SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanulói munkatankönyv

Átírás

1 SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS Tanulói munkatankönyv 4

2 A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program központi program (Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült. SZAKMAI VEZETÕK PÁLA KÁROLY SZAKMAI IGAZGATÓ PUSKÁS AURÉL FEJLESZTÉSI IGAZGATÓHELYETTES RÁPLI GYÖRGYI A PROGRAMFEJLESZTÉSI KÖZPONT VEZETŐJE FEJLESZTÉSI PROGRAMVEZETŐ KORÁNYI MARGIT VEZETŐ FEJLESZTŐ K ARATÓ LÁSZLÓ KÁLMÁN LÁSZLÓ SZAKMAI BIZOTTSÁG BÓKAY ANTAL ELNÖK BÁNRÉTI ZOLTÁN CSERHALMI ZSUZSA GYÕRI JÁNOS SCHEIN GÁBOR ALKOTÓSZERKESZTÕ SZARKA JUDIT SZAKMAI LEKTOROK A SZAKMAI BIZOTTSÁG TAGJAI PETHŐNÉ NAGY CSILLA FELELÕS SZERKESZTÕ NAGY MILÁN GRAFIKA TIPOGRÁFIA SZŰ CS ÉDUA BÁRD JOHANNA SULINOVA KHT. SZARKA JUDIT A KIADVÁNY INGYENES, KIZÁRÓLAG ZÁRT KÖRBEN, KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ. KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET. MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS! KIADJA A SULINOVA KÖZOKTATÁS-FEJLESZTÉSI ÉS PEDAGÓGUS-TOVÁBBKÉPZÉSI KHT BUDAPEST, VÁCI ÚT 37. A KIADÁSÉRT FELEL: PÁLA KÁROLY ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ NYOMDAI MUNKÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2006

3 VISSZA A MESÉHEZ! Tanulói munkatankönyv Fejlesztő k Fekete Gabriella Juhász Orsolya Molnár Cecília Rung András

4 TARTALOM VISSZA A MESÉHEZ! 5 FEHÉRLÓFIA 34 LÁZÁR ERVIN: SZEGÉNY DZSONI ÉS ÁRNIKA 86 MESÉK FIÚKNAK ÉS LÁNYOKNAK 102 A MESESZÖVEG ÉS MÁS SZÖVEGEK MONDATAI 114 HISZITEK, NEM HISZITEK ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

5 1. F E H É R L Ó F I A 1. Olvassátok el Varró Dániel verses meseregényének következő részletét! VARRÓ DÁNIEL: TÚL A MASZAT-HEGYEN (részlet) A régi hősök hova tűntek, Lábuknak nem maradt nyoma? Hol van szép Legolas, a tünde? De hol van Bombadil Toma? Gandalf, Glorfindel, Gimli, Gollam, S Frodó, a kilencujjú, hol van? Hol a szépséges Árnika, Kire muszáj volt várnia Vállára vetve a tarisznyát Szegény jó Szegény Dzsoninak? Hol van a macskák réme, Frakk? Hol van Mirr-Murr, Oriza-Triznyák? Hol Pöszke, Vackor, hol Kobak? És hol vannak még oly sokak A sok gyarló, briganti hol, vajh, Kik mégse hintik a parát: Hová lett Kovács úr, a tolvaj, Ki ellopta az Operát? Hol van a borúlátó kóborz, Traban Tóni ó, csúf, és ó, torz! Hol a három norvég zsivány: Kaszper, Jeszper és Jónatán? S kit úgy kedvelt minden korosztály, Hol van Füles, hol van ma már A pesszimista plüssszamár? Hol Pitypang, a hiú oroszlán? Hol Ká, Akela, Tabaki, De hol a hó, a tavalyi? a) Kire ismertek rá? Húzzátok alá a számotokra ismerős mesehősök nevét! Mondjátok el, melyik történetben szerepelnek! b) Olvassátok el újra a két versszakot! Írjátok a táblázat megfelelő oszlopába a benne található neveket!

6 6 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M EGY SZÓBÓL ÁLLÓ NÉV TÖBB SZÓBÓL ÁLLÓ NÉV c) Keressétek ki a szövegből azokat a neveket, amelyek előtt melléknév áll! Csoportosítsátok őket a következő táblázatban! A táblázatba a melléknevet és a nevet is írjátok be! A MELLÉKNÉV A NÉV ELŐ TT ÁLL A MELLÉKNÉV A NÉV UTÁN ÁLL d) Fogalmazzátok meg, mit vettetek észre a nevek helyesírásával kapcsolatban! e) Az első oszlopba kerülő szerkezeteket már jól ismeritek. Milyen szerkezetek ezek? Írjátok le a szerkezetek sémáját! Mi a mondattani szerepe a melléknévnek ezekben a szerkezetekben?

7 F E H É R L Ó F I A 7 Az előző feladat második oszlopában szereplő szerkezeteket még nem ismeritek. A következőkben ezeket a szerkezeteket fogjuk közelebbről megvizsgálni. 2. Az alábbiakban olvasható kifejezéseket két csoportra oszthatjuk. Válogassátok szét őket! Pista, a kis gézengúz Mari néninek, a nagynénémnek a szép virágot a rendetlen Pista a csokrot, a szépet a nagy házban a boltban, a nagykörútiban a legkedvesebb unokámnak a tavalyi évnyitóra a születésnapomra, a tizedikre 1. CSOPORT 2. CSOPORT A) Figyeld meg az 1. csoportban szereplő szerkezeteket! a) Milyen szerkezetek ezek? Írd le a sémájukat! b) Írj mindegyik szerkezettel egy-egy mondatot!

8 8 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M B) Figyeld meg a 2. csoportba tartozó szerkezeteket! a) Válaszd ki az alábbiak közül a szerkezetek sémáját! A többi sémára próbálj meg példát írni! Jelöld azokat a szerkezeteket, amelyeket soha nem mondunk! I. (NÉVELŐ) + JELZŐI MÓDOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK II. (NÉVELŐ) + FEJ + TOLDALÉKOK + JELZŐI MÓDOSÍTÓ III. (NÉVELŐ) + FEJ + TOLDALÉKOK + FEJ + TOLDALÉKOK IV. (NÉVELŐ) + FEJ + TOLDALÉKOK + NÉVELŐ + FEJ + TOLDALÉKOK V. (NÉVELŐ) + JELZŐI MÓDOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK + NÉVELŐ + JELZŐI MÓ- DOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK b) Írj mindegyik szerkezettel egy-egy mondatot!

9 F E H É R L Ó F I A 9 c) Hasonlítsátok össze a mondataitokat! Próbáljátok kicserélni mondatokba foglalt kifejezéseiteket! Írjátok le az így kapott mondatokat! d) Fogalmazzátok meg, hogy milyen szerkezeteket találunk a 2. csoportban! e) Olvassátok el az alábbi szöveget, és jelöljétek azokat az állításokat, amelyekre magatok is rájöttetek! KÉT NÉVSZÓI SZERKEZET, AMELY UGYANARRA A DOLOGRA VONATKOZIK A fenti feladatban a jelzői módosítós névszói szerkezeteket és egy másik típusú szerkezetet hasonlítottatok össze. A két szerkezetben közös, hogy nagyon hasonló dolgokat jelentenek: Kérem a piros almát. Kérem az almát, a pirosat. Emlékszem az esztergomi kirándulásra. Emlékszem a kirándulásra, az esztergomira.

10 10 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M Azt is láthattuk azonban, hogy a kétféle szerkezet sémája nem egyezik meg egymással. A mondatpárok első tagjában ugyanis egyetlen névszói szerkezetet találunk, amelynek a következő a sémája: NÉVSZÓI SZERKEZET NÉVELŐ + JELZŐI MÓDOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK Ezt a szerkezetet már jól ismeritek. A mondatpárok második tagjában szereplő szerkezeteket azonban eddig még nem elemeztük. Ezeknél nem csupán arról van szó, hogy a fej és a jelzői módosító helyet cserélnek a szerkezetben, hiszen nem ezeket a mondatokat kaptuk: *Kérem az almát piros. *Emlékszem a kirándulásra esztergomi. Ezek a mondatok nem léteznek a magyar nyelvben (ezt jelöli a mondat élén a csillag). A magyar nyelvben tehát nem cserélhetjük fel a fej és a jelzői módosító sorrendjét: a jelzői módosító mindig megelőzi a szerkezet fejét a névszói szerkezetben. Ezzel szemben az általunk vizsgált szerkezeteknek a következő sémát kell tulajdonítanunk: NÉVSZÓI SZERKEZET NÉVELŐ + FEJ + TOLDALÉKOK NÉVSZÓI SZERKEZET NÉVELŐ + FEJ + TOLDALÉKOK Azt látjuk, hogy itt két névszói szerkezet alkot egy egységet, és mindkettő ugyanarra a dologra vonatkozik. A legjobb bizonyítékunk erre az, hogy ezekben az esetekben önálló névelőt és önálló toldalékot kap mindkét rész. Láthattuk azt is, hogy a toldalékok mindig megegyeznek a két névszói szerkezet végén. Ez logikusan következik abból, hogy a két névszói szerkezet ugyanazt a dolgot jelöli és ez a dolog egyetlen szerepet tölt be a mondatban (pl. alanyi rész, tárgyi rész, határozói rész). 3. Ki kinek a párja? a) Párosítsátok a mesehősöket! Tegyetek csillagot annak a párosnak a neve mellé, akiknek ismeritek a történetét! Jancsi Piroska Hófehérke kismalac Tündérszép Ilona Rózsa Szépség Ilók Hét törpe Mihók Juliska Ibolya farkas Szörnyeteg Árgyélus királyfi farkasok

11 F E H É R L Ó F I A 11 b) Válasszatok ki egyet az ismert párok közül, és foglaljátok össze röviden egymásnak, hogy mi történt velük! 4. Kik a kedvenc mesehőseid? Írj le közülük öt nevet! a) Tippelj! Vajon melyik 3 mesehős lesz az osztályban a legnépszerűbb? Írd le! b) Összesítsétek sejtéseiteket, majd vessétek össze az eredményt saját tippeitekkel! Ki járt legközelebb a végeredményhez? c) Készítsetek tablót az osztály legkedvesebb mesehőseiről!

12 12 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M 5. Csoportosítsátok fürtábra segítségével azokat a meséket, amelyeket eddig megismertetek! a) A felsorolt mesei csoportok közül melyikre jellemző, hogy nem maradhatnak el belőle a csodás elemek? MESÉK

13 F E H É R L Ó F I A 13 b) Egészítsétek ki a fürtábrát! Soroljátok fel, hogy a varázsmesékben milyen csodás elemekkel lehet találkozni! CSODÁS ELEMEK

14 14 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M 6. Olvassuk el közösen a Fehérlófia című mesét! FEHÉRLÓFIA (Arany László feldolgozása) Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: Látod, fiam, azt a nagy fát? Látom. Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló: No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj a világra, én meg megdöglöm. Azzal megdöglött. A fiú elindult a világra. Amint ment, mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember a kendert. Jó napot, adjon isten! mondja Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere, no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta. Már látom, hogy erősebb vagy, mint én mondja Fanyűvő. Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak. Amint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy embert, aki a követ úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret. Jó napot, adjon isten! mondja Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere, no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta. Már látom, teellened nem csinálhatok semmit mondja Kőmorzsoló. Hanem tudod mit, végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig. Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más a tésztát. Jó napot, adjon isten! mondja neki Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere, no, én vagyok! Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már négyen voltak.

15 F E H É R L Ó F I A 15 Amint továbbmennek, mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csináltak. Másnap azt mondja Fehérlófia Fanyűvőnek: No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni. Elmentek. De alighogy tüzet rakott s a kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott: Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg! Fanyűvő mindjárt odaadta. Hétszűnyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása. Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint kezdte főzni a kását, odament őhozzá is Hétszűnyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását: Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását. Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Harmadnap Vasgyúró maradt otthon. De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, mért maradtak két nap kása nélkül. Ahhoz is odament Hétszűnyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták. Fehérlófia nem tudta, mért nem csinált egyik se kását. Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia megkötözte szakállánál fogva egy nagy fához. Amint a három cimbora hazaért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jóllaktak, megszólalt Fehérlófia: Gyertek csak, mutatok valamit. Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszűnyű Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával. Mindjárt elindultak a nyomon. Mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, amelyen a másvilágra ment le Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Tanakodtak, mitévők legyenek, utoljára arra határozták, hogy lemennek. Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, s azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrángatja a kötelet. Alig ért le negyedrészére a mélységnek, megijedt, felhúzatta magát. Majd lemegyek én mondja Kőmorzsoló. De harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta magát.

16 16 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M Azt mondja Vasgyúró: Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem! Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a gúzst, hogy húzzák fel. Azt mondja Fehérlófia: Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét! Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni. Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása. No, manó mondja neki Fehérlófia, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a tiedet a te hasadról. Azzal megfogta Hétszűnyű Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment. Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisasszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert. Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár? Hát biz én felelt Fehérlófia egy ördögöt kergettem. No, hát most jaj neked! Az én uram a háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj el hamar! Nem búvok biz én, megbirkózom én vele. Arra a szóra ott termett a sárkány. No, kutya mondja Fehérlófiának, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszűrűmön! Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. Azzal visszament a királykisasszonyhoz. Azt mondja neki: No, most már megszabadítottalak, királykisasszony, jer velem a felvilágra! Jaj, kedves szabadítóm felel a királykisasszony, van nekem idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el. Szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám a legszebb leányát meg a fele királyságát. Nem bánom, hát keressük meg. Elindultak megkeresni. Amint mennek, találnak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel körülvéve. No, itt bújj el az erdőben mondja Fehérlófia, én majd bemegyek. A királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg megindult befelé. Odabent egy még szebb királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott: Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár se jár? Téged jöttelek megszabadítani. No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, összemorzsol.

17 F E H É R L Ó F I A 17 Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. Hej, kutya mondja neki, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszűrűmre, viaskodjunk meg! Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák. Amint mennek, mendegélnek, találnak egy várat aranymezővel, aranyerdővel körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisasszonyt, maga meg bement a várba. A királykisasszony majd meghalt a csodálkozásban, amint meglátta. Mit keresel itt, ahol még a madár se jár? kérdi tőle. Téged jöttelek megszabadítani felelt Fehérlófia. No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram egy tizenkét fejű sárkány, aki ha hazajön, összevissza tör. Alig mondta ezt ki, rettenetesen nagyot mennydörgött a kapu. Az én uram vágta a buzogányát a kapuba mondja a királykisasszony, mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebbe a nyomba itt lesz. Bújj el hamar! De már akkor, ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány betoppant. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere az aranyszűrűmre, birkózzunk meg! Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire sem menni. Utoljára a sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehérlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét. Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisasszonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófia leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy férhetnének belé mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként kihúzatta a három királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény akár ítéletnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisasszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik le a kosarat Fehérlófiáért, hanem otthagyják őt a másvilágon. Mikor Fehérlófia már nagyon megunta a várakozást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát belehúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék. Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta a szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az öreg griffmadár. Hát ki takart be benneteket? kérdi a fiától.

18 18 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M Nem mondjuk meg, mert megölöd. Dehogy bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni. No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk. Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdezi Fehérlófiától: Mivel háláljam meg, hogy megmentetted a fiaimat? Nem kell nekem semmi felel Fehérlófia. De csak kívánj valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam. No, hát vígy fel a felvilágra! Azt mondja rá a griffmadár: Hej, ha ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de neked megteszem. Hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek. Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lába szárát adta neki. Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába. Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget, tele borral. Odaadja Fehérlófiának. No mondja neki, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg. Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette tán nem is hinnétek, ha nem mondanám, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt. A griffmadár visszarepült az alvilágba. Fehérlófia meg útnak indult megkeresni a három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást: Kié ez a szép gulya, hé? Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló, Fanyűvő uraké. No, hát mutassa meg kend, hol laknak. A gulyás útbaigazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát, úgy megijedt, hogy azt se tudta, leány-e vagy fiú. Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisasszonyt elvezette az apjukhoz.

19 F E H É R L Ó F I A 19 Az öreg király rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta, fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. 7. Vegyétek elő újra azt a fürtábrát, amelyben a mesék csodás elemeit gyűjtöttétek össze! a) Színes ceruzával jelöljétek a mese szövegében azokat a részeket, ahol felfedezitek a felsorolt mesei csodákat! b) Találtatok-e olyan csodás elemet a mesében, amelyet nem soroltunk fel a fürtábra készítésekor? Ha igen, színes ceruzával írjátok be a fürtábra megfelelő helyére! 8. Gyűjtsd ki a mese szövegéből, kikkel ismerkedik meg Fehérlófia a mese első felében! Kik szegődnek társaiul? Az elrendezésben segít a táblázat. NÉV A NÉV MAGYARÁZATA A MESÉBEN a) Találd ki, hogy hívhatják az olyan embert, aki úgy töri a falat, mint más ember a diót: aki úgy tépi a háztetőket, mint más ember a virágot: aki úgy lapítja az autókat, mint más ember a gyurmát: b) Találj ki te is három ilyen nevet, és magyarázd is meg őket! c) Válassz három nevet, és írd meg a mese részletét úgy, mintha Fehérlófia velük találkozott volna a mese elején!

20 20 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M d) Szerinted hogyan folytatódott volna az a mese, amelyikben ez a három ember Fehérlófia segítőtársa? Írd le röviden a történéseket! 9. Tekintsétek át a mesében található párbeszédeket! A) Olvassátok el a párbeszédeket a Hétszűnyű Kapanyányimonyókkal való találkozásig ( Amint továbbmentek kezdetű részig)! a) Jellemezzétek a párbeszédeket a táblázat szempontjai szerint! KI BESZÉL? KIVEL? TEGEZŐ DNEK VAGY MAGÁZÓDNAK VAN-E MEGSZÓLÍTÁS? HA VAN, MI AZ?

21 F E H É R L Ó F I A 21 b) Játsszátok el a jeleneteket! c) Jellemezzétek a párbeszédeket: elhangozhatnának-e ilyen párbeszédek a hétköznapokban? Ha igen, hol, milyen helyzetben, kik között? Ha nem, miért nem? B) Olvassátok el a párbeszédeket a Griffmadárral való találkozásig ( Amint így vizsálódik kezdetű részig)! a) Jellemezzétek a párbeszédeket a táblázat szempontjai szerint! KI BESZÉL? KIVEL? TEGEZŐ DNEK VAGY MAGÁZÓDNAK VAN-E MEGSZÓLÍTÁS? HA VAN, MI AZ?

22 22 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M b) Játsszátok el a jeleneteket! c) Jellemezzétek a párbeszédeket: elhangozhatnának-e ilyen párbeszédek a hétköznapokban? Ha igen, hol, milyen helyzetben, kik között? Ha nem, miért nem? C) Olvassátok el a párbeszédeket a Griffmadárral való találkozástól ( Amint így vizsgálódik kezdetű résztől)! a) Jellemezzétek a párbeszédeket a táblázat szempontjai szerint! KI BESZÉL? KIVEL? TEGEZŐ DNEK VAGY MAGÁZÓDNAK VAN-E MEGSZÓLÍTÁS? HA VAN, MI AZ?

23 F E H É R L Ó F I A 23 b) Játsszátok el a jeleneteket! c) Jellemezzétek a párbeszédeket: elhangozhatnának-e ilyen párbeszédek a hétköznapokban? Ha igen, hol, milyen helyzetben, kik között? Ha nem, miért nem? 10. Olvassátok el az alábbi vázlatpontokat! (1) Valamilyen kár vagy veszteség éri a mesehőst (pl. elűzik, meghal valakije). (2) A hős elhagyja az otthonát, vándorútra indul. (3) Segítővel vagy társakkal találkozik. (4) Ellenséggel, ellenféllel találkozik. (5) Próbákat kell kiállnia. (6) Akadályozzák a hős visszatérését. (7) Újabb próbát kell kiállnia. (8) A hős visszatér. (9) Megnősül és király lesz.

24 24 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M a) Válasszátok el egymástól vízszintes vonallal, és jelöljétek a megfelelő számmal a mesének azokat a részeit, amelyekre igaznak érzitek a vázlatpontokat! b) Soroljatok fel olyan meséket, amelyekben hasonlóan követik egymást az események! c) Válasszátok ki a mesének azt a részét, amelyiket a legizgalmasabbnak, a legjobban kidolgozottnak érzitek! Válasszátok el benne a következő szerkezeti egységeket: előkészítés, a bonyodalom kezdete, a bonyodalom kibontakozása, az izgalom tetőpontja, megoldás! d) Figyeljétek meg a következő mesei részletet! Mi benne a hiba? Javítsátok ki! Indokoljátok: miért jobb a javított változat? Jó napot, adjon isten! mondja Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere, no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta. Már látom, teellened nem csinálhatok semmit mondja Kőmorzsoló. Hanem tudod mit, végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig. Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más a tésztát. Jó napot, adjon isten! mondja neki Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere, no, én vagyok! Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta Jó napot, adjon isten! mondja Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere, no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta. Már látom, hogy erősebb vagy, mint én mondja Fanyűvő. Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófia befogadta e) Figyeljétek meg az előző szövegrészletben szereplő neveket! Miért segítenek abban, hogy jobban megismerjük a szereplőket? Az olyan neveket, amelyek egy-egy szereplő külső vagy belső tulajdonságára, valamilyen jellemvonására utalnak, BESZÉLŐ NEVEKnek hívjuk.

25 F E H É R L Ó F I A Mit tudunk a varázsmeséről? a) Egészítsd ki a mondatokat az előző feladat vázlatpontjainak felhasználásával! A varázsmesék valamilyen vagy valami birtoklásának óhajával kezdődnek. Folytatódnak a hős Ezután a hős találkozik, akitől gyakran mágikus tárgyat kap, amely segíti őt célja elérésében. A továbbiakban a hősnek az való találkozása szerepel, majd egymással. Gyakran előfordul, hogy a hős már visszatérőben van, amikor valaki meggátolja A nehéz próbák után mégis megérkezik és b) Írj saját mesét a vázlatpontok felhasználásával! Néhány szereplő neve legyen beszélő név!

26 26 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M 12. Csoportosítsátok a mese szereplőit a következő szempontok szerint! A hőst segítő szereplők: A hőst hátráltató szereplők: a) Soroljátok fel, Fehérlófia milyen tulajdonságait ismertétek meg a meséből! b) Húzzátok alá azokat a megállapításokat, amelyek segítettek a hős jellemzésében!

27 F E H É R L Ó F I A 27 c) Valamennyi aláhúzott jellemzési módra mondjatok is példát a meséből az alábbi szempontok szerint! a szereplő beszéde a szereplő gondolatai mások beszéltek róla a szereplő cselekedetei a mesemondó leírása A Feférlófia című mese HŐSMESE (varázsmese, tündérmese). Az ilyen mesék közös jellemzője, hogy nem léteznek csoda nélkül. Helyszínei a csodák birodalmába vezetnek, hőseik emberfeletti képességekkel rendelkeznek, szereplői között gyakran találkozunk csodás lényekkel, és nem ritka bennük az átváltozás sem. Bármilyen nehéz próbákat kell is a hősnek kiállnia, ezek a mesék mindig boldog véget érnek. 13. Kiss Anna Legkisebb fiú című verséről beszélgetünk. a) Kire utalhat a vers címe? b) Melyik elképzeléseteket erősíti a hallott részlet? Keressetek példát a szövegből, amellyel igazoljátok állításotokat! Ha a cím a mesék hősét juttatja eszünkbe, akkor melyik mesei mondat szerepének felel meg az előbb felolvasott részlet? Hogy hangzik el a mesékben ez a mondat? Hallgassátok tovább a verset! Vajon a vers folytatása is a mesékre emlékeztet majd bennünket? c) Találtatok-e mesei elemeket az elhangzott részletben? A mesehősöknek melyik tulajdonsága vagy milyen mesei elem jut eszetekbe a medvékkel kujtorog szókapcsolatról? Milyen mesei elemre utal az ordasokkal ért szót? Tudtok-e mesecímet mondani, amely megfelel ennek a sornak? Melyik mesei szereplőt lehet felismerni az égőhajú ménesekről veri le a béklyót sorokból? Mi utalt erre a szereplőre? A következő sorok ( egyet kiált, esőt kiált, kettőt kiált, jeget kiált, / hármat kiált, körbeállják kormos hegyei ) miben emlékeztetnek a mesékre? Milyen jelentésekben szerepel a versben a kiált szó? A vers hősének milyen tulajdonságaira utalnak ezek a sorok? Ezek után mit vártok, milyen lesz a vers befejezése? Milyen sors vár a versbeli legkisebb fiúra?

28 28 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M d) Az lett-e a vers befejezése, amit vártatok? Melyik szó utal legvilágosabban a legkisebb fiú sorsára? Mit jelenthet a szelindek magány szókapcsolat? Mit jelent a szelindek szó? A kutyának melyik tulajdonsága juthat eszünkbe, amellyel a szelindek szót helyettesíthetjük ebben a szókapcsolatban? Milyen változást tapasztalunk a szelindek magány kifejezés után? Mit jelenthet ez a változás? Értelmezzük a vers utolsó sorát. Eszetekbe jut-e valaki a történelemből a keserves korona szókapcsolatról? Milyen hasonlóság van a versbeli legkisebb fiú és Jézus sorsa között? Hogyan tudnátok a saját szavaitokkal megfogalmazni az utolsó sor kérdésszerű felkiáltását? Mi a ti válaszotok erre a kérdésre? Miért gondoljátok így? Mi lehet Kiss Anna válasza? Emlékezzetek vissza, hogy kezdődött a vers! Milyen mesei mondatra utalt a vers elején a refrén? A vers végéről azonban hiányzik a refrén. Ha itt állna, melyik mesezáró mondatot juttathatná az eszünkbe? A záró refrén hiánya mit sejtet: milyen választ adna a költő a kérdésre? 14. Olvasd el a verset! KISS ANNA LEGKISEBB FIÚ Haj, erre jár, Amott megyen! Medvékkel kujtorog, Ordasokkal ért szót, Égőhajú ménesekről Veri le a béklyót, Egyet kiált, esőt kiált, Kettőt kiált, jeget kiált, Hármat kiált, körbeállják Kormos hegyei. Haj, erre jár, Amott megyen! Szólítja szelindek magányát, Mennek a keserű avarban, Rugdalják a csillagokat, Hegedül a bokájuk, Úristen, de hosszú is a nyomorúság, Ki üti le keserves koronájuk!

29 F E H É R L Ó F I A 29 a) Találj ki a vershez filmforgatókönyvet! Csak a filmkockákon látható képeket sorold fel! b) Most pedig képekben meséld el a verset!

30 30 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M 15. Készüljetek a fejezet következő óráira! Válasszatok házi feladatot az alábbi lehetőségek közül! a) Rendezzetek kiállítást a legszebb, illetve legrégibb mesekönyvekből (az iskolai könyvtár állományából, vagy saját könyvtáratok legszebb könyveiből, vagy a nagyszüleitek, ismerőseitek mesekönyveiből). b) Ezt neked is olvasnod kell! Készítsetek legalább öt mesekönyvről könyvismertetést, könyvajánlást! c) Készítsétek el csomagolópapírra Meseország rajzos térképét! d) Mutassátok be a és a honlapok felépítését, használatát, tartalmát! e) Készítsetek tablókat kedvenc mesehősötökről! Bármilyen technikát használhattok. 16. Készítsetek Mesetárat! MESEI MŰ FAJOK (A SZÁMODRA LEGKEDVESEBBET ALÁHÚZÁSSAL JELÖLD VAGY ÍRD MÁS SZÍNNEL!) MESEI MŰ FAJOK PÉLDA (AZ OLVASOTT MESE CÍME)

31 F E H É R L Ó F I A 31 JELLEGZETES MESEKEZDÉS, MESEBEFEJEZÉS ÉS KIFEJEZÉSEK (A SZÁMODRA LEGKEDVESEBBET ALÁHÚZÁSSAL JELÖLD VAGY ÍRD MÁS SZÍNNEL!) MESEKEZDÉS MESEBEFEJEZÉS KIFEJEZÉSEK JELLEGZETES MESESZEREPLŐ K (A SZÁMODRA LEGKEDVESEBBET ALÁHÚZÁSSAL JELÖLD VAGY ÍRD MÁS SZÍNNEL!) KÉPZELETBELI LÉNYEK CSODÁS TULAJDONSÁGOKKAL FELRUHÁZOTT ÉLŐ LÉNYEK, TÁRGYAK A REÁLIS VILÁG ÁLTALÁNOS NÉVVEL MEGNEVEZETT, NEM EGYÉNÍTETT SZEREPLŐ I

32 32 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M JELLEGZETES ESEMÉNYEK PRÓBÁK, AKADÁLYOK ÁTVÁLTOZÁSOK EGYÉB JELLEGZETES MESEMOTÍVUMOK HELYSZÍNEK IDŐ MESESZÁMOK EREDETE SZERINT NÉPMESE MŰ MESE

33 F E H É R L Ó F I A 33 FORMÁJÁT TEKINTVE PRÓZAI VERSES

34 2. LÁZÁR ERVIN: SZEGÉNY DZSONI ÉS ÁRNIKA TARTALOM ELSŐ FEJEZET amelyben egy mese írására szövetkezünk, és a főszereplőket is megismerjük MÁSODIK FEJEZET amelyben szegény Dzsoni, a világ legszabadabb embere a Százarcú Boszorkával viaskodik HARMADIK FEJEZET amelyben szegény Dzsoni lába is meg szíve is nagyot nyilallik NEGYEDIK FEJEZET amelyben egy gonosz varázslat történik, és sajnos egy icipicit szegény Dzsoni szeretete is megrendül ÖTÖDIK FEJEZET amelyben Ipiapacsról, a hírhedett rablóról kiderül, hogy szerencsére nagyszerű gömbérzéke van HATODIK FEJEZET amelyben Rézbányai Győző többször is megsértődik, de aztán túljárnak az eszén HETEDIK FEJEZET amelyben a tizenkét nagyon testvérrel találkozunk, és Árnika jól leteremti őket NYOLCADIK ÉS EGYBEN UTOLSÓ FEJEZET amelyben minden jóra fordul, és a Százarcú Boszorka százegyedik arcát is megismerjük

35 L Á Z Á R E R V I N : S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A 35 ELSŐ FEJEZET amelyben egy mese írására szövetkezünk, és a főszereplőket is megismerjük Írjál nekem egy mesét. Miről? A kacsakirályról meg a kacsa-királykisasszonyról. Két kacsáról? Igazából nem kacsák ám! Hanem? Valódi király meg valódi királykisasszony. Csak a gonosz boszorkány elvarázsolta őket. Miért varázsolta el őket? A szegény Dzsoni miatt. Ez a szegény Dzsoni egy angol? Dehogy angol! A szegény Dzsoni az a szegény Dzsoni, és kész. Nincsen neki semmije, vándorol a világban, és fütyörészik. És miért kellett e miatt a szegény Dzsoni miatt elvarázsolni a királyt meg a királykisasszonyt? Mert a gonosz boszorkány nem akarja, hogy a szegény Dzsoni feleségül vegye Árnikát. Ki az az Árnika? Hát a királykisasszony, ki volna más! Ja, tudom már! Árnika királykisasszony, aki olyan kedves volt, hogy a mosolyától megszelídültek a farkasok meg a medvék; még a szélvihar is elcsendesedett, ha Árnika elmosolyodott. Szerette is mindenki Östör király lányát. Milyen király? Östör. Nem úgy hívják Árnika apját? Dehogynem. Persze hogy Östör királynak hívják. Hegyen innen, völgyön túl, völgyön innen, hegyen túl volt egy kerek tó. A kerek tó mellett királyi kastély, harminchat tornyú, háromszáz ablakos. Ebben a kastélyban lakott Östör király meg a lánya, Árnika. Nagyon igazságos ember volt Östör király. Azt büntette, akit kellett, és azt jutalmazta, aki megérdemelte. De legeslegvilágosabban abból látszik, hogy milyen jó király volt, hogy dühösen soha nem parancsolt senkinek semmit. Ha fölmérgesítették és ez a királyokkal is elég gyakran megesik, behúzódott a trónterembe, és azt mondta: Most akármit mondok, ne törődjetek vele, haj, de mérges vagyok, legjobb, ha nem is kerültök a szemem elé, kutya teremtette, mert hátrakötöm a sarkatokat! Tűnjetek el, és számoljatok ezerig, s akkor nézzétek meg, hogy mérges vagyok-e még. Na, takarodott is mindenki a trónteremből, a lábuk se érte a kopott perzsaszőnyeget! Az udvari főszámolnok meg odakint a várudvaron szép tempósan elszámolt ezerig. Akkor bekukkantottak Östör királyhoz, többnyire bátran tehették, mert addigra elpárolgott a mérge. Ha mégsem, akkor elordította magát, amikor meglátta, hogy kukkantgatnak rá:

36 36 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M Takarodjatok, kutyák! Ilyenkor aztán az udvari főszámolnok még ezerig elszámolt. A király legtöbbször már nyolcszáznyolcvannyolcnál kijött a trónteremből, és azt mondta: Ne haragudjatok, ha azt mondtam volna, hogy kutya teremtette meg kutyák, de kutya mérges voltam. De az ilyen kétezres, vagyis hogy ezernyolcszáznyolcvannyolcas haragok fehérholló-ritkák voltak, mert bölcs ember volt Östör király, hamar elszállt a haragja. Hova szállt Östör király haragja? Haragországba. Ott laknak a haragok? Ott. És lesik, hogy valakinek a szívébe szállhassanak. És ha már ott vannak, akkor reszkethet, vörösödhet, puffadhat, ordíthat szegény ember, amíg meg nem pukkad. Vagy amíg vissza nem száll a haragja Haragországba. Úgy is van. Az a jó, ha idejében visszaszáll. És ha valaki egyszer Haragországba téved? Hát annak ezer jaj és kín és keserv. Miért, jó harag nincs? Dehogyisnem, de még mennyire, hogy van! Östör királynak jók voltak a haragjai vagy rosszak? Volt neki ilyen is meg olyan is. De most éppen egy jó haragját akartam elmondani. Egyetlenegyszer történt csak meg, hogy szegény udvari főszámolnoknak kiszáradt a szája a sok számolástól. Ötezerig kellett számolnia. De ez igazán érthető. Ami akkor történt, azon más is fölmérgesedett volna, nemcsak Östör király. Ugyanis egy szép napon beállított a várudvarra két lovag. Csillogott-villogott a sisakjuk, zörgött-börgött az aranyozott páncéljuk, dobolt, kapált, prüszkölt alattuk a két paripa. A nagy csörömpölésre, dobolásra, nyihogásra a palota apraja-nagyja kicsődült az udvarra. Még Östör király meg Árnika is. Hát ti? kérdezte a király. Üdvözöljük felségedet, a királyok legnagyobbikát mondták a lovagok. És Árnika királykisasszonyt is üdvözöljük, a világ legeslegszebb leányát. Nem is vagyok a világon a legeslegszebb suttogta az apjának Árnika. Nem baj mondta a király, egyszer majd lesz valaki, akinek a legeslegszebb leszel. Azzal a lovagokhoz fordult. Mit akartok? Felséges király mondták a lovagok, a lányodat kérjük feleségül. De tudjuk, hogy csak egyikünk felesége lehet, ezért úgy határoztunk, hogy itt az udvaron életre-halálra megvívunk, s amelyikünk élve marad, azé legyen Árnika. Örvendezett az udvari népség, na, egy jó kis csetepatét láthatunk. A két lovag már rántotta is a kardját. Na de korai volt az örvendezés is meg a kard ki! kard ki! is. Állj! mondta a király. Nehogy összeverekedjetek itt nekem! Leeresztették a lovagok a kardjukat, néztek a királyra.

37 L Á Z Á R E R V I N : S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A 37 Mi az, talán nem akarod hozzánk adni a lányodat? Nem én döntöm azt el mondta a király, hogy kihez megy a lányom feleségül. Hát ki? A lányom. Ahhoz megy, akit megszeret. Meg aki őt megszereti. Hiába kaszaboljátok halálra egymást, ha a lányom nem szereti meg a győztest. Ha meg a vesztest szeretné meg, arra még rágondolni is rossz. Inkább hozzá se kezdjetek. Azt akarod mondani, hogy a lányodnak nem kell a győztes? Amit akartam, megmondtam mondta a király, a lányom ahhoz megy feleségül, akit megszeret. És ha egy jöttmentet szeret meg? kérdezték a lovagok. Egy szegény földönfutót, egy nincstelent, egy senkiházit? A király arcán már kezdtek gyűlni a piros foltok; láthatta, aki ismerte, hogy azonnal dühbe gurul. Akkor egy jöttmenthez, egy szegény földönfutóhoz, egy nincstelenhez, egy senkiházihoz megy feleségül mondta a szokásosnál kissé hangosabban a király. Ez nem királyi gondolkozás mondták gőgösen a lovagok. A király most már ordított: Nem királyi, emberi! Börtönbe velük, lefejezni mind a kettőt! Az udvari főszámolnok már el is kezdte: egy, kettő, három... A király meg berontott a trónterembe, annak is a legeslegeldugottabb sarkába, ott dühöngött, dúlt-fúlt, bizony harag szállt a szívébe. A lovagok meg ijedten összenéztek. Minket most lefejeztek? Dehogy fejezünk, csak meneküljetek, ahogy a lovatok lába bírja mondta a főudvarnagy. Az udvari főszámolnok már háromszázharmincháromnál tartott. A két lovag köd előtte, köd utána, a főszámolnok meg ezerhez ért. Bekukkantottak a kukkantók, de a király még akkor is olyan mérges volt, hogy hozzájuk vágta a koronáját. Csak ötezernél csillapodott le. Akkor aztán kijött a trónteremből, és azt mondta: Mintha azt parancsoltam volna mérgemben, hogy fejezzétek le őket. Remélem... Persze, felséges királyom mondta a főudvarnagy egy ujjal se nyúltunk hozzájuk. Hadd fussanak, amerre látnak. Na, hála istennek! nyugodott meg a király. Két ilyen gőgös fajankót. Majd épp ilyenekhez adom a lányomat. És a lányára nézett. Igaz, Árnika? Árnika az apjára mosolygott, és azt mondta: Köszönöm, édesapám. Mert ugye Árnika a szegény Dzsonit fogja megszeretni? Én is azt hiszem. És mikor jön már a szegény Dzsoni? Már jön, már itt van egy közeli erdőben.

38 38 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M MÁSODIK FEJEZET amelyben szegény Dzsoni, a világ legszabadabb embere a Százarcú Boszorkával viaskodik Ott ballagott szegény Dzsoni egy nagy kerek erdő közepén. Fütyörészett. Hol szomorúan, hol meg vidáman. Már attól függően, hogy milyen kedve volt. Én vagyok a világon a legszegényebb gondolta, és egy szomorkás dallamba kezdett. Tényleg, a rajtavalón meg egy vándorboton és a bicskáján kívül nem volt semmije. De hiszen a világon a leggazdagabb is én vagyok gondolta, és azon nyomban trillázni és bukfencezni kezdett a füttye. És valóban, ő volt a világon a leggazdagabb, hiszen az övé volt az erdő, a kék ég, a madarak, az út menti gizgazok; az övé volt az egész nagy tágasság, széles e világ az övé volt. Aztán még jobban nekividámodott a füttye, mert az jutott eszébe: De hiszen a világ legszabadabb embere is én vagyok. Arra megyek, amerre kedvem tartja; ott hányok bukfencet, ahol akarok; senki parancsára nem vagyok kénytelen ugrabugrálni; hej, én vagyok a világ legszabadabb embere! Aztán megint lekonyult egy kicsit a kedve, megszomorkásodott a füttyszava, mert az jutott eszébe, hogy ő a világon a legnagyobb rab, mert hiszen a szabadsága rabja ő, se barátja, se kedvese, se egy tenyérnyi földdarab, ahol boldogan hajtaná álomra a fejét, és azt mondhatná, otthon vagyok. Hát így fütyörészett, vándorolt, gondolkodott a nagy kerek ég alatt, a nagy kerek erdőben a szegény Dzsoni, és akkor még sejtelme sem volt arról, hogy besétált a mesénkbe, meg arról sem volt sejtelme, hogy a Százarcú Boszorka területére is besétált. Ha tudta volna, biztosan fejvesztetten menekül, reméljük persze, hogy nem a mese miatt, sokkal inkább a Százarcú Boszorka miatt, akinél gonoszabbat, fortélyosabbat hetedhét országon nem lehet találni. Miért hívták Százarcú Boszorkának? Mert százféle alakban tudott megjelenni. Kutya vagy denevér képében, még darázs is tudott lenni, ha akart. És az emberi alakokat is úgy váltogatta, mint más a zokniját. Ha akarta, szép volt, ha akarta, csúnya, ha akarta, fiatal vagy éppenséggel öreg. Boszorkánynak lenni ugye nem jó? Miért? Mindenkinek bajt meg bánatot kell okozni. Az nagyon rossz lehet. A Százarcú Boszorka szomorúan gunnyasztott a háza kapujában. Egyre csak az járt a fejében, hogy egykettőre lejár a hét esztendő. Mert minden boszorkánynak hétévenként rabszolgájává kell tennie egy embert. De nem ám erőszakkal. Fondorlattal. Úgy, hogy az ember maga is belemenjen az alkuba. Csak akkor érvényes. A Százarcú Boszorkának meg alig volt már hátra egy esztendeje a hétből, és senki sem akadt addig a horgára, mert a környékbeliek széles ívben elkerülték a nagy kerek erdőt éppen őmiatta, a Százarcú Boszorka miatt, idegen meg még véletlenül sem tévedt arra, hiszen a nagy kerek erdő majdnemhogy a világ végén volt. Ezért szomorkodott, búslakodott a Százarcú: Jaj, mi lesz velem gondolta, ha elhagy a varázserőm? Na de figyelj csak! Felcsillant ám a Százarcú Boszorka

39 L Á Z Á R E R V I N : S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A 39 szeme. Fütyörészést hallott. Akármi legyek, ha ezen az erdei úton nem közeledik valaki mondta magában. Nem is tévedett, mert szegény Dzsoni közeledett ott az erdei úton. Hej, megörült a Százarcú. Itt jön az én emberem gondolta. Fogta magát, vénséges vén, mankós, botos, beteg anyókává változott. Szegény Dzsoni éppen odaérkezett a háza elé. Jaj, szép fiam, de jó, hogy erre jársz mondta a Százarcú, legyél segítségére egy szegény, beteg öregasszonynak. Miben segíthetek, öreganyám? kérdezte szegény Dzsoni. Nagyon beteg vagyok, alig bírom már magam álnokoskodott a Százarcú, arra kérlek, állj a szolgálatomba. Hát, öreganyám vakarta a fejét szegény Dzsoni, segítek magának szívesen, amit csak akar, de a szolgálatába nem állok. Ha nem tudná, én vagyok a világ legszabadabb embere, nem állok hát senki szolgálatába. Hej, elsápadt ám a Százarcú, az ördög vinné el, épp a világ legszabadabb emberének kell erre kódorognia! Na de akárki vagy, úgyis a szolgálatomba állsz mormogta. Ó, nem hosszú időről van szó sápítozta, csak három napról. Három apró napocskáról. Meglátod, úgy elszáll a három nap, hogy észre sem veszed. Nem rázta a fejét szegény Dzsoni, egy fél percre se állok senki szolgálatába. Pedig nem akármilyen bért fizetnék próbálkozott tovább a Százarcú. Szegény Dzsoni kíváncsi lett. Milyen bért fizetnél? Gyere, nézd meg. Odavezette a kamraajtóhoz, kinyitotta. Akkora fényesség tódult ki a kamrából, hogy szegény Dzsoni önkéntelenül a szeme elé kapta a kezét. Tele volt a kamra kincsekkel. Aranypénz, igazgyöngy, ezüsttál, drágakő. Szikrázott, fénylett a sok kincs. Ravaszul pislogott a Százarcú szegény Dzsonira. Ez mind a tied mondta. Csak három napot kell érte szolgálnod. Na és mit gondolsz, mit mondott erre a világ legszabadabb embere? Mi az ördögöt csinálnék én ezzel a sok kacattal? Ezt mondta. A Százarcú alig tudta palástolni pulykamérgét. Ez neked kacat, te félküllős, te lüttyő, te dinnye! Válogatott kincs ez, nem kacat! Azt a kacska-macska farkát! A világ leggazdagabb királya is táncot ropna örömében, ha ez a kincstárában lehetne... Na... háromnapi szolgálatért mind a tiéd. Szegény Dzsoni rázta a fejét. És mit kezdenék én ennyi kinccsel? Azon kezdem, hogy el se bírnám. Ha meg elbírnám is, a nyelvem lógna a cipekedéstől. A fene se cipekedik. Jaj, de ostoba vagy! mondta a Százarcú. Veszel magadnak lovat, kocsit, arra rakod a kincset. Magad is kocsin utazol, nem kell gyalogolnod. Először is mondta szegény Dzsoni szeretek gyalogolni. Másodszor, ha kocsim, lovam lenne, emészthetne a gond, hogy a lovaknak mindig legyen enni-innivalójuk, a kocsival is törődni kéne, új kerék, új lőcs, ajaj, más nem is hiányozna nekem! Harmadszor meg

40 40 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S 5. É V F O L Y A M ott vannak a rablók, őrizgethetném tőlük a kincset, kocsit, lovat. Haha, még fütyörészni is elfelejtenék. Edd meg a kincsedet, öreganyám! Jaj, de élhetetlen vagy, nem viszed te semmire! mondta a boszorkány. Még hogy gond a kocsival meg a lóval! Hát majd szolgákat fogadsz. A rablók ellen meg építesz egy várat. Kitelik ebből a pénzből. Jó vastag falú várat, semmilyen rabló nem tud oda betörni. Aztán kuksoljak örökké a várban, mi? Mint egy penészvirág. Hogy ne tudjak egy jóízűt csavarogni, mert mindig az járna a fejemben, hogy jaj, a váramba nem csapott-e be a ménkű, jaj, a váram így meg jaj, a váram úgy. Nem kell a kincsed, öreganyám. De nagyon szívesen segítek neked saját jószántamból. Mondd meg, miben segíthetek. Dúlt-fúlt magában a Boszorka, úgy tett, mintha nem hallotta volna, hogy szegény Dzsoni felajánlotta a segítségét. Dolgod is alig lenne a három nap alatt hadarta. Csak mindennap egy almát kellene leszedned arról a fáról. Ott állt az udvaron egy almafa, alacsonyka, csököttke, és éppen három alma volt rajta. Egy gyerek is könnyen elérhette volna a földről mind a hármat. Na hát, ez igazán semmiség mondta szegény Dzsoni, leveszem én neked ingyen mind a hármat. Azzal már lépett is az almafa felé. A Boszorkány meg elhajított mankót, botot, úgy fölpattant, mint akit a darázs csípett meg. Jaj, hozzá ne nyúlj! Szegény Dzsoni gyanakodva nézett rá. De fürge lettél egyszerre, te szegény, beteg öregasszony. Miben sántikálsz te? Na persze hogy ugrált a Százarcú Boszorka. Mert gondolhatod, nem akármilyen almafa volt az. Azok a szerencsétlenek, akik a boszorkány szolgálatába álltak, még nevetgéreztek is magukban, hogy ilyen semmiségért egy rakás kincset kapnak. Hiszen egy kisgyerek is könnyedén le tudja szakítani azt a három almát. Le, persze hogy le, az elsőt. Mert azt már egyikük se tudta, hogy másnap, amikor a második almát kell leszedni, az almafa olyan magasra nő, hogy ember legyen a talpán, aki reggeltől délig föl tud mászni az almáért, és déltől estélig vissza is ér vele. A harmadik napról nem is beszélve. Mert harmadnapra már olyan magasra nő a fa, hogy akkor se lehetne egy nap alatt lehozni az almát, ha szárnya nőne az embernek. Akkor aztán előáll a Százarcú Boszorkány, és azt mondja: Nemhogy kincseket nem kapsz, de még a szabadságod is az enyém. Enyém vagy szőröstül-bőröstül, mert nem teljesítetted a feltételeket! Úgy ám. És mit tehetne szegény ember, hiszen maga vállalta a szolgálatot. De hiszen a szegény Dzsoni nem vállalta. Hallottad, hogy nem. Nem is lett szőröstül-bőröstül a boszorkányé. Egy körömfeketényit se lett a boszorkányé. Jól tette, hogy nem kellett neki a kincs, igaz?

41 L Á Z Á R E R V I N : S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A 41 Nagyon úgy látszik. És hogyha te tévedtél volna oda a nagy kerek erdőbe a Százarcú Boszorkához, neked se kellett volna a kincs? Hát tudod, nekem biztos nem lett volna olyan egyszerű. Nekem eszembe jutott volna, hogy ezért a tömérdek kincsért mennyi mindent tudnék venni. Például mit? Például neked járóbabát, egy nagy házat az erdő meg a tó közelében, sok ruhát neked is meg a mamának is, bevakoltathatnánk a nagypapa házát, meg a kerítést is megcsináltathatnánk. Nem látod, hogy szegény Dzsoni egy picit sem gondolkodott? Azt mondta, hogy nem. Könnyű a szegény Dzsoninak. Ő a világ legszabadabb embere. Nincsen neki senkije, akinek járóbabát akarna venni meg ruhát, és semmilyen háznak a kerítését nem akarja megcsináltatni. De ha vállalod, akkor szőröstül-bőröstül a boszorkányé leszel. Ez benne a feneség. Sajnos. Tudod mit? Mit? Az utolsó pillanatban valamit észrevennél, nem tetszene neked, és nem vállalnád. Jó? Jó. Üsse kő, nem vállalom! Na látod! Inkább sose legyen járóbabám. Ugye, a szegény Dzsoni is úgy otthagyta a Boszorkányt, mint a pinty. HARMADIK FEJEZET amelyben szegény Dzsoni lába is meg szíve is nagyot nyilallik Bizony úgy otthagyta szegény Dzsoni a Boszorkát, mint a pinty. Annyit se mondott: fapapucs. Még az is meglegyintette, igaz, csak úgy alig-alig formán, hogy könnyen lehet, hogy most ő egy boszorkánnyal találkozott. Szedte is a lábát, sietett, minél messzebb akart kerülni a háztól. A Százarcú Boszorkányt azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy ukmukfukk futni hagyja az áldozatát. Először is ki kellett dühöngenie magát, hát ripsz-ropsz, vihar képében végigszáguldozta az erdőt, tépte a fákat, ríkatta a füveket, jól megtépázta szegény Dzsonit is. A fene ebbe az időbe! mormogta szegény Dzsoni, de azért csak ment, szedte a lábát, látott ő már ennél kutyább időt is. A boszorkány is kiviharta magát: Na, elő a jobbik eszemmel gondolta magában, amíg ki nem ér ez a semmirekellő a területemről. Ki is fundálta rögtön, mit kell tennie. Megrázta magát, és egy hatalmas, csimbókos szőrű farkassá változott. Megcsattogtatta fogát, és egy olyan remekbe sikerült farkasordítást vágott ki, hogy megreszketett bele az erdő. Hűha, jönnek a farkasok! gondolta szegény Dzsoni, és uccu neki, vesd el magad, futásnak eredt. De a farkasüvöltés egyre csak ott hangzott a nyomában, olykor-olykor még