Meghívásotok szabadságra szól

Átírás

1 Meghívásotok szabadságra szól A folyamatos képzés a Kisebb Testvérek Rendjében A Kisebb Testvérek Rendjének Generális Kúriája, Nevelési és Tanulmányi Általános Titkárság Róma, 2008

2 A miniszter generális ajánlása "Meghívásotok szabadságra szól" (Gal 5,13): ezt a címet viseli a Kisebb Testvérek Rendjének új dokumentuma a folyamatos képzésrıl, és ez jól fejezi ki minden nevelési eljárás középpontját, mert mindenfajta képzés a személy és a közösség valódi átalakulását célozza. Csak szabadságban bízhatjuk rá magunkat hittel és szeretettel Jézus Krisztus Atyjára, miközben a Szentlélek szüntelen mőködése mozgat és kísér minket. A folyamatos képzés szíve éppen ez a szabad megnyílás Isten szent misztériuma elıtt, ahogy azt a názáreti Jézus élete és szavai feltárták nekünk. Ez az indíttatás emberségünk legmélyét érinti, amikor átéljük, hogy a kegyelemben gazdagon elhalmoztak minket, gyarló és törékeny teremtményeket. A mindennapokban adott válaszunk, amivel a ferences karizmát a mai kor adottságai és a körülmények szinte végtelen változatossága közepette élni akarjuk, csak akkor lehet hőséges és kreatív, ha a folyamatos képzés útján ápoljuk akaratunkat, egyre inkább igyekszünk szeretni és így megismerni a reményünk alapját (vö. 1Pét 3,15). A dokumentumot, amelyet ezennel a kezetekbe adok, a fenti meggyızıdések ihlették. Az a fejlıdés, amely a Rendben az utóbbi negyven év alatt végbement, egyre inkább tudatosítja bennünk, hogy a folyamatos képzés minden egyéb képzés és nevelés termıtalaja (vö. RFF 108). Miközben tisztáztuk a mai korhoz illı nevelés alapjait, megértettük, hogy a ferences élet valódi megújítása csak úgy képzelhetı el, hogy a folyamatos képzésben is megújulunk, a tartalmat, a módszereket és az eltökéltséget illetıen egyaránt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ma az Istennek szentelt élet megújulása olyan úton halad, amelyet valóban megújult és egységes nevelés jellemez, és amely a kezdeti neveléstıl kezdve az élet végéig elkíséri a testvért (vö. Vita Consecrata 69). E nélkül az alapvetı egység nélkül minden nevelési szakasz hatástalan. Ebben az irányban kell továbbhaladnunk az elkövetkezendı években is. Szívbıl kívánom, hogy a jelen dokumentum ehhez segítséget nyújtson, éppen most, amikor annak készülünk megünnepelni a 800. évfordulóját, hogy az Egyház jóváhagyta Szent Ferenc új evangéliumi életformáját. Megfigyelhetjük, olykor nem kevés nyugtalansággal, hogy a karizmánk által eddig kialakított életmódokat és nyelvezetet nemcsak megújítani kell, hanem a mai mélyreható és gyorsan végbemenı változások korában valóban új módon megfogalmazni. Életünkre ez az átmenet nyomja rá a bélyegét, és tılünk a hit és az evangéliumi merészség szellemét kívánja meg. Valójában nem tudjuk, hogyan is fog kinézni életünk a jövıben. Mivel azonban hálásak vagyunk a kapott ajándékért, és biztosak vagyunk állandó érvénye felıl, ezért a megváltozott körülmények között az evangélium állandóan új erejével mondhatjuk azt ki és kell is kimondanunk. Ebben nem pusztán a veszélyt kell látnunk, hanem az új és gondviselésszerő alkalmat, Istentıl adott alkalmas idıt, amelyben Isten és a testvérek iránti szenvedélyünkre kell hagyatkoznunk. A hit megszabadít a félelemtıl, és a megfeszített és feltámadt Krisztus reménye éltet minket. Ezekkel a gondolatokkal adom át nektek, Kedves Testvérek, ezt a dokumentumot, kérve mindannyiunkra a Szeplıtelenül Fogantatott Szőz Mária, az Egyházzá lett Szőz közbenjárását és Szent Ferenc Atyánk áldását, hogy "mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben, és tartsuk meg 2

3 a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erısen megfogadtunk" (RB 12,4). Kelt Rómában, a Rend generális Kúriáján, szeptember 17-én, Szent Ferenc Stigmatizációjának ünnepén fr. Massimo Fusarelli OFM nevelési és tanulmányi általános titkár fr. José Rodríguez Carballo OFM miniszter generális Prot

4 Bevezetés A szerzetességben mindig megvolt a nevelés folyamatos útjának követelménye, mert tudták, hogy ezen múlik a szerzetesi élet elevensége. Az utóbbi években az Egyház és a Rend gondolkodásában ezért megérlelıdött a tudat, hogy a folyamatos képzés létfontosságú. Az egyes közösségekben ennek nyomán létrejöttek különféle kezdeményezések és kurzusok, amelyek életünknek ezt az alapvetı vonását egyre inkább tudatosították bennünk. A legutóbbi években sok minden történt annak érdekében, hogy az egyes rendházi közösségek egyre inkább ráálljanak a folyamatos képzésre, mindig szem elıtt tartva a kisebb testvér személyét, amennyiben a saját elırehaladásának ı maga a legfıbb felelıse. Ma már látjuk, hogy talán nem haladt eléggé együtt a személyes és a közösségi vonal, aminek az lehet az oka, hogy a társadalmi tudat nem elég erıs bennünk. Mintha még mindig túlságosan is szétválasztanánk az egyént és a közösséget, a világot. Különbözı szinteken igyekeztünk erısíteni azt a felfogást, amely az egyént mindig kapcsolataiban nézi, ez talán segít a továbblépésben, legalábbis a felfogás szintjén. Az a korszakváltás, amelynek kellıs közepén vagyunk, egyre sürgetıbbé teszi, hogy a képzésrıl új módon gondolkodjunk: mint ami minden életszakaszban elkíséri a személy átalakulási folyamatát, a sokféle kapcsolatnak abban az életszerő közegében, amelyben saját sorsa zajlik. Különösen azt látjuk ma világosabban, hogy hivatásunkat nem élhetjük az emberiség, illetve a krisztuskövetık közössége által járt útnak hátat fordítva, hanem valóban mint "zarándokok és jövevények" 1, társai vagyunk mindenkinek, bármilyen nyelv, faj vagy kultúra részese is legyen. Mint kisebb testvérek, úgy akarunk haladni utunkon, hogy meghalljuk a világ kiáltását: "Átéreztük a fájdalmakat, a dolgok értelmét elhomályosító helyzeteket, a mai válságot és káoszt, ami sok kortársunkat arra indítja, hogy keresse a történelem, a létezés, az élet értelmét, a remény hitelességét, és hogy szinte mindent megkérdıjelezzen. Mint Kisebb Testvérek, a kérdezık mellett vagyunk, és velük együtt úgy érezzük: koldusként állunk az értelemre vonatkozó kérdés elıtt" 2. Egyértelmő, hogy ebben a keresésben nem vagyunk egyedül, hanem felismerjük, hogy mennyi útitársunk van, akik szintén keresik a történelem és a kultúrák értelmét: gondolkodók, mővészek, a szegények és kitaszítottak mellett elkötelezett emberek, a vallási keresés új útjain járók. Hiszen "az Egyház is tudja, mi mindent köszönhet az emberi nem történelmének és fejlıdésének" 3. Ezek nyomán tehát ma már világosabb a számunkra, hogy képzésünk mozgalmas útja nem légüres térben zajlik, hogy majd azután megnyíljon a külvilág számára. Tudnunk kell úgy élni a világban, mint amely az egyetlen hely, amely adatott nekünk, hogy az élet alapvetı hivatásának megfeleljünk, minden testvérünkkel együtt a hitben. Felismerjük, hogy a képzés magját ez jelenti: teljességgel megvalósítani létezésünket, annak minden ajándékával, válságával, konfliktusával. Mindezeken keresztül Isten közeledik hozzánk, és vezet minket az átalakulás és a növekedés felé. Túl kell lépnünk a növekedés statikus felfogásán. 1 RB 6,2. 2 A 2006-os Rendkívüli Nagykáptalan záródokumentuma, 6. 3 Gaudium et Spes 44. 4

5 Miközben átvesszük a nevelésnek ezt a látásmódját, nézzük a hit realizmusával a kulturális paradigmák körülöttünk zajló átalakulását. Ezek bár eltérıen, de érintik az összes földrészt és kultúrát, amelyben ma Szent Ferenc karizmája konkrét arculatot ölt. Testvéri közösségeink nem erıs várak, amelyekben védelmet nyerhetnénk, hanem és ennek egyre inkább így kellene lennie az emberek között fölvert sátrak. Megfigyelhetı közöttünk egy bizonyos tendencia, hogy magunkba záruljunk és csak a magunk dolgaival foglalkozzunk. Ebbıl fakad a követelmény, hogy a hitben olyan látásmódot vegyünk fel az emberrel és a világgal szemben, amelynek alapállása, hogy megosztjuk másokkal, amink van, és velük együtt szenvedélyesen dolgozunk mindazért, ami az embert fölemeli, feltétel nélkül és minden nehézség közepette. Ebben a történelmi helyzetben újítjuk meg, még nagyobb nyomatékkal, hogy az egész embert érintı képzésre van szükség, amely elkísér minket a személyes és közösségi döntések folyamatában a mai korban, Isten Igéjének fényénél, az Egyház közösségében, figyelembe véve az idık jeleit is. Olyan pedagógiára van szükség, amely a személyt és a közösséget el tudja vezetni az érettségre és az átalakulásra. Olyan pedagógiára, amely nem annyira abban áll, hogy a személyek életébe kívülrıl bejuttatunk valamit, hanem abban, hogy a személyek megnyitják egészen bensıséges világukat, amelyben Isten lakik. A Folyamatos Képzés Moderátorainak II. Nemzetközi Kongresszusa, amelyet október 13. és 28. között tartottunk Assisiben, hitben próbálta szemlélni a jelenlegi korszakváltást, hogy nevelési és pedagógiai szempontból javítani tudjon az alkalmazott módszereken. Tette mindezt a Rend mai irányvonala szerint, fıleg az as I. Kongresszus eredményeit figyelembe véve. Az 1995-ben megjelent dokumentum sok segítséget adott az eltelt idıben, hogy a folyamatos képzés indítékait és gyakorlatát elmélyítsük. A találkozó elıtt és alatt egyértelmővé vált, hogy igény van az útvonal új megfogalmazására. Kiértékeltük a hiányosságokat is, ahol lassabb volt a haladás üteme. Meghallgattuk a küldötteket, akik a Rendnek szinte minden provinciáját és kusztódiáját képviselték, és szinte tapintottuk az egész világon elterjedt közösség szívverését. Így született a jelen dokumentum. A Rend hivatalos dokumentuma ez, melyet jóváhagyott a miniszter generális és definitóriuma, és amely irányvonalat és útmutatást akar adni az elkövetkezendı évekre a folyamatos képzéshez, összhangban a Ratio Formationis Franciscanae-vel, amely a nevelés "alapokmánya", és amely kijelöli annak fı vonalát a Rendben minden testvér számára. Célja a jelen dokumentumnak, hogy a Rend provinciáiban és kusztódiáiban ösztönözze a közös gondolkodást és a gyakorlatot a folyamatos képzés terén, bár nem jogi dokumentum, nem is segédkönyv. Érdemes alkalmazni a Nevelési és Tanulmányi Titkárságok munkája során, amikor a folyamatos képzést tervezik, valamint amikor az egyes rendi egységek felülvizsgálják a provinciai nevelési útmutatókat. A közös találkozás, a közösen végzett elemzés és értékelés késztetett minket arra, hogy minden testvért továbblépésre bíztassunk a folyamatos képzés útján. Induljunk újra el Abból, aki az Atya élı Igéje, az Úr Jézus Krisztusból, hogy ma is a "Lélek szent mőködésében" élhessük hivatásunkat, és így az embereknek életük legyen és bıségben legyen 4. A Nevelési és Tanulmányi Általános Titkárság 4 Vö. Jn 10,10. 5

6 I. rész: A folyamatos képzés alapelemei "Tizenkettıt állított, hogy vele legyenek, és hogy elküldje ıket prédikálni" (vö. Mk 3,14) 1. Szent Ferenc az ı Végrendeletében úgy tekinti át egész életét, mint egy folyamatos elırehaladást, amit az Úr saját tetszése szerint adott indíttatások mozgatnak, és az Úr irgalma kísér. Ez az út vezette ıt el az Úr Jézussal és az ı evangéliumával való találkozásra, Isten akaratának keresése és a belsı átalakulás folyamatában, és ez nem volt mentes válságoktól, fájdalmas szakaszoktól, nehéz pillanatoktól és bizonytalanságoktól sem. Szent Ferencben mindezek megérlelték a vágyakozást a szegény és megfeszített Krisztus radikális és szenvedélyes követése iránt. Ha Szent Ferencet nézzük, mert hogy ı a "forma minorum", akkor a kisebb testvérek hivatását egy folyamatosan haladó fejlıdésnek látjuk, amely csak a "Halál Nıvérrel" való találkozásban zárul le. Ennek a fejlıdésnek a során a testvért az Úr Lelke vezeti, valamint az evangélium és a regula, amelyet az Általános Konstitúciók alkalmaznak a mai világra, kiemelve a ferences karizma alapvetı elemeit: "A testvérek, mint Szent Ferenc követıi, éljenek teljesen az Evangélium szerint, vagyis: az imádság és áhítat szellemében, testvéri közösségben; tegyenek tanúságot a bőnbánatról és a kicsiségrıl; és a minden ember iránti szeretetben az egész világon az Evangélium hírnökei legyenek, a kiengesztelıdést, a békét és az igazságosságot hirdessék cselekedeteikkel, és mutassanak tiszteletet a Teremtés iránt" 5. I. fejezet: A személy, kapcsolataiban nézve S z a b a d n a k t e r e m t v e, I s t e n k é p m á s á r a Ismerd föl, ember, a méltóságodat (vö. Intelmek 5,1) 2. A Fiú által 6 a hármas-egy Isten képmására teremtetett ember arra kapott meghívást, hogy vegyen részt a szentháromságos életben. Ez az élet: szeretetközösség a kölcsönös önátadásban, és ebbıl fakad az egész teremtés, a szeretet tiszta és ingyenes cselekedete által 7. "Az igazi szabadság az istenképiség nagy jele az emberben" 8 : az Atya az ember szabad felelısségére bízta a világegyetemet, amikor kezdettıl kiválasztotta ıt és a Megtestesült Igére való tekintettel megteremtette. Az emberben az egész teremtés válik capax Dei-vé, és halad beteljesülése felé 9. Maga Isten tette meg szabadnak az ı teremtményét, és az a saját hibája miatt bukott el 10. Az Úr újra meg újra szövetséget is ajánlott az embereknek, és tanította ıket a próféták által, hogy várják az üdvösséget ÁK 1,2. 6 Vö. RnB 23,3a. 7 Vö. Szt. Bonaventura: Itinerarium mentis in Deum, VI. 8 Gaudium et Spes Vö. Szt. Bonaventura: Itinerarium II, 11, 12, Vö. RnB 23,2. 11 Vö. Misekönyv, IV. kánon. 6

7 Az Úr elkísérte népét a számőzetés keserő idejében és a hosszú messiási várakozás alatt is, és Igéje Izrael hitének középpontjába került. Ezt a húsvéti utat foglalja össze Krisztus, az Atya szeretett Fia, aki testvérünkké lett, értünk szenvedett, meghalt és feltámadt, megdicsıült; általa és érte teremtetett minden 12 és benne lettünk Isten gyermekeivé, benne nyílt meg számunkra az új kapcsolat lehetısége az Atyával és egymással, a Lélek által, akit szívünkbe árasztott az Isten 13. Így Krisztus a valóság középpontja 14, ı a kívül és belül teleírt könyvtekercs a világ üdvösségéért 15. İ a mi szabadságunk és ı minden emberi törekvés beteljesedése; mert Isten úgy akarta, hogy Fia "a dicsıséges és boldogságos mindenkor Szőz Máriától megszülessék, s bennünket keresztjével, vérehullásával és halálával a rabságból kiváltson" 16 ; megváltson a Törvény formális megtartásától, a minket gúzsba kötı félelemtıl, hogy általa elérjünk a teljes közösségre Istennel. Krisztus Lelke átjárja az egész teremtést, megpecsételi az átalakulásnak ezt az útját és eszközli is azt: képessé tesz minket, hogy a valóságban felismerjük Isten Országának jeleit, hogy a Boldogságok szellemében mi is hozzájáruljunk a teremtés beteljesüléséhez azzal, hogy teszünk az igazságosságért, a békéért és a felszabadulásért. Különösképpen is megnyugszik fölöttünk az Úr Lelke, hogy Krisztus küldetését folytassuk: "Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." 17 Az üdvösség helye valóban a világ, mert a teremtı Szentháromság itt mőködik szünet nélkül. 3. Minden megkeresztelt ember, az egész hívı közösséggel együtt, ennek az üdvtörténelemnek a keretében él, amelyet Krisztus Lelkének szüntelen mőködése mindenki számára jelenidejővé és eredetivé tesz. A kisebb testvérek a maguk részérıl elismerik, hogy az életszentségre történı meghívás az ı esetükben azt a konkrét formát ölti, hogy a Szent Ferenc által inspirált evangéliumi életre kaptak meghívást. A folyamatos képzés tehát az a "szerves felépítéső, fokozatos és összefüggı" 18 átalakulási folyamat, amely során a testvér egyénileg és közösségi szinten is fejlıdik a hivatás ajándékára adott hőséges és kreatív válaszadásban, "ami egy mélyen a keresztségi fölszenteltségben gyökerezı és azt teljesebben kifejezı sajátos fölszenteltséget hoz létre" 19. A nevelés, tiszteletben tartva és elısegítve Isten mőködését az egyén és a közösség életében, úgy mutatkozik mint misztérium: elsı helyen áll benne az Atya türelmes mőködése, amely a Lélek "szent mőködése" által alakítja bennünk Krisztus arcát, és igyekszik minket megszabadítani az akadályoktól, melyek a szeretet buzgóságában és a tökéletes istentiszteletben visszatarthatnának 20. Ebbıl a távlatból kell megértenünk a nevelés szolgálatát, amely különbözı szereplık és eszközök révén megy végbe. 12 Vö. Ef 1,4. 13 Vö. Róm 5,5. 14 Szt. Bonaventura: Hexaemeron 1,1. 15 Szt. Bonaventura: Breviloquium II, 11,2. 16 RnB 23,3. 17 Lk 4, Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Perfectae Caritatis Vö. Lumen Gentium 44. 7

8 A s z e m é l y e l s ı b b s é g e 4. A személy, akit a saját magával, másokkal, a teremtéssel és Istennel való kapcsolatában szemlélünk 21, azáltal növekszik, hogy az adott társadalmi és kulturális helyzetben felelısen él a saját szabadságával. A kisebb testvérek, mint eredeti és egyszeri lények, tudatában vannak annak, hogy Krisztustól fogadják be a szabadság adományát, és az az Úr Lelkének rejtett, de hathatós mőködése folytán szüntelenül fejlıdik minden életszakaszban, a maga korlátaival és feltételeivel együtt 22. Ennek során "az evangéliumi tanácsok fogadalma... nem gátolja az emberi személy igaz kibontakozását" 23, sıt, olyan átalakulás útján indít el minket, amelyen egyre inkább felismerjük Istent mint Atyát, a másik embert mint testvért és a teremtést mint megváltott valóságot, és megnyílunk a kapcsolatok átélésének új módjai felé. A megtérés és az érés mindennapos útvonalán, a szabadságra való türelmes nevelés révén a kisebb testvér megtisztul mindazoktól a meghatározottságoktól, amelyek sebet ejtenek rajta. Miközben szívében feloldódik minden keménység, ı maga is szabadítóvá válik, aki már nemcsak önmagáért, hanem a másikért is felel a szeretetben. Így segíti elı, hogy Krisztus Országa terjedjen a lelkekben és az egész földön 24, hogy a keresztény közösségek, a kultúrák, a társadalmak és azok intézményei végül belülrıl átalakuljanak az emberi személy javára. A kisebb testvér attól, hogy az Úrhoz tartozik, nem válik kívülállóvá vagy haszontalanná a földi ország számára 25. A nevelés arra törekszik, hogy felelıs módon neveljen a szabadságra, olyan utat járva be, amely átfogja a személy és a mindennapi élet összes vonatkozását, hozzásegítve a kisebb testvért, hogy "a ferences élet értékeit átvegye és azokat bensıvé tegye, az önrendelkezés és a saját kezdeményezés jegyében" 26. A ferences pedagógia egyik jellemzıje az "egyre mélyülı összhang a radikalitás evangéliumi követelménye és a személyes szabadság és eredetiség tisztelete között" 27, amelynek révén a testvérek "a szeretet útján örvendezı lélekkel haladnak elıre" 28. A z é l e t m i n t a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s á l l a n d ó f o l y a m a t a 5. Az alany a maga vágyaival és szükségleteivel együtt egyre szétágazóbb elvárások és törekvések össztüzében áll a különbözı kultúrákban. A ferences emberkép megengedi, hogy szóba álljunk ezekkel 29, fıleg azért, mert fontosnak tartja az egyént 30, személynek tekinti azt, eredeti és megismételhetetlen lénynek, aki képes a megismerésre, de legfıképpen a szeretetre 31. Mindebbıl olyan felfogás következik, amely az életet egyfajta "nyitott útnak" tekinti a másokkal való kapcsolat felé, egy igazság fokozatos felismerését, amely növekszik és amelynek nem mi vagyunk az 21 Vö. a 2001-es Consilium Plenarium záródokumentuma, Vö. Vita Consecrata Lumen Gentium Vö. Lumen Gentium Vö. Lumen Gentium Ratio Formationis Franciscanae, Ratio Formationis Franciscanae, Lumen Gentium Vö. Ratio Studiorum, Vö. Ratio Studiorum, Halesi Sándor: «Az igazi béke nem a megismerésben, hanem a szeretetben van», Summa Theologica, IV., Ad Claras Aquas, 1948, 504.o. 8

9 egyetlen ırzıi 32. Ez a felfogás lehetıvé teszi, hogy megırizzük és elısegítsük azt a gazdagságot, amit a sokféleség és a különbözıség jelent, minden kísérlettel szemben, amely egy kaptafára akarna húzni mindenkit. A közösség marad az a hely, ahol megtanuljuk kifejezni a személyes és közösségi vonatkozásunkat, ez "a kiváltságos hely Isten akaratának felismerésére és elfogadására" Az élet különféle helyzeteiben a kisebb testvér nem is annyira arra hivatott, hogy külsı értékeknek vagy erkölcsi törvényeknek igyekezzék megfelelni, mint inkább arra, hogy mint minden megkeresztelt ember Krisztus Lelkétıl indíttatva éljen, nyitott maradjon annak mőködése elıtt 34, és így megtanulja felismerni, "mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves elıtte és mi a tökéletes 35. Saját személyes növekedésének maga a személy lesz a fı felelıse, aki felnıtt módon tud dönteni, mihez kezdjen az életével. A lelkiismeret, "az ember legrejtettebb magva és szentélye" 36, ha kész a párbeszédre és a lelki megkülönböztetésre másokkal és fıleg a történelem Urával, az ember döntéseinek legvégsı fóruma marad. Szent Ferenc ide utalja szinte anyai gyöngédséggel Leó testvért, miután ezt mondja neki: "Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ı nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetıbbnek látszik elıtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt" 37. A döntési szabadság állandó és felelıs használatában a kisebb testvér az életet nem úgy tekinti, mint egymástól független mozzanatok puszta egymásutánját, hanem mint ebben az életben soha le nem záruló folyamatot, amely tudatos döntéseket igényel, komoly lelki megkülönböztetést, az Ige hallgatásában és az idık jeleire figyelve. Ennek a keresésnek a gyümölcsét azok a szavak inspirálják, amelyeket Szent Ferenc az Evangélium meghallgatásakor mondott a Porciunkulában: "Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek, ez az, amit teljes szívembıl tenni kívánok!" 38. Így tudunk mi is bekapcsolódni abba a tervbe, amelyet az Úr elgondolt mindegyikünk és az egész világ számára. A z é l e t a z á l l a n d ó n ö v e k e d é s h e l y e 7. A kisebb testvér egyre inkább jusson el "arra a szabadságra, hogy egész életében tanuljon, minden életkorban és életszakaszban, minden környezetben és minden emberi kapcsolatban, minden embertıl és kultúrától, engedje, hogy tanítsa ıt az igazság és szépség bármilyen kis töredéke, amelyet maga körül talál" 39. A folyamatos képzés valódi és sajátos helye a mindennapi élet, a magunk környezete és történelmi helyzete, amelyben élünk és dolgozunk. A személy átalakulásának itt kell végbemennie. Ez magával vonja, hogy minden életkor és élethelyzet külön figyelmet érdemel 40, ezekben a kisebb testvér mindig másképp fejezi ki hőségét Istenhez és emberhez. Mindez 32 B. Duns Scotus János: «Az igazság megismerése állandóan növekszik, ahogy az ember fejlıdik», Ordinatio IV, d. 1, q. 3, n. 8 (ed. Parisien., vol. XVI, p. 136a). 33 Vö. Il servizio dell autorità e l obbedienza, A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának instrukciója, 2008., 20e. 34 Vö. Róm 8, Róm 12,2. 36 Gaudium et Spes Leó testvérnek írt levél, Cel Újraindulás Krisztustól. A megszentelt élet megújult elkötelezıdése a harmadik évezredben. A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának instrukciója, 2002., Vö. Vita Consecrata 71. 9

10 megköveteli, hogy a folyamatos képzés és a kezdeti képzés közötti összhangra odafigyeljünk, hiszen "a képzés már nem pusztán a fogadalmakra felkészítı tanulási idıszak, hanem a megszentelt élet felfogásának teológiai jellegét jelenti, azaz soha véget nem érı képzésrıl van szó" 41. " H o g y a z Ú r r a l l e g y e n e k " II. fejezet: A testvéri közösség mint örömhír "a testvérek mutassák meg, hogy egy családból valók" (RB 6,7) 8. "A ferences élet középpontjában, amint arról Ferenc mővei és más források tanúskodnak, az a hívı istentapasztalat áll, amely a Jézus Krisztussal való személyes találkozásban adatik meg. Az evangéliumi életterv egésze, bármilyen oldalról is közelítjük meg (imádság, testvériség, szegénység, az emberek közötti jelenlét), szüntelenül a hitre mutat." 42 Az a hivatás, hogy "az Úrral legyünk", létrehozza az élı helyzetet, amelyben az evangéliumot életünkkel és szavainkkal hirdethetjük. A kisebb testvér a hit ajándékát elsısorban azzal táplálja magában, hogy imádságban olvassa Isten Igéjét, keresi a találkozást a Feltámadt Úrral a szentségekben, egységben az Egyházzal, szeretettel fogadja a különbözı okból hozzá fordulókat, és nyitott a teremtés szépsége és az élet tapasztalatai iránt 43. Ez a hit megnyilvánul abban, hogy a kisebb testvér "saját lényének misztériumát a 'másikkal' való kapcsolatában fogadja el, úgy, hogy személyes és társadalmi történetében érvényesüljön az imádság és áhítat szelleme, és ott tanulja meg a lelki megkülönböztetés mővészetét" 44. Lelkiségét a megtestesülés alapjaira helyezi, ezért hittapasztalatát a közösségben éli, korunk leprásainak dolgos és nagylelkő szolgálatában, a hit szemével értelmezve saját életét és közösségének történelmét A kisebb testvér így élheti át, hogy "a testvéri közösség még mielıtt egy meghatározott küldetés útjává válna teológiai hely, ahol a föltámadott Úr titokzatos jelenléte tapasztalható" 46. Ez zajlik a testvéri kapcsolatok gazdagságában és törékenységében is, itt kell felismerni a kapott hivatás szépségét és életre váltani a megtérés kegyelmére adott válaszunkat. Ahhoz, hogy növekedjünk a hitben és fejlıdjünk az egészséges és érett kapcsolatokban, el kell sajátítani annak mővészetét, hogyan fogadjuk el és hogyan dolgozzuk fel higgadtan az egyedüllétet az élet különbözı szakaszaiban. A kisebb testvér ırizze a valódi visszavonultság idıit és helyeit, emlékezve Szent Ferenc szavára: "ügyeljenek, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent mőködésének birtoklására" 47, hogy így elırehaladjon az Úrral való élı és felszabadító 41 Újraindulás Krisztustól, A Madridi Nagykáptalan záródokumentuma, 1973., Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Ratio Formationis Franciscanae, Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Vita Consecrata RB 10,8. 10

11 találkozás megtapasztalásában 48. Ebben a "társas magányban" a testvér feldolgozza személyes és közösségi történetét, és afelé halad, hogy már ne önmagának éljen, hanem Annak, aki értünk meghalt és föltámadt 49. A t e s t v é r : a j á n d é k 10. Az élet, és bármi jó ami történik benne, Isten ajándéka, aki az önmagát szétosztó legfıbb Jó 50. Ebben a szemléletmódban hivatásunk alkotóelemét jelenti az az ajándék, ami minden egyes testvérünk: "És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ı, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem" 51. A testvérek ajándékát az ingyenesség és a kölcsönös vendégszeretet jegyében kell elfogadni. Egy olyan kultúrában, amelyben a fogyasztói szemlélet nyomja rá a bélyegét a testvéri kapcsolatokra is, a kisebb testvérnek a kisajátítás ellen kell tanúskodnia: a testvéri szolgálatban adunk vissza mindent a Magasságbelinek 52. Ahogy Isten minden "álma" egyszerre ajándék és feladat a számunkra, úgy követeli meg a testvéri lét is a mi felelısség-vállalásunkat. A testvéri közösség állandó építése nem elsısorban napirend és beosztás kérdése, hanem elıfeltételezi azt is, hogy ıszintén odahallgassunk az Úr hívására, amely kizökkent minket biztonságunkból, és útnak indít, hogy "egyértelmően és merészen" éljük itt és most az egyetemes testvéri közösség utópiáját a magunk konkrét valóságában, azokkal a testvérekkel, akikkel éppen most adatott élnünk. 11. A testvéri közösséghez kezdettıl fogva hozzátesszük a "kisebb" jelzıt. A minoritas beállítottsága tesz képessé minket, hogy a másikban befogadjuk a Másik epifániáját 53. Amikor a dolgokat létezni hagyjuk, ellene mondva a manipulálás és a kisajátítás ösztönének, akkor valójában karizmánk állandó aktualitását éljük. Ez a hozzáállás különösen is érvényes a kapcsolati és érzelmi nevelésre, és szükséges ahhoz, hogy nyugodtan élhessük a fogadalmas tisztaság szabad válaszát, amelyre egyedül Isten hívhat el döntı módon 54. A kisebb testvérnek minden életszakaszban meg kell találnia a megfelelı eszközöket, amelyekkel ezt az ajándékot magában elmélyíti és válaszát megújítja. I r g a l o m b a n é l n i 12. A kisebb testvér, miközben hivatása arra szólítja, hogy örüljön a testvériség ajándékának és az Isten Országának jeleként építse azt, tudatában marad a saját korlátainak és bőneinek. Mivel átéli, hogy az Irgalom Atyja elfogadja, szereti ıt és megbocsát neki, ezért megtanulja a saját törékenységét is felismerni és elfogadni, megbocsátani magának és másoknak. Az Úr úgy hívja meg az embert, ahogy van, és amivé válhat, a közösségre nézve pedig azt kéri tıle, hogy ezekkel a testvérekkel építse, 48 Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Vö. 2Kor 5, Vö. Végrendelet ; ld. még: Szt. Bonaventura: Itinerarium, c.vi n.2; Comm I Sent d.45 a.2 q.1 concl. 51 Végrendelet Vö. LRend Vö. A 2006-os Rendkívüli Nagykáptalan záródokumentuma, Vö. VI. Pál pápa Evangelica Testificatio k. apostoli levele, 1971.,

12 úgy ahogy vannak és amivé válhatnak! A hivatás ajándékának növekedését realizmus és teológiai remény kísérik. A testvéri közösséget gyakran jelölik meg személyes konfliktusok, ezért éppen ez az a hely, ahol lehet "irgalmasságot gyakorolni", hogy még az is a növekedés alkalmává váljék, ami negatív: a közösségben meglévı hiányosságok ne bátortalanítsanak el 55. Szent Ferenc példája és szavai erre vonatkoznak. Az egyik Miniszterhez írt levelében a testvéri közösségben elıálló nehéz helyzetet úgy tekinti, mint kegyelmet 56. Nem is annyira azért teszi ezt, mert fájdalmas, hanem mert a miniszternek alkalmat kínál, hogy irgalmas legyen, és ezzel kifejezésre juttassa saját valóságát, miszerint Isten képére teremtett ember. Az irgalmasság arra nevel, hogy ne írjam elı másnak, mikor és hogyan térjen meg ("És ebben szeresd ıket, és ne kívánd, hogy jobb keresztények legyenek" 57 ), hanem tartsam tiszteletben minden egyes testvér és az egész közösség haladási ütemét. 13. Egy olyan világban, amely az ellenségeskedés, kiszorítás és megosztottság sebei viseli magán, az irgalmasság melyet felajánlanak annak, aki kéri, és annak is, aki még nem tudja kérni 58 a testvéri közösséget olyan hellyé teheti, ahol befogadottnak érezheti magát mindaz, aki ítélkezést, elítélést és peremre szorulást szenved el élethelyzete vagy döntése miatt. Ezért a folyamatos képzésben különleges gondot kell fordítani az "irgalmasságra nevelésre", hogy ezáltal képessé váljunk, ahogy Szent Ferenc kéri, "az Úrhoz vonzani" a testvéreket 59. K a r i z m á n k m e g o s z t á s a m á s o k k a l 14. Az irgalmasság olyan magatartás, amelynek keretében Szent Ferenc a másikkal találkozik, ahogy Krisztus találkozott az emberrel. A testvéri közösség úgy jelentkezik tehát, mint a közösség otthona és iskolája, ahol össze kell hangolni az egységet és a sokféleséget. A világ és az Egyház jelenlegi helyzetében létfontosságúnak tartható, hogy növekedjünk a communio és az együttmőködés szellemében a különféle egyházi és nem egyházi szereplıkkel, elébe menve a találkozásoknak. A folyamatos képzés feladata, hogy egyre érettebb érzékenységgel segítse elı, hogy ki-ki növekedjen a a communio és az együttmőködés szellemében, találkozva személyekkel és közösségekkel akár a ferences családban, az egyházi mozgalmakban és közösségekben, a jóakaratú emberek között, akikkel elı lehet mozdítani a személy jogait Vö. Testvéri élet közösségben, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának dokumentuma, 1994., Vö. Egy miniszterhez írt levél, Egy miniszterhez írt levél, Vö. Egy miniszterhez írt levél, Vö. Egy miniszterhez írt levél, Vö. Vita Consecrata

13 III. fejezet: A testvéri közösség mint a boldogságok meghirdetése A z E v a n g é l i u m s z í v é b e n "Mint zarándokok és jövevények" (RB 6,2) 15. A testvéri közösség, amely Isten Országának örömhíre és sarjadó magvetése, úgy is leírható, mint a communio meghirdetése és próféciája egy sérült és terhelt, de az igazságosság, béke és a teremtés tisztelete felé mégis nyitott világban. Amikor kisebb testvérként keressük az Úr arcát, közösségben és szolgálatban, fıleg a kicsinyek és a szegények között, akkor utunkat a Boldogságok szelleme világítja meg. A folyamatos képzés végigkíséri a ferences élet elırehaladását a szegény és megfeszített Krisztus radikális követésében, szüntelen jeleként annak, hogy az egész Egyháznak rá kell hagyatkoznia a Boldogságok szellemére: "E konkrét jel nélkül fennáll a veszély, hogy az egész Egyházat mozgató lélek kihől, az evangélium üdvös paradoxona elhalványul, a hit 'sója' ízét veszti" 61. Ezért az Istennek szentelt személyek sajátos feladata "világosan és nagyszerően tanúsítja, hogy 'a boldogságok lelkülete nélkül a világ nem alakulhat át és nem ajánlható föl Istennek'." 62. B é k e s z e r z ı k 16. A testvérek "a szeretet szellemében önként szolgáljanak és engedelmeskedjenek egymásnak" 63, amennyiben egymást elkísérik a hivatás útján és megtanulják, hogyan nézzenek szembe a konfliktusokkal, hogyan kezeljék és hogyan oldják meg azokat, sértetlenül megırizve a közösség kötelékét. Így maga a közösség válik a képzés helyévé, ahol mindegyikünknek megadatott, hogy a Boldogságok szellemében élje a kiengesztelıdést, kiküszöböljön minden egyenlıtlenséget és igazságtalanságot a testvérek között. Ezáltal azt jelzi, hogy a párbeszéd mindig lehetséges, és a közösségben összhangba lehet hozni a sokféleséget. Ezt jelzik a nemzetközi és több kultúrát összekapcsoló testvéri közösségek 64. Ennek a logikának az alapján a testvérek, amikor a világban járnak, "Istenért legyenek alárendeltjei minden emberi teremtménynek" 65, és arra törekedjenek, hogy "legyenek szelídek, békességszerzık és szerények; kedvesek és alázatosak" 66, életre váltva a minoritas hivatását 67 és szívükben arra vágyakozva, hogy azoknak a sorsában osztozzanak, akiket a társadalom kevésbe vesz. A kicsinnyé levésnek ebben az állandó megtérésében, az utolsók közti helyet keresve, a folyamatos képzés abban segíthet, hogy konkrét és korunknak megfelelı formákat keres ennek a szolidaritásnak a kifejezésére, elımozdítja az igazságosság, béke és a teremtés megırzése ügyét, és néven nevezi a bőn struktúráit, amelyek megnyomorítják a szegényeket és a gyengéket. 17. A minoritas legyen az alapja annak a kapcsolatnak is, amely a testvéreket a környezethez főzi. Szent Ferenc példáját követve, aki nemcsak az Atyának, nemcsak 61 VI. Pál pápa Evangelica Testificatio k. apostoli levele, 1971., Vita Consecrata 33., amely idézi a Lumen Gentium 31. pontját. 63 Vö. RnB 5, Vö. Vita Consecrata Pét 2,13; vö. RnB 16,6. 66 RB 3, Vö. Végrendelet

14 testvéreinek, hanem a teremtés egész isteni rendjének akart engedelmeskedni 68, különösen figyelmet kell fordítani a teremtett világ gondozására. Ma, amikor a környezet kifosztása katasztrofális méreteket öltött, a kisebb testvérnek meg kell tanulnia, hogy a természetre úgy tekintsen, mint Isten drága ajándékára, védje azt, és mindenkit buzdítson tiszteletére 69. A mindennapi élet sokféle eszközt kínál arra, hogy tudatosítsuk magunkban feladatunkat az igazságosság, béke és a teremtés megırzése terén: a személyes, közösségi és provinciai életterv, a folyamatos képzés terve, ismereteinket naprakésszé tevı kurzusok, házikáptalanok, provinciai káptalan. Tudjuk azonban, hogy ebben a feladatunkban nem vagyunk egyedül, hanem osztozunk benne az egész ferences családdal, mindenkivel, aki a Ferencnek kinyilvánított életformát éli 70, továbbá az egyházi intézményekkel és mindenkivel, aki valamilyen címen támogatja ezeket az értékeket. A folyamatos képzés tehát egyrészt arra irányul, hogy a testvérek a minoritas jegyében nyíljanak meg az "igazságosság, béke és a teremtés megırzése" ügyének, másrészt hogy mőködjenek együtt mindenkivel, akik ebben a szellemiségben osztoznak, a nagy ferences családban és azon kívül. A k ö z ö s s é g k o v á s z a i 18. A folyamatos képzésnek abban kell segítenie a testvéreket, hogy az evangélium tanúivá váljanak, különös tekintettel olyan értékekre, mint a szolidaritás, a javak megosztása, egy közösségi alapú gazdaság elısegítése közöttünk és körülöttünk. Szent Ferenc számára a munka "kegyelem", amit fel kell ismerni, el kell fogadni és gyümölcsöztetni kell. Annak jegyében, hogy a Magasságbelinek adunk vissza minden jót, ami tıle származik, elfogadjuk "a szükséges alávetettséget a munka közös törvényének" 71, legyen az kétkezi vagy szellemi munka, és azt "odaadással és hőségesen" 72 akarjuk véghezvinni, mint rendes megélhetésünket és mint osztozást oly sok ember fáradozásában. Így nevelıdik rá a testvér, hogy életét és idejét nagylelkően szétossza, és legyızze a hajlamot, hogy kizárólagos módon a saját pszichikai és testi jólétével törıdjön 73. A munka megválasztásában a testvér vessen számot azzal, hogyan élnek a társadalom legalsó rétegei, a kapott jövedelmet mindenestül adja át a közösségnek, és bizalommal legyen az Úr iránt, akinek gondja van rá. A folyamatos képzés legyen tekintettel arra, hogy a munka kegyelmét mindig újból és újból el kell fogadni, és a testvérekkel és a szegényekkel való osztozásban is mindig meg kell újulni 74. A képzési alkalmak növeljék a testvérekben az érzéket és a gyakorlati hajlandóságot a közösségi gazdaság iránt, amely a teremtés javait pozitív módon szemléli, mint a szolidaritás szellemében visszaadásra váró javakat. 68 Vö. Az Erények Üdvözlése, Vö. Ált. Konst Vö. Végrendelet 14; Ált. Konst. 55,1. 71 Vö. VI. Pál pápa Evangelica Testificatio k. apostoli levele, 1971., RB 5,1. 73 Vö. Il servizio dell autorità e l obbedienza, Vö. Ratio Formationis Franciscanae

15 IV. fejezet: A testvéri közösség mint Isten Országának magvetése Hirdessétek, hogy rajta kívül nincs Mindenható (LRend 9) A z e v a n g e l i z á c i ó : a f o l y a m a t o s k é p z é s h o r i z o n t j a 19. Jézus, akit az Atya elküldött a világ megváltására, magához hívta, akit kiválasztott, hogy "vele legyenek" 75 és "kettesével" 76 elküldte ıket, hogy hirdessék az evangéliumot. A tanítványok, mesterüket követve és küldetésében osztozva, képzést kapnak az Isten Országának hirdetésére. Szent Ferenc számára három találkozás: a leprással, a san damianói feszülettel és a Porciunkulában az apostoli evangéliummal való találkozás nyilvánítja ki, hogy hivatása a szent evangélium szerinti élet. Az Úrtól ajándékba kapott testvérekkel Ferenc azt a hivatást is elfogadja, hogy kisebb testvérként együtt haladjon az Egyházzal a szegény és megfeszített Krisztus követésében. Hivatása arra küldi, hogy mindenkinek hirdesse Isten Országának örömhírét. A ferences igehirdetés magja tehát Jézus élı személye, az ı Neve, hiszen Nevének "mőve az, hogy igéjét hirdetni tudják és meghallgatják. (...) Ezért úgy kell hirdetni ezt a nevet, hogy ragyogjon, nem szabad véka alá rejteni. Mégis, a prédikációban nem szabad gonosz szívvel vagy tisztátalan ajakkal kimondani, hanem ırizni kell, hogy illata szétáradjon mint értékes edénybıl." A kisebb testvérek kolostoruknak, de az igehirdetés helyének is az egész világot tekintik 78. Hivatásuk arra szól, hogy a földi valóságokra "szimpátiával", de naivitás nélkül tekintsenek, és minden jóakaratú emberrel együtt keressék a pozitívumot a valóságban 79. Ez a világ, melyben már mőködik Isten Lelke, ez a kiváltságos területe a folyamatos képzésnek: a kisebb testvérek itt szeretnének élni egyszerő jelenléttel, és, ha úgy látják, hogy az Úrnak tetszı dolgot mővelnek vele, hirdetik "a bőnöket és erényeket, a büntetést és a dicsıséget" 80. Ebben a tágas szemléletben az evangelizáció úgy áll elıttünk, mint a kisebb testvér megtérése egész folyamatának horizontja, tehát a folyamatos képzés horizontja is. A küldetés nem csupán életünk "külsı" vonatkozása. Valójában "a Szentlélek hatására, aki minden meghívás és karizma forrása, maga az Istennek szentelt élet válik küldetéssé, miként Jézus élete teljesen az volt" 81. A t e s t v é r i k ö z ö s s é g : a z e v a n g e l i z á c i ó o t t h o n a é s i s k o l á j a 21. A ferences testvéri közösség, mint a Lélek ajándéka, az evangélium meghallása által válik az evangelizáció iskolájává, amelyben a testvérek az Ige tanítványaivá kell, hogy váljanak. Hiszen a testvéri közösség "az imára és a megtérésre támaszkodik. Éppen azért ez legyen az Evangélium elsı és legkiválóbb tanúságtétele" 82. Az evangelizáció leghatékonyabb módja, ha kisebb testvérekként élünk, és engedjük, hogy 75 Mk 3, Lk 10,1. 77 Sienai Szt. Bernardin: Jézus dicsıséges Nevérıl, sermo 49., cap Vö. Sacrum Commercium, Vö. Vita Consecrata RB 9,4. 81 Vita Consecrata Ált. Konst. 87,2. 15

16 az Úr "illatos igéi" szüntelenül alakítsanak minket, készen a cselekvésre a Lélek indítása nyomán, és dicsıségében gazdagon 83. A testvérek ismerjék fel, hogy az Úr tetszése szerint mikor és hogyan kell kifejezetten is hirdetniük az evangéliumot, mindig tudva, "hogy senki se tud evangelizálni, ha elıbb nem engedi magát evangelizálni" 84. A küldetést akkor tudják teljességgel élni, ha elsajátítják a communio lelkiségét 85, fıképpen azt, hogyan kell másokkal együtt gondolkodni, tervezni és cselekedni az evangelizáció szolgálatában 86, életközösségben az Egyházzal. M i n t k i s e b b e k, m i n d e n k i h e z k ü l d v e 22. Az Atyaisten szabadnak teremtett minket; Jézus Krisztus testvérünkké lett, megváltott és elküldött a világba, hogy hirdessük Isten Országát, ami a felszabadulás kovásza az elnyomottaknak. A ferences közösség ennek az Országnak az eljövetelét hirdeti, amikor csupán szótlanul jelen van 87, és amikor a Lélek indítására hirdeti az örömhírt, felismerve Krisztus arcát elsısorban a szegényekben, akik a tanítóink 88. Közöttük élve és sorsukban osztozva újra megízlelhetjük az evangélium ízét. Krisztus a minoritas mintája 89, İ, aki "kiüresítette önmagát, a szolga alakját öltötte magára, és hasonlóvá lett az emberekhez" 90. A hitnek ebben a lelkületében 91 a testvérek tanulják meg, hogyan kell osztozni a mai ember örömében és reményében, gyászában és szorongásában 92. Krisztus szerelméért, aki egészen odaadta önmagát, legyenek készek elmenni "a társadalom törésvonalaihoz" 93. P á r b e s z é d b e n 23. A kisebb testvérek elismerik a párbeszéd jelentıségét életükben és küldetésükben 94, hiszen tanítványként Krisztust követik, aki "Istennel való egyenlıségét nem tartotta olyan dolognak, amihez mint zsákmányhoz ragaszkodjék" 95, hanem életével ledöntötte a választófalakat, és a halál határát is átlépte feltámadásával. A testvérek, amikor a párbeszédet gyakorolják mint a hit igazi és valóságos megvallását, Szent Ferenc alakjára tekintenek, aki minden teremtmény testvére volt, és képes volt túllépni önmagán a leprást megölelve és a szultánnal való találkozásban is. A párbeszédre való képesség amely fıleg az Istennel való hitbeli kommunikációból születik meg jellemzi a kisebb testvéri létet, a békeszerzés és kiengesztelıdés szolgálatát, mivel egész kapcsolatrendszerünket érinti: a teremtéssel, a személyekkel, a társadalommal, a kultúrákkal, más keresztény felekezetekkel és más vallásokkal Vö. Vita Consecrata 45; Il servizio dell autorità e l obbedienza, Ált. Konst Vö. Vita Consecrata Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Vö. Ált. Konst. 89, Vö. Ált. Konst Vö. Spc Fil 2,7. 91 Vö. 2Kor 4, Vö. Gaudium et Spes A 2003-as Nagykáptalan záródok., 44.; vö. Vita Consecrata 90; a 2006-os rendkívüli Nagykáptalan záródok., Vö. Ált. Konst. 95; Hermann Schalück: Betöltötte az egész földkerekséget Krisztus Evangéliumával (1C 97). Hagyományırzés és prófétaság: gondolatok a ferences evangelizációról, 1996., ; Ratio Studiorum 14(i).70-74; a 2003-as Nagykáptalan záródok., Fil 2,6. 96 Vö. Vita Consecrata ; Ratio Formationis Franciscanae, 33; 74; a 2003-as Nagykáptalan záródok.,

17 24. A párbeszéd, mivel a ferences karizma része 97, kiváltságos helyet kell, hogy kapján a közösség életében, amely annak mindennapi iskolája 98. A testvéri megbeszélés elısegíti, hogy felismerjük és értékeljük azt a megismételhetetlen ajándékot, amit minden testvér magában hordoz, és az egész közösség életének és küldetésének szolgálatába állítsuk 99. A Rend különbözı provinciáiban egyre inkább figyelembe kell venni a testvérek kulturális, nemzeti hátterét, nemcsak vallási életüket 100. A párbeszéd hőséges gyakorlása oda vezet, hogy szívünk és elménk fokozatosan megtisztul, és a saját hitünk és hivatásunk is világosabbá válik. Ezért szükség van a megfelelı felkészülésre és a kellı eszközökre, hogy képessé váljunk a meghallgatásra, a nyugodt elfogadásra és a másik alapos megismerésére 101. A ferences szemlélet a hitet lépcsınek tekinti, amely segíti az értelmet az Istenhez emelkedésben, megelızve azt 102. Olyan nevelési folyamaton kell végighaladnunk, amely minket a párbeszédben valóban alakít, mind egzisztenciális szinten (az élet és a cselekvés dialógusa), mind lelki és intellektuális szinten (az elméleti eszmecsere és a tapasztalatok dialógusa) 103, mind pedig az evangelizációs küldetés szintjén, annak különbözı formáiban. 97 Vö. a 2003-as Nagykáptalan záródokumentuma, Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Vö. a 2006-os rendkívüli Nagykáptalan záródokumentuma, Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Vö. a 2003-as Nagykáptalan záródokumentuma, Ez a gondolat Raimondus Lullusnál ( ) található, olyan összefüggésben, hogy korának nem-keresztényei elıtt akarja hirdetni az evangéliumot, és teljes bizalommal van az emberi értelem iránt. 103 Vö. Ratio Studiorum,

18 II. rész: A folyamatos képzés tervezése és életre váltása "Akik ezt az utat követik" (Apcsel 9,2) I. fejezet: A mindennapi élet "A szent evangélium szerint élni" (RB 1,1) E l m e s é l j ü k é l e t ü n k e t 25. A folyamatos képzés életterét a rendházi közösség mindennapjai jelentik, a kultúra, társadalom és politika tágabb összefüggésében. Ez az elsı és legfontosabb közeg 104, ahol a testvér megtanulja, hogyan nevelıdhet a különféle helyzetek által 105. A helyi közösség maga is a kapcsolatok szövedékében él, a provinciában, a konferenciában és az egyetemes Rend összefüggésében. Ebben a közegben hivatott a testvér megosztani a hitét másokkal az ún. Emmausz-módszer szerint 106 : "találkozunk; elmeséljük, ami történt velük; megosztjuk egymással az evangélium üzenetét, újraolvasva a regulát; imádkozunk az Úrhoz és dicsérjük ıt minden ajándékáért; ünnepeljük a testvéri közösséget; visszatérünk testvéreinkhez a közösségekben, az egész világon, azzal az örömhírrel, ami életünket átalakította" 107. Nem elég a naptárak egyeztetése és a képzési alkalmak sokasítása, ha nem vagyunk képesek osztozni egymás életében. Minden személyes és intézményes jellegő eszköz 108 csak olyan mértékben hasznos, amennyire elısegíti a kapcsolatok épülését és a testvériségben való részvételt. 26. Életünk elmesélését kétféle alkalommal lehet leginkább gyakorolni: a liturgikus évhez és a testvéri találkozókhoz kapcsolódva. Életünk elmesélése abban a nagy elbeszélésben találja meg legmélyebb értelmét, amit a liturgikus évkör jelent, és amely egyfajta, mindenki által elérhetı képzési folyamat. Amikor napról napra összejövünk, hogy meghallgassuk az Úr Igéjét, ünnepeljük az Imaórák Liturgiáját és az Eukarisztiát, ez valójában a személyes és közösségi érés felé vezet 109. A közösségi találkozások fontos alkalmak, amikor el lehet sajátítani annak mővészetét, hogy életünkrıl beszéljünk, kiindulva abból, amit a mindennapokban átélünk, a közös misszióból, örömeinkbıl és gondjainkból. A házikáptalan is alkalmat adhat így az igazi találkozásra, megnyílásra, az Úr akaratának közös keresésére és együttes döntésekre. Ösztönzést adhat ennek az Ige imádságos olvasása, és életünk felülvizsgálása a Rend prioritásainak fényében. 104 Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Vö. Újraindulás Krisztustól, Vö. a 2006-os rendkívüli Nagykáptalan záródokumentuma, A 2006-os rendkívüli Nagykáptalan záródokumentuma, Vö. a 2006-os rendkívüli Nagykáptalan záródokumentuma, Vö. Újraindulás Krisztustól, 15 18

19 A l e l k i m e g k ü l ö n b ö z t e t é s ú t j á n 27. "A kisebb testvér evangéliumi életre való nevelése (...) egy szerves, fokozatos és egyöntető folyamat (ÁK 133), amely a személyes és közösségi élet síkján az egész életen át tart" 110, a különbözı életkorok és helyzetek szerint 111, azoknak az eszközöknek a révén, amelyeket a folyamatos képzés keretében kell ehhez nyújtani, lehetıleg minél inkább figyelembe véve az egyének sajátos útját. A testvéri közösség mindennapi életének összefüggésében sokan rendkívül hatékony módszernek tartják az ún. "élettervet". Ennek célja, hogy személyes, közösségi és provinciai szinten segítse a hivatás elırehaladását és a helyes döntéseket. Felismerjük, hogy Krisztus követésére "egy 'evangéliumi életterv', vagy karizmatikus életterv keretében kaptunk meghívást, amelyet a Lélek indított el és az Egyház hitelesített" 112. Az élettervet tekinthetjük olyan keretnek, amelyen belül a folyamatos képzés különbözı eszközeit kialakítjuk. Az alábbiakban ehhez adunk alapvetı irányvonalakat, amelyek alapján az egyes szinteken ki lehet dolgozni az élettervet, mindig figyelembe véve az evangelizáció és misszió szempontját, ami az egészet áthatja. A. Személyes életterv Cél: A hivatás útjának személyre szabott kísérése, az alábbiak fejlesztésével: Antropológiai-egzisztenciális dimenzió: kezünkbe venni életünket, felelısnek lenni a saját sorsunkért. Pszichológiai dimenzió: megismerni és elfogadni önmagunkat a gyógyulás érdekében. Szociális dimenzió: megismerni elméleti és tapasztalati síkon azt a társadalmi, gazdasági és politikai valóságot, amelyben élünk. Hivatásbeli dimenzió: Jézus követését élni. Ferences dimenzió: követni az evangéliumot a fraternitas és a minoritas jegyében. Missziós dimenzió: keresni az Úr akaratát, hogy mit tegyünk Országa és az ı igazságossága érdekében. B. A testvéri élet terve Cél: A közösség teljes körő fejlıdésének kísérése, az alábbiak fejlesztésével: Antropológiai-egzisztenciális dimenzió: együttélés másokkal, a létezés megosztása velük, felelısséggel a világ építéséért. Pszichológiai dimenzió: fejlıdni a kommunikáció és a kapcsolódás képességében. Szociális dimenzió: megtanulni, hogyan elemezzük és értsük meg együtt a mai valóságot, az evangélium és a szegények szemével 113. Hivatásbeli dimenzió: a testvéri élet mint a hivatás ápolásának egyik fı eszköze. Jézus tanítványainak közössége vagyunk 114. Ferences dimenzió: a fraternitas és a minoritas mint életformánk alapelemei; hogyan legyünk valóban testvérek, mindenkinek a szolgája, békességesek és együttérzık. 110 Ratio Formationis Franciscanae, Vö. Ratio Formationis Franciscanae, Il servizio dell autorità e l obbedienza, Vö. Ált. Konst. 97, Vö. Mk 3,

20 Missziós dimenzió: Küldetésben vagyunk mint közösség, hogy átalakítsuk és gyógyítsuk a világot, építve Isten Országát. C. Provinciai életterv Cél: a provincia elırehaladásának kísérése, az alábbiak fejlesztésével: Antropológiai-egzisztenciális dimenzió: Az intézmény továbbviszi a karizmát. Pszichológiai-szociális dimenzió: az egész provinciai közösségnek haladnia kell, tiszteletben tartva kinek-kinek az ütemét. Ebben a folyamatban fontos a jövı mérlegelése, hogy elkerüljük a rögtönzéseket. Hivatásbeli dimenzió: ahová tartozunk, az a provinciai közösség. Itt kapjuk a küldetést, hogy hirdessük Isten Országát, akár úgy is, hogy megbélyegezzük az ezt akadályozó struktúrákat. Ferences dimenzió: a Provincia testvéri közösség az egyetemes Rend közösségén belül és egységben az Egyházzal 115, itt építjük az egyetemes testvériséget, hirdetve a békét, elımozdítva az igazságosságot és tisztelve a teremtést. Missziós dimenzió: a Provincia nem önmagáért él, hanem Isten Országáért. Kolostorunk az egész világ, életünk alapvetı magatartása az "útonjárás". Igehirdetésünk elsı címzettjei és egyszersmind legjobb tanítóink a szegények 116. Á l t a l á n o s c é l k i t ő z é s II. fejezet: A folyamatos képzés célkitőzései "Testvérek, kezdjünk már el szolgálni a mi Urunknak és Istenünknek" (1Cel 103) 28. A folyamatos képzésnek az az általános célkitőzése, hogy elkísérjen minket azon az úton, amit az evangéliumi élet iránti kreatív hőség folyamatos követelménye jelent, az Egyházban és a világért, elısegítve, "hogy valamennyi testvér (...), a Szentlélek sugalmazására, abban a korban, melyben él, mindig Krisztust kövesse, Szent Ferenc életmódja és Regulája szerint" 117. A Ratio Formationis Franciscanae ezt fejti ki: "A folyamatos ferences továbbképzés alapvetı célja az, hogy megelevenítse, táplálja és támogassa az egyén és a közösség hőségét saját hivatásához az emberi, keresztény és ferences élet minden területén, a Rend és annak küldetése szellemében, Isten Országának felépítésére az állandóan változó korok és körülmények között" 118. S a j á t o s c é l k i t ő z é s e k Az imádság és áhítat szelleme 29. A folyamatos képzés azzal támogatja a Krisztus-követés iránti hőséget, amit szabadon vállaltunk magunkra, hogy igyekszik megérlelni bennünk a szemlélıdı 115 Vö. RnB, Prológus. 116 Vö. Ált. Konst. 66,1; 93,1; Vö. Ált. Konst Ratio Formationis Franciscanae,