felvételt a szerző készítette (Z jelzet). A képek leírásában a kép eredetét, tárgyát, készültének pontos vagy hozzávetőleges idejét neveztük meg. A DVD-n hét hangfelvétel hallgatható meg. A kötet kéziratát ohay Tamás és Olosz Katalin véleményezte. egjegyzéseiket és javaslataikat köszönöm. A hangfelvételek gondozását a Kolozsvári Rádió agyar Adásának munkatársai, Rostás István és kollégái végezték. A kötetben és a DVD-n szereplő fényképek minőségét Plătică ihai ellenőrizte. A karácsonyi énekek és a népballadák szövegét és dallamát Vajda Jánosné Jakab Katalin jegyezte le. A Kocsis János életterét megjelenítő térképet Berekméri ária szerkesztette meg. Segítségüket ez úton köszönöm. Köszönöm a detrehemtelepi református lelkész, ihály Lajos segítőkészségét. A DVD-n található, a Detrehemtelep közötti református lakosságát bemutató táblázatot a parókia levéltárában található anya- és családkönyvek alapján készítettem el. Köszönöm a bukaresti Champollion Fordítóiroda anyagi támogatását. 251

253 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen SZAKIRODALO AARN, Antti 1910 Verzeichnis der ärchentypen. Folklore Fellows Communications AARN, A. THOPSON, S The Types of the Folktale. A Classification and Bibliography. Antti Aarne s Verzeichnis der ärchentypen, Translated and nlarged by Stith Thompson. (FF Communications No. 184.), Helsinki ALBRT rnő 1989 Édesanyám sok szép szava. Ádám Joákimné Kurkó Julianna énekei. Kriterion Könyvkiadó, Bucureşti APPADURAI, Arjun 2001 A lokalitás teremtése. Regio, ASSANN, Jan 1999 A kulturális emlékezet. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, AUSTIN, John Langshaw 1997 Tettenért szavak. In: PLÉH Csaba SÍKLAKI István TRSTYÉNI Tamás (szerk.): Nyelv Kommunikáció Cselekvés. Osiris Kiadó, Budapest, (redeti kiadás: A fordítás eredeti kiadása: 1990) BANÓ István 1944 gyéniség és közösség szerepe a népmese életében. thnographia, LV. (1) BAUSINGR, Hermann 1982 Az újrarajzolt nép. ~ válogatott tanulmányai. Folcloristica Párhuzamos különidejűség. A néprajztól az empirikus kultúratudományig. thnographia, Népi kultúra a technika korszakában. Osiris Századvég, Budapest BNDK lek 1989 agyar mese- és mondavilág. I III. A szöveget gondozta Kovács Ágnes. óra Könyvkiadó, Budapest (lső közlés: , Athenaeum, Budapest) BRZ NAGY János 1957 agyar népmesetípusok. I II. Pécs BIHARI Anna 1980 agyar hiedelemmonda katalógus. lőmunkálatok a agyarság Néprajzához 6. TA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest Bíró A. Zoltán 1997 Hétköznapi humorvilág. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda BLOCH, rnst 1989 Korunk öröksége. Gondolat Kiadó, Budapest BOSNYÁK Sándor történeti monda. TA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest 252

254 Szakirodalom BOUDON, Raymond 1979 La logique du social. PUF, Paris BOUDON, Raymond BOURRICAUD, François 1982 Dictionnaire critique de la sociologie. PUF, Paris BÖDÖR András 2000 Székről indultam. Önéletrajzi vallomás. rdélyi Gondolat, Székelyudvarhely BÖZÖDI György 1942 A tréfás farkas. Turul Kiadó, Budapest CRTAU, ichel de 1990 L invention du quotidien. Gallimard, Paris 1993 Les révolution du croyable. In: Uő: La Culture au pluriel. Édition du Seuil, Paris CSŐGÖR nikő 1998 Tordatúr hiedelemvilága. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest DACZÓ Árpád Lukács, P Hosszú utak megszomorodának. Archaikus népi imádságok, ráolvasások, szentes énekek rdélyből és oldvából. agyar Napló, Budapest DÁNOS rzsébet 1938 A magyar népballada. A Királyi agyar Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete, Budapest (Néprajzi Füzetek 7.) DÉGH Linda 1949 A népmesekutatás új útjai. Néprajzi Tanulmányok. Budapest 1960 Az egyéniségvizsgálat perspektívái. thnographia, LXXI. (1) DÉNY Piroska 1998 Aranyosszék népzenéje. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta, a CD-mellékletet szerkesztette Pávai István. Néprajzi úzeum, Budapest DOBOS Ilona 1964 Az igaz történetek műfajának kérdéséről. thnographia, igaz történet. In: agyar Néprajzi Lexikon 2. Akadémiai Kiadó, Budapest Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Gondolat Kiadó, Budapest DÖÖTÖR Tekla 1974 A népszokások költészete. Akadémiai Kiadó, Budapest DUKA János 1995 Üti Páké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda RDÉLYI Zsuzsanna 1976 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. ásodik kiadás. agvető Könyvkiadó, Budapest FÁBIÁN Imre (gyűjtötte, a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta ~) 1984 Világszép asszony. Koczkás Sándor meséi. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 253

255 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen FABR, Daniel (dir.) 2000 Domestiquer l histoire. thnologie des monuments historiques. Éditions de la aison des Sciences de l Homme, Paris FARAGÓ József 1947 Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson. A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem rdélyi Tudományos Intézete. (rdélyi Néprajzi Tanulmányok 8.) Kolozsvár 1969 Kurcsi inya havasi mesemondó. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest 1971 A vitéz és a kegyes magyardécsei balladája. Igaz Szó, XIX A Vitéz és Kegyes magyardécsei népballadája. Népi kultúra Népi társadalom VII Balladák földjén. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta) 1986 Virágok vetélkedése. Régi magyar népballadák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest FARAGÓ József BALLA Tamás 1970 Fehér Virág és Fehér Virágszál. agyardécsei népmesék. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest FARAGÓ József RÁDULY János 1969 A népballadák egy romániai magyar falu mai köztudatában. thnographia, LXXX FISH, Stanley 1980 Is There a Text in This Class? The Autority of Interpretive Communities. Harvard University Press, Cambridge, ass. London FOUCAULT, ichel 1966 Les ots et les Choses. Une archéologie des sciences humaines. Gallimard, Paris GRÉD Gábor 2000 Simon Benedek, Recsenyéd mesemondója. In: Cseke Péter Hála József (szerk.): A Homoród füzes partján Dolgozatok a Székelyföld és a Szászföld határvidékéről. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda GOFFAN, rving 1999 Az én bemutatása a mindennapi életben. Thalassa Alapítvány Pólya Kiadó, Budapest GRANOVTTR, ark 1994 A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája. In: LNGYL György SZÁNTÓ Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. BK, Budapest GYÖRGY Zsuzsa 1997 gy küzdelmes élet. gy parasztasszony vallomása. rdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely GYŐRI Klára 1975 Kiszáradt az én örömem zöld fája. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 254

256 Szakirodalom HABRAS, Jürgen 1993 A metafizika utáni gondolkodás motívumai. In: Habermas J. Lyotard, J. F. Rorty, R.: A posztmodern állapot. Századvég Kiadó, Budapest HALBWACHS, aurice 1925 Les cadres sociaux de la mémoire. Librairie Félix Alcan, Paris HINTS iklós 1995 Helynevekhez kapcsolódó mondák a ezőségen. űvelődés, XLVIII HOPPÁL ihály 1970 gy falu kommunikációs rendszere. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest 1976 Széki hiedelemtörténetek. Folklór Archívum HORVÁTH István 1968 Kései dalgyűjtés agyarózdon. Korunk, XXVII agyarózdi toronyalja. Írói falurajz. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár HUNYADI András 1956 rővel is, ésszel is. Zselyki és décsei népmesék. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest HYS, Dell 1997 A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In: Pléh Csaba Síklaki István Terestyéni Tamás (szerk.): Nyelv Kommunikáció Cselekvés. Osiris Kiadó, Budapest IRH Lajos 1985 Sáska sógor. Imreh Lajos tréfás történetei. A bevezetőt ifj. Imreh Lajos, az utószót Vöő Gabriella írta. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest JAGAAS János 1984 agyaró énekes népzenéje. gy Felső-aros menti falu magyar néphagyományai ból. Palkó Attila kiegészítő gyűjtését és Zsigmond József szövegkiegészítéseit felhasználva közzéteszi Jagamas János. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest JANKÓ János 1892 Kalotaszeg magyar népe. Néprajzi tanulmány. Athenaeum, Budapest 1893 Torda, Aranyosszék és Torockó magyar (székely) népe. agyar Földrajzi Társaság, Budapest KAKAS Zoltán 2001 Felsőcsernátoni népmesék. György Ignác csernátoni mesemondó meséi. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár KALLÓS Zoltán 1971 Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1973 Új guzsalyam mellett. Lejegyezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta ~. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest KÁLÁN C. György 2001 i a baj az értelmező közösségekkel? In: Uő (szerk.): Az értelmező közösségek elmélete. Balassi Kiadó, Budapest

257 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen KÁLÁNY Lajos 1914 Hagyományok 1-2. Borbély ihály mondása után leírta és jegyzettel ellátta ~. Néphagyományokat Gyűjtő Társaság, Vác KRÉNYI György 1944 rdélyi népzene. Válogatott sorozat az új gyűjtésekből. Éneklő Ifjúság, III KSZG Vilmos 1981 A mezőségi Detrehemtelep népi gyógyászata. Népismereti Dolgozatok Kriterion Könyvkiadó, Bukarest A hiedelemtudás szerkezete. rdélyi úzeum, LIII A cseberbenézés. gy mezőségi hiedelemelem eredete és szemantikája. Néprajzi Látóhatár, I a A kincs hiedelemköre a ezőségen. In: KJNT Évkönyve 1. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, gy hiedelemkör sorsa. A garabonciás egy mezőségi falu hiedelemkészletében. In: Liszka Jozsef (red.): Néprajzi Tanulmányok Szlovákiai Néprajzi Társaság, Komarno 1994 Régi karácsonyok. Kelet Nyugat, V A román pap és hiedelemköre a mezőségi folklórban. thnographia, CVII. (1996) Jóslások a ezőségen. Bon Ami Kiadó, Sepsiszentgyörgy 1998 Két világ határán: a fűzfa. Székelyföld, II a A béka a hiedelmekben. In: KJNT Évkönyve 6. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, b Állatok a mezőségi hiedelemrendszerben. In: Füvessy Anikó (szerk.): Állatábrázolás a magyar néphagyományban. thnica, Debrecen, ezőségi hiedelmek. entor Kiadó, arosvásárhely (II. kiadás 2006) 1999a A hiedelemmondák morfológiai elemzésének néhány tanulsága. In: Benedek Katalin Csonka Takács szter (szerk.): Démonikus és szakrális világok határán. entalitástörté neti tanulmányok. TA Néprajzi Kutatóintézete, Budapest, A hiedelem. semény és szöveg. In: Balázs Géza et alii (szerk.): Folklorisztika 2000-ben. I. LT, Budapest, gy látomás. Az esemény, a reprezentáció és az ítélkezés. Kalligram. (Bratislava) a A kisebbségi sors narratív megjelenítése. Kisebbségkutatás (Budapest) 10. l Történetek a lüdércről. In: Uő: Homo narrans. mberek, történetek és kontex tusok. KOP-PRSS, Kolozsvár, a Az írás és a beszéd konfliktusa: egy írástudó asszony pere. In: Uő: Homo narrans. mberek, történetek és kontextusok. KOP-PRSS, Kolozsvár, b Népballadák a lokális emlékezet regiszterében. In: Uő: Homo narrans. mberek, történetek és kontextusok. KOP-PRSS, Kolozsvár, c Történetek a lüdércről. In: Uő: Homo narrans. mberek, történetek és kontextusok. KOP-PRSS, Kolozsvár,

258 Szakirodalom 2002d A halott biográfiája: lázadás a névtelen halál ellen. In: Uő: Homo narrans. mberek, történetek és kontextusok. KOP-PRSS, Kolozsvár, Történetek a lüdércről. In: Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Tanulmányok rdélyi Zsuzsanna tiszteletére. Gondolat urópai Folklór Intézet, Budapest, a Tájban élő ember: hiedelem és biográfia. In: Viga Gyula et alii. (szerk.): Vándorutak úzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából. Archaeolingua, Budapest, Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek, kontextusok. onográfia. I II. entor Könyvkiadó, arosvásárhely 2004a Határ, határmódosítás, határátlépés. Történetek a kisebbségi sorsról. Néprajzi Látóhatár, XIII c Torda és a malacok. Rátótiáda és művelődéstörténet. In: Pál Judit Sipos Gábor (szerk.): mlékkönyv Csetri lek nyolcvanadik születésnapjára. rdélyi úzeum- gyesület, Kolozsvár, d A lokális ballada: beszédmód és kontextus. In: Andrásfalvy Bertalan et alii (szerk.): Az Idő rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. III. L Harmattan Kiadó, Budapest, gy rontáseset. semény és interpretációk. In: Bárth Dániel (szerk.): Ünneplő. Írások Verebélyi Kincső születésnapjára. LT Folklore Tanszék, Budapest, a A lokális emlékezet: beszédmód és kontextus. In: Gagyi József (szerk.): mlékezet és kommunikáció. Narratívák az egyéni, a társas és a közsségi identitás teremtésében. Sciencia Kiadó, Kolozsvár, b Torda és a malacok. Rátótiáda és művelődéstörténet. In: kler A. ikos É. Vargyas G. (szerk.): Teremtés. Szövegfolklorisztikai tanulmányok Nagy Ilona tiszteletére. L Harmattan Kiadó, Budapest, c XX. századi betelepítések. Kisebbségkutatás 15. (2006) d Nekrológok. Székelyföld, X A népmese előadásának módja és kontextusa. thnographia, a A történelmi emlékezet alakzatai. In: SZRKÉNYI Ágnes (szerk.): Folklór és történelem. Akadémiai Kiadó, Budapest, b Élettörténetek populáris regiszterekben. In: Jakab Albert Zsolt Keszeg Anna Keszeg Vilmos (szerk.): mberek, életpályák, élettörténetek. BBT agyar Néprajz és Antropológia Tanszék Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, c Autobiographical Representations of Diaspora xistence. In: Balogh Balázs Ilyés Zoltán (edited by): Perspectives of Diaspora xistence. Akadémiai Kiadó, Budapest, d A szórványsors autobiografikus megjelenítése. In: Balogh Balázs Bodó Barna Ilyés Zoltán (szerk.): Regionális identitás, közösségépítés, szórványgondozás. Lucidus Kiadó, Budapest, Az álmokról való beszélés. In: Keszeg Vilmos Peti Lehel Pócs Éva (szerk.): Álmok és látomások a századból. I. kötet. L Harmattan, PT Néprajz Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest,

259 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 2009a 20. századi életpályák és élettörténetek In: Vargyas Gábor (szerk.): Átjárók. A magyar néprajztól az európai etnológiáig és a kulturális antropológiáig. (Studia thnologica Hungarica, XI.) L Harmattan PT Néprajz Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest, Az rdélyi ezőség néprajzi irodalma. In: KSZG Vilmos SZABÓ Zsolt (szerk.): ezőség. Történelem, örökség, társadalom. űvelődés, Kolozsvár, a agyarszovát népi gyógyászata. In: KSZG Vilmos SZABÓ Zsolt (szerk.): ezőség. Történelem, örökség, társadalom. űvelődés, Kolozsvár (lső közlése: 2007 agyarszovát népi gyógyászata. űvelődés, LX ) 2011 A történetmondás antropológiája. Kriza János Néprajzi Társaság BBT agyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár. KSZG Vilmos (szerk.) 2004 Detrehemtelep. Adatok Detrehemtelep történetéhez. Hiperborea Kiadó, Torda 2005 Specialisták. Életpályák és élettörténetek 1 2. Scientia Kiadó, Kolozsvár KISS István 1998 Vizek sodrásában. gy mezőségi falu és népe krónikája. Pallas-Akadémia, Csíkszereda KOCSIS Rózsi 1988 egszépült szegénység. Vallomás a gyermekkorról. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1997 Remények és kétségek között. gy asszony életútja. rdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2000 Nyitott könyv a lelkem. gy anya vallomása. urópai Folklór Intézet L Harmattan, Budapest KÓS Károly 2000 A ezőség néprajza. I II. entor Kiadó, arosvásárhely KOVÁCS Ágnes (főszerk.) agyar Népmesekatalógus 1 10/I. TA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest KÖVSDI KISS Ferenc 2006 Riadóra szól a harang. A ezőség településeinek helyzetképe ( ). Kráter, Budapest KŐVÁRI László 1953 rdély földe ritkaságai. Tilsch János tulajdona, Kolozsvár KRISTÓF Ildikó, SZ Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól. Tabula, 1 (1 2) KRIZA János 1863 Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény. I. kötet. Kolozsvár KÜLLŐS Imola 1988 Igaz történet, élettörténet, önéletrajz. In: VARGYAS Lajos (főszerk.): agyar néprajz V. agyar népköltészet. Akadémiai Kiadó, Budapest LAJTHA László 1947 gy magyar ráolvasó énekelt töredéke. thnographia, LVIII

260 Szakirodalom LAL Annamária NAGY Ilona 1985 Parasztbiblia. agyar népi biblikus történetek. Gondolat Könyvkiadó, Budapest LOVAS Sándor 1908 A legújabb állami telepítések agyarországon. Darányi Ignác. Kir. Földművelésügyi miniszter megbízásából írta ~. Budapest AKKAI ndre NAGY Ödön (összeállította) 1993 Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Szerkesztette Barna Gábor. agyar Néprajzi Társaság agyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete. (agyar Népköltési Gyűjtemény XX.), Budapest OHAY Tamás 2000 gyének és életutak. In: PALÁDI-KOVÁCS Attila (főszerk.) SÁRKÁNY ihály SZILÁGYI iklós (szerk.): agyar Néprajz VIII. Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, NAGY Dezső 1987 agyar munkásfolklór. Gondolat Kiadó, Budapest NAGY Ilona 1988 igaz történet. In: KIRÁLY István (főszerk): Világirodalmi Lexikon 4. Akadémiai Kiadó, Budapest, agyar mondakutatás fehér foltja: a modern mondák. A TA Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve XXIII. Akadémiai Kiadó, Budapest, NAGY Olga 1953 lőbb a tánc, azután a lakoma. ezőségi népmesék. Szerk. és bevezette: Faragó József. Állami Irodalmi és űvészeti Kiadó, Bukarest 1958 A három táltos varjú. ezőségi népmesék. Ifjúsági Kiadó, Bukarest 1960 Széki anekdoták vallásról, papról, istenről. Korunk, XX Lüdérc sógor. rdélyi magyar népmesék. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest 1973 A nap húga meg a pakulár. arosmenti, kalotaszegi és mezőségi népmesék. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár 1973a A varázserejű hős egy archaikus meserepertoárban. thnographia, LXXXIV Hősök, csalókák, ördögök. sszé a népmeséről. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1975 esék és igaz történetek Széken. Szempontok a népi próza kutatásához egy erdélyi magyar faluban. Népi Kultúra Népi Társadalom VIII a Archaikus világkép és mesehagyományozódás. Déri úzeum Évkönyve. Debrecen Széki népmesék. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1976a Realista törekvések a népi prózában. űvelődés, XXIX b Élményelbeszélések a népi prózában. űvelődés, XXIX c A mindennapok valósága. űvelődés, XXIX A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1988 A havasi sátoros. Dávid Gyula meséi. Gyűjtötte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta ~. Ciganisztikai tanulmányok 6. TA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest 259

261 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 1988a Asszonyok könyve. agvető Kiadó, Budapest 1991 Cifra János meséi. Gyűjtötte, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta ~. Akadémiai Kiadó, Budapest 1995 A népi próza állapota Havadon. Néprajzi Látóhatár, IV a Pályakép fénnyel és árnyékkal. rdélyi Gondolat, Székelyudvarhely 1996 Villási, a táltosfiú. ezőbándi, szucsági és mérai cigány népmesék. TA Néprajzi Kutatóintézete (Ciganisztikai tanulmányok 9.), Budapest NAGY Olga VÖŐ Gabriella 1974 A mesemondó Jakab István. ditura Academiei Republicii Socialiste România, Bukarest 2002 Havasok mesemondója. Jakab István meséi. (Gyűjtötte és közzéteszi ~). Új agyar Népköltési Gyűjtemény. XXVI. Akadémiai Kiadó, Budapest NIDRÜLLR Péter 1981 A mindennapok folklórja avagy a folklór mindennapjai. In: Uő (szerk.): Folklór és mindennapi élet. Válogatott tanulmányok. Folklór Társadalom űvészet 7. Népművelési Intézet, Budapest Nora, Pierre 1986 ntre émoire et Histoire. La problématique des lieux. In: Uő (dir.): Les Lieux de mémoire. Paris, Gallimard. I. XVII XLII. OLOSZ Katalin 2003 gy kiállítás emlékképei. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár 2003a Szabó Sámuel és diákjainak folklórgyűjtő mozgalma. In: Uő: Víz mentére elindultam. Tudománytörténeti, népismereti írások. entor Kiadó, arosvásárhely Ismeretlen magyar népballada Szabó Sámuel diákgyűjtőinek hagyatékában (Az ördögnek eladott leány). In: KSZG Vilmos TÖTSZGI Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 13. KJNT, Kolozsvár, OLOSZ Katalin, közzéteszi 2009 Ne mondd, anyám, főd átkának. Dimény ózesné Szabó Anna énekei. Szabéd, Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár ORBÁN Balázs 1870 A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Ráth ór kiadása, Pest OROSZ ndre 1938 Karácsonyi és újévi mondókák. rdély, XXXV ORTUTAY Gyula 1940 Fedics ihály mesél. (Új agyar Népköltési Gyűjtemény, I.) gyetemi agyarságtudományi Intézet, Budapest PALÁDI-KOVÁCS Attila 2007 Azok az ötvenes évek falun. thnographia, PALKÓ Attila 1995 agyaró. gy felső-marosmenti falu évszázadai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 260

262 Szakirodalom PÉTR László 1947 gyéniség a népkutatásban. (A Kálmány Lajos Kör Füzetei, 2.) Szeged PÓCS Éva agyar ráolvasások I II. TA, Budapest POZSONY Ferenc 1984 Álomvíz martján. Fekete-ügy vidéki magyar népballadák. Gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Pozsony Ferenc. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1994 Szeret vize martján. oldvai csángómagyar népköltészet. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár RÁDULY János 1975 Kibédi népballadák. Gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta ~. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1979 lindultam hosszú útra. A kibédi ajlát Józsefné Ötvös Sára népballadái. Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Ráduly János. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1990 Hold elejti, nap felkapja. Kibédi találós kérdések. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest RÉTHY PRIKKL iklós 1991 Az igaztörténet. Szöveg, műfaj, módszer és valóság generatív kapcsolata az élő elbeszélésben. Ontológiai megközelítés. Debrecen (Folklór és etnográfia 58.) SBSTYÉN Gyula 1902 Regös-énekek. agyar Népköltési Gyűjtemény 4., Budapest 1902a Regösök. agyar Népköltési Gyűjtemény 5., Budapest SZABÓ Judit (Gyűjtötte, a beveztő tanulmányt írta, és jegyzetekkel ellátta ~) 1977 Rózsa királyfi. Berekméri Sándor gernyeszegi meséi. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest Szabó. Attila Szabó. rzsébet 1992 Dicţionar de localita ţi din Transilvania. rdélyi helységnévszótár. Ortsnamenverzeichnis für Siebenbürgen. Kriterion Könyvkiadó, [Bukarest] SZABÓ Sámuel 2009 rdélyi néphagyományok Szabó Sámuel és gyűjtői körének szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. urópai Folklór Intézet entor Kiadó, Budapest arosvásárhely SZABÓ Á. Töhötöm 2009 Kooperáló közösségek. entor Könyvkiadó, arosvásárhely SZÉKLY Pál 1944 Bálványosváraljai ballada- és dalszövegek, töredékek. Székely Pál közlése. rdélyi úzeum TÁNCZOS Vilmos 1995 Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda (Krónika Könyvek) 1999 Csapdosó angyal. oldvai archaikus imádságok és életterük. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda (Krónika Könyvek) 261

263 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 2000 leven ostya, szép virág. A moldvai csángó népi imák képei. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda (Krónika Könyvek) 2006 Folklórszimbólumok. KRIZA János Néprajzi Társaság BBT agyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár 2010 Archaikus népi imák a ezőségről. In: KSZG Vilmos SZABÓ Zsolt (szerk.): ezőség. Történelem, örökség, társadalom. űvelődés, Kolozsvár ) (lső közlés: 2007 Archaikus népi imák a ezőségről. űvelődés, LX ) UJVÁRY Zoltán 1983 Játék és maszk I III. Debrecen 1988 Játék és maszk IV. Debrecen UTHR, Hans-Jörg 2004 The Types of International Folktales. A Classification and Bibliography I III. Suomalainen Tiedeakatemia (Academia Scientiarum Fennica), Helsinki VAJKAI Aurél 1943 Népi orvoslás a Borsavölgyében. rdélyi Tudományos Intézet, Nagy Jenő és Nagy Sándor Könyvnyomdája, Kolozsvár 1945 Tejvarázslás a Borsa völgyében. thnographia, LVI VARGA. Árpád 2001 rdély etnikai és felekezeti statisztikája. Fehér, Beszterce-Naszód és Kolozs megye. Népszámlálási adatok között. Pro-Print Kiadó, Budapest Csíkszereda VARGYAS Lajos 1976 A magyar népballada és urópa I II. Zeneműkiadó, Budapest VASS rzsébet 1938 Karácsonyi népszokásainkból. rdély, XXXV VOIGT Vilmos 1977 egyéniségkutatás (szócikk). In: ORTUTAY Gyula (főszerk.): agyar Néprajzi Lexikon 1. A. Akadémiai Kiadó, Budapest, egyéniségkutató iskola (szócikk). In: KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi Lexikon II. Cam. Akadémiai Kiadó, Budapest, A nemzetközi folklorisztika ma. Helikon, XXXVI. (1) VOIGT Vilmos BALOGH Lajos 1974 A népköltési (folklór) alkotások kritikai kiadásának szabályzata. Akadémiai Kiadó, Budapest VÖŐ Gabriella 1962 esemondás a kollektív gazdaságban. Korunk, XXI Tréfás népi elbeszélések. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest ZSIGOND Győző 1997 Három kismacska kettő közülük kommunista. Pont Kiadó, Budapest ZSIGOND József PALKÓ Attila 1996 agyaró néphagyományaiból. Szemelvények. entor Kiadó, arosvásárhely 262

264 Jegyzetek LLÉKLTK Jegyzetek 1. Kocsis János repertoárja 1.1. Népmesék Hamupipőke A király férjet keres leánya számára. Üveghegyet épít, tetejére aranyalmát helyez. A győztes legénynek az almát kell lehoznia a hegyről. A próbára a szegényember három fia is jelentkezik. A legkisebbik, a lenézett, megvetett Hamupipőke jótettéért egy fehér egér tanácsát követve táltoslóra tesz szert. Háromszor ugrat keresztül az üveghegyen, harmadszor lehozza az aranyalmát. Lakodalom után az ifjú királynak harcba kell indulnia. A véletlennek tulajdoníthatóan megfélemlíti az ellenséget, amely békekötést ajánl fel. Tündérmese és trufa kombinációja. A mese első fele az AaTh530 Az üveghegyi királykisasszony mesetípus szüzséjét követi. AaTh 530 I. Három testvér apjuk szénájának ügyelésére vállalkozik, a kisebbik egy hálás állat segítségével sikerrel jár. II. A király aranyalmát helyez az üveghegy tetejére. A lánya kezére pályázó legénynek ezt kell lehoznia. III. A hős a táltosló segítségével lehozza az almát, s addig lappang, amíg a király katonákkal keresteti meg az ügyes legényt. A szüzsé az AaTh 510 Hamupipőke meséjének keretébe illeszkedik. A legkisebb testvér a hamuban ül, családja semmibe veszi, irigy testvérei rendre kárt tesznek apjuk házában. A katonák a hamuban találják meg az aranyalmát megszerzett legényt. A második menet trufa. Az ifjú király bajára megy. Visszatértekor fűzfavesszőt vág, katonái követik példáját. A fűzfavesszőnek hasznát veszik, segítségével átjutnak az ellenség által ásott árkon. Az utolsó epizód a Szerencsés véletlen AaTh 1640 trufa III.B epizódja. A király a hasmenése miatt letolja nadrágját, katonái követik példáját, s ezzel megfélemlítik az ellenséget. AaTh 530 I+II+III+[azonosíthatatlan epizód]+aath 1640 III.B Debreceni ari Novellamese. Az első epizód az AaTh 1676 B mesetípussal (A megfogott ruhadarab) áll affinitásban. gy lány fogadásból megeteti az akasztott embert. A zsiványok ezt látva megfutamodnak, elhagyják a rablott kicset. A lány hazaviszi a kincset. 263

265 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A mese második fele az AaTh 956 típusszámú A molnár leánya. A zsiványok a lány után tudakozódnak. egtalálják, az egyikük feleségül veszi, hogy elpusztítsa. Az új férj anyjára bízza a lány elégetését. A lány túljár anyósa eszén, az anyós hal meg. A lányt keresik, egy trágyát szóró ember segít neki megmenekülni. A zsivány újra megjelenik, a lány felismeri és eltávolítják Citrom AaTh 708. A királylány a boszorkány ármánykodása miatt teherbe esik, óriásgyermeket szül. Szülei vascsónakba zárva tengerre teszik. A hirtelen megnőtt gyermek szétfeszíti a csónakot, egy királyfi kérésére elkíséri őt az óriások országába. A királyfi bajba jut, Citrom megmenti a felakasztástól. A királyfi házasságot köt Citrom anyjával. Citrom visszaváltozik emberré Virágfejű aranyember Az AaTh 502 Az aranyszakállú ember mesetípusba tartozó tündérmese. I. A király vadásza meglátja a virágfejű aranyembert. II. gy csizma segítségével foglyul ejtik, kalitkába zárják. III. A király fia szabadon engedi, s ezért a fiúnak világgá kell mennie. IV. A királyfi nagybátyja udvarába megy, az álnok szolgája azonban őt veti szolgasorba. V. A király parancsára, a virágfejű aranyember segítségével rendre elhozza az ezüst-, az arany- és a gyémántrucát. Végül az összegyűlt királyok előtt felfedi kilétét Orondi AaTh 307 Az elkárhozott királykisasszony tündérmese. I. A királylányt ördögök rabolják el. II. Kiváltásához három éjszakai próbát kell kiállni. Sok jelentkező az ördög áldozatául esik. III. Orondi kiállja a három próbát, megmenti a királylányt. A király újabb próbának veti alá a hőst. A mese az AaTh 554 Hálás állatok mesetípussal kapcsolódik össze. I. Orondi segít egy csókán. II. A csóka reggelre elhordja a palotát beárnyékoló hegyet. Orondi feleségül veheti a királylányt Barna Péter A mese több típus kombinációja. AaTh 361*A vasfejű farkas. I. Barna Péter édesanyja meghal. A fiú nagybátyjától csodás borjút kap, amelynek egyik szarvában ételek, a másikban fegyverek vannak. II. ostohája a három leányával megfigyelteti Pétert. ikor tudomást szerez a borjú csodás tulajdonságáról, el szeretné pusztíttatni. III. Péter a borjúval elmenekül. A borjú megküzd három ellenfelével. A harmadik küzdelemben elpusztul. 264

266 Jegyzetek AaTh 301 A túlvilágra vitt három királykisasszony megszabadítása. II. Péter küzdelemben útitársakra tesz szert. A kenderszakállú törpe legyőzi útitársait, Péter egy fához kötözi. A törpe elmenekül, Péter követi őt az alvilágba. III. Az alvilágban sárkányok által elrabolt királylányokra bukkan. IV. Legyőzi a sárkányokat, a lányokat megmenti. (Az epizód az AaTh 300A Párviadal a hídon mesetípus II III. epizódja szerint van kifejtve.) V. Pétert a társai az alvilágban hagyják. egmenti a griffmadár fiait, a kenderszakállú törpe kenyeret és húst keres, s a griffmadár Pétert felviszi a föld felszínére. AaTh 300 Sárkányölő vitéz. III. Bolyongása során Péter a gyászba öltözött városba ér. IV. A sárkány kútjához megy, V. legyőzi a sárkányt. A királylány kezét visszautasítja. AaTh 301 A túlvilágra vitt három királykisasszony megszabadítása mesetípus záró, VI. epizódjának megfelelően Péter megkeresi álnok útitársait. Az igazság kiderül, az álnok útitársakat megbüntetik, Péter feleségül veszi a király kisebbik leányát. AaTh361*I+II+III+AaTh301II+III+IV(AaTh300AII+III)+301V+AaTh300III+IV+ V+301VI A király fia Tipologizálhatatlan mese. Az öreg király átkot mond a fiára, hogy csak akkor tudjon megházasodni, amikor a leánytestvéréhez megszólalásig hasonló feleséget kap. A leánytestvér indul el megkeresni a feleséget. Rátalál a griffmadár által elrabolt leányra. gyütt menekülnek, a griffmadár útjába fésűt, zsebkendőt, gyűrűt dobnak, majd récévé változva elpusztítják üldözőjüket. Fává változnak, egy juhászlegény furulyát farag belőlük, s mikor fújja, a lányok sorsukat panaszolják el. A hír a királyfiú fülébe jut. A lányok visszaváltoznak, s házasságot kötnek a két legénnyel arkalf A mese az AaTh 921 arkalf mesetípus szüzséjével indul. A király benéz a szegényember házába, három kérdést tesz fel arkalfnak. arkalf talányos válaszokat ad. A király udvarába fogadja tanácsadónak. A mese trufával kontaminálódott. Ha nem látom egyiket máma, má hónap meghalak utánno. ind a hármot ke lássam. A motívumban a népdal hatása ismerhető fel: Ha egy nap nem láttuk egymást, / Két nap beteg volt A kincs A mese az AaTh 1643 A bikavásárló fa második epizódja. A félkegyelmű fia vásárba viszi a tehenet. Az úton a tehenet egy fához köti, ahol a vadállatok szétmarcangolják. A fiú a fával egyezkedik az állat áráról. A harmadik kedden a fa tövéből előbukkan az elrejtett kincs. 265

267 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 1.3. Népballadák Hóhérak, hóhérak (A megesett leány) Klasszikus ballada. Kocsis Jánosnak ritkán nyílt alkalma a ballada éneklésére. Feltételezhetően emiatt a szöveg megrövidült, töredékessé vált Bogár Imre (Betyárballada) Új stílusú betyárballada. Kocsis János a gyűjtő kérésére idézte fel. 266

268 Szójegyzék Szójegyzék ábonáment bérlet act okirat acsa atya acskó zacskó adómazsorálás adónövelés agyabugyál ver ákácfót akácfolt akasztásfa akasztófa akordeonozik harmonikázik akordion harmonika álárma riadó állopatas állapotos ambíciót tettek megfogadták amicsa amilyen ángázsál alkalmaz ángyó nagynéni ánulál töröl aprozár zöldségbolt aran arany ári ária, szérü asszan asszony ásztrány asztrahán átbutykázik átbucskázik átolvető átalvető autókár autóbusz bá bár bágábond vágábond, csavargó bagázs csomag bajonétakka bajonettekkel bakal, megbakal megmakacsolja magát bakk állvány a tűzifa fűrésszel való aprítására bál (szalma) szalmabála baráccso barátja barisnya [or.] nő, asszony barozda barázda bazin tartály, medence bestelen nagy blokk tömbház bon vásárlási jegy bonéta katonasapka boxa rekesz boxcsizma cserzett bőrből készült csizma bugas kapu búgos kapu buglya boglya burjány burján, gyom busten farönk butura tuskó butykó tuskó, rönk buzdugány buzogány ciglizik játszik cokkmokk cókmók cubák comb consiliu tanács curikkol curukkol, hátrál Csáó Ceauşescu cseresnye cseresznye csiál csinál csiált bandát bandát gyűjtött csiáltok viccet tréfálkoztak, itt: próbára tették a fiatalokat csiga csigolya csinálnok gyűlést gyűlést tartanak csobán, csobány juhpásztor csontorga kukoricaszár elszáradt csonkja csuda csoda csudája volt haragudott csumo csomó csurdékóré lecsupaszított kukoricakóró csürke csirke 267

269 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen damna hölgy dálta, dalta véső deştept okos, élelmes deszkurkálja magát feltalálja magát differencia különbség diskurál beszélget dohányárzsent dohányügynök domnu úr ducc kenyér kidudorodó sarka ebutt elbújt ecce egyszer écsapám édesapám édesám édesanyám édespám édesapám eisze talán elaktak jóllaktak emen elmegy esztergálolva esztergálva ett evett ever tükteket elver benneteket egzilál száműz fakturázza le számlázza fartal farol, hátrál felköttem felkeltem fére félre ficfák fűzfák firma farm fizessen ki nekem fizessen ki engem foaie de drum menetlevél, utazási bizonylat fosznidecka vastag deszka földikutya fogas vakond, sztyeppei védett emlősfaj (Nannospalax leucodon) gagya gatya galicka kalitka gara, gara állomás gárdábo őrségben gárdát áll őrséget áll gâsca liba gáska klikk gátá, gáttá kész (gátá van vége van, esetleg: meghal) gladicsákác gledícsia (Gleditsia triacanthos) gluga csuklya gosztát állami gazdaság grád fokozat gránico határ gra tar rostonsült gra tározás flekkenezés gúnya ruha gúnyanémű ruhanemű gyészkurkálja magát feltalálja magát, eligazodik, megfejt, megold valamit gyümőcsös gyümölcsös hagyj le a bolondságról elég volt a bolondozásból hai gyere hálba söröskorsó hándrábándrá hangulatfestő szó, hozzávetőleges jelentése: tiritarka, szedettvedett hásztán hát aztán hátgirinc hátgerinc házsártéraskadni zsörtölődni hengerész iskola hengerész szakképzés hengerikázik hengergőzik hodály tanya hunya alatt hóna alatt icce 0,8 liter instrukcia katonai gyakorlat, kiképzés insztrujál kiképez internát (iskolai) bentlakás invesztíció beruházás jádzik játszik jászjábo jászolába jerbicsidálás gyomirtózás 268

270 Szójegyzék kaja étel kalány kanál karaskosár karoskosár karához kötötte karjához kötötte kargyaznak kardoznak kártéla, kártélla jegy kemin kultur kultúrotthon klánéta tárogató kocka sajátos helyi szóhasználat a falu négy háznegyedének megnevezésére kócsald bé kulcsold be kollektív kollektív gazdaság, tsz komándánt parancsnok komiszáriát rendőrbiztosi hivatal komiszió bizottság komplekt teljes koncsentra munkaszolgálat konfiszkálás eltulajdonítás kopac kopasz korturár koldus, kéregető kóta kvóta kotingoj serdülő legény kölös köles kucsa kutya kukker távcső kukurica kukorica kultúr kultúrotthon kurázsis bátor kurkál összezavar; kikurkál megoldja a helyzetet küsködik küzd lájbi mellény leblokál lezár, lerögzít lemurál, meglemurál felvilágosít, meggyőz ler sütő letaxál lefizet, itt: kibérel liceul seral esti líceum locotinent hadnagy locţiitor politic politikai nevelő tiszt má mert macher huncut, agyafúrt maghiar magyar mánta katonakabát matoláljuk le motolláljuk le mázso mázsa mazsorálás növelés meen fe megy fel méénk mieink megbútt elbújt megcsinálto az egyetemet elvégezte az egyetemet megherget háborgat megköröpel kinyomoz; körülvesz megtréfel megtréfál mejje melle micsa micsoda milícia rendőr mohorka rossz minőségű dohány mokán, mokány havasi román személy mokanyica alacsony, havasi ló monsz mondasz mucsakság mocskosság, piszkosság mucskas mucskos, piszkos mulko múltkor muntya havas mü mi nálloja nála navétázik ingázik ne tegyen többet, mint amennyit én tudak ne mutassa magát nálam okosabbnak nyirkat kap megnedvesedik nyüszüágy nyoszolya, ágy oan olyan obligáció kötelezettség ókka itt: betegsegélyző onoka unoka otthonnot otthonról 269

271 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen összebakalódtak összeverekedtek pártikulár magánvállalkozó, itt: magánorvos perfektül tökéletesen périada itt: a sorkatonaság eskületétel előtti része pesel pisil picsmallani pitymallani pikét járőr pityóka burgonya plásza nejlonzacskó, szatyor pofat pofont policáj rendőr polyva pelyva porand porond, homok porcsfű porcsin keserűfű (Polygonum aviculare) porhárt bőrből készült katonatáska, térkép, iratok számára praktika szakgyakorlat praktika tanár szakoktató préfábrikát betonelemgyár prefektül perfektül prémilitár katonai előképzésen részt vevő férfi premilitaria katonai előképzés primár polgármester prim-szekretár főtitkár produkál termel projekt terv putton puttony ráfoztak szekérkereket fém abronccsal láttak el ránkor neheztelés, harag remorka utánfutó rengló szilva ringló reper támpont revolúció forradalom rosszul viszi rosszul megy a sora valakinek röggön röntgen 270 sántier munkatelep sarak itt: sarok séf főnök sef de pava tűzoltófőnök semn jel spága csúszópénz spájsz kamra spálier oszlop stráf stráfszekér strámfli strimfli, harisnya strekk utca suppol átköltöztet suttonba suttyomban szabadáléban szabadjára engedve, elhagyatva szalutál tiszteleg szantinél, szántinél, szántinéla őrszem szédu sediu, központ, székhely sze hiszen szekció részleg szekretár titkár szekundábo másodpercben szekuritátya titkosrendőrség szekurista állambiztonsági személy szekus állambiztonsági személy szémété (ST) gép- és traktorállomás szerdzsent szakaszvezető szervéta terítő, terítőkendő szetter szvetter szfát tanács, néptanács szondázs szúrópróba szora nővér, ápolónő szpór serény sztivuitor rakodógép szublokotinent alhadnagy szunnyag szúnyog tábornak tábornok ták verés tarisnya tarisznya tééd tied

272 Szójegyzék tepertyű tepertő tér fér térgyel térdel termocsentrála hőerőmű toppat csinál tapodtat lép tovarasia, tova ra şia társulás töröbúza törökbúza, kukorica tő tű tránszporál toloncol transzportál szállít tránszport szállítás trátámént kezelés tren vonat trénszekér tábori szekér trombon harsona turma juhnyáj tüszely tűzhely tüzesgép cséplőgép ucenic inas ungurakhaz magyarokhoz unifikál egyesít unitatea katonai alakulat utat ad nekiek elengedi, szabadon engedi őket uzmara zúzmara vájling fémedény válábil érvényes varizsló harizsló, piszkafa vattak vagytok vellek velük venike venyige verifikál ellenőriz vinklis L alakú (ház) zápiszka igazolvány zootechnika állatfarm zsorda bot 271

273 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Tárgymutató ádámcsutka 57 aktivista, rendőr , , 137, állatok 56 57, 59 60, 66, 160, bajusz 57 beköltözés 81, 84, 86 89, 91 92, 94, 96, , , 162 belépés a kollektív gazdaságba 91, betegség 57, 76 78, búza megrontása 60 disznóvágás 57 dohány 56 dörgés 59 egér 60 elvándorlás 85, 89 90, 92, 95, 97, , , 153, 160 étkezés 189 felekezetek 129, 188 fonó 73 földreform 79, 88, 96 front 63, 86, 90, 98, , 113 futball 182 galamb 56, 186 gólya 56 gyár 69 gyógyítás hadifogság 63, 75, holdutazás 72 időjárás 56, 59, 65 66, 160 igézés 61 ingázás interetnikus viszonyok iskola 145, 154, 166, jégverés 66 Jézus 62 juhok megrontása 60 kalász 56 karácsony 172 kártyázás 86, 180 katonai szolgálat 64, 165 kenyérsütés 57 kígyó 56, 59 kirándulás 182 kocsma 160 kollektív gazdaságban 135, kórház 70 kuláksors , 136, 138, , 165 kutya 57 kvóta 130, , 143 lakodalom 175 lelkész 164 lidérc 58 ló 160, 185 lopás majompiac 184 május menekülés , 161 menekültek mesélés 64, 76, 171, 184 mozi 181 munka 171, munkaszolgálat

274 Tárgymutató névnap 175 nőnap 174 növények 56, 60, 187 nyári tánc 73 74, 162, ördög 58 pénzbeváltás 150 piritista 61 prikulics 57 rádió 180 sárkány 59 szánkózás 182 szárazság 65, 160 szentember 57 szerelemgyermek 88, , 170 szilveszter 173 színjátszás 177 szomszédok 191 szórakozás 64 76, 86, 162, Sztálin halála szüret 171 tanító 164 tej megrontása 60 Tejút 56 tekézés 182 teknősbéka 56 telek 79 80, 84, 90 templom 72 templomgyalázás 61 tévé 181 tolvajlás 192 tragédiák 86, 127, 167 udvarlás 190 utazás 69, , , , 168 vásár 67 Vasgárda 124 vendégmunka villám 56 villámütés 86 víziborjú 60 zenészek zöldág

275 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Helynévmutató Albertirsa agyarország (Pest m.) Albis megszűnt telep arosludas közelében Alsó- és Felsőszentmihály ihai Viteazu (Kolozs m.) Alsódetre l. Alsódetrehem Alsódetrehem Tritenii de Jos (Kolozs m.) Andrási l. Andrássytelep Andrássytelep Avrămeşti (aros m.) Arad Arad (Arad m.) Aranyosegerbegy Viişoara (Kolozs m.) Aranyosgerend Luncani (Kolozs m.) Aranyosgyéres Câmpia Turzii (Kolozs m.) Aranyoslóna Luna (Kolozs m.) Aranyospolyán Poiana-Turda, Tordába beépült település (Kolozs m.) Bács l. Kisbács Bágyon Bădeni (Kolozs m.) Baks agyarország (Csongrád m.) Bakó Bacău (Bacău m.) Balánbánya Bălan (Hargita m.) Báld Balda (aros m.) Bánffyhunyad Huedin (Kolozs m.) Bârlad Bârlad (Vaslui m.) Bécs Ausztria Belgrád Szerbia Bogát l. Bogátpuszta Bogátpuszta Bogata (Kolozs m.) Bolduc Bolduţ (Kolozs m.) Borév, Borrév Buru (Kolozs m.) Borosjenő Ineu (Arad m.) Borszék Borsec (Hargita m.) Botoşani Botosán (Botoşani m.) Bozs l. Kolozsbós Bő Boian (Kolozs m.) Bősárkány agyarország (Győr-oson- Sopron m.) Brad Brad (Hunyad m.) Brassó Braşov (Brassó m.) Brassóföldvár l. Földvár Bucium Bucsony (Fehér m.) Bukarest Bucureşti Buza u Buzău (Buzău m.) Câmpeni Topánfalva (Fehér m.) Cikud, Cikugy Valea Largă (aros m.) Csán, Csány l. ezőcsán Csekelaka Cecălaca (aros m.) Csíkszereda iercurea Ciuc (Hargita m.) Csipoján l. Bolduc Csombord Ciumbrud (Fehér m.) Debrecen agyarország (Hajdú-Bihar m.) Dés Dej (Kolozs m.) Detre l. Alsódetrehem gerbegy l. Aranyosegerbegy Élesd Aleşd (Bihar m.) nyed l. Nagyenyed Félix Félixfürdő, Băile Felix (Bihar m.) Fehérvár l. Gyulafehérvár Felsődetre l. Felsődetrehem Felsődetrehem Tritenii de Sus (Kolozs m.) Focşani Focşani (Vrancea m.) Földvár Feldioara (Brassó m.) Földvár Székelyföldvár (Fehér m.) Fráta l. agyarfráta Futásfalva Alungeni (Kovászna m.) Füzesabony agyarország (Heves m.) Galac Galaţi (Galaţi m.) Gerend l. Aranyosgerend Gerendkeresztúr Cristur (aros m.) Gerla Gherla, Szamosújvár (Kolozs m.) 274

276 Helynévmutató Gyéres l. Aranyosgyéres Győr agyarország (Győr-oson- Sopron m.) Gyulafehérvár Alba Iulia (Fehér m.) Hadré l. Hadrév Hadrév Hădăreni (aros m.) Harasztos Călăraşi (Kolozs m.) Hete l. Hetény, Szlovákia Hetény Chotín, Szlovákia Hévíz l. aroshévíz Iaşi Iaşi (Iaşi m.) Irsa l. Albertirsa Jára l. Járavize Járavize Iara (Fehér m.) Kackó Câţcău (Kolozs m.) Kajántó Chinteni (Kolozs m.) Kalotaszentkirály Sâncraiu (Kolozs m.) Kenderes Cânepişti (Kolozs m.), tanya Aranyosgyéres és Ploszkos között Keresztúr l. Gerendkeresztúr Keszü l. ezőkeszü Kézdiszászfalu Săsăuşi (Kovászna m.) Kézdivásárhely Târgu Secuiesc (Kovászna m.) Kijev Kijiv, Ukrajna Kisbács Baciu (Kolozs m.) Kiskunfélegyháza agyarország (Bács- Kiskun m.) Kissebes Poieni (Kolozs m.) Kodis tanya Aranyosegerbegy határában Kók l. ezőkók Kolozs Cojocna (Kolozs m.) Kolozsbós Boju (Kolozs m.) Kolozsvár Cluj (Kolozs m.) Komárom Komarno, Szlovákia Komáromszentpéter Svätý Peter, Szlovákia Kövend Plăieşti (Kolozs m.) Leipzig Leipzig, Németország Linc l. Lincitanyák Lincitanyák Linţ (aros m.) Linz Linz, Ausztria Livezeni Livezeni (Argeşi m.) Lóna l. Aranyoslóna London London, Anglia Londra l. London Ludas l. arosludas Ludasi-telep l. Andrássytelep Lugos Lugoj (Temes m.) agyaralmás agyarország (Fejér m.) agyarfráta Frata (Kolozs m.) agyarpalatka Pălatca (Kolozs m.) agyarszovát Suatu (Kolozs m.) a ra şeşti ărăşeşti (Vrancea m.) arcelháza arcelová, Szlovákia arosest l. ărăşeşti arosgombás Gimbaş (Fehér m.) arosludas Luduş (aros m.) arosvásárhely Târgu ureş (aros m.) edgyes ediaş (Szeben m.) ezőcsán Ceanu are (Kolozs m.) ezőkeszü Chesău (Kolozs m.) ezőkók Pădureni (Kolozs m.) ezőőrke Urca (Kolozs m.) ezőszava Sava (Kolozs m.) ezőszengyel Sânger (aros m.) ezőzáh Zau de Câmpie (aros m.) izil izil (Prahova m.) ócs ociu (Kolozs m.) ogoşoaia ogoşoaia (Ilfov m.) Nagycsány l. ezőcsán Nagyenyed Aiud (Fehér m.) Nagyesküllő Aşchileu are (Kolozs m.) Nagysármás Sărmaş (aros m.) Nagyvárad Oradea (Bihar m.) Olthévíz Hoghiz (Brassó m.) 275

277 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen Örke l. ezőőrke Palatka l. agyarpalatka Pápa agyarország (Veszprém m.) Petruzsén l. Petrozsény Petrozsény Petroşani (Hunyad m.) Piatra Neamţ Karácsonkő (Neamţ m.) Ploieşti Ploieşti (Prahova m.) Polyán l. Aranyospolyán Radnót Iernut (aros m.) Régen l. Szászrégen Reszkrucs Válaszút (Kolozs m.) Romándellő Dileu Vechi (aros m.) Sa lciva, Sa lciua Szolcsva (Fehér m.) Sármás l. Nagysármás Sepsiszentgyörgy Sfântu Gheorghe (Kovászna m.) Sinfalva Corneşti (Kolozs m.) Sinka Şinca (Brassó m.) Soreco azonosítatlan tanya Szapárfalva Szapáryfalva, Ţipari (Temes m.) Szászfalu l. Kézdiszászfalu Szászrégen Reghin (aros m.) Szava l. ezőszava Szeben Sibiu (Szeben m.) Székelyföldvár Feldioara (Fehér m.) Székelyhíd Săcueni (Bihar m.) Székesfehérvár agyarország (Fejér m.) Szengyel l. ezőszengyel Szentjakab Iacobeni (Kolozs m.) Szentkirály Sâncrai, ma Aranyosgyéres része Szentkirály l. Kalotaszentkirály Szentmihály l. Alsó- és Felsőszentmihály Szentpéter l. Komáromszentpéter Szolcsva Sălciua (Fehér m.) Szovát l. agyarszovát Szováta Sovata (aros m.) Tatabánya agyarország (Komárom- sztergom m.) Temesvár Timişoara (Temes m.) Tiraspol oldva Tóhát Tăureni (aros m.) Topánfalva Câmpeni (Fehér m.) Toplica aroshévíz (Hargita m.) Torda Turda (Kolozs m.) Tordatúr Tureni (Kolozs m.) Tornya Turnu (Arad m.) Torockó Rimetea (Fehér m.) Túr l. Tordatúr Újszentes Dumbrăviţa (Temes m.) Unirea Felvinc (Fehér m.) Urziceni Urziceni (Ialomiţa m.) Válaszút Răscruci (Kolozs m.) Várad l. Nagyvárad Várfalva oldoveneşti (Kolozs m.) Vásárhely l. arosvásárhely Verespatak Roşia ontana (Fehér m.) Virágos l. Virágosvölgy Virágosvölgy Valea Florilor (Kolozs m.) Zá, Záh l. ezőzáh Zilah Zalău (Szilágy m.) Zilaj l. Zilah Zselyk Jeica (Beszterce-Naszód m.) Zsuk Jucu (Kolozs m.) 276

278 Tárgymutató Adatközlők jegyzéke 1. Albert Ferencné Székely Julianna Albert Ferenc Csegezi Gyula 1926, Bágyon 4. Csegezi Gyuláné Kocsis 1927, Bágyon 5. Csernáczki Samuné Soós Régina Fehér Ferencné Fehér Ferencné Oláh rzsébet 1941 (született Gerendkeresztúron) 8. Fehér Zoltánné Kocsis rzsébet Keszeg Albert Keszeg Albertné Székely Gizella Keszeg Dezső Keszeg Vilmosné Tóth rzsébet Keszeg Józsefné Balogh Piroska Keszeg Levente Keszeg Leventéné Simon dit Kocsis János Kocsis József Kovács Kálmán oldvai Béla oldvai Béláné Fülöp telka oldvai Ferencné Böjthe argit oldvai Jenő oldvai József oldvai Józsefné Sebesi Rozália 1935 (Aranyospolyánban született) 25. oldvai Sándor Nagy ihály 1937 (Szinden született) 27. Nagy ihályné rős Anna 1938 (Felsődetrehemben született) 28. Péter Sándor Péter Sándorné Kántor Rozália 1936 (arosludason született) 30. Rancsó Attila Rus Gheorghéné Keszeg Irén Simon Istvánné Kovács Rozália argaretta Szabó József Szász Ferenc 1937/ Szász Ilona Szász István Szász Istvánné Kovács Éva

279 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 38. Szász Jenő Szász Jenőné Farkas Gizella Szász Sándor Szász Sándorné Tóth argit 1939 (arosludason született) 42. Székely György Székely Györgyné TakácsTeréz 1939 (arosgombáson született) 44. Tasnádi Árpád Tasnádi Árpádné Fülöp Annamária Tóth Zoltánné Osváth Ildikó 1958 (Felsődetrehemben született) 47. Tóth János Tóth Jánosné Jakab Jolán Török iklós 1944 (Felsődetrehemben született) 50. Török iklósné Kocsis Anna 1949 (ezőcsánban született) 51. Venczel Sándor Vigh Antalné Halmágyi lla 1933 (Alsó-Felsőszentmihályon született) 278

280 A DVD tartalomjegyzéke A DVD tartalomjegyzéke A DVD-n szereplő képek jegyzéke F_01. Szüret, 1975 K_01. Család, 1920 K_02. Család, 1920 K_03. Kórházban, súlyos beteg mellett, 1930 K_04. Portré, 1920 K_05. Házaspár, 1920 K_06. Legény, 1930 K_07. Család, 1930 K_08. Katona, 1920 K_09. Család, testvérek, 1940 K_10. Család, testvérek, 1940 K_11. Család, apa és fia, 1940 K_12. Őrségben, 1940 K_13. Életkép, 1940 K_14. Temetés, 1960 K_15. Temetés, 1960 K_16. Kirándulás, 1960 K_17. Konfirmáció, 1960 K_18. Temetés, 2000 K_19. Épület, 1970 K_20. Lakodalom, 1975 K_21. Lányok a padon, 1990 K_22. Tavaszi munkálatok a gyümölcsösben, 1972 K_23. Konfirmáció, 1966 K_24. Iskolában, 1965 K_25. Konfirmáció, 1955 R_01. Óvodások, 1955 R_02. Iskolások, 1960 R_03. Iskolások, 1965 R_04. Iskolások, 1965 R_05. Iskolások, 1965 R_06. Konfirmáció, 1965 R_07. Lányok, 1965 R_08. Család, 1975 R_09. Kirándulás,

281 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen R_10. Katona temetése, 1970 R_11. Keresztelő, 1970 R_12. Temetés, 1980 R_13. Temetés, 1980 T_01: Család, 1956, Albisi-telep T_02: Család, nagymama unokákkal, 1981 T_03: Család, testvérek, 1957 T_04: Iskolásfiú, 1967 T_05: Iskolában, 1968 T_06: Iskolai évzáró, 1980 T_07: Évzáró, 1968 T_08: Iskolai tabló, 1969 T_09. sküvő, 1982 T_10. Kézimunkáló asszonyok az iskolában, 1981 T_11. Szüret, mustkészítés, 1980 T_12. Óvodai évzáró, 1976 T_13. Iskolában, 1984 T_ osztályosok búcsúképe, 1984 T_15. Óvodai búcsúünnep, 1987 T_16. Család, anya fiaival, 1985 T_17. Színjátszók, 1998 _01. Család, ifjú pár, 1935 _02. Fiatalok, katonák, 1940 _03. Család, anya fiával, 1940 _04. Család, 1940 _05. Legények, 1950 _06. Legények biciklivel, 1960 _07. Legények biciklivel, 1960 _08. Cimborák, 1965 _09. Gazda, 1950 _10. Cséplés, 1960 _11. Fiatalok, szüret, 1960 _12. sküvő, 1958 _13. sküvő, 1958 _14. Család, anyák és gyermekek, 1960 _15. Kirándulók, vendéglőben, 1965 _16. Kirándulók, a tsz járművével, 1965 _17. Az áruház avatása, 1966 _18. Szüretelők, 1970 _19. Kirándulók, 1965 _20. Óvodások,

282 A DVD tartalomjegyzéke _21. Konfirmáció, 1972 _22. Színjátszók, 1976 S_01. Család, 1955 S_02. Család, 1962 S_03. Ballagás, 1957 S_04. Asztalosműhely, 1959 S_05. űhelyben, 1947 S_06. Temetés, 1963 S_07. Férfiak, 1960 S_08. gyütt a család, 1960 S_09. Kirándulók, 1956 S_10. Kirándulók, 1947 S_11. Kirándulók, 1965 S_12. éhészkedés, 1970 Sz_01. Vőfélyek, 1920 Sz_02. Legények Amerikában, 1924 Sz_03. Lakodalom, ckeni-telep,1955 Sz_04. Lakodalom, ckeni-telep, 1955 Sz_05. Lakodalom, ckeni-telep, 1956 Sz_06. Lakodalom, ckeni-telep, 1956 Sz_07. Istentisztelet, ckeni-telep, 1950 Sz_08. Legények, kerékpárral, 1959 Sz_09. Legények, kerékpárral, 1959 Sz_10. Gazda, állataival, 1980 Z_01. A detrehemtelepi templom Z_02. A detrehemtelepi templom Z_03. Utca Z_04. Utca Z_05. Utca Z_06. Utca Z_07. Pad Z_08. Temető Z_09. Temető Z_10. Beszélgetőtárs Z_11. Beszélgetőtárs Z_12. Beszélgetőtárs 281

283 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen A DVD-n szereplő hangfelvételek DW_A0089 Részlet a számú, a Soós család történetét elmondó szövegből. A beszélő 90 éves nő. A felvétel időpontja: december 29. A hangfelvétel időtartama 07,06 perc. DW_A0128 Részlet a számú, a szomszédok közötti kapcsolatot megörökítő szövegből. A beszélő 73 éves férfi. A felvétel időpontja: július 25. A hangfelvétel időtartama 03,03 perc. DW_C0097 Részlet a számú, az 1944 szeptembere háborús élményeit felelevenítő szövegből. A beszélő 79 éves nő. A felvétel időpontja: január 30. A hangfelvétel időtartama 02,40 perc. DW_A0104 Részlet a számú, az 1944 szeptembere háborús élményeit felelevenítő szövegből. A beszélő 74 éves férfi és 83 éves nő. A felvétel időpontja február 26. A hangfelvétel időtartama 06,57 perc. DW_D0144 Részlet a számú, a kollektív gazdaságban töltött időt felidéző szövegből. A beszélő 88 éves nő. A felvétel időpontja december 1. A hangfelvétel időtartama 02,08 perc. DW_A0105 Részlet a számú, a külföldi vendégmunka élményeit tartalmazó szövegből. A beszélő 51 éves férfi. A felvétel időpontja február 26. A hangfelvétel időtartama 10 perc. DW_D0142 Részlet a számú, a Török család történetét elmondó szövegből. A beszélgető 67 éves férfi. A felvétel időpontja dec. 1. A hangfelvétel időtartama 10,19 perc. A DVD-n található lakosság-jegyzék tarsadalom.doc: Detrehemtelep magyar lakossága között. 818 személy adatai: név, szülők neve, születés, keresztelés, konfirmáció, házasság, elhalálozás dátuma, házastárs és gyermek neve. 282

284 A DVD tartalomjegyzéke Források: ÁLv. 235/7 = Protocolul botezaţilor, cununaţilor şi morţilor al Parohiei Triteni Kolozsvári Állami Levéltár. 237/7. Dt. Cs. 3A = A detrehemi ref. egyházközség családkönyve febr. 1-től [2003-ig]. Detrehemtelepi református irattár. Dt.A. 3A = A detrehemi egyházközség anyakönyve 1959-től. Detrehemtelepi református irattár. Dt. A. 3B = A detrehemi ref. egyházközség születési ill. keresztelési, házasságkötési és temetési anyakönyve 1950-től [1979-ig]. Detrehemtelepi református irattár. Rövidítések: Sz. = született; K. = keresztelték; Kf. = konfirmálták; H. = házasságot kötött; h. = meghalt. 283

285 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen RZUAT Colecţia de izvoare etnografice Oameni şi contexte (mberek és kontextusok) a fost iniţiată în 2008 de Catedra de tnografie şi Antropologie a Universităţii Babeş Bolyai din Cluj-Napoca. Conform tradiţiei acestei colecţii de cărţi, prezentul volum cuprinde un corpus de naraţiuni înregistrate în a doua parte a secolului 20. în satul Triteni (Colonia). Corpusul este constituit din două mari capitole. Primul capitol cuprinde naraţiunile tradiţionale ale unui narator. Kocsis János ( ) s-a născut şi a trăit în regiunea Câmpiei Transilvaniei. Trăind multă vreme într-un cătun, s-a socializat într-o societate tradiţională, de agricultori, devenind după colectivizarea agriculturii muncitor în industrie în oraşul apropiat. Din tradiţie a însuşit pe cale orală o cultură arhaică, pe care a utilizat-o pe tot parcursul vieţii, ca o formă a autoexprimării, a interpretării mediului înconjurător, a cultivării rituale a tradiţiei. A practicat povestitul în cadrul familiei, între vecini, cu ocazia muncilor colective, în timpul navetei şi în pauzele de masă de la locul de muncă. Repertoriul lui înregistrat şi prezentat în volumul de faţă constă din 9 basme, 2 balade, 42 legende mitice şi 2 legende religioase, 3 colinde epice. La acest repertoriu se adaugă povestirea autobiografică a povestitorului, precum şi amintirile membrilor familiei şi a consătenilor legate de personalitatea acestuia şi a obiceiului său de a povesti. În capitolul doi sunt publicate naraţiunile aceluiaşi mediu social, înregistrate de la contemporanii şi consătenii lui Kocsis János, 51 persoane. Spre deosebire însă de repertoriul tradiţional, aceste naraţiuni, înregistrate în formă de interviuri, prezintă evenimentele biografice ale locuitorilor satului, evenimentele sociale şi istorice trăite şi înfruntate de colectivitate dealungul secolului 20. Naraţiunile se grupează în jurul următoarelor teme: istoria localităţii de la fondarea ei (sub formă de colonie) din 1903 până în prezent, istoria celor 53 familii fondatoare şi a familiilor venite ulterior din exterior, naraţiuni biografice ale locuitorilor satului, naraţiuni legate de războaie, deportări, viaţa minoritară, religioasă, colectivizarea agriculturii, viaţa din era comunistă, migraţie şi călătorii, viaţa comunitară, şcoala, petrecerea timpului liber, viaţa cotidiană, natură. Spre deosebire de naraţiunile tradiţionale şi rituale, aceste naraţiuni contribuie la reprezentarea identităţii comunităţii, a familiilor şi a indivizilor, a vieţii cotidiene, la interpretarea evenimentelor istorice şi sociale, la socializarea indivizilor. Volumul prezintă în acelaşi cadru două lumi, două strategii narative diferite. Ambele repertorii, ambele strategii narative aparţin aceleaşi societăţi, fiind de fapt paralele. Studiul de încheiere prezintă paradigmele şi metodele analizelor naratologice, paradigmele şi rezultatele cercetărilor naraţiunilor din Câmpia Tarnsilvaniei, istoria localităţii, analiza tematică şi pragmatică a celor două corpusuri de texte, a celor două strategii de povestit. Cuvintele cheie ale analizei sunt: naraţiune, reprezentare narativă, situaţie narativă, strategie narativă, act narativ, repertoriu narativ, relaţie narativă, atitudine narativă. DVD-ul anexat volumului conţine înregistrări audio, fotografii şi lista populaţiei localităţii. 284

286 Rezumat Keszeg Vilmos s-a născut în A absolvit la Universitatea Babeş-Bolyai din Cluj, specializarea limbă şi literatură maghiară şi franceză. În prezent este profesor universitar al Catedrei de tnografie şi Antropologie aghiară. Domenii de cercetare: cariere şi biografii individuale şi colective, mitologia contemporană, cultura populară scrisă, structuri narative cotidiene. ste autorul volumelor: A folklór határán. A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken [Periferia folclorului. Poezii populare scrise în Zona Arieşului]. Kriterion, Bucureşti. 1991; Kelt levelem. gy mezőségi parasztasszony levelezése [Scrisorile unei ţa ra nci din Câmpia Transilvaniei]. Debrecen. 1996; Jóslások a ezőségen. tnomantikai elemzés [Divinaţii în Cîmpia Transilvaniei. Analiza etnomantica ]. Bon Ami, Sfîntu Gheorghe. 1997; ezőségi hiedelmek [itologie populara în Câmpia Transilvaniei]. entor, Târgu ureş. 1999; Homo narrans. mberek, történetek és kontextusok [Homo narrans. Oameni, povestiri, contexte]. KOP-PRSS, Cluj. 2002; Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek és kontextusok [Folclorul Zonei Arieşului. Texte populare şi contextele lor]. I II. entor, Târgu ureş. 2004; gy Hir Adás a Késő aradékhoz századi erdélyi toronygombiratok [emoriale din globurile bisericeşti din secolul ]. entor, Târgu ureş. 2006; Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség [Alfabetizare, obiceiurile scrisului, cultura populara scrisa ]. KJNT BBT, Cluj. 2008; A történetmondás antropológiája [Antropologia povestitului]. BBT-KJNT, Cluj,

287 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen SUARY The ethnographical series entitled People and Contexts started in 2008 as a project of the Hungarian Department of thnography and Anthropology at Babeş Bolyai University, Cluj-Napoca. Similarly to the former publications of documents the present volume includes a corpus of narratives recorded in the second half of the 20 th century in Detrehemtelep (Triteni Colonia). The corpus is made up of two main chapters. Part I. of the book includes the traditional narratives of one narrator. Kocsis János ( ) was born in Transylvania, in ezőség region. He lived in a hamlet (Detrehemtelep), has been socialized in a traditional community of farmers and becoming a factory worker in the nearby town after the collectivization of agriculture. He acquired an oral archaic culture used throughout his life as a form of self-expression, of environmental interpretation and cultivation of the ritual tradition. He practiced storytelling in the family, at the collective works, during the commute and during meal breaks at work. His recorded repertoire presented in this volume is made up of 9 folk-tales, 2 ballads, 42 mythical legends, 2 religious legends and 3 Christmas carols. His repertoire is complemented with his own autobiographical story and the memoires of the family and villagers related to his personality and his habits of storytelling. Part II. of the book includes the narratives of the same social environment, recorded narratives of Kocsis János s contemporaries and fellow villagers 51 people. Unlike the traditional repertoire these narratives, these recorded interviews present the biographical events of the villagers, and they are interpretations of social and historical events experienced and faced by the community along the 20 th century. The narratives are grouped around the following themes: village history from its founding (in 1903) to the present, the history of the 53 founding families and the history of families subsequently coming from outside, biographical narratives, narratives about the wars, deportations, minority life, religious life, collectivization of agriculture, Communist-era life, migration and travel, community life, school-life, leisure, everyday life and nature. Unlike traditional and ritual narratives, these narratives contribute to the representation of the identity of the community, of families and individuals, to the representation of everyday life, to the interpretation of historical and social events and to the socialization of the individuals. The volume presents two different worlds and two different narrative strategies. Both repertories, both narrative strategies belong to the same society, they are actually parallel. The study presents the paradigms and methods of narratological analysis, the paradigms and results of narratives research in ezőség, the history of the village (Detrehemtelep), thematic and pragmatic analysis of the two corpus of texts, of the two strategies of storytelling. The keywords of the analysis are: narrative, narrative representation, narrative situation, narrative strategy, narrative act, narrative repertoire, narrative relation, narrative attitude. The DVD attached to the present volume contains audio records, photos and the village population list. 286

288 Summary Vilmos Keszeg was born in He studied Hungarian and French language and literature at the University of Cluj. His is now professor and head of department of the College for Hungarian thnology and Anthropology at the same University. His main field of research is in the redefinition of the role of biographical texts, contemporary mythologies and storytelling. He published the following books: A folklór határán. A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken. Kriterion, Bukarest. 1991; Kelt levelem. gy mezőségi parasztasszony levelezése. Debrecen. 1996; Jóslások a ezőségen. tnomantikai elemzés. Bon Ami, Sepsiszentgyörgy. 1997; ezőségi hiedelmek. entor, arosvásárhely. 1999; Homo narrans. mberek, történetek és kontextusok. KOP-PRSS, Kolozsvár. 2002; Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek és kontextusok. I II. entor, arosvásárhely. 2004; gy Hir Adás a Késő aradékhoz századi erdélyi toronygombiratok. entor, arosvásárhely. 2006; Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. KJNT BBT, Kolozsvár; A történetmondás antropológiája. BBT- KJNT, Kolozsvár,

289

290 Kocsis János repertoárja Népmesék KÉPLLÉKLT 1. Kocsis János 2. esélés közben 289

291 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 3. Feleségével 4. Tánc közben, a nyugdíjba vonuláskor 290

292 Képmelléklet 5. unkatársak között 6. Nyugdíjba vonulás 7. Családjával, nyugdíjba vonuláskor 291

293 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 8. Rokonok között 9. Lakodalomban Lakodalomban

294 Képmelléklet 11. Fürdőn 12. Lánya esküvőjén 13. Anyja temetése 293

295 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 14. Katona fiai 15. Testvére, arika 294

296 Képmelléklet 16. A családi ház 17. Sírjánál 295

297 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 18. A felsődetrehemi templom 19. A detrehemtelepi templom 296

298 Képmelléklet 20. Utca 21. Utca 22. Utca, paddal 297

299 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 23. Átalakított telepes ház 24. Átalakított telepes ház 298

300 Képmelléklet 25. Átalakított telepes ház 26. Átalakított ház 299

301 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 27. Beszélgetőtárs 28. Beszélgetőtárs 29. Beszélgetőtárs 30. Beszélgetőtárs 300

302 Képmelléklet 31. Beszélgetőtárs 32. Beszélgetőtárs 33. Beszélgetőtárs 301

303 Keszeg Vilmos: Történetek és történetmondás Detrehemtelepen 34. Teleptörlesztési könyvecske 35. A detrehemtelepi falumonográfia borítója,

304 Képmelléklet 36. Nagy György telepes háza 37. Nagy György telepes háza 303

305

306