III. A juh betegsége ás gyógyitáija.

Átírás

1 N * P I Í L H T 0 R T 0 3 L Í S 1. A juh gyógyítása általában. III. A juh betegsége ás gyógyitáija. CS0HHÍ110H A számos állatok után fontossági sorrendben a sertés kövttkexnék, de oélszerűbb a juhot előre yenni, mivel állattanilag rokon a szarvasmarhával ás a két jószág népi gyógyítása is hasonló.^ A szóbeli visszaemlékezések ás a történeti adatok szerint Csongrádon a juh valaha fontosabb volt, de a legelők feltörése, az olcsó ausztrál gyapjú ás francia bdsjuh Eiatt sokat veszített jelentőségéből. Háttérbe szorulásának eredményeként a szegényebb gazdák évtizedes harcok etán kivívták a juhok kitiltását Csongrád legnagyobb közlegelőjéről, a Bukros pusztáról. 3! juh húsának elsőrendű közkedveltsége* ós az állattal kapcsolatos gazdag folklór^ őrzi jelentőségénok emlékét. Csongrádon a két világháború között juhtartás még volt,de juhtenyésztés már alig? a legtöbb paraszt nem is értett a juhok kezeléséhez. Majdnem minden háznál és tanyán volt ugyan két-három bárány, széket azonban vágóra vásárolták.^ B "háztáji 8 bárányok az udvarokban, a tanyák körül szabadon é?tev, ritkán kaptak pl. fertőzést, emésztőszervi megbetegedést{gyógyítás helyett inkább levágták őket. 7 A juh különben sem domesztikálódott annyira,mint a többi haszonállat,így a csongrádi szikes legelőkön éttisedakíg sem kapott pl.mátelyt (distomatosis) gyomor- (helminx) vagy ssőrférgességet (strongilosis pulmonum, tödőférgesség). Himlő (variola ovina) ellen a juhászok, lápfene (anthr; -d ellen pedig az állatorvosok oltottak. Előző közlésemben^ említettem, hogy a pásztorok közül a juhászok voltak a legügyesebb specialisták s rajtuk kivül más jóformán hozzá sem nyúlhatott a beteg bürgekhez. tanulékonyságuk révén sok modern vagy Tiszonylag fejlett gyógymódot alkalmaztak s az állatorvosok is bátran hagyatkozhattak rájuk. Futólagos összevetés is elegendő lenne arra, hogy a juhászok különleges helyzetét és gyógyító* aljára-

2 oaik hasonlóságát országos viszonylatban kimutassuk. A juh gyógyítása & szarvasmarháéhoz állt legközelebb (emésztési zavarok, felfúvódás, tógy, köröm védelme ás gyógyítása, lépfono kozalésa sta), sok aindonben megogyczatt a többi haszonállatéval (szeaverés, ellás, gyomor éa bálbotegcőgek, külső áa belső álősdiek késelése sib). Faltűnőon hiányzott a táragyoláo (a radly Hollebori nigri alkalmazása), viszont a foggal való heráláb Csongrádon la ismert volt. A népi gyógyászat CEúcateljeoítményelt jelentotte a himlő elleni ol tás 08 a karrre bürye. (ovia ccannroticua) koponyájának naglékeléao (tropanatio). 2. Tényé gigái lat ok. szaporítás. A tonyészállatokkal áa a szaporítáasal kapcaolatos nőpi r.ődasorek fejlettságét - többek között - az ido Tonatkosó bő ás gazdagon árnyalt szókincs mutatja. A tavaszi osíilatáaű növendékállat nova egy ávea korig bárávcy (agnua), noae szerint j crkobárány (agna, nőcténybárány), koabáráajr (ariea) vagy ürü (varvex, herélt).?gy éves kortól összefoglaló cár & tokjji (annotinus, éves juh nomro valő tekintet nélkül), neme sserint fojranva (agna annotina), tnkkoa (ariea annotinus) vagy tokürft (vorvoi annotinua). Ettől kezdve ivaráratt: nyár utóján vagy Őaaz8l lehet szaporítani, i l l. a tokürüt hislalóra fogni. A tenyászbírkákat a juhúazok válogatták ki. A tor* testalkatiakat kivéve rundon Jork^i alkalmasnak tartottak tonyésjtcélokra, bár nem mind űzették föl (catullt, pársik). A kosokat kát-hároa hónapos korukban selejtezték előszörj a bárány korában ki nem vágott (oaatrat, horél) himek köst akadhatott csirákon (himkülemű, de gyenga ivarjollogű vagy homaphrodita, kátivarú), asetlog fétökü (kryptorohid, harorejtő),ezeket nem engedték ttsal (coit, fadoz). Magkosnak (apaállat) as erőteljes testalkatú, száles homlokú, nagy éa pödrött, sodrott vagy osavart szarvú egyedeket hagyták meg kb. öt-hat éves korukig. k juhok toregoa Czekedése (catulitio, ivarzás) áa ellése (partua, szülés) a lrgeltetéshoz kapcsolódva évenkint meghatározott Időpontokban ismétlődött: általában nyár végétől tél elejéig tartott, Dömötör (okt.26) táján totőaődött. Mivel a voaheaség Időtartama öt hónap a hárányozáq (partua, azüléa) karácoonytól márciua végéig la elhusdihatott.a juhászok az egyidejűség kodvéért szabályozólag avatkoztak be. A fölflzetéa módja éa idejo attól függött, mikorra akartak elletni,111.

3 mennyi idő alatt akarták az ellátást lebonyolítani anyabflrgére hagytak egy-egy kost magnak. Kisebb közös faliakban a kosok derekára kötőt (zsákdarab vagy nagyobb rongy) tettek, hogy az időelőtti fölüségt megakadályozzák. Nagyobb nyáj aknái r. koopáaztor külön őrizte a koafalkát. A juhászok tapasztalatból tudták, hogy legelőjükön nennyi idoiglo kell a kosokat az anyák között tartani, hogy a befedeztetés uogtörténjék. Ahol több anyafalkát őriztek, a kosoktt naponta felváltta ongedták egy-egy falkához. Juhtenyészetekbon külön rekesztették a kosokat és bizonyos időközönként engedték össze a jerkékkel otb. ütődés után a jerkék nagy többsége hasas (graridus, vemhes lett, kisebb részük meddü (sterilis, meddő) maradt. A juhászok a terméketlenség okát nem ismerték, a betegséget nem kezolték. 3. Herélfa. A törcges ellen lehetővé tette, hogy a felesleges vagy tényé sz olokra al v alaatlan téli, tavaszi kosbárár.yokat a juhászok egy időben hárulhassák (castrat, herél). 11 A foggal való herélás volt általános. Segítség igénybevételű és kés használata nélkül egyetlen ember is herélhetett. A ko:,bárány jobb első és jobb hátsó lábát a térdnél behajlítva egymáshoz kötötte, ugyanígy a ballábakat is. A megkötözött állatot a gyepen oldalt fektette ás farához guggolt. Balkezével hátra húzta és erősen kifeszítve tartotta a kos töke s.icskó ját (serotum, hereburok) 8 a jobb kezében tartott ronggyal erősen megtörölgette. Az e- gyik here csúcsánál kiharapta a hereburkot és az előtűnő függesztőszalagot foggal felhasította. A nyíláson az egyik herét kinyomta és fogával megragadva addig húzta, míg a cmnyi húr (funiculus spermaticus) el nem szakadt. A herét kiköpte. 1^ Ugyanígy vette ki a másik herét is. A felnyitott hereburokba jobbről-balról beleköpött, hogy gyorsabban gyógyuljon a seb. Semmiféle fertőtlenítést vagy elkötést nem alkalmazott. Ha egy segítőtárs a kosbárányt lábainál fogva magához szorítva tartotta, a juhász állva dolgozhatott. Pélnarokkal felszorította a heréket a burok falához, a herék fölött középütt elődudorodó bőrt éles bicskájával hirtelen lecsapta, ezzel a herék közötti rekeszt is átvágta. a 3 A kb. forintnyi nyíláson kinyomta a heréket és fogával egy seben (egyszerre) húzta ki mind a kettőt.. A kifejlett mustrakobok herélébe gerincre fektetéssel történt.

4 Zgy eaber a kos szarvát fogta, a náaik az előre htísott éa az alsókkal Összekötözött hátsó lábakat tartotta. A juháss féltérdra oraazkedve dolgozott, Külön-külön rágta fel élea bicskájával a hereburkokat, késsel nyoata ki a heréket, hdzta éa csavarta szakadásig az onddsaindrt. A legtöbb iiuatraürflt hizlal áa után levágták, de meddő, jerke, vagy a- ayafalka harangoa (csengőn) vezéreinek is használták őket. 4-. Teahenséff, gsrtllég. A birkák tömegen bárányozása sok gondot okozott a juhászoknak éa a gazdáknak. A hasas bflrgék, védelmére kfllönösabb szabályt nem ia- mortok, legfeljebb tartdzkodtak megütésüktől és kifárasztásuktdlj hónapokon át jól takarmányosták és az elles előtti hetekben a meddőktől, kosoktól,flrttktőlkülön rekesztették őket. 14 A legtöbb anya komplikációk nélkül ellett, de a sok.kuka (nyögés nélkül ellő), olőhaei (primipara, először vemhes) éa ikorellő^ alatt Tzükrég volt állandó felügyeletre. Az elláa letozetése és az ide vonatkozó szókincs megegyezik a lóéval / l l /, 111 a sarkáéval /5/.^ flom itatták viszont a öfisjej.et,a spjslát (veloraentun, magzatcarck) som etették mog az anyával, logfoljebb küszöb alá áaták, hogy a rontást elkerüljék. Az eluhasiakkal ós ikerellőkkel adódott legtöbb komplikáció, végnő ecotbon az antabürg* életét tokintették. Különleges eset volt az un. bani bárány: vemhes birka elhullása vagy levágása esetén az idétlen bárányt kimetszették anyja hasából. i bárány _ véd el MO és gyógyítását szoptatás. A bárány kódükét (funiculus uabilicalis, köldökzsinór) a csikóéhoz /!? /, 111«a borjáéhoz /6/ hasonló módon kötötték cl. A nedves barit anyjóhoa vitték főnyalni. 18 Pónyaradás után az anya tőgyének (uber, emlő) k(;t csöcséból (rcaailla, binbó) kinyomkodták a vlaszszerű ryugókat (dugó) é3 a báránnyal mind a két bimbót megszopatták. A szopás pontos szabályo: ására késóbb ia szükség 7olt. Sok vceződ.ríeat okoztak a különféle konplikációk. A csiklandós anyát - különösen előhaal bárány esetén - fogni kellott, hogy a szopást tűrje. Némelyik anyabirka elverte lagától újszülöttjét, kfizös rekeszbe zárták vole.hogy elvállal ja.nagyobb számú ikerbírány születése vagy az anyaállat elhullása esetén sem volt szükség me:*erséges

5 táplálásra,mert a nagy tömeg anya közt mindig volt fiavesztott, amelyhez az árva vagy felesleges bárányokat be lehetett osztani. Ha a "mostoha" az idegen bárányt még közös rekeszben sem vállalta, döglött fiáról lenyúzták a bőrt, ráterítették ós rákötötték az árva bárányra - e- setleg az anya frias hngyával le is locsolták, - hogy minél előbb megszokja. Mint minden növendékállatot, a bárányokat is nagyon féltették a szemveréstól (hypnosis, igézés), mert nézetük szerint étvágytalanságot, álmatlanságot, fejlődésben való visszamaradást, esetleg elhullást okozott. A báránnyal kapcsolatos hiedelmek és kezelésmódok megegyeznek a csikóéval /12/, borjúéval /6/, a megelőzés esetei azonban eltérnek. Eléggé elterjedt, de nem általános szokás volt az egy-két napos bárány nyakába piros vagy má3 rikító színű szalagot, rongyot kötni, hogy óvja meg a szemveréstől.19 A szalag néhány napig, esetleg egy-két hétig is rajta maradt, mígcsak magától le nem esett. Nagyobb falkában csak minden ötödik-hatodik bárány nyakába kötöttek szalagot, de még a két háború között is akadt olyan buzgó juhász, aki mind az ötven-hatvan bárányát felszalagozta. A természetes hosszúságú juhfarok a ráragadt ganétói, piszoktól ecöabókösödik (csomósán összeáll), a gyapjút elszennyezi, a fejést akadályozzaj az ilyen nedves és piszkos hosszú juhfarkat a légy is könnyebben beköpheti (myiasis, megterem a húslégy embriója).tisztasági szempontból az egy-két napos jerkebárányok farkát megelőzésképpen megkurtították. A bárányt bal hónuk alá szorítva éles bicskával a far csigolya izületénél vágták le a farkát, hogy ne folyjék annyi vére. A vérzést friss fahamuval állították e l. 2 1 A bárányok nem kaptak nyers tojást vagy vörös bort erősítőnek, mint a csikók /12/,borjak /6/,de sokszor tartották őket is kandiban, hogy a jó takarmánytól erősödjenek és a kint legelésző anyaállathoz közel legyenek. 6. Fejés, szoptatás, elválasztást tejhaszon} a tőgy védolme. A juhnál a fejés és a szoptatás összehangolása nem okozott olyan gondot, mint a tehénnél /7/, a szopós (szopós) bárányok elválasztása is egyszerűbb volt. A választott bárányokat vagy a meddókhöz, Urukhoz csapták, hogy nyugodtan fejhessék az anyákat vagy idegen helyre vitték, hogy az anyák ne hallják bárányaik keserves bégetését. A juhászok munkáját esztrenga (fejőakol) könnyítette meg, a-

6 melyből a fejóhidláson keresztül egyenkint engedték fejesre a juhokat, A juhászok szinte, brutális erejű fejőse miatt a juh nem tudta tejét visszatartani. 2 3 Klapasztás esetén többnyire kígyóra gyanakodtak. Azt tartották, hogy különösen a fejős juhok körül tartózkodik BZÍvesén; rátekergőzik lábukra s ágy szopja ki a tejet; jóllakva magától ott hagyja az állatot. 2 * A juhászok ennél több, tejhaszonnal kapcsolatos hiedelmet talán nem is ismertek s mivel a tej feldolgozása nem az ő dolguk volt, erre vonatkozó mágikus és praktikus eljárásokat sem gyakoroltak. 2 5 A kirepedezett vegy gyulladásos tőgyet a marháéhoz /9/ hasonlóan kezelték} elsősorban vajjal, zsírral vagy kékköves tejföllel kenegették. 7. Gyulladás, daganat, fekély gyógyítását száj- és körömfájás. A birka gyulladásos, dagadt testrészeit a lóéhoz /15/ és a marháéhoz /10/ hasonlóan kezelték. Speciális betegségüket,a büdös sántaságot (nekrobacillosis., sársántaság) 26 pedig a marhák körömkiromlásához /10/ hasonlóan. A juhászok szerint a birkák e betegséget a nedves legelőtől, sáros földtől kapták. 27 Könnyű volt felismerni: a körűmhez romlott, rojtosoáott, bűzlött, a jószágot akadályozta a járásban. A juhászoknak speciális késük volt hozzá: fanyelű, görbe és lapos pengéjű, tompa végs. Addig faragták vele a körömházról a rongyosságot, mígcsak elevent nem értek. A sobbe száras égetett kékkő vagy égetett timsó-port szórtak, esetleg timsós zsírral kenték be. TJtána a jószág szabadon járt, semmiféle kötést nem tettok rá. A juhokat i s megtámadó száj- és körömfájást (aphthae epizootioae) a marháéhoz /10/ hasonlóan kezelték. 8. Sebkezelés, csont- és szarvtörés. A sebkezelés a lóéhoz /16/, a kutyaharapás gyógyítása a marháéhoz / l l / hasonló. A törött lábat a legritkább esetben rakták sínbe, a sérült állatot inkább levágták, mint ahogy minden hosszadalmasabb kezelést így intéztek e l. 2 8 Kosok törött szarvát a marháéhoz hasonlóan kezelték /12/.,. 9. Bőrbetegségek, külső élősdiek. Himlőről vallott felfogásukat előző közléseimben említettem,

7 de talán a juhokat féltették tőle legjobba*. u A jnhhialő (variola ovisa) tulajdonképp speciális betegség s a juhászok ennél nem elégedtek n-jg a nedvességtől rálő ávakodással, 31 h-im^k igyekeztek megelőzni. A fertőzés folinseréba áa az isreunizálási eljárás lényegében megegyezik a legmodernebb orvostudományi elvekkel, A M-alŐ elleni oltást a keleti népektől tanulta el Nyugat. A legtöbb juhos gazda már májúiban beoltatta választott bárányait, l'inderyikük tudta ugyan, hogy a himlőnek magja (vaccina) vsn é3 hogy a-,t a hisűío vagy himlő ellen beoltott állaton képződött hólysgből gyíjtik, ax oltást négis juhászokra bízták.*^ A juhászoknak valóságos k]iei:tu*ájuk alakult kíj népszerű nr.gyarirattal kí.pért Munkájukst a?,ívesobb"n honorálták, i?ínt a ezakállatorvc?ét. 3 KŐtfőle oltáöt ismartok. egyszerűbb én általánosabb volt a besr.áradt Ö_mör (veoica, himlőhólyag) leszedése 03 porrá törése. A f*rok alatt megkarcolt bőrbo ezt dörzsölték belo. Ügyesebb juhászok ma^ot gyűjtöttek a himlőben megbetegedett vngy himlő ellen már beoltott juhon képződött hólyogból: a felszűrt hólyeg váladékát apró üvegbe vagy Viregcnőbe engedték, eldugaszolták é? elég tisztán, évekig hatékony állapotban el is tudták tartani. A védekezés során agy tűt belemártottak a b'relőmagba s a farok alsó felületén,a faroktő közelében Róttak: bőrkarcolásr.al (ccarificacío) juttatták a szorvasetba a vaccinát.a védekezés többnyire eredményes volt,bár a beoltott juhok veszélyeztették az oltatlanokat, sőt a laikusok által oltott juhok sokszor himlőjárványok forrásaivá váltak, Az ilyesfajta védőoltásokat az 1940-os évek óta szigorúan tiltják a hatóságok. Hozzáértő juhászok kezelték a juhok rükösoégét (scabiss), a gyógymód és az orvosságul használt kenyőcs (rühkenőcs)azonban ogyénonkint változott, ki-ki maga törte össze (eldörzsöl) édes (sótlan) disznózsírral. Minden kenőcsben volt kinyögő (hydrargimm, hig:my), kénvirá% (sulfur sublicatun, fellongitett kén) vagy kéngyortya (ragacsos a- nyaggal átitatott durva szalag,amely be van vonva kénnel),34 és a legtöbben még karol in (creolinum Hungaricua, kreolin), blldöakőolaj (oleum animáló foetidum), konyhasó és mosószóda is. A rlüikenőcs kis fakupában állandóan a juhásznál volt s mihelyt megpillantott egy vakaródzó bir kát, Janójával (juhászkampó) kifogta, megkereste rajta a viszketeges helyet ős bekente* A kenőcsök többnyire hatásosak voltak, 'félen rendszerint kis foltokban rühösödött a juh, ez ellen osak kreolint használtak. A nagyobb juhászatokban az 1940-es évektől kontakt mérgok ke-

8 rültek forgalomba:a rühös juhot tetociddal beszórták vagy bentooid-oldatban furösztötték. A tönogesen jelentkező legyet, szúnyogot stb. füstöléssel tartották tárol, mint a lovaktól /l4/ is. Az apró, sárgás Bajtlégyről azt tartották, hogy juhok közeliben szeret tartózkodni, főként a tejgazdaságokban, és a sajtot is beköpi. - Ha a birka hosszura hagyott, vize lettől és bélsártól nedves farkát beköpte a légy, a juhászok a lónál /14/ ia alkalmazott kezelésmódon kivül a kreolint részesítették előnyben: a nvlveket (tarmes, a hóslégy embriója) fadarabkával kipiszkálták, a Bebbe vízzel fele arányban higitott kreolint csöpögtettek, vagy tollal rákenték. A paklincsról (Uelophagua ovinua.a juh gyapjában futkobó szárnyatlan rovar) azt tartották, hogy a juhon főként télen, meleg helyen szaporodik el, nyírás és fürösztés után megszűnik. 35 Ha nagy számban támadta meg a juhokat, az univerzális kreolinon kivül az említett kontakt mérgekkel védekeztek. A bórférog vagy kullánca (Ixodea ricinus, melegvérű állatok bőrében élősködő atkafóle) tulságoa elszaporodása ellen Í3 ezek voltak az orvosságok. 3 *' 10. A fej és száj hibái, betegségei. A hályogos szemet a lóéhoz /18/ hasonlóan kezelték. A birkák foghullása rendszerint a évbon kezdődik,ha korábban jelentkezett, gyengeségnek tulajdonítva mihamarabb levágták a beteget. A birka orrának megfázásból /?/ eredő eldugulását tapasztaltabb juhászok speciális orvosságukkal ki_ tudták engesztelni, a gyógyszer összetételét és a kezelésmódot nem voltak hajlandók elárulni. Valószínűleg a motosz elleni szórványos védekezésről van szó. Juhok speciális betegsége a kergeség (coenurosí3, kergekór) és a motobz (oestrosis vagy cephalomyiasis, motoz), a kettő hasonló tüneteik miatt a laikusok és a juhászok többnyire összetévesztik.^ A aotosznál inkább az orron át felszippantott sűrű porra gyanakodtak, valójában a juhbagócs (oestrus ovis) lárvái idézik elő s nem az agy, hanem az orr ős melléküregeinek megbetegedése: a légy az orrnyilas közelében petézik, a kikelt lárvák bemásznak az orrba és melléküregeibe, ahol tíz hónap alatt fejlődnek ki. Bővérűséget, gyulladást idéznek elő és ha az orrüreg gyulladása eléri az agyhártyát, kergeséghez hasonló tünetek mutatkoznak: a juh kába, motosz van a fej ibe (fejét rázza), nem nyomás (nem jár nyomon) stb. Legtöbbször megereltők (ld. ott), a

9 nagyon*beteg állatot lerágták. A juhászok a kergeséget az orrnyíláson bemászott légynek tulajdonították, lényegében helyesen: a kutyák galandférgai (Taenia coenurus s. multiceps) okozzák} a hólyagféreg (coenurus oerebralí3 s.multiceps OTÍS) a galandféreg fejletlen alakja a juh agytelején. A kergeség az elébb említett tüneteken kívül forgással is jár.* 1 Legtöbben a juhot levágták, húsát nyugodtan elfogyasztották. Tapasztalt juhászok vállalkoztak a kerge bürge (ovis coenuroticus) koponya iának meglékelésére (trepanatio). Lenyírták a birka fejét, homlokán kitapogatták azt a helyet, ahol a koponyacsont a nagy belső nyomástői elvékonyodott, megpuhult, esetleg teljesen fel is szívódott. Éles bicskával fölfejtették körben a bőrt, timsóval elállították a vérzést. A csontot is körben felvágták,de mind a bőrön, mind pedig a csonton hagytak egy kis csuklót, hogy műtét után vissza tudják illoszteni. A hólyagférget tűvel kiemelték vagy bicskával kivágták ó- vatosan, hogy el ne fakadjon.* 2 Odavetették a kutyának.a csontot viszszaillesztették, a bőrt rávarrták, timsóval újra elállították a vérzést. A sebet gondosan lemosogatták és bekötözték. A kötés gyógyulásig maradt rajtaj a legtöbb műtét sikeres volt. 11. A légzőszervek ás a tüdő betegségei. ROPSZ (fertőzött) legelőkön kaphatott a birka BZŐrférget (strongilosis pulmonum, tüdőférgesség). Ha lehetett, legelőt változtattak, egyébként orvosságul borsószemnyi kékkövet nyelettek vele.* Táplálkozási zavarok, gyomor- és bélbetegs^gek, belső élóadiek. ElŐző közlésemben említettem,** hogy a kérődzők emésztését és emésztőberendezését csak nagy vonásokban ismerték. A juhnál ilyen természetű betegség elég ritka, mivel jó időben legel, télen pedig meglehetősen silány, könnyen emészthető takarmányt kap. Az emésztési zavarok legszembetűnőbb jele volt a kérődzés megállása, amikor a birka nem bírta főbüffenteni a gombócokat. A kérődzés és a büfögés elindítására ugyanazokat az eljárásokat alkalmazták, mint a marhánál /15/; az olvasztott vajból, zsírból természetesen a juh mindössze egy-két evőkanállal kapott. Közönséges étvágytalanság ellen a lónál /21/, marhánál /15/ használt orvosságokat alkalmazták, elsősorban szalonnafölsót, avas

10 szr.lc-cr.it, fián JÍTJ. ri?.nl*\&%. foghogyruía ecetet. As oldatokból 1/2-1 dl. Telt az adag, sörücü-ogből öntötték le: a birkát leültették vagv két Iáéira i.i li tottáv,xfoook»uék, (fadarabkárai kiícsrft) & száját R Celytid^hct boloüutötwk. \---vzi gyárul ícvől átmeneti, vofvílytolen hss.-jonéc ssárwazhttftftl, ne? vődektatak oli.-.u?. A TÍrun batwonfs okát r.ei tudták,* 5 a lóz j fyr. a rarhlcái /15/ barált orvosságokat hasr.nálták, ágyazin- \\>u :. íkí-tnt.?.éf-ín folfátóőrffl or«itén i r. ' " / birkái óvakodtak haraatou IcsoWra kieacpnl, féltették a.tte&kaj&ttől (felfdtódás). Sa«játot', begy a boron?, hirtelen rcof.zvllétlcl járó be tagságok ko^lécé- n.'.fcdir/yclástte.i kapott oaorcfst. (A ríitáragyet ld. Mg erslésnőj) A juhek bá1féjgsjssfft (holntathiaois vpgy teoaiaaia, galandícr-j.!-: i~) ínyekastek magalősnij B jehásjck évenkint kétffser-hár&taaor írpj»'», 5orró»,-ragyeág»4 kékkorot dugtak a birka csajába, 3 lenyelették, -zrrir.ti'k os fdőközboa ftflesaporodott forgókat oaetenkint II- : hajtotta,* 7 t rlstgált időszakban a juhaitok a náfcelyt aár állatorvosi r.'jr kíat (é'.«t-"átcsla) icsörték ás azakaseríen késeltek: a blj> LvbUgít-í, feltttns soráayo'láaa esetén szájon át adták be a azllvsaag nwgjffaga di.etali» 13«Vyrltoringéa. ereién. Mán állatokboa hasonlóan a juhok hirtelen javulását ís vesiélyonrxok tartották, féltek, hogy rogzavarodik a vérttk és fellép a vár- Mragy (.?nth* :, lépfene), írról la tudtak, hogy vannak verscdolmo/* legelők, sörlyíkok, pocsolyák, ahova non szabad kicsapni a juhokat, uort regk-apják a lípfonét.* A szomraeliátható heveny rosszulléttel járó betegségek ellen többnyire ereié ásol (ronaooectio, várbocnátás) vődekoztek. A birkát ü'lén vagy lépín sralték. Sgys^enlbb, általánosabb v o l t a b i r k a fülének bohasltása, a vér szabadon engedése. Ehhoz a laádczerhos folyonc!tnk p. gazdák, a juhászok viszont - megfelelő fizetségért - inkább a lépev< íróitok. Pontosan tudták a helyét? éles bicskájukkal a bordák kflst berrűrtnk a lópig a magát a lépnt i s mogkarcolták. A rért ennél in szabadon ongodték folyni, 5 0 közben ugyanágy f i gyelték szlnét.és összetételét, nint a lónál /24/.

11 Bőrfelhasználás, dögeitakarítás. A juhnak szinte minden porcikáját tudták hasznosítani: húsán ós bőrén kívül még belső részeit is sok mindenre felhasználták. 5^- - A csongrádiak kezén ritkán döglött meg juh: ha látták, hogy nincs remény a gyógyulásra, levágták. Húsát bármennyire kedvelték, kisebb betegségeknél ették csak meg, inkább a kutyának vetették. 52 Bőrét azonban lenyúzták, mert ki lehetett dolgoztatni bekecsnek, subának,sipkának, különféle szőrméknek stb. A fertőző betegségben kényszervágott juh vére, bele, kutyáknak vetett húsa stb. ujabb megbetegedést okozhatott. Katona Imre Jegyzetek. 1. E dolgozat első része: Népi állatorvoslás Csongrádon.I. A ló betegsége és gyógyítása - Néprajzi Közlemények, III. /1958/,l-2 sz II. része A szarvasmarha betegsége és gyógyítása a.a. Ismétlés elkerülésére egyezés esetén zárójelben utalok a ló- és a szarvasmarhaorvoslásról szóló közlések fejezetszámára, lo. állatorvosilag. 2. Vö. Takáts Sándor, Rajzok a török világból. II. Bp p. 3. A Katalin /nov. 25/ körüli baromssétverés után ki-ki személyesen hasa-hajtotta nagyobb jószágait. A felszabadult legelőket nyilvános árverésen tehetős juhos gazdák bérelték ki, többnyire potom szájbérért. Juhaikat százszámra legeltették a Bukroson, migcsak a hó le nem hullott. A szegényebbek lopva próbáltak legeltetni, de a bérlők nem engedték. Mivel a juh legelése rontotta a következő tavaszi fütermést, a Bokroson megszüntették a juhos gazdáknak a bérbeadást. Ettől kezdve a juhos gazdák birkatartása csökkent, a Bukros parti birtokosoké viszont növekedett;a csőszök nem vigyáztak kellő erélylyel, a partvonulat is több km hosszú stb. így utóbb a parti birtokosok és a Legeltetési Társulat közt folyt a harc, i l l. részben folyik még ma is. 4. A csongrádiak még ma is a juhhúst szeretik legjobban) legkedveltebb ünnepi eledel húsvétkor a bárány-, Péter-Pálkor (aratás idején), cséplóskor, szüreten és lakodalomban pedig a bürgepaprikáb. 5. Csak a legjellemzőbbeket említem itt. Csongrádon gyakori a Bacsa családnév. - A szegedi út mellett áll a juhászok védőszentjének,

12 Szent Vendelnek szókra: kezében bot, i l l. bárány, lábánál kutya. - Azt tartják, ha a bárányok púpos háttal ugrálnak, három napon belül szeles es6 lesz. - A kosbárányokat a gyerekek ágy tanítják tusálni (öklel), hogy öklükkel vagy tenyerükkel hátra felé lökdösik a homlokukat: Sanu tus, tus, tus! ügy elkapatják vele a kosokat, hogy később elegendő a tus-tus szavakat mondani, márib öklelnek. - Ha a gyerekek kosfejet Ütnek (véletlenül összekoccantják fejüket), sietnek egymást megelőzve kiköpni és kimondani: - Phü, phll! Te maradta a kos!, Aki elkésett, az számít "kos"-nak. Kedvelt fiújáték a jnhászkapocs:a gyanútlan ellenfél combja vastagába úgy belemélyesztik ujjaikat, hogy az a fájdalomtól mozdulni som tud. - Ha játék közben felhő takarja el a napot, kórusban éneklik: - SÜBS fő nap, Szent György nap,falu végin három bárány maj meg fagy. - A felnőttek szólásai között is bőven akad juhval kapcsolatos, pl. De kiütek a juszélre (ház elé), Nekihasal, mint juhászkutya a vasfazéknak ( i l letlenül eszik), Belenézett, mint Gera a juha (nem javította meg), Okos, mint a tavaji kos; s...e mén a vájuhó stb.stb. 6. Az ilyen bárányok élő hústartalékként szerepeltek, az említett a l kalmakra szánták őket előtt a szomszédos uradalmak és a nagygazdák, most az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek hozzák fel a májusi országos vásárra a választott bárányokat. 7. Csekély értékük miattj a gyógyításhoz sem mindenütt értettek, s úgyis vágásra voltak szánva. 8. Ló /l/. 9. Előző közléseimben idézett szerzők is hangsúlyozzák a juhászok speciális helyzetét. Csermák G. (Istensegitsiek állatorvoslása - Ethn. 60. (1949), 238/ írja, hogy míg a többi állatnál egyre gyakrabban veszik igénybe a szakállatorvost, a juhászok vezetőszerepe változatlan. - Az orvosságok és gyógyító eljárások hasonlóságára ld. Csermák i.mű , , Tálasi I. A Kiskunság népi állattartása. Bp Vajkai A.: Népi orvoslás a Borsavölgyében. Kolozsvár, Nagy Czirok L. Pásztorélet a Kiskunságon. Bp p. stb.a hasonlóság nemcsak a juhászok nagymértékű migrációjával magyarázható, hanem közvetlen tapasztalatcserével Í3:több napi járóföldre elmentek egy-egy híresebb társukhoz, aki megfelelő fizetségért közölte ismereteit. - Itt említhető, hogy míg Csongrádon a juhra vonatkozólag ismernek legkevesebb gyógymódot, s legkevésbé a juhot gyógyítják a haszonállatok közül,

13 addig a Kiskunságon (TÖ. Tálasi i.m. 94 p.) a szarvasmarha mellett - nyílván a jövedelem szempontjai miatt - a juh volt az első helyen. Már a Borsa hölgyéhen (vö. Vajkai i.m p.) sem gyógyították olyan gonddal, mint a többi haszonállatot. - Itt említem, hogy előző közléseimben írtam a Sulyák-féle cseppekről} ez birkák orvossága is volt, de nem tudtam megállapítani, milyen betegség ellen. 10. Általában 1-3 hónapit. 11. Laikus ritkán vállalta, juhász sem mind. 12. A kosbárány, kos heréjét mindig a kutyának vetették, nem készítették el paprikásnak. 13. Véletlenül kisebb heredarabot is lemetszhetett. 14. Esetleg külön elletókbe. 15. Az átlagos eggyes bárány mellett elég gyakori volt az ikerbárány, ritkábban a hármas, négyes, ötös iker. 16. Juhnál természetesen báránytartót (uterus, anyaméh) mondanak. 17. A hasi bárány finom szőrét sapkának, gallérnak,bundának 3tb. használták. Különösen dívott az a karakul juhoknál,bárányaik apró, fekete, göndör szerzete miatt. 18. Serkentésül viszont nem használtak semmit, mint a borjúnál /6/. 19. Ugyanez megvolt a gidáknál is. - Kisgyermek csuklójára pedig galárist (gyöngyöt) vagy csigát kötöttek fel színes szalaggal, ugyancsak szemverés ellen. ZQ. A fejős juhok és az anyák általában kurtafarkáak. 21. Lehetséges, hogy ezzel függ össze pl. az ügy dübögött a szive,mint a bárány farka (ijedton) helyi szólás, s egy lakodalmi szokás is: bárány vagy malac farkát ebédkor, 111. vacsoránál sokhelyt "műsoron kívül" viszik villára szúrva a menyasszonynak, a következő megjegyzéssel: Ekkora farokra éhozett! Másutt a birka fej ét,farkát a násznagyoknak adják azzal, hogy addig nem kapnak paprikást, míg meg nem ették. 22. A kandi tanyai istálló hátához ragasztott toldaléképület, a takarmánykészlet tárolására szolgáló kamra. így nem kell minden egyes etetésnél a kazlakból, boglyákból hordani a szálastakarmányt, veremből a répát. Itt is készítik elő (darálják, szecskázzák, pácolják atb.) a takarmányt. 23. Ti. a tehén /7-Q/ vissza b dja tejét tartani. 24. Ld. bővebben szarvasmarha /í'/«

14 Tó. szarvasmarha /8/. 26. j&. a juh körmének a B. nokrosoos által okozott elhaláson gyulla- dáca, amely járványszerűen láp fel. 27. o. ha a fertőző anyag jelen volt, a nedves legelő éa a sár csak elősegítette a betegséget, mert a nedrec ceülkökro könnyebben ragadt a botegítő baktérium. 28. A sínbe rakást ld. szarvasmarhánál /12/. 29. Ld. szartasmarhánál /13/. 30. í többinél inkább a növendékállatokat, a juhnál még a kifejlett egyedeket is féltették. 31. Más állatoknál a védekezés tulajdonképp a nedvességtől rálő óvakodásbaa ki is merttlt. 32. Ar, ftás tapasztalatot igényelt.-akiknek állandó juhászuk volt, sajátjukkal olttattak, egyébként más, ismert, hivatásoc juhásszal. 33. Bár éppen a lényegot, a "szakmai titkot", soha nem árulták el! 34. Csak akkor használták, ha kénvirágot nem kaptak. - lóngyertyával kénezték a hordákat: meggyújtva elég, mint a gyertya. 35. ío. a paklinca nem meleg helyen, hanem magán a juhon szaporodik, gyapjához ragasztja lerakott petéit, amelyből 3-5 hét alatt bújnak elő a fiatal paklincsok. Élettartamuk 5 hónap. 36. A bőrféreg éa a kullancs azonosítása - a különböző idejű gyűjtések miatt - nem egészen biztos a korai foghullás csontlágyulás (osteomalatia) következménye lehet. A selejtezés annak idején helyes volt, a betegség ma már gyógyítható. 38. Ilyen eldugulást az állatorvosok nem ismernek. 39. Míg pl. Tálasi I (i.mű 97-98) külön tárgyalja, Nagy Csirok l. (i.m. 185.) egynek veszi a két betegséget. 40. Emberre is mondják: motosz van a fejibe.bürgenyomas (bolond) stb. 41. Tó. e tréfás szólással: - Te kerge bürge! 42. io. ha elfakadt, sem volt különösebb jelentősége, bár azt tartották, hogy az esetben nem lesz tökéletes (Vö. Tálasi i.mű 98 p.) 43. ko. a tödőférgességet különféle fonalférgek okozzák, ujabb fertőzés nélkül két hónapon belül magától is gyógyul. A kékkő annyit használ, hogy megöli a tüdőférgességel gyakran kapcsolatos gyomoréa bélférgeket, amelyek gyöngítik a szervezetet. (Abrakolás, bő élelem a fontob ilyenkor.) 44. Ld. szarvasmarha /15/.

15 Aj>. a coccidina majdnem állandó lakója a juhot halénak, de nagyon ritkán okos betegséget. 46. PelfúTddás csatén többnyire másztejet ha3rnáltak,egyanűgy öntötték lé, «int az átrágjjavító oldatokat. Is állatorvosok ia rendelték a aaszvizet (as oltott séax fölött leülepedett kristálytiszta TÍZ), de noa a mérgező hatasd másztejet, amellyel a falakat meszelték éo fertőtlenítettek. 47. i kékkő hatását ld. a 43. as. jegyzetben. A juhászok a galandférgek elszaporodását a juh hasmenéséről vélték felismerni. 48. A métely fogalmát ld. részletesen szarvasmarhánál /li/. 49. A lépfene szót a rizsgált időszakban már faltáltva használták a yértáraggyal, nagyjából asonos jelentéssel. i&* éppen es okozott ujabb ferlösest. 51. Eöbbek között beléből kár, belső részeiből dohányzacskó stb. készült. 52. Tö. e holyi szólással: - Ka él: urának, ha döglik: kutyánaki Katona, I.; Volkstümliches YiarhellTorfahren in Csongrád. IU. Krankheiten und Heilung der Schafe. - Die Studie über Krankheiten und Heilung des Schafes bildet die Fortsetzung früherer Abhandlungen des Verfassers (siehe Hépr.Közl.III. Ho.1-2. S ) In der untersuchten Zeitspanne ging in Ungarn die Bedeutung der Schafhaltung auffallend zurück. Die kranken Schafo wurden nicht vom Bauerntum, sondern ausschliesslich Ton den Hirten behandelt,wolche unter sämtlichen Tierhellern dos Volkes die geschicktesten warcn.dlo Hirten hielten im allgemeinen mit der Entwicklung der Medizin Schritt und in ihrem Heilverfahren finden wir die traditionollen Arsneien und Heilaethodon ebenso vor, wie die modernen. Die Schafhirten waren im ganzen Ungarn in einer ähnlich speziellen Lage und in folge ihrer ununterbrochenen Migration, und ihres gegenseitigen und bewussten Erfahrungsaustausches ist das ungarische Tolkstümlicho Heilverfahren auf diesem Gebiete auffallend einheitlioh. Die Schafe wurden ia allgemeinen so behandelt, wie die übrigen Nutztiere (bösar Blick, Geburt, Magen- und Darmkrankhaiten, Haut- und Innen-Parasiten, ifundenbehandlung etc.)j unter diesen stand ihr Heil- Terfahren zu dem des RindTiehe3 am nächsten (Verdauungsstörungen, Blähung, Schutz der Euter und Klaue, Heilung des Milzbrandes etc.). Bei dem Schafe ist der Mangel des táragyolás (Anwendung der Radix Hellebo-