B. Müller Tamás VÖRÖSTERROR AZ ORSZÁGHÁZBAN

Átírás

1 B. Müller Tamás VÖRÖSTERROR AZ ORSZÁGHÁZBAN 1919

2 A kiadvány az Országgyűlés Hivatala Nemzet Főtere Könyvek sorozatában jelent meg. Szakmai lektor: Bödők Gergely, Vörös Boldizsár Szerkesztette: Széll Szilvia A képeket válogatta: B. Müller Tamás, Csengel-Plank Ibolya Digitalizálás, képfeldolgozás: Bencze-Kovács György Könyvterv és tördelés: Környei Anikó Borítókép: Vöröskatonák politikai túszokat kísérnek az Országház téren Szerzők, Országgyűlés Hivatala, 2016 Felelős kiadó: Such György A kiadvány az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága szakmai programjai keretében készült. Igazgató: Bellavics István Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. ISBN ISSN Nyomta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyulán Felelős vezető: Fekete Viktor

3 Tartalom Előszó 9 A tanácsköztársaság politikai rendőrsége az Országházban 11 Oroszországi tapasztalatok 14 A tanácsköztársaság politikai rendőrségének létrehozása 19 A Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának önállósodása és Országházba költözése 29 A politikai nyomozó osztály szervezeti felépítése és feladatköre 37 Egy-egy pisztollyal felfegyverezve átmentünk a parlamentbe nyomozóknak Lenin-fiúk az Országházban 46 Politikai terror az Országházban 55 A tanácsköztársaság bukását követő büntető törvényszéki számonkérések 69 Az igazságszolgáltatási számonkérések dokumentumai 79 RENDŐRSÉGI JELENTÉSEK ÉS JEGYZŐKÖNYVEK 82 Jelentés Martinovics Andor alezredes kihallgatásáról, augusztus Jelentés Korvin Ottó kihallgatásáról, augusztus Jegyzőkönyv Jancsik Ferenc kihallgatásáról, augusztus Jelentés Schönfeld József kihallgatásáról, augusztus Jelentés Muhu János kihallgatásáról, augusztus Cserny József kihallgatási jegyzőkönyve, augusztus Jegyzőkönyv Kocsis Sándor kihallgatásáról, szeptember Jelentés Asherovits Leon kihallgatásáról, szeptember Jegyzőkönyv Vajda József kihallgatásáról, szeptember Jegyzőkönyv Schelnik Béla kihallgatásáról, szeptember Jegyzőkönyv Szidanits Károly kihallgatásáról, október Jelentés Vécsey László kihallgatásáról, június Jelentés Hegedűs Emília kihallgatásáról, szeptember ÜGYÉSZSÉGI ÉS BÜNTETŐ TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEK 115 Csuday Károly jelentése a Budapesti Államügyészség felhívására vonatkozóan, augusztus

4 6 Tartalom Jegyzőkönyv dr. Baksay Miklós ügyészségi tanúvallomásáról, szeptember Jegyzőkönyv Schönfeld József kihallgatásáról a Budapesti Törvényszék fogházában, szeptember Jegyzőkönyv Fickert Ferenc kihallgatásáról a Budapesti Törvényszék fogházában, szeptember Jegyzőkönyv Korvin Ottó büntető törvényszéki kihallgatásáról, szeptember Szinger Kornél piarista rendfőnök jelentése Mészáros László budapesti érseki általános helytartónak, november Aczél József kőbányai plébános levele elfogatásáról és fogságáról, november Windisch Károly tanúkihallgatási jegyzőkönyve a Budapesti Államügyészségen, november Windisch Károlyné tanúkihallgatási jegyzőkönyve a Budapesti Államügyészségen, november Cserny József tanúvallomási jegyzőkönyve, a Budapesti Államügyészségen, november Papp Sándor kiegészítése Cserny József ügyészségi kihallgatásához 151 Vádindítvány Sebők Béla és társai elleni bűnügyben, december Vajda József kihallgatási jegyzőkönyve, december Jegyzőkönyv Sid Aserovits Leon ügyészségi kihallgatásáról, január Kocsis Sándor ügyészségi kihallgatásáról, január Jegyzőkönyv Müller József ügyészségi tanúvallomásáról, január Weis István levele a Budapesti Államügyészséghez, január Jegyzőkönyv Weis István ügyészségi vallomásáról, február A Képviselőházi Őrség parancsnokának jelentése a Képviselőházi Őrség lefegyverzéséről, február Jegyzőkönyv Kibling Nándorné ügyészségi tanúvallomásáról, február Sid Aserovits Leon törvényszéki tárgyalási jegyzőkönyve, március Szörtsey József vallomása 168 A Budapesti Büntető Törvényszék ítélete Asherovits Leon büntetőperében, március Sebők Béla és társai törvényszéki tárgyalási jegyzőkönyve, április Sebők Béla vallomása 177 Kocsis Sándor vallomása 177 Wittenberg Jenő vallomása 178 Szidanits Károly vallomása 179 Fickert Ferenc vallomása 179

5 Tartalom 7 Kovacsics Dezső vallomása 180 Dr. Weis István vallomása 181 Dr. Pekár Gyula vallomása 181 Dr. Ács Jenő vallomása 182 Dr. Ulain Ferenc vallomása 182 A Budapesti Büntető Törvényszék ítélete Klein Andor és társai bűnperében, április Péteri József levele a Budapesti Államügyészségnek, október Kovacsics Dezső vallomása Grünblatt Boris perének főtárgyalásán, május A lazarista rendfőnök jelentése Mészáros László budapesti érseki általános helytartónak 189 VÁLOGATÁS A POLITIKAI NYOMOZÓ OSZTÁLY DOKUMENTUMAIBÓL 193 A Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának szervezete 193 Tervezet a külföldi levelezés megfigyelésére felállítandó levélvizsgáló bizottságról 195 A Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának tényvázlata a Dormándy-féle ellenforradalmi mozgalomról, április Korvin Ottó levele a Belügyi Népbiztossághoz, május Sallai Imre levele a Belügyi Népbiztosság vezetőihez, május A Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának jelentése egy dunaföldvári ellenforradalmi ügy nyomozásáról, június Korvin Ottó jelentése a június 24-i ellenforradalmi lázadás körülményeiről és az ellenforradalmárok szigorú megbüntetésének elmulasztásáról, július Gálócsi Sándor nyomozó küldetési jelentése Kalocsáról, május FORRÁSOK SZŐTS ANDRÁS HALÁLÁNAK LEHETSÉGES KÖRÜLMÉNYEIRŐL 210 Fotter János egykori vörösőr levele a Budapesti Államrendőrségnek, augusztus Beck József rendőrségi kihallgatásáról készült jelentés, augusztus Jegyzőkönyv Alföldi Béla képviselőházi orvos kihallgatásáról, november Jegyzőkönyv Subits János képviselőházi főkapus kihallgatásáról, november Jegyzőkönyvi kivonat Vallyon Benjámin képviselőházi altiszt kihallgatásából, november Jelentés Fickert Ferenc rendőrségi kihallgatásáról, január Mézner Ferenc tanúvallomási jegyzőkönyve a Budapesti Államrendőrségen, február

6 8 Tartalom Kovács Mihály tanúvallomási jegyzőkönyve a Budapesti Államrendőrségen, február Kranaur Ferenc tanúvallomási jegyzőkönyve a Budapesti Államrendőrségen, február Az országházi fogság emlékei 223 POLITIKAI FOGLYOK ÉS ELLENFORRADALMÁROK VISSZAEMLÉKEZÉSEI 226 Ambrózy Gyula csendőrezredes 226 Ádám Endre őrnagy 229 Balogh Gy. Ferenc cs. és kir. 6. vártüzérezredbeli tiszthelyettes 231 Herczog István főhadnagy 234 Foltin János bajóti róm. kat. plébános 235 Hollós Antal százados 237 Szörtsey József 238 Zsilinszky István százados 244 Dietz Károly 244 Erdélyi Gyula 250 Szász Zoltán 252 AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAGJAINAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI 258 Darányi Ignác 258 Hegedűs Lóránt 264 Landauer Béla 266 Pekár Gyula 266 Rákosi Jenő 272 Rubinek Gyula 274 Sándor Pál 275 Szász Károly 276 Függelék 285 ÉLETRAJZI GYŰJTEMÉNY 287 LEVÉLTÁRI FORRÁSOK JEGYZÉKE 313 IRODALOMJEGYZÉK 317 A KÉPEK FORRÁSA 323 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 324

7 Előszó A Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napjának története nem tartozik a rendszerváltást követő magyar történetírás legkutatottabb területei közé. Átfogó monografikus feldolgozása több mint négy évtizede született. E kötet témáját a tanácsköztársaság politikai rendőrségének történetét meghatározott ideológiai koncepció szerint ugyancsak a pártállami időszak hivatalos történetírása dolgozta fel utoljára, nagyrészt a tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára. Amint azonban az 1949 utáni hivatalos történetírásra a témával kapcsolatos túlzott idealizálás, úgy a két világháború között megjelent történeti vagy magukat annak beállító munkákra a tanácsköztársaság elnyomó rendszerének részét képező szervezet démonizálása volt jellemző. Kutatásaim kiemelt célja volt ezért, hogy a diktatúra politikai terrorjának országházi eseményei a lehetőségekhez mérten minél pontosabban és tényszerűbben kerülhessenek bemutatásra. A jelzett témakör hangsúlyozottan Országház-központú feldolgozása új, eddig még fel nem tárt információkkal egészíti ki a tanácsköztársaság történetét. Mindemellett a kutatás eredményei hozzájárulnak az Országház legendákkal övezett évi sorsának jobb megismeréséhez is. Az elmúlt években kétségkívül egyfajta élénkülés volt megfigyelhető az 1919 es proletárdiktatúra egyes részterületeinek újbóli feltárására és értelmezésére vonatkozóan. Könyvem a diktatúra történetének egy ugyancsak jól lehatárolható szegmensére: a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának közel három hónapos országházi működésére és az épületben raboskodó politikai foglyok, valamint a diktatúrát megdönteni szándékozó az önmagukat is vállaltan ellenforradalmároknak nevező letartóztatott személyek fogságára koncentrál. Az 1919-es vörösterror és az azt követő megtorlás különböző szintjei, illetve a diktatúra erőszakszervezeteinek részletes és átfogó bemutatása nem célja e munkának. A kötet két jól elkülönülő egységből áll. Az első fejezet részletesen foglalkozik a diktatúra állambiztonsági szervének kialakulásával, megvilágítja a szervezés alapelveit és a politikai nyomozók működésének főbb vonásait. A fejezetben kiemelt szerephez jut az Országházba került foglyok körének feltárása, valamint letartóztatásuk és fogságuk elemzése. Mindezek mellett a kötetben közölt 9

8 10 Előszó források értelmezését elősegítendő, a diktatúrát követő igazságszolgáltatási számonkérések lényegi vonásainak ismertetését is különösen fontosnak tartottam. A kötet második része egy több szövegtípusból álló forrásközlés. A válogatott források köre alapvetően a diktatúra politikai nyomozóival és különítményeseivel szemben 1919 őszén megindult számonkérések rendőrségi, ügyészségi és törvényszéki dokumentumait, a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának egyes irattípusait, valamint az egykori országházi áldozatok viszszaemlékezéseit tartalmazza. A források összegyűjtése kapcsán kiemelt figyelmet fordítottam arra, hogy a nyomozó szerv működése, illetve a letartóztatottak fogsága és a velük szemben elkövetett erőszak különböző típusai is jól elkülöníthetően be legyenek mutatva. A válogatás fontos szempontja volt továbbá, hogy a proletárdiktatúra országházi terrorja nagyrészt még nem publikált levéltári források, valamint az egykori, feledésre ítélt áldozatok visszaemlékezései alapján minél részletesebb megvilágításba kerüljön. A kötet a téma szempontjából releváns személyek rövid életrajzi gyűjteményével egészül ki. A kutatás során a fent jelzett szakirodalom hiánya és problematikussága miatt döntően a Budapest Főváros Levéltárában található büntetőperes iratokra, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található Belügyi Népbiztosság töredékesen fennmaradt iratanyagára, illetve a diktatúra egykori foglyainak visszaemlékezéseire támaszkodtam. B. Müller Tamás

9 A politikai nyomozó osztály szervezeti felépítése és feladatköre 39 A BELÜGYI NÉPBIZTOSSÁG POLITIKAI NYOMOZÓ OSZTÁLYA Korvin Ottó Guzi János osztályvezető Sallai Imre, Stein Ferenc osztályvezető-helyettesek A hadsereg-főparancsnoksághoz beosztva Schön Gábor 1. Burlovits Marián alosztály 2. Katona Oszkár alosztály A személyzeti ügyosztály vezetője Benyovszky Károly ALOSZTÁLYOK 3. Kubovszky János alosztály SZOLGÁLATVEZETŐK 4. Ujházy Soma alosztály Az osztályvezetőség mellé beosztott speciális nyomozók Barkóczy Anna, Gerő Mici, Verő Boriska, Flórkievits József, Buresch Jolán 5. Cserny József alosztály 1. Jánossy István 2. Kissel Károly 3. Antal István 4. Hazslinszky István 5. Falcsik Sándor CSOPORTVEZETŐK Sárközy Jenő (20 fő), Berger I. István (20 fő), Szombatfalvy H. Lajos (20 fő), Németh Béla (19 fő), Berger Ernő (19 fő) Benedek Sándor (21 fő), Szabó Ödön (20 fő), Vitroel Tódor (22 fő), Merky Zoltán (20 fő), Szanka Péter (19 fő) Barabás Viktor (19 fő), Petschacser István (18 fő), Ruth Pál (19 fő), Hajdó János (19 fő), Németh János (19 fő) Hochstädter Mihály (21 fő), Révész Sándor (19 fő), Klassohn Gyula (20 fő), Hirgel Sándor (19 fő), Paksy János (19 fő) Fickert Ferenc (10 fő), Szidanits Károly (10 fő), Radványi Kornél (9 fő), Kocsis Sándor (10 fő) Az osztály vezetősége Korvin, Sallai, Stein vagy Guzi csak a nagyobb ellenforradalmi megmozdulásokban nyomozott. Közülük Korvin feladata elsősorban a nyomozások irányának, illetve az üldözendő politikai cselekménytípusoknak a meghatározása volt. A nyomozások konkrét feladatait az alosztályok között osztották fel. Bár elviekben minden alosztálynak önálló és jól lehatárolt tevékenységi területe volt, a részlegek fennmaradt nyomozati eseménykimutatásaiból jól látszik, hogy ez az elv a valóságban nem érvényesült. A nyomozócsoportok ügytípusai ugyanis minden alosztály esetében rendkívül vegyes képet mutatnak. A kimutatások alapján jól körvonalazódik, hogy

10 40 A tanácsköztársaság politikai rendőrsége az Országházban Az Ujházy-alosztály eseménykimutatása az június 7-én folyamatban lévő, illetve a már lezárult nyomozásokról

11 A politikai nyomozó osztály szervezeti felépítése és feladatköre 41 a politikai rendőrségnek nemcsak a diktatúra megdöntésére irányuló szervezkedések leleplezése tartozott a hatáskörébe, hanem alapvetően minden olyan cselekményt nyomozandó ügynek tekintett, amely szembehelyezkedett a diktatúra érdekeivel, a tanácsköztársaság rendeleteivel vagy a Forradalmi Kormányzótanács által kinevezett helyi tisztviselők rendelkezéseivel. Az osztály pontos célrendszerét már a belügyi politikai osztály áprilisi szervezeti szabályzata is tartalmazta, miszerint az országos kémszervezet célja, hogy a Belügyi Népbiztosság az ország politikai helyzetéről időközönként pontos információt kapjon. A kémszervezet előírt időközökben jelentést tesz a körzetébe tartozó vidék hangulatáról, a direktóriumok működéséről, a rendeletek betartásáról és foganatosításáról, minden a Tanácsköztársaság ellen irányuló mozgalomról, és figyelemmel kíséri egyes személyek működését. Tapasztalatairól az időközi jelentéseken kívül telefonon és távírdán is tesz jelentést, miáltal teljes áttekintésen kívül preventív intézkedésekre is alkalom nyílik. A kémszervezet tagjai önmaguk intézkedéseket nem tesznek. Küldetésük alatt Sallai Imre parancsa a politikai nyomozó osztály kaposvári kirendeltségéhez, július 16.: inkognitó szerepük van, és intézkedések tétele a Belügyi Népbiztosság pol. osztályának Kaposvári csoportunkhoz! Érkezett jelentés szerint: Baross János Marczaliban ellenforradalmi agitációt rendeletére külön küldendő közegek útján folytat. Minthogy nevezett más oldalról nyert értesülés történik. Amennyiben elkerülhetetlen a közvetlen intézkedés, úgy a küldöttek azonnal megfigyelendő. Sallai, Katona. szerint is ellenforradalmi mozgalom részese, szorosan leváltatnak. 71 A nyomozók fennmaradt jelentéseiből megállapítható, hogy a szabályzat fenti sorait tökéletesen végrehajtották. A politikai nyomozó osztály mint kémszervezet 71 A Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának szervezete, MNL OL, BM, Elnöki iratok K 148, 603/2. 1. doboz, 1. ő. e., 13.

12 42 A tanácsköztársaság politikai rendőrsége az Országházban alapvetően igyekezett mindenhova beépülni, ahol vélelmezte, hogy a tanácsköztársaság ellen szervezkedő és izgató személyek megjelenhetnek. E körben kiemelten megfigyelték a kávéházakat, a tiszti kaszinókat, a szállodákat, fürdőket, nem utolsósorban pedig a templomokat is, de ügynökeik beépültek a kártya- és egyéb társadalmi klubokba, illetve részt vettek a települések gyűlésein és nagyobb szabású ünnepi rendezvényein is. A nyomozók létszámának bővülésével májusban már arra is lehetősége nyílt Korvinnak, hogy a vidék általános politikai hangulatának feltérképezésére embereket küldjön ki. A kiküldetések során a teljes inkognitóban dolgozó nyomozók egy részletesen kidolgozott, háromoldalas szempontlista alapján írták meg jelentéseiket. E jelentésekben részletesen feltárták többek között a település társadalmi szerkezetét, politikai beállítottságát, valamint vallási és nemzetiségi vonatkozásait. 72 Ellenségképükbe a proletárdiktatúra általános ellenségeinek tekintett társadalmi csoportok vagyis a polgárság, az egykori politikai, katonai, rendvédelmi elit, a keresztény egyházak és szerzetesrendek papjai, továbbá a keresztény-szocialista politikusok, illetve a vidéki közép és nagybirtokosok mellett mindenki bekerülhetett, aki a tanácsköztársaság vezetőivel vagy intézkedéseivel szembehelyezkedve valamilyen módon gyanússá vált számukra. A nyomozó osztály elsősorban Korvin és Sallai, valamint a kormányzótanács tagjai, a népbiztosságok és a Vörös Őrség alakulatai által tett bejelentések és instrukciók alapján indított nyomozást. Mindezek mellett a politikai nyomozók munkáját a lakossági bejelentések is segítették. A tanácsköztársaság titkosrendőrsége nagyban támaszkodott ugyanis mind a bérházak, mind pedig a gyárak bizalmi szervezetének feljelentéseire. Számos fennmaradt ügy aktája tanúskodik arról, hogy a bizalmiak szinte elárasztották a nyomozókat bejelentéseikkel. Bár feljelentéseik egy része alaptalan vádaskodásnak bizonyult, sok esetben nem volt több személyes bosszúnál, ezeknek köszönhetően mégis rendkívül sokan kerültek az országházi nyomozók kihallgató szobáiba, illetve a forradalmi törvényszékek elé. Az alosztályok eseménykimutatásai alapján jól kivehető, hogy minden bejelentést következetesen igyekeztek kivizsgálni. A lefolytatott ügyek száma nyilván ezek következtében is már június közepére meghaladta a háromezret Gálócsi Sándor nyomozó küldetési jelentése Kalocsáról, május 11. MNL OL BM, Elnöki iratok, K 148, 603/2. 5. doboz, 24. ő. e., Politikai megbízottak, nyomozók jelentései, A jelentés szövegét lásd a kötet 206. oldalán. 73 Az alosztályok jelentései és eseménykimutatásai, BFL XIV. 2. Budapesti Forradalmi Törvényszék iratai. 4. doboz, peres iratok, számú per.

13 Az országházi fogság emlékei

14 Vöröskatonák politikai túszokat kísérnek az Országház téren

15 A proletárdiktatúra alatt preventív céllal letartóztatott magas rangú politikai túszok, valamint a rendszerrel valamilyen formában szembeszegülő, korabeli szóhasználattal ellenforradalmároknak nevezett foglyok személyes történetének ismertetésére több válogatáskötet, illetve visszaemlékezés született a két világháború közötti időszakban. A tanácsköztársaság bukását követően számos egykori letartóztatott politikai túsz és fogoly részben önmaga benső indíttatására, részben felkérésre megírta emlékeit a proletárdiktatúra alatt játszott szerepére vagy éppen a diktatúra időszakában elszenvedett hányattatásaira vonatkozóan. E visszaemlékezések minden szubjektivitásuk ellenére az 1919-es vörösterror történeti vizsgálatának jelentős forrásait képezik. Az előző fejezetben közölt igazságszolgáltatási szervek szinte kizárólagosan bűncselekmény-központú vizsgálati aspektusaival szemben ugyanis a proletárdiktatúra eseményeit azon belül pedig a letartóztatottak Országházban való fogvatartási és kihallgatási viszonyait sokkal tágabb megvilágításba helyezik. Hasonlóan azonban a rendőrségi jelentésekben, illetve a törvényszéki vallomásokban olvasható állításokhoz, e memoárrészleteket a visszaemlékezők erős érzelmi kötődései miatt megfelelő kritikával kell kezelnünk. 225