K ö n y v a j á n l ó

Átírás

1 A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA VII. évfolyam, június 6. szám (78. szám) Megjelenik havonta K ö n y v a j á n l ó Gálfalvi Artúr Béla Makfalva rendhagyó falumonográfiájának 2005-ös megjelenése után újabb könyvet vehet kezébe nemcsak a makfalvi, hanem a magyar oktatás és történelmi múlt iránt érdeklődő olvasó is. A két szerkesztő Péterfi György és Péterfi Levente, mindketten a Makfalvi Általános Iskola tanárai. A makfalvi oktatás története munkájukat hiánypótló szándékkal indították útjára. Nagy segítségükre voltak az iskola volt és jelenlegi tanárai is, akik írásaikkal tették színesebbé a könyvet. Bár a könyv földrajzilag egy kisebb területet ölel át, hisz a makfalvi oktatás helyzetét tárgyalja, időben egy sokkal nagyobbra terjed ki. A 400 évet átfogó könyv bevezetőjében Péterfi György iskolaigazgató a következőket írja: A XVII.század eleji oktatás beindításának 400., illetve a Wesselényi népiskola megszervezésének 175. évfordulója jó alkalom a számbavétel elkészítéséhez ben merült fel ennek az összeállításnak az elkészítése és a felkérések elküldése azoknak, akik valamilyen formában tevékenységük, munkájuk folytán kapcsolódtak a makfalvi oktatási intézményhez. Közben felleltároztuk az irattárunkban megtalálható dokumentumokat és azok nevét, akik itt tanítottak, tanultak, dolgoztak. A lassan és nehézkesen összegyűlt anyagot a tantestület tagjai vitték a számítógép adatbázisába. Köszönet érte. A makfalvi oktatás az évszázadok folyamán tudós ifjak százainak kiművelésével emelte a magyar nyelv és kultúra színvolalát. Olyan tudós nemzedéket indított útjára, melynek munkája által tudott megmaradni hazának ez a szülőföld. Általa lett Makfalva a vidék oktatási, művelődési központja. A tudásszomjat, a mind többre vágyást itatta hallgatói és általa az egész vidék dolgos lakóinak szívébe, hirdette a székely nép megmaradásának eszményét, nyelvi-szellemi-kultúrális önazo- nosulását, a szabadsághoz, az önszerveződéshez való jogát. A makfalvi tarisznyálás megbízható útitársnak bizonyult a nehézségek leküzdésében és a sikerek alázatos és méltóságteljes megélésében idehaza, a szülőföldön vagy a szétszórtságban, a nagyvilágban. Büszkeség érzése tölt el, hogy ennek az iskolának tanulói vagy munkatársai lehettünk, ugyanakkor az iskola is büszke tanítványaira és tanerőire. A makfalvi oktatás történetét olvasva betekintést nyerhetünk a történelmi múlt mellett az oktatók, tanulók életébe, gondjaiba, nehézségeikbe, megismerteti a tanítók és alkalmazottak neveit. 78 oldalnyi fénykép teszi még színesebbé a könyvet, mely tartalmazza az eddig felkutatott összes végzős osztály fényképét.

2 Balogh Ferenc visszaemlékezései Makfalván Az az épület, ahol most a posta van, 30 cm magas kőalapra cserefa oszlopokra rá volt téve a tető, hogy az oszlopok közét vályoggal rakják ki, de a község vezetősége nem engedte elcsúfítani a piacot. Akkor kapta meg a község Császár Irénke Illyés Ernőné nevére a patikajogot. Nem volt patikahelyiség. Megegyeztünk Illyés Ernőnével, hogy azt az oszlopokra tákolt épületet teljesen lebontjuk, és egy szép patikának és lakásnak megfelelő épületet építünk helyette, de Illyés Ernőnéék előre fizetnek 20 ezer lejt, amit házbérben lelaknak. Az épületet közmunkával teljesen lebontottuk. Az alapot, a földtől 1 méter magasra emeltük azzal a kővel, amit a hívek adtak és hoztak a helyszínre, ajándékba. A konyha és a kamara alá pincét rakattunk, elől, az udvar felől, verandaalapot csináltattunk. Téglát, meszet vásároltunk, homokot közmunkával hoztak a Küküllőből. Az egyház erdejéből a még hiányzó gerendákat, szarufákat, ajtó és ablaktokokat, alsópadlás gerendákat vágattunk közmunkával, s hazahozattuk. Az alapot és a téglafalat Albert József kézműves mester vezetésével és a hívek közmunka segítségével felhúztuk. Az ácsok szintén közmunkával végeztek el minden ácsmunkát, ami a fedelek megcsinálásához szükséges volt. Az ajtókat, ablakokat Dósa Árpád és Dr. Jakab Mihály orvos készítették el. Az egyház adta az anyagot és ők díjmentesen, közmunkával készítették el őszén, mikor a ház kivakolásával, ajtók feltevésével, a szobák lepadolásával készen voltunk, beköltöztettük a patikát és Illyés Ernőnééket. Nagy nehezen tudtuk biztosítani az os iskolai évre, hogy egyik osztályunk ott maradhasson a Wesselényi iskolában. Már az ősz folyamán presbiteri gyűlésen ki kellett mondjuk egy olyan iskolai épület felhúzását, amelyben egy osztályterem, egy műhely és egy iroda lesz. A tél folyamán közadakozásra szólítottuk fel az egész gyülekezetet. Dósa Árpáddal megcsináltattuk az épület tervrajzát. Kiszámítottuk mennyi cement, mész, kavics, homok, tégla, cserép, deszka, gerendára van szükség az építéshez. Hány ajtót, ablakot kell csináltassunk. Odahívattuk Galambfalvi Dániel, makfalvi születésű ifjút, aki akkor, 1935 őszén, szabadult fel mint kőműves. Kiszámíttattuk vele hány napot vesz igénybe a kőműves munka. A kőműves napszámokat mesternek járó összegben számolva bíztuk meg Galambfalvi Dánielt az iskolaépület kőműves munkájának az elvégzésére. A segédmunkásokat mi adjuk, közmunkával. A presbriterek házról házra járva gyűjtötték össze az önkéntes adományokat, ahol nem megfelelő volt az adakozás, utólag én mentem el gyűjteni. Megelőlegeztük a helybéli téglagyárból a téglát és a cserepet. Elutaztam Alsósófalvára és az anyagkimutatásban előírt deszka- és faanyagot, gerendákat megszegődtem, amit a mi erdőnkből nem tudtunk beszerezni. Az Ecsenye pataknál lévő ültetett fenyvesünkből kivágattuk az iskolához szükséges összes anyagot. Közmunkával hoztuk haza az erdőből és a téglagyárból, közmunkával hordták ki a A Domboldali iskola, épült 1938-ban 2. oldal kavicsot és a homokot. Az ajtók, ablakok készítését ifj. Vass Ferencnek adtuk ki áraránylat útján, aki a legutóbbi háborúban meghalt. Sok bajunk volt vele. Nagyon szép és pontos munkát csinált, de pontos határidőre a munkát nem tudta elvégezni. Egyházi közgyűlést hívtunk össze az iskola építésének a megbeszélésére, mert voltak hangok az állami tanítók bíztatására, akik a közmunkát nem akarták vállalni. A gyülekezeti tagok minden ellenszó nélkül az összes közmunkát vállalták. Azt akartuk, hogy az iskola udvarával közvetlen határos Kálmán Ferencz tulajdonát képező belsőséget elcseréljük azzal a lelkészi használatban levő kerttel, amely id. Molnár Mihály és özv. Vass Lajosné belsősége között feküdt. Megígértük, kétszer akkora területet adunk és a házat, amely omlófélben volt, fel is építtetjük oda. Kálmán Ferencék nem mentek bele a cserébe és így 1936 tavaszán közmunkával kiástuk a Domboldali iskola alapját, az iskola udvarán, Kálmán Ferencék felől. Galambfalvi Dániel rögtön hozzáfogott az alap megöntéséhez. Az ácsok közmunkával megcsinálták a föld felett az alap megöntéséhez szükséges kofrácsot. Alig egy hét letelése után Galambfalvi Dániel rögtön nekifogott a falak felhúzásának. Kőműves munkásokat fogadott, hogy a munka minél gyorsabban haladjon. Az építkezés nagyon szépen haladt. A tervrajz alapján Dósa Árpáddal ellenőriztük a munkát. Mikor Galambfalvi Dániel majdnem kész volt a falak felhúzásával, az ácsok már előre nekifogtak a gerendák kifaragásához, szarufák összeállításához úgy, hogy amikor Galambfalvi a falak felrakását elvégezte, az ácsok már mérték a gerendákat, hol kell elvágni, bevésni úgy, hogy az ácsmunka szinte észrevétlenül nagyobb megerőltetés nélkül megtörtént. Mikor a fedéssel is készen voltak, Galambfalvi Dániel egy kicsit megkésve, az iskola belső és külső vakolását csak a nyár folyamán tudta elvégezni. Akkor is hiányzott még a lépcső megöntése, amelyet egy kicsit későre, az iskola megnyitása után öntött meg. Addig a lépcsőt fából tákoltuk össze és úgy jártunk be az iskolába. ~folytatjuk~

3 Egy kis nosztalgia! Mostanság egyre többször hallhatjuk azt a mondatot egyes emberek szájából, hogy "régebb sokkal jobb volt", s ezzel arra a kommunista korszakra céloznak, amit most már több mint húsz éve még mindig meg nem erősítet adatok szerint, több ezer fiatal élete árán sikerült csak megtörni. És itt van máris az első kérdés, ami felmerül bennem ezzel kapcsolatban. Hogy lehet egy olyan rendszert jobbnak tartani, amely a saját állampolgárai legyilkolásától sem riadt vissza annak érdekében, hogy megtarthassa a hatalmát? Talán leginkább a mostani munkahelyi (megélhetési) bizonytalanságnak köszönhető, hogy felmerülhetett egyáltalán ez a számomra mindig megdöbbentő és zavaró kérdés. Na de kezdjünk csak emlékezni, milyen is volt az élet abban a "jobb" korszakban. Igaz ugyan, hogy szinte mindenkinek volt akkoriban munkahelye, és természetesen a hozzátartozó havi fizetését is megkapta, aki dolgozott, s ennek eredményeként, megvolt az anyagi megélhetés feltétele. Csakhogy azt gyakran elfelejtik a "nosztalgiázók", hogy könnyű volt akkor pénzt spórolni, mert egyszerűen nem volt, amire elkölteni azt. Egy kicsit felidézem az alapélelmiszerek fejadagjait, hogy tudjuk miből is éltünk akkor. Napi negyed kiló kenyér volt egy személy fejadagja, tehát mi, mint négytagú család, kétnaponként kaptunk két darab egy kilós kenyeret, de még azért is órákon keresztül kellett sorban állni. Ezt mostanság hajlandóak vagyunk elfeledni! És folytassuk csak az alapélelmiszerek fejadagjainak felsorolását, ami nem lesz túl hosszú, mivel abban az időben a kenyér mellett, még a cukor és az olaj tartozott ezek közé. Cukorból fél kiló, olajból 5 dl volt a havi fejadag, és ezért is hosszú sorokat kellett végigállni. Bocsánat, itt szinte kifelejtettem a tejet, amit a 80-as évek elején "folyósítottak" (ezt, ha úgy tetszik, szó szerint is érthetik, mert amikor megpróbálták felfőzni ezt a bizonyos tejet, a legtöbbször összement a nagy víztartalma vagy a régisége miatt). Emlékeim szerint ebből 5 dl volt a heti fejadag személyenként. De húsról (hústermékről), vajról vagy margarinról, s más olyan alapvető élelmiszerekről, amelyeket ma már természetesnek veszünk napi étkezéseinkkor, akkor különlegességeknek számítottak. Kis munkásbrigád az 1980-as évek elején 3. oldal Természetesen az embereknek akkor is sikerült beszerezniük néha, és itt mi falusi emberek talán egy kis előnyt élveztünk, a városon élőkkel szemben, mert az itthoni háztartások legtöbbjében sikerül az embereknek néhány háziállatot tartaniuk, ha elég nagy nehézségek árán is, és így pótolták, amit nem lehetett megkapni az üzletekben. Most, amikor a legtöbb gyermek csak Milka csokit akar enni, szinte elképzelhetetlen, hogy a 80-as években hónapok teltek el úgy, hogy még színét sem láttuk csokoládénak, déli gyümölcsökről, narancs-, citrom- vagy netalán banánról nem is beszélve. Nagyon nagy eseménynek számított, amikor a karácsonyi ünnepekre vagy mikulásra be tudtak szerezni a szülők egy-egy narancsot vagy egy tábla csokoládét. De mikuláskor talán még kevesebb volt erre az esélye az átlagszülőknek, mert a "kondukátorunk" akkor ünnepelte a névnapját, és akkor ugyebár nem ünnepelhetett úgy az ország népe, hogy ilyen "kapitalista" dolgokra költi a pénzét. Na persze azért akkor is voltak némely kivételezett körök, akiknek minden jó megadatott, de én most az átlag állampolgárokról beszélek. Nem akarom tovább untatni a kedves olvasókat azzal, hogy leírjak mindent, amit nem lehetett megkapni az üzletekben, mert túl hosszú lenne a lista, egyszerűbb lenne azokat megemlíteni, amiket kapni lehetett! Ma, amikor jómagam is felháborodva veszem tudomásul, hogy a kábeltévén fogható 46 adásból néha nem működik egy vagy kettő. Akkor be kellett érnünk átlag napi kétórai tévéműsorral, amelyben jó esetben csak egy óra szólt a "Kárpátok géniuszáról", és a másik egy órában olyan román hősökről szóló filmeket vetítettek, mint például Ecaterina Teodoroiu, akivel a hős vezetőnk "szépségesen okos" neje azonosította magát. Ám azt is csak cenzúrázva, nehogy az egyszerű állampolgárok olyant halljanak benne, ami "árt" a szocialista eszmék tanításának. Isten ments, hogy megsértsem e hős nő emlékét, aki tudomásom szerint valós személy volt, és a film rendezőjét, valamint a benne szereplő színészeket sem akarom én sérteni, annál is inkább, mert azóta újból láttam ezt a filmet, és szerintem egész tűrhető, ha el tudunk vonatkoztatni a fentebb leírtaktól. Na és ha néhanapján "tévedésből" bekerült a műsortárba egy-egy amerikai film, akkor elborult az ég és "bevágott" egy-egy áramszünet, ami volt eset, amikor három hétig is eltartott egész véletlenül. Természetesen ezt a témát nagyon sokáig lehetne még részletezni! De, amit mostanság leginkább emlegetnek az emberek, hogy jobban szerettük egymást hajdanán, arról nem vagyok meggyőződve, mert annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy egyre jobban eltávolodunk egymástól, azért mindig lesz az embernek egy-két, akár több jó barátja is, akire szükség esetén számíthat, annál is inkább, mivel az ember egy társas lény, és a genetikát nehéz megtagadni. Én ebből a szempontból optimista vagyok, de lehet, hogy tévedek! Ami az egymásra szorultságot illeti, azzal teljes mértékben egyet értek, hogy jobban egymásra voltak utalva az emberek, és ez szinte magával érthető dolog volt akkor, amikor szinte minden tevékenység, ami nem tartozott az "ötéves tervbe félig vagy akár egészen illegálisnak számított. Teljes felelősséggel állítom, hogy a "megélhetési bűnözés" nem a demokráciánk szüleménye. Végszóként, én nem akartam eme írásommal eldönteni,

4 4. oldal hogy melyik rendszer jobb, szerintem mindenki döntse el maga, hogy neki melyik tetszik, tetszene jobban. Én csak hasznosnak láttam felidézni néhány mozzanatot abból a korból a magunk számára, akik megéltük az aranykorszakot, de még inkább a mostani fiataloknak, akik még nem éltek akkor, hogy tudják miről maradtak le! Én, a magam részéről, nem sírom vissza azokat az időket, és remélem előbb-utóbb nálunk is sikerül majd megteremteni az igazi demokráciát, amiben lesz majd egy bizonyos fokú megélhetési biztonság, amit a legtöbben hiányolnak mostanság. Ennek reményében kívánom továbbra is a legjobbakat minden makfalvinak, bárhol éljen is. Ifj. Kovács Árpád BraveHeart. Konfirmáció Egy héttel Pünkösd előtt, május 16-án került sor a makfalvi református templomban a konfirmációra. Kiss Károly református lelkész igehirdetését követően a másodéves konfirmándusok vizsgája következett, miután előző nap a presbitérium előtt adtak számot tudásukról. Ebben az évben kilenc fiatal Dósa Andrea, Bányai Borbála, Demény Anett, Kálmán Ildikó, Bartha Timea, Bokor György, Szilveszter Lóránd, Fogarasi Attila és György Szilárd adtak számot arról, hogy ismerik a református egyház alapvető tanítását, vallották meg hitüket az Apostoli Hitvallás és a konfirmációi vallástétel szavaival. A sikeres vizsgát követőn végleg és teljesen az egyháztagok sorába kerültek, az úrvacsorai közösségbe. Az Istentisztelet keretében az elsőéves konfirmándusok Orbán Kriszta Barbara, Fazakas Adél, György Timea, Bernád Renáta, Soó Emőke, Szakál Szilárd, Farkas Botond, Kovács László, Jakab Zoltán a gyülekezet előtt tettek bizonyságot arról, hogy jó úton haladnak a teljes jogú egyháztagok sorába való belépéshez. Péterfi Levente Amit a Székely zászlóról tudni kell(ene) A XVI. század végéről fennmaradt zászlók egyöntetű tanúsága szerint az arany, égszínkék-ezüst valamint a vörös és fekete kimondottan székely szimbólumú színek. A Székely Nemzeti Tanács hivatalos zászlója és lobogója, az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem, a siménfalvi Székely Mózes, 1601-ből ismert névjeles zászlaja alapján készült. A zászlón égszínkék mezőben aranycsík található és a névjegyeket székely szimbólumok ( a Nap és Hold, a Nap csillagváltozata helyettesíti). A nyolcágú Nap-csillag számunkra a jelenlegi nyolc székely szék ( Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Miklós-Bardócszék, Sepsiszék, Kézdiszék és Orbaiszék ) egységének is a jelképe, azon székeknek, ahol a magyarság még mindig jelentős fölényben van (75-90 %)! A telőben levő Hold a székelyek hitének, reményének és bizakodásának szimbólumai. Székelyföldön a magyar zászló mellett, székely identitásunk kifejezésére mindennapi használatban él a székely zászló is. Ez a zászló nem más ország lobogója, hanem a helyi székely közösségé!!! A székely történelmi szimbólumokat - Konya Ádám által véglegesített tervezet alapján - aranysávos kék formában január 17-én fogadta el a Székely Nemzeti Tanács. Azóta a székely zászló használata az egész Székelyföldön elterjedt. Elsők között 2008-ban Sepsiszentgyörgyön a polgári frakció kezdeményezéseként és adományaként, az ősi szimbólumokat ötvöző lobogó a karácsonyi ünnepek alatt került az európai és román zászlók közé középületre. Azóta ezt számos székelyföldi település önkormányzata követte, mert büszkék arra, hogy őseink is székely-magyarok voltak, és nem szégyellik nemzeti szimbólumainkat Péter Ödön

5 5. oldal Meghívó Szeretettel meghívjuk a június i makfalvi iskolai ünnepségre Az ünnepség műsora Szombat 10 órától - a Gállkerti iskolában a tanítók kopjafájának megkoszorúzása - Wesselényi Miklós szobrának megkoszorúzása - ünnepi istentisztelet és ennek keretében az 1835-ben készített iskolazászló hasonmásának felszentelése 12 órától a kultúrotthonban - az iskola emlékkönyvének: A makfalvi oktatás története bemutatása - Suba László könyvének bemutatása - előadások - élménybeszámolók - kiállítások - Suba László szobrának felavatása 18 órától az óvodások és iskolások műsora Vasárnap 9 órától - A makfalvi sportpályán a Wesselényi vándorkupa útraindítása * Aki támogatni szeretné az iskolazászló elkészítését, az megteheti a makfalvi iskola titkárságán, a református parókián vagy a rendezvények helyszínén! Májusi tanácsülés Makfalva Helyi Tanácsa május 26-án tartotta soros tanácsülését, amelynek napirendi pontjai a következők voltak: Határozattervezet Makfalva község csatlakozásáról a Biblionet programhoz Határozattervezet munkanélküli segélyen levő személyek ideiglenes alkalmazásáról Határozattervezet a helyi költségvetés kiigazításáról A helyi tanácsosok tevékenységéről szóló jelentés a 2oo9-es évre A szelektív hulladékgyűjtést elősegítő program megtárgyalása Különfélék Az első napirendi pontot Székely-Béres Attila községi titkár ismertette, amelyben kifejtette, hogy a megyei könyvtár kezdeményezésére létezik egy olyan pályázati lehetőség, amely a községi könyvtárak részére is lehetővé teszi az Internet hozzáférést a könyvtárban és számítógépek biztosítását. A tanácstagok közül 1o-en elfogadták a pályázati javaslatot, ketten tartózkodtak. A második napirendi pontot is a titkár úr terjesztette elő, amelynek lényege az volt, hogy a megyei tanács a 2o1o-es évre 6 személy munkanélküli segélyről való visszahívását és két hónapi alkalmazását hagyta jóvá, viszont csupán két személyről volna szó, akik már 28 napot ledolgoztak a területalapú EU-s támogatásokkal kapcsolatos iratok kitöltése során. Barabás Zoltán főkönyvelő ismertette a harmadik napirendi pontot, amelynek értelmében a tanácsosok jóváhagyták az éjjeliőrség-pénz egyik kategóriából a másikba való áthelyezését, tudniillik ez év május 1-től az éjjeli őrséget a község területén az Angel Security Kereskedelmi Társaság biztosítja. A következő napirendi pont keretén belül a tanácsosok átnyújtották a titkárnak a 2oo9-es évi tevékenységüket. Az ötödik napirendi pontot dr. Zsigmond Venczel polgármester ismertette, és rámutatott arra, hogy jó volna létrehozni községünk területén is a szelektív hulladékgyűjtő pontokat, amelynek a legfontosabb akadálya az, hogy ezek a konténerek nagy összegbe kerülnek, amelyeket most a tanács nem tud megvásárolni. Javasolta, hogy olyan egységeket kellene keresni, akik feldolgozzák ezeket a hulladékokat (műanyag, üveg, fém, papír, stb.), és érdekelve volnának a konténerek biztosításában. A községi titkár javasolta egy új napirendi pont megtárgyalását a beteggondozók munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatosan. Ismertette, hogy községünkben 14 személy van alkalmazva beteggondozóként, de anyagi okok miatt a tanács nem tudja fizetni egész évben őket. Javasolta, hogy munkanélküli segélyre küldjék, amelyet 12 hónapig vehetnek igénybe, és időközben, ha a tanács kap erre megfelelő pénzkeretet, akkor újra visszatérhetnek, mint alkalmazottak. Péter Ödön MPP tanácsos

6 A Maros megyei falusi bajnokság állása a tavaszi kilencedik forduló után: 1 Szentgerice Balavásár Nyárádmagyarós Somosd Nyárádszereda II Kisikland Makfalva Gyulakuta Nyárádremete Kibéd Mezőmajos Egrestő Harasztkerék Székelymoson II A makfalvi Maka SE labdarúgó csapat eredményei, csapatösszeállítása és gólszerzői Kisikland - Makfalva 5-1 (2-0) Jakab András (kapus), Jónás Levente, Jónás Szabolcs, Puiu Szilárd, Tatár József, Jakab József, Dósa Medárd, László Attila, Suba Hunor, Suba Barna, Soó Károly Cserejátékosok: Zsigmond Ferenc, Ozsváth Levente Eredmény alakulása: 31. perc perc perc perc 3-1, Jakab József 77. perc 4-1 Makfalva - Szentgerice 5-0 (3-0) Jakab András (kapus), Jónás Levente, Jónás Szabolcs, Ozsváth Zsolt, Suba Hunor, Suba Barna, László Attila, Dósa Medárd, Soó Károly, Jakab József, Bereczki Endre Cserejátékosok: Ozsváth Levente, Puiu Szilárd Eredmény alakulása: 8. perc perc perc perc perc 0-5 Harasztkerék - Makfalva 2-1 (0-0) Jakab András (kapus), Jónás Szabolcs, Jónás Levente (Ozsváth Levente), Puiu Szilárd, Töreki Ferenc (Péterfi Levente), László Tehetségkutató válogató Szerkesztették: 6. oldal Attila, Suba Hunor, Ozsváth Zsolt, Bereczki Endre, Dósa Medárd, Soó Károly (Zsigmond Ferenc) Eredmény alakulása: 47. perc 0-1, Jónás Szabolcs 74. perc perc 2-1 Idén tavasszal tehetségkutató válogatót indítottak fiatal labdarúgók számára neves román szakemberek kezdeményezésére. A Szovátai Mobila ifjúsági csapatából (felkészítő Jeremiás Zoltán) hárman vettek részt: Demény János (Makfalva) és Simó Csaba (Szováta) a 95-ös korosztályban, Fogarasi Attila (Makfalva) a 96-os korosztályban. Az első válogatóra Marosvásárhelyen került sor, amelyen mindhárom Mobilás játékost beválasztották Maros megye legjobbjai közé. Csíkszereda adott helyet a következő válogatónak, ahol Maros megye legjobbjai (95-ös korosztály) Brassó megye válogatottjával játszottak (eredmény o-o), míg a 96-os korosztályban a Maros megyeiek Hargita és Kovászna közös csapata ellen léptek pályára (8-o). Ezen a válogatón Demény János sajnos kipontozódott. Újabb válogatónak a kolozsvári Ardealul fociakadémia adott otthont. A 95-ös korosztályban Maros, Kovászna, és Hargita megye legjobbjai Zilah, Beszterce, Máramaros, és Kolozs megye válogatottjával mérkőztek meg. Ezen a válogatón Simó Csaba (Szováta) is kipontozódott. Egy héttel később ugyanott a 96-os korosztály számára tartottak válogatót. Fogarasi Attila ezen a válogatón is továbbjutott és bekerült a korosztályos erdélyi válogatottba. Csíkszereda ad újból otthont a következő válogatóra, ahol Erdély válogatottja Moldva válogatottjával mérkőzik. Fogarasi Attilának drukkolunk, és sok sikert kívánunk! Hajrá Attila!!! Péterfi Levente Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Internet: Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal