Ez egy védett könyv, kérünk ne oszd meg mással!

Átírás

1

2 Ez egy védett könyv, kérünk ne oszd meg mással!

3

4 A fordítás az alábbi mű alapján készült: Ed James: Senseless, 2020 Fordította LAIK ESZTER The right of Ed James to be identified as the Author of the Work has been asserted by him in accordance with the Copyright, Designs and Patents Act First published in 2020 by Headline Publishing Group Hungarian translation Laik Eszter, 2020 Hungarian edition Álomgyár Kiadó Minden jog fenntartva! Borítóterv: Faniszló Ádám További grafikai munka: Németh Renáta Szerkesztette: Kiss Brigitta Korrektor: Hoppe Adrienn Tördelés: NovaBook Álomgyár Kiadó, Budapest, 2020 Felelős kiadó: Nagypál Viktor Elérhetőségeink: instagram.com/alomgyarkiado ISBN: Katnek

5 Első nap Egy [Bob, 11:10] Bob Rutherford hátralépett, és még egyszer szemügyre vette a munkáját. Attól eltekintve, hogy a kőfalról hiányzott némi repkény, nem lehetett megmondani, melyik rész helyreállításával töltötte az elmúlt két órát. Az ügyesen egymásra fektetett vékony palakő lapok a falu felé vezető út vonalát követték. Egy autó morajlott fel mögötte, eszeveszett tempóban közeledve az egyetlen sávon. Bob arccal a furgonjához lapult. A sötét színű városi terepjáró elsüvített mellette, felkavart levelek és a dízelmotor füstje követte, aztán eltűnt a kanyarban a fák baldachinja alatt. Centiméterekre volt tőlem! Idióta! Beugrott a kocsiba, és elfordította a slusszkulcsot. A motor zihálva életre kelt, Bob gázt adott. A műszerfalon megszólalt a

6 telefonja. Ezek szerint már útban vagy hazafelé? recsegett Shirley hangja a kihangosítón keresztül. Bob lehalkította, miközben lassított a kanyarnál. El kellett intéznem az adóbevallásomat. Farkaséhes vagyok! Remek munkát végeztem, még ha magam dicsérem is magam. Előtte az úton semmi jele a terepjárós őrültnek. Újabb kanyar. A fák itt sötétebbek és dúsabbak voltak, kitakarták a reggeli napfényt. Mindkét oldalon folytatódott a kőfal, csak egy hézag volt jobboldalt, a Proudfoot-farmnál. Hirtelen meglátta a terepjárót: a jobb oldalon várakozott, de a következő pillanatban kilőtt, akkora sebességgel, hogy Bobnak esélye sem volt utolérni. Ekkor vett észre a földön egy alakot, szinte fehérlett a buja füvön. A fékre taposott, az autó csikorogva megállt. Bob előrehajolt, a biztonsági öv a bordájába mélyedt. Mi van, Bob? Mélyen, laposan feküdt a csalánban, szinte teljesen eltakarták az utat övező sűrű bokrok. Egy test. Egy emberi test. Bob? Shirley, azt hiszem, egy holttestet láttam az előbb. A telefonból kihallatszott a nő zihálása: Hívd a rendőrséget! Igen, persze eszmélt fel kábulatából Bob egy erőteljes bólintással, mintha Shirley látná. Majd visszahívlak.

7 Rábökött a piros gombra, aztán beütötte a 999-et, de nem vette le a szemét a mozdulatlan alakról. Idegesen dobolt a lábával, a telefon meg csöngött és csöngött Segélyhívó központ! Melyik szolgálatot? A rendőrséget kérem! Bob kinyitotta a kocsi ajtaját, és kiszállt a furgonból. Lágy szellő söpört végig az úton, a lonc émelyítő illatát hozta magával a suttogó leveleken keresztül. Megint a testre pillantott. Egyértelműen nő volt. Fiatal. És anyaszült meztelen Rendőrség! Tiszta férfihang, élénk, mint egy nyári nap. A vészhelyzet címe vagy körzete? Bob szorosabban megmarkolta a mobilját, de nem mozdult el a helyéről. Körülnézett az úton. Nem tudom megadni a postai irányítószámot vagy a koordinátákat, de pont Minster Lovell mellett vagyok. Ez egy kis hely Witney-ben, Oxfordshire-ben. A faluba vezető felső út. Egy pillanat. És az ön neve, uram? Bob Rutherford. Bob mind a két irányba figyelt, nem jön-e más jármű, aztán még egy lépést tett az úttesten. Halló, Bob, lehet, hogy az a Leafield út? Lehetséges. Figyeljen, épp a falat javítom egy idős házaspárnál. Maitlandéknál. Néhány száz méterre az útjelző táblától. Rendben, értem. A fickó mintha mosolyogna. És most mondja, Bob, mi történt! Egy női holttestet találtam. Bob megint odanézett. A lány siralmasan sovány volt. A férfi felnyögött. Ide hallgasson, ez a lány csupa csont és bőr. Talán drogos.

8 Lélegzik? Ide kell küldenie valakit, aki A nő az oldalára fordult. Jesszus! Bob hátraugrott, és a furgonjához préselődött. A nő szeme csukva volt, de mozgott a mellkasa, mintha felületesen lélegezne. Él! Köszönöm, Bob. Ez Ez jó. Bob zakatoló szívvel közelebb ment a nőhöz, és lehajolt. Jól van, kedvesem? A nő nem reagált. Tévedtem. A rendőrséget kértem a diszpécsertől. Ide mentőt kell küldeni, de azonnal. Már mindegyik úton van, Bob. A lány szeme kinyílt, feje Bob felé fordult, üres tekintete a távolba veszett. Talán drog, talán nem. Talán valami más. Minden rendben, oké? A férfi kinyújtotta szabad kezét, és a lányra mosolygott. Bob vagyok. Hogy hívják? A másik ujjai megrándultak, aztán belemarkolt a gyomokba, amelyeken feküdt, felborzolva a csalán- és vadsóskaleveleket. Mintha fel akart volna tápászkodni, de nem volt hozzá ereje. Bob még egyet lépett előre, és még szélesebben mosolygott. Hé, minden rendben lesz. Uram, azt tanácsolom, hogy A lány pislogni kezdett, erősen, szaporán. Aztán Bobra sandított, és mélyen, hangosan felnyögött. Mint az a vadmacska, amelyik befészkelte magát a házuk alá, és a kölykeit védelmezte, amikor az állatvédőktől érkezett nő megfogta, hogy

9 a menhelyre vigye őket. Bob még egyet lépett, és a nő felsikoltott. Kettő [Corcoran, 11:55] Aidan Corcoran nyomozó őrmester megváltoztatta testhelyzetét az anyósülésen. Igyekezett kényelmesebb pozíciót felvenni, miközben a vidéki úton vágtattak. Kinyújtotta a lábát maga elé. Fájt a jobb csípője. Nem elviselhetetlenül, de Valami kattant, a nyomozó halkan felsóhajtott. Szinte fellélegzett megkönnyebbülésében. Alana Thompson felügyelő úgy vezette a hivatali Volvót, mint egy őrült. Átdöngetett a hídon, alattuk fémesen reccsent valami. A krikettpálya és a parkolója elrohant mellettük, aztán kikerültek egy biciklistát, nekiütközve a füves szegélynek. Egy szomorúfűz ágai söpörtek végig a szélvédőn. Corcoran csúnyán nézett a nőre. Hölgyem, nem lehetne lassabban? Ne szólítson hölgyemnek, őrmester! Már nem a londoni rendőrségnél van. Thompson bekanyarodott, ezúttal a jónak látszó irányba, de sosem lehet tudni az ilyen isten háta mögötti helyen. Keresztülhajtottak egy képeslapra illő falun. Vidéki kocsma, kőházak összevissza, némelyik nádfedeles, aztán

10 Közép-Angliára jellemző módon egyre ritkábban követték egymást a házak. A falu mintha még nem akarná megadni magát, de aztán fokozatosan beleolvadt a tájba. Jobb felé parkoló terült el, amire nem volt kiírva, mihez tartozik, csak egy tábla figyelmeztetett, hogy egysávos az út, kitérő nélkül. Mindkét oldalon takaros, palakő fal szegélyezte az utat. Thompson csikorgó kerekekkel fékezett. Egyenruhás ifjú támasztotta a falat, kezében csipeszes írótábla, és egy fél rolni rendőrségi szalag repdesett a szélben, amivel elkerítették az utat. A fickó buzgón és lelkesen indult feléjük. Thompson leengedte az ablakot, és megmutatta a jelvényét. Feltétlenül szükség van erre, biztos úr? Az egyenruhás felegyenesedett, mintha a királynő előtt állna. Sajnálom, asszonyom, de arra gondoltam, hogy talán kijönnek a helyszínelők. Thompson elfordította a kulcsot, a motor zörögve leállt. Meghalt a nő? Nem, asszonyom, de Ne szólítson asszonyomnak! Alana a nevem. Thompson kiszállt, és becsapta a kocsiajtót. Corcoran lassan felengedte a biztonsági övét, kinyitotta az ajtót, lelépett az útra, és közben szemügyre vette a helyszínt. Feljebb az úton egy mentőkocsi állt, vészvillogója forgott a ragyogó napsütésben. Mellette két másik rendőr állt, és egy zöldbe öltözött mentőssel csevegtek. Távolabb egy egyenruhás nő zárta el az út másik végét. Thompson zsebre vágta a kezét.

11 Van valami ötletük, ki lehet? Nincs. Egy pasas talált rá meztelenül. Átkutattam a környéket, de se ruha, se telefon, se tárca, semmi. És miért hagyta abba a keresést? A kollégája azt mondta, jöjjek át ide. Egy civil ruhás rendőrnőre mutatott az úton távolabb. Corcoran nem ismerte, nem mintha ez sokat jelentett volna. A nő épp egy vörös arcú férfi vallomását vette fel egy furgon mellett állva. Kőművesmunkás-ruha, erős testalkat, mint oly sokaknak errefelé. Állattenyésztő gazdák. A piros orca ivásra utal, a pocakján meg látszik, hogy a sört szereti. Az egyenruhás az út felé intett. Az a fickó találta meg. Bob Rutherford. Kicsit beszélgettem vele. Dögunalom a pali. Corcoranre vigyorgott, aztán megvakarta a nyakát. Állítólag nem sokkal előtte látott egy városi terepjárót erre száguldani. Utánaeredt, de meglátta ott feküdni a lányt, és megállt. Volkswagen vagy Vauxhall lehetett. Fekete vagy sötétszürke. Corcoran hátranézett, és felmérte az éppen vallomást tevő Bobot. Útközben már meghallgatta a vészhívást, majd később elolvassa a vallomását is, aztán körülnéz. Ha a fickó tényleg egy nagy rakás unalom, csak megismételné a sztoriját, bár minden új verzió csak növelné a szerepét a rejtélyben. Cinkosan bólintott az egyenruhás felé. Akkor megfogadom a tanácsát. Szétnézett maga körül. Semmi jel, semmi lábnyom, de még egy emberi test lenyomata sem. Csak sűrű gyomnövények egy bokor alatt. Legyen szíves, ellenőrizze, nincs-e felvétel a terepjáróról, rendben?

12 Őrmester! Thompson megveregette az egyenruhás karját. Hívja fel a főnökséget, és mondja meg, hogy én kérem ide a helyszínelőket, rendben? Az idegesen bólintott, miközben rendőrségi rádiótelefonját ütögette. Hölgyem! Thompson átbújt a szalag alatt, és továbbment a kanyargós úton. Kerek vállát leengedve, fejét előrehajtva, mélyen ülő szemével fürkészte az utat. Corcoran utánament, de alig tudott lépést tartani vele. Alana, várjon meg! A nő megállt, és elgondolkodva megjegyezte. Hát, ez nagyon furán hangzik. Akkor maradjunk a hölgyemnél? Nem, nyilvánvalóan jobb viszonyt kell kialakítanom az alárendeltjeimmel, úgyhogy legyen Alana. Thompson lassított, ahogy közeledtek a járó motorú mentőautóhoz. Két egyenruhás odaengedte Thompsont a mentőtiszthez. Hol van a lány? A mentős abbahagyta a rámpa felszedését. Az egyenruháján Neil Hart felirat állt. Bal hüvelykujjával a mentő belseje felé intett. Ott bent. Rendben, menjen arrébb! tolta félre Thompson. A kocsiban Neil kollégája guggolt a hordágy mellett, kezében egy hatalmas, ezüstszínű fóliával. Gyerünk, ezt muszáj Nem! Női hang, halk, mégis kiáltás. Nem! De a mentős akarata érvényesült, és a takarót a nő köré

13 tekerte. Az hanyatt feküdt a hordágyon, felhúzott lábbal. A feje kibukkant az ezüstszínű takarón levő nyíláson, tágra nyílt a szeme, a szája tátva, mintha állandó fájdalma volna. Göndör haja vastagon be volt fonva, mint egy rosszul kivitelezett raszta. Sápadt arca szinte fehér, halványkék árnyalattal. A csontsovány testen nem volt semmi zsír vagy izom, a koponyáján és az álla körül sem. A mentős egy meleg pokrócot borított a nő vállára, nem tapasztalt ellenállást. Corcoran visszamosolygott Neilre, a mentősre. Esetleg beszélhetnénk vele? Tényleg be kell vinnünk a kórházba. A férfi erőteljesen csóválta a fejét. Ki van éheztetve, stabilizálnunk kell. A takarók felviszik a testhőmérsékletét, de itt nem túl sok mindent tehetünk érte. Betelefonáltam, előkészítenek számára egy kórtermet. A Radcliffe-ben? Igen. Neil az órájára nézett. Az oxfordi forgalom amúgy is rémálom, de ilyenkor a legrosszabb. Meglátom, mit tehetek, hogy megkönnyítsem az utazást. Thompson elővette a mobilját, és elindult. Még szerencse, hogy ilyen gyorsan ideértünk. Volt egy hamis riasztás Witney-ben. Most először vagyok hálás az ilyesmiért. Neil újra a fejét csóválta. Nem sokáig maradt volna életben, ha nem érünk ide. Corcoran még egy pillantást vetett a nőre, aki most fékezhetetlenül vacogott, ahogy a teste kezdett felmelegedni. Furcsa, hogy ez így működik.

14 Drogosok Oxfordshire-ben! kiáltotta távolabb az úton a kőműves széttárt karokkal. Hova jut ez a világ, kérdezem én! Corcoran erre is gondolt mint eshetőségre. Heroinhasználó, súlyosan eladósodva, talán prostituált. Elhozták vidékre, és itt elengedték; életben hagyták, hogy ezzel üzenjenek neki és a hozzá hasonló utcalányoknak. Nem ölték meg, hogy vissza tudja fizetni az adósságát. Vagy csak leragadt a gondolkodása Londonnál? Itt, a messzi Oxfordshire-ben biztosan megvannak a maguk problémái, de ez? Homlokát ráncolva fordult Neilhez. Van valami bizonyíték rá, hogy droghasználó? Úgy érti, heroin? A mentős abbahagyta, amit csinált, és mélyet sóhajtott. Nincsenek szúrásnyomok a karján. Visszanézett a kocsi belsejébe. A bokája viszont Injekciónyomok? Nem. Neil néhányszor csettintett a nyelvével. A helyzet az, hogy kidörzsölődött a bőre, mintha megkötözték volna. De nem a fiúja születésnapját ünnepelték, ha érti, mire gondolok kacsintott ravaszkásan. Corcoran mérlegelte a bizonyítékokat. Éhezés, pánik, de még annyi ereje sincs, hogy megharcoljon egy barátságos mentőssel, aki takarót tesz rá. Mire utalt mindez? Emberrablás? Hosszú fogva tartás? A drogos-prostituált-bosszú elméletet kevéssé tartotta valószínűnek. Úgyhogy nem sok minden maradt, amiből kiindulhatna. Keményen a mentős szemébe nézett.

15 Beszélnem kell vele. Be kell Valaki elbánt vele. Meg kell találnunk. Egyébként úgyis be kell fejeznie itt a pakolást, nem igaz? Fél percet kérek mindössze. Neil csettintett a nyelvével, aztán bólintott. Egyetlen másodperccel se többet. Hálás köszönet. Corcoran mosolyogva fellépett a mentőautóra, és a fájdalom belenyilallt a csípőjébe. A másik mentős folytatta az áldozat ellátását, egy újabb meleg takarót tekert a lábára és a derekára. A nő a hátán feküdt és mentőkocsi belsejét tanulmányozta, a tekintete mindenen megpihent kicsit. Kivéve Corcorant. Rémült volt, sovány, és szörnyen festett. Corcoran elmélete a fogva tartásról valószínűbbnek látszott. Rámosolygott a nőre, és várta a szemkontaktust. Az nem nézett rá, de odafigyelt. Rendben. Corcoran mosolygott. A nevem Aidan. Nyomozó vagyok. Szeretnék segíteni, hogy megtaláljuk azt, aki ezt tette magával. A nő kék szeme megtelt könnyel. Kezdjük azzal, hogy magát hogy hívják, rendben? A kontaktus megszűnt. A nő feje hátrahanyatlott, és úgy is maradt. Felfelé bámult. Nehezen lélegzett, orrcimpája kitágult. A másik mentős karon ragadta Corcorant. Be kell kötnöm az infúziót, úgyhogy lenne szíves? Corcoran odébb lépett, és hagyta dolgozni a mentőst. A nő zihálásából négy hang bontakozott ki, mintha valamilyen hangszeren játszana.

16 Egy. Kettő. Három. Négy. Sa. Rah. Lang. Ton. Sarah Langton. Corcoran lekuporodott mellé, és ránézett. Sarah Langton? A nő bólintott; finoman és alig láthatóan, de azért kivehetően. Köszönöm, Sarah. Most már jó kezekben van, rendben? Corcoran leugrott az aszfaltra, és a mentőkocsi hátsó ajtaja becsapódott. Thompson nyitotta ki újra, egy egyenruhás kíséretében. A mentős mérgesen kiszólt. Be kell Nézzenek utána, történt-e nemi erőszak, oké? A nő az ajtó felé tolta az egyenruhást. A nyomozás érdekében egy rendőrnek a mentőben kell lennie az áldozattal. Rendben? Rendben. A mentős felsegítette a kocsira az egyenruhást, aztán becsapta az ajtót a nyomozó orra előtt. Thompson grimaszolt egyet Corcorannek. Őszintén, Aidan, az ember azt hinné, a barikád ugyanazon oldalán vagyunk, aztán mégsem. A mentő szirénázva elindult. Az egyenruhások leszedték a szalagot az útról, hogy el tudjon haladni. Corcoran a zsebébe nyúlt a rádióért, és a füléhez tartotta. Központ, vétel, vége! Itt Aidan Corcoran őrmester. Kérek egy keresést egy Sarah Langton nevű személyre. Fehér nő, észak-európai típus, húszas évek közepe. Vége! A címe megvan?

17 Corcoran a fogát csikorgatta. Nincs. Egy pillanat. Ahogy Corcoran ott állt, finom illatokat hozott a szellő. Rendben, találtam egy eltűnt személyt. Sarah Kimberley Langton, huszonhat éves. Hat hete jelentették az eltűnését Cambridge-ből. Három [12:40] Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Thompson rendőrfelügyelő áthajtott a körforgalmon a mentőautó nyomában, szinte centikre tőle. Mi ez a fennakadás? Corcoran az út másik oldalán lévő kórházat nézte: a legkevésbé Oxfordba illő létesítményt. A nyolc- vagy kilencemeletes, hatvanas évekbeli csupa beton és üveg építményről visszaverődött a délutáni napsütés; egy világ választotta el az utca másik végén álló klasszikus egyetemi épületektől. Kérem, hogy ne vijjogjon rájuk! Annak vijjogok, akinek akarok. Thompson megállt egy másik körforgalomnál, ahol mintha soha nem akarnák átengedni őket a jobbról jövő kocsik. Felhúzott szemöldökkel

18 nézett Corcoranre. Jutott valamire a lánnyal kapcsolatban? Corcoran eltette a telefonját. Beszéltem a vizsgálóbiztossal. Egy nyomozó a cambridge-i központból. A kórházra mutatott. Azt mondta, itt találkozik velünk. És a lány? Corcoran megmutatta Thompsonnak az okostelefonját. A kijelzőn Sarah fotója jelent meg az eltűnt személyek adatbázisából. Vidám, kerek arc, kicsit lebarnulva. Maga szerint úgy néz ki, mint a nő a mentőkocsiban? Thompson elvette a telefont, és alaposan megnézte a képet. Akárki lehet. Visszaadta, aztán áthajtott a körforgalmon, egyenesen a kórház parkolójába, egy mozgássérülthelyre. Akár én is lehetnék, ha leadnék úgy tizenkét kilót. Leállította a motort. Ezért kértem meg cambridgeshire-i barátunkat, hozza ide a férjet, aki igazolja, hogy az ő Sarah Langtonját találtuk meg, és nem valaki mást. Corcoran megint a fényképre meredt, aztán visszalépett az eltűnt személyre vonatkozó bejelentéshez. Cambridge-ben jelentették az eltűnését, aztán hat héttel később onnan legalább kétórányi autóútra, Oxfordshire-ben megtalálják egy árokban. Elég messze, hogy csak úgy odavigyenek valakit. Thompson kinyitotta az ajtót. Van valami elképzelése? Sok is, és mindegyiktől hányingert kapok.

19 [12:57] Felügyelő! Egy doktornő csatlakozott hozzájuk a baleseti és sürgősségi osztály recepciójánál. Középmagas, őszülő haj, arca tele nevetőráncokkal. Szélesen elmosolyodott. Dr. Tamar Yadin. Válthatnánk pár szót? Thompson Corcoranre mutatott. Nem bánja, ha ez a csodálatos fiú is velünk tart? Csak tessék! Dr. Yadin elindult előre a sivár poklon keresztül, amelyet a baleseti és sürgősségi osztály váróhelyiségének neveztek. Hatos széksorok párosával, egymással szemben, szinte mindegyiket elfoglalták a sérültek vagy a betegek és haldoklók hozzátartozói. Yadin kinyitott egy ajtót, és tartotta, amíg beléptek. Thompson nem adta meg a lehetőséget Corcorannek, hogy előreengedje. Először Yadin lépett be, őt követte a férfi. Egy szekrényben találták magukat. A plafonig érő polcokon tisztítószerek és orvosi felszerelések. Egy vegyszerektől és valami még rémesebbtől bűzlő vödörbe nyeles felmosófát gyömöszöltek. Elnézést, de nagyon kevés ma a helyünk, úgyhogy rövid leszek. Dr. Yadin összefont karral az ajtónak támaszkodott. Sarah most folyadékpótlást kap. Ez a legfontosabb. A szervezete nincs vészesen kiszáradva, de D5W oldatot kell kapnia, hogy Micsodát? Yadin felsóhajtott. Sóoldatot, öt százalék dextrózzal. Megkezdjük a táplálását,

20 vitaminokkal egészítjük ki az oldatot, hogy helyreállítsuk az elektrolitszinteket, és káliumot is kap a szívproblémák megelőzése érdekében. A következő huszonnégy órában a legnagyobb kockázat a feltáplálási szindróma. A szervezet glikogént, fehérjét és zsírt állít elő a vér kárára, ezért állandóan monitoroznunk kell az állapotát, hogy elvégezhessük a pontos beállításokat. Összeszorította a fogát. Már most figyelmeztetem önöket, hogy nem fog gyorsan menni. Napokig, esetleg hetekig is eltart, mire nyilatkozni tudunk a kilátásokról. Thompson a szemét forgatta. Úgy érti, nem tudunk beszélni vele? Nyugodtan megpróbálhatják. Nem fogok itt állni, hogy megakadályozzam, ezt önök is tudják, de rendkívül legyengült állapotban van, és nyilván mindannyiunk közös célja, hogy vigyázzunk rá. Ez az állapot, amelyben van, éhezés következménye? Pontosan. Yadin ránézett a könyökhajlatában tartott tabletre. Sarah az összes tünetet produkálja: kiütések, hajhullás, fekélyek, fogínyvérzés, görcsök És gyenge, mint a harmat. Felnézett a táblagépből. Sokféle étkezési rendellenességgel találkoztam már felnőtt betegeknél, és Elhallgatott, a tekintete elsötétült. Thompson várt néhány másodpercet. Mi a lényeg, doki? Ahogy mondtam, napokig vagy hetekig tart, nem órákig. Sajnálom. Már ha egyáltalán túléli.

21 [14:38] Kopogás. Thompson kinyitotta az ajtót, és kinézett. Aztán szélesre tárta. Kerüljön beljebb a barlangunkba. Hatalmas termetű fickó bújt be az ajtón. Negyvenes évei elején járt, kopasz volt, olcsó öltöny lógott széles vállán. Kezet nyújtott Corcorannek. Will Butcher nyomozó, cambridgeshire-i rendőrség. Magával beszéltem telefonon? Ez gyorsan ment. Corcoran megrázta a kezét, és a főnöke felé intett. Ez itt Alana Thompson felügyelő. Alana nem vette ki a kezét a zsebéből. Elhozta a férjet? Igen. Butcher hátrafelé mutatott. Odakint várakozik. Mókás egy világ, nem igaz? Mitől lenne mókás? Thompson újra kinyitotta az ajtót, és elrobogott a nyomozó mellett. Mi a problémája? nézett utána összehúzott szemöldökkel Butcher. Az ember százzal jön azon az úton, a háta mögött egy civillel Mindenkivel ilyen. Ne vegye magára! Butcher keskenyre összehúzott szemmel nézett Corcoranre. Sarah szüleit még nem találtuk meg. Hagytunk hangüzenetet és sms-t küldtünk mind a kettőnek. Végigsimított sápadt ajkán a kezével. És biztos, hogy ez Sarah? Pont ezt akarjuk kideríteni.

22 [14:50] Christopher Langton egy másik ajtó előtt álldogált, és a kezét tördelve hallgatta dr. Yadint. Mintha fel sem fogná a szavak értelmét. Átlagos termetű, középbarna hajú férfi, vékony, mint aki sokat fut. Semmilyen különleges vonás az a fajta fickó, akit rémálom volna megtalálni, ha valaha eltűnne. Az aggódástól, ami már régen gyászba fordult, teljesen kimerültnek látszott. A szeme alatt mély árkok, a tekintete üres. De most felcsillant benne a remény. Bólintott, és követte az orvost egy kórterembe, amelyen egy fehér táblára Sarah Langton nevét írták fel. Butcher lehelete bepárásította az ablak üvegét, ahogy motyogott. A lány állapota Sarah az ágyon feküdt, és éppen aludt. Idősebbnek látszott, mint az út mellett, megkeményedtek a vonásai. A férje úgy állt fölötte, mint egy szobor. Aztán lekuporodott, hunyorgott, szemében könny csillogott. Mondott valamit, aztán Sarah felé nyújtotta a kezét. Dr. Yadin elkapta a csuklóját, és a fülébe súgott valamit. Langton eltakarta a szemét a kezével, és aprót bólintott. Visszajött a folyosóra, a szemét dörzsölte, erősen zihálva vette a levegőt. Ő az. Ő az én Sarah-m. Félig sóhaj-, félig nyögésszerű hangot hallatott. Még nem érte el a megkönnyebbülés fázisát. Addig még heteket kell aggódnia, de már távolodik a mélységes kétségbeeséstől. Nagyon lefogyott. Alig ismertem meg. Nem

23 tudom elhinni, hogy valaki ezt tette vele. Dr. Yadin elvezette. Thompson a két rendőr közé lépett. Fiúk, szeretném, ha kihallgatnák, amíg én tájékoztatom a főnökséget. Megrázta a fejét. Két közeg Ez annyira mókás lesz! Négy [15:12] Erre, uram. Corcoran kinyitotta az ajtót, és beengedte Langtont egy félreeső helyiségbe. A bézs különböző árnyalataival ízlésesen dekorált szobában három fotel állt egy négyszögletes dohányzóasztal körül. Az asztalon egy csomag papír zsebkendő és némi friss virág, fehér, rózsaszín és lila. Corcoran megfogta az ajtókeretet, megakadályozandó, hogy Butcher belépjen. Fel kellett néznie rá a fickó legalább tizenöthúsz centivel volt magasabb nála, de a súlyuk nagyjából egyforma lehetett. Én irányítok, rendben? Rendben, őrmester. Butcher belépett, és leült a férjjel szemben, hosszú lábaival elzárva köztük az utat. Corcorannek Langton háta mögött kellett kerülnie, hogy leülhessen a harmadik székre.

24 Köszönöm, hogy azonosította a feleségét, uram. Megértem, hogy milyen nehéz, de az a szándékunk, hogy megtaláljuk, aki ezt tette vele. Butcher felé intett. Nagyra értékelem, hogy végigcsinálta a kollégámmal, de Tisztázzunk valamit! Maguk most érdeklődnek, amikor már megtalálták? nevetett fel keserűen Langton. Akkor kellett volna, amikor még nem hűltek ki a nyomok. Sarah Megértem, hogy Ezzel ne is próbálkozzon! Langton ujjával az ajtó felé bökött. Látták, milyen állapotban van! Látták, mennyire össze van törve! Újabb mutogatás, de most mélyen lehajtott fejjel. Már régen meg kellett volna találniuk. Megértem a frusztrációját, uram. Corcoran előredőlt a széken. Bárcsak több forrás állna rendelkezésünkre az ilyen esetekhez, mint a feleségéé, de Butcher nyomozó Baromság. Langton képtelen volt ránézni Butcherre. Abszolút baromság. Sokkal többet tehetett volna hat héttel ezelőtt. Elharapta a szavakat, aztán szorosan behunyta a szemét. Sajnálom. A nyomozóra nézett. Össze vagyok zavarodva. Megértem, uram. De igaza van. Butcher rámosolygott. Mindig lehet még többet tenni, és sajnálom, hogy nem előbb találtuk meg Sarah-t. De most itt van, és tudjuk, hogy valami rettenetes dolog történt vele. Előbb, nos, lehetett volna Corcoran elkapta Butcher pillantását, és egy szemvillanással elhallgattatta. Langtonra nézett. Amíg nem tudunk beszélni Sarah-val, bűncselekményként kezelem az ügyet. Meg akarom találni, aki ezt tette vele, és

25 idővel, ha szerencsénk van, bíróság elé állítani. Langton csak ült, és szúrós szemmel figyelte Corcorant. Valaki egyszerűen kidobta? Hogy tudta? Elvett egy zsebkendőt, és megtörölte a szemét. Miben tudok segíteni? Rendkívül hasznos lenne, ha az elejétől fogva mindent elmesélne. Tudom, hogy ez Rendben. Langton szigorúan nézett Corcoranre. Biztosan számtalanszor elpróbálta ezt a beszédet, a barátai, a családja, a kollégái, sőt a rendőrök előtt. Aznap este, pénteken elmentem fallabdázni. Utána ittam pár sört a fiúkkal, aztán hazamentem, de Sarah nem volt otthon. Hideg volt a házban, pedig ő általában bekapcsolva hagyja a fűtést. Szereti a meleget. És szegény Milhouse sem kapott enni Ő a macskánk. Sarah imádja. A férfi behunyta a szemét. Hiányzott neki Sarah Nem kapott egyetlen üzenetet sem? Nem. Pedig elhiheti, hogy kerestem. Langton Butcher felé intett. Nem sok embernek mutatom meg a telefonomat, de ő mindent megnézhetett. Alaposan átvizsgáltam bólintott a nyomozó. Sarah telefonját sem sikerült bemérni. Az utolsó lokalizálható helyszín a házuk mellett volt. Corcoran Langtonra nézett. Cambridge-ben, igaz? Csendes falu a zöldövezetben. Langton felsóhajtott. Nem tudok nem arra gondolni, hogy ha a városban lakunk, sokkal nehezebben tudták volna elvinni. A városi lét nem igazán nyújt védelmet az emberrablók ellen, uram.

26 Langton bólintott, mintha magában lezárta volna ezt a kérdést. Mit tudnék még elmondani? Sarah szeret fotózni. Kapott egy új Sony kamerát karácsonyra, nem mintha Az orrcimpája megremegett. Mind a ketten futunk. Minden évben részt veszünk a londoni és a párizsi maratonon. Szó volt róla, hogy legközelebb megcsináljuk a bostonit és a New York-it. Corcoran Butcherre nézett. Volt sportkarkötője? Tavaly nyáron kapott egy okosórát, hogy futáskor mérni tudja az eredményeit, meg ilyenek. Minden reggel ráállt a fitneszmérlegekre. Az egyik megméri a testzsír mennyiségét, és Langtonnek remegett a szája. Eltökélt szándéka volt, hogy lenyomja tizenöt százalék alá. És most Elvett még egy zsebkendőt, felitatta a könnyeit és kifújta az orrát. Egy árnyék jelent meg az üvegajtó mögött, amely aztán kinyílt. Dr. Yadin állt ott mosolyogva. Mr. Langton, megérkeztek Sarah szülei. Megkérhetném, hogy legyen a segítségükre? Természetesen. Langton felállt, aztán megtorpant, és Corcoranre nézett. Szüksége van még valamire tőlem? Biztos vagyok benne, hogy felmerülnek még más dolgok is, uram, de most velük kellene foglalkoznia. Rendben. Langton lehajtott fejjel követte Yadint kifelé a szobából. Butcher felállt, és járkálni kezdett. Szegény fickó. Így is lehet mondani. Corcoran hátradőlt, és összefonta a

27 karját. Mi volt ez az ellenségeskedés? A pasi mindenkire haragszik, amiért ez történt. Ezt maga is látta, nem? Biztos, hogy csak erről van szó? Tudom, mire gondol. Nem valami idióta helyi zsaru vagyok, aki elfuserálja itt a dolgokat jegyezte meg Butcher beesett vállal. Nem úgy nézett ki, mint aki örül, hogy megtaláltak egy elveszett személyt, hanem inkább úgy, mint aki attól fél, hogy farba lesz rúgva, amiért nem ő találta meg. Mocorgott a széken, amelyen Langton ült az előbb. A gond az, hogy Sarah csak egy volt az eltűnt személyek közül. Biztos rengeteg ilyen van még a Temze völgyében, igaz? A diákokra óriási nyomás nehezedik az Oxfordi Egyetemen. Cambridge-ben ugyanez. Van, akit ez öngyilkosságba hajszol, sokan meg fogják magukat, és lelépnek. Aztán ott vannak a kisvárosok és falvak, ahol az emberek naponta szöknek el otthonról Volt gyanúsítottja? Fura, hogy ezt kérdezi. Butcher előrehajolt, és az ajtóra nézett. Arra gondoltam, lehetséges, hogy ő ölte meg. A legtöbb gyilkosság áldozata ismeri az elkövetőt. Nyilvánvaló stratégia a családtagokkal kezdeni. Miből gondolja ezt? Először arra gondoltam, hogy a nő megszökött otthonról. Valakivel. Butcher arca elsötétült. De nem találtunk nagyobb pénzkivételt, vagy más jelét annak, hogy eltervezte volna a szökést. És a férj folyton hívogatott. Soha semmi új, de mintha azt próbálná kiszagolni, hogy ő-e a gyanúsított. Van valami bizonyítéka az elmélet alátámasztására?

28 A helyzet az, hogy leellenőriztük a sztoriját. Tényleg a haverjaival volt fallabdázás után. Biztonsági kamerák felvételei a kocsmában, a buszon meg az utcán. Butcher a combjára tette a kezét. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt bűntársa. Megint nyílt az ajtó. Thompson rontott be, és lerogyott Corcoran mellé, a cipőjével meglökve a férfi sípcsontját. Mozduljon arrébb! Kivett a zsebéből egy mentolos cukorkát és rágcsálni kezdte, de a többieket nem kínálta meg. Beszéltem a főnökömmel és a cambridgeshire-i rendőrkollégákkal. Ez egy jelentős ügy, és én vagyok a helyettes nyomozásvezető. Büntetésből. Ez azt jelenti, hogy az én karrierem forog kockán. Vagyis több embert fogunk bevonni, hogy segítsenek nekünk. Jeges pillantást vetett Butcherre. Köszönöm eddigi erőfeszítéseit, nyomozó. Maga lesz mellettem a másodhegedűs, ráér később is megköszönni. A központ a Temze-völgyi Parancsnokság lesz, rendben? Bekapott egy újabb mentolos cukorkát, amit ezúttal szopogatni kezdett. Először is kizárjuk a sajtót. Később is a lehető legkevesebb részletet hozzuk nyilvánosságra. Nem hiányzik, hogy ráijesszünk az emberekre. Thompson felhúzta a szemöldökét. Hacsak nem akarja, hogy meg legyenek ijedve. Butcher továbbra is közömbösen nézett. Nem tudom, hova akar kilyukadni. Nagyon úgy néz ki, hogy valaki elrabolt egy nőt, nyomozó, és valahol hat hétig fogva tartották. Thompson az asztalra dobta Sarah Langton fényképét. Távolabbról készült a felvétel: Sarah edzőszerelésben, futás előtt melegít. Sportos testalkata nem is hasonlít az út mentén talált csontvázhoz. Arra vagyok

29 kíváncsi, megrémül-e majd valaki, ha megtudja, hogy a nyomában vagyunk? Vajon megismétli, amit elkövetett? Butcher dühösen tiltakozott. Mármint mi Alana! Corcoran ránézett Butcherre, hogy elhallgattassa. Nézze, még nem tudjuk, hogy elrabolták-e. Lehet, hogy idegösszeroppanása volt, és maga döntött úgy, hogy éhezteti magát. Kézbe vette a fotót. Butcher nyomozó eddig lyukra futott, de most, hogy a lány megvan és él, nekiláthatunk a részletes vizsgálatnak, a megfelelő helyeken kutatva. Már felmerült annak lehetősége, hogy a férje volt. Ezt szeretném továbbvinni. Rendben. Thompson ráharapott egy újabb mentolos cukorkára. A szokásos eljárás. Férj, család, szomszédok, munkatársak, volt pasik, volt barátnők, bűnözői kapcsolatok, bankszámlák. Aztán bármi, ami drogokra, mentális betegségekre, orvosi problémákra utal. Pillanatnyilag minden erőnket erre összpontosítjuk. Corcoran Butcherre nézett. Még valami, amire fókuszálnunk kell? A nyomozó megköszörülte a torkát. A másik lehetőség a nő munkája. Kutatóasszisztensként dolgozott egy gyógyszerészeti laboratóriumban, statisztikai elemzéseket végzett. Sokan vannak ilyenek Cambridge körül, de felfigyeltek rájuk valami flúgos állatvédők. Sok fenyegetést kaptak az évek során. De? Maga Sarah nem végzett kísérleteket. És közvetlenül nem kapott egyetlen fenyegetést sem.

30 Corcoran elgondolkodott. Szerintem ettől még lehetséges, Alana. Áldásom rá állt fel Thompson egy újabb mentolos cukorkát ropogtatva. Rendben, akkor amíg berendezem a műveleti központot meg minden ilyen finomságot, maguk ketten visszatérnek az alapokhoz. Csak hogy tisztázzuk, Butcher, nem magát kritizálom. Rákacsintott Corcoranre. Menjen fel Cambridge-be, és biztosítson minden létező nyomot! Derítse ki, emberrablásról van-e szó, és ha igen, találja meg, ki tette ezt azzal a szegény nővel! Rendben? Öt [17:42] Corcoran megállt a kocsival a kapunál, és várt. A cambridgeshire-i rendőr-főkapitányság ott terpeszkedett körülötte; pöffeszkedő betonépítmények vették körbe a parkolót, amelyet egy terebélyes tölgyfa uralt. Corcoran letekerte az ablakot. Oldalt egy bódé állt, opera hangjai szűrődtek ki belőle. Nyílt az ajtó, és egy biztonsági őr bicegett a kocsihoz; úgy tűnt, minden lépés nagyon nehezére esik. Corcoran felmutatta a jelvényét. Butcher nyomozóhoz jöttem.

31 A kis Willhez? Az őr rosszallóan nézett, arca megfeszült, aztán egy szürke Mondeo felé mutatott, amely két járőrkocsi között parkolt. Sok szerencsét a kereséshez. Az a Butcher minimum fura egy fickó. Megnyomott egy gombot a távirányítóján, a sorompó felemelkedett, és Corcoran szinte ugyanabban a pillanatban felhúzta az ablakot, majd továbbgurult. Egy kocsi gördült ki a hatalmas fa alatti parkolóhelyről, amit Corcoran gyorsan elfoglalt. Fájó csípője miatt lassan kászálódott ki az autóból. A tompa lüktetés akkor kezdődött, amikor Oxford pokoli bekötőútján kanyargott, és most éveket adott volna az életéből egy alapos gyógymasszázsért. Becsapta az ajtót, és örült, hogy nem észlelt újabb nyilallást. Hát itt van! Corcoran hirtelen megfordult, és szúró fájdalom hasított az oldalába. Butcher a dohányzók számára fenntartott fedett hely alatt cigarettázott, jócskán összehúzva magát, hogy hatalmas termetével elférjen alatta. Corcoran felé nyújtotta a dobozt, de ő megrázta a fejét. Le akar szokni? Corcoran kívül maradt, de neki is jutott a feléje szálló kék füstből. Hatszor próbáltam rászokni, de egyszerűen nem ment. Butcher harsogva felnevetett, aztán mélyet szippantott. Manapság csak a rák vagy az e-cigaretta. Vagy mind a kettő. Az orrán engedte ki a füstöt, lassan, csukott szemmel, mintha ez volna az egyetlen élvezet az életében. Csak meglegyen a

32 napi betevő finom cigarettám a hét minden napján. Corcoran próbált úgy állni, hogy ne felé fújja a szél a füstöt. Szóval, mit javasol, hol kezdjük? A nyomozó a földet bámulta, továbbra is kerülve a szemkontaktust. Maga a főnök. Kezdhetjük az aktával. Aztán jöhetnek a tanúvallomások, térfigyelő kamerák és minden más, ami előadódik. Butcher elnyomta a csikket a szemetesen, és beleejtette. Még jó, hogy nem is kíván sokat! [17:47] Corcoran követte a folyosón. Valami problémája van velem? Butcher végre ránézett, miközben áthúzta a leolvasón a biztonsági kártyáját. Nem magával. Thompson? Kettőből el is találta. A nyomozó elindult a hosszú folyosón, nem várta be Corcorant. Gumitalpú cipője csikorgott a linóleumon. Mi a franc baja van? Rendőrfelügyelő. Corcorannek sikerült utolérnie a másikat, de alig kapott levegőt. Biztos itt, maguknál is vannak ilyenek, igaz? Haver, ne okoskodjon itt nekem! Azt kérdeztem: van

33 egyáltalán bármennyi tapasztalata?. Nemrég vagyok a csapatában, úgyhogy nem tudom. De tudja, hogy van ez a zsaruknál. Hatalmas nyomás nehezedik rájuk. Elég baj az manapság, ha őrmester az ember. Butcher a fejét rázta. Corcoran tudta, hogy érvelése nem volt igazán meggyőző a másik számára. Hallgasson ide! Thompson nem azért volt kiállhatatlan magával, mert bármit elszúrt volna. Ő csak Elszúrtam? Butcher kinyitott egy ajtót, és tartotta Corcoran előtt. Maga tényleg azt hiszi, hogy Nem, de azt tudom, hogy maga szerint mit hisz Corcoran észbe kapott, és felsóhajtott. Fáradt, érti? Megtaláltuk Sarah Langtont, és lehetséges, hogy valaki elrabolta és megkínozta. Ez kiterjedt nyomozást igényel. Thompson vezeti az ügyet, rá hárul az összes napi tennivaló. Minden stressz, minden hercehurca, minden nyomás. Olyan emberekkel kell dolgoznia, mint én. Ezért kapott egy mosolyt. Pillanatnyilag nem az a dolgunk, hogy hülyeségeken vitatkozzunk. Azt kell megállapítanunk, csinált-e valaki valamit Sarah-val, és meg kell találni az illetőt. És ha mégis van valami, amit elszúrt, itt az idő, hogy elmondja nekem. Butcher pár másodpercig Corcoranre bámult, csücsörítve, mintha mondani készülne valamit, de aztán csak elindult felfelé a lépcsőn, öklét a nadrágja zsebébe dugva. Zsaruk, meg az ő kényes egójuk

34 [17:52] Corcoran besétált az osztatlan légterű irodahelyiségbe, és megállt, hogy szemügyre vegye az eléje táruló szokásos képet: lézengő zsaruk igyekeznek nagyon elfoglaltnak látszani. Két idősebb tiszt társalgott halkan a vizes ballonnál. Két másik rendőrnő felpillantott a komputeréből, és Corcoran után bámult. Butcher a konyhai részen matatott az ablak közelében, beborítva a közepes pörkölésű kolumbiai kávé karamellillatával, amit a bugyborékoló, sziszegő kávéfőző árasztott magából. A kilátást nagyrészt eltakarta a terebélyes tölgyfa, de a járőrkocsik libafoszöldje a levélzeten keresztül is látszott. Butcher nyújtózkodott, az inge kicsúszott a nadrágjából. Biztos nagyon kifáradt a vezetéstől. Én igen. Felemelte a sötét folyadékkal teli bögréjét, és ásított egyet. Főztem egy méregerős kávét. Én inkább megnézném az aktát. Ott van. Butcher egy íróasztal felé intett a sarokban. A monitor mellett egy bonszai almafa álldogált. Biztos, hogy nem kér De mégis. Bár csak tejjel, köszönöm! Corcoran odasétált, és kihúzott magának egy gazdátlan széket. Az eset aktája az íróasztalon feküdt, bosszantóan vékony volt. Kinyitotta, és gyorsan átnézte. A szokásos minden a megfelelő helyen, csak alig valami. A legújabb megszorítások egy dolog, de ezen itt az alaposság hiánya érezhető.

35 Amikor másodszor vizsgálta át az aktát, érezte, hogy legalább öt rendőr mereszti rá kíváncsi szemét. Kiélesedett hatodik érzékével hajszálpontosan tudta, kik legeltetik a szemüket a helyiségben az új fickón. Semmi újat nem talált ezúttal sem, de volt ott két név, akikkel újra beszélni kellene most, hogy az eltűnt személyből megtalált személy lett. Különben az égvilágon semmi. Butcher még mindig a kávégépnél álldogált, egy dobozos tejet szaglászott. Egy öltönyös férfi magyarázott neki valamit: kétségtelenül a felügyelője untatta valamivel falból. Butcher egy utolsó bólintással felkapta mindkét bögrét és visszasétált, a főnöke pedig összehúzott szemmel méregette Corcorant. Tessék! A nyomozó nagy koppanással az asztalra tette az egyik bögrét, a másikból meg szürcsölni kezdett. Szóval adtam elég muníciót magának, hogy legyen mivel kicsinálni engem? Corcoran a szájához emelte a kávét, és megszagolta. Egy rendőrőrshöz képest meglepően jó. Aztán egy korty, harmonikus aromák orgiája és a karamell édes illata ízzé változott. Ez a kávé finom! Én vagyok a kávégépfelelős. Butcher még egyet kortyolt, majd az íróasztal szélére ült, pedig szabad volt a széke. Figyelni kell ezeket a gazfickókat, mert képesek instant kávét tölteni a kancsóba! Corcoran felnevetett, elég hangosan ahhoz, hogy megint mindenki rá figyeljen. Amikor az oroszlánbarlangban vagy, tégy úgy, mintha az lenne a saját otthonod. Ez jó! Ha ez a rendőrségi móka befuccsol, ígéretes karriert

36 csinálhat mint barista. Odébb lökte az aktát az íróasztalon. Rendben. Kezdjük azzal, akivel januárban nem tudott beszélni. Butcher letette a bögréjét, és a kezébe vette az aktát. Olyan alapos voltam, amennyire csak az idő engedte. Beszéltem az összes szomszédjával és a főnökével. Jó kifogás. A nyomozó vállat von. A felügyelőm hátrébb sorolta az ügyet. Corcoran a szeme sarkából észrevette a közeledő civil ruhást. Látott valaki valamit? Senki semmit. Térfigyelő kamerák? Mielőtt Butcher még egy szót kinyöghetett volna, a civil ruhás mosolyogva nyújtotta a kezét Corcorannek. Negyvenes évei közepén járó férfi volt, de a szeme alatti táskák és a petyhüdt bőr a nyakán idősebbnek mutatta. Ritkuló haja túl sötét volt az arcszínéhez. Thomas Hinshelwood rendőrfelügyelő. Maga Corcoran, ugye? Pontosan. Corcoran erőteljesen megszorította a kezét. Csak egy felhúzott szemöldök volt a válasz. Gondolom, már tájékoztatták, uram. Szólítson Tomnak. Hinshelwood összefont karral állt. És igen, Will felhívott útközben, ahogy idefelé tartott. Rendesen viselkedik? Arany pofa. Hinshelwood harsányan felnevetett. Láthatóan élvezte, hogy Butcher elpirul.

37 Beszélhetnénk pár szót? Persze. Corcoran követte egy üvegfalú irodába, amelyet háromfelől iratszekrények borítottak, a külső ablakot elfedte egy papírokkal megrakott íróasztal. Nyitva hagyta az ajtót. Hinshelwood nem ült le, inkább fel-alá járkált a szűk helyen. Nézze, őrmester, őszinte leszek. Aggaszt engem a maga jelenléte. Felsóhajtott. Tapasztalatom szerint, amikor a magához hasonló emberek olyan szálakat ásnak elő, amelyeket mi esetleg nem göngyölítettünk fel, nos, biztosan megérti, hogy néz ki ez Hogy néz ki? Újabb sóhaj. Miután Will megkapta az ügyet, szinte a következő nap nálunk landolt egy nagyszabású gyilkossági nyomozás is. Egy fiatalt párt találtak a városon kívül a Cam folyóban. Megfojtva, meztelenül. Tele voltak vele a híradások. Nem volt más választásom, mint átállítani rá Willt. Semmit sem tehettem. Megértem, uram. Nem azért vagyok itt, hogy a maga hozzá nem értését vizsgáljam. Corcoran mosoly helyett haragos tekintetet kapott válaszul. De tény az, hogy Sarah Langton Oxfordshire-ben egy közúton került elő. Ki volt éheztetve. Ki fogjuk deríteni, miért, és elkapjuk a tettest. Feltéve, ha van tettes. Pontosan. Hinshelwood megigazította a lámpafényben csillogó mandzsettagombjait. A helyzet az, hogy a nyomasztó megszorítások következtében személyesen néztem át az esetet, és sima

38 szökésnek nyilvánítottam. Valami másnak látszik? Egyelőre nehéz megmondani. Nos, ha más, akkor lesznek álmatlan éjszakáim, higgye el. A felügyelő szabaddá tette a székéhez vezető utat, leült, kezét összefogta a térdén. A műveleti megszorítások miatt képtelenek voltunk haladni az üggyel, úgyhogy ne legyen túl szigorú hozzánk, rendben? Elfogták a gyilkost? A cambridge-i fojtogatásnál. Hinshelwood felvett egy aktát, és elgondolkodva nézte. Gyilkosokat. Akkor ez pozitív fejlemény. Mm. A felügyelő letette az aktát, és átható tekintettel nézte Corcorant. Bármit gondoljon is ebben a pillanatban, ez nem hanyagság vagy inkompetencia. Csak nincs elég emberünk, hogy rendesen el tudjuk végezni a munkánkat. Ez biztosan így van a Temze völgyében is, nem? Corcoran elmosolyodott, hogy olvadjon kicsit a jég. Mi még azt a luxust sem engedhetjük meg magunknak, hogy nyomozók kutassanak az eltűnt személyek után. Az idő Hinshelwood keserű arckifejezéssel csóválta a fejét. Hagyom, hogy folytassa, rendben? Örülök, hogy Sarah megkerült. Őszintén De bárcsak ép és egészséges volna, nem ilyen állapotban. Ami vele történt Köszönöm, uram. Corcoran szélesen elmosolyodott, aztán magára hagyta a felügyelőt sötét gondolataival és még sötétebb bánatával. Butcher íróasztalához visszatérve egy hajtással megitta langyos kávéját.

39 Van valami? Tökéletes időzítés. A nyomozó a fekete, üres monitor felé intett. Most kaptam meg a biztonsági kamera felvételeit az éjszakáról, amikor Sarah elveszett. Csak vártam, hogy befejezzék a Kérdően felhúzta a szemöldökét. Mit mondott Játssza csak le! Butcher levette a hüvelykujját a szóközbillentyűről, és összefont karral hátradőlt. A fekete monitoron egy sötét utca képe tűnt fel: átlagos angol falu, régi kőépületek és modern téglaházak vegyesen. Esőcseppek hullottak a tócsákba, a szél finom permetté fújta szét őket. Egy nő kocogott végig az utcán, keresztülgázolt a tócsákon, megnézte az óráját, csillogó fehér fülhallgatózsinór lógott a karjára erősített szíjról. Sarah Langton, egy fitt, egészséges fiatal nő. A trauma és a kínszenvedés előtt. Aztán eltűnt a kamerák szeme elől. Mi van az épület másik oldalával? Butcher hátradőlt a székében. Ennyi. Nincs több kamera Sarah háza körül. Corcoran kinézett az ablakon, látta a parkoló egy részét, a leveleket a lemenő nap fényében. Erősen megrázta, ahogy most látta a lányt. A felvételen. Erős és egészséges, nem csupa csont és bőr. A kávé megülte a gyomrát. Játssza le újra! Megint csattant a szóközbillentyű. Ezúttal Corcoran nem Sarah-t figyelte, hanem ami körülötte volt. Egy mellékutca bejáratánál egy ezüstszínű Audi állt,

40 kipufogógázt eregetett az éjszakai levegőbe. Corcoran megállította a felvételt, és a monitorra koppintott. Ki az ott? Láttam. Butcher a torkát köszörülte. Persze hogy láttam! Megvakarta a nyakát. Az volt a gond, hogy nem tudtam leolvasni a rendszámát. Corcoran a monitorra bandzsított, próbálta kisilabizálni a hieroglifákat. A nyomozónak igaza volt: a rendszámtáblát nem lehetett leolvasni. Hogy szándékos volt-e vagy balszerencse, az más kérdés. Corcoran tudta, melyikre fogadna, ha muszáj lenne. Ellenőriztem a közeli biztonsági kamerák felvételeit is, nem mintha olyan sok lenne. Van egy a Sainsburynél, fél mérfölddel odébb, az megvan. Egy barkácsbolt és mellette egy nagykereskedés. Elég az hozzá, hogy túlságosan sok Audi A4-es közlekedett abban az időben azon a környéken. Gondolom, maga Igen. Minden sofőrnek, akivel beszéltem, volt alibije, megadta, hova ment és honnan jött. És azoknak, akikkel nem beszélt? Mindegyikkel beszéltem, haver. Butcher elnézett Hinshelwood irodája felé. Viszont arra nem volt lehetőségem, hogy ellenőrizzem az alibiket. Balszerencséjét átkozva Corcoran megint a monitort nézte. Valami nem stimmelt a képpel. Megint az üvegre koppintott. Az nem Audi A4-es. Az egy S4-es. Butcher elvörösödött. Maga valami autóbuzi vagy ilyesmi? Csak ismerem az autókat. Corcoran megmutatta a kocsi

41 körvonalait a monitoron. A legnagyobb különbség a motor, de ennek sportosabb a karosszériája. Ez a modell drágább a hagyományosnál, és sokkal ritkább. Ami azt jelenti, hogy könnyebb megtalálni. Felállt és kihúzta magát. Tud nekem hozzáférést biztosítani a felvételekhez? Szükségem lesz rájuk. Butcher zihálva sóhajtott egyet. Rendben. Mindet átküldöm. Nem kell annyira ráfeszülnie! Corcoran megint a lejátszásra koppintott, és újra megnézte a felvételt. Semmi mást nem vett észre. De sajnos máris újra ellenőriznie kell az összes S4-est. Rendben. Butcher morogva leült, és elkezdte ütni a billentyűzetet. Corcoran felállt és kinyújtózott. Kér még kávét? A nyomozó odébb tolta a bögréjét a könyökével. Corcoran a kávégéphez ballagott, és két újabb bögrével töltött. A tejnek savanyú szaga volt, úgyhogy csak Butcher kávéjába löttyintett belőle. Őrmester! Hinshelwood úgy döntött, ez a tökéletes pillanat, hogy kutatni kezdjen a szekrényben egy bögre után. Hogy megy? Talán jutunk valamire. Corcoran koccintott vele a bögréjével, aztán visszaindult Butcherhez. Van valami? Egészségére! Butcher kortyolt egyet, aztán megtörölte a száját. Szóval, három Audi S4-est találtam. Mindegyiket

42 elkapta az automatikus rendszámfelismerő kamera, ahogy az út belefutott az M11-esbe. Könyörgő szemmel nézett Corcoranre. Akarja, hogy odamenjek és beszéljek velük? Corcoran hátradőlt, itta a kávéját, és gondolkodott. Hinshelwood töltött magának egy csészével, és egyenesen őket bámulta. Minden mozdulatuk szoros megfigyelés alatt állt, úgyhogy gondosnak és precíznek kellett lenni. Előrehajolt, közelebb Butcherhez és a komputeréhez, aztán újra visszajátszotta a felvételt, de ezúttal félsebességgel. Sarah minden lépése olyan volt, mintha a holdon futna. A vége felé másodszor is megnézte az óráját, aztán kicsit felemelte a kezét. Integet valakinek? Corcoran visszatekerte és újraindította. Maga azt hiszi, ez nekem újdonság, mi? Butcher grimaszt vágott. Integet egy másik futónak. Valakinek, akit ismert? A nyomozó nyitva tartotta az aktát. Andy Murphy, egy szomszéd. Ugyanabból a WhatsAppfutócsoportból, mint Sarah és Christopher. Egyeztetik, ki fut aznap este, meg ilyenek. Andy rendszeresen futott Sarah-val és Christopherrel, elég jól ismerte őket. Akkor Sarah miért egyedül futott aznap este? Butcher bosszúsan horkantott, miközben letette az aktát az íróasztalra. Christopher azt mondta, hogy Sarah elég gyakran hazáig futott a munkahelyéről. Háztól házig nyolc mérföld. Corcoran felhajtotta maradék kávéját. Az íze már kesernyésbe fordult.

43 Rendszeresen? Óramű-precizitással, haver. Minden hétfőn, szerdán és pénteken. Corcoran szúró fájdalmat érzett a hasában, ahogy rájött, hogy valaki töviről hegyire ismerhette Sarah Langton edzéstervét, pontosan tudhatta, mikor és hol tartózkodik. Valaki, aki pár hétig követte, és tisztában volt a szokásaival. Vagy valaki, aki ismerte a nőt. Hat [18:17] Sarah Langton egy kétemeletes kőházban lakott, amelynek igénytelen előkertje kavicsokkal és éltes cserjékkel volt tele. Üresnek és sötétnek látszott. Biztosan bérelték kizárt dolog, hogy egy fiatal párnak itt saját házra telne. Bent egy macska nyávogott, és az ajtót kaparászta. Valakinek meg kellene etetnie. Butcher a kocsijának támaszkodott összefont karral, összeszorított szájjal. Emlékeztetni kell rá Christophert. Corcoran még egyszer szemügyre vette a házat. És az az Andy? Három házzal lejjebb. A nyomozó az utca kőházas vége

44 felől elindult a modernebb, háború utáni téglaépületek felé, de még ezek is megfizethetetlenek voltak egy zsaru számára. Kinyitott egy nyikorgó kertkaput, végigment egy rövid ösvényen, és rendőr módra erőteljesen bekopogott. Odébb, egy apró fészer mellett, egy kifeszített kék vitorlavászon alatt lapult egy sarokcsiszoló gép. Egy kupac fűrészpor volt felhalmozva mellette, és a kert többi részével ellentétben száraz volt. Ami azt jelenti, hogy nemrég használták. Az ajtó egy dörrenéssel kinyílt, friss festékszag áradt kifelé, de alig nyomta el a sült fokhagyma illatát. Egy férfi állt ott, meztelen felsőtestén festékcseppek virítottak, de a rövidnadrágját valahogyan elkerülték. Húszas évei végén járt, de sűrű szakálla fehér volt a festéktől, amitől úgy nézett ki, mint egy vén tengeri medve. Pár másodpercig Butcherre bámult, aztán a homlokát ráncolta. Van valami hír Sarah-ról? Bejöhetünk, Andy? Rossz hír? A francba! Andy a falnak hanyatlott. Állva maradt, de nagyon bizonytalanul. Megtaláltuk. Élve. Nincs jól, de életben van. Az aggodalom eltűnt Andy arcáról. Aztán megint feszültté vált. Mennyire nincs jól? Corcoran Butcher elé lépett, és köhintett. Uram, beszélnünk kell önnel. Bemehetnénk? Hatalmas odabent a disznóól, cimbora. Andy kilépett a kerti ösvényre, és behúzta maga mögött az ajtót. Miben

45 segíthetek? Corcoran összefont karral állt. Ha nem engedik be a rendőröket, az soha nem jó jel, még felújítás közben sem. Oxfordshire külterületén találták meg, majdnem halálra éheztetve. A biztonsági kamera felvételén Sarah azon az estén magának integetett, igaz? A férfi fokhagymaszagú levegőt fújt ki. Igen, így van. Nyelt egy nagyot. Sokszor átgondoltam, tudja? Nem láttam semmit. Bárcsak láttam volna! Lehet, hogy maga volt az utolsó, aki látta. Újabb sóhaj. Azon az estén személyes gondjaim akadtak, és A bejárati ajtónak támaszkodott. El kellett mennem itthonról, ki, az utcára. Úgy gyömöszölte a szakállát, mintha kenyértészta lenne. Az apósom karácsonykor agyvérzést kapott, úgyhogy Kate visszament Ausztráliába, hogy segítsen a nevelőanyjának ellátni. Amíg nincs itthon, felújítom a házat, és minden este, amikor dolgozom, nem tudok másra gondolni, csak hogy Sarah integetett nekem. Bárcsak megállítottam volna ott és akkor! Megmenthettem volna, bármi történt is vele. De teljesen lefoglalt a saját nyomorúságom. Nem a maga hibája, uram. Corcoran elővett egy papírlapot. Az Audiról készült szemcsés képernyőfelvételt. Felismeri ezt az autót? Andy elvette a papírt, és bólintott. Butcher nyomozó már kérdezte, de nem emlékszem, hogy láttam volna. Semmikor nem látta ezt az autót a környéken?

46 Sajnálom, de nem. Andy visszaadta a lapot. Nagyon sajnálom. Corcoran gondosan összehajtotta és elrakta. Közel állt Sarah-hoz, ugye? Futás közben egyedül remekül lehet gondolkodni. Ha valaki mással fut az ember, meg lehet ismerni a másikat. Az agy főleg a futás mechanikájára koncentrál, úgyhogy nincs halandzsázás, alakoskodás vagy megjátszás, csak maga az ember. Néhányszor együtt futottam Sarah-val, csak mi ketten, és megváltottuk a világot. Kettesben futottak. Lehet, hogy ártatlan dolog, de lehet, hogy nem. És Andy ismerte Sarah szokásait. Beszélt valamikor a munkájáról? Nem ilyesmiről csevegtünk, pajtás. És a férje? Chris rendes ember. Nincs vele gond, legalábbis én nem tudok róla. Sarah nem beszélt fenyegetésekről? Fenyegetésekről? Andynek tátva maradt a szája. Azt hiszi, hogy valaki Megint nyelt egyet. Soha nem beszélt nekem fenyegetésekről, nem. Corcoran várt, hogy a férfi újra ránézzen. Megtörtént. Most, hogy Sarah megkerült, nem jut eszébe semmi? Butcher a fogát csikorgatta. No várjunk csak egy kicsit! Corcoran egy pillantással elhallgattatta, aztán megint Andyre figyelt. Bármilyen beszélgetés, ami új megvilágításba helyezné a

47 dolgokat? Semmi. A férfi mindazonáltal a homlokát ráncolta. Hát Van valami, amit Sarah mondott. Kate-nek, nem nekem. Még jobban ráncolta a homlokát. Éppen karácsony előtt egy kollégájáról beszélt Kate-nek. Egy férfiról. Corcorannek feltűnt Butcher csodálkozása. Mi van vele? Kate-nek volt egy olyan érzése, hogy a fickó követi Sarah-t. [18:45] Butcher kiautózott Cambridge legszélére. Az elegáns házakat most huszonegyedik századi csupa üveg-króm irodaépületek váltották fel, az esti napfény visszaverődött róluk. A Cambridgei Egyetem Természettudományi Karának épületei meghúzódtak a nagynevű elektronikai cégek és névtelen vállalatok között. A nyomozó Corcoranre nézett. Komolyan azt hiszi, hogy a kollégája rabolta el? Ha erről a fickóról tényleg feltételezhető lett volna, hogy fenyegetést jelentett, akkor Butcher a nyomozás során bármilyen slendrián volt is gyanakodni kezdett volna. Vagy mégsem? Viszont az a munkatárs tisztában volt Sarah mozgásával. Még csak követnie sem kellett, hogy megtalálja a nap legalkalmasabb pillanatát. Butcher motyogott valamit, ahogy a biztonsági sorompóhoz

48 hajtott. Egy táblán levő logón a Lens Lock felirat díszelgett. Hátul egy hatalmas épület magasodott. Három szárnya kétemeletes, a negyedik legalább tíz. A nyomozó letekerte az ablakot, mire beáradt az országút moraja. Biztosan közel van, talán néhány száz méterre. Kilépett egy nagydarab, izmos biztonsági őr, aki sokkal, de sokkal fenyegetőbb volt, mint az őr a rendőrőrsön. Szenvtelen arccal nézett Butcherre. Segíthetek valamiben, uram? A nyomozó megmutatta a jelvényét. Wendy Templeton-Smithhez jöttünk. Van előre megbeszélt időpontjuk? Nincs. Az őr az ujjával jelezte, hogy azt akarja, forduljanak meg. Akkor jöjjenek vissza, ha lesz. Ez egy védett terület, uram. Corcoran elővette a jelvényét. Aidan Corcoran őrmester vagyok a Temze-völgyi rendőrségtől. Az egyik munkatársuk eltűnése ügyében nyomozunk. Nem változtathatom meg az igazgatók időbeosztását, uram. És most Egy mellékúton találták meg Oxfordshire-ben. Corcoran egyetlen tényt sem árult el az eltűnésről, de az épület felé intett. Nem tudom, mi az ördögöt csinálnak itt, de azt tudom, hogy sokan nagyon ellenzik. Nagyon utálnám, ha nekem kellene elmagyaráznom a főnökének, hogy maga megtagadta a belépést két barátságos zsarutól, aztán valami állatvédő terrorista bejelentené, hogy ők támadták meg egy munkatársukat. Tudja,

49 hogy működik a propaganda, nem igaz? A sztoriért mindent Az őr az épületre nézett, pillantása a felső emeletekre esett. Mondják meg a recepciónál, hogy őt keresik. Engedélyezem a belépést. [19:02] Az iroda a toronyháznak majdnem a legfelső emeletén volt, ablakából látni lehetett egész Cambridge-et, az egyetemi épületeket, teljes kivilágításban az esti égbolt alatt. Corcoran egy üveg íróasztal melletti bárszékre telepedett. Nem voltak ennél alacsonyabb székek az egész helyiségben. Szóval, mit is csinálnak itt pontosan? Wendy Templeton-Smith beletúrt mélyvörös hajába, és jéghideg vizet kortyolt egy pohárból. Mintha csak róla mintázták volna a magas és vékony nő figuráját. A Lens Lock célja a gyerekkori vakság felszámolása. Ez a küldetésünk, őrmester. Corcoran jó adag homlokráncolást elegyített a mosolyához. Szóval állatkísérleteket végeznek? Ez egy kutatóintézet. Wendy fagyosan nézett, miközben a fogával elropogtatott egy jégkockát. Számos hatóság irányelveinek a betartásával működünk. De kapnak fenyegetéseket, igaz? Gyakran. Wendy az ablakra mutatott. Ezért vannak a fokozott biztonsági intézkedések. Észrevették, hogy nincs

50 parkoló? Minden alkalmazottunk autómegosztással jön dolgozni. Csak így tudjuk megvédeni őket. Wendy letette a poharát az asztalra Butcher mellé. De nagyon örülök, hogy megtalálták Sarah-t. Még távolról sincs túl a veszélyen, de legalább életben van. Corcoran figyelte a nő arcát, hátha megjelenik rajta valamiféle rosszakarat vagy annak a jele, hogy előre tudott a dologról. Semmi. De ha valakinek ilyen irodája van, annak bőven lehet titkolnivalója. Sarah személy szerint is kapott fenyegetéseket? Nem tudok róla. Wendy az íróasztalához sétált, és megállt egy hatalmas alumíniumkomputer mögött, amit olyan magasra helyeztek el, hogy állva tudjon dolgozni. Néhány munkatársunkat bizonyos csoportok beazonosították és kipécézték a neten. Sarah az egyik projektmenedzserünk, és nem felelős, hogy úgy mondjam, a napi tevékenységünkért. De a munkatársak néha hősködni próbálnak, és eltitkolják a fenyegetéseket, igaz? Wendy felhúzott szemöldökkel nézett a monitorra. Előfordul. Az alapos képzés és monitorozás ellenére is, amit nálunk kapnak. Lassan felsóhajtott. De az ilyesmi általában hatással van a munkateljesítményükre. Sarah-é viszont folyamatosan kiváló volt. Jól haladt felfelé. Wendy elnézett a levegőbe, mintha Sarah karrierjének célja épp ez az iroda lett volna. Corcoran elővette a jegyzetfüzetét, és a pohár víz mellé tette, amihez hozzá sem nyúlt. Látom az aktában, hogy kértük a biztonsági kamerák felvételét január huszonhetedike estéről. Megkapta, Butcher

51 nyomozó? Butcher köhintett. Eddig még nem. Intézkedem, hogy elküldjék. Wendy a nyomozóra nézett. Megvannak az elérhetőségei. Butcher felmordult. Januárban nem volt ilyen szolgálatkész. Változtak a dolgok. Wendy a férfira vicsorgott. Fontossági sorrendet kell tartanunk. Corcoran hagyta fortyogni a nőt néhány másodpercig, és közben figyelte a jeleket. A feje fölött egy légfrissítő berendezés fenyőfaillatot lehelve szisszent. Volt tudomása bármilyen problémáról Sarah és bármelyik kollégája között? Wendy megnyalta a szája szélét. Biztosíthatom, hogy nem igaz, bármit hallott is. És mi lehetett az? A nő felkacagott, de nem mondott semmit. Corcoran felállt, Wendy asztalához lépett, és kezével az üvegre támaszkodva egyenesen a nő szemébe nézett. Itt már nem egy eltűnt személyről van szó. Sokkal inkább arról, hogy valaki elrabolta Sarah-t, hetekig éheztette, aztán elengedte. Wendy mélyet lélegzett, de nem mondott semmit. Minden segítségre szükségem van, különösen magától. Corcoran egy bólintásra várt, de csak egy nagyon halvány biccentést kapott. Hallottuk, hogy valaki, aki Sarah-val dolgozott, követte.

52 Követte? Wendy a fejét rázta. Te jó ég, dehogy! Ha rájövök, hogy maga hazudik Nem úgy értettem. A nő beletúrt tökéletes hajába. Az a valaki, akiről hallott, tényleg Sarah-val dolgozott, de viszonyuk is volt egymással. Hét [19:27] Butcher egy zsákutcában áll meg Cambridge külvárosában. A legtöbb házban már égett a villany. Akármit gondol, én Corcoran kiszállt a kocsiból, és a ház bejárata felé menet elhaladt egy fényes Nissan Leaf mellett. Hirtelen megtorpant. A garázsban egy ezüstszínű Audi állt, ugyanaz a sportos kivitel, mint amilyet a biztonsági kamera felvételén láttak. Corcoran a kocsi után most az épületre tekintett. Alacsony, új építésű ház. Drága ablakok és ajtók. Ízléses megvilágítása inkább a hangulatfestést, mint a biztonságot szolgálta. A legközelebbi szobából kellemes jazz hallatszott ki. Butcherre nézett, és a kocsira mutatott. Ellenőriztesse a rendszámot! Futtassák át az automata rendszámfelismerő programon. Mindenképpen hozza összefüggésbe ezt a kocsit az eltűnés helyszínével.

53 Igenis! Butcher nagyot sóhajtva elővette a telefonját, és odébb ment. Corcoran lassan közelítette meg a házat. Megnyomta a hipermodern csengőt a nemesfa ajtón. Egyre erősödő harangjáték csendült fel. Nyílt az ajtó, kikukucskált egy nő. Segíthetek? Nyugat-európai akcentus: német, svájci, osztrák vagy talán holland. Corcoran nyomozó vagyok. A férfi megvillantotta a jelvényét. Klaus Wernert keresem. Ilyen késő este? Corcoran megnézte az óráját. Hét óra huszonnyolc még senkinek sem késő este. Mrs. Werner? Podolski. Lena Podolski. Én vagyok Klaus felesége, igen. Beszélnem kell a férjével. Van parancsa? Klausnak szüksége van ügyvédre? Mögötte megmozdult valami. Egy magas férfi bújt a felesége mögé. Csak egy gyors A nő becsapta az ajtót. Corcoran felemelte a kezét, hogy ezúttal bekopogjon. Őrmester! Butcher lépdelt csikorogva a kavicsos feljárón, a telefonját lóbálva. Ez a mi kocsink. A rendszámfelismerő látta az M11-esen a Madingley útnál, tíz perccel az észlelést követően. Aztán a 14-esen. Arra lehet Sarah-ékhoz eljutni. Sarah utcájában viszont nem jelent meg a rendszámfelismerő rendszeren, mert valamit csináltak a rendszámtáblával.

54 Corcoran próbált rájönni, hogy ez mit jelent. Azon az estén, amikor Sarah eltűnt, Werner elhagyta a nő munkahelyét, aztán otthon meglátogatta. Eltakarta a rendszámtáblákat, de ez minden, amit tudnak. Ez elég ahhoz, hogy bevigyék? Nagyon is! Keményen és kitartóan dörömbölt az ajtón. Aztán várt. Semmi. Letérdelt, és kinyitotta a levélbedobó nyílás fedelét. Klaus, Sarah Langtonról van szó. Azt hiszem, tudja, mi történt vele. Kinyílt az ajtó, és Klaus Werner állt ott lehajtott fejjel. Az állát és arca egy részét ápolt kecskeszakáll fedte. Bőre sima része még simább hajviseletben folytatódott. Elég jóképű volt, bár benne talán ez nem is tudatosult. Megtalálták a holttestét? Német akcentusnak nyoma sem volt, úgy beszélt, mint aki jó sok éve él Kelet-Angliában. Corcoran átlépett a küszöbön, és megpaskolta a férfi karját, készen rá, hogy megszorítsa, ha kell. Beszélnünk kell magával. Bent, az őrsön. Újra feltűnt Lena, és keményen belebokszolt Klaus karjába. Mi a fene folyik itt? Csak néhány szót szeretnénk nyugodt körülmények között Lena pofon vágta a férjét. Akkora csattanással, mint amikor egy test nagy magasságból a tengerbe csapódik. Ki az a Sarah? Elég! állt közéjük Corcoran, elhárítva a nő támadását, míg végül Lena már alig érte el a férje vállát gömbölyded karjával. Corcoran szorosan megmarkolta Klaust, és elvezette.

55 [20:22] A cambridge-i rendőrőrs kihallgatóhelyiségei nem voltak olyan színvonalasak, mint a Temze-völgyi őrsöké, különösen a kidlingtoni központé. A falakra már évekkel korábban ráfért volna egy festés, és minden apró mozdulat visszhangzott a zsúfolt szobában. Klaus Corcorannel szemben ült, és a szakállát vakargatta. Gépi kávé gőzölgött előtte, fanyar illata köszönőviszonyban sem volt Butcher csodálatos italával, amelyből két friss bögrével szintén ott volt az asztalon Corcoran oldalán. Butcher óvatosan kortyolt egyet. Úgy tudjuk, hogy maga Sarah Langtonnek dolgozott. Klaus az ügyvédjére nézett, egy szürke öltönyre, amelyben feltételezhetően egy emberi lény foglalt helyet, aztán megrázta a fejét. Még mindig nem szólalt meg. Corcoran az ügyvédet figyelte felhúzott szemöldökkel. Rávehetné az ügyfelét, hogy szóba álljon velünk. Egy nőt találtak, és Sarah? Klaus kikerekedett szemmel felnézett. Tényleg megtalálták Sarah holttestét? Oxfordshire-ben. Klausnak tátva maradt a szája. Istenem! Corcoran hátradőlt, és figyelte a kibontakozó reakciót. Klaus szeme kimeredt, a szája becsukódott, az állkapcsa összeszorult. Semmi nem utalt arra, hogy ismerte volna a lány sorsát. Vagy

56 hogy megjátszaná magát. Tudjuk, hogy lefeküdt Sarah-val. Hát ez Klaus nagy levegőt vett. Én Honnan? Corcoran elővette a biztonsági kamera felvételéből származó állóképet, gondosan széthajtogatta, aztán odacsúsztatta a férfi elé az asztalon. Ez a maga kocsija Sarah háza előtt, igaz? Klaus nem válaszolt. Mr. Werner, ez nem fest túl jól. Corcoran hosszú szünetet tartott, aztán elővette a rendszám-azonosító jelentését. Azon az estén, amikor eltűnt, a munkahelyétől hazáig követte Sarah Langtont. Nem ez történt! Corcoran nagyon kortyolt a kávéjából, és pár pillanatig hagyta vergődni a férfit. Hát akkor mi történt? Klaus egyik ujjával végigsimította a bal szeme alját. A feleségem nem tudhatja meg. Corcoran finoman bólintott. A hangfelvételen ez semmi nyomot nem hagyott. Rendben, szóval Sarah-val dolgozom emelte fel Klaus a mutatóujját. Vele, és nem neki. Ő a projektmenedzser, én pedig a kutatási igazgató vagyok. Ha úgy vesszük, inkább ő dolgozik nekem. Az ügyvédjét nézte, és kivárta, hogy az bólintson egyet. És lefeküdtem Sarah-val. Leereszkedett a válla a megkönnyebbüléstől, hogy végre kiderült a régóta rejtegetett titok. Egy konferencián kezdődött, még otthon, Németországban. Mind a ketten részegek voltunk, és

57 Megállapodtunk, hogy egyszeri kaland volt. Klaus tovább vakargatta a szakállát. De Sarah mindig újra találkozni akart velem. Így aztán szerelmi viszony alakult ki köztünk. Hátradőlt a széken, és a plafont vizsgálgatta. Úgy tűnt, mintha hónapok óta most először nyugodott volna meg. Szóval, hogy házastársaink nehogy gyanút fogjanak, Sarah hazáig futott, én pedig egy sikátorban találkoztam vele, és az autómban. Aztán hazavittem, és úgy nézett ki, mintha egész idő alatt futott volna. Biztos nagy lelki teher lehetett az a hat hét, amióta Sarahnak nyoma veszett. Azt maga el sem tudja képzelni. Természetesen ugyanezt mondta el itt ülő kollégámnak is Nem beszéltem vele. Ez nagyon különös. Szerepelt a hírekben, nem? Klaus hátradőlt, és a szakállát simogatta. Felvillant egy szikrányi bűntudat, de elég ez? Corcoran újra megmutatta neki a képet. Mi történt azon az éjjel? Ahogy szoktam, nem sokkal Sarah után eljöttem a munkahelyemről, és a találkozóhelyünkre autóztam. Klaus nyelt egyet. De nem érkezett meg. Körülbelül tizenöt percet vártam, aztán elindultam azon az útvonalon, amelyiken ő jött volna. Kezébe vette a fotót, és az ujjával végigsimított a futó Sarah-n. Aggódtam, hogy talán baleset érte, ezért a házához mentem, de a nyomát sem láttam. És ez látszik a fotón? Természetesen. Ez nem messze van a házától. De látta őt?

58 Beszéltünk. Elfutotta a könny a szemét. Az egyik fülhallgatója be volt dugva, még szólt a zene. Klaus visszatolta a képet Corcorannek. Közölte velem, hogy vége. Félt, hogy a férje rájön. Mondtam neki, hogy töröljük ki az üzeneteket. Azt is csinálhatnánk, hogy Klaus sóhajtott. De azt mondta, meg akarja menteni a házasságát. Maga nem így látta? Én folytatni akartam. Nem hagyhatom el a feleségemet, de De Sarah erősködött, hogy vége. A maga részéről hogyan ért véget az este? Elhajtottam morogta Klaus. Úgy tűnt, mintha hozzá akarna tenni valamit, de nem tette. Valami kimondatlan maradt. Jelentéktelen dolog, vagy lényegbe vágó? De? De semmi. Klaus sóhajtott. Úgy tudom, a férje lobbanékony természet. Ismeri? Christopher Langton. A férfi ivott egy korty kávét. Néhány éve találkoztunk egy munkahelyi rendezvényen. Nem volt szimpatikus. Mindez nem magyarázat arra, hogy miért nem jelentkezett. Klaus megint belekortyolt a kávéjába, és előbb Butcherre majd Corcoranre nézett. Mert azt gondoltam, hogy ha szólok a rendőröknek, én leszek a gyanúsított. Most már gyanúsított. És a hallgatása arra utal, hogy bűnös. Nem akartam, hogy a feleségem megtudja. Klaus hangja

59 most elvékonyodott, mint egy megdorgált iskolás fiúé. Nem sejtettem, hogy bármilyen veszély is leselkedne Sarah-ra, esküszöm. Corcoran hátradőlt. Néhány másodpercig a férfira bámult, magában mérlegelve az ártatlanságát. Sarah él. Klaus szeme kiguvadt. Tessék? Erősen hunyorgott, a megkönnyebbülés és a fájdalom kavargott a tekintetében. Azt hittem azt hittem Azt hitte, hogy meghalt. Nos, ma megtaláltuk. Él, de rendkívül rossz bőrben van. És Corcoran már eleget látott ahhoz, hogy tudja, ez a hír váratlanul érte a másikat. Bármilyen bűnöket követett is el ez a fickó, nem látszott emberrablónak csak egy házasságtörő férfinak, aki hazugságban élt. Egyébként sem volt ellene bizonyíték. Megbökte Butchert, és az ajtó felé intett. Kisétáltak a folyosóra. Corcoran a sarokban felhajtotta a kávéját, amíg becsukódott az ajtó. Maga mit gondol róla? Butcher a falnak támaszkodott, megvárta, amíg két egyenruhás rendőr elhalad mellettük, és közben összeszedte a gondolatait. Nem nézett a másikra. Nagyon bánt, hogy nem követtem ezeket a nyomokat. Felejtse el az érzéseit! Corcoran addig nyújtogatta a nyakát, amíg Butcher a szemébe nem nézett. Megértem a helyzetét, higgye el, és azt kívánom, bárcsak nagyobb szerencséje lett volna az időzítéssel. Akkor talán néhány nap

60 alatt megtalálta volna Sarah-t. Megpróbáltam, pajtás. Csak sorozatosan lyukra futottam. Megesik az ilyesmi nyelte le a mérgét Corcoran. Mit gondol, Klaus rabolta el? Úgy tűnt, Butcher elgondolkodik a másik szavain. Most először, amióta találkoztak. Semmi nem támasztja alá, hogy ő volt. De a jövés-menésével még nem számolt el. Corcoran felhörpölte a kávéját, és az üres bögrét odaadta a nyomozónak. Kikérdezné az alibijéről és leellenőrizné? Butcher egy csoport egyenruhást nézett, akik a folyosón távolabb futballról vagy az East Endersről vagy hasonlókról társalogtak. Persze. Köszönöm! Corcoran hátba veregette. Hívjon majd fel! Akármi is az eredmény, rendben? Tartsuk azért bent? Ha vallomást tett, engedje el. Sokkal rosszabb lesz neki otthon a feleségével, mintha bent tartanánk. Azért talán kinyög valamit. Nyolc [22:40]

61 Corcoran belépett a huzatos központi vizsgálati helyiségbe, amely még nem készült el egészen, de azonnal vissza is lépett. Az irodában nem volt senki, az összes fejes elment levadászni Sarah elrablóját. Thompsonnak nyoma sem volt az irodájában. Corcoran kávészagot érzett abból az irányból, tehát a felügyelő még a közelben lehetett, úgyhogy odasétált az elegánsan csillogó kávégéphez. A nő ott sem volt. Corcoran megnyomta a gombot, de sípoló hang volt a felelet. Nem volt több kapszula. Talán Butcher mégis használható lenne valamire gondoskodhatna róla, hogy legyen filteres kávégép, amikor ő itt van. Belekotort a fiókba, talált hátul egy etióp kapszulát, az egyik oldalán kicsit szakadt fóliában. Azt becsúsztatta a gépbe, megnyomta az amerikai kávé gombot. A gép ezúttal duruzsolt és sziszegett. Az ablakból látta, hogy a parkoló szinte üres, egymástól szabályos távolságra ültetett fákkal. A hátsó, vékony fakerítés mögött nagy füves térség kezdődött. Ez a vidéki Oxfordshire, nagyon messze Corcoran otthonának fövenyétől. Benyúlt a hűtőbe az alacsony zsírtartalmú tejért, megrázta a dobozt, aztán öntött belőle a bögréjébe. Belekortyolt az erős italba, és mindent átgondolt, de semmi különösre nem jutott. A fiúk visszajöttek a városba. Thompson állt mögötte csípőre tett kézzel. Mikor tértek vissza a civilizációba? Most az előbb, de ez aligha Corcoran feladta, de körbemutatott az elhagyott helyiségben. Mintha négyzetgyököt vonnánk a Mindenki kint van. Thompson elindult, és intett Corcorannek, hogy kövesse. Itt abszolút semmire sem jutunk.

62 Ami logikus. Thompson megállt egy kihallgatóhelyiség előtt. Hogyhogy? Amennyire tudjuk, Sarah Langton élete Cambridge-ben zajlott, nem Minster Lovellben vagy bárhol másutt Oxfordshireben. Meghallgatta a hangüzenetet, amit küldtem? Thompson felmordult. Maga egész szépen haladt itt is, annak a langaléta majomnak a dacára. Butcherrel nincs gond. Corcoran farkasszemet nézett Thompsonnal, mélyen belebámulva a nő sötét szemgödrébe. Biztos sokszor történt már hasonló eset ezen a kapitányságon. A londoniaknál talán igen, de el kell fogadnia, hogy most ez az otthona, és ennek megfelelően kell viselkednie. Thompson egy határozott mozdulattal benyitott a kihallgatóhelyiségbe, és Corcoran meglátta Sarah férjét, Christopher Langtont. Találtak valamit ellene? Lássuk csak! Corcoran követte a nőt, és leült Langtonnel szemben. Ügyvéd sehol, ami kellemes fejlemény volt. A férfi egyikükről a másikra nézett. Mi történt? Thompson kibújt kosztümkabátjából, és gondosan a széktámlára helyezte. Mintha mondani akarna nekünk valamit. Úgy kezelnek, mint egy gyanúsítottat. Langton ezt inkább a saját kezének mondta, nem közvetlenül valamelyiküknek. Az csak természetes. Az a munkánk, hogy minden sztorit, amit hallunk, megvizsgáljunk, összerakjuk, szétszabdaljuk,

63 aztán rájöjjünk, hogy ki az, aki elhallgat bizonyos dolgokat. Maga nem is tudja, hogy ez milyen sokszor elvezet minket a tetteshez. Langton Corcoranre bámult, aztán Thompsont vette célba haragjával. Teljesen kizárt, hogy én tettem volna ilyet Sarah-val! Az ilyet alatt azt érti, hogy elrabolni, éheztetni, bezárva tartani hat hétig? Thompson felhorkant. Kizárt dolog? Valóban? Nézze, onnan, ahol én ülök, látok egy nagyon erős indítékot. Hatásszünetet tartott, rosszalló félmosollyal az arcán. A feleségének viszonya volt valakivel. Langton csak a fejét rázta. Maga meggyűlölte azért, amit tett, és azt akarta, hogy szenvedjen. Igaz? Maga tette ezt vele, nem igaz? Elrabolta, éheztette, és lakat alatt tartotta. Langton egyre nagyobb sebességgel rázta a fejét, miközben Thompson beszélt. A nő egy szemöldökrándítással jelezte Corcorannek, hogy folytassa. Az előrehajolt, könyökét az asztalon nyugtatta. Megspórolhatott volna nekem egy utat, tudja? Két óra oda, két óra vissza, plusz három óra Cambridge-ben. Csak azért, hogy megtudjuk, a felesége lefeküdt az egyik kollégájával. Langton félrenézett. Miért nem említette Butcher nyomozónak Klaus Wernert? A férfi kiengedett egy nagy sóhajt. Nem úgy nézett ki, mint egy bosszúszomjas emberrabló, inkább mint egy rezignált fickó, aki ragaszkodik széteső házasságához.

64 Szóval tudott a viszonyukról? Gyanakodtam. Langton a homlokát ráncolta. De az csak egy sejtés volt. Nem akartam, hogy a rendőrség az elméleteimre pazarolja az idejét Úgy értem, nincs bizonyítékom, és talán rossz színben tüntetett volna fel, ha valaki mást próbálnék hibáztatni. Corcoran összenézett Thompsonnal, aztán újult erővel folytatta: Megtenné, hogy most ismerteti velünk az elméletét? Azt hittem, talán Andyvel találkozgat. Nem tudom. Nagyot nyelt, egy pillanat alatt eltűnt visszafogottsága és hidegvére. Hónapok óta így megy. Több mint egy éve, legalább. A szeme csukva volt, nagy levegőt vett. Talán most beszélt először az egészről bárkinek, Sarah-t is beleértve. Kinyitotta a szemét, és lassan pislogott. Az volt a legrosszabb, hogy bűntudatom volt. Annyira elhanyagoltam Sarah-t, hogy másvalakit keresett magának. Tizennégy éves korunk óta vagyunk együtt. Tizennégy. Gyerekek voltunk. Most huszonhat évesek vagyunk, házasok, de mintha egy ideje már csak egy cérnaszál tartott volna össze bennünket. És amikor megtudta, elszakadt a cérna. Igaz? Langton könyörgő pillantással nézett Corcoranre. Igaz. Esküszöm, hogy az illetőnek a nevét sem tudtam. Ki az? Ő ismeri magát. Ez nekem nem segít. Corcoran nem vette le a szemét Langtonról, de a szeme sarkából látta, hogy Thompson furcsán néz rá.

65 Maga szerint lehetséges, hogy Klaus Werner tette ezt a feleségével? Langton az utolsó szónál összerezzent. Lehetséges úgy értem, nem ismerem azt az embert. Keményen nézett Corcoranre, szemében tűz égett, az állkapcsa szorosan összezárva. Aztán a fejét csóválva levette róla a tekintetét. Elveszítették. [23:21] Thompson egy csattanással becsukta az irodája ajtaját, és az íróasztala melletti székhez masírozott. Szóval Butcher egyszerűen ostoba, vagy valami sokkal rosszabb? Azt kérdezi, hogy korrupt-e? Corcoran az ajtó közelében maradt. Nem hiszem. Beszéltem a főnökével, és teljesen megértem, milyen helyzetben voltak, amikor Sarah eltűnt. Azok alapján, amit láttam, nem hiszem, hogy Butcher ostoba vagy korrupt. Csak túlságosan sok a munka és kevés a munkatárs. Thompson a székébe csusszant, és beletúrt a hajába. Beszélnem kell a főfelügyelővel Cambridge-ben. Találkozott vele? Thomas hívjon Tomnak Hinshelwood felügyelő. De nem hiszem, hogy jól használjuk fel az időnket, ha buzgómócsingot játszunk. Corcoran elkapta a nő tekintetét, aki figyelmeztette,

66 hogy ne ragadtassa el magát. De a férfi ügyet sem vetett rá. Úgy értem, mindenképpen meg kell dolgoztatni néhányukat, hogy részükről is legyen valami előrelépés. Szerintem Butcher jó zsaru, aki kutyaszorítóba került. Thompson röviden, harsányan felnevetett. Szóval két gyanúsítottunk van. Klaus Werner és Christopher Langton, igaz? Mind a kettő lehetséges. Corcoran elővette a jegyzetfüzetét, és átpörgette. Sarah szomszédja is. Egy Andy nevű fickó, régebben együtt futott Sarah-val. A felesége családi ügyben Ausztráliába utazott. Mindig egy kis viszketegséget érzek, ha valaki behúzza maga mögött az ajtót. Corcoran becsukta a jegyzetfüzetét. Egyik sem szolgál rendes magyarázattal az éheztetésre. És miért Oxfordshire-ben dobták ki? Ennek mintha ők sem látnák értelmét. Azt gondolja, van itt valami más is? Úgy tűnik, magának még bizonyítéka is van rá. Talált! Thompson benyúlt a fiókba, és előhúzott egy dokumentumot. A bűnügyi labor első vizsgálata szerint nem történt nemi erőszak, de régi és hosszan tartó lekötözésre utaló nyomokat találtak. Ez azt mutatja, hogy valaki fogva tartotta. Corcoran most már világosan látta, miről van szó. A többit félretette. El lehetett felejteni az öngyilkossági kísérletet, a szökést, a drogok okozta összeomlást vagy a leromlott egészségi állapotot. Valaki elrabolta és fogva tartotta Sarah Langtont. Újra átgondolta az összes információt, de még így sem stimmelt valami. Rendkívül kevés nyom van a birtokunkban. A szerelmi

67 viszony persze pikáns ügy, de arra nem ad magyarázatot, miért tette volna ezt bárki Sarah-val. Lelki szemei előtt felvillant az élő csontváz a kórházban. Ami vele történt, brutális. Előre megfontolt. Szándékos. Ugyanakkor teljesen értelmetlen. Valaki szerint mégiscsak volt értelme. Corcorannek egy pislogással kellett elűznie Sarah ismét előbukkanó képét. És az a valaki módszeresen kitervelte, hogyan tartsa fogságban hat héten keresztül. Ehhez elszeparált helyre, rendszeres felügyeletre volt szükség, és arra, hogy valahogyan ott tartsa a nőt. Ez komoly erőfeszítést és elszántságot igényel. És Sarah elengedésével is mintha maga ellen dolgozna. Ha Sarah felismeri, azonosítani is tudja. De nem tette, Aidan. Amikor a mentőautóban beszélt vele, a saját nevét mondta, nem Christopherét vagy Klausét. Vagy Andyét. Hát, amíg nem beszéltünk vele, minden lehetőséget nyitva kell hagynunk. Corcoran visszacsúsztatta a papírt Thompsonnak, de ő nem vette fel. És itt történt valami előrehaladás? Semmi. A sóhajtásával érzékeltette a toporgást. Az égvilágon semmi. Az egyetlen szalmaszál, amibe kapaszkodhatok, az, amit az a kőműves mondott. Hogy látott egy városi terepjárót végigteperni az úton, mielőtt megtalálta Sarah-t. Ha azt a kocsit összefüggésbe tudnánk hozni valamelyik gyanúsítottal, az csodás lenne. Arra nem sok esélyünk van. Aidan, rám férne egy kis pozitív hozzáállás. Thompson

68 életre keltette a komputerét, és felszisszent, ahogy a monitorra nézett, talán ahogy meglátta a rengeteg -üzenetet. Menjen haza, aludjon egy kicsit! Nagyarányú nyomozás indul. Hét órakor eligazítás, meg minden, ami vele jár. Hiába ivott kávét késő este, Corcoran esetében az sem tudta ellensúlyozni a négyórás vezetés fáradalmait a teljes műszakon felül. Még nem beszéltem Sarah szüleivel. Nem is kell. Thompson fogta a kocsija kulcsait, és ásítva felállt. Most indulok a kórházba. Kilenc [Thompson, 23:36] A parkoló lámpái tökéletesen megvilágították őket, amint összebújtak a dohányzóknak fenntartott tető alatt, mintha még mindig iskolások lennének, és a harmadikos franciaóráról lógnának. A férfi fogta a nő kezét, miközben ő nagyot szívott a cigarettájából, majd kiengedte a fátyolos füstöt. Thompson kivette a kesztyűtartóból a jegyzetfüzetét, és belelapozott. Itt van! Sally és Richard Norton. Felnézett. A pár lehelete meglátszott a hidegben, miközben igyekeztek megnyugodni a sokkot követően, hogy a lányuk megkerült. A nő új oldalra lapozott, ahol az üres sorok vártak a dátum, az

69 időpont és a nevek bejegyzésére. Sally és Richard. Nem elfelejteni őket! Felvázolta a teendők listáját, mindazokat az ilyenkor szokásos tennivalókat, amelyek ebben a nem szokványos esetben álltak előtte. Kiszállt a hideg éjszakába, és körülnézett a parkolóban. A kórházak soha nem voltak üresek, még ilyenkor sem. Egy Volkswagen városi terepjáró állt a közelben, egy szomorú férfi ült benne hátrahajtott fejjel, az arcán könnyek csorogtak. Nem volt idő megkérdezni, jól van-e, bár Thompson elvárta volna magától. Odament Sallyhez és Richardhoz, barátságos mosollyal megállt előttük. A szemük fehérjét vörös erecskék szabdalták keresztül-kasul. Sok ősz hajszáluk volt. Ráncos homlok. A kétség. A félelem. Sarah eltűnése rajtuk hagyta a nyomát. Az apából több remény sugárzott. Kihúzott derékkal állt, de még ő sem tudott megbirkózni az iszonyattal, hogy ilyen állapotban kapták vissza a lányukat: félig már a halál torkában. Sally rágyújtott a második cigarettára, és erősen beleszívott. Olyan volt a szeme, mintha használt teafiltereket ragasztott volna alá. Minden bizonnyal rengeteg csészével megivott, hogy át tudja vészelni valahogy a hosszú éjszakákat, amikor alig aludt valamit. Ezüstös barna hajtöve már látszott a szőke alatt: nyilvánvalóan nem volt ideje befesteni a hathetes állandó aggódás közepette. Alana Thompson. Vigasztaló mosollyal felmutatta az igazolványát, és elég ideig tartotta, hogy el tudják olvasni és emlékezetükbe tudjanak vésni mindent. Elég ideig, hogy

70 elnyerje a bizalmukat. Én vagyok a rangidős nyomozótiszt, aki a lányuk eltűnését vizsgálja. Sally arcát füstfelhő vette körül. Emberrablás Azt próbáljuk megállapítani, vajon a lányuk a saját jószántából tűnt-e el, vagy Valaki elrabolta a lányomat. Sally megint szívott egy slukkot. Azt akarom, találja meg, ki volt az. A VW motorja beindult, a kocsi elhajtott, végiggurulva az üres parkolón. Tiguan, 65-ös rendszámú, sötétszürke. Thompson még egyszer rámosolygott Sallyre, határozottabban világossá téve, hogy nem fogad el visszautasítást, de továbbra is meglehetős együttérzéssel. Ezt odabent kellene megbeszélnünk. Kinyújtotta a kezét, és a kórház émelyítő melege felé intett. Úgy látszott, Richard hajlik rá, hogy elfogadja a javaslatot. De Sally nem. Ő nem mozdult. Azon vitatkoznak, elrabolta-e valaki. Én tudom, hogy elrabolták. Talán titkol valamit. Bár valószínűleg nem, de Thompson bólintott, és hagyta, hogy a nő kimondja, ami a lelkét nyomja. És nem csak Sarah-ról van szó. Ez is rettenetes. De nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy más is keresztülmegy azon, amin én, a gyereke meg elszenvedi ezt a borzalmas, szörnyűséges megpróbáltatást. Szóval nincs itt semmi. Csak aggódás és együttérzés. És a bűnügyi labor Sarah sztorijának csak egy részét tárta fel. Thompson mosolygott. Tudta, hogy ki kell faggatnia Sallyt és

71 Richardot is. Értékelem az aggodalmát, Mrs. Norton, de nincs konkrét bizonyítékunk rá, hogy Sarah-t elrabolták, arra meg pláne nincs, hogy valaki más is ezen menne keresztül. Megint a kórház felé intett. Akkor bemegyünk? Tíz Howard Fel-le mozog a mellkasa, verdes a szempillája, ahogy felmerül az álomból, mint egy búvár a tenger mélyéről. Howard nem lát senki mást a szobában, csak magát, ahogy fekszik az ágyon, és csörögnek a láncok, ahogy megmozdul. Aztán recsegve rázendítenek a hangszórók. Dörögni kezd a basszus, a zajtól hirtelen felül. Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! Gyerekek énekelnek átható hangon, amit az iszonyatos hangerő eltorzít. Howard zihálva szemügyre veszi közvetlen környezetét. Ugyanaz, mint mindig. Nyers téglafal. Égett és megfeketedett, fakó a halvány lámpafényben. Az ajtó bezárva, mint mindig, fémrács állja útját a menekülésnek még a gondolatának is. Az ágy, amin fekszik. A falhoz tolt íróasztal, előtte az irodai szék, lerögzítve.

72 Semmi jele, hogy fogvatartója már visszajött volna. Ő Charlie, a csikóhal, és mindent jól csinál! Fülsiketítő hangerő. Howard leteszi a fejét a csupasz matracra, de még akkor is hallja, amikor épp nem szól. Fogalma sincs, mióta van itt. De a zene biztosan abbamaradt, mert elalszik. És azt álmodja, hogy szörfözik. A víz fölött repül, gyorsabban, mint valaha, lehagy egy másik szörföst, de ahogy a parthoz közeledik, erős karok ragadják meg, és lehúzzák a víz alá. Ő Charlie, a csikóhal, és miattad van itt! Howard gyenge, alig tudja nyitva tartani a szemét, és Charlie! Hát nem álom az élet? Megint felriad. A zene hangosabb, mintha felerősítették volna, de ő csak aludni akar. A halált akarja. De az alvás is megteszi. Charlie! Ó Charlie! Ez nem a te tengered? Howard a hátán fekszik és csukva tartja a szemét, aztán számolja a ki- és belégzéseit. A végtelenített zene kezdődik elölről, a közhelyes zongoraszólam betöltene egy egész futballstadiont. Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! Az üvöltő zene dacára Howard mozgást hall az ajtónál. Nem mer odanézni. Látni akarja a fickót, de azt is akarja, hogy odajöjjön hozzá. Hogy leüthesse. a csikóhal, és mindent jól csinál! Valami megragadja a bokáját, és keresztülrángatja a kőpadlón, ki a szobából egy pincébe. Széles és hosszú, alacsony

73 a mennyezete. A közepén egy kerekesszék, a karfáján pántok. Ő Charlie, a csikóhal, és miattad van itt! A zene most tompán szól a háta mögül, de még mindig fülsértően hangos. Aztán becsapódik az ajtó, elnyeli az éneklő gyerekhangok szopránját, és csak a dermesztő mély hang hallatszik, mint az ördögök kórusa, amelyet pufogó dobpergés kísér. Ő Charlie, a csikóhal, és kezdődjék a játék! Erős ujjak nyúlnak a hóna alá, és ülő helyzetbe emelik, háttal a cellájának. Az ajtó a bal oldalon ki van világítva, a meztelen villanykörte fényében látszik a fehér tábla és rajta a felirat: HOWARD. Mindkét oldalán két facsavar a fém megcsillan a pislákoló fényben. Charlie! Hát nem álom az A zene elhallgat, de Howard fülében tovább üvölt a zaj. Még mindig hallja a zongorát, a dobokat meg a sátáni gyermekkórust. De van más hang is. Tompa nyögések hallatszanak a jobb oldali ajtó mögül, amelyik árnyékban van. A villanykörte lelóg, és néha himbálózik, de Howard nem biztos benne, hogy el tudja olvasni a táblát. Négy betű, és M-mel kezdődik, de túlságosan sötét van. Valami megragadja a haját, és előrerántja a fejét. Howard összezavarodva felsikít, széttárja a karját és megpróbál felállni, de le van kötözve. Az erős ujjak a hóna alatt ülő helyzetbe húzzák, mintha egy széken lenne. Megpróbálja elfordítani a nyakát, de annyira nem tudja, hogy rendesen lásson. Csak egy fekete motoros bőrdzsekit lát. És füstszagot érez, de ez nem cigaretta, hanem égett gumikerék vagy műanyag.

74 Mozogni próbál, de nem tud. Pedig mennyit tervezgetett, mennyit várt, és most, amikor kellene, nem tud megmozdulni! Aztán mégis mozog: hátulról meglökik. A sarokban csigalépcső vezet felfelé, sima beton. Howard lenéz, és látja, hogy pörögnek a kerekek. Az utolsó, amit börtönében lát, a középső ajtó, rajta a névtábla: Sarah.

75 Második nap Tizenegy [Corcoran, 05:55] A nap még nem kelt fel, amikor Corcoran lekanyarodott a főútról. Elülső lámpái pásztázták előtte a sötét utat, megvilágították a kátyúkat és a tegnap esti szélben leesett ágakat. A műszerfalon megszólalt a csengőhang, az, amelyiket tényleg meg kellene változtatnia. Thompson rendőrfelügyelő hívja Corcoran felsóhajtott, és megnyomta a zöld gombot. Alana, már majdnem ott vagyok. Csak ráérősen, igaz? Corcoran megnézte az órát a műszerfalon. Még hat sincs. Általában ilyenkor még nem vagyok fent, és Köszönje meg, hogy ennyit is alhatott. Corcoran elfojtott egy újabb sóhajtást. Hadd nézzem meg ezt, aztán visszahívom. Rendben? Rendben. És a nő már le is tette.

76 Elöl az úton fények villantak, három járőrautó világította meg az út menti fákat. Corcoran odahajtott, és termoszából kiitta a maradék kávét, miközben leállította a motort. Az egyik egyenruhás leintette és odaszaladt hozzá. Hé, ez magánterület. Corcoran nyomozó őrmester. Lendületes mozdulattal elővette az igazolványát. Thompson felügyelő küldött. Maga az amershami őrsön van? Igen, őrmester. A helyi zsaru állta a sarat. Magas volt és testes, vastag karját összefonta a mellkasán. Két órája kaptam a hívást. Egy helyi farmer tüzet észlelt. Azt gondolta, valaki a termését akarja tönkretenni. Kiderült, hogy egy kocsi ég. Néha elkapunk errefelé egy-egy autótolvaj kölyköt, de De? Láttam azt az üzenetet tegnap este. Amit Thompson felügyelő küldött a teljes Temze-völgyi rendőrségnek. Corcoran felsóhajtott. Bárcsak egyszer neki szólnának, még mielőtt helyzet van! Gyerünk, mutassa meg! Követte az egyenruhást a fák közé, korhadó ágakon lépdeltek át a nagy csoport zsaru felé menet. Hogy miért kell ehhez hat ember, azt nehéz lett volna megmondani. Corcoran közeledtére szétrebbentek, négyen a kocsijukhoz indultak, hogy visszamenjenek oda, ahol lenniük kellene. Egy autó váza parázslott egy rakás hamu közepén. Egy átlagos autónál kicsit magasabb volt, megfelelt egy városi terepjáró méretének.

77 Corcoran felhúzott egy gumikesztyűt, és közelebb lépett. Még távolabbról is érezte a meleget a fém még túl forró volt, hogy hozzáérhessen. Elöl beletúrt a lábával a hamuba. Ott feküdt egy VW embléma, elszenesedve, meggörbülve, vagyis teljességgel alkalmatlanul, hogy az ember egy nyakláncra tegye medálnak. Megkerülte a kocsit, széles körben felverte a hamut, és hátul leguggolt. És tessék! Baloldalt ezüst betűkkel az állt rajta, hogy TIGUAN, jobbra meg az, hogy 0 TDI. A betűket megviselte a tűz, de még fent voltak a csomagtartó hátán. Corcoran hátralépett, észrevette, hogy a 2-es szám és a tizedesjel hiányzott a csomagtartóról. A tűzoltók kint voltak? A helyi közeg guggolva böködte a hamut egy bottal. Értesítették őket, de tűz volt a Fairview ipartelepen és két házban is Chalfont St. Gilesben, szóval Rendben, gondoskodjon róla, hogy megkapjam tőlük az előzetes és a teljes jelentést is. Meglesz. Az egyenruhás még mindig vizsgálódott. Ez talán segíthet! Lehajolt, aztán vissza is kapta a kezét. A rohadt életbe! Ez nagyon forró! Corcoran megragadta a botot, és kipiszkálta, amit az egyenruhás keresett. A rendszámtábla, szintén 65-ös. Elővette a telefonját, bekapcsolta, és sms-t küldött Thompsonnak: Ellenőrizné ezt nekem? Aztán csak állt, és a helyszínt tanulmányozta. Amershamtól négy mérföld, Chalfont St. Gilestől kettő. Ha az ember a valahol az isten háta mögött címszót keresné a szótárban, akkor ennek az erdőnek a térképe jelenne meg.

78 Tökéletes helyszín, hogy valaki megszabaduljon egy autótól. Benzint loccsantani rá, aztán meggyújtani. De ez egy közvetlen befecskendezésű dízel. A gázolaj nem gyullad meg a nyílt lángtól. Lennie kellett egy kanna benzinnek is a csomagtartóban. Vagyis valaki nagyon meg akart szabadulni ettől a kocsitól. Christopher Langton, vagy Klaus Werner? Még túl korai megmondani, és semmi nem utal egyikükre sem. Corcoran elővette a telefonját, és megnyitotta a térképalkalmazást. A tegnapi út még benne volt Minster Lovelltől Cambridge-be. Ez a hely körülbelül húsz mérföldnyire délre volt. Rákeresett mostani helyzetére. Úgy látszott, egyórai gyalogútra van Amershamtól, úgyhogy bárki volt az, taxival is elmehetett innen. Persze az átkozottul rizikós lett volna. Várjunk csak! Corcoran a másik útvonalra koppintott, arra, amelyik a déli M40-esre vezetett, aztán az M1-esen északra, Cambridge felé. Fél órával hosszabb, de autópályán, vagyis ismeretlenebb utakon. Ott viszont van automatizált rendszámfelismerő rendszer. A telefon táncolni kezdett a kezében. Thompson felügyelő hívja Már megint. A füléhez emelte. Alana? Még mindig furán hangzik nevetett Thompson. Szóval, én kis kerubom, utánanéztünk a rendszámnak. Grafitszürke Tiguan. Kétliteres turbó dízel. A grafit, az sötétszürke, ugye?

79 Igen. Van róla valami? A múlt héten jelentették be, hogy ellopták High Wycombeban. Corcoran felsóhajtott. Szóval akkor nem Nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem Klaus Werner vagy Christopher Langton lopta el vagy vette meg valakitől, aki lopta. Vagy semmi köze az ügyhöz. Valóban. Thompson csettintett a nyelvével. Amikor megtalálta Sarah-t, Bob Rutherford azt mondta, látott egy kocsit elszáguldani az úton, igaz? Egy Volkswagent vagy egy Vauxhallt. Lehet, hogy ez az. Lehet, hogy a mi tettesünk próbálja eltüntetni a nyomokat. Akárki volt is, tudta, hogy a nyomában vagyunk. Pánikba esett, és felgyújtotta az autót. Pedig nem voltunk a nyomában, vagy igen? Thompson röviden hallgatott. Láttam egy 65-ös Tiguant a kórháznál tegnap este. Ugyanezt? Nem tudom. Megnézem. Thompson újra csettintett. Rendben, az egyik helyi zsaru majd beszél a tulajdonossal. Maga el fog késni az eligazításról. [07:00] Corcoran megállt a műveleti központ előtt, és nagyot ásított. Akkorát, hogy nem is akart véget érni. Lenyelt egy korty kávét,

80 és kinyitotta az ajtót. A helyiség tömve volt, körülbelül harminc civil ruhás és egyenruhás rendőrtiszt állt vagy ült mindenfele. Corcoran megállt hátul, pár kolléga biccentett felé, miközben ő próbált észrevétlen maradni. Butcher elöl ült az elegáns új tévé mellett, homlokát ráncolva nézte az ölében levő laptopot, a három kábel megfeszült. Működnie kell. Nem értem. Thompson elvette tőle a távirányítót, és megnyomott egy gombot. A képernyőn megjelent a térfigyelő kamerát mutató kép. Tessék! Butcher mosolyogva visszament. Köszönöm! A képernyőn most színesben Sarah Langton állt egy biciklitároló mellett a Lens Lock udvarban, és a combhajlító izmait nyújtotta. A bicepszére csatolt telefontokhoz fehér fülhallgatók csatlakoztak. Mintha beszélt volna valakivel telefonon, bár nem nevetett. Megnyomott egy gombot az óráján, majd meglódult, és nagy sebességgel elfutott. A felvétel most a cambridge-i hosszú út szürke képére váltott, ahová előző este ellátogattak, a Lens Lock elülső bejáratával és az agresszív biztonsági őrrel. Sarah vágott keresztül a képen, olyan gyorsan, hogy az inkább futás volt, mint könnyed kocogás egy démonaival harcoló nőé. Butcher ráütött egy billentyűre a laptopon, mire a kép kimerevedett. A képernyőre mutatott, az út mentén parkoló ezüstszínű Audira.

81 Ez egy Audi S4. Sportkocsi. Körülnézett a helyiségben, mintha ez a saját felfedezése lett volna. Klaus Werneré, Sarah kollégájáé, akivel viszonya volt. Újra megütötte a billentyűt. Miután Sarah elszaladt az autó mellett, az elindult és követte. Corcoran nem tudta, hogyan értelmezze ezt. Klaus azt mondta, Sarah után elment. Itt viszont úgy látszott, hogy hazáig követi a nőt. Ez az utolsó felvétel, amit találtunk azt megelőzően, hogy felbukkan az utcájában. Éppen mielőtt eltűnt. Köszönöm, kolléga. Thompson odalépett Butcherhez, és a távirányítót a laptopra tette. Szeretném, ha visszamenne Cambridge-be, és ellenőrizné Werner és Langton urak mozgását, rendben? A férfi behúzta a vállát, mint egy kötekedő tinédzser. De most jöttem ide kocsival. Ezt meg is köszönöm magának. Thompson babrált valamit a laptopon, és a képernyő átváltott a Temze-völgy logójára. Ez az eset most élőben megy a belső hálózaton, Sortwell nyomozó őrmesternek hála. Mindannyian megkapják ben a feladatokat a hozzájuk tartozó információkkal együtt. Amennyiben mégsem, akkor kérem, forduljanak Sortwell őrmesterhez. Ne énhozzám. Én nem tudok segíteni, még a saját jelszavamra is alig emlékszem. Pete viszont igen, és segíteni fog maguknak. Halk nevetés futott végig a termen. A bűnügyi laborban csak annak a személynek a DNS-ét találták meg Sarah Langtonon, aki felfedezte. Senki másét. Thompson körülnézett a helyiségben, és pillantása

82 megállapodott Corcoranen. Kacsintott egyet üdvözlésül, aztán folytatta a gondolatmenetet: Nem voltak cipőtalpnyomok vagy bármi más, ami segíthetne nekünk, kivéve Nos, keréknyomokat találtunk az út mentén, ahová Sarah-t hajították. A bűnügyi laborban össze fogják vetni a kiégett Tiguan gumiabroncsával. Corcoran őrmester nemrég járt a helyszínen. Lehetséges, hogy semmi köze az ügyhöz, de az is lehet, hogy pontosan ez lesz az eset megoldásának kulcsa. Thompson megint Corcoranre nézett. Kívánja kiegészíteni, őrmester? Mármint azzal, hogy esetleg Sarah Langton férje vagy Klaus Werner vezette a kocsit? Bármelyikük. Akkor a válaszom: nem. De meg kell próbálnunk bármelyiküket összefüggésbe hozni a városi terepjáró felgyújtásával. Mind a ketten lehetséges gyanúsítottak, úgyhogy ha kapcsolatba tudjuk hozni a mozgásukat az autó mozgásával, akkor Egyetértek. Thompson megfogta a tévé távirányítóját, és Sortwell őrmesterre mutatott vele, mintha azzal irányítani tudná a nagydarab embert. Pete, hozzáadná ezt Butcher nyomozó feladatainak listájához? Rosszkedvű bólintás volt a válasz. Thompson erőltetett mosollyal körülnézett. Van még kérdés? Butcher feltartotta a kezét, mintha még iskolába járna. Csak azon gondolkodtam, van-e valami információ gyógyszerészeti ügyben.

83 Úgy érti, hogy Sarah-t azért támadták-e meg, mert egy ismert élveboncolónak dolgozott? Butcher a torkát köszörülte. Igen, úgy. Nem találtunk semmit, ami arra utalna, hogy ez lett volna az indíték. Általában ha egy csoport vagy valaki elrabol valakit, megpróbálják közzétenni az üzenetüket a médiában, vagy manapság a közösségi oldalakon. Általában még az előtt vállalják a felelősséget a tettükért, hogy tudomást szereznénk róla. Emlékezzen vissza arra az esetre Skóciában egy pár Lehet, hogy azért éheztették, hogy demonstrálják, mi történik a kísérleti állatokkal? Thompsonnak tátva maradt a szája. Corcoran nem tudta megmondani, azért-e, mert mondat közben félbeszakították, vagy Butcher kérdésének együgyűsége miatt. Ahogy már mondtam, nyomozó, ez is egy lehetőség. A négy különleges testület sajtóirodáival együttműködve monitorozzuk az ügyeket. Rendben? Ez látszólag megnyugtatta Butchert. Thompson egy csattanással az asztalra lökte a távirányítót. Nekem jutott az a kétes megtiszteltetés, hogy nyolc harminckor sajtótájékoztatót tarthatok. Reméljük, hogy élő adásban leszünk hallhatóak a Rádió 4-en mindazon ingázók számára, akik még képesek hallgatni a Today műsorszámot. A kilencórás tévé- és rádióhírekben is benne leszünk. Újra körülnézett, és lassan bólintott. Én mindannyiukban megbízom. Maguk a legjobb rendőrtisztek és kiváló csapatot alkotnak. Mindannyian látták, mi történt Sarah-val. Tegnap még

84 azt gondoltuk, hogy akár ő maga is tehette ezt saját magával, de egyre valószínűbbnek látszik, hogy elrabolták. Ebbe nem tudok és nem is fogok belenyugodni. El fogjuk kapni az illetőt, és bíróság elé állítjuk Sarah Langtonért és a családjáért. Rendben? Újabb morajlás, aztán Thompson felmutatta a hüvelykujját. Leléphetnek! Corcoran hagyta, hogy elüljön a nyüzsgés a szakasz legtöbb tagja a kantin vagy az automata felé vette útját, aztán odament hozzá. A nő éppen Butcher arcába beszélt. Ne szakítson félbe, amikor eligazítást tartok, világos? Sajnálom, asszonyom. És most induljon vissza Cambridge-be, és végezze a munkáját. Megteszi a kedvemért? Butcher némán dühöngve, lehajtott fejjel állt, összeszorított fogakkal. Megteszem, asszonyom. Thompson elkeseredetten nézett Corcoranre, aztán döngő léptekkel odament Sortwell őrmesterhez és a zsarukhoz, akik még nem kaptak konkrét feladatot. Jól van, Will? Butcher kitágult orrcimpával nézett Corcoranre. Cambridge-ből egészen az átkozott Kidlingtonig autóztam, és most vissza kell mennem? vicsorgott. És ez Felsóhajtott. Csak az bánt, hogy kudarcot vallottam. Meg kellett volna találnom Sarah-t, de nem sikerült. Corcoran rámosolygott. Ide hallgasson! Láttam én már olyat, hogy a dolgok rossz

85 irányba mennek egy ügyben. A nem szándékos vétségekre vonatkozó törvény teljes baromság. Összezavarnak, és a végén csak magadat okolod, amiért nem mentettél meg mindenkit. De ez magára nem vonatkozik, érti? Maga mindent megtett, amire utasították. Semmivel sem kevesebbet. Aztán a főnöke lekapcsolta az ügyről, és belökték egy új eset kellős közepébe. Mi vagyunk legalul, és ez minden, amiért itt vagyunk. Hogy dolgozzunk. Ne irányítsunk. Nem a mi felelősségünk. Ez nem a maga hibája. Akkor is fáj. Butcher a fejét csóválta. A csontváz a kórházi ágyon. Nagyot nyelt. Nem tudtam aludni az éjjel. Folyton őt láttam magam előtt, és azt gondoltam, hogy többet is tehettem volna. Tudom, hogy így van. Most többet tehet. Segíthet elfogni a fickót. Menjen vissza Cambridge-be, nézze át a biztonsági felvételeket és jegyezze le a mozgásukat. Sarah-ét, Christopherét és Klausét. Mikor indultak és érkeztek a munkahelyükre, mikor futottak és kivel. Bárki tette is ezt, valószínűleg ismerte Sarah heti útvonalait, úgyhogy vagy nagyon közel áll hozzá, vagy megfigyelte. Ha ez Christopher vagy Klaus, akkor jó érzés lenne elkapni őket. Ha valaki más, maga talán kiszúrja, ha megfigyeli Sarah-t. És ha minden rendszámot naplóz és beszél a tulajdonosokkal, talán megtaláljuk azt, aki követte. Butcher mélyet sóhajtott. Igaza van bólogatott. Köszönöm, pajtás. És útban hazafelé menjen be Wycombe-ba, és beszéljen a Tiguan tulajdonosával. A pokolba is! Butcher az ajtó felé vette az irányt.

86 Corcoran keresett egy íróasztalt és leült. Azt akarta, hogy valaki odafent mentse meg a sértődős lelkektől Aidan! Thompson a mobiljával a fülén az ablak mellett állt, és odaintette magához Corcorant. Eltakarta a telefont. Sarah ébren van. Egy kriminálpszichológus már útban van a kórház felé, hogy beszéljen vele. Menjen oda! És legyen kedves! Tizenkettő [Harry, 07:20] Harry rávetette magát babzsákfotelére, és majdnem lerepült róla. Felállt, újra ugrott, és ezúttal sikerült, hátrafelé legurult a padlóra, nagy vihogások közepette. Felkönyökölt, úgy feküdt a padló deszkáin, a feje fel-le mozgott a dallam ütemére. Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! A sötét nappaliban villogott a tévé, és Charlie, a csikóhal ugrott a képernyőre széles vigyorral. Énekelte a dalt és táncolt a hullámok között. Ő Charlie, a csikóhal, és mindent jól csinál! Harry is énekelt, feltápászkodott, az ablakhoz futott, a dal második felére felhúzta a zokniját, és máris az asztalon volt az ablak mellett. A székre térdelt és felhúzta magát, hogy a másodikat is fel tudja húzni, és már kész is volt. Ő Charlie, a csikóhal, és miattad van itt! A játékai az asztal tetején feküdtek, tökéletesen elrendezve.

87 Charlie, a csikóhal, Robert polip, Keith cápa és Dominic, a delfin. Harry felkapta Charlie-t, és a képernyőn látható akciónak megfelelően mozgatta. Először Dominicet táncolta körül, aztán elszaladt Keith elől, aki a fogát csattogtatta. A kép egy darabig kimerevedett, Charlie csak állt szélesen vigyorogva. Aztán megjelent Keith cápa a víz alatti kunyhójában. És Harry felhorkant. Gyűlölte Keitht. Rémálmai voltak tőle, egyszer még be is pisilt az ágyban a nagyinál, aki megharagudott érte. Tovább nézte a filmet, de ez az epizód főleg Keithről szólt. Ezért inkább kinézett az ablakon. Á, ott volt az a róka, pedig apa nem hitte el neki! Aztán eltűnt, és arra kerekezett az újságkihordó fiú a hatalmas, élénkpiros fejhallgatójával, amelyen megcsillant a fény. A fiú megállt a házuknál, felgyalogolt a kerti ösvényen, beleolvasott apa újságjának címoldalába, aztán bedobta. Harry hallotta a puffanást a bejárati ajtónál, és az apja döngő lépteit. Apa! De az apja nem hallotta. Rajta is fejhallgató volt, a saját podcastját hallgatta. Csupa verejték volt a tornázástól a garázsban. Harry tudta, hogy ilyenkor nem jó megzavarni. Kint az újságkihordó fiú visszasétált a BMX-éhez, közben büszkén lépdelve táncolt a zenéjére, mintha egy YouTubevideón szerepelne. Megállt, a karjával kört írt le, és azt motyogta, Oh, igen!, aztán felpattant a biciklijére és visszahajtott a főútra, hosszú karjával jelezve, hogy balra fordul. A szemben levő oldalon kinyílt a templom kapuja, és kilépett

88 rajta a lelkész. Harry integetett neki, de a lelkész becsukta a szemét, és beszívta a friss reggeli levegőt. Hallgatta azt a néhány madarat az év e korai szakaszában, érezte a szemerkélő esőt az arcán. Egy széllökés szétfújta őszülő haját. Újra kinyitotta a szemét és körülnézett az utcában, arcán széles mosollyal, de továbbra sem vette észre, hogy Harry integet neki, és visszament a templomba. Harry a képernyőre nézett, de még mindig Keith cápa volt ott, bár most Robert polipot üldözte, akinek mind a nyolc karja felmondta a szolgálatot. De Charlie, a csikóhal még mindig nem volt sehol. Harry felkapta a műanyag Keitht, és a szoba másik végébe hajította; a játék végigcsúszott a padlón és nekiütközött a babzsákfotelnak. Harry, elkészülnél, hogy indulhassunk az óvodába? Apa kiabált. Túl hangos volt a fejhallgatója. És Harry most nem akart mást, csak nézni, ahogy Keith cápa összecsap Dominickal, a delfinnel. Harry! Gyere már! Harry fintorgott, bár nem volt a közelében senki, hogy láthassa. Úgyhogy felkelt. De kint egy furgon pontosan azon a helyen parkolt le, ahol az apja utálta, ha más is parkol. Apa! Egy férfi szállt ki, és felhajtotta fekete bőrdzsekije gallérját. Úgy nézett körül, mint egy gonosztevő, aztán kinyitotta a furgon csomagterét, és előrúgott egy rámpát. Apa, ott egy ember! De apa még mindig nem hallotta, döngő léptekkel ment fel zuhanyozni.

89 A férfi kitolt egy kerekesszéket, benne egy férfival, és leeresztette az utcára. A rámpa meghajlott a súlya alatt. A gonosztevő megint körülnézett, de az utca csendes volt, még mindig nem volt semmi forgalom. Apa! Anya! A férfi kivett egy pecket a másik férfi szájából, a zsebébe gyűrte, és megint körülnézett, aztán meglazította a kötelet a férfi csuklóján. A kötelek szabadon lógtak mindkét oldalon, de a férfi most éber lett, egyenesen a gonosztevő szemébe nézett és kiabált, de Harry nem hallotta. A másik férfi le akarta fejelni pont úgy, mint Keith cápa próbálta Charlie-t, a csikóhalat, de nem találta el! Aaapaaaaa! A rossz ember megragadta a másik férfi vállát, és kirángatta a székéből. A szék felborult, és a másik férfi arcra bukott! De a kerekesszék megütötte a rossz ember térdét, és ő is elesett! Akkor a másik ember megragadta a karját, és a kerekesszék a rossz ember lábán landolt, de a másik ember újra meg újra belebokszolt a karjába! Anya! Apa! De az is lehet, hogy a jó ember is rossz ember, mert megpróbálta megharapni a rossz embert, pont úgy, mint Keith cápa, de elvétette a fülét. A rossz ember megütötte a nyakát és ellökte, a kerekesszék pedig kigurult az út közepére, ahol Mrs. McAllister megtiltotta, hogy biciklizzenek. Egyszerre álltak fel, de a rossz ember gyorsabb volt. A könyökével hasba vágta a másikat. A másik összegörnyedt, mint az óvodában, amikor Lewis rossz helyen ütötte meg Alfie-t, és orvoshoz kellett

90 mennie, és nagyon sokáig hiányzott. Aztán a rossz ember belerúgott a férfi tarkójába, és arccal lefelé a földre lökte. Apa! A rossz ember a furgonja felé rohant, a kerekesszéket belökte hátulra. Becsapta az ajtót, a vezetőfülkéhez szaladt, és elhajtott. Anya! A másik férfi úgy kelt fel, mint akinek nagyon fáj, ahol megütötték. Ott állt, a semmibe bámult, és motyogott valamit. Apa! Megint kijött a lelkész, kezében egy teáscsészével, széles mosollyal az arcán. A homlokát ráncolta, amikor meglátta, hogy a másik férfi feléje rohan és felemelt ujjával rámutat valamire. Harry! Apa az ajtóban állt, és úgy rázta a fejét, mint aki tényleg dühös. Még nem vagy kész? Megmondtam, hogy Nézd! Harry az ablakra mutatott. Megtámadtak egy embert! Apa keresztültrappolt a padlódeszkákon. Csak ne beszélnél ennyi hülyeséget, fiam! Megpróbálta felnyalábolni Harryt, de megtorpant. Te jóságos ég! Tizenhárom [Palmer, 08:45] Nem hibáztathatják magukat azért, ami a lányukkal történt.

91 Dr. Marie Palmer előrehajolt a székében, együttérzően széttárta a kezét, és oldalra billentette a fejét. Nem az önök hibája és felelőssége, értenek engem? Sally Norton sportos volt és egészséges, nagyon hasonlított a lánya előtte fotójához. A szája körül néhány ránc húzódott, és pár tincsnek a hosszú szőke hajában már kissé lenőtt a töve. Elvett egy másik papír zsebkendőt az asztalról, és kifújta az orrát, amely már így is piros volt. Könnyű azt mondani. Tudom. De igazából nekem sem könnyű ezt kimondani. Palmer várt, amíg felfogják a szavait. És komolyan gondolom, amit mondtam. Az ilyen helyzetekben mindenki előáll a jó tanácsokkal, kedves kis prédikációkat tartanak, hogy rávegyék a másikat a pozitív gondolkodásra és a helyzet elviselésére. Facebook-mémek. Részvétnyilvánítások. De annak alapján, amit Sarah-val kapcsolatban tudok, egyikük sem tehet róla. Richard Norton a pszichológus testbeszédét átvéve előrehajolt. Mindig a legjobbat akartuk Sarah-nak. Medve méretű férfi, de a hangja nagyon lágy. Skót-szigetek, talán. Megfogta a felesége kezét. Szeretem azt hinni, hogy Sarah-nak boldog gyerekkora volt. Palmer újra elmosolyodott. Ezt biztosan ő is így gondolja, Mr. Norton. Folyton arra gondolok, hogy ha nem ragad meg ennél a Christopher Langtonnál Palmer meglepődve hátradőlt. Ó!

92 Á, rendes fiú az. Richard végigsimított az arcán. Együtt golfozom Chris apjával. Amikor nem csal, akkor sóhajt. A helyzet az, hogy Sarah és Chris gyerekkorukban szerettek egymásba. És az ilyesminek soha nincs jó vége, nem igaz? Sally kimeredt szemmel maga elé nézett, és az alsó ajkát rágta. Rá kellett volna vennem, hogy vessen véget ennek. Ragaszkodnom kellett volna hozzá, hogy másik egyetemre menjen, és ne kövesse Christ Cambridge-be, mint egy gyámoltalan kiskutya. Palmer lenyúlt a hátizsákjába, és előhalászta a jegyzetfüzetét. Gondolja, hogy Sarah férjének köze van az elrabláshoz? Maga szerint? A pszichológus feltartotta a kezét. Csak kérdezem. Maga mintha feltételezné, hogy talán igen. Ne is hallgasson ránk Richard keresztbe tette bal lábát a jobbon. Kezdett felengedni Palmer társaságában. Chris jó ember, és én csak azt akarom, hogy a lányom boldog legyen. Kérem, találja meg azt az állatot, aki ezt tette vele. Valaki kopogott az ajtón Palmer mögött. Sötét hajú férfi, tudományos precizitással kicentizett borostával az állán. Túlsúlyos, de magas, és ragyog a szeme. A szentháromság magas, sötét hajú és jóképű. Egy picit sántított, ahogy odasétált a pszichológushoz és azt suttogta: Aidan Corcoran őrmester vagyok. Beszélnünk kell. Londoni akcentus, rekedtség, mint aki negyvenet szív el naponta. Palmer a combjára csapott, és udvarias mosollyal felállt.

93 Magukra hagyom önöket egy kicsit. Fogta a hátizsákját, kiment Corcoran után a folyosóra, és kezet nyújtott neki. Dr. Marie Palmer, de hívhat Marie-nek, ha akar. Rendben. Corcoran megrázta a nő kezét, de idegesnek látszott. Nézze, megkértek, hogy legyek ott magával, amikor Sarah-val beszél. Ó, egy árnyék. Szuper. Palmer a homlokát ráncolta. Ébren van? Maga nem ezért van itt? Corcoran elindult a hosszú folyosón, kényszerítve Palmert, hogy kövesse csámpás lépteit. Nos, igen, de azt mondták, foglaljam el magam, amíg formálisan nem értesítenek. A nőnek sietnie kellett, ha lépést akart tartani Corcorannel, még ha az bicegett is. Maga mit gondol, mi történt? Mit gondolok? kuncogott a férfi, miközben befordult egy másik hosszú folyosóra, amelynek mindkét oldaláról ajtók nyíltak. Egy betegszállító hordágyat tolt, a feje ütemesen mozgott a fejhallgatójában szóló zenére. Maga most töltött együtt ötven percet a szülőkkel, úgyhogy mondja meg maga. Gondolja, hogy Christopher Langton képes lett volna ezt tenni a feleségével? És maga? Ne szórakozzon velem! Palmer megállt és várt, a hátizsákját letette maga mellé a földre. Gyanúsítottként kezelik? Igen. Corcoran sötét arckifejezéssel állt, miközben elment mellettük a betegszállító. Mint a német fickót, akivel Sarah lefeküdt. Klaus Werner. Mind a kettőt kihallgattuk.

94 Ó! Corcoran összefonta a karját. Ez úgy hangzik, mintha maga szerint egyikük sem lenne gyanús. Nem az én dolgom ezt eldönteni. Kriminálpszichológus, vagy nem? Igen, de Ha azt gondolja, hogy rossz helyen keresgélek, kérem, mondja meg. Akkor okosabban tudom kihasználni a lehetőségeimet, mint hogy hónapokig a biztonsági kamerák felvételeit bogarásszuk. Értem. Tehát? Tehát mi? Mi a szakmai véleménye? Ezt olyan lelkesen mondja! Palmer fogta a hátizsákját, és elindult. Véleményem szerint, és ezt úgy mondom, hogy kevés bizonyítékot láttam, valakit kis híján halálra éheztetni és aztán elengedni nagyon is kiszámított módja a kínzásnak. Ami azt jelenti, hogy lehetett a férje? Maga komolyan azt hiszi, hogy ha felszarvazzák, az elég indíték erre? A nő cipője csikorgott a száradó folyosón. Ha ez lenne a helyzet, nem volna valószínűbb, hogy a férje hirtelen felindulásból cselekszik? Elkövet valami meggondolatlanságot, például késelés, vagy letaszítja egy szikláról? Akkor hivatalosan kizárja a férjet? Ha ezt tette a feleségével, akkor valószínűleg a férfival is ugyanezt tette volna, akivel a felesége megcsalta.

95 Corcoran ránézett, kicsit ráncolva a homlokát. Érdekes. Megállt a nővérpultnál, meglengette a kezét a férfi ápoló arca előtt, hogy felébressze. Dr. Yadinhoz jöttünk. Az ápoló magához tért, és lassan felállt. Megnézem, hol van. Ezzel elslattyogott. Corcoran Palmerre koncentrált, ragyogó kék szeme csillogott a lámpa alatt. Rendben, és mi a helyzet Klaus Wernerrel? Lehetett ő a tettes? A pszichológus félrenézett, ujjaival dobolt a pulton. Azt hiszem, ő esélyesebb gyanúsított lehet a körülmények miatt. De ennek a valószínűségi értéke csupán három tizedesjegynyivel lehet nagyobb. És olyan szavakkal, hogy egy egyszerű rendőrtiszt is megérthesse? Úgy értem, hogy egyikük sem valószínű, hogy a maga embere. Akkor hagyjam abba velük szemben a nyomozást? Nem. Maga kérdezett, én pedig értékelem a hipotézisét a rendkívül kevés adat birtokában. Tudom, hogyan működnek a rendőrségi nyomozások. Ez a maga döntése, nem az enyém. Corcoran megint a nőre nézett, és közben a borostáját babrálta. Őrmester! Dr. Yadin állt az ajtóban mosolyogva. Ezüstös haj, pajkos tekintet. Gyűrött, zöld orvosi köpeny. Ó, látom, hogy már találkoztak. Kinyitott egy ajtót maga mögött. Most egy kicsit jobb irodám van. Kérem, kövessenek! Corcoran előreengedte Palmert egy nagy, fehér íróasztallal

96 felszerelt rendelőbe. A falak mentén végig iratszekrények álltak, a keskeny ablak a parkolóra nézett. A pszichológus az ablakhoz közelebbi székre ült, a hátizsákját a földre tette. A táska oldalzsebéből elővette a jegyzetfüzetét és tollát, és új oldalt nyitott. Szóval, új információkkal szolgálhatok Sarah állapotáról. Yadin leült az íróasztalhoz, és a komputerére koncentrált. Ma reggel konzultáltam egy éhezésspecialistával. Ennek alapján, valamint a Sarah okosórájából és wifi-mérlegéből nyert adatok alapján itt felnézett, és rámosolygott Corcoranre meg tudtuk határozni, hogy Sarah testsúlya az elrablása idején százöt font, vagyis negyvenhét egész hattized kilogramm volt, ha így jobban értik. A testzsíraránya kicsivel tizenöt százalék alatt volt. Corcoran összefonta a karját, szabad kezével a borostáját cirógatva. Ez egészséges? Az egészségesség határán van. Ha ennél is alacsonyabb, akkor az ember nem képes leküzdeni a fertőzéseket, a megfázásokat és így tovább. Az atléták általában fanatikusan a minimálisra akarják csökkenteni, de Sarah egy kicsit túl messzire ment. Yadin rámutatott valamire a monitoron. Mivel százhatvan centiméter magas, a BMI-je tizennyolc egész öttized volt. Ez is a legalsó határon van, de még egészséges. Az orvos komoly arckifejezéssel nézett fel. Most harmincegy kiló. Te jó ég! Palmer felállt, a szája kiszáradt. Az hatvannyolc font, így a BMI-indexe mindössze tizenkettő. A szakértő azt mondta, ez az a szint, amit Szomáliában és Etiópiában látott az éhínségek áldozatainál.

97 A pszichológus kavargó gyomorral ült vissza. Corcoranre nézett, és rajta is ugyanazt az elképedést látta, amit ő is érzett. Ahogy mondtam, őrmester, Sarah-t éheztették, méghozzá kitervelten. Ez majdnem emberkínzás. Corcoran feszülten bólintott. Mi van még, doktornő? Yadin a monitorra mutatott. Tudjuk, hogy Sarah több mint negyven napra tűnt el, és a testsúlyának egyharmadát veszítette el. Az a feltevésünk, hogy az utolsó három hétben egyáltalán nem jutott kalóriához. Úgy érti, hogy nem sok kalóriához jutott? Nem. Zéró kalóriához. Nulla. Semmi. Abszolút semmiféle tápanyaghoz. Az ökölszabály szerint három napig lehet túlélni víz nélkül, három hétig ennivaló nélkül. Sarah épp a határon volt. Yadin a többiekre nézett. És mivel eleve nem volt sok zsír a testében, a szervezete az izmait alakította át energiává. Úgy értem, minden izmát. Corcoran nagyot nyelt. A teste felfalta önmagát? Így is lehet fogalmazni, igen. Palmer az üres lapra nézett. Túlságosan le volt döbbenve ahhoz, hogy bármit lejegyezzen. Nagy nehezen rávette magát, hogy leírja az adatokat, hátha kijön belőlük valami. Valaki ezt tette vele. Valaki, aki azt akarta, hogy szenvedjen. Valaki, aki Abbahagyta az írást. Aztán: Miért? Nem jutott eszébe egyetlen példa sem hasonlóra. Halálra

98 éheztetni egy embert egy dolog, de aztán elengedni? Hozzátette: Elengedni. Kétszer aláhúzta, majd felnézett. Corcoran a homlokát ráncolta. Pontosabban? Dr. Yadin becsukta a gépet, félretolta, aztán elmosolyodott, mintha egy kisgyerekhez szólna kedveskedve. Őrmester, hónapokig is el fog tartani, amíg Sarah visszaszerzi eredeti súlyát, és hetekig, amíg fel tudjuk mérni az esélyeit a felgyógyulásra. Állandó megfigyelés alatt fogjuk tartani, de ez a mértékű éhezés extrém megpróbáltatást jelent a májnak és más szerveknek. Corcoran olyan mozdulatot tett, mint aki lenyelt valamit. De Sarah magánál van, igaz? [09:00] Palmer követte Yadint a kórterembe, Corcoran megállt az ajtóban. Sarah Langton az ágyon feküdt, alig mozdult, csupa csont és bőr volt. Csövek lógtak a karjából négy különböző infúziós tasakhoz csatlakoztatva. A gép vészesen alacsony pulzusszámot mutatott, a vérnyomása még ennél is rosszabb volt. Sarah a homlokát ráncolva nézett rájuk, de a szeme érdeklődő volt, tele élettel, félelemmel és reménnyel mindezen átsütött az indulat. Hatalmas erőfeszítéssel feléjük nyújtotta a kezét. Találják meg!

99 A pszichológus leült az ágy mellé, és megfogta a kezét. Hosszú volt és csontos, túlságosan feszült rajta a bőr. Mint Palmer nagymamájáé, mielőtt meghalt, és amikor a rák már mindenét felzabálta. Sarah, a nevem dr. Marie Palmer. Együtt dolgozom a rendőrséggel, segítek megtalálni, aki ezt tette magával. Tudom, hogy rettenetes megpróbáltatáson ment keresztül, de a legrosszabbnak már vége. Biztonságban van, nem éri több bántódás. Dr. Yadin segít, hogy teljesen visszanyerje az egészségét, az én feladatom pedig az, hogy segítsek mentálisan feldolgozni. Szeretném, ha Találják meg! Palmer megsimogatta Sarah kezét, és elhatározta, hogy a továbbiakban eltér a típusszövegtől. Rögtönözni fog, és hagyja, hogy a másik irányítson. Legalább egy kis ideig. Biztos, hogy egy férfi volt? Azt hiszem. A férfi Sarah behunyta a szemét, és a teste rázkódni kezdett. Mintha sírna, csak könnyek nélkül. Sarah, mi lenne, ha mindent elmondana nekünk, amire emlékszik? Sarah kimerülten sóhajtott, aztán megint kinyitotta a szemét. Mit akarnak, hol kezdjem? Palmer rámosolygott. Ahol csak akarja. Tizennégy

100 Sarah Rendben. Szorosabbra húzom a fejhallgató zsinórját, a mikrofont a szám elé teszem, hogy Christopher jobban halljon. Nem maradok el sokáig. Leguggolok, keményen megfeszül a combizmom és a térdízületem, a bokám körül ráncolódik a régi nadrág anyaga. Muszáj lesz újat venni. Ki kell engednem a gőzt. Tudod, hogy van ez. Rendben van, csak féltelek, ennyi az egész. Christopher hangja olyan hideg, mint télen a levegő. Mintha nem gondolná komolyan, amit mond. Egy óra múlva otthon leszek. Szeretlek. Szünet. Rendben. És letette. Meglátszik a leheletem, letörlök néhány friss könnycseppet az arcomról. Azt hittem, már az összeset elsírtam, de Jézusom! A hívást követően folytatódik a zene: a Maroon 5 dübörög a fülembe, rettentő hangosan. Lejjebb tekerem, és beindítom az órámat a futáshoz. Aztán nekiiramodom a hideg éjszakában, ahogy mondani szokták, egyik lábamat a másik elé teszem, a cipőm dobog a járdán, a tócsákon is keresztülgázolok. A zene ütemére veszem a levegőt, és egyre gyorsabban futok. A lépteim is alkalmazkodnak a ritmushoz, és az agyam szabadon szárnyal. A problémáim elszállnak, a fejem megszabadul a projektek ütemterveitől, mérföldkövektől, kockázatoktól és problémáktól, és az összes szarságtól Christopherrel, és Az ő ezüst Audija gurul el mellettem lehúzott ablakkal, majd

101 megáll. Klaus kiszáll a kocsiból és odajön hozzám, zsebre vágott kézzel, azzal a huncut vigyorral az arcán. Hát itt vagy. Megállok, mély levegőt veszek, megállítom az órámat és a zenét. Eddig négy mérföld, egész jó tempóban. Nem, Klaus. Rosszallóan felém nyújtja a kezét. Tessék? Eltolom magamtól éhes mancsát. Azt mondtam, hogy nem. Nem tudok a szemébe nézni. Nem csinálhatjuk ezt tovább. Vége. Kétségbeesve néz. De mi Chris Megint nagy levegőt veszek, a mellkasom megtelik szerelemmel, beleremeg a szívem. Rendbe kell hoznom a házasságomat, Klaus. És bármennyire szeretlek, nem vagyok szerelmes beléd. De én szerelmes vagyok, Sarah. A szavai a szívembe hatolnak. Látni, ahogy ott áll, a jelenléte Egészen más az egész, mint ahogy elképzeltem. Hogy gondolatokká alakítom az érzelmeimet, dobozba gyömöszölöm és elzárom őket. De ahogy itt vagyok vele, az érzések újult erővel visszatérnek. Behunyom a szememet. Csak bemeséled magadnak, hogy szeretsz, de ha tényleg úgy lenne, arról beszélnénk, hogyan fogjuk elhagyni Christ és Lenát, nem a kocsidban szexelnénk. Mert ez az egész csak szex. Ez nem szerelem.

102 Szinte magam is elhiszem. Még mindig nem tudok ránézni. A csodálatos szemébe, gyönyörű ajkára Nagyon nehéz lesz a melóban, Sarah. Úgy értem, mi Erre akkor kellett volna gondolnunk, amikor leitattál Hamburgban. Elmegyek mellette, és megint futni kezdek. Viszontlátásra hétfőn, rendben? De megragadja a karomat, ahogy mellé érek. Sarah, kérlek! Klaus! Megpróbálom lerázni, de sokkal erősebb nálam. Amit annyira imádok benne, most ellenem fordult. Elenged, de továbbra is elállja az utamat. Nézd, lehetünk barátok, rendben? Csak időre van szükséged, és elfogadod, hogy vége. Utána beszélhetünk róla, hogyan lehetünk újra barátok, és hogy tudunk továbbra is együtt dolgozni. Klaus megint elkapja a karomat, most szorosabban tartja, mint az előbb. Sarah, kérlek! Ha így folytatod Sajnálom. Elenged és behunyja a szemét. Átgondolja a dolgot, aztán kinyitja, és bólint. Igazad van, természetesen. Fájdalmat okozunk másoknak. Abba kell hagynunk. Mintha hasba szúrtak volna, annyira rosszulesik, de ez a helyes, ezt kell tennünk. Nem tehetünk mást. Látom őt, de valaki máshoz tartozik. Nem az enyém. Ez nem helyes. Hibát követtem el mi követtünk el hibát az egyéjszakás dologgal, amiből húsz, harminc éjszaka lett. És most vége. Klaus, ami köztünk volt, nem volt valóságos. Elkezdeni sem lett volna szabad. Az a helyes, hogy most abbahagyjuk.

103 Rendben? Még mindig nem tud rám nézni. Aztán bólint. Gyere ide! tárja ki a karját. Megölelem, szorosan. És ő nem próbál megcsókolni, ahogy számítottam rá. Ahogy még mindig reméltem. Jó ember vagy, Klaus. Megpaskolom az arcát, és elfutok. Határozottan ezt kell tenni. Vagy nem? Persze hogy igen. Akkor miért érzem ezt a gyötrő fájdalmat, ha ez a helyes, amit tennem kell? Fél mérfölddel távolabb még mindig nem kezdtem újra a futást és nem kapcsoltam be a zenét. De látom a házunkat az út végén: ki van világítva a sötétben. Chris otthon van, talán bort iszogat, miközben készül a vacsora a sütőben. Talán már engedi is nekem a fürdővizet. Felgyorsítok, futok hozzá. Évek óta most először. De persze ő elment fallabdázni, inkább a régi egyetemi haverokkal tölti a péntek estét, mint velem. Azokat a fényeket talán csak Milhouse kelti a szuperjátékszerével, amit Chris vett neki. Aztán meglátom az ő kocsiját, ahogy ott áll, járó motorral. Klaus most nem száll ki, csak bátortalanul integet. Közeledem, kavarog a gyomrom, lehajtott fejjel gyorsítok, ahogy próbálom magam mögött hagyni. Ne nézz vissza! Soha nem szabad visszanézni. De természetesen hátranézek. Klaus előrehajol, mintha sírna. Végre felfogta.

104 Továbbfutok, újabb könnyek gyűlnek a szemembe, kalapál a szívem. Valaki felém fut. Andy! Intek neki, de látszik rajta, hogy egyszerűen tovább akar menni. Ismerem az érzést. Így aztán felgyorsítok, megyek hazafelé. Legalább Milhouse még szeret engem, és Valaki elém lép: elmosódott fekete bőrdzseki. Nekiütközöm, és felrepülök a levegőbe. A földre zuhanok, a kövezeten szétszakad a nadrágom és összevissza kaszabolódik a kezem. A nyakamnál fogva hátulról megragad egy kar. Ficánkolok, de valami a nyakamba fúródik, és * * * Magamhoz térek, vaksötét van. Lüktet a fejem. Textil tapad a számhoz ahogy levegőt veszek, a fülemhez dörzsölődik. Mozdulni próbálok, de meg vagyok kötözve, kötél vágódik a csuklómba. Ég a kezem és a térdem. A csuklóm körül meglazul a kötél, már tudok mozogni. Mintha víz alatt volnék, minden késleltetett és lassú, nehéznek érzem magam. Valami a bőrömbe hasít az arcomon, éles fény támad a szememre, önkéntelenül is behunyom. Pedig próbálom nyitva tartani. Itt áll valaki, háttal nekem. Magas, széles vállú. Fekete bőrdzseki.

105 Segítség! De a férfi kimegy, az ajtó egy dördüléssel becsukódik. Aztán kulcs fordul a zárban. Az ajtón van egy széles nyílás, azon keresztül néz valaki. Aztán még a nyílás is becsukódik. Körülnézek a helyiségben. Puszta betonfalak. Ablak nincs. Egy ágy, sima fehér ágyneművel. És a sarokban egy íróasztal. Odasántikálok és megrázom, de a falhoz van rögzítve. Csak egy lámpa és egy kupac könyv van rajta. Csupa erkölcsfilozófia ahogy így elnézem, abból a fajtából, amit Christophernek kellett olvasnia az egyetemen. Az ajtó mellett egy üres vödör. Cella. Börtöncella. Istenem, és meztelen vagyok! Hol vannak a ruháim? Sajog a térdem, a jobb oldalon rászáradt vér, a bal térdem a normál méretének kétszeresére van dagadva. Nyolc mérföldnyi futás után üres gyomorral szomjas vagyok, és nagyon, nagyon éhes. Eltart egy percig, amíg az ajtóhoz érek. Éles, szúró fájdalmat érzek a térdemben, minden lépés olyan, mintha letépődne róla a bőr. Megpróbálkozom a nyílással, de be van ragadva. Engedjenek ki! A hangom visszahangzik a szobában, süket csönd követi. Nem tudok mást tenni, ülök az ágyon. Klaus? Nem mondom el senkinek! Semmi baj! Csend. Várok, hangot hallok, súlyos zörejt, mintha valaki egy széket húzna felfelé a lépcsőn. Engedjenek ki! Segítség!

106 Nyílik a rés, és beesik egy üveg víz. Nagyon csattan a földön. Nagyot sikítok, és csak sikítok és sikítok Zúg a fejem, amikor felébredek. Körülnézek, és még mindig itt vagyok. Hat rovátka a falon az asztal fölött, ezek jelölik a napokat. Nem, mintha besütne ide a nap. Hat alvás. Ki tudja, ezek tényleg értelmezhetőek-e napokként. Akárhogy is, már majdnem egy hete, és színe sincs az embernek, aki ide hozott. Egyáltalán. Semmi kontaktus, semmi beszélgetés, semmi üzenet, semmi magyarázat. Semmi. Csak annyit tudok, hogy valószínűleg férfi. Klaus, aki dühös, hogy elhagytam? Vagy Chris rájött, és? Megtenné? Tényleg meg tudná ezt tenni velem? A gyomrom már nem is érzi az éhséget, csak ez a szédülős könnyűség. De olyan szomjas vagyok, hogy úgy érzem, ki sem tudom nyitni a szám. Várjunk csak! Van valami az arcomon. Érzem a nedves bőr ízét. Felnyúlok, és egy maszkot tapintok. Megrántom, de nem tudom levenni. Be van lakatolva. Az orromon keresztül tudok lélegezni, de a szám előtt csak egy keskeny nyílás van. Szájpecek van rajtam! Mit követtem el, hogy ezt érdemlem? De a hang, amit kiadok, nem dühöngés, csak nyöszörgés. Az ajtó mellett egy halom vizespalack. Szupermarketben kapható ásványvíz. Saját márka, Buxtonban palackozták. Száz darab, talán több is.

107 Odamegyek és kinyitok egyet. A teteje éppen befér a nyílásba a maszkon. Mohón iszom a vizet, de kiabálni nem tudok. Kiabálnom kell. Eddig is ez volt az egyetlen, ami életben tartott. Ülök az asztalnál, és a tizennegyedik rovátkát karcolom a falra. Két hét. Tényleg annyi? Vagy kihagytam egy napot? Fájnak az ujjaim, és olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, mióta vagyok itt. Nem tudok semmit. Vékony a karom, látom a bordáimat, a lábam olyan, mintha a karom lenne. Felállok, de annyira szédülök, hogy megint le kell ülnöm. Még a könyvekre sem tudok odafigyelni. Miért tette be ide őket? Mit akar tőlem? Nem kért semmit, nem is beszélt velem. A víztől eltekintve nincs rá semmi bizonyíték, hogy bárki is van itt. Lehetséges, hogy egy gép is be tudja dobni a palackokat, de Felveszem az első könyvet. Immanuel Kant Az erkölcs metafizikája. Kitépek egy lapot, és a nyíláson keresztül a számba tömöm, próbálom megrágni, de Hányok. Epe és víz tölti meg a maszkot és ömlik az asztalra. Furcsa, fémes íz. Csinált valamit a könyvvel. Még a papírt sem tudom megenni. Az ágyhoz csoszogok, és ráfekszem a mocskos ágyneműre, bűzlik a verejtéktől. Orrfacsaró bűz jön a vödörből, amelyet napok óta nem ürítettek ki, nem mintha bármit is bele tudnék tölteni. Fáj a vesém. Itt fekszem, és a plafont bámulom. Csak ehhez van energiám. Fáj a szám a maszktól, viszket a bőrrel való állandó

108 kontaktustól. Inkább meghalok, mint hogy ezt tovább csináljam. Erre nem szabad gondolnom. De megteszem. Felkelek és kihúzom magam. Forog körülöttem a szoba, ahogy az ajtóhoz vánszorgok. A fémhez támaszkodom, és közben lélegezni próbálok ezen az átkozott maszkon keresztül. Sikítani próbálok, de nincs erőm. Semmim nem maradt. Várok. Felveszek egy vizespalackot, és kinyitom. A tartalmát a földre öntöm, a palackot a vödörbe hajítom. Aztán kinyitok még egyet, és a fejemre öntöm. Ez hogy tetszik? Még egyet magamra öntök. Ez hogy tetszik? És még egyet, és még egyet, és még egyet, betakarom magam a vízzel, mintha benzin volna és lángra lobbanthatnám magam. És ez hogy tetszik? Beszélek a rabtartómhoz, de nem hallom a szavakat. Egyáltalán, hangosan beszélek? Itt vagyok egyáltalán? Létezem még egyáltalán? A fejemre öntöm az utolsó flakon vizet is, és ázottan, kimerülten rogyok az ágyra. Hagyom, hogy becsukódjon a szemem. Tizennégy rovátkára ébredek, lüktet a fejem, száraz a szám. Most semmire nem emlékszem. Kihagytam egy napot? Nem

109 tegnap volt tizennégy? Mi történt? Körülnézek. A cella tiszta, nincsenek üres palackok, nincs vödör, nincsenek könyvek az asztalon. Csak egy rakás vizespalack az ajtónál. A műanyag borítás feltépve. Én túl gyenge vagyok, hogy magam megcsináljam. Miért csinálod ezt velem? Mint mindig, most sincs válasz. Azt akarja, hogy szenvedjek, de a gyáva féreg nem néz szembe velem. Feltápászkodom. Aztán ráesek a sebes térdemre. Nem gyógyul rendesen. Az ajtóhoz vonszolom magam. És ott ülök, nehezen zihálva veszem a levegőt. Kiveszem az első flakont, nagyon nehéznek érzem. Nagy erőfeszítéssel sikerül kinyitnom, és a fejemre öntöm. Ez hogy tetszik? Fel vagyok készülve a halálra. Három nap víz nélkül, és meghalok a kiszáradástól. Nyúlok a következő palackért, és Kinyitom a szemem, és fuldoklom. Víz van a torkomban, úgy érzem, megfulladok. Valami eltakarja a szememet. Egy kéz van a torkomon, egy másik a mellkasomnál fogva az ágyhoz szögez. Aztán megszűnik a nyomás, és becsukódik az ajtó. A szájpecek még rajtam van, de furcsa ízt érzek a számban, nem a szokásos fémes ízt. Nedves. Vizet nyomott le a torkomon, megpróbál életben tartani.

110 Felnyúlok, és megtapogatom a szememet. Alvómaszk, az a fajta, amit a repülőgépen adnak, visszaugrik, úgyhogy látom a szobát, de nincs erőm fent tartani. Szóval itt fekszem sajgó fejjel. Szédülök. Kalapál a szívem. Nagyon, nagyon, nagyon éhes vagyok. Az előbb ment el. Tizenöt rovátka a falon. De két napot kihagytam, legalább. Igaz, a napok különben sem jelentenek semmit. Az ajtó mellé nem tettek másik vizet, csak a palackok hűlt helye van ott. Még mindig tizenöt rovátka, és rettentően száraz a szám. Fáj a fejem, szédülök. Újabb három rovátka az ágy fölött. Már oda sem tudok menni az asztalhoz. Felnyúlok, és karcolok még egy jelet. Minden kézmozdulat annyira fáj, mintha valaki hátracsavarná a karomat. Remélem, hamarosan meghalok. Csak így érhet véget belátható időn belül. Meg kell akadályoznom, hogy megint újraindítsa az órát azzal, hogy inni kényszerít. Dobogás a fal mögött, de nem a szokásos. Mintha zene lenne. Mintha Egy palack fekszik a földön az ajtónál. Te jó ég! Most meg gúnyolódik velem! Nagyon szomjas vagyok. Azt akarom, hogy vége legyen. A természet tegye a dolgát, és akkor az egésznek nemsokára vége. De akkor megússza. Nem tudom, hogyan, de megszabadul a holttestemtől, és a rendőrség soha nem fog megtalálni.

111 Mi van, ha az a ritmusos dübörgés nem csak zaj a fejemben? Mi van, ha valaki más? Mi van, ha vele is ezt csinálja, vagy még rosszabbat? És ha azt próbálja közölni velem, hogy ő is itt van? Hogy ugyanúgy szenved, mint én? Segítenem kell a rendőrségnek, hogy megtalálják. Minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy életben maradjak. Mozogni próbálok. Leteszem csonttá aszott lábamat a jéghideg padlóra, megpróbálom ráhelyezni a súlyomat, de előrezuhanok, koppan a csípőm a kemény betonon. Ott fekszem, kapkodom a levegőt, a fájdalom égeti az oldalamat. Olyan sovány vagyok már, hogy talán le sem horzsolódott a bőröm. Mintha eltört volna valamim. De nem adhatom fel. Nem érhet véget. Az ajtóhoz kúszom, és megragadom a vizesflakont. Egy örökkévalóságig tart, míg kinyitom. A számhoz emelem. Ha iszom, azt jelenti, újra indul az óra. Hagyom, hogy ő győzzön. Egyelőre. De életben kell maradnom. Hogy megállítsam, ahhoz életben kell maradnom, meg kell adnom magamnak az esélyt a győzelemre. A számba veszek egy kortyot, érzem, ahogy csorog lefelé a nyelőcsövemen. Lehet, hogy csak képzelem, de biztos vagyok benne, hogy hallom, ahogy valaki köszönömöt suttog. Negyvenkét rovás a falon. Azt hiszem. Huszonhét az ágy fölött. Tizenöt az asztalnál. Az összesen Mennyi is az? Nem tudok gondolkodni.

112 Várjunk csak, hol van az íróasztal? Mikor tűnt el? A lábaim pálcikák, a karom, mint a kötőtű. Alig tudok mozogni. Csapdába estem, várom a halált. Nyílik a rés, de nem dobnak be vizet. Vagy mégis? Nem tudom megmondani. Csak feküdni tudok. De nagyon szomjas vagyok. Ébren kell maradnom. Hozzáér valamihez az ujjam az ágyon. Egy palack, a falhoz támasztva. Megpróbálom felvenni, de Ugyan már! Át kell vészelned. Maradj életben! Kapd el! Győzd le! Megfogom a palackot, és megpróbálom kinyitni. A hüvelykujjam körme középen betörik, felhasad egészen az ujjbegyemig. Visítani próbálok, de alig tudom kinyitni kiszáradt számat. Ott fekszem. Nem tudom kinyitni a szemem. Nem tudok mozdulni. Nem tudok gondolkodni. Fogalmam sincs, mikor van ez. Már ha van. Meghaltam? Mozdulni sem tudok. Nem tudok Mozgás. Valaki felemelt? Vagy megyek a mennyországba. Igen? Valaki visz, aztán rátesz valamire. Ülök, a hátam mögött valami

113 kemény. Egy ülés? És mozgok? Tolnak? Valami nyikorog. Kerekesszékben vagyok? Kinyitja az ajtót, és sikerül kijutnom, de mozdulni nem bírok. Zenét hallok, és * * * Szellő fújja a bőrömet. Levegő. Friss levegő. Ki tudom nyitni a számat. Éppen hogy csak. Nem tudok mozogni. Nagyon fáradt vagyok. Nagyon éhes. Jól van, kedvesem? Egy férfi áll fölöttem, az arcán aggodalom látszik. Ő tette ezt velem? Tizenöt [Corcoran, 09:30] Corcoran letelepedett a műanyag székre. Sarah felületes légzése felgyorsult most, hogy elmondta a történetét. Az létfenntartó készülék jelzett, az egyik tasakból kifogyott a folyadék, amely a nő karjába csöpögött. Emberrablás. Most már hivatalosan is. Semmi kétség felőle. Összeszorultak a lábujjai. Valaki mindezt végigcsinálta Sarahval. Egy másik emberi lény.

114 Nem tudott egy helyben maradni. Felállt, járkálni kezdett a szobában. Tajtékzott, keserű epe égette a torkát. Beszélni akart, de nem találta a megfelelő szavakat. Köszönjük, hogy ezt elmondta, Sarah. Dr. Palmer előrehajolt, belerúgott a szék hátsó lábába, és a kezébe fogta Sarah merev ujjait. Sötét haja lófarokba fogva lógott hátul a nyakán, körbe-körbe fonva, mint a zsidó kalács, amit Corcoran anyja sütött régen. Formatervezett szemüvegén visszatükröződtek a pulzust mérő gépek, kosztümjének fehér csíkjai világítottak a harsány lámpafényben. Tudom, milyen nehéz volt mindezt megosztania velünk. Azt el sem tudják képzelni. Sarah Corcoranre nézett, mintha még annyi erő sem lenne az izmaiban, hogy a homlokát ráncolja, bár csontos arca elvégezte helyette a munka nagy részét. Ő volt, aki elvitt? Ő volt, aki megtalálta. Corcoran közelebb lépett, és leguggolt az ágy mellett. A közelben javított egy falat. Felhívta a 999-et, és Hol? Egy Minster Lovell nevű falu mellett. Sarah értetlenül nézett. Oxfordshire-ben, Sarah. Palmer megpaskolta a kezét. Witney közelében. Ott tartottak fogva? Én is ezt akartam kérdezni. Corcoran felállt. Azt mondta, egy cellában volt. Látott bármi olyasmit, ami arra utalna, hogy hol volt? Maga nem tudja? Sarah hangja halk volt és rekedt. Az

115 arckifejezése azt sugallta, hogy kiabálni szeretne, de nem tud. Fogalma sincs, hol lehet? A lélegzése felgyorsult, a pulzusa egy kicsit még annál is jobban. Hé, hé, hé! Palmer mosolygott, és megint megszorította a beteg kezét. Semmi baj, Sarah. Már biztonságban van. De visszajöhet Senki nem tehet semmit magával, Sarah. Rendben? Itt biztonságban van. Őrök vigyáznak a szobája előtt. Akárki tette, nem kerülhet még egyszer a maga közelébe. Sarah légzése picit lassult, de a szeme továbbra is rémülten tekingetett körbe-körbe. Corcoran hátralépett, hogy helyet és levegőt hagyjon a nőnek. Le tudná írni nekem, hogy nézett ki? Mondtam, hogy egy férfi volt. Sarah összeszorította a száját, még mindig a homlokát ráncolta. Nem sokat láttam belőle. Azt mondta, nagydarab volt. Széles vállú. Erős. Igen. Összesen ennyit láttam. Bőrdzseki volt rajta. Fekete. Mint a motorosoké. Látta már korábban is? Sarah tekintete most megállapodott Corcoranen. Nem hiszem. A hangját hallotta? Nem. Olyasvalaki volt, akit ismert? Sarah elhúzta a kezét Palmer kezéből, és lélegzetvétele elnehezedett. Zihált, az arca eltorzult, aztán hangos nyögést hallatott.

116 Dr. Palmer az ajtó felé nézett, és a pillantásán látszott, hogy azt akarja, Corcoran menjen ki. A férfi azonban rámosolygott Sarah-ra. Christopher vagy Klaus volt? Sarah szeme becsukódott és remegett az ajka. Azt gondoltam, hogy talán Klaus. Azt gondoltam, Chris lehetett. De nem állíthatom, hogy bármelyikük lett volna. Dr. Yadin rontott a szobába. Mi történt? A pszichológus felhúzott szemöldökkel jelzett Corcorannek. Távozzon! Rendben. A férfi feltartotta a kezét, és kiment. Becsukta az ajtót, és beszívta a tisztítószerek kesernyés szagát. Lehet, hogy Palmer megpróbálja idiótának beállítani. Pedig nem tett mást, csak feltett egy lényeges kérdést, és Sarah reakciója sokatmondó volt. Az ő fejében a viszonya Klausszal még mindig titkos volt. Több mint hat héten át be volt zárva egy szobába, éheztették és kínozták, csak a saját gondolatai voltak vele. Nem tudta, hogy rendőrségi nyomozás folyik az eltűnése ügyében, nem tudta, hogy rendőrök ütik bele az orrukat a magánéletébe, nem tudta, hogy a férje és Klaus az első számú gyanúsítottak. Megtudtak bármi újat Sarah megpróbáltatásairól? Nem igazán. Félreállt, hogy helyet adjon egy arra tolt hordágynak. Beletúrt a hajába, végigsimított az arcán, smirglihez hasonló borostáján, amire már ráfért volna a kiigazítás. Aidan? Thompson felügyelő viharzott felé a folyosón,

117 haragosan nézve mindenkire és mindenre. Mi történt? Sarah talán? Te jó ég, nem! Corcoran felemelte a kezét. Nem, jól van. Illetve nincs jól, de Mélyet lélegzett. Milyen volt a sajtótájékoztató? Időpocsékolás, mint nagyjából mindig. Thompson a telefonjába bámult, átfutotta az sms-eket és az eket. De maga is tudja, mi a gyakorlat, Aidan. Végig kell vennünk az indítékokat, blablabla. Már elkezdtek jönni a hívások, a szokásos őrültek próbálták vállalni a felelősséget, leskelődő szomszédok igyekeznek bemártani egymást. A szemöldökét táncoltatva Sarah ajtaja felé intett. Kiszedett belőle bármit is? Azt Kinyílt az ajtó, és Palmer rontott ki rajta; olyan erővel hajította a vállára a hátizsákját, amit valószínűleg Corcorannel szemben óhajtott volna alkalmazni. Felügyelő, beszélnem kell magával. Rendben. Thompson rámosolygott Palmerre, és a kezét nyújtotta. Dr. Palmer, ha nem tévedek? A pszichológus fáradtan nézett rá. Négyszemközt, ha lehetne. Nem nagyon érek rá, úgyhogy ha lenne szíves rövidre fogni. Palmer képtelen volt felháborodása forrására nézni. Csak állt ott remegő orrcimpával. Thompson nem könnyítette meg a helyzetét, csak összefonta a karját. Szóval, mi folyik itt? Palmer most ránézett Corcoranre, a vastag lencsék

118 eltorzították sötét szemét, és felhorkant. Sikerült előcsalogatnom néhány információt Sarah-ból. Doki, meg kell találnunk, aki ezt tette vele. Mit tud mondani? Még túl korai lenne bármit is mondani. Tudnom kell, miféle személyt keressünk. Palmer hagyta, hogy a hátizsákja a földre csússzon. A falnak támaszkodott, fejét a fehér falhoz szorította, becsukta a szemét, a homloka megrándult. Thompson köhintett. Doki! A pszichológus elgyötört tekintettel nyitotta ki a szemét. Valószínűnek látszik, hogy akárki tette, ezt az egészet azért találta ki, hogy Sarah szenvedjen. A szájpecek, az éheztetés, a vizesflakonok Megborzongott. Valaki mind fizikailag, mind érzelmileg kiéheztette. Most Corcoranre nézett neheztelően. Bár érdekes módon intellektuálisan nem. A filozófiakönyvek hmm. Érdekes színfolt, nem gondolja? Valaki egyetemi tanulmányokra kényszeríti? Thompson összefonta a karját. Mi az ördögről beszél? Corcoran bólintott. Morálfilozófiai könyvek voltak az asztalon, feltehetőleg Sarah-nak, hogy elolvassa őket, és elgondolkodjon valamin, amit korábban elkövetett. Palmer Corcoran szemébe nézett, és a férfi látta, hogy egy hullámhosszon vannak. A filozófiakönyvek, ráadásul erkölcsfilozófia, arra utalhatnak, hogy van itt valami üzenet. A fogvatartó meg akart

119 emésztetni és értetni valamit Sarah-val, hogy elgondolkodjon rajta, vallja be, és esetleg tegye is jóvá. Úgy érti, a férje? Nem tudom biztosan. Erről már korábban beszéltünk, és nem hiszem, hogy hallottunk volna bármit, ami ezen változtatna. Palmer bólintott Corcoran felé. Alana, nem valószínű, hogy Christopher a mi emberünk. Több gyanúsított kell, nem kevesebb. Valamivel kevesebb. Palmer felvette a hátizsákját. És egyetértek Corcoran őrmester kijelentésével. Nem hiszem, hogy a férje tette. A cipzárral játszott, zörgött a fém. Az elkövetőről alkotott kezdeti elképzelésem ellentmond annak, amit láttam és hallottam Christopher Langtonról. Abbahagyta a cipzár zörgetését. A férj nem akarta volna, hogy Sarah tudja, ki az, aki kínozza? Nem azt akarta volna, hogy Sarah meghaljon? És miért engedte volna szabadon? Thompson erre nem tudott felelni. Palmer megint lerakta a táskáját. Akárki tette is, alaposan ismerte Sarah életét. Hazáig követte, úgy ejtette foglyul. Ezzel valószínűleg Christophert is legalább annyira kínozták, mint Sarah-t. Az a rengeteg nyugtalanság, aggodalom, félelem és reménykedés az elveszett házastárs miatt Láttam a fotókon, mennyire meggyötörte ez az egész. Thompson felsóhajtott. Aidan, egyetért ezzel? Langton tiszta? Nem arról van szó, hogy tiszta-e vagy sem. Corcoran újabb

120 rándulást vett észre Palmer homlokán. A valószínűségről van szó. Szerintem dr. Palmer úgy véli, közel járunk hozzá, hogy Christophert törölhessük a listáról. Megszólalt Thompson telefonja. Megnézte a kijelzőt, de nem vette fel. Palmer megint Corcoranre nézett. Amikor a kollégája feltette a kérdést, ki tehette, Sarah szemmel láthatólag pánikba esett. Akkor Klaus volt? Lehetséges. Sarah őt is említette és a férjét is. Palmer behunyta a szemét. Viszont, akárcsak Sarah férje, Klaus is valószínűleg azt akarta volna, hogy Sarah tudja, ki csinálja ezt vele, ha már belement az elrablásba, és valószínűleg ő is megölte volna. Nem kockáztatta volna meg azt sem, hogy lefüleljék, vagyis Sarah megbüntetése után elrejtette volna valahol a holttestet. Kinyitotta a szemét, és mind a kettőjük szemébe nézett. Sarah beszámolójából kiderült, hogy bárki volt is, elkerült vele minden interakciót. Csak olyankor ment be a szobába, amikor Sarah aludt, valószínűleg bedrogozva. Nem hagyott neki semmiféle üzenetet, még azt sem mondta meg, hogy az X könyv Y oldalát olvassa el. Sarah semmiféle tanulságot nem vonhatott le az átéltekből. Felsóhajtott. Ezenkívül hatalmas kockázat volt, hogy elengedte Sarah-t. Az elrablással kapcsolatban minden gondosan és precízen ki volt tervelve, de nem terjedt ki mindenre. Valaki megláthatta volna, ahogy elrabolja Sarah-t, Sarah megláthatott vagy hallhatott, vagy akár szagolhatott volna valamit a cellájában, ami nyomra vezethetne minket. Valami apró részlet, amit használhatna a

121 rendőrség, valami, ami kapaszkodót nyújthatna számunkra. Nagy lutri, hogy elengedte, és nem tudom, miért éri ez meg neki. Thompson csípőre tett kézzel állt, és dobolt az ujjával. Eredményeket akarok! Rendben. Időre van szükségem a munkához és a gondolkodáshoz. Palmer Corcoranre pillantott. És azt szeretném, ha őt távol tartaná. Túlságosan agresszív volt. Aidan? Corcoran a fejét csóválta. Egyszerűen feltettem egy kérdést Sarah-nak. Rosszul reagált. Erre nekem nincs időm. Thompson a férfira mutatott. Ő egy tapasztalt rendőrtiszt. Maga tapasztalt kriminálpszichológus. Egy oldalon állnak, rendben? Tehát ha meg kell intenem magukat, megteszem. Dolgozzanak együtt ezen az ügyön. Meg kell találnunk, aki ezt tette Sarah-val, nem pitiáner vitákat folytatni. Pitiáner? horkant fel Palmer. Felügyelő, én már tíz éve csinálom, és Valami problémája van? Újabb horkantás. Időre van szükségem, hogy felvázolhassam a támadó profilját. Részemről rendben van. Thompson vállon veregette Corcorant. De szükségem van a segítségére, hogy megtaláljuk, aki ezt tette azzal a szegény nővel. Nem érdekelnek a feltételezések és kifogások, amelyekkel fedezni akarja magát.

122 Még ma szeretnék eljutni ötről a hatra. Rendben? Palmer az égnek emelte a kezét. Rendben. Jó! És most, Aidan, mindjárt éhen halok, úgyhogy találkozunk az étteremben. Újabb vállon veregetés, majd Thompson a telefonját bámulva elslattyogott. Corcoran nem ment utána, inkább Palmerre összpontosított. A nő nem nézett rá. Szeretnék tisztázni valamit. Palmer felhúzta vékony szemöldökét. Miért, mert a főnöke lekapta a tíz körméről? Maga nem értett semmit. Corcoran önkéntelenül is elnevette magát. Ha együtt dolgozunk, meg kell bíznunk egymásban. Ha azt hiszi, hogy az előbb túl messzire mentem, sajnálom. Az ilyen helyzetekben át fogom engedni magának az irányítást. Nem megyek bele több ilyen helyzetbe, őrmester. Azért voltam itt, hogy segítsek felmérni Sarah állapotát, most pedig a hiányos információk alapján össze kell állítanom egy profilt. Rendőrség tette hozzá vicsorogva. Együttérzek, doki, de tényleg. Megszólalt a telefonja. Ismeretlen szám. Muszáj itt is bekapcsolva tartania? Elérhetőnek kell lennem. Corcoran a füléhez tartotta a telefont. Halló! Egy integetéssel továbbment, ügyet sem vetve a nő haragjára. Corcoran őrmester? Én vagyok. Rendben. Nigel Haverford őrmester vagyok, warwichshire-i

123 rendőrség. Corcoran megtorpant. Thompson távolabb volt a folyosón, magyarázott valamit a mobiljába. Miben segíthetek? Figyeljen ide, ma reggel láttam a sajtótájékoztatót a witney-i nő esetéről. Próbáltam hívni Thompson felügyelőt, de nem veszi fel. Maga van megadva a rendszerben, mint második számú kontaktszemély. Valóban? Azt hiszem, van itt egy másik eset, ami kapcsolatban lehet a magukéval. Ez rendőrségi virágnyelven azt jelenti, hogy hozzá akarnak csapni egy rázós ügyet egy nagyobb nyomozáshoz, ahol költségvetés és források is vannak. Corcoran megfordult, és látta, hogy Palmer ír valamit a jegyzetfüzetébe. Rendben Haverford köhögött. Két emberemet ma reggel egy templomhoz riasztották Rugbybe. Betámolygott oda egy fiatalember, önkívületi állapotban, agresszíven. Próbálták őrizetbe venni, de ellenséges, zavaros meg minden ilyesmi. Kórházba vitettük. Corcoran felsóhajtott. Nagyon örülök a sikerüknek. Nem kell így reagálnia, haver. Én csak megpróbálok segíteni. Halljuk a poént. Szükségem van egy jó kis nevetésre. Azt mondja a fickó, valaki elrabolta, és bezárta egy cellába.

124 Tizenhat [Palmer, 11:28] Corcoran szorosan egy busz mögött haladt, füstölgött magában, aztán kilőtt a szélső sávba, de rögtön vissza is kellett sorolnia egy másik autó miatt, amelyik elsüvített mellette. Gyerünk, gyerünk, gyerünk már! Nem tudna kicsit nyugodtabban vezetni? Palmer összeszorított állkapoccsal megragadta az ülés fölötti kapaszkodót. Nem kell ennyire rohanni. Corcoran lehagyta a buszt, és a nő az ülésbe szegeződött. A sebességmérő hetven, nyolcvan, majd kilencven mérföldet mutatott. Távolabb egy kocsi közeledett feléjük a lámpáit villogtatva. Aidan! Corcoran elrántotta a kormányt, és visszasorolt a sávba. Higgadtan és összeszedetten. Jézus, Mária! Palmer a műszerfalra ütött. Majdnem megölt minket! Szó sincs róla. Corcoran lelassított hatvanra. Milyen csendben volt! Palmer fogta a hátizsákját, és úgy ölelte magához, mintha az meg tudná védeni egy frontális ütközésnél. Valójában halálra voltam rémülve. Inkább az eseten gondolkodjon!

125 Ha lesz még rá alkalmam A pszichológus az ölében szétterülő jegyzetfüzetre nézett. Mindkét oldal tele volt írva, de még ő sem tudta egykönnyen elolvasni. Azon imádkozom, hogy a telefonhívásnak ne legyen semmi köze Sarah elrablásához. Corcoran csak egyetlen pillantást vetett rá. Én is. A kórházban azt mondta, tisztázni akar valamit? Igen. Corcoran az utat nézte, mereven, mintha a mániákus vezetés bevett szokása lenne. Nem a legjobban indult a kapcsolatunk, de nem akarok ellenségeskedést köztünk. Maga úgy tesz, mintha hátráltatnám az ügyét. Pedig azért vagyok itt, hogy segítsek, nem másért. Eltérő a megközelítésünk, ennyi az egész. Hadd végezzem a munkámat, Aidan! A nevének hallatán Corcoran arca megrándult. Jobbra indexelt a St. Cross kórházat jelző táblánál, majd lelassított. A kocsi megállt, miközben a forgalom tovább száguldott. Ismerem az olyanokat, mint maga, csupa elmélet meg tudomány. Szinte köpködte a szavakat. Nem szeret a frontvonalban lenni. Palmer megpróbálta nevetéssel elütni a dolgot, bár Corcoran meglátta a szemében a bizonytalanságot. Maga egy SZEMÉTLÁDA! A férfi egy furgon előtt elvágtatva behajtott a kórház parkolójába. Palmer a műszerfalra csapta a két kezét. A furgon épphogy elkerülte Corcoran kocsiját, ő pedig továbbhajtott a parkolóban. Befordult egy üres helyre, és

126 hátranyúlt valamiért a hátsó ülésre. Nézzük meg, mivel állunk szemben! Rendben? Feltette a Rendőrség táblát a műszerfalra, és kinyitotta az ajtót. Eltartott egy ideig, amíg kikászálódott a kocsiból, fura testhelyzetekbe manőverezve magát. Palmer sokkal gyorsabban kint volt. Muszáj ilyen fájós csípővel dolgoznia? A férfi válasz nélkül elmasírozott. [11:45] Amikor Palmer odaért, Corcoran egy középmagas, sűrű bajuszos, rendőregyenruhás férfival beszélt, és egy kávébarna bőrű orvossal, akinek a kosztümje hasonló anyagból készült, mint az övé. A hölgy dr. Marie Palmer, a kriminálpszichológusunk. Ő az áldozat kezelőorvosa, Ms. Isobel Hayden. Hayden széles mosollyal fogott kezet Palmerrel. Örvendek! Meleg, fátyolos hang. Menjünk, és beszélgessünk. Nagy léptekkel elindult, olyan sebesen, hogy Corcorannek megrándult az arca. Őszinte leszek. Nincs semmi nyilvánvaló tünet, amiből megállapíthatnánk, mi a baj Howarddal. Egyszerűen Howard? Corcoran kapkodta a levegőt, miközben igyekezett lépést tartani a nővel. Vezetékneve nincs?

127 Csak annyit tudunk, hogy Howardnak hívják. Ezt kiabálta a rendőröknek és a mentősöknek, akik behozták. A lelki trauma, amit minden bizonnyal elszenvedett Egy megtört ember, csak ezt tudom mondani. Palmer lépést tartott Haydennel, pedig fájt a bokája a magas sarkú cipőben. Mit tudnak róla? Hát ez az! Egy nevet. Nem beszél. Nem akar, vagy nem tud? Bárcsak tudnám. Hayden menet közben magyarázott. Fizikailag jó állapotban van. Izmos. Jelentkezhetne a hadseregbe. Beviharzott a Baleseti és sürgősségi osztály feliratú ajtón, és elindult a széles folyosón. Egy oldalsó ajtónál egy férfiápoló egy női páciens karját kötözte. Hayden megállt egy másik szoba előtt. Itt van. Corcoran előrelépett. Aidan. Palmer eléje állt, és suttogva beszélt. Erre én vagyok kiképezve. Ahogy megbeszéltük, hadd végezzem a munkámat, maga meg a magáét. És itt valószínűleg nincs összefüggés. Rendben? Rendben. Corcoran végigsimított borostás állán. Csak figyelni fogok. Hayden bevezette Palmert a szobába. Jane, magunkra hagyna egy percre? A nővér kiment, és Palmer meglátta a pácienst. Howard rosszabbul nézett ki, mint Hayden szavai alapján gondolni lehetett. Úgy látszott, fizikailag rendben van, izmos is volt, de fáradtnak és zavartnak tűnt, és táskás volt a szeme.

128 Remegett a szája, orrcimpája kitágult. Hangos, ugatásszerű nevetésben tört ki, amely úgy hangzott a helyiségben, mint a puskaropogás. Rövid, pattogó nevetés volt, de semmi vidámság nem volt benne. A fejét mélyen lehajtotta és lassan himbálni kezdte. Most meg sírt. A pszichológus állva maradt, és nem ment közelebb. Howard! A férfi felnézett, vadul forgott a szeme. Hát nem álom az élet? Palmer hátán végigfutott a hideg. Tessék? De nem jött létre a kontaktus. Howard megint lefelé nézett, rángott a szája és bólogatott a feje. Howard, a nevem dr. Marie Palmer. A férfinak tovább mozgott a szája, és valamiféle zajt hallatott. Talán mondott valamit, vagy inkább csak halandzsázott. Azt mondta a rendőröknek, akik megtalálták, hogy egy cellában volt? Cella, barlang. Howard gyorsabban szedte a levegőt, éppen úgy, mint Sarah. Mindent jól csinál. Kicsoda? Howard vastag nyakán kidagadtak az erek. Kezdődjék a játék! Fintorgott, aztán tekintetét Palmerre szegezte, mintha neki kellene tudnia, mire gondol. Minden rendben lesz. A nő közelebb lépett, és felemelte a kezét, hogy megnyugtassa. Howard, azt mondta, egy cellában volt?

129 A férfi tetőtől talpig végigmérte, és most már nyugodtan lélegzett. Egy börtöncellában. Megrázta a fejét. Hogy lehetne minden rendben, amikor az embert így bezárják? Szeretnék segíteni megtalálni azt, aki ezt tette, Howard. Meg fogjuk találni, aki bezárta magát a cellába, rendben? Howard bólintott. Palmer sóhajtott. Mi a teljes neve, Howard? Hányadika van ma? Kedd van, március tizedike. Hát nem álom az élet? A férfi visszahanyatlott az ágyra. Howard. Az ajtónál álló Haydenre nézett. A nevem Howard! Van vezetékneve, Howard? Howard Ritchie. Úgy beszélt, mint egy kisiskolás, akinek ismételgetnie kell a nevét. Vajon az átélt megpróbáltatások miatt van ilyen állapotban, vagy mentális problémája van? Howard Ritchie. Howard Ritchie vagyok. Hát nem álom az élet? Jól van, Howard. Köszönöm! Palmer megajándékozta legkedvesebb mosolyával. Mennyi idős, Howard? A férfi a homlokát ráncolta. Nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! Palmer kezdte azt hinni, hogy inkább mentális problémáról van szó. Mikor született, Howard? Kilencven. Június. Tizennyolcadika. Köszönöm, Howard! Szélesen elmosolyodott. Nagyszerűen csinálja. Újabb mosoly. Hol lakik?

130 A férfi mormogott valamit, ami Devonnak hangzott. Azt mondta, Devon? Howard bólintott. Ax. Ax. Ax. Ha Devon, akkor lehet Axminster vagy Axmouth. Talán Exeter. Egyenként kell próbálkozni. Úgy érti, Axminster? Howard most erőteljesen bólogatott. Ax. Ax. Ax. Mindjárt visszajövök. Corcoran kiment a folyosóra. Hayden zsebre dugott kézzel állt, az arcán aggodalom látszott. Palmer röviden intett neki a fejével, aztán az ágyban rángatózó figurára koncentrált. Mi a foglalkozása, Howard? Szakács vagyok. Howard a nőre mosolygott, arcára most jó szándék ült ki. Főzök. Imádom a munkámat, imádom. Mindent jól csinál! Howard kacagott, öröm látszott az arcán. Főzés, hullámok, ivás. Úgy mondta ezt, mint egy verssort. Charlie! Ó, Charlie! Ez nem a te tengered? Most énekelt. Palmer közelebb lépett, a keze ökölbe szorult. Howard, ki az a Charlie? Howard úgy nézett, mintha ezt Palmernek kellene tudnia. Charlie vitte el magát, Howard? A férfi megint énekelt: Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! Ez egy becenév? Ő Charlie, a csikóhal, és mindent jól csinál!

131 Könnyek folytak végig Howard arcán. Szeret szörfözni, Howard? Szörfözni? A férfi haragosan nézett rá a könnyein keresztül. A mélyben megbúvó emberi lény visszakapaszkodott az arckifejezésébe, és most egy felnőtt nézett Palmerre. Egy érett intellektus, akivel lehet értelmesen beszélni. Valaki, aki tudja, hol van, és ki van a társaságában. A combjára csapott. Miért tette ezt velem valaki? Palmer tenyérrel kifelé felemelte a kezét. Howard, Ms. Hayden és én segítünk magának átvészelni ezt, rendben? A férfi alig észrevehetően bólintott. Azt mondta, valamiféle börtöncellába zárták? Azt hiszi, hazudok? Nem, Howard, én Mert oda zártak! Howard felült, húsos öklét az ágyhoz nyomta. Maga volt? Karon ragadta Palmert, és közel húzta magához. Ujjai a nő húsába mélyedtek. Maga tette ezt velem?! Állj! Corcoran egy pillanat alatt átvágott a szobán, Howard és Palmer közé vetette magát. Nyugi! Megragadta és hátracsavarta a férfi csuklóját, az ágyhoz nyomta, arccal lefelé. Palmer eltávolodott tőlük, fájó alkarját masszírozta. Felhajtotta a ruhája ujját, és a bőrén már meglátszott a zúzódás. Gazember! Maga aljas gazember zokogta Howard. Ő Charlie, a csikóhal, és miattad van itt! Ő Charlie, a csikóhal, és ideje játszani! Egy segédápoló rontott a szobába, több mint száznyolcvan centi kigyúrt zsír meg izom, és átvette a feladatot Corcorantől.

132 Jól van, haver, nyugodj meg, rendben? Corcoran szorosan tartotta Howardot, miközben helyet cserélt a segédápolóval, és kérdő tekintettel figyelte Palmert. Jól van? A pszichológus belenézett a férfi világoskék szemébe. Túlélem. A hangja halk volt és erőtlen. Rendben, fiúk. Hayden megbökte Palmert és Corcorant, és kifelé tolta őket a szobából. Nincs az az információmennyiség, amiért ez megérné. Becsukta az ajtót, miközben a segédápoló egy injekciós tűt bökött Howard karjába. Köszönöm, hogy beengedett minket oda. Palmer Corcoran felé bólintott, és a falnak tántorodott. Ez olyan volt Kifújta a levegőt, és megpróbálta masszírozással eltüntetni a karján fodrozódó libabőrt. Elindult a folyosón, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a lehető legmesszebb kerüljön Howardtól. Corcoran utánament. Charlie, az átkozott csikóhal Ki az ördög lehet az? Maga nem tudja? Palmer vállat vont. Kellene? Ejnye, doki! Corcoran elővette az okostelefonját. Ez egy rajzfilm gyerekeknek. A három-öt éves gyerekek nagyon szeretik. Feltartotta a telefont. A videón egy mosolygó csikóhalat lehetett látni, ahogy egy szörfdeszkán táncol a tengeren, elsuhan egy polip, egy cápa és egy delfin mellett. A fő motívum halkan szólt, egy hátborzongató gyerekkórus sziruposan

133 énekelt: Ő Charlie, a csikóhal, és semmi nincs, amit meg ne tudna tenni! Ő Charlie, a csikóhal, és mindent jól csinál! Corcoran a telefonra koppintott, és leállította a kakofóniát. De hogy ez mit jelent? Bárcsak tudnám A homlokát ráncolta. A jó hír az, hogy azt hiszem, megtaláltam a rendszerben. Howard John Ritchie, eltűnt Axminsterből, Devonból február huszonhetedikén. Tizenkét napja Valami szöget ütött Palmer fejébe. Ez azt jelenti, feltételezve az összefüggést, hogy valaki egy időben tartotta fogva Howardot és Sarah-t tizenkét napig? Ne szaladjunk előre! Corcoran eltette a telefonját. Csak azt tudom, hogy ez a fickó hajnalban elment szörfözni a tengerpartra, körülbelül egy óra járásnyira, és nem ment haza. A vizsgálótiszt telefonált. Devonból? Most le akar menni oda? Nem, doki. Előbb nézzük meg, hol engedték szabadon! Tizenhét [Corcoran, 12:11] Corcoran most sokkal lassabban vezetett, mint amikor a kórházba tartottak főleg Palmer heves reakciója miatt. Befordult balra egy csendes utcába. Egy macska szaladt át az

134 úton. Távolabb egy járőrautó állt a fák mögött megbúvó templom előtt. Corcoran leparkolt, és hagyta, hogy a motor lassan leálljon. Itt én kérdezek, rendben? Kikászálódott az utcára. A járőrautó gazdái nem voltak a láthatáron. Egy lelkész állt az ajtóban, a levegőbe bámult, szívta a cigarettáját. Olyan ember benyomását keltette, mint akinek már nagyon kellett ez a nikotinlöket. Fel sem nézett, amikor Corcoran odament és megmutatta az igazolványát. Aidan Corcoran nyomozó őrmester, maga ugyebár? Az vagyok. A lelkész elnyomta a cigarettát, és a szemétládába dobta. Én voltam itt, amikor a fickó bejött. A fejét csóválta. Szegény, szerencsétlen ember! El tudom képzelni, min megy keresztül. Palmer a kocsinak támaszkodott, és tovább jegyzetelt. Corcoran megint a lelkészre nézett. Megtámadta magát? Ellenkezőleg. Én éppen a reggeli teámat ittam és átfutottam a vasárnapi prédikációmat, amikor vad tekintettel, dühöngve odafutott hozzám. Életemben nem ijedtem meg ennyire, esküszöm. A lelkész grimaszt vágott. Nehéz megmagyarázni, de énekelt. Annak a rémes filmnek a dallamát. Charlie, a csikóhal. Elsötétedett az ábrázata. Mondott még valamit? Valami börtöncellát emlegetett. A lelkész hunyorgott. Hálás vagyok a barátomnak, ott nézett fel az égre, hogy időben ideküldte azokat a rendőröket, amikor a legnagyobb szükségben voltam. Corcoran mögé intett.

135 Két helyi rendőr közeledett az egyik szomszédos házból, olyan nagydarab emberek, mint két rögbijátékos. Köszönöm! Corcoran rámosolygott a lelkészre, és odament hozzájuk. Arra számítottam, hogy itt lesznek, amikor megérkezem. Elnézést. Az őrmester a kezét nyújtotta felé. Nigel Haverford. Kicsit alacsonyabb volt, mint a kollégája, és a sapkája alatt erősen kopaszodott. Már régen le kellett volna borotválnia az összes maradék haját. Az embereim most fejezték be a szomszéd meghallgatását, aki betelefonált. Az utca túloldalára mutatott. Joe? A másik rendőr átvette a szót. Úgy olvasott a jegyzeteiből, mintha imádságoskönyv lenne. A fickó azt mondta, a fia induláshoz készülődött az óvodába, amikor észrevette, hogy valaki kiabál a lelkésszel. A templom felé intett, de a lelkész nem volt sehol. Nem ismerte fel a támadót, ezért betelefonált. Épp itt voltunk a sarkon, úgyhogy idesiettünk és megfékeztük a fickót, de cimbora, olyan állapotban volt, hogy Úgy érti, részeg állapotban? Haverford rövid bólintással jelezte Joe-nak, hogy folytassa. Megfékeztük, és szóltunk a mentőknek, hogy inkább vigyék be a kórházba. Jól tették! Corcoran tudta, hogy Palmer hallgatja őket, miközben még mindig írt. Valami egyéb? Haverford közelebb lépett, és lehajtotta a fejét. Talán van. Joe? Én nem hiszem el, Nige.

136 Corcoran felemelte a kezét. Mit nem hisz el? Mondd csak el neki! Rendben. Joe becsukta a jegyzetfüzetét. Szóval ez a gyerek, Harry, négy- vagy ötéves, de lehet, hogy azt látta, hogy ez a Howard megtámadott egy férfit. Palmer már ott volt Corcoran és Joe között. A lelkészt? Nem, előtte. Joe a homlokát ráncolta. Nézze, amit az én legkisebb gyerekem mond, annak a legnagyobb része marhaság. De nem minden, kolléga. Corcoran összefonta a karját. Mit látott pontosan Harry? Azt mondta, hogy ez a Howard egy kerekesszékben ült Az a másik tolta őt, és Howard rátámadt. Összeverekedtek, gurultak a földön. Ez nekem tisztára úgy hangzik, mint valami birkózóshow, de soha nem lehet tudni. Joe vállat vont. A ház a háború után épült, egy nagy kert végében állt. A sűrű növényzet miatt nem lehetett belátni az útról márciusban sem. Két nagy ablak nézett az utcára, úgyhogy valaki talán látta bentről az utcát. Corcoran biccentett Haverford felé. Azt akarom, hogy keressék meg azt az embert, rendben? Ha Howard megtámadta, talán megsérült, és lehet, hogy valahol éppen ápolják. Ellenőrizzék a helyi kórházakat, és hívjanak embereket, hogy beszéljenek a többi szomszéddal is! Haverford az övébe dugott kézzel állt. Igen, rendben. Akár neki is láthatnak!

137 Rendben. Haverford és Joe elindultak az autó felé. Corcoran utánuk nézett. Két idióta. Palmer még mindig jegyzetelt. Gondolja, hogy ez fontos? Nem tudom biztosan, de ha nem találjuk meg ezt az idegen fickót a kerekesszékkel, feltéve, hogy egyáltalán létezik, akkor nem jutunk előbbre. Corcoran az állát simogatta. Maga mit gondol? Nos, én elsősorban próbálom összehasonlítani az elkövetés módját Sarah esetével Minster Lovellben. Bár Sarah-t és Howardot is az út szélére dobták ki, Sarah-t vidéken egy elszigetelt helyen, itt viszont Palmer felnézett, és a növényekkel teli utca felé intett. Itt házak vannak, és minden oldalról ide látni. És nem tudom kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy Howardot szándékosan a templomnál rakták ki. Gondolja, hogy valaki a lelkészt vette célba? Vagy a templomot. Palmer eltette a jegyzetfüzetét. Lehet, hogy a rendőrség figyelmét akarták felkelteni. De látta, hogy Howard milyen állapotban volt! Palmer az alsókarját szorongatta. Amikor megpróbált megtámadni engem. Akárki tartotta is fogva, talán előre meg tudta jósolni, mi lesz, amikor elengedi. Tele lesz haraggal és bosszúvággyal. Értem, mit akar mondani. De kételkedik? Corcoran rámosolygott. Mindig.

138 Szóval, mi a terv? A férfi törte a fejét. Sokféle lehetőség, de egyik sem kifejezetten ígéretes. Azt hiszem, le kell mennem Devonba. Néhány órát el kell töltenem azzal, hogy beszélek Howard barátaival és családjával. Talán kiderül, van-e valami összefüggés Howard és Sarah között. Rám nincs szüksége? Úgy saccolom, majdnem négy óra oda és ugyanannyi vissza, plusz itt vidéki zsarukról van szó. Nem ajánlatos. Úgy értem, itt meg Oxfordshire-ben sem egy leányálom. Tényleg azt gondolja, hogy nyolc óra velem egy autóban jó időtöltés lenne magának? Palmer felhúzta a szemöldökét. Úgy sejtem, hogy sokkal kevesebb lesz, mint négy óra, amilyen idiótán vezet. Maga kikérdezhetné ezt a gyereket, hogy lássuk, egyezik-e a sztorija. Biztos vagyok benne, hogy a Temze-völgyi vagy a warwichshire-i rendőrségen vannak más alkalmas kihallgatók is, valaki, akit arra képeztek ki, hogy gyerekekből szedjen ki információt. Ez akceptálható. Aidan, én tényleg a saját szememmel szeretném látni, honnan vitték el Howardot. Maga a főnök. Corcoran kivette a kulcsokat a zsebéből. Mi lenne, ha azzal töltenénk a négy órát, hogy maga elmondja nekem, mi mindent irkált a jegyzetfüzetébe?

139 Tizennyolc [14:03] A jelentések szerint a rendőrségnek még mindig nincsenek elfogadható nyomai a witney-i nő ügyében recsegte a rádió, amikor Corcoran behajtott a körforgalomba az előtte sorban álló hat kocsi után. Az elöl levő bamba sofőr nem tudta, mitévő legyen. Beszélünk a nyomozás vezetőjével, miután Kikapcsolta a rádiót, és Palmerre nézett. A nő beszélt, de hangját elnyelte a motor zúgása meg a háttérzaj. Corcoran elővette félig elfogyasztott hamburgerét, és kicsomagolta. Még egy mohó harapás, kólával leöblítve, amelyben már teljesen elolvadt a jég. Nem lenne szabad vezetés közben ennie, Aidan. Kilyukad a gyomrom. Corcoran még egyet harapott, és rágás közben előbbre furakodott a sorban. Megint az eszébe villant a kórházi ágyon fekvő csontváz. Sarah nem szabad ezzel viccelődnöm. Nem is. De nem is hiszem, hogy viccelődött. Gondolja, hogy a két ügy összefügg egymással? Hát nézett rá Palmer felhúzott szemöldökkel. Howard elrablásának módja hasonlít Sarah-éhoz, de vajon eléggé-e? Valóban van összefüggés? Tudom, hogy maga azt szeretné, ha csak véletlen egybeesés volna, de itt van két ember, akit cellába zártak, aztán elengedték őket?

140 Corcoran végzett a hamburgerrel. Alig érezte az ízét. Ragacsos kézzel tartotta a kormányt. Úgy értem, ez tisztára spekuláció, Aidan. Nem tudományos megállapítás, természetesen, de elképzelhető, hogy összefüggés van a két eset között. Palmer a jegyzeteit bámulta. A lapok úgy tele voltak firkálva a teóriáival, akár egy futballista karja a tetoválásokkal. Leírta az elméleteit arról, hogyan tud valaki két embert elrabolni, akik aztán nem tudják rendesen kifejezni magukat, csak szavakat és verssorokat ismételgetnek összevissza. Még nem tudom. Lehet, de Howard túlságosan zavart állapotban van ahhoz, hogy meg tudjam ítélni. És mi van, ha az agya helytelenül rögzítette az eseményeket? Corcoran még előrébb hajtott a sorban. Ezt hogy érti? Az extrém dezorientáció képes meggátolni az emlékezést. Ez történik, amikor valaki elveszíti az eszméletét az alkoholtól. Abban a pillanatban érzi, ami vele történik, de az agy ezt nem tárolja el későbbre. Palmer lapozott, írni kezdett és ábrákat rajzolni. Aztán egy sóhajtással abbahagyta. Tudja, mi a probléma, Aidan? Corcoran egy kicsit megint előbbre araszolt, aztán belenézett a pszichológus komor szemébe. Mivel mi a probléma? Ezzel. Ezzel az egésszel. A nő körbelendítette a tollát, jelezve, hogy az egész körülöttük levő világra gondol. Ha ezek az ügyek összefüggenek, akkor valaki két embert rabolt el, nem csak Sarah-t, és egy időben tartotta fogva őket. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a helyzet, vagyis az én szakértelmem kerül

141 előtérbe. Corcoranre pillantott, és látszott a szemén, mennyire megrémíti a gondolat. Maga szerint van összefüggés? Én csak azt tudom, hogy tele vannak vele a hírek, amit nem tartok helyesnek. Amikor valami nyilvánosságra kerül, az emberek csámcsogni akarnak a híres eseteken, beleértve a rendőröket is. Ott is összefüggéseket látnak, ahol nincsenek ilyenek. Mások meg lehetőséget látnak arra, hogy valaki másra tukmálják rá az ügyet. De a cellák, Aidan! Legalább egy sorozatos bűnelkövetőről tudok, aki ketrecbe zárt embereket. Corcoran nem tudott ránézni Palmerre. Még Londonban dolgoztam egy ügyön, ahol ez a gyilkos fogva tartotta az áldozatait, mielőtt megölte őket. A nőre pillantott. De itt maga a szakértő. Maga kérdezett ki részletesen olyanokat, akik ilyeneket csinálnak. Hogyan találjuk meg ezt a fickót, mielőtt elkezd gyilkolni? Ahogy már mondtam, az a probléma, hogy ha a magyarázattól el akarunk jutni az előrejelzésig, vagyis hogy kiszámíthassuk, hol fog lecsapni legközelebb ki, mikor és hogyan, ahhoz több adatra van szükségünk. Három eset már kiad egy sémát, de kettő? Szomorú, de ez nem elég. Corcoran megint előbbre nyomult a sorban. Ebben az esetben azzal tesszük a legjobbat, ha feltételezzük, hogy összefüggenek? Palmer kibámult az ablakon. Egyszerűen nem tudom. Corcoran megint tovább araszolt. Őszintének kell lennem magához. A pszichológus a

142 hajfonatának végét babrálta, kibontotta, majd újra befonta. Rájöttem, hogy félek attól a nyomástól, hogy egy operatív akcióba csöppentem. Magával. Valóra válnak legrejtettebb félelmeim: kint vagyok a terepen egy sorozatos bűnelkövetővel. Ugyan már, én csak egyszer követtem el bármit is maga ellen. Palmer ezen jót kacagott, és ezzel kicsit talán meg is tört a jég. [16:03] Tökéletes időzítés. Corcoran behajtott a parkolóba. A nap még kétórányira volt a horizonttól, hamarosan elindul délnyugat felé. Az alacsony védőgát mögött terült el a széles, lapos exmouth-i tengerpart. Az anyósülésen Palmer felnézett a jegyzetfüzetéből. Nem igazán alkalmas szörfözésre, ugye? És folytatta az írást. Igaza volt. A víz vagy fél mérföldnyire volt, szörfözőket nem lehetett látni, csak egy középkorú pár sétáltatott egy agarat. A szegény pára vacogott gesztenyebarna kabátkájában. Értem, mire gondol. Corcoran kilépett a bitumenre, és kinyújtózkodott. A hideg levegő jólesett a bőrének, amely lángolt a hőségtől, mert Palmer ragaszkodott hozzá, hogy a legmagasabbra állítsák a fűtést. Három és fél óra vezetés egyhuzamban, elzsibbadt az egész bal oldala. Nem fájt, csak bizsergett. A hatalmas doboz energiaital másik felével lenyelt

143 még két extraerős ibuprofént. A telefonja még mindig repülőüzemmódban volt, de valahogy mégis szóra bírta. Senkitől nem jött üzenet. Maga is érezte, szinte megroskad, ahogy kezdte elveszíteni a halvány reményt, hogy Thompson megoldotta az ügyet, amíg ők ide autóztak. Palmer, a körforgalomban zajlott rövid csevegésen kívül, az egész utazás alatt a füzetébe irkált, Corcoran pedig minden szempontból végiggondolta magában az ügyet. És amikor belehallgatott a rádióba, vagy rémes zene szólalt meg benne, vagy az esettel kapcsolatos spekulációkról beszéltek. Az ő esetével kapcsolatban. Vagy inkább az ő esetükkel. A nő kiszállt, és körülnézett. Gyönyörű, ugye? Így is lehet mondani. Corcoran összegyűrte az alumíniumdobozt, és szétnézett, hol van egy szemetes. Sehol, így az ajtózsebbe tette. Van valami újabb gondolata? Palmer arcáról eltűnt a mosoly. Bármennyire igyekszem, folyton megakadok. Több adatra van szükségem. Úgy érti, több emberrablásra? Talán nem. A pszichológus a fogát csikorgatta. De állandóan újragondolom a traumákat, amelyeket Sarah-nak és Howardnak kellett elviselnie. El tudja képzelni, milyen lehetett? Corcoran a part felől elnézett a meredek sziklák felé vezető lejtő irányába. Egyáltalán nem tudom elképzelni. Csak ennyit tudok tenni, Aidan. Palmer a kocsi tetejére

144 helyezte a jegyzetfüzetét, és elkomorult az arca, ahogy belenézett. A férfi talán túl szigorúan bánt vele? Palmer edzettnek látszott, tapasztaltnak, és a szakértelme ugyanolyan megbízhatóan rendezett volt, mint a hajfonata. De lehet, hogy ez csak a látszat volt. Corcoran messziről felismerte a mazochistákat. Palmer olyannak tűnt, mint aki túl sokat követel magától: ugyanolyan keményen bünteti magát, mint ő. És pont annyira szüksége volt eredményekre, mint neki magának; egy gondolatra, egy nyomra, bármire, ami reménnyel kecsegtethet. A nő mögött a parkoló tele volt autókkal és furgonokkal, néhányon a helyi kutyasétáltató vállalkozások hirdetéseivel Exmouth Doggie Heaven, Derek s Dogs, WalkYrDogs ; ezek mindenféle szolgáltatásokat kínáltak, a méretre szabott ruháktól az agresszív kutyafitneszig mindent. Fent, a sziláknál egy fiatal nő nyolc kutyát őrzött, többek között néhány Jack Russell-terriert és két behemót afrikai oroszlánkutyát. Néhány száz méterrel mögötte egy férfi húzott maga után egy másik falkát. Onnan fentről biztosan remek a kilátás a tengerre. Palmer követte Corcoran tekintetét. Úgy értem, amennyiben Hmm. Odasétált egy furgonhoz, Derek s Dogs, amely napi négy sétáltatást hirdetett hajnaltól sötétedésig, és összehúzta a szemöldökét. Ez azt jelenti, hogy valaki lehetett itt, amikor Howardot elvitték. Nem a legtökéletesebb helyszín egy emberrabláshoz. Corcoran odament mellé a furgonhoz.

145 Sarah-t egy mellékutcából vitték el, az igaz, de az akkor is egy utca. Az emberek a házakból megláthatták, mi történik. Akárcsak ott, ahol Howardot elengedték. Arra gondolok, hogy nem is kell tökéletesnek lennie, csak a napi vagy heti rutinjuk szempontjából legjobb helyet kellett kiszemelniük az elrabláshoz. Egy Mondeo kanyarodott a parkolóba, és elszáguldott mellettük, centiméterekre Corcorantől. Nagy robajjal kivágódott az ajtaja. Egy alacsony nő szállt ki belőle, koszos ruhában, ezüstfehérre festett, szoros lófarokba kötött hajjal. Korán jött. Corcoran kinyújtotta a kezét, de a nő nem fogadta el. Pritzakis nyomozó? Igen. A nő a kocsijának támaszkodott, és keresztbe tette a karját mellkasa előtt. Hívhat Kathynek, ha én hívhatom Aidannek. Corcoran elmosolyodott. Nem mondtam, hogy így hívhat. Ez Palmerre nézett, de ő a kutyasétáltató furgonok között vándorolva jegyzetelt. Rendben, hívjon Aidannek. Csak hogy tudja, tájékoztattam Howard apját. A társam felviszi a kórházba. Én még sosem voltam Rugbyben. Nem sokat vesztett. Corcoran körbemutatott a parton. Szép itt. Tényleg? Kathy a védőgáthoz sétált, és egyetlen szökkenéssel felugrott rá. Mit akar tudni? Mindent. Kezdjük Howard eltűnésével. Nos, kaptam egy telefonhívást majdnem két héttel ezelőtt.

146 A falon sétált zsebre dugott kézzel, mintha nem zavarná, hogy arcra bukhatna a betonon. Howard Ritchie. Axminsterben él, ahol most dolgozom. Innen körülbelül félórányira. Amolyan szigetféle, ugyanakkor a parton van. Gyakorlatilag Dorset. Szinte köpött egyet, ahogy ezt kimondta. Nyilvánvaló, hogy náluk is működik az ők és mi ellentét. Szóval Howard szakács egy szállodában, Axben. Elég jó hely, már ha valaki szereti a flancos ételeket. A nő lassan haladt előre, és Corcoran lépést tartott vele, mintha egy kisgyereket sétáltatna. Előttük egy apa ugyanezt csinálta a gyerekével. Palmert most nem látták, de a gondolatai ott keringtek Corcoran fejében. Nem a legjobb hely az emberrabláshoz. Túl forgalmas. Howard korán reggel jött ki ide. Legalábbis így gondoljuk. Kathy leugrott a falról és nekiiramodott, arra késztetve Corcorant, hogy tartsa a tempót. Csak annyit tudtam összerakni, hogy hajnalban ment el otthonról, és kocsival jött ide, hogy reggel ő lehessen az első szörföző. Alamuszi pillantást küldött a férfi felé. Közösen bérelt lakást valakivel, és igen, kikérdeztük a lakótársát. Nekem ez a hely nem a legjobbnak tűnik a szörfözéshez. Maga szakember? Kathy gonoszkodva állta Corcoran pillantását, és a tenger felé mutatott, ahol a pár az agárral visszafelé sétált a száraz homok felé. Howard lakótársa szerint ez egy rejtett kincs, és Howard minden reggel lejött ide szörfözni. Corcorant mintha nyakon szúrták volna. Megint egy ismétlődő motívum.

147 Minden reggel? Nagyjából igen. Ellenőriztem a térképeket, satöbbi. Úgy értem, az ár szempontjából ez egy furcsa hely. A hét legnagyobb részében kilenc óráig lehet jól szörfölni. Kicsit távolabb van valami furcsa hullámzás, az okozza. Nem tudom. Minden áldott nap? Hát, nem egészen. Howardnak néha be kellett ugrania a hotelba reggeliztetni, és olyankor a műszakja befejeztével jött ki. Van két másik hely is Axhez közelebb. Kathy Axminster irányába mutatott, és megint vállat vont. Szóval, most már mindent tud, azt hiszem. Biztos, hogy meg is érkezett ide? Palmer ott állt Corcoran mellett. Kathy mogorván nézett rá. Maga meg ki az ördög? Dr. Marie Palmer. A nő a hóna alá csapta a jegyzetfüzetet, és kezet rázott Kathyvel. Corcoran őrmesterrel dolgozom. Értem. Szóval, igen, határozottan megérkezett. Kathy egy fekete Teslára mutatott, amely fénylett a naplementében. A furgonja pont azon a helyen állt. A helyi zsaruk jelentették, és mi lóhalálában jöttünk. Howardnak nyoma sem volt. A szörfösruhája és a deszkája a kocsiban volt, csontszárazon. Megint a tengerre nézett. Átfésültük a területet, a devoni és a cornwalli rendőrök nagy része meg néhány idióta Dorsetből. Apálykor mindkét irányban végigmentünk a parton. A szárazföldet egy mérföldes körzetben átkutattuk. A parti őrség is itt volt. És nem találtunk semmit. Úgyhogy abbahagytuk. Biztosan maguknál is vannak eltűnt személyek a Temze-

148 völgyben. Corcoran a parkolóhelyet vizsgálgatta, mintha a Tesla rejtené a hiányzó megoldást. Az egyetemek idevonzzák a diákokat, és elég nagy rajtuk a nyomás ahhoz, hogy néhányan összeroppanjanak alatta. A régió többi nem része nem olyan jómódú, ez aztán feszültségeket szül. Akkor azokat nem fogjuk tudni kideríteni. Nem. Pont, mint Cambridge-ben. Corcoran látta, hogy Palmer jegyzetel, mintha nyilvántartásba venné, amiről beszélnek. Aztán megint Kathyre koncentrált. Tehát, mi a véleménye? A véleményem? kacagott a nő. Nem fizetnek nekem eleget ahhoz, hogy véleményem legyen. A főnökeim viszont úgy gondolták, hogy vagy öngyilkosság történt, vagy meghalt kint, a vízen. Ködös tekintettel nézett a tenger felé. Palmer felpillantott a jegyzeteiből. De? Kathy megint a pszichológusra fókuszált. Az emberek azt hiszik, hogy Devon csodálatos hely, csupa teázgatás meg tengerparti séták meg igazi sörök. Néhány éve az Exmouth High School volt a legnagyobb Európában. Hatalmas középiskola. Gyerekek ezrei, de ez problémákkal jár együtt. Drog, agresszió, nemi erőszak, amit csak akar Mostanra kicsit javult a helyzet, de messze van még az alagút vége, ha érti, mire gondolok. Tételezzük fel, hogy értem. A maga elmélete eredetileg az volt, hogy helybéliek ölték meg?

149 Hát, nem is tudom vonogatta a vállát Kathy. Vagy igen, vagy az, hogy öngyilkos lett. Értem. Most Corcoran vonta meg a vállát. De mindennap kijött ide? Talán, hogy összeszedje a bátorságát. Palmer ábrázata elsötétedett. Van valami konkrétum, amiből arra következtet, hogy a helyiek véletlenszerű támadása volt? Kathy egyikükről a másikra nézett. Azt akarja ezzel mondani, hogy valami másról van szó? Egy helyi banda nem ejtene foglyul valakit, és Foglyul? Kathyről lehullt a higgadtság álarca. Mi az ördög? Inkább valamiféle cella volt, de Kathy haragos pillantást vetett Corcoranre. Ezt meg kellett volna mondania! Sajnálom, én Azt hiszi, ez vicces? Kathy a férfi arcába hajolt, és a mellkasára csapott a kezével. Hülyét csinál belőlem? Aztán kiröhög, mi? Szó sincs ilyesmiről. Corcoran nagy nehezen megtartotta tárgyilagos arckifejezését. Az elfogulatlan véleményére voltam kíváncsi. Palmerre sandított, aztán megint a dühös Kathyre. Mi úgy gondoljuk, hogy ez az eset összefüggésben lehet egy másik üggyel. Csak azt akartam tudni, mi a véleménye, ettől az elgondolástól függetlenül. Mosolygott. Higgye el, jobban örülnék neki, ha ez egy szimpla eltűnési eset volna, és semmi köze nem lenne az én ügyemhez. Akkor megszabadulnék ettől a

150 nőtől. De Palmer nem figyelt. Ült a falon, és az ujjaival lefogta a jegyzetfüzet lapjait. Felnézett, és Kathyre függesztette a tekintetét. A Charlie, a csikóhal jelent magának valamit? Kathy a szemét forgatta, aztán nagyot sóhajtott. Valamit látniuk kell. Tizenkilenc [17:03] Corcoran követte Kathy Mondeóját az Axminster főutcájának számító, enyhén kanyargós úton, amelyet meleg, fehér fényű utcalámpák szegélyeztek, varázslatos karácsonyi hangulatot kölcsönözve a helynek. Egy gyógyszertár és néhány más üzletlánc, de több helyi bolt, ahogy Corcoran számított rá. Jobbra a nagy templomot, talán a város névadó építményét terebélyes fák vették körül, amelyek már márciusban rügyeztek. Négyórányira vagyunk otthonról, de itt legalább egy hónappal korábban kezdődnek az évszakok. Palmer még mindig a jegyzeteivel volt elfoglalva. Kathy megállt, a karját kidugta a nyitott ablakon, és egy szálloda felé intett, ahol Howard feltehetőleg dolgozott mint

151 szakács. A járdán egy táblára ki volt téve az étlap, körülötte krétával írt kiegészítés. Szabad tartású tyúktojás, helyi forrásból származó organikus hús, sokféle vegán fogás Kathy kisorolt a forgalomból, aztán gyorsan leparkolt egy nagy, háromemeletes kőépület előtt, amelynek legalább húsz ablaka mögött mintha nem lett volna élet. Palmer a tollával dobolt a jegyzetfüzetén. Hát, úgy látszik, Howard nem tartozik az állatokkal való kegyetlen bánásmód nagy ellenzői közé. Megmagyarázná? Bár az étlapon húsfélék is szerepelnek, ha valaki azért támadta meg Sarah-t, mert egy biotech cégnél dolgozott, amelyik állatokkal kísérletezik, akkor inkább egy farmert vagy egy vágóhidat pécéztek volna ki, nem egy szakácsot. Gondolom. Corcoran talált egy parkolóhelyet, és kiszállt. A zsibbadás tompa fájdalomnak adta át a helyét. Enyhén bicegve követte a pszichológust az út másik oldalára, és csatlakozott Kathyhez a járdán. Szóval, ez az a hely? Rendőrőrs, pár éve bezárták. A nő az ajtóhoz ment, és kinyitotta. A múlt héten nyitottuk ki újra. Előrement egy gombától és állott pizzától szagló folyosón, de elhaladt a lépcsőház mellett, egyenesen hátra. Borongós sötétség, a nátriumsárga lámpa nem világította meg a kint parkoló egyetlen járművet. Ez a régi rendőrségi parkoló, és az ott Howard furgonja. Meghúzott egy fogantyút, mire reflektorok gyulladtak meg, és fényük egy öreg, sötétszürkére festett VW lakókocsit világított meg. Tessék, itt vannak! Micsodák?

152 Kathy grimaszt vágott. A matricák! Corcoran hunyorgott a félhomályban, aztán meglátta. A lakókocsit matricák borították: legalább húsz Charlie, a csikóhal egy csokorban az oldalán. A matricák fele olyan volt, mint a gyermekeknek szóló rajzfilmben, csupa nyár és boldogság. De a másik fele ostoba diákhumor: szegény öreg Charlie úgy nézett ki, mintha többet ivott volna a kelleténél, vagy be lenne drogozva. Kathy rámutatott az egyikre, ahol Charlie guggolt és önfeledten szívta a cigarettáját. Erre célzott? Corcoran nem tudta. És mintha Palmer sem tudta volna. Amikor meglátogattuk a kórházban, állandóan a főcímdalt énekelte újra meg újra. Ez nagyon fura. Nekem mondja? Palmer elővette a telefonját, és felvételeket készített, a vaku visszaverődött a karosszériáról. Lehetséges, hogy aki elrabolta Howardot, látta ezeket a matricákat. Lehet. Kathy néhányszor csettintett a nyelvével. Talán nem ártana, ha megismernék a főnökömet. [17:12]

153 Az emeleti iroda, amelynek ablaka az udvarra nézett, ahol Howard Ritchie régi lakókocsija parkolt, nem látszott túlságosan lepukkantnak. Frissen festett falak, rendes bútorzat. Kathy egy laptopon dolgozott, nem a rendőrség kedvelt beszállítójától származó asztali számítógépen. Valószínűleg nem volt bekötve a rendszerbe, vagyis valami susmusról lehetett szó. Itt van. Megfordította a laptopot, hogy a másik kettő is láthassa. Ezt nézzék meg! Én addig kiderítem, hol van a főnököm. Ezzel magukra hagyta őket. A monitoron egy nagy hálószoba képe volt látható. Egy bevetetlen ágy, a földön szétszórt ruhák. Kupacokban a CD és DVD. Egy hatalmas tévékészülék előtt egy Xbox és egy PlayStation. Hagyományos és gömbsúlyzók. Száradó búvárruhák lógtak egy trambulinról. A kandallópárkány tele a drogozás kellékeivel: több vízipipa, öngyújtók, egy csomó cigarettapapír. Egy hatalmas Charlie, a csikóhal-plakát lógott a falon, a szegény pára szájában füves cigi, szeme bevérezve, előtte egy óriási kokaincsík. Nem volt világos, hogyan illesztette az összetekert bankjegyet az orrlyukába, vagy hogy van-e egyáltalán orrlyuka a csikóhalnak. Valószínűleg a földkerekség millió diákszobájában kint van ez a plakát. Corcoran kihúzta magát, és nyújtózkodott. Nem látom az összefüggést. Szóval Howard szeret füstölni, rendben, de miért énekli azt a dalt? Bezárta a képet, és a képernyőn megjelent egy szabvány mapparendszer. Benne egy bűnügyi helyszínadatbázis vagyis valami szerencsétlen flótásnak jutott az örömteli feladat, hogy katalogizálja a CD-ket, DVD-ket és

154 videojátékokat. Megnyitotta, és átfutotta a tartalmát. Itt nincsenek Charlie, a csikóhal-videók, de a PlayStation és az Xbox tartalma nincs felsorolva. Lehetséges, hogy Howardnak megvan valamelyik konzolon, vagy az interneten nézte. Vagy Howard érdeklődése Charlie iránt nem terjedt tovább néhány gúnyos drogos poszteren és matricán. Palmer megint jegyzetelt. Nem, itt valaminek lennie kell. Ez is csak feltételezés. Nos, persze, de A pszichológus az ajtó felé nézett. Erre, uram jelent meg újra Kathy. Ő Corcoran nyomozó őrmester. Dr. Palmer. Ó, pont a megfelelő ember. Széles mosoly, Burton márkájú konfekciós öltöny, frissen vágott haj. Patrick Magrane rendőrfelügyelő, nagyon örvendek. Szuperarisztokratikus kiejtés, szinte hasította a levegőt. És határozott kézfogás, némi szabadkőműves-lendülettel, amit Corcoran nem mert viszonozni. A felügyelő szélesen rámosolygott Palmerre, de ő nem fogott kezet vele. Szóval, mi szél hozta ide magukat? Corcoran Kathyre nézett, de ő nem fordult felé. Azon kívül, hogy Howard Ritchie előkerült Rugbyben? Te jóságos ég, Rugbyben? Magrane mintha zavarba jött volna, összeráncolta a homlokát. Ismertem néhány embert az egyetemen, akik a rugbyi iskolából jöttek. Nem a legokosabbak voltak, de nem is a legrosszabbak. Tekintete még jobban elsötétült. Biztos, hogy róla van szó? Pritzakis nyomozó azt mondta, az apja a kórházba tart, hogy igazolja, de én szinte biztos vagyok benne.

155 Magrane lassan bólintott. Ne haragudjon, de elég mulatságosnak tartom, hogy a Temze-völgyiek vizsgálódnak egy olyan ügyben, ami Warwichshire-ben történt. Valószínűleg összefüggésben van egy másik emberrablással. Á, a Witney-üggyel? A sajtó így nevezi. Sarah Langton. Nem emlékezteti valamire? Engem nem. Magrane mérgesen nézett Kathyre, remegett a szemhéja. Pritzakis nyomozó? Nem merült fel összefüggés ezzel az esettel kapcsolatban, uram. Le tudja ellenőrizni? Igenis. Kathy fogta a laptopját, és dolgozni kezdett. Magrane az íróasztal szélén csücsült a combján összekulcsolt kézzel, mintha a portréjához ülne modellt. Attól tartok, nem sok minden mást tudok mondani maguknak. Howard eltűnése egy csepp a tengerben ahhoz képest, amivel nekünk van most dolgunk. És mi lenne az, uram? Ezt az őrsöt két évvel ezelőtt bezárták, hogy megspórolják a működési költségeket, és talán hogy szert tegyenek egy kis tőkére a nehéz időkben. A hatóságok megállapodtak, hogy eladják ingatlanfejlesztőknek. De nem tudták tető alá hozni az eladást, ezért még mindig szerepel a könyvekben. Így én kiigényeltem az Ilion hadművelet számára. Érdekes elnevezés. Ilion Trója városának elnevezése az Iliászban. Magrane

156 mosolyra húzta a száját. Az Ilion egy drognyomozás, ha tudni akarja. Corcoran az ablakhoz sétált, és a párkánynak dőlt. Szóval, egy nagy, fedett drogellenes hadművelet miért vizsgál egy eltűnést? Magrane a mutatóujjával megfenyegette Corcorant. Magának vág az esze. Elmosolyodott. Londoni a kiejtése? Mi az elmélete Howarddal kapcsolatban, uram? Azt gondoltuk, hogy színlelt öngyilkosságról van szó. Kiúszott a tengerbe, és eltűnt. Vagy ez, vagy tényleg megölte magát. És miért tette volna bármelyiket? Magrane a torkát köszörülte. Ugyan már, uram, ez nógatta Corcoran. Nincs jogom erre vonatkozó információt kifecsegni. Corcoran állta a tekintetét. Ha látná, milyen állapotban van Howard Nem tehetem! Corcoran megdörzsölte a halántékát. Uram, a főnököm nagyon dühös lesz, mert szerinte ez az eset összefüggésben van a Sarah Langton-üggyel. Én viszont nem látok rá semmi okot, miért lenne köze hozzá. Amikor Pritz Uram, Sarah-t és Howardot is cellában tartották fogva. Magrane elnézett a semmibe, és tátva maradt a szája. Értem. A nyaka megint lüktetni kezdett. Palmer összecsapta a jegyzetfüzetét, és ültében előrehajolt. Messziről jöttünk ide, kocsival. Úgy tűnik, mintha valami

157 ismeretlen okból maga ködösítene. Biztosíthatom, hogy ha elmondhatnám, miről van szó, megtenném. Nos, szerintem arról van szó, hogy egy potenciális sorozatos emberrabló garázdálkodik szabadlábon. Palmer felállt, és közelebb lépett Magrane-hoz. Valaki, aki két ártatlannak tűnő embert megkínozott, aztán szabadon engedte őket. Valaki, aki bűnismétlő lehet. Aki talán éppen megint azt csinálja, miközben mi itt beszélgetünk. Magrane kieresztett egy mély sóhajt, és felnézett. Nézze, kedves maguktól, hogy leutaztak ide, de meg van kötve a kezem. Rendben. Corcoran begombolta a zakóját. Megmondom a főnökömnek, hogy hívja fel magát. Elindult kifelé, de az ajtónál megállt. De ha valaki más is eltűnik, majd ugyanolyan rossz állapotban előkerül, mint a másik kettő, akkor jusson eszébe, hogy megakadályozhatta volna. Magrane néhány másodperc hallgatás után megint mélyet sóhajtott. Továbbra is csendben volt, de már repedezett kissé az elszántsága. Corcoran felé lépett. Azon is csodálkozom, hogy miért készített átfogó tetthelyelemzést egy eltűnt személy hálószobájáról. Kathy felnézett laptopjából. Uram, Sarah Langton nem szerepel az aktában. Egyetlen Sarah sem, ami azt illeti. H nélkül is megnéztem. Köszönöm. Magrane megint csak sóhajtott, és lerogyott a székére. A maga elmélete ott hibádzik, hogy ártatlan

158 embereket emlegetett. Mr. Ritchie volt az utolsó csepp a pohárban, ami az Ilion műveletet illeti. Kathy felé intett. Amikor Pritzakis tudomást szerzett Howard eltűnéséről, az egyik olyan rejtélyes esetről, amely egyenruhás testvéreinktől került hozzánk, nagyon elkezdte nyugtalanítani Howard kapcsolata azokkal a tevékenységekkel, amelyek az eltűnése helyszínén folytak. Meggyőzött tehát, hogy írjak alá egy házkutatási parancsot az ingatlanára, aminek az eredményét, gondolom, maguk is látták. Corcoran bólintott. Nos, számos tömb kokaint találtunk a matraca alá ragasztva. Magrane a laptopért nyúlt, és megnyitott egy fényképsorozatot. A képaláírás szerint tíz kiló. Az Ilion műveletet Exeterből irányítottam, de hirtelen mintha minden ide koncentrálódott volna. Az ezt követő vizsgálatok feltárták, hogy Howard Ritchie kokainnal kereskedett a szállodában, ahol dolgozott. Messziről is jöttek ide emberek, hogy nála vásároljanak. És gondolja, hogy ez megmagyarázza az eltűnését? Elméletünk szerint vagy elmenekült, vagy a drogszállítói kapták el, és Magrane megrántotta pulykanyakát. Lehet, hogy lekapcsolták vagy lakat alatt tartják. Vagy valami. Egyik gyanúsítottunk se beszél. Mi persze kérdezünk, de ők hallgatnak. Azt csiripelik a madarak, hogy Howard nagy adósságot halmozott fel az egyik helyi drogbárónál, és azt gondoljuk, ez a visszavágás. Corcoran Palmerre nézett. Maga mit gondol erről?

159 Ez nagyon megkönnyítené az életünket. A pszichológus az ablaknál állt, a halvány fény hátulról világította meg. Mennyire biztos benne, felügyelő? Hát, halálbiztos nem vagyok benne kuncogott Magrane. De magamban úgy vélem, hogy ezek az esetek nem függenek össze. Húsz [Palmer, 19:30] Egy újabb kivilágított terület felé autóztak, balra tündöklött a város. Bárhol lehetnének. A GPS azt mondta Palmernek, ez Swindon. Jobb kezével a kormánykereket szorongatva Corcoran megint belekortyolt az energiaitalba, amelynek jellegzetesen édeskés szaga volt, és a dobozt visszatette az italtartóba anélkül, hogy odanézett volna. Nem vette le a szemét az útról. A nő kettőjük helyett is eleget beszélt arról, hogy legrosszabb félelmei válnak valóra. A férfi nem beszélt, csak vezetett. A hallgatás segített megbirkózni a munkájával. Mindent elkülönítve tárolt magában, az összes traumát egy dobozba gyömöszölte, és soha nem nyitotta ki. Oldalra pillantott, és észrevette, hogy Palmer őt nézi. Jól van?

160 Nem igazán. A nő visszatért a jegyzeteihez. Meg kell oldanom ezt a rejtélyt. Nem hiszi, hogy Magrane-nek igaza van? És maga? Corcoran újra ránézett, kételkedő arckifejezéssel. Lehetséges, hogy nincs összefüggés, bár Magrane drogteóriája elég meggyőző. Palmer letette a tollát. Nem gondolja, hogy bölcsebb volna megfontolni az alternatív magyarázatot? Corcoran a pszichológusra meredt, babakék szemében tükröződött a szembe jövő kocsik fénye. Melyiket? Hogy van egy pszichopata, aki elrabol embereket, kínozza, aztán elengedi őket? Igen, Aidan. Sőt, más emberrablási ügyeket is meg kellene néznünk. Régi, megoldatlan ügyeket. Lehetséges, hogy másokkal is kísérletezett. Talán korábban is megpróbálta, hogy lássa, megúszhatja-e az emberrablást és szabadon engedést, csak kínzás nélkül. Igaza van. Corcoran a saját arcába fújta a levegőt. Kimerültnek látszott. Rá kell vennem Thompsont, hogy biztosítson ehhez forrásokat. Megint Palmerre nézett. A lelke legmélyén tényleg azt gondolja, hogy van összefüggés? Azt mondom, úgy tízszer könnyebb volna rájönni, hogy ki csinálja. Tudom. Ide figyeljen! Értem, amit mond, csak nem feltétlenül hiszem, hogy az esetek tényleg összefüggenek, ennyi az egész. Próbálok az ördög ügyvédje lenni. Ha csak arra

161 összpontosítunk, hogy van köztük kapcsolat, akkor talán figyelmen kívül hagyunk egy nyomot, amelyik elvezethet bennünket ahhoz, aki elrabolta Sarah Langtont. Lehet, hogy ez Klaus Werner, vagy a férje, vagy akár ez az Andy. Tud követni? Tökéletesen értem az elgondolását. Palmer egyenesen Corcoranre nézett, aztán felsóhajtott. Nem tetszik ez nekem, Aidan. A nyomás Nem maga a pszichológus? Nem kell naponta elviselnie a stresszt és a nyomást? Igen, de az egyáltalán nem ilyen. Amikor Howard megtámadott a kórházban Maga mentett meg, Aidan. Corcoran vállat vont. Ez hozzátartozik egy zsaru munkájához. Hát, én nem vagyok zsaru. A nő mélyet lélegzett. Maga hogy tudja elviselni? Ezt én is kérdezhetném magától. Néha napokig ilyen pszichopatákkal beszélget, igaz? Esetenként hetekig. Palmer néhány pillanatig a férfira hunyorgott a szemüvege mögül. A PhD-m és a posztdoktorim keretében találkoztam néhánnyal az angol börtönrendszer legagresszívebb elkövetői közül. Súlyos pszichotikus rendellenességekkel élő páciensekkel, akiket általában csak akkor diagnosztizálnak, amikor már késő. Nevezzen meg bárkit, én találkoztam velük. Például kivel? Raymond Burke? Corcoran bólintott. Brutális gyilkos. Hat prostituáltat ölt meg Londonban a kilencvenes évek végén. A felesége és a gyerekei iránt érzett haragját ezeken a

162 prostituáltakon töltötte ki az elmebeteg viselkedésével. De mindenért a saját neveltetését okolta, az erőszakos apját. Soha semmi nem a saját hibája volt, érti? Egy szobában ült vele? Hát, csak amikor megkapta az antipszichotikumokat, és ott volt két százhúsz kilós őr, hogy megvédjen. És kedvesek hozzám, mert akarnak valamit, például hogy kieszközöljem a feltételes szabadlábra helyezésüket vagy egy jobb cellát. De maga is biztosan hallgatott már ki gyilkosokat. Azt hogyan bírja? Corcoran a nőre nézett. Amikor én befejezem, átveszi az ügyészség, és becsukják őket. Feltéve, hogy mindannyian rendesen elvégeztük a munkánkat. Palmer a fején találta a szöget. Részekre tagolás! Rábízni a rendszerre, amivel ő nem tud megbirkózni. Nagyon remélem, hogy megjavulnak. Hogy Raymond Burke megjavul? Ezt komolyan mondja? Most fest. Baromság! Esküszöm! A művészeten keresztül megtanulta elfojtani az erőszakos késztetéseit. Tavaly még a feleségével is újra összejött, és a nő látogatja a börtönben. A gyerekei már más történet. Átkozott London! Nem csak Londonban van így. Palmer mérgesen nézett. Ismeri Robert Carrt Edinburghból? A keményfejű skót prototípusa. Elmebajjal határos pszichotikus viselkedés, nála is.

163 Véletlenszerű támadások az utcán, futballhuliganizmus, amely nem ért véget a Taylor-jelentéssel. Hibs-drukker volt, és egyazon napon három Hearts-drukkert szúrt le. Fel sem fogta, hogy megölt három embert. A tényt sem ismerte el. A rendőrségen azt vallotta, hogy nem ő volt. Mind a három támadást rögzítették a biztonsági kamerák. A kés a kocsijában volt, amikor letartóztatták, a focimezéből csöpögött a vér. És mégis letagadta. Corcoran változtatott a tartásán, kényelmesebb testhelyzetet keresett a csípőjének. Most azt fogja mondani, hogy ez meg szobrászkodik? Most ír. Maga csak szívat engem! Komolyan beszélek. Romantikus regényeket ír. Történetesen nagyon megható cuccok. Próbáljuk megjelentetni a könyveit, a bevétel meg megy az áldozatok családjainak. Maga tényleg azt hiszi, hogy egy ilyen ember megváltozhat? Corcoran barátságtalan pillantást vetett a nőre. Sokat foglalkoztam ilyenekkel, és a legtöbbjük abszolút menthetetlen. Jók is csinálhatnak rossz dolgokat, és minden ember hibázik néha. Őket lehet kezelni. De valakit, aki rossznak születik vagy gonosszá nevelik? Napestig vitatkozhatunk, de a Raymond Burke-ök meg a Robert Carrok Utálom az ilyen többes számokat. Corcoran felnevetett. Én is. Megköszörülte a torkát. De az olyan embereket, mint az a kettő, az igazi pszichopatákat vagy elmebetegeket vagy akármiket csak bezárni tudjuk. Ennyi. Ők már

164 helyrehozhatatlanul rosszak. Nem lehet őket kezelni, nem lehet őket visszaengedni a társadalomba. Palmer a férfira bámult. Azon tűnődöm, honnan van egy Temze-völgyi nyomozónak ilyesféle tapasztalata. Sok sorozatgyilkos van Cotswoldsben? Corcoran lassan kifújta a levegőt. Tavaly novemberben jöttem át a londoniaktól, ahol a saját két szememmel láttam a gonoszt. Az orrán szívta be a levegőt, mélyen a tüdejébe. Nézze, nem akarom magát kioktatni, de bandatagokat is kihallgattam. Kiiktattam néhányat a Tottenham Mandem bandából. Ó, a szervezett bűnözés lenyűgöző! A hierarchikus struktúra, a szigorú piramisszerkezet, ahol a pszichotikus viselkedés beépül a kultúrájukba; vagy a személyiségének ereje folytán lesz valakiből vezér, vagy nyers erőszakkal. Ez úgy hangzik, mint a doktori értekezése. Nem értem igazán, hogyan tud bármelyik ilyen pszichopata megváltozni. A gyakorlatban. A való életben, nem a tanteremben. A megfelelő kezeléssel minden erőszakos bűnelkövetőnek lehet segíteni valahogyan. Ugyan már! A valahogyan nem jelent sokat. Ez mindent jelent, Aidan. Akár úgy, hogy nem bántják tovább a családjukat és a helyi közösségeket, akár úgy, hogy teljesen működőképes tagjai lesznek a társadalomnak. Ez már az egyénen múlik. De én tudok nekik segíteni, hogy leszokjanak az erőszakról. Mindennek van kiváltó oka, ismerős endorfin- és adrenalinhullámok, amelyek még az előtt elöntik az agyukat, hogy a tudatos gondolatok megfogalmazódnának bennük. Ha

165 azokat leállítjuk, meg tudnak tanulni uralkodni a többin. Corcoran megint helyzetet változtatott, miközben falták a kilométereket. Szóval valahogy mind felhagynak az erőszakkal, megtanulják kontrollálni a kiváltó okokat, megbánják a rombolást, amit elkövettek. Blabla. Ha megváltoznak, tényleg mások lesznek, vagy csak megjátsszák magukat egy jobb celláért? Már megint itt tartunk Palmer kérdően nézett a férfira. Maga szándékosan ilyen értetlen? Nem, élvezem ezt a beszélgetést. Fura módon mutatja ki. Egyenlő ellenfélre találtam. A pszichológus felhúzta a szemöldökét. Egyenlőre? Egyenlőre és szembenállóra. Corcoran a jobb sávba hajtott, hogy megelőzzön egy furgont. A maga megközelítése elméleti, míg Aidan, én nem pusztán tudományos munkával foglalkozom. Terápiát is folytatok ezekkel az emberekkel. Egyedül. Palmer megvárta, hogy a szavai megtegyék hatásukat. Szembenézek velük, megismerem őket mint embereket. Maga csak letartóztatja őket, összegyűjti a bizonyítékokat, és ahogy elhagyják a kihallgatóhelyiséget, maga nem felelős értük tovább. Talán a bíróságon látja őket még egyszer egy óra hosszat, amikor tanúskodik. Az én munkámnak hihetetlenül pozitív eredményei vannak. Amikor elérem, hogy egy pszichopata képzőművészeti vagy irodalmi alkotást hozzon

166 létre, vagy bármi mást, ami nem extrém erőszak, az Hát igen. Segítek nekik megtanulni, hogyan fékezzék meg a haragjukat. Megváltoztatom őket. Szeretném elhinni, de egy pszichopata mindig is pszichopata marad. Tényleg nem érti az álláspontomat? Nem. Nézze, állapodjunk meg abban, hogy nem értünk egyet, és maradjunk nyitottak. Most az a legfontosabb, hogy elkapjuk a fickót, nem az, hogyan segítsünk neki karácsonyi képeslapgyártó vállalkozást alapítani. Palmer a fejét csóválta. Nagyon cuki. Corcoran hátradőlt, és úgy tűnt, nem akarja folytatni a hadakozást az egyenrangú ellenféllel. Hol hagyta abba? Lenyúlt az italáért, de nem érte el. Palmer sóhajtva odanyújtotta neki. Tessék! Köszönöm! Beleszürcsölt az émelyítő folyadékba, és visszaadta a nőnek. Miért csinálja ezt? Palmer visszarakta az italt a tartójába. Mit? Hát, hogy azt hiszi, tud segíteni, vagy hogy megváltoztatja ezeket az embereket, pedig Acélos, hideg és szigorú volt a tekintete. Miért? Miből gondolja, hogy meg tudja változtatni őket? Mikor kezdte azt hinni, hogy ez lehetséges? Corcoran szeme élesen villant, Palmer ennek ellenére súlyos traumát látott benne. Nagy fájdalmat, ami ilyenné tette a férfit. Rájött, hogy Corcoran olyasvalaki, akire hasonló hatással volt a

167 szakmai pokol, amin keresztülküzdötte magát, mint őrá. Nagy levegőt vett, és kinézett a kocsi ablakán. Lesz, ami lesz! Tewkesburyben nőttem fel, Gloucestershire-ben, egy különösen szadista gyilkos árnyékában. Ő volt a helyi mumus. A szülők azt mondogatták, hogy elvisz a Tewkesbury ember! Aztán elfogták és hűvösre tették. Évekkel később, amikor pszichológusnak tanultam, egy olyan pácienssel dolgoztam, aki gyakorlatilag katatón volt. Egy férfi, akit megerőszakoltak, és nem beszélt senkivel. De idővel elnyertem a bizalmát. Aztán lett egy másik páciensem, hasonló tünetekkel, de a terápia során elárulta nekem, hogy megölt három embert. A bűntudat és a szégyen miatt maga ellen fordult. Segítettem neki, hogy megnyíljon, és fogadja el, amit tett. Három család ment tönkre, amikor elveszítették a szerettüket. Aztán a posztgraduális tanulmányaim részeként felkértek, hogy készítsek interjút a tewkesburyi rémmel. Több mint két évig dolgoztam vele. Így személyesen le tudtam zárni azt a rettegést, ami az egész fiatalságomat beárnyékolta. Még mindig börtönben van, de álnéven kémtörténeteket ír. Megtanulta máshova átcsatornázni a dühét. Nos, én továbbra sem értek egyet magával. De a szigorú tekintet kicsit meglágyult. Mi a haditerv, amikor visszaérünk? [20:42] Palmer belépett az ajtón Sarah Langton szobájába. Halvány

168 fények, az ágy mindkét oldalán gépek sisteregtek. Dr. Yadin a füle mögé simította a haját, és suttogva lehajolt. Sarah! A nő alvástól csipás szeme kinyílt, és zavartan nézett. Most még a korábbinál is rosszabb bőrben volt. Az arca összement, mint a napon szárított gyümölcs. A szája kiszáradt. És a tekintete üres volt, mintha a lelkét a cellában hagyta volna. Halkan felnyögött. Sarah, a rendőrség megint beszélni akar magával. Képes rá? Sarah kicsit megmozdult, helyezkedett az ágyon. Mintha bólintott volna, de még ez is nagy erőfeszítésébe került. Elkalandozott a tekintete, és megint bólintott. Ezúttal határozottabban. Akarom. Palmer egy széket húzott az ágy mellé, de nem túl közel. Kedvesen mosolygott. Sarah, hogy érzi magát? Rosszabbul, mint látszik. A pszichológusnak vissza kellett fognia magát, hogy ne nevessen fel. A humor jó jel volt. Sarah, van néhány dolog, amit meg kell kérdeznem, jó? Ha nem tudja, az sem baj. Rendben? Sarah bólintott. Mond magának valamit az a név, hogy Howard Ritchie? A nő a homlokát ráncolva néhány pillanatig gondolkodott. Nem. Biztos benne, hogy nem ismeri? Ki az? És ha más formában hallja a nevét? Howie?

169 Nem. Ki az? És Ward? Ez egy név? Ez is egy formája, igen. Nem ismeri? Ki az? Sarah kínlódva megmozdult. Ő csinálta ezt velem? Nem, Sarah. Palmer az ajtónál álló Corcoranre nézett, aki bólintott. Járt valaha Axminsterben? Hol? Devonban. És Exmouthban? Arról hallottam. A főiskolán volt valaki onnan. Úgy mozogtak az ujjai, mintha csettinteni próbálna. Christopher egyik lánybarátja. Nem emlékszem a nevére. Szörfözött valamikor? Tessék? Nem. Úgy értem, a nászutunkon fekvődeszkáztunk Jamaicában, de Nem. Nem szerettem. A következő volt a legnehezebb kérdés. Palmer az ajkát harapdálta, gyűjtötte a bátorságot. Sarah, drogozott valaha? Sarah ajkai szétnyíltak és mosolyra húzódtak. Az egyetemen bevettem egy ecstasytablettát egy bárban és Behunyta a szemét. Majdnem meghaltam. Palmer látta, hogy Corcoran a homlokát ráncolja. Nagyon gyenge kapcsolódás, és nekik egyáltalán nem segít. Megint Sarah-ra koncentrált. És Christopher? Nem hiszem. A nőnek remegett az orrcimpája. Inni iszik, de soha nem drogozott. Miért kérdezi? Palmer előrehajolt.

170 Lehetséges, hogy valaki más is ugyanazt szenvedte el, mint maga. A francba! Olyan sziszegéssel mondta ki a szót, mint egy ventilátor hangja. Amikor be volt zárva, eszébe jutott, hogy talán mások is fogva vannak ott tartva? Nem tudom Azt mondta, hallott valami zörejt. Talán. Sarah zihált. Úgy értem, nem voltam magamnál. Nem tudtam gondolkodni, annyira éhes voltam, fáradt és szomjas. De az a nesz? Csak zajok. Azt hittem, hallucinálok. Mintha ördögök énekeltek volna nekem. Corcoran kihúzta magát. Miféle éneket? Nem tudom. Sarah megvakarta a szemét. Várjon, amikor kinyitotta az ajtót és kivitt a cellából, azt hiszem, zenét hallottam. Mintha mintha egy ajtó mögül jött volna. Egy másik helyiségből? Lehet. El tudná énekelni? Vagy dúdolni? Sarah elkomorodott. Aztán elkezdett dúdolni egy vidám dallamot, a második részének szaggatott volt a ritmusa. Valami, valami, és miattad van itt. Corcoran már bent volt a szobában, életre keltve a telefonját. A kijelzőre koppintott, és felcsendült a Charlie, a csikóhal főcímdala.

171 Sarah szeme kiguvadt, amennyire csak az állapota engedte. Ez volt az, igen! Palmer Corcoranre bámult, szinte látta, hogy hasonló gondolatok cikáznak a fejében. Sarah becsukta a szemét, és könnyek folytak végig az arcán. Kérem, találják meg, aki ezt tette velünk! Corcoran kivezette Palmert, miközben az az ostoba dallam még mindig szólt a telefonból. Rákoppintott néhányszor, mire elhallgatott. Nos. A pszichológus lázasan gondolkodott. Az összes kapcsolatot átgondolta, és tollal odaírt valamit a ceruzával rajzolt ábráihoz. Ez ugyanaz a személy. Magának volt igaza. Corcoran ránézett. Bármilyen nehéz is elismernem. Meg akarom találni, és meg akarom állítani. Ennyi az egész. A nő elővette a jegyzetfüzetét. Vissza kell indulnunk Rugbybe, hogy beszéljünk Howarddal. Nem lesz rá szükség. Yadin állt a folyosón. Thompson felügyelő áthozatta ide. [21:14] Howard Ritchie szobája előtt egy magas férfi simította hátra ősz haját. Őszülő fekete borosta. Tengerészkék öltöny. Rémülten nézett rájuk, sunyi tekintete fenyegetéstől tartott. Mit akarnak?

172 Mr. Ritchie? mosolygott bizonytalanul Yadin. Ezek a rendőrtisztek azt próbálják megállapítani, ki tette ezt a fiával. Értem. A férfi kezet nyújtott. A nevem Tommy Ritchie. Mondanám, hogy örvendek, de Hüllőszerű nyelvével megnyalta az ajkát. Maguk küldözgetnek engem összevissza? Corcoran értetlenül bámult rá. Nem biztos, hogy értem, mire gondol. Azt mondták, menjek fel Rugbybe, aztán ez a zsaru azt mondta, a fiam itt van az átkozott Oxfordban. Mi ez az egész? Csak látni szeretném a fiamat. Corcoran szélesen elmosolyodott. Uram, mi lenne, ha beszélgetnénk egy kicsit? Most érkeztem meg, és maga azt mondja, hogy nem láthatom a fiamat? Biztos vagyok benne, hogy dr. Yadinnak még el kell végeznie néhány vizsgálatot. A doktornő értette a célzást, és hevesen bólogatott. Megkérhetném dr. Palmert, hogy legyen a segítségemre mint pszichiáter? Ez baromság! mérgelődött Ritchie ökölbe szorított kézzel. De Corcorannek erre is megvolt a módszere. Gyerünk, öregem! Elvezette a férfit. Igyunk meg egy pohárral! Yadin mélyet sóhajtott, és az ajtóhoz ment, de mintha nem tudta volna rászánni magát, hogy Howardra nézzen. Mintha titkolna valamit. Palmer odament hozzá. Hogy van Howard?

173 Alszik. Nagyon nem volt magánál, amikor bekerült. Csodálkozom, hogy Rugbyben engedtek Thompson felügyelő kérésének, hogy áthozzák, de van itt egy jó csapatom, és a legjobb szakemberek is rendelkezésre állnak. Gondolja, hogy Thompson elhamarkodta a dolgot? Ezt nem az én dolgom megítélni. Yadin bizonytalanul bólintva félrenézett. Én annyit tudok mondani, hogy több mint nyolc órát aludt, és egy egész hétig tudott volna, ha hagyjuk. Megint a páciensére nézett. Koffeint adtam neki. Kontraproduktívnak hangzik, de ha engedjük, hogy tovább aludjon, az évekig tartó krónikus álmatlansághoz vezethet. Ez rövid távon segít helyreállítani a napi ritmusát, aztán stabilizálni tudjuk a normál alvásmintáját. Utána foglalkozhatunk a hosszabb távú traumával. Csak alváshiányról van szó? Csak? Yadin Palmer füléhez hajolva suttogott. Korábban az izraeli hadseregnél voltam. Tekintete elsötétült. A raboktól hosszú időszakokon keresztül megvontuk az alvást. Kedvelt módszer volt a zene üvöltetése. Pontosan ez történhetett Howarddal. Azt hiszem, tizenkét napig nem alhatott. Éheztették is, mint Sarah-t? Howard testsúlya pontosan ugyanannyi, mint amikor tizenkét nappal ezelőtt elrabolták. Yadin felhorkant. Azt is javaslom, hogy tartsák mérsékelten magas fehérjediétán, hogy az izomtömege megmaradjon. Rendben. Palmer belesett a szobába. Howard az ágyon feküdt, nyögdécselt, mozgott a szája. Még mindig azt a dalt

174 énekli? Nem hagyja abba. Arra gondolok, hogy végig ezt kellett hallgatnia. Charlie, a csikóhal tizenkét napig? Maga talán több értelmes dolgot tud kiszedni belőle, mint én. Yadin elindult be a szobába. Menjen, mielőtt visszajön az apja! Palmer is beóvakodott tartott Howardtól és hirtelen haragjától, még Yadin védelmező jelenlétében is. Kezdődjék a játék! A férfi a fejét rázta. Kezdődjék a játék! A pszichológus megállt kicsit távolabb. Azért jöttem, hogy segítsek, Howard. Az ágyban fekvő rosszallóan nézett rá. Nézze, néhány perccel ezelőtt bejött egy zsaru, és a drogokról kérdezett. Palmer a fejét csóválta. A rendőrök nem szoktak túl sokáig maradni, a páciens érdekében. De Howard legalább most összeszedettebbnek látszott. Miféle drogok azok, Howard? Azt mondja meg maga! A helyi rendőrség kokaint talált a matraca alatt az otthonában. A francba! Glyn. Ez mit jelent? A lakótársam. Glyn. Ő árult drogot. Most rám akarja kenni? Howard hirtelen előbbre ugrott, a térde az ágyba mélyedt. Erős volt, zömök, hatalmas mellizmokkal és bicepsszel. Sajnálom a korábbiakat. Azt mondták, megtámadtam magát.

175 Jobban érzi magát? Abszolút nem. De sajnálom. Nem akarja elmesélni nekem, mi történt önnel? Nem sokra emlékszem. Csak foszlányokra. Mintha az egész egy álom lett volna. A férfi szeme elhomályosult. Charlie! Ó, Charlie! Hát nem álom az élet? Palmer kinyújtotta a karját, és megsimogatta Howard kézfejét. A férfi rámeredt, pislogott, és visszakerült a jelenbe. Az orvos azt mondta, csak két hét volt, de mintha évek lettek volna. Felhorkant, és előre-hátra himbálta magát. Próbálom visszajátszani, de olyan az elmém, mint egy sérült videoszalag. Már azt sem tudom megmondani, mi a valóság és mi az álom. Csak mondja el, amire emlékszik! Majd én segítek megfejteni. Huszonegy Howard Keleten kapaszkodik felfelé a nap a dombokra, élénk narancsvörösre perzseli a felhőket az égen. Hajnal. Tökéletes az időzítés. Howard kiszáll a furgonjából, és mélyen beszívja a friss levegőt. A szeme csukva, egész valója élvezi a pillanatot.

176 Nincsenek gondolatok, nincsenek gondok, csak az itt és most. Mély lélegzetvétel. Egy. A víz gyengéden nyaldossa a homokot. Kiengedi a levegőt. Kettő. Érzi a furgonjából áradó dízelgőz fokozatosan szertefoszló szagát. Még egy mély levegő. Három. A feje fölött sirályok vijjognak. Kilégzés. Négy. Néhány parkolóhellyel távolabb behajt a parkolóba egy furgon, zörög a motorja. Belégzés. Öt. Bőréhez simul búvárruhájának kissé nyirkos anyaga. Ki. Hat. A furgonból egy rádió lüktető, mély hangja szűrődik ki. Be. Hét. Egy nagy hullám morajlik végig a homokon. Ki. Nyolc. Éles kövek fúródnak a talpába. Be. Kilenc. Egy kocsi ajtaja nyílik, majd becsapódik. Howard kiengedi a tizedik levegőt, és kinyitja a szemét. Az ég még ragyogóbb, és minden sokkal élőbbnek tűnik. Dél felé néz, a tenger benyeli a partot, ostromolja a védőgátat, az erős, szürke vonalat, amely kint tartja a sistergő vizet. Minden egyes hullám nagyobbnak látszik, mint az előző. Howard tudja, hogy ez illúzió, de akkor is tökéletes. Felnyúl a furgonja tetejére, és megfogja az első pántot, amelyikkel a szörfdeszkát rögzítette. Egy erős kar öleli át a torkát, és egy nehéz test a furgonhoz szorítja. Valami a nyakába mar, és ő harcolni próbál, ütni próbál, próbál Minden elsötétül. Valami hideg csattan az arcán.

177 Howard beszívja a levegőt, egyenes háttal ül, és kinyitja a szemét. Alacsony mennyezetű szoba. Tégla, de koszos és kopott. Penészszag. Howard egy ágyon fekszik, a bal combjába rugó fúródik. Nincs sok fény, de ahhoz elég, hogy lássa az apró helyiség többi részét. A padlón járólap. Három falon ugyanaz a tégla, az egyiknél egy íróasztal. Becsukódik mögötte az ajtó. Feljebb löki magát, amitől lüktetve fáj a feje. Mögötte egy csukott, vastag, rozsdás fémráccsal ellátott ajtó. Megpróbál felállni, de nehezen kászálódik le az ágyról. Minden úszkál a szeme előtt. Az íróasztal felé araszol, mintha órákig tartana minden lépés, majd a székre roskad. Az íróasztalon van egy lámpa. Felkapcsolja. Se kábel, se elem. Néhány könyvet lát csak. Filozófia és még több filozófia. Felvesz egyet és olvasni próbál, de nem érti. Mintha angolul volna, de nem olyan szavak, mint amelyeket ő használ mindennap. Hol az ördögben van? Csak arra emlékszik, hogy röviden meditált a parkolóban a parton, a hullámok simogatták a homokot; aztán megjelent egy másik autó vagy furgon, és őt elvitték. Ki? Miért? Lehet, hogy a rendőrség? De miért tennék ezt vele? Puffanást hall a háta mögött. Egy papírszatyor fekszik az ajtó előtt. Howard odavánszorog, és az ajtó közepén meglát egy széles levélnyílást, amely éppen becsukódik. Leguggol, de megpördül, és meg kell támaszkodnia,

178 hogy visszanyerje egyensúlyát. A szatyorban egy müzliszelet. Nem az a márka, amit ő szokott venni, hanem egy huszonhárom grammos. Egy palack üzleti ásványvíz. És egy banán, élénksárga, épp csak a kellő mértékben zöld a szára körül. Nagyon éhes. Korog a gyomra, összeszalad a nyál a szájában, ahogy meghámozza a banánt és két harapással megeszi. Nincs szemét vagy bármi, ahová a héját dobhatná, ezért visszaejti a szatyorba. Leül az ágyra, és feltépi a müzliszelet csomagolását, aztán lassan rágni kezdi. Az édes mellett érzi a sós ízt is. Iszik a vízből, a többit meghagyja későbbre. Fogalma sincs, meddig lesz itt. Aztán egy hangszóróból fülsiketítő robajjal zene hangzik fel. Klimpírozó zongora és dübörgő dob. Mély basszus, mint egy bárban. Aztán énekszó: Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! Ez meg mi az ördög? Howard befogja a fülét. Ismeri a dalt, de Mi az ördög? Ő Charlie, a csikóhal, és mindent jól csinál! Két hangfal lóg a plafonról, egyenesen felé irányulva. Ő Charlie, a csikóhal, és miattad van itt! Howard befogott füllel odamegy a közelebbi hangfalhoz. Bár alacsony a mennyezet, a hangfalat nem éri el. Ő Charlie, a csikóhal, és kezdődjék a játék! Visszasiet az ágyhoz, és megpróbálja felemelni. Meg sem mozdul. A falhoz van rögzítve. Charlie! Ó, Charlie! Ez a te tengered?

179 Aztán az íróasztallal próbálkozik. Ugyanaz a történet. Charlie! Ó, Charlie! Hát nem álom az élet? Még a szék is a földhöz van csavarozva. A lábai mellett látható por elárulja, hogy nemrég fúrták be. Ami azt jelenti, hogy valaki eltervezte az egészet. Howard a könyveket méregeti. Hét vékony, papírkötésű kiadvány. Legjobb esetben is csak nyolc centiméter, pedig legalább harminc kéne. Még a felugráshoz is. A zene abbamarad, Howard leengedi a kezét. A fülében érzi, milyen gyorsan ver a pulzusa. Aztán megint rákezdi a zongora, hetykén és vidáman, alatta a dobok. Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! Howard felnéz a plafonra, minden be- és kilégzését számolja. Elképzeli, hogy ráül egy hullámra és belovagol rajta a tengerbe, de egy csikóhal üldözőbe veszi. Nem tudja, hogy ébren van-e vagy álmodik. Minden olyan, mint egy álom. A plafonon levő repedésre koncentrál, tekintetével azt követi végig a falon, és közben számolja a lélegzetvételeket. Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! Már a saját fejében is ez visszhangzik. Vagy a zene szól? Nem. A hangszórók membránja nem rezeg. Kattan az ajtó, majd zörögve kinyílik, és Howard összerezzen. Jéghideg víz loccsan az arcába, lecsorog a testére, és megint

180 eláztatja az ágyát. Kérem, engedjen el! Howardnak nincs ereje felkelni. Vagy odanézni. Megteszek bármit, amit akar. Nem szenvedtem még eleget? Nincs válasz. Az ajtó becsapódik, és megint kattan. Torz zongoraszólam üvölt a hangszóróból. Ő Charlie, a csikóhal, és nincs semmi, amit meg ne tudna tenni! [21:33] Howard erősen meresztgette a szemét. Tényleg itt van a nő? A szemüveges orvos, befont sötét hajjal. Howard tudta a nevét, de nem jutott eszébe. Egy szobában volt, mintha kórház lenne. Nincsenek téglafalak, bezárt ajtók, nem szól a zene, csak bent, a fejében. A nő rámosolygott. Howard, amikor elengedték, emlékszik, mennyi ideig tartott az út odáig? Láttam egy lelkészt. A férfi elkomorodott. Vagy csak álmodtam? Az orvos bólintott. Ez megtörtént. Van egy szemtanúnk. Látott valakit a cellájában? Howard megint a homlokát ráncolta. Cella? Hát az volt? Börtöncella?

181 Nem láttam senkit. És nem hallottam, kivéve A dallam megint rátört az agyára. Nem tudta irányítani a szavakat, semmit nem tudott többé irányítani. De férfi volt, az biztos. Nem láttam belőle eleget, nem tudom elmondani, hogy milyen. Rendben van, Howard. Csak azt mondja el, mi történt, amikor elengedték! Nem tudom biztosan, hogy tényleg megtörtént-e. Képtelen volt szabályozni a légzését. Abszolút nem voltam magamnál. Megkötöztek és felpeckelték a számat. Palmer bátorítóan bólintott. Korán volt, még sötét. Épp hogy hajnalodott. Csicseregtek a madarak. Vagy csak én hallottam úgy. Nem tudom, de amikor indult, hogy elengedjen, majdnem megszöktem. Sikerült megráznom. Megpróbáltam megharapni, de leállított. A lelkész volt? Nem valószínű. Howard a steril, fehér mennyezetet bámulta. A patyolattiszta csempe sokkal barátságosabb volt, mint a kormos tégla. Látott bármi mást is, amikor elengedték? Semmit. Én nem emlékszem. Palmer az ajkát harapdálva előrehajolt a székben. Beszélt bárkivel is, amíg fogva tartották? Nem láttam senkit. Hallott valamit? Csak a Charlie-t, ezt a dalt És amikor elengedték, látott más cellákat? Sajnálom, de nem. Nem tudom. Talán. Szeretném azt mondani, hogy igen, de már nem tudom, hogy mi a valóság.

182 Mintha szétrohadna az agyam. Ezt megértem. Sarah? Howard felült az ágyban. Volt ott egy Sarah? Az orvos rámosolygott. A szeme varázslatosan csillogott. Tegnap este láttam két másik ajtót. Az egyikre az volt írva, hogy Sarah. Jelent ez valamit? Vizsgáljuk annak eshetőségét, hogy a maga esete összefüggésben van-e Sarah Langton eltűnésével. Ismeri őt? Howard minden reménye, hogy megtalálják őket és megfékezik ezt az őrültet, elszállt, mint a levegő egy lyukas futball-labdából. Nem. De azt mondta, volt egy másik ajtó is. Volt, de ma reggel nem égett a villany. Howard a plafont fürkészte, hátha úgy eszébe jut. De pislákolt a fény. Láttam! Azon az ajtón is volt egy név! Azt hiszem, talán Matt. Huszonkettő [Wilkinson közrendőr, 21:36] Brightonban még kedden esténként is zajlott az élet. A Palace Pierrel átellenben a szállodai bárok hosszú sora tele volt italozókkal. A dohányosok az udvaron nevetgéltek, viccelődtek és flörtöltek. Csakúgy, mint bármely másik kedden.

183 Csak még hét óra, és végzünk, igaz? Jason Wilkinson közrendőr zárt alakzatban menetelt a társával. Ösztönösen végignézett a kint iddogáló tömegen, nincs-e köztük bajkeverő vagy ismerős arc. Most még inkább olyan volt a tömeg, mint egy futballmeccsen. Csak épp a fanyar dohányfüst helyett a citrom-, narancs- és mentaillatú e-cigaretták illatát lehetett érezni. Ez volt az egyetlen újdonság, amióta ebben a körzetben kezdett dolgozni. Én mondom, Ali, a szabadnapok egészen pokoliak, amióta a Brighton visszakerült a legjobbak közé, ha érted, mire gondolok. Folytasd! Jason végre rávette magát, hogy a nőre nézzen. Alison Davidson közrendőr majdnem olyan magas, mint ő. Neki volt a legszebb szeme, amit Jason valaha látott, és az a kerek orca De a nő rá se pillantott. Úgy értem, az összes bohóc Londonból, Manchesterből, Newcastle-ből vagy Liverpoolból, apám! Itt lent, a déli parton töltik a hosszú hétvégét. Jason a fejét csóválta. Aztán megállt, mert felismert valakit. Majd kiderült, hogy csak félig ismerte fel; a fickó mintegy tíz centivel alacsonyabb volt. És amikor lejönnek ide a Palace-szurkolók az átkozott Londonból Apám! Ötven vagy hány mérföld, és a drukkerek úgy tesznek, mintha valami focibajnokság lenne. Nem tudom felfogni! Ahhoz van köze, hogy két rivális játékos menedzselte őket a hetvenes években, vagy ilyesmi. Alison megállt Jason mellett, és két hüvelykujját szúrásálló mellényébe mélyesztette. Vagy mert az egyik a sasokról kántál, a másik a sirályokról. Már a focihoz is értesz, mi?

184 Valahányszor az Albion játszik a tévében, az apjukom végig szövegel. Croydoni. Ott született, ott nőtt fel. Ez a kis szó mindig szíven döfi Jasont. Az apjukom. És nem az apja, hanem Col Edwards nyomozó őrmester. A vőlegénye, az átkozott! Abszolút seggfej. És valahányszor Jason látta a gyűrűt megcsillanni Alison ujján, a gyémántot, amely Col felségterületét jelzi, úgy érezte, hogy tiszta erővel szíven szúrják. Egyetlen vigasza az a halvány vigyor volt Alison arcán, ahogy kimondta ezt a kis szót, az alig látható rándulás a szeme sarkában. Talán kútba esnek az esküvő tervei. Talán elhagyja azt a hülyét. Talán Jason belátja, hogy csak álmodozott. Ránézett a nőre. És ő visszanézett rá. És most az egyszer nem fordította el a tekintetét. És Alison sem. Így álltak, és szavak nélkül történt köztük valami. Mintha percekig, talán órákig tartott volna. Központ Davidson közrendőrnek, vége. Alison kacsintott, aztán megnyomta a gombot a rádióján, de továbbra is Jasont nézte. Vétel. Beszélhet, vége. A Marine Parade-en vagy, igaz? Egy kocsisor húzott el a parttal párhuzamos úton. Így van. Alison a szemét forgatta. A Charles utcai kocsma előtt. Vége. Föléjük magasodott a különcök nagy kocsmája, még mindig nyitva, és még mindig felszolgálták a méregerős tüzes vizet az odabent szendergő idiótáknak. Bejelentést kaptunk, hogy valaki áll egy taxin, és

185 mindenfélékkel dobálózik a Charles Street közepe táján. Megyünk! Alison futni kezdett, lába csattogott a földön. Mintha élnél, Jay! Jason utánaeredt, követte a kocsma oldala melletti sikátorban. Tipikus brightoni mellékutca: keskeny, hosszú, és mindkét oldalon szállodák szegélyezik. Jason próbált lépést tartani Alisonnal, de ő túl gyorsan haladt. Előttük állt egy piros Vauxhall, tetején taxijelzéssel. Az utcai lámpák megvilágították a Mucky Duck kocsma előtti rikító zöld csempeburkolatot. Egy férfi ült szétterpesztett lábbal a kocsi motorházának tetején, anyaszült meztelenül, és imbolygott, mintha három nap óta egyfolytában valami keményet szívott volna. Felmászott a kocsi tetejére, és egy hosszú késsel hadonászott; fogazott éle gonoszul fénylett az éjszakában. Távozzatok tőlem! Jason lelassított Alison gyaloglósebességére. A gyanúsított kenyérvágó késsel van felfegyverkezve. Ismétlem: kenyérvágó kés van nála. Vége. Vétel. Útban van egy fegyveres egység. Óvatosan közelítsétek meg, vége. Jason Alisonra nézett, aki bólintott, aztán lassan, felemelt kézzel odasétált. Hallotta a jellegzetes neszt, ahogy Alison a háta mögött kihúzza teleszkópos botját. Ő is megragadta a gumibotját a háta mögé rejtve, ahogy közeledtek. Pajtás, azért vagyunk itt, hogy segítsünk, érted? A férfi megfordult, és nagyjából az ő irányukba hadonászott a késével a levegőben. Tudjátok a nevem?

186 Jason megállt, és Alisonre pillantott. Egyikük sem tudta, mit mondjon. Jason magasabbra emelte a kezét. Beszélgessünk el szépen bent, az őrsön, járjunk a végére, miről van szó, rendben? A férfi feléjük döfött a késsel, bár mintegy hat méterre volt tőlük. A nevem Matt! Újabb döfés. Figyeltek rám? Létezem! Ne tegyetek vissza a cellába! Nem akarok többet lebegni! Alison grimaszt vágott. Mi az ördögöt hajtogat ez? Pajtás, majd én lengetem neked! A taxi másik felén egy pólóinges, huligánkinézetű fazon szorította ökölbe húsos kezét, és az arca olyan vörös volt, mint a taxija. Azonnal szállj le az autómról! Nem fogsz visszavinni a cellába! Matt most a taxist vette célba haragjával és késével, a hátát és szőrös ülepét a rendőrök felé fordította. Létezem én? Dögölj meg! A taxis észrevette az egyenruhásokat. Erre! Le tudjátok rendezni ezt a barmot? Haver, lépj hátra! Jason haragos pillantást vetett rá. A sofőrnek volt annyi esze, hogy engedelmeskedjen. Jason megkerülte a kocsit, szembekerült Alisonnal, mintha birkákat tereltek volna. A férfi nem vette le a szemét az autón ugráló eszelősről. Talán nem is volt részeg, talán be volt tépve. Szintetikus drog vagy angyalpor, vagy a jó isten tudja, micsoda. Valami új, amitől az emberek levetkőznek és őrültségeket csinálnak. Mi lenne, ha leraknád a kést, rendben?

187 Nem! Matt a kést a karjához tartotta, a csuklója fölé. Ha nem létezem, akkor nem is fog fájni, ugyebár? És elkezdte nyiszálni a csuklóját. Jason meglengette a levegőben a botját, és csontot talált el vele. Matt leejtette a kést, és a rendőr biztonságos távolságba odébb rúgta. Létezem! Matt kiguvadt szemmel bámult rá. Nem fogsz visszavinni a vízbe! Ezzel leugrott az autóról, rá Jasonre, és fellökte. Összegabalyodva értek földet. A rendőr válla nagyot csattant a járdaszegélyen, és iszonyatosan fájni kezdett. A gumibot zörögve a macskakőre esett, és begurult az álló taxi alá. Valami éles feszült a torkának. Ne tegyél vissza a vízbe! Matt Jason fölébe került, és a torkának szorította a kést. Hogy az ördögbe kaparintotta meg újra? Létezem! Mondd, hogy nem, különben Fém villant, Matt előrebukott, meztelen teste Jason arcára borult. Alison állt fölöttük, úgy fogta a botját, mint egy golfütőt. A jobb kezét kinyújtva tartotta. Utálnám látni, milyen messzire jutnátok a második randevún! Jason feltápászkodott, és igyekezett nem nevetni. De nagyon nehezen ment. Én bárkinek odaadom magam az első randevún, te is tudod. Alison ezt mosollyal díjazta. Aztán megkeményítette a vonásait, és bólintott. Tedd a kötelességedet!

188 Jason odament Matthez, és szétnyitotta a bilincset. Letartóztatom rendőrtiszt megtámadásáért. Mi a teljes neve? Ha visszaviszel a cellába, megöllek. Huszonhárom [Corcoran, 21:45] Thompson a kórház folyosóján állt, csípőre tett kézzel. És találtak akár egy Mattet is eddig az esettel kapcsolatban? Corcoranben még tartott a koffeintől kölcsönzött energia. Palmerre nézett, de őrajta is csak a saját bizonytalansága tükröződött. Finoman vállat vont. Tudtommal nem. És nem merült fel a Sarah-val és Howarddal folytatott beszélgetések során sem. Akkor ez mit jelent? Thompson úgy fürkészte őket, akár valami kutatófény, ahogy rájuk talál az éjszakai tengeren. Egy újabb áldozat? Az elkövető? Nekem inkább úgy tűnik, hogy egy újabb áldozat. Corcoran érezte, hogy összeszorul a torka. Mostanáig külön próbáltam kezelni ezeket az ügyeket, azt remélve, hogy ami Sarah-val és Howarddal történt, nincs összefüggésben egymással. De ez marhaság. Most már egyszerűen túl sok a kapcsolódás.

189 Palmer az ujja köré tekerte a hajfonatai szabad végét. Minden szalmaszálba belekapaszkodom, hogy megpróbáljam különválasztani az ügyeket. A szeme körül nedves volt a bőr. Úgy értem, hogy Sarah beszélt nekünk a rémisztően hangos Charlie, a csikóhalról, aminek Howard volt kitéve. Howard látta kiírva Sarah nevét. Palmer kifújta a levegőt. Ez mind összefügg, nem? Thompson a pszichológusra bámult. Rendben, doki, most kitehet magáért. Mit jelent ez hétköznapi nyelven? Nos, a pluszajtó arra utal, hogy valaki mást is kínoztak, vagy Sarah-val és Howarddal egy időben, vagy valamikor később. Ennél többet én sem tudok. És ez nem elég? Thompson vállon veregette Palmert, aztán szorosan megragadta Corcorant. Maguk ketten egész nap küzdöttek. Megvoltak a mérföldek és a munkaórák. Két esetet fogtunk, nem egyet, ami messze nem ideális, de szükségem van a munkájukra. Holnap reggel az esetek összefüggéseire koncentráljanak. Palmer, kell egy profil. Aidan, szükségem van ennek a Mattnek az azonosítására. És most menjenek haza, és alaposan aludják ki magukat! Úgy beszél, mintha csak csettinthetnék egyet Corcoran végighúzta a kezét az arca előtt. Rendben, megteszem, amit tudok. Jó fiú. Thompson elővette a telefonját, és savanyú ábrázattal meredt a kijelzőre. Ó, nagyszerű. A barátja, Magrane felügyelő most érkezett Axminsterből, és izgatottan várja, hogy beszélhessen Howarddal.

190 Hallott a drogokról, ugye? Thompson bólintott. Nem ez lenne az első eset, hogy egy drogdíler hazudik, de hát istenem, most tényleg nem ez a legnagyobb gondunk. Thompson a fejét csóválta, aztán mindkettőjükre rámosolygott. És holnap reggelre frissek legyenek, mint egy rózsacsokor! Aludjanak egyet, és lássuk, eszükbe jut-e valami! Corcoran nézte, ahogy a nő távolodik a folyosón, füléhez tartva a telefonját. Palmerre pillantott. Jól van? A pszichológus megrázta a fejét. Végig azt reméltem, hogy magának van igaza, Aidan, és ezek különálló ügyek, a kapcsolat pedig csak az én fejemben létezik. De úgy tűnik, összefüggenek. Ez egyazon eset. Egy elkövető. Két eset, de lehet, hogy három. Ami sorozatos bűnelkövetést jelent. Kimeresztette a szemét. És ráadásul párhuzamos elkövető. Sarah-t és Howardot egyszerre tartotta fogva, alig néhány méterre egymástól. És ehhez jön még Matt, és Ha sorozatos elkövetővel van dolgunk, még akár gyilkosság is történhet. Talán már meg is tette. Lehet, hogy Matt már halott. Corcoran erre nem tudott mit válaszolni. Csak biztatóan elmosolyodott. A legrosszabb félelmem válik most valóra, Aidan. A nő copfja majdnem kibomlott. Meddig megy ez még így? A férfi rosszul érezte magát korábbi agresszív viselkedése miatt. De egyszerűen a munkáját végezte. Arra ösztönözte a szakértőt, hogy a megfelelő helyen és a megfelelő időben legyen a segítségükre, bizonyítsa be, hogy nincs összefüggés. Most már

191 tudták, hogy van, és az ő dolga, hogy segítsen Palmernek megtalálni azt a szadista állatot, mielőtt újra lecsapna. Marie, most maga jön. Rámosolygott a nőre. A legjobb, amit tehet, hogy csodát művel, és megrajzolja nekünk a támadó profilját. Hát, ez elég lekezelően hangzik. Nem akartam. Komolyan. És maga is olyan fáradtnak látszik, mint én. Úgyhogy tegye, amit Thompson javasolt, és aludjon egyet. Úgy érzem, holnap nagyon kemény napunk lesz. Palmer összekötötte a haját, és a füle mögé simította. Akkor viszontlátásra holnap. Corcoran integetett neki, aztán nézte, ahogy végigmegy a folyosón. Minden reménye egy nőben van, aki úgy néz ki, mint egy tízéves kis stréber az iskolából. [23:46] A gondnok körbeirányította a felmosófát; a basszus átható lüktetése olyan volt, mintha egy utcai díler autójából jönne lehúzott ablakoknál. Corcoran az öklébe ásított, és az ásítás elhatalmasodott, továbbhatolt a torkába, szétfeszítette a száját és eldugította az orrát, ahogy erőt vett rajta a fáradtság. Ne maga akarja fújni a passzátszelet, Aidan. Thompson a férfi íróasztalán kotorászott. Meg mernék esküdni, hogy két órával ezelőtt hazaküldtem aludni.

192 És mégis itt vagyok. Corcoran körülnézett a csendes irodában, elfojtva egy újabb ásítást. Thompson birodalmának ajtajában Magrane felügyelő telefonált, és feszülten figyelt, mintha egy újabb hangüzenetet hallgatna. Vagy ez is az egyik olyan hívás volt a feljebbvalójától? Mi a nagy helyzet a nevető fiúval? Soha nem láttam még csak mosolyogni sem, nemhogy nevetni. Thompson a mellette levő székre huppant. Mondja meg nekem egyenesen, Aidan! Mit gondol, mi az ördögért csinálják ezt? Nem az én feladatom, Alana. Corcoran próbált elfojtani egy újabb ásítást. Palmer fogja szolgáltatni a választ. Thompson szeme huncutul csillogott. Tetszik magának? Ne! Corcoran összehúzott szemmel nézett a nőre. Komolyan. Thompson felemelte a kezét. Nem zörög a haraszt Komolyan mondtam. Jól van, jól van. Miben mesterkedik? Corcoran a komputere felé intett, nem mintha igazán képes lett volna odafigyelni. Emberrablási eseteket keresek, amelyek bármely, Matt nevű személlyel kapcsolatosak. Tudom, hogy Howard úgy emlékszik, két tével írták, de én az egy t-s változatnak és a Matthew-nak is utánanézek. Találtam néhány Mathis nevű franciát meg egy német Matst. A papírlapjára nézett. Értesítést kapok minden új eltűnt személyről, akire illenek a keresési kritériumok, de

193 De mi? A gond az, hogy rengeteg visszajelzés érkezett, és lehetetlenség lesz leszűkíteni valami egyéb nélkül. Thompson a férfira kacsintott. Úgy érti, dr. Palmer különleges varázsereje nélkül? Corcoran nem reagált. Valamilyen életrajzi információra gondolok. Kor, hajszín, belső lábhosszúság. Megpaskolta a monitor oldalát. És lehet, hogy akkor sincs itt. Thompson felállt, kihúzta magát, és valami kattant. Gépies hang. Mindenesetre megbeszélésem van a főnökkel és a nevető fiúval holnap korán reggel, és maga fogja vezetni az eligazítást. Corcoran nem tudta álcázni a sóhajtását. Rendben. Az órájára nézett. Egyébként is, kinek van szüksége alvásra? Nos, magának. Utána nyugodtan rátapadhat a doktornőre, mint egy pióca. Nem akarja, hogy vezessem a nyomozást? Nem. Koncentráljon a doktornőre! Van másik két őrmesterem a munkára. Huszonnégy [Palmer, 00:44]

194 Szinte koromsötét volt: csak az ablakon keresztül szűrődött be halványan némi fény. Palmer feküdt az ágyban, de csak forgolódott. Nem tudta kiverni a fejéből az ügyet. Nem mintha amúgy tudna aludni. Valahányszor megkörnyékezte az álom, felrémlett előtte, ahogy Corcoran vezet, és azonnal teljesen éber lett. Alexa, mennyi az idő? A kis korong halványzölden és kéken világított. Tizenkettő negyvenöt. Palmer megfordul, háttal az ablaknak. Túl meleg van itt. Sarah, Howard és Matt Három áldozat, feltéve, hogy Matt létezik. Éheztetés, alvásmegvonás és és mi? Mi lesz a következő? Mi történt Matttel? Megtörtént egyáltalán? Meg fog történni? Matt szenved valahol. Meg kell találniuk. Neki kell megtalálnia. Alexa, felkapcsolom a villanyt. Újabb kékeszöld felizzás, aztán a szobában kigyulladt a halvány fény. Palmer a telefonjáért nyúlt, száraz szemével alig látta a kijelzőt, ahogy begépelte a szöveget: Ébren? De máris megbánta, ahogy elküldte. Nem lett volna szabad így rátörnie. A telefon szinte azonnal jelezte, hogy megjött a válasz: Persze. Találkozzunk? [01:15]

195 Palmer borzongott, ahogy keresztülsétált Oxfordon, az edzőcipője jobban csúszkált a macskaköveken, mint a magas sarkúja. A karja himbálózott, a hátizsákja szorosan megkötve. Ettől biztosan úgy néz ki, mint egy éticsiga. Az ősrégi kanyargós utcák, amelyek oly rég épültek, de még mindig állnak, és mekkora a hatalmuk! London sorsa is itt dől el, de az egész országé. A kemény szél belekapott a hajába, és az arcába fújta. Nem volt ideje újra befonni, szabadon leng a lófarok, és úgy táncol mögötte, mint egy oroszlán sörénye. A szélről mindig megfeledkezett. Oxford idilli helynek tűnt, amíg itt élt. Megállt régi egyeteme, a Lodge előtt, amelynek kapuja be volt zárva éjszakára, és becsöngetett. Egy szempár jelent meg a magas ajtónyílásban középen. Segíthetek? Marie Palmer Ó, Marie, de jól nézel ki! Az ajtó nyikorogva kinyílt, és ott állt Dorothy, széles mosollyal az arcán, portásegyenruhában. Néhány pluszránctól és párral több ősz hajszáltól eltekintve pontosan úgy nézett ki, mint amikor Palmer tizenöt évvel ezelőtt itt lakott, csak azóta valahogy mindig elkerülték egymást későbbi látogatásai alkalmával. Fáradj be! Hogy van mindig? A diákokat kivéve itt nincs semmi változás. Hallom, hogy már doktor vagy? Valami olyasmi. Dorothy megint elmosolyodott, de most csöppnyi malíciával,

196 mint amikor felbosszantották. Ott van. A háta mögé mutatott, aztán visszament a szobájába. Palmer szép lassan sétált el a belső udvarig. A késői óra ellenére teljesen ki volt világítva. Fent néhány diák kinézett a szobákból, ahonnan tiltott bulizás hangjai szűrődtek ki. Látom rajtad, milyen ideges vagy, Marie. A lágy skót akcentus lebegett a szélben. Zoe Wilson professzor asszony állt a gyepen, és dohányzott. Vörösre festett csigás hajfürtjei most szabadon csüngtek. Arcának halványbarna színe árulkodott negyedrészt algériai származásáról, aminek története minden alkalommal kicsit átalakult, ahányszor csak elmesélte. Az ujjai tele voltak gyűrűkkel, azt az egyet kivéve, amelyiken nyilvánvaló lett volna. Mosolygott. Jól nézel ki. Köszönöm! Palmer érezte, hogy olyan módon rándul meg a szája, amit igyekezett kontrollálni, de Most, hogy itt volt Zoéval, úgy tűnt, mintha megint diák lenne. Köszönöm, hogy válaszolt az üzenetemre. Zoe elnyomta a cigarettáját. Gyere, látszik rajtad, hogy jót tenne egy csésze tea! [01:30] Zoe dolgozószobája nagyjából ugyanolyan volt, mint tizenöt évvel azelőtt. Mindenhol könyvek. Mindenhol. Semmi másnak nem volt hely. Még a laptopja is egy kupac régi, keményfedelű

197 kiadványon pihent, mivel az íróasztalát is könyvek garmadája borította. A teáskanna egy másik kupacon foglalt helyet, könnyű párát bocsátva a levegőbe. Szóval, nem tudsz aludni? Hát, valahogy úgy. Palmer hörpintett a zöld teából; még túl forró volt ahhoz, hogy belekortyoljon, de így is kellemes. Egyrészt nagyon izgatott vagyok, mert részt veszek egy aktív nyomozásban, de ez az egész Nincs semmi pihenés, viszont hatalmas a nyomás. Még egyet hörpintett. És rettegek, hogy elrontom, különös tekintettel Corcoran hozzáállására. Corcoran? A Temze-völgyi nyomozó, akivel dolgozom. Palmer széttárta a karját. Látom, nem veszi komolyan, mennyire félek, hogy elszúrom. Mert bízom benned, Marie. Zoe kecsesen belekortyolt a teájába. És jól áll, hogy megnövesztetted a hajad. Palmer elpirult. Köszönöm! Le kellene vágatnom. Csak soha nincs rá időd? Zoe felhúzta a szemöldökét. Soha nem változol meg, Marie. Soha. Feltöltötte a csészéjét, aztán Palmernek is öntött, kérdezés nélkül. Ez jó alkalom neked egy kis terepmunkára. Én már csináltam, de te már túlságosan régen ott ragadtál abban a kórházban. körbenézett a dolgozószobájában. Ismerem az érzést. Én meg itt ragadtam, mint patkány a ketrecben. Ne is beszéljen ketrecekről! Palmer hátán végigfutott a hideg. Amikor bűnelkövetőkkel beszélgetek, heteket töltök velük. Meghatározott stratégia szerint haladok, amin hónapokig

198 dolgoztam, és már befejeztem az összes érintett vizsgálatát. És a páciensek már rács mögött vannak. A szájához emelte a csészét, de nem ivott, csak érezte a meleget az arcával. Ezúttal viszont Szóval, versenyt futunk az idővel. És csak arra tudok gondolni: mi lesz, ha újra megteszi? És ha újra meg újra meg fogja tenni? Fogta a teát és lenyelte. Érezte, ahogy égeti a nyelőcsövét. Hogy az ördögben tudják a rendőrök elviselni az állandó nyomást anélkül, hogy összeroppannának? Ezért nem hagynám, hogy a rendőrtisztek fele kihallgatásokat vezessen az országban Zoe fölényesen elmosolyodott. De ami általában segít nekik az elviselésben, az az akasztófahumor és az öngyógyítás. Addig tréfálkoznak, hogy az már nem is vicces. Nem is gondolnak rá. Aztán amikor végül mégis eluralja a gondolataikat, minden este álomba isszák magukat. Palmer bólintott. Nyomasztotta az empátia, amit Corcoran állapota miatt érzett. De vajon ez csak empátia? Elűzte a kéretlen gondolatot a fejéből. Talán fel kellett volna hajtanom egy kis gint az este. Az talán segített volna elaludni. Ehelyett hozzám fordultál segítségért. Zoe felhúzta mindkét szemöldökét, de mintha inkább kért volna, mintsem kérdezett, helyzeti előnye dacára. Mintha nem is annyira segíteni akart volna, inkább neki lett volna szüksége rá, hogy segítsen. Mi lenne, ha azzal kezdenénk, hogy mindent összeszedünk, amit a két esetről tudsz? Aztán összeköthetjük a kapcsolódási pontokat, bármilyen triviálisak is azok. Ez segíthet rájönni, mi lehet itt a motiváció. És megnézhetünk valakit, aki

199 hasonló módszert alkalmazott, hátha az segít. Palmer leült az öreg, nyekergő székre. Rendben. Körülnézett, hová helyezhetné a csészéjét, de nem talált ilyet, így lerakta a földre a lába melletti apró szabad helyre, és elővette a jegyzetfüzetét. Átlapozta az oldalakat. Tehát. Eddig minden, amit tudunk, hogy két áldozatot egy-egy börtöncellában tartottak. Az első áldozatot hat hétig. A másodikat tizenkét napig. Zoe mintha megborzongott volna, de nem szólt semmit. Aztán egy nap eltéréssel mind a két áldozatot elengedték. Elengedték? Igen, szabadon engedték. Az egyiket Oxfordshire-ben, ezért foglalkozik vele a Temze-völgyi rendőrség. A másikat Rugbyben, Warwickshire-ben. Palmer feltartotta a füzetet, és megmutatta, hány oldalt jegyzetelt. De nem találok semmiféle kapcsolatot az áldozatok között. Kezdjük azzal, hogy kik ők! Sarah projektmenedzser egy biotechnológiai cégnél Cambridge-ben. Futó. Férjnél van. Akkor kapták el, amikor a munkahelyéről futott hazafelé. Éheztették, egészen addig a pontig, hogy majdnem belehalt. És a kettes számú áldozat? Howard, szakács a devoni Axminsterből. Egyedülálló, szeret bulizni. Szörfözés közben vitték el. És azzal kínozták, hogy Szóval mind a kettőjüket sporttevékenység közben rabolták el? Hát, Howardról ezt nem tudjuk. Palmer érezte, hogy az ajka megint akaratlanul is megrándul. A devoni zsaru, aki

200 vizsgálta az ügyet, azt mondta, nem tudják megmondani, hogy használta-e aznap reggel a szörfösruháját. A homlokát ráncolta, és lejegyzett valamit. A szagából meg lehet állapítani, nem? Most másfajta fintort vágott. De csak ha gyakran kimosta. Mindennap szörfözött, úgyhogy nem valószínű. Zoe újra töltött magának, de Palmer letakarta a csészéjét. Mikor engedték el őket? Sarah-t tegnap reggel. Howardot ma korán reggel. Szóval a férfi vagy nő valamennyi ideig egyszerre tartotta fogva Sarah-t és Howardot? Howard fogvatartása lefedte Sarah-ét. És azt gondolják, hogy férfi az illető. Rendben. Ők látták egymást? Nem egészen. Csak halványan sejtették, hogy a másik is ott van. Sarah azt gondolja, hallotta azt a gyerekeknek való tévéműsort, amivel Howardot kínozták. Howard látta Sarah névtábláját. A névtábláját? Palmer hátán végigfutott a hideg, mászott felfelé, mint egy pók, aztán libabőrös lett a karja. A celláik meg voltak jelölve. Hogy el ne felejtsék, van bent valaki? Katalogizálta a gyűjteményét? Akárhogy is, Howard látott egy másik névtáblát is, amire a Matt név volt felírva. Eddig jutottunk el. Lehet, hogy az extrém zajtól szenvedő ember megzavart emlékezete. Vagy valami trükk? Vagy megpróbálják átejteni a rendőrséget? De lehet, hogy valaki más is szenved!

201 Értem. És mind a kettőt elengedték? Hmm. Zoe kiitta a teáját, és a csészét a földre tette a széke mellé. Megpróbált valaki kapcsolatba lépni veled vagy a rendőrséggel? Nem. Annak ellenére nem, hogy ma reggel volt egy sajtótájékoztató Sarah esetéről a tévében és a rádióban. Az újságok is meg fogják írni a weboldalukon. Nem tudom, de feltételezem, hogy Howard ügyéről holnap fognak tájékoztatást adni. Szerinted nem szokatlan ez a hallgatás? Hogyhogy? Az olyan esetekben, amikor szabadon engednek embereket, nem számítanál valamiféle üzenetre? Nem gondolod, hogy élve elengedni az áldozatokat szokatlan viselkedés az ilyenfajta elkövető részéről? Nem lehet, hogy az illető nem tudja rávenni magát, hogy elvegye valakinek az életét? Vagy lehetséges, hogy gyilkosságra készül? Azért vagyok itt, hogy válaszokat kapjak, Zoe. Nem még több kérdést. Bizonyos értelemben, amit Sarah-val és Howarddal csinált, nem hangzik úgy, mintha a kínzásig akarna elmenni, és nem tovább? Talán nem akarja megölni őket. Talán a szenvedésük maga az üzenet? Hát, erre én is gondoltam. Értem. Zoe bólintott magának. E szerint a forgatókönyv szerint az elkövető a saját története hősének gondolja magát, és valami rosszat tesz jóvá. Megvannak a maga céljai, és mi vagyunk az akadályok. Úgy értem, te és a rendőrség. Feltételezem, hogy volt valami tragédia az életében, amikor

202 senki nem segített neki egy cél elérésében, vagy valaki háttérbe szorította őt a saját értelmetlen céljának megvalósítása érdekében. Ez fekete-fehér világlátáshoz vezet, sajátos erkölcsi felfogáshoz. Nagy valószínűséggel akadályozza abban, hogy a saját életét élje. De feltett szándéka, hogy üzenetet küldjön, és a kínzás az üzenet. De kinek szóló üzenet? Sarah-nak van férje, de Howard nőtlen, ahogy mondtam. Furcsa. Tanultak valamit a megpróbáltatásaikból? Hát, teljesen meg vannak rémülve. Látnod kellene, mit művelt Sarah-val. Palmernek kiszáradt a szája. Lenyúlt a csészéért, és belekortyolt a még mindig forró teába. Amennyire meg tudom ítélni, nincs semmiféle üzenet. Kimutatható valamiféle szabályszerűség? Nekem esetlegesnek tűnik. Értelmetlennek. Palmer a fejét csóválta. És személyes kontaktus sem volt az elkövető és az áldozatok között. Na, ez tényleg furcsa. Zoe megropogtatta mindkét kezén az ujjait, a gyűrűi zörögtek, a szeme villogott. Rendben, akkor mondd el! A saját szavaiddal. Szóval, Sarah-t és Howardot elrabolták. Sarah-t a lakása közeléből, futás közben. Howardot egy ismert szörfhelyszínről. Amennyire meg tudom ítélni, mind a két támadást kitervelték, és az elkövető tudta, hol a legoptimálisabb végrehajtani az akciót. Ami azt jelenti, hogy valaki figyelte őket, a legapróbb részletekig ismerte az életvitelüket. Férj, feleség, partnerek? Nem illik a képbe. Sarah-nak viszonya volt valakivel a férje

203 háta mögött, de el tudod képzelni, hogy valaki így torolná meg a dolgot? Csak Amerikában. Zoe intett a kezével Palmernek, hogy folytassa. És Howard? Egyedülálló, úgy tudom. Észrevett egy bejegyzést a füzetében. Howard folyton a Charlie, a csikóhal témaadó dalát énekelte. Ó, azt? Ismered? Az unokahúgomtól nevetett Zoe. Állandóan ezt üvölteti az ipadjén. Az őrületbe kergeti a nővéremet. Nos, Howard mindig ezt énekelte, amikor beszéltünk vele. Amennyire ki tudom bogozni, egész nap ezt kellett hallgatnia, ráadásul óriási hangerővel. Különös. Zoe ajka megrándult. Rendben, térjünk vissza az elrablás módjára. Lehetséges, hogy forog a fejében egy történet ezekkel az áldozatokkal. Beszél hozzájuk, elmond egy történetet, aztán hopp, elviszi őket. Mind a kettőt megtámadták. Megtámadták? Sarah-t elgáncsolták, Howardot a furgonjához szorították. Valószínűleg mind a kettőjüket beinjekciózták valamivel. Valószínűleg? Börtöncellában tartották őket, Zoe. Maga tudja a legjobban, hogy még a legjobb körülmények között is milyen sérülékeny az emberi memória. És ez a legrosszabb körülmény volt. Eléggé. Zoe felállt, és az udvarra néző ablakhoz sétált. Nézzük az elkövető mozgását. Ez egy bonyolult művelet, sok

204 előkészületet és tervezést igényel. A terv végrehajtása már egészen más tészta. Hogyan készült fel a kivitelezésre? Voltak esetleg próbamenetek? Palmer hirtelen elszédült, mintha egy felhőkarcoló legtetején állna, és még az alapok is imbolyognának alatta. A rendőrség vizsgálódik, de eddig semmi. Rendben. Akkor földrajzi profilírozást javaslok. Zoe visszafordult volt tanítványa felé, és az udvar felől jövő fény világította meg. Olyan volt most a haja, mintha lángolna. Így kaptam el Ross Murray-t. Palmer összefonta a karját. Tudta, hogy hiba volt ide jönnie. Már megint Zoe szerepénél tartanak Ross Murray bukásában, mint mindig. Ami azt illeti A nő egy könyvkupachoz sietett, és megint az ujjait ropogtatta. Felvett egy fekete jegyzetfüzetet, és átpörgette. Igen, itt van. Ross Murray-nek hasonló volt a módszere, mint a te fickódnak. Sorozatos nemi erőszak, a harmadik áldozatát elrabolta, a hatodikat megölte. Tizenhat áldozat után kaptam el. Tizenhat? Palmer megint beleivott a teájába. Remegett a keze. Aki ezt csinálja, nem gyilkos. Egyelőre. Zoe felnézett a jegyzetfüzetből. Ez általában csak idő kérdése. És az egyes és kettes számú áldozat lehet akár a hetedik és nyolcadik is. Lehet, hogy ők azok, akiknek esetét úgy ítélte meg, hogy megfelelő mértékben megtörtént a büntetés vagy a jóvátétel. Ez a Matt lehet az első gyilkosság. Azt mondja, közölni akar valamit Sarah-val és Howarddal? Ez nem úgy hangzik, mintha fokozni készülne a helyzetet.

205 Tudom, ezért kell belelátni ennek a fickónak a fejébe. Zoe fogta a székét, és letette Palmeré mellé. Egy dülöngélő könyvkupac mögül elővett egy fényes ezüstszínű laptopot, és bekapcsolta. A gyűrűi egymáshoz koccantak, ahogy gépelt. Tessék, itt van. Egy szélesebb könyvkupacra helyezte a laptopot, és visszaült. Csinálnék egy kis pattogatott kukoricát, de elromlott a mikró. Egy szürkés videó jelent meg a monitoron, felső kameraállásból. Palmer felismerte a helyszínt. B kihallgatóhelyiség, Broadmoor. Zoe az íróasztal egyik oldalán ült, a haja befonva, csíkos nadrágkosztüm nem is hasonlít a Palmer mellett ülő ősanyára. Akkor más álcát viselt. Nyílt az ajtó, és belépett két segédápoló ők képviselték az erőt és a felügyeletet, és betámogatták a lehajtott fejű, leesett vállú, csoszogó Ross Murray-t. Jegyzetfüzet volt nála, amit úgy ölelt magához, mint gyerek a kedvenc játékát. Leült Zoe oldalára, de csak a szeme sarkából nézett rá. A nő feltett egy kérdést, amit a laptop hangszóróján keresztül nem lehetett érteni. Hetedik oldal. Murray mély hangja tisztán kivehető volt. Essexi akcentussal ejtette ki a szavakat. Zoe megállította a videót, és átadott egy csomó fénymásolt papírt, összerendezve és bekötve, de gyűrötten. A külső borítón legalább két kerek kávéfolt éktelenkedett. Ez az önéletrajzának a kézirata. Kizárólag így kommunikál a külvilággal. Lefénymásolták, amikor egyszer aludt. Végigpörgette, majd átnyújtotta Palmernek. Csupa nagybetű, gondos íráskép, egyetlen áthúzás vagy

206 javítás nélkül. Tudnod kell, kinek segítesz. Meg kell figyelned, ismerned kell az életét, amíg tudni fogsz mindent, amit tenni fog, és kiderül, mi a baj az életükkel. Aztán pontosan tudni fogod, hogyan tudsz segíteni. Mindig lesz olyan rés, amelyen keresztül elfogadják a segítségedet. Minden hét minden napjának minden órájában nyílik egy időablak, amikor szinte könyörögnek a segítségért. Csak elég figyelmesen kell keresni. Csak türelem kérdése, ki kell várni. Ne felejtsd el, mekkora szükségük van a segítségedre. Palmernek összeszorult a gyomra. A segítségére? Először azt hittem, gúnyolódik. Zoe az oldalra mutatott. Pedig őszintén azt gondolja, hogy ő segít az áldozatain. Ő a kegyelem angyala, aki úgy tekint az áldozataira, mint az út szélén fetrengő sérült alakokra, saját magára pedig mint irgalmas szamaritánusra. Zoe, ez nem Marie, csak próbáld megérteni, rendben? A nő megint a dokumentumra koppintott. Tizennyolcadik oldal. Elnyűtt lap, néhány olvashatatlan megjegyzéssel a margón mindkét oldalon és az előző lap hátoldalán. A trükk az, hogy legyen olyan hely, ahol senki más nem ismer, ahol úgy jöhetsz-mehetsz, ahogy tetszik. A ketrecek a barátaid. Mint egy kutyának, meg kell

207 mutatnod a barátaidnak, ki a főnök. És mint a kutyáknál, néha be kell raknod őket egy ketrecbe, hogy érezzék a törődést. Csak még jobban fognak tisztelni érte. És ez lenyugtatja őket. Az embernek állandó gondoskodásra van szüksége, állandó figyelemre. Mindig megpróbálnak elmenekülni, akármennyi szeretetet kapnak tőled. Nem hálásak azért, amit értük tettél. Kis ketreceket javaslok, kétszáztizenhárom centiméterszer százhuszonkét centiméterest. A legtöbb ember le tud feküdni benne. Amikor bemész, legyenek benyugtatózva, vagy olyan állapotban, amikor ki tudják mutatni irántad érzett szeretetüket, hálájukat. Zoe egy kiemelt szövegrészre mutatott, és közben majdnem lecsúszott az egyik köves gyűrűje. Nem gondolod, hogy az éheztetés nagyban megkönnyítette Sarah kordában tartását? De igen. Palmer az ölében tartotta a dokumentumot, és kezdett megfogalmazódni benne egy gondolat. Viszont Howard Miért nem éheztette mind a két áldozatot? Jó kérdés. Azt mondtad, hogy Howard tizenkét napja tűnt el? Most is ugyanannyi a súlya, mint amikor elvitték. Úgy látszott, Zoe erre nem tud választ adni, és csak lapozott egyet. A szövegnek több mint a fele alá volt húzva és ki volt emelve. De néha azon tűnődik az ember, hogy nem saját maguktól védi-e meg őket. És hogy elég-e ez. Ez a szeretet

208 legtisztább formája, amit ismerek. És talán te is ilyen vagy. Ha már megtetted egyszer vagy kétszer, érezni fogod a lelked mélyén. A hangok, a stressz, a nyomás. Arra fogsz gondolni, kinek tudnál még segíteni. És néha túl sok szeretetet kell adni. Zoe megpaskolta Palmer térdét. Akárki csinálja is, végig hatalmas nyomás nehezedik rá. Rettegés, hogy elkapják. Nyilvánvaló, hogy pszichotikus, és semmit nem érez az áldozatai iránt, viszont tisztában van a rizikóval, amit vállal. Érzi, hogy a rendőrség a nyomában van, és ezt azzal enyhíti, hogy keresi a következő áldozatot. Energiáit az ígéretes jövőre összpontosítja, ahelyett, hogy a múltban elkövetettek miatt rettegjen. Vagyis valószínűleg lesz még egy áldozat? Zoe csak lapozott egyet. Ahogy egyre jobban csinálod, hosszabb időszakokon keresztül akarsz segíteni nekik. Rövid odafigyeléssel indítasz, de hamarosan olyan sok szeretet és hála irányul feléd, hogy egyszerre egynél többnek akarsz segíteni. Mindig elkülönítve tartsd őket! Mindig. Állj ellen a kísértésnek, hogy összezárd őket! Egyszer két egymás melletti ketrecben próbáltam segíteni két embernek a garázsom alatt. Két embert sokkal nehezebb életben tartani, mint egyet. A felmerülő nehézségek bonyolultsága megsokszorozódik. Ami még rosszabb, ahogy hátat fordítasz nekik, azon kezdenek gondolkodni, hogyan utasítsák el a segítségedet. Beszélnek egymással,

209 és szövetséget kötnek. Összeesküsznek ellened. A többi ember a méreg, nem te. Az egyiket át kellett tennem egy furgon rakterébe a garázsban. Így találtak rám az árulók. Te ne kövesd el ugyanezt a hibát! Egymás után, soha ne egyszerre! Ha igazunk van, az én elkövetőm tökélyre fejlesztette, hogy két embert tarthasson fogva. Sőt, talán hármat. Zoe bólintott. Az a kettő kiszabadult. Az egyik megharapta a fülét, a másik megrúgta, és elszaladtak. Ellopták Murray kocsiját, és elhajtottak. Thetfordban jelentkeztek a rendőrségen, de nem emlékeztek rá, hol laktak. Csak annyit tudtak, hogy valahol vidéken, Norfolkban. Volt egy gyanúsítottunk, de el kellett engednünk. Hetekkel később mind a két áldozatot elbocsátották a védőőrizetből. Akkor kaptuk el Murray-t, amikor megölte a másodikat. Te jó isten! Akarod tudni a legrosszabbat? húzta fel Zoe a szemöldökét. Ross Murray-t mind a két emberrablás közelében látták, és szerepelt a nyilvántartásban. Megkeresni, kihallgatni, kiiktatni. A hasznavehetetlen rendőrség meg elengedte. Nagyszerű. Akkor csak ki kell várnom, hogy újra lecsapjon? Nem tudok várni. Ez túl sok. Marie, kettőnél valószínűleg több áldozatra lesz szükséged, hogy lásd az ismétlődéseket. Én a második gyilkosságtól kezdve voltam az ügyön, ő volt összesen a hetedik áldozat, és még akkor sem volt a kezünkben semmi használható a kilencedik

210 áldozatig. És akkor sem a megfelelő embert vettük őrizetbe. De a lényeg az, hogy elkaptuk. Ross Murray már nem folytatja tovább. Ha szabadlábon lenne, még mindig gyilkolna. Palmer felállt, és a dülöngélő könyvkupacok közé lépett. Továbbra sincs elképzelésem róla, hogyan kapjuk el. A rendőrség azért kért fel téged, mert te vagy dr. Marie Palmer. Szakértő vagy, és olyasmit tudsz tenni, amit ők nem. Belelátsz a fejébe annak, aki ezt tette. Meg tudod csinálni? Palmer megtorpant. Én csak akkor szoktam színre lépni, ha a rendőrség már elvégezte a feladatát, és a fickó lakat alatt van. Most úgy beszélt, mint Corcoran. Tedd a dolgodat, Marie. Készítsd el a profilját. Kezdd messzebbről, ne állíts fel korlátokat. Lesznek dolgok, amiket biztosan tudsz, azokat közöld a rendőrséggel. Soha nem lehet tudni, talán szerencséd lesz. De azt tudod, milyen típusú embert keresel, nem? Erőszakos pszichopata szadista hajlamokkal, valaki, aki élvezi nézni a szenvedést. Kösd össze az érintkezési pontokat! Csak mert hat-tíz áldozatra is szükséged lehet, hogy lásd a konkrét mintát, nem jelenti azt, hogy nem következtethetsz semmire kettő alapján is. Lehet, hogy gondatlan lesz. Láttam, mit képes megtenni az emberekkel, Zoe. Ez ez szörnyű. És ha éppen most valaki mással is csinálja, ha Palmer nem tudta folytatni. Kábának érezte magát. Képes vagy rá, Marie. Tudod, mit csinálsz. Hát csináld!

211 Harmadik nap Huszonöt [07:15] Palmer megállt a lépcsőházban, hogy összeszedje magát. Lüktetett a feje, és nem tudta eldönteni, hogy egy vagy két rendőrtiszt jön szembe vele lefelé a lépcsőn. Félreállt, hagyta, hogy elmenjen vagy elmenjenek mellette a borotválkozás utáni arcszeszük fémes illatával. Talán csak egy volt. Továbbindult, a korlát minden lépésnél megremegett. Kinyitotta a műveleti központ ajtaját. Egyetlen ember beszélt, hiányzott a szokásos zűrzavar. Palmer belépett, és hagyta, hogy az ajtó becsukódjon mögötte. Corcoran állt a helyiség előterében, frissen borotválva, sötétkék öltönyben, piros nyakkendővel. Meglepően szalonképesen nézett ki. A helyiséget civilbe öltözött és egyenruhás rendőrök töltötték meg, több férfi, mint nő, de érdekes módon majdnem fele-fele arányban. A férfi Palmer felé fordult, és rámosolygott.

212 Kedves magától, hogy csatlakozik hozzánk, doktornő. A pszichológus futó pillantást vetett a helyiségre. Elnézést, beszélni szerettem volna magával, de látom, hogy nem ér rá. Nem tart sokáig. Van valami, ami talán nagyon fontos. A profil, ugye? Egy magas rendőrtiszt Palmer közelében felnevetett. Ismerem a fajtáját. Inkább legyen egy profil, mint hogy megoldja az esetet. Butcher nyomozó mutatott felé Corcoran. Maga megoldotta az esetet? Butcher csak állt, farkasszemet nézett Corcorannel, és kávét kortyolt egy fémbögréből. Nem, őrmester. Elnézést. Corcoran a fogát kivillantva keresztbe tette a karját. Dr. Palmer már sok emberrel beszélt, akik hasonló módon működtek, ezért mindenkit arra kérek, minden segítséget adjanak meg neki, hogy beleláthasson az emberünk fejébe. Rendben? Felhúzta a szemöldökét, és megint körülnézett, vane valakinek más véleménye. Aztán megint Butcher felé fordult. Felderítette Christopher Langton mozgását Sarah eltűnésének estéjén? Még hátravan néhány dolog, amit le kell ellenőriznem. Corcoran a fejét csóválta, arcán keserű mosollyal. Akkor ma ez lesz a feladata, Butcher, nem dr. Palmer zaklatása. Rendben? Igenis, őrmester! A nyomozó továbbra is vigyorgott. Corcoran az asztalra tette a jegyzetfüzetét, és végigjáratta

213 tekintetét a rendőrtiszteken. Thompson felügyelő találkozik a devoni és cornwalli rendőrökkel a Howard Ritchie-ügy jogával kapcsolatosan, amely, mint mindannyian tudják, egy stratégiai drognyomozás hatálya alá is esik. Azt nyilvánvalóan nem akarjuk veszélyeztetni, de mindannyian tudják, milyen ügyet vizsgálunk. Szünetet tartott, és körülnézett a szobában. Rendben, rengeteg tanúnk van, akiket meg kell keresnünk és ki kell pipálnunk. Lássunk hozzá! A köztük levő tömeg szétoszlott, és Palmer oda tudott menni hozzá. Corcoran gondterhelt volt. Jól van, Marie? Nem volt szükségem megmentőre. Nem, de határozottságot kellett mutatnom ennek a csőcseléknek. A nő a földre rakta a hátizsákját. Jól áll, hogy le van engedve a haja. Palmer ösztönösen megtapogatta a fejét. Köszönöm! Maga is nagyon elegáns. Úgy érzem, az agyam nagy része elszállt az éjjel. Az a három óra nem számít alvásnak. Corcoran ásított. Fél éjszaka fent voltam, átnéztem minden Matt és Matthew nevű eltűnt személyről szóló bejelentést az elmúlt hat hónapban Penzance és Berwick-upon-Tweed között. Nem tudom, hogy Skóciában és Észak-Írországban is kellene-e keresnem. Feltéve, hogy bejelentették az eltűnését, illetve hogy hat hónapnál nem régebben tűnt el. De túlságosan sok van belőlük, és nem tudom

214 szűkíteni a kört, ha nincs Reménykedve nézett Palmerre. Nos, nem tudtam aludni az éjjel. Az én fejemben is a Mattügy járt. Úgyhogy dolgoztam a profilon. Rám férne egy kis remény. Corcoran felemelte a nőnek a hátizsákot. De még annál is jobban rám férne egy kávé. [07:30] Palmer a rendőrőrs kantinjában ült, a jegyzetfüzetét nézegette, hogy felfrissítse a gondolatait, de túlságosan fáradt volt, és nem működtek a megérzései. Tessék! Corcoran letett az asztalra két gőzölgő bögrét, majd leült a nővel szemben, és betűrte a nyakkendőjét. Azt mondta, feketén issza, ugye? Igen. Laktózérzékeny vagyok. És köszönöm. Palmer egy kis tasakból barna cukrot szórt a bögréjébe, aztán megkeverte, és közben végig azon küszködött, hogy ne ásítozzon. Remekül viselkedett az eligazításon. Ezt bóknak veszem. A férfi a kávéjába kortyolt. Mintha azbeszttel lenne kibélelve a szája. Az eligazítás a munkámnak az a része, amit a legkevésbé szeretek, elhiszi? Elhiszem. Nekem évente többször is előadást kell tartanom konferenciákon. Az unatkozó tudósok százai sokkal rosszabbak, mint harminc csupa ideg zsaru. Másféle emberek, gondolom. Corcoran megint kortyolt, aztán letette a bögrét. Nem vagyok biztos benne, hogy az

215 embereim fele megtalálja a mosdókagylót a vécében, nemhogy azt, aki elrabolt három embert. Palmer nem fújta tovább a teáját, hanem letette. Maga határozottan úgy véli, hogy hármat? Megpróbáltam elkülöníteni Sarah és Howard ügyét, de magának volt igaza, hogy rugalmasnak kell lenni. Ez nem igazság vagy nem igazság kérdése. Nem, nem az. Corcoran a nő jegyzetfüzete felé intett. Szóval, mit hozott nekem? A pszichológus az oldalra meredt, a rajzait bámulta. Mi a gond? Nem tudom, képes vagyok-e erre, Aidan. A férfira nézett. Nem bánja, ha Aidannek szólítom? Eddig sem bántam. Maga melyiket szereti jobban, Marie vagy dr. Palmer? Nem szeretem a Marie-t, de a szüleim nem ajándékoztak meg több keresztnévvel. De eddig is hagytam, hogy így nevezzen, ezt vegye megtiszteltetésnek. Corcoran ezen elmosolyodott. Miből gondolja, hogy nem tudja csinálni? Ahogy többször is kifejtette, amikor beszélek ezekkel az emberekkel, általában mellettem van két százhúsz kilós őr. A férfi most felnevetett. Biztosíthatom, hogy nem lesz semmi baja, amíg betartja az előírásokat. Nem viccelek, de maga és a megbízhatatlan csípője nem nyugtat meg igazán afelől, hogy valaki, aki elrabolt és fogva tartott két erős fizikumú embert, nem fog engem is

216 megtámadni. Itt van egy egész osztag, hogy megvédjen minket. Rendben? Corcoran arcrándulás nélkül felvette és kiitta a kávéját. Nem megyünk be sehová, ami nincs teljesen az ellenőrzésünk alatt. Különben először meg kell találnunk azt a gazembert. Az lesz a legnehezebb. Corcoran bólintott. Bármi, ami segíthet benne? Nem tudom. Ez csak az első feltételezés, oké? Kérem, legyen türelmes. Palmer végighúzta az ujját az oldalon, hogy eldöntse, hol a legjobb elkezdeni. Itt. Rendben, szóval a legtöbb sorozatgyilkos, akivel kapcsolatom volt Ez nem sorozatgyilkos. Igaz, de a pszichés állapotuk általában ugyanaz, és az is lehet belőle. Palmer várt, hogy Corcorannek van-e ellenvetése, de ő csak még egyet kortyolt. A legtöbbjüket hatalmi fantáziák vezérelték, másokat víziók, volt, akit puszta kéjvágy. Szétszórt pszichopaták, akik találomra választják ki az áldozataikat. Corcoran megitta a kávéját, mielőtt Palmer beleivott volna a teájába. Mint a washingtoni mesterlövészek? Maga remekül tájékozott. A férfi vállat vont. Két ember, aki találomra lövöldözött emberekre parkolókban és autópályákon. A pszichológus feltartotta az ujját. Amennyire meg tudom állapítani, itt nem ilyesmivel van dolgunk. Bár nem ismerjük pontosan az elkövetés módját, nem

217 egyszerűen csak úgy elrabolja az embereket. Úgy tűnik, megvan a módszere. Tervezés, támadás a legalkalmasabb pillanatban. Tehát azt gondolom, olyasvalakit keresünk, akit a bosszú és valamilyen feltételezett rossznak a jóvátétele motivál. Szóval küldetése van, igaz? Nos, igen. Corcoran arca elsötétült. Rendben, eddig egyetértek. Mi az üzenete? Azért voltam fent fél éjszaka, hogy ezen gondolkozzam. Palmer óvatosan belekortyolt a teájába. Még mindig túl forró volt ahhoz, hogy egy átlagember akár hozzá is érjen. Meg kell hallanunk, amit tudatni akar velünk. A férfi a szemét forgatta. Komolyan mondom. Valami kísérti. Palmer az ujjával az oldalra bökött. Egy okos, precíz egyénnel van dolgunk, valakivel, aki teljesen normálisnak tűnhet, de addig nem fog leállni, amíg vagy le nem tartóztatják, vagy be nem teljesíti a küldetését. De még az is lehet, hogy csak újradefiniálja a misszióját, és folytatja tovább. És ezt mire alapozza? Nos. A nő visszalapozott. A gyilkosok közül, akiket tegnap említettem, Burke küldetéses gyilkos volt, aki azzal reagálta le családi élete kudarcait, hogy találomra gyilkolt embereket. De van itt valaki sokkal hasonlóbb Ross Murray. Corcoran felkapta a fejét. Mi van vele? Ismeri? A legtöbb embertől eltérően én még olvasok újságot.

218 Akkor tudja, hogy nemi erőszakkal kezdte, aztán lett gyilkos. Az volt a küldetése, hogy segítsen az embereknek. Belenéztem a kihallgatási jegyzőkönyvekbe, amikor nem tudtam aludni. Mindent a hiperaktivitására fogott, de alapjában véve az anyjának akart segíteni. Amikor kisfiú volt, a mostohaapja a szeme láttára ölte meg az anyját. És ő nem tudott segíteni neki. Minden a visszájára fordult. Kezdte azt gondolni, hogy ha segít azoknak a nőknek, akiket elkapott, akkor az anyjának segít életben maradni. De csak gyilkolt és gyilkolt, amíg el nem fogták. Corcoran nagyot nyelt. Gondolja, hogy a mi emberünk hasonló? Lehetséges. Palmer beleszürcsölt a teába, de rögtön meg is bánta. Megégette a nyelvét. Vagy egészen más. Ross Murray az első két alkalommal gyáván erőszakolt parkokban. A mi elkövetőnk Bizsergett a nyelve. Sarah és Howard szerint ez a fickó semennyi időt nem tölt az áldozataival. Vagyis? Nem tűnik úgy, hogy közvetlenül élvezi a szenvedésüket. Jobban érdekli, amit a bűntény jelképez, mint maga a konkrét elkövetés. Palmer szétnézett a kantinban. Thompson és Magrane kávéért álltak sorba, nevetgéltek és viccelődtek, mint a legjobb barátok. Nem tudta eldönteni, melyikük nyerte meg a bandaháborút. Amikor visszanézett, Corcoran őt bámulta. Szóval, hogyan kapjuk el? Hát, ezeknek a celláknak vagy ketreceknek a

219 megalkotásához, bárhol legyenek is, bizonyos mennyiségű nyugalomra és műszaki ismeretekre van szükség. Lehet, hogy van valahol egy elszigetelt telke. Vajon ez azt jelenti, hogy gazdag? És a cellák kialakításához elengedhetetlen mérnöki szakismerete meglehetősen magas színvonalú. És ez miben segít? Ez azt jelenti, hogy valószínűleg olyasvalakit keresünk, aki nem a városban él. Jön és megy, ahogy neki tetszik. Ross Murray szavait használva megborzongott. Kezd szűkülni a kör. Egyéb? Sarah-t előre megfontolt szándékkal éheztette, egészen addig a napig, amíg meghalt volna. Howardot ugyanazon a testsúlyon tartotta Szóval egy élelmezési szakértőt keresünk, aki az isten háta mögött lakik? Aidan, kérem! Corcoran felemelte a kezét, de félrebillentette a fejét, mint aki nem fogadja el az érvelést. Figyelek. Az emberünk jelentős mennyiségű időt szentelt a küldetésének. Ez arra utalhat, hogy nincs családja? Hogy egyedül él? A férfi vállat vont. Szóval egy egyedülálló élelmezési szakértő, aki Aidan! Csak viccelek. Így tudja csak elviselni, értem.

220 Így van. Corcoran most az egyszer zavarba jött. Összefüggést vadászunk Sarah és Howard között, de én egyszerűen nem látok ilyet. Palmer belenézett a jegyzetfüzetébe. Inkább a tényeket idézte emlékezetébe tetszetős következtetések helyett. A két áldozat az ország más-más helyéről származik. Devon és Cambridge. Különböző a hátterük. Az egyik projektmenedzser, a másik szakács. Látszólag eltér a személyiségük és az érdeklődési körük, más a családi állapotuk. Gyereke egyiküknek sincs. Így van, de mind a ketten a húszas éveikben járnak, úgyhogy ez talán nem meglepő. Palmer kortyolt egyet. Nem látszik összefüggés aközött, hogy hol rabolták el és hol találták meg őket. Mind a kettőnek vannak titkai. Sarah-nak a szeretője, Howardnak a drogozás. Ettől eltekintve látszólag tökéletesen átlagos életet élnek. Az egyetlen dolog, ami talán összeköti őket, hogy nagyjából egykorúak, és a szenvedés, aminek kitették őket. Úgy értem, Sarah fut, Howard szörfözik, de ebből semmire nem tudok következtetni. És Matt hogyan illene a történetbe? Ezt nem tudjuk. Palmer lapozott, de az üres sorok között csak a három név volt, és nem sok minden kötötte össze őket. Két adat nem elég. Többet kell megtudnunk Mattről. Az ujjával bekarikázta a nevet, jelezve, hogy milyen keveset tudnak róla. És lehet, hogy több embert is fogva tart, nem csak ezt a Mattet. Ott volt Sarah és Howard. Ha Matt a harmadik, egy időben fogva tartott áldozat, akkor lehetséges, hogy mostanra már van egy negyedik, sőt ötödik is.

221 Corcoran néhány pillanatra behunyta a szemét. Vagy Matt nem is létezik. Kinyitotta a szemét. Lehet, hogy csak félrevezetés. Hát, lehetséges. De én azt hiszem, hogy inkább elengedi, mint meggyilkolja őket. Ez pedig nagyban növeli a kockázatot, hogy elkapják. Tehát világos, hogy a világ tudomására akarja hozni a szenvedésüket. Megint a küldetés. Pontosan. Lehetséges, hogy az az összefüggés, hogy a tetteik morálisan megkérdőjelezhetőek, hogy valaki olyan embereket vesz célba, akik megkérdőjelezhető dolgokat követtek el. Hirtelen eszébe jutott valami. Fogta a tollát, és beírt egy új kapcsolatot Howard és Sarah között. Itt lehet valami, Aidan. Filozófiakönyveket hagyott ott nekik olvasni. Corcoran ajka megrándult. Sarah viszonya és Howard drogügye nem nyilvános. Sokat kellett dolgoznunk, mire előbányásztuk az információt. Szóval lehet, hogy nem ez az összefüggés, de az is lehet, hogy szerencsénk van. Lehet, hogy van valaki, aki tud a titkos viszonyról és a drogdílerkedésről. Valaki, aki azt akarja, hogy megfizessenek. Valaki, akit meg kell találnunk. Corcoran mély levegőt vett, aztán lassan bólintott. Rendben, akkor elkezdek Megszólalt a telefonja, a Charlie, a csikóhal nótájával. Aidan, ez komoly? Sajnálom, azt hittem, ez segít. A férfi megnézte a kijelzőt. Ezt fel kell vennem. A füléhez tartotta a telefont, és elfordult Palmertől. Aztán rögtön vissza is fordult. A rendszer az előbb

222 jelzett a megkeresésemre. Egy Matt nevű ember bukkant fel Brightonban, és azt mondta, elrabolták és egy börtöncellában tartották fogva. Huszonhat [Corcoran, 10:05] A brightoni rendőrséget nehéz eltéveszteni. Hatalmas szürke épület, mint egy legóból összerakott IKEA áruház. A túlméretezett kék bejárat fölött díszelgő Brightoni Rendőrség felirat olyan betűtípussal készült, amilyet bizonyos keletlondoni induló webes vállalkozások használnak. A legtöbb szomszédos épület a nyolcvanas évekből ragadt itt, kivéve a másik oldalon levő irodát, amelyet mintha üvegből faragtak volna ki. Corcoran nézte, ahogy Palmer kiszáll a szemerkélő esőbe és tovább jegyzetel. Ő hátradőlt az ülésen, lefoglalta egy telefonhívás. Aidan, maga mit gondol erről a Magrane felügyelőről? érdeklődött óvatosan Thompson. Arra hajt, hogy átvegye magától az ügyet, igaz? Talán. Nézze, ha elhinném neki, amit mond, azt mondanám, hogy nem akarja elveszíteni a drognyomozását. Nagy vizsgálatot

223 irányít odalent, van is egy embere, és nem fogja harc nélkül elengedni. Aidan, legyen őszinte velem! Tényleg azt gondolja, hogy Howard drogokkal kereskedett? Nem tudom megmondani, csak ha órákig tanulmányoznám az aktáit, aztán egy napot töltenék a kihallgatásával. Mi a belső megérzése? Nézze, nekünk teljesen mindegy, hogy Howard bűnös vagy nem bűnös. A mi dolgunk az, hogy megtaláljuk, aki ezt tette vele. Thompson felnyögött. Mindig az észérvek, ugyebár? Igyekszem. Nézze, Brightonban vagyok, és Brightonban? Mi az ördögöt keres ott? Később felhívom. Viszlát. Corcoran kinyomta a telefont, és várta, hogy Thompson dühöngve visszahívja. Nem történt meg, így hát tíz másodperc múlva kiszállt, és a rendőrség felé indult. Palmer a válla mögé lökte hosszú lófarkát, amikor Corcoran utolérte. A haja most nem volt befonva, így sokkal érettebbnek látszott, mint aki komolyan veszi a dolgát, és nem úgy, mint egy zavart iskolás lány. Két óra autóval Kidlingtonból, és maga alig szólalt meg. Figyeljen ide! Corcoran megállt a nő mellett a bejárat előtt, zsebre tett kézzel, mosolyogva. Mind a ketten elnyűttek vagyunk. Fent voltunk egész éjjel, túlságosan kizsákmányoltuk magunkat. Ne próbáljon engem analizálni. Ez része a szolgáltatásnak, attól tartok. A férfi felsóhajtott, és megmozdult, hogy kinyissa az ajtót. A

224 zakójába belekapott a sós szellő. Menjünk! Belépett, az igazolványa már a kezében volt. Nyitott térségbe értek, ahol egy unott képű őrmester bámulta a mobiltelefonját. Egyetlen pillantást vetett rájuk, aztán füttyentett, mintha a South Downs nemzeti parkban kirándulna és a kutyái túlságosan eltávolodtak volna tőle. Jase! Tessék! Egy sovány egyenruhás tápászkodott fel. Spagetti kar, izmos láb, sötét bőr, fekete, rövid haj, elöl lekerekítve. A kezét nyújtotta, de felszisszent, amikor Corcoran megszorította. Jason Wilkinson közrendőr. Corcoran őrmester. Ő dr. Marie Palmer, velem dolgozik ezen az ügyön. Nagyszerű, tök jó, kúl! Jason keresztülvitte őket az őrsön, nagyokat ásítva. Elnézést. Tegnap este tíz óta itt vagyok. Teljesen ki vagyok merülve. Üdvözlöm a klubban! Mi történt? A férfi megállt a fogdát jelző táblánál. Én és Ali. Felfújta levegővel az arcát. A partnerem, Alison. Davidson közrendőr, tudja? Tegnap este járőröztünk lent, a tengernél, és kaptunk egy hívást, hogy ez az ipse őrjöng egy kocsma előtt. Odafutottunk, és Jason elnevette magát. Az ipse anyaszült meztelen volt, egy taxi tetején állt, és egy késsel hadonászott. Megpróbálta visszafojtani a nevetést. Nem ez volt az első eset, hogy ilyet láttunk errefelé, érti, mire gondolok? De ez az ipse megpróbálta levágni a saját karját. Leállítottam, de öregem A társa itt van?

225 Ő nincs bent. Jasonnek vibrált a szemhéja és grimaszt vágott. Az esküvőjét szervezi Fel tudja hívni? Fontos lenne beszélnünk vele. A férfi elővette a telefonját, és elkezdte beütni a számot. Hát persze. Én úgy hallottam, hogy maga játszotta a főszerepet a megfékezésében, igaz? Így van. Corcoran kinyitotta a fogdaszárny ajtaját. És biztos, hogy Mattnek hívják? Hát Jason az sms-írásra koncentrált. Ezt kiabálta. Matt vagyok! Létezem! Lefegyvereztem, de őrület. Furcsa. Palmer megint elővette a jegyzetfüzetét, de nem írt semmit. Részeg volt? Nem éreztem a szagát, de soha nem lehet tudni, ugyebár. Drog is lehetett. Vagy akármi. Valami cellákat emlegetett. Ezért hívtam magát. Jason tátott szájjal bámulta Corcorant. A witney-i nő esete meg az a rugbyi fickó A sajtótájékoztatón mondták, hogy azok is cellákban voltak. Matt azt hajtogatta, hogy ne vigyék vissza a cellába. Hogy nem akar megfulladni. Corcoran elmosolyodott. Volt egy olyan benyomása, hogy börtönre gondolt? Á, nem, inkább, hogy bekasztlizták. És ezért hívtam fel magát. Majd szóljon, hogy mikor beszélhetünk a társával. Corcoran előreengedte Palmert, ő pedig követte. A cellákhoz vezető ajtó egy kattanással kinyílt, mire felmordult egy brutális kinézetű őr.

226 Magukat Jason küldte? Wilkinson közrendőr, igen. Corcoran odalépett hozzá. Azért jöttünk Azóta ezt csinálja, amióta csak behozták, esküszöm. A foglár a fejét csóválta, és ellépett az útból. Maguk szerint mit vehetett be, hogy ilyen állapotba került? Matt az ágyon feküdt a cellában, szinte teljesen mozdulatlanul, csak a mellkasa mozgott, mintha aludna, de a szeme tágra nyílt. Bozontos vörös szakálla mögött, amelyre nagyon ráfért volna már az ápolás, tátva volt a szája. Corcoran megmarkolta a fémrácsot. Meditál? Nem tudom, pajtás. Matt soványnak látszott, a karján petyhüdt volt a bőr, de meg sem közelítette azt a csontvázállapotot, amibe Sarah került. Létezem! Most Corcoranre bámult. A szeme alatt olyan hatalmas sötét foltok voltak, mintha valaki egy bányagéppel lyukakat vájt volna a koponyájába. A tekintete összevissza mozgott, mintha követett volna valamit, ami nem volt ott. Egy rándulás. Aztán még egy. Aztán egyenesen Corcoranre szegezte a tekintetét. Mondja, hogy létezem! Aztán megint elkalandozott a pillantása. Kérem, mondja valamelyikük! Maga létezik, amennyire meg tudom ítélni. Corcoran belépett a cellába, és leguggolt mellé, az ágykeretbe kapaszkodva. Hogy hívják, uram? Honnan tudhatom, hogy létezem-e? Matt, ugye? Igen, Matthew. Matt. Én vagyok. Ez a nevem.

227 Vezetékneve is van? A férfi becsukta a szemét és összeráncolta a homlokát. Matt vagyok Megint Corcoranre bámult. Karácsony van? Matt, március tizenegyedike van. Március? Felsóhajtott, és a feje mélyen a párnába süppedt. Hogy lehet március? Mi a vezetékneve, Matt? Gladwin. A nevem Matt Gladwin, és létezem! Rendben van, Matt. Corcoran elengedte az ágyat, és kinyújtott a kezét. Minden rendben, Matt. Azért jöttünk, hogy Beraktak egy cellába! A férfi hirtelen felült, ökölbe szorította a kezét, és kivillantak a fogai. Miért raktak engem cellába? Ne fojtsanak meg! Tegnap este is ezt csinálta. Jason Corcoran mellett állt, és rámosolygott Mattre. Mindegy Menj a picsába! Az meglengette az öklét Jason felé, aki elhajolt előle, mint egy bokszoló. Corcoran előbbre lépett. Jason eltáncolt Matt hadonászó ökle mellett, és egy félnelson fogással, arccal lefelé az ágyra lökte. Declan, elkelne itt egy kis segítség! A foglár nem siette el a dolgot. Kapott egy térden rúgást Matttől, és a földre került. Bicikliző Krisztusom! Jason megragadta Matt lábát, és lefogta, nehogy még valakit megrúgjon hátrafelé. Az őr odament, megállt a férfi fölött, majd addig tartotta, amíg abbamaradt a vonaglás.

228 Létezem! Ne hagyjátok, hogy megfulladjak! Corcoran tudta, hogy nem sok értelme volna beszélni hozzá, ezért odament a fogda íróasztalához, és észrevette, hogy a komputer nyitva van. Az országos rendőrségi ablakra kattintott, és beírta a keresőbe Matt Gladwin nevét. Fehér brit férfi, 25 és 40 között, bár korai harmincasnak látszott. A rendszer pár másodpercig gondolkodott. Palmer jegyzetelt. A komputeren feltűnt egy eltűnt személyről szóló bejelentés. Matt Gladwin. Harminckét éves, egy gyereke van. Kelet- Londonból tűnt el október kilencedikén. Palmernek elállt a lélegzete. Az öt hónap! Huszonhét [10:08] Corcoran nagyot nyelt. Most már három áldozat volt, egyszerre tartották fogva őket majdnem két hétig. Kettőt közülük több mint öt hétig. Sokszorosan bonyolultabb helyzet, az előkészületek, a stressz. Jesszus! Elhessegette a gondolatokat, és visszament az íróasztalhoz. Rendben, át tudja vitetni ezt az embert az oxfordi Radcliffe kórházba?

229 Oxford? Declan lassan, fintorogva fújta ki a levegőt. Az aligha a szokásos eljárás. Megkérdezhetem, hogy miért? Ott vannak a szakembereink, és azt gondolom, hogy az ügye összefüggésben van a két másik esettel. Rendben. Declan belenézett a komputerébe. Szerzek fuvart, hogy átvigyék. Ebédre már ott lesz. Köszönöm! Addig telefonálok Thompson felügyelőnek, hogy számítsanak rá. Corcoran Palmerre nézett, aki őrült iramban jegyzetelt, aztán Jasonra. Oké, Jason, szeretném, ha megmutatná, hol történt. [10:24] Corcoran behajtott a körforgalomba, balra indexelt, és várta, hogy szabad legyen az út. Előtte a móló kiragyogott a reggeli homályból, és megcsillant a Viktória korabeli óra, amely nem illett az ócska modern környezethez. A tenger szürke paca volt, és csak egy vékony kék vonal választotta el az égtől. Lehet, hogy az már Franciaország? Öt hónap Palmer hátradőlt, a tolla már legalább egy perce pihent. El tudja ezt képzelni? Meg sem kísérelem. Tehát feltételezve, hogy Matt a harmadik ismert áldozat, az illető meg tudta oldani, hogy egyszerre három embert tartson fogva majdnem két héten keresztül. Csak erre tudok gondolni. Tömény borzalom, amin

230 keresztülmentek, és miért? A pszichológus kikerekedett szemmel nézett a férfira. Fel nem foghatom az okát. A sok képtelenség közepette már kezdem érteni, mit és hogyan, de arra továbbra sincs válaszom, hogy miért. Még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy megtaláljuk a közös pontokat az áldozatokban. És ez halálra rémít engem, Aidan. A csontomig átjár a rettenet. Ha rá tudnék jönni egy indítékra, talán le tudnánk állítani, de túl sok mindent nem tudok, túl sok minden van, amit nem értek. Corcoran bekanyarodott a forgalomba, és végighajtott a Marine Parade-on. Bár ez csak egy feltételezés. Addig, amíg Ugyan már, Aidan! Őt is ugyanúgy egy cellában tartották, mint a másik kettőt. Palmernek igaza volt. Persze hogy igaza volt. De csak három cella volt, ugye? Howard ennyit látott. Ami azt jelenti, hogy most mind üres. Lehet, hogy újra fel vannak töltve. Palmer behunyta a szemét. És lehet, hogy van egy másik helyszín, még több áldozattal. Corcoran tovább vezetett, és közben nézte a tengerparti bárokat és az útjelző táblákat. Ott. Lehetséges, hogy a tengerrel van valami kapcsolat? Howardot a strandról vitték el, Mattet egy strand közelében engedték el. Nekem ez nem tűnik fontosnak, bár lehet, hogy potenciálisan összeköt néhány pontot. Corcoran behajtott balra egy régi szálloda és egy felújított

231 kocsma között, aztán végiggurult egy keskeny utcán. A kerekek zörögtek a macskaköveken. De lehetséges, igaz? Palmer megint jegyzetelt. Több adatra van szükségem egy földrajzi profilhoz. Feltételezve, hogy ez egy másik eset, elég a mintához? Hát, lehetséges. Mindegyiküket az otthonuk közelében rabolták el, és Sarah-t egy csendes, távoli helyen hagyták, a másik kettőt városokban. De még Sarah helye sem volt annyira távoli, hogy valaki ne találhatta volna meg elég gyorsan ahhoz, hogy orvosi vagy rendőri segítséget ne kapjon. Minden az időzítésről árulkodik. Október, január, február vége. Palmer felsóhajtott. Amíg Matt magához nem tér és nem tudok vele kockázatmentesen beszélni, addig nem tudjuk biztonsággal a másik kettőhöz kapcsolni. De a lelke legmélyén? Azt kérdezi, mi a sejtésem? Corcoran vállat vont. Nekem van egy ösztönös megérzésem. Talán csak Occam borotvája, tudja Egy adott jelenséget nem szabad feleslegesen bonyolítani. Palmer halványan elmosolyodott. Ez idézet volt William Occam ferences szerzetes eredeti szövegéből. De maga arra utal, hogy amikor több, az adott jelenséget egyformán jól leíró hipotézis létezik, akkor azt kell választani, amelyik a legkevesebb feltételezést tartalmazza. Vagy úgy érti Maga pontosan tudja, hogy értem. Corcoran megállt egy járőrkocsi mögött. De akárhogy is, túl sok itt a feltételezés.

232 Egyetértek. Palmer kilépett az utcára, továbbra is a füzetét szorongatva. A férfi bezárta a kocsit, és utánament. Sokra jut azzal a jegyzeteléssel? A pszichológus megállt egy kocsma előtt, és kérdően nézett Corcoranre. A puszta tényeket jegyzem le. Remélhetőleg később össze fog állni a kép. Ha az én reménykedésem is segít az optimizmusában, számíthat rá. Behajtott egy járőrkocsi. Hát itt vannak. Jason ugrott ki az utcára. Ő a partnerem. Ali, ez Corcoran őrmester és dr. Palmer. Egy nő állt a Mucky Duck kocsma ajtajában, testhezálló farmerben, és egy Közellenség feliratú pólóban. Hosszú haja szabadon lengedezett. Alison Davidson közrendőr. Mind a kettőjükkel kezet rázott, de épp olyan fáradtnak látszott, mint a többiek. Azt gondolják, hogy ennek is köze van a witney-i ügyhöz? Ez az, amit próbálunk tisztázni. Corcoran vállat vont. Tehát, tudna segíteni? Ma szabadnapos lennék. Az a férfi tegnap este Jay nem mondta el? Corcoran látta az idegességet a nő szemében. Wilkinson azt mondta, hogy mielőtt lefegyverezte, ez a Matt Jay ezt mondta? A nő nevetett, aztán a fejét rázta Jason felé. Nagyon édes vagy, Jay, de kicsit hazudós. Én ütöttem le a

233 fazont a botommal. Szegény Jay arca tele lett Mindegy. Jason elvörösödött. Ezt nem kell tudniuk, Ali. De a nő kacagott, és a kezével eltakarta az arcát. Látniuk kellett volna az arcát. A fazon anyaszült meztelen volt kuncogott Alison. Piros volt az arca, a szeme álmos. Corcoran lassan kifújta a levegőt. Hallották, hogy cellákat vagy ketreceket említett? Igen. Valami olyasmit, hogy nem akar visszakerülni a cellába. Meg valamit a fulladásról. Úgy nézett ki, mint aki börtönben volt? Nem. Olyan volt, mint akit csapdába ejtettek. Jason bólintott. Én is ezt mondtam. És igazad is van. Ali megint ásított. Úgy értem, a fickó magánkívül volt. Arról persze fogalmam sincs, miért hadovált a vízbefulladásról. Utána mi történt? A nő felfújta rózsaszín orcáját, és a móló felé nézett. Nos, beraktuk a kocsi hátsó ülésére, és Jay őrizetbe vette. A kocsma felé intett. Én meg felvettem ott néhány vendég vallomását. Ők látták, ami előtte történt? Nem találtuk meg azt a fickót, aki betelefonált, ha ide akar kilyukadni. A főút mentén, a sarkon levő kocsmára tekintett. A 999-es számot felhívta valaki, aki kint dohányzott, és látta megérkezni ezt a taxit. Aztán a meztelen ürge felugrott, és valahonnan szerzett egy kést.

234 Mit gondol, honnan? Alison a homlokát ráncolta. Várjon egy kicsit! Benyúlt a zsebébe, elővette kis jegyzetfüzetét, és átfutotta. Amennyire tudom, a fickó befutott abba a kocsmába. A Blue Man kocsma felé intett. Szaladgált egy kicsit, felkapott egy kenyérvágó kést a pultról, tudja, ahol a kenyeret vágják. Aztán kiszaladt, még mielőtt a személyzet elkaphatta volna. Ott állt a taxi az úttesten. Valószínűleg megpróbált beülni, de a sofőr hallani sem akart róla. Maga beszélt vele? Igen, ma reggel felhívtam, de felvitte a családját a Gatwickre. Ebédidő körül visszajön. Azt mondta, várt néhány percet, mint általában, amikor a viteldíj nem ott áll, ahol lennie kéne akkor, amikor kéne. Alison még haragosabban nézett. Azt mondta, látott egy alakot a saroknál ólálkodni, mintha figyelt volna valakit. De aztán beszállt egy nagy furgonba, és elhajtott. Palmer felnézett, rángatózott a szemhéja. Corcoran közelebb lépett hozzá, és halkan szólalt meg. Lehetséges, hogy ez a mi emberünk? Nem vagyok biztos benne. A nő megint a jegyzeteit nézte. De olyasvalaki, aki EKK. Micsoda? E-K-K. Elfogni, kihallgatni, kiiktatni. Értem. Corcoran kuncogott, aztán Alisonhez fordult. Most megint szolgálatban van? Megyek aludni. De ha szüksége van rám, hívjon fel. Valamelyikükre feltétlenül. Corcoran elővett egy

235 névkártyát. Kellene az összes biztonsági kamera felvétele a környékről. Jason nem vette el, inkább a szemét forgatta. Sok szerencsét hozzá. Tessék? Néhány hete egy csapat rohadék diák éberek, anarchisták vagy mifene szétszedték a környék összes térfigyelő kameráját. Bíróság elé kerülnek, de ez magukon nem segít, igaz? Micsoda szerencse! Vagy, ami még rosszabb, a fickó tudta ezt, és kihasználta. És a bankok? Az ATM-ekben is vannak kamerák. Mindig beverik kalapáccsal, ahányszor csak megcsinálják őket. Jason meghúzogatta szúrásbiztos mellényét. Nem vesznek fel azok semmit. Tiszta rémálom. Ez benne volt a hírekben? A helyi újság másról sem írt napokig. Corcoran Palmerre nézett. Ezt kitervelte. Tudta, hogy nem működnek a térfigyelő kamerák. A pszichológus bólintott, és írt. Ez hozzátesz a képhez. Corcoran Jasonre és Alisonre nézett. Nem tudtak többet, csak arra vártak, hogy elengedjék őket, amíg valami más nem történik. Rendben, sokat segítettek. Majd keresem magukat. Mind a kettőjüknek átadott egy névjegykártyát. És ha eszükbe jut valami

236 Számíthat rám, pajtás. Jason zsebre vágta a kártyát. Alison a fejét csóválta, ahogy együtt elindultak. Corcoran a tengerpart felé nézett. A friss szellő cigarettafüstöt hozott magával. És most mi legyen? Maga kérdez engem? Ez a maga szakterülete. Palmer mosolygott, és a zsebébe dugta a jegyzeteit. Nos, van néhány lehetőség, de azt hiszem, el kell látogatnunk Londonba, és beszélnünk kell Matt barátaival és családjával. Corcoran döfést érzett a csípőjében mintha csak most történt volna. Reccsenés és roppanás. Az égető fájdalom, a tüdejéből kipréselődő levegő. Nem gondolja, hogy erre a környékre kellene jobban odafigyelnünk? Palmer aggodalmasan nézett. Aidan, jól van? Persze. Jól vagyok. Csak mert A nő gondterhelten nézett a férfira. Aidan, három esetlegesen összefüggő esetünk van. Három emberrablás, három szabadon engedés, azaz hat helyszín. Ezek közül csak ötöt láttunk. Corcoran végigsimított az arcán. Akar vezetni? Huszonnyolc

237 [Palmer, 11:31] Palmer hetvennel hajtott, sem gyorsabban, sem lassabban. Megtapogatta a sebességváltót, hogy még mindig hatosban vane. Az út fölött himbálózó hatalmas kijelzőn azt mutatta: M25 1 mérföld. Semmi figyelmeztetés, ami nagy megkönnyebbülést okozott. Maradjak az M23-ason, vagy átmenjek az M25-re? Nincs válasz. Corcoranre pillantott, aki a telefonját bámulta. Aidan? Sohanapján délelőtt jusson eszébe az M25-ös. A zsebébe tette a telefonját, és kinézett az anyósülés melletti ablakon. De ez a mai nap pont ilyen. Croydon mellett hármas karambol zárja el az utat észak felé. Értem, köszönöm! Palmer könnyedén ráfordult a Heathrow felé vezető felhajtóra. Rossz sáv intett Corcoran. Forduljon a dartfordi útra. Palmer nem látott egyetlen más sávot sem, amíg útelágazáshoz nem értek, és feltűnt egy második M25-ös sáv. Ez nem a Miss Daisy sofőrje, most Miss Daisy vezet A nő ránézett, miközben áthajtott a felfestésen a keletre haladó sávba. Ez meg mit akar jelenteni? Corcoran felsóhajtott, és elengedte az ajtó fölötti kapaszkodót. Csapnivaló utas vagyok, ennyi az egész. Ez London miatt van?

238 A férfi hallgatott, de megrándult a szája. Micsoda? Nem akar menni, ugye? Palmer lassított, ahogy a felhajtó kanyarogni kezdett, de a bal sávban maradt, követte annak görbületét. A szembejövő út úgy kanyarodott, hogy majdnem keresztezte a sávjukat. Ahogy megjön a hívás Rugbyből vagy Devonból, vagy akár Brightonból, azonnal lelépünk. Ez most London, és maga nagyon kelletlen. Corcoran nem szólt semmit. A nő a bal oldali tükrön tartotta a szemét, ahonnan egy új sáv csatlakozott, és ő hagyta, hogy egy kidekorált Mini megelőzze őket. Mondja már el, mi a gond! Corcoran ránézett, aztán elkapta a tekintetét. Előfordulhat, hogy ez nem is a mi Mattünk, ennyi az egész. Igaza van, lehetséges. Az M25-ös három forgalmas sávja tolakodott fel Palmer előtt, egy hosszú, piros teherautó és a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat nagy méretű furgonja miatt pedig nem tudott ráhajtani az útra. Gázt adott, és nyolcvannal az első elé került, aztán hagyta, hogy a kocsi magától lassuljon. De az összefüggés tekintetében hibáztunk. Corcoran felsóhajtott. Aidan, történt valami magával Londonban, ugye? Corcoran hunyorogva, kitágult orrcimpával nézett rá. Lekáderezett? Segíteni szeretnék. Valami nyilvánvalóan bántja magát. De Corcoran csak a fejét csóválta, és kibámult az ablakon. Előbb-utóbb ennünk kell valamit.

239 [12:40] Palmer Kelet-Londonban a vasúti boltívek alatt állt meg. Egy vonat kigördült keletre az essexi part felé, egy másik vissza a városba. A pszichológus kikapcsolta a biztonsági övét, és Corcoranre nézett. Szóval, ez a régi állomáshelye? Corcoran bekapta az utolsó falat szendvicset, és a papírt a zacskóba gyömöszölte. Maga nem éhes? Mindjárt megeszem az enyémet. A nő kiszállt a kocsiból a szemerkélő londoni esőbe. Itt szereztem meg az alapdiplomámat. Viszont London másik felén laktam. A Fehér Városban, ha nagylelkűek vagyunk, vagy Sheperd s Bushban, ha nem annyira. A legtöbben nem teszik hozzá, hogy alap, ha a diplomájukról beszélnek. Hát, én hozzáteszem. Palmer előrement az utcán, amelyik tele volt kocsmákkal, láncéttermekkel és igényes üzletekkel. A jobb oldalon levő régi Spitalfields piacot renoválták, úgy nézett ki, mintha teljesen újjáépítették volna. Rengeteg a változás. Megállt egy fish and chips bolt előtt, ahonnan áradt az ecet és marhahús zsíros szaga. Hellósztok! Egy zömök férfi törtetett feléjük hetykén, illetve mint olyasvalaki, aki hetykének képzeli magát. Kimódolt séró, elegáns öltöny és fényes cipő, ami valahogyan megúszta, hogy ráfröccsenjen az eső. Akár a homlokára is tetoválhatta

240 volna, hogy londoni zsaru. Nicsak, ki van itt! Corky! Csodálkozom, hogy ilyen hamar újra itt látlak, pajtásom. Hogy ityeg a fityeg? Még jól volt, amikor utoljára ellenőriztem. Persze, ma reggel a zuhany alatt, te mocskos gazember! A férfi egy kacsintás kíséretében kezet nyújtott Palmernek. John Diamond nyomozó őrmester. Nagyon örvendek, hogy megismerhetem. Palmer mosolyogva megrázta a kezét. Szóval maguk ismerik egymást? Hát, mondhatjuk úgy, voltak közös dolgaink az évek során. Diamond Corcoranre vigyorgott. Igen, mondjuk azt. Corcoran a fogát csikorgatta. Szeretnék rátérni a lényegre, John. Megtudni, mi történt itt. Komolyan azt hiszed, hogy ennek köze van ahhoz a pucér csajhoz Oxford közelében? Talán. Corcoran sóhajtott. És annak a csajnak neve is van. Sarah Langton. Ezek szerint még mindig egy érzékeny hülye vagy. Diamond harsogva felröhögött. Tényleg élve és egészségesen találtátok meg Matt Gladwint? Azt gondoljuk, igen. Brightonban bukkant fel, meztelenül, és megpróbálta levágni a saját karját. Jesszus, Corky, te aztán mindig kikapod ezeket a rémes eseteket. A zömök férfi szipákolt, és megdörzsölte az orrát. Akárhogy is, újra belenéztem az ügybe. Úgy értem, nem sokkal utána kaptam még egy csíkot.

241 Gratulálok! Már évekkel ezelőtt elő kellett volna léptetniük őrmesterré, de valami kretén állandóan megakadályozta, nem igaz? Újabb orrszívás. Mindegy. Matt férj és apa, messze nyugaton lakik. Hammersmithben. Partner egy ottani ingatlanügynökségben. Aránylag egész jól megy neki anyagilag. Egy amatőr focicsapatban játszik a régi haverjaival. Utolsó ismert megmozdulása az volt, hogy kiment a kocsmából. Az egyik szerda este labdázott az ismerőseivel az irodából. Október kilencedikén. Ez volt a harmadik meccse, amióta megszületett a gyereke. Diamond egy bárra mutatott feljebb az utcában. Ivott néhány korsóval, aztán útban a metró felé felhívta a feleségét. Most az ellenkező irányba mutatott. Aztán a nő többet nem hallott róla. Telefonált nekünk. Ezzel elindult. Gyere, pajtás, jobb lesz, ha megmutatom. Palmer követte őket, és a szakadó esőben is próbált jegyzetelni. Hammersmitht említette, és mégis itt futballozott? Az ingatlanügynökség egész Londonnal foglalkozik. Az összes kerületből itt vannak a legjobb ötös csapatok. Diamond az út végén levő új tornyokra mutatott. Az ürge az Aldgate East metróállomás felé tartott. A District vonal gyakorlatilag hazáig viszi. Ellenőriztük a közlekedési kártyáját, a bankkártyáit, meg amit akarsz, de aznap este egyiket sem használták. Az út közepén fellépett a járdaszigetre. Megnéztük az állomás biztonsági kameráit, hátha átugrott a beléptetőkapun. Ennél furcsább esetek is előfordulnak már, ha érti, mire gondolok. Diamond újra nekiindult. Megint

242 semmi. Az út másik oldaláról visszamutatott a Ten Bells kocsmára. Ez az utca akkor maga volt a pokol. Teljesen elfoglalták az útépítők. Gondolom, így lehetett megcsinálni. Palmer felnézett elázott jegyzeteiből. Ezt magyarázza meg! Elbújni mindenki szeme láttára. Az egész út le volt zárva este héttől reggel hatig. Rengeteg furgon és építőanyag volt ott. Az út közelében egyetlen tanú sem. Legalábbis senki nem jelentkezett. A zömök férfi gondterhelten megnézte az óráját. Elnézést, ezt fel kell vennem. A zsebébe nyúlt, elővette csicsás okostelefonját, és elindult. Corcoran nézte, ahogy távolodik, aztán Palmerhez fordult. Van valami ötlete? A nő füzete merő keszekuszaság volt, a feje még inkább. Átrajzolta az utat a kocsmától egészen a metrómegállóig. Egy férfi sétál egyedül az éjszakában, öltönyben, átizzadt futballmeze egy szatyorban, kicsit be van csípve, de nagyon igyekszik haza a feleségéhez és újszülött fiához. És valaki elrabolja. Mindenki szeme láttára. A kocsmákban és éttermekben rengeteg tanú lehetne. De az, hogy az út le volt zárva, mindent megváltoztatott: könnyebb lehetett elkapni valakit. Valószínűleg ez volt a legjobb alkalom elrabolni valakit egész Londonban. Ez egybevág a mi emberünk módszereivel. Corcoranre nézett. És mivel Howard látta a nevét, azt hiszem, nagyon is valószínű, hogy van egy harmadik esetünk. Diamond zsebre tett kézzel odaballagott hozzájuk. Amíg ti itt a szőrszálakat hasogatjátok, elviszem Matt

243 feleségét és kedves édesanyját a kórházba Oxfordba. Részetekről rendben van? Corcoran fellélegzett a lehetőség hallatán, hogy elszabadulhat Londonból. Huszonkilenc [Corcoran, 14:45] Corcoran végigmasírozott a kórház folyosóján, és ezúttal Palmer szedte a lábát a nyomában. Bementek egy másik ajtón, és visszaértek dr. Yadin rendelőjébe. És az a pöcs Diamond megelőzte őket! Corcoran tudta, hogy a folyó mentén kellett volna jönniük, de Palmer nem hallgatott rá. És csak az isten tudja, ki hagyta jóvá Diamond előléptetését őrmesterré. Jézus sírva fakadna. A férfi ott ült egy húszas évei közepén járó asszonnyal, aki egy üvöltő csecsemőt ringatott. Sötét haja volt, agresszív frufru keretezte a szemöldökét, de rémültnek látszott, mint akinek meg kell küzdenie a kisbabájával és a férje elvesztésének traumájával. Szokás szerint olyan volt a jelenet, mintha Diamond inkább a nőt próbálná felcsípni, mint hogy a munkáját végezné. Meglátta Corcorant, és szemtelen vigyorral ment oda hozzá.

244 Mi tartott ilyen sokáig, Corky? Gondolom, ez Matt felesége. Jen Gladwin. És a kis Oscar, aki szétüvölti magát. Diamond a fejét csóválta. Miért is van az embereknek gyerekük Grimaszt vágott. Ó, elnézést. Fájó pontra tapintottam? Corcoran elment mellette. Mrs. Gladwin, Aidan Corcoran őrmester vagyok, és azért Tudom, ki maga. Jen a vállára fektette a fiát, hogy megbüfiztesse. Fáradt szeme véreres volt, az arca hol kimerült ürességről, hol erős agresszióról árulkodott. Elkapta már, aki ezt tette a férjemmel? Dolgozunk rajta. Hívhatom Jennek? Csak tessék. Corcoran leült mellé, és egyfolytában figyelte. Megpróbált a bizalmába férkőzni. Azt gondoljuk, hogy a férje elrablása összefüggésben van két másik esettel. Az a nő Witney-ben? Corcoran bólintott. És egy másik Rugbyben. Tudnom kellene Egy idősebb nő rontott be az ajtón, mint valami királyi fenség. Magas volt és elegáns, legalább ötvenes évei végén, Szörnyella de Frász csíkkal a hajában, amit úgy viselt, mint egy becsületérdemrendet. Körbehordozta tekintetét a szobában, majd pillantása megállapodott Diamondon. Egy bólintás, és Diamond máris ott termett mellette, és leste minden óhaját. Ez Melissa ragyogott fel Jen. Matt anyja. Az arckifejezése meglágyult, ahogy intett. Majd visszanézett Corcoranre. Egész biztos, hogy Matt az. Az orvos megengedte,

245 hogy lássam, és Visszaroskadt a székre. Jézus, Mária. Könnyek gyűltek a szemébe, és a semmibe bámult. A kisbaba megint sírni kezdett, anyja példáját követve. Corcoran felajánlotta segítségét. Megengedi, hogy megfogjam? A nő erőtlenül bólintott. A férfi a kezébe vette a csecsemőt, gyengéden ringatta és a hátát simogatta. Szép gyerek. Jen csak felhúzta a szemöldökét. Ó, Jennifer Melissa méltóságteljesen odament hozzá, és szorosan megölelte a menyét. Tartózkodó mosollyal fogadta Corcoran segítségét, ahogy ringatta az unokáját. Hogy van az én gyönyörűségem? turbékolta. Hogy van az én kicsi kincsem? Beleszagolt a gyerek hasába. Még mindig az én drága kis büdi babám vagy, ugye? Jen a fogát csikorgatta. Tisztába kell tenni? Nem, rendben van. Most az egyszer. Melissa ringatta és csókot nyomott a homlokára. Diamond őrmester készült elvinni minket a kávéházba. Nem akarja látni a fiát? Dehogynem! Melissa megnyalta a szája szélét. De inkább megnézném, hogyan végzi a munkáját a rendőrség. Akkor fogok csak teljesen megnyugodni, ha már elkapták azt a férget, aki ezt csinálta a fiammal. Corcoran nem vette le róla a szemét. Mrs. Gladwin, már sok idő eltelt. Meg kell látogatnia a fiát.

246 Az talán a segítségünkre lesz. Talán megtudunk valamit. Melissa néhány pillanatig gondolkodni látszott. Nagyszerű. Az ajtóhoz lépett, aztán felnézett a plafonra. Ó, Matthew! Egyetlen könnycsepp csorgott végig az arcán. Arrébb kellett tolnia Oscart, hogy meg tudja törölni az arcát. Megpróbálom Egész életemben próbáltam a legjobbat megadni Matthewnak. Hogy biztosítsam számára a legjobb indulást az életben. És ez az elmúlt néhány hónap több mint elviselhetetlen volt Nem tehettem semmit. Semmit. Ő messze volt, valahol, és én abszolút semmit nem tudtam tenni. Senkivel nem tudtam beszélni, vagy befolyásolni, vagy kihasználni, vagy Mélyet sóhajtott, és arcán haraggal vegyes félelem áradt szét. Aztán megint megjelent rajta az előző álarc. Bólintott Diamondnak, és kimasírozott, miközben az unokáját csiklandozta. Jen feltápászkodott. Segítsek? Jól vagyok. A nő az ajtó felé tartott, útközben nekiütődött a falnak. Még egyszer ránézett Corcoranre. Találják meg! Azzal távozott. Palmer halkan beszélgetett dr. Yadinnal. Corcoran odament hozzájuk. Rendben, elmentek. Megőrülök attól a nőtől jelentette ki bosszúsan Yadin. Ahogy meghallotta, hogy Matt útban van ide, azonnal felhívta a vagyonkezelőjét, és megpróbálta magánkórházba vitetni. Nem képes belátni, hogy a fia itt van a legjobb helyen. Matt hogy van?

247 Jöjjenek! Yadin a Sarah és Howard szobája közötti helyiségbe vezette őket, és benézett az ablakon, amely széltében-hosszában biztonsági drótokkal volt megerősítve. Matt még mindig békésnek látszott, feje a ropogós fehér párnán, a takaró a hónaljáig betűrve. Úgy tűnt, hogy nyugtatót kapott. Nem égett a villany, csak oldalt egy halvány, kék lámpa. Azt gondoljuk, hogy érzékszervi ingermegvonásnak tették ki. Yadin az üvegen keresztül Matt lábára mutatott, amelyet megemeltek. A talpa duzzadt volt és szét volt ázva. Úgy van feldagadva a lába, mint akit hosszabb ideig víz alatt tartottak. Víz alatt? Palmer nagy szemeket meresztett Corcoranre. Erre utalt, amikor vízbefojtásról beszélt? Szimulált vízbefojtással kínozták? Yadin a fejét rázta. Újra és újra belemerítették egy víztartályba. Azonkívül nem tud elviselni egy okostelefon fényénél erősebb világítást, azt is csak a legkisebb fokozaton. Idefelé az úton üvöltött, mert fényes nappal jöttek. A mentősök kénytelenek voltak feladni rá egy védőmaszkot. Corcoran nem vette le a szemét az orvosnőről. Érzékszervi ingermegvonás Yadin félretolta, befurakodott közé és Palmer közé, és Matt karjára mutatott. A csuklóján megkötözés nyomai, Sarah-hoz hasonlóan, de úgy látszik, hogy őrá még súlyokat is raktak. És míg Howardot nem hagyták aludni, és napi huszonnégy órán keresztül rendkívül erős zajjal kínozták, ez csak rövid ideig tartott, viszont Matt Azt hiszem, őt akár öt hónapon keresztül is egy

248 medencében tarthatták érzékszervi ingermegvonás céljából. Éheztették? Az biztos, hogy fogyott, de távolról sem annyit, mint Sarah. Annyit viszont igen, hogy legyengüljön, és könnyebb legyen irányítani. Yadin megnézett valamit a tabletjén. Az eltűnt személyek nyilvántartásában szereplő biometrikus információ alapján kiszámítottam, hogy naponta nagyjából ezerháromszáz kalóriát kapott. És őt is bedrogozták, mint Sarah-t. Ezt nem is mondta. Thompson felügyelőnek mondtam, és feltételeztem, hogy beszámol magának. Sarah egy kisebb dózis Rohypnolt kapott, ami nem marad meg a vérben, de a bőrén találtunk nyomokat, ahová bizonyára ráömlött. Mattnél is hasonló volt a helyzet, de neki a haján találtunk nyomokat, amely nem ázott át annyira. Corcoran lassan bólintott. Beszélhetünk vele? Meg kell kérdeznem a szakorvost. Csak egy pillanat Yadin továbbment. Corcoran a falhoz támaszkodott és Palmerre nézett. Nagyon belefáradtam a várakozásba. Én egyszerűen fáradt vagyok. Úgy látszik, egy újabb áldozat, egyetért? A pszichológus felhorkant. Nézze, Aidan, van valaki, aki segíthet nekünk. Most már több adatunk van egy földrajzi profil elkészítéséhez. Három különálló pont még mindig nem biztos, hogy elég az összefüggés kimutatásához, de lehet, hogy igen. Corcoran diplomatikusan bólintott.

249 Szükségem lesz a segítségére. Miért? sóhajtott a férfi. Mert maga zsaru, és talán új szempontokat is tud adni a témához. Yadin sóhajtozva tért vissza. Rendben, beszélhetnek vele, de vigyázzanak. Nagyon durva volt a nővérekkel, amikor behoztuk. Palmer hátrahőkölt, és mély levegőt vett. Corcoran várta, hogy ránézzen. Jól van? A nő bólintott. Csak maga után. Corcoran kinyitotta az ajtót, és belépett Matt szobájába. Megállt az ágy végénél. Matt lába közelről még rosszabbul nézett ki. Puffadt lila keveredett a sötétvörössel, és a gyulladás keserű szagát árasztotta. A férfi zavart kábulatban felnézett, de alig tudta egy ponton tartani a tekintetét. Maga zsaru, ugye? A másik cellában láttam magát, nem? Így van. Corcoran közelebb araszolt az ágyhoz, de megtartotta a tisztes távolságot. Matt, segíteni akarok kideríteni, hogy ki tette ezt magával. Tudna válaszolni néhány kérdésemre? Erőtlen bólintás. Magának fogalma sincs, min mentem keresztül. Nem tudok Erősen kifújta a levegőt. Arra is alig emlékszem, hogy ki vagyok. De épp ezt akarja, nem igaz? Pontosan. Palmer Corcoran mellett állt, csak kicsit

250 távolabb Matt-től. De elég közel ahhoz, hogy a férfi érezte a nő samponjának illatát. Matt, akárki tette is ezt magával, talán üzenetet akart közölni. Mondott magának valamit? Egyáltalán nem. Matt a fejét rázta, vékony szálú haja ideoda csapódott a párnán. Egyik este a kocsmából a metró felé sétálok. Amikor legközelebb magamhoz térek, egy cellában vagyok. Megdörzsölte a csuklóját, amit kötések borítottak, friss vér szivárgott át a vörösre színeződött anyagon. A láncok a húsomba martak. Látnia kellene, milyen mélyek a sebek. Mennyi ideig voltam távol? Maga mit gondol? Hetekig. Négy, talán öt hétig. Több mint öt hónapig, Matt. Jézusom! Elmondaná, hogy mire emlékszik? Harminc Matt Matt koromsötétben ébred. Teljesen át van ázva. Semmi zaj, csak halk vízcsobogás. Mozdulni próbál, de valami nem engedi, valami élesen belevág a bokájába és a csuklójába. Víz szivárog a szájába, fémes íze van. Rángatózik, de nem sokra megy vele. A

251 víz tompítja a hangját, de valami fémet érez. Egy lánc? Mi az ördög? És hogy a fenébe került ide? Futballozott, utána megivott egy sört, de aztán mi történt? Csak arra emlékszik, hogy elindult a metró felé, Jennel beszélt telefonon, aztán letette, és Mi? Minden elmosódott. Fentről dobogó hang hallatszik. Hirtelen éles fényű lámpák irányulnak rá, szúrják a szemét. Behunyja. Valaki megragadja a lábát, most szabadon tud rúgkapálni. Csörömpölő hang, és megint beleütközik valamibe, nem olyan szoros, de korlátozza a mozgását. A szeme előtt mozog egy alak, és most a keze szabadul ki. Próbálja felemelni, de erősen lefogják. Aztán felemelik. Fröcsköl a víz, a levegőben viszik, csobogás és csöpögés, aztán egy ágyra rakják. Továbbra is túl éles a fény, nem tudja kinyitni a szemét. Ki maga? Nincs válasz, csak erőteljes szuszogás és lánccsörgés. Miért csinálja ezt velem? Erős ujjak markolják meg, feszítik szét a száját. Sűrű, édes és sós folyadék csapódik a nyelvéhez. A garatreflexe működésbe lendül, de nem jön több folyadék. Összenyomják a száját, nem akarja lenyelni, de valami elzárja az orrlyukait, és önkéntelenül nyel egyet. Ekkor megint szétfeszítik a száját, és újabb adag folyadékot öntenek bele. Ezúttal nem harcol, lenyeli. Aztán elengedik, és az ágyra fektetik. A szeme alkalmazkodik az éles fényhez, de csak egy férfi körvonalait tudja kivenni, aki távozik a szobából. Az ajtó egy kattanással becsukódik, és mintha kulcsra is zárnák.

252 Matt megpróbál felülni, de még mindig nagyon kábult. Majdnem szétrobban a feje. A jó isten tudja, mi volt abban az italban, de Megrázkódik. Újra meg újra. Talán a mellékhatásaként annak, amit az a gazember megitatott vele? Vagy ez a kívánt hatás? Nem tudja. Nagy nehezen felül, és megint megnézi a lecsukható fedelű izolációs medencét, amelyben a külső ingerektől elzárva lebeghet az ember. Látott már ilyet, egyik ügyfele földbe vájt pincéjében Kensingtonban, de ez itt nem a felső kategóriás kaliforniai technológiát képviseli. Házilagos készítésűnek néz ki: látszanak rajta a hegesztés nyomai. Mozdulni próbál, de le van láncolva, a bokája és a csuklója ki van kötve a szoba közepén álló rúdhoz. Néhány rántással megállapítja, milyen messzire tud elmozdulni, meddig ér a lánc. Feláll és az íróasztalhoz araszol, menet közben maga után húzva a láncot. Meg kell kapaszkodnia a medencében, és mélyeket kell lélegeznie. Még a szörnyűséges szülés idején, még amikor otthon segített Jennek, még amikor elhelyezte Oscart a bölcsődébe, akkor is jó kondiban tartotta magát, és most mégis itt van, úgy kapkodja a levegőt, mint az apja, amikor haldoklott. Odamegy az íróasztalhoz, és a székre roskad. Néhány könyvet talál egymásra rakva. Filozófia. Descartes, Kant, Hume, Bentham, Singer. Mindegyiket ismeri az egyetemről. Erkölcsfilozófia. Valaki közölni akar itt valamit? Ki csinálja ezt? Valaki, akit átvert egy ingatlanügyletnél? Nem tud rájönni. Szerelemben és háborúban meg az ingatlanforgalmazásban mindent szabad. Mindenki, akit átvert, megtette vele ugyanazt. És minden ügyfele boldog.

253 Vagy mégsem? Felveszi az első könyvet, és kinyitja. Haszonelvűség, írta John Stuart Mill. Tudnia kéne, mit jelent, de ködös az agya. Valami olyasmi, hogy maximalizálni kell a boldogságot, még ha ez boldogtalanságot okoz is egy törpe kisebbségnek. Ez az, ami itt történik? A nagyobb jó érdekében szenved? Hogy az ördögben lehet ez helyénvaló? Kattan és nyílik az ajtó. Matt megpróbál odafordulni, hogy megnézze, de túl lassú. Az izmos kezek újra megragadják, és a levegőbe emelik. Olyan gyenge, mint a harmat, nem tud ellenállni. Egy loccsanás, és megint a víz alatt van, kapálózik, és levegő után kapkod. Erősen megragadják a bal lábát, és visszahúzzák. A bal bokáján megszorul a lánc, aztán a jobb bokáján. Csapkodni próbál, de a karja szilárdan le van rögzítve. Elér valamiféle egyensúlyi helyzetet, lebeg a tartályban. Aztán rácsukódik a fedél, és megint sötét lesz. Mattet az ágyra dobják. Alig tud megmozdulni. Nagyon sokáig tartott. Nem is harcol, amikor a sűrű folyadékot a szájába öntik, nyeli, mint egy újszülött a cumisüveg tartalmát, mint amikor fent maradt és a Nintendójával játszott, miközben a cumisüvegből evett Hanyatt fekszik az ágyon, és dühösen felsóhajt. Elfelejtette újszülött fia nevét. Isaac? Scott? Ollie?

254 Aaron? Mi a fene ez? Az összes variációra emlékszik, csak arra nem, hogy melyiket választották. Most azon igyekszik, hogy felidézze az arcát. Mennyi ideje lehet bezárva ide? Hetek óta? Most lesz Mennyi idős is? Valahonnan zeneszót hall. Dallam egy tévéműsorból, amit bekapcsolt, hogy segítsen a fiának elaludni. Charlie, a csikóhal. Te jó ég, a hülye tévéműsorra emlékszik, de a saját fia nevére nem. Az ajtó zörögve becsukódik. Matt tudja, hogy ennek véget kell vetnie. És azt is tudja, hogyan. Kényszeríti magát, hogy felálljon. Fáj a térde, de megcsinálja. Az izmai elgyengültek a tétlenségtől. De azért van a gyengeség, hogy legyőzze. A tartályhoz csoszog, és még egyszer, utoljára hozzápréseli magát. Víz csorog lefelé, bűzlik, mint egy nyitott kanális. Bedugja a fejét a nyíláson keresztül. A láncok megszorulnak, és visszatartják. Most rövidebbek, mint korábban. Erőlködik, de csak az állát tudja a vízbe tenni. Még inni sem tud, hogy megmérgezhesse magát. Belefulladni sem tud a vízbe. Harmincegy [Corcoran, 15:05]

255 Corcoran előbbre csúszott a széken. Egész idő alatt így volt? Nem. Először Nem tudom. Három hónap? Egy szobában voltam. Volt egy ágy. Egy íróasztal. Ezek a könyvek. Úgy értem, olvastam őket. Filozófia. Hátborzongató témák. Az egyetemen jogot tanultam, mindig szerettem az ilyeneket. De a hatásukra megkérdőjeleztem a saját létezésemet. Kant meglágyítja az ember agyát, ha hagyja. De az utolsó időkben végig a tartályban voltam. A legvégéig. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Én nem emlékszem, ki vagyok. Látott mást is a férfiból? Háttal voltam az ajtónak, úgyhogy soha nem láttam megérkezni, de mindennap, ugyanabban az időben, kényszerített, hogy igyak valamit. Bekötötte a szememet. Ennyi volt? Semmi ennivaló? Így van. Összehúzódott a homloka, majd a szeme és az orra is. A víznek furcsa íze volt, mint a megalvadt tejnek. Sűrű volt, mint a tengervíz. Azt mondta, zenét hallott a falon túlról. Corcoran közelebb lépett Matthez, és azon imádkozott, hogy igaza legyen. Tudja, mi volt az? Charlie, a csikóhal. Corcoran Palmerre pillantott. Újabb szem a láncban, amely összeköti az eseteket. Határozottan egy harmadik áldozat ugyanonnan. Talán a Howard melletti cellából. Az unokahúgom szereti ezt a dallamot. Jen bátyjának a gyereke. Valahányszor én és Jen vigyáztunk Chelsea-re, mindig ezt akarta nézni. Ez még az előtt volt, hogy Fájdalmasan ráncolta a homlokát. Mielőtt megszületett Újabb ráncolás.

256 Hogy hívják a fiamat? Oscar. Istenem, elfelejtettem a fiam nevét! Torz sírás tört elő belőle, megrekedve valahol a rémület és az elkeseredés között. Próbáltam az eszembe idézni, de valahogy Ollie vagy Aaron lett belőle. Egyik nevet sem adtam volna a fiamnak, és nagyon dühös voltam, amikor Jen így hívta. Éles fájdalom hasított Corcoran csuklójába. Matt ragadta meg és csavarta, feszítette a másik karját, ameddig csak lehetett, és térdre lökte. Miért tetted ezt velem? Kivágódott az ajtó, és egy hatalmas termetű férfi ápoló rontott be rajta. Vállon ragadta Mattet, aki kénytelen volt szétnyitni a markát. Corcoran felállt, fájó karját szorongatva. Ekkor már dr. Yadin is a szobában volt, szúrásra kész injekciós tűvel. Corcoran elébe állt. Várjon! Mattre nézett, miközben megint a csuklójába vágott a fájdalom. Látott más cellákat is ott? Matt néhány pillanatig haragosan nézett rá, aztán összeszedte magát. Nem emlékszem. Rengeteg zajt hallottam. Kalapálást? Charlie, az a rohadt csikóhal! Látott más ajtókat is? Egyet. Válaszolta Matt mogorván. Howard? Palmer bólintott.

257 Több is volt? Nem. Yadin belenyomta az injekciót Matt felsőkarjába. Matt figyelte, ahogy a doktornő megszúrja, és minden erőszakosság kiment belőle, aztán megfordult, és egyenesen Corcoranre nézett. Várjon Ahogy elvittek onnan, nem tudtam, hol vagyok, szédültem. De láttam más ajtókat. Az egyiken az állt, hogy Howard, de a középsőn Corcoran intett a fejével. Folytassa! Levették a névtáblát. Harminckettő [Palmer, 15:45] Palmer megállt az autóval, és felnyögött. Egyre nagyobbra dagadt előtte a megszorítások ellen tiltakozó tömeg, elállva az utat régi egyeteme felé. Dobozokból eszkábáltak színpadot, a hatalmas, hordozható hangszórók épphogy túlharsogták a füstokádó dízelgenerátort, amelynek bűze összekeveredett az egyik standnál árult falafellel és a tömeg fele által szívott marihuána szagával. Egy férfi és egy nő énekelt a színpadon, a nő a gitárját pöcögtette, a férfi egy

258 csörgődobot ütögetett, majdnem a megfelelő ütemben. Melyik oldalon állsz, fiú? Melyik oldalon vagy? Régi háborúellenes nóta, Palmer nagybátyjának kedvence, manapság a szegényekkel szemben folytatott háború elleni tiltakozásra használják. Minek szólt ez a nyögés? Corcoran az anyósülésen sms-t küldött valakinek. Azt hittem, ellenzi a megszorításokat. Én csak Menjünk! Palmer kiszállt. Az erős szellő olyan volt, mint egy ölelés. Corcorannek eltartott fél percig is, mire kimászott a kocsiból. Biztos, hogy jól van? Az átkozott csípőm! Corcoran elfintorította az arcát; most az egyszer bepillantást engedett az álarca mögé. Ma megállás nélkül kínoz. Palmer elindult, és egy ötfontost dobott egy vödörbe, aztán keresztülvágta magát a csődületen az egyetem bejárata felé. Mi történt? Hosszú történet. Melyik nem az? A nő megállt a kapusfülkénél. Dorothyval, a kapussal ott volt egy kollégája meg néhány kölcsönbe kapott biztonsági őr, akik úgy néztek ki, mint akik segíteni szoktak Palmernek a pszichiátria zárt osztályán. Felmutatta az igazolványát, és Dorothy intett, hogy mehetnek; teljes figyelmét a néhány méterrel odébb táncoló copfos párra fordította, akik felváltva egymás ajkába haraptak. Bent, az udvaron a foltos gyep alig élte túl a kemény telet. És a fű kellős közepén kinyújtózva, mintha a mediterrán napon sütkérezne és nem egy oxfordi udvar sötétjében, ott volt Zoe

259 Wilson professzor. Csukott szemmel meditált. Mi az ördög? Corcoran megtorpant, az állkapcsa összeszorult, orrcimpája kitágult. Aidan, csak meditál. Nem arról van szó, ez A férfi még egyszer Palmerre nézett, aztán elindult kifelé. Elmegyek! Palmer utánaszaladt, és a portásfülke ajtajánál érte utol. Aidan, mi a baj? Jól van? Corcoran nem nézett rá. Csak állt ott ökölbe szorított kézzel, és a fejét rázta. Beszélni sem tudott. Palmer azt már tudta, hogy a férfinak van egy rejtett oldala, ebből fakad a késztetés, hogy megmentsen embereket, hogy túlterhelje magát, és így el tudja kapni a bűnösöket. Hősnek képzeli magát, és látszik, hogy ez felettébb nyomasztja. De volt ott még valami, méghozzá Zoéval kapcsolatban. Ismeri őt? Corcoran visszapillantott az udvarba. Zoe még mindig nem tudott a jelenlétükről. Aidan, ő a terület legjobb szakértője. Segíteni tud, hogy megtaláljuk, aki ezt tette. Bárkit, csak őt ne! Corcoran mosolygott. A kocsiban várok. Sok szerencsét! Palmer elkapta a zakója ujját, és nem engedte el. Aidan, nekem a maga segítségére is szükségem van, pont annyira, mint az övére. Corcoran lassan megfordult, még mindig lehajtott fejjel. Maga ezt nem érti. Tegyen próbára!

260 De a férfi nem akarta, vagy nem tudta. Aidan, eddig háttérben voltam. Maga irányította az ügyet, én csak adatokat gyűjtöttem. Most ideje az adatok alapján összeállítani a történetet. Én nem akadályozom meg. Aidan, ha csak egyedül vagyok ott, valami elkerülheti a figyelmünket. A maga agya máshogy van bekötve, mint az enyém. Általában mindig van valami, amit mi, elméleti emberek nem veszünk tudomásul, vagy nem veszünk észre valami egészen nyilvánvalót. Tudja, mi még a cipőnket sem tudjuk befűzni. Ez megnevettette Corcorant. Segítsen hát megkötni a cipőfűzőmet! Kérem! A férfi mély levegőt vett, és lassan kiengedte. Marie, nem lehetek egy légtérben vele. Mondja meg, miért! Segítsen, hogy meg tudjam érteni! Corcoran gyengén és megtörten nézett rá. Együtt dolgoztunk. Én vezettem a nyomozást egy sorozatos emberrablási ügyben, nem is olyan rettentően távol a mostanitól. Ő volt a profilkészítő. Jaj, ne! Palmert mintha hasba szúrták volna. Ross Murray? Ő. Corcoran a boltíves mennyezetre bámult fölöttük. Murray elkapott és megerőszakolt nőket, aztán később meg is ölte őket. Volt egy gyanúsítottam, biztos voltam benne, hogy ő az. De Wilson professzor mesterien elszúrta az egészet. Ellenem érvelt, a hátam mögött elment a felettesemhez, és rávette, hogy meghallgassa az elméletét.

261 Maga felügyelő volt? Lefokozás volt, hogy ide kerültem. Megvagyok a nélkül a káosz nélkül. A férfi a falnak támaszkodott, és nevetett. Bár, csöbörből vödörbe, és még csak kompenzációt sem kapok ezért a szemétségért. Zoét bámulta, aki még mindig törökülésben ült, és kezét maga előtt tartotta, toronysisaktartásban. Szóval az ő földrajzi profilja Brixtont jelölte meg mint kiindulóbázist. A főnököm utasított minket, hogy ott legyen a művelet központja. A gond csak az volt, hogy Ross Murray abban a nyomorult Norfolkban lakott, és minden reggel bejárt Dél-Londonba dolgozni, ahol a bűntetteket elkövette. Bekerült a látókörébe? Magam hallgattam ki. Hamis alibiket adott meg, amit én nem hittem el, de leellenőrizték. A maga kollégájának és az én főfelügyelőmnek más gyanúsítottja volt, aki Brixtonban lakott, úgyhogy Murray-t félretették. Aztán megjelent két nő Norfolkban, besétált a thetfordi börtönbe, és azt állították, hogy elfogták őket, de megszöktek. Nagyon sokfelé jártak, és Ross Murray-t még mindig fedezte az alibije. Úgyhogy kiengedték. Corcoran a körmét rágta. Az volt a baj, hogy Murray megvárta, amíg kiengedik őket a védőőrizetből, és megölte őket. Az elsőt én találtam meg Islingtonban, holtan. Aztán elkaptam, amikor a másodikat is megölte Mile Endben. Corcoran megdörzsölte az oldalát. Belekerültem egy ostoba üldözésbe, és megsérült a csípőm. Bár ez a legkevesebb. Megint visszanézett Zoéra. Ő okozta két ártatlan ember halálát. Ha a főnököm rám hallgat és nem őrá, mind a ketten életben lennének. Palmer lassan emésztette a történetet.

262 Köszönöm, hogy elmondta. Barátságosan mosolygott. Tudom, milyen nehéz lehetett. Corcoran bólintott, de nem nézett a nőre. De nem büntetheti magát, Aidan, amiért nem tud mindenkit megmenteni. Nem Újabb mély sóhaj szakadt fel a férfiból. De azért büntethetem magam, amiért engedem, hogy átverjenek, és olyanokban bízzak meg, akikben nem kéne. Ez nem jelenti azt, hogy ne bízzon meg senkiben. Palmer közelebb lépett, megpróbálta lehetetlenné tenni, hogy Corcoran elkerülje a tekintetét. De még így is sikerült neki. Nézze, tudom, milyen tud lenni Zoe. Nála írtam a doktori disszertációmat. Nekünk is voltak vitáink, ne értsen félre, de nem hiszem, hogy itt most van választásunk. Várta, hogy Corcoran újból ránézzen. Én maga mellett vagyok, Aidan. Én nem játszmázom. Ugyanazt akarom, mint maga. Elkapni, aki ezt tette ezekkel az emberekkel. Le kell kapcsolnom, és bíróság elé állítanom. Aztán majd segítek neki. A férfi végre elmosolyodott. Már megint itt tartunk? Erről soha nem fogok lemondani. De együtt kell dolgoznunk Zoéval. Játssza az ördög ügyvédjét, amennyire csak akarja, Aidan, de legalább játsszon! Corcoran szúrós tekintettel ránézett, aztán odament Zoéhoz. Megállt a füvön pár méterre tőle. Az felnézett rá, pislogott a fényben, vörös haja lángolt. Aidan? Egyetlen könnyed mozdulattal, támaszkodás nélkül felállt. Aidan Corcoran?

263 Corcoran grimaszt vágott. Nem sokszor lát az ember egy professzort nyilvánosan meditálni. [16:03] Palmer leült a dolgozószobában. Hát, legalább rendet csinált. Zoe az éjjel felszedte a könyveket a földről és elrakta őket, igaz, az ajtó közelében volt még néhány kupac. Bár felszabadult egy csomó hely, a szobára ráfért volna egy nagytakarítás is. A por táncra perdült a nyitott ablakból beáramló szellőtől. Éjféli látogatásod után, Marie, úgy döntöttem, hogy a rendetlenség a boldogságom útjában áll. De nagyon sok időt elvesz. Minden második könyvet fel kellett vennem, és meg kellett vizsgálnom. A felét vagy nem olvastam, vagy csak belenéztem, úgyhogy rengeteg pótolnivalóm lesz ezen a nyáron. Egyszerűen muszáj volt meditálnom, hogy kitisztuljon a fejem. Corcoran állva maradt. Elkezdhetjük? Ó, persze. Zoe odasétált a falra tűzött, hatalmas Dél-Angliatérképhez. Különböző színekkel voltak jelezve a városok, folyók, erdők, hosszú vonalak választották el a megyéket. A nő egy papírlapot ragasztott a falra, sűrű kézírással tele, aztán piros gombostűket helyezett fel a térképre. Ezek az emberrablások helyszínei.

264 Délnyugaton Devon, északkeleten Cambridge, aztán Kelet- London, majdnem dél felé. Csípőre tett kézzel hátralépett. Látnak valamit? Corcoran vállat vont. Elég messze van az egyenes vonaltól. Én nem látok mintát. Palmer elfintorodott. Hacsak nincsenek további áldozatok. Zoe lassan bólintott. Jelen állapotban véletlenszerű megoszlás. Cambridge és Exmouth több mint kétszáz mérföld, ugye? Corcoran bólintott. Tegnap este ellenőriztem. Kétszázhuszonhét mérföld kocsival. Rendben, akkor ez a véletlenszerűség arra utal, hogy bizonyára nem földrajzi alapon veszi célba az áldozatait. Corcoran szeme összeszűkült. Megmagyarázná? Nem csalja csapdába az embereket. Inkább megtámadja őket. A nyilvánvaló összefüggések hiánya arra utal, hogy van valami mélyebb kapcsolat, csak azt mi még nem látjuk. Zoe megint a kézzel írt jegyzetlapra nézett. Marie feltételezése az, hogy az emberrablások pontosan kiszemelt pontok az áldozatok napjainak folyamában. Azt a helyet például, ahonnan Sarah-t elvitték, nem látják a kültéri kamerák. Brightonban ugyanez a történet. Palmer megint belenézett a füzetébe. Olyan területen engedték szabadon, ahol nem működtek a biztonsági kamerák. Ezt nyilvánosságra is hozták,

265 mindenki tudta. És az elrablás helyszínén Londonban éjszakánként útfelújítást végeztek. Nagyon előreszaladtunk. Zoe röviden elmosolyodott. A változatos kínzási módszerek pedáns tervezésre utalnak. Elővett egy újabb adag rajzszeget az asztalán levő dobozból. És hosszú idő telt el az egyes emberrablások között. Mattet októberben, Sarah-t januárban, Howardot február végén. A gondolataiba merülve elhallgatott. De a szabadon engedések Nincs nyugalmi időszak, ahogy várná az ember egy sorozatgyilkosnál. Mind a hármukat elengedte három nap alatt. Hétfőn reggel, kedden korán reggel, aztán kedden este tíz előtt. Összesen harmincnégy óra alatt. Corcoran az órájára nézett. Mit jelentsen ez? Marie második feltételezése szerint itt valaki küldetést teljesít. Mint a rablásokat, az elengedéseket is nyilvánvalóan megtervezte. A gondos időzítéssel felhívta a figyelmet arra, amit csinál, bár még nem jelentkezett az elismerésért. Nem tartja ezt furcsának? Nézze, ez mind olyan dolog, amiről dr. Palmertől is értesülhetek. Maga nem ad hozzá semmit az ügyhöz. Zoe tudomást sem vett Corcoranről, és elkezdte kék rajzszegekkel megjelölni a szabadon engedés helyszíneit: Witney nyugaton van, Rugby északabbra, a középhez közelebb, aztán Brighton lent, délen, a tengerparton, valamint London déli része. Tehát csendes helyek, igaz? Szemtanúk nélkül? Majdnem. Palmer is odament a térképhez, és Brightonra

266 mutatott. Egy alkesz itt látott valakit. Aztán Rugby. Egy férfi megtámadta Howardot, amikor elengedték. Mindkét esetben ott volt egy furgon. Zoe nem vesztegette az idejét, és támadásba lendült, jelentőségteljes pillantást vetve Corcoranre. Vannak részletes tanúvallomások? Brightonból még nincsenek. A férfi megőrizte higgadtságát, és továbbra is a térképre koncentrált. Az ilyesmihez idő kell. A rugbyi szemtanú egy gyerek volt. Zoe mosolya érzékeltette, hogy ezt a saját győzelmeként értelmezi. Az elengedés helyszíneit tekintve valószínűleg egy rombuszalakzatról van szó, Buckinghamshire-rel a középpontban. Végighúzta az ujját a térképen a megye fölött körözve. Ott lehet az otthona. Körülnézett a területen, és még szélesebben mosolygott. Ez már elégséges földrajzi területet jelent számára, ahol működhet. De az is lehet, hogy változtatja a helyzetét. Corcoran ásítva félrevonult, és megnézte a telefonját. Hát, azt kétlem. Palmer újra az alakzatra pillantott. Próbált megbízni Zoe módszerében. Rámutatott a Londontól délre fekvő területre, az M25-ös útnak arra a szeletére, amelyen ők száguldoztak korábban. Rombuszalakzatot feltételezve a negyedik pont valahol Croydon és Sevenoaks között lenne. Zoe hevesen bólogatott. Ez egy lehetséges elengedési helyszín egy következő áldozat számára. A rombusz jobb oldalára esne. Corcoran grimaszt vágva nézett fel.

267 Ugyanúgy lehet deltoidforma is. Vagy egy szigony első néhány ága Vagy egy tizenkét szögű akárminek is hívják. A tizenkét oldalú sokszöget tizenkétszögnek nevezik. Zoe sugárzott. És maga egy szabályos tizenkétszögről beszél. Mindegy. Túlságosan is kézenfekvőnek tűnik. Kézenfekvőnek? kuncogott a nő. Tudnék mutatni magának hét olyan esetet, ahol pont ez a kézenfekvőség volt maga a valóság. Az embereknek nincs képzelőerejük, és az ilyen helyzetekben követik lappangó előítéleteiket. Corcoran zsebre tette a telefonját és összefonta a karját. Még mindig nem jutottunk semmire. Nem. Zoe szemhéja rángatózott. A térkép azt mutatja, hogy az illető ingázó. Ez a foglalkozása? A nő feltartotta a mutatóujját. Az ingázó egy szakkifejezés olyasvalakire, aki beutazik egy területre, amit kiszemel magának. Egy német tanulmány kimutatta, hogy az autóval közlekedő emberrablók hatszor olyan messzire utaznak el saját környezetükből, mint akik gyalog járnak. Ezek több száz mérföldre vannak egymástól! Annyit én is meg tudtam volna mondani magának, hogy a fickó autóval jár! nevetett Corcoran. Aztán a homlokát ráncolva néhány másodpercig a térképre meredt. Az autó Palmer odament hozzá, és próbálta követni a férfi pillantását, amely ide-oda szökkent a térképen. Corcoran Buckinghamshire keleti szélére mutatott a térképen. Tegnap reggel kimentem a helyszínre, ahol megtalálták a

268 városi terepjárót, amelyet valószínűleg használtak Sarah szabadon engedésekor. Egy VW Tiguan. Ellopták és felgyújtották. Corcoran megint a térképre koppintott. Közvetlenül Amersham mellett, Buckinghamshire-ben. Ez még inkább megerősíti, hogy Buckinghamshire egy lehetséges kiindulópont. Zoe beszúrt egy rajzszeget, és hosszú másodpercekig bámulta. És ha így van, akkor vagy van egy bűntársa, aki felveszi, vagy gyalog távozott a helyszínről. Vagyis nyomot hagyott. Corcoran elindult az ajtó felé, de megtorpant. Megfordult, és bólintott Zoe felé. Köszönöm! Ezzel kiment. A nő esetlenül állt. Semmi baj. Palmer biztatóan mosolygott rá. Sokat jelent, hogy egyáltalán itt volt. És ez adhatja meg a kezdő lökést, amire szükségünk van. Remélem, hogy tévedek, és ez a ti fickótok senkit nem fog elrabolni Buckinghamshire-ben. De mindenképpen azt szeretném, ha elkapnátok. Harminchárom Dawn A vonat ritmusa, a kerekek ismétlődő kattogása a síneken már ismerősen hangzik, éppúgy, mint a Ki vagy, doki? főcímdala. A

269 vonat egy kanyarban kígyózik, és én megreszkírozom, hogy még egy pillantást vessek rá. Nagydarab fickó, izmos a karja, a vagon majdnem másik végében. Feláll, belebújik fekete motorosdzsekijébe, aztán elindul az ajtó felé. Előveszem a telefonomat, és tárcsázok. Szia, Caz, én vagyok. Mindjárt éhen halok. Bekapcsolnád a sütőt? Hát persze! Nemsokára hazaérsz? Kinézek az ablakon, és látom az otthonom ismerős fényeit. És igen, megszólal a hangosbemondó. A következő megállóhely Princes Risborough. Következő megállóhely Princes Risborough. Köszönjük, hogy A többit elnyeli a pakoló és leszálláshoz készülődő emberek lármája. Gondosan elrakják a laptopjukat és formatervezett fülhallgatóikat. Nemsokára találkozunk. Szia! Elteszem a telefont, és a másik lábamon is lecserélem a magas sarkú cipőt sportcipőre, aztán felállok, és az ajtóhoz sétálok. Még egy pillantást vetek a férfira, éppen sms-t küld valakinek, és hallgat valamit a fülhallgatóján. Zenét? Podcastot? Vagy talán egy hangoskönyvet? Piros az arcom a munka után felhajtott bortól, és egy kicsit gyengének érzem magam. Túl sok a cukor abban a borban. A vonat lassít, az erő megrándít, de tartom magam. Kint, a sötétségben feltűnik a hosszú peron, és a vonat lassan megáll. Az ajtó csilingel, én kinyitom, aztán leugrom, és elindulok a peronon a tömeg nyomában a hídon a várakozó autók és taxik fölött. Gyorsítok, kerülgetem az embereket; még mindig nem vagyok

270 elöl, de már nem vagyok messze. Előresietek, aztán befordulok a kanyarban, elhagyom a boltot. Ma nincs itt. Michael, az a kedves hajléktalan fickó. Remélem, nincs baja, és megkapja a segítséget, amire szüksége van, bár az is felmerül bennem, nem halt-e meg az éjszaka folyamán. Jézusom! Továbbindulok, a tömeg kezd megritkulni, az emberek befordulnak a mellékutcákba, én viszont nem tudok másra gondolni, csak Michaelre. Mi az ördög van velem? Meg kell tudnom, hol van. Az elmúlt hat vagy hét hónapban mindennap ott ült, a lábánál a kiskutyájával. Egy hét is eltelt, mire először szóba elegyedtünk, de aztán hamarosan mindennap. Beszélt nekem az Irakban töltött idejéről, és hogy milyen nehézségei voltak utána. Soha nem engedtem túl közel magamhoz, most mégis aggódom érte. Befordulok az utcámba, és hirtelen megtorpanok. Csőtörés van, mindenhová ömlik a habos folyadék. Sárga mellényes, védősisakos férfiak dolgoznak. Furgonok és teherautók sora várakozik. Az utat lezárták, egy egyenruhás rendőr leállítja a forgalmat. Valaki hátulról nekem ütközik. Bocsika. Az izmos fickó a vonatról húz el mellettem, a telefonja a fülén. Steve, haverom, mi újság? Mögötte megyek az utcán, nézem a fenekét a szűk farmerben. Igen, haver, persze! Nem gond. Nem, semmi probléma. Minden rendben, minden oké. Megáll, hogy beszéljen a zsaruval, az enyém melletti házra mutat. Ott lakom, haver. A kölyökképű zsaru bólint, mosolyog, felemeli a hüvelykujját,

271 mire a férfi továbbmegy. A rendőr alig néz rám. Menjen csak, hölgyem! Az autók jobban érdeklik. Utánairamodom, sietek haza, egyre fogy a távolság, és hallgatom, amit a telefonba mond. Igen, haver. Már ma este meg kell lennie. Holnap nem lehet. Befordul egy mellékutcába, és elvesztem szem elől. A sarkon egy munkás egy exkavátorral állja el az utamat. A felsőbb emeleteken sötét van, alul a legtöbb ablakon behúzták a függönyt. A munkások igyekeznek úrrá lenni a káoszon. Intek a házam felé, és a munkás odébb húzódik, épphogy átférek. Már látom a házat, előveszem a kulcsot. Elönt a megkönnyebbülés, ahogy a zárba helyezem. Aztán egy kar fonódik a nyakamra, valami betakarja a számat, és felemelnek a földről. Valaki kinyitja egy furgon ajtaját. A térdem valami fából készült tárgyhoz ütődik, és elesem, arccal valami fémtárgynak. Sikítani próbálok, de még mindig be van takarva a szám. A furgon ajtaja becsukódik, a karom nekinyomódik a hátamnak. Szúrást érzek a nyakamban, rúgok, kiabálok és megpróbálok kitörni, de el vagyok zsibbadva. Koppanok a fapadlón, nem tudok felkelni. Az ajtó kinyílik, aztán megint becsukódik. Másodpercekkel később beindul a motor, és én megint visítani próbálok, de minden elsötétül. Harmincnégy

272 [Corcoran, 16:24] Corcoran az egyetem előtt állt, kezében a telefonjával. Alana, ha megengedi Aidan, én A tiltakozó zenészek éppen szétszerelték a színpadot, de a tömeg még nem oszlott fel próbálták életben tartani az üzenetet, amíg csak lehetett. A szabályos alakzatban álldogáló helyi rendőrök nem voltak elragadtatva az időhúzástól. Corcoran igyekezett eltávolodni egy kicsit a kopácsolástól. Asszonyom, egyszerűen nem hallom. Aidan, már mondtam, hogy hívjon Alanának. Corcoran hallotta Thompson hangján, hogy mosolyog. Most jobb. A falhoz támaszkodott. Barátságtalan kollégái mintha bekerítették volna. Palmer kijött az egyetemről, és látszott rajta, hogy beszélgetni akar. Corcoran feltartotta mutatóujját, egy perc, aztán elfordult. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy lehet még egy áldozat. Végeztünk egy földrajzi profilírozást, és a lehetséges helyszín Buckinghamshire. A háttérben néhány másodpercnyi fojtott beszélgetés. Miért ott? Corcoran érezte, hogy akaratlanul is vállat von. Mint azt maga is tudja, nem vagyok a profilozás legelszántabb híve, de kirajzolódik egy minta a térképen, amely Nos, hát akárhol lehetne, de ez meggyőző. Az elmélet

273 szerint hiba volt részéről, hogy felgyújtotta a kocsit, és ezzel elárulta, hogy azon a környéken van a bázisa. És maga mit gondol? A férfi felfújta az arcát. Az egész valami misztikus blablán alapszik, de most az egyszer hiszek dr. Palmernek. Eddig arra összpontosítottunk, hogy nincs minta, csak egy sor értelmetlen, találomra végrehajtott tett. De minél több ilyet találunk, potenciálisan annál több információhoz jutunk. Lehet, hogy a következő áldozatra Buckinghamshire-ben találunk. Nem tudom. Jézusom, ez úgy hangzik, mintha meggyőzték volna magát. Az a kiégett terepjáró volt a döntő érv. Lehetséges, hogy onnan gyalog ment haza, vagy elment valahová, ahonnan könnyen hazajuthatott. Ezzel hogy állunk? Thompson hangosan pusmogott valakivel a háttérben. Gondolja, hogy az közel van a lakóhelyéhez? Feltételezve, hogy ő gyújtotta fel a kocsit, igen. Vagy van egy bűntársa. Akárhogy is, ez is információ. Ellenőrizzem a helyi taxitársaságoknál Amershamban, fuvaroztak-e valakit, akinek erős füstszaga volt? Thompson felsóhajtott. Később visszahívom. Kattanás, és letette. Mindig ezt csinálja. Corcoran figyelte a látványt és a szagokat, mindent igyekezett feldolgozni, mielőtt Palmerhez fordul. Minél többet gondolkodott azonban, annál jobban összeállt a kép. Vagy csak remélte, hogy így van? Elköveti a bűnt, hogy önkényesen belelát

274 valamit a ködbe? Jól van, Aidan? Megfordult, és Palmerre nézett. Eleresztett egy sóhajt, amiről nem is tudta, hogy magában tartotta. Köszönöm. A pszichológus a homlokát ráncolta. Mit köszön? Helyesen jártunk el. A férfi Zoe irodája felé intett. Ott keressük a kulcsot, ahol leejtettük, ahelyett, hogy ott keresnénk, ahol világos van. Palmer elmosolyodott, de rögtön utána elkomorodott. Tudom, milyen nehezére esett megbízni Wilson professzorban. Továbbra sem bízom benne mosolyodott el Corcoran. De azt elismerem, hogy hasznunkra lehet. És az segít nekünk. Katasztrófa is lehet belőle, de igaza volt, meg kell próbálni. Aidan, ami a másik dolgot illeti. Ha beszélni akar valakivel a tapasztalatairól, akkor Megszólalt Corcoran telefonja. Thompson. Ezt fel kell vennem. A füléhez tartotta a készüléket. Mi a helyzet? Ó, Aidan, esküszöm, hogy elküldtem a maga nem is olyan kis méretű kollégáját, Butchert, látogasson el Amershamba, és keresse meg a taxitársaságokat, de Pete nem tudja frissíteni az adatbázist. Itt hét társaság van, Chalfont St. Gilesben három, itt az utcában. Corcoran beletúrt a hajába. Akkor most odamegyünk.

275 Várjon egy percet, postás úr! Maga és az őrült doktornője végeznek valami konkrét munkát is? Corcoran halkan válaszolt. Palmert maga állította rá az ügyre. [17:25] A Vic s Cabs biztosan látott jobb napokat is, de kétséges, hogy volt még valaki az élők sorában azok közül, aki erre emlékezhetnének. A lepusztult hely olybá tűnt, mint valami elfuserált projekt: egy bejárati ajtó, amely nem záródik, egy csengő a pulton, amely kerepel ahelyett, hogy csilingelne, és a pusztulás undorító szaga a levegőben. Palmer megütötte a csengőt, és az újra csak kattogott. Maguk is alig hallották, hogyan is hallhatta meg valaki hátul? Ez hányadik? A hét taxiscég közül a harmadik. Corcoran nyílást keresett a válaszfalon, de nem látszott, hol lehet átmenni rajta. Az íróasztalon megszólalt egy telefon. Aztán ott van Chalfont St. Giles. Nem azt jelenti ez a szlengben, hogy A taxiscégeket csak azért ellenőrizzük, hogy megerősítsünk egy feltételezést. Palmernek felderült az arca. És a küldetésünk szempontjából döntő fontosságú, hogy kizárjuk őket. A hasznunkra válhat. Amennyiben Kivágódott az ajtó, és berontott egy középkorú, kardigánt

276 viselő férfi, baconös tekercset majszolva, bal füle mögött egy félig elszívott cigarettával. Mogorván nézett rájuk, miközben felvette a telefont. Vic s Cabs, Vic beszél. Némán tátogva megkérdezte tőlük: Miben segíthetek? Corcoran felmutatta az igazolványát. Vic felnyögött. Sajnálom, drágám, bármelyik percben ott lehet. Hívj vissza, ha tizenöt perc múlva nincs ott, jó? Éljen! Letette a telefont, és nekidőlt az elválasztófalnak. Tessék! Elragadó. Én Megszólalt az ajtó fölötti csengő, és becammogott egy taxis, a saját baconös tekercsét majszolva. Vic. Gyanakodva nézett Palmerre és Corcoranre. Trev. Vic előrehajolt, és a pszichológust méregette. Miről van szó? Beállít ide két zsaru! Nem csináltam semmit. Annak nagyon örülök, uram. Csak azt szeretném megtudni, volt-e valamelyiküknek egy utasa hétfő este, akinek füstszaga volt. Vic kihúzta magát, és mélyet lélegzett, mintha hegyi levegőt szippantana be. Volt egy alak, most, hogy mondja. A te kuncsaftod volt, Trev? De Trev már elment, a bejárati ajtó lassan, nyikorogva csukódott be utána. Szólt a csengő. Corcoran utánament, átfutott a parkolón, és elkapta Trevet, ahogy beszállni készült a taxijába. Uram, egy szóra! Trev felállt, kihúzta magát, és nyelvével a fogát piszkálta.

277 Kopott farmer, agyonmosott lime-zöld póló és a mentolos cukorka mindent átható szaga. Miről? Ami odabent elhangzott, és amitől maga megpróbált elszaladni előlünk. Maga képzelődik, haver. Biztos benne? Vic biztos volt benne, hogy volt egy utasa, aki bűzlött a füsttől. Trev mélyet sóhajtott. Haver, érvényben van a magatartási kódex, érti? Magatartási kódex? Soha ne beszélj a rendőrségnek az utasról! Nem tekinthetnénk el a magatartási kódextől egy olyan esetben, amikor ez a fickó elrabolt három embert? Trevet ez nem rendítette meg. Tovább piszkálta a szalonnát a fogai közül. Persze elkezdhetek utánanézni a maga dolgainak. Lehet, hogy maga gyújtotta fel a kocsit. Vagy csak segített annak, aki felgyújtotta. Maga aztán nagyon elszánt, mi? nevetett Trev. Utánanézhet, aminek csak akar, haver, én nem csináltam semmit. Mindent meg kellene tudnunk, amit csak lehet, arról a hétfő esti utasról. Ennyi az egész. Mondja el, és mehet a dolgára! Foghat egy másik utast. És honnan tudjam, hogy ez törvényes? Lehet, hogy ez a fickó csak görbén nézett valamelyikükre, és most le akarják lökni valami lépcsőről vagy akármi.

278 Corcoran előbbre lépett. Uram, beszéljük ezt meg a legközelebbi őrsön, rendben van? Nem megyek sehová, csak ha letartóztat. Ismerem a jogaimat. Corcoran telefonja megint megszólalt. Benyúlt érte a zsebébe. Thompson. Trev felkacagott. Megmentette a csengés? Corcoran kinyomta a telefont, aztán lassan, mélyet lélegezve igyekezett megnyugodni. Ekkor lépett közbe Palmer. Uram, kriminálpszichológus vagyok, együtt dolgozom Corcoran őrmesterrel egy sorozatos emberrablás ügyében, és biztosíthatom róla, hogy ez az egész teljesen korrekt. Trev mindössze keresztbe fonta a karját. Sarah Langtont addig éheztették, amíg majdnem meghalt. Howard Ritchie-t nem hagyták aludni, és hatalmas zajterhelésnek tették ki. Matt Gladwint magánzárkában tartották egy vizesmedencében több mint öt hónapig. Ez egy csöppet megérintette Trev lelkét. De másfelé nézett. A magatartási kódex, szívecském. Sajnálom. Corcoran összenézett Palmerrel, és látta, hogy forr benne a harag. Volt már dolga pszichopatákkal és elmebetegekkel vagy akárhogy nevezik is őket, de ez a Trev valami más volt. Corcoran áthatóan nézett rá. Hallgasson ide! Nagyon valószínű, hogy Nem érdekel. Ne közönyösködjön itt nekem! Az akarja mondani, hogy

279 örül, ha valaki sorozatosan embereket rabol el és kínoz meg? Trev az orrát szívta. Be fogjuk vonni az engedélyét. Maga is ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy azzal a feltétellel kapta meg, hogy köteles jelenteni, ha Rendben, rendben, rendben. Volt egy alak, aki bűzlött a füstszagtól. Nem sokra emlékszem belőle. Teljesen sötét volt. Hol tette ki? Princes Risborough, ha nem csal a memóriám. Van róla feljegyzésem a kocsiban. Akkor rajta, mutassa csak! Trev dühösen fújtatott, és beszállt a taxiba. Corcoran figyelte, nehogy meglépjen. Gondolja, hogy ez a mi emberünk? Princes Risborough beleillik a képbe. Felhívjam a Megszólalt Corcoran telefonja. Megint Thompson. Jobb lesz, ha felveszem. Tartsa rajta a szemét! Corcoran odébb ment, és felvette. Főnök, elnézést, de Aidan, hallgasson el! Thompson futott, léptei keményen csattogtak a betonon. Most kaptam egy bejelentést emberrablásról Princes Risborough-ból. Buckinghamshire kellős közepéről. Harmincöt

280 Dawn A számat szorosan bekötötték. Nem tudom leszedni. Úgy érzem, mintha meghaltam volna. Lüktet a fejem, a legrosszabb másnaposságnál is rosszabb. Rosszabb, mint amikor elfelejtek Minden lebeg előttem, kettőt látok mindenből, aztán négyet, aztán megint kettőt. Erősen pislogok, és egyet látok. Végre! Fogalmam sincs, hol vagyok. Talán egy furgonban. A motorzúgás elnyomja a rádiót, amely halkan szól elöl. Háló választja el az első és a hátsó üléseket. Át lehet látni rajta, de nem tudom átszakítani. Kint az utcai lámpák sárga fényénél feltűnik egy városi róka, amint egy kukában keresgél. Akárki vezet is, maszk van rajta, azt hiszem. Megálltunk. Feltápászkodom. Mintha egy ipartelepen lennénk. A férfi kiszáll, és itt hagyja a furgont járó motorral. Próbálom kinyitni az ajtót, de be van zárva. Vagy nem működik a szerkezet, vagy kívülről van lezárva. Kinyílik az ajtó, befúj a fagyos szél, reszketek, ahogy egész testemet átjárja a hideg. Ott áll egy férfi, sötét szeme mogorván bámul a símaszk nyílásain keresztül. Fogalmam sincs, ki lehet. Hatalmas kezével megragadja a karomat. A levegőbe emel, és a vállára vet, de túl gyenge vagyok ahhoz, hogy megüssem vagy megrúgjam, vagy akár meglegyintsem. Egyik kezével tart, a másikkal kinyit egy nagy kaput. Éles rikoltás hangzik fel az éjszakában, és ő bemegy. Nincs a közelben lámpafény, autó, senki, aki hallhatná a kísérteties hangot. Nincs remény.

281 Becsukja mögöttünk a kaput és továbbtrappol, szinte hangtalan léptekkel, és úgy cipel, mintha nem is ötvenhét kiló lennék. Elhaladunk egy halom összetört autó mellett, ekkor rájövök, hogy egy roncstelepen vagyunk. Az út másik oldalán a furgonja egy hulladékhalom mellett áll, és a gyanútlan szemlélő azt hiheti, hogy szét lesz szedve alkatrésznek. A távolban a hegyek lágy hullámvonalát megvilágítja az éles holdsugár, a csillagok alig látszanak a város fényeitől. Telihold van, de nem tudom, milyen hegyek azok. Lehet, hogy millió kilométerre vannak innen, az is lehet, hogy közvetlenül a város mellett. Megáll egy viskó mellett, és letesz. Üresnek látszik, füstnek nyoma sincs. Egy ponyvát csapkod a szél. Elhalad egy autó az úton, néhány száz méterrel odébb, de ahhoz túl messze, hogy meghalljanak, még ha tudnék is kiabálni. Zörögve kinyitja a kalyiba ajtaját, meggyullad a lámpa. Belép, az ajtó fémes dörrenéssel becsukódik, aztán egy betonrámpához visz, amely lejtősen kanyarogva egy pincébe vezet. Lerak, de mögöttem van, nem látom a pislákoló fényben. Tudod, hogy hol vagy? Három ajtó, mindegyik nyitva. Bent éles fény, téglafal, alacsony mennyezet, csupasz ágyak. Cellák. Börtöncellák. Megrázom a fejem. Kezdem remélni, hogy tévedésről van szó, nem engem akart elfogni. Belöki a középső ajtót. A közepén ott egy névtábla: DAWN. Rám zuhan a pánik, mint egy fal. Nincs tévedés. Engem akart levadászni. Felfúvódik a szájmaszkom, ahogy gyorsabban veszem a levegőt.

282 Átlök a küszöbön, be a cellába, és rábukom az ágyra. Nem tudom, mi volt az injekcióban, de brutális. Letépi a szájmaszkomat. Üvöltésben török ki. Te beteg állat! Miért csinálod ezt? Csak áll, és hallgatja a visításomat. Még csak nem is nevet rajtam. Cukorbeteg vagyok! Semmi reakció. Abszolút semmi visszajelzés. Hallod? Cukorbeteg vagyok! Meghalok, ha nem kapok inzulint! Ujjait végighúzza a kézfején. Tudom, Dawn. Az óra ketyeg. És becsapja az ajtót. Harminchat [Palmer, 17:54] Corcoran vezetett. Egyik kezét hanyagul a kormánykeréken pihentette, inkább az esetre, mint az útra koncentrált. Feltűnt Princes Risborough külterülete: lepusztult házak csúfították a vidék elhanyagolt földjeit. Palmer karján mintha pókok futkostak volna. Nem lehet, hogy ez egy újabb áldozat, ugye? Persze hogy lehet. Corcoran ránézett, aztán megint a

283 városközpontra az ablakon keresztül. Igényes butikok sorakoztak az utcákon. Hogy az-e, vagy sem, az más kérdés. Az átkozott Princes Risborough pont Wilson rombuszának kellős közepén! Utálom elismerni, de a helyszín tényleg illeszkedik a többihez. Lehet, hogy itt van az otthona, vagy a közelben. De lehet egymillió kilométerre innen. Nem furcsállja, hogy a saját városában követ el egy újabb bűncselekményt? Úgy érti, hogy az ember nem szarik a saját fészkébe? A férfi elvörösödve nézett Palmerre. Elnézést, a szokás Nincs gond, Aidan, én is kiválóan tudok káromkodni. A nő biztatóan rámosolygott. Bizonyos fokig megható. De igaza van, amennyiben feltételezzük, hogy eddig azért nem követett el itt semmit, mert túl közel van a lakhelyéhez. De miért ilyen alakzatban engedi el az áldozatait? Egy kezdő követ el ilyen hibát. Az emberek már csak ilyenek. Hibáznak. Úgy gondolja, hibázott? Palmer mindkét kezét felemelte, összekulcsolt ujjakkal. Corcoran mosolyogva hajtott be egy totális káoszba fulladt utcába. Munkások küzdöttek az áradattal, amely egy törött vízcsőből csapott fel. Egy csapat rendőrtiszt állt eléjük, hogy eltereljék a forgalmat. Leparkolt, kiszállt a kocsiból, és előresietett, még mielőtt Palmer ki tudta volna kapcsolni a biztonsági övét. A pszichológus utolérte Corcorant, aki egy magas, széles csípőjű nővel beszélt, sötét haja vaskos lófarokba kötve. A férfi épp elrakta az igazolványát.

284 Dr. Palmer, ez Broadribb őrmester. A nő kezet nyújtott. Hívjon Stephnek. Palmer. Marie. Rendben, szóval most mondtam a társának Steph Corcoranre mutatott, de sem ő, sem Palmer nem igazította helyre a feltételezést, hogy az egyik katasztrófavédő látta, amint egy férfi elrabol egy fiatal nőt. Megfogta a férfi nyakát. Megtámadta, nyakon ragadta, és belökte hátra a furgonjába. Elengedte Corcorant, és egy keskeny utca felé intett a háború után épült házak között, amelyet ívfények világítottak meg. Azon az úton hajtott hátramenetben, és akkor látták utoljára. Corcoran lassan bólintott. Azonosítani kell az áldozatot, és meg kell találni a furgont. Steph átható pillantást vetett felé. Gondolja, hogy ezt nem tudom? A fejét csóválta. A fél Temze-völgy kint van, és ajtókon kopogtat. És? Hát, eddig nem jártunk sikerrel, de Steph odament az egyik járőrkocsihoz. Kivett egy jókora laptopot, és a kocsi tetejére fektette. Megnézem a biztonsági kamerákat. Jó terv. Corcoran melegen rámosolygott, de Palmer látta, hogy türelmetlen, ujjaival dobol a nadrágszárán. A férfi most hozzá fordult. Első megérzés? Lehetséges, hogy ez az a hely, de feltételezve, hogy ő az, megváltoztatta az elkövetés módját. Úgy érti, hagyta, hogy meglássák? Igen. Úgy értem, hogy Sarah-t és Mattet is hasonló

285 környéken rabolták el. Hahó! integetett nekik Steph, hogy menjenek oda. Rendben, hozzáférést kaptam a helyi biztonsági kamerák felvételeihez. Két emberem most fésüli át az őrsön, de meg tudom mutatni maguknak is, ha szépen megkér. Corcoran a szemét forgatta. Nagyon szépen kérem, cukorral és csokoládédarabkákkal a tetején! Steph elmosolyodott, aztán feléjük fordította a laptopot, és beindította a lejátszást. A kamera egy másik utca képét mutatta, talán az ezzel párhuzamosét. Az ég világosabb volt, és a csőrepedés sokkal rosszabb, úgy látszott, hogy a sárga mellényes munkások elveszítik a csatát. A szélső sávban megjelent egy furgon, végighajtott az utcán, aztán eltűnt a kamera látóteréből. Corcorannek leesett a válla. Ennyi? Nem tudom, mire számított. Steph vállat vont. Nem találjuk, amikor megérkezik, pedig az embereim órák óta vizsgálják a felvételt. Ellenőrizné a rendszámot? A francba, erre nem gondoltam! A nagydarab nő fintorgott. Valami eltakarja a rendszámtáblát, valami fényvisszaverő bevonat. Corcoran felnyögött. Megkérhetném, hogy nézesse meg az embereivel a többi kamera felvételeit is a városban? Pénzkiadó automaták, üzletek, piroslámpa-kamerák, bármi. Kezdjék ebben az időben és ezen a

286 helyen, aztán legyezőszerűen kifelé. Lehet, hogy van olyan felvétel, ahol látszik a rendszámtábla. Szólok nekik, hogy nézzék meg, de csak ha abbahagyja ezt a faszfej viselkedést. Palmer magukra hagyta őket, hadd vívják a maguk hatalmi harcát, és a sikátorhoz sétált. Feltételezve, hogy ez az ő emberük furgonja volt, ami valószínűnek látszott a rendszámtábla álcázása miatt, akkor nagyon hasonlít a másik háromhoz. És a térfigyelő kamerák felvételeinek kutatása nem volt teljesen hiábavaló. A furgon érkezésének hiánya arra utalt, hogy várakozott, hogy elvihesse az áldozatot. De hová? És mit akar csinálni vele? És ki az ördög volt a nő? Gondolja, hogy ő az? Palmer megfordult, és bólintott. Hát, határozottan kezdem azt hinni. De felettébb valószínűtlen, hogy a saját furgonját használja, nem gondolja? Egyetértek. Közben minden jel arra utal. Corcoran felsóhajtott. Legalábbis a legtöbb. Haladjunk lépésről lépésre, rendben? Essünk túl az alapokon, és meglátjuk, mire jutunk. Hahó! kocogott oda hozzájuk Steph. A lófarka táncolt a feje mögött. Az egyik emberem azonosította a nőt. Dawn Crossley. A mögötte levő házra mutatott. Az egyik emeleti lakásban lakik. [18:07]

287 Pontosan olyan volt, amilyennek Corcoran egy fiatal nő valaki mással megosztott lakását elképzelte. Bézs falak, jellegtelen bútorok és erős parfümillat. Piros bársonykanapé, tele párnákkal és takarókkal, valamint két bortároló, főleg szupermarketben kapható fehérborral tele. Gondolja, hogy elrabolták? Dawn lakótársa, Caroline nem akart leülni. Képtelen volt ülni, úgy látszott, szívós testében túlteng az energia. Tüskés haját birizgálta. Komolyan kérdezem, tényleg? Egy tanú azt vallotta, hogy valakit elraboltak. Palmer feltartotta a kezét. De hogy ez Dawn volt, az csak feltételezés. Jézusom! Caroline az ajkát harapdálta, aztán újra járkálni kezdett az apró nappaliban, és a fejét csóválta. Jézus, Mária! Lehet, hogy nem ő volt. Corcoran odament Palmerhez, és lassan leült mellé a kanapéra. Elmesélné, mikor hallott róla utoljára? Caroline abbahagyta az ideges mászkálást. Rendben. Szóval, a vonatról hívott, és kérte, hogy kapcsoljam be neki a sütőt. A homlokára tette a kezét. De nem jött meg. És én azóta is kétségbe vagyok esve. Palmer felállt, és megpaskolta a kanapét. Talán jobb volna, ha leülne. Ki van zárva Ahelyett, hogy leült volna, Caroline az ablaknak támaszkodott, és kinézett a munkások és rendőrök kaotikus egyvelegére. Úgy értem, ha valaki elvitte Dawnt? Miért? Lehet, hogy valami, amire nem is gondolunk. Palmer a nő karjára tette a kezét. Dawn szeret inni, ugye?

288 Caroline bűntudatos pillantást vetett a bortárolókra. Ki nem? Az érdekelne, lehetséges-e, hogy találkozott valakivel munka után. Találkozott. Elment meginni egy pohár bort pár lánnyal, akikkel dolgozik. Itt helyben? Dawn Londonban dolgozik, vonattal jár be. Caroline végre leült a kanapé szélére. Minden csütörtökön elmennek valahová. Borbuli, így nevezik. Általában az utolsó vonattal jön meg, becsípve. Kész küzdelem felébreszteni pénteken reggel hatkor, azt elárulhatom. De ma szerda van! Igen. Azt mondta, ma este csak gyorsan bekapnak valamit munka után. Ez nem szokatlan, ha erre akar kilyukadni. Mennyire ismeri Dawnt? Együtt jártunk iskolába. Ő Princes Risben nőtt fel. Én a szüleimmel költöztem ide Birminghamből, amikor tizenkét éves voltam. Dawn jó barátnőm volt, segített beilleszkedni, és azóta is jóban vagyunk. Caroline, tudna bármire is gondolni, miért tenné ezt vele valaki? Egy volt barát, talán? Valaki, aki leselkedett utána? Valaki, aki haragudott rá? Nem igazán. A nő megint felállt, járkált körbe-körbe, nehéz léptei dobogtak a csupasz padlón. Úgy érzem, van valami, amit nem mond el nekem. Mi az? Tudnunk kellene, vannak-e titkai. Valami, ami miatt valaki azt hihette, hogy van egy titkos élete.

289 Tessék? Caroline Palmerre emelte a mutatóujját. Nem jöhetnek ide, és csak úgy A kanapéra omlott, és sírva fakadt. Palmer összenézett Corcorannel. Megvárta, hogy a nő ráemelje a tekintetét. Ez majdnem egy percet igénybe vett. Van valami? Mi Caroline a szemét dörzsölte. Nemcsak lakótársak vagyunk. Hanem barátnők. Szeretők. Szerelmesek. Behunyta a szemét. Úgy értem, hogy Dawn azért fiúkkal is flörtöl, és fiúk is flörtölnek vele, de ő azt mondja, az csak szórakozás. Játszik velük. Legalábbis ezt mondja Palmer mérlegelte, amit hallott. Egy titkos leszbikus ben? Ez aligha indíték. Ki tud magukról? A családom. Az anyám. Corcoran a homlokát ráncolta. És az apja? Ő nehéz ember. Nehéz szót érteni vele. Megrögzött elképzelései vannak, meg ilyenek. Persze törvényesen összeházasodhatunk és gyerekeink is lehetnek, és neki semmi köze hozzá, de soha nem tudta elfogadni, hogy az egyetlen lánya homoszexuális. Palmer erről sem gondolta azt, hogy indíték lehet. Volt valamelyiküknek bármi kellemetlensége a szexualitása miatt? Ezt hogy érti? Azt tudja, hogy rengeteg gyűlölet-bűncselekmény történik, ugye? Zaklattak egy párt az éjszakai buszon Londonban, ilyesmi.

290 Princes Ris nem olyan hely. Igaz, kicsit régimódi, de itt már nem lincselnek meg embereket. Említette valamikor Dawn a Sarah, a Howard vagy a Matt nevet? Nem hiszem. Együtt dolgozik egy Sarával, de há nélkül. Sara, nem Sarah. Howard vagy Matt? Lassan sóhajtott. Nem. Biztos benne? Abszolút. Van valami más, ami miatt valaki célba vehette Dawnt? Nem tudok ilyenről. Caroline megint az ajkába harapott, elmázolva rajta a piros rúzst. A helyzet az, hogy Dawn cukorbeteg. Egyes típus, gyerekkorától kezdve. Ha nem kapja meg az inzulinját ma este, meg fog halni. Harminchét [Thompson, 18:29] Thompson a Crossley-ház előtt parkolt le Passatjával. Ez a ház bárhol másutt is állhatna Angliában. Annyira normális, annyira átlagos, annyira bézs. Az útról be lehetett látni egyenesen a nappaliba. Ez is egy normális este, a családfő állítható támlájú foteljában pihen feltett lábakkal, olvasószemüvege feltolva a homlokára. A nő egy pamlagon hever a szoba másik végében. Kezükben egy-egy pohár bor, közöttük a félig üres palack a

291 demilitarizált övezetként szolgáló dohányzóasztalon. A tévé üvöltve rothasztja az agyukat. David és Lesley Crossley, akiknek sejtelmük sincs arról, ami most következik. Thompson akkor nyitotta ki a kocsija ajtaját, amikor befutott a helyi rendőrség autója. Az egyenruhások kiszálltak a szemerkélő esőbe. Mind a ketten magasak, de a fiatalabb csupa csont és bőr volt, testesebb társa körülbelül tíz évvel idősebb nála. Gratulálok, fiúk. Thompson a ház felé vezette őket. Én Oxfordból jövök, mégis megelőztem magukat. Az idősebbik szólalt meg. Elnézést, hölgyem. Alfie Stringer vagyok. Nos, Alfie, szólíthat Ala Mégsem, a hölgyem jó lesz. Thompson benyitott a kertkapun, és elindult a gyalogjárón. Lesley az ablakból nézte a tumultust, a borospoharát szorongatva. Hunyorogva ráncolta a homlokát, és azon tűnődött, mit keres a háza előtt a rendőrség fél hétkor. Letette a poharat az ablakpárkányra, és igazgatni kezdte a haját. Thompson megállt az ajtónál. Akarják, hogy én közöljem a hírt? Majd én. Alfie, az alfazsaru kidüllesztette mellkasát, és bekopogott, ahogyan a rendőrök szoktak. Megmutatom ennek a Kieron fiúnak itt, hogyan kell ezt csinálni. Várakozott, megacélozta magát, és addig igazgatta a sisakját, amíg az tökéletesen nem állt a feje búbján. A távoli forgalom elmosódott zaja duruzsolt körülöttük. Nyílt az ajtó, és barátságtalanul kinézett rajta Lesley.

292 Segíthetek? Elnézést a késői látogatásért, Mrs. Crossley, de Lesley a szája elé kapta a kezét. Ó, te jó isten! Mi történt? Az anyám már megint elesett? Jobb lesz, ha bent beszéljük meg. Rendben. Lesley még jobban ráncolta a homlokát, de beengedte őket. Kellemes lakás, a berendezés minden kis részlete ki van találva és gondosan elhelyezve. Lesley a nappaliba vezette a zsarukat. David előrehajolt a székében, kikapcsolta a tévét, és felhajtotta maradék borát. Alfie most tisztelettudóan a kezében tartotta a sisakját, bár Kieron nem, és udvariasan bólintott David felé. Attól tartok, rossz hírünk van a lányukat, Dawnt illetően. A bejelentés bombaként hatott. David a padlót bámulta, némán, zavarodottan. Lesley felkelt és járkált a szobában, mintha sürgősen takarítani- vagy főznivalója támadt volna. Thompson igyekezett beleolvadni a háttérbe. Alaposan szemügyre vette a szobát, miközben a többiek beszéltek, illetve emésztették a hírt. A fafűtéses tűzhely árasztotta magából a meleget a kandallópárkány alatt, ahol ízlésesen elhelyezett berámázott fotók és digitális fényképalbumok sorakoztak, amelyeken egymás után peregtek a képek. Az ablakhoz lépett; kopogott az eső az üvegen. Thompson kocsijától két hellyel odébb parkolt egy autó. A volán mögött ülő férfi a házat méregette és elmélyülten telefonált. Egy másik autó tűnt fel az utcán, túl nagy

293 sebességgel, és szemben parkolt le. Corcoran szállt ki először, utána dr. Palmer. Épp vitatkoztak valamin. Valami elméleten, valami képtelenségen, amit Palmer állított, de Corcoran nem értett egyet vele. Máris olyanok, mint egy öreg házaspár. Nagyon aranyos. A másik kocsi lassan elhajtott. Thompson behúzta a függönyt. Harmincnyolc [Corcoran, 18:36] Corcoran megnyomta a csengőt, és várt. Bekukucskált a csiszolt üvegen, de csak egy sötét előszobát látott. Biztos, hogy még itt vannak? Ég a villany. Palmer rálépett a kavicsos felhajtóra, és megnézte a kis üveg inzulint, amit Caroline adott nekik. Félig üres volt, de Corcoran szerint, aki nem értett hozzá, elegendőnek látszott. Azt hittem, a kollégáinak már itt kellene lenniük. Egy sötét, alacsony padlós kocsi hajtott el az utcán. Palmer zsebre tette a gyógyszert, és újra megnyomta a csengőt. Gondolkodtam. Ha ez a mi emberünk és feltartotta az ujját, és ez még mindig csak egy hatalmas feltételes mód, akkor a

294 maga elmélete, miszerint az ember nem piszkít a saját fészkébe, azt jelentheti, hogy egyre közelebb működik a lakhelyéhez. Körülnézett, félelemmel a tekintetében. Lehetséges, hogy ez az utolsó áldozat, aki egyben a végcélja is volt. Corcoran elgondolkodott, de nem sok reményt merített belőle. Pillanatnyilag engem a cukorbetegség izgat a legjobban. Valószínűleg csak óráink vannak, mielőtt Dawn kómába esik. Meg kell találnunk, méghozzá gyorsan. Fény szűrődött keresztül az üvegen, és pár pillanat múlva nyílt az ajtó. Aidan Corcoran nyomozó őrmester. Meglobogtatta az igazolványát a fiatal zsaru orra előtt, majd elsietett mellette, léptei végigdübörögtek a járólappal burkolt padlón. Közölték már a hírt? A fiatal zsaru bólintott, és szaladt, hogy lépést tudjon tartani Corcorannel. Alfie most tájékoztatja őket, de úgy látszik, a maga főnöke át akarja venni. Corcoran kieresztett egy sóhajt, mielőtt rövid, megnyugtatónak és bizalomgerjesztőnek szánt mosollyal belépett a nappaliba. Dawn szülei a terjedelmes, párnákkal zsúfolt bézs kanapén ültek. David és Lesley Crossley, az adatok szerint. A férfi ötvenes évei közepén járó, jó kiállású ember volt. Egész biztos, hogy a lányuk felnevelésének minden gondját a felesége viselte, aki nála jó tíz évvel idősebbnek látszott. Talán az is volt. A díszes kandallópárkány mellett egy horgas orrú egyenruhás

295 állt; öltözéke legalább egy számmal kisebb volt a kelleténél. Thompson az ablakpárkánynak támaszkodott, mögötte meggyűrődött a függöny. Olyan pillantást vetett Corcoranre, amelynek jelentése az volt: Nagyon szeretném végignézni, ahogy ezt elszúrja. Aidan Corcoran nyomozó őrmester vagyok mosolygott a szülőkre. Azért jöttem, hogy segítsek megtalálni a lányukat. Nagy létszámú csapat fésüli át a környéket. Gondolom, a kollégáim már tájékoztatták magukat. David felállt, és eltorzult arccal, összevont szemöldökkel odaszaladt hozzá. Mostanra már meg kellett volna találniuk! Ez elfogadhatatlan! David, nem szabad Nem fogom hagyni magam! Mutatóujját meglengette Corcoran arca előtt, kis híján hozzá is ért, aztán a kandalló mellett álló egyenruhásra mutatott. Ez itt azt mondja, hogy egy sorozatos emberrabló vitte el. Igaz ez? Corcoran az egyenruhásra nézett, aztán egy megnyugtató mosollyal vissza David Crossley-re. Ez is egy eshetőség, amit most vizsgálunk, de lehetséges, hogy egyszerűen nem lehet elérni. Ilyesmi sokszor megtörténik. Ezt maga sem gondolja komolyan! Uram, megértem, hogy el van keseredve, de ezzel nem segít nekünk megtalálni a lányát. David fenyegetően bámult Corcoranre. Aztán egyszerre kialudt az ellenséges tűz a szemében, és lerogyott a felesége mellé.

296 Ha valami történik vele Megértem, uram. Mit meg nem tennénk a gyermekeinkért, igaz? David felpillantott, jól megnézte magának Corcorant, aztán bólintott. Így igaz. Úgy tudom, hogy Dawn cukorbeteg. David sóhajtott, és lassan bólintott. Gyerekkorában diagnosztizálták. Akkoriban teljesen megrémített minket. Ez valami genetikai probléma. Én is ettől szenvedek egész életemben. A lányuk hogyan kapja az inzulint? Megpróbáltak beültetni egy pumpát, de nem sikerült, ezért minden este meg kell kapnia az injekciót. David a kandallópárkányon levő rézórára nézett. Mostanra már meg kellett volna kapnia. Jézusom! Lehetséges, hogy megkapta, és mulat valahol a barátaival. Ki a fenék ezek a barátok? És miért nem veszi fel azt az átkozott telefonját? Uram, én minden tőlem telhetőt meg akarok tenni, hogy megmentsem. Fontos, hogy beszéljünk valakivel, aki ismeri őt, rendben? Van valaki, aki az eszébe jut? David a feleségére nézett, aztán vállat vont. Nem tudom. Sajnálom. Caroline-nal már beszéltünk. David a torkát köszörülte. Ő jobban ismeri a lányunkat, mint mi valaha is fogjuk. Értem. Palmer az ablak mellett ült egy fotelban, és

297 Corcoran alig látta tőle Thompsont. Nem tudja, Dawnnak van Sarah, Howard vagy Matt nevű barátja? Dawn szülei összenéztek, aztán mind a ketten megrázták a fejüket. Palmer feltartotta a telefonját, megmutatta Sarah előtte fotóját, amelyen a lány kerek arccal mosolyog. Ő? Újabb fejrázás. Aztán megmutatta Howard fotóját, ahogy a búvárruhájában mosolyog, jobb hóna alatt egy szörfdeszkával. És ő? Nem ismerjük. Végül Matt LinkedIn-profilfotója következett, kissé oldalról, hivatalos mosollyal az arcán. És ő? Lesley kivette Palmer kezéből a telefont, és rábámult. Nem ő szerepelt abban az ingatlanos műsorban a tévében? Megmutatta a férjének. Tudod, azzal a nővel, aki folyton terhes! Ez nem az. David elvette tőle a telefont, és visszaadta. Sajnálom. Nem ismerem ezeket az embereket. Ő tartja fogva Dawnt? Nem, uram, ezek Corcoran zsebében rezegni kezdett a telefon. Elővette és megnézte a kijelzőt. Sortwell nyomozó őrmester. Elnézést, ezt fel kell vennem. Palmerre mosolygott, hogy vegye át, és kiment a szobából. Az előszoba tele volt régi könyvekkel. Első kiadású regények, kemény kötésben, és annyi kertészeti szakkönyv, hogy be lehetne borítani vele egy átlagos

298 méretű pázsitot. Corcoran a füléhez tapasztotta a telefont. Hallgatlak, Pete. Aidan, haverom, nem találom a múlt havi túlóráidat. Corcoran a fogát csikorgatta. A kellős közepén vagyok egy Felsóhajtott. Éppen pisálsz? Igen. Sortwell felröhögött. Elnézést, a főnök jelentést kért a furgonról, de nem veszi fel a telefonját. Corcoran Thompsonra nézett a nappalin keresztül. Értem. Átadom neki. Rendben. Szóval az öreg havernőm, Steph beszélt valami leskelődő szomszéddal abban az utcában, ahonnan az a lány eltűnt. Tökkelütött vénember, aki figyeli az idegen kocsikat, és leírja a rendszámukat. Tegnap reggel betelefonált, de senki nem foglalkozott vele. Tegnap? A Dawn háza melletti sikátorban. Corcoran nyilallást érzett a nyakán. Gondolom, ellenőrizted a rendszámot? Itt kezd furcsa lenni a dolog. A múlt héten jelentették be, hogy ellopták Buckinghamből. A tulajdonos bement az ottani őrsre vallomást tenni, de a pasas okésnak látszik. Corcoran tarkóján felállt a szőr. A tulajdonos valószínűleg nem a mi emberünk, de ellenőrizzétek, látott-e valamit abban az időpontban. Viszlát, Pete! Letette a telefonját, de nem ment vissza azonnal. Ez a hír határozottan jelentett valamit. Egy ellopott Tiguan és most egy lopott furgon. Valaki el akarta tüntetni a nyomokat,

299 valaki, aki ott parkolt a furgonnal, tudván, hogy a megérkezését fogják kutatni a térfigyelő kamerák felvételein, és nem találnak semmit. Eltakarták a rendszámtáblát, bár a furgon lopott volt. Egyre inkább úgy nézett ki, hogy ez az ő emberük. A negyedik áldozat. Corcoran visszament a nappalin keresztül. Az idősebbik egyenruhás David mellett állt az ablaknál. A függöny megint szét volt húzva, és bámultak kifelé az utcára. Palmer a kandalló mellett Lesley-vel és Thompsonnal a bekeretezett fényképeket nézegette. Ez egy tündéri felvétel. Ó, David a fotós, én pedig elég jól tudok keretezni, meg kell vallanom. Corcoran odament hozzájuk. Lesley kipattintotta az egyik keret hátulját, és kicsúsztatott belőle egy felvételt Dawn diplomaosztójáról. Ez olyan csodálatos nap volt! Elmorzsolt egy könnycseppet, és átnyújtotta a fényképet Palmernek. Corcoran a többi képet nézegette. Főleg családi fotók voltak hármukról, különböző helyeken, egy Peak District-beli kirándulástól kezdve egy éjszakai görög tavernáig. A két szélen az elektronikus fotóalbumok régebbi felvételeket mutattak fiatalkorukból a nyolcvanas években. David télikabátban a nyár közepén, Lesley pedig Bananarama frizurával és ruhákban. A bal oldalin feltűnt egy kép, amelyen Dawn apja az utolsó tanítási napon, lebegő hosszú hajjal egy csoport más tinédzserrel egyszerre felugrik a levegőbe. Corcoran csak nézte, és megint érezte a bizsergést a

300 nyakában. Valamit felfedezett a képen valami összefüggést OTT. David mellett ott volt Sally Norton. Sarah Langton anyja.

301 Harminckilenc [Palmer, 18:48] Itt. Corcoran átnyújtotta Palmernek a digitális fotóalbumot. A nő nézte a fakó, szemcsés képet. Tizenkét kamasz felugrik a levegőbe, egymás kezét fogva, amint élvezik az életet. A kép eltűnt, és következett egy fotó a mélabús Davidről egy egyetem udvarán, csikófrizurával, komoly arccal. Corcoran megragadta a szerkezetet, és a hátulján megtalálta a kapcsológombot. Visszaállította az előző képre. Felismer valakit? Palmer azonnal kiszúrta Davidet. De mellette Már sokkal öregebb, de nyilvánvalóan ugyanaz a személy volt. Ugyanaz a szem, a testalkat, ugyanaz az átható pillantás. Te jó ég! Corcoran az ablakhoz vitte és átadta a fotót Davidnek, rámutatva a képre. Ki ez? David elvette, és kartávolságra eltartotta magától. Ő? Nyelt egyet. Ó, ez Az ujját ropogtatta. Sally Burford. Ismeri? Ismertem. Újabb nyelés. Jóban voltunk az iskolában. Nem

302 láttam, amióta Ó, te jó ég! 2001? 2002? Valahogy így. Iskolai találkozó. Mint a Pulp együttes dalában. Találkozzunk mindannyian 2000-ben! Két évet késtünk, de megcsináltuk. Egész eddig nem találtunk összefüggést az áldozatok között. Corcoran Sallyre mutatott a fényképen. Ő az első áldozat, Sarah Langton anyja. Istenem! David erősebben markolta a fotót. Jóságos istenem! Corcoran elővette a telefonját, és távolabb sétált, vissza a kandallóhoz. Helló, Pete, még mindig az íróasztalodnál vagy? Elhallgatott. Szükségem van Howard Ritchie szüleinek nevére. Palmer odament hozzá. Lesley a férje fölött állt. David, mi az ördög folyik itt? Nem tudom, szerelmem. Corcoran Palmerhez fordult. Kiderült, hogy Tommy Ritchie Howard nevelőapja. Howard felvette a nevét, amikor az anyja újra férjhez ment. Davidre pillantott. Jelent magának valamit az a név, hogy Nathan Barnes? David megint megnézte a képet, aztán rámutatott az egyik gyerekre a jobb szélen, az egyetlenre, akinek nem emelkedett a levegőbe a lába, amikor a felvétel készült. Vad gót frizura, mint a The Cure együttes frontemberének. A várakozás szinte marcangolta Palmer bensőjét. És Melissa Gladwin? Ő Melissa Perry. David rámutatott egy nőre, aki Nathan

303 Barnes mellett állt és ugrás közben a kezét fogta. Ez azt jelenti, hogy meg tudja találni Dawnt? Talán. Corcoran odasétált Palmerhez. Itt a maga összefüggése. Mindegyik áldozat egyik szülője ismerte a másikat tinédzser korukban. Lehet, hogy azóta elköltöztek vagy megházasodtak vagy nevet változtattak, de mindegyik ugyanabban az időben élt Princes Risborough-ban. Megvolt az összefüggés, amit Palmer keresett. Most, hogy megvolt a válasz, annyira nyilvánvaló volt! Személytelen kínzás, aztán szabadon engedés. Indirekt támadás, amitől a szülők ugyanúgy szenvedtek, mint az áldozatok. Legrémesebb félelmeik váltak valóra durván bántalmazták a gyerekeiket. Valamennyi áldozat egyik szülője ehhez a baráti csapathoz tartozott. Ez azt jelentette, hogy van még nyolc másik lehetséges áldozat? Még nyolc gyerek, akik már szenvednek? Ki csinálhatta ezt? Palmer átadta a fotót David Crossleynek. Ki akarhatott mindannyiukon bosszút állni? Az a fejét rázta. Fogalmam sincs. Úgy értem, kölykök voltunk akkor. Egy csapat hülyegyerek, akik azt hitték, mindent tudnak, pedig valójában semmit nem tudtunk. Aztán egyetemre mentünk, eltávolodtunk egymástól, és kész. Nem tudok mást mondani. Biztos benne? Palmer bűntudatot látott David szemében. Csak ki kell szednie belőle. Valaki ezek közül három embernek a gyerekét kínozta, és most elvitték Dawnt is. És én azt hiszem, maga tudja, hogy miért. David fogta a félig üres vörösboros üveget, töltött egy pohárba, közben félig kilöttyintette.

304 Corcoran kikapta a kezéből a poharat, mielőtt megihatta volna. Néhány csepp a piros szőnyegre fröccsent. Tizenkét ember van itt. Eddig háromnak a gyerekét vitték el, kínozták meg és engedték szabadon. A maga lányát ma este rabolták el. Védőőrizetbe kell vetetnem a többi nyolc családot? David elhallgatott, a borospoharat fixírozta Corcoran kezében. Nem. Van valamilyen különleges kapcsolat négyük között? David! Lesley megrázta a férje karját. David, mi az ördög folyik itt? David végighúzta a kezét az arcán. Jóságos ég David, mondj el nekik mindent, amit tudsz! Most! A férfi a kanapéra rogyott, fejét a karfára ejtette és a plafont bámulta. Aztán elkezdett könnyezni, a torka összeszorult, az arca elfancsalodott. Ó, Dawnie-Dawn Mit követtél el? Lesley a kanapén térdelt, és belebokszolt David karjába. Mi az ördögöt csináltál?! Újabb ütés. Thompson finoman félrevonta a nőt, tartotta, és nem hagyta, hogy tovább ütlegelje a férjét. Az a felügyelő karjába omlott, és zokogott a vállán. Ekkor következett Palmer. Mr. Crossley, fontos, hogy beszéljen. Tudom, hogy nagyon nehéz, de mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy megtaláljuk a lányát. David felnézett rá, a könnyek csak folytak végig az arcán. A

305 tenyerével dörzsölte a szemét, aztán az összes levegőt kifújta a tüdejéből: az évek alatt felgyűlt bűntudatot és szégyenérzetet egyszerre. Rendben. Palmer elvette a borospoharat az asztalról, és odanyújtotta neki. Tessék. David egy hajtással megitta, aztán az ujjai közé fogta és lassan forgatta a poharat. Sally, Melissa, Nate és én együtt lógtunk tinédzserként. Ittunk és zenét hallgattunk. Aztán elkezdtünk füvet szívni. Hasist, marihuánát, vagy hogy hívják manapság. Hogy milyen állapotba kerültünk David nevetett, belefeledkezve a nosztalgikus emlékbe. Mindannyian jó családból jöttünk, jól tanultunk meg minden. Idegesen pillantott a feleségére, de valójában ő volt a legkisebb gondja. Egy este, 1986-ban. Augusztusban, nem sokkal az előtt, hogy mind egyetemre mentünk Lesley zokogott Thompson karjában. Mi történt azon az éjjel? David Palmerre nézett, mintha most fogná föl, hogy mi történt. Hogy eltűnt a lánya, és a szálak az ő fiatalkorába vezetnek vissza. Hol is kezdjem? Negyven

306 David David ott ült, keresztbe tett lábbal, égette tarkóját a nap. Ütemesen ringatta a fejét a The Cutter című szám gyönyörű crescendójára, amit a walkmanjén hallgatott, és közben a cigarettábavalót fürge kézmozdulatokkal a nyállal összeragasztani készülő papírra halmozta. Meggyújtotta az öngyújtóját, a lángba tartott egy kockányi cuccot, aztán egy nagyobb darabot belemorzsolt belőle a jointba, miközben elhalkult a zene. Felhangzottak a The Killing Moon arab gitárjai. David befejezte a sodrást, és egy nyalintással összezárta a jointot. Tökéletes, még ha maga állapította is meg. A füle mögé dugta, felpattant, és felhajtotta katonai nagykabátja gallérját. Meglátta magát egy furgon törött oldalsó visszapillantó tükrében, és együtt énekelt a zenével, pont, mint McCulloch a Top of the Popsban. A hátán csorgott lefelé a verejték. Az inge átázott. Augusztusban ilyen kabátot viselni! De csak nem hallgathat az anyjára, nem igaz? Valaki megütögette a vállát, mire ő úgy megpördült, hogy lerepült a fülhallgatója. Nate állt ott, fülig ért a szája, és úgy nézett ki, mint Robert Smith bolhapiaci változata a The Cure-ból. Sötét haja szétállóra volt beszárítva és három centire feltupírozva. Jól érzed magad? Okés vagyok. David köhintett. Mi a francot csináltál a hajaddal?

307 Semmi ideges dobolás, vagy ilyesmi. Nate csak állt ott és vállat vont. Gondoltam, kipróbálom. Mel látta már? Ez az én hajam. David a jointért nyúlt, de az nem volt ott. Nate a másik füléhez ért, és elővarázsolta, mint egy bűvész. Csiribí-csiribá! Nagyon vicces. David kikapta a kezéből. Akarod az első slukkot? Jobb lenne, ha várnánk vele, nem? Nate inkább elővett egy cigarettát, és úgy tartotta a kezét, mint egy rocksztár a New Musical Express egyik hirdetésében. Legközelebb füvet kéne szerezned a helyett a vacak helyett. Nincs rá pénzem. Basszusgitárra gyűjtök. Basszusgitárra? Nate a szája szélén fújta ki a füstöt. Akkor ne vegyél ilyen idióta kabátokat. Mondja a gót fiú! Nate vigyorgott. És itt a gót lány. Melissa vonaglott feléjük a roncstelepen keresztül. Vékony volt, szinte sovány. Hosszú fekete ruha, sötét haja vadul repkedett. David felsóhajtott. Én is részesülni akarok abban, amiben te. El a kezekkel! Tudod, mire gondolok. Nate bólintott, és megint sóhajtott.

308 Ma este randira hívod Sallyt? David felnézett rá, de nem állta a tekintetét. Ha előkerül. Ideges vagy, megértem. Nate behúzta a vállát. Gondolj arra, mint tenne Bowie. Vagy Ian McCulloch. Mintha én azt tudnám! Miről beszéltek ti ketten? Mel kivette a cigarettát Nate szájából, és mélyet szippantott. Hol a joint? Nate kivette David kezéből, és átadta a lánynak. Akarod az első slukkot? Csak ha nem béleltétek ki valamivel. Én olyat nem tennék. Nate vigyorgott, és meggyújtotta a szálat a lánynak. Mel beleszívott, és elfintorodott. Köhögött. Ez brutális, Dave. Honnan szedted? Big Mixu. Mindig azt mondom Nate-nek, hogy füvet kellene szereznünk. Ez a cucc lebontja az agyunkat. Örülhetünk, ha egyáltalán lehet gyerekünk. David motyogott: Mintha bárki is gyereket akarna tőlem. A lány bólintott felé, mintha azt kérdezné, mit mondott. Sally jön, ugye? David vállat vont. Nem biztos. Menjünk le, jó? Nem szeretném, ha elkapnának ezzel. Mel szívott még egy slukkot, és továbbadta a jointot Nate-nek. David a téglalap alakú földszintes épület bejárati ajtajához

309 lépett. Elhanyagolt, idejétmúlt építmény volt. De David meglátta Sallyt közeledni a roncstelepen. Visszaugrott, és megnézte a frizuráját a törött tükörben. Most már izzadt, mint egy ló. Mel nevetett. Egyszerűen kérdezd meg tőle, te seggfej! Tetszel neki. Rendben. David széles mosollyal fordult Sally felé. De Sally nem volt egyedül. Egy nagydarab, bárgyú képű srác sétált mögötte. Mel a szája elé kapta a kezét. Hoppá! Nate grimaszt vágott. Ez meg ki a bánat? Nem emlékszel? Nem. És te, Dave? Megnézte a fickót. Masszív, legalább százkilencvenöt centi magas volt, és olyan erős, hogy puszta kézzel szét tudna törni egy kocsit. A fejét csóválta. Jaj, ne! Ez Terry Beane. Mel megbökte Nate mellkasát. A lúzer, akit mindenki szívat az iskolában. Valaki elnevezte Frankenstein szörnyének. David felismerte. A fajankó, aki tizedik elején költözött a városba, és egész évben csak bámult kifelé az osztályterem ablakán. Régen egy nyakigláb csontkollekció volt, de sokat magára szedett, amióta utoljára látta. Mel, még a tanárok is piszkálták. Valószínűleg ezért is maradt ki.

310 Terry fekete farmert viselt, betűrve a hülye fehér Hi-Tec kosárlabdabakancsába. Iron Maidenes felvarrókkal kidekorált kék farmerdzseki, alatta Megadeth póló. Davidnek kiszáradt a szája, úgyhogy elvette a jointot Meltől, és jól beleszívott. Mi az ördögöt csinál vele? Terry megfogta Sally kezét, a lány is fogta az övét, ahogy közeledtek, és csak azért engedte el, hogy megölelje Melt. Hogy vagy? Ősidők óta nem láttalak. Jól vagyok. És volt az már egy hete is. Mel nem túl barátságosan Terryhez fordult. Szia, Mel vagyok. Szia, Terry. Terry Beane. Értem. A lány értetlenkedő pillantást küldött Sally felé. Örülök, hogy megismertelek, Terry. Ööö, melletted ültem földrajzon tizedikben. Tényleg? Mel visszavette a spanglit Nate-től, és továbbadta Sallynek. Tessék, nehogy lemaradj! Sally pöfékelt egyet, és a füstöt mélyen tüdőre szívta. Aztán megcsókolta Terryt, és a szájába fújta a füstöt. De közben végig Davidet nézte. David még jobban izzadt. A szíve is egyre hevesebben vert. Téged kirúgtak az iskolából, nem? Terry fogta a jointot, és gyakorlottan beleszívott. Gyűlöltem, úgyhogy otthagytam, haver. David hosszút szippantott, és igyekezett nem köhögni. Sally vette át tőle. Ne menjünk le elszívni? Terry rosszallóan nézett rá.

311 Hát Mi a baj? Én inkább nem. David gyengeséget szimatolt, és közelebb lépett. Ugyan már, te mehetsz le elsőként. Terry szeme kitágult. Ki van zárva. David megpaskolta a másik vállát. Ugyan már, haver, menj le! Teljesen okés. Valamikor a háborúban börtön volt, vagy ilyesmi. Terry ellökte a kezét. Hagyjál békén! Nate lépett előre feltett kézzel. Ugyan már, Tez! Csak indulj el! Nem nehéz. Mindannyian lemegyünk. Felőlem mehettek. De soha ne hívj Teznek! Ennyire gyáva vagy? Sally felsóhajtott. Nate, vegyél vissza! Nate csipogott, mint egy csirke. Figyuz, fóbiám van a sötéttől. Terry nyelt egyet, aztán Sallyhez fordult. Ha megmondtad volna, hogy lementek valami ilyen helyre Sally szorosan megfogta a kezét. Semmi gond, mi csak Haver Nate körbefordult, a hülye frizurájába belekapott a szél. Ó, ugyan már, Tez, nem egy nagy durranás. Csak lemegyünk, nehogy valaki kiszimatolja a jointot.

312 Sally ellökte Nate-et. Talán az érzékenységen keresztül vezetett az út a szívéhez. De Nate nem állt le a támadással. Tez, te olyan gyáva vagy! Kotkodácsoló hangokat adott ki, és rezegtette a karját, mint egy tyúk. Pipike! Mel nevetni kezdett, betépett nézésén látszott, hogy nem érdeklik Terry érzései. David hátramaradt, hagyta, hogy kialakuljanak az események, de ugrásra kész volt bármelyik irányba, attól függően, hogyan reagál Sally. Terry a cipőjét bámulta, és a fejét rázta. Rendben. Nem! Sally végigsimított a fiú hátán. Nincs gond, Terry, elmehetünk a kocsmába, vagy valami. Nem, minden oké. Terry lerázta magáról a lányt, és az ajtóhoz lépdelt. Néhány pillanatig állt, és felnézett az égre. Aztán megfogta a kilincset, és teljesen kitárta az ajtót. Hosszú, mély levegőt vett, és belépett. Nate követte, megállt az ajtóban, elállva az utat kifelé. Oda! David odament hozzá, és benézett. Terry ott állt a rámpán, a beton repedezett volt, szinte láthatatlan a homályban. Davidre nézett egy ijedt kisgyerek arckifejezésével. Ennyi elég lesz, igaz? Mély hangja most halk volt és átható. David Sallyre pillantott, aki válaszul a szemét forgatta. A fiú rájött, hogy soha nem is volt esélye a lánynál. A rohadt életbe! Visszafordult.

313 Egyáltalán nem elég. Terry szinte könyörögve bámult rá. Aztán fújtatva megrázta a fejét, és elindult lefelé a rámpán. David rácsukta az ajtót, és elfordította a kulcsot. Sally odarohant és a karjára csapott. David! A fiú alig hallhatóan sóhajtott. Ez csak egy tréfa. De nem vicces! Hallottad, mit mondott! Ez csak tréfa. David kivette a kulcsot a zárból, és elsétált. Sally követte, öklével verte a hátát. Dörömbölés az ajtón belülről. Aztán megint. Engedjetek ki! Sally odaszaladt. Semmi baj, Terry. Lenyomta a kilincset. Várj egy kicsit! Neeeem! Hangos nyögés hallatszott ki. Aztán egy sikoltás. Engedjetek ki, rohadékok! Terry ököllel verte az ajtót, egyre nagyobb erővel. Nate-en másféle hisztéria vett erőt, az arca megfeszült. Mel igyekezett megőrizni a komolyságát, miközben újra szívott egyet a jointból. David, a francba, túl messzire mész! Sally megpróbált újra ráütni Davidre, de az elkapta a kezét. És a markában tartotta Sallyét. Engedj el! David engedelmeskedett. Elnézést, csak vicc volt. Egyáltalán nem! Hallottad, mit mondott. És most add ide a kulcsot!

314 Oké, oké! Feltartotta a kulcsot, készen rá, hogy odaadja Sallynek. Héééé! szólalt meg valaki hangosan, hogy visszhangzott tőle a környék. GAZEMBEREK! TAKARODJATOK ONNAN! Egy vad kinézetű ember rohant feléjük a bejáratnál álló teherautótól. Hosszú, sűrű szakálla volt, hosszú haja, kockás inge, a farmere betűrve sáros csizmájába. Ez az én tulajdonom, és engedély nélkül behatoltatok! Tűnés innen! Uram, a barátom ott van lent, és Drogokat szívtok itt? A férfi remegő orrcimpával kiabált rájuk. Felhívom az átkozott szüleiteket meg a rendőrséget! Nate felemelt kézzel odament hozzá. Nyugalom, haver! Azt hittük, közterület, és mindjárt el is megyünk, ahogy Pofa be, gazember! A férfi kikapta Mel kezéből a jointot. Ezt a szart szívjátok itt? Hátrált, aztán az autójához szaladt. Egy kutya ugatni kezdett. Talán kettő. Az ember benyúlt a kocsi hátuljába, és előhúzott egy hatalmas sörétes puskát. El tudok én bánni a birtokháborítókkal! Még Sally is futásnak eredt; elrohant az őrjöngő tulajdonos mellett. Senki nem szólt neki, hogy Terry még mindig a bunkerben van. Negyvenegy

315 David az erdőn keresztül futott, reccsentek a törött ágak, csalán szúrta a kezét. Égett a tüdeje, kapkodta a levegőt, a kabátja pedig mintha több száz tonnát nyomna. Megállt, és hátranézett. Mel és Sally egymás mellett szaladt. Nate maradt utoljára, az arca sötétlila volt. Távolabb égett a lámpa a roncstelepen. A kutyák ugatása idáig elhallatszott. Terry még mindig lent volt, és David szerint bármekkora seggfej volt is, ezt nem érdemelte. Ilyet senki nem érdemel. Mel és Sally utolérték, arcuk lángolt a dühtől. Aztán villámlani kezdett, mintha az érzelmeik irányítanák az időjárást. Másodpercekkel később eleredt az eső, sűrűn zuhogott. Nate megállt mögöttük, aztán a cipőjére hányt. Idióta barmok! Sally odament Davidhez, és ujját a mellkasába mélyesztette. Te egy önző faszfej vagy! Ugyan már, ez nem Fogd be! Sally olyan erővel lökte meg, hogy a háta egy fának ütközött. Még mindig nálad van a kulcs? David kinyitotta a tenyerét, és megcsillant benne a rozsdás réz. Oké, akkor te és az idióta seggfej haverod visszamentek, és kiengeditek Terryt! Nem lenne szabad itt lennünk. Nate megállt, és a fejére húzta a kabátját. Nem sokat segített hosszú haját lelapította az izzadság és az eső. Mondjuk azt nekik, hogy kiengedtük és elszaladt. Sally ezt nem fogja bevenni. David a városba visszavezető

316 ösvényt figyelte, amelyet majdnem elmosott az eső, és próbálta megállapítani, hol van az épület. A francba! A roncstelep gazdája nevetett valamin. Még két furgon állt az övé mellett, eltorlaszolták a kaput, és két haverja állt ott sörétes puskával és a saját kutyáikkal. David a kerítéshez lopakodott, és megpróbálta kitalálni, hol mehetnének be. Most mi az ördögöt csináljunk? Hagyjuk a fenébe! Muszáj lesz, haver. Puskájuk van. Hívni kell a rendőrséget. Majd ők kiszabadítják Terryt. Persze, minket meg beárulnak. Nate fenyegetően nézett rá. Haver, Mel és én októberben Oxfordba megyünk. Ki van zárva, hogy ezt hagyjam füstbe menni. Ez nem helyes, Nate. Ki kell hoznunk onnan. Van valami terved? Nincs kulcsuk, és elunják magukat, érted? Úgy értem, előbb vagy utóbb. És akkor ki tudjuk engedni onnan. Azt mondod, várjunk itt egész éjjel? David vállat vont. Nem látok más lehetőséget, és te? Rendben. Maradj itt! Én hozok valamit, amivel megvédhetjük magunkat az esőtől. * * * Egy oldalba bökés felébresztette Davidet. Nem alszom! Dehogynem, haver. Nate ásított, és szívott egyet a jointból.

317 Jézusom, ez aztán erős. David pislogott, hogy elűzze a fáradtságot. Néhány száz méterre a roncsteleptől feküdtek egy árokban, az esernyőik átáztak, akárcsak alattuk a szőnyeg. Már nem volt olyan sötét, a nap kezdett felkúszni az égre, és a még mindig zuhogó reggeli esőn keresztül is égetett. Ennyit az augusztusról. Van valami? Semmi. Nate átadta a jointot. Tessék. Hogy tudsz ilyenkor szívni? Először is, ébren tart. Másodszor, segít, hogy ne őrüljek meg, ha belegondolok, mi a fene történik itt. Nem veszíthetem el a helyemet a Hertfordban, haver. Az apám ötéves korom óta azt ismételgeti, hogy be kell jutnom Oxfordba. Ki fog dobni! David mélyet szívott, és hagyta, hogy a szer megtegye varázslatos hatását. Felállt, és odasandított. A másik két furgon beindult, és kicsivel később dudálva elhajtott. Nate, odanézz! Mi van? A tulajdonos a teherautójához ment, beszállt, és utánukhajtott az úton. Akkor menjünk! David vezette, lassan, próbált pislogással úrrá lenni a fáradtságon, aztán megállt. Hatalmas lakat volt a kapun. David megrázta, de reménytelen volt. A kerítésen belül hat óriási kutya őrizte a területet. Dobermannok vagy rottweilerek. Izmos, vicsorgó szörnyetegek, és nem voltak ivartalanítva.

318 * * * David bekopogott az ajtón, és hátrasimította a haját, miközben várakozott. Sokszor elképzelte, hogy ezt fogja tenni, de nem ilyen körülmények között. Nem ekkora nyomás alatt. Az ajtó kinyílt, és Sally anyja nézett ki, olvasószemüvege a nyakában lógott. Segíthetek? Helló, Mrs. Burford, Sally itthon van? Sally? kérdezte haragosan. Egy kicsit korán van még, de azért jöjjön be. Tartotta az ajtót, amíg David bement, aztán felnézett a lépcsőn. Sally! Vendéged van! Rámosolygott Davidre. Mindjárt itt lesz. David állt az előszobában, nézegette a családi portrékat. Nagyon komoly család, kimért, szinte viktoriánus. És ott volt az a felvétel is, amit Mr. Foster készített, amikor mindannyian a levegőbe ugrottak az utolsó tanítási napon, ahol Nate elvétette a ritmust, és a földön volt a lába. Léptek zaja hallatszott a lépcső felől, aztán abbamaradt. Ó! Sally átugrotta az utolsó néhány lépcsőt, megragadta David karját, és kirángatta a sűrű esőbe. Hol van? David képtelen volt ránézni. Az eső dacára száraz volt a szája, és rendkívül fáradt volt a szabadban töltött éjszakától, az adrenalint kiölte belőle a hasis, helyét a kimerültség foglalta el. Te jó isten, egyszerűen otthagytátok? Meg kell értened! David esdekelve nézett rá, de bűnösnek érezte magát. A kapura lakatot tettek, és ott van Te önző fasz! Ezt el kell mondanom a szüleidnek!

319 Sally Te ostoba seggfej! Te és Nate! Felejtsük el a szüleidet, azt majd a rendőrség elintézi. Ha a zsaruk Sally felhúzta a szemöldökét. Ó, tudom, veszélybe kerül a helyetek az egyetemen. Két elkényeztetett akarnok! Mi Sallynek igaza volt. David nagy levegőt vett. Megtalálom a módját, hogy bemenjek. Azt jól teszed! David ásított, miközben erősen pedálozott a roncstelep felé vezető úton. Mögötte Nate. Hétfő reggel volt, még koromsötét, de legalább az eső elállt. Egy elképesztő dilemma csapdájában vergődtek, amit maguknak köszönhettek. David mindennél jobban kívánta, hogy legyen megint péntek este, és akkor ő nem ejtené csapdába Terryt. Lassított, megállt, leszállt a bicikliről. Úgy tűnt, nincs semmi változás. A nyakában ott lógott az apja látcsöve. A szeméhez emelte, és körülnézett vele a roncstelepen. Nate a biciklijét tolva odasétált hozzá. A sporttáskáját a földre dobta. Látsz valamit? David átnyújtotta neki a látcsövet. Azok a vicsorgó korcsok még mindig ott vannak. A francba! Nate a haját huzigálta, és a roncstelepen levő börtönt bámulta. Most mit csináljunk, haver?

320 Nem tudom. David tényleg nem tudta. Hétfő volt. Nyolc órát kell dolgoznia abban az átkozott gyárban, csütörtök óta nem aludt, és Sally megy a rendőrségre. Dave! Nate oldalba bökte, és átadta a messzelátót. Ezt nézd meg! David a szeméhez emelte. A fémháló kerítésen keresztül látta, hogy a tulajdonos beszáll a furgonjába, és elhajt. David megint szétnézett a környéken. A kutyáknak nyomuk sem volt. Van isten! Batman, bent vagyunk! A tulajdonos megállt a kapunál és újra bezárta a lakatot, ők meg lebújtak, ahogy a furgon elhajtott mellettük az úton, kutyák ugatásának kakofóniájától kísérve. Menjünk! Nate benyúlt a táskájába, és elővett egy csapszegvágót. Az öregem megvadul, ha ezt elvesztem. A kapuhoz kocogott, és befogta a lakatot. Segíts! Ketten tudták csak kinyitni a kaput, amelynek átható csikorgása belehasított a hajnali homályba. David körbekémlelt, nem hallotta-e meg valaki. A jelek szerint nem. Vezette Nate-et, cipelve a nehéz vágószerszámot, és az épülethez szaladt. A bejárati ajtó még mindig zárva volt, úgyhogy beledugta a kulcsot. És elfordította. Még egyszer körülnézett, aztán kinyitották az ajtót. Nem láttak senkit, Terryt sem. És ha a tulaj megtalálta és magával vitte? Mint a Gyilkos túrában vagy a Scumban vagy valami még rosszabb? Felejtsd el! Kutassuk át a helyet! Rendben? Rendben. Nate felkapcsolta az apja elemlámpáját, amely bevilágította az egész helyiséget. Kedvenc dohányzóhelyük

321 most sokkal félelmetesebbnek tűnt, még a zseblámpa fényénél is. David áthajolt a rámpa fölött és lenézett, de az árnyéka blokkolta a fényt. Elindult lefelé, és mintha minden lépésnél egyre sötétebb lett volna. Nate lámpája körbejárt a helyiségben, de Terrynek nyoma sem volt. David belelépett egy tócsába. Elvette a lámpát Nate-től, és körbenézett vele. Az egész pince el volt öntve, és ő bokáig merült az iszapos vízbe. És Terry nem volt sehol. Csak három cella, az ajtajuk csukva. David a vízben gázolva odament, és megpróbálta kinyitni a középső ajtót. Kinyílt. Terry összegömbölyödve sírt és nyögdécselt. Felnézett rájuk, aztán becsukta a szemét. Negyvenkettő [Corcoran, 19:05] Mire kivittük Terryt, a gyerek már több mint hatvan órát töltött a sötétben. David Corcoranre bámult, bűntudatos szeme fátyolos volt, és nem csak a bortól. Ki volt merülve, ki volt száradva, éhezett, görcsölt, fázott, egyedül volt, átázott, meg

322 volt rémülve. David végighúzta a kezét az arcán. Az volt a legrosszabb, hogy csendben volt. Egyetlen szót sem szólt. Te Lesley kitépte magát Thompson karjából. Lángolt szemében a harag, felemelte az öklét és ütni készült. Te Tréfa volt. David feltartotta a kezét, készen rá, hogy kivédje a felesége újabb ütéssorozatát. Csak tréfa nyöszörgött. Corcoran átgondolta, és minden stimmelt. Éhezés. Kimerültség. Magány. Nate és én Bocsánatot kértünk Terrytől, könyörögtünk neki, hogy ne mondjon semmit az iskolában vagy a rendőrségen vagy a szüleinek de mintha nem is hallott volna minket. Csak követett minket kifelé, és istenem, a srác egyszerűen üres volt. Nem tudom máshogy leírni. Mi történt aztán? Sally nem bocsátott meg nekünk, de ő sem jelentett fel minket. Talán rájött, hogy ő is bűntárs volt. Elfutott ahelyett, hogy megmondta volna annak a parasztnak, hogy engedje ki. Mi történt Terryvel? David vállat vont. Soha többé nem láttam. Soha? Néha lehetett látni a városban. Úgy tűnt, nagyon iszik, rossz társaságba került. Motorosok, bőrfejű futballhuligánok, amit akar Néha egyedül támolygott a városban egy nagy szatyorral, teli erős italokkal.

323 Senkivel nem maradt kapcsolatban? Csak Sally állt közel hozzá. David a fejét rázta. De őszintén szólva nem sokat gondoltam rá, amióta elmentem a városból az egyetemre. Te beteg állat! Lesley felemelte a kezét, mint aki pofon akarja vágni. Elvitte a lányunkat, és csak te tehetsz róla! Egy pillanat múlva leengedte a kezét. Nem tudom elhinni. Kirohant a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Megkeresem Sally Nortont. Thompson kifelé menet a telefonjára csapott az ujjával. Palmer szeme összeszűkült. Ez a bunker ideális hely a fogva tartáshoz. Ideális börtön. Mit tud róla? A város másik végében van, egy roncstelep területén. Most már a városon belül, természetesen. Nate szerint hadifogolytábor volt a háború idején. Van lent egy csomó furcsa ketrec, ebből gondoltam, hogy igaza van. Meg kell találnunk Terryt. Corcoran elővette a telefonját, és tárcsázott. Davidet nézte. Mit mondott, hol van ez a bunker? [19:16] Még mindig a kezében tartva a telefonját Corcoran beszállt a kocsiba, és indított. Pete, tényleg nem tudsz megkeresni egy Terry Beane nevű alakot?

324 Ezt mondtam. Sortwell a vonal másik végén sóhajtott. És ha dühös vagy, az nem segít. Lehet, hogy lecsapom a telefont. A műszerfal világítani kezdett, és Corcoran beütötte a roncstelep postai irányítószámát a GPS-be. Nagyjából egyenes út. Becsatolta a biztonsági övet, és közben a telefont áttette a jobb kezébe. Az átkozott masina nem volt kompatibilis a műszerfallal. A Terence-t próbáltad? Nyilvánvalóan Sortwell megint sóhajtott. Pajtás, én ugyanolyan régóta csinálom ezt, mint te. Túl sok ilyen van. Tudsz egy középső nevet vagy bármit, hogy le tudjuk szűkíteni? Talán hogy hány éves? Attól tartok, nem. Csak ennyit tudunk. Terry Beane. Terence Beane. Figyelj, nézz utána, és hívjál, amikor megtaláltad! Nem érdekel, hogy Timbuktuban van, vagy Külső-Mongóliában, meg kell találnod nekem, rendben? Megpróbálom. Ó, most kaptam egy sms-t. Broadribb őrmester megtalálta annak a helynek a tulajdonosát, és épp oda tart. Ez gyorsan ment. Corcoran hátramentbe kapcsolta a kocsit. Valami koppant az anyósülés melletti ablakon. Ott állt Palmer, villámló szemekkel. A középső ujját mutatta Corcorannek. A férfi üresbe állította a sebességváltót, és leeresztette az ablakot. Megkérhetek valakit, hogy Maga nem megy innen sehova nélkülem, Aidan!

325 Komolyan beszélek, Marie. Palmer a fejét csóválta. Hova megy? Corcoran felsóhajtott. Megnézem azt a régi roncstelepet. Kiderült, hogy még mindig megvan. Eladták ingatlanosoknak, de még nem kezdődött el a munka. Palmer feltépte az ajtót, és beült a vezető melletti ülésre. Bekapcsolta a biztonsági övet lila kabátja fölött, és letette a lába mellé a táskáját. Magával megyek. Corcoran ránézett, és látta, hogy vitának nincs helye. Rendben, de maradjon a kocsiban! Jegyzeteljen! Vagy amit akar. Maga civil, és nem akarom, hogy veszélybe kerüljön. Megegyeztünk? Megegyeztünk. Corcoran megint hátramenetbe kapcsolt és tolatott egy kicsit, aztán nagy lendülettel kihajtott az utcára. Megmozdult néhány függöny, ahogy elrobogtak a kertvárosi otthonok mellett. Semmi kétség, valami nem stimmelt a Crossley családban. A pletykák általában tízszer rosszabbak, mint az igazság, de ebben az esetben Beszéljen hozzám, Aidan! A férfi rápillantott a nőre, miközben az útkereszteződéshez ért. Ez Érezte a szorítást, a stresszt, a nyomást a mellkasában. Maga beszélt arról, hogyan kelt életre legrémesebb félelme az életében Ez pedig az enyém. Most

326 már nyilvánvaló. Hogy az ördögben nem jöttünk rá? Ugye nem hiszi, hogy én nem ezt kérdezem magamtól? Egy feladatom van, profilt készíteni. És teljesen hibás volt. Viszont nem a maga dolga megtalálni a fickót. Corcoran lehajtott a kereszteződésnél, arra az útra, amit a GPS javasolt, és már nem egészen egy mérföld volt csak hátra. Az az én dolgom. Mind a kettőnké. A férfi vállat vont. Talán igaza van. A balhé felét is elviheti. Palmer a fejét ingatta. Mit akar csinálni a roncstelepen? Corcoran ennyire előre még nem gondolkodott. Agya a közvetlen feladatokkal volt elfoglalva. Felül kellene emelkednie, stratégiákban gondolkodnia. De mire mentek a fene nagy stratégiai gondolkodással? Semmire. Besorolt egy hosszú kocsisorba egy szupermarket mellett. Ideális esetben eljutunk Terry Beane-hez. Azok gyerekein áll bosszút a tinédzserkori traumájáért, akik elkövették ellene. A gyerekeiken veri le a kínzatását. Lehet, hogy figyeli is őket, és élvezi a szenvedésüket. A sajtótájékoztatókon Sarah szülei és Howard apja Thompson felügyelő mellett ültek A kínszenvedésükből táplálkozik, mint egy energiavámpír. Energiavámpír? Ez egy pszichológiai szakszó, Aidan. Vér helyett a szorongás és a bánat táplálja őket. Corcoran csak ült, az autó nem haladt. Nem messze onnan

327 Terry Beane fogva tartja Dawn Crossley-t. Ebből elég! Bekapcsolta a szirénát, és áthajtott a szembejövő sávba, ahol akadály nélkül juthatott tovább az úton. Néha elgondolkodom, kik is valójában a rosszfiúk. A világon minden szürke, és nem más, Aidan. Szerintem ez a lényeg. Azt gondolja, hogy én mindent fekete-fehérben látok? Nem így van? Corcoran erre nem tudott mit mondani. Hallotta, amit David Crossley mondott. A cellák abban a bunkerban. Feltéve, hogy még ott van, és a cellák is megvannak, ideális helynek látszik, hogy ott tartsa fogva őket. És ha Terry Beane nincs ott, akkor is segítségemre lesz a profil megalkotásában, hogy megvizsgálhatom az elszigeteltségének ezt a helyszínét. Van más is, amit tehetnénk? Összehívhatnánk őket. Nathant, Sallyt, Melissát, Davidet. Valamelyikük talán tud valamit Terryről, valamilyen pluszinformációt, ami négy régi barát beszélgetése során felszínre kerülhet. Corcoran gázt adott, hogy megkerüljön egy parkoló buszt, amely épp magába fogadta a sorban álló utasokat. Harminchárom-harmincnégy évnyi történet gyűlt fel körülöttük. Ezt kell lebontanunk. Ránézett a nőre. Nagyon úgy látszik, hogy ez magának való feladat. Eltart egy ideig összeterelni őket. Nem hiszem, hogy Davidből most túl sokat tudnék kiszedni. Látta, milyen állapotban van.

328 De azt is láttam, hogy maga milyen jól megdolgozta. Meg akarom várni, hogy Thompson felügyelő elhozza Sally Nortont. Rendben. Mire számít, mit fogunk ott találni? Igazság szerint Corcoran nem tudta. Abban reménykedett, hogy leszállhatnak a gonosz barlangjába, és megmenthetik Dawnt. Negyvenhárom [Palmer, 19:31] Corcoran rendőrségi rádiója berregett a műszerfalon. Broadribb őrmester Corcoran őrmesternek, vége. Palmer vette fel, és odatartotta a férfi szájához, miközben az vezetett. Vétel. Mosolyogva a nőre nézett és kacsintott. Beszélhet. Aidan, úton vagyunk a roncstelep felé. Két perc, és ott vagyunk. Rendben. Tényleg lenyomoztátok a tulajdonost? De Broadribb már letette. Corcoran néhány száz méterrel távolabb állt meg, takarásban. Megvárjuk az erősítést, rendben?

329 Részemről rendben van. Palmer körülnézett a helyszínen. A sötét roncstelepet drótkerítés vette körül, három vagy négy méter magas, és veszélyes kinézetű szögesdrót kígyózott a tetején. Szinte lehetetlen átmászni rajta. Valószínűleg könnyebb kivágni belőle egy darabot. A hatalmas kovácsoltvas kapukon talán egyszerűbb bejutni, amennyiben valahogy kinyitják őket. Palmer az útról nem tudott kivenni mást, csak rozsdásodó autók ötösével-hatosával egymásra halmozott kupacait. Beljebb egy daru körvonalait lehetett látni, de építési munkálatoknak nem volt nyoma. Egy autó suhant el mellettük az esőben, és megvilágította a közelgő ingatlanfejlesztést reklámozó hirdetőtáblákat. Ahogy a művészek elképzelik a boldog családokat, amint élvezik képzeletbeli életüket a krémszínű dobozokban, amelyek még csak ezután fognak megépülni! Éles ellentétben azzal a gyötrelemmel, amit Terry Beane szenvedett itt el, csapdába esve a föld alatt, amikor szembesült legnagyobb félelmével. Ami nem öl meg, az biztosan erősebbé tesz. Vagy megtör, millió darabra zúzza érzékeny lelkedet. Palmer lassan felsóhajtott. Egy ilyen epizód pontosan az a fajta dolog, ami motiválhat valakit, hogy ezt tegye. De? A pszichológus a férfi felé fordult, a kételkedéstől úgy viszketett a fejbőre, mintha hangyák mászkálnának rajta. A gond csak az, hogy az a kevés, amit Terryről tudunk, nem illik a profilomba. Ez Próbálta hadrendbe állítani a gondolatait. Ami szinte lehetetlennek tűnt a nyitott jegyzetfüzet

330 mankója nélkül, két új oldal átfutása nélkül, ahol minden tétel hűvös, kőkemény logikával kapcsolódott egymáshoz. Minden bizonyíték arra utal, hogy egy rendkívül összeszedett személlyel van dolgunk, valakivel, aki gondosan kitervelte az egész műveletet. Megkínzott három embert, és csak a jó isten tudja, mit művel éppen Dawnnal. De? Nos. Hallotta, milyen állapotban volt Terry, amikor David és Nathan megmentette. Ki volt száradva, éhezett, kimerült és fázott, mert a nedves földön feküdt. Ezek egybevágnak azzal, amit ő csinált a gyerekeikkel. Palmer megpróbálta elfojtani a kétségeit, de azok megakadtak a torkán. Úgy látszik, hogy a trauma alkoholizmusba kergette. Együtt ivott a Pokol Angyalaival, sok üveg szupererős almabort cipelt magával. A mi profilunk ráillik egy középkorú alkoholistára? Corcoran félrenézett. Az emberek változnak. Idővel általában rosszabbodnak, kevésbé tudnak már szervezni. A termodinamika második törvénye, ugyebár? nézett megint kérdően a férfi a nőre. Egy izolált rendszer teljes entrópiája idővel soha nem csökken. Vagyis minden a káosz felé tart. Újabb felszínes ismeretei tárgyában mondja meg nekem a tutit? Corcoran magában mosolyogva vállat vont. Fizikát hallgattam az egyetemen, de kimaradtam. Nagyjából ennyire emlékszem, meg arra, mennyire gyűlöltem. Orrlyuka

331 kitágult, ami ismét a lelkében zajló gyötrődésről árulkodott. De maga érti, mire gondolok, Aidan. Az emberek egyre zűrösebbek lesznek, ahogy öregszenek. Minden siralmas káoszba fullad, aztán felfordulást hagynak maguk után, amit a gyerekeik nagy szemeteszsákokba gyömöszölnek, amikor ők meghalnak. Úgy hallom, ez olyasmi, amiről maga beszélni szeretne. Csak nyomja a lelkemet, ennyi az egész. Hallotta David történetét. Ő volt a főkolompos, ő zárta rá az ajtót Terryre. A többiek csak segédkezhettek a próbákon, amelyek elvezettek az utolsó felvonáshoz. Mielőtt Palmer nekikezdhetett volna a válasznak, egy rendőrségi autó állt meg a nagy kapuk előtt, felkapcsolt villogókkal. Maradjon itt! Corcoran kiszállt és végigsietett az úton, olyan gyorsan, ahogy csak fájó csípője engedte. Palmer elengedte a füle mellett a tanácsot, és ő is kiszállt, távolabbról követve a férfit. Előttük Steph megkerülte a kocsit, kinyitotta az anyósülés mögötti ajtót, és egy öregembernek segített kiszállni. Zilált alak, piros-kék tréningruhában, hosszú, zsíros hajjal és nikotintól sárga szakállal, amely majdnem egészen lógó hasáig ért le. Bal szeme le volt ragasztva. Ő volt a roncstelep tulajdonosa, akit David Crossley leparasztozott, és aki öregségére került ilyen állapotba. Broadribb támogatta, hogy állva tudjon maradni, és intett nekik. Ez itt Carl Taylor, a tulajdonos.

332 Köszönöm, hogy felkutatta, őrmester. Corcoran rámosolygott az öregemberre. Jó kis birtoka van. Taylor felhorkant. Ez a nő itt azt mondja, hogy valami gazember használta a telkemet! Lehetséges, uram. Mióta a magáé ez a hely? A hatvanas évek óta, fiam. Az apám, isten nyugosztalja, álmában halt meg. Még csak kislegény voltam. De azért kitanított a szakmára, megmutatta, hogyan használjam a zúzógépet, pedig még csak a térdéig értem. Az egész életem azzal telt, hogy mások kocsijából fémpalacsintát csináljak, szánalmas jövedelemért. Taylor morgott, mint aki elrontott életén mérgelődik. Eladtam. Nem, mintha az átkozott kölykeim hálásak lennének a pénzért. Csak még többet pazarolnak azokra az átkozott ipadekre meg idióta fejhallgatókra. A kapuhoz csoszogott. Csörömpöltek a kulcsok, ahogy az elsőt beillesztette a zárba. Elsőre sikerült. Még megvan a gógyim, én mondom. Corcoran segített Stephnek kinyitni a kapu jobb felét, amely úgy visított, mint egy sziréna. Palmer utolérte őket. Jobb felől belekarolt Taylorba, és érezte, hogy a férfi ránehezedik, ahogy átsántikál a roncstelepen. Minden tizedik méternél felgyulladt egy biztonsági lámpa. Vagy maguk voltak itt, vagy senki nem mozdult már egy ideje. Az öreg körülnézett, Palmer érezte whiskyszagú leheletét. Miért érdekli magát ez a régi épület, kedveském? Érdekes lehet egy ügy kapcsán. Ennyi az egész. Valami régészek voltak itt néhány éve, hogy megnézzék,

333 abból a tévéműsorból azzal a fickóval. Tudják, melyikkel? Palmer bólintott, mintha a leghalványabb fogalma lett volna, miről süketel az öreg. A háborús dolgok érdekelték őket. Németeket tartottak itt. Hadifoglyokat. Gazembereket. Egyszerre persze nem sokat. Taylor elvigyorodott. Azok a ganék azt kapták, amit megérdemeltek. Hirtelen megállt, mélyeket lélegzett, aztán újra elindult. Amikor eladtam az ingatlanfejlesztőknek, a hivatalnál rávették őket, hogy tartsák meg múzeumnak. Miért akarna bárki is megnézni egy helyet, ahol néhány ócska németnek elektródákat dugtak fel a Kimeredt a szeme, ahogy Steph működésbe hozta a következő lámpákat. Ez meg mi az ördög? Egy furgon állt a téglaépület előtt. Pontosan ugyanaz a modell és szín, mint a biztonsági kamera felvételén. Buckinghamben lopták el, ezzel rabolták el Dawnt, aztán itt hagyták. Corcoran Taylor arcába hajolt. Ez a maga furgonja? Nem ismerem meg, fiam. Az ajtó felé csoszogott. Corcoran kivette a kezéből a kulcsokat, és intett Stephnek. Tartsd itt! Az ajtóhoz lépett, körbekémlelt, nincs-e valami veszély, szabad kezével a kulcsokat fogta, hogy ne csörömpöljenek. Megállt, és hallgatózott. Az meg mit csinál ott? Steph intett a közrendőrnek. Ed, elvinné innen? A rendőr átvette a bébicsőszködést, és visszaterelte Taylort az autó felé.

334 Corcoran a fejével intett Stephnek, aki elővette a gumibotját, aztán egy másik kulcsot próbált beilleszteni a lakatba. Ez az átkozott bele sem megy. Az új tulaj biztosan lecserélte a lakatot. Steph körülnézett. Mindjárt visszajövök. A kocsijához futott, és egy erős csapszegvágóval szaladt vissza. Corcoran mellé állt, és a fogát csikorgatva, erőlködve belevágott a lakatba. Az a földön landolt és csörömpölve elgurult. Corcoran elővette a gumibotját, és intett a nőnek, hogy menjen előre. Az kinyitotta az ajtót, körülnézett, aztán belépett. A nála levő elektromos fáklya bevilágította a helyiséget. Corcoran is belépett, felgyulladt egy fénycső bágyadt fénye, amely másodpercről másodpercre egyre erősebb lett. Tiszta! Palmer nagyot nyelt, és követte Corcorant. Kopár helyiség volt, a falak telemázolva grafitivel. Szlogenek és monogramok, főleg durva rajzok. De volt áram. Vadonatúj kapcsolótábla lógott a falon és zümmögött a bejárat közelében. Steph kinyitott egy ajtót, és meglátott egy lefelé vezető rámpát. Ahol a cellák voltak. Palmer követte Corcorant, le az alacsony mennyezetű helyiségbe. Három rozsdás fémajtó vezetett a börtöncellákhoz. Kettő nyitva volt. A jobb oldali helyiséget szinte teljesen elfoglalta egy hatalmas acélszerkentyű. A középső csukva volt, rajta a felirat: Dawn. Corcoran nagy levegőt vett, felemelte a botját, és benyitott.

335 Negyvennégy [Corcoran, 19:38] Üres. Üres? Itt kell lennie. Corcoran a téglafalnak dőlt, és mélyet sóhajtott. Dawn itt volt, nem? Elkéstünk, Aidan. Palmer ott volt mellette, és fázósan átölelte magát. Elvitte máshová. Elkéstünk. Corcoran belerúgott az ajtóba, amely nekiütközött a falnak és újból becsapódott. DAWN. A tábla fényes fából készült, és vésővel volt belekarcolva a lány neve. Szinte művészi gonddal készült, pedig csak saját használatra. Mi az ördögért csinál valaki ilyet? Hogy emlékeztesse magát, hogy odabent egy emberi lény van? Vagy Dawn csak egy lépés volt, egy újabb mérföldkő az úton? Mi az ördögöt csinált vele itt lent? Palmer az alsó ajkába harapott. Meg fog halni, nem igaz? Egy cukorbeteg kómába esik, és Elgondolkodott. Sarah-t elengedte, mielőtt meghalt volna. Mi van, ha Hé! Álljon meg a menet! Corcoran vállon ragadta a nőt, hogy mozdulni sem tudott, és mélyen a szemébe nézett. A nyomában vagyunk, rendben? Maga is ismeri a cukorbetegség kockázatait, Aidan. Az is rémes, amit akkor művelt a többiekkel, amikor csak ő uralta a

336 helyzetet, de most még nyomás alatt is van. Marie, üldözzük. Tudjuk, hogy kicsoda. Sortwell elfogatási parancsot adott ki ellene. Palmer körülnézett, és megborzongott. De olyan lesz, mint egy csapdába esett patkány. Corcoran a bal oldali cellában találta Stephet, lekuporodva. Hangszórók voltak a mennyezetre erősítve, ami megmagyarázta, hova futnak a kábelek a központi helyiségben. Itt kínozhatták Howardot. Vastagabbak voltak a falak, mint a másik kettőben, hogy elszigeteljék a horror hangjait a többiektől. Corcoran köhintett, hogy a nő felnézzen. Ide tudja hívni a helyszínelőket? Fésüljék át az épületet és a furgont! Ha Terry benne van a rendszerben, már megtalálhatjuk a kapcsolatát ezzel a hellyel. Rendben van. Steph felállt, és a rádiójába kezdett beszélni. Corcoran visszament Palmerhez, aki a másik helyiség előtt állt. A mennyezetről egy öntözőcső lógott, a hatalmas medencébe vezette a vizet, ahol Mattet megfosztották ép elméjétől. Ez Palmer lassan kiengedte tüdejéből a levegőt. Ez barbárság. Hogy tud valaki ilyet tenni emberekkel? Bármit tettek is ellene a szüleik, ez Hogyan? Hogyan, Aidan? Maga a szakember, Marie. Maga most szellemeskedik? Elnézést, hogy közbevágok. Steph a nyelvével végigsimított a fogain. Most értesítettek, hogy a furgon ugyanaz, mint amit a térfigyelő kamerák mutattak Dawn elrablásakor. Az anyag, amit rendszámtáblákra permeteztek Megakadályozza, hogy le

337 lehessen olvasni. Tudok helyeket Németországban, ahol lehet ilyet kapni. Németországban? Abszolút illegális, de vannak olyan srácok errefelé, akik gyorsulási versenyeket rendeznek az M40-esen, és megússzák, mert olvashatatlanná teszik a rendszámtábláikat. Most fokozottan figyeljük a pályát. Ha kiszúrunk egyet, ráküldünk két száguldó BMW-t, és elkapjuk. Palmer a homlokát ráncolta. Vagyis lekapcsolják majd? El kell haladnia az egyik ellenőrzőpontunk mellett, úgyhogy nagy valószínűséggel igen. Palmer Corcoranre nézett. Ez azt jelenti, hogy eddig nem túl gyakran járt erre a furgonnal. Azt. Steph még egyszer körülnézett. Ettől a helytől libabőrös leszek. Fent találkozunk. Corcoran ismerte az érzést. Zsebre dugta a kezét. Szóval, felgyújtotta a Tiguant, aztán ellopta a furgont, és egy dupla blöffel bekente a rendszámtábláját. Ez beleillik a profiljába? Nem tudom megmondani. Úgy értem, ez a hely nyilvánvalóan jelentőségteljes Terry Beane számára. Amiatt kínozza az egykori iskolatársai gyerekeit, ami vele történt. Az értem, miért csinálta, de azt nem, hogy miért nem a szülőkkel. Vagy azok házastársaival. Miért a gyerekeket választotta? Corcoran vállat vont. Ne felejtse el, hogy egy komplett idiótával van dolgunk!

338 Nem szabad ennyire leegyszerűsíteni és idiótának nevezni, Aidan. Súlyos traumán esett át. A férfi nem tudott másképp reagálni, vállat vont. Csak azt mondom, ő biztosan logikusnak tartja. Palmer a füzetéhez fordult, írt valamit, és frissítette az elméleteit vagy ki tudja, mit. Fent találkozunk. Corcoran felsétált a betonrámpán, és kiment a hűvös levegőre. A hold bevilágította a környéket, és az eső is elállt. Rothadó fémkupacok magaslottak mindenütt, autók karosszériái sorsukra hagyva. Távolabb állt egy emelődaru. Steph segített Carl Taylornak beszállni a kocsijába. Corcoran odament, és megszólította a férfit. Látott erre valakit az utóbbi időben? Hónapok óta nem voltam itt. Corcoran bólintott. Matt Gladwint hónapokig ott lent tartották fogva. Tessék? Terry Beane elrabolta az utcáról Kelet-Londonban. Corcoran közelebb lépett, keze ökölbe szorult. Ide hurcolta, kínozta. Hónapokig volt itt, a maga orra előtt. Fiam, én egy otthonban élek. Taylor szája remegett. Még magamat sem tudom ellátni. Ma este vagyok itt először, amióta aláírtam a szerződést az átkozott fejlesztőkkel. Ők a tulajdonosok? Majd akkor adom át nekik, amikor kifizetnek azok a nyavalyások. Addig egy kapavágást sem végezhetnek, bár emelődarukat meg az isten tudja, mi mást hoztak ide. Gazemberek! De addig nem kezdhetik el, amíg meg nem kapom

339 a pénzemet. A fiam jó gyerek, rajtuk tartja a szemét. Biztos benne, hogy nem ismer egy bizonyos Terry Beane-t? Kellene? Corcoran kénytelen volt feladni. Maga mikor volt itt utoljára? Hat hónapja. Úgy szeptember közepén. A fiam Mallorcán volt a családjával. Be kellett engedni azt a mérnököt, azt mondta, megerősíti a helyet a fejlesztés előtt. Palmer bukkant fel a homlokát ráncolva. Mérnököt? Hány éves volt? Nem emlékszem. Mostanában már nem olyan jó a szemem. Öreg volt? Fiatal? Nem tudom. Az a fajta, aki harminc és hatvan között bármennyi lehet. Palmer felhorkant. Az volt az indítéka, hogy bosszút áll azoknak az embereknek a gyerekein, akik még 1986-ben bezárták őt ide. Micsoda? Gyerünk! Corcoran karon ragadta a nőt, és elhúzta onnan. Nem emlékszik semmire, Marie. Ez egy öregember. Ő Palmer behunyta a szemét. Igaza van. Kezd megőrülni, gondolta Corcoran. Végig a nyomásról beszélt, és én hagytam, hogy belelovalja magát, a saját érdekemben, de most összeroppan az egésznek a súlya alatt. Megszólalt a telefonja. Előhalászta a zsebéből. Elnézést, a főnök. A füléhez emelte. Alana, mi a helyzet? Aidan, egy egyenruhás felvette Sarah anyját, és öt percre vannak Dawn apjának házától. Menjen oda, most azonnal!

340 Negyvenöt [Palmer, 19:55] Corcoran feltartotta az igazolványát a didergő rendőrtisztnek az útzárnál. Helló! Elrakta, miközben felhúzódott az ablak, és ő továbbhajtott. Tudja, arra számítottam, hogy berohanok abba a bunkerba, elkapom a gonosztevőt és megmentem Dawnt. Tudom. Hogy érti azt, hogy tudja? A karjában akarta kihozni a lányt és sütkérezni a dicsőségben, hogy jóvátegye, ami a Murray Ross-ügyben történt. Ne analizáljon engem, Marie! Nem gondolja, hogy ez hatással van a munkavégző képességére? Nem. Nem gondolom. És nincs hatással. Corcoran beállt egy körforgalomba, és megnézte a többi kijáratot, az ujjával dobolva a volánon. Nem vagyok a páciense. Nem különbözik annyira tőlük, Aidan. A férfi felnevetett. Marie, nem lett volna szabad lejönnie oda velem. Én figyelmeztettem! Megint Palmerre bámult, ezúttal megenyhülve, mintha a határán volna. De hogy minek, azt Palmer nem tudta. Corcoran a körforgalom szélére húzódott, és ráhajtott egy dél felé tartó kétsávos útra.

341 A pszichológus hagyta, legyen a másiké a győzelem. Elnézést. Rendben. [20:02] Palmer megállt a nappali küszöbén, és szemügyre vette a helyet. Thompson és Corcoran bizalmas megbeszélést tartott a kandallónál. Lesley Crossley nem volt a láthatáron, de David a szoba közepén állt Sally Norton mellett. Régi szeretők, ha találkoznak. Vagy csak régi barátok. Mintha közben nem is múlt volna el harmincvalahány év, és ők most is valamelyikük szüleinek nappalijában lennének. Fájdalmasan kínos helyzet, kerülték egymás tekintetét, de nyilvánvalóan erős volt köztük a kötelék. Sally még mindig dühös volt a férfira. Összeszorította az állkapcsát. David, őszintén sajnálom, hogy min kell keresztülmenned Dawn miatt, de az én Sarah-m nagyon rossz állapotban van Elmorzsolt egy könnycseppet. Lehet, hogy meg fog halni, David. Vagy nyomorék lesz egész hátralevő életében. És mindez azért, amit tettünk. Amit te tettél. Nem is tudod, mennyire sajnálom. David behunyt szemmel lehorgasztotta a fejét. Magamat tartom felelősnek ezért. Az egész az én hibám volt. Az én hülye ötletem. De hát

342 gyerekek voltunk, és én egy átkozott seggfej voltam. Ugye tudod, hogy a férfiak agya nem fejlődik ki teljesen huszonegy éves korukig? Ez az egyetlen mentség, amit ki tudsz találni? Hiszen megváltoztam, de Azon nem tudok változtatni, amit elkövettünk. Kiszúrtunk vele, Sally. Megsértettük, és Produkáltad magad! David elcsendesedett. Thompson odaintette Palmert. Minden a tervek szerint halad? Jobban örültem volna, ha itt lehetek az elejétől fogva, de igen. Az, hogy visszaemlékeznek a történtekre, további információkkal szolgálhat. Most már ismerjük a kapcsolatot és David érvelését, hogy ki és miért, és ez alátámaszthatja a hipotézisünket. De más lehetőségeket is felvillanthat. Hát igen. Palmer Thompsonra nézett. De a legfontosabb, hogy Dawn megmeneküljön. Terry Beane letartóztatása másodlagos. Egyetért? Thompson felmordult. Mind a kettőt szeretném, de beérem Dawn megmentésével is. Autók lámpái világították meg az ablakot. John Diamond őrmester segítette ki Melissa Gladwint egy Mondeóból, mintha a sofőrje volna. Matt anyja úgy is viselkedett: megfogta az őrmester kezét, miközben sötétrózsaszín ruhájában kilépett a kocsiból, és hagyta magát a házhoz vezetni. Léptei kopogtak az előszobában, de a nappali előtt megállt, mintha készülne a nagy

343 belépőre. Aztán fagyos arccal berontott. Jól nézel ki. David alaposan szemügyre vette a nőt. Nagyon sajnálom, hogy min kell keresztülmenned Matt miatt. Melissa behunyta a szemét. David. Közvetlenül téged tartalak felelősnek ezért. Amit tettél, utolért bennünket. Mel, sajnálom, de Nate volt az, aki Igen, igen. Talán Nathan volt a felbujtó, talán ő vette rá, hogy lemenjen oda, de te zártad rá az ajtót. Te ejtetted csapdába. És te voltál az első, aki elszaladt, amikor megjelent a tulajdonos. Nyugat-londoni akcentusa lassan átadta helyét a vaskos buckinghamshire-i kiejtésnek. Te vagy az oka, hogy ez történt a gyermekeinkkel! Hidd el, Mel, senki nem szenved most annyira, mint én! Melissa a kanapéra omlott, ruhája szétterült körülötte, szemében könny fénylett. A te ténykedésed tette ezt a fiammal. Palmer leült a nő mellé, óvatosan félretolva a ruháját. Valamelyikük kapcsolatban áll még Howard apjával? Nate Melissa fátyolos szemmel nézett Palmerre. Mint tudja, Nathan és én együtt jártunk az iskolában, és egy ideig még utána is, de én Londonba költöztem. Az Imperial Collegebe mentem. Mi történt? Hosszú történet. A nő a fogát csikorgatta. Amennyire tudom, Nathan Devonba ment szörfözést tanítani. Olyasfajta ember volt. Volt?

344 Tavaly meghalt. Szívroham. Úgy hallottam, nem volt sikeres Devonban. Évekkel ezelőtt megnősült és elvált, amikor Howard még kicsi volt. Spanyolországba költözött, de azt mondta, mélységesen megbánta, ami történt. Kinek mondta? A fiának. Melissa felhorkant. Howard az apja nélkül nőtt fel. Azt hiszem, az anyja néhány éve meghalt. Így van, de úgy látszik, a nevelőapja szereti. Az jó. A nő elengedte Palmer kezét, hogy megdörzsölje a szemét, de aztán újra megfogta. Beszéltünk Terry Beane-ről, arról, ami aznap éjjel, azon a hétvégén történt. Nathan hozta fel a témát, amikor részegek voltunk. Vagy be voltunk tépve. Aztán elhallgatott. Egyszer el is sírta magát, és többször nem is hozta szóba. A másik két volt barátja felé intett. A csoportunk szétmorzsolódott, és eltávolodtunk egymástól. Nagyon jó barátok voltunk, amíg el nem követtük azt. Mire emlékszik Terry Beane-ről? Nagyon kevésre. Melissa Sallyre pillantott. Az ő pasija volt, nem? köpte ki megvetően a szavakat. Aligha az én pasim volt, Mel. Melissa vicsorgott. Te hoztad magaddal azon az estén, hogy féltékennyé tedd Davidet, ha jól emlékszem. Nagydarab tuskó, aki próbál Fogd be! Miért? Fáj az igazság? Sally erre nem tudott mit mondani. Ha tudni akarod, nem lettem féltékeny. David ránézett Sallyre. Te hoztad oda, és én

345 Sally felfújta az arcát. Én próbáltalak bátorítani, hogy lépjél már, de nem kellett volna azt tenned vele! David a fejét csóválta. Bárcsak meg tudtam volna akadályozni, ami történt. Ezek ketten Melissa összefonta a karját. Mindig ilyenek voltak! Összejönnek, vagy nem jönnek össze? Végig az iskolában. Nagyon fárasztó volt. Nem hibáztatom Sallyt, amiért magával hozott egy idiótát a munkahelyünkről. Palmer a homlokát ráncolta. Maguk együtt dolgoztak? A helyi szupermarketben. Melissa leengedte a karját, a térdén nyugtatta a kezét. Így volt, nem igaz? Sally és én a kasszában dolgoztunk, Terry a polcokat töltötte fel, és néha zacskóba rakta nekünk az árut. Flörtölt Sallyvel az étkezdében. Ott egy másik oldaláról ismertem meg Terryt. Sally kinézett az ablakon. Az iskolán kívül más ember volt. Egész helyes. Vicces, kedves, nagylelkű. Az arca megenyhült. De azon az éjjelen mi összetörtük őt. Nem beszélt többé velem, nem állt szóba a többiekkel sem az üzletben. Alkoholista lett, alig tudott dolgozni, miközben mi mind diplomát szereztünk és csillogó karrierbe kezdtünk. Ez nem vezet sehová. David járkálni kezdett a szobában. Rég eltemetett történeteket ásunk elő, miközben a lányom haldoklik valahol. Ti visszakaptátok a gyerekeiteket, még ha rossz állapotban is, de az én Dawnom Meg fog halni. Sally odament hozzá, megfogta és szorosan tartotta a kezét. Corcoran megszólalt.

346 Igaza van. Meg kell találnunk Terry Beane-t. Nála van Dawn, és el kell juttatnunk hozzá a gyógyszert. Melissa megvetően nézett rá. Azt akarja mondani, hogy nem találják Terryt? Így van. Keressük. Lehetséges, hogy megváltoztatta a nevét. Teljesen biztos benne, hogy Terence Beane a neve? Persze hogy biztos csattant fel újra David. Várjon! Sally kitépte magát David szorításából. Emlékeztek, hogy Geoff Andrews és Michael Richardson kiszúrtak vele az iskolában? Hogy is csúfolták? Melissa felhúzta a szemöldökét. Várj egy pillanatig! A középosztálybeli üzletasszony álarca félrecsúszott, és feltűnt alóla a füvező iskolás lány képe. Nem arról volt szó, hogy rájöttek, hogy Terry a középső neve volt? Te jó ég, de igen! Úgy szólították, hogy az ötödik, ugye? Sally az ujjait ropogtatta. Ez volt a teljes neve. Valami Ötödik Terence Beane. David felnyögött. Ötödik John Terence Beane. Corcoran kiviharzott a szobából, és úgy suhogtatta a kezében a mobilját, hogy komoly sérülést tudott volna okozni vele bárkinek. Palmer utánament az előszobába. A férfi ránézett és bólintott. Kihangosította a hívást. Megtudtál valamit, Pete? Lassan a testtel, haver! Akárki volt is a vonal másik végén, nem siette el a dolgot. Hmm. Erre nem számítottam. Pete, miről van szó?

347 Megtaláltam John Terence Beane-t. Sóhaj hallatszott a telefonból. A helyzet az, hogy tíz évvel ezelőtt megölte magát Negyvenhat [Corcoran, 20:11] Mondd még egyszer! Corcoran remegő kézzel maga elé tartotta a telefont. Képtelen volt ránézni Palmerre. Képtelen volt átgondolni, mit jelent ez. Sortwell megint felsóhajtott a vonal végén. Ahogy mondtam 2010 szeptemberében meghalt. Corcoran végre Palmerre nézett. A gyanúsítottjuk halott. Volt boncolás? Kulcszörgés. Persze hogy volt. Öngyilkosság. Agyonlőtte magát. De nem úgy, mint Kurt Cobain. Pisztolylövés a homlokba, de maradt belőle annyi, hogy meg lehetett állapítani a személyazonosságát. Biztos, hogy ő volt. Ki azonosította a testet? Ez az érdekes. A nyomtatvány még annál is rosszabbul volt kitöltve, mint a te legutóbbi túlóranyomtatványod. Nem volt házas, nem voltak testvérei, mind a két szülője meghalt. Nem találtak élő hozzátartozót. Köszönöm, Pete. Corcoran kinyomta a hívást. Na, most

348 mit gondol? Én Ez Palmer a konyhaasztalnak dőlt, és kifejezéstelen tekintettel bámult a semmibe. Maga mit gondol? Olyan remekül stimmelt! Megalapozott bosszúindíték. A férfi elrakta a telefonját. Hogy lehet az, hogy meghalt? Én mondtam, hogy nem passzol tökéletesen, Aidan. A pszichológus egyenesen Corcoran szemébe nézett. Higgye el, én is ugyanúgy meg akarom találni, mint maga. De nem ő az. Terry Beane. A férfi a mosogatóhoz lépett, és egy pohár vizet engedett magának. Maga gondolta, hogy nem stimmel. Én nem hallgattam magára. Igaza volt. Szalmaszálakba kapaszkodtam. Leengedte a poharat, és újratöltötte. Ezek után mihez kezdjünk? Rugalmasnak kell maradnunk, hátha elnéztünk valamit. A Ross Murray-ügyben, ahogy mondta, ha Zoe megérti a lényeget, akkor maga el tudta volna kapni, mielőtt gyilkol, pedig akkor még mint sorozatos erőszaktevőt üldözték. Ez az ügy még mindig végződhet úgy. Meg tudjuk menteni Dawnt. Meg tudjuk akadályozni, hogy gyilkoljon. Bár én most arra vagyok kíváncsi, hogy ki az. Nos, még mindig Terry Beane-hez vezet minden út. Ötödik John Terence Beane. Corcoran ízlelgette magában a nevet. Miféle ember az, aki ilyen pórázra köti a gyerekeit? Ráerőlteti a saját nevét az elsőszülött fiára, mintha a halála után az folytathatná az életét? De hogy tehetne ilyet egy halott ember? A nemlétezés a legjobb álca, nem igaz? Új identitást vesz fel, és akkor sokkal nehezebb elkapni. Ez az ember autókat lopott

349 és befedte a rendszámtáblákat. De hallotta, amit Pete mondott, Marie. Nem megjátszotta az öngyilkosságot. Boncolás is volt. Ő volt az. Azért érdemes volna megnézni a részletes jelentést és beszélni a patológussal. Lehetséges, de ha őrá összpontosítunk, akkor nem vagyunk igazán rugalmasak, nem így van? Van valami, amit nem igazán értek, és talán itt a legjobb alkalom, hogy alátámasszuk a feltételezésünket. Corcoran elmosolyodott. Megértettem. Pillanatnyilag még fennáll az eshetőség, hogy Terry színlelte az öngyilkosságot. Furcsa, de ez a legegyszerűbb magyarázat. A másik lehetőség, hogy valaki más használta Terry meghurcoltatását indítékként. Úgy tűnt, Palmer kifogyott a szalmaszálakból. Ezenkívül lehet más összefüggés is. Most már tudjuk, hogy ezek az emberek együtt nőttek fel, talán van valaki más is, aki haragszik rájuk. Talán hazudtak egymásnak, hogy leplezzék, mit tettek Terryvel. Ki mondja meg, hogy ő volte az egyetlen? Corcoran ezt logikusnak tartotta. Tökéletesen logikusnak. És mégis, ez is csak vélekedés és feltételezés volt. Nem volt olyan következő logikus lépés, amely megmenthette volna Dawnt a pokoltól, amin épp keresztülmegy. [20:15]

350 A nappaliban David, Sally és Melissa szétszóródtak, egymástól távol ültek le. Melissa a kanapén, a másik kettőnek háttal. Sally a kezébe temette az arcát, és csendesen sírt. David az ablak mellett állt. Rendben. Mindent tudnom kell Terry Beane-ről, amit maguk tudnak. Melissa összehúzott szemmel nézett Corcoranre. Nincs a kezükben semmi, ami hozzá vezetne? Megölte magát tíz évvel ezelőtt. A nő eltátott szája elé kapta a kezét. Te jó isten! Sally a szájához emelte az öklét, és úgy kapkodta a levegőt, mint aki rosszul van. Jézusom! David megfordult, és az ablakkeretnek dőlt. Akkor ki az ördög csinálja ezt a gyerekeinkkel? Ezt próbálom kideríteni. Mikor hallottak utoljára Terry Beane-ről? David vállat vont. Az egyetem után visszaköltöztem ide, és ahogy Mel említette korábban, láttam néha a városban. Azok után, amit tettünk, gondolni sem akartam rá. Tönkretettem az életét, ezt látni lehetett, ahogy ment az utcán. Egyetlen esetről tudok, amikor meglátott engem, akkor elfutott. Pedig kétszer akkora volt, mint én. David leült két régi barátja közé a kanapéra. Amikor meglátott, éppen kocsmáztam a munkahelyi haverokkal. A végén rumot vedeltünk. Terry a The Crownban volt valami motorosokkal. Ismered azt a típust. Metallica- és

351 Megadeth-felvarrók a farmerdzsekiken. Csillagos-sávos fejkendők Kemény fickók, motorosok. Azt hittem, talán beszél velem az alkoholtól feltüzelve, háta mögött a kemény haverjaival. De nem, meghátrált. The Crown? Igen. Bezárt, amikor megnyitották a Wetherspoont. Azt hiszem, most valakinek a lakóháza. Akkor látta utoljára? Igen. És maguk ketten? Melissa felnézett Corcoranre. Én kerültem a hazajövetelt. A szüleim meghaltak, így már nem is volt miért. Mikor volt az utolsó eset, hogy látta? Amikor apa a hospice-ben volt, kiürítettem a szüleim házát. Ez tizenegy évvel ezelőtt volt, vagy talán tizenkettő? Beugrottam a szupermarketbe borért és vacsoráért. Az a hely alig változott. És Terry, ahogy meglátott, rohant vissza a raktárba. Én minden alkalommal láttam, amikor hazajöttem látogatóba. Sally nagyot nyelt. Az üzletben, ahogy Mel mondta. De engem is levegőnek nézett. Én is ott láttam. Ott végeztük a heti bevásárlást. David a combjára tette a kezét. Tíz évvel ezelőtt lehetett. Van másvalami, vagy valaki, akivel barátkozott az iskolában vagy a munkahelyén? Hát, én kapcsolatban voltam valakivel, aki ott dolgozott. Sally kinézett az ablakon. Helen Smith. Azt mondta, Terry volt a raktáros. Tudja, aki a szállításokat szervezi és a polcokra rakja

352 az árut. Újrahasznosítja a dobozokat. A hátsó helyiségben dolgozott, kerülte az érintkezést az emberekkel. Elvégezte a munkáját, aztán hazament. Kérdésekre nem válaszolt, kivéve, ha az üzletvezető kérdezte. Csak azért tartották meg, mert kétszer annyit dolgozott, mint bárki más. [20:35] Princes Risborough-ban volt a legfurcsább szupermarket, amit Corcoran valaha is látott. Téglából épült, az oszlopok durva kövekkel voltak kirakva, inkább hasonlított egy vidéki gazdaboltra, mint egy szupermarketlánc egyik üzletére. Megvárta, hogy a fiatalember a bevásárlókocsikkal elhaladjon előtte. Szódásüveg vastagságú szemüvege volt a figyelmeztető jel, hogy az arcától hét centire is alig lát, és a húsz bevásárlókocsival belapíthatja az autóját. Megnézte, hogy Palmer követi-e, aztán a bejárati ajtón bement a hideg épületbe. Odament a vevőszolgálati pulthoz, és szétnyitotta az igazolványát. Egy bizonyos Jack Edwardsszal kell itt találkoznom. A nő elmosolyodott, és a mikrofonért nyúlt. A hangja zengett az egész üzletben. Az üzletvezetőt várják a kioszknál. Köszönöm. Újabb mosoly, aztán a nő egy mögöttük álló idős hölgyre tekintett. Lottót, June? Corcoran félreállt, és körülnézett. Az üzlet kisebbnek látszott, mint kellett volna, az alacsony mennyezet és a szűk átjárók

353 mindent összenyomtak. Corcoran őrmester? Egy céges uniformis közeledett feléjük: lángvörös haj, széles vigyor és határozott kézfogás. Jack Edwards. Úgy nézett ki, mint aki nemrég kezdett borotválkozni. Örülök, hogy megismerhetem. Miben tudok segíteni? Keresünk valakit, aki régen együtt dolgozott Terence Beanenel, akit talán Terryként ismertek. A teljes neve John Terence Beane. Soha nem hallottam. Ez a nyolcvanas évek közepétől körülbelül tíz évvel ezelőttig lehetett. Ahogy kimondta, Corcoran már tudta, hogy hiába: a férfi túl fiatal. Ó! Attól tartok, nem tudok segíteni. Az üzletvezető felhúzta busa szemöldökét. Én még iskolába jártam, amikor ő elment. Corcoran nem kérdezte meg, hogy általános vagy középiskolába-e. Nézze, nincs itt valaki, aki már akkor is itt volt? Talán. Elindult a zöldségosztály felé. Manfred! Feltűnt egy égimeszelő, a leghosszabb karral, amit Corcoran életében látott. Mint a polip karjai, olyan izmokkal, amelyekre nehéz munka során tesz szert az ember, nem súlyemeléssel a konditeremben. Rámordult Edwardsra, mintha kérdezett volna valamit. Manfred, haver, emlékszel egy bizonyos Terry Beane-re? Újabb morgás, teli torokból, mély hangon. Dolgoztam vele, igen. Miért? Itt van a rendőrség Edwards a homlokát ráncolta. Mi is

354 az pontosan, amit Beszélni akarunk valakivel, aki ismerte. Miért? Ez bizalmas ügy, uram. Jól ismerte őt? Jó munkás volt. Soha nem beszélt. Csak megcsinálta. Csak azt mondta meg, ha valamit rosszul csináltam. Soha nem vett ki szabadnapot. Manfred fogai kivillantak. Tragikus. Egy nap nem jött be. Agyonlőtte magát. A fejét csóválta. Én azonosítottam. Én. Senki más nem volt az életében. És én is alig ismertem. Biztos, hogy ő volt? Manfred megrángatta az orrát. Nem mintha sok maradt volna a fejéből. Pisztolyt formázó kezét a fejéhez tartotta, és pukkanó hangot hallatott. Biztos, hogy ő volt. Voltak barátai? Nem. Nem voltak itt kollégák vagy emberek, akik beszéltek vele, amikor dolgozott? Talán valaki, aki munka után találkozgatott vele? Fogalmam sincs. Sajnálom. Soha nem jött előre, amikor emberek voltak az üzletben. Ahogy bezártunk, kijött, és ellenőrizte, minden rendben van-e. Egyszerűen ilyen volt. Szóval, nem jut eszébe senki? Feleség vagy barátnő? Barát? Nem. Nem volt teljesen komplett. Nem úgy volt fogyatékos, mint a Johnny gyerek a bevásárlókosarakkal. Neki démonai voltak. Ismerek néhány legényt, aki járt Irakban. Az a típus. Oké, köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt. Corcoran

355 biccentett, aztán kivezette Palmert a szupermarketből. Sistergett az agya a lehetőségektől, de mindegyiken érződött, hogy nem jutnak előre. Akkor most mi az ördögöt csináljunk? Azon vívódom, Aidan. Én is. Úgy értem Megállt a kocsi mellett, és lassan kifújta a levegőt. Nem tudom, hogy értem. Szóval, ahelyett, hogy levadásznánk néhány ivócimborát a nyolcvanas évek végéről és a kilencvenes évek elejéről, megakadtunk. Igen. Nem tűnik úgy, hogy Terry színlelni tudta volna az öngyilkosságot. Corcoran lehajtott fejjel megállt a kocsija mellett. A reménybe kapaszkodtam. Tiszt úr! Manfred kocogott oda hozzájuk vad integetéssel. Hallottak Hayley-ről, ugye? Hayley? Terry találkozott vele párszor. Láttam, ahogy kiszökik. A fiatal Hayley Mitchell. Manfred az üzlet felé intett. A cigarettaárus-bódéban dolgozott. Flörtölt Terryvel, de Terrynek nem ment az ilyesmi. Egyszer láttam őket a The Crownban. Borosüvegek meg söröskancsók között. Falták egymást. Együtt jártak? Nem tudom. Sajnálom. Én azonosítottam a holttestét. Gondolom, ha együtt lettek volna Mit gondol, a nő még mindig Princes Risborough-ban van? Manfred vállat vont. Meghalt.

356 Negyvenhét [Palmer, 20:48] A helyzet az, hogy hat Hayley Mitchell van Princes Risborough-ban. Sortwell hangja visszhangzott a műszerfal hangszóróiból, ahogy autóztak. Segítened kell, hogy szűkíteni tudjuk. Meglátjuk, mit tehetek. Viszlát, Pete. Corcoran kinyomta a hívást, és tovább vezetett. Remek. Palmer visszasüppedt az ülésbe. Szóval, mit csinálunk? A GPS utasításait követve megérkeztek a célba. Van bármi más lehetőségünk? A téglaépületben néhány üzlet volt, meg a helyi háziorvosi rendelő. Még ég a villany. Palmer az órájára nézett. Majdnem kilenc óra. Soha nem lehet tudni. Kiszállt, és elindult a parkolón keresztül. Néhány más kocsi is várakozott: jó minőségű modellek, amilyeneket az orvosok szeretnek. A pszichológus bekopogott, és várt. Marie, ez időpocsékolás. Corcoran kifulladt, mire utolérte. Menjünk nem tudom. Kezét végighúzta borostás állán. Dawn meg fog halni, igaz? Erőt vett rajta az elkeseredés és a negatív gondolkodás. Talán blöff volt az oly megszokott lezser, magabiztos viselkedése, hogy

357 meg tudjon birkózni a sikertelenséggel. Palmer még egy pillantást vetett a fényekre, és rájött, hogy csak egy automata betörésvédő rendszer működéséről van szó. Most ő sóhajtott fel. Igaza van. Holnap át kell rendeznünk a Kivágódott egy ajtó. Elsie, majd meglátjuk, rendben van? Ott állt egy férfi ápoló, egyik kezével tartotta az ajtót, a másikkal egy kerekesszék fogantyúját. A székben egy ősöreg hölgy kuporgott. Ahogy a férfi meglátta Corcoran igazolványát, tekintetéből elillant a remény. Elszállt annak esélye, hogy csendesen iszogathat a tévé előtt, ehelyett a rendőrök kérdéseire kell válaszolnia. Már nincs rendelés. Rendőrség. Corcoran meglengette az igazolványát a férfi arca előtt. Tudom, hogy késő van, de vészhelyzet van. Egy nő David Crossley lánya. Az idős hölgy megrázta a fejét, a szeme úgy fénylett, mintha jókora adag morfiumot kapott volna. Jól van? Corcoran ügyet sem vetett rá. Uram, meg kell néznünk néhány orvosi kartont, és nagy szükségünk van a segítségére. Nem adhatom ki a kartonokat válaszolta barátságtalanul az ápoló. Rajtam kívül nincs itt más, az utolsó beteg után dr. Lindsay elviharzott. Elsie persze pont most esett el és törte el a csípőjét. Nem lenne szabad három órát várni a mentőkre, nem igaz? Csőtörés van a városban. Palmer a könyökével félretolta Corcorant az útból. És rendőrségi megfigyelőpontok vannak

358 mindenhol az emberrablás óta. Te jóságos isten Corcoran egy lépéssel közelebb ment a férfihoz. Meg kell néznünk két páciensük kartonját. Életbevágó. Bármennyire szeretnék segíteni, nem lehet. Az a szabályos eljárás, hogy maga hoz egy parancsot, és bemutatja az orvosnak. Én nem vagyok orvos, tehát nem tudok segíteni, még ha akarnék sem. Ha holnap reggel visszajön a papírokkal, akkor kikérheti valamelyik orvosunk véleményét. Ők tudnak segíteni. Én nem. Palmer félrebillentette a fejét, és suttogóra fogta. Ide hallgasson, én nem vagyok rendőr. Kriminálpszichológus vagyok, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál dolgozom. A táskájából előhalászta a saját, sötétkék vászonnal borított igazolványát. Orvos vagyok, tehát akkor férhetek hozzá a kartonokhoz, amikor szükségesnek látom. Vagy felhívom a főnökét, vagy segít nekem megtalálni egy sorozatos emberrablót és talán megmenteni egy nő életét. Az ápoló szigorú pillantást vetett Palmerre, aztán megpaskolta páciense karját. Gyerünk, Elsie, úgy látszik, van időnk még egy csésze teára. Visszatolta a nőt a rendelőbe. Mindenütt fenyőfa burkolat, zöld huzatú székek. Maguk is kérnek? Az életemet menti meg mosolygott Corcoran. Csak tejjel, köszönöm! És maga? Ha van zöld teája, különben nem kérek. Palmer körülnézett. Hol tartják a kartonokat?

359 Az ápoló felemelte az ujját. Ő nem mehet be oda, rendben? Corcoran megrázta a fejét. Én itt maradok Elsie-vel. De a zsebébe nyúlt a telefonjáért. Palmer követte az ápolót egy hosszú folyosón. Irodák ajtói a személyzetnek, még az ápolóknak is jutott egy-egy. A férfi kulccsal kinyitotta a Kartonok feliratú ajtót, és tartotta a nőnek. Egy perc múlva jövök segíteni, csak felteszem a teát. Köszönöm! Nagyon hálás vagyok. A pszichológus kinyitotta az ajtót, és orrát megcsapta a kartotékos helyiségek szokásos dohos szaga. Majd szólok egypár dicsérő szót a maga érdekében Elsie-vel kapcsolatban, rendben? Az ápoló a szemét forgatta. Elsie egy rémálom. Szerintem semmi baja sincs, de nagyon kell vigyáznom. A fia ügyvéd, aki arról híres, hogy folyton beperel minket. Ahogy mondtam, megteszem, amit tudok. Palmer kacsintott. Köszönöm. A férfi elsasszézott a konyhába, dobogtak a léptei. A nő magára maradt a kartonokkal. Az ábécérendben a Mac Mc egy egész szekrényt megtöltött a másik falnál. A következő volt a Ma Me, Mitchell az utána következőben, Mi Mo. Palmer átpörgette. Négy halott Hayley Mitchell, két élő. Nagyszerű. Manfred, a raktáros célzott rá, hogy Hayley fiatalabb volt Terrynél, aki tizennyolc éves lehetett 1986-ban, tehát 1968-ban született. Észszerűnek tűnt 1973 és 1983 között kezdeni. Átlapozta a kartonokat. Az első 1923 szeptemberében

360 született. A második júniusban. Nem valószínű, de lehetséges. Félretette. A harmadik novemberben született. Lehetséges. Előhúzta a vaskos dossziét, és olvasni kezdte. Ez a Hayley Mitchell tavaly áprilisban halt meg alkoholizmussal összefüggő májelégtelenségben. Egyre valószínűbb Rövid élet tele tragédiákkal és traumákkal. Önkárosítás, depresszió, alkoholelvonó. Tinédzser korában háromszor volt gyomormosása, aztán a szervezete megerősödni látszott, ahogy idősebb lett. Az orvosi feljegyzések szerint láb- és hátfájástól szenvedett, mert egész nap állnia kellett a szupermarketban, ahol dolgozott. Bingó! Visszaindult az előtérbe. Van egy lehetséges születési dátumom magának. Feltartotta a kartont. Nézze meg, mire megy vele! Corcoran éppen hívást indított valakinek. Hogy halt meg? Feltételezve, hogy őt keressük, a májbaj vitte el. Valószínűleg a rengeteg ivás miatt. Micsoda vég! Corcoran füttyentett, és fülén a telefonjával odébb sétált. Palmer megint a paksamétát kezdte lapozgatni, és a jegyzeteket nézegette. A nő az egyik első Prozac-páciens volt az Egyesült Királyságban, nem mintha túl sokat segített volna rajta. Beutalók depresszióklinikákra, alkoholelvonókra, egy kórházi szakorvoshoz a szűnni nem akaró köhögése miatt. Egy pillanat! Összeragadt oldalak, vízkár tapasztotta össze a széleket.

361 Beutaló egy szülészeti osztályra. Egy fiúgyermek születési anyakönyvi kivonatának másolata. A születés ideje január 10. John Terence Mitchell. Az apa neve nem szerepelt a kivonaton. Akkor született, amikor az anyja húszéves volt, és huszonöt, amikor az anyja meghalt. Tizenhat, amikor Terry megölte magát. De az a név John Terence Beane, a hatodik? Terry fia? Negyvennyolc [Corcoran, 20:59] Corcoran leállította a motort, de nem szállt ki. A háztömb felé intett a fejével. Szóval még mindig Princes Risborough-ban lakik. Palmer felnézett a jegyzeteiből. Terry fia elrabolja és kínozza azok gyermekeit, akik az apját a nyolcvanas években meggyötörték. Ez hogy hangzik? Szerintem hihető. Maga szerint nem az? De igen, és ez a probléma. Tökéletesen hihető. Csak nem szeretném, ha mindent egy lapra tennénk fel. Néha pedig így működnek a dolgok. Corcoran kilépett a

362 parkolóba, a vizes, cikcakkos téglamintára. Megvárta, amíg Palmer is kiszáll, és akkor indult el a címre. Akar irányítani? Ez nem az én dolgom. Engem is át tudott volna verni az orvosi rendelőben. Kétségbe voltunk esve. Azt tettem, amit tennünk kellett. Milyen machiavellisztikus! Corcoran bekopogott és várt. Hallgatózott, van-e valami mozgás odabent. Vagy hátul. Feltételezve, hogy ez az ő emberük, talán elmenekült. De pszichológiailag az is előfordulhat, hogy aki ezt képes tenni más emberekkel, kedves és manipulatív is lehet. Olyan ember, aki bármilyen helyzetben ki tudja dumálni magát, akinek mindenre van valami magyarázata. És már megint itt tartottak. Feltételezés. Holmi régi történetek alapján feltételezték, hogy John Mitchell az. Az elkeseredett szülők szalmaszálakba kapaszkodtak. Egy elkeseredett zsaru egyszerű válaszokat keres. Bosszú azért, amit az apja ellen követtek el. Egy apa ellen, aki nem is szerepel a születési anyakönyvi kivonatán. Most ki az, aki az utolsó szalmaszálba kapaszkodik? Nyílt az ajtó, és ott állt egy fiatalember. Nyakkendője átvetve a bal vállán, ingujja könyékig feltűrve, alkarja szappanhabtól nedves. Segíthetek valamiben? Corcoran megmutatta az igazolványát. John Mitchellt keressük. Sajnálom, nem lakik itt. Úgy tudjuk, ez a lakcíme. Örülök, hogy megismerhetem, cimbora. Nem lakik itt. De itt lakott?

363 Gondolom, ő volt az előző lakó. Még mindig ide jön a levélszemete. Corcoran igyekezett tartani magát a reményhez, hogy jó nyomon vannak. Megengedi, hogy megnézzem? Persze. Az ajtó becsapódott az orruk előtt. Ez nem sok jót ígér, Aidan. Nekem mondja? Az ajtó kinyílt, és a lakó átnyújtott egy kupac régi levelet. Ez minden, ami nálam van. És most, ha nem haragszanak, mennem kell. Ezzel eltűnt a lakásban. Corcoran átpörgette a postát. Pizzareklámok, hűségkártyák, egy hitelkártya-elszámolás és egy tavaly júliusi fizetési elszámolás. A boríték még érintetlen volt. [21:10] Építészeti vállalkozás létére a BEV Associates meglepően kevés gondot fordított saját épületére. Fura bővítés két régi kőépület között, a téglát sötétkékre festették, a fém csővezetékeket sárgára. Az egymáshoz nem illő ablakok még ilyenkor is erősen ki voltak világítva, és az alsó szinten egyetlen hosszú szimpla ablak húzódott, amelyen keresztül látni lehetett a kényelmes recepciót és négy irodát, amelyekben szorgos munka folyt. Kint, a gyepen egy hirdetőtábla állt, hírt adva a roncstelepen zajló

364 fejlesztésről. Corcoran megtorpant. A fenébe is! Ez ő! Nem? Így szerzett hozzáférést ahhoz az épülethez. Logikus. A férfi a pszichológusra nézett. Semmi ugye én megmondtam? Megmondtam, hogy én nem játszmázom, Aidan. Csak meg akarom találni Dawnt. Összehúzott szemmel nézett a férfira. Nem kellene megvárnunk az erősítést? Sürget minket az idő. Dawn cukorbeteg. Corcoran benyomult az épületbe. A csipás szemű biztonsági őr felnézett a laptopjából, feltolta a fülhallgatóját, amelyből kihallatszott az izgatott futballkommentátor hangja. John Terence Mitchell-lel kell beszélnem. Az őr gépelt valamit a billentyűzeten. Egy pillanat. Mit csinált az előbb? Küldtem egy Slack üzenetet. Egy micsodát? Nyílt egy ajtó mögöttük, és belépett egy magas férfi. A kezét fényes szürke nadrágjába mélyesztette. Tengerészkék kardigán, túracipő, göndör sörénye fénylett a pomádétól. Köszönöm, Jordan! Mr. Mitchell? Attól tartok, nem. Kezet nyújtott Corcorannek. Mark Vaughn. Én vagyok a V a BEV-ben. Intett, hogy kövessék egy irodába, és üljenek le egy hatalmas, megdöntött műszaki

365 rajzasztal előtt. Úgy látszott, továbbra is rajzol, annak ellenére, hogy a kezdőbetűje ott díszelgett az ajtó fölött. John szabadságon van, és én Aidan Corcoran nyomozó őrmester. Felmutatta az igazolványát. Beszélnünk kell John Mitchell-lel. Nem várhat reggelig? Idáig vagyok. Vaughn a feje fölé emelte a kezét. Beszélnünk kell Mr. Mitchell-lel. Mit követett el? Nem áll módomban beszélni róla, uram. A francba! Vaughn letette a ceruzáját. Nézze, John a cég alkalmazottja, és szabadságon van. Az ujjait ropogtatta. Meg kell érteniük De hirtelen elhallgatott. Palmer odaállt mellé, és a táblának támaszkodott. Segítsen megérteni! Pokoli néhány hónapunk volt itt mindnyájunknak, végigcsináltuk ennek a fejlesztésnek a tervezését, aztán a forrásaink elapadtak. A roncstelep jelenlegi tulajdonosa, illetve annak a fia nem igazán együttműködő eladó. Minden egyes lépés teljes agyrém. És John, az isten áldja meg, vezette a fejlesztést. Mindent a szívére vett, úgyhogy most éppen kivett egy kis szabadságot. Mit vett a szívére? A fejlesztés akadozik. Ez általában nem a mi problémánk, de az építő nem a legszabályosabb cég. Lényegében ránk lőcsölte a projekt igazgatásának nagy részét. Az a gond, hogy a hét számjegyű díjazásunk néhány részlete hiányzik, olyan okokból, amikre nincs ráhatásunk.

366 És John volt ennek a vezetője? Igen. Ne értsen félre, nagyszerű kolléga. Néhány szóból megérti a feladatot, és ragyogó javaslattal áll elő. A komputerprogramoknak pedig egyenesen a varázslója. Én is használom, muszáj, de jobban szeretem a papírt és a ceruzát. De Johnnak nehéz élete volt. Néha kicsit túlságosan is magára veszi a dolgokat. Maguk közel állnak egymáshoz? Nagyon. A szárnyaim alá vettem, amikor nálunk kezdett dolgozni, a védencemnek tartottam. Jó srác. Legalábbis az volt. De Vaughn az asztalra tette a ceruzáját. Uram! Palmer megvárta, amíg a férfi felnéz. Tudnunk kell Meg kell mondaniuk, mit követett el. Palmer Corcoranre pillantott. A férfi átvette. Az a gyanúnk, hogy elrabolt és megkínozott három embert. Vaughn lassan a szája elé tette a kezét. Nyugodt, ám kimért reakció, de a szeme igazi döbbenetről árulkodott. Figyeljen ide, Johnt kiskorában örökbe adták. Nem ismerte az apját, az anyja alkoholista volt, abszolút felelőtlen. Megjárt több különböző nevelőotthont, és mindenhol bajba került. Az ötödik családnál szerencséje volt, jó kapcsolatba került az apával. A fickó egy hős, volt türelme átnevelni Johnt, és a végén örökbe fogadta. Rendes embert faragott belőle, egyetemre ment, így került végül hozzánk. Maga most védeni próbálja? Nem, csak nem tudom elhinni, hogy képes volna ilyesmit

367 akár kigondolni is. Sarah Langton. Howard Ritchie. Matt Gladwin. És azt gondoljuk, hogy Dawn Crossley-t is elrabolta ma este. A lány cukorbeteg, és ha Jóságos ég! Vaughn felpattant és keresett egy papírlapot. John most költözött új helyre. Amit maga épített, a városon kívül. [21:35] Corcoran túl nagy sebességgel fordult be a sarkon, de sikerült a saját térfelén maradnia. Több mint kilencvennel repesztett az utcán, aztán a következő kanyarnál hetvenre lassított, szlalomozott, ahogy egy kocsi elsuhant mellettük. Az utcai lámpák megadták magukat a vidéki sötétségnek. Felvillant a műszerfal, és megszólalt a csengőhang. Ismeretlen hívó. Igen? Miért van kikapcsolva a rádiója? Női hang. Mert vezetek. Kivel beszélek? Broadribb őrmester. Corcoran beletaposott a gázba, és elhúzott két kocsi mellett. Úton van? Ez is teljesen hiábavaló erőfeszítés lesz, mint legutóbb? Lehetséges, de ezt úgy hívják, hogy a munkánkat végezzük, őrmester. Igyekezzen oda néhány kemény fickóval, rendben?

368 Steph nagyot sóhajtott a vonal végén. Rendben. Várjuk. És lerakta. Palmer kibámult az ablakon a sötétségbe. A holdfény fákat, alvó teheneket világított meg. Még a jegyzetfüzetét sem vette elő. Jól van? A nő nem válaszolt azonnal. Mind a ketten nagy nyomás alatt vagyunk, Aidan. Nem tudok másra gondolni, csak hogy Dawn Tudja, John Mitchell nagyon sok szempontból illik a profilomba. Húszas éveiben jár, maga építette fel a saját házát, tehát képes átalakítani a cellákat és megalkotni a kínzóeszközöket. De voltak hiányzó részletek, például hogy a munkáján keresztül fér hozzá a roncstelephez. És ezt hogyan tudja kiolvasni a profiljából? Corcoran ránézett és vállat vont. Magányos farkas, brutális neveltetéssel. Biztos, hogy ez is benne van? Hát, igen, de A GPS jelezte a következő kanyart, így Corcoran rálépett a fékre, próbálta visszavenni a sebességet, aztán felfutott egy elhagyott mellékútra, amely egy dombra vezetett. Előttük egy sötét ház előtt elektromos fáklya világított; a modern épület úgy nézett ki, mintha egy játékkocka-készletből építették volna. Corcoran két járőrkocsi mögött parkolt le, és meglátta a négy egyenruhás rendőrt, akik a fáklyákat tartva kutatták át a környéket. Egyikük Steph Broadribb volt, parancsokat és utasításokat osztogatott. Corcoran kiszállt, és odaszaladt hozzá, amilyen gyorsan csak a csípője engedte, a saját lámpájának fénye végigtáncolt a göröngyös földön.

369 Steph megfordult, a fáklyával egyenesen Corcoran arcába világított, aztán visszafordult két emberéhez. Robert, Dennis, nézzetek körül hátul. Azok elindultak, otthagyták Stephet és egy másik rendőrnőt. Steph csípőre tett kézzel várta őket, és felnézett az égre. Mindig csodálkoztam, mit értett azon David Bowie, hogy komoly holdfény, de ez most nekem is elég komolynak látszik. Igaza volt. A telihold egy részét vékony felhőréteg árnyékolta be, hátulról megvilágítva. Van valami jele az illetőnek? Nincs. Steph odalépett a házhoz. Úgy látszik, ez nem két fillérbe került. Biztos benne, hogy ez az? Ő maga építette. Az egyetlen költséges rész a telek. Corcoran a bejárati ajtóhoz lépett, és fáklyájával bevilágított a legközelebbi helyiségbe. Egy jól felszerelt konyha, de életjel nélkül. A padló üres, se asztal, se szék, csak dobozok. Az ajtó másik oldalán egy üres, rideg nappali szoba. Nincs jele, hogy bárki lenne odabent. Akar előremenni? Elvégre ez a munkám. Steph bekopogott az ajtón. Semmi válasz. Senki nem sietett ajtót nyitni, de arra sem utalt semmi zaj, hogy valaki elrejtőzne, nem nyikorgott a padló és nem csukódtak ajtók. Törd be, Jess! Az egyenruhás az ajtóhoz sétált, és felkészült rá, hogy a vállával nekimenjen az ajtónak. Negyvenkilenc

370 [Palmer, 21:46] A házban felgyulladt a villany. Palmer belépett a betört ajtón, arca kékes fényt kapott a ház világításától. Corcoran felemelte a kezét, hogy megállítsa. Hagyja, hogy végezzék a munkájukat! Aidan, be kell néznem. Majd benéz. Csak hagyja őket dolgozni! Én A férfinak természetesen igaza volt. Palmer körülnézett. Távoli, vad vidék. A közeli dombokon túl Princes Risborough fényei világították meg az eget, ahol nem látszott a holdfény. Nincs olyan egyértelmű hely, ahová elrejthette volna Dawnt. Csattanás hallatszott bentről, ahogy Steph csapata kutatott a házban. A fáklyák helyett most lámpák és csillárok égtek. Nem láttak senkit, így Steph behívta őket. Óvatosan, rendben? Corcoran lépett be először. Jellegzetes újház-szag volt bent: új szőnyegek, ragasztó, festék. Steph az előszobában csatlakozott hozzájuk, felfújt arccal. Fent is körülnézünk, de itt, lent nincs senki. Palmer tekintete találkozott Steph pillantásával. Rejtett ajtókat keresünk. Ez nem egy kísértetjárta ház A nő megrázta a fejét, és az egyik csapata nyomában elindult felfelé a szőnyeggel borított lépcsőn. Palmer bement a nappaliba, amely csak egy üres helyiség

371 volt, és arra várt, hogy emberek költözzenek bele. Plüssszőnyegek, amelyeken nem látszottak bútornyomok, és még vadonatújak voltak. Az ablakból mind a három autót látni lehetett, valamint a főút felé vezető domboldalt. Ha itt lett volna, valószínűleg látja, hogy jönnek, és elmenekül. De hátul is vannak emberek, és Dawnt is cipelnie kellett volna. Feltéve, hogy nem hagyta valahol máshol. Egy másik ajtó oldalra nyílt, deszkapadló vezetett egy helyiségbe, ami étkező lenne, ha be volna bútorozva. Egy másik ajtó a konyhába vezetett a másik oldalon. A teraszajtók az enyhén lejtős puszta földre nyíltak hátul, aztán három alacsony dombtetőre. A rajtuk levő fákat megvilágította a hold, és hajladoztak a szélben. A hosszú kert egy kőfalhoz vezetett. Nincs hova futni, nincs hova rejtőzni. Palmer megpróbálta kinyitni a teraszajtókat. Zárva voltak. Elvette Corcorantől a lámpát, és megvizsgálta az üveget. Lát ott valamit? Nem tudom biztosan. A pszichológus leguggolt, hogy megvizsgálja az ajtót. Tökéletesnek látszott, az üvegen még rajta volt a műanyag védőfólia. Nincsenek ujjlenyomatok vagy másféle nyomok. Felnézett a férfira. Nem látom semmi nyomát annak, hogy bárki járt volna ebben a szobában mielőttünk. Egyetértek. Corcoran kinyitotta a konyhaajtót, és magára hagyta Palmert. Erős fények világították meg a tökéletes parkettát, elhomályosítva a helyiség halvány ragyogását. Palmer felállt, és megpróbálta értelmezni a látottakat. Egy steril ház. Nem rejtőznek pszichopaták a szekrényekben,

372 nincsenek megkötözött áldozatok a vendégszobában. De ha maga építette, lehet valahol egy csapóajtó, amely egy rejtett helyiségbe vezet az alagsorban. És ha így van, miért a régi hadifogolytábort használná? Léptek döngtek lefelé a lépcsőn, az üres falak és padló felerősítette a visszhangot. Steph a konyhába ment Corcoranhez. Fent nincs semmi. Nincs titkos fal vagy csapóajtó. És higgye el, alaposan megnéztük. Palmer követte. Fényes és makulátlan, mint egy bemutatóterem. Minden fehér és szürke. John Mitchell minden ingósága a fal mellett volt felhalmozva, egy egész élet néhány kartondobozban. Corcoran belenézett az üres szekrényekbe. Biztos benne? Nem, bebújt az ágy alá! Steph a csípőjén tartotta a kezét. Kivéve, hogy nincs ágy. Itt lakott? Van egy felfújható matrac a nagyobbik hálószobában. Törölköző az abból nyíló fürdőszobában. Csontszáraz. Palmer csak egyetlen olyan dobozt látott, amelyet kinyitottak, a többi doboz szinte eltakarta a tépett ragasztószalagot. Félretolta őket könnyebbek voltak, mint gondolta, és előhúzta a bontottat. Volt benne fölül néhány törölköző, aztán egy réteg összehajtogatott ruhanemű. Itt járt. A doboz alján volt néhány fotó tasakokban, különböző nyomtatóüzletekből, gumigyűrűkkel összefogva. Kivette őket, és leszedte róluk a gumikat. Az első köteg

373 szakadt volt és rojtos a széleken. A Boots cégnél nyomtatták, az üzlet címe a matricán, kék golyóstollal olvashatatlan otthoni cím volt ráfirkálva. Egy fiatalember fotói egy bulin. Sötét haja vastag lófarokba összefogva. Farmernadrág és dzseki, Iron Maiden- és Metallicafelvarrókkal tele. Terry Beane sokkal idősebbnek néz ki, mint azon az egyetlen fotón, amit David Crossley-től kaptak, bár a dátumok között egy év volt az eltérés. Két másik férfi volt látható a dohányfüstön keresztül, részeg arcuk és szemük vöröslött az éles megvilágításban. Palmer átpörgette a többit. Úgy látszott, egy tekercset fotóztak el egy este a bulin a kilencvenes évek elején, a Pearl Jam- és Nirvana-pólókból ítélve. A legtöbb kép középpontjában a férfi volt, ahogy iszik és drogot szív. Aztán később meztelen felsőtesttel, leengedett, szétterülő hajjal táncolt és ingatta a fejét. Több felvételen emberek beszélgettek, de Terry oldalt állt, a csoporttól félrevonulva. Csak a zene keltette életre. Egy sorozat művészies fekete-fehér fotó mutatta egy sziklafalnál. Hogy hol, az nem derült ki. Terry lefelé nézve bámulja a vizet. A sorozat vége felé egy újabb felvétel, ahogy táncol és kinyújtja a kezét a kamerát kezelő ember felé. Egy meztelen női kar, karkötőkkel tele. Hayley Mitchell, feltehetőleg. Palmer elrakta őket, és elővette a következő köteget. Fotók Terryről és Hayley-ről, különböző helyeken, főleg a bulin, aztán egy sorozat egy vidéki ház mellett. Bár még fiatalok, szabadok és boldogok, elkülönültnek látszanak a barátaiktól, a saját világukba zárkózva. Mind a ketten mosolyogtak az egyik fotón,

374 láthatólag részegen. Visszatette a fotókat a dobozba. Ez a mi Johnunk, az biztos. Corcoran a keskeny bortartó állványnál állt; a keresztrácsozaton nem voltak üvegek. Hol az ördögben lehet? Jó kérdés. Palmer egy újabb köteg fotót lapozott végig. Ezek később készültek, mint a többiek. Kisbabafotók: egy kimerült anya és egy zavart apa. Hayley fiatalnak látszott, alig tizenhat évesnek, bár már húsz is elmúlt. Néhány kórházi felvétel, aztán megint otthon a babával. Terry szemén nem látszott, hogy örülne a fiának inkább félelem és szorongás tükröződött benne. Később kezdett látszani az arcukon a stressz és a feszültség, még akkor is, amikor magukhoz ölelték a kisdedet. Mindössze napokkal vagy hetekkel az előtt, hogy John Mitchellt örökbe adták. Vajon emlékezett rá? Olyan szintű volt a trauma, hogy kisbabaként beléivódott? A két ellenséges szülő, az anyja még maga is gyerek, az apja teljesen elbizonytalanodva. Mind a kettő reménytelen és üres, egyetlen vigaszuk az alkohol, nem pedig a család. Egyiküknek sem voltak eszközei, hogy megbirkózzanak az élettel. Vagy talán John sérült az elszenvedett megpróbáltatásoktól? Egyik nevelőszülőtől a másikig dobálták. Bármennyire igyekeztek, nem bírtak a fiúval. Akárhogy is, a nehéz életkezdetéért az apjának a bunkerben szerzett mentális problémáit okolta, ahol meggyötört lelke végül összeomlott. Képtelen volt gondoskodni a gyerekről, aki

375 egy másik gyerektől született nem tudott elköteleződni. Jutott valamire, Marie? Palmer Corcoranre nézett. Nem igazán. Visszarakta a fényképeket a dobozba. Lehetséges, hogy van egy másik cellája Dawn számára. Ezért fogjuk átkutatni a garázst. Rendben. Az jó ötlet. A nő didergett. Ez olyan, mint Ross Murray ketrecei a garázsa alatt. Corcoran átvezette a pszichológust a házon, vissza az autófelhajtóra és annak csikorgó kavicsaira. Egy önálló garázsépület állt oldalt a sötétségben, a ház fényei nem nagyon jutottak el olyan messzire. Steph másik két egyenruhás kollégája küszködött a csapszegvágóval, hogy bejuthassanak. Elvette tőlük, és maga vágta ketté vele a lakatot. Csak egy betonpadló, még vadonatúj. Nem voltak kerék- vagy lábnyomok, nem volt látható nyoma annak, hogy bárki járt volna itt, amióta kiöntötték. Palmer valami rejtett föld alatti helyiségbe vezető bejáratot keresett. Semmi. Meg vagyunk lőve, nem igaz? Corcoran összehúzott szemmel nézett rá. Ez nem azt jelenti. Hol van az emberünk, Aidan? És hol van Dawn? A matrac. A törölköző. Tudjuk, hogy itt volt. A közelben kell lennie. Igaz? Az nem biztos. Palmer vacogott a hidegben és a sötétben. De itt nincs, Aidan. Nyomát vesztettük. Órák, talán napok óta nem járt itt. Akárhol lehet.

376 Nem szeretem feladni. Én sem. Palmer visszanézett a házra, és egy gondolat kezdett keringeni a fejében, csörömpölve, mint a golyó a labirintusjátékban. Aidan, azt hiszem, van egy sejtésem. Ötven [Corcoran, 21:57] Corcoran vezetett. Elhaladt a járőrkocsik között, sértették a fülét az éles szirénák, de csökkentette a sebességet. Palmerre nézett, akinek fénylett az arca a villogó fényektől. Azt gondoltam, nem hisz a megérzésekben. A pszichológus a szemét forgatta. Az útra figyeljen, kérem! De a többi nyom helyett ez talán célra vezet. Terry Beane évekkel ezelőtt meghalt. Semmi esély rá, hogy még mindig John Mitchell a kunyhó tulajdonosa. Nem mondanám, hogy semmi esély Megszólalt a férfi telefonja. A műszerfal jelezte, hogy Sortwell hívja. Corcoran rákoppintott a gombra, fogadta a hívást. Pete, van valami? Valami, talán, de nem tudom, jelent-e bármit is. Kiderült, hogy az ingatlan egy bizonyos John Mitchellé.

377 Ez biztos? 2010 szeptemberében örökölte. Corcorannek pörgött az agya, miközben megelőzött egy lassan mozgó traktort. John Terrytől örökölte a házat, amikor az meghalt. Ez egy kapcsolat a halálához. Meg tudnád nézni a korábbi vásárlásokat? Lássuk csak! Hallatszott, ahogy begépel valamit. Rendben ben egy John Terence Beane örökölte a Mi az ördög? Mi az? Saját magától örökölte. John Terence Beane-től. Rendben. Az ötödik örökölte a negyediktől. Most már értem. Úgy tűnik, a negyedik autóbalesetben halt meg. És volt egy felbontott házasság 1984-ben. Ő kapta a házat, az asszony a járadékot. Ennyi tragédia egyetlen családban! Elöl Steph balra indexelt egy kanyargós ösvény felé két mező között. Oké, Pete, szia. Mennem kell. Corcoran kinyomta a telefont. Szóval Terry akkor kapta meg a házat, amikor az apja meghalt. Palmer bólintott. Az a válás egybevág azzal, amit David és Sally mondtak, hogy hogyan került Terry későn az iskolájukba. Vannak gyerekek, akik beilleszkednek, Terry nyilvánvalóan nem tartozott közéjük. A csúnya válás megtépázta az önbizalmát. Úgy látszik. Corcoran lassított, ahogy közeledtek a házhoz, Steph lámpája megvilágított egy omladozó házat, amelyet

378 elvadult erdő vett körül. Nem tudom, itt van-e, de legyen óvatos. Nem tervezem, hogy bármit másképp csinálok. Corcoran kiszállt, ellenőrizte, megvan-e a gumibotja. Elővette, és a levegőbe suhintott vele. Steph bólintott felé, aztán a társának. Corcoran csendben követte őket, lassan lépdelt a mohos köveken a fura kunyhó ajtaja felé. Üresnek látszott, mint John háza. Haragot érzett a gyomrában. Újabb remény hiúsult meg. Végiggondolta a lehetőségeket bármivel megharcolt volna, ami elvezeti őket a még életben levő Dawn Crossley-hoz. A francba! Az ajtó régi fából készült, szilánkos volt és sérült. Íme, a nagy semmi. Hátralépett, aztán vállát a repedezett festéknek feszítette, és belökte az ajtót. Az nagy csattanással a falhoz dőlt. Corcoran belépett az előtérbe, kivont gumibotját magasba emelve. A hely bűzlött a portól és a penésztől. Három ajtó nyílt onnan. Az elsőre mutatott Stephnek, a társának a másodikra, a harmadik az övé volt. Falusi konyha, shakerstílusú szekrények. Középen a kis asztal tele félig üres whiskysüvegekkel. Csak egy szék. Egy magányos, elkeseredett, halálra szánt ember otthona. Egy hátsó ajtó, bezárva, kulcsnak semmi nyoma. Az előtér hátsó részében Corcoran majdnem beleütközött Steph kollégájába. A nő nem talált mást a szobájában, csak egy összetekert szőnyeget. Corcoran belesett a hálószobába. Egy régimódi kovácsoltvas ágy, paplan helyett mintás takaróval. A

379 falon tűzhely. Besötétített ablakok egy besötétített életben. Nyilvánvalóan a Stephnek jutott szobában készült a fotó, ahol Terry félmeztelenül rázta a fejét. Még több zsalu, de egy hordozható tévé előtt egy kanapé. A nő egy magas szekrény tartalmát nézte át, tele régi ruhákkal. Egy széles íróasztal állt a hátsó falnál, rajta ősrégi írógép és szépen rendbe rakott papírlapok. Corcoran megnézte a címet. A belső sötétség Chuck Shepherdtől. Írói álnév? Kesztyűt húzott, és átpörgette az oldalakat. Regénynek látszott, tudatfolyammal. Ez Palmernek való. Kinyitotta az egyetlen ajtót. Egy fürdőszoba: a legmodernebb helyiség a házban, de ez nem mond sokat. Avokádószínű felszerelés bidével, egy zuhanycső, amely a csaphoz csatlakozott. Itt sincs senki. Steph bólintott. De nem úgy néz ki, mint amelyik évek óta üres. Három hónappal ezelőttig ki volt adva. Corcoran megborzongott. Hozasson helyszínelőket, mindent vizsgáljanak át! A másik házban is. És beszéljen a szomszédokkal mind a két helyen! Kell, hogy legyenek farmok és házak a közelben. Tudni akarom, ki volt itt és mikor. Igenis. Steph megkopogtatta a rádióját, és halkan beleszólt. Corcoran magára hagyta, szívott egy kis friss levegőt, miközben visszasétált a kocsihoz. Palmernek nyoma sincs.

380 A francba! Kocogni kezdett, nyilallt a csípője. A pszichológus ott guggolt a kocsi mellett, és lengette a telefonját a föld fölött, mintha az lenne a normális. Jézusom, Marie, halálra rémített! Palmer csodálkozva felnézett. Valóban? Féltem, hogy elrabolta magát. Untam ülni a kocsijában. A nedves földre mutatott. Megláttam egy frissnek kinéző keréknyomot. Mit? Corcoran a legerősebbre kapcsolta az elemlámpát, és végigvizslatta a nyomot, amely a mezőn keresztül a szomszéd házba vezetett a fákon túlra. Előkapta a rádióját, és Steph számát hívta. Foglalt. Hagyta csengeni, de a nő kinyomta. Újra próbálkozott, és akkor sikerült. Steph, van itt egy erdőbe vezető nyom. Maradjon ott, és biztosítsa a házat! Biztos? Valószínűleg semmi. Corcoran már el is indult a keréknyom mellett. Csak azt akartam, hogy tudja, merre tartunk. Felhívom, ha erősítés kell. Vége. Befejezte a hívást, és továbbment az erdőbe. A fák szétnyíltak előtte és beengedték. A botja készenlétben volt, a lámpája világított. A fényben megcsillant valami fémes. Corcoran odaszaladt. Egy Ford Mondeo, nagy, terepjárókerekekkel. Palmer szeme fehér volt a félelemtől. Itt van? Nem tudom. Corcoran lábnyomokat pillantott meg. Egy

381 pár lábnyomot. Rövid, széles lépések, mintha nem sietne, hanem A francba, mintha cipelne valamit! Újra elindult, lassan és egyenletesen, és közben megint próbálta hívni Stephet. Jöjjön át ide! Egy perc, és ott vagyok. Előttük az erdő szinte magába nyelt egy alacsony téglaépületet. Talán egy juhász kunyhója, vagy egy régi tehenészet. Szilárdnak látszott, hibátlan tetővel és erős ajtóval. Corcoran szorosan megmarkolta a botját, és belökte az ajtót. Üresnek látszott, a padlót szalma borította. Hátralépett, és újra hívta Stephet. Ezúttal elérte. Zsákutcának látszik. Elindulunk vissza. Rendben. Egy kattanás, és Steph már ott sem volt. Aidan, biztos benne? Azok a lábnyomok mintha Mintha cipelt volna valakit. Tudom. Corcoran megvakarta a borostáját. Itt nem lesz könnyű átmenni, nagyon sűrű az erdő. Ugyan már! Palmer bement, és rugdalni kezdte a szalmát. Itt lennie kell valaminek. Corcoran megvilágította a padlót. Egyenletesnek látszott. Kivéve Ott, a hátsó fal közepénél felpúposodott. Most várjon, rendben? Lassan odament. A felhalmozott szalma mellett egy faajtó volt a padlóburkolatban, fémfogantyúval. Corcoran a rádiójáért nyúlt. Valaki felsikoltott: SEGÍTSÉG! Palmer hátralépett, és hagyta, hogy a férfi a felnyitható ajtót a

382 szalmakupachoz támassza. Odalent halvány fény pislákolt, talán egy elemes lámpa. És a padlón ott feküdt Dawn, tágra nyílt szemmel, segítségért kiáltozva. Elgyötörten, kimerülten és rémülten. Maradjon ott! Corcoran rálépett a létrára, amely biztonságosan erős volt, de a fény oda már alig ért le. Komolyan mondom! Lemászott, egyszerre egyet lépve, amíg a lába földet nem ért. A sarkok sötétben voltak, és a helyiség nagyobbnak látszott, mint a fenti, és sokkal szélesebbnek. Egyetlen pillantást vetett Dawnra, aztán Palmerre. Vizsgálja meg! Palmer sokkal kecsesebben mászott le, mint a férfi. Dawn mellkasára szorította a fejét, hogy megmérje a pulzusát, tízig számolt, és közben az óráját nézte. A szívverése vészesen lassú. Sürgős orvosi ellátásra van szüksége. Nem tudjuk megvárni a mentőket. Felviszem. A maga csípőjével? Corcoran a fogát csikorgatta, és elővette a rádióját. Felhívom Broadribbet, és Egy férfi lépett elő a sötétből, és pisztolyt tartott Corcoran fejéhez. Ötvenegy [Palmer, 22:08]

383 Maga lesz az első. A pisztoly többet árult el Palmernek, mint a férfi szavai. Maszkot viselt, bár a fény alig érte az arcát. Mit akar, John? Az meg sem rezdült a neve hallatán. Megmondtam, menjen fel! A pisztollyal intett. Indulás! A nő Corcoranre nézett. Annak acélosan csillogott a szeme, hol a pisztolyra pillantott, hol a férfira. Hogy mit tenne vele Az a legkevesebb, hogy szétverné a fejét. Felnézett a létra tetejére. Felmehetne és elszaladhatna. De Dawn beteg volt, és orvosi segítségre volt szüksége. Segítenem kell neki. Maga nem figyel rám. Menjen fel! Meg fog halni! Fel! És meg ne próbáljon elszaladni, különben most azonnal megszabadítom Dawnt a szenvedéseitől. Utána őt, aztán magát. Maga nem gyilkos. Még. Újabb intés a pisztollyal. És most induljon! Palmer felmászott a létrán, lassan, mintha még soha nem mászott volna létrára, de így is hamar a tetejére ért. Elfuthatna. Beszállhatna Corcoran kocsijába, foghatná a telefonját vagy a sajátját. Telefonálhatna. Erősítést kérhetne. De John fogva tartja Corcorant és Dawnt. Két élet. És fegyver van nála Corcoran fellépdelt a létrán. Kínozta a csípője, minden lépés súlyos fájdalmat okozott. Palmer lenézett a sötétbe Dawnra, aki haldokolva terült el a földön. Az ostoba háború áldozata. Tudta, hogy meg kell próbálnia megmenteni, de a férfi teljesen uralta a helyzetet.

384 Corcoran felhúzta magát a pszichológus szintjére, és megbotlott. Azt suttogta: Várjuk ki a végét! Én megtámadom, maga elveszi a pisztolyt, és megmentjük Dawnt. Biztos? Mielőtt a férfi a bólintáson kívül mást is tehetett volna, megjelent John, és a nőre fogta a pisztolyt. Állj! Komótosan lépdelt, aztán már fent volt, a pisztolyt Palmer felé tartotta, hol a gyomrára, hol a szívére célozva, ahogy rálépett a szalmára. Térdre esett, aztán felállt. Rendben, megmondom, mi lesz. Most Nem hagyhatja ott lent! A nő közelebb lépett a férfihoz. Ha most le tudná lökni Meg fog halni! Az a lényeg. Maga eddig nem ölt, John! Nem kellene átlépni a határt. Hagyja abba, hogy a jobbik énemre apellál! Nekem nincs olyanom. Ez nem maga. De igen. John a nő mellkasához szorította a pisztolyt, aztán a nyaka köré tekerte a karját. Közelről Palmer fel tudta mérni a férfi valódi méretét. Legalább egy fejjel magasabb nála, és nagyon erős. Megpördítette, a pisztoly most a hátába fúródott, és a kocsijához vezette. Szálljon be a vezetőülés mellé. Corcoran bizonyos távolságról követte őket, és körülnézett, talál-e valamit, amivel lebírhatná fogvatartójukat. Elárulhatom, hogy nincs itt semmi. John ráfogta a pisztolyt. Telefont, rádiót! Most! Corcoran mind a kettőt a földre ejtette.

385 John felsóhajtott. Rúgja ide! Corcoran megtette, de csak félútig. Kezdem elveszíteni a türelmemet. John lehajolt, hogy felvegye őket, közben Corcoranre fogta a pisztolyt, aztán a zsebébe csúsztatta a tárgyakat. Melyik csípője fáj? Corcoran grimaszt vágott Palmer felé, aztán vissza Johnra. A bal. Köszönöm. John Corcoran jobb lábára fogta a pisztolyt, és belelőtt a combjába. Ne! Palmer előreugrott, de John visszatartotta. Corcoran hátraesett és üvöltött. John most a nőre irányította a fegyvert, és a szerkezet csikorgott, ahogy újratöltötte. Mondtam, hogy szálljon be! Palmer szaporán, zihálva szedte a levegőt. Maga, maga Szálljon be abba a rohadt kocsiba, különben belelövök az arcába, isten engem úgy segéljen! A nő ránézett. Nem volt más választása. Corcoran kiáltozott, Dawn haldoklott, és ő semmit nem tehetett egyikükért sem. Kinyitotta az autó anyósülése melletti ajtót, és beszállt. John beugrott a vezetőülésre, és elfordította a slusszkulcsot. A motor felbőgött, és a férfi elindult. Megfordult és visszaindult a ház felé. Lámpák nélkül, fél kézzel vezetett, a másikkal Palmerre fogta a fegyvert. A nő az oldalsó tükörbe nézett, de Corcorant már nem látta a sötétben. Ott feküdt meglőve, véresen. Egy láblövéstől nem

386 vérzik el az ember, de orvosi segítségre szorul. Johnra nézett. Ezt jól elintézte. A férfi elhaladt a ház mellett, és lassan ráfordult az ösvényre. Ezt hogy érti? Mindenre. Jól kitervelte és szakszerűen végrehajtotta. Fogalmunk sem volt, hogy maga az, amíg Dawn apjával nem beszéltünk, és én még akkor is Tudom, hogy elítél érte, de egyáltalán nem érdekel. Palmer a fegyverre koncentrált, az arca kissé megrándult, aztán megint kinézett. Miért csinálja ezt? John jobbra fordult a főúton, padlógázzal, amíg elérte a hetven mérföldes sebességet. Az automatika morgott a fogaskerekek között. Azt hittem, tudja. Azt értem, mit gondol, hogy miért csinálja. Azok az emberek kínozták az apját, tönkretették az életét. Mindenért őket hibáztatta. Ez volt a pusztító spirál, ami a maga születéséhez vezetett, és az oka, hogy ő meg a maga anyja nem voltak képesek megtartani magát. De őket már nem tudja visszahozni az életébe. Nem, de azt el tudom érni, hogy azok a gazemberek szenvedjenek azért, amit tettek. Az apám jó ember volt. Zaklatott, sérült, de jó szíve volt. És azok összetörték. Nekem nem lett volna szabad megszületnem. Tudom, hogy minden dühös tinédzser ezt gondolja, de én őszintén így hiszem. Ha nem sérül meg olyan súlyosan, akkor soha nem ismerte volna meg az anyámat olyan fiatalon, és nem ejtette volna teherbe. Anyám még gyerek volt.

387 Beszélt valaha valakivel erről? Megérkeztek a civilizációba, feltűntek Princes Risborough első kis házai. A férfi a keze fejével megvakarta az állát, feltolta az álarcát, és látni lehetett néhány centit precízen borotvált kecskeszakállából. Ne próbálkozzon a pszichoblablájával, ha kérhetem! Terápiának hívják. Ezt a rengeteg haragot át lehet csatornázni valami másba. Én ebbe csatornázom. John leengedte az ablakot, és kihajította Corcoran telefonját és rádióját. Palmer nézte, ahogy átbucskáznak és gurulnak az úttesten, ahogy ők továbbszáguldottak. Elvettek a szüleimtől, mert képtelenek voltak gondoskodni rólam. Olyan sok rettenetes élményem volt, hogy azt maga el sem hinné. Nem volt részem semmiféle családi életben, amíg az apámmal nem találkoztam. Letépte magáról az álarcot, és arca mosolyra rándult. Stuart. Jó ember volt. Ő és anya örökbe fogadtak. Jobbra fordították a sorsomat. Apa három éve meghalt. A cukorbetegsége szövődményeibe. Ezért csinálja ezt Dawnnal? Ez csak egy kellemes, véletlen egybeesés. John felsóhajtott. Amikor tizenhat éves voltam, az apám, az igazi apám meglátogatott. Terry. Igen. Részeg volt, csapzott, szánalmas. Sírva kért bocsánatot, amiért rossz apa volt. John felhorkant, és lelassított a megengedett harminc mérföldes sebességre. Normális életet élő normális emberek mellett haladtak el. Ismeri azt a Nirvana-

388 számot, hogy nagyon szerettem volna egy szülőapát, de helyette kaptam egy édesapát? Velem pont ez történt. Stuart volt az édesapám, Terry a szülőapám. Amikor Terry szülei elváltak és az anyja Birminghamben maradt, őt a saját apja éjszakára bezárta abba a tehénistállóba Az az épület ott. Lent. Terry félt a sötétben. Az iskola pedig pokol egy gyereknek, aki ezen megy keresztül. Aztán felcsillant a remény. Ott volt ez a lány, nem az anyám. Valaki más. Sally? Talált. Morgás hagyta el a férfi keskeny ajkát. Az a hárpia meg a barátai. Azok a szemetek bezárták az apámat egy bunkerbe hatvan órára. Az majdnem három egész nap. Ez a legtöbb embernek kemény lett volna. Ártalmas. De neki? Őt tönkretette. Olyan volt, mint a pokolban, fiam. Azt sem tudtam, hogy meghaltam-e vagy élek-e még. Az a négy gazember mind egyetemre ment, az én apám meg Abban szenvedett, amit a magához hasonlók poszttraumatikus stressz szindrómának neveznének. Többé nem tudott rendesen aludni, rémálmai voltak, visszahúzódó lett, hallucinált, rászokott az alkoholra Kérhetett volna segítséget Senki nem segített volna neki! Akkoriban nem. De maga mintha mindent tudna a katasztrofális kapcsolatáról az anyámmal, Hayley-vel. Azon az estén, amikor Terry eljött hozzám és bocsánatot kért, amiért nem tudta boldoggá tenni az anyámat, önmagát okolta mindenért, ami velem és az anyámmal történt, aztán eltántorgott De én utánamentem. Meg akartam ismerni, hogy milyen valójában. Nem az a szerencsétlen, amilyennek láttam. Idővel meg tudtam bocsátani

389 neki, ami történt, és próbáltam segíteni neki visszatalálni a normális életbe. Aztán néhány héttel később megölte magát. Abban a kunyhóban. John felemelte a fegyvert. Ezzel a pisztollyal lőtte főbe magát. Valami kúszott felfelé Palmer gerincén. Ez megváltoztatja az embert, nem igaz? Valami ilyesmi. Engem eltökéltté tett, hogy nem engedem, hogy a gyerekkori trauma úgy hasson az életemre, mint az apáméra. Ezért keményen dolgoztam, hogy előbbre jussak. Stuart persze segített, és én jól teljesítettem. Nem a legjobb egyetemen, de építészetet tanultam. Ez volt az álmom. Jól mentek a dolgok. De aztán megtalált az anyám. Elment a városból, amikor kicsi voltam, ő meg még fiatal. Egy ideig Franciaországban élt, aztán Amerikában. Hazajött, de ő is sérült volt. Az apja molesztálta. Szexuálisan. Szeretett volna felnőtt lenni, ura lenni a saját testének, ezért találkozott az apámmal, ezért jött össze ezzel a fickóval, aki italt fizetett neki, aki állandóan részeg volt. John átszáguldott egy körforgalmon. Most nyoma sem volt a rendőrségi úttorlaszoknak. Egy hospice kórházban volt a városon kívül, petefészekrákban haldoklott. Nehéz nem magamat hibáztatni ezért. Ha én nem születek meg, talán minden rendben lett volna a testében. Két héttel később meghalt, de sikerült kicsit megismernem. Azt a csontvázat. Csak negyvenöt éves volt. Az nem egy kor. Ha nem szült volna meg engem, ha nem ismeri meg az apámat, még mindig élne. Talán megbékélt azzal, ami vele történt. Nem tudom. De a sírjánál állni nem tudtam elengedni. Az egész életem, az anyámé és az apámé Három

390 életet tett tönkre azoknak a nagyképű tinédzsereknek az önzése, akik kínozták, mert nem akarták a saját jövőjüket kockára tenni. Megfogadtam, hogy bosszút állok. Hallgasson ide, John! Amin maga keresztülment, amin a szülei keresztülmentek én megértem. Higgye el! Tudom, hogy mi zajlik a fejében, az a sok szemrehányás és szégyen, bűntudat és félelem meg düh és elkeseredés. Csak azt akarta tenni az apjáért, amit jónak gondolt. De azok az emberek már megkapták az üzenetet. Engedje meg, hogy itt kiszálljak. Palmer nem vette le a szemét a férfiról. Maga egyszerűen eltűnhet, új életet kezdhet. Hármuk helyett is élhet. Azt hiszi, nem gondoltam erre? És tudom, hogy mivel próbálkozik. Nem fog menni. John, dönthet úgy, hogy abbahagyja ezt. Még megmenthetjük Dawnt. De engem nem lehet megmenteni. Ezt kell tennem. Ez nem igaz. Én dolgozhatok magával, és tudunk segíteni. Beszéltünk a főnökével. Maga egy ingatlanfejlesztést irányított. Ez óriási! Teljesen elszúrtam. A férfi megállt az út szélén. Palmer látta, hol vannak. Dawn szülei házánál. És a rendőrök már mind elmentek. Azoknak az embereknek egy halál már szárad a lelkén. John átnyúlt a nő mellett, és elővett egy új kazetta lőszert. Elkezdte betölteni a pisztolyba. Többet érdemelnek. Ötvenkettő

391 [Corcoran, 22:18] Corcoran feküdt a nyirkos sárban, égett a combja. Az egész testét átjárta a fájdalom, a térdétől a csípőjéig. Mindene égett. Vesztettek. John most már Palmert is elrabolta. És ez mindennél jobban bántotta. Megfeledkezett az áldozatokról és a tragédiájukról, bármilyen elhivatottan próbálta is megmenteni őket és segíteni nekik kiheverni a traumát. John elkapta Palmert. Úgy érezte, van valami a torkában. Egymáshoz kényszerítette őket az eset, összekötötte őket az együtt átélt szörnyűség. De Palmer bent volt a fejében. Érezte a gondolatait, a lelkében volt, látta az arcát, amikor behunyta a szemét. Az a gazember elragadta, és ő semmit nem tehetett, hogy megállítsa. Lehetetlen tudni, hogy hová ment. Valószínűleg a nőt használja fedezékül a meneküléshez. Hogy elhagyja az országot vagy elrejtőzzön. Nagy nehezen térdre tápászkodott, és megint felerősödött a fájdalom. Aztán felállt. Mind a két oldala sérült volt és sajgott. Mi az ördögöt csinálhat? Meglőtték, vérzik és össze van törve. A kocsija fent van a háznál feltéve, hogy John nem csinált vele valamit. Csak oda kellene mennie, és DAWN. Előbb őt kell megmenteni. Elindult. Egy lépés, egy csúszás. Egy lépés, aztán egy csúszás. Egy árokba kerülve, a fészer oldalának támaszkodva megpihent, majd megragadta az ajtót és bemászott. A nadrágja

392 szára átázott. Lépett és csúszott, minden mozdulatnál hasító, égető fájdalmat érzett, és véres nyomot hagyott a szalmán. A csapóajtó még mindig nyitva volt, Dawn a földön feküdt, csukott szemmel. Kinyitotta a szemét, és egyenesen a férfira nézett. Segítsen! A hangja gyenge esdeklés volt, nem az a hangos kiáltás, amivel korábban riasztotta őket. Rendben van, Dawn, lemegyek magáért. Corcoran először a meglőtt lábát tette a létra felső fokára, és amikor stabilan állt, akkor a másik lába következett. Csak lassan! Még egy lépés a meglőtt lábbal, aztán megcsúszott a cipője véres talpán. Ujjaival markolta a létrát, de ahogy elengedte, lezuhant. A jobb térde nekikoppant egy létrafoknak, a farkcsontja a kőpadlónak vágódott neki. Újfajta agónia söpört végig a testén. A rohadt életbe! Segítsen! Kérem! Corcoran mélyeket lélegzett, próbálta legyűrni az egész testén áthullámzó fájdalmat. Kényszerítette magát, hogy felálljon, látása elhomályosult. Az ott álló szekrénybe kapaszkodva felállt. Dawn továbbra is a földön feküdt, őt nézte, szeme csak résnyire volt nyitva. Corcoran megpróbált stabilan állni, mélyeket lélegezni. Ki volt fulladva. Hogy tudja így megmenteni a lányt? Dawn megint ránézett, karját kissé felemelve a szekrényre mutatott. Cukor. Tabletta. A férfi megfordult, és kinyitott egy fiókot. Tele volt tablettákkal, fecskendőkkel és ampullákkal. Elővett egy

393 tablettát, és odavitte a lányhoz. Ezt kéri? Dawn megnézte és bólintott. Corcoran odatartotta neki. Ő megette a kezéből, mint egy ló, azonnal le is nyelte. A fecskendőt. Kérem. Corcoran visszatántorgott a szekrényhez, és kivett egy injekciós tűt meg egy ampulla inzulint. Odatartotta a lány elé, aki bólintott. Ki fogunk jutni innen, rendben? A lány feltűnően gyorsan jobban lett. Figyelmesen szemügyre vette a férfit. Maga sincs a legjobb bőrben. Corcoran lenézett a lábára, és megint beléhasított a fájdalom. A nadrágja elszakadt és vérben ázott. Újra a szekrényhez támaszkodott, a fájdalom a lábától a nyakáig cikázott. Mélyet sóhajtott, zihált és nyögött. Dawn kivette a kezéből az ampullát, és letörte a zárókupakját. Maga rendőr? Corcoran bólintott. Aidan Corcoran őrmester. A lány az üvegcsébe mélyesztette a tűt, és a tartalmát felszívta a fecskendőbe. Ki ez a férfi? Nem beszélt magával? Egy szót sem. Dawn felhúzta a szoknyáját, összecsípett egy köteg izmot a hasán, és beleszúrta a tűt. Meg sem rezzent. Bent tartotta, csendesen számolt magában. Kétségeim voltak, hogy

394 egyáltalán ember-e. Kihúzta a tűt, és félredobta. Kórházba kell vinnem magát. Elkapta őt. Én nem tudok nem veszíthetem el. Kicsodát? Menjünk! Corcoran feltornázta magát, és a létrához lépettcsúszott, miközben újabb fájdalom szaggatta a combját. Fejét a létra fémjén pihentette. Fel kell mennünk, aztán meg kell keresnünk a kocsimat. Aztán megállítjuk. Maga rengeteg vért veszített. Nincs olyan állapotban, hogy vezessen. Corcoran ránézett. Maga tud vezetni? Tudok. Biztos benne, hogy nem Le kell állítanunk. Átadta a lánynak a kocsi kulcsait. És hol van? Corcoran erősebben markolta a létrát. Nem tudta. Fogalmam sincs. El akarom kapni. Nem teheti ezt velem. Hallja? Hallom magát. Dawn volt a válasz. És a szülők. John minden dühe a gyerekek ellen irányult. Az apja bunkerben átélt kínszenvedése miatt, ami az ő életét is tönkretette. Ez volt saját, gyötrelmes létezésének is eredője. Feltette az egyik lábát a létrára. Van egy ötletem, hogy hol lehet. Ötvenhárom

395 [Palmer, 22:36] Jó, hogy mindet összeterelték ide. Egy gonddal kevesebb. John Palmerre fogta a fegyvert, még mindig a kocsiban. Itt van mind, aki hagyta az apámat abban a cellában rohadni. A gyerekeik már szenvedtek, most ők következnek. A nő igyekezett nyugodt maradni. Hadd érezze a férfi, hogy ő irányít. Dawn apjával, Daviddel kezdjem? Ő volt a főkolompos, nem igaz? De Nathan volt az, aki kényszerítette apámat, hogy bemenjen a bunkerba. Talán inkább utoljára hagyom Davidet. Talán itt van a felesége, ő talán Engedjen el! Adja fel magát! John rámosolygott. Az nem fog megtörténni. Palmer oldalához nyomta a fegyvert. Csípte a nő húsát és koppant a csontján. És most szálljon ki! Szép lassan. A pszichológus felemelt kézzel szélesre nyitotta az ajtót, és a földre tette a lábát. Imbolyogva kiszállt, nekidőlt a kocsi ajtajának. Már a férfi is kint volt, a kocsi teteje fölött ráfogta a fegyvert. Maradjon nyugton! Meglengette a pisztolyt. Gyerünk, indulás! Palmer remegő lábbal átment az úton. Tudta, hogy mindenkit összehívunk? A másik szorosan követte, a hátába nyomva a fegyvert. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog menni. Le vagyok

396 nyűgözve. Kinyújtotta a kezét, hogy kinyissa a bejárati ajtót. Nem volt zárva. De ismétlem, maga megtalált engem, tehát van sütnivalója. Gyerünk! Palmer belépett, és végigment az előtéren. A nappaliból hangok hallatszottak, visszhangzottak. David, Sally és Melissa ott állt és vitatkozott. Meglátták Palmert, és elhallgattak. John beviharzott a szobába, és egyenesen Davidhez masírozott. A fejéhez nyomta a fegyvert. Meg van töltve, amennyiben ezen törné a fejét. Bőven elég töltény van benne, hogy mindenkit megöljek ebben a szobában. Palmer a küszöbnél maradt, földbe gyökerezett a lába. Erre nem volt kiképezve. Nem volt tapasztalata. Semmi. Állj! Thompson rontott be. Túl későn. Meglátta a pisztolyt, és azt, ahogy az ő fejére irányul. Feltette a kezét, a mobilját markolva. Dobja le a telefont! A készülék koppant a földön. John rálépett, és a bakancsával szétroncsolta. John. Palmer belépett a szobába. John, ne öljön meg senkit! Kérem! Most őrá szegeződött a fegyver. Pofa be! Maga egy sarokba szorított patkány. Thompson közelebb araszolt. Nincs hová mennie. Ezt maga is tudja. Mindvégig ez volt a terve? Maga nem tud semmit. Erősítést kértem, úgyhogy jobb lesz, ha most feladja. Thompson még egyet lépett. Rendben?

397 John a nő mellkasának szegezte a pisztolyt. Ez az egyetlen fontos dolog az életemben. Elfuthattam volna, elhagyhattam volna ezt az átkozott helyet, de nem tettem. Ne csinálja ezt! John most Melissára fogta a pisztolyt. Tudja maga, mennyi szenvedést okoztak az apámnak? Sallyre irányította a fegyvert. Tudja? Aztán Davidre. Hol van Nathan? Meghalt. Meghalt Spanyolországban. David nem vette le a szemét a pisztolyról. Hol van a lányom? John közelebb lépett, és David fejéhez tartotta a fegyvert. Meghalt. Te rohadt állat! A férfi előredőlt, a fegyver után kapott, de John a sarkával a térdébe rúgott. David elzuhant a földön. John lágyékon rúgta. Újra meg újra. David visított fájdalmában. Te csak szeretnéd, ha állat lennék. Leguggolt, és a fegyver csövét a férfi halántékához szorította. Ennek semmi hatása nincs semmire. Nem változtat azon, amit tettetek, és az életen, amit az apám élt. Azon, amit nekem kellett átélnem. De nekem jólesik, hogy ezt tehetem veled. Én tudok önnek segíteni, John próbálta elvonni a figyelmét Palmer, de a férfi nem mozdult. A szeme sarkából látta Thompson csodálkozó tekintetét. Dolgoztam már magához hasonló emberekkel, John. Segítettem nekik túljutni ezen. Magának segítségre van szüksége, és én meg tudom adni magának.

398 Kuss! Pofa be! Az apját is segíteni kellett volna. Nem lett volna szabad egyedül szenvednie, nem volt szükségszerű, hogy felőrölje az ital és a drogok. Magának nem kell ugyanezt csinálnia. Álljon le most! Baromság! John újra támadott, most Thompson fejére irányította a fegyvert. A maga hibája, nem? Azt hitte, okos dolog idehozni valakit, mint ez a pszichológus, hogy kisegítse magát meg az ostoba brigádját! Nem kellene itt lennie. Ez marhaság! Hagyják, hogy az igazi gazemberek megússzák a bűncselekményeket. A férfi körbeforgatta a pisztoly, és megint Melissára szegezte. Ezek az emberek, ezek mind hibásak. Mindannyian bűnösök. Aztán Sally következett. Az apám mesélt magáról. Maga incselkedett vele, nem igaz? Elcsalta, hogy eljátszhassák vele kisded játékaikat. Nem így volt. Nem? Magát ez a punk érdekelte. Most Davidre fogta a fegyvert. Tetszett magának. Azt akarta, hogy ő tegye meg az első lépést, de nem tette, így felhasználta az apámat. A pisztolyt Sally homlokához szorította. És maga tönkretette az apám életét. Palmer észlelte, hogy mozgás van odakint. Megállt egy autó sötét lámpákkal. Kinyílt a vezető melletti ülés ajtaja, Corcoran szállt ki sántítva és eltorzult arccal. A nő zihált. Ha John meglátja, mindannyiukat lelövi. Minden további nélkül. John, csak gyerekek voltak. A férfi erre felfigyelt, és most a pszichológusra fogta a pisztolyt. Gyerekek voltak. Gyűlölöm,

399 ami az apjával történt, de nem hiszem, hogy tudták, mit tesznek. Hallgasson! Azt hiszem, mindegyikük megszenvedett azért, amit művelt. Egész életükben kísértette őket. Nem volt elég, amit a gyerekeikkel tett? Ez célba talált, Palmer szavai mintha állon vágták volna a férfit. Szenvedtek, John. A gyerekeik Sarah-t addig a pontig éheztette, hogy a mája és a veséje soha nem fog rendesen működni. Howard mindig hallani fogja azt a dalt, és végleges halláskárosodást szenvedett. Mattnek mindig rémálmai lesznek, ha elalszik. Hordozni fogják a fizikai és mentális sérüléseiket. Dawnt pedig megölte. Átlépte a határt. Hallgasson el! John felhúzta a ravaszt. Hallgasson! Corcoran botorkált be a nappaliba, sántított és erősen vérzett. John ráfogta a fegyvert. Állj! Corcoran átvonszolta magát a szobán, a csípőjétől fájós lábával lépett, a másikkal csúszott, vérfoltot húzva maga után a piros szőnyegen. A fejét a pisztoly csövéhez nyomta. Adja fel magát, John. Nehezen lélegzett. Nincs hová mennie. Palmer azt sem tudta, hova nézzen. Aidan! John kissé elhúzta a pisztolyt Corcoran fejétől. Szemében pánik tükröződött, mintha tudná, hogy már nincs a helyzet magaslatán.

400 Eleget tett már. Corcoran összehúzta a szemét és kihívóan előrehajtotta a fejét. Gyerünk! Öljön meg! Én már meghaltam! CSINÁLJA! John sokáig nézett vele farkasszemet, szenvtelen tekintettel bámult Corcoranre. Aztán a saját fejéhez tartotta a pisztolyt, és fülsiketítő volt a zaj. Ötvennégy [Corcoran, 23:21] Corcoran egy hordágyon feküdt a mentőautóban, két orvos injekciózta, vizsgálta és isten tudja, mi mást csináltak még lőtt sebével. Kint Steph és a többi rendőr biztosította a bűnügyi helyszínt, megakadályozták, hogy az újságírók és a bámészkodók bemehessenek. A második mentő fényei táncoltak a nedvességtől csillogó járdán. Nem szirénázott. A mentősök besegítették Dawnt a kocsiba. Palmer feltartotta a hüvelykujját, ahogy odasétált. Dawn jól néz ki, Aidan. Nagy megkönnyebbülés. Corcoran a fogát csikorgatta, és visszatartotta a lélegzetét. Ez rettenetesen fáj. Kaphatnék még egy kis morfiumot? A mentős megrázta a fejét.

401 Az már túladagolás lenne. Momentán nem is rossz ötlet. A pszichológus szorosan összefonta a karját. Ezzel még csak ne is viccelődjön! Jól van, na. Thompson tűnt fel Palmer mellett, zsebre dugott kézzel, felfújt arccal. Az álomcsapat ártalmatlanná tette, mi? Ő tette ártalmatlanná magát. Corcoran grimaszt vágott. Előbb meg kellett volna állítanom. Ugyan már, nem is tudta, amíg amíg be nem rontottam abba a pincébe, mint egy idióta. Corcoran feljajdult, ahogy a mentős beledöfött valamit a lábába. És ezzel lehetővé tettem a számára, hogy eliszkoljon. Hagytam, hogy szembenézzen azokkal az emberekkel Thompson a fejét rázta. Tegye túl magát rajta! Palmer felkacagott. De abbahagyta, mielőtt Thompson észrevette volna. John mindenkit meg akart ölni, tudja ezt? Az volt a terve. A gyerekeket azért vette célba, hogy kínozza a szüleiket. Azt akarta, hogy borzasztóan szenvedjenek, mielőtt megöli őket. Ez volt az életcélja. Hogy mindegyik szenvedjen azért, amit tett. A maga munkája itt sorsdöntő volt, dr. Palmer. De jobb lesz, ha ezt nem reklámozza. Nem szeretném, ha a főnökség kirúgna minket, egyszerű zsarukat az olyanok kedvéért, mint maga. Thompson kacsintott. Rendben, akkor most magukra hagyom a szerelmeseket. Corcoran nem tudott Palmerre nézni.

402 Alana, semmi ilyesmiről nincs szó. Próbálja csak bemesélni magának. A nő nevetve elsétált. Zavart csendben ültek, miközben a mentősök ellátták Corcoran sérüléseit. A férfi felnézett Palmerre. Nincs itt semmi ilyesmi, igaz? A pszichológus elpirult. Szóval, maga kedves fickó, de nagyon sok a gond magával. Ezt pont maga mondja? Corcoran ránézett. Két napja ez a nő még akadályozta, az útjába állt, folyton jött a pszichoblablájával, és nehezítette, hogy rendőri munkáját végezze. Most viszont Barát lett. Valaki, akivel szörnyű megpróbáltatásokat élt át. Az a szúrás a lelkében, amikor rájött, hogy John magával vitte Idővel talán Nem. Nézze, Marie, nekem feleségem van és gyerekem. Londonban. Ó! Palmer a füle mögé simította a haját, és kerülte Corcoran tekintetét. Nem tudtam. Nem mondtam magának. Corcoran felszisszent, ahogy valami nagyon fájdalmasat dörzsöltek a combjába. Külön élünk. Vége. Lucy kirúgott, és távoltartási végzést szerzett ellenem. Nem engedi, hogy láthassam Adamet. A nő felhúzott szemöldökkel nézett rá. Mi az ördögöt követett el, Aidan? Semmit. Most Corcoran nem tudott a másikra nézni,

403 szégyellte magát. Miután elkaptam őt, depressziós lettem. Ross Murray-t? Igen, őt. Rázuhantam egy vasúti sínre, és megsérült a csípőm. Kénytelen voltam szabadságra menni, de persze túl makacs voltam, és nem vetettem alá magam a műtétnek. Viszont hagytam, hogy Zoe Wilson megdumáljon, hagytam, hogy elszúrja az ügyet. Hagytam, hogy két ember meghaljon. De maga kapta el, Aidan. Igen. És nagy árat fizettem érte. A férfi a fejét rázta, mintha el akarná távolítani a pókhálókat. De minden ugyanaz maradt. Visszamentem dolgozni, de Nagyon régen megfogadtam, hogy soha nem beszélek a munkahelyemen a magánéletemről. Maga tudja, hogy külön kell tudni választani a dolgokat. Hát én megtettem. Ami a munkahelyen történt, ott is maradt. Csak Mégis magával hurcolta haza? Igen. És otthon nem tudtam megnyílni. A stressz megtette hatását, és miután elfogtuk, lerobbantam. Hónapokig nem dolgoztam, zombivá váltam. Hét hónapra. Nem csináltam mást, csak feküdtem az ágyban vagy ültem az asztalnál. Még az is meghaladta az erőmet, hogy Adamet elvigyem az iskolába. Folyton arra gondoltam, mit művelt Ross Murray azzal a sok nővel. Arra, hogyan tudtam volna leállítani. Az utolsó két áldozatra. Kate Pearson és Alison Gray. Meg tudtam volna akadályozni. Két ember miattam halt meg. Maga hogyan? Palmer gyengéden, finoman megérintette Corcoran karját. Aidan, én az érem másik oldalával foglalkozom. Olyan emberekkel, mint Murray Ross és nagyot nyelt John Mitchell.

404 Megpróbálom rehabilitálni őket. Azt mondom magamnak, hogy meg tudom tenni, hogy valahol mélyen megvan még bennük az emberség. Megfogta a férfi kezét, és ő hagyta. De így látni magát, ez a legnehezebb. Maga nem tett semmi rosszat. Sőt, elfogott egy sorozatgyilkost, most pedig megfékezett egy sorozatos emberrablót, és mégis magát okolja. Megszorította a kezét, életet sugározva az alsókarjába. A múlton nem tud változtatni, de el tudja fogadni saját magát. Corcoran csodálkozva nézett rá. Mi vagyok én? Maga hős, Aidan. És a túlélők bűntudatától szenved. De már mondtam, hogy ne hibáztassa magát. Tudom, hogy nem tudta megakadályozni, hogy Ross megölje Kate-et és Alisont, de lehetővé tette az áldozatok családjának, hogy elgyászolhassák szeretteiket. Megadta nekik a lezárás lehetőségét és segített nekik elkezdeni a gyógyulást. Ezt magának is meg kell tennie. Corcoran megint ránézett, látta a sötét szemében visszatükröződő fényt. És majdnem kimondta, amit érzett. Hogy Palmernek igaza van. De az túl egyszerű lett volna. Bárcsak elkaptam volna John Mitchellt, ahelyett, hogy Becsukta a szemét. Maga előtt látta, ahogy John Mitchell agya szétrobban, a vére David Crossley-re és Sally Nortonra spriccel. És most már nincs lehetősége, hogy segítsen neki. Pedig maga is tudja, hogy képes lettem volna rá. Nehéz lett volna, de Nem hiszem, hogy menthetetlen volt. Nem ő volt a legrosszabb ember, akivel egy helyiségben tartózkodtam. Az én lennék? Corcoran mosolyogni próbált, Palmer

405 egyenesen nevetett. Tudja, egy bölcs ember azt mondta nekem: nem büntetheti magát, amiért nem ment meg mindenkit. Ez újfent mosolyra fakasztotta Palmert. Megmentettük Dawnt, megmentettük a szülőket. Ez a legtöbb, amit remélhettünk. Befújt a szél a mentőautóba. Tudom. Csak azt kívánom, bárcsak mi Aidan, stop! Palmer beletúrt a hajába. Maga súlyos veszélynek tette ki magát, amikor a pisztoly csövéhez szorította a fejét. Ostobaság volt. Nem tudtuk, hogy nem fogja megölni. Látta, mit művelt David Crossley-vel. Dawnt pedig a sorsára hagyta. De tényleg azt gondolja, hogy megölt volna? Egy ártatlan embert? Azt hittem, maga bűnös, hogy nem fogta el az összes gyilkost a megfelelő időben! Ez úgy hatott, mint egy gyomorszájon vágás, és Corcoran elnevette magát. Nem a megfelelő időben, az lehet, de pont erre volt szüksége. Nincs semmi, amit ne lehetne még előbb megtenni, igaz? Pontosan. Koncentráljon arra, amit megtett. Palmer az ajkába harapott. Sajnálom, ami magával és a feleségével történt, Aidan. Tényleg sajnálom. Bárkivel előfordulhat. Corcoran vállat vont. Talán igaza van, talán engem kell megmenteni. Meg kell tanulnom fékezni az indulataimat, és hogy ne essem mindig ugyanabba a csapdába. Mosolygott. Nem tud egy jó pszichológust?

406 Egy évvel később Ötvenöt Palmer Egy fekete macska sündörgött Palmer lába körül, aztán a hátára fordult, és a cipőjéhez dörgölőzött. Nagyon cuki, de igazi kis huncut. A nő lenyúlt, hogy megcsiklandozza a hasát, de a macska a fülét felcsapva elrohant. Biztosan örül, hogy megint együtt lehetnek! Odakint zöldelltek a közparkok, buja virágok illatoztak a terebélyes galagonyabokrok alatt. Sarah Langton ivott egy kortyot a kávéjából. A jó öreg Milhouse! Már majdnem visszanyerte korábbi testsúlyát, csak annyira sápadt volt, mint aki egy éve halott. Sárgásfehér bőre túlságosan feszült rajta. Azt mondják, hogy a jövő hónapban talán visszamehetek dolgozni. Az jó. De ne siesse el, Sarah! Palmer két kézbe fogta a bögréjét, amelyben már túl régen várta a zöld tea, de nem akart mondani semmit. Egészségesebbnek néz ki, de amit átélt

407 Bárcsak Christopher itt lenne és segítene, de Sarah felsóhajtott. Visszament a szüleihez. Túl sok volt neki ez az egész. Ez bárkinek sok lett volna. Ugye tudja, hogy mi gyerekkorunk óta szerettük egymást? De már veszített a varázsából. Ezért feküdtem le Klausszal. Ezért tartottam fenn a viszonyt. Sarah behunyta a szemét. Milyen átkozott zűrzavar! Nem baj, ha ezt gondolja, tudja? Hogy eltávolítja magától a helyzetet. Hogy megfogalmazza, kiszínezi a szavaival. Ez segít kifejezni, mit gondol valójában, segít megérteni, hol van leginkább szükség arra, hogy változzon. Minden összekuszálódott, csak ennyit tudok. Megszólalt Sarah telefonja. A reggelizőpulton átnyúlva felvette. Mosolya őszintének és melegnek látszott. Howie. Hagyta, hadd csengjen. Howie? Howard Ritchie. Palmer bólintott, és barátságosan mosolygott. Nyugodtan felveheti. Majd később visszahívom. A pszichológus belekortyolt a teájába. Határozottan túl erős volt neki. Szóval még mindig kapcsolatban van a másik hárommal? Csak Howie-val. Persze a többiekkel sincs baj. Fura. Két hétig én, Howard és Matt mi hárman csak méterekre voltunk egymástól, de azt sem tudtuk, hogy valaki más is van ott. Én kicsivel több mint hat hétig voltam ott, Matt pedig végig. Nem

408 tudtunk segíteni egymásnak. És most tudnak? Sarah mosolygott, és felragyogott az arca. Igen. Howie visszament szörfözni és főzni. Matt arról beszél, hogy megint dolgozni fog, de közülünk neki a legnehezebb. Valami nincs rendben a fejében. És Dawn hős volt. Bár csak néhány óráig volt fogoly, végig ott volt velünk a terápián. Sokszor felhívott minket, találkozókat szervezett. Beszéltetett minket. Nem tudom elhinni, amit Sarah elhallgatott. Amit John művelt velünk. És mindezt a rohadt szüleink miatt. Felkapta Milhouse-t, az ölébe vette, és simogatta csillogó szőrét. Úgy értem, hogy az ember úgy nő fel, hogy azt hiszi, a szülei hősök, hogy mindent tudnak. Felemlegetik, milyen áldozatokat hoztak érted, és Aztán kiderül, hogy mit műveltek. Anyám nem a legrosszabb volt köztük, de ha ő nem viszi magával Terryt, mindez nem történik meg. Megint megszólalt a telefonja. Vegye fel! Kérem! Palmer felállt. Egyedül is kitalálok, rendben? Rendben. Sarah az ajkába harapott, ahogy felvette a telefont. Szia, Howie, találd ki, ki van nálam? Mondd meg neki, hogy üdvözlöm! Palmer kisétált a lakásból, és lement a lépcsőn. Örült, hogy most az egyszer az áldozatoknak segíthet, és nem a gonosztevőknek. Odakint egy fekete Golf állta el a kocsija útját a parkolóban. A nő felnyögött és megtorpant. Corcoran állt a Golf mellett, és mosolygott rá.

409 Csak így tudom felhívni magamra a figyelmét. Leharcoltnak, fáradtnak, de magabiztosnak látszott. És sokkal szabadabbnak, ahogy odalépett Palmerhez és arcon csókolta. Te jó isten, tud járni? Corcoran nevetett. Végre megoperáltattam a csípőmet. Sokáig tartott, amíg szembe tudtam nézni a realitással. Két hónap munka nélkül, de most új embernek érzem magam. Le vagyok nyűgözve. De hogyan talált meg? Ma reggel beszéltem Sarah-val. Ő mondta, hogy itt találkoznak. Értem. Corcoran nézte. Köszönöm, hogy meghallgatott. Eddig még nem köszöntem meg. A dolgok elég A rendelkezésére állok, Aidan. Bárcsak láthattam volna az elmúlt, mennyi is? Öt hónapban? Sajnálom. Egyszer fent, másszor lent. És miért most? Corcoran gondterhelten nézett Palmerre. Van itt egy másik ügy. Még annál is rosszabb, mint a legutóbbi volt

410 ELŐSZÓ Egy csípős decemberi délutánon, tíz perccel öt után, Joshua Kane kilapított kartondobozokból összerakott fekhelyén hevert a manhattani Büntetőbíróság épülete előtt, és egy ember meggyilkolását fontolgatta. Nem csak úgy általában. Konkrét elképzelése volt arról, hogy ki lesz az. Igaz, előfordult, hogy amikor mondjuk, a metrón utazott, vagy a járókelőket figyelte, Kane néha eljátszott a gondolattal, hogy kivégez valami névtelen, kósza New York-it, aki épp akkor került a szeme elé. Talán a szőke titkárnőt, aki szerelmes regényt olvas a K metróvonalon, vagy a Wall Street egyik bankárját, aki esernyőjét lóbálva tudomást sem vesz róla, hogy Kane apróért koldul, esetleg egy kisgyereket, aki anyja kezét fogva kel át előtte a zebrán. Milyen érzés lenne megölni őket? Mi lenne az utolsó szavuk? Megváltozna a tekintetük, amikor elhagyják ezt a világot? Kane