Kerényi Imre: Mi bújtattuk Sorosékat!

Átírás

1 Ára: 289 Forint Toroczkai László lapja 16. o. Dalriada Igény nincs rá, mégis negyedik a listán VIII. évfolyam 6. szám március oldal Mi Magunk Toroczkai László A magyarság ma nem akar hősöket 3. oldal Gerlachfalvy-Hajós Réka Hamvas Béla emlékére 12. oldal Bobula Ida A szittya-probléma 13. oldal Dr. Drábik János Kapitalizmus és pártdiktatúra Kínában II. Olcsón dolgozzunk a külföldieknek vagy legyen saját pénzünk? Gerlachfalvy-Hajós Réka Egyesek szerint az 1949-es alaptörvény értelmében, de hazugsággal megválasztott Gyurcsánykormány illegitim, Gyurcsányék szemszögéből viszont az az árnyékkormány az illegitim, amely a történelmi alkotmányunkat tekinti jogfolytonosnak. Mindenesetre az illegalitásban működő árnyékkormány új miniszterrel gyarapodott. Ezen a héten a pénzügyminiszter szólal meg. Neve természetesen ezúttal is titokban marad. Csak a mondanivalójára kell odafigyelni. Hogyan kell értelmezni a pénzügyminiszter szerepkörét? Egy kormány felállásánál talán a legkisebb mozgástere a pénzügyminiszternek van, mert az eddigi törvénykezés struktúrája kivette a pénzügyeket a kormány kezéből. Minden, ami monetáris, tehát pénz jellegű, azt Magyarországon szép csendben privatizálták. Vagyis nem csak a kereskedelmi bankok vannak magánkézben, hanem a Nemzeti Bank is független, s ez azt jelenti, hogy az államnak nincs ráhatása. Tehát, ha most egy új pénzügyminiszter beül az új pozíciójába, akkor legalábbis három nagyon fontos dolgot örököl. Egyrészről a pénz nemzetközi rendszerét, úgy, ahogy van, másodsorban pedig azt az apparátust, akikkel együtt a pénzügyminisztérium állományának lehet tekinteni. Harmadszor pedig, azokat a magyar törvényeket, amelyek ezt a nemzetközi pénzügyi helyzetet szolgálják ki, azt a nemzeti struktúrát támasztják alá, vagy ha úgy tetszik, azt honosítják Magyarországon. Ebben az értelemben egy pénzügyminiszter nincs abban a helyzetben, hogy mindezt megváltoztassa, annál is inkább nincs, mert a jogszabályok hierarchiája olyan, hogy legmagasabb szinten az alkotmány van, de valójában még afölött állnak a nemzetközi szerződések. Ilyen például az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló szerződés. Egyszóval legmagasabbak a nemzetközi szerződések, ezt követi az alkotmány, majd a kormány által alkotott törvények és csak az alatt állnak a minisztériumi rendeletek. Tehát ilyen értelemben egy miniszter egyfajta elkötelezettségképpen, örököl. Bármilyen változást elérni csak hosszú, szívós munkával lehet. Ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen, de nem úgy működik, hogy holnaptól egy teljesen új rendszert vezetünk be. Hogyan áll az ország valós anyagi helyzete, mit kell érteni a Nemzeti Bank függetlensége alatt? Ahhoz hogy ez jobban érthető legyen, egy-két konkrétumot is értelmezni kell. Magyarországon a forgalomban lévő pénz az a forint, amelynek kibocsájtója, amennyiben készpénzről beszélünk, a Nemzeti Bank. A Nemzeti Bank tulajdonosa a magyar állam, de a Nemzeti Bankról szóló törvényt, amit 1991 decemberében módosítottak először a rendszerváltás után, majd aztán többször is, fokozatosan leválasztotta a tulajdonos beleszólási lehetőségét. Tehát a magyar állam csak elvi tulajdonos, gyakorlatilag nem rendelkezik a bank eszközeivel és kötelezettségével. Ennek nagyon súlyos következményei vannak, talán egy példával könnyebb lesz alátámasztani: Magyarország eladott, elad a privatizáció következtében magyar tulajdonú vagyontárgyakat, furcsa módon mindig úgy értékesíti a vagyontárgyakat, hogy a hazaiak alig jutnak haszonhoz. Eladta a repülőteret, amiért dollárt, eurót tehát devizát kapott, ami a Nemzeti Bankba érkezett, egy folytatás a 14. oldalon > Kerényi Imre: Mi bújtattuk Sorosékat! Avagy kik, miért és hogyan szúrták hátba a 2006-os forradalmi kezdeményezést? Ki kicsoda című sorozatunkban Csintalan Sándor, Gergényi Péter és Budaházy György után most ugyancsak egy olyan személyt veszünk górcső alá, aki meghatározó szerepet játszott a es forradalmi típusú események alakításában. Ezen a héten Kerényi Imre színházrendezőt, a Fidesz gyűlések egyik koreográfusát, a Demokrata Televízió Sajtóklubjának tagját vizsgáljuk meg közelebbről. Az olvasó joggal teheti fel a kérdést, hogy miért ennyire fontos ez a jelentéktelennek tűnő, feminim jellemű férfiú, hogy ilyen kiemelt helyen foglalkozunk vele? A kibontakozó forradalmat azonban nem a balliberális közszereplők és médiumok fojtották el, hiszen azoknak ma már úgyis csak azok hisznek, akik a kisujjukat sem mozdítanák meg a kormány elkergetéséért. A csintalan sándorok és kerényi imrék azonban a cselekvésre kész ellenzék egységét zúzták belülről szét, rágalmaikkal hiteltelenítve azokat a fiatalokat, akik a rendszerváltozás idején kialakított pártstruktúrán kívül esnek, s akik meg merték tenni azt, amihez más közszereplőknek nem volt elég bátorságuk. Alábbi tényfeltáró összeállításunkból ráadásul kiderül, hogy Kerényi Imre a háttérben nem csupán a 2006-os és 2007-es eseményeket alakította, hanem már a rendszerváltozás elsikkasztásában is tudatos és egyáltalán nem elhanyagolható szerepet játszott. Kapcsolatai pedig nagyon messzire vezetnek. Mindenekelőtt nézzük meg közelebbről, hogyan alakította Kerényi Imre a két kulcsfontosságú eseményt, az MTV 2006-os ostromát és a március 15-i történéseket: Most kivételesen legyünk őszinték! hallhatjuk a március 15-én este felvett Sajtóklubban (a Demokrata Videó Televízió korongján) a Fidesz segítségével igen szép vagyonra szert tett (s talán éppen ezért a hetilapját kritikátlan pártlappá züllesztő) Bencsik Andrástól a döbbenetes önleleplezést. A freudi elszólás arra utal, hogy Bencsikék a nagypolitikai történésekről általában nem szoktak őszintén beszélgetni. Kerényi Imrének azonban Bencsik határozott felszólítása ellenére, ezúttal sem sikerül az igazmondás. Miközben Pörzse Sándor védelmébe veszi az MTV-t ostromló és Budaházy letartóztatása miatt tiltakozó, a karhatalommal immáron sokadszor összecsapó Ha a Fideszbe épült megmondó emberek nem indítanak támadást a kormány elsöprését elkezdő forradalom lehetséges vezetői ellen, ma már minden bizonnyal nem lenne Gyurcsánykormány és megtörténhetett volna a rendszerváltozás felkelőket, Kerényi agresszív offenzívába kezd, s nem csupán a szokásos összeesküvés-elméletek gyártását folytatja, de konkrét és aljas hazugságokra is ragadtatja magát. Pörzse Sándor magatartása nem csak azért érthető, mert alkatából adódóan lényegesen igazabb magyar megmozdulásai voltak eddigi életében, mint Kerényinek, de Pörzse évek óta együtt lovagol Budaházy György húgával, Eddával, lévén, hogy mindketten rajonganak a lovakért, s ő maga volt a 2006-os versailles-i Trianon-ellenes tüntetés vezérszónoka-moderátora, amely megmozdulást viszont a Toroczkai vezette Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezte a Kárpátia zenekarral közösen. Pörzse tehát személyesen is ismeri a balliberális média által az utcai zavargások két kulcsfigurájának tartott, s ezért démonizált Budaházyt és Toroczkait, így minden bizonynyal nehezebben veszi be a róluk szóló legendákat és rágalmakat. Annál kevésbé érthető viszont első látásra Kerényi magatartása, aki hónapok óta szinte olthatatlan gyűlölettel támadja és próbálja teljesen hitelteleníteni a felkelőket. Semmiféle kapcsolata sincs ugyanis az illető fiatalemberekkel, személyes oka aligha lehet, hogy ennyire gyűlölje őket. Marad tehát a politikai motiváció. Bencsik András az ominózus március 15-i Sajtóklubban tőle szokatlan bejelentést tesz. Elmondja, hogy ez volt élete utolsó Fidesz nagygyűlése, amelyen részt vett. Annak ellenére, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy az évek óta forradalmat hirdető, de annak kirobbanásáért semmit sem tevő, álláspontját szinte hetente változtató Bencsik András ezúttal sem fogja betartani ígéretét, érdemes megvizsgálnunk, vajon miért fakadt ki így a radikális szavazók Fideszhez való irányításáért felelős főszerkesztő. Bencsik ezen a felvételen őszintének tűnt, s keserűen ő maga jelenti ki, hogy a Fidesz passzivitásra és pótcselekvésekre éülő (mint a semmiféle következménnyel nem járó népszavazások) politikája megbukott. Őszinteségi rohamában kimondja azt is, hogy kollektív gyávaságunkat lökdössük egymásra. A zseniális színészi és szuggesztív képességekkel rendelkező Kerényi azonban ezúttal is résen van, s a nyilvánosság előtt szereli le a főszerkesztőt, megerősítve azt az értesülésünket, hogy Kerényi teljesen a befolyása alá vonta a sokszor határozatlan Bencsiket, s nem csupán kvázi főtanácsadója folytatás a 8. oldalon >

2 2 Magyar Jelen Mi magunk Toroczkai László A magyarság ma nem akar hősöket Az egyesülő magyar nemzet hetilapja Főszerkesztő: Toroczkai László Lapszerkesztő: Gaál Bertalan Rovatvezetők: Homoly Erzsébet (Felvidék) Lokodi Ferenc Attila (Erdély) Rácz Zoltán (Délvidék) Szakállas Atilla (Nagyvilág) Főmunkatársak: Dr.Drábik János Gerlachfalvy-Hajós Réka G. Kirkovits István G. Németh Éva Juhász László Magvasi Adrián Magi Zagyva György Gyula Z. Kárpát Dániel Alapító kiadó: Hungarian Times Inc. Magyarországi kiadó: TV-JAM Kft CA ISSN Terjesztés: Lapker Rt. Nyomda: Hungária Press Nyomdaipari Kft. Hirdetésfelvétel, terjesztés, előfizetés: Koncz Eszter Tel.: magyarjelen@yahoo.com Cím: Magyar Jelen, 1399 Budapest, Pf. 701/657 Előfizetés: Negyedévre: 3100 Ft Félévre: 5900 Ft Egy évre: Ft Az összeget kérjük rózsaszín postautalványon befizetni postacímünkre. A szerkesztőségbe beküldött kéziratokat, fényképeket stb. csak előzetes kérésre őrizzük meg, vagy küldjük vissza a feladónak. Az aláírt cikkek mondanivalója nem szükségszerűen egyezik a szerkesztőség vagy a kiadó álláspontjával. Az aláírt cikkek mondanivalójáért a szerző viseli a felelősséget. A sajtó- és szólásszabadság szellemében, kiadványunkban helyet adunk egymásnak ellentmondó véleményeknek is. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések, helyesbítések és helysírási javítások jogát. Hálátlan sors jut ma osztályrészül azoknak a fiataloknak, akik akár a legnagyobb áldozatot is meghoznák hazájukért Magyarországon. Akik őseik példamutatásához méltóan, akár szabadságharcossá is hajlandóak lennének válni, nemzetünk és országunk reménytelennek tűnő helyzetében más kiutat nem látva. Képzeljük el, hogy a januárban a Teve utcai rendőrszékházra tüzelő ismeretlen nem a titkosszolgálatok embere volt, s nem önmerénylet történt. Képzeljük el, hogy néhány fiatal végső elkeseredésében, s utolsó figyelmeztetésként lőtt rá az üvegpalotára. Szimbólumnak nem rossz. Főleg, mivel a világon még véletlenül sem precedens nélküli az eset. Néhány éve például Londonban az ír sziget újraegyesítéséért fegyverrel harcoló Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA egyik radikális szárnya aknavetővel lőtt rá a brit titkosszolgálat épületére a szomszédos park fái közül. Angliában és Írországban senki sem értetlenkedett, és senki sem gondolta, hogy a brit titkosszolgálat lövetett saját magára. Az elkövetőket egyébként a mai napig nem fogták el. Ott sem, itt sem. Tételezzük fel tehát, hogy néhány elszánt és elkeseredett fiatal vakmerő akciója volt a januári, budapesti támadás. Nincs oka a mai nemzeti érzelmű fiataloknak - minden mindegy alapon - utcai felkelésekben vagy akár fegyveres harcokban való részvételre? Dehogynem! A visszalopakodott ÁVH és az ötvenes évek hangulatának korában, látva a végtelenül reménytelennek látszó békés ellenállást, teljes mértékben érthető, hogy vannak, akiknél elszakadt a húr. Arról ráadásul senki sem beszél, hogy egy házilag visszaélesített, korábban hatástalanított kalasnyikovval lőttek a október 23-a után különösképpen gyűlölt karhatalom jelképének számító rendőrpalotára. Profik sem titkosszolgálatok, sem pedig bűnözői körök nem használnak ilyen fegyvert, hiszen az egyedi ütőszeg miatt könnyen azonosítható az ilyen gépkarabély. Egy felkelő számára viszont ez a lehetőség kínálkozik, hiszen a nemzeti oldalon számos fegyvergyűjtő van, akiknél ott lóg a lakásban vagy a fészerben a hatástalanított fegyver, amit egy kis otthoni barkácsolással vissza lehet alakítani, s a hadi eszközt ismét lőkész állapotba lehet hozni. Képzeljük el tehát, hogy egy hazafias érzésektől fűtött fiatal lőtt rá vakmerően a karhatalom épületére. Dicsőségre vágyott, ehelyett ma mindenki fizetett provokátornak tartja, ismeretlenül is. A felkelőből minden lendület, elszántság elszáll, s biztosak lehetünk benne, hogy legközelebb egy fűszálat se fog keresztbe tenni a nemzetért. Pedig a következő pillanatban ugyanez a fiatalember, ugyanezzel a házilag visszaélesített kalasnyikovval talán nem csak figyelmeztette volna a hatalmat, hanem mondjuk Gyurcsányt lőtte volna le, ha kap a társadalomtól egy kis pozitív visszajelzést. De esélyt sem kapott, mert a mai magyar lakosság nem akar hősöket. És nem veszik észre, hogy Szilvásy kancellária- és titokminiszter pontosan ebben bízik: Ő maga mondta, hogy a lényeg, hogy a felkelők ne jussanak politikai támogatáshoz! Tehát el kell őket szigetelni, polarizálni kell a radikális csoportokat! S ez eddig kitűnően sikerült is nekik. Március 15-e után itt az ideje tisztába tenni a dolgokat, hogy soha többé ne történhessen meg az, ami az elmúlt fél évben megesett. A 6 hónap legfőbb tanulsága, hogy az ellenzéki pártok csődöt mondtak. Ne szépítsünk, csak egyenesen, kertelés nélkül mondjuk ki: nem csináltak semmi olyat, amellyel gyakorlatilag is keresztbe tehettek volna a kormánynak. Helyettük maradtak az utcai harcosok. Mi megtettük, amit megkövetelt a haza. Arról nem mi tehetünk, hogy csak pár ezer ember tartott velünk, a többiek otthonról szurkoltak nekünk, vagy éppen az ellendrukkerek közé ültek. Mi őszintén küzdöttünk eddig is, még akkor is, hogyha teljesen esélytelenek voltunk. Szinte már hallom a kishitűség által visszafogott hangokat, hogy naivitás arról álmodni, azt kérni, hogy a politika legyen őszinte. De legyen az! Lehet, hogy rossz döntés volt például Budaházy kiszabadítására odamennünk és végigélni egy újabb oszlatást, nyelni megint a könnygázt (bár most már volt rajtunk gázmaszk), de az igazság az, hogy ez egyrészt Budaházy György és más politikai fogoly érdekében történt, másrészt pedig klasszikus becsületbeli ügy volt. S a becsületnek egy eleve halálra ítélt ügy esetében is van létjogosultsága, elég, ha magára a Becsület Napjára, a világháború végén a Budai Várból, a szovjet ostromgyűrűből kitörő hős katonákra gondolunk. A legfontosabb tanulság azonban most az embert próbáló hónapok után, hogy a sok magyar ellenállónak végre nem sablonok és a nagy manipulátorok iránymutatása szerint kell várnia a feltámadást, hanem el kell kezdeni az önszerveződést, a másik Magyarország felépítését, pontosabban csatlakozni kell ahhoz a folyamathoz, amely félig-meddig a föld alatt, már elindult. Teremtsék meg a virágzó és egyre terebélyesedő civil erők és akár a jelenlegi Gyurcsány-féle Új Magyarországnak bátran és őszintén hátat fordító nemzeti pártok is azt az eredeti és ősi hagyományokra épülő Magyarországot, amelyet mindanynyian a szívünkben hordozunk!

3 Magyar Jelen 3 Jegyzet Gerlachfalvy-Hajós Réka 110 éve született korunk legnagyobb esszé írója Hamvas Béla neve ugyan már életében beírta magát a köztudatba és népszerűsége a rendszerváltást követően jelentősen megnőtt, mégis ellentétben, mondjuk Kertész Imrével, az irodalom tananyagban mai napig, nem szerepel. Pedig nyíltan túlzás nélkül kijelenthető, hogy ő volt a legnagyobb magyar esszéíró. Az esszé a szabadság műfaja, és Hamvas összes műve esszészerű volt, írásainak nagyszerűsége többek között abban rejlett, hogy a tradíciót, a tudományt és a humort csodálatosan ötvözte. Hamvas Béla március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus papi családban. Az érettségit követően tiszti kiképzést kapott és részt vett az első világháborúban, az oroszukrán fronton teljesít szolgálatot egy éven keresztül. Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán szerzett bölcsészdiplomát. Rendkívül sokoldalú egyénisége már ekkor kibontakozott, a Zeneművészeti Akadémián zeneelméleti órákra járt, és az orvostudományi karnak is alkalmi látogatója volt. Az egyetemi tanulmányai végeztével újságíróként helyezkedett el a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál ben állást kapott a Fővárosi Könyvtárban, ahol húsz éven keresztül dolgozott. Ezek az évtizedek szellemi tevékenységét tekintve nagyon meghatározóak. Leltárt készített a múlt század végének és a huszadik század első felének szellemi tendenciáiról, tanulmányát krizeológiának nevezte el. A könyvtári állása mellett huszonöt különböző irányzatú és érdekeltségű folyóiratban publikált tanulmányt, esszét, kritikát, recenziót írt. Latin és görög nyelvű művek mellett németül, franciául valamint angolul is olvasott. Kerény Károllyal 1936-ban megalapította a Sziget című folyóiratot és szellemi kört, amely a klasszikus görög hagyományokon alapult, és többek között olyan neves személyiségek is tagjai voltak, mint Németh László és Szerb Antal között háromszor kapott behívó parancsot, de a háború alatt is fordította Lao-ce, Böhme, Hérakleitosz, Kungfu-ce, Henoch műveit. Első esszékötete, A láthatatlan történet is ekkor jelent meg. Hamvas Béla a magyar szellemi életben azért is kiemelkedő jelentőséggel bír, mert ő volt az, aki Magyarországon utat nyitott az egyetemes emberi tradíció gondolatkörének megismeréséhez, magyarán nem csak egyszerűen író volt, hanem tradicionális szerző-gondolkodó is. Elsőként Julius Evola, később René Guénon, Leopold Ziegler, Rudolf Pannwitz művei is nagy hatással voltak rá között megírta a Scientia Sacra című nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója. Az orosz megszállás alatt kiéleződő politikai légkör és a hatósági zaklatások ellenére élete egyik legtermékenyebb korszaka volt a háború. Jacob Böhmét fordít, kommentál; megírta a Titkos jegyzőkönyv című esszékötetét; elkészítette a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját; befejezte aforisztikus formában összeállított esszékötetét, az Unicornist, melynek alcíme: Summa philosophiae normalis től részt vett a megújult szellemi életben: az Egyetemi Nyomda kis tanulmányait szerkesztette, antológiát adott ki, előadássorozatot tartott, és feleségével, Kemény Katalinnal közösen Forradalom a művészetben, Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című tanulmányt írt, valamint szemelvénygyűjteményt állított össze Anthologia Humana - Ötezer év bölcsessége címmel ban könyvtári állásából felfüggesztették és úgynevezett b-listára került, ami azt jelentette, hogy csak a legalacsonyabb rendű munkákat végezhette. Minden publikációs és szerkesztői jogától megfosztják, és könyvei terjesztését megtiltották. Így nyugdíjba vonulásáig tizenhárom éven keresztül segédmunkás illetve raktáros volt. Közéleti eltiltásáig ugyan több mint 250 szövegét publikálták, életművének nagyobb részét azonban a névtelenségben írt művei alkotják között megírja Patmosz című háromkötetes esszégyűjteményét, életműve utolsó periódusának főművét ben másodszor nyugdíjazzák. Írásai csak szamizdat formában terjeszthetők, mégis rendületlenül alkotott, és művei a tiltás ellenére népszerűvé váltak november 7-én agyvérzésben halt meg Budapesten ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Könyvei főként a rendszerváltás után jelentek meg és kiadásuk még mindig folyamatban van. Szőcs Géza Hamvasról írt gondolatai ma is érvényesek: 1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindegyikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon milyenek lehetnek az ország írástudói? De, szétnézve az országban, mindent megértettek volna. Hamvas Béla életműve a magyar szellemi életben kiemelkedő jelentőséggel bír. Ő volt az egyike, aki Magyarországon utat nyitott az egyetemes emberi tradíció gondolatkörének megismeréséhez. Hamvas Béla műfajául az eszszét választotta, ami szó szerint is annyit jelent: kísérlet. Minden írása, a regényeket is beleértve, esszészerű. Az esszé a szabadság műfaja, mivel nem köti sem filozófiai, sem tudományos konzekvencia, sem szigorú formai keret. Lapunk elvileg Magyarország egész területén kapható az újságárusoknál! Ha nem látja, kérje! Ha nincs az újságárusnál, kérjük értesítsen minket, hogy intézkedhessünk! Kérjük jelezze a terjesztéssel kapcsolatos észrevételeit a as telefonszámunkon vagy a magyarjelen@yahoo.com címen! Heti jegyzet Juhász László Pszichikai Bűnsegédek Micsoda rémes tett, a Szabadság téren magasodó falloszról leverni a veres csillagot! Szörnyű, a szabad feldúló, vodkától átitatatott, fél világot legázoló, rabigába döntő, málenkij robotra hurcoló, erőszaktevő és zabráló állathorda eme méltó emlékét. Azon hősökét, akik persze sokszoros túlerőben a saját rabszolgarendjüket ránk kényszeríttették. Hálátlan magyarok, kik Haynaunak sem állítottak még szobrot, sem pedig a törökdúlásnak, tatárjárásnak, és nem kértek bocsánatot a szomszédjaiktól sem, hogy azok elrabolták országuk két harmadát. Nahát-nahát. Törvényben kellene kötelezni ezeket a hálátlanokat, hogy emeljenek kalapot az emlékmű előtt, nemde? És különben is mit szívózik ez a nép annyit? Miért nem halt még mindig ki, kell a hely másoknak No, nem oda Buda, pontosabban Budaházy. Ha őt leültetik, csukjanak mellé minket is, mint pszichikai bűnsegédet. Igen, mert helyettem is tette, amit tett, édesanyám helyett is, fiaim helyett is. Szégyen és gyalázat, ha a Szabadságról elnevezett téren emelkedik az elnyomás emlékműve. Nem a felszabadulásé, mert még nem szabadultunk fel. Még mindig rabok vagyunk, igaz, a rabtartóink eltakarodtak, de szálláscsinálóik itt maradnak, és most másnak árulják a mi hazánkat. Államellenes összeesküvők, csalók, hazugok vádolják Budaházyt. Mi állunk a vád elé, ha ő bűnös, akkor mi mind azok vagyunk, minden egészséges lelkű, gondolkodni és érezni tudó magyar ember bűnös. Ha akarnak, csukjanak le, minket is. Ezennel feljelentem magam, és nem titkolom, nem vagyok egyedül, sokan vagyunk, és egyre többen leszünk, kik vallják, hogy Budaházy csak azt tette, amit megkívánt a becsület. Azt, aminek régen meg kellett volna történnie. Az emlékművet a helyén hagyta az MDF és a Fidesz kormány is. Tűrte a szégyent az ország, míg tűrhette, de az erkölcs forradalma lemosta a bélyeget. Ha ezért büntetés jár, vállaljuk, ítéljenek el mind bennünket világnak csúfjára. Pekingben sincs emlékműve a megszálló japánoknak, sem Kijevben a Wehrmacht csapatainak, csak mi magyarok lennénk ennyire szolgalelkűek? Hát nem, nem vagyunk, legalábbis nem mindenki! Van, akiben még él a becsület, és kötelességünk mellé állni, ha olyan tettet vitt véghez, amely mindnyájunk kötelessége lett volna, elsősorban a kormányé, már ha lenne magyar kormány. Nincs és nem is volt, még az MDF kormány, még Viktor idején sem. Igaz, a mostani, messze a legkevésbé képviseli a nemzetet. Budaházy György ezzel szemben képviseli a magyar radikalizmust, a gondolkodó és cselekvő magyarságot, azon kisebbséget, amelynek az érzékenységét igen is sérti az emlékmű. Természetes, hogy érte fellázadt az utca, és természetes, ha kiállunk amellett, hogy nem büntetést, hanem kitüntetést érdemel, hogy helyettünk is, a mi nevünkben is cselekedett. Azok nevében is, akik nem voltak ott, azok nevében is, akik áldozataivá lettek leigázásunknak. Ha őt le akarják csukni, csukjanak le minket is, de zárják börtönbe a halott hősöket és mártírokat is. Minden gondolkozó és érző magyar ember álljon Budaházy mellé! Idézzenek meg mind bennünket a bíróság elé, tegyünk tanúvallomást, mondjuk el, Gyuri csak azt tette, amit tennie kellett. Van egy fontos jogi alapelv, mely szerint senki sem büntethető olyan cselekmény miatt, mely erkölcsi kötelességből fakad. Olvassa el, aki nem hiszi, az Antigonét. Mikor a törvény és az erkölcs ellentétes egymással, az erkölcs az, amely magasabb rendű. Hogy helyesen cselekedett Budaházy, csak akkor tudjuk bizonyítani, ha mind kiállunk mellette, önmagunkat vádolva lelki bűnsegédséggel. hirdetés

4 4 Csonka-Magyarország Magyar Jelen A Szent Korona előtt tisztelegtek Kőszegen 62 éve érkezett meg Kőszeg ősi városába államiságunk, országunk, önmagunk jelképe, a Szent Korona márciusára Budapest elesett, a vörös horda magyar honvédek maradékát űzte egyre csak nyugatnak, és a polgári lakosságot terrorizálva adott bemutatót a szép új világból. A Magyar Királyság haláltusáját vívta, a Korona március 18-án elérkezett az utolsó királyságbeli stációjához. Szűkebb pátriánk, Vas vármegye nyújtott neki 10 napig menedéket. A hely egyszerre méltó és méltatlan szent jelképünknek. Méltó, mert magyar föld, és így a Korona saját földje, része. Méltatlan viszont azért, mert egy sötét bunkerben kellett pihennie. A háború megindokolja ennek a szükségességét, ám neki sokkal több jár ennél. Természetesen a 45 utáni időszaknál ez is jobb, hiszen hazánk legeldugottabb pontja is jobb külföld legszebb helyénél. Kőszeget követően megkezdődött a 33 éves száműzetés, amely korunk prológusa volt fordulópont a magyarság történetében. Egyrészt a Korona száműzetésének kezdete okán, másrészt az 1946-os rendszerváltás miatt. Az évi I. törvénycikk kimondta, hogy Magyarország köztársaság. Ezzel a Magyar Királyság megszűnt létezni, egy ezer éves államforma ért véget. Néhány év zavaros taktikázás, kísérletezés után a kommunista erők elérték, hogy hazánk tanácsköztársaság legyen, ezzel megkezdődött a magyarság 40 éves pusztaságbeli bolyongása. Az új rendszer nem tudott új értékeket adni az embereknek, a gőgős önimádat, talpnyalás, és a vele járó testi, majd lelki terror két generáció agyát lúgozta ki. Fél évszázad alatt a magyar nép megváltozott, a félelem erőt vett rajta, és ez a félelem, sőt rettegés ma is irányítja nemzettestvéreink cselekedeteit. Tavaly még hidegben, hóban, idén szakadó esőben tisztelegtünk a Szent Korona utolsó Magyar Királyságbeli őrzőhelyénél. Nekünk Vas Vármegyei Hatvannégy Vármegyés fiataloknak fontos, hogy immáron harmadik éve, Kőszegen megemlékezést tartsunk a szent ereklyénk egykori őrzési helyénél. Előző években, többek között Toroczkai László tisztelt meg bennünket ünnepi beszédjével, aki annak idején kijelentette, mennyire fontosak ezek az emlékhelyek, és ha ő nem is, de mindig lesz valaki közülünk, aki itt lesz és méltóképpen emlékezni fog. Ebben az évben Jónás Leventét, a Jobbik kommunikácós igazgatóját és Zagyva György Gyulát a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökét hívtuk meg. Zord időjárás ellenére így is néhány száz megemlékező tisztelte meg a rendezvényt, ez is bizonyítja, hogy vagyunk még, akiknek fontos a múlt. Mindkét előadó rávilágított arra, hogy az elhazudott rendszerváltás óta felnőtt egy olyan harcos generáció, akiket már nem lehet semmibe venni, akik tisztában vannak a történelmünkkel, és magyarként akarnak Magyarországon élni. Az ünnepséget koszorúzással zártuk, ahol a soproni hagyományőrzők, Magyar Királyi Honvéd egyenruhát viselve helyezték el a vasi és soproni HVIM koszorúit. A Szent Korona tagjaiként feladatunk, hogy erősödjünk a mindennapok tetteiben, szavaiban kössük újra eggyé a nemzetet, ahogy régen volt. A nemes emberek egysége, a gondolkodó és nyitott szellem az, ami újra naggyá tehet minket. Stampfel Szilárd a HVIM elnökségi tagja Rogán: csak beszélünk, csak beszélünk Ne csak szóval, tettel! Civilek a Nemzetért Mozgalom közleménye Március 22-én este a Belvárosi Kisgazda Polgári Egyesület vendége volt Rogán Antal. A Fidesz képviselője, aki egyben az V. kerületi polgármester is, előadásában elsősorban belvárosi témákról beszélt. Előadása végén lehetőség volt kérdések feltevésére is. A kérdezők között volt Okos Márton, aki megkérte Rogán Antalt, mint a Szabadság teret is magába foglaló V. kerület polgármesterét, hogy írja alá a Deport 56 által kezdeményezett, és az MVSZ által is felkarolt, a szovjet emlékmű ügyében zajló népszavazási aláíró ívét. A polgármester politikusi választ adott: elmondta, hogy őt személy szerint nagyon zavarja a szovjet emlékmű és a tiltott jelképnek minősülő vörös csillag, de ennek ellenére nem írja alá a kezdeményezést. Ez az állásfoglalás jelentősen eltér attól, amit Rogán Antal tavaly szeptemberben, az önkormányzati választási kampányban vallott. Azon a szabadtéri sajtótájékoztatón, amelyet az Ereklyés Országzászló helyének megjelölésekor dr. Hegedűs Loránt, dr. Bartal Sándor és Okos Márton tartottak február 6-án a Szabadság téren, megjelent egy ismert budapesti polgár, Kriza Kálmán civilben Németh Zsolt fideszes politikus nagybátyja, aki a sajtó nyilvánossága előtt fejezte ki nemtetszését a szovjet emlékmű ügyében kezdeményezett népszavazás kapcsán. Kifejtette, hogy nem kell népszavazás, mert tavaly ősszel az önkormányzati választási kampányban Budapesten a Ferenciek terén ő maga rákérdezett a Tarlós Istvánnal együtt kampányoló Rogán Antalra: mi a szándéka a Szabadság téri szovjet emlékművel. Ha polgármester leszek, elbontatom! hangzott az akkori polgármester-jelölt magabiztos válasza. Sokan titkon többet vártak március 15-étől. S a lényeg, a vártak szón van. Merthogy tenni, eddig és most sem tettek semmit. Jóllehet a magyar lakosság túlnyomó része elégedetlen az ország és saját maga kilátásaival, a jelenlegi vezetéssel és annak irányvonalával. Sőt, egyre többen gondolják úgy, hogy a kialakult helyzet megoldását nem a politikai elittől kell várni. A kérdés tehát az, hogy mit tehetünk mi? Először is rá kell ébrednünk, hogy a passzivitással már évtizedek óta nem megyünk semmire, jóllehet erre neveltek bennünket az elmúlt évtizedek szintúgy, mint a nyugati fogyasztó- és énközpontú modern világszemlélet. Saját kezünkbe kell tehát vennünk nemzetünk, és azon belül is a személyes sorsunk alakítását. Ehhez azonban nem hagyatkozhatunk minduntalan a tv híradókból ismert egyszerű, de gyakran demagóg, konzerv magyarázatokra, amelyeket a pártok marketing gépezetei állítanak elő azért, hogy irányt szabjanak gondolkodásunknak. Hiszen ők jól tudják, hogy a legtöbben nem szánunk rá időt, hogy több oldalról részletesebben tájékozódjunk, előadásokra járjunk, netalán személyes tapasztalatainkat vessük össze a véleményformálók által sugalltakkal. Ezt kihasználva gyakorlatilag előre megmondják, hogy miről és mit kell gondolnunk, hiszen jól tudják azt is, hogy politikájuk és hatalmuk legnagyobb ellensége a gondolkodó ember, aki ha kell, szembeszegül, s élve állampolgári jogával kiáll és demonstrál a jövője, gyermekei érdekében. S minél többen vagyunk ilyenek, annál több emberhez érünk el, egyre több emberre leszünk hatással, s egyre többeket gondolkodtatunk el. A hasonló vélekedésű emberek így szép lassan megismerik egymást és együtt közösségekbe, civil szervezetekbe tömörülve már szervezettebb és nagyobb erőt képviselnek, több helyre eljutnak. S éppen ezektől a közösségi szerveződésektől retteg a hatalom, ezeket bontotta le atomjaira az elmúlt évtizedekben, és ezek ellen alkalmazza folyamatosan a mai napig is a gyűlölet- és félelemkeltést. A közösségi munka, annak öszszetartása, a szervezett érdekérvényesítés, időt, munkát és anyagi ráfordításokat kíván meg tőlünk. Tudjuk jól, hogy áldozat nélkül nincs eredmény sem. S addig, ameddig ilyen-olyan kifogásokra hivatkozva, másokra bízzuk a cselekvést, addig nem is lesz jobb sorsunk. Amíg csak a saját boldogulásunkkal vagyunk elfoglalva, és nem foglalkozunk a közös jövőnkkel, addig bizony a saját jövőnkre is árnyék vetül: Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit... Ezért kérek minden kedves olvasót, hogy TEGYEN! Mi már elkezdtük, a semmiből ugyan, de egyre többen vagyunk, amatőr módon indultunk, de tanulunk, és ha elég sokan leszünk, akik közösen és kitartóan dolgozunk, lesz változás is. Ha úgy dönt, hogy csatlakozik hozzánk, segíti munkánkat, figyelje hirdetett programjainkat, vagy keressen bennünket elérhetőségeinken, a Magyar Műhelyben, az interneten az iwiw és myvip oldalakon, valamint áprilistól minden pénteken Balatonfüreden, a 71-es főúton a Lóczy és a Jókai utca közötti szakaszon, ahová a gépkocsikkal várhatóan 17-20h között állunk ki. Csatlakozunk még továbbá a Szövetség az Igaz Országért Polgárjogi Mozgalom országos Kiállásaihoz aminek legközelebbi időpontja március h. Civilek a Nemzetért Mozgalom, Bal atonfüred (C.T/B.B)

5 Magyar Jelen Délvidék 5 Megható: Hiller kitüntette Dudás Károlyt Vörös lakoma Kaszáék Göncz Kinga és Szili Katalin társaságában ünnepelték március 15-ét Dudás Károly, a hetvenesnyolcvanas évek igazi jó magyarja, a tömeggyilkos Tito elvtárs nagy kedvence és sajtómókusa, megérdemelt kitüntetésben részesült. Március 15., a forradalom és szabadságharc napja alkalmából Hiller István, Magyarország oktatási és kulturális minisztere Táncsics Mihály-díjat adományozott Dudás Károly írónak, a szerb talpnyaló VMSZ esernyője alatt készülő Hét Nap szabadkai hetilap főszerkesztőjének kiemelkedő újságírói tevékenysége elismeréséért. A szülőházban Fiatalok százai, ezrei Tito szülőháza előtt. Előbb a kegyelet virágait, csokrait, koszorúit helyezik le Augusztincsics Tirto szobrához, csak aztán lépik át a küszöböt, hogy végigjárják minden zugát, s a tilalom ellenére is legalább ujjheggyel hozzáérjenek a zibelkához, vagyis a bölcsőhöz, az ágy fölé akasztott vadászpuskához, egy öszszedrótozott cserépedényhez, vagy a megrepedt fedelű asztalkához. Előbb a lopja, vagyis az előszoba, aztán lentgerendás hizsa: a szoba, a komen: a konyha, s a parányi stiblin: a tisztaszoba. A sarkokban, a hófehér falakon mindenütt munkaeszközök: a sarló, a tokmány, a kaszakő, a metszőolló, a régi tányérosmérleg, a rokka, a vasaló, a hatalmas fonott kosarak, a szakajtók, az összedrótozott sötét cserépedények, a dagasztóteknő, a sütőlapát, a szénvonó, a lyukas fenekű rosta, a lyukas kövű kézi hajtású malom, a köpülő, a káposztagyalu, a balta: egy nehéz gyermekkor nehéz munkaeszközei. Használták őket, megkínlódtak velük. Barna fakeretben a tükör, üvegét behomályosította, megvakította az idő. Fehér falon a Sárkányölő Szent György képe, alatta a sarokban körbe fut a pad, mint nagyanyáinknál valamikor. Üveg mögött régi szentkép, porcelánból a Szent család. Fehér falak, barna tárgyak, barna alakok. Tudom, ez szubjektív, de akkor is elmondom: sok délvidéki magyar értelmiségi szerint Dudás az itteni legrosszabb (és legerkölcstelenebb) újságíró. Miután Dudásunkat ilyen szorosan keblére szorította a csonkaországi neokommunista önkényuralmi garnitúra, megérdemli, hogy ismét idézzünk tőle. A lenti színes írás (mely a néhai Képes Ifjúság lapban jelent meg) annak a Josip Broz Titónak a szülőházáról szól, aki közvetlenül felelős a második világhaború után több mint 40 ezer ártatlan délvidéki magyar kivégzéséért: A konyhában a szabad tűzhely: fejük fölött a fekete korom-sátor. A fehér tűzhelyen, a falba süllyesztett polcokon összedrótozott sötét cserépedények. A falon egy lap az es osztálynaplóból: a névsorban Josip Broz a hatodik. Magaviselete dicséretes, gimnasztika jeles, éneklés jeles, kerti munka kitűnő, szépírás jó. Titónak az elemiben hármasa volt szépírásból, mondja a költő, végül mégis a történelem legszebb lapjait írta. A körözvény, a német birodalmi márkát ígérő vérdíj. Annak, aki elárulja, minden bűne megbocsátatik. Mégsem akadt senki, aki elárulta volna, mondja egy látogató. Üveglapok között a marsalli egyenruha, 1944-ből Vis szigetéről, Tito használati tárgyai a népfelszabadító hábúróból: öngyújtó, dózni, cigarettapapír, derékszíj, látcső. Vonulnak a fiatalok, most május huszonötödike tájékán ötezren is elmennek itt naponta. A falon a régi óra, ilyen volt nagyanyám tisztaszobájában is a szépen ütő festett falióra, most moccanatlan: ezután már mindig három óra öt percet mutat. A ház előtt virágba borulva az öreg gesztenyefa. Kumrovec, május 22. Dudás Károly Göncz Kinga és Szili Katalin Kasza József, Józsa László, Egeresi Sándor, Juhász Attila hadd említsem csak néhány hírhedt VMSZ-es nevét, akik március 15-ét, a forradalom és szabadságharc napját az MSZP csúcskádereinek társaságában töltötték. Amíg Budapest lángoló utcáin magyar testvéreink életüket, testi épségüket nem kímélve, egyebek között azért tüntettek, hogy a gúnyhataron túlra rekedt magyarság kettős állampolgársághoz jusson, addig a VMSZ a kettős állampolgárságunkat keményen ellenző MSZP-vel fényűző délvidéki vendéglőben dorbézolt! (Egy kis látszatkoszorúzás után). Ezen végülis nincs mit csodálkozni. Ez így normális. Amíg a csonkaországi forradalmároknak vacsora helyett könnygáz jutott, addig Szabadkán, Zentán, Bácskossuthfalván az odaáti és az itteni árulók ropogós délvidéki malacsülttel tömték a fejüket, majd savanykás fröccsel koccintottak A legliberálisabbnak tartott délvidéki magyar írót, Tolnai Ottót szintén kitüntette a magyar állam a vajdasági magyar irodalom szervezésében vállalt szerepéért (bármit is jelentsen ez). Azon kívül, hogy írogatott, meg szervezgetett(?), Tolnai életútjának talán legérdekesebb állomása az egykori Jugoszláv Írószövetség elnöki posztjának betöltése volt. Erre a funkcióra 1990-ben került, vagyis a milosevicsi éra hajnálán. Márpedig azokban az időkben egy magyarnak (ha Tolnai annak vallotta magát), ugyebár nem volt könnyű egy ilyen rangosnak vélt pozíciót elfoglani. Vonja le mindenki a saját következtetését. R. Z. politikai-gazdasági pragmatizmusukra, az eddigi és leendő üzleteikre. Igaz, Göncz Kinga az aznapi közös nyilvános fellépések során Kasza Józsefet többször Lászlónak nevezte (egyébként Csurka is pár évvel ezelőtt a Nap-keltében szintén Kasza Lászlót mondott), de ez cseppet sem változtatott az összbenyomáson. A Lenin-műveken nevelkedett csonkaországi és délvidéki magyar elvtársak és elvtársnők kiválóan érezték magukat egymás társaságában. A hangulat annyira emelkedett volt, hogy az MSZP-és nagyasszonyok ezúttal még a forma kedvéért sem emlegették nagyon a délvidéki magyarság autonómiájának támogatását. A kettős állampolgárságról persze nem is beszélve. A vörös vacsora után letörölték a dísznószaftot az állukról, s mint akik jól végezték a dolgukat, távoztak Budapestre segíteni a randalírozók elítélésében. Hoppá! Tolnait is kitüntette a csonkaországi rezsim R. Z. Magyar Táltos Hub Neves magyarságkutatók előadásainak elérése a világhálón A Magyar Táltos Hub október 20-án látott napvilágot. Azóta is várja köreiben az ébredő magyart, a Tudás Népét. Hubunk a magyar népek belső, radikális újjászületését szolgálja, ami nem más, mint maga az ősemlékezet. Emlékezzünk arra, kik voltunk valaha! Emlékezzünk arra, kik vagyunk még ma is!

6 6 Erdély és Partium Magyar Jelen A vártnál is többen támogatták Tőkés Lászlót Összegzés egy aláírásgyűjtés tapasztalatairól Megosztottság helyet összekovácsolódott a sorsáért felelős partiumi és erdélyi magyarság. Az utódkommunista román karhatalmat kiszolgáló RMDSZ hol megvesztegető, hol megfélemlítő rágalomhadjárata ellenére magyarságunk javarésze felfedezte a történelmi lehetőséget, amelyre a trianoni katasztrófa óta nem volt precedens: Erdély magyarságának végre egy olyan fajsúlyos nemzeti-keresztény képviselője lehet az Európai Parlamentben, aki amellett, hogy a mindenkori Magyar Keresztény Rendet képviseli, a Szent Korona Országát romboló soviniszta románok és szabadkőművesek potenciális ellenpólusa is lesz! A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezetei egyhangúan tették le voksukat Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének támogatása mellett. A mozgalom partiumi és erdélyi szervezetei, sőt csonka-magyarországi testvéreink is azonnal nekifogtak az aláírásgyűjtő munkának, közvetlenül az ívek szabadalmazása után. Ezúton is szeretném kifejezni hálámat mindazon honfitársamnak, aki felmérte és támogatta Tőkés László sorsfordító súllyal bíró Európai Parlamenti képviselőjelöltségét és szó szerint éjt nappallá téve, felkereste Erdélyország legeldugottabb falvait is és fáradhatatlanul gyűjtötte a valódi erdélyi rendszerváltást elősegítő aláírásokat. Külön köszönet illeti Szilágyi Zsolt kampányfőnököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökét, aki mindig Az erdélyi MPSZ aláírást gyűjt Nagyváradon naprakész információkkal, jó tanácsokkal látott el bennünket, Lengyel György mérnök urat, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselőjét, aki elvállalta az aláírásgyűjtők szállítását, a Magyar Polgári Egyesület képviselőit, akik fáradhatatlanul dolgoztak közös magyar ügyünk sikeréért, azért a aláírásért, amelyet csak kizárólag Bihar megyében gyűjtöttünk. Utunk során, Kalotaszeg és Bihar megye-szerte is rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk. Kijutott pozitív és negatív élményekből egyaránt. Körösfőn és Arany János városában, Nagyszalontán egész utcasor várta könnybe lábadt szemmel, hogy végre aláírását adhassa az erdélyi magyarság valódi képviselőjének, de olyan megtévesztett, vagy megvesztegetett magyarok is akadtak bőven, akik ránk csapták az ajtót, trágár szavakat dobtak utánunk. Volt, akit sikerült meggyőznünk, és itt a kulcsszó az erdélyi magyarság, gyermekeink jövőjének kérdése volt. Bizonytalan honfitársainknak feltettük a kérdést, hogy az RMDSZ-re vagy Tőkés Lászlóra bíznák-e családjuk és gyermekeik jövőjét- válaszként ezek az emberek szinte minden estben a püspök urat támogatták. A körösfői Mihály család családtagként, terített asztallal várt bennünket, lelkesen felelevenítették előttünk Horthy Miklós dicsőséges erdélyi bevonulását, büszkén idézték, hogy édesapjuk levente egyenruhában seperte ki Bánffyhunyadról az elvonuló rongyos oláh sereget. Szomorú volt találkozni a szabadkőműves praktikákkal, a csonkaországi szocionista politikához hasonló módszerekkel megvezetett emberekkel, akik még színmagyar falvakban is az RMDSZ hazugságkampányára adták voksukat. Kalotaszegen az RMDSZ aktivisták magyar református településeken báránybőrbe bújt farkasokként, Tőkés László nevében gyűjtötték az aláírásokat az RMDSZ jelöltjeinek, akik gyakorlatban az elnyomó román karhatalom impotens bábjai- az EU-parlamentben is azoknak szánták őket, magas honorárium fejében. Azért a román sovinizmus kutyaugatása csak előbukkant, esetemben éppen Nagyszalontán, ahol a magyar hajdúvárosba betelepült senkiházi utánunk vetette a kérdést, hogy miért zaklatjuk az embereket, majd amikor látta, hogy nem vagyunk hajlandóak lealacsonyodni a balkáni frekvenciára, gyűlölettel utánunk vágta, hogy ce cautati aici, unguri nenorociti?! - mit kerestek itt rohadt magyarok?!. A további szavakat már nem hallottam, ugyanis a hoch-kultúrált román gyorsan visszacsoszogott a putrijába. A háza számát viszont megjegyeztem Hogy mi mit keresünk saját szülőföldünkön - épp egy olyan nép leszármazottja kérdezi ezt, akinek az ősei hegyekbe bújtak a török Erdélybe való benyomulásának idején, majd miután a dél-bihar vármegyei falvakat a török hadak sorra feldúlták, ők előmásztak az erdőkből, és birtokba vették azokat a településeket, ahonnan már kiirtották a magyart. Igen, mi magyarok évezredek óta tudjuk, hogy milyen árat fizettünk azért, hogy a Kárpát-medencét milliók magyar hazájává tegyük (ellentétben más jövevényekkel). Mi mindig is itthon voltunk, vagyunk, maradunk és 87 év országdúlás után a legkevesebb az, hogy békésen, de teljes joggal követelhetjük újra címeres zászlaink kitűzését partiumi és erdélyi városaink hivatalainak oromzatára, valódi erdélyi magyar képviselőt követelünk az Európai Parlamentbe, aki önrendelkezésünk, Erdély valódi feltámadásának is záloga lehet! Lokodi Ferenc Atilla Hazaárulással gyanúsítják az RMDSZ miniszterét Hazaárulással és nemzetközi kémszervezetnek nyújtott támogatással gyanúsítják Nagy Zsoltot, a román kormány informatikai és távközlési miniszterét. A magyar származású miniszter cáfolta a vádakat, rámutatva arra, hogy a távközlési miniszternek nincs hatásköre telefonok lehallgatására, mert azokat csak a titkosszolgálat végezheti. A vádakat pedig mások telefonbeszélgetéseiből következtetik ki - foglalta össze ez irányú tapasztalatait Nagy. Véleménye szerint körvonalazódni látszik egy többség, amiben az államfő pártja nincs benne, az RMDSZ viszont igen. Markó Béla, a szövetség elnöke határozottan kiállt Nagy mellett, Calin Popescu Tarceanu román kormányfő pedig egyenesen zsarolásszagúnak nevezte az államelnöki hivatal kétértelmű állásfoglalását Nagy Zsolt esetleges bűnösségével kapcsolatban (Hunhir) Hirdessen a Kárpát-medencében és Észak-Amerikában megjelenő Magyar Jelen hetilapban! Telefonszám: magyarjelen@yahoo.com

7 Magyar Jelen Felvidék és Kárpátalja 7 Hazudni nem szabad! És a Fleto-rezsim foglyaival ki vállal közösséget? Nem bizony, s szó nélkül tűrni is nehéz, hogy állandó jelleggel mi magyarok vagyunk a hibásak, ha szólni merünk. A kassai március 15-i Gyurcsánylevél kifütyülésének híre ugyanis körbe járta az összes magyar sajtót, s akik nem értették, megbotránkoztatták az olvasóikat, hogy a bekiabálók elrontották az ünnepet. Pedig csak az történt, hogy a Magyar Köztársaság egy államtitkárt küldött, aki szólni is kívánt, de előre megkérték, ne olvasson fel semmiféle levelet, és a miniszterelnöke nevét is jobb, ha elhallgatja. Amióta Gyurcsány azon a bizonyos december 5-i népszavazáson a testvérgyűlöletre uszított, azóta Kassán a pártjával egyetemben a nem kívánatos személyek közé tartozik. Ám ez a budapesti államtitkár mégis provokációba kezdett, és a megbeszéltek ellenére nekilátott a felolvasásnak. És mi történt? A választ a megemlékezés másik szónoka s a történtek megélője Mihályi Molnár László adja meg: Elhangzott az est egyetlen vulgáris kifejezése, egy név. Akkor nem egypáran, de a terem nagy része tüntetni kezdett, amihez a forradalmakról objektív ismeretekkel rendelkező diákok is csatlakoztak. Kikérik maguknak, hogy az ő nevükben bárki is mást nyilatkozzék! A gyerekek pedig a szüleiktől megtudhatták, hogy a rossz bácsik nem a teremben ültek, hanem azért kiabáltak, hogy azok ne lehessenek tovább hatalmon. Márait ne a kommunisták ünnepeljék, a szabadságharcot ne a nemzetáruló liberális világpolgárok, és az aradi vértanúkat vagy az ötvenhatos áldozatokat ne a hóhéraik magasztalják! Sajnos ilyen egyszerű a képlet. Kassán a magyarság 76%-a (egy korábbi felmérés tükrében) elutasítja a szocialista és liberális téveszméket. A nemzet nem megosztott, csak egy része elkóborolt a nyájtól, vörös vagy kék füveket legelni a kommunista vagy kalmárlelkű világpolgári csábítás hatására. Az ünnepségein, rendezvényein viszont nem tűri, hogy szentélyeit idegen eszmékkel szennyezzék be! Aki Kassáról ír, az előtte nézzen körül, legyen képe a valóságról és igazságról is. Különös tekintettek az igazmondásra! Mert hazudni azért ám nem szabad! H.E. Az EU mindent lát, de semmit sem tesz! Az Európai Bizottság két panaszt nyújtott be Szlovákia ellen az Európai Bíróságon. Az első esetben a feljelentést tett amiatt, hogy mind ez idáig nem ültették át a nemzeti jogrendbe a vasúti közlekedés biztonságára vonatkozó két irányelvet. A másik esetben pedig azt teszi szóvá, hogy a hajók kategorizálására vonatkozó európai irányelvek is hiányzanak Szlovákiában. Az Európa Tanács is ajánlást fogalmazott meg Pozsony felé, mivel Szlovákia öt évvel ezelőtt fogadta el a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartáját, amely az unió tagállamaiban beszélt 41 kisebbségi nyelv védelmét is szolgálja. Dzurinda kabinetje akkor megígérte, hogy két év alatt a nemzetközi dokumentumhoz igazítja az ország jogrendjét, ami máig nem valósult meg. A szlovákiai magyarság és más kisebbség sem használhatja saját anyanyelvét úgy, ahogy az a fél évtizede elfogadott chartában foglaltatik. Egyes vélemények szerint ahhoz, hogy a nyelvhasználati jogok érvényesüljenek, nyolc törvényt kellene módosítani, egyetlen egy előkészülete sincs folyamatban. Ján Kubis, Robert Fico kormányának külügyminisztere szerint az ET ajánlása nem a Fico-kabinet bírálata, mert a chartát még Mikuláš Dzurinda vezetése alatt fogadták el, és ők garantálták azt, hogy két év alatt megvalósítják a jogharmonizációt. A tanács javaslatát egyelőre szakértők tanulmányozzák, Kubiš azonban azt is megjegyezte, hogy csak ajánlásról van szó, s vont egyet a vállán mit neki a felvidéki magyarok nyelvhasználati joga Homoly Erzsébet A politikusok ketrecbe vonultak áll az Új Szó március 17-i számában. A felvidéki politika és közélet néhány képviselője rokonszenvtüntetés gyanánt húsz percre vonult önkéntesen börtöncellába, mert így akarták szolidaritásukat kifejezni a kubai politikai elítéltekkel. Fidel Castro szigetországában a becslések szerint több ezerre tehető a politikai foglyok száma. Pozsonyban a szolidaritás ketrecét a Hviezdoslav téren állították fel. Az emberi jogok tiszteletben tartása rendkívül fontos. Minden eszközt meg kell ragadni, hogy erre újra és Csáky Pál csak március 21-én jelentette be, hogy indul a Magyar Koalíció Pártjának hó végi elnökválasztásán, mert regionális szinten nagyon sok változtatási igény kapott hangot. A párbaj megkezdődött, Bugár Béla nem éppen pozitív nyilatkozatokat ad, kapcsolatát Csákyval ugyan együttműködőnek tartja, de a politikában nem ismer barátságot. Ezzel szemben Csáky Pál kijelenti, hogy igen is barátja Bugár, s reméli az is marad. Az MKP berkein belül már kétszer mérkőztek meg egymással a politikusok, akkor Csáky mindig alul marad. Most viszont komoly változtatási elképzelései vannak az MKP ütőképességének helyreállítása érdekében ki is dolgozta 15 pontját. Szeretné, ha a párt belső légköre őszintébb, korrektebb, ha a politizálási stílus érthetőbb, emberközelibb, átláthatóbb lenne. Fontosnak tartja az átgondoltabb médiapolitikát, a hatékonyabban koordinálást, újra felhívjuk a figyelmet. Minden ilyen megmozdulás növeli a nyomásgyakorlás lehetőségét a kubai kormányra állítja Duka Zólyomi Árpád, a Magyar Koalíció Pártja európai parlamenti képviselője, aki maga is részt vett több szlovák politikussal a rendhagyó közösségvállaláson. Kétség nem fér hozzá, hogy helytelen a kubai példa, de ugyanolyan elítélendő a magyarországi politikai foglyok, meghurcoltak, megfigyeltek sorsa. Ők sem csinálnak mást, mint másképpen gondolkodnak, ráadásul magyarok is. Az viszont, hogy velük érezzenek együtt, s s az odafigyelést az alapszervezetekre, és növelné a régiók szerepét is a párt életében, hogy jobban bekapcsolódjanak a döntéshozatalba. A tevékenység szakmai színvonalának a növelésére is szükség van, a nyelvtudás birtokában pedig a hatékonyabb külpolitizálásra. Ráismert a civil szférával való jobb együttműködés és partneri viszony kialakításának, a generációváltás előkészítésének, a nők szerepének fontosságára. Az új együttműködési alapokon működő pártstratégiát 2010-ig kell kidolgozni konkrét cselekvési tervvel, felelősökkel, terminusokkal. Az autonómiát, a területi függetlenséget azonban Csáky sem tűzi zászlajára. Duray Miklóst pedig ez irányú nézetei miatt támadják állandó jelleggel. Múlt hét csütörtökön a Pravdának adott interjúban arról vall, hogy minden értelmiségi embernek radikálisnak, következetesnek kell lennie nézeteiben, de ez nem értük tüntessenek, az meg sem fordul a politikusok fejében? Politikuspárbaj: Duray / Csáky = Bugár szélsőség. A regionális önrendelkezés (szívesebben használják ezt a szinonimát az autonómia helyett, merthogy az autonómia kifejezéshez különböző előítéletek kapcsolódnak) modelljét pedig úgy véli, hogy az MKP-nak kellene kidolgozni és végrehajtani, úgy mint saját politikai programját. Duray mindenesetre Csákyt támogatja az elnökválasztáson, Bugár ezt a szövetséget nyugtalanítónak is tartja, s egyenesen rossz jelnek minősíti, mintegy fenyegetőnek hatva. Duraytól pedig elveszi a pártstruktúrai feladatot, mert úgy látja, hogy nem működteti azt megfelelően, s szerinte megvan az a rossz tulajdonsága, hogy nem tartja be a megállapodásokat. Mondja ezt Bugár, aki a Nyitrán megvert magyar lányt is cserben hagyta.

8 8 Ki kicsoda? Magyar Jelen folytatás az 1. oldalról > Kerényi az MTV lépcsőin szónokol szeptember 9-én lett, hanem politikai kérdésekben szinte hipnotizálja. A színházrendező elárulja, hogy ezúttal is a tévén keresztül figyelte az eseményeket, ennek ellenére rögtön megpróbálkozik egy újabb, minden alapot nélkülöző összeesküvés-elmélettel, amely Budaházy Györgyöt keverhetné gyanúba: Nem lehet, hogy már 3 napja elfogták, tudjuk hogy ma fogták el? erőlködik Kerényi, de a többiek gyorsan leszerelik, Budaházy március 15-i elfogásáról ugyanis nem csak szemtanúk, de fényképfelvételek is tanúskodnak. Ezután Toroczkait mocskolja egy kicsit, csak úgy bedobva, hogy Toroczkai nagypapája Tutsek Gusztáv Vazul vérbíró (nem a nagypapája, ezért Toroczkai rágalmazás miatt pert indított Kerényi és a műsor ellen a szerk.), s Jahner-Bakos Mihály aki ban a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt özvegye Gyurcsány villájában lakik, a következtetések levonását a nézőkre bízva. Bár, igen merész ebből a kijelentésből azt a lánckövetkeztetést levonni, hogy Toroczkai és Gyurcsány között kapcsolat van, arra a színházrendező Kerényi húzása ismételten jó volt, hogy a gyanú árnyékát vesse Toroczkaira. A hazug Kerényi tudatosságáról csak annyit, hogy éppen arra az öninterjúra céloz forrásként, amelyet Toroczkai saját magával készített a rágalmak tisztázása végett, s amelyet bárki elolvashat teljes valójában a honlapon. Miután a színházrendező a Budaházy-Toroczkai kérdést ezzel elintézettnek veszi, már nyugodtabban vágja a képébe a kétségek között őrlődő Bencsiknek, aki szerint a kibontakozó forradalom élére kellett volna állni: Álljunk az élére? Nem tudunk, nem merünk mondja egy fanyar mosoly kíséretében Kerényi. Ördögi stratégia: a kapcsolódási pontnál vagyis Bencsiknél és köreinél vágja el a lehetőségét annak, hogy a bátor, radikális fiatalok mögé, a kormány megdöntése érdekében felzárkózhasson a Fidesz hatalmas tömegbázisa. Kerényi korábbi színészkollégái közül többen elmondták a Magyar Jelennek, hogy a rendező rendkívül nárcisztikus alkat, s mint ilyen, az érvényesülés kedvéért mindkét politikai oldalon szerzett magának kapcsolatokat. Valószínűleg ennek tudható be, hogy Kerényi nem bírta magában tartani, sőt ő maga árulja el az ominózus Sajtóklubban, hogy a talán az utolsó lehetőséget jelentő március 15-i Fidesz-rendezvényt a cselekvés helyett ő taszította passzivításba: Én voltam az, aki azt szerettem volna, ha ez az ünnepség ilyen lenne fölvállalom, benne voltam mondja Kerényi, aki saját bevallása szerint, mint a Fidesz-rendezvények régi koreográfusa, a következőket üzente a Fidesz vezérkarának: Kellene csinálni egy méltó, sima megemlékezést. Lehet, hogy rossz tanácsot adtam. Én megalkuvó nyuszi, azt mondom, hogy várjunk még egy kicsit mondja szó szerint Kerényi Imre a Sajtóklub március 15-i adásában, s mintha csak erre válaszolna Gyurcsány Ferenc néhány nap múlva: Az idő nekünk dolgozik mondja a miniszterelnök párthívei előtt, majd így folytatja: ahogy szedi össze magát az MSZP, úgy fogy a remény, hogy a jobboldal a radikális politikájával megnyerje a választást. Nem véletlenül gondolta úgy az ellenzék, hogy most kell próbálkozni a buktatással, a múltban ugyanis már volt tapasztalatuk arról, hogy ha az MSZP elvégzi a feladatát, akkor utána nagyon jól össze tudja szedni magát, és fel tud készülni egy nyílt sisakos választási küzdelemre fejti ki Gyurcsány, s mindennek fényében különösképpen árulásnak tűnik Kerényi tevékenysége. Ideje kimondanunk, hogy a politikai jobboldal történelmi lehetőséget szalasztott el azzal, hogy szeptember 17-e és március 15-e között nem állt egységesen a bátor felkelők mögé. Kerényi március 15-i tevékenysége, amellyel megakadályozta, hogy a Fidesz rendezvényén összejött kétszázezer ember történelmet csináljon, már csupán a végjáték volt. A hatalom szempontjából igazán fontos feladata 2006-ban kínálkozott, amikor a Gyurcsány-kormány agresszivitásából és önteltségéből fakadó hibák következtében érezhető volt, hogy Magyarországon pattanásig feszült a húr, s bármikor felkelés robbanhat ki. Kerényi ismét megjelent a színen, s a kavargó kormányellenes indulatok lecsillapítása érdekében 2006 augusztusában a Gesztenyés kertben megtartott Demokrata-napon Rendszerváltó Sétát hirdetett. Bár, a világtörténelemben még sohasem fordult elő, hogy egy sétától megdőlt volna egy kormány (nemhogy egy rendszer!), Kerényi színház- Kerényi: Labdázzunk! Attól biztos elmenekül a kormány rendező akciója ismét kitűnő ötletnek tűnt arra, hogy kihunyjon a lelkesedés. El is indultak ezek az úgynevezett rendszerváltó séták, amelyek Kerényi bohóckodásaiban merültek ki. Most ugyan nem kellett szegény kormányt buktatni akaró tüntetőknek színes gumilabdákkal labdázni, mint korábban, amikor Kerényi ilyen hülyeséggel hűtötte le a forradalmi hevületet, de éppen elég volt az, hogy a színházrendező újabb kutyakomédiájában kellett részt venniük. Kormánybuktatás ugyan nem volt, de móka és kacagás annál inkább, ahogy arról a fényképfelvételek mind a mai napig tanúskodnak szeptember 9-én még az MTV-hez is elsétáltatta a több ezres tömeget Kerényi, ahol szokásos színi előadásával és viccmesélésével természetesen biztosította, hogy a tüntetők ne okozzanak károkat a bolsevizmus által az 1956-os forradalom leverése után létrehozott propaganda- és hazugsággyárnak, az MTV-nek. És aztán jött a balatonőszödi beszéd, amely után nyilvánvaló volt, hogy vagy most lesz rendszerváltó és kormánybuktató forradalom vagy soha. Kerényi a veszélyt szimatolva, lélekszakadva sietett már szeptember 17- én a spontán gyülekező tüntetők közé a Kossuth térre. Látta, hogy a tömeget a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tizenéves, huszonéves fiatal aktivistái igyekeznek megszervezni, hangosítást, színpadot szereztek. Kerényinek lépnie kellett, mert érezhető volt a levegőben a forradalom szaga. A színházrendező és néhány középkorú ember, mint egy Holdauf nevű (akiről később kiderült, hogy Bencsik embere) igyekeztek az első napokban, sőt hetekben a kezükbe venni az irányítást. Kerényi ismét megsétáltatta a tüntetőket, akikkel jó messzire, a Budai Várba sétált a Sándor-palotához, ahol természetesen ezúttal sem történt semmi. Másnap azonban megérkezett az éppen a szlovák rendőrség pozsonyi fogdájából kiszabadult Toroczkai László, aki egy időre átvette az irányítást, s ezzel keresztül húzta Kerényi terveit. Toroczkai ugyanis nem azt mondta, hogy labdázzunk egy jót, aztán menjünk haza aludni, hanem lényegében megostromoltatta a Magyar Televíziót, amelyet egyébként több bátor roham után el is foglaltak a tüntetők. A rendőrök parancsnokuk utasítására a tévészékházban letették fegyvereiket és megadták magukat. Azon a hajnalon az ostromban részt vevők azt gondolták, hogy győzött a forradalom, s másnapra az egész ország melléjük áll. Ebben a helyzetben Kerényinek azonnal lépnie kellett, hiszen fennállt annak a veszélye, hogy a felkelők nem csak a kormányt söprik el, de befejezik a megkezdett, ám elsikkasztott rendszerváltozást is. A legnagyobb veszély a Kerényi-félék számára elsősorban az volt, hogy a folyamatot az immáron éves paktumpolitika létrehozói számára körön Kerényi a Sándor plaotánál, ahová ugyancsak értelmetlenül sétáltatta a tüntetőket kívüli, a megélhetési politikusok közé eddig nem keveredő, hazafias fiatalok vezetik. Ráadásul a hétfőről keddre virradó éjjel lezajlott MTV elfoglalás után még két napig zajlottak az utcai harcok, éppen csütörtökig, amikor a diákoknak kellett volna tüntetni, előzetes beharangozásuk szerint, míg szombatra (szeptember 23.) a Fidesz és Jobbik hirdetett nagygyűléseket, ahová több százezer embert vártak. Valószínűsíthető volt a gazdák feljövetele is, s a szinte háborús körülmények között mindenki bizonyos volt abban, hogy a több százezer ember kitartással, vér nélkül is elzavarhatja a kormányt. Ennek főleg azért volt akkor száz százalékos esélye, mert az MTV elfoglalása az egész világ figyelmét Magyarországra irányította, s itt voltak a Föld legnagyobb hírügynökségeinek tudósítói is. A világ ránk figyelt, így Gyurcsányék sarokba szorultak. Minden esély megvolt tehát arra, hogy beválik a felkelők elképzelése, s egy hét leforgása alatt meg lehet dönteni a kormányt. Ekkor azonban onnan jött az MSZP-SZDSZ-nek a segítség, ahonnan senki legalábbis a felkelők közül sem várta: az úgynevezett jobboldalról. A diákok az utolsó pillanatban lemondták a tüntetésüket, a gazdák megélhetési politikus vezetőik tanácsára nem jöttek Budapestre, a Fidesz és a Jobbik pedig lemondták a tömegdemonstrációikat. A felkelők magukra maradtak. És mindeközben jöttek újra a nagy médiamanipulátorok: a balliberális oldal propagandája folyamatosan fosztogató, rabló, céltalan csőcseléknek írta le a forradalmárokat (akik csak ugyanazt csinálták, mint ban a Rádiót ostromlók), a jobboldalra beépített manipulátorok pedig felállították kitűnően kidolgozott összeesküvés-elméleteiket, amelyekkel elérték céljukat. A magukra maradt felkelők kis csoportokra szakadtak, már senki nem bízik senkiben, a Kossuth téri tüntetések alkalmas vezetők híján (mivel szinte valamennyi ismertebb személyt a média és a suttogó propaganda eszközeivel hiteltelenítettek) anarchiába torkollottak, így lassan, de biztosan felmorzsolódott a kezdetben óriási erejű ellenállás. És ebben a tökéletesen kidolgozott, s a hagyományos titkosszolgálati módszereket (szürke propaganda, polarizációs, megosztó célzatú akciók stb.) felsorakoztató koreográfiában Kerényi Imre kiemelkedő szerepet vállalt. Bár, bolsevik múltjához és liberális szellemiségéhez ha már mindenáron a Fideszhez akar tartozni sokkal jobban illene, mondjuk a Heti Válasz című hetilap, mégis ahhoz a Demokratához szegődött, amely a Fidesz radikális szimpatizánsaihoz szól. Ügyes húzás, hiszen így éppen abban a körben okozhat a legnagyobb zavart, amelytől a legjobban fél a globális, nemzetközi hatalom: a nemzeti radikálisnak kikiáltott magyar hazafiak között. És Kerényi Imre ebben a történelmi helyzetben is megcselekedte, amit gazdái elvárhattak tőle. Még zajlottak az utcai harcok, amikor Bencsik András pontatlanságoktól hemzsegő, szeptember 20-án megírt jegyzetében már összeesküvést emleget, s Toroczkai Lászlót lényegében provokátornak nevezi. Az aznap már megjelenő Demokratában napvilágot látott cikkből az is kiderül, hogy egészen pontosan kik voltak azok az informátorok, akik ezt a Kerényi Imrének és az általa befolyásolt Bencsiknek köszönhetően mára szinte a teljes nemzeti oldallal elfogadtatott összeesküvés-elméletet kitalálták. Ma már sajnos a nemzeti oldalon talán senki sem tudja, hogy ki volt a felkelőket Gyurcsány fizetett provokátoraiként feltüntető elmélet elindítója. Nem más, mint a bolsevik gyökerű 168 Óra című lap szélsőbal-

9 Magyar Jelen Ki kicsioda? 9 oldali újságírója, Nagy József, aki informátoraként egy név nélküli volt főtisztet nevezett meg. Ebben az esetben a volt főtiszt értelemszerűen a volt rendszerhez köthető III/III-ast vagy rendőrtisztet jelenthet. Bencsik András nem szégyellte ezt még a saját lapjában is megemlíteni, a felkelőkkel szembeni bizonyítékként. A Toroczkai Lászlót, mint az MTV ostromáért felelőssé tett személyt lejárató, az összeesküvés-elméletet útjára indító szeptember 21-i lapszámukban megjelent íráshoz is beszerkesztették Kerényi Imre szavait (aki egyébként egy korábbi interjújában maga nevezte hazugságai miatt Pinokkiónak a 168 Órát): Nagy József 168 órás újságíró az Echó TV adásában megrendült hangon számolt be egy eseményről. Nagy József szeptember 22-én, pénteken reggel egy volt főtiszttel beszélt, aki korábban több rendőrkapitány főtanácsadója volt. Nagy József szavahihetőnek tartja ezt az embert. A volt főtiszt rendőrtisztek társaságában elemezte az MTV ostromát. A megbeszélés során az egyik tiszt beszámolt arról, hogy szeptember 18-án, hétfőn este, az MTV elfoglalása előtti órákban a Kossuth téren tartózkodott. S ott sorra ismerte fel a tömegbe vegyült alvilági figurákat. Egyiküket megkérdezte, mit keresnek itt. Dolgozni jöttünk főnök, gempáért hangzott a válasz. A bűnözők nyelvén a gempa 10-től 100 millió forintig terjedő összeg, nejlonzacskóban. Ezt az összeget az akció után feltehetően szétosztották Miután felocsúdtunk abbéli felismerésünkből, hogy a legendát, miszerint az MTVt Gyurcsány fizetett provokátorai ostromolták meg, éppen Gyurcsányék emberei találták ki, mutassunk rá arra is, hogy miként tehette ezt az elméletet néhány nap alatt a magáévá a nemzeti oldal! A Demokratát és annak készítőit a kiemelkedő meggyőzési képességgel rendelkező Kerényi Imre teljesen a bűvkörébe vonva, innen fecskendezte szét a nemzeti oldal felé az éppen véletlenül a Kossuth téren tartózkodó ex-főtiszt és a bolsevik-gyökerű 168 Óra újságírójának összeesküvés-elméletét, amely aztán meg is tette a hatását: végletesen elbizonytalanította és megosztotta a nemzeti erőket. Kerényi politikai tevékenységének eredményeit tekintve, megállapíthatjuk, hogy az MSZMPből jött színházi ember az életét annak szentelte, hogy bomlassza a nemzeti oldalt, a jobboldalnak kikiáltott mindenkori legerősebb pártról pedig leválassza a radikálisabb, harcosabb elemeket, azokat, akik tettekkel is szeretnének rendszert váltani ben még abban segédkezett, hogy Csurka Istvánt eltávolítsák az MDF-ből, sőt Kerényi egyenesen azt üzente a balliberális oldalnak, hogy kergessék az őrületbe Csurkát! Aztán 2006-ban már a Jobbikba rúgott bele (lásd keretes írásunkat a szerk.), akadályozva a Fidesz és a Jobbik együttműködését. Bencsik András és kis csapatának Toroczkait mocskoló írásai telis-tele vannak pontatlanságokkal, hibákkal, amelyek szakmai felkészületlenségüket mutatják. Az MTV-t ostromlókat az első pillanattól kezdve a baloldali médiával egyetértésben, huligánoknak nevező Bencsik és társai fotelből, íróasztal előtt ülve szövögetik elméleteiket, s mielőtt utánanéznének a tényeknek, leírják gondolataikat, félrevezetve olvasóikat. Máskor ez csak hiba, ilyen történelmi helyzetekben azonban súlyos, nemzetellenes bűn. Bencsik például a szeptember 20-án, 14 órakor írt jegyzetében azt állította, hogy az MTV ostroma előtt egy feldobott pénzérme döntött, hogy Toroczkai László vagy Gyetvay György menjen-e vissza a Kossuth térre, szólni a tömeghez. Pénzérme valóban volt, de Toroczkai mellett nem az MVSZ fővárosi elnöke, Gyetvay György állt, hanem Takács András, a Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke. Körülbelül ennyit ér a többi tény, amelyekről rendre kiderül, hogy csupán tévedések. Bencsik András egyébként a helyesbítést kérő Toroczkai Lászlótól és Budaházy Györgytől is megtagadta a válaszadás lehetőségét. Érdekesebb Kerényi Imre szerepe, aki viszont pontosan utánanéz állításainak és a jelek szerint tudatosan ferdíti el a tényeket, mint ahogy tette ezt most március 15-én is. S, hogy mit keres a Fidesz radikális szócsövénél? Mert innen tudja a legjobban megakadályozni a nemzetiek megerősödését, s hitelteleníteni a bátrabb, nem megalkuvó vezetőket. Erről ő maga vallott korábban egyik interjújában: Nem baj, ha néhány fővezért körbeépít, kirekeszt az értelmiség, ha be van zárva a saját, radikális gettójába. Úgy hiszem, ez a leghumánusabb megoldás, hiszen most néhányan milliókat veszélyeztetnek Magyarországon. Így hát, aki radikalizmust gerjeszt, az közveszélyes. mondta Kerényi. Nem lehet nem észrevenni, hogy Kerényi Imre hosszú ideje, tudatosan teszi a dolgát ben Toroczkai László a fő célpont tavaszán a Jobbik szavazóit igyekezett átcsábítani a Fideszhez. Korábban a balliberálisok szempontjából veszélyesnek ítélt polgári köröket tette takaréklángra. Hír tévés időszakában ezt üzente: Tisztelt Polgári Kör! Ne csinálj semmi különöset. Előtte még az Orbán-kormányt szidta, 2000 júniusában például a következőket nyilatkozta: A Magyar Köztársaság nehéz helyzetbe hozta a színházakat. Azért mondom a Magyar Köztársaságot, mert a kormány- és az önkormányzati pénzek összefüggnek. Még korábban, ben a nemzeti radikalizmus ellen harcot hirdető szélsőségesen liberális, SZDSZ-közeli Demokratikus Charta egyik főszervezője volt, s ekkor jelentette ki, hogy idegösszeroppanásba kell hajszolni (azóta is alkalmazza ezt az ávós módszerét) és anyagilag tönkre kell tenni Csurka Istvánt. Egyébként minél inkább viszszamegyünk az időben, annál jobban látszik, hogy ki valójában Kerényi Imre. Lehull az álarc ben örömtáncot járt, amikor az MSZP-SZDSZ kormány került hatalomra. Az Antall-kormány bukása után Kerényi elsőként üdvözölte a győzteseket: Nem vagyok sem MSZP-s, sem SZDSZ-es, mégis azt mondom, hogy győztünk. Mert a politikai életből kiszavaztuk a hisztériát. A szélsőségektől elhatároltuk magunkat. Kerényi komoly szerepet játszott a rendszerváltozás kiherélésében is. Az 1956-os Intézet dokumentumai között Révész Béla beszámol arról, hogy a rendszerváltozás idején, 1989-ben a kommunista titkosszolgálatok megfigyelték az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységét, s megpróbálták befolyásolni is azt. Kerényi itt is felbukkant. Szerepéről a következők olvashatóak: Öry Csaba és Kerényi Imre ígéretet tett az óvatos tartózkodó tárgyalási taktikára, valamint közölték, közeli lengyelországi útjuk után rendelkezésre bocsátják a testületnek a lengyel kerekasztal részvevőinek és a Szolidaritás választási szakembereinek nyilvánosságra nem hozott tapasztalatait. Ezt követően Kerényi Imre tájékoztatást adott az Ellenzéki Kerekasztal TV bizottságának megalakulásáról. Az Ellenzéki Kerekasztal taktikai meggondolásból nyilatkozatban kívánja támogatni a televíziónál folyó szakmai öntevékenység kibontakozását, saját igényei is csak ajánlások formájában fogja megfogalmazni és nem fog nyomást gyakorolni a televízióra. Ahelyett Összeér, ami összetartozik. Gyurcsány (ma MSZP) és Stumpf István (ma Fidesz) együtt a KISZ-ben Gyurcsány a KISZ-ben. Kerényi is itt kezdte tehát, hogy kitakarították volna a bolsevik-rendszer propagandagépezetét (elvégre éppen rendszerváltozás folyt), az MTV-ben (is) a régi elvtársakat a helyükön hagyták, és nem gyakoroltak nyomást a televízióra. Ez a tény, 18 év távlatából azért különösen érdekes, mert, ha akkor Kerényiék nyomást gyakoroltak volna a köztévére (vagy akár csak a háttérbe húzódnak) és nem óvatos, tartózkodó tárgyalásokat folytattak volna a bolsevikokkal, 2006-ban nem kellett volna megostromolni azt a televíziót, ahol még mindig ugyanazok a személyek manipulálják a népet, akik a kommunizmus idején. Könnyebben megérthetjük, hogy miféle ember Kerényi Imre, s kiknek az érdekeit szolgálja, ha megnézzük szerepét abban az időben (1989 előtt), amikor még nem kellett a közéletben is színészkednie. Az 1943-ban született Kerényi kitűnően élt a kommunizmus évtizedei alatt. Lelkesen belépett a KISZ-be, sőt később már ő szervezte az ifjú kommunista kongresszusok gálaműsorát, valahogy úgy, ahogy most a Fidesz gyűléseit. Hálás is volt neki már akkor a bolsevik hatalom, amelynek szócsövei Kerényi dicséretétől zengtek. Így írnak róla a korabeli lapok: Ha a KISZ jelentkezik, Kerényi Imre és a többiek csatasorba állnak. Ők ezt tudják adni a mozgalomnak, ezt tehetik a KISZ-ért. Miután Kerényi, amit tudott megtett a KISZ-ért, belépett az MSZMP-be. S a hatalom egyre hálásabb lett. A mindenható bolsevik propagandafelelős, Aczél György a tehetséges kommunista csepűrágót felkarolta, s újtára indította karrierjét ban ugyanis a szolnoki színház igazgatója, Schwajda György a Velencei Kalmárt szerette volna színre vinni, ám ez nem tetszett Aczél elvtársnak, aki a bolsevik rendszerre nézve veszélyesnek tartotta a színdarabot, s ideológiai mételynek minősítette azt. Schwajdát, jó bolsevik módszer szerint meghurcolták, majd kirúgták az állásából. A meghurcoltatásban Kerényi is részt vett, s a kommunista rendszer melletti hűségéért megkapta az utcára tett színházigazgató székét. Kerényi kitűnő szocialista kapcsolatai egyébként a mai napig megmaradtak, egy interjúban például arról vall, hogy néhány éve ő maga javasolta barátjának, az MSZP-s Görgey Gábornak, hogy fogadja el a kultuszminiszteri tárcát. Vannak azonban a színházi embernek még magasabb körökben is lekötelezettjei. Az izraeli Yad Vashem díjra is érdemes Kerényi-rokonság bújtatta például a második világháború vége felé a zsidó Soros Györgyöt és családját. Soros pedig nyilván hálával gondol viszsza Kerényiékre. Erről a tényről, mármint a bújtatásról, egyébként maga Kerényi Imre számolt be egy szombathelyi lakossági fórumán még 2003 márciusában. A világ egyik leggazdagabb embere, az Amerikában élő Soros György alapítványain keresztül a fél világ politikai történéseit befolyásolja a háttérből. Marionett bábúin keresztül ott szorgoskodott a magyarországi rendszerváltozás körül (azóta is működik egyébként a nemzetellenes alapítványa itthon, sőt Budapestről irányítják Soros megbízottai az egész térségben működő szervezeteiket), a szerbiai, ukrajnai, grúziai posztkommunista kormányok megdöntésénél, naivitás lenne tehát azt feltételezni, hogy a 2006-os magyarországi próbálkozást ne figyelte volna árgus szemekkel. Összefoglalva tehát, a Gyurcsány-kormány és a mögötte álló sötét hatalom az ellenállók részéről meghozott óriási áldozatok dacára sziklaszilárdan áll, a következő tények és nem a bizonytalan összeesküvés-elméletek miatt: folytatás a 10. oldalon >

10 10 Ki kicsoda? Magyar Jelen folytatás a 9. oldalról > 1. Az ellenzéki pártok, vagy azért mert a hatalom részesei maguk is, vagy pusztán gyávaságból, de nem mertek ténylegesen lépni, helyette pótcselekvésekkel ámították a népet és választóikat. 2. Azokat, a korábban a nemzeti oldalon már bizonyított, ismert személyeket, akik ki merték mondani kendőzetlenül az igazságot és meg merték lépni azokat a bátor lépéseket, amelyeket például Orbán Viktor nem, rágalmakkal, csúsztatásokkal, sejtetésekkel besározták, ezzel elbizonytalanítva és összezavarva a céljaikkal egyetértő tömegeket. S ezt a feladatot nem a balliberális oldal médiaszemélyiségei végezték el, hiszen a nemzetért tenni Kerényi, Bencsik, Pörzse, Matúz a DVTV felvételén akaró emberekre ezek már egyáltalán nem bírnak befolyással, hanem a nemzeti oldalra beépített közszereplők, mint például Csintalan Sándor vagy éppen Kerényi Imre. Bencsik Andrásnak és holdudvarának pedig nem csak azt kell végre belátnia (amit március 15-én Bencsik saját Sajtóklubjában bevallott), hogy a Fidesz zsákutcába vezette a forradalmat és a pártvezetés nem akarja megváltoztatni a Gyurcsányt is kitermelő rendszert, hanem saját szerepéből levonva a következtetést, ideje lenne bocsánatot kérnie a lehuligánozott felkelőktől. Kerényi Imrét pedig el kell takarítani a nemzeti oldalról, s vissza kell küldeni oda, ahonnan jött; a baloldali, liberális, posztkommunista elvtársai közé! A Kuruc.infó március 7-én a következőket írja Kerényi Imréről: Kerényi szerint Csurka Istvánt anyagilag tönkre kell tenni és az őrületbe kell kergetni. Bencsik András Demokratája szerint viszont a chartás Kerényi egy hazug kaméleon, akit ki kell lökni a sorból. A címbeli kijelentést Kerényi Imre több mint egy évtizede tette, mint a magyar és keresztényellenes, az SZDSZ vezérelte Demokratikus Charta egyik emblematikus hordószónoka. Az MSZMP tagja ma ugyan éppen más gyülekezetben prédikál, de gyűlölet- és hazugsághadjárata percre sem szünetel. Komcsiból ő se szalonna, se rendes ember nem lett. Éneklő hangú pojácánk a Bencsik féle, DVTV nevű vizuális pártközlöny megmondó emberévé avanzsált, ahol újra csak a jobboldal, főként a MIÉP-Jobbik ellen uszít. A DVTV komolyságára egyébként jellemző, hogy a Fidesz által már beismert szerverfeltörés után napokkal is baloldali ármánynak tulajdonítja az ügyet, illetve bevették a stábba a volt Magyar Hírlap szerző, a fél jobboldalt leantiszemitázó Vitézy Zsófia Reform-főszerkesztőt. No, de Kerényi... Felhívja például Bégány Attila jobbikos politikust, ugyan adna már neki képet, filmanyagot magáról. Ezeket annak rendje s módja szerint fel is használja, majd az adásban felszólítja Bégányt és szavazóit, hagyják el pártjukat, voksoljanak a Fideszre, különben voksuk elveszik, s gyurcsányisták, az MSZP támogatói lesznek. Nem teszi hozzá, hogy akkor ezek szerint a szadira szavazók meg orbánisták. Nem teszi hozzá, hogy a maszop cédulákkal és első körös átszavazásokkal segíti a szadit a bejutásban, akárcsak 2002-ben. Mert ők tudják, hogy nyerni csak duóban van esélyük, hiszen senki sem képes minden más párt minden támogatóját beszippantani. Tudják, hogy a Fidesz a radikális jobboldal nyírásával Gyurcsányéknak ágyaz meg, de ez Kerényit nem érdekli, mert mint Bégánynak elmondta, a Jobbik szalonképtelen. Mondja ezt Kerényi elvtárs, aki élete javát a kommunisták és a szabad demokraták zsoldjában töltötte, így érthető, hogy utóbbiakat Popcorni tanár úrral együtt a szalonképesek közé sorolja. Vagy tán pont azért habzik a nyála, hogy a jobboldal semmiképpen se nyerjen. Azt is elfelejti elmondani, hogy a Harmadik Út felajánlotta, az egyébként meglévő nézeteltéréseket átmenetileg félretéve működjenek együtt a ballib rezsim leváltásában. A válasz: nem csak kampányol a Fidesz a radikálisok ellen, de, a választási törvényt megsértve nevükben is gyűjt kopogtatót. Ja: Bégány álláspontja a mélyen nemzeti műsorban véletlenül nem kap helyet, ellenben válogatott hazugságok zúdulnak ránk arról, hogy lám, itt is, ott is a MIÉP miatt nyert az MSZP 2002-ben. Hogy miért kell nekünk egy aljachartás politikai kaméleontól (copyright by Demokrata) demokrácialeckéket vennünk 2006-ban is hétről-hétre, azt legjobban talán Bencsikék tudják, hiszen a Demokrata alaposan körüljárta személyét. Vajon hogyan néz a tükörbe Bencsik András és csapata, akár az a Bándy Péter, aki a Bencsik András főszerkesztette Demokratában az alábbiakat írta még néhány éve Kerényi Imréről, most pedig fotózgatja? Az általuk nagyon találóan politikai kaméleonnak nevezett a jelek szerint hipnotizálni is képes színházrendező leleplezése után fölajánlkozott a Demokratának. Egy kaméleon (netán politikai kurtizán) esetében ez a lépés nem is meglepő, annál inkább az, hogy Bencsikék ezután a keblükre ölelték, s mára fő tanácsadójukká tették. Íme az írás, amely a Demokrata évi 44. számában jelent meg: Kerényi Imre egykor és most KISZ - MSZMP - MDF - Demokratikus Charta - polgári körök. Ezek Kerényi Imre életének főbb állomásai. Érdekes, kacskaringós út. Nem árt, ha ezt szem előtt tartjuk. Ha figyeljük Kerényi Imrét. Aki egykor úgy táncolt, ahogy a kommunisták fütyültek. Aztán otthagyta őket. Segített megalapítani az MDFet. Aztán otthagyta őket. És örült neki, hogy 94-ben elbukták a választást. Most éppen itt van közöttük. Meddig? Bándy Péter A szavazópolgár a nagyvárosban ül az újság előtt, és olvassa benne Kerényi Imrét. Kerényi Imre érdekes figura. Tud hatni az emberekre. Akik hajlamosak úgy érezni, Kerényi Imre a szívükből, a szívünkből beszél. De mit tudunk Kerényi Imréről? A 168 Óra című újságot nem kell szeretni. Sőt. Mert a 168 Óra elfogult, ráadásul olykor aljas eszközöket használ. Ám az ellenség néha nagy szolgálatot tesz. Véletlenül. Például segít felfrissíteni az emlékezetünket Kerényi Imréről. Mert a 168 Órának is feltűnt, hogy az egykori elvbarát most úgy tesz, mintha jobboldali lenne. Ez már a 168 Órának is gyomorforgató volt. Ezért megismertették velünk Kerényi Imre életének nagyobb szakaszait. Kerényi mindig tudta, hogy kell helyezkedni. Tudta, hogy ha karriert akar, be kell lépnie a KISZ-be. És ő karriert akart - ezért eladta a lelkét. Dolgozott szorgosan. Ha a KISZ jelentkezik, Kerényi Imre és a többiek csatasorba állnak - írja a korabeli kritika. Aztán, ahogy kell, jött az MSZMP. Kerényi ide is belépett. És csodák csodája, 11 esztendővel a színművészeti elvégzése után már Jászai Mari-díjat kapott, esztendőre rá pedig a szolnoki színház igazgatója lett. Aczél elvtárs kérésére. A rendszerváltozás előtt megint tudta, hogyan kell helyezkedni. Kilépett az MSZMP-ből, átsétált az MDF-be. A mindig tettre kész KISZ-aktivistából nemzeti érzelmű demokrata lett. Mondhatnánk, ilyen jó néhány emberrel megesett. Na igen. De Kerényi nem állt meg. Mert Kerényi mindig tudta, hogyan kell helyezkedni ben már a híres-hírhedt Demokratikus Chartában tevékenykedett. Konrád György, Farkasházy Teddy, Kerényi Imre. Egy idézet következik. A fokozódó jobboldali veszélyről. Velük szemben, ha kell, cigány vagyok, nemzetietlen vagyok, zsidó vagyok. Hogy a három úr közül ezt ki mondta? Nos, lehet, hogy meglepődnek: Kerényi Imre. S még egy idézet tőle, már 1994-ből. Nem vagyok sem MSZP-s, sem SZDSZ-es, mégis azt mondom, hogy győztünk. Mert a politikai életből kiszavaztuk a hisztériát. A szélsőségektől elhatároltuk magunkat. Igen, ez is Kerényi Imre. Szép gyűjtemény ez, 168 Óra. Köszönjük! De azért ezentúl sem fogunk szeretni titeket. A szavazópolgár a nagyvárosban ül az újság előtt, és olvassa benne Kerényi Imrét. Ha elolvassuk a 168 Óra cikkét, kezd összeállni a kép. A fentiek ismerete nélkül az ember esetleg nem értené, olykor miért ír csacskaságokat Kerényi Imre. Hogy miért jön - megint az antiszemitizmussal? Hogy miért jön - megint - a szélsőségesekkel? Akik állítólag köztünk vannak, és akiket ki kell lökni a menetből. Akiket ki kell lökni a polgári körökből. Miért, Kerényi elvtárs? Ki ma a szélsőséges? A MIÉP-es a szélsőséges? Vagy elég a szélsőségességhez, ha valaki szerint a külföldi nagytőke túlzott beáramlása romba döntheti az országot? Elég, ha valaki megjegyzi: igazságtalan volt a trianoni békediktátum? Elég, ha valakinek - magyar lévén - jobban fájnak a magyarságot ért sorscsapások a más nemzetek ellen elkövetett rémtetteknél? Vagy elég annyi, hogy valakit odaátról szélsőségesnek neveznek? Mert Orbán Viktor miniszterelnök urat már nevezték szélsőségesnek. Lökjük ki őt is, Kerényi elvtárs? A szavazópolgár a nagyvárosban ül az újság előtt, és olvassa benne Kerényi Imrét. És ha a szavazópolgár ismeri Kerényi Imre múltját, akkor összeáll a mozaik. Hogy miért próbálja bebizonyítani: Soros György megváltozott, Saulusból Paulus lett. Hogy miért ír olyasmit: Ágh Attila megindult a megvilágosodás fényes ösvényein. Hogy miért ír olyasmit: Verebes István és mások megítélésekor a polgári körök gondolkozzanak árnyaltan. Ne higgyék, hogy minden ellenfelük ellenségük. Van ellenfeleink között ellenség. De van köztük barát is. Nem igazi barát, csak olyan majdnem barát. Szóval lökjünk ki minden szélsőségest, és fogadjuk be a majdnem barátokat? Fogadjuk be Verebest és Sorost? Gyárfást és Friderikuszt? Ez hát a jövő útja, kedves Kerényi elvtárs? A szavazópolgár a nagyvárosban ül az újság előtt, és olvassa benne Kerényi Imrét. És ha a szavazópolgár ismeri Kerényi Imre múltját, akkor sok kérdésre választ talál. Például arra, hogyan lehetséges, hogy ő még mindig a Madách Színház direktora, amikor a hálózat kormánya lassan az utolsó rendszeridegen titkárnőt is kirúgja? Vagy arra, hogy miért csinált bohócot százezer emberből augusztus 30-án? Mert ez egy komoly tüntetésnek indult. Komoly tüntetésnek, fontos célokért. Senki sem akart vért, a cél csak az volt, hogy megmutassuk: van erőnk, van hangunk. És mit csináltunk? Leültünk a földre, egy gyönyörű dal ütemeire lengettük a virágokat, mint olcsó statiszták egy film tömegjelenetében, aztán bedobtuk százforintosainkat és hazamentünk. Az eredmény: semmi. Illetve mégis: ahelyett, hogy megmutattuk volna erőnket, nevetségessé tettük magunkat. A szavazópolgár a nagyvárosban ül az újság előtt, és olvassa benne Kerényi Imrét. Kerényi Imre néhány hónapja ezt írta: Friderikusz Sándor karrierje során többször változtatott arcot, stílust és alakot. E képesség a kiemelkedő tehetség vitathatatlan jele. Nos, ha ezt kivetítjük Kerényi Imrére, azt mondhatjuk, ő is kiemelkedően tehetséges. Egy kiemelkedően tehetséges politikai kaméleon. Magyarországon az őszinte társaink, vezetőink megtalálása elodázhatatlan. Politikai feladat. A hazug, színüket változtató politikai kaméleonok kilökése a sorból - szintén.

11 Magyar Jelen Máig tartó küzdelem az önálló magyar pénzrendszerért Drábik János Kitekintő 11 A magyar pénzrendszer 1849 után 1867 után a bankjegy-kibocsátás joga a Szabadalmazott Osztrák Nemzeti Bankot illette meg. Az ONB Pesten fiókot tartott. A másik nagybank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, igazgatóságának a tagjai egyetlen személy kivételével megegyeztek az Osztrák Nemzeti Bank igazgatóságának a tagjaival. Ez az egyetlen személy Strobenz Alajos tehát nem volt igazgatósági tag a Kereskedelmi Banknál, de ő volt a cenzor, vagyis az a személy, aki elbírálta a pénzügyletek bankszerűségét. Strobenz ezen kívül igazgatósági tagja volt a Rothschild érdekeltségbe tartozó Budai Takarékpénztárnak is. Egy másik magyarországi pénzintézet: a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságában együtt található Rothschild Anselm valamint Ullmann Károly, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, valamint az a Wodianer Sámuel, aki bárói rangra emelkedve néhány év múlva Tisza Kálmánnal együtt alkotja a Magyar Földhitel Intézet igazgatótanácsát. Wodianer Sámuel az ig fennállott Wodianer és fia bankházcég főnöke, mint már utaltunk rá, tevékenyen részt vett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapításában és működésében ban választottbizottsági tagként 50 részvényt jegyzett, tehát ugyanannyit, mint Rothschild, de ő csak 30 részvényt fizetett be. Az első igazgatóságba is megválasztották, erről azonban 1843-ban lemondott. Ekkor kezd foglalkozni a Budai Takarékpénztár alapításának tervével, amelyhez megnyeri Rósa Lajost június 29-én azonban ismét beválasztották a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságába. Erre azon a közgyűlésen került sor, amelyen a Kossuthtal történt bankjegy-kibocsátási egyezség alapján megváltoztatta az alapszabályokat. Már utaltunk Wodianer kettős szerepére, itt csak anynyit teszünk még hozzá, hogy Windischgrätz csapatainak Budára történt bevonulása után a Kereskedelmi Bank alelnöke lesz, noha fő tevékenysége ekkor már a Budai Takarékpénztárban folyt. Adódik a kérdés: mitől volt Wodianer ilyen fontos pénzügyi személyiség? Erre van egy romantikus és egy száraz, pragmatikus magyarázat. A romantikus úgy hangzik, hogy Széchenyi István Naplóiban szó van arról, hogy 1838-as nagy pesti és budai árvíz segélyakciójában Wodianer Sámuel megelőzte Széchenyit és forint kölcsönt szerzett az árvízkárosultaknak évi 4% kamatra, méghozzá a bécsi Rothschild háztól. Versenytársa volt Széchenyinek Wodianer Sámuel a Lánchídnál is. A Lánchíd felépítésére vonatkozó törvényt Széchenyi harcolta ki. A pénzügyi feltételeket Széchenyi István Sina György báróval akarta lebonyolítani. Ekkor azonban ismét megjelent Wodianer Sámuel és egy másik pénzcsoport részére igyekezett a Lánchíd építésére létrehozott vállalatot megszerezni. Széchenyi jónak látta, hogy Wodianert vonják be a vállalatba, aki aztán egyhatod rész tőkével be is kapcsolódott. A Buda-Pesti Lánchíd Társaság igazgatósági tagjai Károlyi György gróf, Rósa Lajos, Rothschild Selig-Mayer báró, Wodianer Sámuel fia Albert, Lónyay Menyhért, valamint Harkányi Frigyes volt. Tényként állapíthatjuk meg, hogy Wodianer Sámuel a Rothschild ház frontembere volt, aki a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál a bécsi Rothschildoknak 50 további részvényt jegyzett. A Rothschild háztól szerzett forintos kölcsönt az árvízkárosultaknak, és a Rothschild ház érdekében igyekezett bejutni a Lánchíd építésére alakult cégbe. Wodianer Sámuel alapította a Budai Takarékpénztárt is. Hasonló személyi összefüggéseket tapasztalunk a kiegyezés után a bányáknál és az iparvállalatoknál is. Valamennyinek a vezetőségében ott ülnek a nagy bankok igazgatósági tagjai. Mindig ugyanaz a név bukkan fel a legkülönbözőbb vállatoknál. Ezek a személyek töltik be a kapcsolat szerepét az irányító pénzügyi intézmények felé is. De ugyanezek a személyek irányítják a Pesti Lloyd Társulatot, a Tőzsdét és a Pesti Kereskedelmi és Ipari Kamarát is. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Igazgatósági tagjai, a Rothschild ház de facto magántulajdonában lévő Osztrák Nemzeti Bank budapesti fiókjának igazgatóiként döntöttek arról, hogy ki milyen mértékben részesülhet a magyar főváros részére juttatott mintegy 34 millió forint kölcsönből. De ugyanezek az igazgatósági tagok bent ültek minden nagyobb ipari és kereskedelmi vállalatban, valamint a bankokban és ellenőrizték saját döntéseik végrehajtását. Szorosan kötődtek Ausztria hasonló intézményeihez is. Élvezték Nathan Rothschild és Anselm Rothschild közvetlen támogatását is. Aki átnézi e korszak pénzügyi dokumentumait, megállapíthatja, hogy a hivatkozott személyek igen gyakran utazgattak Bécsbe, tanácskoztak a Rothschildokkal, valamint a Monarchia egészét irányító miniszterekkel. Ilyenkor váratlanul meghiúsultak egyes tervek, újabbak viszont elindulhattak a megvalósulás útján. Elhallgatott és sehol sem bolygatott személyi összefüggésekre derül fény, amelyek mind azt tanúsítják, hogy a felszín alatt titokzatos és informális döntések születtek, amelyekről a nyilvánosság nem tudhatott és nem is tudott. Ezeknek felderítése máig sem történt meg. Ez a feladat a jövő pénzügyi és gazdasági történészeire vár....folytatjuk! Vándorbot IV. Udvarhelyi Róza A Kárpát-medencét végigjáró sorozatunk újabb állomásához érkeztünk. Van egy hely a világban, egy falu Erdélyben, ahol a kísértetek is zavarba jönnek, mert már nincs kit kísérteni sem ott. Egy rendhagyó temetőbe hívom most Önt, kedves olvasó. Rendhagyó mondom mert ha ma arra jár az ember, látszólag egy festői környezetben tükröződő gyönyörű tó partján sétálhat körbe. De ne szaladjunk az események elé. Szokásomhoz híven Orbán Balázst hívom segítségül e környék bemutatására: Kőrispatakon alól félóra távolra van Bözödújfalu Bőződ-Ujfalun alól egyesül Küsmöd vizével a délirányból letörtető (a vízválasztó gagyi hegy déli oldalából eredő) Bőződ pataka. E patak völgyén jön le a keresztúri országút, melyet Gagynál, hagytunk el; ott fekszik, az erdők és szőlőhegyek koszorújába foglalt kies völgyben, Bőződ, Udvarhelyszék végfaluja ez oldalról. Orbán Balázs még láthatta e rendkívüli falut teljes épségében. Az 1800-as évek derekán a falu 1276 főt számlált, amiből 421 fő kálvinista, 21 katolikus, 819 unitárius, 5 görög-katolikus, 2 ortodox, 7 zsidó, 1 pedig lutheránus hitű volt. Hét felekezet fért meg évszázadokon keresztül békességben, egymás tiszteletében. Példát mutattak az emberi nagyszerűségből. Csendben, a mindennapok szintjén hirdették a szeretet szavát. Egészen az Úr évéig. S ha rajtuk állhatott volna, akkor lennének még ma is az emberiség élő lelkiismerete. De a Kárpátok Géniusza -ként emlegetett román diktátor, Ceausescu nem nézhette jó szemmel s történt, hogy 1989-ben az egész falut erőszakkal kilakoltatták, 180 házát, templomát víz alá temették. Az egykor életet adó Küsmöd patakán gátat emeltek és a falut elárasztották. Meghalt egy falu, meghalt egy magyar falu, egyedülállóan színes hitvilágával egyetemben. Egy példa értékű közösség veszítette el gyökereit, a hatalom groteszk, embertelen, könyörtelen szeszélye miatt. Nem maradt más utána, csupán egy festői szépségű tó, egy kísértet-tó. Mondják, hogy a természet is kitért volna szíve szerint a pusztítás útjából, hiszen tíz évre volt szükség ahhoz, hogy a békés kis Küsmöd patak ellepje a völgyet. Szívet szorító tíz év. Lassú, tanulságos halál. Mementója az emberi gyarlóságnak. Mementója az önelégült, beteg lelkű hatalom gyakorlásának. Tíz év, mely gyógyíthatatlan sebeket vésett a valamikori Bözödújfalu minden lakójának lelkébe. Ha becsukom a szemem és magam előtt látom a tavat, a kísértettavat, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy vajon hány bözödújfalunk lesz még, vajon mennyi kínt kell még elviselnünk míg végre Emberré lesz az ember?! Néha hallani lehet, hogy a tó mélyén málló templom tornyában megkondul a harang. Tompa, furcsa, morajláshoz hasonló hang. Amolyan figyelmeztető, rossz érzést keltő, emlékeztető. Egy rendhagyó temetőre, egy kegyetlen, embertelen világra emlékeztető

12 12 Magyar évezredek Magyar Jelen A kérdés, amit fel kell vetnünk és meg is kell válaszolnunk, a következõ: lehetséges-e és megengedhetõ-e komoly tudományos kutató számára, aki az igazságot keresi, hogy magyaroknak a szittya eredetét vegye vizsgálat tárgyává? Szükséges ennek a kérdésnek a felvetése, mert mintegy száz esztendõn keresztül, akik ebben a kérdésben leginkább érdekelve voltak, a magyar fõiskolák hallgatóit, - a jelen sorok íróját is beleértve - úgy nevelték és módszeresen úgy igyekeztek beállítani, hogy ezt az elképzelést elvessék. Könnyen rámutathatunk azokra a nehézségekre, amik a szittya rokonság bizonyítékának útjában állottak. Az elsõ nehézség az, hogy a modern tudomány azelõtt is zavarban volt és jelenleg is tanácstalan, hogy tulajdonképpen, szabatosan mit is jelent ez a szó, hogy szittya. Különbözõ tudósoknak még ma is más a véleményük arról, hogy milyen régi népeket lehet, vagy nem lehet szittyáknak nevezni. A bajok eredete az, hogy a klaszszikus görög, római szerzõk igen sok esetben említik a szittyákat és egymásnak ellentmondóan, sokszor lehetetlen történeteket mesélnek róluk. Hipokratesz részletes leírást közöl a szittyák alkatáról: ha igaz, amit mond, a szitytyák petyhüdt, degenerált keletiek voltak. De mi tudjuk, hogy Athén városának rendõrsége szittyákból került ki, ez a tény kereken megcáfolja Hipokratesz-t. Elhihetjük-e Herodotosz-nak, hogy egyes szitytyák kannibálok, vagy ezt az értesülést is ugyanabba a kategóriába kell sorolnunk, mint amelyek azt állítják, hogy egyes szittya törzsek féleszûek vagy kecskelábúak voltak? Egész embercsoport nem lehet féleszû vagy kecskelábú. Ezt nem hihetjük el. De mi az, amit elhihetünk, vagy amit nem lehet elhinni? Szerencsétlen tény, hogy a klasszikus szittyák nyelvérõl nagyon kevés anyag van birtokunkban. Ennek az anyagnak a szegénysége csak meglehetõsen szûk teret enged nyelvészeti spekuláció számára. A korszerû tudomány hajlamos arra, hogy a szittya egység elméletét (amely a szittya magyar rokonságot támogatta) erõszakosan is sutba akarja dobni. Nem mulasztott el rámutatni arra, hogy régi magyar krónikások, akik Skythiát, mint a magyar nemzet õsi hazáját írták le, nem támaszkodnak eredeti népi hagyományra, hanem Skythiának a klasszikus leírását fogadják el és másolták le. Egyesek bizonyosnak vélik, hogy a magyarság Szittya eredetérõl szóló leírás legenda, csak a XI. - XII. századbeli krónikások késõi kitalálása. De hát vétkesek vagyunk a kritikátlan hiszékenységben, ha mi a középkori krónikások történeteihez térünk vissza, ahelyett, hogy újabb kori tudomány állításait fogadnánk el? Nem ismerjük el, hogy bûnösök lennénk. Az a tény, hogy a krónikások Skythia klasszikus leírását másolták, egyedül csak azt bizonyítja, hogy a klasszikus irodalmat tisztelték. Lehet, hogy hozzátették, amit a régi szerzõk mondtak, ami a nemzetben mint eredeti, õsi hagyomány élt. Mindenki tisztában van a legtöbb klasszikus szerzõ pontatlanságával és megbízhatatlanságával, különösen ami a történetírás atyját, Herodotosz-t illeti. Ha azonban nem rendelkezünk megfelelõ forrásanyaggal, azokat kell felhasználnunk, ami rendelkezésünkre áll. Ne feledjük, hogy a klasszikus irodalmon kívül a Szittyákról olyan eredeti forrásaink, adataink vannak, amelyek páratlanok és napról-napra világosabbá és értékesebbé válnak. Ez a régészet. Az utolsó évtizedekben a szitytyákról szóló leleteknek, adatoknak egész világa került napfényre. A mai tudósnak sokkal könnyebb dolga van, ha a szittya problémával akar foglakozni, mint az ötven évvel ezelõtti tudósnak. A szittyákkal foglalkozó kutatók elsõsorban a volt Szovjetunió régészeinek tartoznak hálával. Annak a területnek legnagyobb része, amelyen a szitytya népek vándoroltak, ma Oroszország és annak utódállamaihoz tartozik. A munkát mindig nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel végezték. Nyugati tudósok némelykor azt vetették kollegáik szemére, hogy túl nagy a lelkesedés és a sóvárgó vágy bennük, amikor azt törekszenek bebizonyítani, hogy a szittyák az oroszok õsei, elõdei. Bárki elõtt, aki egy kicsit is ismeri az orosz jellemet, ez a gondolat abszurdumnak látszik. De nem szabad elfelejteni, hogy egyes szláv népekre hatalmas szittya befolyás érvényesült és azt sem, hogy a nagy orosz birodalom lakosságát sok szittya nép gazdagította. Így az orsosz kutatók igényét nem lehet egészen abszurdnak minõsíteni. Néhány fontos anyagot kaptunk délrõl, ilyenek az iráni királyságból származó lurista bronzok. A szittyákra vonatkozó sok újabb felfedezés közül nincsenek fontosabbak a ziwiyeni kincseknél, amelyek egy romokban lévõ, a régi Asszíria és Kaspi-tenger partja közötti várból kerültek elõ. Ezek a kincsek kb. Kr. elõtt 700-ból származnak és a szittya mûvészet jellegzetes nyomait, tisztán és A szittya-probléma Bobula Ida félreérthetetlenül magukon viselik. Elismert, hogy a ziwiyeni mûvészet, ennek a stílusnak legkorábbi megjelenése. A Nyugat-Ázsiában és Közép-Ázsiában, vagy Kelet-Európában talált híres szittya kincsek közül egyik sem korábbi ennél. Ez a tény megvilágosítja a szittyák eredetét: nyilván tévedés a szittyák õseit és mûvészetüket Közép-Ázsiában keresni. Népük etnikai eredetét éppúgy, mint kultúrájukat a Kaukázus hegységtõl délre, a régi Mezopotámiában kell keresnünk. Suméria bukása után hosszú idõn keresztül vándoroltak több csoportban szanaszét minden irányban. A Tigristõl keletre ezek a kivándorlók nagyszerû lovas néppé fejlõdtek és ez képessé tette õket, hogy egész Európán és Ázsián keresztül lovagoljanak az egyik óceántól a másikig. Mindenüvé magukkal vitték kitûnõ fémkovács mesterségüket. Ez a vonás világosan megkülönbözteti településeiket és sírjaikat azoktól a szomszédaiktól, akik akkor még a kõkorszakban voltak, éltek. Mellékesen megjegyezzük, hogy a ziwiyeni mûvészi leletek zengõ hangú elégtételt szolgáltatnak a lebecsmérlõ görög szerzõknek, legalább is egy ponton. Hérodotosz és mások úgy írják le a szittya õshazát, hogy a Kaukázus hegységtõl délre fekszik és a szittyák onnan vándoroltak északra. A régészet most ezt az állításukat megerõsítette. Remélhetõ, hogy idõvel a szittya írásról és a szittya nyelvrõl több adatot, tudást fognak szerezni. De még e nélkül a bizonyság nélkül is, amit ezek nekünk nyújthatnak, már messze elõrehaladottabb és tisztább fogalmaink vannak a szittyákról, mintha valaha azelõtt. A kérdés legnehezebb része, hogy beszélhetünk-e a szittya népek egységérõl? A klasszikus szerzõk egységesnek tekintették. A modern tudomány állandóan azon dolgozik, hogy ezt a képet lerombolja. Azt mondják, hogy az indoeurópai népek egységet alkotnak. Van egy másik egység is: a mongoloké. De a két terület közötti részen nincsen semmiféle egység. Kis népek keverékei, etnikai csoportok vannak ott, amelyek egymással összekeveredtek, szétszóródtak és erõtlenek. Skythiát gyakran csak csupán földrajzi fogalomnak tekintik. Miután a Skythia népi egységének a fogalmát megdöntötték, két hasonló újabb keletû elgondolás került elõtérbe. Ezek közül az egyik, amelyet mindmáig érvényesnek tartottak, megkísérelte a népcsoportoknak egy részét az Ural-Altáji népek közé sorolni. Ez a törököket és a magyarokat ugyanabba a csoportba sorolta. Az utóbbi idõben azonban divatba jött, hogy az altáji népek között minden rokonságot megtagadjanak. A másik fogalom a turáni egység volt, amelyet a modern tudósok ugyancsak támadtak és nagyon rossz hírbe hozták. Kérdezhetjük, hogy az eurázsiai népek eredetének tisztázását és az igazság felderítését ezek a romboló támadások elõsegítették-e? Tisztábban látunk-e most vagy még nagyobb zavarban vagyunk, mint mûvelt emberek voltak Herodotosz idejében? Illõ tisztelettel kijelenthetjük, azt is, hogy mindezek az osztályozások,- amelyek a nyelvek és népek csoportba sorolását jelentik - többé-kevésbé önkényes emberi tevékenységek, a gyakorlati célok eléréséhez. 48asonlít ez ahhoz, mint amikor különbözõ tartalmú papírokat egy megadott számú fiókba osztályoznak. Lehetséges, hogy egyes fiókokba hasonló, más fiókokba kevésbé komoly összefüggés lehetõségét tartalmazó papírok kerülnek. Mindazonáltal sokkal könynyebben tudunk majd a papírok között eligazodni, hogy ha azokat valamilyen módon osztályozzuk. Hagyjuk nyitva a kérdést, hogy: a szittya ural-altáji, turáni egységeknek a folyamatos, állandó lerontása tisztán tudományos szükségesség volt-e, vagy volt benne bizonyos politikai, soviniszta természetû indító ok is a tudományos homlokzat mögött? Lehetséges, hogy az ösztönös nacionalista hullám adja a vágyat, hogy a saját csoportunkat erõsebbnek, hatalmasabbnak, fontosabbnak, uralkodásra jobban rátermettebbeknek bizonyítsuk be, mint amilyenek más csoportok? Ki lehetne ebben biztos? Szeretnénk azt hinni, hogy nem rejtett hiúság, hanem az az érdek, hogy tisztán lássunk és az igazság keresése vezet bennünket, amikor gyakorlati célokból arra törekszünk, hogy helyre igazítsuk az eltorzított képet és érvényre jutassuk a szittya népi egység gondolatát, ahogy a klasszikus szerzõk - akik egykorúak voltak - ezt látták. Õk nem voltak ostobák. Igaz mi a szittya nevet olyan népcsoport megjelölésére akarjuk felhasználni, amely már sokkal régebben létezett, mielött Szkythia nevét valaki is kiejtette a száján, de az indoeurópaiak is régen léteztek már, mielõtt Európa és India nevet kapott. Volt tehát Skythia és léteztek szittyák. Voltak szittya szokások, kultúra, nyelv, amelyekrõl a görögök és rómaiak megállapították, hogy különbözõ az övéktõl. A szittya eredet hagyománya õsi idõk óta él a magyarok között és azt nem szabad, mint üres mítoszt félretenni. A problémákkal való foglakozásnak helyes útja, hogy türelmességgel megvizsgáljuk a korai magyar történetírás minden lehetõ olyan forrását, amely a Skythiek Skythiai eredetünkre utaló adatokat tartalmaznak... Ilyen források a papok által írt régi magyar történeti krónikák, a szomszédos országokból származó német és orosz egyházi krónikák, a bizánci császárok és alattvalóik írásai és végül, de nem utoljára, a régi arab és perzsa utazók forrásai. Az írásos kútfõk minden állításait ellenõrizni kell a történelem segédtudományaival: a régészettel, néprajzzal, embertannal és biográphiával. Ezek mindegyike fontos. Mégis az etnogenezis koronatanúja, a nép származásának, a történeti kutatásának az a különleges fajtája, amely a nemzet eredetét keresi - mindig a nyelv marad. Mint már említettük, a klasszikus Skythiából igen kevés nyelvi emlékanyag maradt ránk. De ha elfogadjuk a ziwiyeni lelet tanúságát és azt az elméletet, hogy a szittya kultúra fõleg sumér forrásból származik, feltehetjük, hogy a szittya nyelv a sumér nyelvbõl származik. Szerencsére, hogy a sumér agyagtáblák bõséges nyelvészeti anyagokat õriztek meg. Ha a szittyák a magyarok õsei, mint azt a hagyomány állítja, és ha a szitytyák a suméroktól származnak, akkor a sumér nyelvnek és a magyar nyelvnek rokonnak kell lennie. De hát így van-e? Ha csak nincsen jogos okunk feltételezni, hogy egy nép nyelve megváltozott, akkor a nyelv tanúsága döntõ bizonyítékul szolgál a népcsoport eredetére nézve... Folytatjuk

13 Magyar Jelen Kitekintő 13 Az a tény, hogy 2008-ban Pekingben kerül sor az olimpiai játékok megrendezésére, a nyugati országok elismerését fejezi ki Kína teljesítményei iránt. A KKP azonban ezzel is a saját uralmát kívánja legitimálni és a kínai gazdaság eredményeit a saját sikerének tünteti fel. Kína természetesen rendkívül fontos ipari potenciálja és piaci kapacitása miatt a külföldi beruházók számára. Ez a vonzerő abból származik, hogy Kínában 1300 millió fogyasztó él. De ezt a vonzerőt is a saját sikerének tünteti fel a KKP, és azt követeli a nyugattól, hogy ha igényt tart a kínai piacra, akkor működjön együtt a kommunista párt uralmával. Ebből a logikából következik, hogy mindaz, ami rossz a gazda- fejlett ipari országok technológiai utánzása olyan gazdasági sikerekhez vezetett, amelyeket a KKP kisajátított magának azért, hogy vele uralmát legitimálja, és ellen tudjon állni a társadalmi modernizációt eredményező politikai reformoknak. Ez utóbbiak már sértették a KKP hatalmi monopóliumát, ezért a KKP politikai monopóliumának fenntartása érdekében lényegében lemondtak a kínai társadalom egészének az érdekében álló társadalmi modernizációról. Az a gazdasági reform, amit a KKP a saját érdekei védelmében indított azért nem tekinthető egyértelműen sikeresnek, mert túlzott mértékben és pazarló módon használta fel az ország erőforrásait. A példa szág regenerálódása, nemcsak a nemzeti össztermék gyors növekedése indult be, de az orosz lakosság életszínvonala is lényegesen javult. Mindennek eredményeként ma Oroszország már vonzó a külföldi befektetők számára. Egy másik kontinensnyi ország, India is évi 7-8 %-os ütemben növekszik 1991 óta. Indiának viszonylag fejlett jogrendszere van, amely kiszolgálja a piacgazdaság Kapitalizmus és pártdiktatúra Kínában II. Drábik János sági és a társadalmi életben, az az önző egyének alacsonyrendű motívumaiból származik. Mindaz, ami jó, az viszont a társadalmi igazságot érvényesítő KKP-nak tudható be. Amikor kiéleződött a KKP legitimációs válsága, akkor ezen a reformok politikájával kívánt úrrá lenni. Kidolgozták a későn érkezők koncepcióját, amely azokra az országokra utal, akik megkésve indultak el a modernizáció útján. Több vonatkozásban is elkezdték utánozni a fejlett országokat. Az egyik utánzási forma a társadalmi rendszer imitálása, a másik a technológiai és ipari modell átvétele. A társadalmi rendszer átvétele természetesen nem jöhetett számításba, mert ez veszélyeztette volna a hatalmat gyakorlók privilégiumait, kiváltságos helyzetét. A felzárkózni óhajtó harmadik világbeli országok ezért inkább a technológiai modernizációban utánozták a fejlett ipari országokat. A technológiai modernizáció gyakran komoly gazdasági növekedést eredményez, ugyanakkor, ha elmarad a társadalmi modernizáció, az hosszú távon komoly kockázatokkal járhat. Ezért a kínai kommunista párt egyértelműen a technológiai, technikai modernizáció útját választotta. A nélkül álló környezeti rombolás a kínai társadalom jövő nemzedékeinek az életét kockáztatja. Kína 2003-ban például a világtermelés kevesebb, mint 4 %-át állította elő, ugyanakkor acélból, cementből és más anyagokból az egész világtermelés 1/3-át ő használta fel tól kezdve a 90-es évek végéig 1000-ről 2460 négyzetkilométerre növekedett az elsivatagosodás. Az egy főre eső művelhető terület 2 mu-ról 1,43 mu-ra csökkent 2004-ig. (15 kínai mu = 1 hektár) Az elmúlt néhány esztendőben több mint 100 millió mu termőföldet vontak ki a forgalomból beépítés céljára. A hét legnagyobb folyam és mellékfolyói vizének több mint a 40 %-a már alkalmatlan emberi fogyasztásra, illetve az állatok itatására. A tavak 75 %-a olyannyira szennyezett, hogy nem alkalmas tápanyag-termelésre. Ember és természet konfliktusa szélsőségesen kiéleződött. Azok a kínaiak, akiket megtévesztenek az égbe nyúló felhőkarcolók, nem is sejtik, hogy milyen ökológiai összeomlás fenyegeti őket. A környezeti szempontokat még Oroszországban is jobban figyelembe veszik, mint Kínában. Amikor Putyin elnök hatalomra kerülésével megindult Oroszor- igényeit, és pénzügyi rendszere is szervesen illeszkedik a világ pénzrendszerébe. Politikai rendszere pedig alapvetően demokratikus elvek szerint épül fel. Kína ezzel szemben kizárólag csak gazdasági reformokról akar hallani a politikai reformok mellőzésével. A gazdaság látványos sikerei rövidtávon akadályozták a társadalmi modernizáció természetes kibontakozását. A gazdasági és társadalmi modernizáció közti kiegyensúlyozatlanság valójában tovább élezte a kínai társadalmat megosztó konfliktusokat. Az emberek gazdasági erőfeszítései útján elért pénzügyi és vagyoni gyarapodását nem védi szilárd jogrendszer és egy jogállamban működő társadalom. Kínában is van privatizáció, de az egykori állami tulajdon jelentős része a KKP irányítóihoz, illetve a holdudvarukhoz tartozó érdekcsoportokhoz került. A kínai kommunisták mindig különös figyelmet szenteltek a lakosság túlnyomó többségét alkotó földművelő lakosság megnyerésére. A KKP kezdetben mindent megígért a kínai parasztoknak, mikor azután megszilárdult a KKP hatalma, meglehetősen Kína, a sokoldalú: Olimpia és terror (Zhao Xin-t, a rendőrség verte halálra) igazságtalan rendszert vezettek be: a lakóhely szerinti besorolás rendszerét. Ez a kínai lakosságot vidékire és nem vidékire osztja fel ésszerűtlenül szétválasztva a társadalmat. A parasztoknak nem jár orvosi ellátás, munkanélküli segély, nyugdíj és nem vehetnek fel kölcsönt a bankoktól. Ezért a parasztok alkotják Kína legszegényebb társadalmi osztályát. Mégis ők viselik a legsúlyosabb adóterheket. Kötelező előgondossági alapba, jóléti alapba, közigazgatási alapba kell befizetéseket teljesíteniük. Ezen túlmenően oktatási díjat, születési szabályozási díjat fizetnek, de hozzá kell járulniuk a katonaság szervezeteinek a fenntartásához, a katonák kiképzéséhez, az utak építéséhez, ha pedig ők maguk nem katonák, akkor a katonai szolgálat megváltásáért is fizetniük kell. Ami pedig a munkájukat illeti, az általuk termelt gabonának egy részét központilag előírt átalányáron kötelesek eladni az államnak. De még ez sem minden, fizetni kell még mezőgazdasági adót, földadót, helyi iparűzési adót, állatvágási adót és más helyileg kivetett díjakat. A nem vidéki lakosságnak mindezeket az adókat, díjakat és közterheket nem kell fizetniük. Ven Csia-pao miniszterelnök 2004-ben kiadott 1. számú dokumentumában megállapította, hogy a vidéki Kína az 1978-as gazdasági reform időszaka óta most kényszerül a legnagyobb nehézségekkel szembenézni. A mezőgazdaságban dolgozók egyre szegényebbekké váltak, s a városi és vidéki lakosok jövedelme közti szakadék tovább mélyült. Nyugati vezető körök is úgy gondolták, hogy a Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatok elősegítik az emberi jogok, a politikai szabadságjogok és a demokratikus reformok helyzetét Ázsiának ebben a hatalmas országában. Mindez azonban vágyakban való gondolkodásnak bizonyult. A fair üzleti kapcsolatok és a nyugaton ismert viszonylagos átláthatóság helyett Kínában az uralkodó gyakorlat a nepotizmus, a protekciózás, a megvesztegetés és sikkasztás. A nyugati multinacionális korporációk bűnrészesek abban, hogy elősegítették Kínában a korrupciót. Egyesek még abban is segítenek a KKP-nak, hogy takargassák az emberi jogok semmibevételét, és a lakosság sérelmére végrehajtott cselekményeket. folytatjuk...

14 14 A hét beszélgetése Magyar Jelen olyan intézménybe, amire a kormánynak nincs ráhatása, sem nekem, mert, ugye ha a kormánynak nincs, nekem sincs. Ez azt jelenti, hogy nemzetinek hívjuk a bankot, de bárkinek nagyobb ráhatása van, mint a nemzet választott képviselőinek, mert a törvény tiltja el attól, hogy hatást gyakoroljon felette. Ebből az következik, hogy megkapjuk a repülőtérért a megfelelő devizát, amelyben megállapodott a magyar állam, de a devizával nem rendelkezik az, aki megkapta, helyébe ő forintot kap, az éppen aktuális árfolyamon átszámítva. Azt a forintot, amit megkapott, úgy is lehetne értelmezni, hogy forintot akkor is kaphatna, ha nem adja el a repülőteret, mert a nemzeti bank az országban forgalomba lévő összpénz mennyiségnek a szabályozásáért felelelős. Ha kevés forint van, akkor ki kell bocsájtson, ha sok, akkor vissza kell, hogy vonjon. Az a forint mennyiség, amit monetáris bázisnak hívnak egyébként, ha a repülőtér eladásával megnő, akkor ugyanannyi pénzmennyiséget ki is von a rendszerből, hogy ne legyen több. Valójában akkor már az emberektől vonja meg úgy, hogy olyan szabályzókat működtet, hogy kevesebb hitel kerül kibocsájtásra. Ennek következtében a kereskedelmi bankoknak megdrágul a hitel, így kevesebben fogják azt igénybe venni, tehát a visszavonás szétterül, amit nem lehet konkrétan észre venni. Igen ám, de a deviza meg elül ott a Nemzeti Bankban és mit csinál ott a deviza, hát nem ül ott egy ládikában, hanem már helyette sem pénz jön, hanem egy pénzre való követelés, mondjuk német államkötvény. Konkrétan ez úgy működik, ha kapunk 100 dollárt, akkor a 100 dollár ellenében amerikai államkötvényt kapunk, amely aznap 100 dollárt ért, ha aznap valóban dollárt kapnánk, akkor is kötvényt tennének rá, hogy valamilyen kamatot realizáljanak. Magyarul, a Nemzeti Bank valójában a devizát visszaviszi külföldre, ott fekteti be államkötvénybe vagy német állampapírba. Eladtuk a repülőteret és lecseréltük német állampapírra, de ez olyan tulajdonos kezében van, amit úgy hívunk, hogy Nemzeti Bank, és nincs beleszólásunk abba, hogy ő mit csinál azzal a devizával. Jól fekteteti be, vagy rosszul, az az ő szuverén döntése. Ebből az következik, hogy a bank a pénzpiacon játszik, mint ahogy pénzpiaci játékosok is eljönnek Magyarországra játszani, csak ők a devizájukat forintra váltják, és itt forintban játszanak, értelemszerűen a Nemzeti Bank a külföldi piacon pedig devizával nyerészkedik. Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni, mi kell ahhoz, hogy az állam tényleges befolyással rendelkezzen a Nemzeti Bank felett? Valójában a nyilvánosság elé kellene tárni, hogy az elmúlt években milyen káros folyamat volt, az, hogy a Nemzeti Bank az elmúlt évben miként sáfárkodott az ország pénzével. Ugyanis kimutatható, hogy nagyon rosszul sáfárkodott, mert valamikor, amikor elkezdődött ez az egész átalakulás, akkor az országnak igaz volt már adóssága, de volt egy tartalék állománya. Na most ez a tartalékállomány rendkívül meg kellett volna, hogy növekedjen azzal, hogy eladtuk a vagyonokat (ráadásul mindenért devizát kaptunk). Tehát a reálvagyont pénzre cseréltük, akkor most nagyon sok pénznek kellene lennie a számlán, de nem lett olyan nagyon sok pénz, mert a vagyon valahol elfolyt. Lényegében a privatizáció során a jövedelemtermelő vagyontárgyat likvidpénzekre cseréltük le, - tételezzük fel, hogy értékként -, azaz volt 100 egységnyi tárgyunk és lett 100 egységnyi pénzünk, de az a bankban egyrészt állami ellenőrzés nélküli körülmények közé került, másrészről pedig el is folyt, eltűnt, helyette lett az adósság. Ezt úgy mondják, hogy az államháztartásnak a rendszerváltás idején, a nemzeti össztermék arányában kifejezve, mintegy 162 százaléknyi pénzeszköz állománya volt. Na most 2003-ra, 2004-re ez 22 százalékra csökkent le, nyolcszorosan csökkent, miközben a reálvagyonunkat pénzre cseréltük. Ez szó szerint azt jelenti, hogy eladtuk a vagyonunkat és elherdáltuk a pénzünket, amit érte kaptunk! Ebben az esetben a pénzherdálás azt jelenti, hogy Magyarország folyamatosan nagyobb kamatlábat tart fent, mint más országok, és ezzel csábítja Magyarországra a spekulánsokat, akik csak azért küldik ide a pénzüket, hogy itt kamatoztassák, és az itt megkapott kamatot egyből hazaviszik készpénzben, valutában. Tehát, amit a vagyonértékeinkre kaptunk dollárt, azt apránként elhordták a pénzügyi spekulánsok. Ez esetben én, mint pénzügyminiszter ha holnap átvehetném Veres János helyét az egész folyamatot precízen bemutatnám, hogy ez a Nemzeti Banki függetlenség hova vezetett, és miért szegényedtünk el, miért nincs pénzünk, miért van nagy adósságunk, és hogyan éltük fel a vagyonunkat, és ha ezt így folytatjuk, végül földönfutók leszünk. Mi a valós helyzet az államadóssággal és az egyéb adósságainkkal? Ezt nagyon fontos tudni, és ez még mindig nem a hogyan oldjuk meg kérdéshez, hanem a hogyan is állunk kérdéshez tartozik. A rendszerváltáskor, amikor az volt a mindennapi közbeszéd tárgya, hogy tarthatatlan a helyzet és itt valamit tenni kell, mert rettentően eladósodtunk, valami nagy változtatásra lett volna szükség. Akkor az országnak dollárban kifejezve 22 milliárdnyi adóssága volt, most 210 milliárd adóssága van, lassan tízszerese annak, ami a rendszerváltás után volt. Igaz, hogy a dollár is inflálódott azóta, tehát nem azonos a 210 reálértékben vagy vásárlóértékben. Amikor viszont azt mondtuk, azért kell rendszerváltást csinálni, hogy ezt az adósság-folyamatot megállítsuk, akkor nem megállítottuk, hanem felgyorsítottuk, amellett, hogy közben elveszítettük a termelő és piaci kereskedő vagyonunkat és az ingatlan vagyonunk nagy részét. Összegezve: elvesztettük ezt a hatalmas vagyontömeget és közben 22-ről 210-re emelkedett az adósságunk. Ha valaki előveszi azokat a statisztikákat, amiket a sajtóban használnak, akkor biztosan nem tudja meg a tényleges állapotot, abból nem derül ki ez a 210 millió dollár. Azért nem szerepel benne, mert a rendszerváltáskor, amikor állami tulajdon volt minden, akkor az egész ország adóssága volt ez a 22 milliárd, azaz az állam adóssága és az ország adóssága azonos volt, mert az országban lévő termelő vagyon is állami volt. Ma az állam és az országadósság különvált egymástól, tehát beszélünk államadósságról és beszélünk az ország adósságáról. Az ország adóssága 210 milliárd, ez hasonlítandó össze a korábbi 22-vel, de ezen belül az államnak az adóssága kevesebb, az durván milliárd dollár. Tehát lényegében ez azt jelenti, hogy 120 milliárd dollár körül van a nem állami gazdálkodó adósság állomány. Azaz 120 körül a privát gazdaság adóssága és 90 körül az állam adóssága. A kettő együtt teszi ki ezt a 210-et. Ez azért nagyon fontos, mert valójában az itt élők akkor a 22 milliárd után fizettek járulékot, most meg 210 milliárd után fizetnek, mert nem csak azt kell megfizetni, amit az állam adóból beszed tőlünk és, amit a kamatokra fizet az államadósság ellenében, vagy annak törlesztéseként, hanem a privátgazdaság adósságainak ára beépül a termékeinkbe, amit nekünk kell fizetnünk. Itt azonban megint kétféle dolog jön szóba. A rendszerváltás előtt jórészt hiteleket vettünk fel és annak a kamatait fizettük, amióta eladtuk a vállalatainkat külföldieknek és ugye nagy részét bezártak, megszűntettek, már csak pár vállalt működik. És ezeknek a vállalatoknak (mint például a MOL, az OTP) részvényei külföldi kézben vannak. A külföldiek számára az osztalékot mi fizetjük. Tulajdonképpen nem a hitel kamatát fizetjük, hanem a tulajdonrész hozamát. Ebből adódik, hogy a mi adósságunk a struktúrájában több. Arról nem szoktak beszélni, hogy mennyi az a külföldi részvényállomány Magyarországon, ami után osztalékot fizetünk, mert azt nem adósságnak hívják, de attól az még kötelezettség. Lényegében az ország terhe az a kötelezettség állománya, amely egyúttal a külföldnek a követelés állománya velünk szemben. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ma bő negyvenezer milliárdos kötelezettségünk van a külföldnek, nekik pedig ennyi a követelésállományuk. MNB Ezzel szemben az ország pénzügyi eszköz állománya 12 ezermilliárd forint körül van. Ez azt jelenti, hogy a nettó többlet az többszörös, aminek semmilyen előállíthatósága nincs. Magyarország a külföld felé vállalt kötelezettségeket tekintve egy hatalmas gödörbe lavírozta be magát az elmúlt 17 évben. Ilyen módon ma nem az a fontos, hogy menynyi az államadósság vagy az államháztartás egyensúlya, amiről a napilapok annyit szoktak cikkezni. Az az EU-nak fontos, mert így ítéli meg az országot monetáris és egyéb szempontokból. De az országban élő emberek jövője szempontjából az a fontos, hogy mennyi jövedelem áramlik ki az országból és mennyi áramlik be. Hozzánk jövedelem nem nagyon áramlik be, mert magyar tőke nincs külföldön, amely osztalékot hozna haza. Ugyanakkor itt van rengeteg külföldi tőke és hitel, amely osztalékot és kamatjövedelmet visz el, így gyakorlatilag Magyarország az összjövedelmének 7 százalékát kifizeti külföldre. Ehhez hozzá vesszük az első ponton a pénzügyek függetlenségének a feladását, ami azt jelenti, hogy a pénzkibocsájtás hasznáról is le kellett mondanunk, akkor elvesztettünk további két-háromszázaléknyi nemzeti jövedelem értéket. Ezt, ha most hozzáadom a héthez, már kilenc-tíznél vagyunk, ha hozzávesszük, hogy az uniós csatlakozásban elvesztettük a vámbevételeinket, amely szintén másfél-két százalék volt, már tizenegy-tizenkét százaléknál járunk, és ha azt is hozzávesszük, hogy az uniós csatlakozásnál is be kellett fizetnünk egy százalékot, akkor az már 13 százalék. Szóval 13 százalék plusz terhet viselünk, ami amellett, hogy horibilis érték, még azt is jelenti, hogy nincs meg az emberek tőkejövedelme. Mi meg nem vagyunk tőkések, tehát a bérjövedelemből kellene, hogy ezt kitermeljük, de nyilván ez a keresők jövedelméből lehetetlen, ezért vagyonfeléléssel történik ennek a fenntartása. Így veszítjük el a maradék ingatlanvagyonunkat. Magyarország vagyonállományának a kilúgozása folyik és folyamatos elfogyása, mindaddig, amíg lehetséges, aztán jön a végleges összeomlás. Lényegében az összeomlás attól függ, hogy ki mikor omlaszt, ha van egy instabil szerkezet, akkor, ha valaki hozzányúl, az öszszeomlik. Ezt mikor lökik meg? Amikor érdekükben áll. Mikor áll érdekükben? Amikor nem lehet kihozni innen jövedelmet. Most még lehet kiszivattyúzni jövedelmet, ez még folyik, aztán egyszer csak ránk omlik a rendszer, mert gyakorlatilag nem lesz érdemes a szivattyút működtetni. Magyarországnak nagyon sürgős, hogy valamit kitaláljon ezen folyamatokkal szemben! Nyilván van egy védekezési mód, ennek ellenére minél többet nyilvánosságra kellene hozni, mert a pénzügyeinket nem szemérmesen titkolni kell, hanem a lehető legnyíltabban kezelni, és elmagyarázni a magyar lakosságnak és a világnak is, hogy ez a pénzügyi állapot tarthatatlan. Ez a módszer nem felépít, hanem tönkre tesz. Ez a pénzügyi mechanizmus nem is nálunk él, hanem több országban is. Mondjuk ez Ausztriának is teher, de nem akkora, mert ott a jövedelem behozatal és kivitel nagyjából kielégíti egymást, tehát nincs ez a vagyonfelélés, de ennek ellenére a mechanizmus hasonló. Az EU le van fékezve, nemhogy nem fejlődik, hanem le is van maradva. Jól érezni a depressziós lelkületet, ami végig vonul egész Európán. Mi a helyzet az euróval? Kinek az érdekét képviseli a bevezetése? Az Európai Unióban kialakult egy gyakorlat, hogy be kell vezetni politikai döntéssel a közös pénzt, ez nem az euró bevezetésével, hanem az egyes országok helyi pénzének való felszámolásával következik be. Az euró bevezetése egy hamis érvelés. Az euró be van vezetve. Bemegyek a bankba, kérek eurót, kapok eurót, szerződhetek

15 Magyar Jelen A hét beszélgetése 15 euróba, beválthatom a forintom euróra, tehát nem arról van szó, hogy nincs euró és be kell vezetni, hanem arról, hogy a forintot ki kell vezetni, azaz, hogy ne legyen forint, nem az, hogy legyen euró, mert van. Ha azt mondanák a propagandában, hogy mikor fogjuk végre megszűntetni a forintot, az roszszul, hangzik, azért mondják azt, hogy mikor fogjuk bevezetni az eurót. Ilyen értelemben ez a közös pénz azt jelenti, szüntessük meg a nemzeti valutákat. Ez esetben jelenik meg az euró mint egységes fizetőeszköznek a bevezetése, olyan értelemben, hogy kötelezővé tétele, úgy mondják, hogy egy egységes valutaövezet létrehozása. Az Európai Unió azt hirdeti, ha létrehozzuk ezt az egységes valutaövezetet, akkor mindenkinek jó lesz, mert akkor jobban élünk, de a statisztikák, és a mérések mást mutatnak: azt, hogy ahol bevezették az eurót és megszűntették a helyi pénzt, ott a fejlődés lelassult. Olyan országokban, ahol nem vezették be, és megmaradt a helyi pénzt, ott gyorsabb a fejlődés, és az is megállapítható, hogy amíg léteztek a helyi pénzek (líra, márka stb.), addig azokban az országokban is gyorsabb volt a fejlődés. Az euró használata igazándiból lefékezte a fejlődést, és az Európai Unió egyes régiói között nemhogy csökkentette, hanem növelte a különbséget. Amelyik periféria volt, az még inkább periféria lett, amelyik centrum volt, az még inkább centrum lett, tehát ez azt jelenti, hogy nem konvergencia, hanem divergencia ment végbe. Gyakorlatilag, ha mi azt mondjuk, mi azt mondjuk, hogy azért vezetjük be az eurót, hogy felzárkózzunk, és jobban éljünk, akkor a pont az ellenkezője következik be, lemaradunk. Ez érzékelhető a GDP-n is? Igen. Jó példa, hogy 1980 és 1990 között a magyar GDP 8 százalékot nőtt a tíz év alatt. Aztán nem nőtt semmit. Ebben az időszakban Malajziának a GDPje meghúszszorozódott. Dél-Koreában is tizenhatszorosára nőtt, nekünk meg stagnált. Az ázsiai országok a hátrányos pozícióból gyors fejlődéssel, vezető országok közé nőtték ki magukat. Mindenhol ázsiai termékekkel találkozunk, ha bemegyünk a boltba, olyan ázsiai országokból kerülnek ki ezek a termékek, amelyekben 20 év még gyár sem létezett. A gazdasági miniszterünk arra büszke, hogy Dunaújvárosban is megjelent egy dél-koreai gumigyár, miközben Magyarországnak volt olyan gumiabroncs gyára, amely olyan olajfúró tömlőket gyártott, ami az egész világban elismert volt. Ez a gyár viszont megszűnt. Ma ott tartunk, hogy amit tudtunk, felszámoltunk, és örülünk, ha egy ázsiai olcsón foglalkoztat minket. Magyarország a monetáris rendszerével tönkretette a pénzügyi helyzetet, felszámolta az ipari-gazdasági tudást, ami évek alatt felhalmozódott. Így Ázsia felépült, Magyarország leépült. Nekünk is lenne fejlődési lehetőségünk csak a módszereinken változtatni kellene. Ázsia azt teszi, hogy a termékeket a saját pénzén állítja elő, és ami devizát az exportért kap, azt jól fekteti be. Ott az állam nem pénzügyi spekulációra használja a devizát, ráadásul a saját maguk által kibocsájtott pénzt oly mértékben és mennyiségben állítják elő és használják fel, hogy az egyes vállalatok és vállalkozások között megfelelő közvetítő eszköz funkciót betöltsön, így tudnak dolgozni. Így a belső pénzen előállított termék az exportban külső pénzben hasznosul, de így a külső pénzt nem kell használni a belső pénzhez, csak részben. Például Kína rendelkezik szinte minden szükséges ásványi anyaggal és bányákkal, feldolgozó iparral. Lényegében az exportra előállított termékét belülről elő tudja állítani, ezt mind belső pénzzel állítja elő, ugyanakkor dollárt eurót vagy jent kap érte. Ezt a devizát fel tudja használni arra, hogy külföldön finanszírozni tudja a termelését, és a devizán kiépíti a kereskedelmi pozícióit. Befekteti értelmesen a devizát, így is marad felesleges, amiből például az amerikai államot is finanszírozza, amelyből az következik, hogy az amerikai állampolgárnak szüksége van a kínai termékre. Kialakul a mi szempontunkból egy furcsa üzleti kör. Magyarország is felszámolta a maga termelését: importálunk mindent, amit elfogyasztunk, de ennek fejében eladósodunk, mert csak hitellel tudjuk ezt kifizetni. Bizonyos értelemben Ázsiával szemben Amerika és Európa - és ezen belül Magyarország - is eladósodik és leépül. Tehát azokat a cirkulációkat, amelyek ma működnek meg kell fordítanunk. Hogyan lehet ezt kivitelezni? Lényegében abból kell kiindulni, hogy a Magyarországon előállított termékekbe beépül a magyar kultúra és a magyar tudás. Ehhez viszont belföldön magyar pénzre van szükség, amit nem a külföldről érkező dollárhoz viszonyítva bocsájtok ki annyit amennyi a dollárból jött, hanem annyit amennyi a belföldi tereméséhez kell, úgy ahogy Ázsiában csinálják. Termelési programokat kell beindítani, belföldi pénzzel finanszírozni, hogy az folyamatosan működhessen, és az ebből származó export ellenében befolyó deviza nem adósság, hanem saját tulajdon, de mivel saját pénzzel tudjuk előállítani a terméket, azt a devizát nem kell ráköltenünk fogyasztásra. Részben felhasználhatjuk az adósság csökkentésére vagy valamilyen más fejlesztésre, beruházásra. Ilyen értelemben Magyarország saját pénz kibocsájtásával, saját termeléssel, olyan termékekkel, amely exportra érdemes, tud kibontakozni ebből az adósságcsapdából. Mivel olyanok az ország adottságai, hogy jósszínvonalú élelmiszereket tud előállítani, ezért erre kellene koncentrálni. Élelmiszer, élelmiszer marketing, külföldi marketing és jelentős élelmiszer produktum belföldi pénzzel, ennek minden része hazai termék lehet. Az élelmiszeriparban kevés importtal sok hazai terméket lehet előállítani és ma korlátlan piacunk ígérkezik e téren. Észveszejtő tempóban ki kellene építeni a lepusztított élelmiszer gazdaságot és az orosz, illetve a nyugati piac felé jó minőségű élelmiszerrel megjelenni. Evvel a vidéknek esélyt adnánk, a mezőgazdaságnak bevétele lenne, és a városi ipari embernek is lenne munkája. Lényegében nem csak ez az egyetlen iparág, ez egy lehetőség a sok közül. Hamis állítás az, hogy a piac önmagát szabályozza, hamis dolog a munkaerőt árunak tekinteni, de igaz az, hogy az emberi társadalomban van ipari termelési művészi kultúra, és igaz az, hogy ez a kultúra beépül a termékekbe, és ha elegendően sok kultúrát építünk be a termékbe, akkor azt teszi moderné, és élen jár a fejlődés terén, vagy nagyon igényes színvonalas lesz. Ez azt jelenti, hogy termékbe beépült kultúrát kell növelni, azáltal sokkal értékesebbé válik. Ezt viszont úgy lehet növelni, ha megfinanszírozom azt a munkát, amivel ez a kultúra megnyilvánul. A falusi turizmus is akkor növekszik, ha van megfelelő kultúrája. Ugyan, el lehet menni egy őserdei sétára is, de az speciel egy mai magyar faluban, aligha várható, hogy visszaáll az őserdő, és oda zarándokolnak az emberek. Az viszont várható, hogy ha megfelelő kultúra van, akkor azért oda mennek, és a turizmus működik. Az idegen tőke nem fogja megtalálni a magyar lehetőséget, nem is érdekli. Az idegen tőke nem megy a perifériára, hogy az embereket ott boldogítsa. Az idegen tőke azért jön, hogy minél többet elvihessen. Milyen lehetőség nyílik a jelenlegi bankrendszer és pénzrendszer átalakítására? - Először is vissza kell szereznünk a monetáris rendszer feletti állami kontrollt! Igazándiból úgy kell fogalmazni, hogy a monetáris rendszer az elsődleges, a primer, a szekunder pedig a fiskális rendszer. A pénzügyi mechanizmus működésétől függ az én jövedelmem, termelő képességem és ettől függ az adófizető képességem, az én adófizető képességemtől függ a költségvetés egyensúlya. Ha a monetáris rendszer rossz, azt nem lehet a fiskális rendszerrel megjavítani, mert az egy függő változó. A független változó, az a monetáris rendszer. Ezt úgyis fel lehet fogni, hogy mint transzformátornál van a primer és szekunder tekercs: ha a primer tekercsben megfelelő mennyiségű áram halad, akkor megfelelő mennyiségű áram jön létre, és ez megfelelő áramot generál a szekunder tekercsbe, és ha valami nem jól működik a szekunder tekercsben, nem tudom úgy megjavítani, hogy a szekunder tekercsbe a folyamatokat ne változtatnám meg. Magyarországon ma a primer folyamatok feletti uralmat kell visszavenni! Ez pedig a monetáris rendszer, és ha a monetáris rendszer feladta, akkor feladhatja az ország a jelenét és a jövőjét. Egyébként ez a történelemben rendkívül jól megnyilvánult többször is. Most is egy abszurd drámának vagyunk a részesei. Ilyen dráma volt a XIII. század második felében és akkor jött a tatárjárás. Ilyen volt Mátyás király után és akkor jött a Mohácsi vész, ilyen volt Buda visszafoglalása utáni korszak és akkor jött a Rákóczi szabadságharc, ilyen volt a reformkor és akkor jött a 48-as forradalom. Ezek a feszültségek mindig a pénzügyi ellehetetlenüléssel vannak összefüggésben. A bank-hálózatot valóban újra kellene szervezni. Ez egy lehetőség, és soha nem volt erre ilyen jó alkalom. Ez azért van, mert a modern technika fejlődése lehetővé teszi. Korábban a pénz nemes fémmel volt fedezve, ma ez nincs, ma csak az állami kötelezettségvállalás van, ami a fedezetet jelenti. Ma már ez sem teljesen, hanem az Európai Unió, az euró a fedezete a forintnak. Egy a lényeg, hogy a pénz úgy jön létre, hogy a bankok hiteleznek: nálunk keveset. Viszont a bankok elvileg többet is hitelezhetnének, de nem teszik, hiszen van itt egy kölcsönhatás. Minek hitelezzenek, ha nincs tevékenység, az ember meg erre azt mondja, nincs pénzem ezért nincs tevékenység. Ez egy olyan helyzet, amiből ki kell törni! Korábban is egymás között, a bankon kívül oldották meg az ilyen helyzeteket váltókkal. Ez a fajta bankon kívüli elszámolási technika sokkal egyszerűbben megoldható, hiszen nem egyszerűen cédulákat kell írni, hanem elektronikusan ez nyilvántartható és rendezhető. Elektronikus klíring eltároló ház könnyedén felállítható, a valódi pénzt transzferálni elektronikusan könnyen lehet, de így egyéb kötelezettséget is könnyen lehet transzferálni. Ha az állam mögé áll, mint egyfajta tekintélyt, biztonságot sugárzó, úgynevezett végső hitelező, akkor technikailag nagyon könnyen létre lehet hozni ezeket az elszámolási formákat. Így cégek, emberek egymás között gazdasági tevékenységet kifejthetnek, mert fizetőeszközhöz jutnak azzal, hogy dolgoznak. Én dolgoztam, te fizettél egy kötelezvénnyel, azt pedig a klíringben nyilván tartják, ennek a kötelezvénynek a terhére én máshol tudok vásárolni. Gyakorlatilag így a bankrendszeren kívül is létre lehet hozni a fizetőeszközt és ez a fizetőeszköz az embereket munkához juttatja. És, ha ezt a fizetőeszközt különböző tulajdonságokkal felruházom, vagy katalizálja, vagy fékezi a munkát. Ha mondjuk nagy kamatot ígérek, akkor nem akarom elkölteni, hanem tárolom, de nekem nem ez a célom. Ezért negatív kamatot számítok fel hozzá, és ebből kedvezően egy olyan fizetőeszközt hozok létre, ami a munka serkentésére ösztönöz. Tehát ez a példa bizonyítja, hogy olyan típusú pénzre is lehetőség van, amely az emberek munkáját serkenti, nem pedig fékezi. Ebből adódóan, ha az állam egy ilyen rendszer mögé áll, akkor azokban a deprimált övezetekben, ahol nagy a nyomor, ott is lehetne munkát adni. Ennek kivitelezése nem csak elvi lehetőség, számos esetben találunk a történelemből vonatkozóan példát. Amikor a magyar kormány 1848 ban felállt, nem volt pénze. Honnan lett volna pénze? Akkor az emberek öszszeadtak nemesfém fedezetet, bejegyezték a bankba, és a fedezett mellett pénzt bocsájtottak ki, és ebből felszerelték a katonákat, tehát ez a fizetőeszköz eredményhez vezetett. Ezek a fizetőeszközök a technikának köszönhetően bármilyen formában megjelenhetnének (chipkártyán, egyéb elektronikus hordozón), és rendkívüli erővel teremthetnének munkát. Könynyen lehetne szervezni regionális szövetkezeteket, kistérségi szövetkezeteket és ezeken a szövetkezeteken belül el lehetne számolni akár saját kártyával is, mert miért használnának bankkártyát az egymástól vásárolt termék cseréjéhez, hiszen a bankkártyás vásárlás megjárja Amerikát, így meg csak a helyi szövetkezetet járná meg. Ehhez egyedül politikai akarat szükséges. Az a baj, hogy nincs ma olyan politikai párt a hatalom közelében, amelyik komolyan gondolná a nemzet valódi szolgálatát. Pénzügyminiszterként úgynevezett komplementer pénzelszámoló rendszert állítanék fel. Ez a rendszervásárlásra is ösztönöz, hiszen többféle pénzből lehetne vásárolni. A külföldi terméket euróért, a hazai csirkét viszont helyi szövetkezet által kibocsátott forintért vennék, és egyből kiegyenlítődés lenne, hiszen a helyi pénzből lenne több. Így egyensúlyba kerülne a fogyasztás. Mindenképpen van arra lehetőség, hogy az embereket szolgáló pénzügyi rendszert állítsunk fel.

16 16 Magyar Jelen Gondolom sokan kérdezték már tőletek, de mivel nem egy szokványos névről van szó meg kell kérdeznem, mit is jelent pontosan a Dalriada elnevezés? A Dalriada hősi éneket, csatadalt jelent, de például egyes kutatók szerint, ősi nyelvünkben riadó dalként szerepelt. A mostani lemezetek megjelenése előtt még Echo of Dalriada néven szerepeltetek. Mi az oka, hogy lekerült az előtag a Dalriada elől? Amikor elindult a zenekar és kitaláltuk a Dalriada nevet, későn vettük észre, hogy ezen a néven már szerepel egy ausztrál zenekar, és akkor, mivel nem akartunk ebből problémát, lettünk Echo of Dalriada, ami annyit tesz mint a csatadal visszhangja. Viszont azóta kiderült, hogy ez nem fog gondot okozni, ezért leegyszerűsítettük a nevünket. Mivel mégiscsak egy ősi szavunk a Dalriada, megérdemli, hogy angol előtag nélkül használjuk. Titeket általában bekategorizálnak, az Európa szerte most nagyon népszerű Folk Metál stílusba. Egyetértetek ezzel a besorolással? Hát végül is igen, mi egy, a népzenét a Metállal ötvöző zenekar vagyunk,de attól függetlenül,hogy tiszteljük, becsüljük és szeretjük a stílus főleg skandináviai képviselőit, mégsem teljesen ugyanazt csináljuk mint ők. Azzal, hogy a magyar népzenei kincset használjuk fel a dalainkhoz, egy nagyon eredeti stílust sikerült kialakítanunk. Az időpont, amikor megcsináltuk ezt a zenekart, éppen egybe esett a Folk Metál Európai felfutásával, de nem az újdonságra való zenei kielégülés és az eladhatóság miatt lett ilyen a zenénk, hanem egyszerűen ezt hozták a gyökereink. Feldolgoztátok Arany János örökbecsű balladáját, a Walesi bárdokat. A nemzeti közönség is erre figyelt fel először a munkásságotokból. Igen, ez annyira jól sikerült és a közönség is olyan jól fogadta, hogy nagy felbuzdulásunkban megcsináltuk a Szondi Két Apródját is. Igény nincs rá, mégis negyedik a listán Nem lehet nem észrevenni, hogy valami nagyon megváltozott a magyar zenei életben. A már régóta a nemzeti érzésnek utat taposó zenekarok mögé megérkezett az erősítés, a nemzeti érzés szépen lassan meghatározóvá vált sok együttesnél, akik fontosnak tartják, hogy a magyarság történelmét, hiedelemvilágát tárják a közönség elé. Közéjük tartozik a soproni Dalriada együttes is akik, éveken át tartó aprólékos munkával kivívták maguknak a rockzenei közönség mellett most már bátran mondhatjuk, hogy a nemzeti tábor figyelmét is. A Binder Laura (ének), Ficzek András (gitár, ének), Németh-Szabó Mátyás (gitár), Kurz András (billentyű), Rieckmann Tadeusz (dob),varga György (basszus) felállású csapat vezetőjével, Ficzek Andrással beszélgettünk most megjelenő új lemezük kapcsán. Folytatjátok tovább az Arany János feldolgozásokat? Hisz most már ezt szinte kötelezően elvárják tőletek. Annyira szeretjük Arany Jánost, hogy előbb utóbb most már csinálunk egy Arany lemezt is, ami reméljük arany lemez is lesz. Jó szóvicc. A magyar irodalomnak elég sok feldolgozásra váró kincse van. Más íróktól, költőktől is terveztek feldolgozásokat? Mástól nem szeretnénk feldolgozni, nem azért, mert azok nem lennének megfelelőek,vagy rosszabbak, hanem mi már anynyira kinéztünk magunknak Arany balladáit, és annyira ráhangolódtunk, hogy ezt a vonalat végig szeretnénk vinni. Március 12-én jelent meg harmadik albumotok Kikelet címmel. Jól vettem észre, hogy az albumaitok elnevezésében egy elég érdekes koncepciót követtek? A hónapok ősi magyar neveit adjuk a lemezeink címeinek, erre amúgy nem is szoktuk külön felhívni a figyelmet, had vegye a közönség észre magától. Arról van szó az elképzelésünkben, hogy a tizenkét hónapot mind végigvesszük, nyilván azért ez egy nagyon nagy munka lesz, de majd meglátjuk, hogy meddig jutunk el. Ezen az albumon is a magyar történelemből merítettétek a témáitok nagy részét, de most egy kicsit más megközelítésben nyúltatok hozzá, mint a korábbi lemezeiteken. A korábbi lemezeken több volt a konkrét cselekmény, amit feldolgoztunk, most inkább érzelmi alapon nyúltunk a magyarság történetéhez, és inkább az utalásokban lehet megtalálni a történelmi alakokat és cselekményeket. A témáitokban törekedtek arra,hogy visszarepítsétek a közönséget az időben. Ezt mennyire támogatjátok meg esetleg nem modern hangszerek szerepeltetésével? A furulyát eddig is használtuk,de az új lemezünkön szerepel egy népzenész barátunk, aki hegedül négy számban. Szeretnénk, ha majd koncerteken is tudnánk szerepeltetni, de ez egyelőre nehezen megoldható. Az új lemezetekkel kapcsolatban van egy meglepő adatotok, ami nagy reményt adhat az elkövetkezőkben, és azt jelzi, hogy jönnek felszínre a magyar közönség eddig mesterségesen elfojtott igényei a tartalmas zenei produkciókra. Az új lemez megjelenése első hetében, rögtön a Mahasz lista negyedik helyére került, ami számunkra is nagy meglepetés volt, de az mindenesetre jól látszik, hogy a zenei életben mostanában kezd kibújni az a bizonyos szellem a palackból és a közönség egy nagy része most már kikerült a zenei manipulátorok hatása alól. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a mi és más velünk egy cipőben járó együttesek számait mostantól már játszani fogják a kézzel vezérelt rádiók és televíziók. Mindig elmondják a sablonszöveget, hogy erre nincs igény, és ez sokáig szerintünk még nem is fog változni, viszont ahogy a magyar közélet, úgy e zenei világ is párhuzamosan kezdett el működni mostanában, és az úgynevezett fősodorbeli könnyűzenei stílusokat már régen utolérte, sőt egyes esetekben már le is előzte a média nagy része által nem támogatott, kellemetlennek tartott párhuzamos zenei kultúra. A nemzeti tábor nagy része a tavalyi Magyar Szigeten látott és hallott titeket először. Milyen tapasztalatotok volt, hiszen azért itt egy olyan réteggel találkozhattatok, akik eddig nem feltétlenül tartoztak a törzsközönségetekhez. Egy-két másik koncerttel együtt az volt a tavalyi évünk csúcspontja. Nagyon örültünk a lehetőségnek, és annak ellenére, hogy a fellépés előtt igen kevesen ismertek ott minket ebből a közönségből, egy hihetetlen jó bulit sikerült adnunk, amin mi is remekül éreztük magunkat és ahogy néztem a közönség is. Teljesen megdöbbentünk a koncert utáni fogadtatáson is,hisz az nem volt eddig megszokott, hogy éves családanyák, családapák olyan szeretettel jöttek oda hozzánk, mintha nem is tudom kik lennénk. Azóta több nemzeti rendezvényen feltűntetek. Tehát akkor lehet számítani arra, hogy a nemzeti tábor folyamatosan láthat titeket a rendezvényein? Igen, azóta voltunk már több ilyen típusú rendezvényen, és idén már elég sok ilyen meghívásunk van, többször leszünk együtt például a Kárpátiával is, de persze idén is leszünk a Magyar Szigeten, amire egy külön színpadi képpel készülünk. Az elszakított területeken is elég sok koncertet adtok. Kárpátalja kivételével már minden elszakított részt többször végigjártunk, és külön figyelmet fordítunk arra, hogy minél gyakrabban mehessünk, hiszen semmi sem pótolhatja azt az érzést, amikor például a székely közönséggel órákat beszélgetünk még a koncert után. A nagyvilágban mi a helyzet a fellépésekkel, érkeznek már a meghívások? Eddig volt már pár meghívásunk európai koncertekre, de idén nagyon érdekes meghívásokat kaptunk, többek között Panamából és Japánból. Most folynak a tárgyalások, nagyon szeretnénk, ha összejönne, hisz azért nem mindennaposak a magyar zenekarok életében az ilyen megkeresések. Zagyva Gy. Gyula Előfizetési akció Most érdemes előfizetni a Magyar Jelenre! Ha negyedévre fizet elő, akkor 1 számot, ha félévre, akkor 2 számot, ha egy évre, akkor 4 számot most INGYEN kap! Előfizetés rózsaszín csekken a Magyar Jelen, 1399 Budapest Pf. 701/657-es postacímen lehetséges.