O B L Á C I Ó BENCÉS LELKISÉGI LAP 2011 XI/2

Átírás

1 O B L Á C I Ó BENCÉS LELKISÉGI LAP 2011 XI/2

2 TARTALOM XI/2. AZ OB L Á T US SÁG RÓL Verbényi István Szent Henrik, az oblátusok védőszentje 4 Az obláció megújításának liturgiája 5 Borián Elréd OSB Oblátusrektori beszéd LEGYETEK TANÚIM! Beszélgetés Hirka Antal OSB atyával szentföldi útjáról 14 Lantos Klára Szentföldi mozaik 18 Fintáné Dohy Angéla OSB obl. Tihanyi és füredi emlékek 21 Vajdovichné Visy Erzsébet Uram, taníts minket imádkozni! Margit OSB obl. Pannonhalmi lelkigyakorlat 23 Horváth Éva Teréz OSB obl. Caritas testvérünkre emlékezünk 33 Pelsőci Judit Angéla OSB obl. Martina testvérünkre emlékezünk 34 Lillik Mária A győr-kismegyeri bencés templom felszentelése 37 MÚLTUNK FORRÁSAINÁL Beszélgetés a rubinmisés Olofsson Placid OSB atyával 43 ME D I TÁ CI ÓK Jókai Anna Bölcsek és pásztorok 46 A Bajor Kongregáció Általános Káptalanja A bencés imaközösség 48 Beszélgetés Somorjai Ádám OSB atyával 51 Hermann Schalück OFM Megérteni és megértésre találni (II. rész) 54 Varga Károly és Erika Az atyaság megélése a családban 59 Sulyok Elemér OSB Láttuk csillagát 66 IMÁD S Á GOK II. János Pál Karácsonyi imádság 69 Obláták, oblátusok közbenjáró imája 71 SZÉ P I RO DA LOM Szent Ányos ünnepének himnusza 72 Borián Elréd OSB Novemberi lépcsőima 74 Borián Elréd OSB A pannonhalmi arborétumban 76 Sík Sándor Misék 78 SZEMLE Klaibán Sándor Günter OSB obl. Jézus terében 79 HÍ REK 82

3 Genezáreti tó (Tiberiás tava vagy galileai tenger) 3

4 AZ OBLÁTUSSÁGRÓL Verbényi István SZENT HENRIK, AZ OBLÁTUSOK VÉDŐSZENTJE Július 13. Szent István király feleségének, Gizellának volt a testvére. A hildesheimi katedrális iskolában tanult, és hazájába csak akkor tért vissza, amikor apja visszakapta birtokát. Apja halála után átvette a hercegség vezetését, ahol fontos feladatának tekintette az egyházi élet megújítását. Huszonkilenc éves volt, amikor III. Ottó császár meghalt. Maga mellé tudta állítani a választó hercegeket, és így császárrá is koronázták. Az Egyház életének igaz segítője volt a belső reformokban, de ugyanúgy a missziós tevékenységben is kitűnt. Számos egyházmegyét és kolostort alapított, így feleségével együtt jó példát mutatott. Henrik császár alapította a bambergi püspökséget is ben halt meg, és 1146-ban már szentté is avatták. A bencés oblátusok patrónusa. Olyan államférfi volt, aki a keresztény értékek megvalósítását tartotta fő feladatának, és ezt tevőlegesen is segítette. VI. Pál pápa az ENSZ-nek küldött egyik üzenetében példaképként állította a politikusok elé. 4 A bambergi dóm lovasszobrát sokan Szent István-ábrázolásnak tartják.

5 Az oblátusságról AZ OBLÁCIÓ MEGÚJÍTÁSÁNAK LITURGIÁJA (Szentmisében a kenyér és bor felajánlása után az oratio super oblata előtt ajánlott ez a liturgia, mert maga az oblació szó is a szentmise fölajánlásából származik. Zsolozsma keretében a Magnificat előtt legyen. Mindenki kezében legyen égő gyertya, mint húsvét éjszaka a keresztségi fogadalom megújításakor. November 21-e, Szűz Mária bemutatása az oblátusok ünnepe. Ehhez az ünnephez kapcsolódva végezzük ezt a liturgiát, vagy február 2-a, Urunk bemutatása, Gyergyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez közel ajánlható az obláció megújítása.) Elöljáró (dékán): Egyedül Isten ad erőt a kitartáshoz. Ő erősít meg minket a hitben, a reményben és a szeretetben, hogy új örömmel járhassunk tovább azon az úton, amelyet Ő mutatott nekünk. Imádkozzunk az obláció megújításáért, a hitért és a bizalomért, hogy Szent Benedek tanítását kövessük. Kérjük az Urat, hogy a testvéri szeretetet és az Oblátusszabályzatot megtarva hűségesek legyünk hozzá. (Csendes ima) Elöljáró: Jézus Krisztus, akit elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket, Uram irgalmazz! Oblátusok: Uram, irgalmazz! Elöljáró: Jézus Krisztus, aki eljöttél, hogy magadhoz hívjad a bűnösöket, Krisztus kegyelmezz! Oblátusok: Krisztus kegyelmezz! Elöljáró: Jézus Krisztus, aki az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk, Uram, irgalmazz! Oblátusok: Uram, irgalmazz! 5

6 Az oblátusságról Elöljáró (dékán): A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen. Oblátusok: Oblációnkat megújítva felajánljuk magunkat hűséges és szerető Istenünknek és a Boldogságos Szűz Máriának. Megígérjük, hogy a pannonhalmi Szent Márton Monostorral közösségben Szent Benedek atyánk Regulájának szellemében az evangélium vezetése szerint élünk, és Krisztusnak semmit elébe nem teszünk. Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy Neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Könyörgések: Elöljáró (dékán): A mi Urunk Jézus Krisztus, az élő Isten fia buzdított minket arra, hogy hívjuk segítségül őt. Ezért kérjük bizalommal: Előimádkozó (oblátus): Neked ajánljuk minden élő és elhunyt oblátus testvérünket, családtagjaikat és hozzátartozóikat. Válasz: Kérünk Téged, fogadd be őket örök otthonodba! Előimádkozó: Segíts kérünk, hogy újult erővel térhessünk vissza oda, ahová rendeltél minket. Válasz: Kérünk Téged, adj békét és örömet nekünk! Előimádkozó: Küldd el ránk Szent Lelkedet, hogy a kísértések ellenére is bizalommal járhassuk utadat. Válasz: Kérünk Téged, adj halló szívet nekünk! 6

7 Az oblátusságról Előimádkozó: Kérünk Urunk, küldd el bencés oblátusaid számára a Lélek adományait, hogy egyre jobban növekedhessenek a szeretetben és egymás gyengeségeinek elfogadásában. Töltsd el őket igazi alázatossággal, erős hittel, bátorsággal és reménnyel. Válasz: Kérünk Téged, hallgass meg minket. Előimádkozó: Add nekünk, Urunk, a hallgatás és virrasztás kegyelmét, és adj bölcs szavakat és tetteket, amelyek épülésre szolgálnak. Válasz: Kérünk Téged, hallgass meg minket. Elöljáró (dékán): Mindenható Istenünk, Szent Benedek atyánkban olyan mestert és tanítót ajándékoztál nekünk, aki arra tanít minket, hogy Téged keressünk és Neked szolgáljunk. Add kérünk, hogy szereteted elébe semmit ne helyezzünk, és teljes örömmel és bizalommal járjunk parancsaid útján. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Válasz: Ámen. (A szentmisében az Imádkozzatok, testvéreim felszólítás és az oratio super oblata következik. A zsolozsmában a Magnificat antifónája.) 7

8 Az oblátusságról Borián Elréd OSB OBLÁTUSREKTORI BESZÉD 2011 Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az oblátusokat, oblátákat és barátainkat a lelkigyakorlat első estéjén. Örülök, hogy újra láthatlak Benneteket, és kérem Isten Szent Lelkét, hogy az imádság belső párbeszéde gazdagítsa önismeretünket és szeretetünket. Örülök, hogy Várnai Jakab ferences atya elvállalta a lelkigyakorlat vezetését, aki a Sapientia Szerzetesi Főiskola tanszékvezető tanára. Többek között az egyháztant tanulmányozta és tanítja. Ősi kapcsolat áll fenn a bencések és a ferencesek között. Az ifjú, a lovageszménytől a szegénység úrnőjéhez megtért Ferenc Szent Benedek szerzeteseitől kapta Assissiben az első romos templomot, amelyet saját kézzel épített fel. Halála után az őt tisztelő bencések festtették meg Subiacóban még gloriola nélkül, vagyis még a szentté avatás előtt legrégibb képmását. Ebben az évben is több dékániát meglátogattam, akikhez nem jutottam el; ősszel pótolni szeretném. Hálásan köszönöm a gyűléseken megtapasztalt lelki készülődést, fogadást. A zsoltárimádság természetesen nélkülözhetetlen része az oblátusgyűlésnek. A dékánokat arra kérem, hogy rövid, kb. tíz perces bevezetés legyen a témához. A bevezető legfontosabb feladata, hogy jó kérdéseket tegyen fel, de minden kör indítása előtt csak egy világosan megfogalmazott kérdés legyen. Az igazi, nyitott kérdésnek nem célja tudatosan vagy tudattalanul, hogy igazolja az előtte elmondottakat. A Lélek által sugallt gondolatokat várja. Ezek a hozzászólások se legyenek hosszabbak három percnél, és inkább több kör legyen, minden kérdéshez egy újabb kör. A Vigan-féle módszernél tanulhattuk, hogy a legfontosabb az, amit a Lélek mond nekem, azt kell a közösbe tennem. (Obláció 2009/1) Ne kezdjem el tehát okosságaimra tanítani az oblátustársakat és az emberiséget. A dékán se értékelje a mondottakat, hanem figyelmes füllel hallja meg mindenki, hogy mit mond a Lélek az egyháznak. Szükség van laza beszélgetésre, egymás iránti érdeklődésre, kis agapéra is. Ezért minimum két óra kell egy gyűlésre. A dékánokat kérem, hogy lehetőleg minden hónapban hívják fel telefonon a dékániához tartozó testvéreket vagy írjanak nekik t, érdeklődjenek felőlük, biztassák, segítsék őket. A következő évben Anselm Grün Meinrad Dufner Mélyből forrásozó lelkiség című könyvét olvassuk. Az érdeklődők és preceptoraik számára 8

9 Az oblátusságról ezt az egyik alapkönyvként soroltam fel a befogadásról szóló, a dékánok és a rektor által jóváhagyott határozat végén. Jónak tartom, ha ezt a könyvet mindannyian átelmélkedjük. Érdemes két fejezetet venni egy alkalommal. A monasztikus hagyomány és Szent Benedek Regulája című fejezeteket különösen fontosnak vélem. Aki bevezeti, az kiemelhet a részletből kulcsszavakat, és mondja el, hogy számára mit jelentett a szöveg. Ha otthon imádkozunk, elmélkedünk a könyv elolvasása után, akkor szívünkből tudunk szólni. Anselm Grün talán a bencés világ legismertebb lelkivezetője. Szerzetesi, bibliai, pszichológiai tapasztalatait osztja meg velünk könyveiben, amelyek tartalma nem mindenben egyezik meg a hitoktatáson tanultakkal. A Mélyből forrásozó lelkiség című könyve is alapvető változásokra, átgondolásra késztet, ha engedjük lelkünkre hatni. A dékániáknak lehetőségük van színesíteni, saját színt vinni a gyűléseikbe, de a közös olvasmányt vegyük komolyan. Most pedig egy távol levő jelöltről és néhány változásról szólnék. A Pannonhalmi dékánia Sopronban lakó tagjai ismerték meg Frank Gerzsont, aki kiváló zenész volt, de elhatalmasodó betegsége tolószékhez köti. Kértem, hogy Angéla dékán és Brigitta preceptor testvérünk is vegye fel vele a kapcsolatot, én is leveleztem vele. Miután megtudtam, hogy szeretne jelölt lenni, kérésemre Angéla a dékánoknak megírta, hogy Gerzson nem képes részt venni a lelkigyakorlaton, amely szabályzatunk szerint a jelöltség kezdete. A dékánok elfogadták a kivételt, így a közösség előtt magam jelentem be, hogy Frank Gerzson a Pannonhalmi dékánia jelöltje. Nemrég személyesen is meglátogattam, és akkor is köszönetét fejezte ki. Szabadjon levelének egy részletét idéznem: Az Úr megmentett! A márciusi esemény előtt 3 hónapon át minden reggelemet az 50. zsoltárral kezdtem. Elképesztő lázas állapotba kerültem (40,5), és ezeket imádkoztam: Áldott legyen az Isten, Jézus Krisztus az Isten Fia Minden lebénult, szememet, számat nem tudtam használni, tudtam, hogy nagy baj van, talán menni kell Nem a magam kis nyomorult életéhez ragaszkodtam, hanem egyedül Krisztushoz! Nincsenek szavak, hogy elmondjam miket láttam: Fények, Színek, Tudat, Rend, Irgalom Köszönöm a jelöltséget! A Bécsben lakó Simon Ferenc Efrém atyát már sokan ismerjük, mert már 2007-ben lelkigyakorlatot tartott nekünk és maga is oblátus. Egy évvel ezelőtt jelezte, hogy két magyar fiatalemberrel együtt zsolozsmázik, és beszél nekik az oblátusságról. Májusban felkeresett, és főapát úr beleegyezésével egy dékánia-sejt indulhat Bécsben, amely Szent Márton Monostorához tartozik. IV. Boldog Károlyról nevezik el a 9

10 Borián Elréd OSB csoportot. Efrém atyát preceptorrá nevezem ki. Érdeklődési időnek elfogadom az eddigi foglalkozásokat, és Márkus István, illetve Tiboldi Ákos elkezdheti a jelöltségét. Tavaly a dékánválasztás előtt jeleztem, hogy a Pannonhalmi dékánia a következő dékánválasztáskor két dékániára fog szétválni. Az Oblátusszabályzat így szól: A csoportok létszáma lehetőleg ne haladja meg a 12 főt. A győri csoportot elnevezzük Szent László-csoportnak, mivel a gyönyörű ereklyetartó herma miatt Győr jeles napja Szent László ünnepe. A Szent László-csoport már most három dékániánál nagyobb létszámú, majdnem 12 főből áll, a jelöltekkel együtt még több is. A márciusi dékángyűlésen beszélgettünk a dékánián kívüli oblátusokról. Próbáljuk tartani velük a kapcsolatot. Továbbra is áll, amit tavaly mondtam, hogy nem tartom helyes állapotnak a dékánián kívüliséget, mert még betegen is elég könnyű ma már telefonon tartani a kapcsolatot a társakkal. Nem is akarok a dékánián kívüli státusra engedélyt adni, csak legalább egy év meggondolási idő után. Az viszont kétségtelen tény, hogy a két világháború között is volt erre példa, mert a közlekedési távolság miatt nem tudtak egyesek eljárni a gyűlésekre. Ciszterci oblátusokkal való kapcsolatfelvételről is beszéltünk, ez a Budapesten vagy közelében élő testvérek számára reális cél. Krisztiána testvért kértem meg, hogy segítsen a kapcsolatkeresésben, aki ezt meg is tette. Az új zirci főapát Brückner Ákos Előd atyát, aki a ciszterci oblátusok vezetője, Székesfehérvárra helyezte, ezért a találkozás megszervezése kicsit összetettebb feladat. Nem egyszerű kérdés, mikor beszéljünk egy dékánia megszűnésének lehetőségéről, illetve mikor kérje egy dékán a dékánia megszüntetését? Véleményem szerint akkor, ha a dékániai gyűléseken a létszám rendszeresen négy fő alatt marad, vagy valami más súlyos ok lehetetlenné teszi a testvéri közösség megélését. Lelkigyakorlatunk központja az imádság. A zsoltárimádság és a belső magánimádság egyaránt fontos. Önismeretünket, szavainkat is javíthatja az imádságra hangoló csend és belső párbeszéd. Bernardin Schellenberger így ír: Benedek számára a beszéd értékes volt. Ezért utal Regulájában sokszor a hallgatásra, hiszen ezen múlik, hogy a beszéd nem romlik és nem értéktelenedik el. Ez a meggyőződés és ez a cél a zsidó és keresztény spirituális hagyomány sajátos jellemvonását tükrözi. Abból a bölcsességből él, hogy kezdetben volt az Ige, a teremtő Szó, amelynek a világ a létét köszönheti.»és Isten volt az Ige.«(Jn 1,1) Az igaz szó tartja meg a világot létében. Igaz szó nélkül nincs igaz élet. (Obláció 2009/1, ) 10

11 Az oblátusságról Egész életünkben sokszor kárhoztatjuk magunkat szavaink helytelenségéért. És addig jó, amíg küzdünk azért, hogy az adott szituációban megfelelő szót találjunk. Az értelmezés is örök feladatunk. Önmagunk, szavaink és mások gondolatainak értelmezése. Az értelmezésem sose független előzetes tudásomtól és tudatalatti világomtól. Különösen nehéz a férfi és nő különböző világának megértése. Nagyon sokszor igazolni akarjuk magunkat másokkal szemben. Öntudatlan védekező folyamat ez már a kis gyermekben. És a felnőttek végletekig tudják védeni saját értelmezésüket másokkal szemben, sokszor férfi a nővel szemben és fordítva. André Louf az imádságról szóló könyvében így elmélkedik: A Biblia szerint Isten saját képmására alkotta a férfit és a nőt. A férfi épp a maga férfiasságával képmása Istennek. Isten szeretetéről tanúskodik: a szeretet erejéről, tartósságáról, hűségéről. ( ) Az asszony pedig női voltával képmása Istennek. De inkább jóságáról, gyöngédségéről tanúskodik. ( ) Isten a kettő együtt. Misericordia et veritas, irgalom és hűség egy természetben. Benne értelmünket meghaladó módon azonosul a jóság és az erő. (André Louf: Uram, taníts meg minket imádkozni. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008, ) Ha tudunk őszintén, a másik szabadságát tiszteletben tartva kérdezni, ha csöndben a szívünkre hallgatunk, akkor Isten segítségével kiszabadulhatunk értelmezésünk fogságából, és megérezhetjük a Boldogok a szegények jézusi igazságát. Szeretettel emlékezünk meg a másvilágba költözött István és Martina testvéreinkről. Legyen a Szentháromság titokzatos világa az ő otthonuk és fényességük. Kérem, hogy szombaton és vasárnap ebédig tartsunk szilenciumot, keressük fel a bazilikát, káptalantermet vagy a diákkápolnát, hogy új kérdéseket, új értelmezési lehetőségeket kaphassunk az Úrtól. A nyári szabadság miatt kevés szerzetes van jelen, halkan énekeljünk, tartsuk az előénekes ritmusát. A mobiltelefonokat tartsuk kikapcsolva, csak az ebéd utáni szabad időben beszéljünk szeretteinkkel, már ha szükséges. A lelkigyakorlat elszakadás mindennapi világunktól. Betegeket csak délután látogassunk az ebéd utáni szabad időben. Az idén az oblátusok kulcsot kaphatnak a szobákhoz, és ez jó a diákotthonban folyó munkák miatt. Központi intézkedés, hogy 2000 Ft letétet kell kérnünk a kulcsokért, amelyet a végén mindenki visszakap. Hedvig és Fülöp testvért kérem meg a kulcsokkal való foglalkozásra. A mobiltelefonokat hagyjuk a szobánkban, nem kell magunkkal hordozni. Ősszel újra Attyapusztára hívom az érdeklődőket, jelölteket, novíciusokat és a preceptorokat október ig (péntek délutántól vasárnap 11

12 Borián Elréd OSB kora délutánig). Ákos magiszter atyát kértem fel a lelkigyakorlat tartására, aki a Reguláról fog elmélkedni. Attyapuszta nagyon szép helyen fekszik, és fele annyiba kerül, mint a többi lelkigyakorlatos ház. Az érdeklődés, a jelöltség, a noviciátus szakaszai fontos részei a szerzetesi és oblátus hivatásnak. Ebben segít a dékánnal szorosan együttműködő preceptor. A Regula, az Oblátusszabályzat és a Befogadásról szóló határozat egyaránt azt a célt tűzi ki, hogy meggyőződjön róla, hogy az érdeklődő valóban az Istent keresi-e. Tavalyi beszédem egy részletét ismétlem meg: A preceptorok feladata a fiatalabbak, középkorúak megnyerése Szent Benedek lelkiségének. Ehhez érzelmileg és lelkileg befogadó háttér kell. Nem kioktató, hanem meghallgató, először dicsérő, utána finoman korrigáló. Az érdeklődők kb. egy félévig a preceptorokkal beszéljenek, tőlük kapjanak feladatokat, csak utána vigyék az érdeklődőket a dékán jóváhagyásával a dékánia találkozóira. A Regulában Szent Benedek magisztert jelöl ki az apát segítségére, aki a növendékekkel, érdeklődőkkel foglalkozik. Mikor növendék voltam, elég szigorú szeparáció volt, nem beszélgethettünk más atyákkal, nem mehettünk be szobáikba. Ez a Regulából következik. A preceptorok feladatát a kinevezésük előtt felsoroltam az. Obláció 2010/2-es számában. A dékánoktól kétszer egy évben kérek beszámolót, az egyiket a tavaszi dékántalálkozó előtt, a másikat a nyári lelkigyakorlat előtt. Lehetőleg ben is küldjék meg. A dékánok pedig a preceptoroktól kérnek és kapnak tájékoztatást. Aki nem tud hosszabb ideig érdeklődőként vagy jelöltként részt venni a gyűléseken, az nem lehet jelölt vagy novícius, illetve el kell halasztani az oblációt. Érdemes két-három évenként beköttetni Obláció című lapunk köteteit, hogy jobban vissza tudjuk keresni a régebbi írásokat. Különösen a dékánoknak és a preceptoroknak ajánlom. Természetesnek veszem a pacta sunt observanda elvet, vagyis amit már elhatároztunk, leírtunk, azt meg is tartjuk. Ez nem lehet vita tárgya, egyéni érzelmi értelmezések függvénye. Az a terv érlelődött meg bennem, hogy a Pannonhalmi Területi Apátság plébániáin beszámolok a bencés oblátusságról. Először Győrszentivánon az esti mise után az ott élő testvérek segítségével mutattam be küldetésünket, majd Láziban július 2-án, szombaton. Szeretném folytatni ezt a sort, és biztatom a dékánokat, testvéreket, hogy plébániákon mutassák be az oblátusságot, ahol ez lehetségesnek látszik. Decemberben a hagyományt folytatva a Szent Szabina-kápolnában adventi rekollekciót tartok, amelyen a szokásnak megfelelően megújítjuk oblációnkat. 12

13 Az oblátusságról Október 1-jén, szombaton Esztergomba hívom a testvéreket kor találkozunk a bazilika előtt álló Mária-szobornál. A Keresztény Múzeumot, a bazilikát, az altemplomot, a kincstárat és ebéd után a Babitsházat tervezem megnézni, délután ra fejeződik be a program. Az idegenvezetőre és a jegyekre kb Ft-ot kell számolni. Egy önkiszolgáló étteremben szeretnénk ebédelni, mint Pécsett. Jelentkezni hétfőn reggel lehet, vagy szeptember 10-ig ben nálam. A pannonhalmi bazilikát még nem kezdték el felújítani. Az építkezés halasztásának alapvető oka, hogy nemrég lett vége egy hosszú jogi vitának, amelyet a második helyre sorolt kivitelező kezdeményezett az első helyen kiemelttel szemben, és végül meg is nyert. Az időszaki kiállítás meglátogatása nincs a programban, de lehetséges az ebéd utáni szünetben. Günter testvért kérem meg, hogy szervezze meg és vezesse majd az érdeklődőket. Vajdovich Bélának gratulálunk a Pro Pannonhalma díjért; a hétfő délelőtt látható kisfilm az általa felügyelt építkezéseket, az új épületek célját, funkcióit mutatja be nekünk. Katalin testvér szervezi a lelkigyakorlat adminisztrációját, kérem, hogy az adott időre adjuk le neki a meggondolt jelentkezéseket. Túl gyakori a határidő utáni változtatás. Tisztelem Katalin testvér türelmét, mégis arra kérem a testvéreket, hogy se őt, se a többi szervezőt ne terheljük feles legesen. Mindnyájan lelkigyakorlatra jöttünk. Az idén is a dékánoknak kell befizetni a költségeket, akik Katalin testvérnek adják át. Akik nem tartoznak dékániához, azok beszéljenek meg Katalin testvérrel egy időpontot. Obláció című lapunkat csekken befizetőknek igazolást küldenek ki, amelynek nincs más szerepe, minthogy a kiadást igazolja. Remélem, hogy ezt világosabban ráírják majd az igazolásra. A Lélek adjon bölcs szavakat, igaz bátorítást Jakab atyának és nekünk, hogy megtapasztalhassuk: az Isten országa igazság, béke és öröm a Szentlélekben. Pannonhalma, július 8. 13

14 LEGYETEK TANÚIM! BESZÉLGETÉS HIRKA ANTAL OSB ATYÁVAL SZENTFÖLDI ÚTJÁRÓL Először is azt szeretnénk megkérdezni, hogy milyen célból utazott a Szentföldre? Zarándokként utaztam, ami azt jelenti, hogy zarándoktársaimmal azért utaztunk, hogy Jézus nyomában járjuk utunkat, imádkozzunk, elgondolkozzunk Jézus tanításán, és hogy megismerjük azokat a területeket, tájakat és még meglévő emlékeket, amelyek Jézussal kapcsolatban voltak. Milyen élményekben volt része a Szentföldön? Nagyon sokban. Voltak, amelyekre nem is számítottam. Akadtak olyan alkalmak, helyek, ahol egészen közel éreztem magam Jézushoz. Azok a tájak, például a Galilei-tó partja, ahol Jézus a hegyi beszédet elmondta, meg az a hely, ahol találkozott apostolaival a Galilei-tó partján. Kiásták Kafarnaum házainak az alapjait, ahol Jézus Péter házában élt. Ezek a helyek nagyon mély benyomást tettek rám. Beutaztunk bárkával a tó közepére, ahol imádkoztunk és elgondolkodtunk Jézus életéről, és azokról a tanításokról, amelyeket Jézus beszélt el azon a helyen. Ez nagy lelki élményt jelentett. Mit vélt ott a legkülönösebbnek? Azt, hogy ma is sokan járnak Jézus nyomában. Nem csak európaiak, ázsiaiak is és afrikaiak is. Nagyon sok zarándokcsoport jött Nigériából is. Természetesen az is érdekes volt, hogy a régészek, akik ott kutatnak, egyre több olyan tárgyi emléket fedeznek fel, amelyek Jézussal vannak kapcsolatban. Ezek is érdekesek voltak, mert úgy gondoltam, hogy a kutatás befejeződött. Most is folytatódik, és folyamatosan tárnak fel újabb és újabb értékes leleteket. Néhány éve a Galileai-tó partján, az agyagba beágyazódva megtaláltak egy Jézus-korabeli bárkát, restaurálták, és egy múzeumban meg is nézhettük. Milyen híresebb helyeket látogatott meg a Szentföldön? A Galilei-tó mellett ott volt Kafarnaum, aztán Názáret, Názáret mellett Kána, ahol a kánai menyegző is történt, a közelben Naim, ahol Jézus az ifjút feltámasztotta. Felmentünk a magas Tábor-hegyre, ahol Jézus néhány tanítvány előtt színében elváltozott. Jártunk ott is, ahol a Jordán folyónak az egyik gázlójánál a hagyomány szerint Jézus megkeresztelkedett. Annak a pusztának a vidékén is jártunk, ahol Jézust megkísértette a sátán. Aztán természetesen voltunk Betlehemben, és a közelben a 14

15 Legyetek tanúim! Pásztorok mezején, ahol annak idején pásztorok várakoztak, és megkapták a hírt az angyaloktól. Voltunk abban a kisvárosban, ahol Keresztelő János született, ahol Szűz Mária meglátogatta rokonát, Erzsébetet. Jeruzsálemben pedig számtalan olyan hely volt, ahol Jézus valóban járt, kezdve attól, hogy megérkezett egy-egy zarándoklattal, hiszen évente háromszor kellett Jeruzsálembe mennie a tizenkét évesnél idősebb zsidó férfinak. Amikor Jézus korában a zarándokcsoport megérkezett, akkor a Siloe tavában megfürödtek, átöltöztek, és utána mentek föl a templomba. A városba az egyik kapun jutottak be, Jézus a szegények kapuján lépett be, és éppen ezért is nagyon megdöbbentő volt, hogy nem csak a Siloe tavát amiről többször olvasunk a Szentírásban tárták fel az utóbbi években, de azt a helyet is, ahol belépett a városba, a városnak azt a kapuját, amelyen Jézus valóban többször átment. Meglátogattuk az olajfák hegyét, az utolsó vacsora termének helyét, majd Jézus keresztútjának különböző állomásait, ahol Jézus vitte a keresztet, ahol elesett vele, az udvart, ahol Pilátus kihallgatta. Elzarándokoltunk a Golgota hegyére, majd Jézus sírjának a helyére. Mindezek nagy élményt jelentettek. Voltunk a Holt-tengernél, meg is fürödtünk benne, érdekes volt a sótartalom miatt nagyobb sűrűségű vízben lebegni. Azt a helyet is megnéztük, ahol a Szentírás fennmaradt néhány tekercsét megtalálták. Jeruzsálemben voltunk abban az emlékparkban, ahol táblákra vésve azon igazak neve szerepel, akik a vészkorszak idején zsidókat mentettek meg. Ott olvastuk többek között Kelemen Krizosztom főapát úrnak és az ő segítőjének, Torda Lajosnak a nevét, akik Pannonhalmán mentettek üldözött zsidókat. A tengerparton Joppéban is voltunk, ami ma Jaffa néven Tel Avivhoz tartozik, ahol Simon tímár tengerparti házában lakott Péter apostol. Az Apostolok Cselekedetei tanúsága szerint itt látomása volt, amikor megjelentek nála Kornéliusz százados küldöttei. Velük ment a tengerparti Cezáreába, ahol megkeresztelte a századost és családját. Itt is voltunk, és megnéztük a nagy Heródes által épített kikötővárost. A zarándokok mennyire láthatják az ott élők életét? Izrael területén zsidók, arabok és más nemzetbeliek is élnek. Az ottani zsidó emberek erőfeszítéseinek a nyomát lehetett látni, akik az 1930-as években odaköltöztek földet művelni, és a kibucokban nagy fáradsággal alakították ki a megélhetésükhöz szükséges mezőgazdasági kultúrát. Ilyen kibuc szállodájában laktunk három napig Galileában. Sok vallásos zsidóval is találkoztunk, akiket hagyományos öltözetükről lehet megismerni, ezek között voltak olyanok is, akikkel Jeruzsálemben a Siratófalnál vagy Dávid sírjánál találkoztunk, ahol átélten imádkoztak. 15

16 Legyetek tanúim! Találkoztunk a különböző korosztályú zsidó fiatalokból álló csoportokkal: általános iskolásokkal, középiskolásokkal, katonákkal. Úgy tűnt, hogy valamennyien tudatosan viselik sajátos ruházatukat, komolyan veszik múltjukat és mai sorsukat. Találkoztam közülük olyanokkal, akik ugyancsak zarándoklaton vettek részt és járták végig azokat a szent helyeket, amelyek az ószövetségi Szentírásban szerepelnek. Átmentünk Palesztinába, Betlehembe. Ott azokkal az emberekkel, palesztinokkal találkoztunk, akik szegényebben élnek, ott többen vannak a keresztények. Názáretben és környékén is arab keresztények élnek. A júdeai sivatagnál beduinokkal találkoztunk, a Galilei-tó túlsó partján pedig még drúzokkal is, akik sajátos zsidó-keresztény-mohamedán hagyományt követnek. Atya milyen emberekkel találkozott? Először is zarándoktársaimmal, akikkel nagyon sok élményt tudtam megosztani. A zarándoklatot Korzenszky Richárd tihanyi perjel atya vezette, ő vezette a reggeli imádságot, az esti beszélgetést és mindennap valamelyik szent helyen a szentmisét. Egy magyar ember, egy történelemtanár kalauzolt bennünket, ő Erdélyből települt át, most Izraelben idegenvezetőként dolgozik. Ő vezetett minket végig, mondta el annak a helynek a történetét, nevezetességeit, ahol éppen jártunk. Aztán a Kármel hegyén, a karmelita kolostorban egy karmelita atyával találkoztunk, aki Magyarországról ment oda, most ott teljesít szolgálatot. A legtöbb zarándokhelyet ferences szerzetesek őrzik, gondozzák, fogadják a zarándokokat, akik különböző országból érkeztek, és néhány évet ott töltenek. Vannak közöttük lengyel, olasz, portugál nemzetiségű szerzetesek. Bencések két helyen élnek: a Kenyérszaporítás helyén és Jeruzsálemben, Mária elszenderülésének bazilikája mellett. Mit tanult atya az út során? Kicsit jobban megismertem Jézus életének különböző helyszíneit. Az Ószövetségi Szentírás egyes történeteinek a helyei közül is többet láttam. Például azt a forrást is megnéztük, ahol Gedeon próbára tette és megválogatta seregét. Ha az ember imádkozni kezdi azokat az imádságokat, zsoltárokat, amelyeket Jézus is imádkozott, akkor a személyes tapasztalat nyomán jobban át tudja élni azokat a sorokat, amelyek a zsoltárban szerepelnek. Bibliai területeket, tájakat, növényeket, állatokat, különböző természeti jelenségeket ismerhettünk meg, amelyek segítik a Szentírás olvasását és megértését. Átélhettük azt, hogy az ottani embereknek ilyenkor februárban milyen fontos az eső áldása, hiszen nyáron sokszor hét hónapon át nem esik semmi eső. 16

17 Legyetek tanúim! Ezután másképpen néz a diákokra? Igen, mindenképpen. Nem csak a diákokra, hanem minden emberre. Egy ilyen zarándoklat elmélyíti a Jézussal való kapcsolatot, és ezáltal az emberi kapcsolatokat is. Köszönjük! (A beszélgetést a Pannonhalmi Zsemle VI/2. számára készítette: Hunyady Gergely 8. o. tanuló) Zarándokúton 17

18 Legyetek tanúim! Lantos Klára SZENTFÖLDI MOZAIK 2009 márciusában a Szabina-kápolna nagyböjti lelkigyakorlatán találkoztam az egyetemi évek alatt megismert Korzenszky Richárd atyával, aki megajándékozott könyvével. Útinapló volt az első szentföldi útjáról. Elmondta, hogy újabb utat szerveznek, s felajánlotta a részvétel lehetőségét. Akkor nemet mondtam. Később hallottam Ágoston és Jeromos testvérek beszámolóját. A évi útra újra hívtak. Megnyugtatott, hogy lesznek ismerősök: Richárd atya, a lelki vezető, Antal atya Pannonhalmáról és Jeromos testvér is ott lesz. Az ő kedves és határozott unszolására végül jelentkeztem, s örökké hálás leszek neki ezért az útért. Azt hiszem, minden hívő szívében ott él a vágy, hogy megláthassa azokat a helyeket, ahol Jézus járt földi életében. Nekem megadatott, hogy eljussak a Szentföldre. Egy tíznapos utazás minden élményét, a szemünkkel láthatókat és a lelkünkben végbemenőket lehetetlen elmesélni, de néhány képet felvillantok közülük. Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén indultunk el az Úr házába. Tel Avivba érkeztünk, s máris megkezdődött az izraeli körutazás: Jaffa, Netanya, Caesarea, a Földközi-tenger partja, pálmafák, római kori kövek, Heródes monumentális építkezésének maradványai. Azután Haifában föl a Karmelre, Illés próféta hegyére. A sivatagi por miatti ködös időben is nagyszerű látvány tárult elénk: a termékeny, szépen művelt Jezreel-völgy, távolban a libanoni hegyek és a havas Hermon, Galilea. Találkozni fogunk azokkal a helyekkel, ahol Jézus járt, ahol betegeket gyógyított, ahol tanított. Mit sem vont le a találkozás öröméből, hogy Ő 2000 évvel ezelőtt járt előttünk ezen a vidéken. előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. (Mt 28,7) Az Arbel szikláiról láttuk meg a Genezáreti-tavat s partján Ginnosart, a kibucot, ahol laktunk. Elszorult a szívem. Ez Jézus tava. Idézetek jutottak eszembe: Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. Nagy tömeg követte (Jn 6,1 2); Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kapernaum felé. (Jn 6,17) Mi is elindultunk, s végigjártuk a híres helyeket: a Boldogságok hegyét, a kenyérszaporítás helyét, Tabhgát, szótlanul és megilletődve álltunk a parton, ahol Jézus feltámadása után sült hallal várta a tanítványokat (Mensa Christi), mert Jézus ott volt velünk a táj- 18

19 Legyetek tanúim! ban, a kövekben, a kagylókban, mindenben. A kafarnaumi zsinagóga korinthuszi oszlopai mellett megint János szavaira gondoltam: Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él. Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. (Jn 6,58 59) Később mi is bárkába szálltunk. Jézus nem jött felénk a vízen, nem történtek csodák, csak a szívünk telt meg hálával, hogy ott lehettünk. Egy maroknyi magyar Tibériás taván elénekelhette a magyar himnuszt, elmondhatta magyarul és meghallgathatta arámi nyelven a Miatyánkot. Az imában együtt voltunk Istennel, egymással, az otthoniakkal, halottainkkal. A Tábor-hegy Galilea legmagasabb pontja. Meredek szerpentinen robogtak föl velünk a taxik a Színeváltozás helyére épült ferences templomhoz. Nekünk is jó itt, ismételtem meg Péter apostol szavait, mert a szentmisében olyan közel éreztem magunkat Jézushoz. Názáret meglepetéssel várt. Valahányszor ezt hallottam: Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák egy aprócska várost képzeltem magam elé, meg egy kicsi hegyet. Mikor fölértünk, mélyen alattunk fehérlett a jókora város. Ma a legnagyobb keresztény arab város lakossal. Az Angyali Üdvözlet temploma, bár modern vasbeton épület, mégis kecsesen, könnyedén magaslott ki a házak közül. Az ötödik napon elhagytuk Galileát, délnek haladtunk a Jordán mentén. Szamárián keresztül Júdeába jutottunk, azután a sivatag és a Holttenger vidékére értünk. Megcsodáltuk Massadát, Heródes erődjét, a bátorság és hősiesség szimbólumát, Qumrán romjait, majd szabadtéri szentmisénk volt a pusztában. Valahol itt kísértette meg Jézust a sátán. Mögöttünk kősivatag volt, előttünk mélyen lent kopár hegyek, mellettünk beduinok kuporogtak csendben a nekünk kínálandó portékáik mellett. Különös volt ez az istentisztelet. Megéreztette velünk Isten mindenhatóságát és a teremtés nagyszerűségét, amiről a 88. zsoltár így vall: Tied az ég és a föld is tied, Te alkottad a földkerekséget s mindazt, mi betölti. Észak és Dél kezed műve. Amikor megfogtuk egymás kezét, hogy elimádkozzuk a Miatyánkot, a földön kuporgó beduin beállt közénk. Örült a szívünk. Valósággá vált reggelente felhangzó napkezdő énekünk: Laudate omnes gentes, laudate Dominum. Sötét este érkeztünk Jeruzsálembe. Másnap reggel láttuk meg igazán a várost, rózsaszínes fehéren ragyogott a napsütésben. Itt állunk már kapuidban Jeruzsálem, Jeruzsálem, te jól épült város (121. zs.) hangzott föl bennem a jól ismert zsoltárvers, amikor az Oroszlános kapu előtt álltunk, hogy belépjünk az Óvárosba. János apostol Juh-kapu néven em- 19

20 Legyetek tanúim! líti ezt a helyet: Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, melynek héber neve Bethesda. (Jn 5,2 3) Itt kezdtük az ismerkedést a várossal. A fürdő melletti Szt. Anna-templomban készültünk föl a Via Dolorosa végigjárására. Silentiumot tartottunk, de még így is nehéz volt átérezni a bazár forgatagában és hangzavarában Jézus keresztútjának mélységeit. Azután megismerkedtünk a Sion templomaival: a bencés Dormitióval és a Gallicantuval (a Kakaskukorékolás temploma), az Utolsó vacsora termével, Dávid sírjával. Sionból, szépsége koronájából az Isten felragyog mondja a zsoltáros a 49. zsoltárban. Egy jókora zápor után így ragyogott fel és köszöntött bennünket az Olajfák hegye fölött egy gyönyörű szivárvány. Jeruzsálemben talán az Olajfák hegye hatott rám a legjobban. Nem is templomainak szépsége, hanem a Getsemane-kert évezredes olajfái, s a tudat, hogy mi minden történt itt Jézus életében. Innen volt a legszebb a város is, innen gyönyörködtünk a Templom-hegyet uraló Szikla-mecset aranykupolájában. Köztünk volt a meredek Kidron-völgy. Ezt az utat tette meg Jézus oda-vissza, amikor fölment a templomba. Jártunk természetesen a Siratófalnál, a méreteivel elkápráztató Templom-hegyen, Dávid városában és a Siloám tavánál, Betlehemben a Születés templomában és a Pásztorok mezején is. Azután elérkezett az utolsó nap. A júdeai hegyek között utaztunk, mint Mária, amikor Erzsébet látogatására indult. Itt, Ein Karemben, a Vizitáció templomában volt az utolsó szentmisénk. Itt adtunk hálát Istennek mindazért, amit ezen az úton kaptunk. S hogy Jézus nyomában is járjunk, búcsúzóul sétáltunk egy kicsit az emmauszi úton. Tel Aviv, Ben Gurion repülőtér, Budapest Hazaértünk, de még napokig nem voltam itthon. S azóta is, valahányszor bibliai helyszínekről hallok vagy olvasok, megjelennek előttem Szentföld tájai, városai. Másképp hat rám a történet, mint korábban. Közelebb kerültem Jézushoz, egy kicsit más lettem. Richárd atya ezt így fogalmazta meg homíliájában: már nem ugyanazon az úton járok, mint az utazás előtt. 20

21 Legyetek tanúim! Fintáné Dohy Angéla OSB obl. TIHANYI ÉS FÜREDI EMLÉKEK április 9-én, szombaton a dunántúli dékániák a Tihanyi Apátság vendégei voltak. Férjemmel Győrből indultunk, Pannonhalmán szálltunk át a kisbuszba. Bár elég erős szél volt, a napsütésben jó volt nézni az úton a virágzó fákat, az élénkülő természet jeleit. Tihanyba érve újdonságot jelentett a Balaton ilyenkor tavasszal, más volt, mint amit nyáron megszoktunk. A gyönyörű kilátás, a napsütés, a virágzó gyümölcsfák látványa mindenkit magával ragadott. Itt találkoztunk a többi dunántúli dékániákból érkező testvérekkel, volt alkalom arra, hogy pár szót beszéljünk egymással. Az atyák az apátságban szeretettel fogadtak bennünket, az első program Maurus atya szentmiséje volt. A kápolnában körben ülve családias hangulatban vettünk részt a szertartáson, és hallgattuk a prédikációt. Ágoston testvér mutatta be előbb a templomot, majd a kiállítást. A templom védőszentje Szent Ányos és Szűz Mária, a címeren Szent Miklós szerepel, az ő segítségében bízhattak a balatoni halászok, hajósok. A szép, barokk díszítésű templomban számos látnivaló akadt, keletre néző szentélye, illetve annak belső elrendezése még a középkori világképet idézi. Az altemplomban már kora középkori hangulat fogadott bennünket, valamint I. András királyunk sírja. Itt, a vastag falak között jobban meg lehetett érezni, mit jelentett abban az időben a templom, az egyház az emberek számára. Ágoston testvér két jelentős szerepet említett, ami akkoriban, de ma is köthető a templomhoz, a kolostorhoz, illetve a szerzetességhez. Az egyik az oltalom, mert veszély esetén az emberek sokszor a templomba menekültek. Másrészt a domb tetején épült templom tájékozódási pont volt a hajósoknak, különösen is ködös időben. A mai ember számára is megvan az üzenete: a hit védelem, ha veszélyben vagyunk, és iránymutatás, ha nem tudjuk, merre induljunk. A torony az ember valódi céljára hívja fel a figyelmet. A kiállítás élményszerűen mutatta be a helytörténeti emlékeket, a szerzetesek és a környéken élők életét. Megnézhettünk ezenkívül egy festménykiállítást, illetve azt az emlékszobát, ahol az utolsó magyar király, az azóta boldoggá avatott IV. Károly és felesége, Zita királyné tartózkodott, mielőtt 1921-ben végleg el kellett hagyniuk Magyarországot. Élményszerű volt alakjuk megjelenítése: életnagyságban, korabeli viseletben néznek ki az ablakon a Balaton felé, mintha búcsúznának 21

22 Legyetek tanúim! Délben az atyákkal közösen mondtuk el a napközi imaórát. A finom ebéd után Richárd perjel atya a szentföldi utakon készített fotóit vetítette le a tetőtérben. Épületek, tájak, Jeruzsálem Bibliából ismert helyszínei következtek, és ellesett pillanatok titkába pillanthattunk be. Valaki a vetítés végén megjegyezte: mintha mi is ott jártunk volna A tervezett program ezzel lezárult, elbúcsúztunk a távolról jöttektől. Mi, Pannonhalmára indulók azonban még megálltunk Balatonfüreden, ahol a Jókai-villát néztük meg. Az itteni kiállítás készítőinek elgondolása az volt, hogy a látogatót olyan környezet fogadja, mintha még ott lakna a Jókai család. Mindent elkövettek, hogy bele tudjuk magunkat képzelni a korabeli hangulatba, a Jókai család életébe. Korabeli bútorok, az akkori szokásnak megfelelően elrendezve, ezek közül néhány valóban itt állt, és valóban a család tulajdona volt. Hálószoba a család tagjairól készült festményekkel és fényképekkel, ágytakaróval és előkészített ruhákkal, gyerekszoba korabeli játékokkal, konyha, ahol videóról nézhettük, hogyan készül a Jókai-bableves, és úgy tűnt, mintha a pogácsákat is csak most vették volna ki a sütőből. Dolgozószoba, ahol a falak peremén egy hosszú polcon teleírt lapok sorakoztak, mintha csak most száradna rajtuk a tinta. Az íróasztal körül pedig a regényhősök megjelenített alakjai álltak életnagyságban. A kert felé néző helyiségben videóról ismerkedhettünk a regények helyszíneivel, a Jókai-regényekből készült filmrészletekkel, illetve a család történetével. Tavaszi kirándulásunk gazdag volt lelkiekben és kulturális tekintetben egyaránt, gondolatokat, élményeket adott, amit magunkkal vihettünk, és épülhettünk általuk. Jó volt találkozni a testvérekkel, a pannonhalmi, a nagykanizsai és a keszthelyi dékániák tagjaival, akikkel szeretetben tudtunk együtt lenni, megéltük az oblátus közösséget. 22

23 Legyetek tanúim! Vajdovichné Visy Erzsébet Margit OSB obl. URAM, TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI! Pannonhalmi lelkigyakorlat, július A lelkigyakorlat: Istennek átadott idő a három nap teljes tartama során, mert ilyenkor Isten várja, hogy átadhassa a Szentlelket. Az elmélkedések elindítanak egy irányba, a köztes idő a befelé fordulás, a csend ideje, a lehetőség: figyeljük meg azt, amire a Szentlélek rávetül ezt adja nekünk Isten a lelkigyakorlaton. Így kezdte Jakab atya első elmélkedését. Július közepe a Pannonhalmi Főapátság oblátusközösség különösen fontos ideje. Ilyenkor találkozunk, jövünk össze az ország minden részéből és az országhatáron túlról is, ekkor van közös lelkigyakorlatunk, és Szent Benedek ünnepén van testvéreink beöltözése, oblációja, fogadalmunk közös megerősítése. A lelkigyakorlat során a szilencium rendjét betartva igyekeztünk a köztes időt hasznosan, lelki életünk előrehaladására, a Szentlélek üzenetére figyelve fordítani. Lelkigyakorlatunkat Borián Elréd atya, oblátusrektorunk irányította, az elmélkedéseket dr. Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola teológiatanára tartotta. Először Elréd atya szólt hozzánk, értékelte az elmúlt év történéseit és jelezte a jövőre vonatkozó terveket. A lelkigyakorlat idejére, a dékániák működésére, a közösség imaéletére vonatkozó intelmei fontos útmutatás számunkra. Jakab atya bevezetőjében elmondta: érdeklődéssel jött közénk, a Magyar Bencés Kongregációhoz kapcsolódó oblátusokhoz, mert sokat foglalkozott a Ferences Világi Renddel, a ferencesek harmadik rendjébe tartozó világi közösséggel. Tagjai arra kötelezték magukat, hogy a világban élve követik Krisztust, Assisi Szent Ferenc példája nyomán. Jakab atya közvetlen, szeretetteljes modora révén közös platform alakult ki közöttünk. A lelkigyakorlat témája az imádság volt, kapcsolódva a tanítványok kéréséhez, amellyel Jézushoz fordultak: Uram, taníts minket imádkozni!. Jakab atya vezetésével több irányból közelítettük meg a témát. 23

24 Vajdovichné Visy Erzsébet Margit OSB obl. 1. Jézus imádkozott Az első elmélkedés az imádkozó Jézus képét idézte fel. Miért imádkozott Jézus? Példát akart mutatni az embereknek. Tanított imádkozni, szavaival utat mutatott és példájával bátorított az imádkozásra. Jézus imádkozása azonban több, mélyebb értelmet hordoz Jézus emberségével összefüggésben. Imádsága nem a megtérés útja, hanem létének tartalma, éltető kapcsolata az Atyával. Az imádságból, Atyjával való kommunikációjából merített kitartást a szenvedéshez, erőt a küzdelemhez. Jézus Istennek élő ember volt idézte Jakab atya Hans Schülmann könyvét, olyan ember, aki egész létével az Atyához kapcsolódott. Magánélete nem volt. Sem világi gondok és törekvések, sem családi kötöttségek nem érintették azt a viszonyt, ami az Atyához fűzte és azt a küldetést, amelyet betöltött. Létének lényege Isten-kapcsolata volt. Amikor a tanítványok kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, akkor Jézus a Miatyánkban foglalta össze a kereszténység alapsémáját. Az alapvető kérés: jöjjön el a Te országod Isten országa, az aura, amely Jézus lényéből áradt. Jézus főpapi imája, melyet Szent János evangéliumának 12. fejezetében foglal össze, az Egyház megalapítása. Ebben az imában kozmikus távlatot ölt Jézus Istennel való kapcsolata. Jézus az Atyára bízza követőit, és négyszer ismételve kéri az Atyát arra, hogy egyek legyenek egyek az Atyával, Jézus Krisztussal és Jézus küldetésével, és legyenek közösségben egymással. Jakab atya XVI. Benedeket idézve mondta, hogy testamentumát ezzel Jézus térben és időben kiterjesztette: nemcsak közvetlen tanítványaira vonatkoztatta és nemcsak a választottak szűk körére, hanem mindenkire, mindig. A küldetés egyetemes, miránk is vonatkozik. Az imádság itt nemcsak szó, hanem tett, hiszen Jézus értük értünk szenteli, áldozza fel magát. (J. Ratzinger XVI. Benedek: A Názáreti Jézus, II. Szent István Társulat, Budapest, 2011.) Az ezt követő Passió Jézus önátadásának imája. A szenvedés megtöri Jézus testét. A kereszten már mindenét elveszítette. Követői elfordultak, megtagadták, elárulták. Ruháját elosztották. Semmije nem maradt, egyedül csak kapcsolata maradt meg az Atyával. Ekkor idézi Jézus a zsidók áldozati imáját: Uram, kezedbe ajánlom lelkemet. Jézus meghalt a kereszten és harmadnapon feltámadt. A feltámadás az Atya válasza Jézus imájára. Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. (Zsid. 5,7) Jézus imádsága képes életet adni. 24

25 Legyetek tanúim! 2. Imádság a Szentlélekben Második alkalommal Jakab atya a Húsvét utáni időszak, a Szentlélek kiáradásának időszaka imádság-tanításáról beszélt. Jézus földi életének idején a zsidó hit szerint a lélek kialudt, és Izrael hitéből hiányzott a Szentháromság. Jézus mégis a Lélekben élt földi életében is. A Szentlélek együtt volt Jézussal a kereszten. Halálakor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg (Mt 27,51). Feltámadása után Jézus megígérte tanítványainak a Szentlelket, és Pünkösdkor lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek (ApCsel 2,3 4.) II. János Pál ezt a jelenetet az ószövetségi képhez hasonlította tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot (1Kir 18,38), Illés próféta áldozatát Isten elfogadta. Az égből jövő tűz más bibliai helyeken is az áldozat elfogadásának jele. A feltámadt Jézus maga adja át a Lelket az embereknek ( Vegyétek a Szentlelket! Jn 20,22). A kereszténység nem Jézus távollétének, hanem a feltámadt Úr személyes jelenlétének vallása. Jézus a Szentlélek létmódjában van jelen. Erről ír Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelének 8. fejezetében. Hiszen a Lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyamánya. (Róm 8,2) Ha Krisztus bennetek van a Lélek élet a megigazulás által. (Róm 8,10) A fogadott fiúság Lelkéről ír a Galatákhoz szóló levelében is: Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! (Gal 4,6) Az Atyaistennek ez a közvetlen, személyes megszólítása már maga imádság. Jézus imáját a Szentlélek által az Egyház folytatja. Az első évében Újszövetségi Szentírás még nem is létezett, csak a szóbeli hagyomány. A folyamatos istentisztelet tartotta fenn az Egyházat. Az első szentmise, az Utolsó Vacsora megidézésével a keresztények rendszeresen, közösen ünnepelték az Eukharisztiát. Mi, keresztények arra törekszünk, hogy a Lélekben éljünk. A Szentlélek nem csupán segít az imádságban, hanem közvetlenül bejuttat Jézus Atya Fiú kapcsolatába. Ez a kereszténység titka a kereszténység misztikus vallás: nem módszer, nem karizmatikus gyakorlat, nem imamód révén, hanem mert a Feltámadottban élünk, az Ő Lelke által szólítjuk meg az Atyát. L. W Hurtado könyvében (Hogyan lett Jézus Istenné a földön?, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008) azt vizsgálja, hogy miként látták Jézust Istennek az első keresztények és hogyan kezdték Istenként tisztelni. 25

26 Vajdovichné Visy Erzsébet Margit OSB obl. Történeti elemzésével bizonyítja, hogy Jézus Messiásként való tisztelete folytonos, kezdettől fogva kialakult, és az Egyház már az első évtizedekben megtanulta és kinyilvánította a lényeges hittételeket. Jézus nem lett Istenné a földön, hanem mindig, folytonosan Isten. 3. Az imádság és az ellenségszeretet összefüggése Jakab atya harmadik elmélkedésében Szent Ferenc regulája nyomán elemezte Krisztus követését, kiemelten az ellenségszeretet, amelyre Jézus egész életével példát mutatott. A meg nem erősített regula (Regula non bullata, 1Reg, 1221) intelem, bölcsességi tanítás a közösség életére alkalmazva. Szent Ferenc ebben írja le életeszményét. A 22., A testvérek megintése című fejezetben rögzíti a ferences regula az életeszmény egyik legnehezebb követelményét: Szeressétek ellenségeiteket (Mt 5,44) és tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Szent Ferenc ezt így indokolja: barátaink mindazok, akik igazságtalanul szomorúságot és aggódást, megszégyenítést és jogtalanságot, fájdalmakat és kínokat, vértanúságot és halált okoznak. Mindezeket nagyon kell szeretnünk, mert éppen azzal, amit okoznak nekünk, nyerjük el az örök életet. Az ellenségszeretet követelményéhez rögtön hozzáteszi a másik hasonló paradoxont: Testünket ellenben gyűlölnünk kell. Jézus a test elvetéséről szól (Lk 4,26; Jn 2,25). Tanítása szerint Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében ismételten sürget a test elvetésére. ( Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Róm 7,24). A test ebben az összefüggésben az önző én, a bezárkózás, az egoizmus, a kapcsolatok hiánya, a nyitottság ellentéte. Az ellenségszeretet a test elvetése feszültségének kulcsát a szívben kell keresni. A test szerinti szív az önzés, az elzárkózás. A lélek szerinti szív a kapcsolatteremtés Istennel és az embertársakkal. A szív lényünk középpontja, a döntés helye: Istennel vagy saját magunkba fordulva éljük az életet. Az ellenségszeretet tehát azon múlik, hogy mi van az ember szívében. Ha nem zárkózik önző módon magába, hanem Isten felé fordul, akkor képes lesz Isten segítségével az ellenség iránti szeretetre. Szent Ferenc életeszményének felvállalása fordulat, döntés az ember életében. Most azonban, hogy elhagytuk a világot, nincs más tennivalónk, mint követni az Úr akaratát és neki tetszésére lenni. Bármi volt mind ez ideig, mostantól fogva nem a világ mondja meg, hogy mi az boldogság, mi az üdvösség kulcsa, hanem Isten. 26

27 Legyetek tanúim! Ebben az értékrendben a cél: keresni az Úr tetszését. Hatalmas szabadságot ad, mert nem köt többé a világ és annak sokféle feladata, törekvése, hanem az Úr tetszése a mérce ( Igen Atyám, így tetszett Neked. Mt 11,26) Isten szólítja az embert, hogy kövesse az új élet felé. Ennek példázata a magvetőről szóló példabeszéd (Lk 8,5 15). A hivatástörténetet írja le: hogyan válik életté Isten tanítása. A föld befogadja Isten Igéjét, de jönnek sorban a viszontagságok: a hitetlen kétkedés, a kísértések közepette a hűtlenség. Az élet gondjai, javai, élvezetei miatt a tanítás nem fejlődik, nem hoz termést. Viszont: akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják, azok kitartásukkal gyümölcsöt teremnek. Ennek feltétele, hogy a hívást meghallva előre kell nézni, nem visszafordulni: Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat., te meg menj, és hirdesd az Isten országát. (Lk 9,60) Krisztus követése szabad döntés: az ember maga dönti el, hogy merre fordul a szíve, és mi lakik benne. A döntés tehát Isten Igéje felé fordulás és annak befogadása a szív hajlékába. A hivatás megtartását viszont az élet viszontagságai nehezítik. Jézus példabeszédében (Mt 12,43 45) arról szól, hogy az élet jó dolgai, jó szándékai is vezethetnek rosszra, még az elkötelezett munka is eltántoríthat. A gonosz lélek a tiszta szívbe is igyekszik betelepedni. Nagyon vigyázzunk tehát, testvéreim, valamennyien, nehogy valami jutalom, munka vagy segítés ürügyén elveszítsük, vagy az Úrtól elfordítsuk elménket és szívünket szól Szent Ferenc regulája. Ezért fontos az imádság: újból és újból, mindig odafordulni az Úrhoz az ember erre van teremtve, ahogyan Szent Ágoston írta Vallomásaiban: Magadnak teremtettél minket Istenünk Istenhez fordulás a szeretetet, a kapcsolatépítést jelenti. Az imádkozás létünk orientálása az Atya felé. Szent Ferenc reguláját idézve: kérem összes testvéreimet, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk. A szerzetes, Krisztus követője az Atyához fordul, élete szüntelen imádság a testvéri közösségben. Az imádsággal Jézus főpapi imája mellé állítja követőit: Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek (Jn 17,26) ez búcsú és ígéret: együtt maradunk. Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák országodban dicsőségedet. (Jn 17,24) 27

28 Vajdovichné Visy Erzsébet Margit OSB obl. Sziénai Szent Bernardin a XV. században az IHS betűket állította az emberek elé Jézus nevének és művének tiszteletét hirdetve, hogy emlékeztesse az embereket: forduljanak el a bűnös élettől, forduljanak Jézus felé: Iesus Hominum Salvator: Jézus az emberek megváltója. 4. Hogyan imádkozzunk? Negyedik elmélkedésünket egy XVI. századi vitának felidézésével kezdte Jakab atya. A vita Spanyolországban bontakozott ki arról, hogy hogyan kell helyesen imádkozni. Mozgalom indult ebben az időben hirdetve, hogy az igazi imádság mindenkié, nemcsak a szerzetesek, papok kiváltsága. A keresztség teszi az embert az igazi imádság részesévé ben, Toledóban jelent meg Francisco de Osuna ferences szerzetes Harmadik Lelki Ábécéskönyve, amelyet mindmáig az imaéletre legnagyobb hatást gyakorló művek között ismernek. Avilai Szent Terézt is ez a könyv vezette a belső ima útjára. A Szentírás alakjait, jeleneteit, kicsi részleteit vezeti be az ember belső világába, a szemlélődő imádságba. Francisco de Osuna Prológusában írja, hogy az Istennel való bensőséges kapcsolat öröme nemcsak a mennyországban lehetséges, hanem az evilági életben is, a bensőséges imádkozás során. Azt is hangsúlyozza, hogy Isten nem személyválogató, senki sincsen kizárva a bensőséges imádság öröméből, az Isten-kapcsolatra való képességből. Azt, hogy minden ember meghívást kapott az életszentségre és az igazi imádságra, a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium című dokumentuma is leszögezi. ( Isten azoktól sincs távol, akik árnyékokban és képekben keresik az ismeretlen Istent, mivel Ő ad mindennek életet, lélegzetet és mindent, s mint Üdvözítő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Akik őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget. LG 16) A Lélek mindenhol és mindenkor, szüntelenül virraszt: mindig vár, mindig kell Őt keresni, de nem lehet betelni vele; az imádság sohasem elég. A szüntelen imádságról Jézus a Passió előtti utolsó üzenetében szólt: Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül. (Lk 21,36) Az Egyház története nem más, mint az imádkozás története. Az egész életet átható, szüntelen imádság fontos feltételei a következők: Kellő idő ráfordítása. Rendszeresen, gyakran kell imádkozni. A reggeli és esti imádkozás jó, de nem elég. Naponta legalább egy alkalommal 28

29 Legyetek tanúim! hosszabban, mélyen kell imádkozni. Fontos, hogy az imádság szője át a napot. Az imádságot naponta el kell tervezni. A szüntelen imádkozás belső beszélgetés. Az ember sokfélére gondol magában, nem ritkán önkéntelenül is a belső gyűlölködés, irigykedés, békétlenkedés lesz a belső beszélgetés, az elmélkedés tárgya. A mások bűnéről, hibáiról, a sérelmekről való gondolkodással magunknak is ártunk. Sokkal jobb a szabadságot gyakorolni, az Úr irgalmáról gondolkodni, magunkra is és másokra is irgalommal tekinteni. A tudatosság minden szintjén kell imádkozni, összeszedni magunkat. Értékes, hasznos időt kell fordítani az imádságra. El kell dönteni, hogy mit engedünk be magunkba, érzékeinkbe. Állást kell foglalni a médiakultúra, az üresség, a butaság csapdájával szemben. Figyelni kell a most -ra, a jelenre, arra, amit az imádság közvetít és üzen. Christopher Butler OSB azt ajánlotta, hogy az imádkozás elején mindig mondják ki azt a szándékukat, hogy most ezt az időt teljesen odaadják Istennek. A Katekizmus kiemeli, hogy a szórakozottság az imádság megszokott nehézsége. A lélek elszórakozása föltárja ugyanis, hogy mihez kötődünk, és ennek alázatos tudatosítása Isten színe előtt növelni tudja az Iránta való szeretetünket, teljesen fölajánlván neki a szívünket, hogy Ő tisztítsa meg. Itt harc folyik, az Úr választása, akinek szolgálnunk kell. (KEK 2729) A Taizéi Regula így szól: Ha elkalandoztál, mélyedj újra el az imában. Szalézi Szent Ferenc is szólít arra, hogy ha a szíved kószál és szenved, óvatosan vidd vissza és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. Jakab atya végül figyelmünkbe ajánlott egy önvizsgálathoz alkalmazható kérdéssort. Robert J. Wicks állította össze, hogy hozzásegítsen a teljességhez vezető imádságos élethez. (Prayerfulness. Awakening to the Fullness of Life. Sorin, Notre Dame, 2009) A 30 kérdésről való elmélkedés több lelkigyakorlat tárgya is lehet. 5. Assisi képei Az ötödik elmélkedés képmeditáció volt. Jakab atya fényképfelvételek segítségével Assisiben vezetett minket körül. Bemutatta a tájat, a várost, a legfontosabb épületeket légi felvételek, fotók segítségével, és mutatta fák, homlokzatok és kicsi építészeti részletek, műalkotások képét, hogy megérezzük Szent Ferenc életterének atmoszféráját. Várnai Jakab atya elmélkedései az oblátusok életét, létmódját is meg - határozó imádság teológiai és spirituális jelentését, jelentőségét mutatták 29

30 Vajdovichné Visy Erzsébet Margit OSB obl. be, és egyúttal fogalmat adtak a ferences lelkiség jellegzetességéről is. Ezt Jakab atya nemcsak szavaival, hanem egész magatartásával, derűjével, kedves humorával, közvetlen segítőkészségével, kedvességével is meg - győzően mutatta be. Az utolsó elmélkedés végén, búcsúzáskor közös - ségünk mindegyik jelen levő tagjához odament, kezet fogott a viszont látásra búcsúzva el. A lelkigyakorlat egyúttal közösségünk találkozója is volt. Mód nyílt személyes beszélgetésre, hallottunk beszámolót a dékániák életéről. Örültünk, hogy érkeztek újabb testvérek, akik érdeklődnek oblátus kö - zösségünk élete iránt. Értesültünk a Főmonostor főbb eseményeiről, a környezetet gazdagító fejlesztésekről és a Bazilika felújításánek terveiről. Megnéztük a Kortárs építészet Pannonhalmán című kiállítást, amely tervek, fotók s az építészekkel készített interjúk segítségével mutatja be az új épületeket. Volt időnk körbejárni a felújított Arborétumot, leven - dulást, gyógynövénykertet. A csöndes, gyönyörű természeti környezet - ben jó volt imádkozni, köszönetet és áldást mondani Istennek. Július 11-én, Szent Benedek ünnepének liturgiája keretében a Laudes himnuszai után négy testvérünk, Cecília, Edith, Gizella és Kamilla öltözött be és kezdte el a noviciátust. A ünnepi szentmisét Ákos atya mondta szépen, méltóságteljesen sok bencés szerzetespappal együtt. Stella testvérünk tett oblációt, fogadalmunkat mi is mindnyájan megismételtük: Fogadj el engem Istenem szent igéd szerint. Újra és újra megilletődünk, amikor kifejezést adunk magunk felajánlásának és Isten iránti bizalmunknak. Adja Isten, hogy az imádság erejével halad - has sunk tovább a mennyei hazába vezető úton. 30

31 Legyetek tanúim! Függelék: Kérdőív a lélek figyelméről Robert J. Wicks: Prayerfulness. Awakening to the Fullness of Life, Sorin, Notre Dame, 2009, (ford. Várnai Jakab) 1. A magad életében hogyan próbálod megközelíteni az embereket és a mindennapi tevékenységeket úgy, hogy szentté váljanak? 2. Mi foglalja le figyelmedet úgy, hogy Istenre már nem jut belőle? 3. Odafigyelsz-e a másikra, vagy csak kihallgatod őt és már várod, hogy mondhasd a magadét? 4. Mi az a lezáratlan múltbeli dolog, ami újra meg újra megzavarja mostani lelki békédet, és hogyan tudod ezt imádságosan kezelni? 5. Mikor és hogyan végzed a rendszeres belső imádságot? 6. Megfosztva érzed-e magadat a boldogságtól, mert életedből hiányoznak bizonyos elemek vagy emberek? 7. Melyek azok az élmények kimenetelüktől függetlenül, amelyek a leginkább megelégedésedre szolgálnak? 8. Baráti körödben ki az, aki arra ösztönöz téged, hogy törekedj életedben a lelki tudatosságra, imádságra, az értelmes és részvétteli életre? 9 Kik számodra a legbosszantóbb emberek és melyek a legbosszantóbb helyzetek; mire tanítanak ezek téged? 10 Miről tartod azt, hogy megfoszt téged az örömtől és békétől? 11 A nap milyen hányadát töltöd véleményed szerint a most -ban? 12 Amikor észreveszed, hogy nem vagy a jelenben, hogyan próbálod magad oda visszatéríteni? 13 Melyek azok a gondolatok vagy múltbeli viselkedések, amelyektől sérülékeny vagy, szégyelled magadat vagy aggodalmas leszel, úgyhogy amikor eszedbe jutnak, letagadod, elkerülöd, elfutsz előlük vagy haragos leszel? 14 Kik jelentenek a számodra szerepmodellt, és hogyan próbálod utánozni őket? 15 Szerinted mi a boldogság titka? 16 Mi az, amiért élsz, és mi az, ami olykor visszatart téged attól, hogy így élj? 17 Mikor érzed magadat a leginkább elevennek, legkevésbé magadra figyelőnek? Mikor érzed, hogy együtt haladsz az élet áramlatával, és az nemcsak ide-oda sodor téged? 18 Melyek azok a körülmények, amikor a leginkább hajlamos vagy elveszíteni a lélek figyelmét? Hogyan bánsz ezekkel a helyzetekkel, amikor tudatosulnak benned? 31

32 Vajdovichné Visy Erzsébet Margit OSB obl. 19 Amikor visszaemlékszel az életedben olyan pillanatokra, amikor leginkább jelen voltál, figyelemmel és hálával Isten felé, mit tanítanak ezek a tapasztalatok mostani életed számára? 20 Értékeled-e annyira a türelmet, hogy igyekszel megfigyelni magadat, amikor elkezded siettetni az életet? Mi segít abban, hogy megállj, kényelmesen hátradőlj a jelenben, és változtass ritmusodon, a dolgok kezelési módján? 21 Melyek azok a dolgok, amelyek arra késztetnek, hogy magadhoz ragadd, amit akarsz, vagy ragaszkodj ahhoz, amit szeretsz, és miért nehéz ezeket elengedned? 22 Az imádságban és az életben képes vagy-e hagyni, hogy gondolatok keletkezzenek benned, anélkül, hogy megítélnéd, elnyomnád, eljátszanál velük? Tudod-e úgy nézni ezeket, mint az elvonuló felhőket, amiket csak észreveszel és hagyod, hogy elmenjenek? 23 Vannak-e olyan napszakok, amikor nem érzed igényét, hogy küzdj, hadakozz, teljesíts, hanem lelki állapotod csak a létezés és engedés? 24 Mit kezdesz a helyzetekkel? Elutasítod? Megadod magad nekik? Képes vagy ítélet nélkül megfigyelni és elfogadni azokat úgy, hogy tényleg megtanulhasd belőlük, amire taníthatnak? 25 Egészen alaposan ízleled-e azt, amit az élet eléd hoz, vagy összehasonlításokat teszel? 26 Mennyire alakítják mindennapjaidat a szokások? Mit tudnál tenni velük? 27 Mi a viszony a személyes kapcsolataid és benned a lélek figyelme között? 28 Milyen apró gyakorlatokat használsz, hogy egyre élőbb legyen benned a lélek figyelme otthon, munkában, templomban, szabadidőben? 29 Hogyan szoktad eldönteni, hogy egy fellépő vágy Istentől jövő hívás-e, vagy pedig a rendetlen önérdek, a magaddal kapcsolatos kétségek, a társaság nyomása vagy a kulturális értékek eredője? 30 Hogyan próbálsz lelkileg és pszichológiailag nyitott és befogadó lenni Isten szavára az ismerős és idegen helyzetekben, belső és külső élményeidben a nap során? 32

33 Legyetek tanúim! Horváth Éva Teréz OSB obl. CARITAS TESTVÉRÜNKRE EMLÉKEZÜNK 1989-ben ismertem meg Ábrahámfalvi Machula Zoltánnét, Caritas testvérünket a Péterhegyi úton található Bencés Tanulmányi Házban, ahová gyakran kijárt. Sokat segített előbb Szilveszter atyának, majd Cirill atyának, akik akkortájt a Tanulmányi Ház vezetői voltak ben tett oblációt és lett dékániánk tagja. Részt vett összejöveteleinken, a nyári lelkigyakorlatokon, de magánéletéről nem sokat tudtunk. Cirill perjel atyától értesülhettünk arról, hogy a Tanulmányi Házzal úgy került kapcsolatba, hogy óvodás korú unokáinak keresett helyet, aho vá hittanra és szentmisére járhatnak. Nagyon jellemző volt rá gyer - mekei, unokái hitre, kultúrára nevelése. A Szabina-kápolna énekfüzeteit gépeléssel sokszorosította. Hetente járt a Szabina-kápolnába a levelezést intézni, és Cirill atya szakdolgozatát is ő gépelte. Lassan vonult ki közösségünk életéből és a világból. Amikor meglátogattuk a kórházban, először még kommunikáltunk vele, később már nem ismert meg bennünket. Nem tudta, kik vagyunk, de örült nekünk. Két felnőtt gyermeke közül fiát ugyanabban a kórházban ápolták, mint őt, és nem sokkal édesanyja előtt (2010) távozott a másvilágra. Soha nem hallottuk Caritast panaszkodni, lázadozni. Imádkozunk érte, és kérjük a mennyei Atyát, adja meg lelkének az örök békét és fényességet. 33

34 Legyetek tanúim! Pelsőci Judit Angéla OSB obl. MARTINA TESTVÉRÜNKRE EMLÉKEZÜNK Lukács Márta Martina testvérünk Pécsett született 1939-ben. Az ELTE matematika szakán szerzett alkalmazott matematikusi végzettséget. Egyetemi évei alatt rendszeresen sportolt, tájfutó versenyeken vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében pontosabban annak valamelyik jogelődjében kezdett el dolgozni, és ott is maradt majdnem nyugdíjazásáig. Vallását a kemény hatvanas-hetvenes években is gyakorolta, foglalkoztatta a szerzetesség gondolata, hiszen a családjától ez nem volt idegen ban Horváth Évával, Teréz testvérrel együtt Budapesten kezdték meg tanulmányaikat a Hittudományi Akadémia levelező tagozatának legelső évfolyamán. Az itt kezdődő ismeretség az évek múlásával elmélyült, barátsággá alakult. Martina sokat beszélgetett Terézzel a szerzetesi életről, de az akkori lehetőségek és Martina élethelyzete ezt nem tették lehetővé. Teréz akkor már többször látogatott fel Pannonhalmára, ahova Martina is elkísérte. Egy ilyen látogatás alkalmával ismerkedtek meg Kerkai Mária Erzsébettel, aki beszélt nekik a bencés oblátusságról. Később kapcsolatba kerültek Kapcsándi Zsigmond atyával. Tőle kapták meg Szunyogh Xavér Ferenc Béke és öröm című könyvét, valamint Szent Benedek atyánk Reguláját. Ezek a könyvek nagy hatással voltak mindkettőjükre. Megtalálták, amire szívük mélyén mind a ketten vágytak, az élethelyzetükhöz igazodó elköteleződés lehetőségét ban Szennay András főapát úr engedélyével újraindult Pannonhalmán az Oblátus Szövetség. Nyiredy Maurus atya lett az oblátusrektor ben Martina és Teréz az elsők között öltözött be, és 1990-ben oblációt tettek. Martina hivatásának tisztázása időszakában többször járt Tiszaújfalun a bencés nővéreknél, ezeken az alkalmakon hallott Bársony Gabriella, Martina nővér Fülöpszálláson kifejtett áldozatos hitoktatói munkájáról. Bizonyára ezért választotta obláta beöltözésekor ezt a nevet, mert példaképnek tekintette a nővért szerzetesi életben végzett szolgálatai miatt. A rendszeres oblátus-összejövetelek során kiderült, hogy Martina képzettségére szükség lenne Pannonhalmán az apátság gazdasági 34

35 Legyetek tanúim! irodájában. Martina nagy örömmel vállalta el ezt a megbízatást májustól 1994 decemberéig, nyugdíjba vonulásáig, dolgozott a főapátság könyvelésén, mint programozó és bérszámfejtő. Munkájával mindenki nagyon elégedett volt. Soha nem nézte az órát, hogy lejárt-e a munkaideje, örömmel, lelkiismeretesen végezte feladatát. Szerette munkáját, ha a feladatok feltornyosultak, sokszor éjszaka is dolgozott. Szolíd, csendes, megbízható, segítőkész, gyakorlatias munkatársként emlékeznek rá mindazok, akikkel akkor együtt élt és dolgozott Pannonhalmán. Jó programozó volt, nagyon értett a számítógépekhez emlékezik vissza Bediné Éva, a perjeli iroda titkárnője. Pannonhalmára költözve bekapcsolódott a kolostor imaéletébe is, rendszeresen, mély hittel vett részt a szerzetesek közös zsolozsmáján, a szentmiséken. Pál atyának Ravazdon segített a hitoktatásban. A monostorban is segített, amiben csak tudott. Látogatta a betegeket, szívesen beszélgetett az idős atyákkal, nővérekkel. Szabadidejében sokat olvasott. Vallási témájú és szépirodalmi műveket éppúgy, mint útikönyveket. Szendi Emma testvért kérdezve aki ekkor szintén Pannonhalmán dolgozott tudtam meg, hogy Martina nagyon érzékeny volt mások baja és problémája iránt. Mindig észrevette, ha valakinek gondja volt, készségesen, nagy türelemmel meghallgatta, és amit tudott, meg is tett azért, hogy segíthessen. Martina nyugdíjazása után se maradt tétlen, egy teológiai évfolyamtársa hívására Iszkaszentgyörgyre költözött. Itt egy üres plébániaépületben alakították ki a Székesfehérvári Püspökség Oktatási és Továbbképző Központ lelkigyakorlatos házát úgy, hogy családok és gyermekcsoportok számára is alkalmas legyen elmélyülésre vagy akár felüdülésre is. Martina itt lett gondnok és mindenes. Ezek alatt az évek alatt sem szakadt meg a kapcsolata dékániánkkal. Bernardin testvérünkkel együtt, Bernardin autójával jöttek minden alkalommal Pannonhalmára. Martina révén talált oblátusközösségünkre a Hidvégi házaspár. Korábban Futó Károly atya plébániai közösségében találkoztak, Leányfalun voltak együtt lelkigyakorlaton, összehozta őket a sors Iszkaszentgyörgyön Zsuzsi leányuk erdei iskolájában (a sorsot már ekkor is az ismeretség befolyásolta). Annamária akkor még Magdi a hitéletben való növekedéshez keresett lehetőségeket. Martina mély hite, Istenkeresésének, Krisztus-követésének hitelessége, tanúságtétele a különböző szolgálatokban nagy hatással volt a házaspárra. Beszélgettek a bencés lelkiségről, Szent Benedek atyánk Regulájáról, az oblátusközösségről, ahova azután Martina el is hozta őket bemutatni. Így lettek Annamária és Fülöp testvérek dékániánk tagjai. 35

36 Legyetek tanúim! 2008-ban Martina nagyon beteg lett és ezért döntött úgy, hogy elfogadja Szita Erzsébet Katalin testvérünk javaslatát, hogy költözzék be a soproni Szent Benedek Idősek Otthonába. Erre 2010 januárjában nyílt lehetősége. Martina betegsége gyorsan súlyosbodott, de állapotát Isten akaratában megnyugodva fogadta el június 24-én hajnalban hazatért az Úrhoz. Martina testvérünkért így imádkozunk: Elhunyt nővérünk, jó Urunk, ki testben békén megpihent, éljen már nálad boldogan, s örökre áldja szent neved! Ámen. II. János Pál pápa imádkozik Einsiedelnben, a bencés apátság Mária-szobra előtt. 36

37 Legyetek tanúim! Lillik Mária A GYŐR-KISMEGYERI BENCÉS TEMPLOM FELSZENTELÉSE (2011. szeptember 25.) A Pannonhalmi egyházmegyében több mint 200 esztendeje épült utoljára templom. Az elkészült új győr-kismegyeri templomot dr. Várszegi Asztrik püspök-főapát úr szeptember 25-én, vasárnap délután szentelte fel. A templomot a Pannonhalmi Területi Apátsághoz tartozó Szent Anna Lelkészség hívei számára építették, és az Isteni Irgalmasság" nevet kapta. A templomépítéssel kapcsolatos gyakorlati munka 2004 februárjában kezdődött. Balázs Mihály Kossuth- és Ybl-díjas építész tervei alapján épült meg a templom. Alapkövét 2008 júliusában tette le a főapát úr. Kezdeményezésére létrejött a Kismegyeri Templomépítő és Fenntartó Alapítvány. Az Isteni irgalmasság titulusú templom kivitelezése mintegy 150 millió forintba került, amelyet a hívek adományai és főként a Pannonhalmi Főapátság támogatása biztosított. Megemlítendő, hogy a Napóleon seregével vívott 1809-es kismegyeri csata a kápolna közelében zajlott le. Egy korabeli metszet arról tanúskodik, hogy a elvesztett csata idején a kápolna már állt. Egy eltévedt francia ágyúgolyó a csata óta díszíti a kápolna tornyát. Kismegyer jellege a korábbiakhoz képest teljesen megváltozott, Győr egyik folyamatosan bővülő településrészévé vált. Ma már mintegy kétezren élnek itt, a bővülés a jövőben is folytatódik. Mivel Kismegyer kápolnája, a Szent Anna-kápolna hatvan főt tud befogadni, és bővítése az azt körülölelő temető miatt nem volt lehetséges, ezért az egyházközség új templom építését határozta el. Bartók Ferenc OSB plébános atya szervezésével történt a templom építése, amely élő kapcsolatot tart a domb tetején álló barokk kápolnával. A templom 16 méter magas, 345 négyzetméter alapterületű, befogadóképessége fő, 180 ülőhellyel. A templom egyszerűségével illeszkedik a román kori bencés hagyományokhoz, ugyanakkor megfelel a mai kor elvárásainak is. A templomszentelés nagyon bensőséges, szép ünnepe volt a bencés atyáknak és a kismegyeri egyházközség tagjainak és a vendégeknek. A consecratio a templom külsejének megszentelésével kezdődött, miközben az atyák vezetésével a hívők együtt énekelték a zsoltárokat, utána követ- 37

38 Legyetek tanúim! kezett a templom belsejének megszentelése szenteltvízzel, szent olajjal. Az oltár megtömjénezése után ráhelyezték a feszületet, a kelyhet és a többi templomi felszerelést. Ezt követően kezdődött el az ünnepi szentmise. A több mint 500 hívő örömmel adott hálát Isten kegyelméért, mert az új templom valóban szép és áhítatra hangoló. Itt gyűlhetnek majd össze ezután az eucharisztia ünneplésére, itt találhatnak segítséget és vigasztalást, hittel imádva az áldozati oltáron értünk felajánlott és jelen lévő Isten Fiát, az Üdvözítőt. Kismegyer egykor a Pannonhalmi Bencés Rend gazdasági területe, majorsága volt. Az akkor Kismegyeren élő néhány család megélhetését a bencés gazdaságban találta meg. Lelkipásztori ellátásukra az 1780-as években épült Szent Anna-kápolna szolgált, mely egyúttal temetőkápolna is volt. A barokk kápolna jellegzetes helyen, a település övezte dombtetőn áll, melynek kecses alakja már messziről megpillantható. Megbecsülve annak történelmi és egyházi hagyományait, az új templom alázattal lemond a saját toronyról, s engedi, hogy perspektivikusan a kápolna tornya szolgáljon az új templom tornyaként is fogalmazott Ferenc atya. A jövőben a templomhoz egy plébániaépület is kapcsolódik majd, mely közösségi házként szeretne működni. A templommal együtt épült meg az urnafolyosó is, mellyel a temető szűkösségét enyhítik. Győr város alpolgármestere Győr Város Ezüst Emlékérmét adta át Várszegi Asztrik püspök-főapát és Bartók Ferenc plébános részére a templomépítésben vállalt áldozatkész és odaadó munkájuk elismeréseként. Mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye, és ide várod jóságos atyai szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Te itt építesz minket élő templommá, és gyarapítod a világszerte elterjedt Egyházat, Krisztus testét, hogy a békéről szóló látomás a mennyei Jeruzsálemben valóra váljék. (A templomszentelési prefációból) (A templom tervezőjével, Balázs Mihállyal való beszélgetést az Obláció 2010/1. számában lehet olvasni.) 38

39 Cecília, Edith, Gizella és Kamilla testvérünk beöltözése Jakab atya mindenkitől elköszönt. 39

40 Stella testvérünk oblációja Maurus atya vezette a liturgiát Tihanyban. 40

41 Asztrik főapát úr szentelte föl az új győr kismegyeri templomot. A barokk kápolna és az új templom építészeti egységet alkot. 41

42 42 Placid atya a ciszterci Szent Imre-templommal (Rab-Kovács Éva emléklapja)

43 MÚLTUNK FORRÁSAINÁL BESZÉLGETÉS A RUBINMISÉS OLOFSSON PLACID OSB ATYÁVAL Kedves Placid atya, légy szíves mesélj nekem a bencés növedékévekről! Szunyogh Xavér atya volt a budapesti gimnáziumban az osztályfőnököm. Xavér atya gyakran mondogatta, hogy ne értsük félre a Legyen meg a Te akaratod értelmét. Jézus a Getszemáni kertben is így imádkozott, hogy emberi akarata beleilljen az Atya akaratába. Xavér atya szerint akkor értjük jól, ha arra gondolunk: Legyen meg a Te üdvözítő akaratod. Pannonhalmán féltek a budapesti diákoktól. Világias, nagyvárosi fiúknak tartották. És lám a sok jelöltből csak három budapesti maradt meg! Fájdalmas volt a veszteség. 36-an jelentkeztek abban az évben, 19-et vettek fel, de az orvos hármat nem javasolt, így 16-an öltöztünk be. Csak 9-en lehettünk a noviciátus után klerikusok, és hármat szenteltek fel pappá. Nem voltak igazán jó körülmények, sok volt a poloska, a vizet persze a folyosóról vittük, zsúfoltság volt. Magiszterünket, N. T.-t nem igazán szerettük. A Regula azt mondja, hogy minden nehézséget el kell viselni, sérelmeket is. Magiszterünk ezt úgy értelmezte, hogy nem igazat, rágalmakat is mondhat ránk, így próbálta ki, hogy elviselünk-e mindent. Kik hatottak rád a bencések közül? Olyan akartam lenni, mint tanáraim. Szunyogh Xavér 5 évig osztályfőnököm, lelkiatyám pedig Szívós Donát volt, franciatanáromat, Borbély Kamillt is szerettem. Igazgatóm Mattyasovszky Kasszián is jeles személyiség volt. Iskolánk régi épületben kapott helyet, elég nyomorúságos hely, de jó szellemiségű. Mint mondtam, itt Pannonhalmán féltek a budapestiektől. Nagyra értékeltem Legányi Norbertet ben Pápán együtt voltunk. A kibombázott családokat az óvóhelyekre vitték. Mi lementünk a kriptába. Legányi Norbert mellett feküdtem. A régebben meghaltakat arrébb vitték. A friss halottak a lépcsőnél voltak. Szabadjon emlékeznem Nagy Júliánra, aki kemény ember, rendkívüli tehetség volt. Zenetanár, matematikus, gombatenyésztő. Engem írógépelni is tanított. A Műszaki Egyetem meghívta rendes tanárának. A főapát szintén matematikus volt, de csak magántanár. Azt mondta Nagy Juliánnak, hogy lépjen ki a rendből, ha egyetemen akar tanítani. Vatikán laicizálta. Ha később egy rendtárs meghalt, akkor Nagy Júlián három misét befizetett, mert nem misézhetett. Mikor beteg lett, az Orfiba került, 43

44 Múltunk forrásainál ott voltam mosodás. Rendszeresen áldoztattam, gyóntattam. Legányi Norbert beszélt vele. Nem lehetett mit tenni. De Legányi Norbert úgy beszélt vele, mintha semmi sem történt volna, ott voltam. Főapátként hívta Pannonhalmára. Egyik csütörtök este ott hagytam Juliánnál egy ostyát, első péntekre. Reggel jött a telefon: meghalt. Izgultam, mi lett az ostyával. Kikértem a szelencét, üres volt. Egy nővér odajött, és mondta, hogy tegnap este még nehezen kivette, magához vette. Egy papírt is odahoztak. Csak annyi volt rajta: Kedves Placid Nem tudta tovább írni. A szomszéd ágyon levő adta nekem oda. Placid atya, mi a hit értelme számodra? Mindig képességeimet meghaladó feladatokat kellett megtennem. Kértem az Urat. Nem kételkedhettem benne. Szovjetunióban 46 kilóval erdőkitermelő lettem, váratlanul egy évig festőként alkalmaztak a lágerben, és 63 kilós lettem. Majd idehaza mosodás lettem, sőt rekonstrukciót bíztak rám. Kétségbeestem. A Kútvölgyi kórházat kellett megnéznem a rekonstrukció mintájaként. Egy rendtársam felhívta a figyelmemet, hogy ott van nagy betegen a fertődi állami gazdaság vezetője. A kötözőben egy embert láttam, és kiderült, hogy ő az, őt kell keresnem. Meggyónt, megáldozott, boldog volt. 54 évesen távozott el. Megértettem a lehetetlen helyzetek értelmét is. Szent Benedek Regulájából mi a legfontosabb számodra? Mindenben Isten dicsőíttessék. Mindenben omnibus vagyis amit kíván tőlem az élet. Néha nem volt könnyű ban meztelenül hallgattak ki, két reflektorral. Nem tagadhattam, hogy antibolsevista propagandát folytattam. Azt mondták, hogy az összeesküvés magasiskoláját valósítottam meg, mert nem ismertem azokat, akikkel összeesküdtem. Ennek hátterében az állhatott igazában, hogy Budapesten a szociális testvérek tanácsadója lettem. Részt vettem a választási harcban. Csak öt percet beszéltem, és utána kérdezhettek. A kisgazdapárt színeiben képviselő lettem, de átadtam a helyemet egy szociális testvérnek. Valaki egyszer megkérdezte: Mi a véleményem egy halott orosz katonáról? Azt válaszoltam: ez nem módszer a bolsevizmus ellen. Ez a válaszom lett az alapja a tömegmészárlásra való uszítás vádpontjának. Hosszú fogságod után hogyan illeszkedtél vissza a mindennapi életbe? Sárközy Pál főapáttal találkoztam, aki őszintén megmondta, ha ő engem visszavesz, akkor egy novíciust el kell bocsátania. Budapesten, a 6-os villamoson egy ember jött hozzám, aki azt mondta, hogy tiszteli Mindszentyt. Telepvezető egy fűrésztelepen, és meghívott magához. Jól dolgoztunk, nekem 200%-os lett a teljesítményem, vagyis sztahanovista lettem november 7-én vörös csillagot kaphattam volna, de szeren- 44

45 Múltunk forrásainál csére jött a forradalom. Balesetem után váratlanul öt perc beszélgetés után mosodás lettem. 20 évig voltam mosodavezető. Havi 40 mázsa ruhával kezdtem, amikor befejeztem 490 mázsát mostunk, és 29 dolgozóm volt. Mi a tapasztalatod a mai életről? Az I. világháborút már átéltem, utána nagy nyomor volt, de nem panaszkodtak. A II. világháború után is ezt vettem észre. Ma mindenki panaszkodik, ha nincs valamije, ha nincs kocsija, ha nem utazhat stb. A másik gond összefügg ezzel. Több iskolába meghívtak. Sokszor úgy éreztem, hogy nem kellően foglalkoznak a gyerekekkel. Azért mesélek, hogy célt adjak, jóval legyőzni a rosszat. (Kérdezett és a beszélgetést lejegyezte: Borián Elréd OSB, 2009 nyarán) Placid atya újmiséje napján édesanyjával (1939. június 21.) 45

46 MEDITÁCIÓK Jókai Anna BÖLCSEK ÉS PÁSZTOROK Honnan tudták? Honnan a bölcsek, és honnan a pásztorok, hogy ki az, aki megszületett? S miért éppen ők, ők először, s nem valaki mások az annyiféle foglalatosságú és minősítésű, egyébként fürge és mohó sokaságból? Márk a Születés misztériumáról titokzatosan hallgat. Máté evangéliuma a bölcsekről beszél, a napkeletiekről, akik kiszámították, a csillagkonstellációból számították ki, hogy az idő beteljesedett. Lukács viszont a pásztorokról szól, akik megkapták a hírt, angyali kinyilatkoztatásban, a lélek megérintése által. János nem részletez, hanem összefoglal, a legmagasabb szakralitás nyelvén: Kezdetben vala az Ige... és az Ige testté lőn és közöttünk lakozék. Ez már a beavatottság foka. A tömör érvényességé. Amiben minden benne van. Elvenni belőle tilos. Hozzátenni locsogás. De teljességében átvilágítani és megélni: a személy dolga. És az érett személyek szellemi zamata által egyszer tán csak megemészthető földi ittlét dolga. Mindenki tanuló az univerzumban: óvodától az egyetemig. Vannak bukók, vannak ismétlők. Vannak előrerukkolók. S vannak, akik oktatásukat észre sem veszik. Ami igaz, az igaz: nem könnyű a tanítványnak, ha felismeri Mesterét. Mert akkor követni kell. Nem dicsérgetni, nem a szavait szajkózni, nem kisajátítani, nem megzsarolni, nem kihasználni őt, hanem követni. Ki, ahogyan képes rá. A bölcsek módján, elsősorban az eszével, vagy a pásztorok módján, elsősorban az érzéseivel. S egyszer talán a kettő szintézisében, egész lényével, végre: A Gyermek körül semmi sem véletlen. A köréje gyűlt társaság sem az. A krisztusi impulzus megérkezett, a kor legokosabbjaihoz és a kor legegyszerűbbjeihez fordult a híradással. Az olló szétnyílt szárnya között így fogta be a minden rendű és rangú emberiséget. Jött a végtelen csillagövön át, kettős megváltó erővel: a világfelismerés és a világszeretet sugallatával; hogy ugyanazt az Istent kell felragyogtatnunk az agyunkból, mint a szívünkből. Mégis: tapasztaljuk, hogy jelenünk a mai pásztorokat lemosolyogja, s a mai bölcseket igyekszik a kasztból kivetni. Bizony, a primitív, a visszamaradott nézi le itt az eredendően, természetesen egyszerűt; szimp- 46

47 Meditációk la, egysíkú anyagtudós a bonyolultabb, több síkon egzisztáló életkutatót. Megteheti. Megtehetik. Mindenkinek szabadságában áll a szabadságát szűkíteni vagy rosszul használni. Butának vagy őrültnek nyilvánítani a gyermeki tisztát vagy a túlgondolót. Nem tudják, mit cselekszenek. Hamis ok: hamis következtetés. Hamis cél: előbb-utóbb hamissá torzul az igyekezet is. Így hát legyen elnéző, akit lenéznek. A csillagok és a lélekmély biztonságával legyen az. Ne sértse a felszín fecsegése. A látszatra fentiek között ma gőg uralkodik, a valóban lentiek között pedig a megrögzöttség. Amott az alázat hiányzik, imitt a szellemi kíváncsiság. Fájdalmas dolog ez. Szülessék meg bár ezerszer is Krisztus Betlehemben és nem benned örökre elvesztél. (Angelus Silesius) Krisztus ezért akiknek hírt adott, felelősséget is adott. Akik akkor a többiek helyett is, szinte a többiek képviseletében először megláthatták, először találkozhattak Vele, azoknak, azok utódainak ma sincs mentsége. Sem a gyávaságra, sem a lustaságra, sem a közönyre. A hírt széltében-hosszában, horizontálisan és vertikálisan terjeszteni kell. Kopogtatni kell az ajtókon sőt olykor dörömbölni talán ; mindenki ajtaján. (A Heródesekén, a farizeusokén, az álírástudókén is.) Mert végső soron senki sincs kizárva. Mindenki fogadhat: Krisztus óta az emberen múlik legnagyobbrészt az ember. Csak élni kellene végre teljes mélységében ezzel a kegyelemmel. Tudni, amit hiszünk. És hinni is azt, amit tudunk már. Az új évezred ezt várja tőlünk. A pásztorlelkű bölcseké lesz a jövő. (1989) 47

48 Meditációk Bajor Kongregáció Általános Káptalanja A BENCÉS IMAKÖZÖSSÉG Szent Benedek a szerzetesi közösség imádságát isteni szolgálatnak (divinum officium) és Isten művének (opus Dei) nevezi, és hangsúlyozza: Az istenszolgálatnak semmit elébe ne tegyenek! Ez a követelmény igazában abban gyökerezik, hogy a keresztény imádság nemcsak az ember műve, amellyel Istenhez fordul, hanem mindenekelőtt Isten Lelkének bennünk, szívünk mélyén rejlő műve. Gyöngeségeinkben segítségünkre siet a Lélek (Róm 8,16) és megtapasztalhatjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8, 16). Ő változtatja az ujjongás és a hála énekét Isten dicsőségévé (vö. Ef 5, 19; Kol 3,16). Ha az imádságban újra és újra átadjuk magunkat Isten Lelkének, akkor szívünkben megtisztulunk, és mindig nagyobb egységre jutunk Istennel. Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki, hogy mit jelent a Szentlélekben való imádság. Ő nyilatkoztatta ki az utat az Atyához, és ezért vagyunk szabadok arra, hogy vele és az ő nevében azt mondhassuk: Abba, Atyánk. Krisztussal való egységünk az imádság révén nyilvánul meg, mikor kéréseink és aggodalmaink a Fiú szándékával egyesülnek, aki az üdvösség teljességét kívánja számunkra az Atya akaratának megfelelően. Krisztusban és az ő testében, az Egyházban (vö. Kol 1,24) a hívők közösen Isten tekintete előtt állnak. Az apostolok idejétől fogva az egyház ezt a közös, nyilvános, meghatározott időben végzett imádságok révén tette láthatóvá. Különösen is a szerzetesség számára vált ez az ősegyházi hagyomány meghatározóvá. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. (ApCsel 2,42; vö. 2,46; 3,1) A közös istentiszteletben az egész szerzetesi közösség napról napra újra abban a központban találja magát, amelyből él, és amelynek át kell hatnia a hétköznapjait. Egyetlen szerzetes sem tud ezért gyakran vagy rendszeresen ettől a középtől távol maradni, annak kockázata nélkül, hogy önmagát és a kolostor közösségét veszélynek tenné ki. Aki akadályoztatva van, hogy a kórusimában részt vegyen, az a lelki közösség áldását tapasztalja meg, ha a monasztikus imaórákat megtartja 48

49 Meditációk (vö. Regula, 50. fejezet). Így élete továbbra is Istenre irányul, és az imádság távollétében is összeköti testvéreivel. Az egész közösségnek fáradoznia kell azért, hogy az istentisztelet méltó ünnep legyen. A liturgia megszilárdult formáinak jelentése van, amelyet nem helyes lebecsülni. A testi és lelki gyengeségekre való türelmes figyelemnek (Regula 72,5) a liturgiában is meg kell nyilvánulnia, mert ekkor Isten és angyalai színe előtt vagyunk (Regula 19,6). Az istentisztelet alakítása az összeszedettség olyan légkörét teremtse meg, amelyben a szív imája újra és újra megújulhat. Ezért szükséges az ember testi-lelki egységére tekintettel lenni. Legyünk figyelemmel a testtartásra és a meditációt segítő más egyéb eszközökre is a figyelmes hallgatás, a csöndben való elmélkedés közben vagy az éneklés és a beszéd alatt. (Hasznos például a jól gyakorolt állás, térdelés, ülés és lélegzés, a hallgatás és a beszéd helyes ritmusa, ugyanazon szövegek és formák ismétlése.) Az is fontos, hogy minden kolostor találja meg a hozzá illő istentiszteleti formát, és ennek idejét úgy határozza meg, hogy lehetőleg mindenki részt tudjon venni a liturgián. Bizonyos szabadságnak meg kell maradnia, hogy ez megvalósítható legyen. Szent Benedek az istentiszteleti időkön kívül meghatározott időt szán a lectio divinára (Regula 48.). Azt ajánlja, hogy ezt is használják fel a zsolozsmázás gyümölcsöző végzésére (Regula 8,3). Az istentisztelet megünneplése megköveteli a felkészülést és a rendszeres lelki olvasmányt, a szemlélődést és az elmélkedést. A nyugtalanság és a sietség légkörében, amelyet a teljesítményközpontúság és a napi ügyek megoldásának kényszere ural, nekünk különösen is feladatunk az ünnepre való felkészülés. Csak a csöndben érik be, hogy Isten Lelke mire indítja lelkünket. A Krisztussal való imádságos egység az eucharisztia ünneplésében éri el csúcspontját. Az eucharisztia a szentségi jele a monostor testvéri egységének és az egész egyházhoz való kötődésének. A szerzetesközösségnek az isteni életben és a feltámadásban való hite magában foglalja a meghalt testvéreket is. Szeretettel és imádságos kérésekkel gondolunk rájuk, és mindenekelőtt a szentmisékben imádkozunk értük, hogy megmutassuk, egységben vagyunk velük és hálásak vagyunk értük, akik tevékenységükkel megteremtették és meghatározták életünket, sőt még odaátról is segítenek. De máskor is, ha valaki magában, csendesen akar ott imádkozni, egyszerűen menjen be és imádkozzék (Regula 52,4). Az ilyen személyes imádság nem hiányozhat a szerzetes életében, még ha külső szabályok erre nem is hozhatók. Az apát feladata, hogy ösztönzéseket 49

50 Meditációk adjon, és akár az imádság hagyományos akár új formáival hívja a szerzeteseket imára (rózsafüzér, keresztút, bibliameditáció). Az áhítatgyakorlatokra való kötelezéssel azonban nem szabad senkit túlontúl korlátozni imádságának szabadságában. A szerzetesek sokrétű feladataik miatt apátságainkban annak a veszélynek vannak kitéve, hogy nem szánnak naponta elég időt a személyes imára és a lectio divinára, és így eluralkodik rajtuk a lelki fásultság és kedvetlenség ( akédia vö. Regula 48,18). Ezért legalább arra kell figyelniük, hogy szabaddá tegyék magukat egy meghatározott időre a lelki visszavonulásra. Az évenkénti lelkigyakorlat arra emlékeztet, hogy az éberség és a növekedés érdekében nemcsak egyeseknek, hanem az egész közösségnek szüksége van arra, hogy időről időre megnyíljon egy tapasztalt lelkivezetőnek, aki a megkedvelt szokásokkal és gondolatokkal teljesen elfogulatlanul és nagy szabadsággal szembesíti a szerzeteseket. (Bayerische Benediktinerkongregation Fordította: Borián Elréd OSB) 50

51 Meditációk BESZÉLGETÉS SOMORJAI ÁDÁM OSB ATYÁVAL Ádám atya, mit jelent Rómából nézni Magyarországot? Idehaza magyar katolikus voltam. Most már római katolikus lettem. A római katolikus kifejezi, hogy egyetemes egyház vagyunk. Más a hangsúly. Mi jelent Rómában bencésnek lenni? A bencés konfederáció katalógusa napi olvasmányom volt. Kerestem benne az elhunytak hovatartozását, melyik apátságban élt, mekkora a közössége. A konfederációnak körülbelül 200 apátsága van a világban, most már tudom, hol találhatók a monostorok. A fiatal bencéseknek már meg tudom említeni valamelyik idősebb rendtársuk nevét. Az Anselmóban csak néhány évig él a legtöbb bencés, kinyílik itt a bencés világ előttük. Vatikáni munkád mellett évek óta Mindszenty József bíborossal foglalkozol. Miért érdekes számodra személyisége? A bíboros meghatározó személyiség egyházunk életében. Az ő gondolkodása egy ma már letűnt világ gondolkodása keretében érthető meg. Mikor Mindszenty bíboros azt írta VI. Pál pápának, hogy ne mondassa le, ne nyilvánítsa üressé az esztergomi érsekséget, mert akkor visszaveszi Szilveszter pápa adományát, a kereszténység hivatását. Ezzel azt is mondja, hogy véget ért egy korszak. Ma már kisded nyáj a kereszténység Magyarországon is. Véget ért a konstantini korszak Magyarországon a kommunizmussal. Van rá példánk, hogy egy másik országban egy érsek elfogadta az illegitim hatalmat. Wyszinski, Lengyelország primása a Vatikán helyett aláírt egy szerződést, amely miatt XII. Piusz pápa rosszallását fejezte ki, de Lengyelországban az egyház megújult, az egyik bíborosát pápává választották. Miért nem indultak meg nálunk olyan folyamatok, mint Lengyelországban? Talán nem kellett volna bizonyos megszentelt hagyományokhoz ragaszkodni. Az egyház legyen az ami, vagyis a Krisztus-hívők közössége. Azt hallhatjuk, hogy a lengyel egyházat is megrázzák a krízisek. A híradások ezt eltúlozzák. Amikor odautazom, akkor élő egyházat látok. Tömegek keresik fel a szertartásokat. Miben látod II. János Pál pápa üzenetét, személyiségének varázsát? Ő a népegyházat élte meg. Ezt a népegyházat hozta be Rómába is ben kezdeményezte a világifjúsági találkozót Rómában. Nem félt a tömegektől. Mindenkit átölelt. Milliókkal való találkozás azonban tör- 51

52 Meditációk vényszerűen személytelenebbé tette a pápa találkozásait. Halála után Sodano bíboros Nagy János Pál -nak nevezte. Szerintem ez megállja a helyét. Titkára jegyezte fel, hogy orvosai szerint több útja előtt le kellett volna mondani az utat. Nem mondta le soha. Pannonhalmára vakbélgyulladással jött el 1996-ban. Lázas volt az egész úton végig. Az utóbbi időben az Egyesült Államokban kutattál. Milyen élmény volt ez számodra? Amikor rábukkantam két fontos követségi dokumentumra, melyről a fotó hiányzott, egyik lektorom azt mondta, hogy meg kell nézni az eredetit. Washingtonban megtaláltuk a hiányzó oldalt, lefényképeztünk 2000 oldalt, amelyet senki nem ismert. Mai digitális fényképezőgéppel átvihetők számítógépre. Itthon nyugodtan lehetett belőle dolgozni. Kelemen atyával együtt az Egyesült Államokba került magyar bencések (Woodside) konventjegyzőkönyveit, majd a San Anselm Apátságban, ahová a magyar perjelség csatlakozott, már az angol jegyzőkönyveket fotóztam le. Most júliusban Johnson és Einsenhower elnökök Mindszenty-anyagát hoztam el fényképezőgépemen rögzítve. Közben megismertem a magyar ciszterciek világát Dallasban, ahol a II. világháború után apátságot alapítottak. Kiadhatóvá vált Mindszentynek 80 levele, amelyet az amerikai elnökökhöz írt, és 137 levele, amelyeket a külügyminiszterekhez írt. Kiadhatók lesznek a technika fejlődése miatt a magyar bencések egyesült államokbeli történetének legfontosabb dokumentumai. Találtál-e Kelemen Krizosztom főapáttal kapcsolatos dokumentumokat? Amerikában most nem. Békés Gellért prokurátori és superiori levéltárában sok érdekes anyaga van. A külföldi bencések elöljárója Békés Gellért volt, ezért sok bencés sorsáról új adatokat ismerhetünk meg. Kelemen Krizosztom vonattal Párizsba ment, Szalay Jeromos várt rá. Majd a főapát Sao Paulóba utazott, vizitálta az ott megtelepedett rendtársakat. Rómában részt vett az apátkongresszuson. Ezt követően Kelemen Krizosztom az Egyesült Államokba költözött, ahol egyre több magyar rendtárs élt. Pittsburgben, nővéreknél lakott. Több alapítási kísérlet volt, a megbeszéléseken részt vett, de már nem disponált. Nem tartotta magát főapátnak. Rómában azonban prézes apátnak tartották, vagyis a Magyar Kongregáció fejének. Sárközy Pál főapát és Békés Gellért kezdeményezésére alapították meg Woodside-ban a magyar perjelséget. 52

53 Meditációk Miért változtatnád meg a kongregációnk nevét? 1994-ben Sao Paulóban találkoztam fiatal brazil rendtársakkal. Nekik problematikus egy magyar kongregációban élni. A missziók nem nemzeti alapon szerveződnek. Miért akarjuk magyar -nak nevezni kongregációnkat? A ciszterciek nem nevezik magukat magyar kongregációnak. Ők a Zirci Kongregáció tagjai. Az amerikai cisztercieknek így nincs lélektani problémájuk nevükkel, származásukkal. Az a véleményem, hogy hagyományunknak megfelelően Szent Márton Kongregációnak kellene neveznünk magunkat. Hiszen itt, Pannóniában született Szent Márton. Nem adnánk fel semmit. Ahogy a belgák csinálták, mi is megváltoztathatnánk kongregációnk nevét. Javaslatom: Congregatio Sancti Martini (Hungarica). Ha nem nyitunk őszintén, akkor zsugorodni fogunk, fogyni fog kongregációnk. Pedig az itthoniak számára is termékeny lehetne a kongregációnk külföldi részeinek megfelelő integrálása. Köszönöm a beszélgetést. (Kérdezett és a beszélgetést lejegyzetelte: Borián Elréd OSB, augusztus 17.) 53

54 Meditációk Hermann Schalück OFM MEGÉRTENI ÉS MEGÉRTÉSRE TALÁLNI Misszió az interkulturalitás, a pluralizmus és a dialógus jegyében II. rész A másik szeme tükrében önmagunkat jobban megérteni Assziszi Szent.Ferenc meg volt győződve arról, hogy az Evangélium csak akkor ér célba, ha a nők és a férfiak az evangélium követeiként Jézus szegénységét és alázatosságát tanúsítják. Egy ilyen tanúskodás gondoljunk csak Charles de Foucault kontemplatív-missziós életére valójában nem a szavaktól függ. Inkább világos megjelenítése a hitvallásnak, amely minden vallás lényeges része, ha az embert valóban megérinti. Egy hiteles tanúságtétel esetén a másik ember különbözősége, legyen bár teljesen más véleményű, a meginduló kommunikációban nem jelent hátrányt. A kultúrák közti párbeszédnek fontos elemei a saját meggyőződés és igazságok bemutatása, valamint a csendes és tiszteletteljes odafigyelés a másik szavaira. A kultúrák sokszínűségét tekintetbe vevő missziónak meggyőződése, hogy az ember a másik szeme tükrében saját világát is jobban megérti, és minden résztvevő számára új észrevételekre ad lehetőséget. Az ilyen tanúságtétel olyan, mint a másik ember érvelésének és meglátásainak egysége, amely meg akar általunk nyilvánulni. (Karl Lehmann) Ez nem vezet feltétlenül egyetértésre vagy megtérésre. A résztvevők az értelmi belátás fontos pillanataiban azonban személyes megtérésben, sőt még kinyilatkoztatásban részesülhetnek. Tehát olyan misszióról van szó, amely elsődleges célként nem a másik megtérítését kívánja elérni egy feltételezett biztos pozícióból kiindulva, hanem értéktisztelő találkozásról a saját, kimondhatatlan értékeink tudatában, szerényen és tanulásra készen. A keresztények ugyanis a másik ember környezetében hitelesebben fogják megtapasztalni a saját hivatásukat. A világos igehirdetésről és a keresztségről nem mondhatunk le, de az életünkkel való tanúskodás van az első helyen. Egy ilyen alapmagatartás a Lélek ereje és átalakító missziós jelenléte iránti határtalan bizalom kifejezése. Az a meggyőződés vezeti, hogy az egyetlen és igaz Isten túllép a teológia, a spiritualitás és a kultusz minden határán, 54

55 Meditációk valamint hogy az istenkeresés és Isten országának vágya minden embert az igazság közös keresésére, illetve a teremtett világ iránti közös felelősségre indít. (Sebastian Painadath) Kölcsönösség és egymás kiegészítése Egy missziós egyház kapcsolatokban és kölcsönös látogatásokban, egyházközségekben és közösségekben él. Ezekben a közösségekben a régi karizmák tovább élnek és újak születnek, a kapcsolatokra figyelnek, igazi lelki adományként becsülik a tiszteletet, a tanuláskészséget, valamint a kritikai képességet. Visszaélést jelent, ha amint ez néhol előfordul a missziós pasztoráció szükségessége kifejezést használják a strukturális intézkedésekre és a személyes erőforrások felülről rendelt újrafelosztására. A missziós lelkület készséget jelent meghallani azt, amit a Lélek ma akar mondani az Egyháznak, valami újat és még nem hallottat. A misz - szionáló emberek félelem nélkül indulnak az idegen és új felé. Egy misszionáló egyház megnyílik a szokatlan felé, akkor is, ha kockázattal jár, sőt pont azért. Egy misszionáló helyi egyház a szolgálat új formáit fogja megkívánni a férfiak és a nők számára egyaránt, és új lehetőségeket nyújt mind az igehirdetésben, mind a szentségek kiszolgáltatásában. Nem lesz pap- és klerikus-központú. A más kultúrák Isten- és hittapasztalata, spiritualitása, teológiája egy misszionáló helyi egyházat jelentősen és hálásan inspirálhat és gazdagíthat. Egy misszionáló egyház, egyházközség vagy rendi közösség célja nem az, hogy válságkezelő eszközöket propagáljon az elvilágiasodás és paphiány ellen, hanem hogy határokat átívelő módon segítse láthatóvá és tapasztalhatóvá tenni Isten egyetemes ígéretét a békére, a gyógyításra és az életre. Egy misszionáló egyház átlépi a kultúrák, a nyelvek és helyi társadalmi hagyományok határait, de a teológiai gondolkodás és a pasztorális tevékenység fejlődését gátló, emberek által alkotott határokat is. Nem szabad szűk értelemben vett módon egyházi és felekezeti alapon misszionálni. A misszió a határokon túl, a másik oldalon is keresi és megtalálja Istent. Egy misszionáló egyház olyan kommunikációval tűnik ki, amely partnerséget, osztozást, közösségi megbeszéléseket, a klerikalizmus leépítését és a nemeknek megfelelő bánásmódot nyújt. Egy püspök vallja, aki Délen él: Az Úrnak úgy tetszett, hogy az Egyháznak egy nyolcadik szentséget ajándékozzon: Isten népének hangját. (Pedro Casaldáliga) 55

56 Hermann Schalück OFM Theo Sundermeier írt arról, hogy az ősegyház missziós kisugárzása milyen erősen hatott a vendégbarátságra, amelyet a korai egyházban az akkori idők migránsaival szemben gyakoroltak (In: Den fremden verstehen [Megérteni az idegent], Göttingen, 1996). A vendégbarátság (Lk 24) utat enged az életben és istentapasztalatban való gyarapodás számára. Az idegen nem csökkenti szabadságunkat, hanem ajándék saját korlátokkal teli életünk számára. Kapcsolatkészség a terjeszkedés vágya helyett A misszió a jövőben a terjeszkedés kényszere helyett a kapcsolat képességeként fogja meghatározni magát. Vitathatatlan, hogy az Evangéliumot az egész földre el kell vinni, és az emberi lét legmélyebb rétegeit is érintenie kell. A misszió ebben a tekintetben általános projekt marad. A Jézus által az egyháznak adott megbízásában azonban nincs benne az, hogy ennek a küldetésnek a sikerét több-kevesebb szubtilis hatalmi eszközzel biztosítani kell, és a misszió remélt gyümölcsözősége területi hatáskörök szerint, birtokolt vagyontárgyak, számok és struktúrák szerint határozható meg. Inkább arról van szó, hogy Istent és az ő országát úgy kell megismertetni, mint ahol sok lakóhely van. Ha Isten Lelke a teremtett világban életet ad, akkor az egyházat mindenekelőtt a Missio Dei iránti bizalommal fogják szolgálatai során igénybe venni, mint tanúját és szószólóját annak az Istennek, aki szabadságra hív, aki minden embernek méltóságot, hazát és életet adott, nem utolsósorban mint bátor szószólója az életet adó föld és bioszféra védelmének. Minden megértési folyamatban alapvető, hogy valamit vagy valakit egyáltalán megérteni akarjanak. A kölcsönös függőség elismerésére való alapvető készség és a saját identitás határainak bevallása nyilvánvalóan egyetlen kultúrában és vallásban sem természetes adottság. Be lehet gyakorolni természetesen és el lehet mélyíteni. A misszió mint találkozás lemondva a hatalmi eszközökről és mint a hit továbbadása a másik ember tükrében ma más módon jelent feladatot az egyháznak. Újabb kultúrantropológiai munkák az aztékok között élő első ferences hittérítőket tanulmányozva a megértés vágyáról, megértő testvériségről, az idegen megértésére való hajlandóságról beszélnek. Ez a fajta empátia képessé tesz a szokatlannal, a másikkal való találkozásra. Senkit sem rekeszt ki. Az idegennel való találkozásban nem veszélyt lát, hanem lehetőséget a gazdagodásra. Érzékenységet tanúsít a kicsi és jelentéktelen iránt. Minden igazi találkozáskor szükséges, hogy előfeltételezéseinket, megértési képességeinket relativizáljuk. Nem a saját alapmeggyőződé- 56

57 Meditációk seinket és értékeinket kérdőjelezzük meg, inkább az a belátás irányít, hogy egy ember a másikat mindig korlátozottan érti meg és korlátok között él. Ezért a másik megértéséhez szükséges az állandó készség, hogy lemondjunk az elővételezett, megváltoztathatatlan előítéletekről, mindentudásunkról, az egyoldalúan kinyilvánított érdekekről és a végső igazság igényéről. Sokkal inkább szükség van egy állandó empatikus közeledésre, bizonyos mértékű szimpátiára és érzékeny figyelmességre. Ez mindig merészség, és az is marad. Megmarad a félreértések, a manipuláció veszélye. Annak a naiv, mámoros lelkesültségnek a veszélye, amelyben egyszerre dicsőíti az idegent, és minél kritikátlanabbul teszi ezt, alapjában véve annál tiszteletlenebben ki akarja sajátítani. Világosan le kell szögezni: mind a kultúrák közti, mind a vallások közti dialógusban valóságos marad a távolság, a párbeszédben mindig szükséges marad a felfedezői és az értelmezői készség. Csak a kulturális és vallási identitásunk, otthonosságunk zártságának részleges feloldása tesz képessé minket arra, hogy teret adjunk egy újfajta istentapasztalatnak. A misszió ebben a látásmódban jobban fog táplálkozni a Lélek gyümölcsei -ből amelyek a Biblia szerint: a szeretet, a béke és a kiengesztelődés, mint a hatékonyságra törekvésből a számok és a megszerzett területek tükrében. A pluralitás és a pluralizmus ebben a tekintetben nem annyira veszély, mint inkább a teremtésnek magától Istentől akart természetes, sokszínű gazdagságának kifejeződése. A különbségek ebből a szemszögből nézve találkozásra és kiegészülésre való meghívásként tapasztalhatók meg. A missziós tevékenységnek inkább a belsőt és nem a külsőséget kell keresnie Az lenne igazi misszió, amelynek a dinamikája a külső helyett a belsőre irányul. A másik ember másféleségének birodalmába és mélységeibe való utazás olyan misszió, amely a találkozás öröméből él. Ez a misszionálás inkább művészet, mint stratégia és mesterség. Művészete annak, hogy együtt nyitunk széles látóhatárt a bőségesebb élet és remény számára, amelyre az egyháznak is szüksége van. Annak művészete, hogy a bonyolult mai világkörnyezetben és a saját létünk határai között tapasztalatot szerezzünk a megértésről és magunk megértetéséről, valamint a kiengesztelődésről, hogy békét teremtsünk, átlépve a határokon és különbségeken. Az ilyen misszió nem szenvedne az önigazolás állandó nyomásától. Ez a misszió lehet az egyház legmegfelelőbb hozzájárulása a kultúrák és vallások dialógusához, és ezzel a mi egyetlen, közös világunk igazságban és békében végigvitt fejlődéséhez. 57

58 Hermann Schalück OFM Michel de Certeau francia teológus a következő, megfontolásra érdemes mondatot írta le: A kereszténység a maga egyedülállóságához csak akkor hűséges, ha bizonyíthatóan a hiány által határozza meg magát: a másik ember hiányolása és arra irányulása révén, ami nem ő. Ez a szemlélet radikális ellentéte az imperialisztikus és mindent felölelő vallás vágyának. Mindebből következik: mi keresztények elsősorban nemcsak azért vagyunk misszionáriusok, mert már megtaláltuk Istent, hanem azért, mert még keressük Őt. Nemcsak azért vagyunk tehát misszionáriusok, mert el szeretnénk vinni Jézus Krisztus Istenének üzenetét az embertársainkhoz, hanem mert mi Istent ott szeretnénk felfedezni, ahol másképpen érzékelik, szemlélik őt. (Hadwig Müller) Végül egy szerzetesnő szavait ajánlom figyelembe, aki egy iszlámhívő országban él: Azt tudod csak evangelizálni, amit szeretsz is. (In: Herder Korrespondenz Spezial, 2010/2, Fordította: Kálmán Gabriella Ágota OSB obl. ) 58

59 Meditációk Varga Károly és Erika AZ ATYASÁG MEGÉLÉSE A CSALÁDBAN 1. Atyám szemefénye vagyok Környezetünkben szétnézve tapasztaljuk, milyen kevéssé figyelünk egymásra. Ugyanakkor mélyen él bennünk a vágy a teljes elfogadásra, legyen valaki, aki teljesen értem él, aki állandó jelenlétével kíséri életemet. Vágyódnánk arra, hogy érezzük a szerető Atya közelségét, aki mindig elérhető, s akinek én vagyok a kedvenc elfoglaltsága, szeretnénk Atyánk szemefénye lenni. S mit tapasztalunk a hétköznapokban? Szól a telefon. De már a mobilon beszélek. Gyorsan beleszólok: Rögtön visszahívlak, a másikon beszélek! Vagy: Már épp az ajtóból szaladtam vissza, mondd gyorsan! S aki keres, megéli, ő nem a szemem fénye, nem fontos nekem Leül az édesanya dolgozni a géphez. Nem messze tőle leckét ír 10 év körüli lánya. Hogy mondják németül, hogy elidőzni? Mikor is uralkodott Mária Terézia? Hogy számoljam ki a kör kerületét? Ha nincs válasz, megéli a leány, hogy rá nem figyel senki, ő senkinek sem a szemefénye Vacsora, együtt a nagycsalád, nagymama is eljött. Tele van gondolataival, a múltat ízlelgeti már. A többiek témája a jelen forgataga. Néha érdeklődve hozzáfordul valaki: mesélj Mégis úgy utazik haza, hogy nem értenek már meg a gyerekek Nem vagyok fontos nekik, gondolja. Kismama, 40 év körüli, 5. gyermekét várja. Ilyenkor érzékenyebb is az ember lánya. Nagy a pocakja is már. Úgy érzem, férjem szeretetét valahogy vissza kell hódítanom nehéz élethelyzetet élek meg nem vagyok már az a csinos nő, akit elvett nem fogad el mondja szo - mo rúan beszélgetés közben. Gondolj a schönstatti jelmondatra, amit erre az évre kaptunk: Atyám szemefénye vagyok! kapja tanácsként egy asszonytól. Erre vágyott volna a kis Josef Kentenich is, a schönstatti családmozgalom alapítója. Ő 1885-ben Németországban, Kölntől nem messze, Gymnichben látta meg a napvilágot. Édesanyja, egy hatgyermekes kisparaszti család lánya, aki 22 évesen kapcsolatba került egy környékbeli 44 éves férfivel, aki a gyermek jelentkezésekor nem vállalta a házasságot és az 59

60 Varga Károly és Erika apaságot. Így egyedül maradt a gyermekkel Katharina Kentenich, akit szülei nevelgettek egy ideig. Majd anyagi kényszerből árvaházban helyezte őt el, a Szűzanya gondjaira bízva őt. Így Josef Kentenich mélyen megélte az apa-nélküliséget, s ebből forrásozott az a vágya, hogy amit ő nélkülözött, azt akarta adni másoknak. Felfedezte a személyes Istent, az Atyát, aki mint írta: Minden ember jóságos apja, aki a legnagyobb szeretettel törődik minden egyes gyermekével, minden egyes semmiséggel az ő életükben, mindent úgy rendez és irányít, ahogy az mindenkinek a legjobb október 27-én Vallendarba került spirituálisnak. Amit megtapasztalt a mennyei Atya szeretetéből, azt adja tovább ben írta amerikai száműzetésében egy pedagógiai tanulmányában: Az újkor tragédiája valójában az apa tragédiája. A Milwaukeeban töltött évek alatt egy paptársa meglátogatta Kentenich atyát, s távozóban azt mondta: még soha senki nem értett meg, s nem fogadott el olyan mélyen, mint ő. Azt adta, amiből neki hiánya volt, az atyai elfogadást őszén Rómában találkozott egy fiatal schönstatti atyával, aki ifjúsági zarándoklatot kísért. Telefonon és levélből ismerte. Figyelemmel érdeklődött, majd egy óra elteltével így szólt: 10 percen belül egy másik találkozóm van Kiderült, hogy Bea bíborossal találkozott, s itt dőlt el, maradhat e itthon, vagy visszaküldik száműzetésébe, Milwaukeeba. Minden figyelmét beszélgetőtársának szentelte, pedig saját gondja is nyomaszthatta volna Lelkében mélyen átélte, hogy olyan, mintha egyedül Isten és én lennék a világon, olyan gonddal tartja életem fonalait. Én vagyok Isten kedvenc elfoglaltsága, Isten pedig az én kedvenc elfoglaltságom. E megtapasztalásra a válasza így hangzott: Ezennel állandó rendelkezésetekre bocsátom magam mindazzal együtt, ami vagyok, és amim csak van: tudásomat és tudatlanságomat, tehetségemet és tehetetlenségemet, de mindenekelőtt a szívemet. Mindannyian éhezőművészek vagyunk a szeretet területén. Eszméket szeretünk, a mély, személyes kötődést pedig általában kétségbeejtően kevéssé ismerjük. S hogyan érzékeltetjük házastársunkkal, gyerekeinkkel, környezetünkkel: rendelkezésükre bocsátjuk magunkat? Hogy ők is megélhessék: Atyám szemefénye vagyok. Nyugat-Magyarországon egy házaspár esténként, mikor a gyerekek már nyugovóra tértek, sétálni mennek rendszeresen, ilyenkor hosszabban és mélyebben tudnak beszélgetni, egymás rezdüléseit mélyebben átélik, van idő, nem szól közbe senki. Ilyenkor éljük át, mekkora kincset jelentünk egymás számára. 60

61 Meditációk Egy hatgyermekes család tudatosan úgy rendezi napjait, heti beosztását, hogy naponta reggel 6.30-kor közös imával kezdhessék a napot, majd tömegközlekedéssel, nyugalmasan a kettős ülésre négyen bepréselődve meseolvasással induljon a nap. Kétszer egy héten az orvos-igazgató édesapa időt szakít arra, hogy gyerekeivel az uszodába, szaunába menjen, így alakít ki jó kapcsolatot gyerekeivel. Karácsony előtt, amikor mindenki süt, főz, ajándékot csomagol, készülődik, ők elutaznak családostul a hegyekbe, ott lelkileg felkészülnek a karácsonyra, s betlehemest tanulnak be. Az együttlét mélyen érinti őket, megélik az egymásnak ajándékozott idő örömét, s azt, hogy ők az Atya szemefényeinek tudhatják magukat. Hazatérvén visszasugárzik rájuk az öröm, mikor barátaikat végiglátogatják a betlehemessel. A barátok is megélik a szerető odafordulást, s hogy fontosak mások számára. Egy édesanya meséli emlékét: kiskoromban szüleim átvittek egy szomszédunkhoz, mert dolguk volt. A néni egy idő után adott egy piros léggömböt, hogy játsszak vele, de vigyázzak rá, mert az unokájáé. Sajnos, hiába vigyáztam, kidurrant. Én úgy éltem meg ezt, mintha valami nagy bűnt követtem volna el, és amikor édesapám jött értem, keserves sírásra fakadtam. Ekkor leguggolt mellém, kihúzott zakója belső zsebéből egy piros léggömböt, és megkérdezte: Odaadjuk? Örömmel bólintottam, hogy igen. Minden bánatom elszállt, ő volt az Atya, a mindenható, a jóságos, aki letöröl minden könnyet. Ez alapélményemmé vált, később is, ha kiesett a babám szeme, ha elromlott valami, tudtam, mindig számíthatok rá. Hétköznapjainkban többgyermekes szülőként van alkalmunk teljesen rendelkezésre bocsátani magunkat, házastársunknak, gyerekeinknek, környezetünknek. Nekünk ezt jelenti az Atyaság, megtapasztaljuk, hogy az Atya kedvenc elfoglaltsága vagyunk, s ezt az élményt szeretnénk továbbadni, s teljesen rendelkezésre bocsátani magunkat. 2. Az Atya teremtő szó Az emberek igazodási pontokat keresnek az életükben. Választ keresnek komoly belső kérdéseikre és mindennapi problémáikra. Például: Hogyan osszam be jól az időmet? Mi a fontossági sorrend? Sokszor érezzük magunkat egyedül, tanácstalanul. Nem tudjuk, hogyan kell jól szeretni a házastársunkat, gyermekünket, munkatársunkat. Felkeljek minden reggel korábban, hogy a kávéját elkészítsem? Túlzottan fáradt leszek el tudja készíteni maga is Melyik különórát hagyjuk meg, látjuk, sok, amennyi van 61

62 Varga Károly és Erika A férj bátorítást keres nehéz munkahelyi döntéseihez. Hogyan tudna együtt dolgozni nehéz természetű kollégájával? Este társával megbeszélve a helyzetet, tisztábbá válik a kép. A feleség megkérdezi a férjétől: Mit főzzek? Hogy rendezzük be festés után a szobádat? Gyermekeink, bár nem látszik, mert jól titkolják, minden idegszálukkal figyelnek bennünket és a körülöttük élő embereket, hogy ellessék, miként lehet jól élni. Magukban azt mondják: ilyen szeretnék lenni én is vagy ilyen nem szeretnék lenni. Bizonyos kor után már csak a hátunkkal nevelünk, de nevelünk Nemrégiben egy felnőtt asszony beszélt férjével telefonon hallván a beszélgetést 80 év körüli édesapja, így szólt: Évikém, ne olyan hidegen! Lelki vezetőt, lelki atyát keresünk magunknak, aki útmutatást ad az életünkre vonatkozólag. Minden ember keres valakit, aki segít abban: hogyan tovább? Túlterheltnek élem meg magam, érzem, kivész belőlem a gondoskodásra való képesség, mit tegyek? Manapság sokan mennek pszichológushoz. Nem feltétlenül lelki betegek, hanem egy atyai, vezető, békét teremtő szóra vágynak. Öröm lenne, ha útmutatást, eligazítást kapnánk valakitől, aki tudja, mire van szükségünk. Lelkünk mélyen és intenzíven Atyára vágyik. Atyára, aki számon tartja minden hajunk szálát, aki így szól: Egész szívemmel és lelkemmel azt akarom, hogy biztonságban legyél. Josef Kentenich atya, a világméretű Schönstatt családmozgalom alapítója olyan ember volt, akihez tömegesen mentek az emberek, hogy mondjon nekik egy szót, egy mondatot, egy jó tanácsot az életükre vonatkozóan. Hozzá, akinek életéből hiányzott az apaélmény, és talán épp ebből forrásozott, hogy oly sokaknak atyjává vált. Sokan nagy utat tettek meg azért, hogy néhány percet beszélhessenek vele. Megkapják azt az atyai szót, amely eligazítja őket. Ez az atyai szó sokszor megértő, megerősítő szó volt, de számtalan olyan esetről tudunk, amikor az atya nagyon keményen beszélt a hozzá fordulóval. Egy chilei házaspár komoly házastársi krízisben Kentenich atyához fordult. Súlyos sorscsapást éltek meg: a házuk tűz martaléka lett. A legkisebb gyermek odaveszett a tűzben, az asszony pedig égési sebeket kapott az arcán. Nagy lelki teher volt ez mindkettőjüknek. Azóta a férjnek is lelki problémái vannak, és az asszony is szenvedett a csúnya arcától. A gyerekek nem akarták, hogy értük menjen az iskolába, szégyellték az édesanyjukat. Az asszony nem akart már tovább élni. Házasságuk válságba került. Abban reménykedtek, hogy Kentenich atya tud nekik segíteni. Németországba repültek, ő fogadta őket, és különkülön beszélt velük. 62

63 Meditációk Először az asszonnyal: Az Ön férje szabad ember. Szüksége van a szabadságra. Nem uralkodhat rajta. Hagyja teniszezni. Az asszony azt mondta, hogy ez jó tanács volt, megérte. A második, amit mondott: Ön uralkodni akar. Ön mindig érvényesíteni akarja a saját akaratát. Engedjen. Ne az öné legyen mindig az utolsó szó. Ez a tanács is jól jött. Azon gondolkodott az asszony, honnan ismeri ennyire, mert minden meglátása helyes volt. Ne bosszantsa a férjét. Ez volt a harmadik. Mind a három igaz volt, és segítettek a hölgynek házassági kapcsolatában és az önnevelésben is. A hölgy azt mondta Kentenich atyának: Olyan csúnyának érzem magam, hogy már nem is akarok tovább élni. Akkor azt mondta Kentenich atya: Nem az Ön arcáról van szó. Ami számít, az a lélek. De a lelkemet nem látják. De. Az ön lelkét látják, amikor ajándékoz. Látják a lelki örömet a szemében. Emlékezzen mindig arra, hogy ön egy kis hercegnő. Hogy ön koronát visel. Ezek a gyengéd szavak nagyon segítettek a feleségnek. Utána a férfivel beszélt az atya. A férj nagyon megsebzett és megkeményedett volt. Azt gondolta, hogy mindenért a felesége a hibás, és hogy ezt Kentenich atya majd meg is mondja neki. De ő látta, hogy mindketten hibásak, és a férj olyan kemény, hogy már nem is lát. Elkezdte hát nevelni őt. Azt mondta neki: Most beszéljünk felnőttként. Komolyan, nyugodtan és szigorúan beszélt vele. A férfi nem mesélte el pontosan, mit mondott neki, de azt mondta, hogy soha nem fájt még annyira semmi az életében, mint ez. Az atya érezte a keménységet a szívemben, és fel akarta szakítani. Most, sok év után azt mondta a férj: olyan hálás vagyok neki, hogy volt bátorsága így beszélni velem. Így csak az atya tud. Utólag értem meg a szavait, és oly hálás vagyok neki, hogy nem a részvét álláspontjára helyezkedett, hanem hogy valamit föl akart törni bennem, hogy újra élni tudjak. Sokan mondták: senki nem értett meg úgy, mint ő, vagy: senki nem beszélt még velem olyan keményen, mint Kentenich atya. Egy kétségbeesett asszony véletlenül érkezett Schönstattba. Éppen arról gondolkodott, hogy otthagyja a családját, és összeköltözik egy másik férfivel. Éppen ekkor érkezett Schönstattba Kentenich atya. Mikor kiszállt a kocsiból, meglátta a hölgyet, egyenesen felé tartott és nagy biztonsággal így szólt: Most pedig menjen haza! Ezzel megoldott benne hirtelen egy csomót, s a hölgy egyik pillanatról a másikra tudta, hogy rosszul döntött. Kentenich atya megérezte benne a konfliktust. Látszólag önkényes mondatával áttörte a belső blokádot, és az asszony visszatért családjához. A mai korban a keresztény családok élete az a Biblia, amit még olvasnak az emberek. A családok otthonai azok a kegyhelyek, ahol az 63

64 Varga Károly és Erika emberek megtanulnak, megtanulhatnak szeretni. Ez akkor valósul meg, ha mi egymás számára is olyan szerető atyai szavak vagyunk, amihez a társunk és a gyerekeink igazodni tudnak. Egészen el kell mélyedni az ő szavaiban, egész lényünk mélyéig hozzá hasonlóvá válunk, és ezáltal teremtő atyai szóvá válunk mi magunk is. Férjnek és feleségnek egyaránt. Az apa és az anya nem csak a testi nemzésben, teremtésben munkatársai Istennek, hanem a szellemi, lelki nemzésben, teremtésben is. Mit jelent ez a hétköznapokban? Kimondom a teremtő szót: szeretlek. Örülök, hogy a házastársam vagy, örülök, hogy nekem teremtett a Jóisten. Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek, s ez visszavonásig érvényes mondta tréfásan egy férj. Ha nehéz ezt szavakba öntenem, akkor veszek egy csokor virágot vagy egy kedvenc bort. A befogadás, meghallgatás, mélyen és jól értés művészeivé válhatunk, ha folyamatos eleven érzékelés kapcsolatban tudunk lenni egymással. A teremtő szó jelentheti azt, hogy előveszem a turistatérképet és megbeszélem a társammal, a családommal, hogy hová menjünk kirándulni. A hétvégén nem a pihenés vagy a saját dolgaim után nézek, hanem azt nézem, hogy a társamnak, a családomnak mi tenne jót. Ha a társam színházba vágyik, akkor megnézem az interneten, hogy hol játsszák kedvenc darabját, és meghívom az előadásra. Vagy ha ahhoz van kedve, teszünk egy kellemes sétát a környéken még ha munkám egész héten a levelek kihordása, akkor is Vagy leviszem öt gyerekünket a Balaton-partra, hogy feleségem pihenhessen. Teremtsünk alkalmat a pihenésre társunk számára. Egy családban a szülők nagyon elfáradtak, a sűrűn egymás után született gyermekeik kifárasztották őket. Az apa, felesége kimerültségét látva, egyik reggel csöndben elvitte a négy nagyobbat iskolába, óvodába, a két kicsit mózeskosarastul a kedves szomszéd nénihez, így felesége hosszabban alhatott, s meglepve ébredt a csöndes, üres házra Az atya szava kezdeményező, teremtő szó. Az atya érdeklődik gyermekei dolgai iránt, és utána valódi iránymutatást ad a szavaival. Ha szeretné, hogy gyerekei katolikus közösségekben, rendezvényeken vegyenek részt, örömmel mesél saját ilyen irányú élményeiről, és segít közösségbe juttatni gyermekét. Az egyik családban is meséltek egy nagyon hosszú, kemény lengyel zarándoklatról. Nem unszolták a gyerekeiket. A gyerekek egyszer csak maguk akartak elmenni. És még az is érdekes, hogy mivel a szülők többször megtették a Varsó Czesztohova 300 km-es gyalogos zarándoklatot, a gyerekek is többször végig akarják járni, bármennyire embert próbáló is. 64

65 Meditációk Egy másik szülő oly lelkesen mesélt olvasmányélményéről (milyen nagyszerű regény a Karamazov testvérek!), hogy a hét folyamán a gyermek kivette a könyvtárból, s örömét lelte a könyv olvasásában. Ma, a technika világában, amikor távol vagyunk egymástól, jó eszköz lehet az sms, az . Vannak szülők, akik bizonyos rendszerességgel e lehetőséget használják ki útmutatásra, szeretetük kifejezésére. A teremtő atyai szó egyben szigorú, fájdalmat is tud okozni. Ezzel megerősíti a gyermekét. Tud nemet is mondani. Nehéz, de felvállaljuk a keményebb, rövid távon népszerűtlennek tűnő atyai szavakat. Ebben nem segítek. Ezt oldd meg magad! Az atyai szó megmondja az igazságot: Ezt nem jól tetted. Ez a házi feladat nem megfelelő, írd újra! Ez a stílus a barátaiddal nem megengedhető! Így nem beszélhetsz édesanyáddal! Nap mint nap meg tudjuk ajándékozni egymást a legfőbb élménnyel, hogy megélhessük: Atyám szemefénye vagyok! Egymásnak ajándékozhatunk teremtő szavakat, melyek előrelendítik családtagjaink életét. 65

66 Meditációk Sulyok Elemér OSB LÁTTUK CSILLAGÁT (Mt 2,1 12) Az Ige megtestesülésének ünnepe nem fejeződik be Jézus körülmetélkedésének napjával. A megtestesülés ugyanis csupáncsak kezdet, önmagában még nem jelenti az emberiség és benne önmagunk megváltását. Nem véletlen, hogy a karácsonyi ünnepkör liturgikus szövegei diszkréten utalnak már az Úr szenvedésére és feltámadására. Adventünk, várakozásunk majd csak Húsvét hajnalán fog beteljesedni. Vízkereszt napja, az Úr megjelenésének (epifániájának) ünnepe mindezt sejteti, sőt bizonyos értelemben már elővételezi. Kétségtelen, karácsony ünneplése a mai vasárnap bontakozik ki a leggazdagabban. Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe (Mt 2,1). Bölcsek, vagyis mágusok, perzsa papok, csillagászok, asztrológusok, netán varázslók, akik a csillagokból olvassák ki az istenség akaratát, akiket azután a hagyomány később királyoknak ír át (vö. Zsolt 72), népiesen pedig háromkirályoknak. Lángos csillag (József Attila) járását követve kerekednek föl, indulnak el, és érkeznek meg a zsidók szent városába. Olyan emberek ők, akiket felismerünk: nem a régvolt múltban, hanem a jelenben, napnyugaton is, közvetlen közelünkben, köröttünk. Nem vallásosak, még kevésbé hívők a szó szoros értelmében, de nyugtalan keresés űzi, s az igazság éhe (vö. Ady Endre) hajtja őket. A mai evangéliumi szakasz három olyan találkozást, vagy inkább konfrontációt ír le, amelyek szálai végighúzódnak az egész evangéliumon, sőt úgy gondolom az egész egyház történetén is. A bölcsek először szembekerülnek Heródessel, a tényleges királlyal. Neve hősi sarjadékot jelent, s ez palástolja nem izraeli, edomita (idumeai?) származását. Már egyszer elűzték a trónról, s csak római segítséggel térhetett vissza. Beteges féltékenységének és bizalmatlanságának családjából is többen áldozatul estek. Titkon tanácskozik a bölcsekkel, mint tette az egyiptomi fáraó, amikor népirtásra készült Izrael ellen (Kiv 2,10 skk.), mint Saul, amikor Dávid ellenére tört (1Sám 23,9). Álnok kijelentése, hogy hódolni készül a megszületett király előtt, pofon a bölcsek naivitásán, amely a Júdás-csókban csattan. Kegyetlen rendelete az apokaliptikus idők előtörténete, amikor a sárkány a szülő asszony 66

67 Meditációk előtt áll, hogy fiát felfalja (Jel 12,4). Nemcsak iszonyatot, de utálatot is kelt bennünk ez a Heródes. De hogy vele együtt megháborodott egész Jeruzsálem, az többet jelent: azt, hogy miképpen utasítja vissza Izrael Jézus Krisztust. Egy olyan alapképletet villant fel e helyütt az evangélium, amelyben az egyik oldalon Heródes áll és vele együtt az egész Jeruzsálem, tehát Izrael népe, a másik oldalon a nem izraeli bölcsek és Jézus Krisztus. Elgondolkodtatóbb a második találkozás. A főpapok és írástudók tudják, hogy Mikeás próféta szerint Betlehemben születik meg a fejedelem. Az ő bibliájuk pontosan ott nyílik ki, ahol kell, de ők maguk nem mozdulnak ki Jeruzsálemből. Jó az, amit tesznek, de nem teszik meg azt, amit tenniük kellene. Ők hivatalosak, de nem jutnak el Jézushoz. Ugyancsak Máté evangéliumából tudjuk, hogy ez a főpapi és írástudói magatartás nyomon kísérhető egészen a keresztfáig. Ők továbbra is Jeruzsálemben maradnak, igen, Heródes mellett, mert ez a fajta papság és írástudóság a hatalom árnyékában tenyészik. De ha nem feszítjük is túl a szembenállást, akkor is magunknak szegezhetjük az evangéliumból hallottakat: sokszor sajnálatra méltó keresztények vagyunk, akiknek ismeretük van Krisztusról, akik mondják, de nem cselekszik azt, amit írástudói mivoltuknál fogva cselekedniük kellene. Hogyhogy nem a főpapok és írástudók voltak azok, akik elmentek Betlehembe? Persze ez csak közömbösség, de az írástudók nemtörődömsége az írástudók árulásához vezethet! Lényegesebb azonban az az áttételes találkozás, amely a bölcsek és az Írás között történik. Máté szerint az írástudók nem szolgai módon veszik át a mikeási idézetet, hanem krisztológiailag magyarázva. Mikeás szerint Betlehem kicsiny a Júda ezrei között, de Máté azt mondja: semmiképpen nem a legkisebb Júda fejedelmei között. Mert a nagyságot nem a számok adják, hanem Jézus Krisztus. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, amit Hochschield professzor úr mondott Trierben bencés apátok előtt: Nem a számok, és nem is a százalékok, hanem az Ige testesült meg Jézus Krisztusban. A bölcsek számára a csillag, a papok, a főváros semmit sem érnek, ha nem a prófétai szó, ha nem az Írás adná meg az útmutatást. Isten azért ad jeleket, hogy ezek a kereső embert a Szentíráshoz vezessék. A jel az írott ige felé irányít. Istennek tetszett, hogy a prófétai szó által mutassa meg, hogy ő hol található meg, hogy ő hol jelent meg testben. Péter második levelében olvassuk a sokat idézett verset: birtokában vagyunk a megbízható prófétai jövendöléseknek is. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító mécsre, amíg föl nem virrad a nappal, és a hajnalcsillag föl nem kél szívetekben. (2Pt 1,19) 67

68 Sulyok Elemér OSB A prófétai szó útmutatására hallgatva a bölcsek elindulnak, örömmel fedezik fel az újból megjelenő csillagot, s megérkeznek Betlehembe. Előbb említettük, hogy a jel elvezet az írott igéhez. Most tovább kell lépnünk: az írott ige elvezet Jézus Krisztushoz, az élő Igéhez. És létrejön a bölcsek életében a csoda: a Jézus Krisztussal örömmel telisdeteli találkozás. Majd ez a bizonyosság jut kifejezésre abban, hogy a bölcsek térdre borulnak a kisded előtt, és megajándékozzák őt, és abban, hogy nem mennek vissza Heródeshez. A Jézussal való találkozás után megváltozva, más úton (2,12) térünk vissza hétköznapjainkba. A gyermekben a megfeszített Szolgát (vö. Iz 53.f.) és a feltámadt Urat, az emberben az Istent szemléljük. Mint Isten gyermekei és Jézus Krisztus társörökösei megyünk a népek közé (vö. Mt 28,18 20), nemzedékünk szélső határa, életünk végső pereme felé, s mindeközben az Úr és az ő végső epifániája elé (Mt 25,6). Csillag és kereszt a betlehemi Születés templom tetején 68

69 IMÁDSÁGOK II. János Pál KARÁCSONYI IMÁDSÁG Krisztus született értünk, jöjjetek, imádjuk! Hozzád jövünk ezen az ünnepi napon, Betlehem édes Gyermeke, aki megszületvén elrejtetted istenségedet, hogy osztozz a mi törékeny emberi természetünkben. A hit világánál felismerünk téged, mint igaz Istent, aki megtestesült értünk. Te vagy az ember egyetlen Megváltója! Jászolod előtt, ahol erőtlenül fekszel, szűnjön meg a túláradó erőszak minden formája, amely oly sok elmondhatatlan szenvedés oka; aludjon ki a széthúzás számos tüze, amelyek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy nyílt összetűzésekké fajulnak el; erősödjék meg a békés megoldások keresésére irányuló akarat, amelyek tiszteletben tartják a népek s az emberek jogos törekvéseit. Betlehemi Gyermek, a béke prófétája, bátorítsd a párbeszéd és a kiengesztelődés kezdeményezéseit, támogasd a béketörekvéseket, amelyek félénkek, de mégis telve vannak reménységgel, s már a megvalósulás útjára léptek a világban élő oly sok fivérünk és nővérünk békésebb jelenéért és jövőjéért... 69

70 Imádságok Mindenhol szükség van a békére! Te, aki az igaz béke Fejedelme vagy, segíts, hogy megértsük: az egyetlen út az építéshez a rossztól való elborzadás és elfordulás és a békének mindenkori bátor követése. Jószándékú emberek a föld minden nemzetéből, jöjjetek bizalommal az Üdvözítő jászolához! Siessetek, hogy találkozhassatok azzal, aki azért jön, hogy megtanítsa nekünk az igazság, a béke és a szeretet útját! Jézus születésének helye 70

71 Imádságok OBLÁTÁK, OBLÁTUSOK KÖZBENJÁRÓ IMÁJA KÖZÖSSÉGÜNKÉRT Jóságos Istenünk, áldásodat kérem ma Szent Benedek minden oblátájára és oblátusára, valamint a velük kapcsolatban lévő emberekre. Segíts nekünk szereteted szellemében összetartani, noha egymástól távol élünk. Add nekünk a szív bőségét, hogy egymást elfogadjuk, valamint azokat is, akiknek az életét érintjük, akikkel találkozunk. Tégy minket képessé a meghallgatásra, hogy egymástól és azoktól is tanulni tudjunk, akik mindennap körülöttünk élnek. Engedd, hogy otthon példaképek legyünk a szolgálatban, és megbecsüljük az emberi munka méltóságát, és azok munkáját, akik érettünk fáradnak. Segíts minket a belátás világosságára, hogy hibáinkból is tanuljunk, és készek legyünk életünket napról napra megjobbítani. Segíts Urunk, hogy alázatosak legyünk egymás és mindenki iránt. Irgalomban gazdag Istenünk, tedd jelenlétünket az emberek között az igazságosság, az együttérzés és a remény tanúságtevőjévé. Ámen. 71

72 SZÉPIRODALOM SZENT ÁNYOS ÜNNEPÉNEK HIMNUSZA (Dallam: Tantum ergo, Hozsanna 317. ének) Az egyház most áldva zengi Ányosnak szent ünnepét, Őt dicséri himnuszával Egyetértő boldog nép. Az égből néz városára Jóságos főpásztora. Szentségének híre terjedt Főpapok közt kiváltképp: Mennyi oltárt emelt dicsőn, Mennyi bálványt összetört! Mily szelíden, Lélek által Nyerte meg népe szívét! Véres harctól félő város Oltalmául megtalált, Zengjen hát mint menedékét, Hunoktól kit megvédtél: Szörnyű vésztől, ellenségtől Te vagy erős pásztorunk! Ki ne tudná, miként tombolt, Orleans-nál vad vezér? De Szent Ányos reményt nyújtott, És Attila elvonult, Bár esküt tett: földdel teszi Egyenlővé városunk! Hiú remény megtört téged, Zsarnokot a jó pásztor, Imájára fölénk tárta Istenünk erős kezét, Megmutatta: ítélni fog Minden barbár nép fölött. 72

73 Szépirodalom Szentháromság neked áldás, Legyen örök dicsőség, Ujjong minden hazánk fia, Ki hálás a békéért. Állj mellettünk, ó Szent Ányos, Pártfogold hű városunk! (Fordította: Borián Elréd OSB. Az aláhúzások a hajlításokat jelölik.) Szent Ányos (Dombormű a tihanyi sekrestyében) 73

74 Szépirodalom Borián Elréd NOVEMBERI LÉPCSŐIMA Szent Márton hegyének harmadik dombján a Boldogasszony-kápolna lépcsője előtt lépcső lépcső meredek fehér kő harangoz sötét este a lombok árnyékában a kápolna barokk teste egykor itt temető állt most csak egy sírkő ím itt irtott bozótot és épített kis hajlékot Lancsics Bonifác ki írt hozzád szép himnuszt Boldogasszony anyánk lépcsők lépcsők segítsetek síkosak a levelek a fehér sötétben vezessél Szent Mihály és vak koldust ápoló Szent Erzsébet és Szent Katalin kit kerékbe törtek lépcső lépcső bennem emelkedő 74

75 Szépirodalom emlékemben él a hófehéren ragyogó ruhájú Mária-szobor ott Cell-Dömölkben hol nyugszik a bencés prior Bonifác és a szívrohamban elhunyt Gyula atya aki itt volt diák emlékszem ahogy a gyertyák égtek az ovis misén a Regina Munditemplomban sírtak kik rá vártak a kápolna mellett világít kereszted te előbb szerettél és meghaltál hálátlanért értem tetted ki ködbe vesztem hogy megújuljon ifjúságom megújuljon és akarjam hogy jó és rossz testvérem a halál mindennap szemem előtt álljon és ne féljek örvendezzem és ne féljek a magány peremén hadd kapaszkodjak belétek lépcsők fölfelé és lefelé 75

76 Szépirodalom Borián Elréd A PANNONHALMI ARBORÉTUMBAN Légvonalban olyan közel van minden. Kinyújtjuk kezünket, és miénk az elérhetetlen. Egy lepke után indulunk, a békák zajonganak, ez itt a cedrus atlantica, az a fa a gingko biloba, hallatszik a hárs szív alakú leveleinek susogása. A lépcsőkből ösvények vezetnek, az ágak hajladozó boltozata védőn borul fölénk. Amott, vándorokra vár Benedek és Mária grottája. Mit kívánhatnék? Éltet a látvány, a hang, az illat. Odafenn mókusok ugrálnak örömmel, fészket rabolhattak, most vigadnak. Egy harkály egyre hangosabban kopácsol, keresi a férgeket. Hangja mint a végítélet. Majd félórás csönd, virrasztó szemek fölöttem. Hol labirintus körök keringnek, középen mintha elhagyott Ariadné virrasztana. Panasza zörgő levél. Szerető szóra vágyik minden. Alvilági mítoszok élemednek. Törékeny képeken taposok, megérintett életek. Látod, ott fönn a pince, borrá válik a föld és a nap szerelme. Ez pedig a gyógynövények háza, teázás közben hallgatjuk, mire jó a zsálya, a kakukkfű vagy az illatozó levendula. Mentát, citromfüvet kérhetsz, vagy izsópot és gyermekláncfüvet. A teremtmények szelíd szépsége hív, feloldódik a rontás és a sértés, mint teában a cukor vagy a méz. 76

77 Szépirodalom A kapunál kőbe vésve a latin felirat: arbor fuit Benedictus. Fa voltál Benedek... Mögöttünk áhítattal lélegzik a kert, zöld karjaival lágyan búcsút int. Előttünk a fehér kőkereszt. A kockaköves úton körülnézünk sietve, hogy el ne üssenek a türelmetlen gépek. Egy messziről látszó, égbe nyúló fenyőfa árnyékot vet a várra, Szent Márton köpenye. Utaidat mutasd meg bennünk, éltető Lélek. 77

78 Szépirodalom Sík Sándor MISÉK Ó nyárelő sokünnepű hava, Papszentelések édes évszaka! Évforduló minden vasárnap. S az öreg pap, kit kézvezetni várnak Fölkent fiak, barátok, unokák: Vállán érzi az Apostol kezét. Ó páratlan primiciák! Ezüstmisék, aranymisék! Első mise! Te zsenge nász! Megérkezés s elindulás. Koszorú, min a tövisek is rózsák, Egy percben átélt örökkévalóság. Kelyhedre vár a bárány és a farkas, A még nem-született csodák. Hozd a kenyerét, prédikálj, ne hallgass! Ó egyetlen, örökös ifjúság. Ezüstmise, férfiak ünnepe! Eljárt az élet forró közepe, Sürög az ember, korhamvazta fővel, A munkából is ima lesz idővel. Haszontalan szolgák vagyunk: A szerelemből megmaradt a hűség; Ezüst hajakkal Téged szomjazunk, Ezüst igazság, ezüst egyszerűség. Aranyos alkony: aranyáldozat! Dús délutánra hűs napáldozat. Reszket a kéz, a fáradt szív is reszket, De tartja még és emeli a Kelyhet. Ami közel volt, milyen messze van! És ami messze volt, milyen közel! Ennyi telt tőlem, - te tudod, Uram, Öreg szolgádat most bocsássad el! 78

79 SZEMLE Klaibán Sándor Günter OSB obl. JÉZUS TERÉBEN Benoît Standaert: Jézus terében Bencés Kiadó, Pannonhalma, Egy fiatalember 1962 nyarán súlyosan megbetegszik, mozdulatlanságba kényszerül. Ez az állapot mérföldkő az életében, Jézus iránti szeretete megújul és fejlődik. Megdöbbentette környezetének együttérzése, ugyanakkor megindította, hogy az Egyetlennel, aki ártatlanul szenved, senki sem törődik: A Szeretetet nem szeretik! Élményéből új felismerés születik. Szeme előtt megjelenik a kereszten függő Jézus, de nem, mint kép, hanem mint tér, a mindent felülmúló Jóság erőtere. Ebbe az erőtérbe vezet be minket a neves bencés szerző. Nagyon izgalmas és elmélkedésre késztető szentíráselemzéssel jutunk egyre belsőbb körökbe. Célunk Jézus megismerése. Ehhez a felismerés öt útját mutatja be. Az ötféle tanú típusaiban saját életünk egy-egy mozzanatát fedezhetjük fel. Az első Péter apostol, akinek felismerése három szakaszból áll: a messiási hitvallásé; a megingásé, mert másként képzeli Jézus életútját, képtelen elfogadni a valóságot ez vezet tagadásához; az élő Krisztussal való találkozásé, amely kiengesztelődés önmagával és Istennel. A második János apostol útja. Ő nem rajong, hanem lát és azonnal megnyílik előtte a megvilágosodás. Krisztológiája: Jézus az igazi húsvéti Bárány, az Úr szenvedő Szolgája és a Jelenések könyve győzelmes Báránya. A harmadik Pálé, aki sohasem hallotta, és sohasem látta a Jézust. Története gyűlölettel kezdődik, de Damaszkusz felé az úton megtapasztalja Jézus szeretetét, és ez az isteni szeretet teljesen átformálja őt. A negyedik Mária útja, akiből az egyszerűség, és a teljes önátadás sugárzik. Az Evangéliumokban alig szólal meg, hallgat és vár, várja, hogy megtörténjen, amit a próféták megjövendöltek. Jézus keresztje alatt mindannyiunk, az egész emberiség édesanyja lesz. Az ötödik út azoké, akik feladták, akik eltávoztak. Ők szemléltetik, hogy Jézus követése szokványos jóérzésből, emberi nagylelkűségből, saját erőből nem lehetséges. Jézus életútjának négy fejlődési szakaszában, a négy visszavonulás mindig egy új fázis kezdetét jelenti: Jordán és a puszta: csak az válhat éretté és szabaddá, aki a test, a lélek, a szellem szintjén megvívta jó harcát, 79

80 Klaibán Sándor Günter OSB obl. a galileai válság: már nem csodáival kelt ámulatot, hanem példázataival és hasonlataival, a legszebbek közül való a nyolc boldogság, szembenézés a halállal, Getszemáni: azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért (Mk 10, 45), sírbolt - pokolra szállás: Szent János szerint Jézus nem elszenvedi a halált, hanem végső művét teljesíti be. Jézus alapvetően vallási világképe, látásmódja miatt került összeütközésbe a különböző vallási irányzatokkal, amelyek politikai kötődésűek is voltak. Ha vallási környezetét vizsgáljuk, akkor Jézus a farizeusokkal rokon, de sajátos galileai stílust képvisel, amely közel áll a korai haszidizmushoz. A modern, technikai civilizáció hatására sok nyugati keresztény tanácstalanul áll a feltámadás kérdésével szemben, noha még nem merült feledésbe, hogy a feltámadás a keresztény hit lényege. A feltámadás kérdését tanulmányozó fejezetekből sok izgalmas tényt ismerhetünk meg a feltámadás nyelvezetének eredetéről mely a Biblia előtti időkből, Perzsiából származik, és későbbi alakulásáról. Az Ószövetségi Szentírásban Dániel és a Makkabeusok könyvében találkozhatunk a feltámadás kérdésével. Az Újszövetségben Jézus a hét fiútestvér történetéhez adott tanításával világítja meg a feltámadás mibenlétét. A feltámadás kérdésének kimerítő tárgyalása után, a következő fejezetben a szerző a Jézus-ima gyakorlatába vezet minket, szentírási helyek elemzésével megvilágítva a néhány szavas, egyszerű imát. Ezt tovább gazdagítja Rubljov Szentháromság-ikonjának lenyűgöző elemzése. A könyv harmadik része a más vallásokkal való találkozások kihívásaival foglalkozik. A nem keresztény egyházakkal való párbeszédre a Nostra Aetate kezdetű pápai megnyilatkozás ad buzdítást. A meginduló folyamatnak jelentős állomása volt az assisi imatalálkozó 1986-ban. Három fejezet a judaizmus, az iszlám és a buddhizmus alapvető vallási gyakorlatát, hittartalmát, esetenként a kereszténységgel közös vonásokat vetíti elénk, megadva a lehetséges párbeszéd alapját. A kereszténységhez a judaizmust köti a legtöbb szál. Ám a közös gyökerekből indulva más, nagyon eltérő irányba fejlődtünk tovább. A két vallás között még napjainkban is ott tátong a Soá nehezen gyógyuló, fájdalmas sebe. Csodálatos, gazdag világba tekinthetünk. A Jézus zsidó identitásával foglalkozó fejezet különösen is érdekes. Mintha csak napjaink Magyarországának címezte volna a szerző. A kereszténység és az iszlám között 13 évszázad mély szakadéka húzódik. Azonban, ha közelebbről megismerjük a muszlimokat, nem kevés meglepetésben lesz részünk. Ismerik, és mélyből fakadó tiszteletet éreznek Jézus iránt, ismerik 80

81 Szemle és szeretik Máriát, imáikban segítségüket kérik. Látnunk kell: Jézus nem csak a miénk, keresztény vallásainkon kívül is él. A muszlimok szeretik Jézust, ugyanakkor megbántódva tapasztalják, hogy a keresztények mindig rossz színben tüntetik fel Mohamedet. Először a II. Vatikáni Zsinat tesz pozitív említést az iszlámról, és felszólít a kölcsönös megértésre irányuló törekvésre. Charles de Foucault testvér megdöbbenve tapasztalta, hogy erősebben vonzódik a tuareg törzsek pogány hitvilágához, mint az iszlámhoz, a másik ábrahámi valláshoz. Kölcsönös védekezés jellemzi a zsidóság, a kereszténység, és az iszlám hárompólusú kapcsolatát. Idővel mindegyik vallás immunissá vált a másik kettővel szemben. Önazonosságukat a másik ellenében fogalmazták meg, saját rendszerükbe befogadták a másik rendszer bizonyos elemeit, így immunizálódtak ellene. Ma a párbeszéd a célunk, ezt szorgalmazta VI. Pál pápa Ecclesiam suam enciklikája. Ezt szolgálja a belgiumi Genkben működő Ábrahám Háza, a zsidóság, a kereszténység, és az iszlám találkozásának és kölcsönös megismerkedésének a helye. Romano Guardini már 1937-ben sürgette a buddhista keresztény párbeszédet, amely ma már mindennaposnak mondható. A két vallás képviselői összehasonlítják egymás tanrendszerét, gyakorlatát, közösen elmélkednek. A párbeszéd nehézsége abban áll, hogy a két hagyomány két évezreden át nem érintkezett egymással. A valódi párbeszéd azért is ütközik nehézségekbe, mert a buddhisták nem érzik szükségesnek, hogy elfogadják a találkozás felkínált formáit. A bencés szerző hat szerzetestársával együtt öt hetet töltött néhány japán kolostorban és templomban. Tapasztalatairól, élményeiről és a találkozás mozzanatiról részletesen beszámol. Búcsúzóul egy mestertől a következő tanítást kapta a vallásos gyakorlatról: Jól teszi, amit tesz, hiszen így tanulta századok óta. Tegye továbbra is ugyanazt. A világosságra nem egyetlen út vezet. Jézus sugárzó tere a hitetlenek felé is megnyílik, és számíthatunk rá, hogy őket is magával ragadja. Ezáltal az ember értéktöbblethez jut, amely mindenkit túllendít önmagán. Ahol Jézus sugárzó tere működésbe lép, ott az embert arra ösztönzi, hogy emberibb legyen önmagánál, mert arra rendeltetett, hogy meghaladja önmagát a végtelen felé. 81

82 HÍREK Halottaink Augusztus elején elhunyt Reichardt Aba atya, aki levéltárosként sokat foglalkozott az oblátusság múltjával. Az örök hazába távozott Lukács Márta Martina obláta testvérünk. Az Úr békéje legyen részük. Oblátus programok március 26-án dékántalálkozót tartottunk a Szent Mór Perjelségben. A nyári lelkigyakorlatról, az oblátus utánpótlásról, a dékánián kívüliek helyzetéről, a ciszterci oblátusokkal való kapcsolatfelvételről beszélgettünk. Utána elmentünk a győri bazilikába, imádkoztunk a Könnyező Szűzanya oltára előtt, megtekintettük a Szent László-hermát és Apor Vilmos síremlékét. Április 9-én a dunántúli dékániák Tihanyba kirándultak. Köszönjük a vendéglátást. A nyári lelkigyakorlatot köszönjük Várnai Jakab OFM atyának. Július 11-én beöltözött Ollé Zsigmondné Nelli Cecilia, Suszterné Tóth Rita Kamilla, Gerencsér Ida Edith és Hegedüs Éva Gizella testvérünk. Stella testvérünk pedig oblációt tett. Frank Gerzson, aki Sopronban a Szent Benedek Idősek Otthonának a tagja, a Pannonhalmi dékánia jelöltje lett. Bécsben IV. Boldog Károly néven oblátus csoport alakult a főapát úr engedélyével. A lelkigyakorlaton jelölt lett Márkus István és Tiboldi Ákos. A csoport vezetője, preceptora Simon Ferenc Efrém OSB obl. atya lett, és Szent Márton Monostorának oblátusközösségéhez csatlakoznak. Hálásan köszönöm a lelkigyakorlat alatt, illetve augusztus 9-én az ezüstmisémről való megemlékezést, imádságokat. Október 1-jén Esztergomba kirándultunk, a bazilikában zsolozsmáztunk is, majd megnéztük a kincstárat és a Keresztény Múzeumot. Ebéd után Babits Mihály házát látogattuk meg az Előhegyen. Attyapusztán október ig rekollekciót tartottunk a preceptoroknak és az obláció előtt állóknak. Lengyel Pál Tamás testvérnek és Binzberger Ákos alperjel atyának köszönjük 82

83 Hírek az elmélkedéseket, Zénó testvérnek pedig a szervezés gondosságát. December 3-án a Szent Szabina-kápolnában megújítottuk oblációs ígéreteinket, és rekollekciót tartottunk, amelyre meghívtuk ciszterci oblátus testvéreinket. Az oblátusságról beszéltem másokkal együtt Győrszentivánban és Lázi községben az érdeklődőknek. Ez nem toborzás, hanem létünkről való ismeretközlés. Amit nem ismernek, az iránt nem is érdeklődhetnek az emberek. Javaslom a dékánoknak és preceptoroknak, hogy ahol a plébános úr engedi, ott keressenek a plébániákon lehetőséget, hogy felnőtteknek beszéljenek a bencés lelkiségről és oblátusokról. A dékániák gyűléséről Az örömeinkről, gondjainkról való beszélgetés, a zsolozsmázás és a lectio divináról való közös gondolkodás és kis agapé legyen találkozásaink hármas felosztása. Igyekezzünk mindenkit meghallgatni. Ne akarjuk a másikat kijavítani, tanítani. A Lélek hangja, a mélyből forrásozó lelkiség legyen hozzászólásaink alapja. Ha a kijelölt könyvet valamelyik dékánia hamarabb befejezné, akkor a Regula 7. fejezetéről beszélgessen. Az éves közös költség nem változott, 1500 Ft maradt. Javaslom, hogy az Obláció lapunk számait két-háromévenként köttessétek be, így jobban megmarad, könnyebben utána lehet nézni régebbi írásoknak. Honlapunkat időnként nézzük meg, főként a Hírek részét ( Elréd atya 83

84 Csontváry Kosztka Tivadar: Marokkói tanító (1908) Az első borítón: Vlagyimiri Istenanya (12. század) A hátsó borítón: A betlehemi Születés templom oltára (fényképezte Korzenszky Richárd OSB) - Szerkesztette: Borián Elréd OSB Cím: Obláció Bencés Lelkiségi Lap; 9090 Pannonhalma, Vár 1. Tel.:96/ ; e-ma il: el [email protected] oblátus honlapunk: A nyomdai munkálatokat a Palatia Nyomda és Kiadó Kft végezte. 84