Neil Gaiman Törékeny holmik

Átírás

1 Neil Gaiman Törékeny holmik A kötetben szereplő novellák és versek: Bevezető (Introduction) Pék Zoltán Smaragdzöld tanulmány (A Study in Emerald) Roboz Gábor Tündérverkli (The Fairy Reel) Gálla Nóra Október a székben (October in the Chair) Pék Zoltán A titkos kamra (The Hidden Chamber) Pék Zoltán Arcasincs pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában (Forbidden Brides of the Faceless Slaves in the Secret House of the Night of Dread Desire) Gálla Nóra Kavicsok az Emlék fasorról (The Flints of Memory Lane) Pék Zoltán Záróra (Closing Time) Török Krisztina Befásulni (Going Wodwo) Pék Zoltán Keserű zacc (Bitter Grounds) Török Krisztina A másik (Other People) Pék László Emlékek és kincsek (Keepsakes and Treasures) Huszár András Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik (Good Boys Deserve Favors) Huszár András A tények Miss Finch távozásának ügyében (The Facts in the Case of the Departure of Miss Finch) Török Krisztina Különös kislányok (Strange Little Girls) H. Kovács Mária Harlekin szeret (Harlequin Valentine) Gálla Nóra Szössz (Locks) Gálla Nóra Susan problémája (The Problem of Susan) H. Kovács Mária Utasítások (Instructions) Pék Zoltán Szerinted milyen érzés? (How Do You Think It Feels?) Kovács Kristóf Az én életem (My Life) Török Krisztina Tizenöt nagyarkánum a vámpírtarot-ból (Fifteen Painted Cards from a Vampire Tarot) Török Krisztina Falatok és falatozók (Feeders and Eaters) Roboz Gábor Kórokozó krupp (Diseasemaker s Croup) H. Kovács Mária Végezetül (In the End) Pék Zoltán Góliát (Goliath) Roboz Gábor Lapok egy cipődobozban talált naplóból, amit egy Greyhound-buszon felejtettek, valahol félúton az oklahomai Tulsa és a kentuckyi Louisville között (Pages from a Journal Found in a Shoebox Left in a Greyhound Bus Somewhere Between Tulsa, Oklahoma, and Louisville, Kentucky) Roboz Gábor 1

2 Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal (How to Talk to Girls at Parties) H. Kovács Mária A csészealjak eljövetelének napja (The Day the Saucers Came) Pék Zoltán A napmadár (Sunbird) Gálla Nóra Aladdin a kalapból (Inventing Aladdin) Gálla Nóra A völgy császára (The Monarch of the Glen) Huszár András 2

3 BEVEZETŐ Azt hiszem inkább emlékeznék egy olyan életre, amit törékeny holmikra tékozoltam, mint amiben erkölcsi adósságot halmoztam fel. Ezek a szavak álmomban jutottak eszembe, majd felébredve leírtam, bár egyáltalán nem voltam benne biztos, mit jelentenek, kire vonatkoznak. Eredetileg nagyjából nyolc éve úgy terveztem, hogy ez a mesékkel és képzelődésekkel teli könyv olyan novelláskötet lesz, amelynek a címe Az embereknek tudniuk kellene, hogy ki vagyunk, és azt is, hogy itt jártunk, mégpedig a Little Nemo képregény egyik sora után (amelynek gyönyörű színes reprodukciója immár megtalálható Art Spiegelmen In the Sadow of No Towers könyvében), és amelynek minden történetében egy-egy agyafúrt, megbízhatatlan narrátor meséli el az életét, azt, hogy ki ő, és azt, hogy egyszer valaha ő is itt járt. Tucatnyi ember, tucatnyi történet. Ez volt az ötlet; aztán jött a valóság és belerondított, mert ahogy elkezdtem írni a történeteket, egyesek szófogadóan felöltötték azt a formát, amit szántam neki, egyes szám első személyben szólaltak meg és valaki életéről szóltak, mások azonban erre egyszerűen nem voltak hajlandók. Az egyikkel addig nem mentem semmire, míg a szereplőket el nem neveztem az év hónapjairól, egy másik pedig addig-addig nyűglődött az identitásával, hogy kénytelen voltam harmadik személyben beszéltetni. Végül aztán elkezdtem összegyűjteni a kötet anyagát, és törtem a fejem, hogy milyen címet adjak neki most, hogy a régi már nem stimmelt. Akkor kaptam meg a One Ring Zero CD-jét, az As Smart as We Are-t, és hallottam, hogy ugyanazokat a sorokat éneklik, amiket álmomból hoztam magammal, és eltöprengtem, mit is érthettem törékeny holmik alatt. Pompás címnek találtam egy novelláskötethez. Végül is annyi, de annyi törékeny holmi van. Az emberek olyan könnyen összetörnek, mint ahogy az álmok és szívek is. 3

4 SMARAGDZÖLD TANULMÁNY Ezt a Shadow Over Baker Street ( Árnyékok a Baker Street felett ) című antológiába írtam, amit Michael Reeves barátom szerkesztett John Pelannel közösen. Michael így adta ki az ukázt: Olyan sztorit akarok, amiben Sherlock Holmes találkozik H. P. Lovecraft világával. Elvállaltam, bár gyanítottam, hogy ez nem túl ígéretes felállás: Sherlock Holmes világa tökéletesen logikus, éppen ezért magasztalja a megoldásokat, míg Lovecraft teremtményei ízig-vérig irracionálisak, s a rejtélyek létfontosságúak az emberiség józan eszének megőrzéséhez. Ha olyan történetet írok, ami kombinálja mindkettőt, akkor azt valahogy úgy kell csinálnom, hogy közben hű maradjak mind Lovecrafthoz, mind Sir Arthur Conan Doyle-hoz. Gyerekkoromban imádtam Philip José Farmer Wold Newton-történeteit, amelyekben mások történeteiből kölcsönzött szereplők alkottak koherens világot, és roppantul élveztem, amikor Kim Newman és Alan Moore barátaim felépítették saját Wold Newton-féle világukat az Anno Dracula és a The League of Extraordinary Gentlemen formájában. Jó mókának tűnt. Arra gondoltam, valami hasonlót kellene megpróbálnom. A történet hozzávalói a fejemben sokkal jobban összeálltak, mint az elején reméltem. (Az írás hasonló a főzéshez. Néha a piskóta nem jön fel, akármit csinálsz, máskor viszont sokkal jobb íze lesz, mint álmodtad volna.) A Smaragdzöld tanulmány elnyerte a legjobb novelláért járó Hugo-díjat 2004 augusztusában, amire még most is roppant büszke vagyok. Továbbá szerepet játszott abban, hogy a következő évben rejtélyes módon bevettek a Baker Street Irregulars nevezetű híres csapatba. TÜNDÉRVERKLI Mint vers nem nagy szám, de hangosan felolvasni rettenetesen élvezetes. OKTÓBER A SZÉKBEN Peter Straubnak készült a Conjuctions magazinnak abba a híres számába, amit részben ő szerkesztett. A novella ötlete pár évvel korábban fogant egy kongresszuson a wisconsini Madisonban, ahol Harlan Ellison megkért, hogy írjunk közösen egy novellát. Egy díszkötéllel elkerített helyre telepedtünk le, Harlan az írógépével, én a laptopommal. Mielőtt azonban nekiláthattunk volna, Harlannak be kellett fejeznie egy bevezetőt, és amíg ő befejezte a bevezetőjét, én elkezdtem ezt a novellát, amit aztán megmutattam neki. Nem, ez tipikus Neil Gaiman-novella mondta. (Úgyhogy félretettem, és elkezdtünk egy másikat, amin Harlannal azóta is dolgozunk. Bizarr, de ahányszor összeülünk, a történet mindig rövidül.) Szóval a sztori egy része ott pihent a gépemen. Pár évre rá Petertől meghívást kaptam a Conjuctionsbe. Egy halott fiúról és egy élőről akartam írni ujjgyakorlat gyanánt egy tervezett gyerekkönyvhöz. Eltartott 4

5 egy ideig, mire kiókumláltam, merre menjen a történet, és amikor befejeztem, Ray Bradburynek ajánlottam, aki biztosan sokkal jobban megírta volna ban megnyerte nekem a legjobb novella Locus-díját. A TITKOS KAMRA Nancy Kilpatrick és Nancy Holder szerkesztők kértek fel, hogy írjak valami gótikusat az Outsiders antológiájukba. Én úgy látom, hogy a Kékszakáll történetnél és annak variánsainál gótikusabb történet nincs is, úgyhogy írtam egy Kékszakáll-verset, amely egy szinte üres házban játszódik, ahol akkor éppen laktam. ARCASINCS PÓROK ÁTOKVERT ARÁI AZ ISZONYTATÓ SZOMJ ÉJÉNEK TILTOTT ZUGOLYÁBAN Ezt a történetet ceruzával kezdtem el írni egy szeles téli estén az ötös és hatos peron közti váróban, az East Croydon vasútállomáson. Huszonkét éves voltam, majdnem huszonhárom. Amikor elkészültem, legépeltem és elküldtem két ismerős szerkesztőnek. Az egyik csak rápillantott és fanyalogva közölte, ez nem az ő asztala, és őszintén szólva nem hinné, hogy bárkinek is az asztala, a másik meg elolvasta, együttérzően nézett rám és visszaadta, mondván, azért nem fog soha megjelenni, mert pikáns ostobaság. Én pedig félretettem és örültem, hogy megkíméltek a nyilvános megszégyenüléstől, attól, hogy még többen olvassák és utálják. A novella így is maradt olvasatlanul vagy húsz évig, dossziéból dobozba, dobozból hordóba került, irodából alagsoron át padlásra vándorolt, és ha véletlen netán gondoltam is rá, akkor mindig hálát adtam az istennek, hogy nem jelent meg. Egy szép nap aztán kértek tőlem egy novellát egy Gothic! című antológiába, nekem meg eszembe jutott a kézirat a padláson, és felmentem érte, hátha van benne valami menthető. Elkezdtem olvasni, és ahogy olvastam, lassan elmosolyodtam. Elég viccesnek találtam, és okosnak is; jó kis történet az esetlensége egy írótanonc tapasztalatlanságából származott, könnyen lehetett javítani. Előkaptam a számítógépet, és húsz évvel az első után másodszor is megírtam a történetet, a címet a jelenlegire rövidítettem, majd elküldtem a szerkesztőnek. Minimum egy recenzió pikáns ostobaságnak tartotta, de ez volt a kisebbségi vélemény, a novellát több az év legjobb -féle antológia átvette, és 2005-ben megkapta a legjobb novelláért járó Locus-díjat. Nem igazán tudom, mi ebből a tanulság. Néha az ember nem annak mutat meg egy munkát, akinek kellene, és különben se szerethet mindenki mindent. Néha azért eltűnődöm, mi minden lehet még azokban a dobozokban a padláson. 5

6 KAVICSOK AZ EMLÉK FASORRÓL; GONDTALAN BOLDOGSÁG DERÉK FIÚKNAK ADATIK Az egyik novellát Lisa Snellings-Clark egy szobra ihlette, amin egy férfi nagybőgőt fog, ahogy én gyerekkoromban; a másikat egy valós kísértettörténeteket tartalmazó antológiának írtam. A legtöbb szerzőnek sikerült kielégítőbb történetet írnia, bár az enyémnek meg volt az az előnye, hogy ha nem is kielégítő, de tökéletesen igaz. Ezeket a novellákat először az Adventures in the Dream Trade gyűjtötte össze, a NESFA Press 2002-es kiadványa, benne sok bevezetővel és mindenféle holmival. ZÁRÓRA Michael Chabon szerkesztett egy könyvet zsánernovellákból, hogy demonstrálja, milyen jó móka egy-egy történet, valamint hogy pénzt gyűjtsön a 826 Valencia számára, amely segíti a gyerekeket, hogy írni tanuljanak. (A könyv McSweeney s Mammoth Treasury of Thrilling Tales címet kapta.) Kért tőlem egy novellát, én pedig megkérdeztem, milyen zsáner hiányzik még. Egy M. R. James-féle kísértettörténetet akart. Úgyhogy nekiálltam hagyományos kísértettörténetet írni, de az elkészült novella többet köszönhet Robert Aickman általam szeretett különös történeteinek, mint Jamesnek (noha a végén kiderült róla, hogy klubnovella is, így lett belőle kettő az egyben). Több antológia is átvette, és 2004-ben elhozta a legjobb novella Locus-díját. A novellában szereplő összes hely valóságos, bár néhány nevet megváltoztattam: például a Diogenész Klub valójában a Trójai Klub volt a Hanway Streeten. Néhány ember és esemény is valóságos, sőt valóságosabb, mint az ember hinné. Ahogy ezt írom, átfut a fejemen, hogy vajon az a kis színház áll-e még, vagy lerombolták és házakat építettek a helyén, de őszintén szólva valójában nem is akarom tudni. BEFÁSULNI Ez a vers Terri Windling és Ellen Datlow antológiája, a The Green Man számára készült. KESERŰ ZACC 2002-en összesen négy novellát írtam, s azt hiszem, közülük ez a legjobb, bár nem nyert semmilyen díjat. Nalo Hopkinson barátom Mojo: Conjure Stories antológiájába írtam. A MÁSIK Nem emlékszem, hol voltam épen, milyen nap jutott eszembe ez a Möbiustörténet. Arra emlékszem, hogy lefirkantottam az ötletet meg az első sort, és eltöprengtem: eredeti vagy egy gyerekként olvasott történet rémlik fel? Valami 6

7 Frederic Browntól vagy Henry Kuttnertől? Másvalakiének éreztem, túl elegáns, feszes és befejezett ötlet volt, gyanakodtam rá. Úgy egy évre rá egy repülőgépen unatkozva ráakadtam egy jegyzetre, és mert a magammal hozott magazint kiolvastam, egyszerűen nekiláttam, és be is fejeztem, mire leszálltunk. Akkor felhívtam egy rakás tudós barátomat és felolvastam nekik, hátha valakinek ismerős, hátha valaki már olvasta. Nemet mondtak. Általában azért írok novellát, mert valaki megkér rá, s most először volt egy novellám, amit senki nem várt. Elküldtem Gordon Van Geldernek a Magazin of Fantasy and Science Fictionhöz, aki elfogadta, csak a címet változtatta meg, amit ráhagytam (az enyém Túlvilág volt.) Sokat írok repülőgépen. Amikor elkezdtem írni az Amerikai isteneket, írtam egy novellát egy gépen New Yorkba tartva, amiről biztos voltam, hogy valahol a könyvbe szőve végzi, de végül nem találtam neki helyet sehol a könyvben. Amikor a könyv elkészült, a novellából képeslapot csináltam, és elfelejtettem. Pár évvel később a Hill House Press, akik korlátozott példányszámban, rendkívül szép kivitelben adják ki a könyveimet, elküldte az előfizetőinek mint saját karácsonyi képeslapját. Címe nem volt. Legyen. A TÉRKÉPKÉSZÍTŐ Az ember leginkább úgy tud részletezni egy mesét, ha elmeséli. Nem igaz? Az ember úgy beszél egy történetről magának vagy a világnak, hogy elmeséli. Ez egyensúlyozás és álom. Minél pontosabb a térkép, annál jobban hasonlít a területre. A legpontosabb térkép maga a terület, így egyszerre tökéletesen pontos és teljességgel használhatatlan. A mese s térkép, ami pedig a terület. Ezt ne feledd. Majd kétezer éve élt egy kínai császár, aki megszállottan fel akarta térképeztetni a földet, amin uralkodott. Felépíttette Kína miniatűr mását egy szigeten, amit nagy költségen és mellesleg számos emberélet árán készíttetett (mivel a víz mély és hideg volt) egy tavon, a királyi birtokon. Ezen a szigeten minden vakondtúrás egy hegy volt, és minden csermely folyam. Teljes fél órába telt a császárnak körbejárni a sziget partját. Minden hajnalban még pirkadat előtt száz ember átgázolt-úszott a szigetre, és gondosan megjavította a tájnak azt a részét, amit netán megrongált az időjárás, a vad madarak vagy maga a tó; és átalakították vagy eltávolították a birodalmi földek azon részeit, amelyeket a valóságban ragadtak el áradások, földrengések vagy földcsuszamlások, hogy jobban hasonlítson a való világra. A császárt ez egy évig ki is elégítette, mígnem bensőjében egyre nőtt az elégedetlenség a szigettel kapcsolatban, és elalvás előtt elkezdett tervezni egy másik térképet, birodalmának egy a százhoz arányú modelljét. Minden ház és épület, minden fa, domb és állat reprodukálva lesz eredeti nagyságának századrészében. 7

8 Grandiózus terv volt, amelynek kivitelezése kimerítette volna a császári kincstárat. Több ember kellett volna, mint amennyit az elme elképzel: térképeket készíteni és méréseket végezni, földmérők, népszámlálók, festők; modellkészítők, fazekasok, ácsok és kézművesek. Hatszáz hivatásos álmodó kellett volna, hogy feltárják a dolgok természetét a fák gyökerei alatt, a legmélyebb hegyi barlangokban és a tengerek mélyén, hiszen ahhoz, hogy a térkép érjen valamit, tartalmaznia kellett nemcsak a látható, de a láthatatlan birodalmat is. Ez volt hát a császár terve. Az a miniszter, aki a jobb kezének számított, próbálta is lebeszélni egyik este, ahogy a palota kertjében sétáltak a hatalmas, arany hold alatt. Tudnia kell, fenség, hogy amit szándékozik, az Itt cserbenhagyta a bátorsága, elhallgatott. Sápadt ponty törte át a víz felszínét, szétszakítva az aranyló hold tükörképét száz táncoló darabkára, melyek mind egy-egy parányi holddá kerekedtek, aztán ezek a holdak összeolvadtak egy visszatükrözött fénykörré, mely aranyszínben lógott az éji ég színű vízben, oly gazdag bíborszínben, amit sosem lehet feketének nézni. Lehetetlen? kérdezte a császár jámboran. A császárok és királyok akkor a legveszélyesebbek, amikor a legjámborabbak. A császár egyetlen kívánsága sem lehetetlen felelte óvatosan a miniszter. Költséges viszont igen. A térkép létrehozása kiapasztja a birodalmi kincstárat. Kiürítesz városokat és falvakat, fenség, hogy meglegyen az a föld, amire a térképet alapozod. Olyan szegény országot hagysz magad után, hogy utódaid kormányozni sem tudják. Tanácsadódként a kötelességemet mulasztanám el, ha nem próbálnálak lebeszélni. Talán igazad van mondta a császár. Talán. De ha hallgatnék rád, és elfelejteném, beteljesítetlenül hagynám a térképvilágomat, akkor az kísértené a világomat és az elmémet, elrontaná az étel ízét a nyelvemen, és a bor aromáját a számban. És ekkor elhallgatott. Messze a kertben egy fülemüle dalát hallotta. De ez a térképország csak a kezdet avatta bizalmába tanácsosát a császár. Mert már építése közben hőn áhított mesterművemet tervezem majd. És mi lenne az? kérdezte a miniszter jámboran. A Birodalom olyan térképe, amiben minden házat életnagyságú ház jelöl, minden hegyet egy hegy, minden fát ugyanakkora és ugyanolyan típusú fa, minden folyót folyó, minden embert egy ember. A miniszter mélyen meghajolt a holdfényben, és tiszteletteljesen több lépésre lemaradva, mélyen gondolataiba merülve sétált vissza a Császári Palotába a császár mögött. A feljegyzések szerint a császárt álmában érte a halál, ami igaz is habár hozzátehetnénk, hogy a halálnak segítője is akadt; és hogy a legidősebb fiát, aki utána következett a trónon, nemigen érdekelték sem a térképek, sem a térképkészítés. 8

9 A sziget a tavon a vadmadarak és mindenféle vízi szárnyasok menedéke lett, hisz nem volt, aki elűzze őket. Elcsipegették a kis hegyeket, hogy megépítsék a fészküket, a sziget partjait a víz mosta el, majd idővel teljesen elfelejtették, csak a tó maradt. A térkép eltűnt, a térképkészítő is, de a föld tovább élt. EMLÉKEK ÉS KINCSEK Ez a novella, amelynek alcíme eredetileg Szerelme történet, képregényként indult Oscar Zarate noir-gyűjteménye, az It s Dark in London számára, amelyet Warren Pleece illusztrált. Warren nagyszerű munkát végzett, én azonban nem voltam elégedett a sztorival, és azon törtem a fejem, mitől lett a magát Smithnek nevező férfi az, aki. Aztán Al Sarrantonio kért tőlem egy novellát a 999 című antológiájába, és úgy gondoltam, érdekes lenne újra meglátogatni Smith-t és Alice urat meg az ő történetüket. Ebben a kötetben egyébként egy másik történetben is szerepelnek. Azt hiszem, még van elmesélendő történet a kellemetlen Smithről, különösen arról, amikor Alice úrral elválnak az útjaik. A TÉNYEK MISS FINCH TÁVOZÁSÁNAK ÜGYÉBEN Ez a történet úgy fogant, hogy mutattak egy Frank Frazetta-festményt, amin egy barbár nőt tigrisek vesznek körbe, és megkértek, hogy írjak hozzá kísérőmesét. Nem jutott eszembe semmi, hát helyette elmeséltem, mi történt Miss Finchcsel. KÜLÖNÖS KISLÁNYOK valójában tizenkét nagyon rövid történet, amiket Tori Amos Strange Little Girls CD-jéhez írtam. Cindy Sherman és a dalok hatására Tori minden dalhoz külön egyéniséget talált ki, és én mindegyiknek írtam egy történetet. Kötetben nem jelent meg, csak a turnékönyvben, és sorok elszórva a CD füzetkéjében. HARLEKIN SZERET Lisa Snellings-Clark szobrász és festő, és én évek óta imádom a munkáit. Volt egy könyv Strange Attractions címmel, amelynek alapjául Lisa egyik óriáskereke szolgált, és jó pár remek író történeteket írt az óriáskeréken utazóknak. Engem felkértek, hogy a jegyszedőről, egy vigyorgó bohócról írjak. Hát írtam. Általában a történetek nem írják meg magukat, de ennél csak arra emlékszem, hogy kitalálom az első sort. Utána mintha tollba mondták volna azt, ahogy Harlekin vígan áttáncolta-botladozta a Valentin-napot. Harlekin a commedia dell arte tréfacsináló alakja volt, láthatatlan csínytevő maszkban és varázsbottal, kosztümjén gyémánt lakú foltok. Imádta Columbinet, szerelmével üldözte minden előadásban, s közben olyan tipikus alakokkal 9

10 akadt össze, mint az orvos meg a bohóc, és átalakított mindenkit, akivel csak találkozott. SZÖSSZ Az Aranyhaj és a három medve a költő Robert Southey meséje. Vagyis nem, az ő verziója egy öregasszonyról és három medvéről szól. A történet menete ugyanaz volt, de az emberek megérezték, hogy jobb lenne, ha egy fiatal lányról szólna, nem pedig egy öregasszonyról, és amikor ők mesélték, a lányt tették bele. A tündérmesék persze ragályosak. Az ember elkaphatja őket, megfertőzhetik. Ez az a valuta, amit megosztunk azokkal, akik azelőtt járták a világot, hogy mi egyáltalán megérkeztünk. (Amikor a gyerekeimnek mesélek olyan meséket, amiket én is a szüleimtől és nagyszüleimtől hallottam, olyan érzésem támadt, hogy része vagyok valami különlegesnek, része magának az élet végtelen folyamának.) Maddy lányom, aki kétéves volt, amikor ezt írtam neki, ma már tizenegy, és noha még most is osztozunk történeteken, immár tévében vagy filmen. Ugyanazokat a könyveket olvassuk, és beszélünk róluk, de már nem olvasom fel neki, és még az is hitvány pótléka volt a fejből kitalált történeteknek. Hiszem, hogy tartozunk egymásnak azzal, hogy meséljünk. Ez annyira hitvallás, amennyire nekem volt, van vagy valaha lesz olyanom. SUSAN PROBLÉMÁJA Az orvos, akit a hotel felhívott nekem, azt mondta, azért fáj a nyakam annyira, azért hányok, vergődöm a fájdalomtól és vagyok kába, mert elkaptam az influenzát, és elkezdett fájdalomcsillapítókat és izomlazítókat sorolni, amikről úgy gondolta, helyre hoznak. A listáról vettem egy fájdalomcsillapítót, visszatántorogtam a hotelbe, ahol egyszerűen kinyúltam, nem bírtam mozogni, gondolkodni, akár a fejemet egyenesen tartani. A harmadik napon felhívott a saját orvosom otthonról, mert riasztotta az asszisztensem, Lorraine. Nem szívesen diagnosztizálok telefonon, de agyhártyagyulladásod van mondta, és igaza lett. Hónapok teltek el, mire tudtam annyira tisztán gondolkodni, hogy írhassak, és ez a novella volt az első kísérletem. Mintha újra meg kellett volna tanulnom járni. Al Sarrantonio fantasy antológiájába, a Flightsba került. Gyerekkoromban én is százszor végigolvastam a Narnia-könyveket, aztán felnőttként még kétszer a gyerekeimnek. Annyi minden van bennük, amit szeretek, de mindannyiszor igen problematikusnak és mélyen irritálónak érzem Susan eltüntetését. Azt hiszem, olyasmit akartam írni, ami ugyanilyen problémás és ugyanannyira irritáló, ha más szempontból is, és mindeközben a gyermekirodalom elképesztő erejéről is akartam beszélni. UTASÍTÁSOK 10

11 Habár a Tükör é füst kötetbe számos vers került, ezt a könyvet eredetileg tisztán prózának szántam. Végül csak tettem bele verset is, leginkább mert ezt annyira szeretem. Ha azok közé tartozol, akik nem szeretik a verseket, vigasztaljon a tudat, hogy akárcsak ez a bevezető ingyen van. A könyv ugyanannyiba kerül velük és nélkülük, senki nem fizet nekem többet, amiért beleteszem őket. Néha jó valami rövidet felvenni, elolvasni és letenni, ahogy néha jó tudni egy történet hátterét, és különben se muszáj elolvasni. (És noha heteket töltöttem vidáman agonizálva azon, mi hová kerüljön pontosan a kötetben, hogyan a legjobb elrendezni, úgy olvasod, ahogy éppen kedved szottyan.) Ez a vers szó szerint használati utasítások sora, hogy mihez kezdj abban az esetben, ha egy tündérmesében találod magad. SZERINTED MILYEN ÉRZÉS? Kértek tőlem novellát egy antológiába, ami a vízköpőket választotta témájául, és egyre közelgett a leadási határidő, nekem pedig semmi nem ugrott be. Akkor eszembe jutott, hogy a vízköpőket templomokra és székesegyházakra teszik védelem gyanánt. Eltöprengtem, másra is lehetne-e tenni védő vízköpőt. Például egy szívre Így nyolc év után újraolvasva a novellát, némileg meglep benne a szex, de ez valószínűleg csak a történettel szembeni általános elégedetlenségem. AZ ÉN ÉLETEM Ezt a bizarr kis monológot egy zoknimajmot ábrázoló fényképhez írtam egy olyan Arne Svenson könyvbe, amelyben kétszáz zoknimajom fényképe szerepelt a nem meglepő Sock Monkeys ( Zoknimajmok ) címen. Az én zoknimajmom úgy festett, mint akinek kemény, de érdekes élete volt. Egy régi barátom akkoriban kezdett írni a Weekly World Newsnak, és nagyon élveztem neki kitalálni történeteket, amiket felhasználhat. Elkezdtem azon töprengeni, hátha van valaki valahol, aki Weekly World News féle életet él. Ez a szösszenet a könyvben prózaként volt nyomtatva, de én jobban szerettem így tördelve. Nem is kétlem, hogy ha van elég alkohol és hajlamos hallgatóság, a végtelenségi lehet folytatni. (Néha kapok leveleket honlapomra, azt kérdezve, nem bánom-e, ha használnak ezt-azt tőlem próbaszövegnek meghallgatásokra. Nem bánom.) TIZENÖT NAGYARKÁNUM A VÁMPÍRTAROT-BÓL Még hét történet kell a Nagyarkánumhoz, és megígértem Rick Berry művésznek, hogy egy nap megírom őket, és megfestheti. FALATOK ÉS FALATOZÓK 11

12 Ez a történet egy rémálomból született, ami a húszas éveimben kísértett. Imádom az álmokat. Eleget tudok róluk, hogy értsem, az álomlogika nem történetlogika. Hogy egy álmot ritkán lehet történetként visszaadni: ébredéskor aranyból levél lesz, selyemből pókháló. Azért van, amit vissza tudsz hozni az álmodból: hangulat, pillanatok, emberek, egy-egy téma. Ez az egyetlen, amikor egy teljes történetet visszahoztam. Először képregénynek írtam meg, és a multitalentum, Mark Buckingham illusztrálta, majd megpróbáltam elképzelni egy pornografikus horrorfilmhez, amit nem csináltam meg (a címe: Megzabálva: jelenetek egy filmből ). Pár éve Steve Jones szerkesztő megkérdezte, nem akarom-e újraéleszteni egy méltatlanul elfeledett történetemet a Keep Out the Night antológiához, nekem meg eszembe jutott ez a történet, hát feltűrtem az ingujjamat és megírtam. A gyapjas tintagomba valóban csodás ízű gomba, csak nem sokkal a leszedés után szétmállik kellemetlen, fekete, tintaszerű anyaggá, ezért is nem látni boltban. KÓROKOZÓ KRUPP Megkértek, hogy írjak egy bejegyzést egy képzelt betegségekről szóló könyvbe (The Thackery T. Lambshead Pocket Guide to Eccentric and Discredited Diseases, Jeff VanderMeer és Mark Roberts szerkesztésében). Úgy gondoltam, érdekes lenne egy olyan képzelt betegség, ami képzelt betegségek készítésére kényszerít. Megírtam egy Babble nevű, rég elfeledett program és egy háziorvosoknak szóló, poros kötet segítségével. VÉGEZETÜL Próbáltam elképzelni a Biblia legutolsó könyvét. Az állatokról szólva pedig hadd jegyezzem meg, milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a jeti szó szerint azt jelenti, az a dolog ott. ( Gyorsan, bátor himalájai vezető, mi az a dolog ott? Jeti? Értem.) GÓLIÁT Kérnek tőled egy novellát mondta az ügynököm pár éve. Egy film honlapjára megy, ami még nem jött ki. Mátrix a címe. Elküldik a forgatókönyvet. Érdeklődve elolvastam a forgatókönyvet, megírtam a novellát, ami egy héttel a bemutató előtt került fel, és azóta is olvasható. LAPOK EGY CIPŐSDOBOZBAN TALÁLT NAPLÓBÓL, AMIT EGY GREYHOUND-BUSZON FELEJTETTEK, VALAHOL FÉLÚTON AZ OKLAHOMAI TULSA ÉS A KENTUCKYI LOUISVILLE KÖZÖTT 12

13 Ezt Tori Amos barátom Scarlt s Walk turnékönyvébe írtam pár éve, és rendkívül boldog voltam, amikor bevette egy antológia. Lényegében a Scarlet s Walk zenéje ihlette. Az identitásról, utazásról és Amerikáról akartam írni, egy apró kísérődarabnak szántam az Amerikai istenekhez, amiben minden, beleértve a megoldást, épp annyira lebeg, hogy ne legyen elérhető. HOGYAN BESZÉLGESSÜNK BULIN CSAJOKKAL A történetírás folyamata éppen annyira lenyűgöz, mint az eredménye. Ez a novella például két különböző (félresikerült) kísérletből született, hogy megírjam egy turista földi látogatását az ausztrál kritikus és szerkesztő Jonathan Strahan The Starry Rift antológiájába. (Ez a történet nem szerepel benne. Most először jelenik meg. Jonathan könyvébe remélhetőleg írok egy másik történetet.) A sztori, ami eszembe jutott, nem működött, pár töredéket kaptam, nem mentem vele semmire. Végem volt, elkezdtem ezni Jonathannek, hogy nem lesz novella, legalábbis tőlem. Visszaírt, hogy most kapott egy pompás novellát egy szerzőtől, akit én is tisztelek, és ő huszonnégy óra alatt megírta. Így hát fogtam egy üres noteszt meg egy tollat, levonultam a pavilonba a kert végében, és a délután leforgása alatt megírtam ezt. Pár héttel később fel is olvashattam a legendás underground zenei klubnak, a CBGB-nek adott jótékonysági estélyén. A lehető legjobb helyszín volt felolvasni egy történetet a punkról és 1977-ről, nagyon boldog voltam. A CSÉSZEALJAK ELJÖVETELÉNEK NAPJA Egy hotelszobában írtam New Yorkban azon a héten, amikor a Csillagpor regényemet mondtam fel hangoskönyvnek, és vártam a kocsit, hogy elvigyen. Rain Graves költő és szerkesztő kért pár verset tőlem a honlapjára ( Örömmel fedeztem fel, hogy felolvasva is hat. A NAPMADÁR Idősebbik lányom, Holly pontosan megmondta, mit kér a tizennyolcadik születésnapjára. Olyasmit akarok, amit senki más nem adhat meg, apa. Írj nekem egy novellát. És mert jól ismer, hozzátette: És tudom, hogy mindig késel, és nem akarom, hogy stresszeljen meg ilyesmi, úgyhogy ráérsz odaadni a tizenkilencedik születésnapomig. Élt egy író az oklahomai Tulsában (2002-ben halt meg), aki a es évek fordulóján a világ legjobb novellistájának számított. R. A. Laffertynek hívták, besorolhatatlan, bizarr, utánozhatatlan novellákat írt az ember egyetlen sorból tudta, hogy Laffertyt olvas. Fiatalkoromban írtam neki levelet, és válaszolt. A Napmadár az én kísérletem a Lafferty-novellára, és megtanultam belőle pár dolgot, főleg hogy mennyivel nehezebb csinálni, mint amilyennek látszik. Holly csak tizenkilenc és fél évesen kapta meg, amikor az Anansi Boys közepén jártam, és ott tartottam, hogy ha sürgősen nem fejezek be valamit bármi, 13

14 megőrülök. Az ő engedélyével jelent meg egy könyvben (rendkívül hosszú címen, amit gyakran úgy rövidítenek Noisy Outlaws, Unfriendly Blobs, and Some Other Things That Aren t As Scary ), mely a 826 NYC íráskészségfejlesztő program javára készült. Noha ebben a kötetben szerepel, érdemes megvenni azt a hosszú című könyvet Clement Freud Grimble novellája miatt. ALADDIN A KALAPBÓL Ami még mindig megdöbbent (a megdöbbent szót itt a komolyan-súlyosan bosszant értelemben használom), hogy időről időre azt olvasom tanult akadémikusok könyveiben a népmesékről és tündérmesékről, hogy senki nem írta őket, hogy szerzőt keresni egy népmesénél önmagában hamisság. Az ilyen könyvek és cikkek azt a benyomást keltik, hogy minden történetbe belebotlottak vagy maximum átformálták, én meg ilyenkor azt gondolom: Igen, de valahol, valakinek a fejében csak meg kellett születniük. Mert a történetek ott születnek nem műtárgyak vagy természeti jelenségek. Az egyik könyv azt taglalta, hogy minden tündérmese, amiben valaki elalszik, nyilván álom volt valaha, amit felébredve leírt egy primitív valaki, aki képtelen volt megkülönböztetni az álmot a valóságtól, és ez volt a tündérmeséink kezdete amely elmélet az első pillanattól tele van lyukakkal, mert a történetek, amik fennmaradtak, elbeszélő logikán alapulnak, nem álom logikán. A történeteket emberek találják ki. Ha jók, mások is újramondják. Ebben áll a varázsuk. Sherezádé mint elbeszélő kitaláció, ahogy a nővére és a vérszomjas király is, akit esténként meg kellett nyugtatni. Az Ezeregy éjszaka különböző helyekről összeszedett kitalációk gyűjteménye, Aladdin története pedig egy késői mese, amit a franciák szúrtak bele alig pár száz éve. Vagyis, amikor kezdődött, nem úgy kezdődött, ahogy leírtam. És mégis. És naná. A VÖLGY CSÁSZÁRA Egy történet, amely azért született és létezik, mert imádom Skócia eldugott zugait, ahol a Föld csontjai kilátszanak, az ég sápadt-fehér és minden lélegzetelállítóan gyönyörű; olyan érzés, mint egy távoli bolygón lehet. Jó érzés volt találkozni Árnyékkal két évvel az Amerikai istenekben történtek után. Robert Silverberg kért tőlem egy kisregényt a második Legends gyűjteményébe. Lehetett Sosehol-kisregény és Amerikai istenek-kisregény is. A Sosehol-kisregény, amit elkezdtem, technikai problémákkal küszködött (a címe Hogyan kapta vissza kabátját a márki és egyszer majd befejezem). Elkezdtem hát írni a kisregényt egy lakásban Notting Hillben, ahol éppen egy rövidfilmet rendeztem Rövidfilm John Boltonról címmel, és egy hosszú téli rohanásban fejeztem be egy kabinban a tó partján, ahol ezt a bevezetőt gépelem. Iselin Evensen norvég barátom mesélt a huldráról, ő javította ki a norvégomat. A Beowulf hatása alatt íródott, és mire megírtam, biztos voltam benne, hogy a 14

15 forgatókönyv, amit Roger Avaryval írtam, sosem lesz megfilmesítve. Természetesen tévedtem, de élvezem, mekkora különbség van a között, ahogy Angelina Jolie alakítja Grendel anyját a filmben és az itt szereplő karakter között. Szeretném megköszönni az összes szerkesztőnek, akiknek köteteiben ezek a novellák és versek először megjelentek, és külön Jennifer Brehlnek és Jane Morpehtnek, az angol és amerikai szerkesztőimnek segítségüket és főként türelmüket, az irodalmi ügynökömnek, a rettenthetetlen Merrilee Heifetznek és csapatának a világ körül. Ahogy ezt írom, az jutott eszembe, milyen különös, hogy a legtöbb dolog, amit törékenynek hiszünk, valójában milyen kemény. Gyerekkorunkban mindenfélét csináltunk a tojással, hogy megmutassuk, valójában apró, kemény márványgolyó, és azt is mondják, hogy a pillangó szárnyának egy csapása a megfelelő helyen hurrikánt okozhat az óceán túlpartján. A szív talán összetörik, de a szív a legerősebb izom, egy életen át pumpál, percenként hetvenet, és aligalig hagy ki közben. Még az álmokat, a legkeményebb és megfoghatatlanabb dolgokat is elképesztően nehéz megölni. A történetek, akár az emberek, pillangók, tojások, emberi szívek és álmok, szintén törékeny holmik, nem erősebb és tartósabb az anyaguk, mint huszonhat betű és egy marék jel. Vagy elmesélve csupán szavak a levegőben, hangot kapott ötletek absztrakt és láthatatlan formák, eltűnnek, amint kimondják, és hát mi lehet ennél törékenyebb? De néhány történet, egyszerű mesék kalandra induló emberekről, csodatevő emberekről, csodákról és szörnyekről túlélték azokat, akik kitalálták őket, és néhányuk még az országot is túlélte, ahol teremtették. És noha nem hinném, hogy a kötet novellái közül bármelyikre ez a sors vár, jó összegyűjteni őket, otthont találni nekik, ahol olvashatják és emlékezhetnek rájuk. Remélem, élvezettel olvassátok. Neil Gaimen 2006 tavaszának első napján 15

16 SMARAGDZÖLD TANULMÁNY 1. Az új barát Az Elképesztő Európai Turnéjáról Frissen Érkezett Strand Színtársulat fellépett EURÓPA SZÁMOS KORONÁS FŐJE előtt, sikerrel játszott KOMÉDIÁT és TRAGÉDIÁT egyaránt, elsöprő erejű drámai alakítások sorával begyűjtött hallatlan sok tapsot és elismerést, ezennel pedig bejelenti, hogy legközelebb a Királyi Udvari Színházban, a Drury Lane-en lép fel áprilisban, egy KORLÁTOZOTT SZÁMÚ ELŐADÁS keretében, ahol is a színészek bemutatják a Tom, a hasonmás-fivérem!, A legkisebb ibolyaárus-lány és a Jönnek a Nagy Öregek című műveket (utóbbi Pompázatos és Fenséges Történelmi Eposz); mindegyik egy teljes darab, egyetlen felvonásban! A belépők már megvásárolhatóak a jegypénztárakban. Azok a felfoghatatlan méretek. Azok az iszonyatos dolgok a mélyben. Azok a sötét tartományok az álmokban. De máris elkalandoztam. Bocsássanak meg. Nem vagyok egy literátus ember. Szállást kerestem már egy ideje, így ismertem meg. Olyasvalakire volt szükségem, aki megosztaná velem a szobaköltséget. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak, a St. Bart kórház egyik vegyészeti laboratóriumában. Maga Afganisztánból jön, ha jól észlelem ezzel fogadott, mire kitátottam a szám, a szemem pedig elkerekedett. Bámulatos álmélkodtam. Azt azért nem mondanám legyintett a fehér laborköpenyes idegen, akiből később a barátom lett. Abból, ahogyan a karját tartja, látom, hogy megsérült, méghozzá elég szokatlan módon. Láthatóan jól lebarnult. A testtartása mindemellett katonáskodásra utal, és a Birodalomban igen kevés olyan helyről tudok, ahol egy katonaember lebarnulhat, továbbá, ismerve a vállán lévő sérülés természetét és a barlangi afgán népek szokásait, meg is kínozhatják. Így elmondva persze abszurd módon egyszerű volt, de mellette hozzászoktam ehhez. A bőröm mogyoróbarnára sült. És valóban, ahogy azt az idegen megállapította, megkínoztak. Afganisztán istenei és emberei egyaránt barbárok voltak, nem uralkodhatott rajtuk sem a brit kormány, sem Berlin, de még Moszkva sem; makacsul ellenálltak minden észérvnek. Engem az ik ezreddel küldtek arra a vidékre. Míg a harcok a dombok közt és a hegyekben zajlottak, egyenlő esélyekkel küzdhettünk. Csakhogy amint a csatározás a barlangokba és a sötétségbe ereszkedett, mi, hogy úgy mondjam, mélyvízbe kerültünk. Soha nem fogom elfelejteni a földalatti tó tükröződő felületét, vagy a vízből kiemelkedő lényt, a nyíló-csukódó szemét, a dallamos suttogásokat, amelyek 16

17 felbukkanását kísérték és úgy gomolyogtak körülötte, mintha mérhetetlenül nagy legyek zümmögését hallottam volna. Valóságos csoda, hogy túléltem, márpedig túléltem, és vissza is tértem Angliába, igaz idegeim rongyokban, cafatokra szaggatva. Ahogy az a piócaszerű száj hozzám ért, az örök nyomot hagyott rajtam, egy békafehér tetoválást immár megaszott vállam bőrén. Egykor kiváló céllövő voltam. Hazatérésemre nem maradt semmim, leszámítva a világ-alatti-világtól való, pánikhoz hasonlatos félelmet, amely hatására boldogan hagytam ott katonai nyugdíjamból akár hat pennyt is egy Hansom-bérkocsisnál, csak hogy ne kelljen a föld alatt utaznom. A Londonra nehezedő köd és sötétség mégis vigaszt nyújtott, magába zárt. Első szállásomat azért vesztettem el, mert éjjelenként sikoltoztam. Megjártam Afganisztánt, de ez már csak emlék volt. Éjjelenként sikoltozom figyelmeztettem leendő lakótársam. Nekem azt mondták, horkolni szoktam mondta ő. Továbbá szokatlan időpontokban vagyok ébren, és gyakran a kandallópárkány a céltáblám. A nappalira szükségem lesz, hogy fogadhassam az ügyfeleimet. Önző vagyok, titkolódzó és könnyen elunom magam. Ez problémát jelent? Elmosolyodtam, megráztam a fejem és kezet nyújtottam. Elfogadta. A szobák, amiket a Baker Streeten talált nekünk, több mint megfelelőek voltak két agglegény számára. Észben tartottam mindazt, amit barátom a titkolódzással kapcsolatban mondott, és tartózkodtam attól, hogy megkérdezzem, mi a pontos foglalkozása. Kíváncsiságomat mindenesetre több dolog is felpiszkálta. A nap bármely szakaszában érkezhettek látogatók, ilyenkor pedig mindig elhagytam a nappalit, és visszavonultam a hálószobámba, folyamatosan töprengve, vajon mi dolguk lehet barátommal: a csontfehér szemű, sápadt nőnek, a kereskedelmi utazókra emlékeztető, köpcös férfinak, a bársonyzakós, pocakos piperkőcnek és a többieknek. Néhány közülük visszatérő vendég volt, sokan pedig csak egyszer jöttek, beszéltek vele, majd zavart vagy elégedett arccal távoztak is. Barátom igazi rejtély volt számomra. Egyik reggel éppen háziasszonyunk pompás reggelijén vettünk részt, amikor barátom a csengővel jelzett a jóasszonynak. Úgy négy percen belül egy úriember csatlakozik majd hozzánk mondta. Szükségünk lesz még egy terítékre. Ahogy parancsolja bólintott a hölgy. Felteszek még pár kolbászt sülni. Barátom folytatta a reggeli lap alapos tanulmányozását. Egyre növekvő türelmetlenséggel vártam valamiféle magyarázatot. Végül aztán nem bírtam tovább. Nem értem szólaltam meg. Mégis honnan tudja, hogy négy percen belül vendégünk lesz? Nem jött se telegram, se semmilyen üzenet. Halványan elmosolyodott. Nem hallotta pár perccel ezelőtt egy hintó zörgését? Lelassított, ahogy elhagyott minket a hajtó nyilván felismerte a kapunkat, aztán újra begyorsított és továbbment, rá a Marylebone Roadra. A pályaudvaron és a 17

18 panoptikumnál rengeteg hintó és bérkocsi tesz le utasokat, és aki úgy akar leszállni, hogy ne vegyék észre, az pontosan ezt a helyet fogja választani. Onnan pedig nem egészen négy perc alatt el lehet ide sétálni Rápillantott a zsebórájára, és már hallottam is a léptek kopogását a kinti lépcsőről. Jöjjön csak, Lestrade szólt ki. Az ajtó félig nyitva van, a kolbászok pedig máris érkeznek a rostélyról. Egy férfi, feltételezésem szerint Lestrade, benyitott az ajtón, majd gondosan be is tette maga mögött. Nem lenne szabad rázta a fejét. De az igazat megvallva, ma reggel nem volt érkezésem étkezésre, és nagyon is el tudnék bánni azokkal a kolbászokkal. Ő volt az alacsony férfi, akit korábban már többször is megnézhettem magamnak, viselkedése gumi-újdonságokat és különös csodaszereket áruló ügynökre vallott. Barátom megvárta, hogy a háziasszonyunk magunkra hagyjon bennünket, csak azután szólalt meg. Tehát minden bizonnyal az egész nemzetet érintő ügyről van szó. Egek mondta Lestrade, és elsápadt. Pedig kizárt, hogy máris kitudódott volna. Mondja, hogy nem. A férfi elkezdte halmozni tányérján a füstölt heringfilét, a tojásos-vajas rizses halat és a pirítósszeleteket, de a keze enyhén remegett. Természetesen nem nyugtatta meg a barátom. Mindazonáltal ennyi idő után már felismerem a hintókerekei nyikorgását, jellegzetes ez a magas C fölött oszcilláló gisz. És noha Lestrade felügyelő a Scotland Yardtól a nyilvánosság előtt nem látogathatná meg London egyetlen tanácsadó detektívjét a szalonjában, ennek ellenére mégis eljön, ráadásul reggeli nélkül, abból számomra egyértelmű, hogy nem rutinesetről van szó. Ergo, a felettünk állókkal kapcsolatos és az egész nemzetet érintő üggyel állunk szemben. Lestrade fogta a szalvétáját, és letörölte vele az állára ragadt tojássárgáját. Megnéztem magamnak. Nem olyannak tűnt, amilyennek egy rendőrfelügyelőt képzeltem, de hát a barátom se tűnt igazán tanácsadó detektívnek bármilyen legyen is az. Talán jobb lenne, ha magunk között beszélnénk meg az ügyet pillantott rám Lestrade. Barátom arcán huncut mosoly kezdett formálódni, feje úgy mozgott a vállán, ahogyan akkor szokott, amikor egy belterjes viccen nevetgél. Badarság mondta. Két fej többet ér, mint egy. És amit egyikünk hall, azt mindkettőnk hallja. Ha zavarnék kezdtem sértődötten, de csendre intett. Lestrade vállat vont. Nekem aztán mindegy mondta egy pillanat múlva. Ha megoldja az ügyet, megtarthatom az állásom. Ha nem, akkor nincs munkám. Én azt mondom, dolgozzon úgy, ahogy szokott. Olyat már úgysem tehet, amitől ennél rosszabb lehetne a helyzet. 18

19 Ha bármit is tanultunk a történelemből, hát éppen azt, hogy mindig lehet rosszabb mondta a barátom. Mikor megyünk Shoreditchbe? Lestrade elejtette a villáját. Ez már több a soknál! kiáltott fel. Maga itt gúnyt űz belőlem, már úgyis tud mindent az ügyről! Szégyellhetné magát Senki nem beszélt nekem az ügyről. Ha azonban egy rendőrfelügyelő besétál a szobámba, csizmáján és nadrágszárán friss, jellegzetesen mustársárga sárfoltokkal, csak nem olyan vérlázító feltételeznem, hogy a bűntett helyszínéről, a shoreditchi Hobbs Lane-ről jön, hiszen ez London egyetlen olyan területe, ahol ez a fajta mustársárga agyag megtalálható. Lestrade felügyelő zavarba jött. Most, ahogy így elmondja, olyan egyértelműnek tűnik. Barátom eltolta maga elől a tányérját. Hát persze mondta kissé mogorván. Bérkocsival mentünk az East Endre. Lestrade felügyelő elsétált a Marylebone Roadon, hogy megkeresse a hintóját, így magunkra maradtunk. Szóval, tanácsadó detektív lenne? kérdeztem. Az egyetlen Londonban, vagy talán a világon válaszolt a barátom. Nem vállalok ügyeket, inkább tanácsokat adok. Az emberek felkeresnek, elmesélik a megoldhatatlan problémájukat, én meg néha megoldom azokat. Tehát a látogatók Többnyire rendőrök vagy maguk is detektívek, igen. Szép reggel volt, de már a St. Giles-i nyomortanya pereménél zötyögtünk, tolvajok és gyilkosok telepén, ami úgy üli meg Londont, mint a rák egy helyes virágáruslány arcát. A bérkocsiba csak homályos, bágyadt fény szűrődött. Biztosan szeretné, hogy magával menjek? Válaszként barátom pislogás nélkül rám nézett. Van egy megérzésem mondta. Van egy olyan megérzésem, hogy nekünk együtt kell maradnunk. Hogy eddig egy oldalon harcoltunk, vagy hogy így fogunk-e küzdeni a jó ügyért a jövőben, azt nem tudom. Racionális ember vagyok, de megtanultam becsülni egy értékes társ jelenlétét, és attól a pillanattól fogva, hogy megláttam, tudtam, hogy magában megbízhatok annyira, mint magamban. Igen, azt akarom, hogy velem jöjjön. Elpirultam, vagy mondtam valami ostobaságot. Afganisztán óta először éreztem azt, hogy számítok valamit ebben a világban. 2. A szoba Eric Elixírje: egy felvillanyozó folyadék! Végtagjaiból és alsóbb régióiból netán kiveszett az élet? Irigykedve tekint vissza fiatalsága napjaira? Esetleg eltemette, elfeledte volna a hús örömeit? Eric Elixírje életet visz oda, ahonnan az már régóta hiányzik: a legvénebb csataló is lehet még egyszer, utoljára büszke csődör! Életet a Halottaknak: egy ősi családi recept alapján, és a modern tudomány legjobb eszközeivel. Ha aláírással hitelesített igazolást szeretne Eric Elixírjének hatékonyságáról, írjon az E. von F. vállalatnak, a londoni Cheap Street 1b-be. 19

20 Az épület Shoreditch egyik olcsó penziója volt. A bejárati ajtónál rendőr állt. Lestrade név szerint köszöntötte, majd együtt bevezettek volna minket, de barátom leguggolt a küszöbnél és egy nagyítót vett elő a kabátzsebéből. Mutatóujjával böködve megvizsgálta a kovácsoltvas csizmakaparóra száradt sarat. Csak akkor léptünk be a házba, amikor már elégedett volt. Felmentünk az emeletre. Nem is volt kérdés, melyik szobában követték el a bűntényt: két termetes rendőr szegélyezte az ajtaját. Lestrade biccentett nekik, mire félreálltak. Bementünk. Mint már említettem, nem hivatásom az írás, ezért csak vonakodva fogok bele a hely jellemzésébe, mivel tudom, hogy a szavaim nem érnek fel a feladathoz. Mégis, ha már elkezdtem ezt az elbeszélést, attól tartok, itt nem hagyhatom félbe. Abban a kis garzonban gyilkosságot követtek el. A test, már ami maradt belőle, ott hevert a padlón. Láttam, bár elsőre valahogy mégse láttam. Helyette inkább azon néztem végig, ami kispriccelt-feltört az áldozat torkából és mellkasából: színében az epe- és a fűzöld között volt valahol. Már alaposan beleivódott abba a viseltes szőnyegbe, és telefröcskölte a tapétát. Egy pillanatra valamiféle pokoli művész alkotásának tetszett; mintha egy festő úgy döntött volna, hogy smaragdzöld tanulmányt akar készíteni a halálról. Egy száz év hosszúnak tűnő pillanat után újra a holttestre néztem, ami olyan nyitottan hevert ott, mint egy nyúl a hentes deszkáján, és próbáltam értelmet keresni a látványban. Levettem a kalapom, barátom pedig követte a példámat. Letérdelt és megvizsgálta a testet, végignézett minden kisebb-nagyobb vágást. Aztán elővette a nagyítóját és a falhoz sétált, hogy tanulmányozhassa a száradó nyálkafoltokat. Ezen már túl vagyunk mondta Lestrade felügyelő. Csakugyan? kérdezte a barátom. És ezt hogy magyarázták? Nekem úgy tűnik, ez egy szó. Lestrade odalépett a barátom mellé, és felnézett a falra. Valamivel a felügyelő feje fölé, a kifakult sárga tapétára zöld vérrel, nagy betűkkel egy szót írtak. R- A-C-H-E? kezdte Lestrade betűzni. Nyilvánvalóan Rachel -t akart írni, csak megzavarták. Szóval, egy nőt kell keresnünk Barátom nem szólt egy szót se. Visszasétált a hullához, és egymás után felemelte mindkét élettelen kezet. Az ujjbegyeken nem volt nyálka. Akkor talán leszögezhetjük, hogy a szót nem Királyi Felsége írta Ezt mégis hogy az ördögbe? Drága Lestrade. Kérem, tisztelje egy kicsit intelligenciámat. A holttest nyilvánvalóan nem emberé; a vér színe, a végtagok száma, a szem, az arc megformálása mind-mind az uralkodói vonalra utalnak. Bár azt nem tudnám megmondani, melyik uralkodói vonalra, megkockáztatom, áldozatunk talán örökös nem is, inkább második a sorban az egyik német fejedelemségnél. 20

21 Ez elképesztő hüledezett Lestrade, majd azt mondta: Ez a bohémiai Franz Drago herceg. Albionba Őfelsége Viktória királynő vendégeként érkezett. Vakációzni jött, meg a levegőváltozásért Mármint a színházakért, a szajhákért és a játékasztalokért. Ha maga mondja. Lestrade zavartnak tűnt. Ezzel a Rachel nevű nővel mindenesetre jó kis nyomot adott nekünk. Bár nem kétlem, hogy magunktól is megtaláltuk volna. Nyilvánvalóan hagyta helyben a barátom. Ezután folytatta a vizsgálódást a szobában, időnként élesen szitkozódva amiatt, hogy a rendőrök a csizmájukkal elmaszatolták a lábnyomokat és elmozdították a tárgyakat, amik segítségével valaki megpróbálhatta volna rekonstruálni az előző este eseményeit. Mindenesetre úgy tűnt, az ajtó mögötti kis sárfolt felkeltette az érdeklődését. A kandalló mellett ráadásul valamiféle hamu- vagy földmaradványt is talált. Ezt látták? kérdezte Lestrade-tól. Őfelsége rendőreit válaszolt a felügyelő alapvetően nem hozza lázba a kandallóban talált hamu. Az többnyire ott szokott lenni. Ezen kuncogott is egy jót. Barátom magához vett egy csipetnyi hamut és ujjai közt dörzsölgetni kezdte, majd megszagolta, ami ott maradt. Végül a maradékot felmerte és beleszórta egy üvegfiolába, amit aztán bedugaszolt és kabátja belső zsebébe csúsztatott. Ezután felállt. És a test? A palota majd elküldi érte az embereit mondta Lestrade. Barátom felém biccentett, és együtt az ajtóhoz sétáltunk. Felügyelő sóhajtott fel. Ha egy Miss Rachelt akar felkutatni, lehet, hogy nem jár sikerrel. A Rache többek között német szó. Azt jelenti, hogy bosszú. Nézze meg a szótárban. Más jelentése is van. Elértük a lépcső alját, majd kiléptünk az utcára. Eddig még nem találkozott a királyi család tagjaival, ugye? kérdezte a barátom, mire megráztam a fejem. Nos, a látvány valóban nyugtalanító lehet, ha az ember nincs rá felkészülve. De drága cimborám, hiszen maga remeg! Ne haragudjon. Pár perc és jobban leszek. Mit gondol, jót tenne egy séta? kérdezte. Beleegyeztem, biztos lévén benne, hogy ha nem indulok el valahová, üvölteni kezdek. Akkor legyen nyugat mondta a barátom, a palota sötét tornyára mutatva. Nekiindultunk hát. Nos szólalt meg a barátom egy kis idő múlva. Eddig még egyszer sem találkozott személyesen Európa valamelyik koronás főjével? Nem mondtam. Azt hiszem, magabiztosan állíthatom, hogy hamarosan fog. És most egy élővel. Már nem kell sokat várnia. Drága barátom, mégis miből gondolja, hogy? 21

22 Válaszként egy feketére festett hintóra mutatott, ami tőlünk alig ötven méterre állt meg. Egy fekete keménykalapot és télikabátot viselő férfi állt az ajtajánál, amit némán várakozva nyitva tartott valakinek. Egy, Albion összes gyermekének ismerős, arany színnel festett címer virított a hintó oldalán. Bizonyos meghívásokat az ember nem utasít vissza szólt a barátom. Megemelte kalapját az inasnak, és azt hiszem, mosolyt láttam az arcán, miközben bemászott a kockaszerű hintóba és hátradőlt a puha, bőrutánzat párnákon. Amikor a palota felé vezető úton megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni vele, ujját a szája elé tette. Aztán behunyta a szemét, és láthatóan mélyen elmerült a gondolataiban. Eközben én megpróbáltam felidézni, amit a német királyi családról tudtam, de azon túl, hogy Albert herceg, a Királynő hitvese német, ismereteim aggasztóan hiányosak voltak. Egyik kezemmel a zsebembe nyúltam, és elővettem egy maréknyi érmét: volt köztük barna és ezüst, fekete és rezeszöld. Királynőnk arcképe mindegyiken szerepelt, és őt nézve egyszerre éreztem hazafias büszkeséget, valamint jeges rettegést. Győzködtem magam, hogy egykor katona voltam, aki nem ismert félelmet, és még emlékeztem is azokra az időkre, amikor ez volt a színtiszta igazság. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy valaha kitűnő lövész voltam valójában mesterlövész, idéztem fel büszkén, de jobb kezem remegett, mintha szélütés ért volna, az érmék csörögtek és zörögtek, én meg csak sajnálkoztam magamban. 3. A palota Doktor Henry Jekyll büszkén jelenti be, hogy a világhírű Jekyll-por végre-valahára forgalomba került, mindenki számára fogyasztható. Már nem csak a kivételes helyzetben lévő kevesek kiváltsága. Engedje Szabadjára Belső Lényét! Belső és Külső Tisztaságra egyaránt! TÚL SOK EMBERT kínoz A LÉLEK SZORULÁSA, férfiakat és nőket egyaránt! A megkönnyebbülés azonnali és olcsó használja a Jekyll-port! (Elérhető Vanília és Eredeti Mentolos Ízesítésben is.) A Királynő hitvese, Albert herceg nagydarab férfi volt látványosan kipödört bajusszal és ritkuló hajjal; mindenesetre kétségtelenül és teljesen ember. A folyosón találkoztunk vele, biccentett mindkettőnknek, a nevünket viszont nem kérdezte meg, és kezet se nyújtott. A Királynő rendkívül feldúlt közölte. Akcentussal beszélt: h-hangokat szúrt be a szavakba: Khirálynő. Hrendkívül. Franz az egyik kedvence volt. Sok unokaöccse van, de ő mindig annyira meg tudta nevettetni. Maguk meg fogják találni azokat, akik ezt tették vele. Megteszek mindent, ami tőlem telik szólt a barátom. Olvastam a tanulmányait mondta Albert herceg. Én szóltam nekik, hogy magát kellene felkeresnünk. Remélem, jól tettem. 22