Gyermekek a település értékeiért pályázat

Átírás

1 Gyermekek a település értékeiért pályázat A vetélkedő anyaga: Az alábbi kiadvány megadott oldalai: Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága Dad (Szerkesztette: Jordánné Ládi Zsuzsanna, 2007) 1. Címer (6-8. o.) 2. A kenderfeldolgozás folyamata és eszközei ( o.) 3. Komatál (A szokás és az edény maga) (37. o.) 4. Árpád-fa (16. o. és 23. o.) és 5. A Dadi Református Egyházközség úrvacsorai kenyérosztó tálkája (honlapon) 6. A Dadi Református Egyházközség 1701-es úrvacsorai kelyhe (honlapon) 1. A címer Arannyal keretezett ellipszis, alapszíne kék. Függőleges tengelye 40 cm. Talpán öt zöld domb emelkedik. A címer tengelyében arany búzakalász, a pajzsfőn aranyszínű Nap látható. A búzakalász jobb és bal oldalán kévevágó kés, valamint orsó helyezkedik el. A címer alatt körívben lévő szám: A címer felett körívben olvasható a helységnév: DAD. b, A címertalpon látható öt domb a falu határában emelkedő Alsó-, Kanász-, Sinai-, Róka- és Álom-hegy jelképe. A búzakalász és a kévevágó kés a falu mezőgazdasági jellegét fejezi ki. A falu jövőjét jelképezi a címerfőn látható Nap, valamint az életet és kenyeret jelentő búzakalász. Az orsó a falu múltjában jelentős szerepet játszó takácsmesterség emlékét őrzi. A felirat jelentése a falu első, okleveles említése 1230-hoz kapcsolódik. /Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága Dad (Szerkesztette: Jordánné Ládi Zsuzsanna, 2007) 8. oldal/

2 2. Kenderfeldolgozás Az asszonyok munkájához a ruházat készítése is hozzátartozott. Már a lánykorukban varrták, hímezték a stafírungjukat ágyneműket, konyharuhákat, törülközőket, konyhai áldásokat, ruhaneműket -, amit a házasságba vittek hozományként. Ezek alapanyaga általában a kender volt. A növény termesztésében a férfiak jelentős szerepet vállaltak, de a feldolgozása a nőkre hárult. A földből kihúzott és kévékbe gyűjtött kendert a kenderáztató tóban a férfiak által levert négy cölöp közé fektették szorosan egymás mellé. Ez azt a célt szolgálta, hogy egy hirtelen zápor ne vigye el a szálakat. Férfimunka volt a kévék beiszapolása. Az áztatás 10 napig tartott, ekkorra a növény szára megpuhult, és a háncsszálak közötti kötőanyag elrothadt, így már nem törött el. A rothadt kötőanyag és iszap kimosása után a kévéket hazavitték száradni. ez idő alatt ügyelni kellett arra, hogy még harmat sem érhette a szálakat. Esős időben ezért hetekig tartott a kender szárítása, mert elkorhadt a szár, sok lett a csepű *, kevés a szösz. A megszáradt kenderből a fás kötőanyagot sulykolással távolították el. A sulykolófa henger alakú, nyeles eszköz, amellyel ütötték a kender szárát, közben kirázták belőle a pozdorját. Monoton, fárasztó munka volt, de a fiatalok szívesen csinálták, mert párban lehetett csak végezni, így alkalmat jelentett a legényekkel való találkozásra. A törést a tilolás követte: csomóról csomóra kézbe kellett venni a szöszt, szétteregetni, a tilolófával megtörni, közben a maradék pozdorját kirázni a rostok közül. A következő mozzanat a gerebenezés, az összegabalyodott szálak szétfésülése, csomóba kötése. Ezután kezdődhetett a az őszi munkák befejeztével adventtől farsangig - a fonás. A fonás legősibb eszköze a guzsaly és az orsó. A guzsaly talpon vagy lábakon álló rúd, melynek felső részére kötötték a szöszt. A fonó a bal kezével eresztette, állandóan nyálazva és sodorva a szálakat, míg jobb kezével az orsóra tekerte a fonalat. Gyorsabban haladt a munka kerekes guzsallyal, vagyis rokkával, mert ezen az orsót lábbal hajtották. Az orsón összegyűlt fonalat a motollára tekerték, így azt is fel tudták mérni, mennyi fonal készült el. (A kenderfeldolgozás eszközei Tájházunkban még fellelhetők.)

3 A motollált fonal nyers, szürke színű anyag. Ahhoz, hogy szép vászon készüljön belőle, szapulni kellett: hamulúgban meghempergették, s ha jól teleszívta magát, dézsába rakták, és ismét leöntötték forró lúggal. Egynapi ázás után alaposan kimosták, kisulykolták, és a téli hidegben kifagyasztották. Háromszor ismételték meg ezt a folyamatot, mire szép fehér lett, aztán felgombolyították, majd elvitték a takácshoz, aki megszőtte. A különböző minőségű fonalakból különböző minőségű vászon lett: a pőregatya (bőgatya), a borjúszájú ing, abrosz, törölköző, konyharuha, szakajtókendő, rétesnyújtó kendő, lepedő stb. a legjobb, míg a zsákok, szalmazsákok, pokrócok a silányabb anyagból készültek. De kenderből készült az állatok megkötéséhez használatos kötél, a legeltetéshez a béklyó, a lószerszámokhoz az istráng. Sajnos, a fejlődés következtében az egykori kenderáztató tavunk kis érré zsugorodott össze, de medre még mindig emlékeztet egykori szerepére. /Belőle nőttem én Dad (Szerkesztette: Jordánné Ládi Zsuzsanna, 2007) oldal/ * csepű=a kender gerebenezésekor keletkező kóc Hímzéssel és szövésmintával díszített vásznak

4 3. Komatál Maga a szó két jelentéssel is szerepel a néprajzi kutatások között. 1. Jelenti egyrészt magát az edényt, amely általában mázas kerámia, gránit, újabban porcelán. Alakja széles, öblös, tulajdonképpen levesestál. Általában virágos-rózsás díszítésű volt, esetenként hullámos peremmel. Létezik egy kisebb, magasabb változata is, nagyanyáink kocsonyástálként is használták. 2. Jelenti másrészt a komatál küldésének hagyományát. Gyermekdalaink is megőrizték ez utóbbit: Komatálat hoztam, meg is aranyoztam, ha nem tetszik komának, küldje vissza komának. A komatálat általában húsvétkor, pünkösdkor vagy május elsején küldték, de sok helyütt, így Dadon is a megszületett kisbabák családjának vittek komatálat a rokonok, ismerősök. Így írja ezt le Jordánné Ládi Zsuzsanna: A keresztelő után a rokonság egy időre levette az anya válláról a főzés terhét. Beosztották maguk között, ki melyik napon visz ételt a megszaporodott családnak. A keresztelő után kétszer, a 3. nap, majd 3-4 nap múlva ismét, a komaasszony (keresztanya) volt a soros. Az általa készített ebédet nevezzük komatálnak. Ez több fogásból állt. Elmaradhatatlan étel volt a tyúkhúsleves és a húshoz készített mártás. A tyúk vagy csirke felét pörköltnek készítették el, nokedlit főztek hozzá. Igen népszerű ételnek számított a borleves. ( ) Édességként, mivel falun a süteményeket nemigen ismerték, rétest, szalagos fánkot, forgácsfánkot, kuglófot vagy kalácsot sütöttek. A családi asztal soha nem volt ilyen bőségesen megrakva, mint ekkor, amikor a rokonok, ismerősök egymással versengve hozták a finomabbnál finomabb étkeket. A napok múltával aztán lassan minden visszatért a megszokott kerékvágásba. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága Dad (Szerkesztette: Jordánné Ládi Zsuzsanna, 2007) 37. oldal/ 3. Árpád-fa Dad község Komárom Esztergom megyében, a Vértes hegység Észak-nyugati részén terül el m tengerszint feletti magasságban. Felszínén feltöltődés folytán kavicslerakódás keletkezett. Talaja sokféle, a legtöbb a barna erdőtalaj. A falu körül összefüggő erdőség 5 km-es körzetben nincsen, így a facsoportok, egyedül álló fák jelentőségét nagyra értékeljük. Ennek köszönhető az is, hogy az utcákon a telektulajdonosok sok helyen gyümölcs- és díszfákat ültettek a házuk elé. Az öregebb fákat pedig közösen gondozzuk, óvjuk. A falu leghosszabb utcája, a Fő utca felső végén, a Kisbér Kocs közút és az utca végének találkozásánál áll a legszebb fa, egy hatalmas, minden fölé emelkedő, méltóságteljes hárs. A mi hársfánk, amely a több mint egy évszázad alatt a község jelképévé nőtte ki magát. Aki csak elmegy mellette, elgyönyörködik szépségében mert minden évszakban csodálatos.

5 A helyi fiatalok kedvenc találkozóhelye, de sokszor látni alatta megpihenő idegeneket is. A fa alá padokat helyeztek el, környezetében en a terepet gondozzák. A korona alatti füves terület lánckorláttal védett. A fa történetét 1996-ban, amikor a millecentenárium alkalmából akkori iskolaigazgatónk, Baranya Dezsőné a település történetét dolgozta fel, a református egyház presbiteri jegyzőkönyveiben nagy kincsre bukkant: a millenniumi ünnepély leírására, egyben a fa ültetésének körülményeire. Álljon ez itt szó szerint leírva: Kedves magyar hazánk ezredéves fennállásának emlékünnepén, május hó 10-én tartott Díszgyűlésen Lelkész főtisztelendő püspök Antal Gábor úrnak az egyházakhoz a millenniumi isteni tisztelet vagy díszgyűlés megtartására vonatkozó főpásztori levelet olvasta fel egész terjedelmében, s felkéri a presbitereket egy örök emlékű alapítvány tételére. Alapítvány ajánlatba hozván, az összes tanköteles gyermeknek, ez évtől kezdve tankönyveiknek díjmentességét, vagyis, hogy e naptól kezdve az iskolás gyermekek ingyen kapjanak tankönyvet. ( ) Midőn a presbitérium a lelkésszel együtt buzgón kéri az Egek Urát, hogy szálljon hazánkra áldásának égi harmatja megmérhetetlen mennyiségben, vagy legyen e hon nagy és dicső, vagy álljon s virágozzék az időknek végéig, Isten dicsőítésére, fiainak boldogítására; ajánlatát az alapítványra vonatkozólag is egyhangúlag elfogadja, s e naptól kezdve a gyermekek tankönyvét a tanító úr felügyelete alatt ingyenessé teszi, hogy ezáltal is mélyebben vésődjék az ifjú nemzedék szívébe a mennyei Atya végtelen jósága iránti hála, hogy hazánk ezredéves fennállása ünnepét megengedte érnünk. Az ünnep programja: ramja: Örök emlékezet végett följegyezte Széki Aladár lelkész: ( ) Délután nálunk temetés lévén istentisztelet nem volt, de temetés után az atyafiak kijöttek a templomokból, iskolás gyermekeink sok szép zászlókkal és muzsikaszóval, hazafias dalok zengésével fölvonultak a katolikus parókia elé, hogy esperes plébános Szalay Pál úrral és az iskolás gyerekekkel egyesülve fölvonultunk, s a falu felső végére ültetett millenniumi fához, mely Árpád névvel neveztetett el. Ismét lejöttünk a katolikus templom előtti fához, mely Szt. István nevéről neveztetett el. A két fánál Szalay plébános esperes úr mondott hazaszeretetre lelkesítő és buzdító szent beszédeket. Ismét eljöttünk folytonos zeneszó, majd a gyermekek által zengett hazafias dalok éneklése mellett a mi parókiánk elé ültetett, majd a jegyzőlak elé ültetett fákhoz, illetve a jegyző (Pál József) úr röviden szintén ezen fáknak is nevet adott, még pedig a lelkészlak előtt Rákóczi György, a tanítólak előtt pedig Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nevével neveztetett el. Ezután a falu alsó végén ültetett millenniumi fához vonulunk, hol hazafias dal elhangzása után és a sorok írója rövid, hazaszeretetre buzdító beszédre s egy hazafias alkalmi imát. Végül, hogy Mihály földműves gazda szintén rövid szíves szavakban köszönetet mondott a lelkészeknek vagy tanítóknak, hogy az örömnapot ilyen emlékezetessé teszik. Él még az ugyanekkor telepített fákból néhány a kultúrház parkjában, az Erzsébet-kertben. A év az államalapítás 1000 éves évfordulója jegyében telt el. A fa árnyékában kapott helyet az

6 esemény tiszteletére készíttetett emlékmű. Az ország nyilvántartásában tanúfaként szereplő hársfánk mellett pedig pályázaton nyert kopjafát állítottunk, melynek felirata: Árpád millenniumi hársfa Az avatásra aug. 19-én került sor. Így a mi hársfánk nem csak a megpihenni vágyóknak, hanem az augusztus 20-i ünneplőknek is nyugalmat és árnyat ad. A Pápai Református Kollégium 2007-ben megalakult Dadi Általános Iskolájának pecsétjére a hársfa került. A fa adatai Faj: a hársfélék családjába tartozó kislevelű hárs Tilia cordata Mill. Kora: Az idén múlt 114 éves Magassága: méter Törzskerület: 352 cm Fa elhelyezkedése: Komárom-Esztergom megye, Dad, Fő utca vége, GPS-koordináták: É: 47, ; K: 18, / 5. A Dadi Református Egyházközség úrvacsorai kenyérosztó tálkája 1653-ból származik. Anyaga: arannyal futtatott színezüst. Átmérője 163 mm. Enyhén (kb. 4-5 mm) bemélyedő középrészének átmérője kb. 8 cm. Felirata ékezetek nélkül fut körbe a tálca szélén: IESUS AZ EN REMENSEGEM ELETEM ES IDVOESSEGEM ESZEM EZ TANYERUL LELKI ETELT MELLY MEG VIDAMET TYA LELKEMET URAM ADGYAD AZ TE SZENT LELKEDET HOGY ELLYEN LELKEM TE BENNED (Mai helyesírással: Jézus az én reménységem, életem és üdvösségem. Eszem e tányérról lelki ételt, mely megvidámítja lelkemet. Uram, adjad a te szent lelkedet, hogy éljen lelkem tebenned.) A feliratot a címerpajzsban látható zászlós bárány bevésett figurája szakítja meg. A tányérka közepén az alábbi felirat olvasható az ötszirmú Luther-rózsa körül: CSINALTATTA ANNO 1653 AZ DADI ECLESIA

7 6. A Dadi Református Egyházközség 1701-es úrvacsorai kelyhe Peremén az alábbi felirat fut körbe: A gyülekezet később a már meglévő tálcához készíttette az 1701-es úrvacsorai kelyhet. Anyaga: színezüst, futtatott arannyal. Magassága 191 mm, a talp átmérője 73mm, a kehely ivórészének magassága 86 mm, átmérője 80 mm. Az ivórész forog a talpon. Hármas osztatú ívelt dísz támasztja a pohárrészt. AZ DADI REFORMATA ECCLESIA GYON POHARA ANNO 1701 Az egyes számjegy különös mintázatú írásjegy: benne rejlik az Anno Domini rövidítéseként az A és a D betű is. Felbecsülhetetlen értékű egyházi emlékeink pár éve egy fővárosi kiállításon is szerepeltek. Összeállította: Sárköziné Csonka Zita