LÁL Szövegtár. LÁL Kft. Somogyvámos Krisna-Könyv K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup da

Átírás

1 LÁL Szövegtár LÁL Kft. Somogyvámos Krisna-Könyv K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup da

2 Krisna-Könyv K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup da

3 Mindenki K át keresi. Néhányan nem tudnak róla, de K át keresik õk is. K a Isten, minden létezõ Forrása, Oka mindannak, ami van, volt és valaha lesz. Isten végtelen, ezért számtalan Neve van. Allah-Buddha-Jehova-R ma: mind K a, mind Egy. Isten nem absztrakt. Személyisége, melynek személytelen és személyes jegyei egyaránt vannak, a LEGFELSÕBB, ÖRÖK, GYÖNYÖRTELJES és teljes TUDÁSSAL rendelkezik. Ahogyan az óceán egyetlen csöppje olyan minõségû, mint maga az óceán, hasonlóképpen rendelkezik a mi tudatunk is ISTEN tudatának tulajdonságaival. Az anyagi energiával (az anyagi testtel, az érzékek örömével, az anyagi tulajdonnal, énképzetünkkel stb.) való azonosulásunk és ragaszkodásunk miatt eredeti TRANSZCENDENTÁLIS TUDATUNK beszennyezõdött, s mint egy porlepte tükör, nem képes tiszta képet adni. Az IDEIGLENESSEL való kapcsolatunk életeink során egyre mélyebb lett. Ezt az átmeneti testet, mely nem más, mint egy zsák csont és hús, összetévesztjük igazi énünkkel, s ezt az ideiglenes állapotunkat véglegesnek fogadjuk el. Korszakokon keresztül nagy szentek voltak élõ példái annak, hogy az ISTEN-TUDAT nem ideiglenes, hanem állandó állapota minden élõ Lélekben megnyilvánulhat. Minden lélekben isteni tulajdonságok rejlenek. K a azt mondja a Bhagavad-g t ban: Az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyezõdésektõl megtisztult yog a Legfelsõbb Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a legmagasabb rendû boldogságot. (6.28) A YOGA (Isten és énünk megvalósításának tudományos módszere) az a folyamat, mellyel megtisztíthatjuk tudatunkat, véget vethetünk a további szennyezõdéseknek, és eljuthatunk a Tökéletesség, a teljes TUDÁS és a BOLDOGSÁG szintjére. Ha van Isten, akkor szeretném Õt látni. Nincsen értelme olyasmiben hinni, mely nem igazolható. A K a-tudat és a meditáció az a módszer, amellyel megláthatod Istent. Láthatod Istent, hallhatod Õt és játszhatsz Vele. Lehet, hogy õrültségnek hangzik, de Õ valóban ott van veled. Oly sok yoga-folyamat van R ja, Jñ na, Ha±ha, Kriy, Karma, Bhakti, s mindegyiket MESTEREI javasolják nekünk. Sv m BHAKTIVEDANTA, ahogy neve is jelzi, BHAKTI yog, aki az ODAADÁS ösvényét járja. Minden gondolatával, szavával és TETTÉVEL ISTENT szolgálva, SZENT NEVEIT zengve egy bhakta gyorsan kifejlesztheti Isten-tudatát, s a Hare K a, Hare K a K a, K a, Hare Hare Hare R ma, Hare R ma R ma R ma, Hare Hare mantra éneklésével kétségtelenül eljut a K a-tudatig. (A puding próbája az evés!) Arra kérlek, ragadd meg a lehetõséget, amelyet ez a K a-könyv nyújt, s próbálj elmerülni benne! Tûzz ki egy idõpontot, hogy találkozhass Istennel, a YOGA (az ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS) felszabadító folyamatán keresztül, s ADJ ESÉLYT A BÉKÉNEK! Amire szükséged van, nem más, mint szeretet (K a). Hari Bol. George Harrison, március 31.

4 Elõszó niv tta-tar air upag yam n d bhavau adh c chotramano 'bhir m t ka uttama-ªloka-gu nuv d t pum n virajyeta vin paªughn t (¼r mad-bh gavatam ) Manapság ha a nyugati országokban valaki megpillantja a K a-könyvet, nyomban felteszi a kérdést: Ki az a K a? És ki az a leány K ával? A válasz azonnal elhangzik: K a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. S hogy miért? Mert teljes pontossággal illenek Rá azok a leírások, amellyel a Legfelsõbb Lényrõl, Istenrõl szólnak. K a Isten, mert mindenkit vonzó. Azon az alapelven kívül, hogy mindenkit vonzó, az Isten szónak nincs más jelentése. Hogyan lehet valaki mindenkit vonzó? Ha valaki nagyon gazdag, ha óriási vagyona van, az emberek számára vonzóvá válik. Éppen így ha valaki rendkívüli hatalommal rendelkezik, ha nagyon híres vagy nagyon szép, ha bölcs vagy nem ragaszkodik semmiféle anyagi tulajdonhoz, az emberek vonzódni kezdenek hozzá. Mindennapi tapaztalataink során megfigyelhetjük, hogy valakit a következõ tulajdonságok tehetnek vonzóvá: (1) gazdagság, (2) hatalom, (3) hírnév, (4) szépség, (5) bölcsesség és (6) lemondás. Arról, aki egyidõben, korlátlanul rendelkezik e hat fenséges tulajdonsággal, tudhatjuk: Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Isten e fenséges tulajdonságairól Par ªara Muni, a kiváló védikus szaktekintély adott leírást. Számtalan gazdag, hatalmas, híres, gyönyörû embert láttunk már, sok tanult tudóst és sokakat, akik az élet lemondott rendjében élnek, nem ragaszkodva semmiféle anyagi tulajdonhoz. Ám az emberiség történetében nem találunk senkit, aki korlátlanul és egyidõben gazdag, hatalmas, híres, szép, bölcs és lemondott lenne, mint K a. K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége történeti személyiség, aki ötezer évvel ezelõtt jelent meg a Földön. Százhuszonöt évig volt itt jelen, s pontosan úgy viselkedett, akár egy emberi lény, de cselekedetei példa nélkül állók voltak. Megjelenése pillanatától eltávozása pillanatáig minden cselekedete páratlan volt a világ történelmében, ezért aki tudja, mit értünk az Isten kifejezés alatt, az elfogadja K át, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Senki sem egyenlõ Istennel és senki sem hatalmasabb, mint Õ. Ez az értelme a jól ismert szólásnak: Isten hatalmas. Az embereknek számtalanféle csoportja él a világon, akik mind másképpen beszélnek Istenrõl, de a Védikus Írások és a különbözõ korok nagy c ryái, az Istenrõl szóló tudományban jártas hiteles tekintélyek mint ¼a kara, R m nuja, Madhva, Vi usv m, az Úr Caitanya, valamint követõik a tanítványi láncolaton mindannyian egyetértenek abban, hogy K a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mi, a védikus kultúra követõi, elfogadjuk az egész univerzum védikus történelmét. Ezt az univerzumot különbözõ bolygórendszerek, név szerint Svargaloka, a felsõ bolygórendszer, Martyaloka, középsõ bolygórendszer és végül P t laloka, az alsó bolygórendszer alkot. E Föld modern történészei képtelenek történelmi bizonyítékokkal szolgálni azokról az eseményekrõl, amelyek ötezer évvel ezelõtt történtek. Az antropológusok azt állítják, hogy a Homo sapiens negyvenezer évvel ezelõtt még nem jelent meg ezen a bolygón, mivel az evolúció akkor még nem jutott el arra a szintre. Ezzel szemben a védikus történelemkönyvek, a Pur ák és a Mah bh rata az emberiség történelmének olyan korszakairól beszélnek, amelyek millió és millió évre nyúlnak vissza. Ezekbõl az írásokból többek között K a sokmillió évvel ezelõtti megjelenéseinek történetét is megismerhetjük. A Bhagavad-g t negyedik fejezetében K a elmondja Arjunának, hogy mindketten számtalanszor megszülettek már a múltban, s hogy Arjunával ellentétben Õ (K a) képes minden egyes születésére emlékezni. Ez érthetõen szemlélteti a különbséget K a és Arjuna tudása között. Arjuna mindamellett, hogy hatalmas harcos és egyben a Kuru dinasztia mûvelt fia volt, mégis közönséges emberi lény volt, míg K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége határtalan tudást mondhat Magáénak. S mivel tudása határtalan, emlékezete sem ismer semmiféle határt. K a tudása oly tökéletes, hogy képes emlékezni minden eseményre, ami megjelenései idején történt a múltban, a sok millió év alatt, ám Arjuna emlékezõtehetségét és tudását behatárolja az idõ és a tér, hiszen õ közönséges emberi lény. A negyedik fejezetben K a kijelenti, hogy emlékszik arra, mikor néhány millió évvel ezelõtt a napistent, Vivasv nt oktatta a Bhagavad-g t tudományára. Manapság az ateista emberek körében divattá vált, hogy valamiféle misztikus folyamat követésével megkíséreljenek Istenné válni. Az ateisták általában vagy képzeletük, vagy merész meditációik segítségével próbálnak Istenné válni. K a azonban nem ilyen Isten. Õ nem titokzatos meditációs folyamatok kitalálásával, misztikus yoga-gyakorlatok végzésével vagy szigorú lemondásokat végezve válik Istenné. Helyes kifejezéssel élve Õ sohasem válik Istenné, mert Õ Isten minden körülmények között. Anyai nagybátyja, Ka sa börtönében, ahol apja és anyja raboskodott, K a négykarú Vi u-n r ya aként jelent meg anyja testén kívül. Aztán újszülötté változott, s arra kérte apját, vigye Õt Nanda Mah r ja és felesége, Yaªod házába. K a még apró csecsemõ volt, amikor a hatalmas démon P tan megpróbálta megölni Õt. P tan a keblét nyújtotta K ának, ám K a kiszívta a démon életét. Ez a különbség a valódi Isten s egy misztikus folyamattal

5 létrehozott Isten között. K ának nem volt alkalma gyakorolni a misztikus yoga folyamatát, mégis minden pillanatban csecsemõkorában, gyermekkorában, ifjúként és felnõttként egyaránt tanújelét adta, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. K a címû könyvünkben minden olyan tettérõl olvashatunk, amelyet emberi lényként hajtott végre. Bár emberi lényként cselekszik, mindig megtartja azonosságát mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mivel K a mindenkit vonzó, tudnunk kell, hogy minden vágyunkat K ára kell irányítanunk. A Bhagavadg t ban az áll, hogy az egyén tulajdonosa, ura a testnek, de K a, aki Felsõlélekként jelen van mindenki szívében, a legfelsõbb tulajdonosa és a legfelsõbb ura mindenki testének. Ezért ha szeretetvágyunkat kizárólag K ára irányítjuk, nyomban megvalósulhat az univerzális szeretet, egység és béke. Ha valaki a fa gyökerét öntözi, azzal az ágak, gallyak, levelek és virágok is vízhez jutnak. Ha valaki ellátja étellel a gyomrot, azzal kielégíti az összes többi testrészt is. Azt a tudományt, amely által a figyelmünket a Legfelsõbbre irányíthatjuk és szeretetünkkel Õt áraszthatjuk el, K a-tudatnak nevezik. Azért alapítottuk meg a K a-tudat mozgalmát, hogy mindenkinek lehetõsége nyíljon arra, hogy vágya hogy másokat szeressen beteljesüljön pusztán azáltal, hogy szeretetét K ára irányítja. Az egész világ vágyik arra, hogy mások iránti szeretetének szunnyadó hajlamát fölébressze, de a különféle módszerek kiagyalása a szocializmus, a kommunizmus, az altruizmus, a humanitarianizmus, a nacionalizmus és minden egyéb, amit a világ békéje és jóléte érdekében találnak ki hasznavehetetlen és kiábrándító, mert tudatlanok vagyunk a K ára irányuló szeretet mûvészetét illetõen. Általában az emberek azt hiszik, hogy az erkölcsi alapelvek és a vallási rítusok terén tett fejlõdés következményeképpen boldogok lesznek. Mások azt gondolják, hogy a boldogságot az anyagi gyarapodás által lehet elérni, megint mások pedig azt hiszik, hogy pusztán érzékeik kielégítésével boldogok lesznek. A valóság azonban más: az ember csakis K át szeretve válhat boldoggá. K a képes tökéletesen viszonozni szeretetünket, különféle kapcsolatokon keresztül, amelyeket ízeknek, rasáknak nevezünk. Tizenkét szeretetteljes kapcsolat van. K át lehet szeretni úgy, mint a legfelsõbb ismeretlent, a legfelsõbb mestert, a legfelsõbb barátot, a legfelsõbb gyermeket és mint a legfelsõbb szeretõt. Ez az öt alapvetõ szeretet-rasa. K át közvetett módon is lehet szeretni, hét különbözõ kapcsolatban, amelyek látszólag különböznek az öt fõ kapcsolattól. Mindent összevetve, ha valaki pusztán K ára irányítja szunnyadó szeretetvágyát, élete sikeres lesz. Ez nem csupán feltételezés, hanem tény, amelyet a gyakorlatban is meg lehet valósítani. Az ember saját maga érezheti, milyen hatással van életére a K a iránti szeretet. A Bhagavad-g t kilencedik fejezetében a K a-tudat tudományát minden tudás és minden titok királyának, a transzcendentális megvalósítás legfelsõbb tudományának nevezik. Mégis közvetlenül tapasztalhatjuk eredményeit, mert nagyon könnyen végezhetõ és rendkívül örömteli tudomány. A K a-tudatban a legparányibb fejlõdés is életünk maradandó kincsévé válik, mert a K a-tudat minden körülmények között örök. Mára már bizonyított tény, hogy napjainkban a nyugati világ zavarodott és kiábrándult ifjúsága is érzi annak a hatását, ha szeretni vágyását egyedül K ára irányítja. Azt mondják, végezhet az ember szigorú lemondásokat, vezekelhet vagy végrehajthat nagy áldozatokat élete során, ám ha nem ébreszti fel K a iránti szunnyadó szeretetét, akkor minden vezeklése fölöslegesnek bizonyul. Ha azonban valaki már felébresztette K a iránti szeretetét, mi értelme van a szükségtelen lemondásoknak és vezekléseknek? A K a-tudat mozgalma az Úr Caitanya egyedülálló ajándéka e kor elesett lelkei számára. Végtelenül egyszerû módszer ez, amelyet négy éve már a nyugati országokban is gyakorolnak, és semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ez a mozgalom képes kielégíteni az emberiség szunnyadó szeretetvágyát. A K a-könyv is arra szolgál, hogy segítse a K a-tudat mozgalmát a nyugati világban. Ez a transzcendentális irodalom két kötetben jelent meg, számtalan illusztrációval. Az emberek szeretnek regényeket olvasni, pusztán hogy lekössék idejüket és energiájukat. E vágyukat most K ára irányíthatják, s az eredmény a lélek maradandó elégedettsége lesz az egyén és a közösség életében egyaránt. A Bhagavad-g t ban az áll, hogy a K a-tudat ösvényén a legkisebb elõrelépés is megmenthet minket a legnagyobb veszélytõl. Ezer és ezer példát lehetne idézni olyan emberekrõl, akik a legnagyobb veszedelemtõl menekültek meg pusztán a K a-tudatban elért csekély fejlõdésüknek köszönhetõen. Éppen ezért arra kérünk mindenkit, hogy éljen e transzcendentális irodalom adta lehetõséggel. Az olvasó észre fogja venni, hogy minden oldalán a mûvészet, a tudomány, az irodalom, a filozófia és a vallás mérhetetlen tudásának kincsestára tárul elé, s végigolvasva csupán ezt az egyetlen könyvet, a K a-könyvet, az Isten iránti szeretet is virágozni kezd. Hálás köszönetem illeti ¼r m n George Harrisont aki szintén vibrálja a Hare K a mantrát tizenkilencezer dollár értékû nagylelkû hozzájárulásáért, amely e kötet kinyomtatásásnak teljes költségét fedezi. Adjon K a ennek a kedves ifjúnak további fejlõdést a K a-tudatban. Végül örök áldásomat adom ¼r m n ¼y masundara d sa adhik r ra, ¼r m n Brahm nanda d sa brahmac rira, ¼r m n Hayagr va d sa adhik r ra, ¼r m n Satsvar pa d sa adhik r ra, ¼r mat Devah ti-devire, ¼r mat Jadur d s ra, ¼r m n Mural dhara d sa brahmac r ra, ¼r m n Bh radv ja d sa adhik r ra, ¼r m n Pradyumna d sa adhik r ra és mindazokra, akik a különféle területeken végzett áldozatos munkájukkal segítették e könyv sikeres kiadását.

6 Hare K a. ¼r la Bhaktisiddh nta Sarasvat megjelenési napja február 26. ISKCON Központ 3764 Watseka Avenue Los Angeles California

7 Bevezetés k a! k a! k a! k a! k a! k a! k a! he k a! k a! k a! k a! k a! k a! k a! he k a! k a! k a! k a! k a! k a! rak a m m k a! k a! k a! k a! k a! k a! p hi m m r ma! r ghava! r ma! r ghava! r ma! r ghava! rak a m m k a! keªava! k a! keªava! k a! keªava! p hi m m >Caitanya-carit m ta (Madhya 7.96) E K a-könyv írása közben hadd ajánljam elõször tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesteremnek, Om Vi up da 108 ¼r ¼r mad Bhaktisiddh nta Sarasvat Gosv m Mah r ja Prabhup dának. Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a kegy óceánjának, az Úr ¼r Caitanya Mah prabhunak. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Maga K a, aki egy bhakta szerepében jelent meg, hogy az odaadó szolgálat legfelsõbb rendû elvét terjessze. Az Úr Caitanya Nyugat-Bengál Gau adeªaként ismert vidékén kezdett el prédikálni. Mint a Madhva-Gau ya-samprad ya tagja, felajánlom tiszteletteljes hódolatomat tanítványi láncolatunknak is. A Madhva-Gau ya-samprad yát Brahmasamprad yának is nevezik, mert a tanítványi lánc eredetileg Brahm tól származik. Brahm a szent N radát tanította, N rada Vy sadevát, Vy sadeva pedig Madhva Muninak, azaz Madhv c ryának adta át a tudást. M dhavendra Pur, a Madhva-Gau ya-samprad ya megalapítója Madhv c rya tanítványi láncolatához tartozott. Számtalan híres tanítványa volt mind a sanny sa (lemondott) rendbõl, mind a családosok rendjébõl, köztük Nity nanda Prabhu, Advaita Prabhu és ¾ªvara Pur. ¾ªvara Pur volt az Úr Caitanya Mah prabhu lelki tanítómestere. Hadd ajánljuk hát fel tiszteletteljes hódolatunkat ¾ªvara Pur nak, Nity nanda Prabhunak, ¼r Advaita Ýc rya Prabhunak, ¼r v sa Pa itának és Gad dhara Pa tának. Hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat Svar pa D modarának, aki az Úr Caitanya Mah prabhu személyes titkáraként tevékenykedett; majd hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat ¼r V sudeva Dattának és ¼r Govindának, az Úr Caitanya állandó kísérõjének, Mukundának, az Úr Caitanya örök barátjának, valamint Mur ri Guptának. Végül hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat V nd vana hat Gosv m jának, ¼r R pa Gosv m nak, ¼r San tana Gosv m nak, ¼r Raghun tha Bha±±a Gosv m nak, ¼r Gop la Bha±±a Gosv m nak, ¼r J va Gosv m nak és ¼r Raghun tha d sa Gosv m nak. A Bhagavad-g t ban Maga K a magyarázta el, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Valahányszor az emberek eltérnek a vallásos élet szabályaitól és túlsúlyba kerülnek a vallástalan cselekedetek, Õ megjelenik a földön. Amikor az Úr K a megjelent, szükség volt arra, hogy csökkentse a felhalmozódott bûnös cselekedetek terhét e bolygón, ebben az univerzumban. Az anyagi teremtés ügyeiben az Úr Mah -Vi u, K a teljes értékû kiterjedése a felelõs. Amikor az Úr megjelenik, inkarnációja Vi utól ered. Mah -Vi u az anyagi teremtés eredeti oka, s Belõle árad ki Garbhodakaª y Vi u, majd Kª rodakaª y Vi u. Az ebben az univerzumben megjelenõ inkarnációk általában Kª rodakaª yi Vi u teljes értékû kiterjedései. Éppen ezért a tengernyi bûnös cselekedet terhének csökkentése nem K ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének a feladata, de amikor K a megjelenik, minden Vi u kiterjedés Vele tart. K a különféle kiterjedései N r ya a, a V sudeva-sa kar a a-pradyumna-aniruddha négyszeres kiterjedés, a hal-inkarnáció, Matsya részleges, teljes értékû kiterjedése és többi yuga-avat ra (korszakonként megjelenõ inkarnáció), valamint a manvantara-avat rák, a különbözõ Manu-inkarnációk mind megjelennek K ával, az Istenség Legfelsõbb Személyiségével együtt. K a a tökéletes egész, s minden teljes értékû kiterjedés és inkarnáció örökké Vele van. Amikor K a megjelent, az Úr Vi u is Vele volt. K a valójában azért jelenik meg, hogy bemutassa v nd vanai kedvteléseit, hogy meghódítsa a szerencsés feltételekhez kötött lelkeket és hazahívja õket, vissza Istenhez. A démonok elpusztítása épp egyidõben történt v nd vanai cselekedeteivel, s e tetteket K ának csupán Vi u része hajtotta végre. A Bhagavad-g t nyolcadik fejezetének huszadik versében az áll, hogy létezik egy másik, örökkévaló természet, a lelki világ, amely transzcendentális ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest. A megnyilvánult világot láthatjuk a sok csillag és bolygórendszer formájában, mint például a nap és a hold, de túl ezen létezik egy meg nem nyilvánult régió, amelyet ebben a testben senki sem képes megközelíteni. E meg nem nyilvánult anyagon túl található a lelki birodalom. Ezt a birodalmat a Bhagavad-g t legfelsõbbnek és öröknek írja le, amely sohasem pusztul el. Az anyagi természet fölött az ismétlõdõ teremtés és megsemmisülés uralkodik, ám az a világ, a lelki természet örökké változatlan marad. K ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lakhelyérõl szintén találhatunk leírást a Brahma-sa hit ban, amely azt írja, e hely cint ma iból épült. Az Úr K a lakhelyén, amelyet Goloka V nd vanának neveznek, érintõkõvekbõl készült paloták sorakoznak. A fákat ott kívánságteljesítõ fáknak nevezik, a teheneket pedig surabhinak. Ezer és ezer szerencse-istennõ szolgálja az Urat, akinek a neve Govinda, az Elsõdleges Úr, minden ok oka. Az Úr fuvoláján játszik, szemei olyanok, akár a lótuszvirág szirmai, testének színe pedig egy gyönyörû felhõ színéhez hasonló. Fején pávatollat visel, s olyannyira vonzó, hogy túltesz sok ezer Cupidón. Az Úr K a a G t ban csak rövid utalást tesz saját lakhelyére, amely a lelki birodalom legfelsõbb bolygója. A ¼r mad-bh gavatamban azonban K a valóban megjelenik teljes kíséretével együtt, s kinyilvánítja cselekedeteit V nd vanában, Mathur ban és késõbb Dv rak ban. K a-könyvünk lapjain ezek a történetek tárulnak fel. A családot, amelyben K a megjelent, Yadu-dinasztiának nevezik. A Yadu-dinasztia ahhoz a családhoz tartozik, amely Somától, a hold istenétõl ered. A királyi rendben kétféle k atriya családot találunk: az egyik a hold, a másik

8 pedig a nap királyától származik. Valahányszor az Istenség Legfelsõbb Személyisége eljön, általában egy k atriya családban jelenik meg, hiszen vissza kell állítania a vallás elveit, a becsületes életet. A védikus rendszer értelmében a k atriya családok az emberi faj védelmezõi. Amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége az Úr R macandraként jelent meg, a napistentõl származó dinasztiában amelyet Raghu-va ªának neveznek szállt alá, amikor pedig az Úr K aként jött el, a Yadu-va ªa családban született meg. A ¼r mad-bh gavatam Kilencedik Énekének huszonötödik fejezetében megtaláljuk a Yadu-va ªa királyainak felsorolását. Mindegyikük kiváló, nagyhatalmú király volt. K a apját Vasudevának hívták, és ¼urasena fia volt, a Yadu-dinasztia leszármazottja. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége valójában nem tartozik egyetlen dinasztiához sem ebben az anyagi világban, de az a család, amelyben megjelenik, kegyébõl híressé válik. A szantálfa példája jól szemlélteti ezt. A szantálfa Malájföldön terem, s jó tulajdonságai hazájától függetlenül léteznek, ám mivel leginkább Malájföldön terem, malájföldi szantálfaként híres. K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenkihez egyaránt tartozik, ennek ellenére éppen úgy, ahogy a nap is keleten kel fel habár léteznek más égtájak is, ahol felkelhetne, az Úr is saját választása alapján jelenik meg egy családban, s az a család híressé válik. Amikor K a megjelenik, minden teljes értékû kiterjedése is megjelenik Vele. K a Balar mával (Baladevával), bátyjával szállt alá. Balar ma Sa kar anának, a négyszeres kiterjedés egyikének az eredete, s egyben K a teljes értékû kiterjedése. Ebben a könyvben szeretnénk bemutatni azt, hogyan jelent meg K a a Yadu-dinasztiában, s hogyan tárta fel transzcendentális jellemvonásait. Minderrõl a ¼r mad-bh gavatam ad csodálatos leírást különösen a Tizedik Énekben, s könyvünk alapjául is ez szolgált. Az Úr kedvteléseit általában a felszabadult lelkek hallgatják és ízlelik meg, míg a feltételekhez kötött lelkeket csupán a közönséges emberek anyagi tetteirõl szóló kitalált történetek érdeklik. Az Úr transzcendentális tetteit leíró történeteket megtaláljuk a ¼r mad-bh gavatamban és a többi Pur ában, a feltételekhez kötött lelkek mégis inkább a közönséges történeteket tanulmányozzák. Nem nagyon érdeklik õket az Úr K a kedvtelései, amelyek pedig oly vonzóak, hogy minden embernek élvezetet nyújatnak. Az embereket három csoportba sorolhatjuk ebben a világban. Az elsõbe a felszabadult lelkek tartoznak, a másodikat azok képezik, akik megpróbálnak felszabadulni, a harmadik osztályt pedig a materialisták alkotják. Akár felszabadult valaki, akár csupán törekszik a felszabadulásra, akár érzéketlen materialista, az Úr K a kedvteléseit mindenképpen érdemes tanulmányoznia. A felszabadult lelkeket nem törõdnek az anyagi cselekedetekkel. Az az imperszonalista feltételezés, amely szerint a felszabadulást követõen az egyén tétlenné válik, és nem lesz szüksége arra, hogy bármit is halljon, nem bizonyítja azt, hogy a felszabadult lélek valóban tétlen lenne. Az élõ lélek képtelen arra, hogy ne cselekedjen; feltételekhez kötött és a felszabadult állapotában egyaránt tevékeny. A beteg ember szintén aktív, ám cselekedetei egytõl egyig fájdalommal járnak. Ha azonban kigyógyul kóros állapotából, továbbra is cselekvõ marad, de egészségesen végzett cselekedetei örömteliek lesznek. Éppen így a személytelen filozófiát vallóknak sikerül megszabadulniuk kóros feltételekhez kötött tetteiktõl, de semmit nem tudnak az egészséges állapotú cselekedetekrõl. Azok, akik valóban felszabadultak és teljes tudással rendelkeznek, K a cselekedeteinek elbeszéléseit hallgatják. Az ilyen elfoglaltság tiszta lelki cselekedet. A már valóban felszabadultak számára nagyon lényeges, hogy halljanak K a cselekedeteirõl, hiszen ez jelenti számukra a legfelsõbb ízt. Éppen így ha azok, akik megpróbálják elérni a felszabadulást, a Bhagavad-g t és a ¼r mad- Bh gavatam elbeszéléseit hallgatják, a felszabadulásukhoz vezetõ út akadály nélkül megnyílik elõttük. A Bhagavadg t a ¼r mad-bh gavatam bevezetõ tanulmánya. A Bhagavad-g t t tanulmányozva tökéletesen megismerhetjük az Úr K a helyzetét, s amikor elérjük lótuszlábait, megérthetjük a ¼r mad-bh gavatam Róla szóló elbeszéléseit. Az Úr Caitanya ezért azt a tanácsot adta követõinek, terjesszék mindenhol a k a-kath t. K a-kath K áról szóló elbeszélést jelent. Kétféle k a-kath van: az egyiket K a meséli el, a másikat K áról mesélik el. A Bhagavad-g t Isten filozófiájának illetve tudományának elbeszélése, amelyet K a Maga mond el, a ¼r mad-bh gavatam pedig K a tetteinek és transzcendentális kedvteléseinek leírását tartalmazza. Mindkettõ k akatha. Az Úr Caitanya utasítása az volt, terjesszük a k a-kath t szerte a világon, mert ha az anyagi lét nyomorúságától szenvedõ feltételekhez kötött lélek kapcsolatba kerül a k a-kath val, felszabadulásának ösvényén nyomban akadálytalanul haladhat. E könyv megjelentetésével is az a szándékunk, hogy segítsünk az embereknek megérteni K át, a k a-kath t, mert ezáltal bárki megszabadulhat az anyagi világ okozta rabságtól. Ez a k a-kath még a legelkötelezettebb materialistáknak is tetszeni fog, mert K a kedvtelése a gop kkal (a tehénpásztorlányokkal) éppen olyan, mint ebben az anyagi világban a fiatal lányok és fiúk szerelme. Az emberi társadalomban tapasztalt szexualitás valójában nem természetellenes, mert ugyanez az érzés az Istenség Legfelsõbb Személyiségében is jelen van. Az Úr gyönyörenergiáját ¼r mat R dh r nak nevezik. A szexuális érzéseken alapuló szerelmi vonzódás hozzátartozik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének eredeti arculatához, s bennünk, feltételekhez kötött lelkekben lévén parányi szerves részei a Legfelsõbbnek szintén megtalálható ez az érzés, ám eltorzult formában és parányi mértékben. Ha azok, akik a szexuális életre vágynak ebben az anyagi világban, K a és a gop k kedvteléseirõl hallanak, transzcendentális boldogságot fognak érezni, annak ellenére, hogy talán anyaginak tûnik, s eredményeképpen fokozatosan lelki szintre emelkedhetnek. A Bh gavatamban az áll, hogy aki hiteles forrásból, alázatosan hallgatja az Úr K ának a gop kkal bemutatott kedvteléseit, az felemelkedhet az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatának szintjére, s szívébõl a kéj anyagi betegsége nyomtalanul eltûnik más szóval megmenekül az anyagi szexualitástól. K a a felszabadultak és a felszabadulásra törekvõk számára egyaránt vonzó lesz, akárcsak az érzéketlen, feltételekhez kötött materialisták számára. Par k it Mah r ja állítása szerint aki ¼ukadeva Gosv m tól hallott K

9 áról a k a-kath minden embernek áldásos, bármilyen körülmények között él is, s mindenki nagyra fogja értékelni. Par k it Mah r ja azonban azt is megjegyzi, hogy azok, akik csupán állatok ölésével és önmaguk elpusztításával foglalkoznak, nem vonzódnak a k a-kath hoz. Más szóval azok az egyszerû emberek, akik az írások erkölcsi szabályait követik függetlenül attól, milyen körülmények között élnek, minden bizonnyal vonzódni fognak, nem úgy mint azok, akik csupán önmagukat pusztítják. A ¼r mad-bh gavatam a paªughna szót használja ezzel kapcsolatban, amely azt jelenti: állatölés vagy önpusztítás. Akik nem önmegvalósítottak és nem törõdnek a lelki megvalósítással, azok öngyilkosságot követnek el. Ez az emberi létforma az önmegvalósítást kell szolgálja, ezért ha valaki elmulasztja ezt a legfontosabb tevékenységet, csupán idejét vesztegeti, akárcsak az állatok, ezért paªughnának nevezik. A szó másik jelentése arra utal, aki valóban állatokat öl. Õk a húsevõk (sõt kutyaevõk), s a legkülönfélébb módszerekkel ölik meg az állatokat, vadászattal, vágóhidak létrehozásával és még sorolhatnánk. Az ilyen emberek képtelenek arra, hogy a k a-kath iránt érdeklõdést tanúsítsanak. Par k it királyt különösen érdekelte a k a-kath, mert tisztában volt azzal, hogy õsei különösképpen nagyapja, Arjuna kizárólag K a jóvoltából gyõzedelmeskedtek a nagy kuruk etrai háborúban. Ezt az anyagi világot szintén tekinthetjük Kuruk etra csatamezejének. Mindenki megfeszített erõvel küzd e csatatéren a megélhetésért, s minden egyes lépésnél veszély leselkedik rá. Par k it Mah r ja szerint a kuruk etrai csatamezõ olyan volt, mint egy félelmetes állatokkal teli hatalmas óceán. Nagyapjának, Arjunának olyan nagy hõsökkel kellett megküzdenie, mint Bh ma, Dro a, Kar a és sokan mások, akik nem közönséges harcosok voltak. Az ilyen harcosokat az óceánban élõ timi gila halhoz hasonlítják, amely a leghatalmasabb bálnát is könnyedén le tudja nyelni. A kuruk etrai csata hõs vitézei könnyedén lenyelhettek volna sok-sok Arjunát, K a kegyébõl azonban Arjuna képes volt mindannyiukat megölni. Éppen úgy, ahogyan az ember minden különösebb erõfeszítés nélkül át tudja lépni a borjú patanyomában összegyûlt kis tavat, Arjuna K a kegyébõl könnyedén keresztülszelte a kuruk etrai csata óceánját. Par k it Mah r ja sok más okból is nagyra értékelte K a cselekedeteit. Nem csak nagyapját, de õt magát is K a mentette meg. A kuruk etrai csata végére a Kuru-dinasztia tagjai beleértve a Dh tar ±ra oldalán harcoló ifjakat és unokákat, s a P avák oldalán állókat egyaránt mind elpusztultak a harc során. Az öt P ava fivér kivételével mindenki meghalt Kuruk etra csatamezején. Par k it Mah r ja ezidõtájt anyja méhében volt. Apja, Abhimanyu, Arjuna fia, szintén meghalt a csatában, így Par k it Mah r ja utószülött gyermek volt. Anyja méhében volt akkor is, amikor Aªvatth m bevetette brahm stra fegyverét, hogy megpróbálja elpusztítani a gyermeket. Amikor Par k it Mah r ja édesanyja, Uttar, K ához fordult segítségért, K a látta, hogy Uttar gyermeke veszélyben van, ezért behatolt Uttar méhébe mint Felsõlélek, és megvédelmezte Par k it Mah r ját. Par k it Mah r ja másik neve Vi ur ta, mivel Maga az Úr Vi u mentette meg õt, még anyja méhében. Mindenkinek tanácsos tehát bármilyen körülmények között éljen is, hogy halljon K áról és cselekedeteirõl, mert Õ a Legfelsõbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége. Õ minden-átható, jelen van mindenki szívében, s jelen van univerzális formájában is. Mégis, ahogy a Bhagavad-g t írja, megjelenik eredeti formájában az emberi társadalomban, hogy visszahívjon mindenkit transzcendentális lakhelyére, haza, vissza Istenhez. Mindenkinek érdeklõdnie kellene a K áról szóló tudás iránt, s ez a könyv is ezt a célt szolgálja: hogy az emberek megismerhessék K át, és kihasználhassák az emberi létforma adta lehetõségeket. A ¼r mad-bh gavatam Kilencedik Éneke ¼r Baladevát Rohi Vasudeva felesége fiaként említi. Vasudevának, K a apjána tizenhat felesége volt, és ezek közül az egyik Rohi volt, Balar ma édesanyja. Balar mát azonban Devak fiaként is említik. Hogyan lehetett egyszerre Devak nak is és Rohi nak is a gyermeke? Ez volt az egyik kérdés, amit Par k it Mah r ja feltett ¼ukadeva Gosv m nak, s a kellõ idõben meg is kapta rá a választ. Par k it Mah r ja arról is kérdezte ¼ukadeva Gosv m t, miért vitték K át rögtön Nanda Mah r ja házába, Gokula V nd vanába, közvetlenül azután, hogy megjelent Vasudeva fiaként. Arról is szeretett volna tudni, milyen cselekedeteket hajtott végre az Úr K a V nd vanában és Mathur ban, de leginkább arra volt kíváncsi, miért ölte meg K a anyai nagybátyját, Ka sát. Ka sa lévén anyja testvére közvetlen feljebbvalója volt K ának, hogyan történhetett hát, hogy mégis megölte? Par k it Mah r ja azt is megkérdezte, hány évig maradt az Úr K a az emberi társadalomban, hány évig uralkodott Dv rak királyságában és hány feleséget fogadott el. Egy k atriya királynak általában több felesége volt, ezért érdeklõdõtt Par k it Mah r ja, hány felesége volt K ának. A K a-könyv nem más, mint ¼ukadeva Gosv m válaszai e kérdésekre, valamint Par k it Mah r ja további kérdései. Par k it Mah r ja és ¼ukadeva Gosv m különleges egyéniségek: Par k it Mah r ja alkalmas volt arra, hogy K a transzcendentális kedvteléseit hallgassa, ¼ukadeva Gosv m pedig arra, hogy elbeszélje ezeket. Egy ilyen szerencsés találkozás alkalmával a k a-kath rögtön feltárul, s beszélgetésüket hallgatva mindenki a legnagyobb áldáshoz juthat. ¼ukadeva Gosv m akkor mondta el mindezt, amikor Par k it Mah r ja a Gangesz partján böjtölve teste elhagyására készült. Hogy biztosítsa ¼ukadeva Gosv m t arról, nem fog belefáradni a k a-kath hallgatásába, Par k it Mah r ja õszintén így szólt: Az éhség és a szomjúság gondot okoz a közönséges embernek, mint amilyen én vagyok, de a K áról szóló történetek olyannyira csodálatosak, hogy az ember szakadatlanul hallgathatja õket, anélkül hogy belefáradna, mert a hallgatót transzcendentális szintre emelik. Megérthetjük, hogy nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valaki olyan komolyan hallgassa a k a-kath t, mint Par k it Mah r ja. Par k it Mah r ja égett a vágytól, hogy halljon K áról, hiszen bármelyik pillanatban utolérhette a halál. Mindannyiunknak, minden pillanatban tisztában kell lennünk a halállal. Ez az élet nem nyújthat biztonságot: bármelyik pillanatban meghalhatunk, tekintet nélkül arra, hogy fiatalok vagy öregek vagyunk. Ezért hát még mielõtt meghalnánk, tökéletesen K a-tudatossá kell válnunk. Halála pillanatában Par k it király a ¼r mad-bh gavatamot hallgatta ¼ukadeva Gosv m tól. Amikor elmondta, mennyire vágyik arra, hogy K áról halljon, ¼ukadeva Gosv m nagyon elégedett volt. ¼ukadeva, a Bh gavatamot vibrálók legkiválóbbja beszélni kezdett K a kedvteléseirõl, amelyek minden kedvezõtlen dolgot elpusztítanak e Kalikorszakban. Megköszönte a király lelkesedését, s így szólt: Óh, királyom, értelmed rendkívül tiszta, hogy ennyire vágysz hallani K a kedvteléseirõl. Elmondta Mah r ja Par k itnak, hogy K a kedvteléseirõl hallani és azokról

10 beszélni olyan áldásos folyamat, amely egyaránt megtisztítja azt, aki beszél K a transzcendentális cselekedeteirõl, aki hallgatja ezt és aki kérdez Róla. Kedvtelései olyanok, akár a Gangesz vize, amely az Úr Vi u lábujjainál ered: mindhárom világot megtisztítja, a felsõ, a középsõ és az alsó bolygórendszereket egyaránt.

11 ELSÕ FEJEZET Az Úr K a megjelenése Réges régen, amikor már óriási teherként nehezedett a világra az a haderõ, amit a föld királyai országaik védelmében halmoztak fel, nagy nyugtalanságot keltve ezzel az egész világon, Bh mi, a föld uralkodó istensége elment Brahm hoz, hogy elpanaszolja neki, milyen szerencsétlen helyzetbe került e királyok miatt, akik az uralkodói rend tagjainak szerepében tetszelegtek, pedig valójában démonok voltak. Tehéntestet öltve, könnyekkel a szemében jelent meg elõtte, s csak sírt és zokogott, hogy fölkeltse együttérzését. Amikor elmesélte, milyen gyászos világ köszöntött a földre, az Úr Brahm t mélységes bánat töltötte el, és azonnal a tejóceánhoz indult, Vi u lakhelyére. A félistenek is vele tartottak, élükön az Úr ¼ivával, s Bh mi is követte õket. A tejóceán partjához érve Brahm engesztelõ imákkal fordult az Úr Vi uhoz, aki egy transzcendentális vadkan képében egyszer már megmentette a földet. A védikus mantrák között található egy ima, a puru a-s kta. A félistenek ezzel az imával szokták felajánlani a hódolatukat Vi unak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A bolygók uralkodó istenségei ahogyan az iménti sorokból megtudhattuk bármikor meglátogathatják az univerzum legfelsõbb urát, Brahm t, ha valamilyen zavar támad a bolygójukon. Amikor azonban Brahm járul a Legfelsõbb Úr, Vi u színe elé, nem láthatja Õt közvetlenül meg kell állnia a tejóceán partján. Univerzumunknak van egy bolygója, ¼vetadv pa, s ezen a bolygón található a tejóceán. A védikus szentírásokban arról olvashatunk, hogy míg a mi bolygónkon sósvizû óceán van, addig más bolygókon másféle óceánok vannak. Valahol tejóceán, máshol olajóceán, megint máshol pedig szeszóceán található, hogy csak néhányat említsünk az univerzum sokféle óceánja közül. A puru a-s kta egy jól ismert ima, amit a félistenek akkor mondanak el, amikor az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K rodakaª y Vi ut szeretnék megbékíteni, akit azért neveznek így, mert a tejóceánon fekszik. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s Rajta keresztül jelenik meg minden inkarnáció ebben az univerzumban. Miután a félistenek felajánlották a puru a-s ktát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, úgy tûnt, nem kapnak rá választ. Ekkor az Úr Brahm meditációba merült, az Úr Vi u pedig egy üzenetet juttatott el hozzá, amit Brahm továbbadott a félisteneknek. Ez a védikus tudás elsajátításának folyamata. A védikus tudást elõször Brahm kapta meg a szívén keresztül az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl. Amint az a ¼r mad-bh gavatam elején áll: tene brahma h d ya di-kavaye, vagyis az Úr Brahm hoz a szívén keresztül jutott el a Védák transzcendentális tudománya. Most is csupán õ volt képes megérteni az Úr Vi u üzenetét, s miután megértette, továbbadta azt a félisteneknek, hogy azonnal cselekedhessenek. Az üzenet így szólt: az Istenség Legfelsõbb Személyisége hamarosan meg fog jelenni mindenek fölött álló, mérhetetlen energiáival a földön, s mindaddig, amíg a földön marad, hogy véghezvigye küldetését hogy elpusztítsa a démonokat és megvédelmezze a bhaktákat, a félisteneknek is itt kell lenniük, hogy segítsenek Neki. Azonnal meg kell születniük a Yadu-dinasztiában, ahol az Úr nemsokára megjelenik. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K a, személyesen fog megjelenni Vasudeva fiaként. Megjelenése elõtt azonban elõreküldi a félisteneket, hogy feleségeikkel együtt szent családokban szülessenek meg, s az Úr segítségére legyenek terve megvalósításában. A ¼r mad-bh gavatam ide vonatkozó kifejezése, a tat-priy rtham azt jelenti, hogy a félisteneknek azért kell megjelenniük a földön, hogy az Úr kedvében járjanak. Más szóval, minden élõlény, aki csupán azért él, hogy az Urat elégedetté tegye, félisten. A félistenek azt is megtudták, hogy az Úr K a teljes értékû kiterjedése, Ananta, aki millió és millió csuklyáját széttárva tartja fenn az univerzum bolygóit, szintén megjelenik az Úr K a megérkezése elõtt. Arról is értesültek továbbá, hogy Vi u külsõ energiája, a m y, aki minden feltételekhez kötött lelket megigéz, szintén megjelenik, hogy segítsen a Legfelsõbb Úr szándékát véghezvinni. Miután kedves szavaival megnyugtatta és utasításokkal látta el a félisteneket és Bh mit, az Úr Brahm, aki a praj patiknak, az univerzum õsatyáinak atyja, visszaindult birodalmába, a legfelsõbb anyagi bolygóra, Brahmalokára. A Yadu-dinasztia feje, ¼ rasena király, a M thura nevû birodalom fölött uralkodott. Ebben az országban fekszik Mathur városa és a királyról elnevezett tartomány, ¼ rasena is. A Yaduk királyainak fõvárosa Mathur lett egyrészt ¼ rasena király uralkodásának köszönhetõen, másrészt pedig azért, mert a Yadu-dinasztia jámbor nemzetség volt, melynek tagjai tudták, hogy ¼r K a örökké jelen van Mathur ban, ahogyan Dv rak ban is. Történt egyszer, hogy ¼ rasena király fia, Vasudeva, éppen hazafelé tartott menyegzõjérõl ifjú feleségével, Devak val. Devaka, Devak apja, tekintélyes hozományt gyûjtött össze, mert nagyon szerette a lányát. Sok száz, aranydísszel ékesített hintót adott az ifjú párnak. Vasudeva lovainak gyeplõjét maga Ka sa, Ugrasena fia tartotta, hogy húga, Devak kedvében járjon. A védikus társadalom szokásai szerint, amikor egy lány férjhez megy, a fivér kíséri új otthonukba az ifjú házasokat. Mivel a fiatal menyasszonynak nem könnyû apja családjától elválnia, bátyja egészen az após házáig kíséri. Devak teljes hozománya négyszáz, aranyfüzérrel gazdagon feldíszített elefántból, tizenötezer díszes paripából és ezernyolcszáz szekérbõl állott. Devaka arról is gondoskodott, hogy kétszáz gyönyörû lány kövesse leányát a férj házába. Amikor egy k atriya megnõsül, az Indiában még ma is élõ k atriya házassági szokásrendszer értelmében néhány tucat a menyasszony fiatal barátnõi közül a menyasszonnyal együtt a király házába megy. A királyné kísérõit szolgálólányoknak hívják, valójában azonban õk a királyné barátnõi. Ez az idõtlen idõk óta élõ szokás legalább az Úr K a megjelenése elõtti idõkre, ötezer évvel ezelõttre vezethetõ vissza. Vasudeva tehát feleségével együtt kétszáz gyönyörû lányt is magával vitt a palotájába.

12 Ahogy díszes fogatán a võlegény és a menyasszony tovahaladt az úton, ezer és ezer hangszer hangja csendült fel, hogy még ünnepélyesebbé tegye a kedvezõ eseményt. Kagylókürtök, harsonák, dobok, üstdobok csodálatos hangversenye töltötte meg a levegõt. Ahogy az esküvõi menet, élén a Ka sa hajtotta szekérrel, békésen haladt elõre, egyszer csak egy csodás hang szólította meg Ka sát a magasból. Ka sa, te ostoba! A húgod és a sógorod fogatát hajtod, s közben nem is sejted, hogy húgod nyolcadik gyermeke meg fog ölni! Ka sa Ugrasena fia, a Bhoja-dinasztia sarja volt. Azt mondják, Ka sa volt a legdémonibb a Bhoja-dinasztia királyai közül. Amint meghallotta az égi jóslatot, hajánál fogva megragadta Devak t, hogy megölje a kardjával. Vasudevát megdöbbentette Ka sa viselkedése, de aztán okos és meggyõzõ érvekkel megpróbálta megnyugtatni kegyetlen és elvetemült sógorát. Ka sa! Kedves sógorom! Te vagy a Bhoja-dinasztia leghíresebb királya, s az emberek derék uralkodóként és a legnagyobb harcosként tartanak számon. Csak nem lennél képes dühödben megölni egy nõt, aki ráadásul a saját húgod, méghozzá egy ilyen szerencsés napon, esküvõje napján? Miért félsz ennyire a haláltól? Hiszen születésed napjától a halál felé tartasz. Ha huszonöt éves vagy, az azt jelenti, hogy huszonöt éve a halál útját járod. Minden pillanatban, minden másodpercben a halál áll utad végén. Miért kellene hát félned tõle? A halál elkerülhetetlen. Lehet, hogy ma halsz meg, lehet, hogy csak száz év múlva, de a halált nem kerülheted el. Miért félsz hát annyira? A halál nem más, mint mostani tested megsemmisülése. Amint ez a test megszûnik mûködni, és elvegyül az anyagi természet öt elemével, a testben lévõ élõlény, jelenlegi cselekedetei és azok visszahatásai alapján, egy másik testet kap. Éppen olyan ez, mint amikor az ember sétál az utcán: elõre rakja az egyik lábát, és amikor megbizonyosodik róla, hogy biztos talajra lépett, felemeli a másikat. Így cserélõdnek a testek egymás után, a lélek pedig egyikbõl a másikba vándorol. Nézd csak meg, milyen óvatosan másznak a hernyók az egyik ágról a másikra! Ugyanígy az élõlény is csak akkor lép át egy másik testbe, amikor a felette álló hatalmak már eldöntötték, milyen lesz a következõ teste. Mindaddig, amíg az élõlény feltételekhez kötve él ebben az anyagi világban, anyagi testeket kell magára öltenie, egyiket a másik után. Következõ testét jelenlegi életének cselekedetei és azok visszahatásai alapján adják neki a természet törvényei. Ez a test pontosan olyan, mint amilyeneket álmunkban látunk. Alvás közben elménk millió és millió testet teremt. Láttunk már aranyat is, hegyet is, s e két fogalom összevonásával egy aranyhegy is megjelenhet álmunkban. Néha olyan testrõl álmodunk, amivel repülni tudunk, s ilyenkor teljesen megfeledkezünk a jelenlegirõl. Így váltogatjuk anyagi testeinket is, és amikor egy bizonyos testben vagyunk, elfelejtjük az elõzõt. Álmunkban egyik új test a másik után bukkanhat fel, de ha felébredünk, elfelejtjük mindet. Ezek az anyagi testek is elménk mûködésének a termékei, jelen életünkben azonban nem emlékszünk elõzõ testeinkre. Az elme csapongó természetû. Néha elfogad valamit, majd azonnal el is utasítja ugyanazt a dolgot. Az elme mûködése az érzékkielégítés öt tárgyával (forma, íz, illat, hang, tapintás) kapcsolatos elfogadás és elutasítás. A maga spekulatív módján az elme kapcsolatba kerül az érzékkielégítés tárgyaival, s az élõlény azt a bizonyos fajta testet kapja meg, amelyikre vágyik. A test tehát a természet törvényeinek adománya. Egy adott testbe kerülve az élõlény az anyagi világban folytatja létét, hogy testének adottságai szerint élvezzen és szenvedjen. Ha nem lenne egy bizonyos típusú testünk, nem élvezhetnénk és nem szenvedhetnénk elménk elõzõ életünkbõl átörökölt hajlamai és adottságai szerint. Ezt a testet pedig annak megfelelõen kapjuk, hogy milyen az elmeállapotunk a halál pillanatában. Amikor a ragyogó bolygók a nap, a hold vagy a csillagok visszatükrözõdnek a különféle folyadékok, a víz, az olaj vagy a tisztított vaj felszínén, tükörképük a folyadék mozgása szerint mozog. A víz mozgása miatt a vízen tükrözõdõ hold is mozogni látszik, valójában azonban mozdulatlan. Elméjének képzelgései alapján az élõlény is különféle testeket kap, bár valójában nincs kapcsolata velük. Ám az illúzió a m y varázsától elbûvölt élõlény önmagát egy bizonyos testhez tartozónak véli. Ezt jelenti a feltételekhez kötött élet. Vegyünk például egy élõlényt, aki éppen egy emberi testben van: azt hiszi, hogy az emberi társadalomhoz, egy bizonyos országhoz, egy bizonyos helyhez tartozik. Így tekint önmagára, s ezzel egy újabb testet készít elõ magának, amelyre valójában semmi szüksége nincs. Az elme ilyen vágyai és képzelgései az okai a különbözõ anyagi testeknek. Az anyagi természet annyira befedi az élõlény tudatát, hogy bármilyen testet kap is, elégedett lesz vele, és szíves-örömest véli magát ezzel a testtel azonosnak. Mindezek fényében arra kérlek, ne hagyd, hogy elméd és tested követelései eluralkodjanak rajtad! Vasudeva arra kérte Ka sát, hogy ne viseltessen gyûlölettel a húga iránt, akinek épp aznap ülték a menyegzõjét. Nem szabad senkit bántanunk az erõszak a félelem oka mind ebben, mind a

13 következõ világban, amikor Yamar ja, a halál utáni büntetés ura elõtt felelnünk kell érte. Vasudeva emlékeztette Ka sát, hogy Devak az édeshúga, s a különleges alkalomra, Devak esküvõjére is utalt, továbbá arra is, hogy a fiatalabb leány- vagy fiútestvérünknek ugyanolyan védelmet kell nyújtanunk, mint a saját gyermekünknek. Nehéz helyzetben vagy érvelt Vasudeva, mert ha megölnéd húgodat, az kétségtelenül beárnyékolná hírneved. Vasudeva egyrészt helyes tanácsokkal, másrészt filozófiai érvekkel próbálta megbékíteni Ka sát, de nem járt sikerrel. Ka sa környezete démoni volt, s emiatt õ maga is mindig démonként viselkedett, annak ellenére, hogy nemes királyi család sarjaként nõtt fel. Egy démon sohasem törõdik a jó tanácsokkal. Olyan, mint egy megrögzött tolvaj, akit erkölcsi érveinkkel hiába próbálunk jobb belátásra bírni, nem hallgat ránk. Akik démoniak vagy ateisták, természetüknél fogva ugyanilyen nehezen fogadnak el jó tanácsot, bármilyen hiteles legyen is az. Ez a különbség a félistenek és a démonok között. Akik elfogadják a jó tanácsot és megpróbálnak a szerint élni, azokat félisteneknek hívják, azokat pedig, akik képtelenek elfogadni a jó tanácsot, démonoknak nevezik. Miután kudarcot vallott Ka sa megbékítésében, Vasudeva azon gondolkodott, hogyan tudná megvédeni a feleségét, Devak t. Amikor veszély fenyegeti, az intelligens embernek lehetõleg ki kell kerülnie a veszélyes helyzetbõl. Abban az esetben azonban, ha minden bölcsessége ellenére sem képes elkerülni a bajt, nem hibáztatható. A lehetõ legjobban kell teljesítenünk a kötelességünket, de ha szándékunk ilyenkor esetleg mégis kudarcba fullad, az nem a mi hibánk. Legelõször Devak életét kell megmentenem töprengett Vasudeva, és késõbb, ha lesznek gyermekeink, majd meglátom, hogyan segíthetek rajtuk. Ha majd egy olyan gyermekem születik, aki mint Ka sa gondolja képes lesz megölni õt, akkor mind a ketten, Devak és a gyermek is megmenekülnek, hiszen a Gondviselés törvénye felfoghatatlan. De most az a legfontosabb, hogy valahogy megmentsem Devak életét. Nem lehet pontosan tudni, hogy az élõlény miképpen kerül kapcsolatba egy adott testtel, mint ahogy arról sem tudunk semmi biztosat, hogy a lángoló tûz miként kerül kapcsolatba egy bizonyos fával az erdõben. Láthatjuk, hogy amikor egy erdõ lángra lobban, a tûz néha felkúszik az egyik fán, majd átjut egy másikra a szél segítségével. E példához hasonlóan, ha valaki nagyon körültekintõen és lelkiismeretesen végzi is a kötelességeit, azt nagyon nehéz megállapítania, miféle testet is kap majd a következõ életében. Bharata Mah r ja nagyon lelkiismeretesen hajtotta végre az önmegvalósítást szolgáló kötelességeit, véletlenül azonban átmeneti ragaszkodás ébredt benne egy õz iránt, s a következõ életében egy õz testében kellett újraszületnie. Jóllehet Ka sa mérhetetlenül bûnös és elvetemült volt, Vasudeva, miután jól átgondolta magában, miképpen menthetné meg a feleségét, nagy tisztelettel kezdett beszélni hozzá. Néha elõfordul, hogy egy végtelenül erényes ember, mint amilyen Vasudeva is volt, kénytelen hízelegni egy olyan gonosztevõnek, mint Ka sa. Ez a diplomácia titka. Vasudeva rettentõen aggódott, mégis mosolyt erõltetett az arcára, s mivel tudta, hogy a szégyentelen Ka sa nem ismer könyörületet, nagy tisztelettel szólította meg. A következõ szavakat intézte hozzá: Kedves sógorom! Kérlek, lásd be, húgod semmiféle veszélyt nem jelent a számodra. Azt hiszed, veszély leselkedik rád, mert az égi hang ezt jövendölte. De a veszélyt csak húgod fiai jelenthetik majd, akik még a világra sem jöttek. S ki tudja: lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz fiúgyermekünk a jövõben. Mindezt megfontolva, láthatod, hogy pillanatnyilag biztonságban vagy. A húgodtól sem kell félned. Ha valaha is fiai születnének, ígérem, átadom õket neked, hogy azt tehesd velük, amit jónak látsz. Ka sa ismerte Vasudeva becsületszavának súlyát, így ezek a szavak meggyõzték. Egyelõre letett szörnyû szándékáról, húga meggyilkolásáról. Vasudeva fellélegzett, s miután ékes szavakkal méltatta Ka sa döntését, hazatért otthonába. Ahogy telt-múlt az idõ, Vasudevának és Devak nak sorra születtek a gyermekei: nyolc fiú és egy leány. Amikor az elsõ fiú megszületett, Vasudeva, adott szavát betartva, azonnal elvitte Ka sához. A kiváló jellemérõl, szavahihetõségérõl híres Vasudeva nem akarta meghazudtolni jó hírnevét. Noha kimondhatatlanul fájt neki, hogy újszülött gyermekét oda kell adnia Ka sának, mégis így tett. Ka sa repesett az örömtõl, Vasudeva viselkedése láttán azonban egy kissé mégis elfogta a részvét. Ez az eset nagyon tanulságos. Egy olyan nagy lélek számára, mint Vasudeva, semmi sem jelenthet akkora fájdalmat, hogy az megakadályozza kötelessége végrehajtásában. Egy Vasudevához hasonló mûvelt ember habozás nélkül hajtja végre kötelességeit, míg egy olyan démon, mint Ka sa, nem retten vissza semmilyen gonosztettõl. Azt mondják, hogy egy szent el tudja viselni az élet szörnyû megpróbáltatásait, egy tanult ember minden körülmények között teljesíti a kötelességét, anélkül hogy kedvezõ feltételekre várna, egy Ka sához

14 hasonló gonosztevõ bármilyen bûnös cselekedetre képes, egy bhakta pedig kész mindent feláldozni, hogy örömet szerezzen az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Ka sát elégedettséggel töltötte el Vasudeva cselekedete, ugyanakkor meg is lepte, hogy sógora betartotta ígéretét. Könyörület ébredt benne iránta, s örömében így szólt hozzá: Kedves Vasudeva, nem kell ideadnod ezt a gyermeket, hiszen nem jelent veszélyt a számomra. Azt hallottam, hogy a nyolcadik gyermeketek fog megölni. Miért vegyem el hát õt? Nyugodtan visszaviheted. Így hát Vasudeva elindult hazafelé elsõszülött gyermekével. Örült, hogy Ka sa így viselkedett, mégsem hitt neki, mert tudta, hogy sógora kiszámíthatatlan. Egy ateistával gyakran megesik, hogy nem tartja be a szavát. Aki nem tud uralkodni az érzékszervein, az nem lehet szilárd semmilyen elhatározásában. C akya Pa ita, a nagy államférfi azt mondta: Sohase bízz diplomatában vagy nõben. A féktelen érzékkielégítéshez ragaszkodó emberek megbízhatatlanok, és nem lehet hinni a szavukban. Ekkor történt, hogy a nagy szent, N rada meglátogatta Ka sát. Tudomására jutott, hogy Ka sában részvét támadt Vasudeva iránt, és visszaadta neki elsõszülött gyermekét. N rada nagyon szerette volna siettetni az Úr K a megjelenését, ezért elmondta Ka sának, hogy V nd vana lakói Nanda Mah r ja, a tehénpásztorok és feleségeik, továbbá Vasudeva, apjával, ¼ rasenával és valamennyi rokonával együtt a Yadu-dinasztia V i családjában, mind az Úr megjelenésére készülnek. N rada figyelmeztette Ka sát, hogy legyen óvatos a barátokkal, a jóakarókkal és az e családok tagjaiként megszületett félistenekkel. Ka sa barátai és tanácsadói mind démonok voltak, s a démonok mindig félnek a félistenektõl. Miután N rada elmondta neki, hogy félistenek jelentek meg a Yadu családokban, Ka sa felocsúdott. Megértette, hogy mivel a félistenek már megszülettek, az Úr Vi u is hamarosan megérkezik. Azonnal elfogatta Vasudevát és Devak t, és börtönbe záratta õket. A börtönben láncra vert Vasudeva és Devak évrõl évre egy-egy fiúgyermeknek adott életet, Ka sa pedig, mindegyikrõl azt gondolván, hogy Vi u inkarnációja, sorra megölte õket. Legfõképpen a nyolcadik gyermektõl félt, de N rada látogatása óta csak az járt a fejében, hogy a csecsemõk bármelyike lehet K a. Ezért úgy gondolta, a legjobb, ha Vasudeva és Devak összes gyermekét megöli. Ka sa tettén nem kell csodálkoznunk. A világtörténelemben számtalan olyan példa akad, amikor a királyi családok valamely tagja apját, fivérét, barátait megölte, sõt, egész családját kiirtotta önös céljai érdekében. Nincs ebben semmi meglepõ: szörnyû nagyravágyásukban a démoni emberek bárkit képesek megölni. N rada kegyébõl Ka sa elõtt feltárult elõzõ élete. Megtudta, hogy a múltban egy K lanemi nevû démon volt, és Vi u ölte meg. A Bhoja családban megszületve megfogadta, hogy halálos ellensége lesz a Yadu-dinasztiának. K a ebben a családban készült megszületni, és Ka sa rettegett attól, hogy mint elõzõ életében, K a ezúttal is meg fogja ölni. Elõször bebörtönözte saját apját, Ugrasenát, mivel õ volt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák legfõbb királya, majd ¼ rasenának, Vasudeva apjának a királyságát is elfoglalta. Ezek után az egész terület királyának kiáltotta ki magát. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K a-könyv elsõ fejezetéhez, melynek címe: Az Úr K a megjelenése.

15 MÁSODIK FEJEZET A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent K ához Ka sa, amellett, hogy elfoglalta a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák, valamint ¼ rasena királyságát, egy sor démoni királlyal Pralambával, Bakával, C rával, T vartával, Agh surával, Mu ±ikával, Ari ±ával, Dvividával, P tan val, Keª vel és Dhenukával is szövetségre lépett. Magadha tartományban (a mai Bihar állam területén) akkoriban Jar sandha uralkodott. Ügyes politikájával Ka sa a kor leghatalmasabb királyságát szilárdította meg Jar sandha védelme alatt. Késõbb más királyokkal, például B surával és Bhaum surával is szövetséget kötött, mígnem õ lett a legerõsebb. Ezek után egyre ellenségesebben kezdett fellépni a Yadu-dinasztiával, K a majdani családjával szemben. Ka sa zaklatása miatt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák királyai a környezõ királyságokban, a Kuruknál, a Pañc láknál, illetve a Kekaya, ¼ lva, Vidharba, Ni adha, Videha és Koªala nevû tartományokban kerestek menedéket. A Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák egységének megtörésével Ka sa végérvényesen megszilárdította hatalmát az akkoriban Bh ratavar ának nevezett hatalmas földterületen. Ahogy Ka sa sorra öldöste Vasudeva és Devak hat gyermekét, sok barátja és rokona kereste fel, s mind arra kérték, hagyjon fel ezekkel a szörnyû tettekkel. Végül azonban mindannyian Ka sa hívei lettek. Amikor Devak hetedszer is várandós lett, K a teljes értékû kiterjedése, Ananta jelent meg a méhében. Devak t egyszerre árasztották el az öröm és a bánat érzései. Boldoggá tette, hogy maga az Úr Vi u jelent meg a méhében, de nagy bánat is gyötörte, mivel tudta, hogy amint a gyermek megszületik, Ka sa el fogja pusztítani. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K a, aki az egész világegyetem, s legfõképpen a Yadu-dinasztia Ura, megszánta a Ka sa szörnyûséges tettei miatt rettegésben élõ Yadukat, s elrendelte belsõ energiája, Yogam y megjelenését. Yogam y az Istenség Személyiségének elsõdleges energiája. A Védák szerint az Úr, az Istenség Legfelsõbb Személyisége számtalan energiával rendelkezik: par sya ªaktir vividhaiva ªr yate. Különféle energiái kívülrõl, illetve belülrõl hatnak, s mind közül Yogam y a legfõbb. K a kívánsága az volt, hogy Yogam y Vrajabh mi földjén, a csodálatos tehenek otthonában, a mindig gyönyörûen feldíszített V nd vanában jelenjen meg. Vasudeva egyik felesége, Rohi V nd vanában lakott Nanda király és Yaªod királyné házánál. Ka sa kegyetlenkedése elõl Rohi hez hasonlóan a Yadu-dinasztia több más tagja is az ország távoli vidékeire menekült, sõt, néhányan a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket. K a így szólt Yogam y hoz: Ka sa börtönében él láncra verve Vasudeva és felesége, Devak, akinek méhében most teljes értékû kiterjedésem, ¼e a rejtõzik. Úgy rendezd, hogy ¼e a kerüljön át Devak méhébõl Rohi méhébe! Miután ezt megtetted, összes energiámmal együtt Én magam fogok megjelenni Devak méhében. Devak és Vasudeva fiaként születek majd meg, te pedig Nanda és Yaªod leányaként fogsz megjelenni V nd vanában. Mivel a húgomként jelensz meg, az emberek drága dolgokkal fognak imádni ebben a világban: füstölõkkel, mécsesekkel, virágokkal és különféle áldozatokkal; te pedig gyorsan kielégíted majd érzéki vágyaikat. Az anyagi dolgokhoz ragaszkodó emberek különbözõ kiterjedéseidet Durg, Bhadrak l, Vijay, Vai av, Kumud, Ca ik, K, M dhav, Kanyak, M y, N r ya, ¾ª n, ¼ rad és Ambik néven fogják imádni. K a, a Legfõbb Erõforrás, illetve Yogam y, a legfelsõbb erõ testvérekként jelentek meg. Bár nehéz különbséget tenni az Erõforrás és az erõ között, az erõ mindig az Erõforrás alárendeltje. A materialisták az energiát, az erõt imádják, a transzcendentalisták viszont az Erõforrást. K a a Legfelsõbb Energiaforrás, Durg pedig a legfõbb energia az anyagi világban. A védikus kultúrában az emberek a Legfelsõbb Erõforrást és energiáját egyaránt imádják. A Vi unak és Dev nek emelt ezer és ezer templomban gyakran egyidejûleg imádják õket. Durg nak, K a külsõ energiájának imádója könnyen elérhet bármilyen anyagi sikert, aki viszont transzcendentális felemelkedésre vágyik, annak K a-tudatban a Legfõbb Energiaforrást kell imádnia. K a azt is tudatta Yogam y val, hogy teljes értékû kiterjedése, Ananta ¼e a Devak méhében jelent meg. Mivel Ananta külsõ erõ hatására kerül majd át Rohi méhébe, Sa kar a ának fogják nevezni. Õ a forrása annak a lelki erõnek (bala), amely lehetõvé teszi, hogy az ember elérhesse a tökéletes boldogságot (rama a). Így tehát Anantát, a teljes értékû kiterjedést megjelenése után Sa kar a ának vagy Balar mának fogják nevezni. Az upani adok szerint Balar ma kegye nélkül senki sem érheti el az önmegvalósítás legmagasabb szintjét (n yam

16 tm bala-h nena labhya ). A bala szó nem fizikai erõt jelent. Fizikai erõvel senki sem érhet el lelki tökéletességet. Lelki erõre van szükségünk, amit Balar ma (Sa kar a a) adhat meg nekünk. Ananta, azaz ¼e a jelenti azt az erõt, mely pályájukon tartja a bolygókat. Anyagi szinten ezt a fenntartó erõt gravitációnak hívják, de valójában ez Sa kar a a energiájának megnyilvánulása. Balar ma vagy Sa kar a a maga a lelki erõ, az eredeti lelki tanítómester. Így az Úr Nity nanda Prabhu, aki szintén Balar ma inkarnációja, az eredeti lelki tanítómester. A lelki tanítómester tehát Balar mát, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét képviseli, aki a lelki erõt adja. A Caitanya-carit m tában az áll, hogy a lelki tanítómester K a kegyének megnyilvánulása. Amikor Yogam y végighallgatta K a utasításait, tisztelete jeléül körüljárta Õt, majd parancsának megfelelõen megjelent az anyagi világban. Amikor Yogam y az Istenség Személyisége (a Legfelsõbb Erõforrás) legfõbb energiája Devak méhébõl Rohi méhébe helyezte át ¼e át, mindkét asszony Yogam y varázsa alatt állt, azaz a yoga-nidr állapotába került. Az emberek azt hitték, hogy Devak hetedik terhessége megszakadt. Így, bár Balar ma Devak fiaként jelent meg, átkerült Rohi méhébe, hogy az õ fiaként szülessen meg. Ezt követõen az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K a, aki mindig kész arra, hogy tiszta bhaktáját megvédelmezze, az egész teremtés Uraként, összes felfoghatatlan energiájával együtt megjelent Vasudeva elméjében. Amikor az Istenség Legfelsõbb Személyiségét hordozta szívében, Vasudeva olyan volt, akár a ragyogó nap, melynek sugarai elviselhetetlenül perzselõek a közönséges ember számára. Az Úrnak az a formája, ahogyan Vasudeva makulátlanul tiszta szívében megjelent, nem különbözik K a eredeti formájától. Bárhol jelenjen meg K a, azt a helyet különösen, ha a szívben jelenik meg dh mának hívják, ahol nem csupán K a formája, hanem e formával egyidejûleg neve, tulajdonságai és környezete is megnyilvánul. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, teljes energiáival együtt, Vasudeva elméjébõl Devak elméjébe került át, éppen úgy, ahogy a lenyugvó nap utolsó sugarai festik meg a keleti horizonton felkelõ teliholdat. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy az Úr K a nem megtermékenyítés útján került Devak méhébe. Vasudeva tiszta szívében jelent meg elõször, majd átkerült Devak szívébe. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, felfoghatatlan hatalma révén, bármilyen módon megnyilvánulhat. Megjelenése nincs a köznapi értelemben vett megtermékenyítéshez kötve. K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége tehát Vasudeva testébõl Devak testébe került át, anélkül hogy a közönséges élõlényeket korlátozó körülmények bármelyike hatással lett volna Rá. Amikor K a eljön, minden teljes értékû kiterjedése (például N r ya a) és inkarnációja (N si ha, Var ha stb.) is megjelenik Vele együtt, s egyikük sincs alávetve az anyagi lét feltételeinek. Devak így az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, az egész teremtés okának a lakhelyévé vált. Az Abszolút Igazságot hordozta méhében, de mivel Ka sa börtönében sínylõdött, helyzete a rejtett parázshoz vagy az eltékozolt tudáshoz volt hasonlatos. Amikor a tüzet eltakarják az edény falai, nem gyönyörködhetünk fényes sugaraiban. Éppígy az a tudás sem vívhatja ki csodálatunkat, amely nem az emberek javát szolgálja. Így, bár az Istenség Legfelsõbb Személyiségének fogantatása gyönyörûvé varázsolta Devak t, a börtön mélyén senki sem láthatta transzcendentális szépségét. Ka sa azonban felfigyelt rá. Rögtön tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége jelent meg húga méhében, mert Devak még sohasem volt ilyen gyönyörû. Egyértelmû volt a számára, hogy valami csodálatos dolog történik Devak val, s ettõl teljesen megzavarodott. Tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki meg fogja ölni õt, immár megérkezett. Gondolkodóba esett: Mit tegyek Devak val? Biztos, hogy Vi ut vagy K át rejti a méhe, tehát az is bizonyos: K a eljött, hogy végrehajtsa a félistenek misszióját. Még ha most rögtön meg is ölöm Devak t, K a küldetését akkor sem tudom megakadályozni. Ka sa tisztában volt azzal, hogy Vi u szándékát senki sem hiúsíthatja meg. Minden értelmes ember belátja, hogy Isten törvényét nem lehet áthágni. A Legfelsõbb akarata a démonok minden mesterkedése ellenére is teljesül. Ha most azonnal megölöm Devak t töprengett tovább Ka sa, Vi u még ádázabbul fogja végrehajtani akaratát. Szörnyû tett lenne, ha éppen most ölném meg Devak t. Ki ne szeretné megõrizni a jó hírét, még egy ilyen nehéz helyzetben is? Ha most megölném Devak t, az nagyon rossz fényt vetne rám. Végtére is Devak egy asszony, aki most az én gondjaimra van bízva, s ráadásul éppen áldott állapotban van. Ha megölném, jámbor tetteim eredményei mind megsemmisülnének, s az életem bizonyára csúfos véget érne. A kegyetlen ember már életében is olyan, akár egy halott. Amíg él, senki sem szereti igazán, s halála után is csak átkozzák. Mivel önmagát a testének véli, óhatatlanul lealacsonyodik, s a pokol legsötétebb régióiba kerül. Így tanakodott Ka sa azon, hogy megölje-e Devak t vagy sem. Ám végül mégsem oltotta ki húga életét, inkább úgy döntött, kivárja az elkerülhetetlen jövendõt. Elméje azonban az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránti gyûlöletbe merült. Türelmesen várta a gyermek világrajöttét, hogy testvéreihez hasonlóan vele is végezzen majd, s közben egyre inkább elhatalmasodott rajta a K a iránti gyûlölet. Alvás, evés, pihenés és séta közben élete minden pillanatában szüntelenül K a körül jártak a gondolatai. Elméje annyira

17 elmerült abban, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolt, hogy maga körül mindenben csak K át vagy Vi ut látta. Ka sát ennek ellenére mégsem tekinthetjük bhaktának, hiszen ellenségként gondolt K ára. A legkiválóbb bhakták is mindig K ára gondolnak, ám a bhakta szeretettel gondol az Úrra, nem pedig ellenségesen. A K a-tudat azt jelenti, hogy szeretettel gondolunk K ára: ha nem szeretettel gondolunk Rá, az nem K a-tudat. Ekkor Brahm és ¼iva, számos félisten és nagy bölcs köztük N rada kíséretében, láthatatlanná válva felkeresték Ka sa palotáját, hogy válogatott imáikkal az Istenség Legfelsõbb Személyiségét magasztalják. Olyan imák ezek, melyek fölöttébb kedvesek a bhaktáknak, s amelyek beteljesítik az Úr híveinek vágyait. A félistenek elõször arról beszéltek, hogy az Úr mindig hû marad adott szavához. A Bhagavad-g t ban ugyanis K a kijelenti, hogy azért száll alá az anyagi világba, hogy megvédelmezze a jámborokat és megsemmisítse a gonoszokat. Ezt Õ maga ígéri meg. A félistenek tudták: az Úr azért jelent meg Devak méhében, hogy teljesítse ígéretét, s ez nagy örömmel töltötte el õket. A félistenek ezután Legfelsõbb Abszolút Igazságnak, satyam paramnak szólították K át. A maga módján minden ember az igazság után kutat ez az élet filozófiai aspektusa. A félistenek kijelentik, hogy K a a Legfelsõbb Abszolút Igazság. Aki tökéletes K a-tudatra tesz szert, az elérheti az Abszolút Igazságot. Az Abszolút Igazság K a, mivel a relatív igazságokkal ellentétben Õ az örökkévaló idõ mindhárom szakaszában, a múltban, a jelenben és a jövõben is az Igazság marad. Az anyagi világban minden az örökkévaló idõ irányítása alatt áll a múltban, a jelenben és a jövõben. K a viszont a teremtést megelõzõen is létezett, a teremtés idején Benne nyugszik minden, s a teremtés megsemmisülése után is létezni fog. K a tehát minden körülmények között az Abszolút Igazság. Bárminemû igazsággal is találkozunk az anyagi világban, az K ától, a Legfelsõbb Igazságtól ered. Bármilyen fenséggel, bármilyen hírnévvel, bármilyen erõvel, bármilyen bölcsességgel vagy mûveltséggel is találkozunk ebben az anyagi világban, annak mind K a az oka. K a a forrása minden relatív igazságnak. Az anyagi világot alkotó öt alapvetõ elem, a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az éter, mind K ából árad ki. A materialista tudósok ezt az öt anyagi elemet tekintik a teremtés okának, mit sem tudva arról, hogy az elemeket durvaés finomfizikai formájukban egyaránt valójában K a hozza létre. Az anyagi világban tevékenykedõ élõlények is az Õ határenergiájának termékei. A Bhagavad-g t hetedik fejezetébõl egyértelmûen kiderül, hogy a teremtés nem más, mint K a kétféle energiájának, felsõbbrendû és alsóbbrendû energiájának a kombinációja. Az élõlények alkotják a felsõbbrendû energiát, míg K a alsóbbrendû energiája az élettelen anyagi elemekbõl áll. Megnyilvánulatlan állapotában minden K ában pihen. A félistenek ezután az anyagi teremtést részletesen elemzõ imáikkal fejezték ki tiszteletüket az Istenség Személyisége legfelsõbb formájának, K ának. Mi is az anyagi megnyilvánulás? Az anyagi megnyilvánulás éppen olyan, mint egy fa. A fák a földben gyökereznek, az anyagi teremtés fája pedig az anyagi természetben gyökerezik. Azért hasonlítják az anyagi megnyilvánulást egy fához, mert amikor eljön az ideje, a fákat kidöntik. Szanszkritul a fát v k ának nevezik, s ez a szó egy olyan dologra utal, amit végül kidöntenek. Az anyagi teremtés fáját ezért nem tekinthetjük Abszolút Igazságnak, mert az idõ befolyása alatt áll, K a teste viszont örökkévaló. Õ létezett már az anyagi teremtés kezdete elõtt is, létezik annak fennmaradása idején, és annak elpusztulása után is létezni fog. A Ka±ha-upani ad szintén idézi ezt a hasonlatot az anyagi világ fájáról, mely az anyagi természet talaján áll. Ez a fa kétféle gyümölcsöt hoz: örömöt és bánatot. A test fáján két madár él: az egyik K a helyhez kötött aspektusa, Param tm, a másik pedig az egyéni élõlény. Az utóbbi az anyagi teremtés fájának gyümölcseivel táplálkozik, olykor a keserûség, máskor az öröm termésébõl csipegetve, míg a másik madár, Param tm, önmagában elégedett lévén, közömbös az anyagi teremtés gyümölcsei iránt. A Ka±ha-upani ad azt írja: a test fáján ülõ egyik madár csipeget a gyümölcsökbõl, míg a másik csupán tanúja ennek. A fa gyökere három irányba ágazik el, s ez a hármas gyökér az anyagi természet három kötõereje: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. E kötõerõkkel kapcsolatba lépve az ember a gyökerek terjeszkedéséhez hasonlóan meghosszabbítja saját anyagi létét. Négyféle ízû gyümölcs terem a fán: a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és végül a felszabadulás gyümölcse. Az élõlények a kötõerõkkel való kapcsolatuk alapján ízlelik meg a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás különbözõ fajtáit. Valójában az anyagi tevékenységek mindegyikét a tudatlanság kötõerejében hajtják végre, de mivel három kötõerõ van, a jóság vagy a szenvedély olykor elfedi a tudatlanságot. Az anyagi gyümölcsök ízét ötféle érzékszerv fogja fel. Az öt tudásszerzõ érzékszervet hatféle korbács ostorozza: a bánat, az illúzió, a betegség, az éhség, a szomjúság és a halál. Az anyagi test fáját hét réteg fedi: bõr, hús, vér, velõ, csont, zsír és sperma. A fa nyolc ága a föld, a víz, a tûz, a levegõ, az éter, az elme, az értelem és a hamis ego. A testnek kilenc kapuja van: a két szem, a két orrlyuk, a két fül, a száj, a nemi szerv és a végbélnyílás. Tízféle belsõ levegõ kering a testben: pr a, ap na, ud na, vy na, sam na stb. A fán ülõ két madár tehát amint az a fenti magyarázatból is kitûnik az egyéni lélek és az Istenség Legfelsõbb Személyiségének helyhez kötött formája. Az anyagi világ õsoka az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Önmagát kiterjesztve, Õ irányítja az anyagi világ három kötõerejét is. Vi u a jóság minõségéért, Brahm a szenvedély, az Úr ¼iva pedig a tudatlanság kötõerejéért felelõs. Az anyagi világot a szenvedély minõsége révén Brahm teremti, a jóság kötõerejével Vi u tartja fenn, ¼iva pedig a tudatlanság kötõerejével megsemmisíti. Végül az egész teremtés a Legfelsõbb Úrban pihen meg. Õ a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés oka. Miután az anyagi megnyilvánulás feloszlik, finom formában, a Legfelsõbb Úr energiájaként az Úr testében nyugszik. A Legfelsõbb Úr, K a most az anyagi világ fenntartása érdekében jelenik meg hangzott a félistenek imája. A Legvégsõ Ok egy, de az anyagi kötõerõk befolyása alatt álló kevésbé intelligens emberek az anyagi világ létrejötte mögött különbözõ okokat vélnek felfedezni. Az igazi bölcs azonban látja, hogy egyetlen ok van, K a. A Brahmasa hit szerint K a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden ok végsõ oka: sarva-k ra a-k ra am. Brahm a

18 megbízott teremtõ, míg Vi u K ának a fenntartásért, az Úr ¼iva pedig a megsemmisülésért felelõs kiterjedése. Kedves Urunk! imádkoztak a félistenek. Örök formádat és személyiségedet módfelett nehéz megérteni. Egy egyszerû ember aligha lenne képes erre, ezért személyesen szállsz alá, hogy megmutasd örökkévaló, eredeti alakodat. Különbözõ inkarnációidat még felfogják valahogy az emberek, de kétkarú, örök K a-formád láttán, mely pontosan ugyanúgy jár-kel az emberek között, mintha közülük való lenne, csupán zavarba jönnek. Ezen örökkévaló formád látványa egyre fokozódó transzcendentális örömmel tölti el bhaktáidat, de az abhakták számára nagy veszélyt jelent. A Bhagavad-g t ban is az áll, hogy K a nagyon kedves a s dhukhoz: paritr ya s dh n m. A démonok számára viszont roppant veszélyes, hiszen megjelenésének egyik oka éppen az, hogy elpusztítsa õket. Az Úr tehát kedves a bhaktákhoz, a démonok számára viszont nagy veszélyt jelent. Ó, lótuszvirág-szemû Urunk, Te vagy a tiszta jóság forrása! A sam dhiba merült nagy szentek számára, akiknek transzcendentális gondolatai mindig lótuszlábaid körül járnak, s mélyen, szüntelenül Rajtad meditálnak, az anyagi világ tudatlanságának hatalmas óceánja egy borjú patanyomában összegyûlt pocsolyának tûnik csupán. A meditáció célja az, hogy elménket az Úr lótuszlábainál kezdve az Istenség Személyiségére összpontosítsuk. Pusztán az Úr lótuszlábain meditálva a nagy szentek könnyûszerrel átjutnak az anyagi létezés parttalan óceánján. Ó, önragyogó Urunk! A nagy szentek, akik lótuszlábaid transzcendentális csónakja segítségével átszelték a tudatlanság óceánját, nem vitték magukkal ezt a csónakot, így az továbbra is az innensõ parton ringatózik. Amikor valaki átevez egy folyón, vele együtt a csónak is a túlpartra kerül. Õ célhoz ér, de mi lesz azokkal, akik az innensõ parton maradtak, hogy tudnak õk ugyanabba a csónakba beszállni? kérdezhetnénk. E nehéz kérdésre, ahogy a félistenek imájából is kiderül, az a válasz, hogy az innensõ oldalon tartózkodó bhakták is átszelhetik az anyagi természet óceánját, mert a csónak még mindig ezen a parton van: a tiszta bhakták nem vitték magukkal a túlsó partra. Ha ugyanis valaki egyszerûen közelmegy ehhez a csónakhoz, az anyagi tudatlanság óceánja akkorára zsugorodik csupán, mint egy borjú patanyomában összegyûlt víz, amit egy bhakta, anélkül, hogy magával kellene vinnie a csónakot, könnyedén átléphet. A feltételekhez kötött lelkekkel együttérzõ nagy szentek kegye folytán a csónak továbbra is az innensõ parton marad. Más szóval, az ember bármikor meditálhat az Úr lótuszlábain, s ha így tesz, könnyen átkelhet az anyagi létezés végeláthatatlan óceánján. A meditáció azt jelenti, hogy elménket az Úr lótuszlábaira összpontosítjuk. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lótuszlábai vannak. Az imperszonalisták azonban nem ismerik el, hogy az Úrnak lába lótuszlába lenne, ezért meditációjuk tárgya mindig személytelen. A félistenek határozott véleménye szerint azok, akik valamilyen üres vagy személytelen dolgon meditálnak, nem juthatnak át a tudatlanság óceánján. Az ilyen emberek csak képzelik, hogy már felszabadultak. Ó, lótuszvirág-szemû Urunk! Értelmük tisztátalan marad, mert nem meditálnak isteni lótuszlábaidon. A személytelen filozófia hívei, bár átmenetileg felemelkedhetnek az imperszonalista megvalósítás szintjére, újra a feltételekhez kötött anyagi létbe esnek vissza, mivel elmulasztották lótuszlábaid imádatát. Az imperszonalisták szigorú lemondásokat és vezekléseket végeznek, hogy beleolvadjanak a Brahman-kisugárzásba, a személytelen Brahman-létbe. Elméjük azonban nem mentes az anyagi szennyezettségtõl, mert csupán annyit tettek, hogy megpróbálták megtagadni az anyagi gondolkodásmódot. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy felszabadultak ezért újra elbuknak. A Bhagavad-g t szerint az imperszonalistáknak sok-sok nehézséggel kell megküzdeniük, amíg felismerik a végsõ célt. A ¼r mad-bh gavatam már az elsõ oldalakon felhívja a figyelmünket arra, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének végzett odaadó szolgálat nélkül senki sem szabadulhat meg a gyümölcsözõ tettek kötelékeitõl. Az Úr K ának a Bhagavad-g t ban, illetve a bölcs N radának a ¼r mad-bh gavatamban elhangzó szavait most a félistenek is megerõsítik: Aki nem kezd hozzá az odaadó szolgálathoz, arról tudhatjuk, hogy nem érte el a tudás végsõ célját, és nem élvezi kegyedet. Az imperszonalisták csak azt gondolják, hogy már felszabadultak, pedig parányit sem vonzódnak az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, sõt, nem ismerik el azt sem, hogy K a transzcendentális formával rendelkezne, mert úgy vélik, megjelenésekor csupán egy anyagi testet ölt magára. Errõl a Bhagavad-g t is említést tesz: avaj nanti m m h. Az imperszonalisták akkor is visszaesnek, ha az anyagi vágyakat legyõzve mégis sikerül felküzdeniük magukat a felszabadulás szintjéig. Ha pusztán a tudás kedvéért halmozzák fel tudásukat, s nem látnak hozzá az Úr odaadó szolgálatához, akkor nem érhetik el a kívánt célt, s nyereségük csupán a tetteikbe ölt fáradozás, semmi több. A Bhagavad-g t világosan kijelenti, hogy a Brahmannal való azonosság felismerése még nem minden. A Brahmannal való azonosság felismerése hozzásegítheti az embert az anyagi ragaszkodástól és ellenszenvtõl mentes örömhöz és az egykedvûség állapotának eléréséhez, de ennek a szintnek az elérése után tovább kell lépnie az odaadó szolgálat felé. Miután a Brahman-megvalósítás szintjét elérve az ember elkezdi az odaadó szolgálatot, bebocsátást nyer a lelki birodalomba, hogy örökké ott éljen az Istenség Legfelsõbb Személyisége társaságában. Ez az odaadó szolgálat eredménye. Az imperszonalistákkal szemben az Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái sohasem buknak el. Ha egy bhakta netán visszaesik, akkor is szeretettel kötõdik Urához. A bhakták, noha számos akadállyal találhatják szemben magukat az odaadó szolgálat útján, könnyedén és félelem nélkül legyõzik e nehézségeket. Mivel átadták magukat Neki, teljes bizodalmuk van benne, hogy K a mindig megvédi õket. A Bhagavad-g t ban maga K a jelenti ki: Az én hívem nem vész el soha. Drága Urunk! folytatták a félistenek. Eredeti, tiszta formádban, a jóság örökkévaló alakjában, az összes élõlény jóléte érdekében jelentél meg az anyagi világban. Személyes ittlétednek köszönhetõen most könnyen megismerhetik az Istenség Legfelsõbb Személyisége természetét és formáját. A négy életrend valamennyi tagja, a brahmac r k, a g hasthák, a v naprasthák és a sanny s k egyaránt kihasználhatják a kedvezõ lehetõséget, amit áldott megjelenésed jelent.

19 Ó, drága Urunk, szerencse istennõjének férje! Az imperszonalistákkal ellentétben az odaadó szolgálatodban elmerült bhakták nem esnek vissza emelkedett helyzetükbõl. Védelmedet élvezve könnyedén átkelnek a m y hadvezéreinek feje fölött, akik megpróbálnak akadályokat gördíteni a felszabadulás útjába. Drága Urunk, az élõlények nagy szerencséjére megjelentél transzcendentális formádban, hogy szemtõl szemben láthassanak Téged, s hogy imádatuk jeléül ahogyan azt a szentírások javasolják a védikus szertartások, a misztikus meditáció, illetve az odaadó szolgálat folyamatát ajánlhassák fel Neked. Ó, drága Urunk! Ha nem jelentél volna meg örök, transzcendentális alakodban, mely tudással és boldogsággal teli, s szétoszlat minden Rólad kiagyalt képtelenséget, akkor az emberek, az anyagi természet éppen rájuk ható kötõereje szerint, csak különbözõ elmeszüleményeket gyártanának Rólad. K a megjelenése szétoszlatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl kialakult képzelgéseket. Mindenki a rá jellemzõ anyagi kötõerõktõl függõen alkotja meg a maga Isten-képét. A Brahma-sa hit ban az áll, hogy az Úr a legidõsebb személy. A vallásos emberek egy része ezért nagyon öregnek képzeli el Istent, s ábrázolásaikon Isten aggastyánként jelenik meg. Ám a Brahma-sa hit meg is cáfolja elõzõ állítását: habár K a a legidõsebb az élõlények között, örök formája mindig fiatal. A ¼r mad-bh gavatam ezzel kapcsolatban a vijñ nam ajñ na-bhid pam rjanam kifejezést használja. A vijñ nam szó az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl szóló transzcendentális tudásra vonatkozik, s emellett tapasztalati tudást is jelent. A transzcendentális tudást a tanítványi lánc alászálló folyamata által kell elfogadni. Brahm is ennek megfelelõen ismerteti a K ára vonatkozó tudást a Brahma-sa hit ban. A Brahmasa hit is vijñ nam tehát, mivel Brahm transzcendentális tapasztalatait tartalmazza K a lelki világbeli formájáról és kedvteléseirõl. Ez a tudás ajñ na-bhid pam rjanam, azaz olyan tudás, ami szétzúz minden, tudatlanságból született téveszmét. Az emberek megpróbálják elképzelni az Urat: saját képzeletük szeszélye alapján egyesek formával rendelkezõnek, mások forma nélkülinek vélik õt. A Brahma-sa hit K a-képe azonban vijñ nam: Brahm tudományos, tapasztalati tudása, amelyet ¼r Caitanya Mah prabhu is elfogadott. Efelõl nincs kétség. K a formája, színe, fuvolája, s minden egyéb, amirõl e mûben szó esik: valóság. A ¼r mad-bh gavatamban tehát az áll, hogy a vijñ nam minden spekulatív tudást legyõz. Ezért, ha nem jelennél meg saját, eredeti formádban, K aként folytatták a félistenek, sem az ajñ na-bhid t (azt, hogy a spekulatív tudás valójában tudatlanság), sem a vijñ namot nem lehetne megérteni. Ajñ na-bhid pam rjanam: megjelenésed eloszlatja a tudatlanságból születõ spekulatív tudás sötétségét, s megalapozza a Brahm hoz hasonló hiteles tekintélyek valódi, tapasztalati tudományát. Az anyagi természet három kötõereje által befolyásolt emberek e kötõerõk hatásának megfelelõen képzelik el saját Istenüket. Ki így, ki úgy írja le Istent, ám megjelenésed végre tisztázza majd, valójában milyen is Isten. Az imperszonalisták legnagyobb tévedése az, hogy azt gondolják, amikor Isten inkarnációja eljön, akkor a jóság kötõerejében lévõ anyagi formát vesz fel. K a vagy N r ya a teste azonban mindig transzcendentális mindig felette áll minden anyagi elképzelésnek. Még a legkiválóbb imperszonalista, ¼a kar c rya is elismerte, hogy n r ya a paro 'vyakt t: az anyagi teremtést az anyag avyakta (személytelen) megnyilvánulása, vagyis a differenciálatlan teljes anyaghalmaz okozza, de K a transzcendentális ehhez az anyagi folyamathoz képest. A ¼r mad-bh gavatam ezzel kapcsolatban a ªudha-sattva, azaz a transzcendentális kifejezést használja. K a nem a jóság anyagi kötõerejéhez tartozik, Õ az anyagi jóság felett áll. A boldogság és a tudás örök, transzcendentális helyzetében van. Kedves Urunk, amikor megjelensz különbözõ inkarnációidként, az adott helyzetnek megfelelõen különféle formákat veszel föl, s más-más néven szólítanak. Neved K a, mert végtelenül vonzó vagy, transzcendentális szépséged miatt pedig ¼y masundarának neveznek. A ¼y ma név azt jelenti, hogy feketés színû, mégis azt mondják, gyönyörûbb vagy, mint ezer meg ezer szerelemisten: kandarpa-ko±i-kaman ya. Testszínedet a sötét viharfelhõ árnyalatához hasonlítják, de mivel Te vagy a Transzcendentális Abszolút, szépséged sokszorosan fölülmúlja K madeva csodálatos testének lenyûgözõ vonásait. Néha Giridh r nak neveznek, mert fölemelted a Govardhana-hegyet. Nandanandana, V sudeva és Devak nandana néven is szólítanak majd, hiszen Nanda Mah r ja, illetve Devak és Vasudeva fiaként jelensz meg. Mivel anyagi látásmóddal tekintenek Rád, az imperszonalisták azt hiszik, különféle formáidat és neveidet egy-egy anyagi tetted vagy tulajdonságod alapján kapod. Ó, kedves Urunk, abszolút természeted, transzcendentális formád, neved, tulajdonságaid vagy tetteid nem ismerhetõk meg elméleti spekulációval. Az embernek odaadó szolgálatot kell végeznie, s ha akár egy kicsit is megízleli lótuszlábaid szolgálatát, felfoghatja transzcendentális természetedet, formádat és tulajdonságaidat. Mások akár évmilliókig is törhetik a fejüket, halvány sejtelmük se lesz róla, milyen is vagy valójában. Más szóval azok, akik nem bhakták, képtelenek felfogni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K át, mert Yogam y függönye eltakarja elõlük K a valódi tulajdonságait. Ezt K a is megerõsíti a Bhagavad-g t ban: n ha prak ªa sarvasya. Én nem fedem fel magam bárki elõtt. Amikor K a itt járt a bolygón, mindenki láthatta Õt a kuruk etrai csatamezõn, de nem mindenki értette meg, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mégis, aki az Õ jelenlétében esett el, végérvényesen megszabadult az anyagi kötelékektõl, s a lelki világba jutott. Ó, Urunk! Az imperszonalisták és azok, akik nem bhakták, nem érthetik meg, hogy neved és formád egy és ugyanaz. Az Úr abszolút, ezért neve és tényleges formája között nincs különbség. Az anyagi világban a név és a forma nem ugyanaz. A mangó egész más, mint ez a szó: mangó. A mangót senki sem ízlelheti meg azáltal, ha csak azt ismételgeti: mangó, mangó, mangó. De a bhakta, aki tudja, hogy K a neve és formája között nincs különbség, a Hare K a, Hare K a, K a K a, Hare Hare, Hare R ma, Hare R ma, R ma R ma, Hare Hare mantrát ismételve megtapasztalja, hogy mindig K a társaságában van. Azok számára, akik nem nagyon fejlettek a Legfelsõbbrõl szóló abszolút tudásban, az Úr K a bemutatja transzcendentális kedvteléseit. Csupán K a cselekedeteire kell gondolniuk, s elérhetik a végsõ célt. Mint ahogy K a transzcendentális neve és formája között sincs különbség, úgy transzcendentális kedvtelései és formája sem különböznek egymástól. A nagy bölcs, Vy sadeva, a kevésbé intelligens emberek (a nõk, a kétkezi munkások és a kereskedõk) számára megírta a Mah bh ratát. K a a Mah bh ratában cselekedetei révén van jelen. A Mah bh rata

20 történelem, s K a transzcendentális cselekedeteit tanulmányozva és hallgatva, illetve ezekre emlékezve a kevésbé intelligens emberek is fokozatosan felemelkedhetnek a tiszta bhakták szintjére. Egy tiszta bhaktáról, aki gondolatait állandóan K a lótuszlábaira szögezi, s mindig nagy odaadással szolgálja Õt, soha nem szabad azt gondolnunk, hogy ebben az anyagi világban él. ¼r la R pa Gosv m szerint azt, aki testével, elméjével és cselekedeteivel mindig K a-tudatos tettekbe merül, már ebben a testében felszabadultnak kell tekintenünk. A Bhagavad-g t ezt szintén megerõsíti: akik nagy odaadással szolgálják az Urat, azok már túljutottak az anyagi feltételekhez kötöttség szintjén. K a azért jelenik meg, hogy bhaktáinak és a nem bhaktáknak egyaránt esélyt adjon az élet végsõ céljának felismerésére. Hívei közvetlenül is megpillanthatják és imádhatják Õt, akik pedig még nem bhakták, lehetõséget kapnak arra, hogy megismerjék tetteit, s így ugyanerre a szintre juthassanak el. Ó, kedves Urunk, ó, legfelsõbb irányító! Amikor megjelensz a földön, a Ka sához és Jar sandhához hasonló démonok elpusztulnak, és szerencse köszönt a világra. Amikor e földön jársz, lótuszlábaid nyomokat hagynak: a zászló, a háromágú szigony és a villám jelét. Ezzel tünteted ki a földet, és bennünket is a mennyei bolygókon, akik láthatjuk e csodás jeleket. Ó, kedves Urunk! folytatták a félistenek. Te megszületetlen vagy, s így megjelenésed egyetlen oka az lehet, hogy örömödet leled kedvteléseidben. Bár a Bhagavad-g t szerint K a azért szállt alá, hogy megvédelmezze bhaktáit és elpusztítsa a démonokat, valójában a bhaktákkal való örömteli találkozás kedvéért, s nem is annyira a démonok elpusztítása miatt jelenik meg. A démonokat az anyagi természet is egykettõre meg tudja semmisíteni. Az anyagi természet tettei és visszahatásai a teremtés, a fennmaradás és a megsemmisülés automatikusan mennek végbe, de a szent nevednél oltalmat keresõ bhakták kellõ védelemben részesülnek, hiszen neved nem különbözik személyedtõl. A bhakták megvédelmezése és a démonok elpusztítása tulajdonképpen nem feladata az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Amikor megjelenik, azt csak transzcendentális öröméért teszi. Megjelenésének nem lehet más oka. Kedves Urunk! Hódolattal borulunk le Elõtted, a Yadu-dinasztia legkiválóbbja lótuszlábai elõtt. Korábban hal, ló, teknõs, félig ember-félig oroszlán, vadkan, hattyú, R macandra, Paraªur ma vagy más inkarnációdban jelentél meg, csupán azért, hogy oltalmat nyújts bhaktáidnak. Most, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként jöttél el, arra kérünk, oltalmazz meg minket is a három világban, s háríts el minden akadályt, ami békés életünk útjában állhat! Ó, kedves Devak anya! Méhedben az Istenség Legfelsõbb Személyisége rejtõzik, aki teljes értékû kiterjedéseivel együtt száll alá. Õ az Istenség eredeti Személyisége, akinek megjelenése mindenkire áldást hoz. Ne félj hát bátyádtól, Bhoja királyától, hiszen fiad, az Úr K a, az Istenség eredeti Személyisége azért száll alá, hogy oltalmába vegye a jámbor Yadu nemzetséget. Nem egyedül jelenik meg, hanem közvetlen, teljes értékû kiterjedésével, Balar mával együtt. Devak nagyon aggódott K a miatt rettegett Ka sától, aki eddig sorban megölte gyermekeit. A Vi u-pur a szerint a félistenek többször is felkeresték feleségeikkel együtt Devak t, s bátorították: ne féljen attól, hogy bátyja, Ka sa elpusztítja születendõ gyermekét. K a, aki a méhében volt, nem csak azért jelenik meg, hogy könnyítsen a világra nehezedõ terhen. Legfõképpen azért jön el, hogy megvédje a Yadu nemzetség érdekeit, valamint Devak t és Vasudevát. K a Vasudeva elméjébõl Devak elméjébe, majd a méhébe került át, ezért az összes félisten nagy tisztelettel imádta Devak t, K a anyját. Miután ekképp magasztalták az Úr transzcendentális formáját, az Úr Brahm és az Úr ¼iva vezette félistenek mennyei bolygóikra távoztak. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K a-könyv második fejezetéhez, melynek címe: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent K ához.