ART LIMES A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ I. RÉSZ (1 3. FEJEZET)

Átírás

1 ART LIMES A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ I. RÉSZ (1 3. FEJEZET) TATABÁNYA

2

3 TARTALOM TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK 5 Rumjana DaΩeva: Gyermekkönyv-illusztrációk a prágai Cseh Irodalmi Múzeumban (Døtská ilustrace ve sbírkách Muzea Ωeske literatury v Praze) 23 D. Udvary Ildikó: Kortárs magyar illusztrációmûvészet KÖNYVKIADÓK ILLUSZTRÁTOROK 39 Cs. Tóth János: Kapcsold a szót a cselekményhez, a képet az íráshoz. (A Móra Kiadó, mint a gyermekkönyv-illusztrátorok szellemi mûhelye) 55 Vesztróczy Éva: Az illusztráció helyzete a 90-es évek szlovákiai magyar könyvkiadásában BIENNÁLÉK DÍJAZOTTAK 75 Du an Roll: Gyermekkönyvek hôsei illusztrációs megfogalmazásban a BIB-en. (Hrdinovia detsk ch kníh v ilustraωnom stvárnení na BIB) 95 Szilágyi Imre: A nosztalgiától a groteszkig. (Od nostalgije de groteske) Vázlat a szlovén gyermekkönyv-illusztrációról.

4 4 INHALT TRADITIONEN ILLUSTRATIONEN 5 Rumjana DaΩeva: Kinderbuch-Illustrationen im Tschechischen Literaturmuseum in Prag 23 Ildikó D. Udvary: Zeitgenössische ungarische Illustrationskunst BUCHVERLAGE ILLUSTRATOREN 39 János Cs. Tóth: Verknüpfe das Wort mit der Handlung!, das Bild mit der Schrift. (Der Móra Verlag als geistige Werkstatt der Kinderbuch-Illustratoren) 55 Éva Vesztróczy: Die Lage der Illustration vom ungarischen Buchverlag in den 90er Jahren in der Slowakei BIENNALES PREISTRÄGER 75 Du an Roll: Helden von Kinderbüchern in illustrativer Formulierung auf BIB 95 Imre Szilágyi: Von der Nostalgie bis zur Groteske Die slowenische Kinderbuch-Illustration

5 T R A D Í C I Ó K I L L U S Z T R Á C I Ó K 5 Rumjana DaΩčeva GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓK A PRÁGAI CSEH IRODALMI MÚZEUMBAN DĚTSKÁ ILUSTRACE VE SBÍRKÁCH MUZEA ČESKÉ LITERATURY V PRAZE A Cseh Irodalmi Múzeum, hivatalos nevén a Nemzeti Irodalom Emlékmúzeuma (Památník národního písemnictví) könyvillusztrációs kollekciója (alapítványa) 20. századi, illetve kortárs mûvekre specializálódott, és a képzômûvészeti gyûjtemények fontos szegmensét képezi. Az 50-es, 60-as években, tehát a cseh irodalomra és könyvkultúrára összpontosító gyûjtemény kialakításának kezdeti idôszakában, elhelyezést nyert a Múzeumban több, a II. világháború után megszûnt kiadó archívuma (J. R. Vilímek, KvasniΩka a Hampl, æolc-æimáωek, J. Otto, Druºstevní práce stb.)kapott helyet. Ezek révén számos dokumentum, levelezés és képzômûvészeti alkotás maradt fenn a 19. század végétôl 1948-ig tartó idôszakból. E kiadók mintegy , a Múzeumban ôrzött eredeti könyv- és lapillusztrációs terve a kortárs cseh illusztráció tanulmányozásának jelentôs forrása. Az említett illusztráció-gyûjtemények tanúsítják az egyes kiadók profilját, és a könyvprodukció színvonalának, illetve a modern könyv fogalmának kialakításában betöltött szerepét. E kiadók közül több is külön figyelmet szentelt a gyerekek és fiatalok számára készült könyvek és illusztrált folyóiratok kiadásának. A 20. század folyamán a gyermek- és ifjúsági könyvekkel egyre több, nem csupán jelentôs író, de képzômûvész is foglalkozott. A Nemzeti Irodalom Emlékmúzeumának jelenlegi szerzeményei között tehát indokoltan szerepelnek gyermek- és ifjúsági könyvekhez készült illusztrációk. A válogatás elsôsorban azoknak a mûvészeknek a munkáira összpontosít, akik döntô szerepet játszottak az illusztráció útjának alakulásában. A Múzeum fél évszázados fennállása óta (1953- tól), a fent említett módon megalapozott gyûjteményt a gyermek- és ifjúsági irodalom bizonyos mûfajaiban (mese, elbeszélés, népköltészet, mûköltészet, kalandregények), csupán a mûvészi színvonalú illusztrációkkal kísért, minôségi irodalommal bôvítette. A Múzeum állományából nem hiányoznak a több száz mûvet számláló szerzôi kollekciók sem, kimerítô áttekintést nyújtva az illusztrátorok egyéniségének változásairól. Mikola Ale Boºena StuniΩková: Z dětské říše (A gyermekbirodalomból), 1907

6 6 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK A Múzeum könyvillusztrációs gyûjteménye valóban hatalmas. Több száz cseh illusztrátor több tízezer munkáját tartalmazza, elsôsorban a legutóbbi 120 év fejlôdési tendenciáját dokumentálva. Cikkünkben csupán néhány kulcsfontosságú szerepet játszó alkotó egyéniséget tudunk bemutatni. Éppen ezért a modern cseh mûvészi gyermekkönyvet megalkotó generációnak azokkal a tagjaival foglalkozunk itt, akiknek illusztrációi jelen vannak a Múzeum gyûjteményében, ugyanakkor a cseh könyvkultúra klasszikusai közé tartoznak. E fejlôdés kezdetén a modern cseh gyerekkönyv-illusztráció megalapozója, Mikoláš Aleš ( ) festô, grafikus áll. Kiterjedt képzômûvészeti és levéltári magángyûjteményét, Alois Jirásek írói gyûjteményével együtt, a 20. század 90-es évei elôtt a Múzeum külön részlegeként állították ki a prágai reneszánsz nyári rezidencián, a Hvøzdán. Az elmúlt száz év közép-európai fejlôdéséhez hasonlóan a modern cseh illusztráció is dinamikus fejlôdésen ment át. A 19. század folyamán a romantika, késôbb a német neoromantika új hulláma hatott rá. Az 1890-es évek közepén az Angliából és Franciaországból terjedô megújhodási mozgalom hatására megszületett a mûvészi könyv mozgalma. Elôtte azonban, még a 19. század utolsó két évtizedében, Mikolá Ale úttörô jelentôségû munkát végzett a gyermekkönyv-illusztráció terén, és létrehozta az irányzat egyik legerôteljesebb eszmei és képzômûvészeti vonulatát. Munkásságával arra törekedett, hogy megszabaduljon az idegen mintáktól, és hogy megújítsa a cseh képzômûvészeti kultúra nemzeti jellegét. A nemzeti újjászületés elsô hulláma, az ún. Nemzeti Színházi Generáció mûvészei közé tartozott. Már az Akadémián folytatott tanulmányai során is protestált a cseh mûvészet eredetiségét tagadó elôadások miatt, amiért több napi fogságra ítélték. Ale egész munkásságát áthatja az otthon, a hazai táj, a délcseh vidéken átélt gyerekkor. A régi krónikák és a klasszikus irodalom iránti mély érdeklôdése adta a gondolati indíttatást, a nyelv és a stílus tisztaságának igényét. Így jutott el, mielôtt kizárólag az illusztrálással kezdett volna foglalkozni, a történelmi tárgyú témákig, amelyekben egyegy esemény képi ábrázolásának idôbeni egymásutánisága ragadta meg érdeklôdését. Elsôsorban a hazai legendák mítikus hôsei inspirálták líraiságot és epikumot ötvözô kompozícióit. Ennek az idôszaknak a kicsúcsosodása a Haza (Vlast, 1879) ciklus terve, amelyet a prágai Nemzeti Színház díszítésére kiírt pályázatra nyújtott be. A kedvezôtlen körülmények, illetve az értetlenség miatt nem tudott festôként kiteljesedni. A zsûri elfogadta ugyan a tervet, a megfestéssel mégis más mûvészt bíztak meg. A csalódott Ale az 1880-as években abbahagyta a festést, és rendkívüli rajztehetségét a fô megélhetési forrássá váló folyóirat- és könyvillusztrálásra fordította. Ale a könyvkészítés legnagyobb hanyatlása idején készített illusztrációt a nemzeti újjászületés gondolatával kapcsolatos két jelentôs könyvhöz, a Dvůr Králové-i és Zelená Hora-i Kéziratokhoz (Rukopisy královédvorsk a zelenohorsk ), illetve elakovs Orosz dalok visszhangjához (Ohlas písní rusk ch). A gyermekolvasók számára azonban kénytelen volt túlnyomórészt színvonaltalan szövegekkel dolgozni. Rajzainak minôsége felülmúlta a könyvek szövegének minôségét. Könnyed, olykor színezett tusrajzai csupán jelzésszerûek, jelképekkel kifejezve, realista ábrázolás nélkül, kellô teret hagynak a gyermeki fantáziának. A mûvész moralizálás nélkül, humorral fordult a gyerekekhez, ami rendkívül szokatlan hozzáállás volt abban az idôben. Gyerekeknek szánt rajzainak stílusa nem különbözött egyéb mûfajokban készített munkáitól, és legalább annyi, a gyermeki látásmódhoz közelálló esztétikai élményt nyújtottak, mint amennyi tanulságot. Megalkotta a cseh vidéki és a városi gyermek típusát egyaránt. Mesekönyveket és lapokban megjelent elbeszéléseket illusztrált, de mindenekelôtt megalkotta a Vaskos könyvet (æpalíωek) egyszáz népdal és mondóka (1906), és az Ábécéskönyvet (Slabiká ) elemi iskolások számára (1899). A könyvoldalak díszítését és tartalmát egységes egészként értelmezte. Az oldalakat a szöveg történetének és hangulatának megfelelô rajzos iniciálékkal díszítette.

7 RUMJANA DAČEVA 7 Franti ek HrnΩí nymburki tanító számára készítette az Ábécét (Abeceda, 1907), amelyben eljutott betûrajzolói törekvéseinek nagy mûvészi szintéziséhez. Ale illusztrátori munkásságával lezárult a nemzeti újjászületés jelentôs fejôdési szakasza, ugyanakkor a mûvész kialakította azt a nemzeti hagyományt, amelyet az utána következô generációk sora napjainkig folytatott mûveivel. Valamennyi mûvész az ô nyomdokain halad, még ha eltérô korszakokban kerültek is a mûvészet áramába. Követôi közé tartozik Adolf Ka par, Josef Lada, Josef apek, Antonín Strnadel, Karel Svolinsk, Karel Müller, Václav Karel, Adolf Zábransk és mások. A mûvészi könyv értelmezésében a 20. század elejétôl két tendencia különböztethetô meg, a dekorativitás és az illusztrativitás. Míg az elsô a tipográfia érdekében fegyelmezett fokozatossággal fejleszti a dekoratív elemeket, a másikon eluralkodik a szecessziós és szimbolikus forma-tan, háttérbe szorítva a leíró és historizáló illusztrációt. A stílusalkotó szecesszió bizonyos belsô rendet adott a könyvnek. Az illusztráció lényegére vonatkozó új szemléletet Karel HlaváΩek a következô szavakkal definiálta: A modern illusztrátor önálló, érzékeny alkotómûvész, aki rajzával szeretné szuggerálni a nézônek azt a benyomást, amelyet a hallott vagy látott idegen mûalkotás átélése keltett benne a pszichikai rezonancia törvényszerûségének hatására. Idô elôtti halála miatt munkája a kezdeti stádiumban megszakadt. Szinte egyidejûleg hatott a fejlôdés Zdenka Braunerová ( ) festônôre, grafikusra. A dekoratív könyvfelfogás tendenciájának egyik képviselôje volt, hangsúlyozva a könyv mint egész tökéletes megvalósítását. A gyermekkönyv-készítés kapcsán Braunerová részt vett abban a 20. század kezdetén indult mozgalomban, amely a gyermek esztétikai nevelését tûzte ki célul. A didaktikus illusztrációval szemben az esztétikai értékeket helyezte elôtérbe, és a gyerekek számára készülô mûvek alkotóiban igyekezett növelni a mûvészi ambíciót. (E mozgalom képviselôi voltak Csehországban: O Hostinsk, F. V. KrejΩí, F. X. æalda, A. Mr tík, B. Markalous, Zd. Braunerová és mások.) Párizsi tartózkodása és tanulmányai, a francia és az angol kultúra ismerete felkeltették érdeklôdését a W. Morris szellemében díszített könyvek új elvei iránt. A cseh illusztráció fejlôdéséhez jelentôs mértékben hozzájárult oly módon is, hogy nem csak az aktuális külföldi tendenciákat követte, hanem eredeti módon merített a hazai hagyományokból is, pl. a népi nyomatokból. A cseh népi barokkban, és a régebbi nyomtatványok ornamentikájában keresett ihletet. Figyelmét a könyvkultúra általános megújulására irányította. A Morris-féle felfogást egyénileg az ifjúság körében népszerûvé vált olvasmánynál, Vilém Mr tík Májusi mese (Pohádka máje, 1897) címû könyvénél alkalmazta. A könyv tömbje kimért egészet alkot, kezdve a borító jellegzetes, cseh tájba helyezett, a háttérben a lenyugvó napot ábrázoló falusi motívumával. Annak ellenére, hogy a könyvben nem voltak a szó szoros értelmében vett illusztrációk, kiegyensúlyozott képzômûvészi esztétikájával, tájkép motívumokat ábrázoló apró rajzaival bejegyezte magát a cseh könyvkultúra történetébe. Az alapító egyéniségek közé tartozik Vojtěch Preissig ( ) grafikus, tipográfus, festô, aki a könyvkészítés valamennyi részének ugyanolyan figyelmet szentelt, beleértve az írást is, így bámulatos, egységes stílusú mûveket hozott létre. Zd. Braunerovához hasonlóan Párizsban végezte tanulmányait, és rövid ideig együtt dolgozott mûtermében A. Muchával. Pressig, mielôtt 1910-ben Amerikába utazott volna, hogy ott húsz évet, elsôsorban tipográfiával foglalkozva eltöltsön, két gyermekkönyvet készített csupán, amelyek azonban meghatározták a cseh illusztráció fejlôdésének további útját. Párizsban, 1901-ben hozzálátott J. Karafiát Bogárkák (BrouΩci) címû könyvének megtervezéséhez és illusztrálásához, a legjobb angol könyvmûvészeti és grafikai dizájn eredményeit alkalmazva. Munkája 1903-ban jelent meg a prágai Dědictví Komenského (Coménius Öröksége) kiadónál, elsô mintapéldaként arra a felfogásra, hogy a könyv egységes stílusú egész mû. A mese egy kis bogárról és társairól szól, és a természetben játszódik. Pressig a könyvet a borítótól az utolsó betûig következetesen szecessziós stílusban dolgozta ki, a grafikai elemek valamennyi fajtáját és az illuszt-

8 8 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK Vojtěch Preissig Jan Karafiát: Broučci (Bogárkák), 1902 rációt egyenrangú egésszé ötvözve. A szöveget mindig új, sosem ismétlôdô stilizált ornamensek, és erdei növényábrázolások szegélyezik alul-felül. A fejezetek kezdete elôtt a tartalomra utaló figurális motívumok állnak. A szerzô egész oldalas stilizált, közérthetô illusztrációkon jeleníti meg a mese kulcsfontosságú jeleneteit. A másik könyv, a Volt egyszer egy házikó (Byl jeden domeωek, 1904) kezdetû mondóka szövegével, az elsô cseh képeskönyvek közé tartozik. Pressig a könyv didaktikus és esztétikai jelentését vonzó, érthetô egésszé egyesítette a legkisebb gyerekek számára. Elképzeléséhez fekvô formátumot választott, amely késôbb jellegzetesen leporelló formátumú lett. Illusztrációinak olvashatóan egyszerû, körvonalazott rajzai meghitt, lírai atmoszférában emelik ki a gyerek mindennapi életét körülvevô tárgyi részletek sokaságát. Cinkografikus technikával készült karcolatain a színes képet növényi ornamensek keretezik, szerves egységet alkotva az illusztrációval. A rövid mondóka egyszerû szövegét téglalap alakú keretbe komponálta bele. Az új mûvészeti irányzatok érvényesülése ellenére 1903-ban meglepô sikert ért el egy, a képzômûvészetet az epika kíséreteként értelmezô, a hazai ale i hagyományokhoz kapcsolódó mû. Ez a mû Boºena Nømcová: Nagyanyó (BabiΩka) címû könyve volt, a fiatal, kezdô festô, de elsôsorban illusztrátor, Adolf Kašpar ( ) illusztrációival. Adolf Ka par örökre bejegyezte nevét a köztudatba a híres cseh írónô skalicei völgyben töltött, gyerekkorát idézô önéletrajzi mûvének megformálásával. Ka par még az akadémián folytatott tanulmányai idején ( ) népszerû kalendáriumok illusztrálásával szerzett tapasztalatot, de illusztrátorként sikerét csupán a könyvmegrendelések erôsítették meg. Az irodalmi mûhöz értékének tudatában közelített, és közvetlenül az irodalmi cselekménybôl merített ihletet. Egy sor tájkép-, építészeti és népviseleti tanulmányt készített a helyi atmoszféra jobb megragadására. A komplett illusztráció-gyûjtemény több tucat különféle formátumú lavírozott és akvarellel színezett rajzot tartalmaz, borítóval és címlappal együtt. Ale határozott, spontán vonalvezetésével szemben

9 RUMJANA DAČEVA 9 Adolf Ka par Božena Němcová: Babička (Nagyanyó), 1902 Ka par lassú, megfontoltan konstruált vonalat húz, amellyel szemléletesen, nem kevés kompozíciós készséggel és széleskörû epikussággal jellemzi, hangsúlyozza a cselekmény fô vázát, ily módon közelítve meg képi narratívával az írónô elbeszélôkészségét. A cseh irodalmi realizmus valóban adekvát, a könyvillusztráció nemzeti hagyományát kifejezô képzômûvészeti megoldásra talált benne. A cseh könyvtörténetben Ka par Nagyanyójának illusztrációja máig felülmúlhatatlan klasszikus példája a kép és a szöveg szimbiózisának, amellyel fordulatot hozott saját korának könyvmûvészeti fejlôdésébe. Ka parra nem hatottak a különféle modern irányzatok, sokéves termékeny munkássága a cseh illusztráció realista vonulatának alapját képezi. Ka par következô munkája Barto ová Népköltészeti csokor gyermekeinknek (Kytice z lidového básnictví na im døtem, 1906) címû gyûjteményéhez készült, és úttörô helyet foglal el a cseh gyermekkönyv-illusztrálásban. Ka par megtervezte Jirásek Filozopter történet (Filosofská historie) címû regényének, történelmi regényei közül az F. L. Vøk (1911), a Nálunk (U nás, 1922) és a Sötétség (Temno, 1923) címû mûveinek, valamint a kor más, a felnövekvô ifjúság körében is népszerû olyan cseh realista írók, mint K. V. Rais, Z. Winter, J. Neruda és F. elakovsk mûveinek könyvalakját. Ka par illusztrátori munkássága eredményt hozott abból a szempontból is, hogy felkeltette mûvész kortársai érdeklôdését a gyermekkönyv iránt ben a legavantgardabb cseh mûvészi csoportosulás, a Mánes kör Hó (Sníh) elnevezéssel gyerekeknek készült, illusztrált szöveges mellékletet közölt folyóiratában, a Szabad Irányokban (Volné smøry). Az illusztrációkon olyan elismert mûvészek neve jelent meg, mint A Hofbauer, K.

10 10 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK æpillar, H. Boettinger, V. Stretti, L. æaloun, St. Sucharda, A. Boudová, Fr. Kupka, J. Kotøra és mások, akik közül addig csak M. Ale és Artu Scheiner ( ) vett részt gyerekkönyv-készítésben. Az autodidakta festô, A. Scheiner a modern cseh meseillusztrálás kezdeti korszakának legjelentôsebb alakja. Szimbolista színezetû szecessziós dekorativizmusa a képzômûvészettel kísért mesekönyv prototípusa lett. Artu Scheiner Božena Němcová: Pohádky (Mesék), 1910 után

11 RUMJANA DAČEVA 11 Az eredetileg egy prágai pénzügyi hivatalban dolgozó Scheiner Fra Petit álnéven sikeres humoros rajzokat és rajzciklusokat készített a Svøtozor, a Pale ek és a prágai Sokol kiadványai számára. Munkássága kezdetén a Párizsban mûködô cseh festô, Ludĕk Marold rajzstílusa hatott rá. Scheiner együttmûködésére igen hamar igényt tartottak külföldi folyóiratok is, a budapesti és berlini kiadók pedig modern regények illusztrálásával bízták meg. Prágában a Vilímek Kiadó kalendáriumát illusztrálta, ahol késôbb a kiadó oszlopos tagjává vált tôl Scheiner szinte kizárólag gyermekkönyv-illusztrációval foglalkozott. Ezen a téren mesteri fokra jutott, bár a rengeteg megrendelés teljesítésekor nem mindig tudta tartani mûvészi színvonalát. A Szabad Irányok karácsonyi Hó mellékletében Boccaccio Chichibio szakácsról szóló novelláját illusztrálta, és még ugyanabban az évben megjelentette a Laichter Kiadó a Scheiner által illusztrált elsô mesekönyvet, Václav Δíha O Růžence a Bobe ovi (Mese Růºenkáról és Bobe ról). Illusztrálta továbbá a cseh szerzôk közül K. J. Erben és B. Nømcová meséit, J. S. Baar chodi meséit, Hru ka meséit, az ókori Ruth meséit, Kabelík Shakespeare-meséit, Andersen meséit, Irving Alhambra meséit, és K iωka Gyermekeknek (Døtem) címû zenemûvét. Illusztrációkkal díszítette Zeyer Regény Amise és Amila hû barátságáról (1927), On ej erny ev, illetve Vy ehrad címû mûveit. A gyerekek körében legkedveltebbek humoros rajzfigurái, a Kulihrá ka és Marbulínka. A legkisebbek számára bábszínházat is készített. A. Scheiner a mesebeli jelenségek szépsége iránti érzékével, és finom humorú kifejezésmódjával követésre méltó példát jelentett a kortárs illusztrátorok számára. Egyszerûen körvonalazott rajzaival, a kolorizmus gazdag alkalmazásával érte el a mesebeli történetek hatásos érzelmi kifejezését. A cseh gyerekkönyv-készítéshez a 20. század elsô negyedében hozzájárultak a J. R. Vilímek Kiadóval együttmûködô, jó minôségû festô és illusztrátor mesterek is. A történelmi festészet hatása alatt álló Věnceslav Černý ( ) történelmi regényeket, és illu- Věnceslav Černý B. Čech: O králích a vílách (Királyokról és tündérekrôl), 1920

12 12 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK Josef Lada Boumil Říha meséi, 1921 zórikusan hagyományos kifejezésmódban rajzolt meséket illusztrált. Ivan Bilibin orosz illusztrátor dekoratív felfogásának hatása megjelent Richard Lauda ( ) esztétikus, didaktikus témájú tankönyv- és meseillusztrációiban. Szintén Bilibin stílusában illusztrálta Josef Wenig ( ) testvére, Adolf meséit. A szecessziós gyermekkönyvek közé tartozik Viktor Oliva ( ) expresszív hatású, divatos tónusú illusztrátori munkássága. Igen népszerû gyermekkönyv-, ifjúsági könyv- és tankönyv-illusztrátor volt a kromø íºi rajzprofesszor, František Vrobel ( ) is, aki M. Ale és A. Ka par mintáját követte. A legjelentôsebb illusztrátor egyéniségek közé tartozik a munkássága nagy részét gyermekeknek szentelô festô és író, Josef Lada ( ). Több százra tehetô a Vilímek Kiadó archívumában ôrzött, folyóiratok és könyvek számára készített korai rajzainak a száma. Lada eredetileg könyvkötônek tanult, majd a prágai Iparmûvészeti Iskolában rövid ideig folytatott tanulmányait anyagi okokból megszakította (1906). Autodidaktaként fejlôdött tovább, távol mindenféle szervezett mûvészeti mozgalomtól. Korai rajzaira Ale volt hatással, és akárcsak ôt, szoros kapcsolat fûzte szülôföldjéhez, honfitársaihoz és a vidék régi hagyományaihoz. Alapvetô különbség kettejük között, hogy Lada megnyilvánulásai már mentesek a cseh újjászületés eszméitôl és pátoszától. Elsô karikatúráin és illusztrációin a képzômûvészet szecessziós elveihez igazodik. A divatos stilizálást azonban lassan átveszi a pontosan és kifejezôen megragadott, személyes pszichológiával megnyilvánuló, az eleven részleteket megfigyelô reális esemény. Munkáinak a gyermek-kifestôkönyvekre emlékeztetô lapidáris körvonalai, egyértelmû alakjai, töretlen színezése a gyermeki érzékelésbôl és világlátásból fakadnak. Rajzainak vidám csattanójú, szellemes kompozíciói, a táj stilizálása, ember- és állatalakjai az illusztrálás terén nemzeti karaktert személyesítenek meg. Önálló gyerekkönyv-alkotóként Lada elôször 1911-ben jelentkezett Moje abeceda (Az én ábécém) címû olvasókönyvével, amellyel ismeretterjesztô és közmûvelô könyveinek egész sorát nyitotta meg, ilyen pl. a Kalamajka (1913), a Ladův veselý p írodopis (Lada vidám természetrajza, 1917), a Svøt zví at (Állatok világa, 1919), és az 1925-tôl megjelenô Ladovy veselé uωebnice (Lada vidám tankönyvei). A gyerekkönyvek és folyóiratok valamennyi fajtájának illusztrálását kipróbálta, a leporellótól kezdve a klasszikus és modern meséken és mondókákon át, nem utolsósorban a saját szövegre épülô egyszerzôjû könyvekig, mint például a Kocour Mike (Mike kandúr, 1934), Pohádky naruby (Fonák mesék, 1939), Nezbedné pohádky (Feneketlen mesék, 1946) és mások. Életében, de mindenekelôtt gyerekeknek szóló illusztrációiban kitüntetett szerepe volt a humornak. A klasszikus cseh mesék illusztrálásával olyan mesehôsök figuráit alkotta meg, mint Honza, Mike kandúr vagy a vízimanó, amelyek ugyanúgy felülmúlhatatlanok, mint ævejk, a derék katona alakja Ha ek világhírû regényében. A két világháború között fellépô generáció új szemlélettel viszonyult a gyerekkönyvekhez. Azidôtájt kulminált az elôzô generáció munkássága, egyáltalán nem merítve ki valamennyi lehetôségét. Egyidejûleg és megkerülhetetlenül hatottak

13 RUMJANA DAČEVA 13 az új képzômûvészeti irányzatok, így régi és új generáció egymás mellett alkotott. Ebben az összefüggésben meg kell emlékeznünk a kalandregények illusztrátoráról, Zdeněk Burianról ( ), és több mint 500 eredeti mûhöz készített, mintegy rajzból álló, ámulatra (Mammutvadászok, 1932) címû könyvéhez készített illusztrációi révén Burian eljutott a tudományos illusztrációk, elsôsorban a bolygónk élôlényeinek szinte teljes fejlôdését lefedô paleontológiai rekonstrukcióknak a mûfajához. Együttmûködött számos antropológiai, archeológiai, paleontológiai, történeti és geológiai tudományos kiadvány rajzkíséretének elkészítésében. Illusztrációit nagyra értékelték külföldön is. Bár hosszú életmûve során sosem haladta meg a 19. századi hagyományokból kiinduló történetábrázoló koncepciót, és nem csatlakozott a modern irányzatokhoz, munkássága tovább él valamennyi olvasó generációban, különösen a felnövekvô fiatalok körében. A 20-as évek végén, a 30-as években, és közvetlenül a II. világháború kitörése elôtt nagy fellendülés mutatkozott a gyermekkönyvkiadásban. Növekedett az írók és képzômûvészek általános érdeklôdése a gyerekkönyvek specifikus problémái iránt, s ez elsôsorban a színvonal emelkedésben mutatkozott meg. Az avantgard irányzatok hatása alatt álló fiatal generáció modern látásmódot vitt a gyermekkönyvekbe, és a mûvészek rendszeresebben foglalkoztak vele. Josef Josef apek Karel Polá ek: Edudant a Francimor (Edudant és Francimor), 1933 Zdeněk Burian Jules Verne: Kétezer mérföldre a tengerszint alatt, 1938 méltó illusztrációs munkásságáról. A lelkes olvasó, az utaztató kalandregények alapos ismerôje tökéletesen ráérzett a cselekmény feszültségére, a hôstettekre, és az egzotikus helyszínekre épülô mûfaj arányaira. Verne, Karl May és más, a 20. század 30-as éveitôl megjelenô szerzôk kalandregényeihez készült illusztrációiban romantikus beállítottságát egyesíti a tárgyi leírás fotografikus pontosságával. Dinamikus kompozícióiban nagy fantáziával ragadta meg a cselekmény drámai pillanatait. A kép feszültségének növelésére gyakran erôs fénykontrasztokkal alkalmazta a lavírozási rajztechnikát. Eduard ætorch Lovci mamutů

14 14 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK Čapek ( ) festô, grafikus, a húszas évek avantgard mozgalmának képviselôje, testvérével, az író Karel Čapekkal együtt készített gyerekkönyveket illusztrált körül Josef apek festômûvészi munkásságában visszatért a cseh táj és falu ábrázolásához, ezzel egyidôben gyermekmotívumok is megjelentek munkáiban. E vidám képek idôszakában mûveiben nagy szerepet kaptak a gyerekek ben apek Alenka nevû kislánya inspirálására megírta, megrajzolta, és a legkisebbek számára kiadta a Povídání o pejskovi a kočičce (Történetek a kutyusról meg a cicusról) címû könyvét. Minden ízében kedves, vidám, vonzó, ragyogó alkotás. Ez a könyv, akárcsak más írók mûveihez készített illusztrációi (K. apek: Devatero pohádek, Karel PoláΩek: Edudant a Francimor, Kenneth Graham: abákova dobrodruºství, 1932) megjelenítik apek gyerekeknek szóló munkásságának legfôbb forrásait: elsôsorban a szerzô gyerekkorát, továbbá az életet nagy ajándékként értelmezô szemléletét, valamint valóságérzékét. Új szemléletet hozott a gyermekkönyvekbe, amely közelebb áll a gyerekek hétköznapi tapasztalataihoz és érdeklôdéséhez. Josef apek az elsôk között vezeti be a cseh gyermekkönyv-illusztrálásba a modern mese-szemléletet, felhagy a romantikus meséléssel, a jelen valóságába vezet. Kifejezésmódja a rajz egyszerûségét hangsúlyozza, nem alkalmaz leíró képeket, komponálása jelzésekbôl indul ki, és a gyermeki látásmódra épül. A két háború között, illetve a II. világháború után egy sor jelentôs egyéniség foglalkozott gyermekkönyv-illusztrálással, és alakította ki a modern, kortárs gyermekkönyv-illusztráció tarka palettáját. Ez azonban a gyermekkönyv-illusztrációnak egy újabb fejezete, amely érthetô módon az elôzô korszak értékeire alapozva fejlôdik tovább, ugyanakkor bevonja munkájába az aktuális képzômûvészeti és társadalmi-erkölcsi problémákat. Az új áramlat legfôbb képviselôi közé tartoznak olyan, a nemzeti hagyományokat a kortárs képzômûvészet színvonalára emelô festôk, mint Cyril Bouda ( ), Karel Svolinský ( ), Antonín Strnadel ( ), és Adolf Zábranský ( ). Eközben a modern rajz és a költôiség eszközeivel Cyril Bouda: Tři pradleny (Három mosónô), 40-es évek

15 RUMJANA DAČEVA 15 kiegyenlítôdnek az illusztráció lírai és epikai elemei. Az imaginatív vonulatot képviseli Jiří Trnka ( ), Ludmila Jiřincová (1912), Eva Bednářová ( ), Olga Čechová (1925), Jiří Běhounek (1929), Jan Kubíček (1927), Květa Pacovská (1928) és mások. Munkásságuk megalapozta az illusztráció széleskörû lehetôségeit a gyermekkönyvek területén is. Általában véve az illusztráció olyan fejlôdésen ment keresztül, amely funkciójának differenciálásához és specifikálásához vezetett az egyes irodalmi mûfajokhoz való viszonyában. Ez a sokrétû és gazdag, a kortárs cseh illusztráció individualizálódó elôképét kialakító fejlôdés a 20. század 60-as éveiben érte el csúcspontját. Fordította: Balázs Andrea Adolf Zábranský Petr Denko: Do kola (Körbe-körbe), 1951 Jan Kubíček O. Syrovátka: Broukalo si deset brouků (Tíz bogár zümmögött), 1974

16 16 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK Eva Bednářová Dana és Milada Št ovíčková: Brokátový obraz (A brokát kép), 1978

17 RUMJANA DAČEVA 17 Antonín Strnadel Bene M. Kulda: Janíček s voničkou (Jancsika csokorral), 1959

18 18 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK Olga Čechová Franti ek Hrubín: Svit, sluníčko, svit (Süss, napocska, süss), 1976

19 Divica Landrová Karel Jaromír Erben: Dlouhý, Široký a Bystrozraky (Nyakigláb, Csupaháj és Sasszemû), 1959 RUMJANA DAČEVA 19

20 20 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK Ji í Běhounek Leonyid Szolovjov: Naszreddin kalandjai, 1979

21 RUMJANA DAČEVA 21 Květa Pacovská Ilja Hurník: Jak se hraje na dveře a jiné muzikantské pohádky (Hogyan kell ajtón játszani és más muzsikus mesék), 1973 Felhasznált irodalom Franti ek Hole ovsk : e tí ilustráto i v souωasné knize pro døti a mládeº (Cseh illusztrátorok a kortárs cseh gyermek- és ifjúsági irodalomban), Albartos, Praha, 1989 Franti ek Hole ovsk : Glosy k v voji Ωeské ilustrace pro døti (Széljegyzetek a cseh gyermekkönyv-illusztráció fejlôdéséhez), Albatros, Praha, 1982 Blanka Stehlíková: Cesty Ωeské ilustrace v knize pro døti a mládeº (A cseh illusztráció útjai a gyermek- és ifjúsági könyvekben), Albatros Praha 1984 Prokop Toman: Nov slovník eskoslovensk ch v tvarn ch umølců (Csehszlovák képzômûvészek új lexikona), V tvarné centrum Chagall, Ostrava, 1993

22 22 TRADÍCIÓK ILLUSZTRÁCIÓK Gross Arnold Adamis Anna: Versek és képek, 1979 Würtz Ádám Szabó Lôrinc: Lóci óriás lesz, 1975

23 23 D. Udvary Ildikó KORTÁRS MAGYAR ILLUSZTRÁCIÓMÛVÉSZET Nem is tudok olvasmányélmény nélkül dolgozni (Engel Tevan István) Sokan megállapították már, hogy az illusztráció jobban illik a verses, rövidebb, tömörebb formában megfogalmazott írásmûvekhez, mint a hosszú regényfolyamokhoz, mivel a kép eleve tömörebb, sûrûbb, s egyszersmind törékenyebb kifejezô eszköz a szónál. Az ún. autonóm illusztráció egy másik mûvész öntörvényû alkotása, mely az irodalmi mûbôl indul ki, ám lényegét tekintve független az ihletet adó alkotástól. Ebben az értelemben Dosztojevszkij vagy Tolsztoj regényei például szinte illusztrálhatatlanok. Természetesen bizonyos korszakokban, különösen a 19/20. század fordulója idején a korstílus erôteljes karaktere elegendô volt egy-egy regény illusztrálásához, akár magas színvonalon is, az autonóm mûvészi szférában azonban erre csak kevés példát találunk. Természetébôl adódóan az illusztráció leginkább a gyermek és az ifjúsági irodalomban van jelen, s ezért minôsége rendkívül fontos. A jó illusztráció kedvet csinálhat az olvasáshoz, fejlesztheti az olvasók esztétikai érzékét. Sokakat épp a megrajzolt figurák, kompozíciók karaktere indít el az olvasmányélmény kibontásában. A mai illusztráció-mûvészet kiemelkedô alkotásai között a klasszikus megoldásoktól egészen a legújabb tendenciákig találhatunk példákat. A hagyományos technikák és az új számítógépes eljárások alkalmazása nem feltétlen választja el a fiatalabb és az idôsebb korosztályt. A hetvenes-nyolcvanas évek nagy nemzedékének munkáit és a legfrissebb alkotásokat összevetve láthatjuk, hogy az átmeneti nehézségek ellenére manapság sem szenvedünk hiányt színvonalas illusztrációkban. Sôt inkább azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több mûvész számára válik újra vonzóvá az illusztrációkészítés lehetôsége. A hatvanas évek végén Magyarországon fejlôdésnek indult a könyvkiadás s ez magával hozta az illusztráció mûfajának fellendülését is. (E korszaknak köszönhetôk többek között Kondor Béla rézkarcai, Csernus Tibor monotípiái, Hincz Gyula, Kass János, Szántó Piroska, Szász Endre stb. alkotásai.) Ekkor alakultak ki azok a karakteres mûvészi nyelvek (Kondor Béla, Csohány Kálmán, Stettner Béla, Lenkey Zoltán), melyeket a korszak jellegzetes stílustendenciái vagy az illusztráció hagyományos típusai árnyaltak. A 70-es években a klasszikus komponálási mód mellé felzárkózott a groteszk hangvételû, egyéni vonalvezetésû, részletgazdag alkotások sora. Ezt az irányvonalat képviselte többek között Gross Arnold, Würtz Ádám, Gyulai Líviusz, Heinzelmann Emma, Rékassy Csaba, Banga Ferenc, Engel Tevan István, Vén Zoltán, Szemethy Imre. A nyolcvanas években több fiatal mûvésszel gyarapodott a hazai illusztrátorok köre. Rényi Krisztina, Rékassy Eszter, Sárkány Gyôzô és Vida Gyôzô elsôsorban a klasszikus hagyományokból merít, Békés Rozi, Für Emil, Damó István, Lipták György, Rófusz Kinga, Szyksznian Wanda, Roskó Gábor, Kalmár István munkáit inkább a gyerekrajzokhoz kapcsolódó spontaneitás jellemzi. Egyéni utakat képviselnek Olajos György, Szurcsik József, Vásárhelyi Antal munkái. A hetvenes-nyolcvanas évek a nagy kiadók korszaka volt. A mûvészek többsége a kiadóval közvetlen kapcsolatban, ugyanakkor a többi mûvésztôl szinte teljesen függetlenül tevékenykedett. A nyolcvanas évektôl azonban fokozatosan romlott a hazai kiadók helyzete, ami az illusztrátorok tevékenységét is megnehezítette. Csökkent a megrendelések száma, az igények eltolódtak a kommersz irányába és a könyvek többségének kiállítása is egyre gyengébb minôségûvé vált. A rendszerváltás nem hozott azonnali változást. Fokozatosan alakult át a könyvkiadás, a piaci struktúra, eltûntek a monopol helyzetû kiadók. Sok kiváló mûvész lehetôségei beszûkültek. Míg