ERDÉSZETI LAPO K. Szerkesztőség é s kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Hold-ntcia, 21.szám, II. emelet. Az erde i feny ő csemeté k tűhullatásáról.

Átírás

1 ERDÉSZETI LAPO K AZ ORSZÁGO S ERDÉSZET I EGYESÜLE T K Ö Z L Ö N Y E. Kiadó : Az Országos Erdészeti-Egyesület. Szerkesztő: Bedő Albert. Megjelenik m i n d e n hónapban. Huszonnegyedik évfolyam. II. füzet Februárhó. Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti-Egyesület azon alapító tagjai, kik legalább 15 0 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi tagsági dij fejében, ingyen kapják. Oly alapító tagok, kik 15 0 írtnál kevesebbet alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják. Szerkesztőség é s kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Hold-ntcia, 21.szám, II. emelet. A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek. Az erde i feny ő csemeté k tűhullatásáról. Irta: Belházy Jenő, m. kir. erdötitkár. Mióta a nagyméltóságú földmivelési ministerium jónak látta elrendelni, hogy a kopár erdőterületek hefásitására az állami csemetekertekben egy hatod részig erdei fenyő csemeték neveltessenek, e fanem sokkal nagyobb fontosságot nyert hazánkban, mint a minővel eddig birt s az erdőtenyésztéssel foglalkozó szakembereknek ugyszólva kötelességévé vált megismerkedni azon feltételekkel, melyektől a megtelepítés sikere függ. E feltételek között kétségkívül legelső sorban az a kérdés érdemel figyelmet, hogy minő okokból származik az erdei fenyő csemetéknek az a gyakran jelentkező betegsége, melyet tűhullatás (Schütte) néven ismerünk, s miként lehet az ellen sikeresen küzdeni. A kérdés ugyan még nincs teljesen tisztázva, de ugy hiszem, az eltérő nézetek ismerete is hasznos lehet, meg- EKDÉSZETI LAPOK. Q

2 1 íó kisértem tehát röviden összefoglalni azokat a főbb megfigyeléseket, melyek e tekintetben nyilvánosságra jutottak. A hol az erdei fenyővel eddig nagyobb erdősítések eszközöltettek, azt tapasztalták, hogy a fiatal csemeték tűi tavaszszal gyakran rövid idő alatt megbarnulnak és lehullanak, ép ugy, miként nyárban, fölötte száraz időjárás alkalmával, más növényekkel is megtörténni szokott. Az erdei fenyő csemeték e tűhullatás néven ismeretes betegsége addig, mig az erdei fenyvesek szállalás utján használtattak ki és természetes uton, magfák visszahagyása által újíttattak fel, nem volt észlelhető. Azóta ellenben, mióta az erdei fenyő-erdőkben is tarvágások alkalmaztatnak, s a vágások mesterséges vetés által erdősittetnek be vagy ültetés által újíttatnak fel, s az ehez szükséges csemeték külön csemetekertekben neveltetnek, e betegség is mindenütt ismeretes kóros hatásáról, kivéve talán Oroszországot, hol állítólag ez a baja az erdei fenyőnek még nagyon ritkán észleltetett. Bár a tűhullás egyéves erdei fenyő csemetéken is mutatkozott már, mindamellett azt lehet mondani, e betegség vagy jobban mondva tünemény leginkább a 2 4 éves s néha 5 éves csemetéken észlelhető. Magasabb korú csemetéknél ritkán áll be, s ha jelentkezik is, következményei elmaradnak. A tűhullatás mindig csak tavaszszal, rendesen marczius, április és május hónapokban áll be, s nagyobb vagy csekélyebb mértékben mutatkozik a szerint, a mint a csemeték kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb fekvéssel birnak. A tűk rendesen alulról felfelé halnak el, s néha oly rohamosan, hogy a legszebb erdei fenyő ültetések is 2 3 nap alatt egészen megvörösödnek. Egyáltalában azt tapasztalták, hogy az anyafák vagy más fák védelme alatt, tehát

3 zárlatban felnőt t csemeté k e bajba n soh a se m szenvednek, mig a szaba d területeke n áll ó fiata l csemeték, legye n bá r e terület védett, nagyo n i s megviseltetne k általa. Ültetett csemeté k kevésb é szenvedne k e tünemén y által, mint a vetések, valamin t jobba n ellenállána k a bajna k a széle s erős gyökérzet ü csemeték, min t a gyenge, kevésb é kifejlődöt t gyökerekkel bir ó csemetepéldányok. A tűhullatá s mindennem ű talajo n előfordul t már. Leg - inkább észleltetet t azonba n a nedves, azutá n a z erőtlen, silán y homok talajon, s legkevésb é a z erőteljes, mérsékel t száraz - sággal bir ó talajon. Hegyekben e tünemén y ritkábba n tapasztaltatot t min t a lapályon, valamin t tén y a z is, hog y a dél - é s délnyugatna k fekvő oldaloko n mindi g többe t szenvedne k a csemeté k a beteg - ségtől, min t má s fekvésekben, s min t különöse n a z éjszak i oldalokon. A tűhullatá s ne m mutatkozi k minde n évben, s leginkáb b hó nélkül i nedve s hide g telekr e beáll ó s felváltv a jelentkez ő erős fagyokr a szokot t bekövetkezni. Olya n tavaszszal, a melye n marczius é s áprili s hónapokba n a napo k derültségükné l fogv a melegek, a z éjszaká k ellenbe n hidegek, leginkáb b szenvedne k az erde i feny ő csemeté k a tűhullatásba n s neheze n i s jönne k később magukhoz. Tapasztaltatott tovább á a z is, hog y a tűhullatá s csa k foltonként fordul t elő, s hog y azo n plánták, melye álló fá k álta l a napsugara k egyene voltak, e bajtó l rendese n mentv e maradtak. k közelbe n s befolyás a elle n védv e Olyan erde i fenyőültetvénye k továbbá, a melye k téle n át, a tavaszko r beállan i szokot t késő i fagyo k elmultáig, lucz - vagy jegenyefenyő - avag y nyirfagalyakka l volta k befedve, tűliullntásban soh a se m szenvedtek. H a azonba n a galya k 9*

4 tavaszszal meleg napokon és idő előtt eltávolittattak, a csemeték rendesen megsárgultak. Mondják, hogy luczfenyő-csemetékkel vegyitett erdei fenyőcsemeték sokszor e bajtól menten maradtak, mig más helyen ezen körülmények közt is tönkre mentek. Fűtetlen szobában cserepekben telelt csemeték, tavaszszal szabadba kitéve, a tűhullatásban nem szenvedtek, a cserepekben kint telelt csemeték azonban rendesen nem kerülték el a bajt. A mi az erdei fenyőcsemeték ezen betegségének keletkezési okát illeti, az ma még teljes megbízhatósággal kiderítve nincsen, bár az erdők állapotának megvizsgálására utóbbi években kiterjesztett meteorológiai észleletek meglehetős tájékozottságot nyújtottak már ez iránt is. Eddig a következő nézeteknek adatott kifejezés : 1. Néhányan azt gondolták, hogy e betegség a gyökérzet betegeskedésének (gyökérrozsdának, gyöküszökösödésnek vagy a gyökérzet tökéletlen kifejlődésének) a kifolyása; mások ellenben azt hitték, hogy a rendetlen nedvkeringés, az évi farétegnek tél előtti és a túlságos nedvesség folytán beállott tökéletlen megfásulása idézi elő a tűhullatást, mig ismét mások e bajt a rovarok bántalmainak és gombáknak (hysterium pinastri) tulajdonitották. 2. A talajminőséget sem ritkán qualifikálták e tünemény előidéző okának, különösen a nedves, savanyu és erőtlen talajt tartották leginkább olyannak, a mely e betegség előidézője lehet. Sokan a szabad fekvésnek és sokan a nem elegendő világosságnak tulajdonítják a tűhullatást. 3. A szakemberek legnagyobb része azonban az időjárásban keresi valódi okát, s azt állítja, hogy kedvezőtlen, túlságos nedves időjárás, továbbá hirtelen időváltozások, különösen tavaszszal, valamint nedves, hó nélküli telek idézik elő.

5 Különösen a tavaszszal beállani szokott késői fagyoknak tulajdoníttatik az erdei fenyőcsemeték e pusztulása, holott különben köztudomású dolog, hogy fenyőfa-nemeink közül az erdei fenyő, leginkább éjszak felé lévén terjedve, épen a nagy hidegeket jól kiállja. Nördlinger a csemeték ismételt áthülésében keresi a betegség okát, mely a szabad területeknek január, február és marczius hónapokban a nagyobb mérvű meleg kisugárzás folytán beálló tetemes lehűlése folytán következik be igen gyakran. A meteorológiai állomások, ugy látszik, legtöbb világosságot vetettek a tűhullatás keletkezésére. Ugy mint az állóviz lassan elpárolog, ép ugy kipárolog a fagyökerek által a földből fölszivott s a fák törzsébe, gályáiba s innét a levelekbe és tűkbe jutott nedvességnek egy része is a fák levelei és tűi által s átmegy pára alakjában a fákat körülfogó levegőbe. Be van bizonyítva az is, hogy a különböző fanemek a nedvesség különböző mennyiségét párologtatják el s hogy e kipárolgás első sorban a levegő melegétől, a világosság behatásától, a levegő és a föld nedvességétől függ. Minél melegebb a levegő, minél intenzivebben hathat a napsugár a fákra, minél szárazabb a levegő, minél szelesebb az idő és minél nedvesebb a föld, annál több nedvességet párologtat el egy növény levelei, illetőleg tűi által. A világosságnak vagyis a napsugaraknak a növényekre való behatása olyan nagy, hogy már az elvonuló és a növényekre csak rövid ideig árnyékot vető felhők is, mérséklik a növények kipárolgásai. Kísérletek bizonyítják, hogy derült napokon a növények kipárolgása sokkal nagyobb, mint borult napokon, s hogy legkisebb éjszakán át. Tapasztalásból tudjuk továbbá, hogy hidegebb és nedves levegőben a növények kipárolgása cseké-

6 lyebb mint száraz és meleg levegőben. Az őszszel beállani szokott meleg- és világosság-csökkenéssel alább száll a növények kipárolgása is, mig végtére a levelek lehullásával majdnem egészen megszűnik. Nedves, ködös időjárásban, valamint akkor is, a mikor a levelek esőtől vagy harmattól nedvesek, a növények nedvpárolgása szintén igen csekély. A kertész beültetett dugványait üvegekkel fedi be, hogy azok kipárolgása a gyökerek képződéséig az ily módon előállított nedves levegőben minél csekélyebb legyen s igy azok elhervadása megakadályoztassák. Hasonló segítségben részesülnek az erdőben is azon csemeték, a melyek éjszaki oldalakon tenyésznek vagy a melyek visszahagyott fák vagy zárt állabok által avagy gályákkal való betakarás és védő növények nevelése által védetnek a túlságos nagy kipárolgatástól. Miután köztudomású tény, hogy a növények a bennök létező nedvesség egy részét leveleik által kipárolgatják, természetes dolog az is, hogy frisseségüket csak akkor tarthatják meg, ha a kipárolgás által veszített nedvességet, gyökereik által a földből pótolni képesek. Ha a növények a földből több nedvességet vesznek fel, mint a mennyit felhasználni és elpárolgatni képesek, akkor a felesleg nem ritkán a levelek felületén kis cseppekben mutatkozik. Ezt láthatni nedves talajba ültetett növények levelein, meleg éjszakák után. Hogy ezen cseppek a harmattól nem származnak, azt avval lehet bizonyítani, hogy e tünemény borult ég mellett is, valamint üvegházakban, a hol a plánták az éjszakai lehűlés ellen védve vannak, szintén gyakrabban észlelhető. Ha ellenben a növények gyökereik által nem kapnak annyi nedvességet a földből, a mennyit leveleikkel elpárologtatnak, akkor a fűnemü növények és a fiatalabb facsemeték levelei vagy tűi hervadni kezdenek. Nagyobb fáknál ez azért

7 nem vehet ő észr e azonnal, mer t a nagyob b törzsbe n össze - gyűlt é s minteg y készletké p létez ő nedvessé g eg y idei g mé g kiegyenlíti a nedvfelvéte l é s kipárolgá s közöt t előfordul d különbséget. Ép azér t a nagyob b fá k könnyebbe n elviseli k nyáro n á t a nag y szárazságokat, min t a fűnem ü növénye k é s a fiatal facsemeték. A növénye k hervadásána k oká t ne m kereshetjü k tehá t mindig a tala j elégtele n nedvességében, d e sokszo r abba n is, hogy a gyökérze t nincse n elégg é kifejlődve, vag y pedi g abban, hogy a gyökérzetne k eg y rész e me g va n sértve, min t e z pél - dául a fá k átültetéséné l gyakra n észlelhető. Kétsége t ne m szenved tehát, hog y a növénye k frisseség e els ő sorba n a gyö - kerek kell ő működésétő l függ. Miutá n tovább á a gyökere k csak a tala j bizonyo s meleg e mellet t működhetnek, világo s dolog, hog y a növényekne k a földbő l val ó ned v felvétel e a föld melegségétő l i s függ, s e z a z ok a példáu l annak, hog y bár a tala j elé g nedvességge l i s rendelkezik, abbó l a növén y gyökérzete tápláléko t több é ne m nyerhet, h a anna k meleg e a gyökerek működéséhe z ne m elegendő. Sach s példáu l az t találta, hogy a tala j melegnek 5 C. al á val ó leszállásáná l a dohányna k és tőkne k gyökere i több é elegendőe n ne m működhettek, m i a levelek hervadásábó l vol t látható. A meteorológia i észleletekbő l merítet t adatokka l bebizo - nyítható, hog y a tala j meleg e marcziu s é s áprili s hónapokba n T20 méterny i mélységbe n i s ali g 4 R., s hog y a levegőne k hősége eze n időben, gyakra n mé g árnyékba n is, R. - fokkal magasabb. Ez időbe n tehá t a növénye k gyökere i egyáltalába n mé g csak nagyo n kevese t működhetnek, ellenbe n olya n növények, a melyek télne k idejé n i s levelekke l ellátvák, min t a fenyőfélék, ezen időbe n i s párolgatna k k i nedvessége t tűi k által, s ig y

8 ezeknél is beállhat az az eset, mely az előbbiek szerint a dohány és a tökplántánál észleltetett. Ezen tényekből kifolyólag az erdei fenyő tűhullatását leginkább ezen körülménynek lehet tulajdonítani, miután az, leginkább tavaszszal, vagyis olyan időben szokott beállani, a mikor a talaj és a levegő melege közötti különbség a legnagyobb szokott lenni, és a mikor az erdei fenyőcsemeték a tűik által kipárologtatott nedvességet gyökereik által még nem képesek pótolni. Kimondani lehet továbbá azt is, hogy minél nagyobb a talaj és a levegő melege közötti különbség, annál inkább ki vannak téve a csemeték e betegségnek. Valamennyi körülmény ellenben, a mely a talaj hőfokát emelni és a levegő melegét lehűteni képes, a betegség megakadályozását segiti elő. A talaj tavaszi melege leginkább az elmúlt téli időjárás minőségétől függ. Hóban gazdag teleken a talaj melegebb mint a hónélküliekben. Nedves talaj, különben egyforma viszonyok között, általán jóval hidegebb mint a száraz talaj. Homokos talaj éjszakán át hamarább kihűl mint az agyagtalaj. Csemetekertekben, a hol a talaj télen át fedve volt, tavaszszal valamivel melegebb mint a télen át fedetlen maradt talaj. Meleg esők nagyon hozzájárulnak a talaj tavaszi felmelegedéséhez, ellenben a derült tavaszi éjszakákon előfordulni szokott késői fagyok tetemesen lehűtik a talaj felső rétegét, miért is a késői fagyok a tűhullatással szoros összeköttetésbe hozhatók. Derült őszi napokon továbbá a levegő, különösen napnak kitett helyeken, nagyon felmelegittetik és a növények kipárolgása, különösen a száraz márcziusi szelek által támogatva, magas fokot ér el. Ezen körülményekből magyarázható tehát ki az, hogy a tűhullatás, különösen derült tavaszi napokon és a napnak leginkább kitett helyeken, tehát a déli hegyoldalokon, kopár,

9 be nem árnyékolt területeken s a csemete kertekben, melyek nappal nem voltak befedve stb. észlelhető leginkább. A betegség ellenben kevébbé észlelhető esős vagy borult tavaszi időjárás alkalmával, éjszaki oldalokon, a fák védelme alatt és a csemeték mesterséges takargatása mellett. Hogy a tűhullatás 5 6 éves erdei fenyő csemetéknél már kevésbbé, vagy egyátaljában nem fordul elő, az onnét ered, hogy a csemeték e korban vastagabb fatörzszsel birván, abban már annyi felesleges nedvességet képesek összegyűjteni, a mennyi az egyes napokon beállani szokott erösebb kipárolgáshoz okvetlenül szükséges. Sűrűn álló csemeték, mindig jobban szenvednek a tűhullásban, mint a szabadban álló csemeték, mert az elsőknél a gyökér kifejlődése tökéletlenebb. Átültetett, tehát kifejlettebb gyökérzettel biró csemeték mindig kevésbbé szenvednek a tűhullatásban, mint az át nem ültetett csemeték. Erőteljes laza talajban, a hol a gyökerek kifejlődöttebbek s a melybe a meleg is tavaszszal jobban behatolhat, a csemeték kevésbbé szenvednek a tűhullatásban, mint kötött, erőtlen talajon. Az előadottakból következik, hogy ha az erdei fenyőcsemeték tűhullatását megakadályozni kívánjuk, vagy oda kell hatnunk, hogy a talaj tavaszszal elég meleggel bírjon, vagy pedig oda, hogy a növények nedvpárolgása lehetőleg meggátoltassák. Csemetekertekben ennél fogva jó a sorok között elterülő talajt télire erős alom vagy moharéteggel fedni be. Ha a talaj fölötte nedves, előbb a nedvességet árkok húzása által le kell vezetni, különben pedig a talajt meglazítani, hogy tavasszal a meleg annál jobban behatolhasson. Erdei fenyő csemeték nevelésére szánt csemetekertek, nem a déli oldalokon, de ellenkezőleg éjszaki oldalokon tele-

10 pitendők, kivéve azon eseteket, a hol azok a mellettük álló állabtól elegendő védelmet nyernek. A csemete sorok közé, különösen déli oldalokon jó földbe dugva fenyőágakat felállítani, a melyek azután a nap befolyását, részben pedig a talaj melegének kisugárzását megakadályozni hivatvák. Ott pedig, hol már erdei fenyő állabok léteznek, e betegséget ugy hárítjuk el legjobban, hogy az állabokat szállaló üzemben kezeljük, ha pedig ezt nem tehetjük, vagy pedig ha nagy kopár területeket kell erdei fenyővel mesterségesen beerdősiteni, akkor legczélszerübb előbb a vágást avagy kopár területet olyan fanemekkel ritkán beültetni, a melyek a szabad fekvést könnyen eltűrik, mint például a nyír, akácz stb. Ha ezek már annyira felnőttek, hogy az erdei fenyő csemetéknek elegendő védelmet nyújthatnak, akkor a területet erdei fenyőmaggal bevethetjük. Ha a vetés nem tanácsos a beerdősités e czélra nevelt erdei fenyőcsemetékkel eszközölhető. Befejezésül felemlítem még, hogy az erdei fenyőcsemetékre szánt kerteknek telepítésénél, mindig szem előtt tartandó; 1. hogy azok a napnak közvetlen kitéve ne legyenek, 2. hogy a csemetekert kötött nedves talajra ne telepíttessék, 3. hogy a talaj bevetés előtt jól megműveltessék, 4. hogy a vetés sűrű ne legyen, 5. hogy a csemete gyökerei az átültetésnél minél nagyobb kíméletben részesüljenek s csonkítást ne szenvedjenek.