1942. évi XIX. törvénycikk indokolása - a személyállapotra vonatkozó közlések és Netjogtár megkeresések tárgyában Budapesten, évi szeptember hó

Átírás

1 1. oldal évi XIX. törvénycikk indokolása a személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések tárgyában Budapesten, évi szeptember hó 1. napján kell magyar-német egyezmény becikkelyezésére 1 Részletes indokolás Az 1. -hoz Magyarország és a Német Birodalom között a személyállapotra vonatkozó közléseket és megkereséseket általános és részletes kétoldalú nemzetközi egyezmény mindezideig nem szabályozta, hanem egyes részletkérdések tárgyában a Német Birodalomhoz tartozó egyes országok kormányaival régebben létrejött adminisztratív megállapodások tartalmaztak rendelkezéseket. Ezekről szól a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek évi március hó 5-én 3,347. szám alatt kiadott rendelete (Rend. Tára 171. lap.). Magyarország és Ausztria között az anyakönyvi kivonatok kölcsönös kicserélését szintén a régebben létrejött azok az adminisztratív megállapodások szabályozták, amelyeket a m. kir. belügyminiszternek évi március hó 30-án 26,740. szám alatt kiadott körrendelete ismertetett. A volt Cseh-Szlovák Köztársasággal diplomáciai jegyzékváltás szabályozta az anyakönyvi kivonatok cseréjét. Az említett régebbi és tartalmilag sem egybehangzó, csak egyes kérdéseket szabályozó megállapodások óta a Német Birodalom olyan belső átalakuláson ment át és területében olyan jelentős változások történtek, hogy kívánatossá vált a személyállapotra vonatkozó közléseket és megkereséseket magyar-német viszonylatban egységes alapokra helyezni és alakszerű nemzetközi egyezménnyel egyöntetűen szabályozni. Ausztriának a Német Birodalomhoz történt csatolása, a volt Cseh-Szlovák Köztársaság felbomlása, a Szudéta-földnek a Német Birodalomba történt bekebelezése, végül a Cseh-Morva Védnökség létesítése óta az időközben hatályba lépett egyes fajvédelmi törvények végrehajtása folyamán a két állam polgárai egyre tömegesebben fordulnak a származásuk igazolása végett szükséges anyakönyvi kivonatok beszerzése céljából az egyes hatóságokhoz, az egyöntetű és gyors rendezésre tehát ma igen nagy szükség van. A magyar kormány felismervén az egyöntetű egyezményi rendezésnek sürgős és szükséges voltát, javaslatot tett a német birodalmi kormánynak olyan nemzetközi egyezmény megkötésére, amely a személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések kérdéseit teljes részletességgel szabályozza. A német kormány javaslatunkat el is fogadta és a két kormány írásbeli javaslatainak nyomán szóbeli tárgyalások indultak meg a két kormány képviselői között, amelyeket évi augusztus hóban sikeresen befejeztek és a tárgyalások eredményeképpen a két állam meghatalmazottai Budapesten, évi szeptember hó 1-én aláírták a jelen törvényjavaslatba foglalt és becikkelyezés végett a törvényhozás elé terjesztett nemzetközi egyezményt. 1 Kihirdetve: X. 30. A megerősítő okiratok Berlinben, IX. 14-én cseréltettek ki.

2 2. oldal A 2. -hoz Az egyezmény az egész Német Birodalom területére nézve egységesen rendezi a személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések kérdését, az egyezmény rendelkezései tehát kiterjednek a Német Birodalomhoz csatolt egykori Ausztriára, valamint a Német Birodalom védnöksége alatt álló cseh-morva területre is. Az egyezmény szövege a lehetőséghez képest figyelembe vette az új magyar anyakönyvi törvény és anyakönyvi utasítás tervezetének, valamint az évi november hó 3-án kelt és a személyállapotra vonatkozó német birodalmi törvény (Personenstandsgesetz) egyes rendelkezéseit is. A törvényjavaslat 1. -a kimondja az egyezmény törvénybecikkelyezését, 2. -a pedig közli az egyezmény eredeti magyar és német szövegét. Az egyezmény 1. Cikke a másik Szerződő Fél állampolgáraira vonatkozó születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatoknak minden külön megkeresés nélkül, vagyis hivatalból történő rendszeres megküldését írja elő, mégpedig olyan alakban, amilyen alakban az anyakönyvi bejegyzés történt. Az anyakönyvi kivonatokat tehát szószerint és betűszerint egyező hiteles kivonatban kell a másik szerződő fél illetékes hatóságának megküldeni. Ugyanez vonatkozik az utólagos bejegyzésekre vagy kiigazításokra, vagyis a kölcsönös közlési kötelezettség a későbbi anyakönyvi változásokra is kiterjed. az 1. Cikkhez Az 1. Cikk (2) bekezdése felsorolja azokat az adatokat, amelyeket tájékoztatásul fel kell tüntetni az anyakönyvi kivonatokon akkor is, ha ezeket az adatokat maguk az anyakönyvek nem tartalmazzák. Ennek a rendelkezésnek azért van nagy jelentősége, mert a bejegyzett egyén származásának igazolása végett olyan adatokra is szükség lehet, amelyeket az anyakönyvek esetleg nem tüntetnek fel, de amelyeket az anyakönyvi hatóságok nehézség nélkül meg tudnak szerezni. Nagyobb nehézségek esetében azonban mellőzhető a ki nem deríthető adatoknak feltüntetése és a hosszadalmas eljárások megelőzését célozza az, hogy az érdekeltek által szolgáltatott ilyen tájékoztató adatok valódiságát vizsgálni nem kell. Az 1. és 2. Cikk rendelkezései tehát igyekeznek eleget tenni az anyakönyvek teljessége tekintetében mindkét állam részéről támasztható követelményeknek. A 3. Cikkhez A 3. Cikk az anyakönyvi kivonatoknak esetenként, még pedig a szerződő felek hatóságai megkeresésére történő megküldését szabályozza. Hogy ezeket a megkereséseket minél gyorsabban lehessen továbbítani és elintézni, az 5. Cikk (2) bekezdése megszabja, hogy az ilyen megkereséseket a két szerződő állam illetékes hatóságai közvetlen iratváltás útján intézhetik el; hogy nyelvi nehézségek ne forduljanak elő, ez a bekezdés a megkeresőlevelek céljára kétnyelvű, vagyis magyar és német nyelvű nyomtatványok használatát írja elő, amely nyomtatványok mintáját a szerződő államok már meg is állapították és azoknak szövegét az egyezmény hatálybalépése után a végrehajtási rendeletben fogják közzétenni. A 4. Cikkhez

3 3. oldal A 4. Cikk értelmében hivatalos megkeresésre be kell vezetni az anyakönyvi alapbejegyzésekre vonatkozó utólagos bejegyzéseket, kiigazításokat vagy az új bejegyzéseket is, ha ennek a megkeresett hatóságra nézve irányadó jog szerint helye van. Az ilyen megkeresésekben azonban mindenkor fel kell tüntetni az érdekelt személyek állampolgárságát, aminek azért van jelentősége, mert a 7. Cikk megállapítja azt, hogy az egyik szerződő fél anyakönyvvezetői a másik fél állampolgárának családi nevét és utónevét hogyan tartoznak bevezetni az anyakönyvbe. Miután ezek a megkeresések érdemleges anyakönyvi intézkedéseket céloznak, az ilyen megkereséseket az 5. Cikk (3) bekezdése értelmében diplomáciai úton kell továbbítani. Az 5. Cikk egyébként még azt írja elő, hogy az 1. és 2. Cikkben említett anyakönyvi kivonatokat negyedévenként kell megküldeni Magyarországon a budapesti német követség konzuli osztályához, a Német Birodalomban pedig azokhoz a magyar konzuli hatóságokhoz, amelyeket a magyar kormány jelöl ki. Az említett cikkekben megszabott eljárásokat minden esetben illeték- és díjmentesen kell teljesíteni. A 6. Cikkhez A 6. Cikk kimondja, hogy magánszemélyek anyakönyvi kivonat kiállítása iránt a két szerződő államban közvetlenül fordulhatnak az anyakönyvvezetőkhöz. Nincsen szükség tehát arra, hogy saját hatóságaik közvetítését vegyék igénybe, még kevésbbé szükséges, hogy saját államuknak a másik államban székelő diplomáciai vagy konzuli tisztviselőjéhez forduljanak kérelmeik elintézésének kieszközlése végett. Amennyiben az érdekelt magánszemély vagyontalansági bizonyítványt mutat be, kérelmét illeték és díjmentesen kell elintézni, egyébként sem fizet azonban magasabb illetékeket és díjakat mint a belföldiek. Ennek a cikknek rendelkezései lényeges könnyítéseket foglalnak magukban mindazoknak a magánfeleknek számára, akik a másik szerződő államból óhajtanak beszerezni egyes anyakönyvi kivonatokat. Megjegyzendő, hogy ez az egyezmény nem tartalmaz rendelkezést az anyakönyvi kivonatok hitelesítéséről. Erre azért nincsen szükség, mert a Budapesten, évi május hó 27. napján kelt és az 1941:III. törvénycikkbe iktatott magyar-német hitelesítési egyezmény 2. Cikke már kimondja, hogy az anyakönyvi okiratokat, kivonatokat, az egyházi anyakönyvi kivonatokat, valamint az állami és egyházi anyakönyvekbe történt bejegyzések másolatait stb., ha azokat valamely állami hatóság, polgári tisztviselő, anyakönyvvezető vagy egyházi anyakönyvvezető állította ki, vagy hitelesítette és hivatali pecséttel vagy bélyegzővel vannak ellátva, további hitelesítéssel, illetve diplomáciai vagy konzuli felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges. A 7. Cikkhez A cikk azt az érdemleges rendelkezést tartalmazza, hogy az egyik szerződő fél anyakönyvvezetői a másik fél állampolgárainak családi nevét abban az alakban kötelesek bejegyezni, amely az ő hazája jogának megfelel. E cikk (2) bekezdése értelmében az utóneveket is ugyanígy kell bejegyezni a születési anyakönyvbe, ha a gyermek utónevének meghatározására jogosult személy arra vonatkozó nyilatkozatában ezt az alakot használta. A többi anyakönyvbe az utóneveket ugyanabban az alakban kell bejegyezni, mint amelyben azt a születési anyakönyvbe bejegyezték.

4 4. oldal Ez a rendelkezés a névhűség elvének következetes megvalósítását célozza. A 7. Cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezés első része azért szól csak az utóneveknek, vagyis a keresztneveknek a születési anyakönyvbe történő bejegyzéséről, mert a házassági esetek anyakönyvezésénél a házasfeleket nem illeti meg az a jog, hogy a házasságnak más néven leendő anyakönyvezését kérjék, mint ahogyan nevüket a születési anyakönyvbe bejegyezték; a névadás a magánjogilag arra jogosult szülők által csakis a születésnél történhetik meg és úgy a magyar mint a német jog szerint mindenki azt a nevet köteles viselni, amely a születési anyakönyvbe van bejegyezve. Még kevésbbé lehet megadni a halálesetek anyakönyvezésénél a haláleset bejelentésére kötelezetteknek vagyis néha egészen idegen személyeknek azt a jogot, hogy a halálesetet más néven jelentsék be az elhúnyt személy utónevét illetően, mint amilyen utónevet az illetőnek születési anyakönyve feltüntet. A házasságoknál és a haláleseteknél tehát az utóneveket ugyanabban az alakban kell bejegyezni, mint amilyen alakban azt a születési anyakönyvbe bejegyezték. Meg kell még említeni, hogy az egyezmény német szövegében előforduló Matriken kifejezés alatt a Cseh-Morva Védnökség területén nem csupán az állami anyakönyveket, hanem a felekezeti szervek által vezetett anyakönyveket is érteni kell. A 8. Cikkhez Az egyezmény 8. Cikke a zárórendelkezéseket tartalmazza, kimondván, hogy az egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének napját követő három hónap elteltével lép hatályba. Ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat 3. -a azt mondja ki, hogy a törvény kihirdetése napján, azonban az egyezmény életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe, amely rendelkezésre azért van szükség, hogy ha technikai okokból a becikkelyező törvényt később tennék közzé, mint az egyezmény hatálybalépett, úgy a törvény és az egyezmény hatálybalépése között az összhang meglegyen. A 4. a törvény végrehajtására ad felhatalmazást az érdekelt minisztereknek. Végrehajtási rendelet kiadására azért is szükség lesz, hogy az anyakönyvi utasításnak rendelkezéseit összhangba lehessen hozni a törvénybecikkelyezett egyezménynek egyes rendelkezéseivel.

5 5. oldal TARTALOMJEGYZÉK évi XIX. törvénycikk indokolása 1 a személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések tárgyában Budapesten, évi szeptember hó 1. napján kell magyar-német egyezmény becikkelyezésére 1 Részletes indokolás 1 Az 1. -hoz 1 A 2. -hoz 2