A MENNYEI ATYA SZÓL SZERETETT GYERMEKEIHEZ

Átírás

1 A MENNYEI ATYA SZÓL SZERETETT GYERMEKEIHEZ 1

2 A MENNYEI ATYA SZÓL SZERETETT GYERMEKEIHEZ Imprimatur: + Petrus Canisius van Lierde Vie.Generalis e Vie. Civit. Vaticanae Roma, die 13Martii 1989 Az olasz nyelvű kiadás címe: Il Padre parla ai SuoiFigli Utolsó utánnyomás: 1994 május 13. Edizioni Pater Via Verrotti 1, L AQUILA- Italia 2 3

3 BEVEZETÉS Ez az a kiáltás, amelyet ma egyre gyakrabban hallunk a világban: vajon az emberek ráismernek Istenre, mint Atyjukra? Kötelességünknek érezzük ezért, hogy nyomdába adjuk ezt az Üzenetet, amelyet az Atyaisten adományozott a világnak egyik teremtménye, Eugénia Elisabetta Ravasio által, aki annyira szerette ót; Üzenetet, amelyet az Egyház érvényesnek ismert el. Kívánatosnak láttuk azt a tanúbizonyságot is közölni, amelyet Mons. Álexandre Caillot őeminenciája, Grenoble püspöke szolgált ama szakértő bizottsági munka befejezésekor, amelynek szakértőit Franciaország különböző részeiről hívták össze az általa 1935-ben beindított és tíz évig tartó egyházmegyei per lefolytatására. A bizottság tagjai többek között a következők voltak: Mons. Guerry, teológus, a grenoblei püspök helyettese; Álberto és Augusto Valencin jezsuita testvérek, akik a filozófia és teológia területén a legnagyobb tekintélyek közé tartoznak és a hasonlóesetek értékelésében szakemberek; két orvosdoktor, egyikük pszichiáter. Szűz Máriára bízzuk ennek az Üzenetnek a terjesztését és ővele együtt könyörgünk a Szentlélekhez, hogy legyen az emberek segítségére annak a mély gyengédségnek a megértésében és felismerésében, amelyet az Atya táplál minden ember iránt. EUGÉNIA ELISABETTA RAVASIO ANYA Ki volt Eugénia Anya? Ki ez a teremtmény, akit az Atya szeretett lányának... kiscsemetéjének nevezett?úgy vélj ük, hogy Eugénia Anya a mai idők egyik legnagyobb világossága volt és az is marad: az Egyház megújulásának kis prófétája, amelyben az Atya minden hitközéppontjában és csúcsán áll és az Egység minden lelkiség legnagyobb ideálja. Ő a világosság, amelyet az Atya ajándékozott a világnak, a káosznak és a sötétségnek ebben az időszakában, hogy felismerje a követendő utat. San Gervasio d Adda-ban született (mai neve Capriate San Gervasio), Bergamo tartomány egyik kicsiny településén 1907 szeptember 4-én, földműves származású családból. 4 5

4 Csak az általános iskolát látogatta és miután néhány évig gyárban dolgozott, húsz éves korában belépett az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregációba. Itt bontakozott ki nagy karizmatikus egyénisége, ezért már 25 éves korában magának a Kongregációnak Generális Anyjává választották meg. De eltekintve lelki nagyságától, a szociális téren kifejtett tevékenysége elegendő volna ahhoz, hogy belépjen atörténelembe: miszsziós tevékenységének tizenkét évében több mint hetven központot alapított - kórházzal, iskolával, templommal - Afrika, Ázsia és Európa legeldugottabb részein. Felfedezte a lepra első gyógyszerét, ezt egy trópusi növény magvaiból állította elő,olyan gyógyszert, amelyet ezt követően a párizsi Pasteur Intézet vizsgált és fejleszte tttovább. Az apostolkodásra irányította Raoul Follereau-t, aki az ő nyomán és az általa lerakott alapokon elindulva a leprások apostolává vált. Azoptéban (Elefántcsontparton) ben megtervezte és létrehozta a Leprások városát : a leprás betegek hatalmas gyűjtő központját, amelynek kiterjedése négyzetméter és amely a mai napig Afrikában és az egész világon élenjáró központmaradt. Ezért a létesítményért Franciaország az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregáció Misszionárius Nővéreinek a szociális jellegű munkákért járó legnagyobb nemzeti kitüntetést adományozta. Eugénia Anya től 1947-ig volt e Kongregáció Generális Főnökaszszonya. Eugénia Anya 1990 augusztus 10-én tért vissza az Atyához. A ránk hagyottak közül az Üzenet a legfontosabb, ezt itt mutatjuk be ( Az Atya szól gyermekeihez ), az egyetlen kinyilatkoztatás, amelyet az Atyaisten személyesen tett, és amelyet az Egyház tíz évig tartó legszigorúbb vizsgálatok után hitelesnek ismert el. Figyelemre méltó az a tény, hogy az Atya 1932-ben diktálta le Eugénia Anyának az Üzenetet latinul, egy előtte teljesen ismeretlen nyelven ben ismertük meg ezt az Üzenetet és 1982-ben - az50 éves évfordulóra - jelentettük meg olasz nyelven. Az Üzenetből kiáramló számtalan csodálatos kegyelem arra késztetett bennünket,hogy ingyen terjesszük, különösen börtönökben, laktanyákban, kórházakban. Gondoztuk francia, angol, német és spanyol nyelvű kiadását, és előkészületben van az orosz kiadás is. Most pedig az Üzenet előtt lássuk Mons. Alexandre Caillot őeminenciájának, Grenoble püspökének tanúbizonyságát. Békesség és minden jót nektek. p. Andrea D Ascanio o.f.m. capp. MONS. CAILLOT TANUBIZONYSÁGA (Mons. Caillot őeminenciájának, Grenoble püspökének tanúbizonysága az Eugénia Anyát illetően folytatott kánoni vizsgálat során készített jelentéssel kapcsolatban.) Tíz év telt el azóta, hogy Grenoble püspökeként vizsgálat megindítását határoztam el Eugénia Anya esetében. Most már elég elemmel rendelkezem ahhoz, hogy püspöki tanúbizonyságomat az Egyház elé terjesszem.1. Az első bizonyosság, amelyre a vizsgálat folyamán teljes fény derült: Eugénia Anya szilárd erkölcsei. Szerzetesi életének első idejétől kezdve a Nővér főnöknőinek figyelmét jámborságával, engedelmességével és alázatosságával vonta magára. A főnökasszonyokat zavarba hozta azoknak a tényeknek a rendkívüli jellege, amelyek novíciátusa alatt történtek, ezért az volt a szándékuk, hogy nem tartják meg akolostorban. De tétováztak és végül le kellett mondaniuk tervükről a Nővér példás életére való tekintettel. A vizsgálat során Eugénia Nővér nagy türelemről és tökéletes engedelmességről tett tanúságot, panaszkodás nélkül alávetve magát minden orvosi vizsgálatnak, a teo lógiai és orvosi bizottságok gyakran hosszú és kínos kihallgatásain feltett kérdésekre válaszolva, elfogadva az ellenvetéseket és a próbatételeket. Valamennyi vizsgáló főleg a Nővér egyszerűségét dicsérte. Hasonló körülmények annak a felfedését is lehetővé tették, hogy a Nővér hősi módon volt képes az erények gyakorlására. Erről a teológusok tanúskodnak, különösen az Auguste Valencin tisztelendő atya által 1934 júniusában folytatott vizsgálat során tanúsított engedelmességét kell megemlítenünk, és alázatosságát az 1934 december 20-i fájdalmas napon. Ami Generális Rendfőnökasszonyként kifejtett tevékenységét illeti, tanúsíthatom,hogy odaadóan teljesítette kötelességeit és szentelte magát feladatának annak ellenére,hogy ez sokkal nehezebbnek tűnhetett számára, mivel nem volt meg hozzá a felkészültsége. Feladatát a lelkek, a rendje és az Egyház iránti nagy szeretettel végezte. Akik a közelében élnek, hozzám hasonlóan meglepődnek attól a nagy lelki erőtől, amelyet a nehézségekben tanúsít. Nemcsak az erények tesznek rám nagy benyomást, hanem az Anya azon jó tulajdonságai is, amelyek a hatalom gyakorlása közben nyilvánulnak meg, 6 7

5 valamint az a tény, hogy egy kevéssé iskolázott nővért rendjének legmagasabb funkciójára jelöltek ki. Már ebben is van valami rendkívüli és ebből a szempontból nagyon sokat mondó az a vizsgálat, amelyet általános helynököm, Mons. Guerry a választás napján végzett. A káptalani gyűlés résztvevőinek véleménye, valamennyié, a rendfőnökasszonyoké és a különböző missziók küldöttjeié abban jutott kifejezésre, hogy- a jelölt fiatal kora és akánoni akadályok ellenére, amelyek normál körülmények között nevezésének el-vetésére késztettek volna - Eugénia Nővért választották meg Generális Rendfőnökasszonynak, tekintettel jó tulajdonságaira: ítélőképességére, kiegyensúlyozottságára, energiájára és állhatatosságára. Úgy látszik, hogy a valóság jóval meghaladta a választók várakozásait az általuk jelölt személlyel szemben. Amit nagymértékben észrevettem benne, az mindenekelőtt ragyogó, élénk, mélyreható intelligenciája. Már mondtam, hogy iskoláztatása hiányos volt, bár akaratán kívüli okoknál fogva: édesanyja hosszan tartó betegsége már nagyon fiatalon arra kényszerítette, hogy gondoskodjék a háztartásról, és hogy nagyon gyakran hiányozzék az iskolából. Majd a kolostorba lépéséig a gyári élet nehéz évei következtek, amikor mint szövőnő dolgozott. Ezen alapvető hiányosságok ellenére, amelyek következményei nyilvánvalóvá válnak írásmódjában és helyesírásában, Eugénia Anyaszámos előadást tart közösségének. Meg kell említenünk, hogy ő maga fogalmazta meg a rendjéhez szóló körleveleket és a városokkal vagy közigazgatási tanácsokkal kötött szerződéseket az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Nővérekre bízott kórházi intézmények tárgyában. Egy hosszú direktóriumot is szerkesztett. Minden helyzetben világosan és helyesen lát, lelkiismereti ügyekben is. Utasításai világosak, pontosak, nagyon gyakorlatiasak. Külön-külön ismeri 1400 leánya mindegyikét, azok képességeit és erényeit, és így, a különféle feladatok kiosztásában sikeresen választja ki közülük a legalkalmasabbakat. Pontosan és személyig menően ismeri rendjének szükségleteit és erőforrásait is, valamint minden egyes rendházhelyzetét. Meglátogatta mindegyik misszióját. Hangsúlyozni szeretnénk széles látókörű szellemét is. Minden szükséges intézkedést megtett annak érdekében, hogy a jövőben minden kórházi vagy iskolai intézménynek meglegyenek a diplomás nővérei és meglegyen mindaz, ami az élethez és a fejlesztéshez szükséges. Végül különösen érdekesnek tartom megjegyezni: Eugénia Anya az elhatározás, a realizmus és a megvalósító akarat szellemével látszik megáldva lenni. Hat év alatt 67 alapításnak adott életet és valóban hasznos jobbításokat tudott a rendben bevezetni. Amikor nyilvánvalóvá teszem intelligenciáját, ítélőképességét, akaratát, igazgatási képességeit és egyéb jó tulajdonságait, ezt azért teszem, mert ezek szerintem végleg elsöprik a vizsgálat során megfogalmazott valamennyi hipotézist: a feltételezett hallucinációt, illúziót, spiritizmust, hisztériát, delíriumot-hiszen ezek így elégteleneknek és tarthatatlanoknak bizonyultak. Az Anya élete állandó bizonyítéka és nyilvánvalóvá tétele értelmi és általános kiegyensúlyozottságának; közeli megfigyelőinek is úgy tűnik, hogy ez a kiegyensúlyozottság egyéniségének uralkodó jegye. A szuggerálhatóságról, irányíthatóságról alkotott hipotézisek arra késztették vizsgálóit, hogy megkérdezzék önmaguktól, nem egy nagyon érzékeny természettel van-e dolguk, amely egy csiszolttükörhöz hasonlóan minden befolyásra és szuggesztióra élénken reagál. A mindennapi realitás azonban e feltételezéseket szintén megcáfolta. Eugénia Anya, bár érzékenytermészetű és könnyen lobbanó vérmérsékletű, bizonyítékát adta annak, hogy nem részrehajló senki iránt sem és távol áll attól, hogy emberi megfontolásoktól befolyásolni engedje magát: fenn tudta tartani terveit, tevékenységét, megvalósításait. Világos hozzájárulásaival másokkal szemben érvényesíteni tudta akaratát. Egyegyszerű történet többet ér bármely méltatásnál: generális főnökasszonny áválasztásának másnapján néhány rendfőnökaszszonyt kellett kineveznie és lám, nem habozott egy olyat leváltani, aki előző napon rá szavazott, és aki Egyiptomban partra szállva értesült megbízásának visszavonásáról, amit légi postán hoztak tudomására. 2. Küldetése tárgyáról Az Eugénia Anyára bízott küldetést pontosnak, doktrínai szempontból igaznak és megfelelőnek vélem. A pontos tárgy: ismertessük meg és tiszteltessük az Atyát, mindenekelőtt az Egyháztól kért különleges ünnep alapításával. A vizsgálat megállapította, hogy az Atyatiszteletére létesítendő liturgikus ünnepet jól lehetne az egész katolikus kultuszvonalába beilleszteni, a katolikus ima hagyományos mozgásának megfelelően, az Atya felé emelkedve, a Fiú által, a Szentlélekben, ahogyan azt a Szentmise imái és a liturgikus felajánlás az Atyához a Szent Aldozatban tanúsítják. Hiszen meggondolkoztató, hogy nincsen egyetlen külön ünnep sem az Atya tiszteletére: a Szentháromságot mint olyat tiszteljük, az Igét és a Szentlelket küldetésükben és külső megnyilvánulásaikban, csak az Atyának nincsen saját ünnepe, amely felhívná a keresztény nép figyelmét az Ő személyére. Egy eléggé széleskörű véle- 8 9

6 ménykutatás, amelyet különböző társadalmi osztályokba tartozó nagyszámú hívő, sőt számos pap és szerzetes között végeztek, azzal az eredménnyel járt, hogy az Atya tiszteletére szolgáló liturgiai ünnepnek ezt a hiányát annak tulajdonítják, hogy: Az Atya nem ismert, nem Hozzá imádkoznak, nem gondolnak rá. A kutatás irányítója elképedve deríti ki azt is, hogy számos keresztény azért távolodik el az Atyától, mert benne félelmetes bírót lát. Szívesebben fordulnak Krisztus emberiességéhez, és néhányan Jézustól kérnek védelmet az Atya haragja ellen! Egy külön ünnep első hatása tehát az volna, hogy helyreállítaná a rendet sok keresztény hitéletében és visszavezetné őket az isteni Megváltó eligazításához: Bármit kértek az Atyától az én nevemben..., majd pedig: Ti tehát így imádkozzatok: mi Atyánk... Ugyanakkor az Atya tiszteletére létesített liturgikusünnep abban is segítségükre lenne, hogy fölemeljék tekintetüket Arra, akit Szent Jakab apostol így hívott: a Világosság Atyja, akitől minden jó adomány származik... (vö.jak 1,17) Arra szoktatná a lelkeket, hogy az isteni jóságot, Isten jótéteményeit, atyai gondviselését tiszteljék, és hogy ez a gondviselés csakugyan a Szentháromság Istengondviselése; és természeténél fogva isteni, közösen a három Személyé, hogy Isten végtelen irgalmasságának felfoghatatlan kincseit árasztja a világra. Bár első látásra nem lenne semmi különösebb okunk arra, hogy az Atyát különtiszteljük, talán nem mégis az Atya az, aki Fiát a világba küldte? Ha nagyon is jogos, hogy a Fiúnak és a Szentléleknek kultusza legyen külső megnyilvánulásaikért, nem lenne-e jogos és illendő köszönetet mondani az Atyaistennek, amiért saját Fiát ajándékozta nekünk, pedig ezt a Szentmise prefációi is kérik tőlünk. Ennek a külön ünnepnek a sajátos tárgya ekkor világosan kibontakozik: tiszteljük az Atyát, mondjunk Neki köszönetet és dicsérjük Őt azért, hogy nekünk adta Fiát;egyszóval, ahogy az üzenet pontosan mondja, tiszteljük ót, mondjunk Neki köszönetet és dicsérjük ót mint a Megváltás Szerzőjét. Köszönjük meg Annak, aki annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy minden ember, Krisztus misztikustestében egyesülve, Őbenne gyermekévé váljék. Abban a korban, amikor a világ, megzavarodva a világiasság, az ateizmus és a modern filozófiák tanaitól többé nem ismeri Istent, az igaz Istent, ez az ünnep nem ismerteti-e meg sokakkal az élő Atyát, akit Jézus nyilatkoztatott ki nekünk, az irgalom és a jóság Atyját? Nem járul-e hozzá ahhoz, hogy növekedjék az Atyát lélekben és igazságban imádók száma, akikre Jézus utalt? Abban a korban, amikor a pusztító háborúktól feldúlt világ szükségét érzi annak, hogy az egye sülés szilárd elvét megkeresse a népek közötti közeledés érdekében, ez az ünnep nagy világosságot hozhatna, megtanítva az embereket arra, hogy valamennyiüknek a mennyben ugyanaz az Atyjuk van: Az, aki Jézust ajándékozta nekik, aki felé vonzza őket, mint Misztikus Testének tagjait, ugyanazon Szeretet Lelkének egységében! Abban a korban, amikor a háború megpróbáltatásaitól kimerült vagy elfáradt megannyi lélek azt óhajtaná, hogy egy mély belső élet felé forduljon, nem bírná-e ez az ünnep belülről mozgatni őket a rejtekben lévő Atya imádására és arra, hogy gyermeki és nagylelkű aktusban felajánlják magukat az Atyának, aki bennük a Szentháromság életének egyetlen forrása? Egy ilyen ünnep nem tartaná-e fenn a természetfölötti élet szép mozgalmát, amely a lelkeket logikusan a lelki gyermekség és az Atyával való gyermeki élet felé vonzza a bizalom, az Isten Akaratára való hagyatkozás, a hit szelleme által? A külön ünnepnek ettől a kérdésétől elválasztva egy hittani kérdés is felvetődik, bármilyen is legyen az Egyház döntése ebben az ügyben. Jeles teológusok úgy gondolják, hogy a lélek és a Szentháromság közötti kapcsolatokra vonatkozó tanításokat el kellene mélyíteni és ez a lelkek részére olyan fényforrás lehetne, amely rávilágítana az Atyával és a Fiúval egyesült életre, amelyről Szent János beszél, és Jézusnak, az Atya Fiának életében való részvételre, hála Krisztus egyik általános készségének, amely Szent Szívének, és különösen az Atya iránti fiúi szeretetének bensőséges vonása. Bárhogy alakuljanak is ezek a teológiai problémák, itt azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy egy teológiában tudatlan szegény személy kijelenti, hogy Isten olyan dolgokat közölt vele, amelyeknek gazdag doktrinális tartalmuk van. Egy látnok képzeleti konstrukciói szegények, terméketlenek, összefüggéstelenek. Ezzel ellentétben az az üzenet, amelyet Eugénia Anya szerint az Atya bízott rá, termékeny és két olyan vonás harmonikus kereszteződése ismerhető fel benne, amelyek biztosabbá teszik: egyrészt beleilleszkedik az Egyház hagyományába, mivel szüntelenül ismétli mindazt, amit már elmondtak annak alapján, amit Krisztus az Atyjáról kinyilatkoztatott és ami mind benne van az Evangéliumban; ezért nincsen újdonság jellege, amitől gyanússá válhatna. Másfelől az üzenetből világossá válik, hogy ezt a nagy igazságot, az Atyára vonatkozó ismereteket át kell gondolni, el kell mélyíteni és meg kell élni. Az eszköz gyengesége, hiszen magától képtelen egy ilyen természetű tanítást kitalálni, és a Nővér 10 11

7 által közvetített üzenet mélysége közötti aránytalanság nem engedi-e sejtetni, hogy valamely más, magasabbrendű, természetfeletti, isteni dolog játszott közre, hogy ezt az üzenetet rábízza? Hogyan lehetne emberileg másképpen megmagyarázni azt, hogy a Nővér olyan eszmét fedezett fel, amelynek eredetiségére és termékenységére a vizsgálatot végző teológusok csak apránként jöttek rá? Egy másik tény ugyancsak nagyon meggyőző erejűnek tűnik nekem: amikor Eugénia Nővér bejelentette, hogy neki az Atya megjelent, a vizsgálatot végző teológusok ellenvetése az volt, hogy az Atya megjelenései önmagukban lehetetlenek, mivel a történelem folyamán ilyenek még sohasem fordultak elő; ezekkel az ellenvetésekkel a Nővér szembehelyezkedett, egyszerűen kijelentve: Az Atya azt mondta nekem, hogy írjam le azt, amit láttam. Ő arra kéri teológus fiait, hogy keressenek. A Nővér soha semmit a magyarázataiban meg nem változtatott, állításait hosszú hónapokon át bizonyítgatta. Csak 1934 januárjában fedezték fel a teológusok magában Aquinói Szent Tamásban a választ az általuk tett ellenvetésekre. A nagy doktor válasza a jelenés és a küldetés közötti különbséget illetően fényt vetett a kérdésre. Elhárította azt az akadályt, amely az egész vizsgálatot megbénította. A tudós teológusokkal szemben a kis tudatlannak igaza volt. Hogyan magyarázható meg emberileg ebben az esetben is a Nővér világossága, bölcsessége, kitartása? Egy hamis látnok igyekezett volna a teológusok magyarázataihoz alkalmazkodni. A Nővér keményen kitartott; ez egy újabb érv, amiért tanúbizonysága számunkra méltónak látszik arra, hogy bizalommal kitartsunk mellette. Amit különösen említésre méltónak találok, az ez a tartózkodó magatartás a csodálatossal kapcsolatban. Míg az álmisztikusok a rendkívüli dolgokat előtérbe helyezik és szinte csak ezeket látják, a Nővér esetében ezek másodrendű szerepet kapnak, mint bizonyítékok és eszközök. Esetünkben az egzaltáltság hiánya és az értékek egyensúlya az, ami jó benyomást kelt. A teológusok végezte vizsgálatról csak keveset fogok mondani. Alberto és Augusto Valencin tisztelendő atyákat filozófiai és teológiai tekintélyükért becsülik, valamint ismereteikért a lelki élet terén. Már más körülmények között is kellett a jelenlegiekhez hasonló tényeket vizsgálniuk. Tudjuk, hogy akkor is nagy körültekintéssel jártak el. Ezek azok az okok, amelyek miatt rájuk esett a választásunk. Hálásak vagyunk nekik odaadó és igazán lelkiismeretes együttműködésükért. A Nővér melletti tanúbizonyságuk, amikor is hitelt adtak a tények természetfölötti magyarázatának azok együttesében, annál értékesebb, mivel ők jó ideig halogatták azt, eleinte ellenségesen és kételkedően, majd tétovázva. Csak apránként győződtek meg, miután az ellenvetések minden típusát feloldották és a Nővért kemény próbáknak vetették alá. A MENNYEI ATYA ÜZENETE 1. Füzet július 1. Jézus Szent Vérének ünnepe Elérkezett végre a Mennyei Atya ígéretének örökre áldott napja. Ma fejeződnek be az előkészületek hosszú napjai, és közel nagyon közel érzem magam Atyám és minden ember Atyjának eljöveteléhez. Néhány perc imádkozás után, lelki örömökben részesültem. Erős vágy töltött el, hogy lássam és halljam őt! Szeretettől égő szívem megnyílt, és úgy éreztem, eddig még senki iránt sem voltam ilyen bizalommal. Atyámra gondolva gyermeki hála és ujjongó öröm töltött el. Majd éneklést hallottam. Angyalok jöttek és bejelentették a Mennyei Atya boldogító érkezését! Énekük annyira szép volt, hogy elhatároztam, leírom azokat, mihelyt csak lehetséges. Majd egy pillanatig csönd lett és megjelent előttem angyalokkal együtt a választottak kíséretében mennyei Atyánk, teremtő Istenünk. Arccal a földre borulva, semmiségem tudatában elmerülve a Magnifikátot imádkoztam. Rögtön ezután a Mennyei Atya azt mondta nekem, üljek le Vele, hogy leírhassam azt, amit elhatározása szerint az embereknek mondani akar. Az Őt kísérő mennyei udvar eltűnt. Csak az Atya maradt velem, és mielőtt leült volna, ezt mondta nekem: Már mondtam neked, s most megismétlem: nem ajándékozhatom nektek még egyszer szeretett Szent Fiamat, hogy általa újból bizonyítsam az emberek iránti szeretetemet. Most azért jövök közétek, mert szeretlek titeket, és hogy ezt a végtelen szeretetet megismerjétek, ezért hasonlóvá teszem magamat hozzátok, és magamra veszem szegénységeteket. Nézd, leteszem koronámat és minden dicsőségemet, hogy emberi külsőt 12 13

8 vegyek föl. Miután felvette az egyszerű ember külsejét, lábaihoz tette koronáját dicsőségével együtt és a földgömböt bal kezével tartva Szívéhez szorította azt, majd pedig mellém ült. Ékezéséről. jóságos megjelenéséről és szeretetéről alig tudok beszélni, Tudatlanságomban nem találok szavakat arra, amit megértetett és megéreztetett velem. Majd így kezdett beszélni a Mennyei Atya: Béke és üdvösség e háznak és az egész világnak! Hatalmam, szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az Üdvösség útjára térjen, és Atyjához jöjjön, aki keresi gyermekeit, hogy szerethesse és megmenthesse őket! Földi helytartóm, XI. Piusz pápa ismerje fel, hogy napjaitok az üdvösség és az áldás napjai. Ne mulassza el az alkalmat felhívni gyermekeim figyelmét Mennyei Atyjukra, aki azért jön, hogy jót tegyen velük ebben az életben, és előkészítse örök boldogságukat./9/ Ezt a napot választottam, hogy megkezdjem e szeretetművemet az emberek között, mivel ez Fiam, Jézus Szent Vérének ünnepe. A Szent Vérbe szándékozom meríteni művemet, hogy bő termést hozzon az egész emberiség számára. JÖVETELEM CÉLJA 1. Azért jövök, hogy elűzzem azt a túlzott félelmet, amellyel teremtményeim irántam viseltetnek, és hogy megértessem velük: abban lelem örömömet, hogy gyermekeim - vagyis az egész mostani és eljövendő emberiség - megismerjen és szeressen Engem. 2. Reménységet jöttem hozni az embereknek és nemzeteknek. Hányan de hányan már régen elveszítették azt! Ez a reménység majd békében és biztonságban élteti őket, hogy üdvösségükön munkálkodjanak. 3. Azért jövök, hogy olyannak ismertessem meg magamat, amilyen a valóságban vagyok. Belém vetett bizalmukkal növekedjék együtt irántam való szeretetük, hiszen legfőbb gondom, hogy minden ember fölött úgy őrködjek, mintha ő volna egyetlen szeretett gyermekem. A festőnek örömet okoz az általa festett kép szemlélése, így Én is örülök, ha az emberek - teremtésem remekművei - közé jöhetek. Az idő sürget. Szeretném, ha az emberek mielőbb megtudnák, hogy szeretem őket, és hogy a legnagyobb boldogságom abban áll, hogy együtt lehetek és beszélhetek velük, mint atya a gyermekeivel. Az örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már akkor gondoltam rá, hogy mindenhatóságomat arra használom fel, hogy hasonlatosságomra embereket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy az emberek a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják. Megtöltöttem a világot mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük van rá. Végül megteremtettem az embert! Nagy örömöm telt művemben. Az ember elkövette a bűnt, de éppen ezáltal tudtam bizonyítani végtelen jóságomat. Azért, hogy teremtményeim, az emberek között élhessek, az ószövetségben prófétákat választottam ki, nekik mondtam el kívánságaimat, fájdalmaimat és örömeimet, hogy azokat mindenkivel közöljék. Minél inkább növekedett a rossz, jóságom annál inkább arra késztetett, hogy közöljem magamat az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseimet a törvényszegőkhöz. Ezért néha szigorúnak kellett lennem. Nem azért, hogy büntessem őket - mert ezzel csak fokoztam volna a rosszat -, hanem azért, hogy visszatartsam őket a bűntől. Ezáltal Atyjuk és Teremtőjük felé akartam irányítani /10/ őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek, félreismertek és megvetettek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen voltam csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés által (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése által is) megtisztuljon: ilyenek voltak a vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása és a háborúk... Még a szenvedések és csapások közepette is a világban, az emberek között akartam maradni. Így a vízözön idején is Noé közelében maradtam, aki akkor az egyetlen igaz ember volt. Hasonlóképpen a többi katasztrófa idején is mindig találtam egy-egy igaz embert, aki mellett ott maradtam. Rajtuk keresztül az akkori idők emberei között maradtam. Ez mindig így történt. A világ az emberiség iránti végtelen jóságom által gyakran megtisztult romlottságából. Akkor újból néhány lelket választottam ki, akikben különösen örömöm telt. Az ő jóvoltukból ismét örülhettem teremtményeim

9 nek, az embereknek. Megígértem az embernek a Megváltó eljövetelét. Mi mindent meg nem tettem jövetelének előkészítéséért, megmutatva szeretetemet az előképekben, akik Őt képviselték már évezredekkel jövetele előtt. Mert ki is ez a Megváltó? Honnan jön? Mit tesz a Földön? Kit képvisel? A Megváltó: az Isten. Kicsoda az Isten? Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Honnan jön, vagyis kinek a megbízásából jön az emberek közé? Én bíztam meg Őt, az Õ Atyja: az Isten. Kit képvisel majd a Földön? Engem, az Õ Atyját: az Istent. Mit cselekszik majd a Földön? Megismertet és megszerettet az emberekkel Engem, az Atyát, az Istent. Vajon nem ezeket mondta-e: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom? (Lk 2,49) Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött. (Jn 6,38) Mindent megad nektek az Atya, amit nevemben kértek Tőle. (Jn 15,16) Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... (Mt 6,9) Mivel azért jött, hogy az Atyát megismertesse az emberekkel és megdicsőítse, más helyen ezt mondja: Aki engem lát, látja az Atyát is. (Jn 14,9) Én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem. (Jn 14, ll) Senki sem juthat el Atyámhoz, csak általam. (Jn 14,6) Látjátok, Ó emberek, hogy öröktől fogva egyetlen Óhajom van: az, hogy megismertessem és megszerettessem magamat az emberekkel, mert az a vágyam, hogy szüntelenül velük legyek. Kívánjátok-e hogy a most kifejezett vágyamnak hiteles bizonyítékát adjam? Miért rendeltem volna el Mózesnek a frigysátor és a szövetség ládájának elkészítését, ha nem amiatt az égő vágy miatt, hogy teremtményeim, az emberek közé jöhessek lakni - mint atya, testvér és bizalmas barát? Ennek ellenére elfelejtettek Engem, és számtalan bűnükkel megsértettek. Hogy mindezek ellenére emlékezzenek Atyjukra, Istenükre és az Õ egyetlen vágyára hogy üdvözítse őket -, ezért adtam parancsaimat Mózesnek. Azokat megtartva felismerhették volna végtelenül jó Atyjukat, akinek legfőbb gondja jelen életük és örök üdvösségük. Mindez mégis feledésbe merült, és az emberek tévedésbe és félelembe estek. Nehéznek találták a parancsok oly módon való megtartását, ahogyan azokat Mózesnek adtam. Más törvényeket kovácsoltak, bűnös életüknek megfelelőeket, hogy könnyebb legyen azokat megtartaniuk. Fokozatosan az irántam való túlzott félelmükben újra és újra elfelejtettek, sőt sértéseikkel is elhalmoztak. Ennek ellenére gyermekeim iránti szeretetem egyáltalán nem szűnt meg. Minden alkalommal, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy sem a pátriárkák, sem a próféták nem tudtak Engem az emberekkel megismertetni és megszerettetni, újra és újra elhatároztam, hogy magam, személyesen jövök el hozzájuk. De mi mást kellett volna még tennem ahhoz, hogy az emberek között személyesen megjelenhessek? Nem volt más lehetőségem, mint hogy Én magam jöjjek el, istenségem második Személyében. Vajon akkor megismernek-e az emberek Engem? Vajon hallgatnak-e rám? Számomra soha semmi nincs elrejtve, mindig előre látom a jövőt. E két kérdésre is előre tudtam tehát a választ: Nem vesznek majd tudomást jelenlétemről, bár egészen közel lesznek hozzám. Szent Fiamban bántalmazni fognak Engem, minden jó ellenére, amit tesz majd velük. Fiamban megrágalmaznak, sőt keresztre feszítenek, hogy megöljenek. Vajon megszűnik-e emiatt irántuk való szeretetem? Nem! Soha. Mert gyermekeim, az emberek iránti szeretetem annál sokkal nagyobb. Sőt - és ezt most jól fontoljátok meg - annyira szeretlek benneteket, még saját magamnál is jobban, hogy egyszülött Fiamat sem kíméltem értetek. Amit most mondok nektek, az annyira igaz, hogy még ha elegendő lett volna is teremtményeim egyikének áldozata, hogy Fiamhoz hasonlóan életével és halálával levezekelje a többi ember bűneit, haboztam volna ezt kívánni gyermekeimtől. Miért? Mert elárultam volna szeretetemet, ha egy más teremtményemet, akit szeretek, szenvedni hagytam volna ahelyett, hogy Én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek. Ez tehát szeretetem története röviden, az emberek közé való jövetelemig Fiam személyében. A legtöbb ember ismeri ezeket az eseményeket, de nem ismeri fel a lényeget: azt, hogy mindezt a Szeretet rendelte el. Igen, a szeretet az, amire fel akarom hívni figyelmeteket

10 Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Ezért szeretnélek emlékeztetni bennetek rá, hogy megtanuljatok Engem olyannak megismerni, amilyen valójában vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret. És látjátok, ebben a történetben még csak az első évszázad első napjainál tartunk, és azt folytatni szeretném egészen napjaitokig, a XX. századig. Ó, mennyire elfelejtették atyai szeretetemet az emberek! Pedig milyen gyöngéden szeretlek benneteket! Egyszülött Fiamban, vagyis megtestesült istenségemben még mi mindent meg nem tettem értetek? Emberi természetében az istenség van rejtve, kicsiny, szegény és megalázott. Fiam, Jézus áldozatos, munkás életet folytatott, s Én Őbenne mindent Vele együtt tettem. Meghallgattam imáit, hogy az embernek kijelölt útja legyen, hogy mindig igazságban járhasson, s hogy a biztos célhoz, Hozzám megérkezhessen. Én teljesen meg tudom érteni gyermekeim gyengeségét. Ezért kértem Fiamat, hogy adja meg számotokra azokat az eszközöket, amelyek gyengeségetekben segítségetekre lehetnek. Ezen eszközök által megtisztulhattok bűneitektől, hogy ismét szeretetembe fogadhassalak benneteket. Ezek elsősorban a szentségek, és az a végtelenül értékes eszköz, amellyel - bukásaitok ellenére is - meg akarlak menteni benneteket: a kereszt Fiam Szent Vérével, amely minden pillanatban rátok hull, amikor megtisztulásra vágytok: akár a bűnbánat szentsége által, akár a szentmise-áldozat által. Kedves gyermekeim, már közel két évezrede halmozlak el benneteket ezekkel a javakkal és különleges kegyelmekkel, azonban sajnos nem túl sok eredménnyel. Hány teremtményem, akit bár Fiam által szeretetembe fogadtam vetette bele magát az örök sötétségbe! Nem ismerték fel végtelen jóságomat nem tudták, hogy mennyire szeretem őket. Oly nagyon szeretlek benneteket! /Ez a kijelentés nagyon kedves volt Eugénia nővér számára, és gyakran ismételte./ Legalább ti, akik tudjátok, hogy Én magam jövök el, hogy beszéljek, s megismerjétek szeretetemet, saját magatok iránti szánalomból nektek magatokat az örök kárhozatba. Hiszen Atyátok vagyok! Lehetséges volna-e, hogy ha Atyátoknak hívtok és szerettek Engem, hagynálak benneteket elveszni? Nem, soha! Ne higgyétek ezt! Én valóban az Atya vagyok! Ismerem teremtményeim gyengeségét. Jöjjetek, jöjjetek Hozzám bizalommal és szeretettel! Ha megbánjátok bűneiteket, megbocsátok nektek Bármilyen visszataszítóak is bűneitek, bizalmatok és szeretetetek elfeledteti Velem azokat, és nem foglak benneteket elítélni. Igazságos vagyok, de a szeretet mindent megbocsát. Ezért szeressetek, tiszteljetek Engem, hogy ne kerüljetek ítélet alá, hogy irgalmas lehessek hozzátok. Ne kételkedjetek! Ha nem volnék ilyen irgalmas, már régen elpusztítottam volna e bűnös világot. Ehelyett ti vagytok rá a tanúim, mégis mily sok kegyelemmel és jótéteménnyel támogatlak benneteket minden pillanatban. Ebből arra következtethettek, hogy olyan Atya vagyok, akinek szeretete minden más apa szeretetét, gondviselését felülmúlja, s aki sohasem szűnik meg szeretni titeket, feltéve ha azt ti is akarjátok. Kétféle módon közeledek felétek: a kereszt és az Oltáriszentség által. A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. És számotokra is a kereszt az az út amelyen felemelkedhettek Szent Fiamhoz, és Tőle egészen Hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre, mert az ember a bűnnel magára vonta az Istentől való elszakadás büntetését. Az Oltáriszentségben köztetek lakom, mint egy apa a családjában. Azért bíztam meg Fiamat, hogy alapítsa meg az Oltáriszentséget, hogy minden tabernákulum kegyelmeim, és végtelen szeretetem kincstára legyen, hogy az embereknek - minden gyermekemnek - kioszthassam azokat. Mindig a kereszt és az Oltáriszentség által részesültök isteni erőmből és végtelen irgalmamból. Miután rávilágítottam nektek, hogy Fiam, Jézus képvisel Engem az emberek között, és hogy őáltala mindig köztetek maradok, még arra is fel akarom hívni a figyelmeteket, hogy Szentlelkem által is közétek jövök. Istenségem e harmadik személyének műve a legnagyobb csöndben megy végbe, úgyhogy gyakran az emberek észre sem veszik. Általa mégis meg tudom tenni azt, hogy ne csak a tabernákulumban maradjak, hanem mindazoknak a lelkében is, akik a kegyelem állapotában vannak. Szívetekben akarom felállítani trónomat, hogy mindig bennetek lakjak, mint szerető Atyátok, aki Óv és támogat titeket. Senki sem értheti meg azt az örömet, amit akkor érzek, amikor egy lélekkel kettesben lehetek. Mindeddig még senki sem értette meg teljesen istenatyai Szívemnek vég

11 telen vágyát, hogy minden ember - igazak és bűnösök - megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek. Pedig csak ezt a hármas hódolatot szeretném az emberektől megkapni ahhoz, hogy mindig irgalmas és jóságos lehessek, még a legnagyobb bűnösökhöz is. Mi mindent meg nem tettem népemért, Ádámtól egészen Szent Józsefig (Jézus nevelőapjáig), és Józseftől mind a mai napig azért, hogy ez ember megadhassa Nekem azt a tiszteletet, amely Engem - mint Atyját, Teremtőjét és megmentőjét - megillet. Ennek ellenére e különleges tiszteletet, amelyet annyira óhajtottam és óhajtok, még nem adták meg Nekem. A Kivonulás könyvében olvashatjátok, hogy Istennek sajátos tisztelettel kell hódolni. Főleg Dávid király zsoltárai tartalmazzák ezt a tanítást. Azokban a parancsokban, amelyeket Én magam adtam Mózesnek, első helyre tettem: Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, s minden erőddel! (Mtörv 6,5) Nos, valakit szeretni és tisztelni - ez a kettő mindig együtt jár. Minthogy annyi jótéteménnyel halmozlak el benneteket, egészen sajátos módon tisztelnetek kell Engem. Úgy adtam nektek életet, hogy hasonlatosságomra teremtettelek meg benneteket. Szívetek tehát éppoly érzékeny, mint az enyém, az enyém pedig olyan, mint a tiétek. Mit meg nem tennétek azért a felebarátotokért, aki valami kis szívességet tesz nektek, hogy azzal örömet szerezzen nektek. A legérzéketlenebb ember is hálát érezne szívében e személy iránt. Egyik-másik ember ilyen esetben még azt is keresné, hogy mi okozna a másiknak még nagyobb örömet, hogy szolgálatát viszonozza. Nos, Én sokkal hálásabb leszek nektek - biztosítva számotokra /15/ az Örök életet -, ha ti azt a kis szívességet megteszitek, hogy úgy tiszteltek, ahogyan azt elvárom tőletek. Elismerem, hogy Szent Fiam által sokan ismernek Engem, és hogy vannak olyanok is, akik fel tudnak emelkedni Fiam által Hozzám. De ők nagyon kevesen vannak. Ne gondoljátok azonban azt, hogy Fiamat tisztelve nem, tiszteltek Engem. Biztosítalak arról titeket, hogy így Engem is tiszteltek, mivel Én Fiamban élek. Tehát mindaz, ami az Õ dicsősége, az az Enyém is. De látni szeretném, hogy az ember Atyja és Teremtője előtt külön tisztelettel, áhítattal is hódol. Minél jobban tiszteltek Engem, annál jobban tisztelitek Szent Fiamat. Hiszen akaratom szerint ő lett a megtestesült Ige, aki azért jött közétek, hogy megismertesse veletek azt, aki Őt küldte. Ha valóban megismernétek Engem, akkor Engem is és szeretett Fiamat is jobban szeretnétek, mint ahogy eddig tettétek. Gondoljátok meg, hogy mily sok teremtményem van, akik a megváltás titka által gyermekeimmé lettek, még sincsenek azokon a legelőkön /Ezékiel 34,14/, amelyeket Fiam által minden ember számára kijelöltem, Hányan vannak még ismerőseitek között is, sőt az egész világon, akik nem ismerik Atyjukat, aki teremtette Őket, pedig létüket Én számon tartom. Ó mennyire szeretném megismertetni veletek magamat, mint mindenható Atyátokat, hogy jótéteményeim által végre az egész emberiség Hozzám találjon. Azt szeretném, hogy törvényeim szerint sokkal gyümölcsözőbben éljetek. Azt akarom, hogy menjetek el az emberekhez az Én nevemben, és beszéljetek nekik Rólam. Igen, adjátok tudtukra, hogy van egy Atyjuk, aki miután megteremtette őket, nekik akarja adni a tulajdonában levő kincseket. Mindenekelőtt azt mondjátok meg nekik, hogy gondolok rájuk, szeretem őket és meg akarom őket ajándékozni az örök boldogsággal. Igen, megígérem nektek: az emberek így gyorsabban fognak megtérni. Higgyétek el Nekem, ha már az ősegyház idejétől kezdve külön hódolattal, áhítattal tiszteltek volna Engem, húsz évszázad elteltével már csak kevés olyan ember maradt volna, aki bálványimádásban, pogányságban és annyi hamis szektában élne. Így viszont az emberek csukott szemmel rohannak vesztükbe az Örök tűz mélységei felé. És látjátok, mennyi tennivaló maradt még! Eljött az Én órám! Kell, hogy az emberek megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek, hogy miután megteremtettem őket, Atyjuk lehessek, megmentőjük és örök boldogságuk. Eddig olyan dolgokról beszéltem nektek, amelyekről már tudtatok. Emlékeztetni akartalak titeket mindezekre, hogy egyre jobban megbizonyosodjatok arról, mily jóságos Atyátok vagyok. Nem pedig félelmetes, ahogyan azt gondoljátok. Sőt minden ma élő ember Atyja is vagyok, s azoké is, akiket még ezután fogok teremteni a világ végezetéig. Értsétek meg: azt szeretném, hogy megismerjetek, szeressetek, és mindenek felett tiszteljetek. Arra vágyom, hogy minden ember hálásan elfogadja mindenki iránti végtelen jóságomat - főleg pedig a bűnösök, betegek, haldoklók, sőt minden ember iránti irgalmamat. Tudjátok meg, hogy csak egyetlen óhajom van: mindenkit szeretni, megajándékozni benneteket kegyelmeimmel, és bűnbánatotokra megbocsátani nektek. Nem igazságossá

12 gom szerint akarlak megítélni titeket, hanem irgalmazni szeretnék nektek. Így mindenki megmenekülhetne, és választottaim közé kerülhetne. Most pedig egy ígéretet teszek nektek, amelynek hatása örökre megmarad. Ígéretem a következő: Szólítsatok Atyátoknak, legyetek irántam bizalommal és szeretettel, s akkor mindent megkaptok Tőlem szeretetem és irgalmam által. Lelki atyád vegye át mondatról mondatra mindazt, amit leírattam veled és majd azt is, amit ezután fogok még leíratni veled, de ne fűzzetek hozzá semmit. Akkor az emberek könnyebben meg fogják érteni üzeneteimet. Azt ismertetem, amiről azt akarom, hogy biztosan tudjátok. Mindennap mondok majd neked egy keveset arról, hogy mit kívánok az emberektől, s örömeimről, bánataimról. Mindenekelőtt pedig meg fogom mutatni nektek végtelen jóságomat és együttérző szeretetem gyöngédségét. Azt is kérem, hogy elöljáróid engedjék meg neked, hogy szabad perceidet Velem tölthesd, és hogy napi fél órát engesztelhess, vigasztalhass Engem. Így elérheted, hogy az emberek, gyermekeim készek legyenek az irántam való különös tisztelet terjesztéséért dolgozni. E tisztelet által növekszik majd bizalmatok Atyátok iránt, aki csak azt akarja, hogy szeressék gyermekei. Azt kívánom, hogy ez a mű, amelyet az emberek között ki akarok bontakoztatni, a lehető leggyorsabban elterjedjen valamennyi nemzet körében. Azok, akik terjesztik majd, minél kevesebb meggondolatlanságot kövessenek el. Arra kérlek /17/ téged, hogy napjaidat minél nagyobb összeszedettségben töltsd el. Boldog leszel, ha csak keveset beszélsz a teremtményekkel, és még ha köztük leszel is, szíved mélyén Velem beszélgetsz és Rám figyelsz. És még valamit kívánok tőled: minden alkalommal, amikor hozzád szólok, írd le. Általad minden emberhez kívánok szólni. Hiszen mindnyájatokat bensőségesebben szeretlek, mint az édesanya gyermekeit. Az emberek teremtése óta egyetlen pillanatra sem hagytam magukra őket, hiszen Alkotójuk és Atyjuk vagyok. Szükségét érzem annak, hogy szeressem őket. Nem mintha rá lennék szorulva az emberre, de atyai és teremtői szeretetemből fakadóan szükségét érzem, hogy szeressem őt. Tehát az ember mellett élek, mindenütt vele vagyok, mindenben segítem, és minden szükségében gondom van rá. Látom szükségleteit, fájdalmait, minden óhaját, és legnagyobb örömöm, hogy segítsem és megmentsem őt. Az emberek azt hiszik, hogy félelmetes Isten vagyok, aki az egész emberiséget a pokolba akarja taszítani. Mekkora meglepetés lesz sokak számára az idők végén, amikor annyi elveszettnek hitt embert fognak látni, amint az örök boldogságban örvendeznek majd a választottakkal együtt irgalmasságomnak köszönhetően. Azt kívánom, hogy minden teremtményem meg legyen győződve arról, hogy olyan Atya vagyok, aki őrködik felettetek, és aki már itt a Földön előre meg szeretné ízleltetni veletek az örök boldogságot. Egy anya sohasem felejti el azt a kis teremtményt, akit a világra hozott. Hát akkor vajon nem nagyobb dolog-e az Én részemről, hogy számon tartok minden teremtményt, akit a világba helyeztem? Márpedig, ha az anya szereti azt a kis lényt, akit neki ajándékoztam, Én még nála is jobban szeretem, mert Én teremtettem. Ha néha még elő is fordul, hogy egy anya kevésbé szereti gyermekét annak valamilyen hibája vagy fogyatékossága miatt, Én annál jobban fogom őt szeretni. Egy anya eljuthat odáig, hogy elfelejti, vagy csak ritkán gondol rá, főleg, ha koránál fogva a gyermek már kikerült felügyelete alól. Én azonban sohasem fogom elfelejteni. Mindig szeretni fogom, s ha ő már nem is emlékszik rám, Atyjára és; Teremtőjére, Én akkor is emlékszem rá és szeretem őt. Már mondtam nektek, hogy már itt a Földön nektek akarom adni az Örök boldogságot. Ti viszont még nem igazán értettétek meg ezt. Magyarázata tehát a következő: ha szerettek Engem és bizalommal szólítotok Atyátoknak, már itt a Földön kezditek megismerni azt a szeretetet és bizalmat, amely teljes boldogságotokat /18/ képezi majd az örökkévalóságban. Ezért fogtok dicsőíteni a mennyben a szentek közösségében. Vajon nem előíze-e ez az örök boldogságnak? Óhajtom tehát, hogy az ember gyakran gondoljon arra, hogy személyesen jelen vagyok ott, ahol ő van. S hogy egyáltalán élni sem tudna, ha nem lennék mindig vele. Hitetlensége ellenére is mindvégig mellette maradok. Ó, mennyire óhajtom, hogy megvalósuljon ez a tervem, amelyet most közlök veletek. Mind a mai napig az ember valójában alig gondolt arra, hogy Istennek, az ő Atyjának megszerezze azt az örömet, amelyről most szólok majd nektek: Nagy bizalmat várok el az emberektől irántam, Menynyei Atyjuk iránt. Szeretném, ha valóban családi kötelék s gyöngéd szeretet lenne köztem és köztetek. Ne éljetek vissza végtelen jóságommal. Ismerem szükségleteiteket, szívetek minden vágyát. De mennyire hálás és 22 23

13 boldog volnék, ha mindig Hozzám jönnétek, hogy bizalmasan közöljétek Velem szükségleteiteket. Legyetek irántam oly nagy bizalommal, mint egy gyermek az apja iránt. Hogy tagadhatnék meg tőletek bármit is - bármily csekély vagy nagy jelentőségű dolog legyen is az -, ha kéritek Tőlem? Még ha nem is láttok Engem, vajon nem tapasztaljátok-e az események által, amelyek bennetek végbemennek és körülöttetek történnek, hogy egészen közel vagyok hozzátok? Mily érdemszerző lesz majd számotokra, hogy hittetek Bennem, anélkül hogy láttatok volna Engem. Most, bár ti nem láttok Engem - ezen egyetlen személy kivételével, akinek ezt az üzenetet adom -, mégis személyesen jelen vagyok köztetek azáltal, hogy szólok hozzátok. Választottamban, akihez szólok, mindnyájatokat látom és mindenkihez szólok külön-külön és együttvéve, és úgy szeretlek benneteket, mintha ti is látnátok Engem. Óhajtom tehát, hogy az emberek megismerjenek és érezzék, mily közel vagyok mindnyájukhoz. Emberek, ismerjétek fel, hogy az emberiség egyetlen reménysége szeretnék lenni! Talán nem vagyok-e az már most is? Remény nélkül elveszne az ember. De szükséges, hogy olyannak ismerjetek meg, amilyen vagyok. Akkor béke, bizalom, és szeretet hatol majd be szívetekbe, és élőkapcsolatba hoz benneteket Velem, az Atyával, Ég és Föld Urával. Ne gondoljátok, hogy olyan félelmetes öregember vagyok, amilyennek az emberek képeiken és könyveikben ábrázolni szoktak. Nem, ez nem így van! Sem fiatalabb, sem idősebb nem vagyok Szent Fiamnál és Szentlelkemnél. Ezért azt szeretném, hogy mindenki - a kisgyermekektől az idősekig - családiasan Atyának szólítson Engem. Vagy barátnak, mivel, mint egy jó barát, mindig veletek vagyok. Sőt testvérnek is szólíthattok, hiszen hozzátok hasonlóvá teszem magamat, hogy ti Hozzám hasonlóvá váljatok. Mily nagy lenne örömöm, ha látnám a szülőket, hogy gyermekeiket arra tanítják, hogy Engem Atyának szólítsanak - minthogy valóban az vagyok. Mennyire szeretném látni, hogy ezekbe az ifjú lelkekbe bizalmat és gyermeki szeretetet öntenek irántam. Én mindent megtettem értetek. Ti, szülők! Nem tennétek meg ti is ezt értem? Azt szeretném, ha minden családban otthon érezhetném magam. Akkor mindenki teljes biztonsággal mondhatná: Van egy Atyánk, aki végtelenül jó és irgalmas, mérhetetlenül gazdag. Mindig gondol ránk, közel van hozzánk és figyel ránk. Õ tart fenn minket. Mindent megad nekünk, amire csak szükségünk van, ha kérjük Tőle. Éppen ezért vagyok itt, hogy kérhessétek Tőlem azt, amire szükségetek van. Ahogy Jézus tanította nektek. kérjetek és adatik nektek! Atyai jóságomban mindent megadok nektek, ami javatokra válik, ha bizalommal fordultok Hozzám. Akkor majd egyre jobban tudatosul bennetek, hogy szerető Atyátok vagyok, aki köztetek él. Továbbá azt is kívánom, hogy a családok egy mindenki számára látható helyre tegyék majd azt a képet, melynek leírását később adom meg választott gyermekemnek. Ezzel azt szeretném elérni, hogy minden család különleges oltalmam alatt állhasson és bensőségesebben tisztelhessen. E kép előtt minden nap közölhetik majd Velem szükségleteiket, fáradozásaikat, gondjaikat, szenvedéseiket, vágyaikat, de örömeiket is. Hiszen egy apának mindenről tudnia kell, ami gyermekeivel kapcsolatos. Én tudom is, mivel ott vagyok, mégis szeretem, ha mindennel Hozzám fordultok. Mindig tudok alkalmazkodni körülményeitekhez. A kicsinyek közt kicsinnyé teszem magam. Felnőtté leszek a felnőtt emberekkel, az idősek között pedig hozzájuk válok hasonlóvá. Így mindenki megértheti, mit akarok neki mondani megszentelődéséért. Arra, amit most mondtam, talán nem elég bizonyíték nektek Szent Fiam? Ő olyan kicsivé és gyöngévé tette magát, mint amilyenek ti vagytok. Vajon nem szeretetemet bizonyítja-e az is, hogy most szólok hozzátok? És hogy megérthessétek azt, amit mondani akarok, nem egy hozzátok hasonló szegény teremtményt választottam-e, aki által szólhatok hozzátok? Látjátok, koronámat lábamhoz tettem, és a világot a Szívemre ölelem. Dicsőségemet a mennyben hagytam, mindenkinek mindene lettem: a szegények között szegény, a gazdagok között gazdag, a fiatalok között fiatal. Együttérző Atyaként védelmembe szeretném venni az ifjúságot. Oly sok rossz van a /20/ világban! Ezek a tapasztalatlan lelkek igen könnyen hagyják magukat elkápráztatni a bűn csábításaitól, és ez fokozatosan a teljes romlásba taszítja őket. Ó ti, akiknek ma különösen is szükségetek van valakire, aki óvja életeteket, jöjjetek Hozzám, hogy elkerülhessétek a rosszat! Igaz Atyátok vagyok, aki jobban szeret benneteket, mint ahogy a teremtmények közül bárki valaha is szerethet! Meneküljetek Hozzám, osszátok meg Velem gondolataitokat és vágyaitokat. Akkor megtapasztalhatjátok gyöngéd szeretetemet. Kegyelmeimmel foglak elhalmozni benneteket, és megáldom jövőtöket. Legyetek biztosak abban, hogy nem feledkezem meg rólatok tizenöt, huszonöt vagy harminc évvel azután sem, hogy meg

14 teremtettelek, bennetek. Jöjjetek, siessetek Hozzám! Nagy szükségetek van egy olyan szerető és végtelenül jó Atyára, amilyen Én vagyok. Még sok más mondanivalóm is volna számotokra, most mégis mindenekelőtt választottaimhoz szólok: a papokhoz és a szerzetesekhez. Hozzátok szólok, kedves gyermekeim! Nagy terveim vannak veletek! A SZENTATYÁNAK SZÓLÓ ÜZENETEM Mindenekelőtt hozzád fordulok, szeretett fiam, hozzád, helytartómhoz, hogy e fontos művet kezedbe helyezzem. Művem csak a mai időkben fog beteljesedni, a gonosz által sugallt félelem miatt. Ó, mennyire szeretném, ha megértenéd ennek fontosságát. Mily nagyon vágyom arra, hogy megértsd végtelen vágyamat, amelyet a jelen és a jövő emberisége iránt érzek! Ha tudnád, mennyire óhajtom, hogy az emberek ismerjenek, szeressenek, és külön áhítattal tiszteljenek! E vágy öröktől fogva Bennem él, de különösen az első ember megteremtése óta. Ezt az óhajomat többször kifejeztem már az embereknek, különösen az ószövetségben. De az ember ezt soha nem értette meg igazán. Jelenleg e nagy vágyam elfeledteti Velem múltatokat, csakhogy végre már valóra válhasson. Leereszkedem egyik legkisebb teremtményemhez, hogy egyszerűségében szólhassak hozzá. Rajta keresztül pedig minden emberhez szólok, anélkül hogy őbenne tudatosulna annak a műnek nagysága, melyet létre akarok hozni köztetek. Nem beszélhetek vele a teológia nyelvén, azzal nem sokra mennék, hiszen nem értené meg. Művemet az egyszerű és ártatlan lelkeken keresztül tudom kibontakoztatni. De most a te dolgod, hogy ezt a művet vizsgálatnak vesd alá, hogy mielőbb megvalósulhasson. Ahhoz, hogy megismerjenek, szeressenek, és külön áhítattal tiszteljenek, nem kérek semmi rendkívülit csupán a következőket. 1. Egy napot, de legalább egy vasárnapot szenteljetek kizárólag az Én tiszteletemre, az egész emberiség Atyja tiszteletére. Erre az ünnepnapra saját szentmisét és külön imaórát kívánok. Nem nehéz ehhez a Szentírásban szövegrészeket találni. Ha ezt az áhítatot vasárnapra teszitek, úgy augusztus első vasárnapját választom, de jobban szeretném, ha az mindig augusztus 7. lenne. 2. Azt kívánom, hogy az egész papság igyekezzen ezt az áhítatot terjeszteni. Főleg pedig olyannak ismertessenek meg Engem papjaim az emberekkel, amilyen valójában vagyok: végtelenül szerető Atyjuk. 3. Azt is óhajtom, hogy papjaim buzgólkodása folytán jelen lehessek a kórházakban, műhelyekben és üzemekben, a laktanyákban és a tárgyalótermekben is, ahol a nemzetek miniszterei határozatokat hoznak. Végül is mindenhol, ahol teremtményeim élnek, jelen vannak, akár csak egyetlen egy is. Láthatatlan jelenlétemnek egy kép legyen az érzékelhető jele. Ez mutassa, hogy ott valóban jelen vagyok! Így az emberek minden tevékenységüket tudatosan Atyjuk jelenlétében folytathatnák. Hiszen Én is figyelemmel kísérem teremtményeimet, akiket megteremtésük után gyermekeimmé fogadtam. Így valamennyi gyermekem gyöngéden szerető atyai tekintetem előtt érezhetné magát. Azt szeretném, hogy érzékelhető módon, látható formában jelenítsenek meg. 4. Az év folyamán többször is végezzenek néhány áhítatgyakorlatot tiszteletemre papjaim és a hívek, anélkül hogy emiatt kötelességeiket elhanyagolnák. Papjaim félelem nélkül menjenek mindenhová, hogy elvigyék az emberekhez atyai szeretetem lángját. így megvilágosodnak majd a lelkek, nemcsak a hitetlenek, hanem sokan a szekták tagjai közül is, akik nem az igaz Egyházhoz tartoznak. Igen, azt akarom, hogy ezek az emberek is - akik éppúgy gyermekeim - lássák ezt a fényt maguk előtt ragyogni. Ismerjék meg az igazságot, hogy ahhoz igazodhassanak, és gyakorolják a keresztény erényeket! 5. Szeretném, ha különösen tisztelnének Engem az iskolákban, diákotthonokban, szemináriumokban és noviciátusokban. Azt kívánom, hogy valamennyien megismerjenek a legkisebbektől a legnagyobbakig, és úgy szeressenek, mint Atyjukat, Teremtőjüket és megmentőjüket. 6. A papok nézzenek utána a Szentírásban annak, amit erről a tiszteletről mondtam. Ezt várom el az emberektől, de mind a mai napig nem vettek tudomást róla. Munkálkodjanak azon is, hogy kívánságom és akaratom minden hívőhöz, sőt valamennyi emberhez eljusson. Határozzák meg azt, hogy mi vonatkozik minden emberre, és mi az, ami a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnővéreknek szól. Ők, választottaim különös hódolattal tiszteljenek Engem, még jobban, mint ahogy azt a világiak teszik. Időre van szükség ahhoz, hogy valóra váljanak ezen óhajaim, amelyeket az em

15 beriség számára most feltártam, és amelyeket veled közöltem. De egy napon majd elégedett leszek mindazokkal, akik buzgó imáikkal és nagylelkű áldozataikkal segítették művem megvalósulását, s megjutalmazom őket. Megáldalak, szeretett fiam, és százszoros jutalmat adok neked mindazért, amit dicsőségemért teszel. Ámen. ÜZENETEM A PÜSPÖKHÖZ Hozzád is szeretnék szólni, Alexandre fiam /Alexandre Caillot grenoblei püspök/, hogy kívánságaim megvalósuljanak a világban. Jézus kis palántájának lelkivezetőjével együtt kell előmozdítanotok ezt az isteni művet, ezt a külön áhítatot, amelyet az emberektől elvárok. Fiaim, rátok bízom ezt a fontos művet és annak jövőjét. Beszéljetek kitartóan arról, amit közöltem veletek, terjesszétek azt, hogy minden ember megismerhessen, szerethessen és tisztelhessen. Tegyetek meg mindent, amit elvárok tőletek! Teljesítsétek akaratomat és váltsátok valóra óhajomat! Mindazért, amit dicsőségemért tesztek, Én a kétszeresét teszem megszentelődésetekért és üdvösségetekért. Végül pedig a mennyben - és csakis a mennyben - látjátok majd meg azt a nagy jutalmat, amelyet nektek tartogatok és mindazoknak, akik ezért a célért munkálkodni fognak... * * * Az embert magamért teremtettem és teljesen jogos, hogy az embernek mindene legyek. Atyján és Teremtőjén kívül az ember nem fogja az igazi örömet megízlelni, mivel szívét csak a szeretetre teremtettem, az isten- és emberszeretetre. Annyira szeretem teremtményeimet, hogy legnagyobb örömöm az, ha az emberek fiaival lehetek. Dicsőségem a mennyben végtelenül nagy, de még ennél is nagyobb a dicsőségem, amikor gyermekeim között lehetek: a világon minden ember között. Teremtményeim, a ti mennyországotok a Paradicsomban van. A mennyben van számotokra előkészítve az a hely, ahol Engem színről-színre láthattok majd, és örök dicsőségemnek örvendezhettek. Az Én mennyországom viszont a Földön van, mindannyiotokkal, ó emberek. Igen, itt a Földön, a ti szívetekben keresem örömömet és boldogságomat. Szerezzétek hát meg ezt az örömet nekem, hogy szívetekbe fogadtok. Ez tulajdonképpen kötelességetek is Teremtőtök és Atyátok iránt, aki ezt megkívánja és elvárja tőletek. Örömöm, hogy köztetek lehetek, nem kisebb, mint az az Öröm, amelyet akkor éreztem, amikor Szent Fiammal, Jézussal voltam földi élete során. Én küldtem Fiamat közétek. Ő Szentlelkem által fogant. Ő meg Én egyek vagyunk, vagyis általa Én is mindig veletek voltam. / A Szentháromság egységének kifejezése a Szentírásban: Én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem. (Jn 14,11) Teremtényeim, úgy szeretlek benneteket, mint Szent Fiamat, akivel egy vagyok. Nektek is ugyanazt mondom, mint amit Neki mondtam: Szeretett gyermekeim vagytok, akikben kedvem telik. Éppen ezért örvendek annyira társaságtoknak és óhajtok mindig veletek maradni. Jelenlétem közöttetek olyan, mint a nap, amely beragyogja a világot. Ha mindig kész a szívetek befogadni Engem, egészen közel jövök és betérek hozzátok, megvilágosítalak benneteket s végtelen szeretetemmel felmelegítelek titeket. Ami pedig benneteket illet, akik a bűn állapotában vagytok, vagy akik a hitigazságokat nem ismeritek: nem tudok betérni szívetekbe, de ennek ellenére közel leszek hozzátok, mert sohasem szűnök meg szólítani titeket. Meg akarlak hívni benneteket arra, hogy óhajtsátok elfogadni mindazokat a javakat, amelyeket nektek tartogatok. Akkor majd meglátjátok a világosságot és begyógyulnak a bűn okozta lelki sebeitek. Olykor szánalommal tekintek rátok nyomorúságtok miatt. Máskor pedig szeretettel nézek rátok, arra késztetve benneteket, hogy engedjetek kegyelmem indításainak. Néha napokat, sőt éveket, évtizedeket is várok egyes lelkekre, hogy biztosíthassam számukra az örök boldogságot. Figyelmen kívül hagyják, hogy van valaki, aki szüntelenül vár rájuk, aki a nap minden pillanatában /24/ szólítja őket, s ez én vagyok, Istenük. Ennek ellenére nem fáradok bele a várakozásba, és örömmel maradok mellettetek, mindig annak reményében, hogy egy napon majd visszatértek Atyátokhoz és legalább némi bizonyítékát adjátok szereteteteknek, mielőtt meghaltok. Példaként említek valakit, aki váratlanul fog meghalni: erre a lélekre egész élete során vártam, mint a tékozló fiúra. Minden jóval elhalmoztam, 28 29

16 ő mégis egyszerűen elment s elfecsérelte mindazokat a javakat és ajándékokat, amelyeket szerető Atyjától ingyen kapott. Ráadásul még súlyosan meg is sértett Engem. Mégis visszavártam és mellette maradtam, újból és újból kegyelmeimben részesítettem. Egészséget adtam neki, munkáját megáldottam, miáltal az anyagi javakban sem volt soha hiánya - mindene megvolt. Újra és újra bizonyítottam neki gondviselő szeretetemet. Bőségben élt, a bűn élvezete azonban elkápráztatta, s a megrögzött bűnök miatt egész élete a tévedések sorozatává vált. De iránta való szeretetemet még ez sem tudta megingatni. Ugyanúgy utána mentem, mint az elveszett báránynak. A visszautasítások ellenére, amelyekben részem volt, türelemmel vártam rá. Megelégedtem azzal, hogy mellette élhettem, abban a reményben, hogy talán majd egy napon felfigyel szeretetemre és visszatér Hozzám, Atyjához es megmentőjéhez. Végül elérkezik majd utolsó napja: betegséget küldök rá, hogy összeszedhesse magát és visszatérhessen Hozzám, Atyjához. De az idő gyorsan telik és 74 év eltelte után elérkezik szegény fiam utolsó órája. Akkor is mellette leszek, mint élete során mindig, még több jósággal szólok hozzá, mint valaha. Kegyelmeimmel hívom, sőt választottaimat is buzdítom, hogy imádkozzanak érte, hogy kérjen bocsánatot, hiszen Én azt szeretettel kínálom fel neki... Ebben a pillanatban, mielőtt kilehelné lelkét, megnyílik szeme, értelme megvilágosodik, felismeri tévedéseit és azt, hogy mily nagyon eltávolodott az igazságtól, mennyire letért a Hozzám vezető útról. Magába száll, majd halk hangon - amit a körülállók közül már senki sem hall meg - azt mondja Nekem: Istenem, most látom, hogy milyen nagy volt irántam szereteted, és én mégis egész életemben folyton megbántottalak téged, sohasem gondoltam Rád, Atyámra és megmentőmre. Most már tudom, hogy Te látsz és szeretsz engem. Mindazért a rosszért, amit bennem találsz, és amit most szégyenkezve beismerek, bocsánatodat kérem, mert szeretlek Atyám és megmentőm! Ebben a pillanatban meghalt. és most itt áll közvetlenül előttem. Atyai szeretettel ítélem meg, hiszen Atyámnak nevezett Engem, s megmenekült. Egy ideig még a tisztítóhelyen marad, majd az őrök boldogság részese lesz. És Én, aki élete során abban a reményben leltem örömömet, hogy bűnbánatáért megmenthetem őt, ezután még inkább örvendek majd az üdvözült lelkekkel együtt, hogy végül is megvalósulhatott óhajom, s az egész örökkévalóságon át Atyja lehetek. A legnagyobb öröm számomra azoknak a szívében lakni, akik az igazság szerint élnek, a megszentelő kegyelem állapotában. Teljesen nekik ajándékozom magamat. Átadom nekik hatalmam erejét Szeretetem által már itt a Földön megízleltettem velük a mennyország örömét. A MENNYEI ATYA ÜZENETE 2. füzet Ezt a füzetet egy napon a Sátán megkaparintotta, és fedőlapját ollóval öszszevagdosta. A második füzet augusztus 12-ével kezdődik. Azért szólok hozzátok, hogy az élő vizek forrását fakasszam, amely mától kezdve az idők végeztéig soha nem fog elapadni. Hozzátok jövök, teremtményeim, hogy feltárjam előttetek atyai Szívemet, amely a szeretettől lángol értetek. Azt akarom, hogy végtelen és irgalmas szeretetem tanúi legyetek. Nem érem be azzal, hogy feltárom előttetek szeretetemet, gyermekeim. Meg is akarom nyitni számotokra Szívemet, amelyből éltető kegyelmi forrás fakad, hogy minden ember csillapíthassa szomját. Ha e forrásból isztok, olyan örömökben lesz részetek, amilyenben eddig még nem volt amiatt a túlzott félelem miatt, amelyet irántam, gyöngéd Atyátok iránt éreztetek. E forrást akkor fakasztottam, amikor megígértem az embereknek a Megváltót. A megtestesülés óta pedig Szent Fiam Szívén keresztül árad felétek. /Eugé nia anya megjegyzése: Ezt a forrást mindennap látom azóta, hogy a Mennyei Atya beszélt róla. / De szeretetem arra késztet, hogy még többet tegyek. Meg - nyitom előttetek, gyermekeim, atyai Szívemet, amelyből az üd vös ségnek ez a forrása buzog. Megengedem, hogy szabadon merítsétek e for- rásból 30 31

17 mindazt, amire az időben és az örökkévalóságban szükségetek van. Ha meg akarjátok tapasztalni, milyen hatalmas ereje van e forrásnak, amelyről beszélek nektek, tanuljatok meg jobban megismerni és szeretni Engem. Azt kívánom, hogy ne csak mint Atyát tiszteljetek és szeressetek Engem, hanem mint bizalmas barátotokat is. Miért csodálkoztok azon, amit mondok nektek? Talán nem a saját képmásomra teremtettelek benneteket? Hasonlatosságomra teremtettelek titeket, hogy természetes legyen számotokra, hogy beszéltek Atyátokkal, teremtő Istenetekkel és jelenlétében éltek. Gyermekeim, irgalmas jóságom által istenatyai szeretetem birtokosaivá lettetek. Szent Fiam, Jézus Bennem van és kölcsönös szeretetünk, a Szentlélek által Én Őbenne. A Szentlélek egyesítő ereje révén teljesen egyek vagyunk. Fiam Szent Szívében találhattok rá az élő vizek forrására, s abból bármikor meríthettek. E Szív mindig csordultig telve van az üdvösség éltető forrásvizével. Győződjetek meg róla, hogy e forrás, amelyet Fiam számotokra fakasztott, mily hűsítő és kellemes. Jöjjetek tehát Hozzám Fiam által, és közöljétek velem bizalmasan kívánságaitokat. Megmutatom nektek ezt a forrást, olyannak ismertetve meg magamat veletek, amilyen valójában vagyok. Amikor már ismerni fogtok Engem, szomjatok csillapulni fog, erőre kaptok, kigyógyultok lelki bajaitokból s félelmeitek eltűnnek. Szívetekben nagy lesz az öröm, szeretetetek tökéletesedik, s lelketek eddig soha nem ismert nyugalmat talál. De hogyan tudunk Hozzád jönni, Atyánk? - fogjátok Tőlem kérdezni. Ó gyertek a bizalom útján, szólítsatok Atyátoknak, szeressetek és imádjatok Engem lélekben és igazságban. Ez elegendő lesz ahhoz, hogy ez az üdítő s rendkívül hatásos forrásvíz szomjatokat oltsa. Ha va1óban akarjátok, hogy e víz mindent megadjon nektek, ami ahhoz szükséges, hogy megismerjetek és szeressetek, vagy ha hidegnek és közömbösnek érzitek magatokat, hívjatok csak Engem, Atyátokat, és Én hozzátok jövök. Forrásomból szeretetet, bizalmat meríthettek és elnyerhetitek mindazt, amire szükségetek van. Mindenekelőtt azt óhajtom, hogy mindannyian megismerjetek. Ezáltal már itt a Földön mindnyájan örvendezhettek jóságomnak és gyöngéd szeretetemnek. Váljatok azok apostolaivá, akik még egyáltalán nem ismernek Engem, vagy nem ismernek helyesen. Meg fogom áldani fáradozásaitokat és erőfeszítéseiteket, s nagy dicsőséget készítek elő nektek az örökkévalóságban. Drága gyermekeim! Én vagyok a szeretet óceánja. Ez egy további bizonyítéka atyai szeretetemnek, amellyel kivétel nélkül mindannyiótok iránt viseltetek korra, rangra és nemzetiségre való tekintet nélkül. Nem zárom ki a különféle közösségek és szekták tagjait sem, a hűtleneket és közömböseket sem. Mindent átfogó szeretetembe belefoglalom összes értelmes teremtményemet: az egész emberiséget. Íme a bizonyíték: a szeretet óceánja vagyok. Megismertettem veletek a forrást, mely atyai Szívemből fakad, hogy szomjúságotokat oltsa. Hogy megtapasztalhassátok, mennyire jó vagyok mindenkihez, megmutatom nektek szeretetem óceánját. Ebbe minden latolgatás nélkül nagy bizalommal vethetitek bele magatokat. Miért? Azért, hogy ebben az Óceánban elmerülve a bűnöktől és a rossz hajlamoktól megtisztuljon lelketek. Így meg tudtok változni és boldogok lehettek, megtanulhattok jónak lenni és szeretettel cselekedni. Ha tudatlanságból vagy gyöngeségből mégis visszaestek bűneitekbe, akkor ismét merüljetek el a szeretet óceánjában, hogy ott újra megtisztuljatok. Így szentekké tehetlek benneteket, ahogyan Én, a ti Atyátok is szent vagyok. Akarjátok-e, gyermekeim, életeteket itt a Földön békében és örömben tölteni? Akkor jöjjetek, és vessétek bele magatokat ebbe a végtelen óceánba, és maradjatok mindig szeretetemben - még akkor is, ha hétköznapi munkátokat teljesítitek. Így fogja életeteket megszentelni szeretetem. Ami azokat a gyermekeimet illeti, akik nem állnak szilárdan az igazság talaján, őket még inkább elárasztom atyai szeretetemmel, hogy megnyíljon szemük az igazi világosságra, mely ezekben a mai időkben fényesebben ragyog, mint korábban bármikor. Ez a kegyelmek időszaka, amelyet öröktől fogva várok és előre láttam. Most személyesen vagyok itt, hogy szóljak hozzátok. Úgy jövök közétek, mint a leggyöngédebb és legszeretőbb atya. Leereszkedem hozzátok megfeledkezve magamról, hogy fölemeljelek és Szívemre öleljelek benneteket, s biztosítsam üdvösségeteket. Ti mindannyian, akik az igazság szerint éltek, de ti is, akik még nem ismeritek azt, fontoljátok meg, hogy nem éltek egyedül, hanem egy minden más apánál jobban szerető Atya él mellettetek. Sőt Atyátok bennetek él, mindig gondja van rátok, és felajánlja nektek, hogy szeretetének mérhetetlenül nagy kiváltságaiból részesít benneteket

18 Jöjjetek ehhez a forráshoz, amely mindörökké atyai Szívemből fakad. Ízleljétek meg ennek az üdvöt hozó forrásnak édességét. S ha megtapasztaltátok lelketekre gyakorolt nagyszerű hatását, amely minden szükségleteteket kielégíti, jöjjetek és vessétek bele magatokat szeretetem óceánjába. / Eugénia nővér megjegyzése: A Mennyei Atya egy meghitt beszélgetésben ezt mondta nekem: A forrás az istenismeret jelképe, az óceán pedig szeretetemé és bizalmatoké. Ha inni akartok e forrásból, törekedjetek mindjobban megismerni Engem, egyre közelebb kerülni Hozzám. S ha már ismertek, vessétek bele magatokat szeretetem óceánjába, oly nagy bizalommal hagyatkozva Rám, amely átalakít benneteket, és amelynek nem tudok ellenállni. Akkor megbocsátom bűneiteket, tévedéseiteket, és elhalmozlak benneteket kegyelmeimmel. / Így képesek lesztek meghalni önmagatok számára, hogy már csak Bennem éljetek, mindörökké Bennem. Köztetek vagyok. Boldogok azok, akik hisznek ebben az igazságban és jól felhasználják ezt az időt, amelyre már a Szentírás is utalt: Elérkezik majd az az idő, amikor az embereknek úgy kell tisztelniük és szeretniük Istent, ahogyan azt Õ elvárja, megkívánja. S hogy miért? A választ erre is megtalálhatjuk a Szentírásban: Mert egyedül ő méltó a tiszteletre, a szeretetre, és a dicséretre mindörökké. Mózes első parancsolatként azt a rendelkezést kapta Tőlem, hogy közölje az emberekkel: szeressétek és imádjátok Istent. Erre a keresztények azt mondhatják Nekem: Mi szeretünk kora ifjúságunk óta, vagy amióta megismertünk Téged, s gyakran mondjuk az Úr imáját: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Igen, gyermekeim, ez igaz. Szerettek és tiszteltek Engem, amikor a Miatyánk első mondatát imádkozzátok. De folytassátok csak tovább: Szenteltessék meg a Te neved! - Megszentelitek-e nevemet? És még tovább: Jöjjön el a Te országod! - Elérkezett-e már mindenhová az Én királyságom? Az igaz, hogy megünneplitek Szent Fiam királyságának ünnepét, és általa Engem tiszteltek. De megtagadnátok-e Atyátoktól azt a nagy dicsőséget, hogy ünnepélyesen Királlyá kiáltsátok ki Õt? Vagy legalább azt, hogy engedtek uralkodni, hogy ezáltal minden ember megismerhessen és megszerethessen? Kívánom, hogy Fiam királyságának ünnepét azoknak a sértéseknek a kiengeszteléséért üljétek meg, amelyek Pilátus előtt érték Őt, s a katonák részéről is, akik szent és ártatlan testét megostorozták. Kérem, hogy ne szüntessék meg Fiam királyi méltóságának ünnepét! Ellenkezőleg: ünnepeljétek lelkesen és nagy buzgósággal. De ahhoz, hogy mindenki megismerhesse ezt a jóságos Királyt, ismernie kell királyi uralkodását is. Sőt akkor ismerhetitek meg egyre jobban Krisztus Királyt és királyságát, ha ismeritek Atyját is, akitől e királyság származik. Valóban, gyermekeim, az Egyház - az a közösség, amelyet Szent Fiammal alapíttattam - majd teljessé teszi művét. S annak tiszteletét is előmozdítja, aki e közösséget létrehozta: Atyátokét és Teremtőtökét. Gyermekeim, néhányan közületek azt mondhatnák Nekem: Az Egyház szüntelenül növekedett, s a keresztények száma világszerte a legnagyobb, ez elegendő bizonyíték arra, hogy az Egyház teljesíti küldetését. Tudjátok meg, gyermekeim, hogy Én, Atyátok, mindig őrködtem az Egyház felett annak születése óta. Fiammal és a Szentlélekkel azt akartuk, hogy az Egyház - helytartóm, a Szentatya által - tévedhetetlen legyen. Nem igaz-e mégis, hogy ha a keresztények olyannak ismernének Engem, amilyen valójában vagyok - vagyis gyöngéd és irgalmas szívű, jóságos és nagylelkű Atyának -, bátrabban és őszintébben gyakorolnák vallásukat? Gyermekeim, s talán nem igaz-e az is, hogy ha tudnátok, hogy olyan Atyátok van, aki gondol rátok és végtelenül szeret benneteket, viszonzásképpen jobban igyekeznétek eleget tenni keresztényi és világi kötelességeiteknek? Akkor jobban megfelelnétek az isteni akaratnak és az emberek előtt is igaznak bizonyulnátok. Ha ismernétek Engem, Atyátokat, aki mindnyájatokat gyermekeinek nevez és egyformán szeret, alighanem szerető gyermekek módjára viszonyulnátok Hozzám. S irántam való szeretetetek nem válna-e az Én indításomra tevékeny szeretetté? Olyan szeretetté, amely kiáradna az emberiségnek arra a részére is, akik a katolikusok közösségét még nem ismerik s még kevésbé azt, aki megteremtette őket, és aki az ő Atyjuk. Az emberek egy része babonaság rabja. Mások ugyan Istennek szólítanak Engem, mivel tudják, hogy létezem, azt azonban nem tudják, milyen közel vagyok hozzájuk. El kellene mennetek mindezekhez a lelkekhez, hogy beszéljetek velük és megmondjátok nekik, hogy Teremtőjük egyben Atyjuk is, aki gondol rájuk és gondjukat viseli. Ő bensőséges szeretettel veszi őket körül szenvedéseikben és elhagyatottságukban is. Akkor még a legmegátalkodottabbak közül is sokan megtérnének, és hitükben állhatatosan kitartanának

19 Talán néhányan, miközben szeretetemnek e művét vizsgálják - amelyet most az emberek között véghezviszek -, bírálnivalót találnának benne és azt mondanák: De hiszen amióta a misszionáriusok ezekbe a távoli országokba eljutottak, eddig is beszéltek Istenről, az én jóságáról, irgalmáról a hitetleneknek, mi mást mondhatnának még Róla? Nos, a misszionáriusok Istenről úgy beszéltek régebben is és most is, ahogyan ők maguk ismernek Engem. De tudomásotokra hozom, hogy nem egészen olyannak ismertek, amilyen valójában vagyok. Ezért Én magam jövök közétek, hogy mindenki Atyjának ismerjen meg Engem, a leggyöngédebb Atyának, hogy szereteteteket ne torzítsa el a félelem. Azért jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam hozzátok, teremtményeimhez, hogy ne félelmetesen igazságos Istennek képzeljetek Engem. Azt látom ugyanis, hogy az emberek mind anélkül élik le életüket, hogy bizalommal lennének Mennyei Atyjuk iránt. Tudatni akarom tehát veletek, hogy egyetlen vágyam, hogy megkönnyítsem földi életetek zarándokútját, s azután a mennyben boldog örök élettel ajándékozhassalak meg benneteket. Hiszen a Rólam alkotott elképzeléseitek túlságosan is emberiesek. De most, hogy ezt a kinyilatkoztatást adom nektek, maradjatok világosságomban és vigyétek el azt mindenkihez. Ez hatalmas eszköz lesz sokak megtéréséhez. Most pedig megismétlem ígéretemet, amelyet sohasem függesztek föl, s amely így hangzik: Mindazok, akik teljes szívükből Atya néven szólítanak /Ha számítás és érdek nélkül, önzetlenül teszi ezt valaki, mert akkor elnyerheti a Mennyei Atyától a bűnbánat kegyelmét. V.ö. : a tékozló fiúról szóló példabeszéd (Lk 15, l1), még ha életükben csak egyetlenegyszer is, nem fognak elveszni, hanem biztosítom számukra az örök életet a választottak társaságában. Titeket pedig, akik dicsőségemért dolgoztok, és azon fáradoztok, hogy mások is megismerjenek, tiszteljenek és szeressenek Engem, biztosítalak arról, hogy nagy lesz a jutalmatok. Számon fogom tartani minden erőfeszítéseteket, még a legkisebbet is, és százszoros jutalomban részesültök érte az örökkévalóságban. Mint már mondtam nektek, az Anyaszentegyházban el kell mélyíteni a háromszemélyű egy Isten imádását és tiszteletét. Különös módon is tiszteljétek ennek a közösségnek a szerzőjét, akitől származik, aki azért jött, hogy megalapítsa, és aki a Lelke: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ameddig a három isteni Személyt nem tisztelitek külön áhítattal az Egyházban, majd pedig az egész emberiség körében, ennek hiányát érezni fogjátok. Már érzékeltettem e hiányt néhány lélekkel, de legtöbbjük igen félénk és nem tett eleget felhívásomnak. Másoknak volt bátorságuk szólni az illetékeseknek, de a sok elutasítás miatt nem tartottak ki küldetésükben. Most jött el az Én órám. Én magam jövök, hogy feltárjam az emberek előtt mindazt, amit eddig még nem értettek meg teljesen. Azért jövök, hogy szeretetem lángoló tüzét elhozzam számotokra. Ezzel az eszközzel kívánom felolvasztani és megsemmisíteni azt a hatalmas jégpáncélt, amely az emberi szíveket borítja. - Ó, kedves emberiség! Ó emberek, kik gyermekeim vagytok, vessétek le a félelem kötelékeit, amelyekkel a sátán eddig fogva tartott benneteket. Ne féljetek Atyátoktól, aki csupa szeretet. Gyertek! Jöjjetek közelebb Hozzám, minden jogotok megvan ahhoz, hogy Atyátokhoz közeledjetek. Nyissátok meg szíveteket, kérjétek Szent Fiamat, hogy egyre jobban ismertesse meg veletek jóságomat. - Ó ti, akik a babonák és a sátáni törvények foglyai vagytok! Szabaduljatok ki ebből a zsarnoki szolgaságból, és jöjjetek az egyedüli igazsághoz. Adjatok hálát annak, aki megteremtett benneteket és aki szerető Atyátok. Ne mondjátok Nekem azt, hogy kötelességetek azok előtt behódolni és azokat bálványozni, akik eddig rászedtek benneteket, hogy elfecséreljétek életeteket. Hozzám jöjjetek! Mindannyiatokat várlak, mert mindnyájan gyermekeim vagytok. - És ti, akik az igaz világosságban jártok, mondjátok meg a többieknek, mily nagyszerű az igazságban élni. Mondjátok meg a keresztényeknek is, akik különösen kedves teremtményeim, milyen jó arra gondolni, hogy van egy Atyjuk, aki mindent lát, mindent tud és mindenről gondoskodik. Õ végtelenül jó, könnyen megbocsát, de ha mégis büntet, azt nem szívesen és csak lassan teszi, hogy még időt adjon a bűnbánatra. Végül azt is mondjátok meg nekik, hogy nem akarom őket elhagyni az élet viszontagságai közepette sem, egyedül, érdemek nélkül. Siessenek hát Hozzám! Segíteni fogom őket, megkönnyítem terhüket. Megédesítem oly keserű életüket, és megrészegítem őket atyai szeretetemmel, hogy boldoggá tegyem őket az időben és az örökkévalóságban. - És ti, kedves gyermekeim, akik elveszítettétek hiteteket és sötétségben éltek, emeljétek föl szemeteket és fénylő sugarakat fogtok látni, amelyek rátok ragyognak és megvilágosítanak benneteket. Én vagyok a Nap, mely 36 37

20 benneteket megvilágít, s újra meg újra felmelegít. Szemléljetek Engem és felismeritek, hogy Én vagyok Teremtőtök, Atyátok. Rajtam kívül nincs más Isten. És mivel szeretlek benneteket, közétek jövök, hogy ti is megszerethessetek Engem és ezáltal mind üdvözüljetek. - Az egész világ minden emberéhez szólok, hogy mindenhol atyai szeretetem felhívása visszhangozzék. Ez a végtelen szeretet, amelyet meg akarok veletek ismertetni, élő valóság. Szeressetek tehát, szeressetek nagyon! Mindig szeressetek! Mindenekelőtt állítsátok Atyátokat szeretetetek középpontjába, hogy ezentúl mindenki megismerhessen Engem, mint szenvedélyesen szerető Atyját! - És ti, szeretett gyemekeim, papok és szerzetesek, benneteket különösen buzdítalak arra, hogy ismertessétek meg mindenkivel atyai szeretetemet, melyet az emberek iránt, de különösen irántatok érzek. A ti feladatotok azon munkálkodni, hogy akaratom megvalósuljon rajtatok keresztül az emberek között. Akaratom egyszerűen abban áll, hogy megismerjenek, tiszteljenek és szeressenek Engem. Ne várakoztassátok oly sokáig szeretetemet, mert égek a vágytól, hogy szeressetek Engem! Ez az évszázad több kiváltságban részesül, mint bármely másik. Ne tékozoljátok el e nagy kegyelmet attól való félelmetekben, hogy megvonják tőletek e kiváltságot! A lelkeknek szükségük van a kegyelmekre és isteni érintésekre. Az idő sürget, de ne féljetek semmitől. Atyátok vagyok, segítségetekre leszek minden erőfeszítésetekben és munkátokban. Mindig karjaimban tartalak majd benneteket, gyümölcsökkel áldom meg szolgálatotokat és buzgó fáradozásotokat. Már itt a Földön megízleltetem veletek a lélek békéjét és örömét. Ez felbecsülhetetlen ajándék, mivel a lélek, amely békében és örömben él, már előre megízlelheti a mennyet az örök jutalomra várva. Földi helytartómban, a pápában egészen különös vonzalmat ébresztettem a missziók apostoli küldetése iránt és főleg nagy buzgalmat aziránt, hogy Jézus Szent Szívének tisztelete szerte a világon elterjedjen. Most azt a művet bízom rá, melynek elvégzéséért maga Jézus jött le a Földre: dicsőítsen meg Engem azáltal, hogy olyannak ismertet meg az emberekkel, amilyen vagyok. Olyannak, amint azt az imént elétek tártam. Ha az emberek megismernék Jézus Szívének végtelen szeretetét annak minden óhajával s az Õ dicsőségét, akkor felismernék azt, hogy legégetőbb vágya az Atya megdicsőítése: azé az Atyáé, aki Őt küldte. Jézus mindenekelőtt azt akarta, hogy az Atya a lehető legnagyobb dicsőítést kapja meg, amit ember csak megadhat Neki. S hogy az emberek minden képességükkel dicsőítsék meg Atyjukat, Teremtőjüket és megváltásuk szerzőjét - nem úgy, amint az eddig történt. Csak azt kérem az embertől, amit megadhat Nekem: bizalmát, szeretetét és háláját. Nem azért kívánom, hogy ismerjenek, tiszteljenek és szeressenek Engem, mert rá vagyok szorulva teremtményeimre és imádásukra. Hanem egyedül azért, hogy üdvözíthessem, és hogy dicsőségem részeseivé tehessem őket. Ezért ereszkedem le egészen hozzátok. És azért is, mert fáj azt látnom, hogy teremtményeim, akiket a semmiből hívtam életre és szeretett gyermekeimmé fogadtam, tömegesen haladnak az örök kárhozat felé. Így nem érik el azt a célt, amire teremtettem őket, hanem elvesztegetik az értékes időt, és nem nyerhetik el az örök élet boldogságát. Ha valamit óhajtok - különösen a jelen pillanatban -, az a nagyobb buzgalom és áldozatkészség az igazak részéről, fáradhatatlanság a bűnösök és hitetlenek megtérítésében, az őszinte és tartós megtérés. Vágyva vágyom a tékozló fiúk visszatérésére az atyai házhoz. Ez elsősorban a zsidókra vonatkozik, de minden más gyermekemre is: a szakadárokra és eretnekekre, a szabadkőművesekre és a hitetlenekre, a szentségtörőkre és a különféle szekták tagjaira. Azt kívánom, hogy tudja meg az egész világ, hogy van egy teremtő Isten. Ez az isten, aki tudatlanságuk miatt újra szól hozzájuk, számukra ismeretlen. Nem tudják, hogy Atyjuk vagyok. Ti mindnyájan, akik üzenetemet olvasva hallgattok Rám, higgyétek el Nekem: ha mindazok, akik katolikus Egyházunktól még távol vannak, hallanának /34/ Atyjukról, aki szereti őket és aki az örök élettel akarja őket megajándékozni, sokan jönnének Hozzám, még a legmegátalkodottabbak közül is. Ha nem szólhattok közvetlenül hozzájuk, keressetek új lehetőségeket: ezernyi közvetlen és közvetett módja van annak, hogy ezt mégis megtegyétek. Alkalmazzátok ezeket az eszközöket a tanítványok igaz szellemével és nagy buzgalommal. Én pedig megígérem nektek, hogy erőfeszítéseiteket különös kegyelmem révén hamarosan nagy siker fogja koronázni. Váljatok atyai jóságom apostolaivá! A buzgalom által, melyet mindannyiótoknak megadok, nagy hatással lesztek a lelkekre. Akkor mindig veletek és bennetek leszek. Ha ketten beszélgettek, kettőtök között leszek, ha többen vagytok, akkor is köztetek leszek. Így azt fogjátok mondani, amit Én sugalmazok nektek. Hallgatóitokban pedig befogadókészséget ébresztek. Ily módon az embereket meghódítja majd szeretetem és megmenthetem őket az örök élet számára