A borító és a grafika a szerző alkotása.

Átírás

1 A romantika szót azért írom le, mert a történetek jól végződnek, mintha mesét olvasnánk. Az olvasó teljesen kikapcsolódhat hiszen egy laza, könnyed olvasmány, amihez nem kell más, csak szabadidő, egy kis olvasási kedv, és a jó hangulat meglesz a végére. Most megszólal egy kritikus bennem: érdekelnek még valakit a mesék? Abban reménykedek, hogy igen, olyan kor nem létezik, ahol elvesztik a varázsukat. Mai mesék, de... A borító és a grafika a szerző alkotása.

2 Két romantikus kisregény: Tartalomjegyzék Új remény...3 Apró tévedés...4 Másik város...10 Tom...13 Eva...15 Költözés...18 Ismerkedés az új környezettel...23 Otthon...26 Yorina álma...33 A próba...34 A forgatás kezdete...43 Teljes hajrá...50 Az új film...62 Újra a forgatáson...70 Greg...71

3 A remény nem vész el, csak örizni kell Kzella T.Király Gizella Új remény (New hope)

4 Apró tévedés Eva szomorúan ült a kis széken és halkan sírdogált, könnyei végigfolytak az arcán, néha a kezével maszatolta el, mint egy gyerek. Hát neki sikerült férjhez menni rendesen és alaposan. Megpróbálta végig gondolni, hol rontotta el. Szülei korán meghaltak és a nagyanyja nevelte. Jó volt az élet vele, soha nem érezte egyedül magát, csak az idő okozott gondot. Késői gyermek, a nagyanyja már benne járt a korban, amikor nevelni kezdte. A nyugdíja elég volt, és a kert is hozott egy keveset, nem voltak gondjaik anyagilag. Mikor meghalt a nagyanyja, akkor lett vége a nyugalomnak. Tervezték, hogy majd ír végrendeletet, de elmaradt és a lakás a törvényes úton elosztódott, az örökösök között. Az egyik idősebb unokatestvére, próbálkozott a többieknél, hogy ne adják el a házat, hisz akkor Eva az utcára kerül. A távolra költözöttek erről hallani sem akartak, ragaszkodtak az értékesítéshez és elkelt a ház. Evát a rokona hívta, hogy egyelőre lakjon náluk, de látta, hogy már két gyermekük van, szűken lennének. Közölte, hogy bérel így kis lakást (a többi öröklött pénzt félretette, a rosszabb időre). Ez az egy rokoni kapcsolata maradt meg, mindig kérték, hogy havonta legalább egy napot próbáljon velük tölteni, hogy a gyerekek, ha nőnek, megismerjék. Ezt megígérte és gyakran volt vendég náluk, velük megmaradt a közeli rokoni kapcsolat. Mikor nagyobb lakásba költöztek, Eva fele pénzét odaadta, kölcsön, hogy ki tudják fizetni a vételárat, nem akarták elfogadni, de erőltette. A kapcsolatukon ez sem változtatott, amíg Adam nem jelent meg az életében. Mikor a barátnője Alexa megemlítette, hogy elhozná a fiúja a barátját, eleinte Eva tiltakozott. Egy ismeretlennel menjen el? Nem leszel vele egyedül, nincs miért aggódnod. Ha nem tetszik, akkor a film végén elköszönsz, valami ürüggyel nyugtatta Evát. Nem fogsz megharagudni? Ugyan miért? Szabadon dönthetsz, de ha meg sem próbálod, akkor ilyen gond nincs. Hát, nem bánom. Annyira helyes volt Adam, hogy amikor meglátta, azonnal megdobbant a szíve. A tökéletes férfi lépkedett feléje, közelebb érve, azonban kicsit veszített a varázsából. A haja nem volt annyira jól fésülve, mint ahogy távolabbról látta, a színe sötétebb lett, mikor a napfényről a fák alá ért. A szeme színét még nem látta, de a mozgása ruganyos volt, a léptei lazák. Mellette jött a barátnője Alexa a fiújával, mert megbeszélték, hogy négyesbe mennek moziba. Most itt vannak.

5 Kicsit még félt az első percektől, mikor közelebb értek, kezdett megnyugodni. A fiú jól néz ki, ha a modora nem tetszik, akkor is kibírja az a két órát a társaságában. Nem volt semmi oka panaszra, kedves és behízelgő modor, csupa szép szavak. Ezek után gyakrabban találkozgattak, Eva örült ennek, mert a magányos estéket már unta és Adam nem volt rámenős, nem akart tőle semmi olyant, amitől Eva tartott. Egy hónappal később megkérte a kezét, ő igent mondott. A házasságkötésre csak Adam néhány rokona jött el. Neki az unokatestvére volt az egyik tanú, a másik a barátnője a fiújával. Már ők is tervezgették a házasságukat. Szép volt az esküvő, a kevés vendéggel. Kicsit furcsa, úgy tudta Adam népes rokonsággal rendelkezik, de azt mondta, az sokba kerülne, ha mindenkit meghívna. Nekik most a lakásra kell a pénzt befizetni, ebbe a magyarázatba belenyugodott. Pedig itt már kérdezni kellett volna, az anyagi helyzetről. Az első napok varázsa lassan oszlott el. Kivette a pénzét, hiszen a lakást már az esküvő előtt elintézte Adam, csak kellett hozzá még egy kevés pénz, és egyenesen oda költöztek. Dolgoztak mind a ketten, Eva fizetése ment a mindennapi apróságokra, Adam azt mondta, az övét egyenesen utaltatják a lakás törlesztésébe. Kérdezte Evát, hogy hol a többi pénze, hiszen úgy tudja, hogy jelentős vagyona van. Közölte, hogy kölcsön adta, ekkor kezdett megismerkedni a férje igazi arcával, elmondta mindennek, felelőtlennek, aki tönkreteszi a jövőjüket. Eva most akarta bevallani, hogy babát vár, de ezt a mondanivalóját megtartotta magának. A férje azt akarta, hogy kérjék vissza a pénzt, mire közölte vele, hogy csak három év múlva tudják visszafizetni, akkorra telik le a hitel. Így beszélték meg, és nem hajlandó előbb kérni. Ezen összevesztek rendesen, pár hétig szót is alig váltottak. Közben megmozdult a baba, be kellett vallani a férjének, aki fölcsattant: Nem tudtál idejébe szólni? Most már nem lehet elvetetni. Én nem is akarom. Kapott egy pofont, majd elviharzott a férje, és aznap haza sem jött, ő meg álomba sírta magát. Másnap elmesélte a dolgokat a barátnőjének, aki alig kapott levegőt. Alexa egy éve ment férjhez, de a barátság maradt, kettesbe ritkábban voltak, de néha négyesbe még összejöttek, olyankor Adam a gondos férjet játszotta. Alexa először szóhoz sem jutott, vigasztalta és azt mondta hagyja ott, kérje vissza a pénzét. Babát várok, apa nélkül nőjön fel? Jobb lenne neki. Még megpróbálok várni egy kicsit. Te tudod, de ha baj lenne, engem mindig megtalálsz. Mindkettőnkre számíthatsz, tudod, hogy a férjem is mellettünk áll. Tudom. Én is várandós vagyok, annyira örülünk neki. Már egy csomó holmit

6 összehordtak a rokonok, ahol kinőtték a picik. Neked mennyi holmid van? Hát én még. Jó, majd elfelezzük az én kicsikémét. Rokonaihoz ritkábban ment, azt mondta kevés az ideje, nem merte bevallani, a férje nem szereti, ha odamegy. Ugyanakkor az anyja hetente jött hozzájuk, ebédre és olyankor többfogásos menüt kellett készíteni, pedig alig jutott rá pénz. Hiába szólt Adamnak, az csak a vállát vonogatta, már kapcsolatuk is alig volt, csak ha a férje ittasan jött haza. Undorral gondolt ezekre az estékre, örült ha kimarad éjszakára. Mikor a kis Tom megszületett, azt hitte változik valami, majd boldog lesz a férje és velük tölti az időt. Nem így lett, még többször kimaradt, és az anyósa is csak morgott, hogy minek az a gyerek. Ő meg türelmesen reménykedett, közbe gyorsan visszament dolgozni, a kicsit vitte magával és leadta egy helyen, ahol a gyermek vigyázással foglalkoztak. Menni kellett, mert a pénz nagyon kevés volt. Mikor a kicsi született, Adam adott egy kis pénzt, de az még a ruhára sem lett volna elég a babának, ha Alexa nem ad babaholmikat, tíalán még nagyobb gondok is kialakulnak. Őrült hogy a pelenkára jutott. Most sem érti, hogy miben hitt, miért reménykedett éveken át. Nem volt ez igazi remény, mert arra vigyázott, babája ne legyen többet. Már elmúlt négy éves Tom, amikor Eva kezdett lázadni a sors ellen. Kisfia okosodott, értelmes gyerekként várható hamarosan ráébred, hogy nincs rendben valami. Kezdett gondolkozni a hogyan továbbon, mert Adam egyre sűrűbben ivott, Eva már csak annak örült, ha nem jött haza időben. A pici is kezdett félni az apjától, ha közeledett hozzá, ösztönösen hátrább húzódott, Adam meg élvezte a gyerek félelmét. Az unokatestvére felajánlotta, hogy már elkezdik a törlesztést, noha pár hónap még hátra volt, a megbeszélt időből. Megkérte őket, hogy ezt ne mondják meg a férjének, bár maga sem tudta, miért akarja eltitkolni. Furcsán néztek rá, de csak egy kicsit, elég sokat láttak, még többet hallottak. Tudták, hogy a férje megcsalja, de azt hitték, hogy ezt nem érezteti Evával, vagy kölcsönösen megegyeztek valamiben, hiszen egyre gyakoribbak voltak a nyitott házasságok. Nem akarták megmondani, hogy ne legyenek egy tönkrement házasság okozói. A pénzt mindig négyszemközt adták át. Eva kezdett ébredezni, a valóságra és észrevette az apró jeleket. Férje többször jött haza úgy, hogy egy hölgy kísérte, és azt mondta, itthon dolgoznak, de nő úgy nézett szét, mint aki itt akar maradni örökre. Akkor már tudta, hányadán áll a férjével, lehet, hogy munkatárs, de több is annál. Mostanában örült, hogy Adam a másik szobába feküdt le esténként. Hát ez nem érdekelte, a kis Tomért mindent kibír, aki egyre több dolgot kezdett a világból látni és felfedezni. Adam sűrűn jött haza italosan. Néha megütötte, de nem a gyerek előtt, Eva mégis attól kezdett félni, hogy egyszer a gyerek előtt is megtörténik. Kettesben ültek a kisszobában Tommal egy apró sarokban, Eva pár plédből valóságos indiánsátrat varázsolt oda. Belül pár kis díszt is rögzített biztosítótűvel,

7 madártollat, száraz leveleket, amiket séta közbe gyűjtöttek. Tom szeretett itt játszani az építőkockáival, és néha Eva is beült mellé, úgy mint ma. Hallotta, hogy nyílik az ajtó, tudta, hogy Adam érkezett haza. Nem volt egyedül, behallatszottak a hangok, de semmi kedve nem volt kibújni és udvariaskodni. Az anyósa volt a másik hang tulajdonosa. Akkor már ki akart menni, de Tom megfogta a kezét és nem engedte el. Hát gondolta, marad még egy kicsit a gyerekkel. Látod fiam, még nincs itthon, pedig ez lenne a dolga. Jobb lesz ha megszabadulsz tőle, már nincs részlet a lakáson, nagyon jól megélsz egyedül, vagy Anitával. Tudom, hogy újra összejöttetek. Ugyan anya, el sem maradtunk egymástól, végig tartott a kapcsolatunk. Akkor miért? tárta szét kérdőn az anyja a kezeit. A pénz, Eva komoly összeget örökölt, fele elég lett a lakásra. Úgy terveztük Anitával, ha meglesz a pénz, elválok, a lakás a nevemen volt a házasságkötés előtt is, így a saját tulajdonom. Ki hinne neki, egy albérletből jött hozzám, csak azt nem tudtam, hogy egy részét kölcsönadta. Így ki kell várni a másik felét, de ha a pénz a kezemben lesz, elválok. hallatszottak a szavak Adam szájából, flegmán. A gyerekkel mi a terved? Ugyan már anya, minek kellene nekem,. Ebbe igazad van fiam, én is utálom azt a kiskölyköt, olyan nyafka, nem kedves. Nem baj, majd Anitával adunk neked igazi unokát. Akkor addig légy óvatosabb fiam, nehogy idő előtt kiderüljön a dolgotok. Én elindulok haza, nem jössz át egy kicsit? Nem, randevúm van, megyek én is veled a kapuig. Csukódott az ajtó és hallatszott a zár kattanása. Eva csak nézte a kisfia arcán legördülő könnyeket, hányingere volt az undortól, ésrdítani tudott volna, de nem a saját becsapottsága miatt, inkább attól a fájdalomtól, amit a kisfia arcán látott. Magához ölelte a gyereket és kibújt a sátorból. Anyu, te is utálsz engem? Hogy gondolhatsz ilyet? Én nagyon szeretlek! Akkor menjünk innen világgá, örökre. Megyünk. Felhívta telefonon Alexát, hogy sürgősen kellene, ha ráér. Gábor is jöjjön? kérdezett vissza Alexa. Jöhet, el akarok menni innen, de rögtön sírta el magát.

8 Megyünk máris! Elkezdte csomagolni a saját ruháit és a kicsiét, Tom szó nélkül rakta egy vödörbe, a kedvenc játékait, ami nem volt sok, könnyen összeszedte. Alexa megérkezett a férje kíséretében. Nem kérdeztek semmit. Elkezdték a kocsijukhoz kihordani a táskákat és bőröndöt. A ruhán kívül nem hozol semmit? nézett Alexa Evára. Nem, undorodok ránézni itt mindenre. Értem. Bezárta az ajtót és a kulcsot a levélnyíláson át bedobta. Alexa a fejét csóválta, de nem mondott semmit, sok mindenre rájött és magát vádolta, amiért bemutatta őket egymásnak. Sajnálom, hogy összehoztalak benneteket. Lett belőle jó is. Hm? Tom. Erre nem tudott mit mondani, mert a kis Tomot nagyon szerette. Ha átjött hozzájuk a kis Gábor tapsikolt örömében, a két gyerek nagyon szeretett együtt játszani, sokat voltak együtt. A kis szobába elférsz akármeddig, a kicsivel. Annyira nem lakunk közel Adamhoz, hogy zaklatni merjen jegyezte meg Gábor. Nem akarok sokáig a terhetekre lenni, van annyi pénzem, hogy béreljek lakást. Nem vagy a terhünkre, de ezt úgy is tudod, más a gond legyintett Alexa a kezével, Gábor két hónap múlva másik városba kap állást, véglegesen. Nekem is ott lesz az új munkahelyem, már készültem, hogy elmeséljem neked, csak amíg nem volt biztos, addig nem akartam. Várj csak, abba a városba élnek a rokonaid, ha jól emlékszem. Kigondoltam valamit, ha végleg elhagytad Adamot. Végleg. Mire gondoltál? Ott is van a vállalatodnak részlege, kérd át magad, megszabadulsz mindentől és teljes biztonságba leszel. Vagy nem szeretnéd? Nem jön utánam Adam olyan messze, nem érek annyit. És Tom se jelent annyit neki? Ő sem, csak egy kis apróság számára. Eva nem bírta tovább, mindent elmesélt erről a napról, közbe bejött Gábor is, de nem szólt bele a mesélésbe. Alexa magához ölelte, nem mondott egy szót sem.

9 Eva letörölte a pár csepp könnyet, erősnek érezte magát, aki a fiával a világot is megválthatja. Gábor szólalt meg: Holnap vasárnap, de hétfőn kezdheted az áthelyezést kérni. Alexa belekarolt. Gyere feküdj le a kisszobába, én majd a két kicsit a gyerekszobába lefektetem. Ma éjjel pihend ki magad alaposan, mert nehéz napok jönnek. Köszönöm, jó éjszakát! Eva megigazította a párnát, egy kicsit még gondolkozott, közben előkereste a hálóingét a csomagból. Kiment lezuhanyozni, de csak éppen ébren bírt maradni, gyorsan elaludt. A természet a segítségére volt és a szervezete igényelte a pihenést. Reggel arra riadt, hogy csöngettek, és meghallotta Adam hangját az előszobából. Nem félt tőle már, de nem nagyon akart vele beszélni. Szia Gábor. Eva itt van? tért egyenesen a lényegre Adam. Szia, itt. Haza akarom vinni. Maradni akar. Az engem nem érdekel. Talán inkább Anitát kellene hazavinned. Te tudtad? Akkor megértesz. Mit értek meg? nézett rá kérdőn Gábor Hát, hogy néha félre lépek. Mit tegyek, ilyen a természetem. Nem értelek, azt hittem a házasságot komolyan vetted. Hát persze hogy komolyan, Anita csak a múlt. Eva kihallgatta a beszélgetésedet az édesanyáddal. Te neki hiszel? szólt közbe flegmán. Mindenképpen, a fiad is elmesélte az én fiamnak válaszolt Gábor, nehezen türtöztetve magát. Az nem lehet, észrevettem volna a gyereket. Menj el Adam. A barátságunk? Ezt nevezed barátságnak? Rajtunk keresztül jutottál el Evához. Végiggondoltam, csak akkor kezdtél az igaz barátom lenni, amikor Alexával összejöttem, mindent megterveztél.

10 Te meg elhitted! Háááááát egyszer... Eva közben gyorsan öltözködött, nehogy a hangokra a gyerekek is felébredjenek. Kiment a folyosóra, és közbeszólt: Menj el Adam, ennyi volt. Jó, elválhatunk, de nem kapsz semmit tőlem. Eva nem is válaszolt, ment a konyha felé, hogy segítsen Alexának, ne kelljen hallani többet. Az ajtó nyílt, majd becsukódott és Gábor bejött, elétették a kávét, és leültek. Elment minden további nélkül jegyezte meg a kávéspoharat felemelve megpróbáljuk visszaszerezni a pénzed. Ne, nem érdekel. És Tom? Nem kell a pénze, nem akarom, hogy köze legyen a gyerekhez. Hát te tudod, de jól meggondoltad. Ezt meg. Másik város Egy hét múlva már az új városba volt, örültek neki a rokonok, boldogan fogadták, felajánlották az egyik szobát a házban. Ne haragudjatok, de szeretnék egyedül lenni a kicsivel. A sógora megszólalt: Örököltem egy pici házat, de csak két helyiséges. Nem bővíthető, mert az udvarán csak a kocsibeálló van, jelképes kerttel. Ezért nem tudtuk eladni, mert filléreket adnának érte, úgy meg sajnáltam, mert kedveltem a bácsikámat. Nem messze van innen, nézd meg, ha megfelel, lakhatsz akármeddig ott, legalább lesz valaki benne. Csak a számlákat fedezd, de ti ketten nem használtok sokat. Amennyiben nem tetszik, ha kell akkor veszünk fel hitelt, hogy egybe megkapd a pénzed. Tudom nem elég egy beugróra, de ha kicsit nagyobb összeget veszünk fel, akkor sokkal

11 nagyobbat vehetsz. Majd megadod egyszer a többlet pénzt. Fölösleges hitelt fölvennetek, ha jó a lakás elég lesz. Megnézhetjük azt a lakást? tette fel Eva a kérdést. Persze, ebéd után indulhatunk. A kicsit is hozod? Igen, hiszen ő is ott fog élni, látni szeretném, hogy tetszik-e neki, az ő véleménye lesz a legfontosabb. Ahogy Tom felébredt az ebéd utáni alvásból, indultak is, kocsival két perc alatt átértek. Gyalog tíz perc körül van a kicsi lépteivel,. Ha át akartok jönni, és mi is meglátogatunk. Eva nem szólt semmit, a házat nézte. Mint egy kicsi ékszeres doboz, még a kaput sem zárták ki, de már nagyon kedvesnek találta. Belül borostyán futott a kerítésen, egy apró kis négyszögletes tér is be volt futtatva borostyánnal fölülről. Fatörzsből készült ülőhelyek mutatták, hogy kerti pad helyett vannak ott. Parányi virágok voltak a kerítés mellett, de átszott hogy valamikor felakasztva is virágcserepek lehettek, mert a tartók még megvoltak. Anyu, mint egy saját vár mosolyodott el a kisfiú lelkes hangon. Ez a mosoly a maradék kétségét is eloszlatta a házzal kapcsolatban, Eva eldöntötte, hogy ez lesz az otthonuk. Bementek a lakásba. Két csöpp szoba volt, az egyikben csak az ágy és a ruhásszekrény fért el, de a hangulatot a borostyánokra néző ablakok adták. Befért volna még egy ágy, látszott, valaha parányi hálószobának használta egy boldog házaspár. Eva úgy gondolta ez tökéletes hálószoba és bőven elég. A másik kicsit tágasabb, nem sokkal, de nagyobb üres területtel és kevés bútor benne, nappali szobának használható. Egy heverő, ahol az ember az ebéd utáni pihenését töltheti, ez a sarok lehet Tom szobája, az egyik felét átalakítva, ahol remekül eljátszik. A másik sarokba egy kis nappali, így ha vendégek jönnek, akkor is látja a kicsit. A csöpp konyha és a zuhanyfülke mosdóval a folyosóra nyílt. Hát ehhez kellett egy nagy adag jóindulat, hogy folyosónak nevezzék, inkább pici beugró helyiség. Köszönöm, ez tökéletesen megfelel kettőnknek jegyezte meg elégedetten. Biztos vagy benne? Ne segítsünk egy nagyobbat nézni? unokatesvére kérdőn nézett rá. Ugyan hiszen itt elférünk és nem is lesz nehéz rendbe tartani. Ez igaz, nem messze van a gyerekek óvodája. Nagyon jó hely, mi is oda hordtuk őket. Benézek majd oda is. Ma át is hozhatnánk a holmim nagy részért.

12 Nem cseréled ki a bútort? Fölösleges, a szobákhoz vannak méretezve. Jó állapotúak és tetszenek. Ha nem kell nektek, akkor szívesen megtartom mindet. Csak nyugodtan bármiben segítünk, ha kell. Á, sokkal többet kellett takarítanom eddig borult el az arca egy pillanatra a visszaemlékezéstől. Majd elmeséled, ha már könnyebb lesz. Köszönöm, kérdezhetek valamit? Igen. Annak idején nektek kellett volna legjobban a pénz, és mégsem akartátok, hogy engem elköltöztessenek. A többiek nem szorultak rá, de nagyon akarták a részüket. Erre nem tudok mit felelni, az ő nevükben. Nekünk te közeli rokon vagy, hogy jutott volna eszünkbe, hogy kitegyünk az utcára. Menjünk vissza, ha akarod estefelé áthozzuk kocsival a holmidat. Ne cipelj gyalog semmit. Nincsen kocsid? Nem engedte Adam. A jogosítvány kellett a munkakörömhöz, de nem vezettem sokat. Most gondolkodom, hogy egy kis apró kocsit veszek, némi gyakorló órával. Hát a gyakorló órába besegít, amelyikünk éppen ráér mosolyogtak rá mindketten, miközben a gyerekek, beszélgetése hallatszott az apró udvarról. Köszönök mindent. Eva a köszönetet komolyan gondolta. Kevesen álltak mellette, amikor szükséges volt, csodálatos tudni, hogy vannak barátai és rokonai. Áthordták a holmit és másnap már a saját kis lakását rendezgette miközben Tom az apró kertben játszott. Néha beszaladt, valamit mesélni a lugasról, vagy elújságolni milyen bogarat látott, boldogan mosolygott és rávette Evát, hogy kicsit menjen ki vele. Együtt csodálták meg az apró bogarakat, a virágokon még egy apró lepke is táplálkozott. Most örült Eva igazán a parányi kertnek, eddig Tom keveset volt egyedül a szabadban. Itt bármikor kimehet játszani, behallatszik minden mozdulata, de mégis szabadnak érzi magát. Eva úgy döntött, végleg megtartja a házat, megveszi. Egy szebb élet reménye indult el.

13 Tom Szeretem ezt a kertet és a házat, bár anyu szerint lassan kinőjük, de ezt nem értem. Ha egyszer fölfelé növekszem, hogyan nőhetnénk ki? Ráadásul csak én növekszem, de borzasztó lassan. Túl vagyok az első iskolai éven, de még mindig eléggé lent állok a testmagasságban. Még Gábor is kicsi, egyidős velem, de valamivel magasabb nálam, ami az utcán nem látszik, csak amikor mértek bennünket, akkor mondták. Ő a legjobb barátom, az anyu barátnője az anyukája, így még többet játszhatunk együtt. Szeretünk sétálni, a közelben van egy kis park, oda már egyedül is kimehetünk, mert a felnőttek kilátnak ránk. Ott ismerkedtünk meg Vilmos bácsival, aki mindig ott sétáltatta a kutyáját. Már nagyon idős, így szívesen adta át a pórázt, hogy mi szaladgáljunk a kiskutyájával. Kérdeztük egyszer, hogy milyen fajta a kutyája. Neki nincsenek neves felmenői, de a lelke és a hűsége nagyon nagy. Egy barátomtól örököltem, amikor elment örökre. Kicsit nézett maga elé, mi meg hallgattunk. Már ismertük az örökre szó jelentését, meghalt a régi gazdája. Nagyon szerettük a kutyát a régi gazdi herlyett is. Mivel közel lakott hozzánk, néha még át is kéredzkedtem egy kicsit, és anyu rövid időre átengedett. Kellemesen beszélgettünk, miközben a kis Fickó lelkesen ugrált körülöttünk. Vilmos bácsinak is apró kertje volt, csak a hátsó fele fás részre nézett, ahol Fickó már ásott magának utat a bokrok közé. Nem számít, ott senki sem lakik, csak a rossz kis ház áll, a kert elhanyagolt, semmi kárt nem csinál. Anyu megváltozott, mosolyog, mindig van ideje rám, türelmes és kedves velem. Nem tudja, hogy még emlékezem arra a napra, ami után elkezdtünk költözni. Azóta már nem félek senkitől. Óvatos vagyok az idegenekkel, de nem félek. Nem kiabálnak rám, nem ijesztgetnek. Anyu is másabb lett, mintha lett volna régen egy olyan, aki mindig komoly volt, néha félelmet is láttam az arcán. Már nem látszik meg, ha komoly, a szeme akkor sem szomorú. Mesél a munkájáról nekem, apró kis vidámságokat, amikor jövünk haza, soha nem siet. Kérem, hogy nézzünk meg valami kirakatot, vagy egy virágot, és beleegyezik, tökéletes barátok lettünk. Azért nem mesélek neki, arról a régi emlékről, mert azóta sem láttam sírni. Nem is akarom, hogy valaha sírjon, ha megnövök, akkor is én fogok rá vigyázni. Azért érdekes, hogy mostanában gyakrabban beszél egy

14 munkatársáról, aki férfi. Hogy pontosan mit dolgozik, arra anyu sem tudott felelni. Van felesége? kíváncsiskodtam. Nem tudom. Gyerekeit sem tudod, hogy vannak-e? Nem, de azt hiszem egyik sincs neki, vagy nem élnek vele. Ezt honnan gondolod? Az ilyen dolgok meglátszanak az emberek külső viselkedésén. Rajtad is meglátszik, hogy elvált vagy? Nem is tudom, azt hiszem igen. Az is, hogy gyereked van? Azt mindenki tudja a munkahelyemen. Büszkélkedek a fiammal. Mosolyogtam magam elé, el tudtam képzelni ezeket a jeleneteket, a felnőttek érdekesek néha a mesélésekkel. Nem zavart, hiszen ha eltitkolná az anyukám, hogy gyereke van, akkor jobban kellene aggódnom. Így is nyugtalan vagyok, egy kicsit, ez az új barát zavar, akiről anyu mesél. Férfi és az én anyukám egy szép nő, ezt sokszor hallom. Nekem nem hiányzik még egy apa, az az egy is sok volt. Mennyivel boldogabbak vagyunk, azért néha érzem, hogy anyunak hiányzik valaki, egy társ, akivel beszélhet a felnőtt dolgokról. Hallottam már a szerelemről is elég sok dolgot, de reménykedem, hogy az mindig mással történik. Anyu nem mondott olyanokat, hogy az a kollégája szép férfi. Pedig ha filmet nézünk, akkor szokott nyilatkozni a színészekről, főleg Alexa nénivel tudnak erről hosszasan beszélni. Vajon ha felnövök, én is fogok a lányokról beszélgetni Gáborral? Még nem kérdeztem tőle soha ilyen dolgokat, legközelebb ha eszembe jut, megkérdezem. Féltem az anyut, ha még egyszer bántani akarja valaki, megvédem, csak én még kicsi vagyok. Lehet, hogy az a munkatárs nem komoly dolog. Itt tévedtem egy kicsit, már szólt anyu, hogy szeretné ha én is megismerném. Nem tiltakoztam hangosan, csak a lelkem mélyén kiabált egy hang. Nem akarom soha! Együtt jöttek elém az iskolához, üdvözölt a férfi és én is udvariasan köszöntem. Dan a nevem, szólíthatsz így és tegezhetsz, ha akarsz. Vigyáztam, ne mutassak előre ellenszenvet, minden rossz érzést, féltékenységet legyűrtem magamban. Lassan sétáltunk, beszélgettek valami számomra érthetetlen dologról, ha jól értettem, egy munkáról, ez alatt ráértem alaposabban megnézni. Nem volt szép és különleges, mint anyu kedvenc színészei. Egyszerű száj, kicsit nagyobb orr az átlagnál. Érdekes volt, hogy kicsit kopaszodott, pedig tudtam, hogy anyunál nem nagyon idősebb. Kicsit megnyugodtam, nem az a szépfiú típus, akinél anyu és Alexa néni is felnéz a tévére, ha nyitva van,

15 megjegyzéseket is mondanak. Anyu megfogta a kezem és egy kicsit megszorította. Ráébredtem, hogy túl feltűnően figyeltem a vendégünkre, féltem, hogy nekem is beszélnem kell, az most nem sikerült volna, mert torkom összeszorult, mint a lufi, amit felfújás után megkötnek. Láttam anyu rámosolyog Danra, úgy, ahogy rám is szokott, ennek a mosolynak nem lehet ellenállni. Valami kis veszélyt éreztem, de nyíltan nem akartam utálatos lenni, hiszen nem tehet róla, hogy én ösztönösen félek a férfiaktól. Vagyis nem teljesen, hiszen vannak felnőtt barátaim, én azoktól félek, akik az anyukámat akarják. Apu sosem figyelt rám, ha mégis, akkor is mint valami tárgyra, ami útban van( az a délután, még mindig emlékszem rá, de erről nem meséltem senkinek ) még Gábornak sem, pedig a barátom. Megpróbálok kedves lenni az anyu kedvééért, hiszen olyan boldog mostanában. Csak nehogy bántsa valaki. Tom van kedved fagylaltozni? fordult hozzám kérdőn Dan. Most mit mondjak? Ha azt mondom nincs, hazudok, mert szeretem a fagyit, anyut is megbántom, hát menjünk a fagylaltozóba. Szívesen megyek. A közeli kerthelyiségbe mentünk, itt mindig volt finom fagylalt és lehetett válogatni az összetételben. Dan kihúzta a széket anyunak, de utána nekem is segített felülni. Ilyet még sose láttam aputól. Mit kértek? kérdezte és váltva nézett ránk. Nekem vaníliát kérj, semmi mást. És neked nézett újra rám. Csokit és vaníliát felesbe. Megrendelte a fagylatokat, saját magának valami gyümölcsöset kért, de rábízta a pincérre a többit. Nem viselkedett kihívóan, hangoskodva, én ettől egy kicsit megnyugodtam. Semmiben se emlékeztetett az apura, és kezdésnek ez is elég volt számomra, ahhoz, hogy sokkal udvariasabb legyek. Mikor anyu kiment, akkor pár szót beszélgettünk, de nem éreztette velem, hogy kicsi vagyok. Úgy beszélgetett, mint Gábor bácsi szokott. Lassan érlelődött bennem a belenyugvás, hogy esetleg több lesz az anyunak, mint munkatárs,de nekem milyen szerepem lesz, ezen egyelőre nem is gondolkoztam. Eva Eva sokat gondolkodott Danról! Főleg mióta megemlítette, a házasságot, vagy legalább költözzenek össze. Nem tudta, mit tegyen, látta, hogy Adamhoz még

16 hasonlítani sem lehet, nem a kinézete, hanem a tulajdonságai miatt. Szabályos arcvonásai voltak, a kis kopaszodástól eltekintve, de a belső tulajdonságai még vonzóbbá tették. Nagyon kedvelte, inkább azért aggódott, mert érezte, hogy Tom még nem ajándékozta meg a bizalmával. Megbeszélték hogy várnak még egy fél évet. Ez az időszak mindennapos találkozásokkal volt tarkítva. Eva még nem tudta rászánni magát, hogy Tommal megbeszélje, bár már érezte, nem halogathatja sokáig. Egy estefelé rászánta magát a beszélgetésre: Kisfiam, szeretnék veled beszélgetni, egy kis személyes dologról. Jó! Miről? Danról és rólam, vagyis a kettőnk kapcsolatáról. Szerelmes vagy bele? Tom egyenesen rákérdezett, komolyan mint egy felnőtt. Igen, de te honnan tudod ezt? Látom. Neked ellenszenves? Nem, csak alig ismerem. Próbálj megismerkedni vele, szóba került, hogy esetleg összeházasodunk. Ahhoz kell az én döntésem? Ugyan kicsim, tudod, hogy nem úgy értettem, ha egyáltalán nem akarod, akkor én abba is belenyugszom. Csak szomorú lennél, gondolta Tom újra olyan szomorú, mint régen amikor elköltöztünk. Nem mondta ki ezeket a szavakat, csak átfutottak a fején ezek a gondolatok. Nem akarta, hogy az anyja szomorú legyen, soha többé. Ugyan anyu, ne aggódj, majd összeszokunk. Jó kicsim, ne felejtsd el, hogy számomra te vagy a legfontosabb. Tom jobban vigyázott, hogy ne éreztesse a bizalmatlanságot. Dan csaknem mindennap náluk volt, de ez nem volt kellemetlen. Kedvesen beszélgetet velük, néha még Tom is őszintén élvezte a társaságát. Pedig nem változott meg a viselkedése, ugyanolyan volt, mint az első napon. Néhányszor még játszott is az udvaron Tommal, amíg Eva el volt foglalva. Lassan esténként is ottmaradt, és kezdtek egy családra hasonlítani, a kívülállók szemében. Már komolyan szóba került az összeköltözés, mert Eva nem akart egyelőre házasságot kötni és Dan ebbe is beleegyezett. Már eldöntötték az együttlakást, és ekkor derült ki, hogy Dan a szülői házba lakik. Kicsit távolabb, de nem komoly messzeség, onnan is elérhető az iskola és a munkahely. Azt szerette volna, ha odaköltözzenek, mert szerinte ott sokkal több a hely. A lakást meg adjam el? kérdezte Eva, magába már dühös lett, ez már az ő lakása volt, a biztos menedék, amihez kötődött.

17 Miért kellene eladni? Néha benézünk, van sok jó szomszédod, aki figyel rá. Nem árt megtartani, ha véletlen a vállalatnál valami komoly rendezvény lenne, akkor ide tudunk jönni éjszakára és nem kell vezetni a sötétben. Érzem, hogy ragaszkodsz hozzá, hát tartsd meg. Eva megnyugodott, azonnal elszállt a mérge, nem is gondolta, hogy Dan észrevette a lakás iránti vonzódását. Ha valami gond lenne, bármikor visszajöhetnek ide, erre már Tom is mosolyogni kezdett. Talán az a mosoly tette, de rábólintott, hogy egyelőre elköltöznek Danékhoz. Gondban volt, hiszen egy anyóssal már közel laktak egymáshoz, most meg egy tető alatt? Nem akarta Dant megbántani, de félt. Ne aggódj, ha nem szeretsz ott lakni, akkor ide is jöhetünk közelre, valami nagyobb lakásba, vagy ebbe, ha ragaszkodsz hozzá. Nekem csak az a fontos, te jól érezd magad. nyugtatta Dan halk hangon. Eva lenyugodott és megbeszélték, hogy másnap eljön Dan anyja egy kisteher autóval, a fontos dolgokat elviszinni. A hétvégén berendezkednek, mert most nem lehet szabadságra menni. Eva csaknem megkérdezte, hogy miért nem próbálnak erélyesebben kérni, de emlékezett, hogy ezt nem szeretik a férfiak. Nekiláttak csomagolni, amíg Tom még elszaladt Vili bácsihoz, elmesélte, hogy elmennek és nem tudja, mikor látja Fickót. Nem a világvégére mentek és én bármikor szívesen látlak. Sok élményed lesz, ha jól értettem, amit Dan mesélt, akkor egy farmra a város szélén, és ott sok olyan dologgal találkozol, amiről itt nem is álmodhatsz. Ne gondolj előre rosszra, lehet, hogy nagyszerűen fogod érezni magadat. Emlékszel? Az első találkozásunknál még tőlem is tartottál. Nem tudom, hogy miért, hiszen nagyon jó barátok lettünk. Lehet, hogy ott is találsz barátokat. Mi aggaszt téged? Dan nem, inkább a családja. Az anyja, meg van egy unokahúga, aki szintén ott lakik egészen közel és szabadidejét ott tölti, amíg a szülei dolgoznak. Valami elkényeztetett kislány lehet, hasonló korú mint én. Ezt miből gondolod hogy kényes? mosolyodott el az idős férfi. Mindenki nagyon szereti, csupa jót mondanak róla. Adj egy kis időt magadnak, megismerni őket. Vilmos is aggódott kis barátjáért, de ezt nem akarta kimutatni. Nem csak az új helytől féltette, inkább a régi tüskéket szerette volna eltüntetni a lelkéből. Érezte, hogy elég sok lehet azokból. Akkor várlak ám vissza, az iskolából hazafelé is benézhettek. Ha eljöttök Gáborékhoz, akkor is átszaladhatsz pár szóra, én Gáborral fogok közben is találkozni. részletezte, miközben Fickó igyekezett egy lepkét elkapni. Most már mennem kell, ha jól látom megjött a teherautó.

18 Elkísérjelek? Nem, majd csak meg egyedül is. Szia Vili bácsi! Tom már szedte is az apró lábait, idős barátja meg féltő szeretettel lesett utána. Sokszor gondolta, hogy beszél Evával a kicsiről, de nem akart beleavatkozni, bár érezte a félelmet és a bizonytalanságot a kicsiben. Költözés Tom majdnem nekiszaladt a teherautónak, egy idős nő kapta el, aki ránevetett és ettől az egész arca csupa mosoly lett. Tomra senki nem mosolygott még így. Szia! Te vagy Eva kisfia? Igen, anyu bent van. Kihívjam? Nem kell, mindjárt bemegyünk együtt. Dan már jött is kifelé, Eva kezét fogva. Korán jöttél anya, még csak egy óra múlva vártunk, valami baj van? kérdő és aggódó arccal nézett az anyjára. Előbb végeztem és gondoltam segítek nektek pakolni. Ő a világ legszebb nője számomra, húzta előrébb Evát. Látom Tommal is megismerkedtél. Szervusz, Mary a nevem és tegeződjünk, hiszen rokonok leszünk, ez rád is vonatkozik fordult Tom felé. Szervusz, Dan mondta, hogy közvetlen típus vagy, de nem teljesen hittem el neki válaszolt Eva enyhe zavarban. Tudok segíteni csomagolni? Nem készen vannak a csomagok, szeretnénk mi fölrakni, már tudjuk, hogy

19 melyik a törékeny és hova tegyük. Jó, akkor kicsit sétálok a fák közt, járatom a lábam. Mary lassan sétálgatott a fák felé és Fickó azonnal odaszaladt hozzá, lelkesen üdvözölte, mosolyogva kísérte el a gazdájáig. Mary leült a padra és amíg a fiatalok pakoltak, beszélgettek, általános és hétköznapi dolgokról. Mire a kocsi tele lett, Vilmos tisztába volt vele, hogy a kicsi jó helyre kerül, nem fognak vele rosszul bánni. Még Eva odaadta a kulcs egy példányát, hogy néha a kertet meglocsolja a szomszéd a kutyasétáltatás közben. Nem kitérő és Fickó szerette ezt a kertet. Dan előre ült, Eva és Tom a hátsó ülésen fogták egymás kezét. Mary közbe beszélgetett hátrafelé is. Majd meglátod, hogy megfelel-e az a hely, amit kiválasztottam nektek, ha nem jó, lehet rajta alakítani. Később eldöntheted, közösen étkezzünk-e, vagy te magad akarsz a fakanállal bánni. Eva csak bólintott, nem tudott mit mondani látatlanban. A kicsi a padlásra megy lakni?- kérdezte Dantól az anyja. Nem beszéltünk még róla. Tom a padlás szóra összerándult és megszorította az anyja kezét. Tom még kicsi, velünk marad egyelőre felelte határozottan Eva. Még hogy a padlásra egy gyereket, eszébe villant az anyósa, aki egyszer becsukta a padlásajtót és Tom meg belül volt. Nem szándékosan történt, de azóta Tom a sötéttől félt. Persze kislányom, ahogy akarod mosolygott rá Mary a tükörből. Közben nézelődtek, Eva járt már farmon, nem várt csodákat, de hát nem a házak kopottsága dönti el a boldogságot. Végigmentek a városon, mert így gyorsabb volt, mint a külső részen haladni. Gyorsan kiértek és egy kövezett úton mentek tovább, erre Eva még nem járt, nem volt dolga itt. Szép vidék, nem messze látszott egy lakott rész, házakkal és gazdasági épületekkel kicsit távolabb, de mindegyik gondozottnak látszott. Az egyik oldalon egy sokkal nagyobb ház, régi épület, apró kis tornyokkal, mintha emelet lett volna rajta és mellette a kis tornyok. Sok ablak, ami egy hatalmas bekerített területre nyílt. Látszott fönt valami apró kertféle, de azt hamar eltakarták a fák és nem lehetett a területre belátni. Öregek voltak ezek a fák és hatalmasak, ott vitt el az út, nem túl messze, arról leágazott egy kis bekötő út, a házak felé a kerítés mellett. Tom és Eva nézelődtek és gyönyörködtek, milyen csodálatos lehet egy ilyen régi házban sétálni. Befordultak a bekötőúton és Eva tippelgette, hogy melyik házban fognak lakni. A nagy kapu kinyílt távirányítóval, és behajtottak. A régi öreg ház egyik oldalszárnya felé tartottak, majd Dan kiugrott és kinyitott egy kisebb kaput, ami egy garázsba nyílt. Ez a garázs kicsi volt az épülethez képest, legfeljebb két autó fért bele és Mary háttal betolatott a garázsba.

20 Gyertek kipakolunk és ebédelünk, majd ebéd után folyatjuk a nézelődést. Biztos nem volt időd ebédet készíteni, itt már készen van nézett Evára mosolyogvam miközben kiszált a vezetőülésről. Gyorsan lepakoltak a kocsiról és Dan elvitte az autót, míg Mary becsukta a garázst belülről és egy eddig fel se tűnő ajtó felé indult. Itt keresztül megyünk, arra a részre középen, ahol az ebédlő van kialakítva, én is azon az oldalon lakom. Folyosón mentek át, a régi lakáshoz képest hatalmasnak tűnő épületen. Eva felmérte, a lakást, és kíváncsi volt, vajon ők hol fognak lakni. Miért kellene akkor Tomnak a padláson aludni, ha elfér a lakásban? Nem szólt egyelőre, csak figyelt. Az ebédlő közepén hosszú asztal, de nem volt teljesen megterítve, csak öt tányér kirakva. Látszott, hogy sokkal többen elférnének. Egy fehér ruhás kislány állt az asztalnál a haja is fehér szalaggal volt lefogva és mint egy kis pánt, keretezte az arcát. Világos haja a barna egyik árnyalatában csillogott, kicsit hasonlított az arca Danra. Tommal egykorú lehetett és nagyon mereven, udvariasan állt. Ő az unokám, Edna mutatta be Mary. A kislány kezet fogott mindkettőjükkel és Danra picit rámosolygott. Tom úgy érezte, ellenszenves neki, a fennhéjázó szótlan viselkedés. Még Eva is furcsállta egy kicsit, de nem szólt. Jó étvággyal falatoztak, de egy hang sem volt közben, és mindenki olyan merevnek érezte ezt. A végén Mary több tálban gyümölcsöket rakott fel az asztalra és Dan nem bírta tovább: Mi történt itt? Hiszen ti folyton beszéltek étkezés közben kérdőn nézett Ednára. Tudod Dan bácsi meg kellett ígérnem, hogy az első órában nem rémítem el a családodat. Jól nevelt leszek, mint ahogy egy kislánynak illik, mindjárt letelik az óra kuncogott. Akkor mi történik? kérdezte Eva is elmosolyodva. Pólót és rövidnadrágot húzok, mert szeretek abba lenni, és majd segítek pakolgatni kicsit zavarba jött, nem tudta hogyan szólítsa Evát. Ugyanúgy beszélgethetsz velem, mint Dannal. De jó. Ránézett Tomra is: Majd megmutatok neked is sok dolgot, ami érdekel, ugye a lányokkal is szívesen játszol? Aha bólintott Tom, kicsit meglepődve a szóáradaton. Közben vége lett az étkezésnek, és elindultak, hogy megnézik a szobát, ahol majd lakni fognak, de még Edna elfutott ruhát cserélni. Gyorsan megjött,

21 rájöttek, hogy közelre tehette a kedvenc ruhadarabjait, ami egy drapp pólóból és apró mintás rövidnadrágból állt. Csak a szalagot nem vette ki a hajából és már indultak mindnyájan a zegzugos folyosón. Ne aggódj szólt Edna Tomnak nem lehet eltévedni, pár nap kell és mindent ismersz. Ezen már Eva is mosolygott. Átmentek egy ajtón, ami dupla szárnyas volt, mint egy átjáró, nem becsukva, csak a szárnyak látszottak kétoldalt. Innen gondoltam, hogy a te birodalmad legyen fordult Mary Eva felé ha kicsinek találod, akkor esetleg az ajtót kiszedve növelhetjük. Kicsinek? Hiszen itt még van néhány ajtó. Nem nagyok ám azok a helyiségek, inkább kis vendégszobák. Benyitott az egyik ajtón: Ezt gondoltuk hálószobának, be is van rendezve, persze kicserélheted a bútorokat modernebbre, de kezdésnek kell valami. A szoba régi bútorokkal volt ellátva. Óriás fekvőhely, mintha 5-6 személy részére tervezték volna. A szekrények a fal egyik oldalát foglalták el, egy helyen megszakítva egy kis pipere asztalkával ami előtt kényelmes szék kínálta magát. A bútorok díszítése mutatta, hogy értékes darabok. Volt benne egy kandalló is, inkább díszként, mint tüzelni, de a díszítése szemet gyönyörködtető, Eva arra gondolt, szentségtörés lenne tüzet rakni. A csillárra is felnézett, látta, hogy régi fajta, de felfedezte, hogy azért a világítást nem gyertyák adják hozzá, az elektromos kapcsoló látszott az ajtó mellett. Közelebb lépett az ablakhoz, és a kertre látott, ahol éppen a virágok nyíltak. Gyertek, itt mellette van egy nagyobb szoba, amit nappalinak is tudtok használni. hallatszott az idegenvezetés Mary szájából. Átmentek egy nagyobb szobába, ahol a bútorok régiek voltak, de ésszerű módon kialakítva a szabad tér. Hatalmas két ablak, közelebb menve látszott, hogy az egyik erkélyes fele ajtó, ki lehetett lépni rajta. Pici kis kis kiugró, és lelépve már a kertbe kerültek, ahova odalátszott egy medence sarka, és megcsillant a vízfelszíne. Eva csak bámult, de közben mentek a folyosó felé és nem akart lemaradni. Hát a kicsinek itt kell keresni szobát, szemben a hálótokkal nem lesz messze? Benyitottak egy kisebb szobába, hasonló bútorokkal volt berendezve, mint a többi helyiség. Nem éppen gyereknek való, de majd valamit kitalálunk, hogy ne legyen ilyen felnőttes. Tom nem a padláson fog lakni? csodálkozott Edna.

22 Nem az messze van, még neki, majd ha megszokik itt. Eva megszólalt: Most már kíváncsi vagyok arra a padlásra, láthatnánk? Két ajtóval odébb egy kis beugró, messzebbről, mint egy ablak, úgy nézett ki, de közelebb érve látszott, hogy parányi lépcső vezet fölfelé. Elindultak rajta, nem volt túl sok a lépcsőfok. Itt is akad, egy kis hely, de ezek vendég gyerekeknek való kis szobák. Két ajtó nyílt az egyik oldalra, Mary kinyitotta őket. Éppen egy heverő, szekrény és asztalka fért el. A másik ajtó mögött, egy zuhany fülke és toalett. A harmadik szemben lévő ajtót is kinyitotta és beléptek. Félkörben ablakok voltak, kisebbek, de sok, az egyik oldalon egy földig érő ablak mutatta, hogy ott ki lehet menni. Jobban megnézve látszott, hogy egyik toronyba vannak. Szemben van az én kis tornyom mutatott ki Edna Mi azon az oldalán lakunk az épületnek. Keskeny út vezetett a két torony között, kétoldalt pár virágláda adta az illatokat, lejtősen kialakítva a tető, hogy ha eső jönne a csapadék útja szabad legyen. A szoba berendezése volt a legérdekesebb, játékok voltak polcokra rakva, de gyerek könyvek is akadtak. Középen egy terepasztalon valódi apró épületek között, vasúti sínek kanyarogtak, akadt ott vár és hegy, aluljárókkal váltakozva. A játékokon látszott, hogy nem újak, de gondozottak., a tulajdonos szerette őket valaha. Hátul egy paraván mögött apró hálófülke, a paraván oldala mesealakokkal díszítve. Itt már akadtak firkálások, karcolások, mintha néha fölraktak volna dolgokat és cserélték. Ez kinek a szobája? kérdezte Eva. Az enyém volt vallotta be Dan kicsit eleven gyerek voltam. Úgy gondoltuk, hogy ami játék nem kell, azt majd dobozba rakjuk, hogy Tom kedvére be tudja rendezni. Egyelőre csak nappal, följöhet, ha akar játszani. Persze a nappali mellett is alakíthatunk ki egy játszó szobát. Eva kérdőn nézett Tomra. Az a vonat működik is? Úgy emlékszem igen, várj, mindjárt áramot adok neki. Bedugta egy magasan elhelyezett konnektorba, majd a kapcsolókkal babrált és megindult az egyik vonat, kicsit várt, majd sípolt vele, mielőtt egy alagútba eltűnt volna. A többi is működik, van hozzá a polcon egy szakkönyv, mindjárt összeállítjuk. Na de fiam, nem vagy te már öreg ehhez? Meg a holmikat is össze kell rendezni.

23 Igazad van anya, de ezzel játszani soha nem öregszünk meg. Dan Tomhoz fordult: Majd segítek ami nem megy, meg a fölösleges játékokat elpakolni. Maradhatnak, tetszenek. Akkor majd összébb toljuk őket, hogy a tieid is elférjenek, az asztalon meg tudsz használni akár számítógépet is. Van itt internet? Persze. Itt meg déli pihenő is lehet, ha ahhoz van kedved mutatott a paraván mögé Mary. Benéztek és egy mini hálószoba volt látható. Kicsit meglepett engem, nekem a padlás mást jelent, sötétséget és elhagyottságot jegyezte meg Eva halkan. Pedig ez is padlás, csak toronyszobának kialakítva, messzebbre lehet látni és kedvelik a gyerekek. Most már menjünk és fejezzük be azt a pakolást. Ismerkedés az új környezettel Eva és Dan munkába jártak de Tom egyelőre otthon maradt, Ednával és Maryvel. Eva mondta, hogyha nem érzi jól magát, akkor továbbra is mehet oda, ahol eddig vigyáztak rá tanítás után, várjon egy kicsit és majd meglátja. Nem akart vitatkozni az anyjával, de egy félt, hogy útba lesz, vagy lenéző megjegyzéseket hall vissza. Azon elgondolkozott, hogy Edna szeret a nagyanyjával, tökéletesen érzi magát, nem panaszkodik fesztelen és felszabadult. Azt már látta, hogy mozgékony kislány és nem egy nyafka elkényeztetett virág. Talán mégis elviselhető lesz ez a nyár, és utána már jön az iskola, kevesebb idő jut töprengésre. Tom szeretett Ednával játszani, néha futkostak is, mint az egészen kicsi gyerekek, főleg ha lepkét láttak, és meg akarták nézni hova száll le. Te mindig itt vagy a Maryval? Tudod a szüleim dolgoznak, néha unalmas volt egyedül, a bébiszitterrel,

24 akkor inkább a nagyival. Neked volt barátod, ahol laktatok? Igen. Akkor miért nem telefonálsz neki és hívod el egy kicsit? Még a nyáron nekem is jön egy barátnőm nyaralni. Mary mit szólna hozzá? Nekem szokatlan az is, hogy a keresztnevén hívjam. Akkor hívd csak nagyinak! Nem szokott szólni, csak ha már túl hangosak vagyunk és pont az ablaka alatt. Tom nem értette, hogyan lehet az, hogy valaki vendéget hív oda, ahol ő is vendég. Nagyon hiányzott Vilmos bácsi társasága is, de Fickó még jobban. Azt tudta, hogy Gáborral hamarosan találkozik, mert Eva is mondta, hogy pár napra eljöhetne ide, hogy ismerkedjen a tájjal, amig Alexa néniék valahova mennek, munkaügyben, ahova a gyerek nem túl jó megoldás. Gábor náluk tölti azt az időt. Elképzelte, hogy sétál a réten Gáborral és Vilmos bácsival, Fickó meg körülöttük szaladgál, ettől elhomályosodott a tekintete. Ha az ő rokona lenne Vilmos bácsi, minden más lenne. Nehezen fogadta el, hogy alig van közeli rokona. Edna, nekem nincsenek is közeli rokonaim. Miért? Hiszen én is a rokonod vagyok. Nem úgy. A rokonság házasság útján lesz. Anyu és apu sem ismerték egymást, most meg az apu anyja is a nagymamám, és vannak unokatestvéreim, ugyanúgy mint te. Mint én? Engem hoztak a házasságba. Az anyukád is jött a házasságba, így lett rokon. Ha egyszer lesz még testvéred, az is az unokatestvérem lesz. Ez így működik. Vagy szerinted nem? Esetleg ellenem van kifogásod, nevetett Tomra szólj nyugodtan. Á, eszembe sem jutott. Edna elindult befelé és közbe magyarázott. Elfelejtettem, hogy megígértük a délutáni gyümölcsszedést a nagyinak. Én nem ígértem Mikor mondta, hallgattál, az a beleegyezés jele. Vagy tévedek? Ha nincs kedved, majd kimentelek. Lenne, csak még sosem csináltam. Nem nehéz, zárt cipőt és kopott ruhát húzz. Miért? Mert elszakad, ha beleakadsz az ágakba.

25 Tom nem túl lelkesen öltözött. Mi van ha neki ez nem megy? Kiabálni fog rá Mary? Eddig még egyszer sem tette. Indulhatunk gyerekek? jelent meg Mary pár kosárral, amiket egy kis kocsin tolt. A kocsit én szeretném tolni jegyezte meg Edna. Azért ne borítsd fel. Ugyan már, az régen volt, én már értek hozzá. Hatalmas lendülettel megindult, majdnem fölborítva a kosarakat. Ezen mind a hárman nevettek. Hogy számolok el, ha összetöritek magatokat? Ugyan nagyi ezt te sem gondolhatod komolyan, mi már nagyok vagyunk, nem kell bébiszitter. Ha féltenének tőled, nem is bíznának rád. Igaz, tudják, hogy te egyedül is össze tudod törni magad nevetett Mary. Lassan sétáltak át a réten, nézegetve a különböző színű virágokat. Megállapították, melyik mennyit fejlődött a pár nap alatt, amíg nem voltak a gyümölcsösbe. A kitaposott kis füves úton sok látnivaló akadt. Néha lepke szállt el mellettük, figyelemmel kísérték és a színét nézegették. A gyümölcsöst látták végig, de Tom csak most fedezte fel a kerítés oszlopok mindenféle alakját. Miért nem egy formák az oszlopok? Volt egy vihar és a kiserdőben kidöntötte a fákat, akkor találtuk el, hogy bekerítjük a gyümölcsöst. Néha a környékből besétáltak az őzikék és a nyulak, ők nem válogattak, a fiatal fákat megrongálták, és gyümölcsöket összerágták. Az oszlopok nem egyenesek, mégis tökéletesen megfelelnek a célnak, de nekem tetszenek, nem olyan egyhangú. Tom figyelmesen nézegette és felfedezte, hogy minden oszlopon el lehet képzelni, akár mesealakokat is, megértette a lényeget. Bementek a kapun és a sorok között figyelték, hol színesedik már a gyümölcs. Nagyi, te tudod melyik érik ilyenkor? Igen, de szeretem nézni, ahogy keresitek az érettet. Közben pakoltak a kosarakba innen is, onnan is. Lassan megteltek. Elég lesz ennyi? Igen, csak két napit viszünk haza, nem áll el sokáig, de nincs is rá szükség. Valaki mindig kiszalad szedni frisset. Indulhatunk hazafelé? Várj egy kicsit, még egy kis egrest is csipegetünk, tudom, hogy éretlen, de akkor is finom húzta Edna Tomot maga után. Jó, de én inkább leülök erre a faderékra, amíg visszajöttök.

26 Több helyen volt eldöntve kisebb fatörzs, most láthatóvá vált, hogy ülőhelynek vannak szét rakva. A két gyerek elment a kerítés egyik oldalához, ott voltak az egres bokrok. Akadt még többfajta bokor, de éretlen volt a termés, nem foglalkoztak vele. Visszafelé már tökéletes egyetértésbe szaladgáltak. Mary kicsit fáradtan üldögélt, gondolkozott. Érezte a kisfiúnál a bizalmatlanságot, az idegenkedést, nem tudta, hogy sikerül e gyorsan legyőzni. Jó lenne, mert Dan azt tervezi, hogy a nevére veszi, mint sajátot. Ezt még nem mondta Evának korainak tartotta. Előbb a házasságkötést kellene elérni, és később még több unoka is lehet. Ednáék is szeretnének még babát, elég nagy a ház, a gyerekzsivaj csak szebbé teszi. Csak ez a kicsi ne lenne ennyire bizalmatlan gondolkozott el. Valamikor bánatot okoztak neki, hogy tehettek ilyent? Közben megjöttek a gyerekek és elindultak hazafelé. Otthon Tom Edna szüleit szerette meg leghamarabb, látta, hogy a kislány a szemük fénye, de vele is hasonlóan bántak. Ha együtt játszottak, akkor természetes volt, hogy az uzsonnát ott fogyasztotta, azon az oldalon is volt egy kis konyha. Az anyukád főz mindennap? Nem, hiszen dolgozik, néha a munkahelyhez közeli étterembe esznek, és a nagy konyhában mindig van kaja. Nagy konyhának azt nevezed, ahol mi is étkezünk? Igen, hiszen legtöbbször mi is ott eszünk. Mary győzi a főzést? Nem, van segítsége, csak te nem figyelted még, nem mindig ő főz. Nem tudtam. Honnan is tudtad volna, lassan mindent tudni fogsz. A nagyi is dolgozik, csak idehaza, esténként. Tom kezdte érteni, hogy Mary nem egyedül végez mindent, az csak látszat. Nem látszik rajta a büszkeség, hogy hatalmas háza van, a terület is nagy, de azt még nem látta, ígéretet kapott, ha ráérnek, majd bejárják terepjáróval. Mary a

27 kertben sétált, amikor látta, hogy autó jön, figyelte, hogy hova tart. Látta, kérdezősködik kint, majd jött befelé, nem sietett be, tudta, a folyóson eligazítják, ha vele akar beszélni, nem volt túl nagy kedve látogatót fogadni. A laptopja kint volt és dolgozott egy kicsit, közben a két gyerek a feje fölött a teraszon üldögélt, beszélgetett és a hangok lehallatszottak. Vidám kuncogások tarkították a csivitelő hangokat. A kisfiú is kezdett egyre természetesebb módon viselkedni, mint aki szeret itt élni, és feltalálja magát. Ritkán látszott az a régi szomorúság a szemében. Mary lassan megfordult, és lerakta a laptopját, mert észrevette, hogy a látogató közeledik feléje, egy harminc fölötti férfi, a pontos korát nem lehetett megállapítani. Jó napot kívánok! nyújtotta a kezét. Adam vagyok. Mary nem értette tisztán a vezetéknevét, de már tudta, hogy ki az, hasonlított a szeme Toméra, ráadásul a hangra a kisfiú kihajolt az erkélyről. Azt a tekintetet nem lehet elfelejteni, rémület és félelem együttese. Észre kellett venni, hogy nehezen győzi le a reszketését, még Edna is észrevette és kihajolt mellette. A szemével intett nekik, hogy maradjanak nyugodtan, miközben kezet nyújtott a látogatónak. Jó napot! Nem mutatkozott be, ehhez már nem volt kedve, pedig soha nem szokott udvariatlan lenni, de amit most látott, az még neki is sok volt. Egy nő költözött ide a farmra, egy gyerekkel néhány hónapja, pontosan nem tudom, de azt keresem, de én nem rá vagyok kíváncsi, csak a gyerek érdekel. Igen ismerem, akiről beszél. Fontos, amit szeretne tőle? Mert jelenleg nincs a közelben. El akarom vinni a gyereket. A magáé? Nem lényeges, az én nevemet hordja. Eddig nem találkozott vele? Nem, annyira nem fontos, hogy érthetöbb legyek, megnősültem, és most kiderült, hogy nem lehet közös gyerekünk. A feleségem szerint, mindenkinek van gyereke az ismerőseink körében, kellemetlen, ha látogató jön, azt mondani, nincsen gyerek. Elvisszük ezt a gyereket és kész. Mit szól az anyja hozzá? Nem tudja még, de nem érdekel, egy félénk kis liba, úgysem mer ellent mondani nekem. Valami tanyasi tahóval jött össze, még örülhet is, hogy megszabadítom a kölyöktől. Mary nem tudta, mit tegyen, belerúgjon ebbe az emberbe, vagy kiabálja össze a farmot és dobassa ki? Mit érne el vele? Csak a gyerekek ijednének meg.