C. RÉSZ FELSZÓLALÁS 4. SZAKASZ A KVR 8. CIKKÉNEK (4) BEKEZDÉSE SZERINTI JOGOK

Átírás

1 A BELSŐ PIACI HARMONIZÁCIÓS HIVATAL (VÉDJEGYEK ÉS FORMATERVEZÉSI MINTÁK) ÁLTAL A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGYEKKEL KAPCSOLATBAN VÉGZETT VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁS C. RÉSZ FELSZÓLALÁS 4. SZAKASZ A KVR 8. CIKKÉNEK (4) BEKEZDÉSE SZERINTI JOGOK A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 1. oldal

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A KVR 8. cikke (4) bekezdésének felépítése A KVR 8. cikke (4) bekezdésének feltételei A felszólalóra ruházott közvetlen jog A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti jogok típusai Bevezetés Nem lajstromozott védjegyek Egyéb cégjelzések Kereskedelmi nevek Cégnevek Domain nevek Címek Földrajzi jelzések Uniós jogszabályokból eredő korábbi jogok A tagállami jogszabályokból eredő korábbi jogok Nemzetközi megállapodásokból eredő korábbi jogok Az oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalmának terjedelme Használatra vonatkozó követelmények Nemzeti szabvány Európai szabvány helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban történő használat Kereskedelmi forgalomban történő használat A használat jelentősége Korábbi jog Az oltalom terjedelme Bizonyíték és a bizonyítás szintje A KVR 8. CIKKÉNEK (4) BEKEZDÉSE SZERINTI KORÁBBI JOGOKAT KÉPVISELŐ NEMZETI JOGOK TÁBLÁZATA Benelux államok Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Belgium Luxemburg Hollandia Bulgária Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Cseh Köztársaság Nem lajstromozott védjegyek A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 2. oldal

3 3.2. Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Dánia Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Németország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Észtország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Írország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Görögország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Spanyolország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Franciaország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Horvátország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Olaszország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Ciprus Nem lajstromozott védjegyek Lettország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 3. oldal

4 15. Litvánia Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Magyarország Nem lajstromozott védjegyek Málta Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Ausztria Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Lengyelország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Portugália Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Románia Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Szlovénia Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Szlovákia Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Finnország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Svédország Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések Egyesült Királyság A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 4. oldal

5 26.1. Nem lajstromozott védjegyek Kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 5. oldal

6 1. Bevezetés A közösségi védjegyrendszer és a nemzeti jog közötti kapcsolatot az együttes jelenlét elve jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a közösségi védjegyrendszer és a nemzeti törvények, jogszabályok egymás mellett léteznek és működnek. Egyazon megjelölés ugyanazon jogosult esetében egy (vagy valamennyi) tagállamban közösségi védjegyként és nemzeti védjegyként is oltalmat élvezhet. Az együttes jelenlét elve azt is jelenti továbbá, hogy a közösségi védjegyrendszer aktívan elismeri a nemzeti jogok relevanciáját, és az általuk nyújtott oltalom terjedelmét. A közösségi védjegyek és a nemzeti védjegyek vagy más nemzeti jogok közötti ellentmondás esetén nincs az egyik rendszert a másik elé helyező hierarchia, hanem ilyen ellentmondásokra az elsőbbség elve vonatkozik. A vonatkozó követelmények teljesülése esetén a korábbi nemzeti védjegyek, vagy más korábbi nemzeti jogok megakadályozhatják a későbbi közösségi védjegy lajstromozását, vagy érvényteleníthetik a későbbi közösségi védjegyet. Bár a védjegyekről szóló irányelv és azt követő végrehajtása harmonizálta a lajstromozott védjegyekre vonatkozó jogszabályokat, a nem lajstromozott védjegyek és a hasonló jellegű egyéb korábbi jogok többsége tekintetében uniós szinten nem történt hasonló harmonizáció. Ezekre a nem harmonizált jogokra továbbra is teljes egészében a nemzeti jogszabályok vonatkoznak. Azon korábbi jogok típusát, amelyekre a Hivatal előtt folyó eljárásokban támaszkodni lehet, a KVR következő részei határozzák meg: a KVR 8. cikkének (4) bekezdése, amely a felszólalási eljárásokban az oltalom terjedelmét a korábbi nem lajstromozott védjegyekre, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölésekre korlátozza; a KVR 53. cikke (2) bekezdésének a) d) pontja, amely azoknak a lehetséges korábbi jogoknak a hatókörét, amelyekre a törlési eljárásban támaszkodni lehet, a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti jogokon kívül más korábbi jogokra - különösen a névhez fűződő jogra, a képmáshoz fűződő jogra, a szerzői jogra és az iparvédelmi jogra - is kiterjeszti; a KVR 111. cikke, amely kiegészíti azoknak a korábbi jogoknak a körét, amelyekre a felszólalási eljárásban támaszkodni lehet, és előírja, hogy azok a jogok, amelyek kizárólag meghatározott területekre érvényesek, és így nem felelnek meg a KVR 8. cikke (4) bekezdése szerinti, a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű" kritériumnak, felléphetnek a közösségi védjegy használata ellen, bár ezek a helyi jogok nem akadályozhatják meg annak lajstromozását. Az Iránymutatás e része kizárólag a KVR 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozó korábbi jogokkal foglalkozik. 2. A KVR 8. cikke (4) bekezdésének felépítése A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerint: A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 6. oldal

7 jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha a tagállami jogszabályok szerint: a) a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napjánál korábban szerezték meg; b) a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerint a KVR 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott korábbi védjegyek mellett a felszólalás során nem lajstromozott védjegyekre, és a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban cégjelzésként használt, tagállami szinten oltalomban részesülő más megjelölésekre is hivatkozni lehet, feltéve, hogy az említett jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése nem sorolja fel kifejezetten vagy kimerítően azokat a konkrét jogokat, amelyekre e rendelkezés alapján hivatkozni lehet, hanem azoknak a jogoknak a széles skáláját határozza meg, amelyek egy közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalás alapját képezhetik. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése ezért a nem lajstromozott védjegyeken és a kereskedelmi forgalomban használt más megjelöléseken alapuló felszólalások esetében általános, mindenre kiterjedő rendelkezésnek tekinthető. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti, a felszólalási eljárások alapját képező korábbi jogok széles skálájára azonban számos korlátozó feltétel vonatkozik: e jogoknak fel kell jogosítaniuk a jogosultat azok gyakorlására, helyi jelentőségűt meghaladó mértékű jogoknak kell lenniük, e jogok számára a rájuk vonatkozó nemzeti jogoknak a későbbi védjegy használatával szemben oltalmat kell biztosítaniuk és a jogokat a közösségi védjegybejelentés előtt, az adott megjelölésre vonatkozó tagállami jogszabály alapján kellett megszerezni. A helyi jelentőségűt meghaladó mértékre vonatkozó követelmény célja a nem lajstromozott jogokon alapuló felszólalások számának korlátozása, és ezáltal annak a kockázatnak az elkerülése, hogy a közösségi végjegyrendszer összeomoljon vagy megbénuljon a viszonylag jelentéktelen jogokkal kapcsolatos tömeges felszólalások miatt. A nemzeti oltalomra vonatkozó követelményre azért van szükség, mert a nem lajstromozott nemzeti jogok azonosítása nem könnyű, oltalmuk uniós szinten pedig nem harmonizált. Következésképpen csak a korábbi jogokra vonatkozó nemzeti jogszabályok határozhatják meg oltalmuk terjedelmét. Míg a kereskedelmi forgalomban történő használatra és a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű használatra vonatkozó követelményt a közösségi jog (európai szabvány) összefüggésében kell értelmezni, a nemzeti jogszabályokat annak meghatározása esetén kell alkalmazni, hogy egy adott jog elismerésére és oltalmára a nemzeti jogszabályok vonatkoznak-e, hogy az adott jog jogosultja megtilthatja-e egy későbbi védjegy használatát, és hogy a nemzeti jogszabályok alapján a jog sikeres gyakorlása érdekében milyen feltételeknek kell megfelelni. E kettősség miatt a korábbi ellentétes jog tekintetében a Hivatalnak mind a KVR, mind pedig a nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit alkalmaznia kell. Tekintettel a A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 7. oldal

8 KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti kétszintű vizsgálatra, ez a rendelkezés, mint a közösségi és a nemzeti jogszabályok közötti kapcsolat, valamiféle hibrid jelleget hordoz. 3. A KVR 8. cikke (4) bekezdésének feltételei A KVR 8. cikkének (4) bekezdésére történő sikeres hivatkozás feltételei a következők: a) a felszólalónak egy nem lajstromozott védjegy, illetve a kereskedelmi forgalomban használt más megjelölés kedvezményezettjének (jogosultjának) kell lennie; b) helyi jelentőségűt meghaladó mértékű használat; c) az adott megjelölésre vonatkozó tagállami jogszabály alapján szerzett jogosultság a közösségi védjegybejelentésnél korábbi; d) az adott megjelölésre vonatkozó tagállami jogszabályok alapján a későbbi védjegy használatának megtiltására vonatkozó jog A felszólalóra ruházott közvetlen jog Az uniós tagállamok jogrendszerei különféle módokon biztosítják a későbbi védjegyek használatának a kereskedelmi forgalomban használt korábbi megjelölések alapján történő megelőzését. Mindez azonban csak akkor tartozik a KVR 8. cikkének (4) bekezdésének hatálya alá, ha a korábbi jog olyan meghatározott jogosulthoz vagy konkrét felhasználói osztályhoz kapcsolódik, amely afelett kvázi jogosultként rendelkezik abban az értelemben, hogy másokat kizárhat a megjelölés jogtalan használatából, vagy megakadályozhatja őket abban. Ennek oka az, hogy a KVR 8. cikkének (4) bekezdése a felszólalás viszonylagos okát képezi, és a KVR 41. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy felszólalást csak a KVR 8. cikkének (4) bekezdésében említett korábbi védjegyek vagy megjelölések jogosultja, és a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján az adott jogok gyakorlására jogosult személyek nyújthatnak be. Más szóval, a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás benyújtására csak azok a személyek jogosultak, akik az eljárások kezdeményezése tekintetében a jogszabályok által közvetlenül elismert érdekeltséggel rendelkeznek. Bizonyos tagállamokban például megtilthatják egy megjelölés használatát, ha az tisztességtelen vagy megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot eredményez. Ilyen esetekben, ha a korábbi jog nem rendelkezik jogosulti jellemzővel, nem tartozik a KVR 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá. Nem játszik szerepet, hogy ezek a megjelölések a védjegyre vonatkozó jogszabályok, a tisztességtelen versenyre vonatkozó jogszabályok vagy más rendelkezések alapján részesülnek-e megtévesztő vagy tisztességtelen használat elleni oltalomban. E tekintetben említhető példa meghatározott áruk (ollók, kések stb.) esetében a Solingen földrajzi jelzés használatára vonatkozó német rendelet. Ez a jogszabály nem képez megfelelő alapot a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólaláshoz, mert a szóban forgó megjelölés nem rendelkezik jogosulti jelleggel, és ekként nyilvánosabb, általánosabb jellegű. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 8. oldal

9 Korábbi jog Ügyszám A.O. CUBA R0051/ Abban az esetben, ha a nemzeti jogszabályok az (állami vagy magán) jogalanyt nem ruházzák fel egy későbbi védjegy használatának tilalmára vonatkozó alanyi joggal, a jogosultra vonatkozó követelmény nem teljesül. A Fellebbezési Tanács megállapította, hogy a Spanyolország és Kuba közötti, a Kuba eredetmegjelölés oltalmára vonatkozó kétoldalú megállapodást hatályba helyező spanyol jogszabály nem volt elegendő az ilyen alanyi jog biztosításához (a határozat pontja). A kereskedelmi forgalomban használt megjelölésre vonatkozó jogosultság értékelése során a Hivatalnak különösen elemeznie kell, hogy a felszólaló a nemzeti jogszabályokkal összhangban megszerezte-e a megjelöléshez fűződő jogokat (a T-304/09. sz. Basmati -ügyben január 18-án hozott ítélet) A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti jogok típusai Bevezetés Európai szabványt kell alkalmazni annak értékelése során, hogy a KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján milyen szellemitulajdon-jogokra lehet hivatkozni, és milyenekre nem. A megkülönbözetés a KVR rendszeréből, és különösen a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás alapját képező korábbi megjelölésfajták, és a KVR 53. cikke (2) bekezdése szerinti törlés alapját képező további jogok típusai közötti különbségtételből következik. Míg a KVR 8. cikkének (4) bekezdése megjelöléseket ( nem lajstromozott védjegy, illetve [ ] más megjelölés) említ, a KVR 53. cikkének (2) bekezdése átfogóbb jogokra hivatkozik: a) névhez fűződő jog; b) képmáshoz fűződő jog; c) szerzői jog; d) iparjogvédelmi jog. Ezért, bár a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti megjelölések az iparjogvédelmi jogok szélesebb kategóriájába tartoznak, nem minden iparjogvédelmi jog tartozik a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti megjelölések kategóriájába. Mivel a KVR tartalmazza ezt a megkülönböztetést, egy adott jog vonatkozó nemzeti jogszabályok szerinti osztályozása nem meghatározó, és lényegtelen, hogy az érintett megjelölésre vagy iparjogvédelmi jogra vonatkozó nemzeti jogszabály egy és ugyanazon jogszabályban kezeli-e mindkét jogtípust. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti jogok típusai a következők: nem lajstromozott védjegyek ; és a kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések, amelyek a következőkre terjednek ki: o cégjelzések, például: kereskedelmi nevek; cégnevek; létesítmény-, vállalatnevek; kiadványok vagy hasonló művek címei; domain nevek; o földrajzi jelzések. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 9. oldal

10 A KVR 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozó korábbi jogok kategóriájába tartozó nemzeti cégjelzések többsége nem lajstromozott megjelölés. Az azonban, hogy egy megjelölést a vonatkozó nemzeti jogszabályok követelményeivel összhangban is lajstromoznak, nem akadályozza meg, hogy arra a KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján hivatkozzanak Nem lajstromozott védjegyek Nem lajstromozott használati alapú védjegyek számos tagállamban 1 léteznek (ezek áttekintését lásd a dokumentum végén található táblázatban), ezek a termék vagy szolgáltatás kereskedelmi származását jelző megjelölések. Ezért ezek védjegyként működő megjelölések. A vonatkozó nemzeti jogszabályok szerint a jogok megszerzésére vonatkozó szabályok és feltételek az egyszerű használattól a jó hírnevet szerzett használatig terjednek. Oltalmuk terjedelme sem egységes, bár általában a KVR lajstromozott védjegyekre vonatkozó rendelkezései szerinti oltalom terjedelméhez hasonló. A KVR 8. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamokban léteznek ilyen jogok, és a nem lajstromozott védjegyek jogosultjainak lehetőséget nyújt arra, hogy a későbbi közösségi védjegy használatának tilalmára vonatkozó nemzeti jogszabályokban előírt feltételek, és a KVR 8. cikkének (4) bekezdésében meghatározott más feltételek teljesülésének bizonyításával megakadályozzák egy közösségi védjegybejelentés lajstromozását, ha az meggátolná a szóban forgó közösségi védjegybejelentés vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján történő használatát. Például: az R 1529/ sz. Gladiator -ügy, amelyben egy cseh köztársaságbeli nem lajstromozott védjegyre hivatkoztak Egyéb cégjelzések A kereskedelmi forgalomban használt más megjelölések kifejezés átfogó kategóriát takar, amelyet a KVR 8. cikkének (4) bekezdése tételesen nem ismertet. Annak érdekében, hogy ezek a megjelölések a KVR 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozzanak, azonosító funkcióval kell rendelkezniük, azaz elsősorban arra kell szolgálniuk, hogy a kereskedelemben egy céget (cégjelzés) vagy földrajzi származást (földrajzi jelzés) azonosítsanak. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése nem terjed ki olyan más típusú szellemitulajdon-jogokra, amelyek nem kereskedelmi megjelölések, például szabadalmak, szerzői jogok vagy formatervezési mintaoltalmi jogok, amelyek nem rendelkeznek elsődleges azonosító funkcióval, hanem amelyek technikai vagy művészi teljesítményekre vagy valaminek a külső megjelenésére nyújtanak oltalmat. Az alábbiakban néhány olyan ügyre vonatkozó példa található, amely azzal foglalkozik, hogy egy adott jog a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti megjelölésnek tekinthető-e. 1 Benelux államok, Ciprus, Észtország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Románia, Spanyolország és Szlovénia nem nyújt oltalmat a nem lajstromozott védjegyek számára (kivéve, bizonyos joghatóságok esetében, ha azok a Párizsi Egyezmény 6a. cikke értelmében közismertnek tekinthetők). A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 10. oldal

11 Korábbi jog Ügyszám JOSE PADILLA (szerzői jog) T-255/08 A Törvényszék megállapította, hogy a szerzői jog nem minősülhet a KVR 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett kereskedelmi forgalomban használt megjelölésnek. A KVR 53. cikkének rendszeréből kitűnik, hogy a szerzői jog nem ilyen megjelölés. A KVR 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a közösségi védjegyet törölni kell a KVR 8. cikkének (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek az említett bekezdésben megállapított feltételek. Az 53. cikk (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a közösségi védjegyet törölni kell továbbá akkor is, ha annak használata valamely másik korábbi jog, többek között a szerzői jog alapján megtiltható. Ebből következik, hogy a szerzői jog nem része a KVR 8. cikkének (4) bekezdésében szereplő korábbi jogoknak. Korábbi jog Ügyszám Dr. No (szerzői jog) T-435/05 A fentieken kívül a KVR 8. cikke (4) bekezdésének és a KVR 53. cikke (2) bekezdésének együttes olvasatából az következik, hogy a szerzői jogi oltalomra nem lehet felszólalási eljárás keretében hivatkozni, hanem az kizárólag a szóban forgó közösségi védjegy törlésére irányuló eljárás során érvényesíthető (az ítélet 41. pontja). Korábbi jogok Ügyszám és B (Közösségi formatervezési minta) A formatervezési minta egy árucikk megjelenésének díszítő vagy esztétikai szempontjait érintő szellemi tulajdoni forma. A formatervezési minták kreatív munka során jönnek létre, amelyek számára a befektetés megfelelő megtérülésének biztosítása érdekében oltalmat kell biztosítani az engedély nélküli másolással vagy utánzással szemben. Szellemi tulajdonként oltalmat élveznek, de nem tekinthetők cégjelzésnek vagy kereskedelmi megjelölésnek. A formatervezési minták ezért nem minősülnek a KVR 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett kereskedelmi forgalomban használt megjelölésnek Kereskedelmi nevek A kereskedelmi nevek a cégek azonosítására használt nevek, amelyek különböznek egy adott vállalkozás által előállított vagy forgalmazott áruk vagy szolgáltatások azonosítására szolgáló védjegyektől. A kereskedelmi név nem feltétlenül egyezik meg a cégjegyzékben vagy hasonló nyilvántartásban szereplő cégnévvel vagy kereskedelmi névvel, mivel a kereskedelmi nevek más, nem lajstromozott nevet is takarhatnak, például egy bizonyos céget azonosító és megkülönböztető megjelölést. A kereskedelmi nevek minden tagállamban kizárólagos jogként részesülnek oltalomban. A Párizsi Egyezmény 8. cikke szerint a kereskedelmi nevek lajstromozásra vonatkozó előírás nélkül oltalomban részesülnek. Amennyiben a nemzeti jogszabályok a nemzeti kereskedelmi nevek esetében lajstromozást írnak elő, a vonatkozó rendelkezést a A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 11. oldal

12 Párizsi Egyezmény nemzeti vagy más részes fele által birtokolt kereskedelmi nevek tekintetében a Párizsi Egyezmény 8. cikke alapján nem kell alkalmazni. Ez a WTOegyezmény tagjainak állampolgáraira is vonatkozik. A KVR 8. cikke (4) bekezdésének kereskedelmi nevekre történő alkalmazása tekintetében, amennyiben a kereskedelmi névre olyan tagállam jogszabályai alapján hivatkoznak, amelyben a lajstromozás a kereskedelmi névhez fűződő jogok érvényesítésének feltétele, a Hivatal ezt a követelményt abban az esetben alkalmazza, ha a tagállam és a felszólaló nemzetisége (állami hovatartozása) megegyezik, más esetekben azonban ezt a követelményt nem alkalmazza, mivel ez sértené a Párizsi Egyezmény 8. cikkét. Például: R 1714/ sz. ügy, amelyben a JAMON DE HUELVA spanyol kereskedelmi névre hivatkoztak Cégnevek A cégnév vagy vállalatnév az esetek többségében a vonatkozó nemzeti cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozás hivatalos megnevezése. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a tényleges használatot bizonyítani kell, még abban az esetben is, ha a nemzeti jogszabályok az említett név jogosultját azzal a joggal ruházzák fel, hogy kizárólag a lajstromozás alapján megtilthatja egy későbbi védjegy használatát. Amennyiben azonban a nemzeti jogszabályok alapján a lajstromozás az oltalom előfeltétele, a lajstromozást is bizonyítani kell. Ellenkező esetben nem lenne olyan nemzeti jog, amelyre a felszólaló hivatkozhatna. Például: a T-485/07. sz. O-live (ábrás védjegy) ügyben szeptember 14-én hozott ítélet, amely esetében az OLIVE LINE spanyol kereskedelmi névre hivatkoztak, valamint az R 0021/ sz. ügy, amelyben a MARIONNAUD PERFUMERIES francia cégnévre hivatkoztak Domain nevek A domain név egy adott internetes honlap vagy honlapok sorozatának azonosítására szolgáló, egy vagy több IP-címnek megfelelő tipográfiai karakterek kombinációja. A domain név ezáltal egy meghatározott internetes helyre (oami.europa.eu), vagy címre (@oami.europa.eu) történő hivatkozáshoz használt címként működik. A domain neveket domain név nyilvántartóknak nevezett szervezetek vagy vállalkozások tartják nyilván. Bár a domain név egyedi, és gazdasági szempontból értékes eszköz lehet, a domain név bejegyzése önmagában nem testesít meg szellemitulajdon-jogot. Az ilyen bejegyzések nem hoznak létre kizárólagos jogot. A bejegyzés ebben az összefüggésben egy domain névként történő bejegyzést kérő, és a domain név nyilvántartó közötti szerződéses megállapodásra utal. A domain név használata azonban olyan jogokat keletkeztethet, amelyek a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás alapját képezhetik. Ez abban az esetben fordulhat elő, ha a domain név használata azt jelenti, hogy az a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján nem lajstromozott védjegyként vagy cégjelzésként oltalomban részesül. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 12. oldal

13 Például: R 0275/ sz. ügy, amelyben a lucky-pet.de német domain név használatán alapuló jogokra hivatkoztak, valamint a B sz. ügy, amelyben a Helloresto.fr francia domain név használatán alapuló jogokra hivatkoztak Címek Folyóiratok, magazinok vagy más kiadványok címe, illetve más hasonló kategóriájú művek, például filmek, televíziós sorozatok stb. címe csak abban az esetben tartozik a KVR 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá, ha az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján az cégjelzésként oltalmat élvez. A KVR 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában lényegtelen, hogy egy mű címéhez fűződő szerzői jogra a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján egy későbbi védjeggyel szemben hivatkozni lehet. A fentiek alapján, míg a szerzői jog szerinti jog a KVR 53. cikkének (2) bekezdése alapján a közösségi védjegy törlésére használható, csak abban az esetben tartozik a KVR 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá, ha a cím azonosítási funkcióval rendelkezik, és cégjelzésként működik. Ahhoz tehát, hogy felszólalási eljárásokban a KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján az ilyen megjelölésekre hivatkozni lehessen, a nemzeti jogszabályoknak a szerzői jogra vonatkozó jogszabályok által elismert oltalomtól független oltalmat kell előírniuk (a T-435/05. sz. Dr. No -ügyben június 30-án hozott ítélet pontja). A KVR 8. cikk (4) bekezdése szerinti összes joghoz hasonlóan a címnek a kereskedelmi forgalomban használatban kellett lennie. Ez általában megköveteli, hogy a címhez tartozó művet forgalomba hozzák. Amennyiben a cím szolgáltatásra vonatkozik (például egy televízió-műsorra), az adott szolgáltatást rendelkezésre kellett bocsátani. Elképzelhetőek azonban olyan esetek, amikor a használatot megelőző reklámozás elegendő a jogok létrehozásához, és amikor az ilyen reklámozás a KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján használatot jelent. Mindenesetre a címet a szóban forgó áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának jelzéseként kellett használni. Abban az esetben, ha egy címet csak egy mű művészeti eredetének jelzésére használnak, ez a használat nem tartozik a KVR 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá (a T-435/05. sz. Dr. No -ügyben június 30-án hozott ítélet pontja). Például: az R 0181/ sz. ügy, amelyben az ART folyóirat címre hivatkoztak Földrajzi jelzések A földrajzi jelzéseket az áruk bizonyos régióból vagy településről való származásának a jelzésére használják. A földrajzi jelzések általános áttekintéséhez lásd ezen Iránymutatás Vizsgálat című B. része Feltétlen kizáró okok és együttes közösségi védjegyek című 4. szakaszának pontját a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontjáról, és pontját a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontjáról. Az alábbiakban meghatározott körülményektől függően az oltalom alatt álló földrajzi jelzés kifejezés olyan fogalmakat takarhat, mint például az eredetmegjelölés, származásmegjelölés és hasonló fogalmak, és e fejezetben általánosságban az oltalom alatt álló földrajzi jelzésre vonatkozik. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzések számára az EU-ban különböző módokon biztosítják az oltalmat (nemzeti jogszabályok, uniós jogszabályok, nemzetközi A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 13. oldal

14 megállapodások), és azok különböző termékekre (például élelmiszerek vagy kézműves termékek) terjednek ki. Ez a szakasz az oltalom alatt álló földrajzi jelzések azon típusait határozza meg, amelyek a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalások érvényes alapjaként szolgálhatnak Uniós jogszabályokból eredő korábbi jogok Uniós szinten a következő termékkategóriák részesülhetnek oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkozó oltalomban: 1. bizonyos élelmiszerek és bizonyos nem élelmiszer jellegű mezőgazdasági termékek (az 1151/2012/EU rendelet 2, az élelmiszerekről szóló rendelet alapján); 2. borok és pezsgők (habzóborok) (az 1308/2013/EU 3 rendelet, a borokról szóló rendelet alapján); és 3. szeszesitalok (a 110/2008/EK rendelet 4 a szeszesitalokról szóló rendelet alapján). A jelzések jellege nagyjából megegyezik, bár a megnevezések pontos meghatározása jogszabályonként változó. A fenti rendeletek alapján oltalom alatt álló földrajzi jelzésként lajstromozott vagy bejelentett korábbi jogok (amelyek harmadik országok oltalom alatt álló földrajzi jelzéseit is magukban foglalhatják) a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti kereskedelmi forgalomban használt megjelölésnek minősülhetnek, és a felszólalás érvényes alapját képezhetik, amennyiben lehetővé teszik, hogy a jogosult megakadályozza egy későbbi védjegy használatát. A használat megakadályozására való képességre a fent említett rendeletek vonatkozó rendelkezései [az élelmiszerekről szóló rendelet 13. cikke, a borokról szóló rendelet 103. cikkének (2) bekezdése és a szeszesitalokról szóló rendelet 16. cikke] az irányadók. Ebben az összefüggésben a használat megakadályozására vonatkozó utóbbi rendelkezéseket meg kell különböztetni a védjegyek lajstromozásának megakadályozására vonatkozó rendelkezésektől 5, amelyek nem képezik a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás alapját. A felszólalónak jogosultsága alátámasztásához a Hivatal rendelkezésére kell bocsátania a jogosultsága fennállásával kapcsolatos szükséges tényeket és bizonyítékokat. A vonatkozó uniós online adatbázisokból (DOOR, E-Bacchus vagy E-Spirit-Drinks) történő egyszerű kivonat, vagy a szeszesitalok esetében a szeszesitalokról szóló rendelet III. mellékletének kivonata nem elegendő, mivel nem tartalmaznak elegendő adatot a korábbi jog lényeges jellemzőinek meghatározásához 2 A 2081/92/EGK rendelet helyébe lépő, és azt hatályon kívül helyező 510/2006/EK rendelet helyébe lépett, és azt hatályon kívül helyezte. 3 Felváltotta és hatályon kívül helyezte az 1234/2007/EK rendeletet, amely a 491/2009/EK rendelettel történő egységes szerkezetbe foglalás révén magában foglalta az előbbi rendelettel egyidejűleg hatályon kívül helyezett 479/2008/EK rendeletet. 4 Az 1576/89/EGK rendelet helyébe lépett, és azt hatályon kívül helyezte. 5 Az élelmiszerekről szóló rendelet 14. cikke, a borokról szóló rendelet 102. cikke és a szeszesitalokról szóló rendelet 23. cikke. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 14. oldal

15 (például a felszólaló jogosultsága vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés által védett áruk). A felszólalónak mindenképpen a Hivatal rendelkezésére kell bocsátania az oltalom alatt álló földrajzi jelzés Hivatalos Lapban történő közzétételének és lajstromozásának másolatát, és ha ezek a dokumentumok nem tartalmazzák a felszólaló jogosultságával kapcsolatos információkat, további dokumentumokat, amelyek igazolják a felszólalás jogosultként vagy a jog gyakorlására irányadó nemzeti jogszabályok szerint feljogosított személyként történő benyújtására való jogosultságát [a KVR 41. cikke (1) bekezdésének c) pontja és a KV Vhr. 19. szabályának (2) bekezdése]. E tekintetben lásd az R1825/ sz. Dresdner StriezelGlühwein/Dresdner Stollen -ügyben október 17-én hozott határozat 37. pontját. Az élelmiszerek, borok és szeszesitalok esetében az oltalom alatt álló földrajzi jelzések uniós oltalmi rendszere kimerítő jellegű, és e termékek nemzeti oltalmi rendszerének helyébe lép. Ez derül ki a Bíróság C-478/07. sz. BUD -ügyben szeptember 8-án hozott ítéletének pontjából. A Bíróság szerint az 510/2006/EK rendelet (az élelmiszerekről szóló hatályos rendeletet megelőző rendelet) célja az volt, hogy a mezőgazdasági termékekre és az élelmiszerekre vonatkozó oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre olyan egységes és kimerítő oltalmi rendszert vezessen be, amely az érintett termékek esetében a nemzeti jogszabályok helyébe lép 6. Bár a Bíróság külön nem foglalt állást a borokról szóló rendelet és a szeszesitalokról szóló rendelet kimerítő jellegéről, ugyanannak az elvnek kell érvényesülnie, mivel ez utóbbiak lényegében az élelmiszerekről szóló rendelethez hasonló rendelkezéseket tartalmaznak, az érintett termékek tekintetében pedig ugyanaz a céljuk A tagállami jogszabályokból eredő korábbi jogok Bizonyos, tagállami jogszabályokból eredő oltalom alatt álló földrajzi jelzések a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás alapját képezhetik. A fenti okok miatt azonban az élelmiszerek, borok és szeszesitalok esetében az uniós szintű oltalom kimerítő jellegű, ami azt jelenti, hogy a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás e területeken nem alapulhat nemzeti jogokon. Ennek oka az, hogy a fenti rendeleteket tartalmazó uniós oltalmi rendszer az élelmiszerek, borok és szeszesitalok esetében hatálytalanítja az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkozó nemzeti oltalmi rendszert, és annak helyébe lép. Következésképpen, bizonyos - az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) I. mellékletében és az élelmiszerekről szóló rendelet I. mellékletében meghatározottak szerinti - élelmiszerekre 7 és bizonyos nem élelmiszer jellegű mezőgazdasági termékekre 8, (a borokról szóló rendelet VII. mellékletének 2. része szerinti) borokra és szőlőből készült termékekre 9 és (a szeszesitalokról szóló rendelet 6 További tájékoztatáshoz lásd ezen Iránymutatás Vizsgálat című B. része Feltétlen kizáró okok és Együttes közösségi védjegyek című 4. szakaszának pontját a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontjáról és pontját a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontjáról. 7 Például hús, sajt, cukrászsütemények, étkezési olaj, zöldségek, gyümölcsök, növényi kivonatokból készült italok, ecet (beleértve a borecetet), feldolgozatlan dohány, sör, cukorkaáruk. 8 Például gyapjú, bőr, illóolajok. 9 Például bor, pezsgő (habzóbor), borpárlat, gyümölcspárlat, a borecet kivételével. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 15. oldal

16 II. melléklete szerinti) szeszesitalokra 10 vonatkozó, a nemzeti jogszabályok alapján oltalom alatt álló földrajzi jelzések a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólaláshoz nem jelentenek megfelelő alapot. Az utóbbi termékek esetében a felszólalónak a felszólalásban hivatkoznia kell a vonatkozó uniós jogszabályokra. Abban az esetben azonban, ha egy árukategória esetében (például kézműves termékek) nem áll fenn egységes uniós oltalom, a nemzeti jogszabályok szerint oltalom alatt álló földrajzi jelzések képezhetik a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás alapját (például a kristályáruk esetében ČESKÝ PORCELÁN/FINE BOHEMIAN CHINA) Nemzetközi megállapodásokból eredő korábbi jogok Annak érdekében, hogy nemzetközi megállapodásból eredő jog alapján a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás sikeres legyen, a nemzetközi megállapodás szerinti rendelkezéseknek közvetlenül alkalmazhatónak kell lenniük, valamint lehetővé kell tenniük, hogy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés jogosultja közvetlen jogi lépéseket tehessen a későbbi védjegy használatának megakadályozására. Ez utóbbi tekintetében a nemzetközi megállapodások nem mindig alkalmazhatóak közvetlenül. Ez a megállapodás jellemzőitől függ, valamint attól, hogy az érintett joghatóság azokat hogyan értelmezte. A Hivatal például úgy ítéli meg, hogy a lisszaboni megállapodás rendelkezései (különösen a 3. és 8. cikk) önmagukban nem alkalmazhatóak. Amint azt a lisszaboni megállapodás 8. cikke kifejezetten előírja, a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak kell meghatározniuk a jogi fellépések típusát, azok hatókörét, valamint azt, hogy ezek a jogi fellépések lehetővé teszik-e, hogy az eredetmegjelölés jogosultja megtilthassa egy későbbi védjegy használatát. Ilyen esetekben ezért hivatkozni kell a vonatkozó nemzeti jogszabályokra, mivel erre szükség van ahhoz, hogy a felszólaló bizonyítani tudja, hogy a szóban forgó oltalom alatt álló földrajzi jelzés megakadályozhatja a későbbi védjegy használatát, és hogy a felszólalót az irányadó jogszabály feljogosítja e jog gyakorlására. Az EU által kötött nemzetközi megállapodások Az EU és harmadik országok közötti megállapodásokból eredő oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre a KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján akkor lehet hivatkozni, ha e megállapodások rendelkezései az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel egy olyan adott kedvezményezettet vagy meghatározott felhasználói kört ruháznak fel, amely közvetlen fellépési joggal rendelkezik 11. A tagállamok által kötött nemzetközi megállapodások, beleértve a lisszaboni megállapodást Például gabonapárlat, borpárlat, gyümölcspárlat, brandy, likőrök, rum, whisky, gin. 11 Az élelmiszerekről, a borokról és a szeszesitalokról szóló rendelet alapján uniós szinten harmadik országok oltalom alatt álló földrajzi jelzései is lajstromozhatók. 12 Bizonyos tagállamok (Bulgária, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Portugália és Szlovákia) - az 1967-ben Stockholmban felülvizsgált és szeptember 28-án módosított - az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, évi lisszaboni megállapodás részes felei. Az Európai Unió a lisszaboni megállapodásnak nem aláírója. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 16. oldal

17 A fenti pontban meghatározott okok miatt a tagállamok által (egymás között vagy harmadik országokkal) kötött nemzetközi megállapodások szerinti oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti korábbi jogként nem lehet hivatkozni, ha az az érintett területeken (jelenleg élelmiszerek, borok és szeszesitalok) sérti az uniós jogszabályok kimerítő jellegét. A C-478/07. sz. BUD -ügyben a Bíróság a tagállamokból eredő, oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében az uniós jog kimerítő jellegét tárgyalta. A Hivatal értelmezése szerint egy adott tagállam területén a tagállam és az Európai Unión kívüli ország közötti nemzetközi megállapodás alapján oltalomban részesülő érintett termékkörben a harmadik ország oltalom alatt álló földrajzi jelzéseire ez még inkább érvényes 13. Ez a lisszaboni megállapodásra is ugyanúgy vonatkozik. A lisszaboni megállapodás eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozási és oltalmi rendszerét hozza létre [2. cikk (1) bekezdés]. Az élelmiszerek és italok esetében az e megállapodás szerinti eredetmegjelölés fogalommeghatározása nagyrészt megegyezik az uniós rendeletek szerinti eredetmegjelöléssel 14. A tagállamokban oltalom alatt álló eredetmegjelölések ezért a lisszaboni megállapodás alapján nem képezhetik a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás alapját. Ez alól csak a következők képeznek kivételt: Nem élelmiszerekre, borokra és szeszesitalokra vonatkozó oltalom alatt álló földrajzi jelzésekkel kapcsolatos nemzetközi megállapodások. Egy adott tagállam által uniós csatlakozását megelőzően harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások. Ennek oka az, hogy a tagállamok által az uniós csatlakozásuk előtt kötött nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségeket tiszteletben kell tartani. A tagállamoknak azonban megfelelő lépéseket kell tenniük a tagállamok által a csatlakozás előtt kötött megállapodás és a Szerződés közötti összeegyeztethetetlenség kiküszöbölése érdekében (lásd az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 307. cikkét, jelenleg az EUMSZ 351. cikkét, amelyet a Bíróság a C-216/01. sz. BUD -ügyben november 18-án hozott ítéletének pontjában értelmezett). A tagállamok által, uniós csatlakozásukat követően, de az adott termékkörben az egységes uniós oltalmi rendszer hatálybalépése előtt, harmadik országgal kötött nemzetközi megállapodások. Mivel a tagállamok kötelesek az uniós jogszabályokkal szemben fennálló összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére, a Hivatal a két utóbbi kivételt (amelyek kizárólag az élelmiszerekre, borokra és szeszesitalokra vonatkozó, harmadik országbeli oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket érintik) kizárólag abban az esetben alkalmazza, ha a felszólaló kifejezetten hivatkozik a kivételre, és azt következetes érvekkel és helytálló bizonyítékokkal támasztja alá (különösen a hivatkozott nemzetközi megállapodás azon uniós tagállamban történő hatálybalépésének napja és 13 Amelynek az EU nem részes fele. 14 Ezt a megnevezést ezen Iránymutatás Vizsgálat című B. része ( Feltétlen kizáró okok és együttes közösségi védjegyek című) 4. szakaszának pontja [a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontjáról és pontja a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontjáról] határozza meg és fejti ki. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 17. oldal

18 folyamatos érvényessége tekintetében, amelyben az oltalmat érvényesíteni kívánják). A felszólaló általánosságban felhozott állításai (például a vonatkozó nemzetközi megállapodás puszta említése) önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a Hivatal megállapítsa az utóbbi két kivétel egyikének alkalmazhatóságát Az oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalmának terjedelme Az oltalom alatt álló földrajzi jelzések esetében a használat megakadályozására való képességre az uniós rendeletek vonatkozó rendelkezései [az élelmiszerekről szóló rendelet 13. cikke, a borokról szóló rendelet 103. cikkének (2) bekezdése és a szeszesitalokról szóló rendelet 16. cikke] az irányadók. Ebben az összefüggésben a használat megakadályozására vonatkozó utóbbi rendelkezéseket meg kell különböztetni a védjegyek lajstromozásának megakadályozására vonatkozó rendelkezésektől 15 amelyek nem képezik a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti felszólalás alapját 16. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján ezért az oltalom alatt álló földrajzi jelzés érvényesülhet, ha a használat megakadályozására vonatkozó rendelkezésekben meghatározott feltételek teljesülnek. Ezek a következők: a támadott közösségi védjegybejelentés kizárólag a teljes oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll, vagy összehasonlítható termékekre, vagy akár nem összehasonlítható termékekre vonatkozó más szavakkal vagy ábrás elemekkel egészül ki (közvetlen vagy közvetett használat), ha az oltalom alatt álló földrajzi jelzés használata az oltalom alatt álló elnevezés hírnevével való visszaélésnek minősül 17 ; a támadott közösségi védjegybejelentés az oltalom alatt álló földrajzi jelzés utánzását, vagy arra való utalást tartalmaz vagy abból áll 18 ; más félrevezető megjelölések és gyakorlatok. 19 Az uniós jogszabályok keretében oltalom alatt álló földrajzi megjelölések oltalmának terjedelmére vonatkozó részletes információkat lásd: ezen Iránymutatás Vizsgálat című B. része ( Feltétlen kizáró okok és együttes közösségi védjegyek című) 4. szakaszának pontja, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontjáról és pontja a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontjáról (például a közvetlen használat, az összehasonlítható termékek vagy az utánzás fogalommeghatározása). A használat megakadályozása tekintetében az uniós rendeletek rendelkezései azokkal a helyzetekkel foglalkoznak, amelyekben az oltalom alatt álló földrajzi jelzésre olyan árukkal vagy szolgáltatásokkal szemben lehet hivatkozni, amelyek a megfelelő uniós rendeletek vonatkozó rendelkezéseiben foglalt feltételeknek megfelelően nem feltétlenül esnek a feltétlen okok hivatalból történő vizsgálata alapján kifogásolható 15 Az élelmiszerekről szóló rendelet 14. cikke, a borokról szóló rendelet 102. cikke és a szeszesitalokról szóló rendelet 23. cikke. 16 E tekintetben lásd a T-60/04 64/04. sz. Bud egyesített ügyekben június 12-én hozott ítélet 78. pontját. 17 Az élelmiszerekről szóló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja, a borokról szóló rendelet 103. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a szeszesitalokról szóló rendelet 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja. 18 Az élelmiszerekről szóló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja, a borokról szóló rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a szeszesitalokról szóló rendelet 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja. 19 Az élelmiszerekről szóló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja, a borokról szóló rendelet 103. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontja és a szeszesitalokról szóló rendelet 16. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 18. oldal

19 áruk és szolgáltatások körébe. Az élelmiszerekről szóló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja, a borokról szóló rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, és a szeszesitalokról szóló rendelet 16. cikkének a) pontja alapján például a jó hírnévvel rendelkező, oltalom alatt álló földrajzi jelzésre hivatkozni lehet olyan termékekkel és szolgáltatásokkal szemben, amelyek a feltétlen okok alapján hivatalból nem lennének kifogásolhatók. A fent említett uniós rendeletektől eltérő rendeletek alapján oltalomban részesülő földrajzi jelzések oltalmának terjedelme a vonatkozó rendelkezésektől függ. Az uniós vagy a nemzeti jogszabályok alapján azonban az oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalmának terjedelme nem haladhatja meg az oltalom alatt álló földrajzi jelzés funkciójának megőrzéséhez szükséges mértéket. A szóban forgó funkció az áruknak meghatározott földrajzi eredetűként és az azzal összefüggő konkrét tulajdonságokkal rendelkezőként történő megjelölése. Más megjelölésekkel ellentétben az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket nem használják az áruk kereskedelmi származásának jelölésére, és e tekintetben nem nyújtanak oltalmat. Ezért abban az esetben, ha a közösségi védjegybejelentés a vonatkozó oltalom alatt álló földrajzi jelzés leírásával összhangban álló árukra korlátozódik, a szóban forgó oltalom alatt álló földrajzi jelzés funkciója az említett termékek tekintetében biztosított, mert a közösségi védjegybejelentés csak meghatározott földrajzi eredetű, és az azzal összefüggő konkrét tulajdonságokkal rendelkező termékekre vonatkozik. Következésképpen, a megfelelően korlátozott közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalás nem lesz sikeres. E tekintetben lásd az élelmiszerekről szóló rendelet 12. cikkének (1) bekezdését, és a borokról szóló rendelet 103. cikkének (1) bekezdését. Amennyiben a KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján egy oltalom alatt álló földrajzi jelzésre hivatkoznak, az e cikk szerinti más megjelölésekhez hasonlóan a felszólalónak bizonyítania kell, hogy a megjelölést a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használják. A használatnak az ilyen megjelölés alapvető funkciójával összhangban kell lennie, nevezetesen biztosítania kell a fogyasztók számára az áruk földrajzi származását és azok egyedi jellemzőit, ugyanakkor azt is jeleznie kell, hogy a megjelölést kereskedelmi forgalomban használták, azaz olyan megkülönböztető elemként, amely annak a jogosultja által gyakorolt gazdasági tevékenység azonosítását szolgálja (lásd a C-96/09P. sz. BUD -ügyben március 29-én hozott ítélet 147., illetve 149. pontját). Az oltalom alatt álló földrajzi jelzést kizárólag nem kereskedelmi összefüggésben említő dokumentumok ezért a KVR 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásához nem elegendőek Használatra vonatkozó követelmények A felszólalási eljárásokban a KVR 8. cikke (4) bekezdésére történő sikeres hivatkozás feltétele a korábbi jogok használata. A használatra vonatkozóan két különböző, követelményekkel kapcsolatos szabványt kell figyelembe venni: nemzeti szabványok, európai szabványok. A használatra vonatkozó, követelményekkel kapcsolatos szabványok azonban egyértelműen átfedik egymást. Nem egymástól elszigetelten, hanem együtt kell őket vizsgálni. Ez különösen vonatkozik a nemzeti szabvány szerinti használati intenzitásra és az európai szabvány szerinti helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi használatra. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 19. oldal

20 Nemzeti szabvány A nemzeti szabvány releváns, mivel a korábbi jogok oltalmának terjedelmét határozza meg, amely jogok azonosítása gyakran nem könnyű, annál is inkább, mert oltalmuk uniós szinten nem harmonizált (lásd továbbá az oltalom terjedelmére vonatkozó alábbi 3.4. pontot). Ez a szabvány határozza meg a nemzeti jog fennállását és az oltalom feltételeit. A nem lajstromozott védjegyek és a lajstromozást nem igénylő cégjelzések esetében a használat az egyetlen tényleges feltétel, amely igazolja a jog létezését, beleértve létezése kezdetének megállapítását. A nemzeti szabvány előírja továbbá a használat vonatkozó nemzeti jogszabályok szerinti intenzitását, amely a kereskedelemben történő első használattól az ismertséget vagy jó hírnevet igénylő használatig terjed. Dániában a nem lajstromozott védjegyhez való jog például egyszerűen az említett védjegy dán területen történő használatának megkezdésével megszerezhető. Németországban viszont a nem lajstromozott védjegy olyan használattal szerezhető meg, amely azt eredményezte, hogy az érintett vásárlóközönség azt védjegyként ismeri el ( Verkehrsgeltung ). Az ítélkezési gyakorlat szerint a megkülönböztetésre alkalmas megjelölések 20 25%-os ismertséget kívánnak meg, míg a megkülönböztető képességgel nem rendelkező megjelöléseknek az érintett vásárlóközönség 50%-a körében kell ismertségre szert tenniük Európai szabvány helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban történő használat A KVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján a korábbi nem lajstromozott védjegy vagy más megjelölés létezése jó indokot nyújt a felszólaláshoz, ha a megjelölés többek között megfelel a következő feltételeknek: azt kereskedelmi forgalomban kell használni és a használatnak a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie. A fenti két feltételt a KVR 8. cikke (4) bekezdésének szövege világosan jelzi, és ezért azokat az uniós jogra tekintettel kell értelmezni. A KVR 8. cikkének (4) bekezdésében előírt két feltétel közös célja a megjelölések közötti ütközések korlátozása annak megakadályozásával, hogy egy korábbi jog, amely nem kellően meghatározott - vagyis nem kellően fontos és jelentős a kereskedelmi forgalomban -, akadályt állíthasson egy új közösségi védjegy lajstromozása elé. Az ilyen felszólalási jogot azon megjelölések számára kell fenntartani, amelyek ténylegesen és valóban jelen vannak az érintett piacon (a C-96/09 P. sz., BUD -ügyben március 29-én hozott ítélet 157. pontja) Kereskedelmi forgalomban történő használat A 8. cikk (4) bekezdése szerinti első követelmény, hogy a megjelölést a kereskedelmi forgalomban kell használni. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti kereskedelmi forgalomban történő használat nem ugyanaz, mint a KVR 42. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti tényleges használat (a T-534/08. sz. Granuflex -ügyben szeptember 30-án hozott ítélet, pontja). A lajstromozott közösségi vagy nemzeti védjegy tényleges A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás 20. oldal