Naplemente. Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

Átírás

1 Naplemente Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

2 Naplemente Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 E könyvet édesanyámnak és édesapámnak ajánlom. Édesanyám Édesanyám drága A lányod nyolc éves kora óta árva Korán elmentél a sötétségbe Alig láttalak én élve Kezedre, hangodra hogy is emlékezzem Már csak arra emlékszem én vissza, ahogy ott előttem feküdtél a koporsóban. Édesapám képe Az asztalon előttem az édesapám képe Kérdem tőle félve miért nemzet engem e létre? Itt élek egyedül e bolygón Szeretet nélkül, társtalanul Néz rám a sápadt Hold Ő is érzi, hogy szívem félig holt! Néz reám apám a képről Könny gördül a szeméből. 3

4 Várakozás Várok hosszú éjeken, napokon Már a várakozás aláás Az életemben akadályok gyülekeznek Az utamról elvezetnek Nem élvezem a gondviselő hatalmát Vágyiam üldöznek a beteljesülésre Keresem a szellemünk közti mágiát, hogy egyesítse óhajunkat a szellem világ! 4

5 Madár Az arany madár kiterjesztett farka ráfordult a lemenő Napra fuvola hangon énekel az alkonyatba Így a lemenő Napot búcsúztatja. Remény Óh hitreményem Nélküled életem hogy éljem? Éljél bennem rendíthetetlen Az időm siettet, üldöz s én kétségbe esetten járok üldözötten eltévedve a sűrű erdőben, mint a vadak és a rikoltozó madarak A benső értékeimet a köröm nem érdekli Hiába osztom szét a fényem Magam bele hiába élem, majd netán segít a fényköröm nincsen akire reá vetüljön. Lovag Mint lovag erénnyel lovagolok Véres könnyeket ontok, de előre nem haladok Úgy érzem holtponton vagyok E pont én vagyok A hitem halt meg bennem Vak lett, tovább nem lát A hitetlenség megnyerte a csatát. 5

6 Nyáj A nyájat összetartó ösztöne egyben tartja A te kezed elengedi kezemet, mert vízszintes az alapja Nem akarod, hogy az Isten Felülről tartsa Nem hallatszik a kérelmed hangja A szellemed sem hallja ha a lelked nem akarja A hitemmel együtt születtem, de valahol elveszítettem A hitvilágom ne legyen álom Ne hagyd, hogy kiszáradjon Fogd meg a kezem, a pusztában ne legyek egyedül Itt is szívem csak hozzád és Istenhez menekül. Látás Nem látok tisztán Elborít a szorongás Elsötétedik a fény Így ingatag a szív mély Erőm ne légy hűtlen Szüntesd meg borús félelmem! 6

7 Rokon Te vagy az én lelki rokonom Rezonálj rám, hogy erőnk sokszorosodjon Majd közösen elérjük a harmóniát s ha vihar van bennünk e lelki szigetre menekülünk, mert közös szellemünk alapja e szilárd, mágikus csodafa, melyet a teremtő nyújt le az égből. Nap Kibontakozik a felhők közül a Nap A fényében felröppennek a madarak Felkel a napod, s kivilágosodik a gondolatod A fénybe lépsz te is s örülsz, mert az erőt tőle kapod Bennem is a fény legyőzi a sötétet Átélem az ihletet, mert érzem bennem a teremtő Istent! Szárny Nyugton nem hagy a vágy Valami fölvillan, s az életbe belépni készül Hatalomra tör, s ez a földhöz köt, de lelkedre nem jól hat Emellett elveszted szárnyaidat! 7

8 Homály Homályban maradok az ember közösségnek ne okozzak gondot Legyek számukra láthatatlan Ne lásson senki a forgalomban Küzdelmeim lármájából kilépek A sorsom résztvevője ne legyek Kívülről szeretnék a szemtanúja lenni, s a lelkemmel a küzdelemből kiszállni. Emberek Nagyvilági emberek Nem kérek én semmit tőletek Ne legyek én mindig vesztes A lelkem velem tovább nem engedelmes Az energiám nem engedi A bensőm lehengerli Ne legyek én szánalmas senkinek Az Isten engem tehetségesnek teremtett Hátralépek s megszemlélem magam Elgondolkodom kit és mit is akartam. Bölcs Egy bölcs nem vonul el haraggal Lehet, hogy nem is szép szavakkal Inkább a levegőben érezhető szigorral S már jöhetnek feléd malaszttal Már semmisem marasztal. 8

9 Csillagok a ködben Ködben csillogó csillagok milliárdja azt gondolod csak egy sápadt lámpa ködben élő mérhetetlen csillagok nagy világa Két csillag küzd tán egymás ellen összebújva is összezörren Sietve tovább menni, s küzdve pályát tovább követni Távolról rettegve nézed, de tudod te és érzed Ők is harcban élnek Kebelünkben millió egyének, mégis csillag szerelmet lelnek. Fogoly Szerelmednek foglya vagyok én Én teremtem olykor tűnő rém, akár ahogy árnyát szüli a fény örök rabja követi, mint egy kém Ilyen az élet e földtekén. 9

10 Föld A Föld istene megszült engem Én gyönyörű, de rövid teret nyertem Életem szomorúvá vál, hisz vár a halál Az élet boldogságot ád, mögötte ott bujkál a szomorúság Árnyék fény kétség remény Istenem e játékban örömöd lelén Nem érzed eszméidben az űrt, mely lehet, hogy ördögi körré vált, s teremteni, szülni kényszerült Te vagy a legősibb szellem győzedelmeskedsz felettem! Küzdelem Lovag vagyok kívül a csatamező szabad Én bennem harcolok Rombolom a lélek falat Gyötör a végtelen gondolat száműzve van a érzelmi kapcsolat Hasztalan rázom az égig a végtelen por láncokat. 10

11 Bölcs eszmefuttatás Ha az ember olykor boldog a szíve repesve dobog Úgy érzi, hogy földi Isten a létezés örömében Akár egy Anzu sas, S olykor kalandor ki a kismadárra csap Ember, mi tesz nemessé téged? Egy szikra, mely benned dereng A végtelen erő mozzanása, mint a patak habjai mása egy percre felcsillogva közös medrükbe visszahull, s a szürke mélyű létben megsemmisülve elnémul! A halál torkolata reánk zúdul. Anya Büszkeségem lett, hogy a világnak én szülhetek Dicső eszmény, amit a nő szíve magába hord Megörökíteni, s terjeszteni a világ nyomort! 11

12 Törvény Törvényt szabó teremtő úr Te farkas kezekkel mérsz, de tőlem sokat kérsz Én döntsem el a bűneim Itt a Földön szívem szerint Te a bűnt méred megint a mennyek arany mérlegén! Fukar kezekkel kérlek ne mérj egy életen át a szív reszket, fél, mert így a gondolat világ a tetteid megveti, s világodat a képzeletben meg fogja dönteni. Tudás Hogy is lenne a tudás elég! Hogyan testesüljön nagy művekben a halhatatlanság is hozzá ellene Mit is tud tenni ez arasznyi lét, mely az embert a Földről felkapja s tova fújja, mint szél a tollpihét. 12

13 Föld Alattam ing a Föld Forrongó anyag, mely alak után tör Életre küzd, feltöri északon a jeget Irányába délnek egyidőben a rügyek feslenek Hová lesz énem? Mivé lesz testem? Bezárta Isten egyéniségem Néhány marék salak megszüntet Belőlem majd a földbe süllyed, S lényemből a vizet rejtélyes szellem kiiszogatja, vagy tán a felhőkben gőzöl alakja, a halála hideg hamva s leszáll! Istenem Óh, mit is köszönjek Istennek A félő puszta létemet, a fáradság terhének gyümölcsét? A kéj mámorát, amit egy pohár víz, vagy csók ád? A testem hevét így kell kiérdemelnem a csók édes ára majd lankad bennem ott van az ára a lehangolódásban Ennek is nagy ára vagyon Bilincse testemet a Föld porához csatolt! 13

14 Eszme Kérdem magamtól Földhöz engem mi is csatol? Talán egy hajszál, mely az égből felém lohol Ha így, annál szégyenebb Mi korlátozza büszke lelkemet Repülnék, a testem visszahull Testem lemond szolgálatárul Ha képzeletem az ég elé von, merengve mennyei titkokon Az éhség kényszerít leszállni az anyaghoz sorba, s ismét taposni a földi hullaszagú porba! Alkonyat Üdvözöllek édes alkonyat, mely a szentélyembe lebeg Szerelmi kín, vágyak a szívemet megragadtad A reménység benne eped A homályban itt lebeg a szerelmi igézeted A lékben kincset terem A kis zug bennem a boldogság szigetem. 14

15 Barlang Álmomban égi barlangban járok a szellemekkel diskurálok Óh, szerelmi szellemem amire kérlek add meg nékem Békésen mosolygott reám a Hold, a barlang színtiszta kristály volt Szállt rája holdsugár fénye, ős szellem ezüstös árnyai lengve a gondolat kéjét enyhítve Vad lángok laknak a szívben Óh, szerelemszelleme te szítod bennem érzelmem, s tántorog a vágy bennem epedek újra a vágyért a gyönyörben. Varázs Mily szép a csendes csillagos éjben Nézni odafenn az égboltot, mely mint egy óriás szív a lüktető szerelemtől dobog Szeretni igaz nékem nem szabad Félek, hogy mégis majd a varázsa elragad. 15

16 A Nap Mit látok ahogy nézem a lemenő Nap alkonyát? Látok egy képzeletbeli csodát, Mint egy varázsálom áltat! Hol vagytok szerelmi szárnyak? Repülnék elérni e látomást, s nem akarok mást De ha másik szögből nézem, egy lépést is merészkedem köd üli meg a képet hirtelen A felhő a Napról lemegyen Ő újra a legcsodásabb szépség A Földön előttem idelenn, mely a mennyek üdvét láttatja velem. Lelki világ Úgy érzem jobb nékem a karjaidban, mint a mennyben ha hagyod szívem hogy felmelegedjen Nem vagyok én futó, menekvő, mint a vízesés mely zúdul le a hegyről sóváran a mély felé eped Nem futok el előled, csak lehessek veled Ez az ártatlan álombeli kép lelki kunyhómban ez virágos rét Ez nem oly különös álom nem ment át a határon ezt szabta a lelki világom. 16

17 Csend A csend olyan gyönyört ád Benne fejlik a szűzi tisztaság A lelkemnek mily csodás Erőt ád e pusztába bujdosás. Mező A kies mezőkben a szemnek szép az ég a szívemnek gyönyörűség feküdni tavaszi harmatos hűsén eget, Földet ölelni közelről kéjjel megismerni Föld ölén ős vággyal hatolni a teremtés művével egybeforrni s örömittasan a mindenségbe veszni, hogy elfeledjék a földi port a szív befejezni 17

18 Este Már kős van, nem alszom fekszek, s gondolkodom szív az önnyilát kivonva oszlatva az átélt rémeket, mely bennem hagyta a nyomot Jó lenne ha az éj derűje locsolna reám hajnali harmatot, hogy frissülve várja a görcsbe dermedt test a holnapot. Tavasz Itt van még a tél De nékem már a tavasz zenél Látom ahogy hull a virág szirma Fényben villog a kikelet zápora Rónák zöld ruhája csillog a Föld minden lakójára Ha a hegyen vagy síkon lanyha szellő fújdogál, virágillat leng s az alkony pára fátyla közt leszáll. A Nap Fejünk fölött a nap merő arany Vénusz asszonynak hódolva Merkúr a követe, szép zsoldja van. 18

19 Bukás Hűvös estéken jólesik a tűz nékem Bizony rég nem melegedtem, S félek, hogy kialszik nemsokára Nincs ki új hasábot vetne a parázsra Új érzelmeknek ha nem adok helyet, hogy engedjem a máglya köré a söpredéket? Így fázhatom A nagy gondolatok ott égnek a parázsba hiába, ha ily kicsinyes a bukása. A Föld Földünk vén lett Örökkön forog, hömpölyög Itt-ott ha fáj valami, csak nyöszörög Nem tudjuk megállítani, s hagyni őt pihenni Majd egyszer a rejtett, titkos szót nem fél kimondani, mely majd hatalmas görgeteg gyanánt haladni fog a végzetes útján ha nem segíthetünk őt megifjodni, a bajoktól eltávolítani. 19

20 Éj Éj van, társalognak a csillagok Fények, szikrák tündökölnek itt, s amott Tükrük lent a tó sötétje Fent a tiszta éjszaka A csönd boldog pecsétje a titkos, sápadt Hold maga. Reggel Halvány órák, gyöngye fények járják át az éjszakát Öröm és bú mind tovaszáll Gyógyulva ébredj, feljött a nap már Kint kora reggel csicsereg a madár Zöldülő völgy árnyat ád Ilyenkor reggel boldogabb a világ. Nemes Hogy betölthesd vágyadat Nézd az eget, hív a pirkadat Megkötve az élettől lazán vagy vesd le álom burkodat Ne késs, légy merész a nemes bármit megoldhat. 20

21 Az élet Frissen lüktet az élet érverése, s az égi hajnalpírt köszönti újra Ó Föld, nem ingatott meg ez az éj se Üdén pihensz lábamhoz simulva, s a munkához az elszánást adod szakadatlanul újra! A Föld Érzem olykor mi hitvány a Föld Érzem, hogy lelkem olykor a mennyben ível kört Belülről két érzelmi küzdelem folyik A Föld lelkem lezárja, s a szívnek mégis fáj ha arra gondolok, hogy itt hagyja tőle elszakadva, hogy többé nem látom a virágot, s nem integet az erdő lombja Jellem nélkül síksággá lapul, s a síromon a poros föld terhes felhők közt görönggyé alakul. Élet A Földön ki marad élve, hisz mindennek mindig vége minden percnek vége az új kezdete ezért rúg életünk a körforgásban ezredekre napról-napra alszol, s a jövőnek mindig tartozom. 21

22 Teória Az ember küzd nagy erővel e mesterkélt világban magam mesterkélten ésszel rendezve teóriára. Filozófia Ó, miért is ébredtem fel a sárból, mely beleszivárgó vérrel lett telítve Az isteni szikra vetülése, melyet kaptuk a tudatban járva erényre s bűnre Bámulatos rajta az erő bélyege Fölébredtem a sárból félő arccal, rejtett bűnnel, s a világ nagyságában ráébredek a törpeségre, a megszokás hazug erényeire e hitvány életben csak a mámor teremt nagyot, mert a nagyszerűt ébren álmodod! Harang Megcsendül a estharang, mintha szólna belőle a hang Este van, fejezd be a munkád térj nyugalomra, holnap kezdheted újra Az élet művét ezredeken nyújtva nem lesz befejezve soha, ami ma nem kész jut abból holnapra csak rajta, elölről jön a rossz s jó születünk bölcsőbe, s ha elmúlunk jön a koporsó. 22

23 Hon Ott van a honunk, mely igazi, ahol a szív s lélek érzi bennem honol az igaz hon szűkkeblűség szüleménye a hon fogalma ahol születtem vágyódom oda Mostmár az egész Föld a haza ha vágyom valahova, mert megnyílt ajtaja Ha elfáradok vár a szív hona Az új rendben, az egész világban, ahol neki jó oda Lehet, hogy az emberi szív Korlátot kíván, s a régi újra hív A lélek belterében veszít hogyha szétterül Ragaszkodik a múlthoz, s a nagy világért nem lelkesül, ahol a szülők sírja ott van ő, s üdvözül ha odakerül. Az erő Az erő az, mely a kebelben a vért lükteti és a keblet az eszményért dagasztja, s lépni készteti, mert csak a gyávaság fogadja el harc nélkül a csapást. 23

24 Isten Óh, Istenem mit tegyek, hogy trónodhoz közeledjek Netán nemesebb legyek, így nyerem kegyed! Legyek igavonó, mely holtra fárad, kitörni nem tud sehogy, s így fizessem az árat! Az úr és az ember Mondja az Úr, a Földön a lélek csak pihen! Egyszerűen olyan múlékony, s odaát örök fénye van, vagy ha bűnös olykor A Földön szenvedni miért lenne erény? Csak odafönn így csillog a fény? Így nem látom, hogy a lelkem a por fölissza Így van egy örök lélek, mely az eszmét megsarkantyúzza A jövőm ködön csillog át s percnyi létemben görnyedve érzem súlyát! A tudatlanság az ember őre Sárból, napsugárból a lét életre felköltve S e nagyvilágban ő a tudatlan törpe. 24

25 Az Úr Ha holtad után megtalálod az eget Ha lelked oda felemelkedett Végtelen a nagy tér az égi szózat mégis hozzád ér szüntelenül int, s fölemel a földi tett dús, mennyei élettel ösvényes utak csillagháború zajában Ne némuljon el az égi szó A tiszta lelkületen keresztül tárul fel a mennyei ajtó meghallja az úr a szív erén keresztül, mellyel tiszta költészetté és tiszta dallammá szűr! Éden Édenkert késői sugara gondolatim magára vonja A múlt kísértetét ma is látni! A józanságot tűrjük, de nem irigyeljük, hisz a világon mi nagy s nemes, mely higgadt korlátot nem tesz Sajnálatos s őrületese tény A szellembeszéd zengemény Tanúja, hogy lelkünk velük rokon A földből lett emberpárt követjük konokon. 25

26 Tűz Ha szívedben csábos tüzek gyúlnak szikrázva, égve bevadulnak tested, lelked ezer nyelvével veszi körül elérni kíván, hogy örülj csak vágyva szítani tovább e bevadult elem szenvedélyt ád vágyával ég, hogy megsemmisítsen s hatalmában a szív égne tovább, mert a tűz szítja, hogy megismerd az ő gyönyör varázsát. Álom Álmodtam talán, vagy épp most álmodom? És egyáltalán több-e mint álom a lét, mely egy percre a holt anyagra száll azzal, hogy végképp szétbomoljon, hogy lássuk a nem lét borzalmát, mely tán élvezi az ember kínját! 26

27 Szánalom Úgy éreztem a múltban a szellemem velem volt, de most nincs itt, elzárkózott Gondolatim kuszált, már semmise érdekel Az énem már küzdeni megutált! Óhajaim, vágyaim az ég felé könyörgöm, leírom papírra, a szó belehal a tollba Szellemem segíts, ne kerüljek szánalomra. Teremtő Teremtőm nélküled én árva földlakó vagyok Mivé lesz életem, mely a te adományod? Ki gyógyítja meg lelkem? A pusztában bujdosást félem! Életem kígyómarás közt élem. Isten Óh, Isten, én veled beszélgetek, de te nem szólsz hozzám bárhogy is kérlek Olykor láttatod magammal önmagamat, s lelkem titkos mélyei megnyílnak Lágyan feljön a tiszta hold fénye Ellőttem föllebeg hajdankor ezüst fénye Az élet tűnődés zord kéjét így engesztelőn enyhíti szívem. 27

28 Költői érzelem Lemondanák végleg a társaságról, tömegről Úgy érzem közelsége öl! Távol el az örvényétől a lelkem a csendhez láncol Tiszta öröme ott hevül, a mély érzelemhez menekül, s ha szerelmet súgja el a reszkető ajak béklyóba köti szívem e bűvös pillanat! Nagyszombat Gyermekkoromból ideszáll a gondolat Nagyszombaton vittem az Úr elé a nárcisz csokrokat Most lenge szélben érzem illatát A tiszta érzelem hajszolt erdőn, réten át Most is érzem szűzi könnyem patakját Megépült bennem egy világ A nagyharang zúgott, figyeltem sejtelmes hangját Tavasz ünnepe feltámadását Most már a harangszó zokog Végső lépésemtől az égi dal visszafog A könnyem hull, mert már a bús földdé vagyok. 28

29 A világ E világ még mit adhat nekem Mondjak le mindenről? Csak ez cseng fülemben, s az óra is ketyeg, ütemez Nézem a lemenő Napot, Mely rohanva múlik nekem Számolom minden reggelen Vágyaim a Nap visszaveri konokul, ha lelkem érzelemre gyúl, s midőn leszáll az éjem a bennem levő Isten vagy ördög felforgatja mélyem Lehet, hogy minden erőmön az Isten uralkodik létemben befele sírok sokat az eljövendő halálomig! Éden Jó lenne betölteni a vágyat Piroslik az ég pereme jön fel a fenséges nap, hogy fölvegyem napi harcomat levetem álomburkomat, s a Földet a fény köszönti újra üdén pihen lábamhoz simulva a virág hullajtja gyöngyét Édenkertté változik a környék! 29

30 Tavasz A tavasz szelíd szemében gyúlt a remény, s a zöldje kivirul Az öreg tél lassan elvonult A böjti szélben kipattan a cseresznyevirág Napfényre vágyik az egész világ Feltámadás fényét ünneplik Az ember elhagyja háza odúját Tetők, tornyok nyirkos dohát a húsvéti szent homályt, s nézd a feltámadó Nap csillogásában az ember hömpölygő raját! Naplemente A lelki szárnyaimon sokszor gondolatban lebegek A lemenő Nap szentület pírjában látom a titkos eget Ezüst arany folyók csörgedeznek Tavak, tengerek, hegyek bűvölt szememben felragyog A Nap istenség lassan lehull amott Állok még egy percig habzsolni e pillanatot Űz az ősi vágy az ég felé, s lassan a lábam halad hazafelé. 30

31 Dr. Szondi Ildikónak Ildikó, drága életem Ismerlek már elég régen, de meglepő öröm még mindig nékem szív szeretetem Előtted nyitva az ajtóm, s fogad Lelkemben bőven arat a kedvességed Hát megkérném a Göncölszekeret Penderüljön egyet véled, had csodálják ők is a fényed! Szellem Az életem káprázatát a szellem idézte meg, de megvert a szellemi átok Lelkem mélye barlangba láncolt Az élet szemfényvesztés, áltatás? Lehet, hogy a szellemtől öncsalás! Verje meg az ég a látszatot, mely lelkemben csillant s ágyamra puha párnát rakott Elönti szívet a vágy, s a szellem elátkozott Nem adja azt meg, amit elém rakott! 31

32 Kincs Sok embert elkerül a fény Lelke sötétben él Kóros alvilági szövevény Nem tárják ki a lelki ablakot Úgy élnek homályban, mint a vakok Mért fáj az bárkinek is, Míg a másik fenn a tiszta fényben Lelki kincseid keggyel oszthatod! Ha keblünkben csodás forrás csörgedez, bármily vakmerő vágytól többet ígér százszor ez A sötétet a fény megveti Történjék ami jön bármi emelkedett lélekkel jobb bevárni! Tóparti látomás Szép a táj Cserjék borítják a víz partját Egy gyönyörű látvány mi a vízen titkosan lebeg egy nőalak lehet különös szép, istenektől eredhet? A vízbe mártja magát Így hűti vére édes lobogását Zúgva csobban egy hattyú csapat Az istennő nem fél, helyén marad Ime egy hattyú herceg, mint lovag A térdéhez simul, s a köd lebegő a fátylával eltakarja, mint szellem. 32

33 László öcsmének Ujjongva köszöntünk László öcsém téged Május 1-én van a születésnapod Lábunk elé hinti a virágot A világ téged ünnepel ezrével Az öröm a szívedben legyen rejtett búvóhely, de olykor engedd, hogy feltörjön a mélyből kincseivel! A szellő és a tó Élénkül a nádi zsongás A széltől suttog a sás A víz szélén dúdol a fűz lengve A haját kibontva zizegve Rezgő nyárfa lomb hangja vegyül a fülembe Gyönyörű álmomból így ébredve Ég Föld moraja nyugvásom zavarja A folyón keresztül cserjék hangja csendül Mily boldog az ég Nézi a vízfolyam hömpölygését! 33

34 Emlék Lehet, hogy emlék a múltból vagy álom Egyszer már rég elbűvölt e kép Lágyan ringó bozótokban kis csermelyek lopakodnak vizük nem zúg, halkan csobog elözönlik a kristályos habok, s a Nap csodás teste a víz tükrében visszaverve Fejedelmi hattyút látok a víz felett lebegve szállva A szemnek ez a titkos varázsa, Mely emlékeztet egy más világra Az istenek őt keresik, s így nyomul a szent helyig. Lélek istennő Hekate Nyújtsd felém a kezed Isten asszony Hekate A lelkem gyógyítsd meg A te varázs szellemed A te lélek világot mélysége ismerős Te békét idéző, meghitt s erős Tárd felém az árnyaid fényes üregét Ne várjon hatalmad tőlem bűvigét. 34

35 Luna és a trón Az istennő köríves trónja közeleg, s meglepődök oly nagy a tüze sötét bíborba olvadva süvítve dalol a hatalmad fényes pajzsod tűz borítja széthasad az ég, koronád villog vakítva Állj le, mert reánk hull korongod Földet- egyet így egybe oldod. Világ Rohantam a világon át Nem vártam sosem csodát Amit akartam megragadtam, s amit meguntam abbahagytam Az életen hajdan vadul robogva szeretnék bölcsen, megfontoltan ballagni ma. Az élettöredék Úgy érzem mintha szenvednék Magányosságomban senki nem félt Úgy érzem senki nem ért Magányosságom csak nekem fáj Magamért szeretnék a tündöklés terében élni, a Földet az éggel kicserélni Élni egy percre a szerelem végtelenében Utána elmúlni a reménytelenben. 35

36 Bánat Bánat ül a Nap szemén Szomorúan néz elém Előtte lelkem kiterítem, hogy vidámítson, dédelgessen Nincs ereje, inkább sírna, mint nevetne Olyan mint én! Nincs mennyei erejű Tantulusa A vágya megmarad Olyan mint én Vágyak duzzadva heverésznek bennem, s elpocsékolódik érzelmem. Istenem Istenem téged nem lehet látni sosem Érzem közel vagy hozzám Erőd az, ami hat rám Olykor bánattól a szívem tüzel Az úton előre lépni kell Elborul sokszor a látásom Hűtlen felém az ember, érzem, látom. Nem melegíti lelkem a jeges téli álmom A föld alatt se rosszabb a halálom. 36

37 Ernőkém Elmentél ma hét éve Öt órakor gyertyát gyújtottam érted Pihenj, álmodj a havas téli éjben az anyaföld mélyében Átölel téged az Isten Csillagod a féltett kincsem Bánatomban csak őt keresem! Nap Kisütött a Nap Előmerészkedik Lassan a hangulatfény táplálja a lelki falat Nélküle az élet estalkonyat. Istenem Ellenem mindig valami rossz készül Kínt, bánatot mértél reám Istenem osztályrészül! Az óra, ahogyan forog Oly sűrűn érnek csalódások Olykor azt hiszem nem lehet más csak valami átok, amely csüng rajtam Nem tudom már a fejem merre hajtsam. 37

38 Őserdő Őserdőben az úr az őr Hatalmas tölgyek merednek az égre föl! Szerény juharfák duzzadnak a drága nedvtől sudáran állva mind terhével ide-oda játszva ring A bozótos nedves üregek mohón magas régióba vágyva zsúfolt fák kusza lombja integet. Tenger Nyers erő a tenger Többször néztem már, ahogy nő a tengerár visszahömpölyög, majd megáll büszkén elérte célját, s egy időre feladta már Ha eljön az órája tovább is játszik az ár! Lelkes rohama kicsap, hömpölyög puszta sáva partvidék, de büszkén jelzi árterét Kétségbeejtő míg tart e látvány A bősz elem céltalan tombolásán. 38

39 Éden Héjburokból kibontakozva a földkerekség minden tája gyönyörű tengerekkel övezve körbe büszke hullámtáncot libegve jár Az édesvizű nádasai zúg, s a nap tündöklő fényeivel a szellő suhanásai a tanúk Forrásvíz a mélységből szök fel Patak társul több patakkal rohanva a mélybe sávokat szabdal Hegyláncolatok csipkés ormai sütkérezve csodálkozik a napon sok barlang ásít odafenn a szirtfalon, s a Földön csak derűs ajak volt örökölt kincs volt a jó kedély Hova tűntél Tilmun s édenkert? A múltból felénk már csak az édenfák kusza lombja integet a Föld lakóiról nem lehetett tudni: emberek vagy Istenek! Világ Az életem túl reménytelen, hogy álljak szilárdan a lábamon hát? Dacolva velem kinevet a világ a szívem kóborolva mit lel? Az érzelmem morzsákat kap, s ismer ha szívem rémek kísértik, hogy menjek tovább 39

40 A kéj Kit a kéj öröm jól nem lakat az tovább fut csalfa képet kutat sivár, rossz végső üres pillanat. Végzet Ha mindennek vége az már a nem létezés De mire jó az örök teremtés, hogy semmivé legyen minden mit értsünk az ilyen beszéden? Mintha sose lett volna olyan éppen, de ami van körpályán forog az örök semmiség százszorta jobb! Vég lehelet A test hever, de ha a szellem benne kikel fölmutatom hévvel a véremmel írt verseimmel, melyek megszerzik a lelket kibérli a gondolatot s érzelmet benned lappang a költészet, amíg eljön a vég lehelet. 40

41 Panaszlevél Óh kihez menjek panaszra a múltban szerzett jogom, s erényem ki védi ha én nem! A jog, a hűség egyedül hagyott magamra Így lettem vénségemre megcsalva Óh, ügyefogyott életem nem tudom mit is vétettem csak szeretni akartam meddő érzelmet kaptam a szégyen s balgaság győzött rajtam! Szellemvilág Hullámzó sziklarengeteg a légbe büszkén függenek Fától zsúfolt a tér, a csúcson egyik sem fél alatta a tenger hulláma zúg sorakoznak titkos barlangoduk égi szeretet lakozik itt s őrzi a szellemvilág titkos körét. Vízió A vízió képe örökös lebegése a testben, lélekben üdvös láng izzó csodás szerelmi pánt Tűz, mely szívet gyötör habzó isten gyönyör! A szent vágy csillaga Az érzelem zuhataga! 41

42 Szövetség Égi követség igaz szövetség Lejjebb lebegünk, oldjuk a vétket És a por élet, kegy jele minden embernek, lénynek. Egyedül Mélységes mély sötétség vesz körül engem, pedig fölragyog tisztán belső érzelmem, amit akartam be kell fejeznem a latba csak a lelkem parancsa nyom Istent kérem eszméim legyen az égtől megvalósuló, amit kitűztem tiszta s szárnyaló Harcoljam ki a diadalom végre az élet alkonyát a szívem, testem, lelkem ne egyedül élje! Pillanat 42 Óh, ha láthatnék a lelkeden át, hogy megérezném benne a lelkem mélységes honát a pillanathoz esedve szólnék oly szép vagy perc, ó ne szállj el tovább, a tiszta érzelmet nem mossa el a lét Nem mossa el se millió év, se a Földön, se odaát a halandó életem nyomát e boldogság sejtelme elragad hűségem csakis hűséget kaphat az érzelmet csak így tudja üdvözíteni a legszebb pillanat.

43 Trója Pokoli tűzár dühödten tör a boltíves palotán át Kétségbeesve a király áll az árkádián Látni odébb sistergő ködökben a láng örök, izzó városát. A várfokig csap a láng kúszik jobbra-balra a kárhozottakat falja szétmorzsol midnent a hiéna! A forró pályán a nép reszket megint ezer zugba iszonyú rémséget hint! Tűznek lángszórója, elpusztít téged Trója! Csapodár Engem olykor valami kísértet megrohan Elcsábítani semmisem tud ettől jobban, mintha szerelem lenne olyan! Mibe is keveredtem? Tetőtől talpig ég a testem szállj le már te csapodár, te gyönyörű világi báj Igézésedet szomjazom Ahogy két szerető egymásra néz az ajkuk sóvárgón mozdul mindened lüktet, ennyi az egész s a világod a szerelemre kész. 43

44 Hegyek Égbe érő hegylánc tárul elém büszkén áll az ős bérc a csillogó havasok hegyén Nézem a sziklák meredekét, mely a jéghegyek nyúlványa még Így állt akkor is szilárdan, mikor a föld derengett a homályban s majd egy napon elnyeli a tenger nyomtalan. Vágy Óh, a vágy adhat sok örömöt a hűség, amiért epedünk örök, s a sóvárgó szerelem megkötöz Őt meghatni szívem vágya sem bírja mennék én vele ha kell a pokolba tőle az isteni szemsugár szívemben hullámzó ár. Kérdem magam százszor miért kötök ki mindig a szomorúságon, mily boldog a tiszta mámor szép és tiszta amit érzek a szív vágya a legszebb a létnek a megvalósulás rajta az igaz bélyeg. 44

45 Isten kérelem Ó csendesítsd elmém Isten árassz szomorú szívemre fényt! Légy a szeretet hírvivője s gyúlna bensőm lángra tőle az éjben ne szenvedjek kínbilincsben sajtó érzelmek fogjaként ó, árassz szomjú szívemre fényt! Fenyő A fenyőfák lenge szárnyán titkos hajnal felhő lebeg mit rejt mélyen nem tudom tán sok-sok titkos szellemet? Vénusz csillag Ott fönn az égen könnyű a szellem a láthatár szabad a tejúton néhány angyal alak leng a tiszta mennyben Látni a Vénusz úrasszonyát kit csillag fénye fon át Te vagy a világ úrasszonya titkod had csodálom ahol az ég kék boltja valódi álom a tágas szemhatáron. 45

46 Kaland Lágy szellők langyos árja barlangok mély homálya Tengert hullámzó habok öveznek a mélyből rengő tűz tör fel az égnek dicső a lángnak, dicső a habnak dicső e különös kalandnak! Égi erő Mily láng veszi körbe a mennybéli Istenek trónját vészes fénye ünnepli az új hold napját Hő szerelme odavitte Zsarnoki vágyának ez a kórtünete Ily fénye milyen tüzes csoda volna? Hullámzó égi hegyek összeomolnak a láng lobog, magasan lebeg izzó vörös az égi éji menet Amit lát a szem lángok öveznek Így lép hatalomba az erő a kezdet. Szerelem Ó, gonosz szellem ki lelket az éjben elrabolt sorvad epedve a bús fogoly meddőn tárja ki lelkét durva rögök felett repülve kéri Isten segítségét Ám Isten fölemeli a rabot 46

47 Ölelés Midőn reám talált szemem szerelme érezte gyönyöröm egyek valánk vele. Jó barátnak Kinek a gondolatim behódolnak, s kellemes érzelmek áthatnak és hallom: szív küldi szívnek szívesen a hangod Mily mesésen búgja az éterben A szebbnél szebb érzelmeket Te vagy az ki örömet visz ezrek szívébe Nélküled szegényebbek lennének az emberek Lehet tavasz, ősz, tél, kikelet a virágcsokrokat a lelkeknek te viszed Lehet, hogy a sorstól ez küldetésed, hogy itt a Földön a szépet hintsed Ilyenkor száll szíved, lelked Csillagporos ösvényen, s ringat az Úr téged a tenyerében. 47

48 Sajgás Kérded egy életen át szíved mélyében miért sajog, s érintik az életkedvet érthetetlen bánatok A természet, ahol maga az Úr benne vegyül, penészek, csontvázak körös-körül Ez micsoda világ? Engem hív a tágasság! titokzatos csodák, csillagok, szférák A természet kalauzol, beszél, szellemed tanít, ne félj Itt a Földön agyam jeleket fejteget Szellemek tudatommal hív benneteket Fellejetek! Gyönyörűség Gyönyörűség szalad érzékeimben Érzem a szerelmet pezsdülni minden idegemben E jelt a szerelem istene adta, hogy bensőm moraját csillapítsa, szívem örömre nyitja, s a titkait, rejtelmét megvilágosítja. 48

49 Szeged Elhagyom a várost havat szitáló szélben, fény nélkül, sötétben Lehet, hogy sírnak a szellemek Köd árnyként lebbenek Rajtuk repdeső köpenyek Ők arc nélküli járókelők Csontjuk gyökere védi az alvilág temetőt A mennybe vezető útnak könnyből van a hídja Elmegyek, a várost elhagyva elapadt könnyeket sírva. A Föld szelleme Érzem közel vagy hozzám Nagy szelleme a Földnek erőim tőled duzzadnak, nőnek. Testem a vértől tüzel előre a világba lépni kell ha nem nő bennem a merészség, hogy tudom elviselni a kínt és az örvendezést az embert a Föld szelleme fogja süllyed a hajója a viharokban Felettem elborul látásom elrejtőzik a hold nyomban minden idegem sajogja szelleme a Földnek szólíts új ámulatokra! 49

50 Szellő Ha a szellő hozzám simul a gondolatim átjárja Boldog idő rég elhagytál midőn szívem még zsenge volt Versek bennem napvilágra jöttek, mint sok-sok újszülöttek Mint a patak buzgott, világom ködben keringett, dalolt A virág is csodát ígért, pedig semmisem volt. A Nap Lépj ki ékes napvilág a foszló fellegek közül fátyolos bájad megejt, teljes fényed elvakít Nyájasan merengve nézed mint tárul ki a világ, s az embernek mily sokat ád. 50

51 A lélek A lélek kettős alakban honol, hogy melyik vagyok ma sem tudom a kifogyhatatlan érzelmi mámor áltla vonzva a kínok tengere a mérget ontja szívemre keservesen zúdulva Ki vagyok én voltaképp? Ha a forró vágy reám talál tébolyig dúl bennem, de nem tudom mi köt Az árnyak mély honából jött ki rég szeretett engem mást a sors néki hiába rendelt szellemképével idézett szellemképem egyesült Lehet, hogy kettős lényem álom volt, mert szellemképen képéről csak álmodott Így szellemkép leszek csak, s magamnak mit mondok! 51

52 Lelki köd Mindent a szürkület körülöttem burkol át A szemem semmitse lát, mert a lelkemnek ködből van a palástja Így élem életem félhomályba, mintha előttem állna a természet istene s királya Visszaparancsol az arany botja Ott van tőled balra a zord, kietlen halálnak tanyája lengő árnyalakoktól lelked megszállva Derengjen fel húgom szíved, ne legyen örökös fogságba! Kísértet A kísértetek sóbálvánnyá vált létek A napfényben álltok, mely nem a tiétek Megválni a naptól fáj! Az emberek ugyan úgy kísértetek A világról senkise mond le szívesen Nincs irgalom ha jő a fájdalmas vég Mindenki tudja ezt, de pusztulni kell Így akarja a csillagos ég! 52

53 Fehér gondolat A hópelyhek törékenyek Ha összekapaszkodnak sokra is képesek Belőlük hegyek nőhetnek A Nap megsimogatja őket nyomban lassan megsemmisülnek akár a tűnő gondolat, ahogy széteshet! Pillanat Tűnő pillanat a madár szállás a szív, a szeret pillanat és jő a megbántás tűnő pillanat alatt jő a megbocsátás. Moraj Kinn táncol már a szél büszkén süvít, örül ha valaki fél dübörög itt, az ajtón át süvít olyan érzés netán kísértetjárás folyik Zúg a szél fejem fölött Olykor testem s lelkem a félelem csapja meg Összebújtak a fellegek, netán köztük vannak a szellemek? A vihar tombol tovább Lehet, hogy így mulatnak a bestiák! 53

54 Óceán Ha a partról nézed az óceánt, s ahogy a sirályok szállnak látod ahogy hullám a hullámra támad harcol a víz, szörnyű az ár a félelem nagy, nyitva a száj Látod a felhőt, Napot, csillagvilágot égis úgy érzed hihetetlen s magad nem találod A vizet szörnynek látod! Felhő Fürge felhők lengenek megint Jönnek-mennek, s a fény közte kering örökké akar létezni mind szétszórjátok őket láthatatlan hatalmak. Lehet, hogy az égben rajtuk mullatnak 54

55 Fény A mennyei fényt csodálom Ott ahol a fenséges úr uralkodik Hatalmán a gyűlölet megtörik Gyűlhetnek ott felhői a bajoknak hol ily tündöklőn a csillagok ragyognak. A Föld A Földön uralkodik a nélkülözés A világon sok helyen kevés a pénz A Földön nem gurul elébünk, de rálel rejtekére a bölcsességünk hegyi érben, barlang űrben található nyers arany veretlen Aki fölhozza az mer és nyer a természet s szellem erejével! Dél csillaga Csillog a déli szeme Bőség az ő éneke Boldogságot hint Teljessége ha visszatér szülőanyjához megint. 55

56 Virágfüzér Elmondom anyám ötödik jegyét, bódító szagú szelét, melyen ül puszpángfa szekér illatos olajat csepegtető virágos fűzér szerelme szívében, mint olaj csurranó e jelekkel elvisznek szeme elé teste e földi jelekben lelé! Sötét Vak sötét az éj, a csillag se ég Más tájon kalandoz a hold Így a lét olyan lett, mint a fekete folt Gyászban az ég az embert is elhagyja a végső reménység Valahol egy halvány fény pislákol a magasba Egy ember virraszt magában mielőtt kialszik a lelkivilága. 56

57 Gyönyört kínáló víz Anyám, ég esője gazdag aratás Vigalmak kertjén ragyogás Öntözött fenyő vonulás Tavaszi fürtős gyümölcs a folyóban a bőség vize édes ananász leve Anyám az égi imát harsogva zengi át! Lábát rakja a tánc földjére szerelem ő a szívekben, étel ő a lelkekben! Anyám pálma, égi fenyőfa, annak illatos magja, strucc csontból élő képjel! Illatozó mennyei ékszer. Lazúrkő alapon báj a fénysugarakon. Őszikalász Anyám ivóvíz a magnak Őszi kalászt érlel, kétszer is aratnak Ninza havában termése ékesít S elmondom anyám negyedik jegyét, Melyet örömmel tölti meg... 57

58 Keringő Bennem keringjen szavad, mint istenek szava, mert a rossz szó, mint felhő az égből esőt hullajtó Legyél házamnak ura Lelkem birodalmának királya, s az úr vitéze fénylő szentéjében, mely néked terül szét Te élvezed kincsét. Sárkány genezis Tüzes sárkány szülte a Napot az ég királya ő, ki kezdettől bennünk lakott s mint Ninsara sólyom, az ember lelkével fölemelkedett s a létre fel igyekezett A fölemelkedés napon orkán, szélvész süvített észak szele délnek rontott vakon Az eget villámok hasogatták és az elszabadult szél falát bömbölő vihar rázta a földet s az alvilág istene énekelt a szél vízből rakott torlaszt, s jégkövek az égből huhogtak egy hétig nap mint nap. 58

59 Földijegyes Puhán simul a kézbe Istennőjét szolgálja megszabott a sorsa ő bátran lép hódolattal áll Innin lakói hallgatnak királyuk szavára Az élet rügyei virágzanának A vajtól, olajtól csergő patak Ő anyám földi jegyese Őzsuta legel a hegyekben. Temérdek nyája néz fel az égbe. A Nap Déli verőfényben Narhasi topáza Gyönyörűséggel villog a Napra nyakán bronz, arany koszorúba Ő mintha alabástrom szobor lenne, s mégis eleven a teste! Az a hír jár ő a szív, édes kertek datolyája! E mondatok jelek a Földön élő isteneknek. 59

60 Égi és földi gondolatok Istennek ember a fia Az atya az eget a lelkemnek adta, a Földet saruként lábamra húzta fénylő palástot testemre terített magam uralmát a kézbe tett Félénkek a madarak, s mégis a Földről fölrepülnek, de én is ha akarom sólyom vagyok enyém az ég, enyém a Föld, melynek köldöke ott van a világ közepén a sors szobám Isten, s nemén! Víz A vizet ha felkavarom nem tisztul meg agyamon A tüzet ha ennem föllobbantom, nem alszik ki, ha nem akarom Lelkemmel mosom meg fejem kagylógyönggyel díszítem, s ha kinyújtom Isten felé kezem magamat az égben érzem. Simogatás 60 Léptem gondolatban átéri a Földet Mező, puszta liget mindenütt otthon vagyok a lázadó Földre mégis könnyeket szórok

61 Rom A ledőlt romokhoz az istenek visszatérnek érvényt szerezni a népnek, s a fénylő ég tetszésének Valamikor fejedelmi erő jutott részül nékik Üde hold fényénél a nyája nő az örömben ragyog az úrnő Uralmuk az ég pereméig kiterjedt A népirtók kértek az égtől kegyelmet Most porladoznak a romok, Nélkülük az élet átkozott. Az írás bölcsessége Az írói tudás gyönyörűséget ad Nem fordul sose csömörbe a lélek felad Az írói tudást nehéz megszerezni, aki tudja el ár nem veszíti Ha a szorgalmad nem lankad szívednek az írás örömet ad Az írói, költői tudás bölcsesség kincstár ház Titkok feltárulnak előtted Az író a tudás szolgálatára rendeltetett, s a lelki szomját te is élvezed! 61

62 Tenger A végtelen tengerre visszavágyom a napfényű tükör uszályba Tűzszekér lebbenéssel, Isten örömére magasztos léttel Az élet tengerét magamról levésnél késsel Az égi barlangtól se reszketek, ahol magát gyötri a képzelet, s hívnak tiszta kristály üregek. Atyáim lakosztálya lehetett e sok-sok pompás ragyogás Feltámaszt sok csodás földi éjszakát A hold fény szőttese a szemnek mágnese, mely a figyelmet irányába vonja, bujdosó égi sugár lámpa. Hamisság A szívbe rejtett szóban felismered a hamisságot, mely romba döntheti az országot Érvényt szerezni tiszta szívvel lehet, s ha jóságod az ég pereméig kiterjed, a bizalom hatalma így áldott, s a hamisságot ledöntő támaszod. 62

63 Ilona Ha reád gondolok már lát is a két szemem, ahogy napról-napra szorgalmaddal szövöd át az idő aranyfonalát. Irigykedhet reád a méhecske, Ahogy ő virágok közt a mézet szomorúan keresve Kezeidből csurog a mézből folyó kánaán Te vagy a kikelet az élet árnyékos oldalán. Este Az ablakon nézek át Szemem pár csillagot lát A Hold bujkál a fellegeken, s bánat ül a két szememben Megszólal a lelkem, Keresi az égen hol van a szellemem, Netán fürdik a fényben? Tükör tó kristály vízében, mint a fehér hattyú a vízen? Óh Isten oltalmazz, ne hagyj magamra! Nélküled porszem vagyok a földi kirakatban. 63

64 Nem elévült panaszlevél Panaszlevél Nintunuga istennőhöz az égi úr szolgálójához, ki a népet varázserejével életre kelti, s vigasztalja igaz szívvel, könyörgésem meghallgatja hévvel. Óh úrnőm! Te vagy az ég fehér galambja Te vagy a holtak gondviselő anyja Te vagy a szenvedők gyámolítója Éneuből lánya, s az istenek szolgája. Éjjelente hánykolódom vetett puha ágyamba jártamba nem érzem merre lép fáradt lábam Óh úrnőm, összeroskadok! Fényes nappal is sötétbe vagyok Akik szerettek rég elhagytak Akik ismernek nem hallanak E Földön nincs senkim se ki gondomat viselje Ha van nékem úrnőm az égben ki az órát leállítja testemben színed elé járulok Az Ekurnál kérjél számomra kegyelmet, nálad könyörületre leljek! 64

65 Istenhez gyónás Isteni fenségét az ember hangja igaz szívvel magasztalja Ha nem vagy mellettem nincs italom, ételem Nélküled pusztulás járja, lelkem sötét kíntól megszállva Isten nélkül hiába vagyok tudásban gazdag Kérlek panaszomat meghallgasd! Igazat mondok, hamisra fordul hazugság embere e földi úr! Művét segítem öntudatlanul Bemocskol engem előtted a szívbe A csordám ha figyelem, zsivány, ártó erőket uszít ellenem Barátaim hűtlen szóval rágalmaznak, szeretteim igaz szót nem adnak, miért sorolnak engem tudatlannak? Miért nem akarják elismerni tudásomat? Lelki nyugalmam nem lelem Uram, ínség az én kenyerem az én szívem nem épül, amíg kínt mérsz reám osztályrészül, addig a szememen a könny ül. 65

66 Csillag A múlt éjjel még ködös volt Láttam, hogy fáznak a csillagok Az ember azt gondolja, hogy fénylenek és boldogok Lehet ha majd meghalok Isten tenyerébe csillogok. Kertben A kertben sír a kopár fa, a levelét siratja körbe járja a Hold udvara, s bánatosan vigasztalja: lesz tavaszkor újra leveled! De nem hisznek a gyökerek, a fűrész már sistereg Pillanat Lelkembe arany éjnek befogadtalak Ha elmész tőlem fekete színe lesz a Napnak Tenger mélyből jövő pillanatnak, szememben kinyílsz azóta érzelmi szobámba behoz a reggel, s a távoli estéd partján lecsuksz a két szemeddel. 66

67 Zivatar Jó lenne egy korty ital Lelkemben zúg a zivatar Hóesés van bennem nélküled Szívem egyedül magának rak tüzet Ha elmész majd elmúl a zivatar: elérte amit akart Ha arra gondolok, hogy így se jobb A szivárványon van a lábnyomod Ezen túl lesz-e szerelem, lesz-e dal, ha már elmúlt a zivatar? Szerelem A szerelemnek nem kell ruha reád adja melegségét, s érzi Isten ujjhegyét a lélek bűnt nem érez a szerelemben nincs előtte szégyen átmenekül a mindenségen A két kezünk a szívnek épít, ha kell oltárt is, s elkergeti messzi tájra a halált is. Vonás Mi is lehetnék más, mint egy kis apró vonás, vagy a tenger mélyben gyöngyszemű hallgatás Az idő sikló terében lásd megmaradok észrevétlen. 67

68 Ősz Ilyenkor a köd még meleg leng szürkén, kéken a gondolatim felett nézem bambán az ablak mellett az idő elrohant, s December lett a függöny mögött arcod látom Arcod ragyog a hóhulláson lelkem kabátja a szemed elűzi előlem a telet, s melegít a havas éjben a szerelmed. Miért? Miért nem vagy velem? Átfutsz lelkemen, mint a szél a vizeken s ringatózik a peremen Látom fénylő szemed, szavak nélkül beszélgetek veled Minden néma és süket mégis jó itt veled a távolban nagyon. Nyomok Mily magányosak a tegnapi lábnyomok! Eltűnt valaki bennem Itt hagyta a mély nyomot Az úton megfordulok, s látom a tegnapi mozdulatod 68

69 Mag A távoli semmiségbe visszamennék elfeledném, mily kék az ég elfeledném mennyi baj ért Isten neked szavaim visszaadva A Föld méhe belőlem virágot fakasztana Nem fér a gyötrelem álmai a magba. Tejút A tejút mentén a Nap boldogan játszik Az út hossza csillagot virágzik A Hold ezüstfonalat szór, lehull az útra, mint gyöngyeső, mint mely szétfut az égen Az éjjel álmomban a tejúton éltem. Tél Most még csak tél van, de én várom, hogy legyen más, legyen az időn megnyulós, ne legyen neved a fán zúzmarás Kottázott fej legyen a zenében Mámoros sorok közt a neved énekeljem. 69

70 Lélek Száll a lelkem, mint madár Toll nélkül néha fázik, s fáj az ember szörnyen magára marad ég nélkül, mint a madarak A mindenség nélkül a mélységbe szédül, ha már a Föld számodra nem ragyog utolér a hulló csillagod. Csomag Már becsomagoltam, az úti csomagot kihordtam búcsúzkodom, akár a nyár, mikor beszövi a fehér ökörnyál Öregszik a Nap télen a hóba megakad Fázik a hegy lába Szomorúság borul a tájra, fázik, mint magányos szerető válla. Vándor Állok, s nézem a vándorló felleget Utánad nézek, amint viszi a szél az utolsó nyárfalevelet, melyet lehet, hogy én küldtem neked. 70

71 Csillag Messzi távol mereng egy vörös folt, ahol utána megszűnt a horizont Ott távol elhajlik az út, s az égen észrevétlen a fátyolos tejút Dermedt szemébe a könny csillog, s csendben ejt egy hulló csillagot. Szeptember Szeptember végett elcsorognak a színek piroslók, zöldek búcsúzkodnak a festékek Aztán köszönt a tél ott már minden fekete vagy hófehér Lehet, hogy jön majd a tavasz, de az már a másé az időm a fagyos elmúlásé! Duna A Dunán az ősz megérett, bölcs lett, s lát Festi szomorú érzelmével a fák hulló lombját! A ködös víz közepén Hold villan a Duna köldökén Búcsút int a fáknak a sok levél. 71

72 Djerba tenger Ott ősz volt. Hatalmas volt a tenger, s az ég felette végtelen Én álltam, s néztem nagyságom mellettük homokszem Simogatta a víz a partot, s a fénylő fehér habok egy kagylót tettek elém. Hallgattuk a mély idő csobbanását: a tenger, a kagyló, meg én! Tenger Afrikai tenger szerelem, víz, moraj a csendben Az elágazó tengeri út haza fele tartó esőcseppbe bújt Az esőcsepp köztünk szétgurult Amíg lábunk földet ért, a könnyeső lehet, hogy arcot cserélt. Napraforgó Napraforgók a nyárban kigyúlva égnek a határban Aztán majd az ősz üvölt velük Szomorúan hajtják a földre a fejük mielőtt kivégeztetnek az elítéltek. 72

73 December Hozzám szellemek járnak éjjel, hang nélkül, jelbeszéddel Hallgatom üzenetük, hogy mit üzen nékem a halott szívük A csillagom fenn figyel, mit üzen köztük a jel! Révedés Hörög a kút az éjben Fuldoklik az ember a lelki szegénységben A csillag félve néz széjjel magába réved, sötétbe tévedt Lehullt a Nap, már nem lát romlott a világ! Hó és a Nap Hófúvásokon a távoli csöndben Nyakig merül olykor a Nap, a havas dombra ül, s a csendes völgybe lassan lekerül A rengeteg hógomoly Mind a gyanútlan völgybe foly, S a hó, a napsugár A völgyön az olvadt délután. 73

74 Szív Szívembe követ hajítottál Nyugtát fölkavarta, futott a lüktető vér a szívfalra, hogy a szíved nyugtassa Eltűntél, hiába hívtalak már A szív azóta is vár A kő megmaradt, rakja a szívben a falat! Szerelmi elemzés monológja A tenger mélységem, mint meteorkő fölkavartad, érzelmed szívembe hajítottad, s mint vízár, biztonságát széthordtad Amint szívembe vihart tettél Reám hullt árnyad adott nekem guruló könnyfátylat Mégis szeretlek, pedig megloptad napját a két szememnek. Vigasz A te vigasztalásod jelenti nékem a valóságot Elveszlek magadtól hő szerelmemmel Veszíteni nem lehet ennél szebben. 74

75 Akvárium Úszunk időtlenül a létben, faltól-falig száműzötten, s nézünk föl az égre Kiürültek a szavak a szánkon Száll bennünk a gyötrelem, s a remény kiürült buboréka száll a földi akváriumban Csak bámul a kilátás, a lét fáj Fölöttünk szétpattan az ég Szilánkjai reánk hullva, faltól-falig tovább úszva a földi akváriumban. Út Száll az ég fölöttem Fut az út alattam én meg átutazó maradtam! 75

76 Szív Szólt a szívem: kérlek ne játssz velem! A varázslatod szép nekem, de nem játék a szerelem Hidd el az út vége ide látszik A halál ott tivornyázik Álmaid a csillagok mérik Az időd a Földön beérik Mondta szívem: Kérlek kicsit maradj még velem! Bennem él még a szerelem. Utazás Szétfutnak a vonatok velünk csattognak a kerekek, s tétován átélve nézzük az évek felett Még utána intünk a létnek, a vonaton egymás eltűnő életének. 76

77 Szerelem Ahány szerelem van annyi féle Mezítláb járok a télbe, mert fűt a szerelem égve Az alkony most gyertyát gyújt Elmúló álmom kérdem: hova tűnt A hóba fagyott lábnyom Ha süt a Nap boldog vagyok Lángot vetnek bennem most is a csillagok A szív hévvel dobog Cipőben járok a havon Láthatatlan rács van a szív ablakon. Álom Óh, lelkemben a gyöngyöm a nagy örömöm Bennem a csend Isten hallgatása, s a mindenség célja ha fényibe ér megfordul a szárny feketén megolvadt álmában a vér. Szerelem Óh, te féltett szerelem Te felébresztesz a csukott szememen A forró éjszakának nehéz a selyem inge Vigyáz reánk a csönd, elfúló perceinkbe. 77

78 Csillag Boldogok a gyöngyvirágok Boldogok, mert fehérek és csillogók Életemben ismerősök ne szánjatok Olykor az égen is fáznak a csillagok A Tejúton majd elballagok ott lesz a Hold is fenn, hisz őt jól ismerem Majd az út végén elfordulok Többé nem láttok, mert eltakarnak a csillagok. Hallgatás Magamban mindent elások Kútjaim s az árkok nedvei álmomban fölszivárog Ajkamon cserepes a szó neki senki nem válaszol szívemre ráfagyott a láz Az ember hallgatásával megaláz Lelkem a csillagom salakja kiveri, de akkor sem tudok könyörögni Istennek se embernek, majd oda megyek, ahova hív a kódjelem Az ember mit se bánna elfordul örökre a hallgatásba Kérlek Isten, legalább nézz utána. 78

79 Az ég Az égen kopogtatok csillag sincsen, bóbiskol az Isten Mindenki halott, vagy nem érzi az áramlatot? Fordulok jobbra-balra sötétben nézek a falra Megnő az éjszaka Borogatást szívemre, homlokomra, hogy a hátralévőt kibírja. Varjú Varjú ül a fán a fehér zúzmarán Havas lett a bóbitája élelemért a határt járja fénylik a havon a fekete tolla. Ablak Ahogy nézek az ablakon át nem látok mást, csak fehér, havas határt Ma az ég oly fehér, szinte a Földdel összeér Itt minden kristály, csillogó az egész környezet egy mesebeli bolygó Az úton a fák csupa zúzmarák E különös világba álmodozni nagyon jó! Csak akkor ébredek fel, ha fejem fölött károg a holló. 79

80 Sötét és a fény Nézett volna valamit a szem Nézett, mélyen nézett fel akarta gyújtania sötétet A lángoló éjszak fényű szem saját lelkét akarta látni, mely ott kószált a távoli messzeségben Minő úton kószál az égben, ahova csak őrültek és félistenek merészkednek Ledobta magáról a napi gondját Meghalt benne az ember, s nem hall, nem lát, millió csillagot ölel át! Leszállt, s találkozott az igazi atyai fénnyel Kinek szeme csupa szikra, s minden szikra a Napot szítja Arany székben ült, arany korona fején, kezében arany kürt Ős szellem fényében fürödve, s a lelkét üdvözítette Kapott fényt, s mennyei erőt Az égből visszaszállt a Földre, már bátrabban lépett a küszöbre A lelke fénylett, legyőzte vele a sötétet Igaz valóságra vált az Éduia. 80

81 Futás Nem tudok már versenyt futni fél aléltan a babér már nem visz a célba Előttem járja az álmát, mosolygó, szilaj körtáncát Koccintás közben érzem a régi zendülő húrt, mely titkon csapongva kigyúlt, az érzelem felé dúsan megindult, s a torkon a könny érzi elindul, s kacagva sír, mert lelkem tudja, hogy nincs reá ír. Költő Ne mond, hogy költő vagy! Nem kapod ingyen az ihletet a lelkedben a vér fájdalmasan lüktet csak így éled át a mély költészetet Az unalmas tétovát nem szállja meg Fogd be a szárnyas kocsid elé a költészetet, ha magad elhívatottnak érzed Ilyenkor lángol a költői vágy, mintha tüzes italt innál, Így megnő a káprázatod, s marokkal szórod a csillagot A szúk létkörömben élem át a teremtés diadalát. 81

82 Sárikának Ma, Sára napon a Nap fénye simogatta a jégvirágot az ablakomon Olyan e név, mint gyöngysor az aranyon Eloszlatja a hideget a gondolaton. Bánat Miért van, hogy nem tudok semmi szépet, jót szólni örökké járok Isten elé panaszolni? Olykor az életben nem lelek semmi szépet Nézem gyötrődve a földi létet A hatalom nem változik nagyon, olyan mint a kezdeten s az első napon Az élő tán jobban élne, ha a kábításnak nem lett volna elejébe oly nagy fénye Az ember ettől kapott észbe Így a tudás lángot kapott, s mindenhova erejével föl-fölcsapott Mindenhol ott lángol az Isten, mert rajta keresztül teremtődik minden. Csillag Az ég minden csillagától követelve a Föld áhítatos kéjére adjon megnyugtatást a közelbe. 82