Apró közlemények. Kurze Mitteilungen. Notes and Observations

Átírás

1 R O V A R T A N I K Ö Z L E M É N Y E K (SERIES NOVA) TOM. XXIIL Nr. 11. Apró közlemények Kurze Mitteilungen Notes and Observations Rovatvezető Dr. VOJNITS ANDRÁS A vándorlepkék megfigyelése Magyarországon Regular observation of migrating Lepidoptera in Hungary Az utóbbi években fellendült a lepkék vagilitásának, migrációjának és diszperziójának tanulmányozása. Számos európai országban (Anglia, Ausztria, NDK és NSZK) és Amerikában nagy területekre kiterjedő megfigyelőhálózat és több kutatási központ dolgozik a témán. A vizsgált fajok közé olyan, rendszeresen vagy alkalmilag vándorló kártevő lepkefajok is tartoznak, melyek károsításának előrejelzését éppen nagyarányú migrációik következtében nem tudjuk megoldani. Szükségesnek látszik, hogy - a nyugateurópai országokhoz hasonlóan - Magyarországon is rendszeresen megfigyeljük a vándorlepkéket, és a megfigyelések eredményeit központilag nyilvántartsuk. A fényre repülő lepkékre vonatkozólag az országos fénycsapdahálózat már eddig is sok értékes adatot szolgáltatott, de a nappali, továbbá a fényre csak kis mértékben vagy egyáltalán Fol. Ent. Hung., XXIII

2 nem repülő éjjeli lepkékről alig van adatunk. Ezért felkérem az amatőr rovarászokat - elsősorban természetesen a lepkészeket - és a gyakorlatban dolgozó, rovartannal foglalkozó szakembereket, bogy a vándorlepkék megfigyelésében minél intenzivebben vegyenek részt. A megfigyeléseket félévente vagy évente a Növényvédelmi Kutató Intézet Állattani Osztályának (Budapest,II., Herman Ottó ut 15) küldjék fel. Az adatoknak tartalmazniuk kell a megfigyelt faj, i l l. fajok nevét, a megfigyelés pontos helyét és idejét, továbbá a megfigyelt állatok számát. Tömeges repülés - vándorlás - esetén még a következő szempontok fontosak: l / a repülés iránya, 2/ a vándorló állatok hozzávetőleges száma, 5/ a repülés sebessége, 4/ táplálkoztak-e vándorlás közben, 5/ a lepkék állapota (friss, hibátlan szárnyuak, vagy kopottak, sérültek ),végül 6/időjárási viszonyok.az elkövetkező esztendőkben a következő fajok megfigyelését tűztük ki célul: 1. Igazi" vándorlepkék Colias croceus EOURCR. Vanessa cardui L. Vanessa atalanta L. Acherontia atropos L. Herse concolvuli L. Macroglossa stellatarum L. Agrotis ipsilon HŰEN. Rhyacia saucia HB. Autographa confusa STEPH. Autographa gamma L. 2. Alkalomszerűen bevándorló lepkék: vendégek" Lampides boeticus L. Lampides pirithous L. Celerio lineata livornica ESP. Hippotion celerio L. Deilephila nerii L. Leucania vitellina HB. Chloridea peltigera SCHIPP.

3 Chloridea obsoleta F. Melicleptria scutosa SCHIFF. Laphygma exigua HB. Utetheisa pulchella I. 3. Helyi vándorok Aporia crataegi L. Pieris brassicae L. Pontis daplidice L. Nymphalis antiopa L. Vanessa urticae L. Vanessa io L. Everes argiades PALL. Issoria lathonia L. Sphinx pinastri L. Celerio euphorbiae L. Celerio galii ROTT. Stilpnotia Salicis L. Hyphilare albipuncta L. Hyphilare 1-album L. Diarsia c-nigrum L. Trigonophora meticulosa L. Phytometra bractea F. Nycterosa obstipata F. Nomophila noctuella SCHIFF. Pyrausta nubilalis HB. Glyphodes unionalis HB. Pionea ferrugalis HB. Loxostege sticticalis L. Plutella maculipennis CURT. Az összegyűlt adatokat évente fogjuk publikálni a munkában résztvett munkatársak nevének feltüntetésével. Based on examples in Western Europe, the author stressed the importance of regular observation and recording of Lepidoptera

4 showing migration (wandering) in Hungary. The countrywide lighttrap network yielded many valuable data concerning the Lepidoptera attracted by light, whereas the informations are quite incomplete about the swarming (migration) of diurnal species and of nocturnal ones which are not, or only in small extent attracted by light. The author requests the amateur Lepidopterologists and professional entomologists to participate intensively in the observation of wandering Lepidoptera. The observation and survey programme is being coordinated by the Hungarian Research Institute for Plant Protection, Budapest. Dr. Vojnits András Az Aphodius (Agrilinus) ater de GEER előfordulása Magyarországon The occurrence of Aphodius (Agrilinus) ater de GEER in Hungary Ennek a hegyvidéki fajnak egy példányát 1967.áprilisában fogtam Kaposvárott. (A meghatározást Dr. ENDRŐDI SEBŐ végezte.) A fajt irodalmi adatok szerint Pécsett is gyűjtötték, de a Természettudományi Múzeum gyűjteményében csak Kászon, Rosenauer Gb., Tátra és Hungária lelőhely-cédulaju példányok vannak. A kaposvári példány valószinüsiti a pécsi adatot is. Venyige László

5 A Chloroclystis chloreata MAB. törpearaszoló magyarországi előfordulása (Lep.: Geometridae) The occurrence of Chloroclystis chloreata MAB. (Lep.: Geometridae) in Hungary A Chloroclystis chloreata MAB. azok közé a fajok közé tartozik, amelyeknek magyarországi előfordulása ugyan valószinü, de minden tekintetben megbízható adatok hiányában azonban mindeddig nem kerültek be a faunalistákba. A faj nagyon hasonlit a C. rectangulata L.-hez. Bár egyes szerzők, igy PROUT szerint néhány sajátosság, - mint amilyenek a szárnyak szürke szine, a postmedián kisebb mértékű törése és a csekélyebb variálási hajlam - alapján nem nehéz szétválasztásuk, a gyakorlat pontosan az ellenkezőjét mutatta. Az ivarszervek felépitésében azonban mutatkozik olyan konstans eltérés, mely alapján minden esetben megállapítható a kérdéses példány f a j i hovatartozósága. Számos Magyarországon gyűjtött Chloroclystis példány ivarszervi preparátumának elkészítése i l l. megvizsgálása során 6 olyan példány akadt, mely Chloroclystis chloerata MAB.-nak bizonyult. Ezek adatai a következők: Kaposvár, 1931.V.28. PAZSICZKY; Mátraháza, 1962.VII.11. fénycsapda; Szakonyfalu, 1956.VI.17. TAL- LÓS; Szombathely, Kámoni arborétum, VI. 2. fénycsapda; Szombathely, Kámoni arborétum, 1965.VI.17. fénycsapda; Szepezd, 1923.VI.15- SCHMIDT. Az irodalmi adatok szerint a faj Közép-Franciaországtól Galíciáig, Oroszországtól a transzbajkáli területekig és Észak-Japánban fordul elő (PROUT). Ujabban megtalálták Svédországban (NORDSTROM) és Lengyelországban (BLESZYNSKI) is. Ezek szerint Magyarország a legdélebbi előfordulási helyeinek egyike. Hernyója a Prunus spinosa összesodrott levelei között él. Az emiitett szerzők az imágó repülési idejét májusra teszik; ennek ellentmond, hogy hazánkban május utolsó napjaiban, júniusban sőt júliusban is gyűjtötték. Nem kizárt, hogy egy ökológiai formával állunk szemben.

6 By studying the préparâtes made from the genitalia of many Chloroclystis exemplares collected in Hungary, the author has found 6 individuals belonging to the species Chloroclystis chloreata MAB. In the paper the collection data and localities are presented; with one exception (Mátra mountain) all individuals were collected - mostly by light traps - in the area between the river Duna and Drava (Transdanubia). According to the l i t e rature Hungary lies on the southern limit of the distribution of the species. Some authors report of a flight period in May; in Hungary however the adults were collected at the end of May, June, even in July. I t may be possible that there exists in Hungary a distinct ecological form. Dr. Vojnits András Az ékes sodrómoly (Argyrotaenia pulchellana HAW.) kártétele magyarországi szőlőben Damages in Hungarian vineyards caused by Argyrotaenia pulchellana HAW. Az ékes sodrómoly (Argyrotaenia pulchellana HAW.) kártétele magyarországi gyümölcsösökben REICHART 1950, 1951, évi munkássága nyomán ismert. Az évek folyamán almán, szilván, bengén fordult elő őszén almában észlelték kártételét (MÉSZÁROS - SEPRŐS - VOJNITS, 1968) augusztusában az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet pécsi kísérleti telepén a szőlőfürtben olyan hernyókártételre lettünk figyelmesek, amely nem volt azonosítható a szőlőfürtben egyébként kárositó, már igen régen ismert szőlőmolyck (Eupoecilia ambiguella HB., hobesia botrena DEN. et SCHIPP.) kártételével. A kártétel helyén a fürtökön található hernyókat begyűjtöttük, azokat laboratóriumi körülmények között kineveltük, és a kikelő lepkéket meghatároztuk. A lepkék - VOJNITS szerint - az Argyrotaenia pulchellana HAW. (Tortricinae, Archipini) fajhoz tartoztak.

7 Az Argyrotaenia pulchellana HAW. szőlőben észlelt kártételéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Eddig mindössze Franciaországból (BOVEY, 1966), Svájcból (BOVEY, 1967) és Észak Olaszországból (JACOBS, 1968) ismertük, hazai adatunk pedig egyáltalán nem volt. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az általunk észlelt kártételt leirjuk, és a faj biológiájára vonatkozó néhány adatot közöljük. Az ékes sodrómoly (Argyrotaenia pulchellana HAW.) biológiáját, magyarországi nemzedékszámait fenti szerzők munkássága nyomán ismerjük. Magyarországon a faj évente 3 nemzedékben rajzik. Az imágók első rajzását április-május, a másodikat június-július folyamán, a harmadikat pedig augusztus folyamán észlelhetjük. Az általunk Pécsett megfigyelt kárt a második nemzedék hernyói okozták. Nincs irodalmi adatunk arra vonatkozóan, hogy az első nemzedék hernyói kárt tesznek-e május-június folyamán a szőlőfürtökben. Az a tény azonban, hogy a szőlőtáblában a szőlőmolyok (Eupoecilia ambiguella HB.,L.obesia botrana DEN. et SCHIFF.) rajzás megfigyelésre szolgáló, szőlőben elhelyezett fénycsapdák már többször fogtak A.pulchellana HAW. imágót (a fényre pozitívan reagálnak), számát évi és havi bontásban az 1. táblázatban foglaltam össze, arra enged következtetni, hogy az első nemzedék hernyói is jelen vannak a szőlőben, esetleg igen kis egyedszámban a szőlőfürtben károsítanak, de kártételük azonos lehet a már emiitett szőlőmolyokéval, igy azokat külön megfigyelni nem állt módunkban. A későbbiek során, különösen a már emiitett kártételi helyen feltétlen vizsgálatokat kell végezni arra vonatkozóan, hogy az első nemzedék hernyói valóban kártevők-e a szőlőfürtben, illetve május és június folyamán hol tartózkodnak. A második nemzedék kártételét az alábbiak szerint észleltük. A szőlőfürtökben már idős hernyókat találtunk. Ezek a hernyók világos sárgás-zöldek voltak, fejük mézsárga szinü. Teljes kifejlődött állapotukban mm hosszúságúak. A hernyók inkább a szőlőbogyók között lévő hófehér laza szövedékükben éltek. A bogyókat hámozgatták (nem ugy, mint az Eupoecilia ambiguella HB. és a Lobesia botrana DEN. et SCHIFF., mely fajok a szőlőbogyóba befúrják magukat), és ugyanígy hámozgatták a bo-

8 I. táblázat Szőlőben elhelyezett fénycsapdák által fogott Argyroteania pulchellana Haw. imágók darabszáma Év, hónap Tarcal (2 csapda anyaga összesen) Kecskemét Badacsony 1966 április _ - - május június július augusztus szeptember április május június július augusztus szeptember április május június július augusztus 19-2 szeptember - - 3

9 gyók nyelét és fürtkocsányát is. Egy-egy lárva szinte az egész fürtben a fürthosszában végighaladt a fürtkocsány mellett, útját a laza szövedék, és a meghámozott, megrágott bogyók jelezték augusztus 13-án, amikor a kártételt észleltük, már bábokat is találtunk. A bábozódás helye a szőlőfürt volt. A rőtbarna bábok, amelyeknek hosszúsága 6-8 mm, hófehér laza szövedékben voltak találhatók. Laboratóriumi körülmények között a bábokból nap múlva keltek ki a lepkék. Szőlőtermelési szempontból meg kell jegyezni, hogy az A. pulchellana HAW. rágásával, hámozgatásával kaput nyit az eredő szőlőfürt Botrytis-es fertőződésére. Ezáltal jelentősen fokozódik e gomba fertőzése a szőlőben, ami egyébként is igen nagy veszteségeket szokott okozni. The author describes the damage of Argyrotaenia pulchellana HAW. observed in Hungarian vineyards as the larvae of the second generation fed during August in the ripening grapes. The paper gives information about the A. pulchellana adults caught in light traps in the vine regions in course of years and moths, respectively. Voigt Erzsébet Uj pajzstetü faj a faunánkban: Rhodococcus B0R0HS. (Homoptera, Coccidae) rosophilus A New Scale Insect Species, Rhodococcus rosophilus BORCHS. (Homoptera, Coccidae) in our Eauna Gyűjtéseink során 1968 VII.12-én Csopakon egy a nálunk honos pajzstetü fajoktól kissé eltérő alakú és szinü pajzstetü fajt találtunk, mely Rhodococcus rosophilus (BORCHSENIUS, 1953)-nak bizonyult. A meghatározást E.M. DANZIG végezte el a leningrádi

10 Zoológiai Múzeumban, akinek ezúton mondunk köszönetet. A fajt eddig Szovjetunióban Szibériában, Kazahsztánban, Észak-Kaukázusban és Bulgáriában (Szófia) gyűjtötték. Gazdanövény köreként a leiró a Rosaceae családot jelölte meg. Az eddig talált egyedeket kizárólag rózsaféléken gyűjtötték. A kifejlett nőstények pajzsa gömb alakú, de a rózsatövisek deformálhatják. A pajzson bemélyedések láthatók. A szine sárgásbarna, vagy világosbarna, esetenként egy-két sötét hosszanti sávval. Magassága 5 mm, átmérője 4,5 mm. A csáp hat, ritkán hét izü. A pajzsok a rózsa ágain és törzsén egyaránt megtalálhatók. Him egyedeket, illetve azok pajzsát sem a leirónak sem nekünk nem sikerült észlelni. A pontos meghatározás csak mikroszkópos vizsgálatok alapján lehetséges. Legfontosabb és egyben legszembetűnőbb bélyeg a lélegzőnyilás barázdájában található két tövis. Az egyéb hazánkban előforduló fajoknál (Parthenolecanium corni /BOUCHE./, Palaeolecanium bituberculatum /TARG./ stb.) a tövisek száma három. A légzőnyilások nagyok, a hozzávezető barázda alig szembetűnő. A barázdákban mirigy található. A test szegélyén egy sertesor van. Az anális nyilas ovális, redukálódott függelékekkel. A faj második lárvastádiumban telel a többéves hajtásokon. Tavasszal megindul a lárvák fejlődése és május végére érik el a kifejlett nőstény állapotot. Junius közepén van a tojásrakás. A tojásokból július elején kelnek a lárvák és a hajtásokon telepednek meg. Kozár Perenc