A BELÜGYMINISZTÉRIUM TŰZOLTÓSÁG ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁG TŰZVÉDELMI FŐIGAZGATÓSÁG TŰZMEGELŐZÉSI FŐOSZTÁLY VEZETŐJÉNEK. 6/1997. számú

Átírás

1 A BELÜGYMINISZTÉRIUM TŰZOLTÓSÁG ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁG TŰZVÉDELMI FŐIGAZGATÓSÁG TŰZMEGELŐZÉSI FŐOSZTÁLY VEZETŐJÉNEK 6/1997. számú T Á J É K O Z T A T Ó J A Budapest, május 23-án A 35/1996. (XII.29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat (a továbbiakban: OTSz) egységes értelmezésére és alkalmazása érdekében a leggyakrabban felmerült kérdéskörökben az alábbi tájékoztatót adom. 1. Problémaként jelentkezett a különböző higitású alkoholszármazékok tűzveszélyességi osztályba sorolása. E folyadékok lobbanáspontjait az Msz 379:1982 számú szabvány az "Etil-alkohol" címszó (204. sorszám) alatt tartalmazza, az adatok alapján a tűzveszélyességi osztályba sorolás elvégezhető. 2. A robbanásveszélyes állapot fogalmát az OTSz 2. (3) bekezdésének j) pontja határozza meg. A megfogalmazásban szereplő "mennyiség" nem állapítható meg egzakt módon, az jelentős mértékben függ a környezeti körülményektől, adottságoktól. Az előfordulási mód, állapot megítélése során van lehetőség a zárt rendszer (OTSz 2. (3) bekezdés r) pont) fennállásának megállapítására, mely esetben alkalmazható az OTSz 3. (8) bekezdésében biztosított, a tűzvédelmi hatóság által engedélyezhető, a felhasznált anyag tűzveszélyességi osztályánál veszélytelenebb tűzveszélyességi osztályba történő sorolás lehetősége. Az osztályba sorolás a körülményektől függően elvileg korlátlanul enyhíthető, ehhez azonban szükséges az illetékes hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnokság műszaki indoklással ellátott szakhatósági állásfoglalása is. 3. A közösségi épületek tűzveszélyességi osztályba történő besorolására a 2/1997. számú BM TOP Tűzmegelőzési Főosztályvezetői tájékoztatóban részben már utaltunk, ez azonban további magyarázatra szorul Az OTSz 3. (3) bekezdésének c) pontja szerint "C" tűzveszélyességi osztályba tartoznak azok a közösségi épületek, amelyekben egy tűzszakasz befogadóképessége 500 főnél nagyobb. Ugyanakkor a 3. (4) bekezdés e) pontja a közösségi épületek közül kiemelve az iroda, a lakó és szállásépületeket, azokat "D" tűzveszélyességi osztályba sorolja. Ezen esetekben tehát az építményeket a tűzszakaszok befogadóképességétől függetlenül "D" tűzveszélyességi osztályba kell sorolni, az 500 fős létszámhatárt az egyéb közösségi épületek (pl. sportlétesítmények, áruházak) esetében kell alkalmazni.

2 4. Az OTSz 6. (1) bekezdésében foglaltak szerint a tűztávolsághoz kapcsolódó térrészt hulladékoktól, száraz aljnövényzettől mentesen kell tartani. Több helyről felvetették - különösen a családi házak esetében - a követelmény teljesíhetőségének realitását. A tűztávolságok megtartásának lényege az, hogy az esetlegesen keletkező tűz egyik építményről a másik építményre való átterjedését megakadályozza. A tűztávolság tartása abban az esetben, ha az általa képviselt területen éghető anyagot tárolnak, halmoznak fel, nem tudja teljesíteni az elvárt követelményt, ezért az OTSz 6. (1) bekezdésében foglalt előírást - a lehetséges megoldások taglalása nélkül - szükségesnek tartjuk. A családi házaknál egyébként az OÉSz 66. (3) bekezdése szerinti távolságok esetében ez a követelmény nem jelentkezik, mivel az nem értelmezhető egyértelműen tűztávolságnak. 5. A szilárd éghető anyagok szabadtéri tárolási egységeinek megengedett tűzszakasz méreteit és egymás közötti tűztávolságát az OTSz 6. (4) bekezdésében foglaltak alapján a Szabályzat 2. számú mellékletének táblázata alapján kell meghatározni. A táblázat a teljesség okáért kiterjed az "E" tűzveszélyességi osztályú anyagok tárolására is, ezekre azonban a 6. (4) bekezdésének "éghető" kifejezése nyilvánvalóan nem vonatkoztatható. 6. Az OTSz 7. (3) bekezdésében foglaltak szerint az épületben raktározott, tárolt anyag, termék mennyisége nem haladhatja meg a vonatkozó nemzeti szabványban megengedett tűzterhelés értéket. Az épületek megengedett tűzterhelés értékei a tevékenység jellegétől függően nem haladhatják meg az MSz 595-7:1994 számú szabvány M1 és M2 számú mellékleteiben foglalt értékeket. 7. Az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységre (a továbbiakban tevékenység) vonatkozó előírásokat az OTSz 11. (3)-(6) bekezdései tartalmazzák. A tevékenységre vonatkozóan a hatályon kívül helyezett OTSz előírásától eltérően jelenleg már nem engedély kiadása, hanem feltételek meghatározása szükséges. A feltételek meghatározása a munkát elrendelő feladata. A munkát elrendelő az a természetes személy akinek a dolgozója a tevékenységet végzi, és a meghatározott feltételeket aláírja. Egyéni vállalkozó esetén ez maga a vállalkozó. A tevékenységre vonatkozó feltételeket a munkát elrendelő állapítja meg, melyet más cég megrendelésére történő munkavégzés esetén a tevékenység helye szerinti létesítmény vezetőjével vagy annak megbízottjával egyeztetni kell. A munkát megrendelő gazdálkodó szervezet a feltételeket szükség szerint, a helyi sajátosságoknak megfelelő tűzvédelmi előírásokkal köteles kiegészíteni. A 11. (4) bekezdésében foglaltak szerint a feltételek meghatározása csak akkor nem szükséges, ha a tevékenységet végző személy azt saját tulajdonában lévő létesítményben, épületben, szabadtéren folytatja, azaz a feltételeket személy szerint saját maga részére kellene meghatároznia. Ilyen eset lehet például, ha a vízvezeték szerelő saját családi házának fűtés szerelését végzi hegesztési technológiával. 8. Az OTSz 35. (2) bekezdésében foglaltak szerint az (1) bekezdésben meghatározott építmények esetében a hő-és füstelvezetést nemzeti szabvány szerint

3 kell kialakítani. Problémaként jelentkezik, hogy a jelenleg hatályos MSz 595-8:1994 számú szabvány csak a csarnok jellegű épületekre vonatkozik. A nem csarnok jellegű épületek esetében - egyéb szabályozás hiányában - a már hatályon kívül helyezett MSz 595-8:1982 számú szabvány az azonosító jelzetre való hivatkozás mellőzésével, irányelvként alkalmazható. 9. A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló évi XXXI. törvény 13. (1) bekezdése értelmében az új tűzoltó-technikai eszközöket csak az országos parancsnok engedélyével lehet gyártani és forgalmazni. Ez a tűzjelző- és oltóberendezések vonatkozásában biztosíték arra, hogy csak megfelelő technikai színvonalú berendezések legyenek jelen a magyar piacon, de nem biztosíték arra nézve, hogy ezek a tűzvédelmi szempontból fontos beépített automatikus élet- és vagyonvédelmi rendszerek megfelelően vannak megtervezve, létesítve, használva és karbantartva. A jogszabályok, nemzeti szabványok előírásaitól eltérő módon kialakított rendszerek nem biztos, hogy teljesíteni tudják azokat a követelményeket, melyek funkciójukból adódnak, a hibásan megtervezett vagy kivitelezett berendezések esetében indokolatlanul megnövekedhet a téves jelzések illetve működések gyakorisága, mely a tűzoltóság és az üzembentartó költségeit jelentősen növelheti, téves biztonságérzetet eredményezhet. Szükség van tehát az ilyen berendezések létesítése során egy olyan kontrollra, mely kizárja vagy minimálisra csökkenti ennek lehetőségét. Ennek legjobb módja a berendezések tűzvédelmi hatósági engedélyezése, melynek során a tűzoltóság, mint szakhatóság a berendezés létesítésére készített műszaki tervdokumentáció vonatkozó jogszabályoknak, nemzeti szabványoknak megfelelő kialakítását és a használatbavételi eljárás során a berendezések működőképességét ellenőrzi. A 35/1996 (XII.29.) BM rendelettel hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat 42. (1) bekezdése értelmében a tűz észlelésére, jelzésére, oltására nemzeti szabványnak megfelelő beépített tűzjelző, tűzoltóberendezést kell létesíteni az olyan berendezéseknél, helyiségben és építményekben, ahol azt jogszabály, nemzeti szabvány, illetve - a tűz- vagy robbanásveszélyre, illetőleg rendeltetésre tekintettel - a tűzvédelmi hatóság előírja. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az (1) bekezdésben előírt tűzjelző és/vagy oltóberendezés létesítésére készített műszaki tervdokumentációt, továbbá a telepítést követően a berendezések használatbavételét a tűzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell. Ez azt jelenti, hogy csak a tüzvédelmi hatóság által előírt berendezéseket kell engedélyeztetni, azonban célszerű a korábbi gyakorlatnak megfelelően minden tűzjelző és/vagy oltóberendezés engedélyeztetése függetlenül attól, hogy annak létesítését a tűzvédelmi hatóság írta elő, vagy kötelezés nélkül a beruházó saját biztonsága céljából kívánja alkalmazni. Az OTSz 42. (5) bekezdése értelmében vagyonvédelmi berendezés tűzjelzés céljára csak ott létesíthető, ahol a beépített tűzjelző berendezés alkalmazását jogszabály, nemzeti szabvány vagy tűzvédelmi hatóság nem írja elő.

4 A behatolásjelző berendezések alapvetően vagyonvédelmi célokra lettek kifejlesztve, életvédelmi célokra, tűzjelzésre nem minden típusuk alkalmas. Vannak azonban olyan vagyonvédelmi készülékek, melyek felépítésükből, programozhatóságukból adódóan alkalmasak a tűzjelző érzékelők jelzéseinek fogadására, megfelelnek a tűzjelző berendezésekkel támasztott követelményeknek is. Természetesen kombinált vagyonvédelmi- és tűzjelzőközpontként csak akkor használhatók, ha rendelkeznek az erre vonatkozó országos parancsnoki engedéllyel. Olyan berendezéseknél, helyiségekben és építményekben, ahol a tűz- vagy robbanásveszély, illetőleg a rendeltetés miatt a tűzvédelmi hatóság nem írja elő az önálló tűzjelző központ alkalmazását (pl. kisebb bankfiókok, irodák, stb.) létesthetők ilyen engedéllyel rendelkező kombinált berendezések is tűzjelzésre, figyelemmel arra, hogy egyes tipusok alkalmazása az engedélyben korlátozva van (pl. az alkalmazott tűzjelző zónák száma nem haladhatja meg a felhasznált vagyonvédelmi zónák 5 %-át). Az ilyen kombinált berendezések létesítése során - figyelemmel pl. a bankfiókokra - csak a tűzjelző rendszerre vonatkozó tervdokumentációt kell megkövetelni, elbirálni és használatbavételi eljárásuk során is csak a tűzjelző funkciók ellenőrzése lehet a cél. 10. Az OTSz 44. (4) bekezdésével kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az egészségre káros hatású oltóanyaggal működő oltó berendezés esetében a kiürítés maximálisan megengedett időtartamánál lehet-e kevesebb - kiürítési számítással megállapított időtartam esetében - az oltóberendezés késleltetési ideje. Az OTSz ezen előírása az adott helyiségre az MSz 595-6:1980 számú szabvány szerint megengedett időtartamra (1. számú táblázat) utal és annak megtartását írja elő, azt kiürítési számítással igazoltan sem szabad csökkenteni. 11. Az OTSz 48. (2) bekezdésével kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy a szabályzat hatálybalépését követően létesített "D" és "E" tűzveszélyességi osztályú mezőgazdasági létesítményekben, építményekben az oltóvízrendszerben mekkora kifolyási nyomást kell biztosítani. A felsorolt esetekben a kifolyási nyomás nincs meghatározva, az előírás az, hogy a kifolyási nyomástól függetlenül a 46. (5) bekezdésében előírt oltóvíz intenzitás biztosítva legyen. 12. Az OTSz 50. (1) bekezdésének a) és b) pontjai után kezdődő első francia bekezdés elé a "c)" bekezdés jele írandó, mely nyomdai hiba folytán lemaradt. 13. Az OTSz 51. (4) és 53. (1) bekezdéseiben foglaltak szerint az oltásra számításba vett mesterséges víztároló valamint természetes felszíni víz és a védett építmény szabadtér közötti távolság nem haladhatja meg az 500 métert. E távolság természetszerűleg az áthághatatlan akadályok miatt nem légvonalban, hanem a lehetséges tömlőfektetés nyomvonalán értendő.

5 14. Az OTSz egyes előírásaiban az "illetőleg" kifejezésről az adott szövegkörnyezetben nem derül ki egyértelműen, hogy az "és" vagy vagylagos kapcsolatot takar. A 10. (1), 12. (3), 13. (1) és a 45. (1) bekezdésében az "illetőleg" kifejezés vagylagosságot jelent, azonban az utóbbit úgy kell értelmezni, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltósághoz történő bejelentés élvezzen elsőbbséget.