Milyen lesz a budai vár 2026-ban?

Átírás

1 2014 december 02. Flag 0 Értékelés kiválasztása értékelve Mérték Még nincs 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Szükség van-e a királyi palota száz évvel ezelőtti fénykorát és hangulatát felidéző teremsorok korhű helyreállítására? Mennyire lehet hiteles a munka, ha még színes felvételek sem maradtak fenn? ezekre a kérdésekre is keresik a választ a budai felújításával foglalkozó, most alakult Hauszmann-bizottság tagjai. 1. oldal (összes: 5)

2 Klösz György fotója 1898 körül, a palota bővítése előtt készült (fotó: Fortepan) Ami előttünk áll, egy nagy kaland, felelősséggel megterhelt szellemi és intellektuális kaland fogalmazott Orbán Viktor a budai Várnegyed rekonstrukciójának segítésére létrehozott Hauszmannbizottság alakuló ülésén november 14-én. A többek között Zoboki Gábor, Schneller István és Potzner Ferenc építészekből, Hermann Róbert hadtörténészből, Saly Noémi ostörténészből és Rostás Péter művészettörténészből, valamint a társszakmák képviselőiből álló testület a kormányfő szerint afféle haditanács, ahol megvitatják, miként lehet nemzeti összefogással visszafoglalni a budai at. A budai, ezen belül a királyi palota felújítása a következő évek legfontosabb állami vállalkozása lesz. A feladat elvégzésére a miniszterelnök által kitűzött tíz esztendő szűknek tűnik, igaz, L. Simon László államtitkár, a felújítás kormányzati felelőse később húsz évről beszélt. Ám aki azt gondolja, hogy a 2026-os, netán a 2034-es parlamenti választások idején ugyanazt a palotát fogja látni, amelyet 1905-ben Hauszmann Alajos átadott Ferenc Józsefnek, téved. Az 1949 és 1985 közötti átalakítás olyan mértékű volt, hogy az épület eredeti állapotának helyreállítása szinte lehetetlen; például a bejáratai sem ott voltak, ahol most vannak. Az Oroszlános udvarból nyílt a palota barokk korból származó két főbejárata, de ezeket 1960 körül felszámolták, mint ahogyan az ezeken át megközelíthető diplomatalépcsőt és királylépcsőt is. Az egykori épületkomplexum méltóságát többek között a diadalkapuk sora adta. Ezek egy részét szintén felszámolták állítja Rostás Péter, a Hauszmann-bizottság tagja, a palotában működő Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese. Szerinte az a legnehezebb kérdés, hogy mi legyen a palota Duna felőli épülettömbjeivel. Itt olyan mértékű volt a beavatkozás, hogy gyakorlatilag az egészet le kellene bontani ahhoz, hogy az eredeti állapotot vissza lehessen állítani. A palota rekonstrukciójának voltak már előzményei: a Középülettervező Zrt. (Közti) 2010-ben és 2012-ben is készített fejlesztési koncepciót. A munkák irányítója, Potzner Ferenc építész, a Közti vezető tervezője a Sándor-palota újjáépítésének tervezője azt állítja: a trónterem a palota egyetlen tere, melynek falai és mennyezete is az eredeti méretben maradt meg, így hitelesen helyre lehet állítani. Igaz, az ez utóbbit körülvevő térsor már merőben új, így ez utóbbit előbb helyre kellene 2. oldal (összes: 5)

3 állítani ahhoz, hogy a trónterem díszítésének rekonstrukciójára sor kerülhessen. A palota Duna felőli épületszárnyait ma a Magyar Nemzeti Galéria használja, ezen belül A, B, C és D épületekről beszélünk. Régen ezeket egymásba lehetett nyitni, háromszáz méter hosszan végig lehetett sétálni a reprezentációs termeken megfontolandó lenne a helyreállításuk. Potzner pártolná, ha a B épületszárny báltermét újjáépítenék, hiszen Budapestnek ma nincs állami reprezentációra alkalmas ilyen helyisége, ezért jobb híján az MTA Országház utcai épülettömbjében található kongresszusi terem használható erre a célra. Ha a Sándor-palota felől tekintünk a királyi palotára, az első épület valaha fontos fogadótér volt: most az épület lényegében elfordul az érkezőtől. A palotának az az épületszárnya, amelyben a rendszerváltás után a Ludwig Múzeum kapott helyett, a Kádár-korszakban Munkásmozgalmi Múzeumként működött. Az épületszárnyat akkor toldották meg nyugat felé, amikor a múzeumot alakították ki Potzner Ferenc szerint vissza kellene állítani az eredeti állapotot. De a déli rondella vagy a buzogánytorony sem létezett Hauszmann korában a jelenlegi formájában. A palota újjáépítésére is hatással lehetnek az ötvenes években feltárt középkori romok és az azok alapján épített rekonstrukciók. A Budapesti Történeti Múzeum mely a palotában lévő intézmények közül egyedüliként az épületben maradhat a középkori romokon helyezkedik el. De nem csak ennek köszönheti a maradást, hanem annak is, hogy a helyreállítás után is szükség lesz az épületben egy múzeumra. A költözésre ó Országos Széchényi Könyvtár épületében a két belső udvart beton raktártömbbel építették be, ezek esetleges kibontása sem lesz kis feladat. Még nagyobb fejtörést okoz majd a belső terek helyreállítása. Ma a palota és környezete, méltatlan módon, csupán fesztiválok díszlete. Aki külföldről érkezik és meg akarja nézni a királyi at, nem talál egyetlen enteriőrt sem. Ez tarthatatlan magyarázza Potzner Ferenc, miért fontos a történelmi belső terekből legalább néhányat helyreállítani. Leírások, archív adatok, fényképek segítségével lehetne rekonstruálni a palota termeit, de nem maradt fenn egyetlen színes fotó sem. Rosszabb helyzetben vagyunk, mint Németország, ahol ben Hitler a bombázások előtt végigfotóztatta az ország minden műemlékét, az összes kastélyt mondja Rostás Péter. A budai palota termeiről azonban csak fekete-fehér felvételek készültek. Leírások ugyan vannak, de ha azt olvassuk valamiről, hogy diószínű, nem mindegy, hogy világos vagy sötét dióról van-e szó állítja a szakember. Nincsenek meg a palota egykori berendezési tárgyai sem. Sokáig azt gondolták, hogy a berendezés elpusztult, ám amikor Rostás Péter 2013-ban Farbaky Péterrel megrendezte a Királyi palota a kultúra a című kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, rájött, hogy nem így van. Akkor derült ki, hogy a palota berendezésének nagy részét széthordták. Időről időre aukciókon tűnnek föl darabok, magánembereknél, kiszámíthatatlan helyeken látjuk őket. Azt gyanítjuk, hogy kormányzati reprezentációs helyeken, hivatalokban, követségeken is lehet belőlük néhány, esetleg felismerhetetlen állapotban veti fel Rostás, hogy a berendezés egyes darabjait még talán össze is lehetne szedni. A bizottság több tagja szerint megelőző építkezésekkel kell kikísérletezni, meddig lehet elmenni a palotarekonstrukcióval. Erre kiváló lehetőség lenne a Budapesti Történeti Múzeumban a főbejárattal szemközti épületrész diadalívének és ablaksorának (mely valaha a főbejárat tükörképe volt), valamint a diadalkapu mögött, az emeleti szinten lévő Szent István-teremnek a helyreállítása, hiszen ehhez rendelkezésre áll a dokumentáció. A javaslatok között szerepel a testőrségi épület és a lovarda újjáépítése. Sokan ma is érthetetlennek tartják, miért bontották el a Szent György tér nyugati oldalán 1971-ben az egykori udvarlaki őrség épületét, s miért tüntették el a lovardaépületet, mely a Csikós udvarban, a pár éve félbehagyott, ma ismét épülő mélygarázs fölötti területen helyezkedett el. De felhasználhatók azok a tapasztalatok is, amelyekre tavaly tettek szert a szakemberek a palotatörténeti kiállítás létrehozásakor, amikor is elkészült két falburkolatrekonstrukció. Ezekből lehet levonni olyan következtetéseket, hogy milyen fokú dokumentáltság mellett lehet hitelesen rekonstruálni enteriőröket. A bizottság egyébként az egész Várnegyed újragondolásával foglalkozik. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos igazgatóhelyettese fontosnak tartja, hogy a Várnegyed épületei megfelelő funkciót kapjanak. Nem arra kell törekedni, hogy a hetven évvel ezelőtti időket az épülethasználatban visszahozzuk ezt a megváltozott közlekedési viszonyok sem tennék lehetővé, és az elmúlt évtizedek régészeti feltárásai is több helyszín szerepének újragondolására ösztönöznek. 3. oldal (összes: 5)

4 Hermann nem támogatná a Honvéd Főparancsnokság épületének újjáépítését, hiszen a hatalmas tömb agyonnyomná a Sándor-palota látványát, viszont megfontolandónak tartaná, hogy huszármúzeumot alakítsanak ki benne. Történészként szívügye a Táncsics-börtönként emlegetett épület sorsa, melyet szerinte Kossuthbörtönnek kellene inkább hívni, hiszen Kossuth több mint három évet ült ott. Az épület alatt fontos régészeti leletek lehetnek, így a középkori királyi palota maradványai a feltárás a következő időszak feladata. Ezt követően Hermann szerint nem 1848-as, inkább a XIX. századi polgári átalakulást dokumentáló vagy a forradalom és szabadságharc utáni megtorlásoknak emléket állító múzeum lehetne az épületben, melyben 1849-től folyamatosak voltak a kivégzések. Javaslatot fog tenni az egykori Kapisztrán téri régi helyőrségi templom részbeni helyreállítására is, melyből csak a Magdolna-torony maradt meg. Ez az épület is az 1945 utáni politikai döntések áldozata lett, hiszen úgy bontották le, hogy csak minimális sérülés volt rajta. Hermann Róbert szerint részleges, jelképes visszaépítésével központi magyar katonai emlékhely lehetne benne. Ybl kezdte, Hauszmann befejezte A 124 évvel ezelőtt kezdődött palotaépítést szintén tekintélyes tanácsadó testület segítette, sőt akkor is a Várkert bazár volt a főpróba, és utána következett az előadás. A Várbazár megépítése után 1883-ban Ferenc József magához rendelte Ybl Miklóst, hogy a palota bővítéséről egyeztessen vele. Az építész a trónörökös pár számára meg is tervezte a krisztinaosi palotaszárnyat, ám Rudolf rejtélyes 1889-es öngyilkossága miatt az építkezés csak Ybl halála után kapott új lendületet. Hauszmann Alajos irányításával Európa egyik legszebb királyi palotáját építették fel 1905-re, Hédery Károly miniszterelnöknek pedig arra is volt gondja, hogy könyvet írasson Hauszmann-nal a újjáépítéséről. Innen tudjuk, hogy az építkezésre fordított 15 év alatt nemcsak a berendezés és a falakat díszítő festmények készültek el, de határidőre megérkezett az ezüst étkészlet is. 4. oldal (összes: 5)

5 Halász Csilla - Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését! Köszönettel és barátsággal! Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 5. oldal (összes: 5)